Vallás | Keresztény » Keszeli Sándor - Kateketikai tervezés és programozás

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 45 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:192

Feltöltve:2007. június 07.

Méret:653 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:
SZHF

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

KATEKETIKAI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS Kézirat Készítette: Keszeli Sándor Szeged, 2004 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE KÁD - Katekézis Általános Direktóriuma (1997) ÁKD - Általános Kateketikai Direktórium (1971) EN - Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás CT - Catechesi tradendae apostoli buzdítás DV - Dei Verbum dogmatikai konstitúció CEI - Conferenza Episcopale Italiana [Olasz Püspöki Kar] MKPK - Magyar Katolikus Püspöki Kar MKD – Magyar Kateketikai Direktórium 2 BEVEZETÉS A II. Vatikáni zsinatot követő időszakban az egyház kateketikai gyakorlata gyökeres változásokon ment keresztül Korunk gyors társadalmi átalakulásai a hagyományos katekézis-gyakorlat kríziséhez vezetettek A zsinatot követető kateketikai reflexió igyekezett megoldást találni a felmerülő problémákra, amely útkeresés eredménye, hogy a jelen kor kihívásainak leginkább megfelelő katekézis módszertan - a korábbi gyakorlathoz képest – egy új

szemléletmódot tükröz. Ennek az új nézőpontnak a kulcsszava az «alkalmazkodás» lehetne: alkalmazkodás a katekézisen résztvevők változatos életkörülményeihez, problémáihoz, életkori sajátosságaihoz, mentalitásához stb., mindamellett, hogy evvel egyidejűleg hűek maradunk a kinyilatkoztatás igazságaihoz Jelen tanulmányunkban a kateketikai tervezés és programozás folyamatát ismertetjük. Ez az a módszer, amely szempontokat, irányt mutat a sokféle helyzetben, körülmények között történő katekézis gyakorlatának megtervezéséhez, vagyis az adott körülményekhez való alkalmazkodáshoz. Ebben a tanulmányban nem térünk ki a katekézis természetét érintő alapvető kérdések részletes tárgyalására; annak ismerete feltétele jelen írás helyes értelmezésének. Az evvel kapcsolatos alapismeretek részletes kifejtését az EMILIO ALBERICH, La catechesi della Chiesa, Elle Di Ci, Torino – Leumann, 1995. munkája alapján készült

Alapvető kateketika, Jegyzet belső használatra, SZHF, 2000. jegyzetben találhatjuk meg Nem célunk továbbá, hogy kifejezetten az egyes korosztályok katekézisére vonatkozó célkitűzéseket és módszertani alapelveket tárgyaljuk. Ezeket a kérdéseket az életkorok szerinti katekézismódszertanban igyekszünk megválaszolni Tanulmányunk legfőbb forrásai – amelyek feltárják az alapjánál húzódó kateketikai koncepció elemeit, valamint a kateketikai programozásra vonatkozó egyetemes irányelveket – az Általános Kateketikai Direktórium (1971), a Katekézis Általános Direktóriuma (1997), a Catechesi tradendae (1979) kezdetű apostoli buzdítás, valamint a Magyar Kateketikai Direktórium (2000). Munkánk során első lépésként - a szükséges fogalmi tisztázás után - elhelyezzük a kateketikai tervezést és programozást az egyház pasztorális tevékenységének egészében. Ezt követően részletesen bemutatjuk ezek lépéseit: a helyzetelemzést

és értékelést; a célok megfogalmazását; a tartalmi részek; a módszerek kiválasztását - ezen belül a tevékenységek kiválasztását, a köztes célhoz tartozó elemek összeállítását, a katekézis-foglalkozás megtervezését, az eszközök kiválasztását -, végül a kiértékelést. A kateketikai tervezés és programozás folyamatát a világ számos országában gyakorolják, ennek szellemében tervezik meg a katekézis menetét, bármely korosztály katekéziséről is legyen szó. Tanulmányunkban szeretnénk itthon is ismertté tenni ezt a módszert minden részletében, amely segítségül szolgálhat minden elkötelezett, mások keresztény nevelésével foglalkozó hívő számára. 3 1. A KATEKETIKAI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS AZ EGYHÁZ GYAKORLATÁBAN A kateketikai tervezés és programozás a katekézis konkrét gyakorlatára vonatkozó tudatos tervezés. Még mielőtt részletesen tárgyalnánk ennek természetét, egymást követő lépéseit,

