Művészet | Művészettörténet » A Laokoón szoborcsoport

Adatlap

Év, oldalszám:2007, 2 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:191
Feltöltve:2007. június 07
Méret:53 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

A Laokoón szoborcsoport Az egy nézetre komponált szoborcsoportok első számú példájaként szokás emlegetni a híres Laokoón-csoportot, amelyet Rómában találtak, s amely a trójai főpapnak és két fiának tragikus halálát ábrázolja. A háromalakos, bonyolult szoborcsoport, amelynek egymással dialektikusan egybehangolt tartású alakjait a kígyótest tekervényei kapcsolják össze: egyrészről az érett hellénizmus pátoszát, erőteljes plasztikai nyelvezetét, bonyolult csoportszerkesztését idézi emlékezetünkbe, másrészről az i. e I századra jellemző egysíkú szerkesztést mutatja. lnnen támadt a mű eredetiségére és datálására vonatkozó vita A kutatók egy része eredeti alkotásnak, más része római kori másolatnak tartotta, egyesek a pergamoni művészet fénykorába helyezték, mások a hellenisztikus szobrászat egyik legutolsó mesterművének tartották. A vita megoldását most már valószínűleg lehetővé fogja tenni az, hogy

a nemrégen Sperlongában talált és kétségtelenül az időszámításunk kezdete körül felállított szoborcsoportok egyikén ugyanannak a három művésznek a neve szerepel, akiknek az ókori irodalom a Laokoón-csoportot is tulajdonította. Athrnadórosz, Agésznodrosz és Polüdórosz rhodoszi szobrászok voltak, akik az i. e I század vége felé római megrendelők számára dolgoztak, és korábbi hellenisztikus bronz szoborműveket másoltak, illetve adaptáltak a római igényeknek megfelelően. Ha a művészek azonosságát kétségtelennek vesszük akkor minden valószínűség szerint a ránk maradt Laokoón-csoport egy háromdimenzionális bronzkompozíció síkba széthúzott márvány utánzata. Ebben az értelemben visszakövetkeztethető eredetije az érett hellenisztikus, fennmaradt másolata, pedig a késő hellenisztikus szoborkomponálás példájának vehető. A szobor felszínre hozatalakor Michelangelo is jelen volt, aki annyira a hatása alá került, hogy

ennek mintájára készítette későbbi műveit. De hatással volt a reneszánsz, a barokk és a klasszicista művészetre is. Laokoón a görög mitológiában Apollón trójai főpapja volt, aki óvta a trójaiakat attól, hogy a falovat bevontassák a városba. Apollón, mivel Laocoon a parancsa ellenére megnősült, sőt a templomát is megszentségtelenítette, két óriás kígyót küldött rá és a fiaira. Az apa a kígyók rettenetes ölelésétől az oltárra hanyatlott, az egyik kígyó a bal lágyékába harap, mérges marásának fájdalmától megrázkódik egész testén. Kétségbeesetten küzd végzete ellen, minden izma megfeszül, hasát erősen behúzza, mellkasa kidomborodik, lába ujjait összeszorítja, hátraveti fejét és lelke mélyéből előtörő utolsó sóhajra nyitja száját. Szörnyű vívódása arcának az eltorzult vonásaiban tükröződik vissza legjobban. A jobbja felöl lévő kisebbik fiú, kit mellén harapott a kígyó, már haldoklik,

szeme megtört, gyönge teste többé nem fejt ki ellenállást. A nagyobbik fiú még sértetlen, s még egyik kezével le akarja tolni a lábára gyűrűzött, aggodalmasan tekint föl szerencsétlen atyjához. Feltűnő az alakok aránytalansága. A gyermekként ábrázolt fiúk kicsinysége szándékolt, hogy mellettük annál jobban kiemelkedjék a kompozíció főalakja, Laokoón. Hibának tarják joggal, a három személy összekapcsolásánal lazaságát, mert a kígyók gyűrűződései csak külsőleg fűzik eggyé őket;az atya nem törődik fiaival s éppen csak a nagyobbik fiúnak apja felé fordított tekintete teremt bizonyos belső vonzást e két alak között. Valószínű, hogy Vergilius nem ismerte e szoborcsoportot ugyanis jelentős különbségek vannak a kompozíció és az ő leírása között. Az AENEISBEN az áll, hogy Laokoón valamelyik kezében dárda van, a szobron viszont sem a kezében, sem esetleg a földre leesve nem található semmilyen

fegyver. A szövegben Laokoón derekát és nyakát a kígyók kétszer körül kötözik és fejükkel föléemelkednek, a műalkotáson ellenben csak az egyik lábán gyűrűzik a kígyó, és ezért nincs is értelme annak a r észnek, hogy igyekszik szétszakítani a csomókat. A szobron Laokoón fején nincsen papi süveg, viszont hangosan kiálthat, hiszen a szája nyitva van, és tekintetét az égre vetíti.