Történelem | Középiskola » Az István kori államszervezet felbomlása, a tatárjárás és következményei

Az István kori államszervezet felbomlása, a tatárjárás és következményei A kora feudális állam III. Béla idején élte virágkorát Ekkora jelentősen csökkent az országunkat a fejlettebb Nyugattól elválasztó távolság. Fiai, András és Imre trónviszálya idején, támogatás fejében, a főurak újabb és újabb királyi birtokadományokat szereztek ⇒ a nagybirtokosok hatalma, politikai ereje tovább nőtt, központi hatalom meggyöngült: - a közszabadok helyzete romlott, jogaik csorbultak, mert a földesúr jobban kihasználta őket - a királyi vármegyerendszer nem volt képes ellátni közigazgatási és katonai feladatait II. András (1205-1235) uralkodása alatt a királyi birtokok nagyon megfogyatkoztak A vármegyerendszer fel- bomlása után várkatonaság pótlására a sorozatos háborúkban,III. Ince pápa ösztönzésére keresztes hadjáratot ve- zetett a S zentföldre és Halicsba, az urak magánhadseregeit vette igénybe. A kir-i birtok

csökkenése és a hadjá- ratok hatására kiürült kir.-i kincstár megtöltésére: - királyi jogon szedett ún. regáljövedelmekre akart támaszkodni - vámszedés, sóértékesítés jogát zsidó, izmaelita bérlőknek adta - évente többször pénzrontás: a kir.-i kamara bevonta a pénzt, és kevesebb ezüstöt tartalmazó, új pénzt adott vissza helyette. Ez alkalmat adott a pénzverési illeték,az ún kamara haszna beszedésére,ami leginkább a pa- rasztoknak jelentett újabb terheket - az egyház a tizedet mindinkább pénzben kérte, ami a kezdetleges pénzügyi viszonyok miatt teljesíthetetlen A királyi hatalom hanyatlása veszélyt jelentett a királyi vitézek, a s erviensek számára is: a feudális nagyurak az ő birtokaikat is meg akarták kaparintani, őket pedig hatalmuk alá vonni. Hasonló sors várt a megyerendszer széthullásával tulajdonossá vált várjobbágyokra: állandó katonáskodásra kényszerültek a nagybirtokosok magán- hadseregeiben ⇒

a világi nagybirtok nyomása ellen a szerviensek szervezkedni kezdtek. A főurak sem mind tá- mogatták Andrást (a királyné rokonai a királytól magas állami hivatalokat, jól jövedelmező birtokokat kaptak). Így eltérő okok miatt ugyan, de az egész társadalom szembekerült a királyi hatalommal. Az elégedetlenség társadalmi mozgalommá alakult, élére a főurak álltak, bázisát a szerviensek fegyveres csoportjai adták, a m oz- galmat a várnépek és a parasztok is támogatták ⇒ 1222ben a fehérvári törvénylátó napon az Aranybulla kiadá- sára, jogaik megerősítésére kényszerítették a királyt (31 cikkelyből állt): - rögzítik a közszabadok jogait (= a nemesekével): - adómentesség - bírói végzés nélkül eljárás nem indítható ellenük - külföldre nem kötelesek harcba vonulni - ne lehessen halmozni a tisztségeket kivéve nádort, bánt, királyt - külföldiek nem tölthetnek be magas rangú tisztségeket - nem lehet egész

vármegyényi területeket eladományozni - a pénznek legalább egy évig forgalomba kell lennie, minősége legalább III. Béla pénzével legyen egyenlő - idegeneknek monopóliumokat kiadni tilos - ellenállási záradék: egyezmény be nem tartása esetén a királynak felségsértés vádja nélkül ellenállhassanak De a bulla megvalósítása a királyi hatalom gyengesége miatt elmaradt,a szervienseket nem védték meg a ben- ne található cikkelyek ⇒ érdekeiket más formában próbálták érvényesíteni: 1232-ben a z alai szerviensek,mint a k irály szolgái szolgabírák választását kérték, a jogtalanságok megtorlására, önvédelmük elérésére. Ezek a bíró- ságok sokáig elég erőtlennek bizonyultak, de innen számítjuk a nemesi vármegyék, a földbirtokosok önkormány- zati szerveinek kezdetét. Élükre a király nevezett ki főispánt, a határozatok végrehajtására a vármegye fegyveres ereje volt a biztosíték, de a nagybirtokosokkal

szemben egyelőre nem sok esélyük volt. IV. Béla (1235-1270) célja a nagybirtokosok megfékezése, a k irályi tekintély visszaállítása volt ⇒ "felesleges és haszontalan adományokat" megpróbálta visszavenni ⇒ bizottságok járták az országot. Később Béla a hadsereg erősítése érdekében befogadta a tatárok elől menekülő kunokat,akiknek állatai hatalmas pusztítást végeztek a ter- mésben,de a király által rendelettel védve voltak. Bár törekvése a királyi hatalom megteremtésére jogos és szük- séges volt, de az eszközei hibásak voltak, így az egész uralkodó osztály szembefordult vele ⇒ teljes közöny- nyel fogadták a tatárok előretörését. Béla segélykérő leveleire csak biztató szavakat kapott (IX. Gergely pápa és II Frigyes német-római császár az egymás elleni küzdelemmel voltak elfoglalva). Közben elterjedt a téves hír: a kunok a tatárok ügynökei ⇒ meg- gyilkolják kun ki rályt, Kötönyt ⇒ a