célszerű egy rövid fogalmi tisztázást elvégezni a «katekézist» illetően, valamint elhelyezni a kateketikai tervezés és programozás feladatát az egyház küldetésének, pasztorális gyakorlatának egészében. 1 1.1 A katekézis fogalma Anélkül, hogy a kérdés minden részletére kitérnénk, egy alapvető különbségre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely a katekézis fogalmát érinti. Ez a különbség a katekézis és az iskolai vallásoktatás fogalmára vonatkozik A jelenlegi magyar kateketikai gyakorlatban sokszor nincs világos és egyértelmű különbségtétel a két fogalom között. Gyakran a plébániákon és az iskolákban is – ahol van rá lehetőség – ugyanolyan formában és ugyanolyan tartalmi részek tárgyalásával történik a vallásos nevelés Bár a Magyar Kateketikai Direktórium (2000) megfogalmazta, hogy miben kellene állnia e két tevékenység kapcsolatának a magyar adottságok között, az irányelvek szerinti változások

csak lassan mennek át a köztudatba. A világ számos országában – a helyi adottságokból adódó különbségek figyelembevételével különbséget tesznek az utóbbi évtizedekben az iskolai keretek között történő vallásoktatás és a keresztény közösségben történő katekézis között. Kiemelve a két tevékenység közötti leglényegesebb különbségeket, a következő elemeket kell kihangsúlyoznunk: - Az iskolai vallásoktatás egy olyan tantárgy keretében történik, amely teljes mértékben igazodik az iskola intézményrendszeréhez, nevelő-oktatói célkitűzéseihez. Ez egy tantárgy, amely minden diákhoz szól vallási meggyőződésétől függetlenül, és amelynek fő célja, hogy egy objektív, reális képet adjon mind a vallás jelenségéről általában, mind magáról a kereszténységről. Feladata, hogy tudatos állásfoglalásra késztesse a diákokat az alapvető létkérdéseket illetően anélkül, hogy bárkit is kényszerítene

meggyőződésének megváltoztatására Feladata továbbá, hogy megismertesse a diákokkal azokat a vallásban, kereszténységben gyökerező értékeket, amelyek nélkül a minket körülvevő kultúra nem lenne érthető. - Emellett a katekézis közege a keresztény közösség (plébánia, lelkiségi mozgalmak, szerzetesközösségek stb.), címzettjei a hívők, illetve a hit iránt érdeklődők Célja elsősorban nem az információátadás a kereszténységgel kapcsolatban, hanem a meglévő, valamint a születőben lévő hit elmélyítése és közösségi megélése. 2 Amennyiben hiányoznak a szükséges kulturális alapok, ismeretek a katekézisen résztvevőkből, a katekézis ezen ismeretek pótlását is fel kell, hogy vállalja. Ezek után megadjuk a katekézis fogalmát, amilyen értelemben a továbbiakban használni fogjuk: 1 A pasztorális vagy lelkipásztori tevékenység fogalmát a következő értelemben használjuk: pasztorális tevékenység az e gyház

mindazon tevékenységeinek összessége, amelyeken keresztül ez az egyház Isten üdvözítő tervét érvényre juttatja a konkrét történelmi helyzetben élő konkrét ember számára. Mindazon tevékenységek összességéről van tehát szó, amelyeket az egyház végez az «itt és most» élő ember üdvösségéért. Ez magába foglalja nemcsak az i gehirdetést, hanem a k ulturális tevékenységeket, az e mberbaráti szeretet cselekedeteit, a liturgiát, a k atekézist stb., tulajdonképpen minden olyan kezdeményezést, amely a n égy egyházi alapfunkció valamelyikébe besorolható. (Az egyházi alapfunkciókról ld 12 pont) Vö TONELLI R, Per la vita e la speranza. Un progetto di pastorale giovanile, Roma, LAS, 1996, 5o 2 Vö. KÁD257 4 A katekézis Isten szavának különböző formákban történő szolgálata az egyház részéről, amely a keresztény közösség és az egyes keresztény hitének elmélyítését és érését célozza a Jézus Krisztussal

