Irodalom | Tanulmányok, esszék » Röviden a Kuruc kor költészetéröl

Röviden a Kuruc kor költészetéröl A vitézi költészet Zrínyi fellépésével egy időben új virágzásnak indult, s a törökellenes gyűlölet mellett később egyre inkább hangot kapott benne a Habsburg-terjeszkedés elleni tiltakozás is. A 17 s zázad 70-es éveitől a 18 s zázad közepéig tartó korszak történelmitársadalmi eseményeit végigkísérte egy meglehetősen bő áradású, főként névtelen szerzőktől származó, kéziratos énekeskönyvekben terjedő és fennmaradó, rendkívül változatos műfajokat létrehozó költészet. Néhány alkotása folklorizálódott, és népköltészeti termékként jegyezték fel. A névtelen szerzők többsége valószínűleg deákos műveltségű ember lehetett: iskolamester, protestáns prédikátor, diák. Tulajdonképpen vándorló költészet volt ez: szövegei módosultak, sokszor torzultak is a szájról szájra, kódexből kódexbe vándorlás során, s ezt főleg a versek kompozíciós rendje sínylette

meg. A Wesselényi-féle összeesküvéssel, az első kuruc támadásokkal és Thököly szabadságharcával kapcsolatban megjelentek a H absburg-elnyomók ellen nyíltan agitáló, németellenes kuruc költemények. Mivel a Habsburgok kíméletlenül üldözték a protestánsokat, a kuruc mozgalomnak és költészetnek kezdetben protestáns felekezeti jellege volt. A versek jelentékeny részét protestáns papok írták, de ezekben a v allásos színezetű alkotásokban is kifejeződött a Bécs elleni harcos állásfoglalás. A török kiűzéséig (1699-ig) állandóan születtek újabb törökellenes vitézi énekek, később azonban ezek összeolvadtak a kuruc költészettel, mint ahogy a volt végvári katonák is többnyire kurucokká lettek. A kuruc vitézi költészet a Rákóczi-szabadságharc éveiben bontakozott ki a leggazdagabban. Két ága van e kor költői termésének: az egyikben a győzelem és reménység hangja zeng, a másikban a vereség és a kiábrándulás

fájdalma szólal meg. A kezdeti kuruc lelkesedés teremtette meg a vitézek táncdalait. Ilyen a Csínom Palkó, mely a kuruc katonaélet képeinek laza sorozata. Ebből az énekből a vidám bizakodás, a győzelmi reménykedés s az ellenséget megvető hetyke fölény árad. Az első négy versszak a t áncba szólítás után az indulóban levő vitézek serkentése, majd tíz strófán keresztül a "darulábu, szarkaorru nyomorult németség" csúfolása következik (5-14.) Ez után a kurucok harci dicsőségének emléke szólal meg (15-21.), később egy kuruc lovasroham képei elevenednek meg (22-25.) A 26 strófától a 34 versszakig a lovas és gyalogos vitézek dicséretéről szól az ének, most már a horvát katonákkal is szembeállítva a kurucokat. Az utolsó szakaszok a labancokhoz húzó parasztok ellen izgatják a katonákat. A szabadságharc bukásával a kuruc költészet nem szűnt meg, csak a vitézi líra hallgatott el. A kései kuruc költészet

jellegzetes műfajai a bujdosóénekek és az ún. R ákóczi-kesergők Ez utóbbiak közé tartozik a Rákóczi-nóta. Valószínűleg a 18 s zázad 30-as éveiben keletkezhetett, amikor a szabadságharc már múlttá vált. Erre utal a " magyarok híres vezéri" közt Ocskai László említése is, akit pedig annak idején éppen árulásáért végeztek ki, emlékét azonban már megtisztította az eltelt két-három évtized. Az ismeretlen szerző a német katonai megszállás alatt sínylődő magyar nép panaszát jajgatja el. A nemzet kifosztottságát, pusztulását mutatja be ritka költői erővel, a s zenvedéseket sorolja fel, és a r eménytelen jelennel szemben a s zabadságharc dicsőséges emlékét idézi. Az utolsó versszak - később keletkezhetett - imádság formájában kér segítséget a m ennybéli Úrtól, hogy mentse meg a magyarságot a csúf, rút ellenségtől. A költemény jajongó siralomjellegét nagymértékben fokozza a 15 s oros

strófákban tizenkétszer felcsendülő azonos rím monotóniája s a "jaj" indulatszó négy versszak kezdetén. 1 A Rákóczi-nóta jelentősen hozzájárult a Habsburg-ellenes hangulat ébrentartásához, s a 18. század folyamán az elnyomott magyarság titkos himnuszává lett. A kuruc versek közül ez jelent meg először nyomtatásban: Erdélyi János adta ki 1849-ben. Az őszi harmat után. kezdetű bujdosóének különböző versek összeolvadásából keletkezett, s számos változatban, szembetűnő szövegromlással maradt ránk. Semmiféle olyan utalás nincs benne, mely kuruc versnek minősítené, s homályban marad a bujdosás oka is. Éppen ez az időtlensége, meghatározatlansága tette alkalmassá, hogy akár a hazafias, akár a szerelmi bánat s az örök búcsúzás kifejezője legyen több nemzedék számára is. Valószínűleg a 1 7 század derekán készült, s adataink vannak arra, hogy Rákóczi kurucai is énekelték. A vers gazdag

részletszépségekben. Különösen megragadó az intonáció: az idő kérlelhetetlen múlását az évszakok változásával érzékelteti, s a v isszatartó kedves emlékek elfakulását, a távozni készülő lírai én borongós hangulatát a tél mindent beborító havával állítja párhuzamba. A kuruc kor költészetének rövid bemutatása után számitógépes feldolgozásban olvassuk el az elemzésre kiemelt kuruclelkesitő, és bujdosó dalokat . Ha még mélyebben meg akarjuk érteni a kuruc kor világát, akkor vegyük igénybe s hallgassuk meg a Magyar Rádió Hangarchivumának jóvoltából: Rákóci cimü, valamint: Csinom Palkó cimü daljátékoknak ragyogóan feldolgozott rádióváltozatait! 2