kunok dúlva, pusztítva elhagyták a országot Tatárjárás Magyarországon: 1241-ben a tatárok nagy erők összevonásával a Vereckei-hágónál áttörték a megerősített védelmet,és megszáll- ták Erdélyt. Egy másik sereg Lengyelország felől érkezett 1241 április 12-13-án a Sajó menti Muhi pusztán Batu kán hatalmas csapást mér a király 60000 fős seregére. A király elmenekült, Dalmáciában, Trau-ban kapott menedéket A muhi csata után a tatárok bevették Pestet, átkeltek a b efagyott Dunán is, de Esztergom,Székesfehér- vár és Pannonhalma ellenállt. A többi dunántúli vár ostromára nem is pazarolták az időt 1242 márciusában a mongolok teljesen váratlanul elhagyták az országot (vagy azért, mert Ögödej nagykán meghalt, s a választásoknál Batu Kán is ott akart lenni, de valószínűbb, hogy a hadi stratégiájuk miatt: az első tá- madást hosszú szünet követte, majd ezután jött a végső roham). A tatárjárás okozta

pusztulás helyenként elérte a 5 0-75%-ot, az átlag 20-25%. Ez már százezrek halálát, sok település a középkor végéig kiheverhetetlen szétroncsolódását jelentette. A király az ellenség visszavonulása után hozzálátott a munka feltételeinek megteremtéséhez: - az elnéptelenedett országrészeket betelepítette: cseh és morva telepesek Felvidék keleti és középső része, németek nyugati határvidék, románok Erdély ⇒ az új területeket tettek erdőirtással szabaddá - visszahívta a kunokat (nem adóztak, szabad katonai települések) - jászok bevándoroltak ( Heves megye) Tanulva korábbi tévedéseiből felhagyott a birtokvisszavétel politikájával, és már maga adományozott földeket kővárak építéséért, páncélos seregek kiállításáért, városépítésben példát mutatott. Törekedett arra, hogy erősítse azokat az osztályokat, amelyekre a nagybirtokosokkal szemben támaszkodhatott ⇒ megerősítette a szerviensek

jogait, városokat támogatta, kiváltságleveleket adományozott: vámmentes kereskedelem, szabad bíró és tanácsválasztás, engedélyezte kőfalak építését a városok köré A harcok utáni munkaerőhiány és a betelepítések lehetőséget adtak más szolganépeknek is,hogy túl nagy terhe- iktől megmeneküljenek és a vendégekhez hasonló jogokat szerezzenek. A várjobbágyok egy része a szerviensek közé emelkedett, jelentősebb hányaduk azonban földesúri fennhatóság alá került, ők adták a nevüket a jogilag egységes jobbágyságnak, amely megkapta a szabad költözés jogát. IV. Béla tatárjárás utáni politikájának következménye a bárók további erősödése volt: ha a köznemesek meg a- karták őrizni vagyonukat, kénytelenek voltak familiárissá válni, valamely nagyúr szolgálatába állni: - ők alkották az uruk udvarát = családját = família - részt vettek az udvar gazdasági irányításában - harcoltak a hadseregben - cserébe

uruk megvédte őket más bárók támadásaitól (- hasonló a hűbéres kapcsolathoz csak itt a fő motiváció a hatalom) Utolsó Árpád-házi királyaink, V. István (1270-1272), IV (Kun) László (1272-1290), III András (1290-1301) tehetetlenek voltak a nagybirtok hatalmával szemben. A XIII sz 2 felére a királyi birtokrendszer szétzilálódott, a bárók már országnyi összefüggő területek tulajdonosai voltak, ők viselték a legmagasabb méltóságokat, hadat üzentek egymásnak, más uralkodóknak, megszerezték az úri szék jogát, jobbágyaik felett bíráskodhattak, egymás jobbágyait elrabolták. Az utolsó Árpád-házi uralkodó nem volt már képes felszámolni a feudális anarchiát, megkezdődtek az interregnum (= uralkodó nélküli állapot) évei, melyekben a megkoronázott király helyett a h íres oligarchák (Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz, Kán László, Kőszegiek) gyakorolták a hatalmat, s csatároztak egymással. (Tatárjárás - nomád

nép, letelepült országokban raboltak, K.-Eu-i népeket hatalmuk alá akarták vonni: - 1222-ben megjelentek K.-Eu-ban, Kaukázusban alánokkal, oszékokkal, kun s egítséggel nyomultak Eu. felé - 1235.: elhatározták, hogy elfoglalják Ny-ot Batu kán vezetésével - 1240.: Kijev eleste ⇒ kiépült a Mongol állam ⇒ Arany Horda - Arany Horda: óriási városok élénk kereskedelmi kapcsolata - az oroszoktól csak 1380-ban űzte ki őket Dimitrij, (III István alatt))