Történelem | Középiskola » Az 1929-1933-as világgazdasági válság

Az 1929-1933-as világgazdasági válság A világháború alatt a résztvevő országok átálltak a hadigazdálkodásra. 1918 után nagy gondot okozott az ipar visszaállítása, a hadsereg leszerelésével pedig hatalmas munkanélküli tömeg keletkezett. Ezek a p roblémák a legerősebben azokban az államokban jelentkeztek, ahol korlátozták a hadiipart és a hadsereg létszámát. Az egyetlen állam, amelyik a háború alatt és után fejlődésnek indult, az USA volt. Az Egyesült Államok volt a világ legnagyobb hitelezője, jelentős kölcsönöket nyújtott az európai háborúhoz, ezért érdeke volt, hogy azokat visszakapja. Franciaország azon a címen tagadta meg a hitelek törlesztését, hogy Németország nem fizeti neki a jóvátételt. Ezért indult meg a Dawes-terv (1924-1929) elősegítendő Németország talpraállását. Az 1920-as és 30-as években megkezdődött a gazdaságok szerkezetének átalakítása, stabilizálása, mely azonban nem a háború

előtti viszonyoknak megfelelően alakult: a klasszikus húzóágazatok (textilipar, szénbányászat) visszaestek, de fellendülés figyelhető meg új ágazatokban: villamosenergia-fejlesztés, autógyártás, műszergyártás, stb. A mezőgazdaság azonban nem lendült fel. Kinyílt az agrárolló, tehát a mezőgazdasági termékek árai jóval alatta maradtak az ipari áraknak, ezért annak, aki mezőgazdaságból akart megélni, sokkal többet kellett termelnie, hogy legyen pénze ipari termékekre. 1929. október 24-én (fekete csütörtök) hatalmas árzuhanás következett be a New York-i tőzsdén: az értékpapírok árfolyama 40-60%-al esett. Az összefonódó tőkés kapcsolatok miatt a válság gyorsan átterjedt a többi ágazatra, majd a többi országra is. A válság alapproblémája az volt, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlya megbomlott, a bérek nem emelkedtek együtt az árakkal, ezért csökkent a fogyasztóképes kereslet. A kereslet csökkenése miatt

hatalmas árukészletek halmozódtak fel a raktárakban. A termelés csökkentése érdekében munkásokat bocsátottak el, ezzel a tovább csökkent a fogyasztóképes kereslet A válság tehát egyre mélyítette magát. A kistőke és a parasztgazdaságok tönkrementek Az életképes nagytőke a tönkremenő kisüzemeket beolvasztotta, s tőkekoncentrációt eredményezett Az Egyesült Államok gazdaságának összeomlása miatt beszüntette a hiteleket, sőt a kiadottakat is minél hamarabb visszakövetelte – az USA válsága átterjedt Európára is. Mivel a válság kiterjedt az egész világra, nem volt lehetőség arra, hogy új piacok szerzésével azon enyhítsenek. Egyetlenegy ország kerülte el a válságot: a Szovjetunió, mert a gazdasági blokád miatt önellátásra rendezkedett be. A válság az országokat különböző mértékben és módon érintette: a nagy gyarmatbirodalommal rendelkező országok veszteségeiket át tudták hárítani a gyarmatokra, a f

ejlett tőkés országok pedig nagy tartalékokkal rendelkeztek. A háború vesztesei közül Németországban volt a legsúlyosabb a válság. Eddig a kapott hiteleket befektették, de a p rofit elment a j óvátételre. Mikor a hitelt megvonták, a gazdaság összeroppant. A válság által legjobban sújtott országok tehát a vesztesek voltak, mert nem volt gyarmatuk, amire átháríthatták volna, jóvátételre kötelezték őket és agrárországok voltak (agrártermékek exportjából nem futotta ipari termékek importjára). A válság politikai következménye volt a szélsőséges pártok befolyásának növekedése. A fejlett tőkés országokban, ahol a parlamentarizmusnak nagyobb múltja volt, fenn tudták tartani a polgári demokratikus kormányzást, de pl. Németországban és Olaszországban totalitárius fasiszta, más országokban fasiszta jellegű rendszerek alakultak ki A válság mélypontja 1932 volt. Ekkor dolgozta ki Keynes angol közgazdász a válság

megoldására a növekedési elméletet, melyet széles körben alkalmazni kezdtek. Célja a kereslet-kínálat egyensúlyának helyreállítása volt úgy, hogy az állam szabályozza a g azdaságot (Állam-monopolkapitalizmus: az állam beavatkozik a gazdaságba, hogy biztosítsa a keresletkínálat egyensúlyát.) Keynes szerint azokat az ágazatokat kell az államnak támogatni, melyek nem termelnek árut, de a tőkés termelést biztosítják. Ezek az igazán tőkeigényes ágazatok, melyeket még egy-egy monopólium sem képes finanszírozni, pl. az egészségügy, az oktatásügy, az építés, stb Keynes szerint elengedhetetlenek a szociális intézkedések: a munkanélküli segély, a betegbiztosítás, a nyugdíj, a fizetett szabadság. Fontos a munkaidő csökkentése is, mert ha a munkaidő kevesebb, akkor több ember dolgozik és kap bért, ami szintén a fogyasztóképes keresletet növeli. Keynes programja adta Roosevelt (1933-1945) New Deal című programjának

