Történelem | Középiskola » A korai feudalizmus Magyarországon

A korai feudalizmus Magyarországon A korai feudális magyar állam III. Béla idején éli fénykorát A föld többsége a király tulajdonában volt A király hatalma és az ország katonai ereje a királyi birtokon és a várszervezeten alapult A várgazdaságokban főleg katonai, illetőleg munka- és termékjáradékra kötelezett népek éltek A várjobbágyok felső rétege bizonyos földtulajdonnal is rendelkezett A szabad pásztorok utódai lesüllyedtek, hisz nem volt földjük A király, az egyházi és világi nagybirtokosok a szabad földközösségek földjeit beolvasztották saját birtokaikba A közszabadok másik csoportja saját földjén dolgozott, megőrizte gazdasági és jogi önállóságát, adó helyett hadviselési kötelezettségei voltak. A király hatalma tehát a birtok- és vármegyerendszeren alapult. A várnépek tisztjeivé főként a papok, nagybirtokosok és a várjobbágyok váltak. A termelés főként a földesúr saját kezelésű szolgai

munkaerővel és az úr munkaeszközeivel művelt gazdaságában, az ún. prediumon folyt. A predium elindult a faluvá fejlődés útján Egy prediumhoz 30-60 ember tartozott Középpontjában a nagybirtokos háza állt, körülötte a szolgák viskói voltak E gazdaságok mellett már megtalálhatók a parasztgazdaságok is A XII. század Magyarországára az önellátó, természeti gazdálkodás volt a jellemző A földművelés vadtalajváltó rendszerben történt. Ez azt jelenti, hogy mindig az a r ész lett a szántó, amelyet előzőleg az ott legelő állatokkal trágyáztattak Az emberek önellátók voltak, de a földesúr és saját igényeik kielégítésére több szakmájuk is volt. A szűcsök, tímárok, kenyérsütők, szakácsok, kővágók, molnárok, mészárosok, esztergályosok, fazekasok, ácsok mezőgazdasági tevékenységet is folytattak Magyarország intenzíven kapcsolódott be a külkereskedelembe is, a keresztes hadjáratok és a szentföldi

zarándoklatok hatására. Királyaink már ekkorra is sok más népet telepítettek hazánkba, annak ellenére, hogy a magyarok létszáma is magas volt Besenyő, izmaelita, francia, vallon, flamand, olasz és német telepesek (hospes) érkeztek. Kálmán halálát követően megnőtt a bizánci befolyás, ami III. Béla (1172-96) trónra kerülésével megszűnt Eleinte nem nagyon bíztak benne Azonban hatalmának megszilárdítása után (rosszakarói öccsét, Gézát küldték ellene trónkövetelőnek) visszafoglalta Horvátországot Bizánctól, valamint Dalmáciát és a Szerémséget. A király a jövedelmét egyre inkább pénzben vagy veretlen ezüstben kapta meg. A természeti gazdálkodás mellett egyre nagyobb szerepet kapott az árutermelés és a pénzgazdálko- dás. III Béla után fiai András és Imre között trónviszály keletkezett A trónt Imre örökölte Ezt a testvérháborút használták ki a főurak, hogy új birtokadományokhoz jussanak. Ez persze a

támogatásukért cserébe kapták. Így nem is csoda, hogy az uralkodó tekintélye rohamosan csökkent. A fivérek közti vetélkedésnek Imre korai halála vetett véget, de II András (120535) trónja már korántsem volt oly szilárd mint apjáé A birtokok fogyatkoztak, hisz szorgalmasan adományozgatta a főuraknak, ennek hatására a vármegyerendszer felbomlott, nem volt képes ellátni a közigazgatási és katonai feladatait. Volt olyan is, hogy egész vármegyéket adományozott. Ez következményekkel járt, egyre csökkent azoknak a jószágoknak a száma, amelyekkel épp annak a katonai erőnek ellátását biztosították, amely féken tarthatta volna a nagyurakat. Ők pedig erőszakos eszközöktől sem riadtak vissza, hogy gyarapíthassák vagyonukat Később keresztes hadjáratot szervezett a Szentföldre, illetőleg több hadjáratot Halicsba. András a fiát akarta Halics uralkodójává tenni, de a m agyar uralom gyorsan le lett rázva. A királyi jövedelem ekkor

