Jogi ismeretek | Felsőoktatás » A társadalombiztosítási jog alapelvei

A társadalombiztosítási jog alapelvei: A társadalombiztosítás fogalma: A társadalombiztosítás jogszabályi definícióját – némileg eltérő tartalommal – két törvényben is megtalálhatjuk. Az egyik az 1997 évi LXXX törvény a másik az államháztartásról szóló 1992 évi XXXVIII. törvény 1997. évi LXXX törvény: • A társadalombiztosítás a Magyar Köztársaság állampolgárait, illetve – az e törvényben foglalt követelmények teljesítése esetében – a Magyar Köztársaság területén tartózkodó más természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. • A kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül. • A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére

való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, illetve – törvényben meghatározott ellátások kivételével – társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások – ha törvény kivételt nem tesz – a biztosított járulékfizetésének alapjául szolgáló jövedelmével arányosak.” 1992. évi XXXVIII törvény: • 6. § Az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös – biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő – kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási rendszerét a Nyugdíj-biztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják (a továbbiakban: a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése) A törvény célja, hogy az egyéni felelősség és a társadalmi

szolidaritás elveinek megfelelően szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat, meghatározza a foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit, a biztosítottaknak a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettségét, a foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési kötelezettségét és ennek a közteherviselésnek megfelelő teljesítését, valamint a társadalombiztosítási ellátások körét. A társadalombiztosítás olyan, az állam által működtetett, a kötelező részvétel elvén alapuló kockázatközösség, amely az életút során tipikusan bekövetkező társadalmi kockázatok enyhítése céljából nyújt a tagok szociális biztonságát védő ellátásokat. A társadalombiztosítás az állam által működtetett rendszer. Az állam feladatai magukban foglalják a társadalombiztosítási rendszer működésének szabályozásáért viselt

felelősséget, az intézményrendszer létrehozásának és működtetésének kötelezettségét, valamint az állami garanciavállalást a rendszer működéséért. A társadalmi kockázatok enyhítésének céljával létrehozott és működtetett intézményrendszer. Kockázatközösség. Célja az ellátások fedezetének előteremtése A kockázatközösség tagjainak köre szűkebb vagy szélesebb lehet, attól függően, hogy a tagság feltételeit miként határozzák meg a társadalombiztosítási jogszabályok. Kötelező részvétel. A jogszabályban nevesített tagok számára a kockázatközösségben való részvétel kötelező, amit – önkéntes teljesítés hiányában – a társadalombiztosítási szervek közhatalmi jogosítványok birtokában ki is kényszeríthetnek. Társadalombiztosítási alapelvek: A társadalombiztosítási alapelvek körét a különböző szerzők eltérően határozzák meg. Hajdú és Lőrincsikné (2005) •

Megkülönböztetnek külső és belső alapelveket o Külső: nemzetközi jogi és alkotmányos rendelkezésekben megnyilvánuló o Belső: a társadalombiztosítási jogszabályokban található rendelkezésekből levezethető • olyanokat is közéjük sorolnak, amelyek véleményünk szerint inkább jogszabályi garanciáknak tekinthetők Balogh és Szűcs (1998) A társadalombiztosítás alapelvei közé tartozónak az alábbiakat tekintjük: • Kötelező részvétel elve: o A társadalombiztosítási jogviszony nem a felek egyező akaratával, hanem jogszabályi kötelezéssel jön létre. o Ezzel szoros összefüggésben a jogviszony közhatalmi jellegű, vagyis a felek kapcsolatát nem a mellé-, hanem az alá-fölérendeltség jellemzi, a társadalombiztosítási szervek közhatalmi jogosultságok birtokában kényszeríthetik ki a társadalombiztosítási jogszabályokban előírt magatartásokat • Járulékfizetés elve: o A társadalombiztosítási ellátásokhoz való

hozzáférés alapvető feltétele a kötelezettek járulékfizetése. o A járulékfizetés abban különbözik a közteherviselés alapján kivetett adókból, hogy a befizetett járulék személyes és előre meghatározott szolgáltatások teljesítésére való igényt alapoz meg. • Szolidaritás elve: o A társadalombiztosítás társadalmi kockázatokat kezel olyan módon, hogy kockázatközösségbe kovácsolja a társadalom tagjait, együttesen teremtik meg a kockázatok kezeléséhez szükséges alapot, melyből a kockázatok által jobban sújtott egyének nagyobb mértékben részesülnek, mint azok, akiket el tudják kerülni ezeket a kockázatokat (betegség, munkanélküliség stb.) • Biztosítási elv: o A kockázatközösség tagjává alapvetően járulékfizetéssel lehet válni, a biztosításban töltött idő befolyásolja egyes ellátások mértékét, színvonalát. • Állami gondoskodás elve o A társadalombiztosítás működésének biztosítása

állami feladat. Ez megköveteli a társadalombiztosítási jogviszonyok szabályozását, a társadalombiztosítás működtetését, valamint az intézményrendszer fejlesztését, illetve az erről való gondoskodást. • Állami garanciavállalás elve: o A kötelező részvétel miatt (vagyis amiatt, hogy – legalább a kötelezően fizetendő járulékok erejéig – az állam közhatalmi jogosítványai birtokában kizárja az egyéni jövedelmek felhasználását) az állam garanciát vállal a társadalombiztosítási kifizetések teljesítéséért. A garancia nyújtására akkor kerül sor, amikor a társadalombiztosítási alapok kiadásai meghaladják azok bevételeit. • Jogorvoslati jogosultság elve o A társadalombiztosítási szervek döntései megfellebbezhetők, s amennyiben a társadalombiztosítási szervezetrendszeren belül nincs további fellebbezési lehetőség, külső (bírósági) jogorvoslattal lehet élni