alapját. A New Deal program három területen vitt véghez nagy változtatást: a hiteléletben, a mezőgazdaságban és az iparban. 1. A bankokat bezáratta Roosevelt, csak azok maradhattak, amelyek az állami bankhoz kapcsolódtak Korlátozta tehát a magánbankok működését Korlátozta továbbá a kötvények kibocsátását, s a dollárt leértékelte. 2. Az 1933-as mezőgazdasági törvény kereslet híján csökkentette a termelést: az állam kártérítést fizetett azoknak, akik földjüket bevetetlenül hagyták Ennek hatására azonban a kisbirtokok elhaltak 3. Munkanélküli segélyt vezetett be, a maradék munkanélkülit pedig közmunkákon foglalkoztatta az állam (pl Tenesse folyó szabályozása, Hoover gát építése) Kényszerkartellezést rendelt el Mivel azonban ezen intézkedésekhez az államnak is pénzre volt szüksége, Roosevelt kidolgozta a „tisztességes verseny kódexét”: a n agytőkével megállapodott az árakban és a b érekben,

továbbá a nagytőke vállalta, hogy profitja egy részéről lemond az állam javára. A tisztességes verseny kódexe kiküszöbölte a konkurenciát, megállapította a termelés volumenét, s az egyes cégek között a piacokat felosztotta. Roosevelt szociális intézkedéseket is hozott: elismerték a munkásság jogát a szakszervezetekhez és a sztrájkhoz, társadalombiztosítást vezettek be Roosevelt külpolitikai kapcsolatait is megváltoztatta a New Deal politika: új piacok érdekében Latin-Amerikával (jó szomszédság elve) és a Szovjetúnióval (1933) kötött kereskedelmi megállapodásokat. A gazdasági stabilizáció után azonban a nagytőke szembefordult a New Deal-el, mert már nem volt szükség az állam beavatkozására. Angliában a válság kevésbé volt komoly. Munkáspárti kormány volt hatalmon McDonald vezetésével. McDonald a már kiadott szociális juttatások csökkentésével próbálta megoldani a v álságot. Ez ellenállásba ütközött, a

munkáspárt visszahívta McDonaldot, s kizárta tagjai közül Az elnök azonban nem mondott le, hanem új kormányt alakított, s véghezvitte programját 1931-ben a Westminster Statum a brit birodalmat nemzetközösséggé alakította át (elismerte a domíniumok: Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-afrikai Unió függetlenségét) A McDonaldot követő elnökök, Baldwin és Chamberlain a hitleri fasizmus térhódításával szemben az engedmények politikáját folytatták, s csak Lengyelország megtámadásakor avatkoztak be. Ezzel kitört a második világháború Franciaország a háború után szintén problémákkal küzdött. Németország nem fizette a jóvátételt, ezért 1923-ban francia-belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket. A Dawes-terv megindulása után Németország fizetőképes lett, ezért a Ruhr-vidéket a megszállók elhagyták. Franciaországban a válság később kezdődött, de tovább is tartott, mert ott a kis- és középbirtok volt a

jellemző, s ezek csődje eleinte nem hatott ki országos szintre. A válság elmélyülése után két tendencia bontakozott ki: a jobboldal „erőskezű” kormány és az alkotmány reakciós módosítása mellett szállt síkra, a munkások ezzel szemben a demokrácia, a köztársaság megvédését szorgalmazták. Az 1932-es választásokon a baloldal kezébe került a hatalom. Herriot alakított kormányt, s még ebben az évben megnemtámadási egyezményt írt alá a Szovjetunióval. A válságot azonban megoldani nem tudták, ezért a kormány lemondott A válság elmélyülésének hatására erősödtek a demokráciaellenes tendenciák, 1934-ben a fasiszták (Tűzkeresztesek, Action Francais) puccsot kíséreltek meg. A puccsot a párizsi munkásság hiúsította meg. Ennek hatására a demokratikus (polgári és munkáspártok) szervezetek 1935-ben antifasiszta szövetséget kötöttek, ez volt a Népfront A Népfront az 1936-os választásokon győzelmet aratott,

megalakult a Leon Blum (szocialista) vezette népfrontkormány. A kormány szociális intézkedéseket hozott, de gyenge volt, mert a szocialista és a polgári politikusok nem szívesen működtek együtt A válság enyhülésével azonban a fasiszta veszély csökkent, a Népfront tagjai fokozatosan eltávolodtak egymástól A népfrontkormány programját feladta, Leon Blum lemondott, Daladier alakított kormányt. Szinte minden szociális vívmányt visszavont A válság évei alatt felhasználták a felhalmozott készleteket, új szükségletek támadtak s így 1933-ban gazdasági fellendülés következhetett be