a regálejövedelmekből és a kamara hasznából jött össze (pénzverési illeték), inkább ezekre próbált támaszkodni András. Azonban a pénz rontása is állandósult, ami elégedetlenséget váltott ki. A papság a tizedet már pénzben követelte A királytól függő kis- és középbirtokosokat szervienseknek nevezték (királyi vitézek). A nagybirtokos a hatalmuk alá akarták vonni őket, az a veszély fenyegette a szervienseket (a várjobbágyokkal együtt), hogy a nagybirtokosok magánhadseregében kell majd harcolniuk. (bandérium) Kihangsúlyozták, hogy ők a király szolgái, másnak nem engedelmeskednek. Engedélyük volt arra, hogy bejárjanak a királyi udvarba Felettük az uralkodó vagy a nádor ítélt 1221-ben a k irály elhatározta, hogy az eladományozott földeket visszaveszi, de az el égedetlenség már túl nagy volt. A főurak egy része ezt arra használta fel, hogy a népmozgalom segítségével vetélytársait kiszorítsa a hatalomból Így

került sor az Aranybulla kiadására Aranybulla (1222) A fehérvári törvénylátó napon az ellenzéki főurak és a szerviensek a várnépek és a parasztok segítségével kikényszeríttették a királyt, hogy jogaikat törvényben, az Aranybullában erősítse meg. 31 cikkelyből állt, a legtöbb a szerviensek kiváltságait erősítette Kimondta a szerviensek adómentességét. Megengedte nekik, hogy javaikról szabadon végrendelkezhetnek Csak jószágaik egynegyedéhez nem nyúlhattak hozzá, mert ez a leányaiké kell hogy legyen (leánynegyed) Megígérte, hogy külföldi hadjáratokra szervienseknek nem kell saját költségükön elkísérni az uralkodót. A várjobbágyokat biztosította arról, hogy szabadságaikat megtartja, vármegyéket pedig többet nem fog eladományozni. Ígéretet tett arra , hogy a királyi jövedelmeket nem fogja bérbe adni, s ezentúl értékálló pénzt fog veretni. Megtiltották azt, hogy az egyházi tizedet pénzben kérjék. Végül

a nagybirtokosok jogot kaptak arra, hogy ha András vagy utódai a törvény rendelkezéseit nem tartanák be, hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak (ellenállási záradék). Ezen pontok nagy része nem valósult meg Az egyházé lett a s ókereskedelem joga. II András nem nyugodott bele hatalmának ekkora korlátozásába. Amikor 1231-ben újra megismételték a rendelkezéseket, az ellenállási záradékot az esztergomi érsek kiátkozási joga váltotta fel A szerviensek jogaik védelmében szolgabírókat választhattak, ezzel létrejöttek a nemesi vármegyék Ezek nem voltak annyira erősek, de egyre több lett belőlük. A király az élükre ispánt nevezett ki Tatárjárás II. András birtokadományozó politikájának legélesebb ellenzője fia, a későbbi IV Béla (1235-70) volt. Már ifjabb királyként, az egyház támogatásával visszaszerezte apja adományainak egy részét Céljául a hatalom megszilárdítását tűzte ki, a királyi tekintély

visszaállítását Befogadta az országba (főleg a haderő megerősítése céljából) a kunokat, akik a tatárok elől menekültek. A visszavételekkel szinte az egész főúri osztályt maga ellen fordította Julianus barát hírt hozott a tatárok közeledéséről, akik már megverték a volgai bolgárokat, és épp Magyarország ellen készültek. Dzsingisz kán fia, a hatalma egy részét öröklő Batu, és a híres mongol vezér, Szubutáj vezetésével indultak ellenünk. A magyarok azonban nem készültek fel kellőképpen, a főurak közönyösen fogadták a hírt. IV Béla megerősítette az északkeleti határt ahogy tudta, de a tatárok nagy erők összevonásával 1241 márciusában áttörték a Vereckei-hágót. Elfoglalták Erdélyt, és Batu kán Muhi mellett hatalmas csapást mért Béla seregére (ápr 11-12) Még Bélának is alig sikerült megmenekülnie Ekkor már kun segítségre se számíthattunk, mert 1241-ben királyuk, Kötöny meggyilkolása után

kivonultak az országból A Dunántúlt is végigdúlták a mongolok, a befagyott Duna jegén átkelve. Bélát üldözték, aki Ausztria felé menekült, majd 1242 m árciusában váratlanul visszafordultak. Vélemények szerint azért, hogy Batu részt vehessen az Ödögej nagy kán halálát követő nagy kánválasztáson, mások szerint pedig azért, hogy inkább a Dél-Oroszországi területeken erősítsék meg hatalmukat. Az ország újjáépítése A király hozzálátott az élet, a munka feltételeinek megteremtéséhez. Az elnéptelenedett országrészeket betelepítette. Az Alföldre behívta a kunokat, a Felvidékre cseh és morva, az ország nyugati részébe német telepeseket hívott (hospes). Erdélyben románok találtak otthont IV. Béla maga is adományozott földbirtokokat, de feltételként kővárak építésére, páncélos seregek állítására kötelezte a birtokosokat Szövetséget kötött a halicsi fejedelemséggel 1267-ben Béla új törvényeket

hozott. Megerősítette a szerviensek jogait Politikáját úgy alakította, hogy felkészüljön egy esetleges újabb mongol támadásra. Ez a törvény nevezte először a szervienseket nemeseknek, a nagybirtokosokat báróknak IV. Béla szövetségeseinek tartotta a v árosokat is Kiváltságleveleket adott, megadta a szabad (vámmentes) kereskedelem jogát, kőfalak építését engedélyezte. Jelentőssé vált Selmec- és Besztercebánya. A vármegyék várjobbágyainak egy része felemelkedett a szerviensek közé, jelentősebb hányaduk a várbirtokot megkaparintó földesúr fennhatósága alá került. A jobbágyok szabad költözködési jogot kaptak (1298-as törvények) A bárók hatalma tovább erősödött a király politikája következtében, hisz megújultak a birtokadományozások. A köznemesek valamelyik nagyúr szolgálatába állottak, ők alkották a báró udvarát, részt vettek a birtok irányításában, harcoltak seregében. (Nagybirtokosok familiárisai) A

familiárisok várnagyok, gazdasági ügyeket intéző udvarbírók, számadó deákok, a magánhadseregek katonái lettek. Megtartották birtokaikat, s szolgálataikért ellátást és fizetséget kaptak A familiárisi esküt sokszor kikényszerítették az előkelők A hatalmuk növelésére várépítési verseny bontakozott ki. IV. Béla az ország védelmi szempontjait előtérbe helyezve kénytelen volt támogatni a főurak megerősödését. Ellensúlyozásként a tőle függő kunokra támaszkodhatott Fiát, Istvánt egy kun előkelő megkeresztelt lányával házasította össze. Másrészt a familiárisi függésbe került kis- és középbirtokosok mozgalmai jelentettek esélyt a nagyúri hatalom korlátozására A főúri igazságszolgáltatást akarták elkerülni, hogy átveszik a széteső királyi vármegye igazságszolgáltatási szerepét. A királyi vármegyékből nemesi megyék lettek IV Béla halála után a bárói csoportok harca jellemezte az ország belső

életét. A királyi hatalom tekintélye a mélypontra zuhant Utolsó Árpád házi királyaink, V. István (1270-1272), IV (Kun) László (1272-1290) és III. András (1290-1301) tehetetlenek voltak a bárók hatalmával szemben Megszerezték a jobbágyak feletti bíráskodás, az úriszék jogát is. A királyi birtokrendszer teljesen szétzilálódott, a bárók országrésznyi területeket szereztek meg maguknak Az Árpád-ház férfiágon ki- halt (1301), kialakult a feudális anarchia, amelynek megakadályozására utolsó Árpád-házi királyunk, III. András sem volt képes