való egyre teljesebb közösségbe jutásért. 3 A katekézis tehát a hit elmélyítésének folyamata, amely a keresztény közösségen belül történik, és amelyen az ember önként, meggyőződése, szabad keresése alapján vesz részt. 4 Tudatosan kerülni fogjuk a «hitoktatás» fogalmát egyrészt azért, mert ez a szó a jelenlegi magyar szóhasználatban mind a plébánián, mind pedig az iskolában folyó vallási oktatásra és nevelésre vonatkozik, másrészt pedig amiatt, hogy a «hitoktatás» szó nem tükrözi teljesen a katekézis fogalmát, mert annak értelmi, az ismeretek elsajátítását célzó oldalát hangsúlyozza, holott a katekézis nemcsak oktatás, hanem a keresztény élet minden területébe való bevezetés és nevelés is. 1.2 A katekézis az egyház küldetésében Az egyház alapvető küldetése, hogy elsősorban létével, majd másodsorban tetteivel és szavaival Isten Országát, az Isten által megálmodott világot építse,

megvalósítsa és hirdesse. Az egyháznak minden tevékenysége erre kell, hogy irányuljon; mindabban, amit tesz, ez a végső cél kell, hogy vezesse. Ennek megfelelően maga a katekézis is beleilleszkedik ebbe a minden egyházi tevékenységet felölelő küldetésbe Az egyházi alapfunkciók, amelyekben megvalósul a keresztény közösség alapvető küldetése, a következők: koinonia, azaz a testvéri közösség megélésének evangéliumi módja; diakonia, azaz a tevékeny, minden ember felé forduló testvéri szeretet megélése, annak változatos formáiban; martyria, vagyis prófétai küldetés, amiben az egyház szóval is hirdeti minden ember reményének Istentől nekünk ajándékozott alapját; liturgia, amiben az egyház ünnepli a már köztünk lévő Isten Országának értékeit. Ezek az - egymást részben átfedő - egyházi alapfeladatok mindegyike feltételezi a többit, azaz az egyház nem tölti be teljesen küldetését, ha bármelyiket is elhanyagolja

közülük. 5 A katekézis az egyházi martyriának a része. Mivel – az előbb elmondottak miatt – nem áll meg önmagában, a többi területtel való szerves kapcsolata nélkül, elengedhetetlen, hogy az Isten Országa megvalósításán fáradozó konkrét keresztény közösség összhangba hozza kateketikai tevékenységét ezekkel a területekkel. Ennek az összhangnak a megteremtése mindig «itt és most», az adott kulturális, szociális, társadalmi és vallási környezetben történik, egy jól átgondolt és kidolgozott pasztorális terven belül. 1.3 A pasztorális tervtől a kateketikai tervig A konkrét keresztény közösség – legyen szó akár egy nemzeti egyházról, egyházmegyéről vagy plébániaközösségről –, mivel magát az egyetemes egyházat képviseli és jeleníti meg az adott helyen és időben, küldetéséből adódóan Isten szeretetének jele és eszköze kell, hogy legyen az emberek között. 6 Isten Országát «itt és most» hivatott

építeni Mivel országonként - sőt egy országon belül is – más és más helyzettel, kihívásokkal találja magát szembe az adott helyi egyház, ezért az Ország építése során figyelembe kell, hogy vegye azt a helyzetet, amiben «itt és most» él, hogy küldetését a helyi körülményeknek legmegfelelőbben tudja betölteni. 3 A katekézis és az i skolai vallásoktatás különbségére vonatkozó részleteket ld. KÁD 73-76, MKD 54-68 o, valamint Alapvető kateketika, Jegyzet belső használatra, SZHF, 2000, 65-68.o A katekézis céljait illetően ld KÁD 80-86., valamint az előbb említett jegyzet 14o 4 Ez a szabad döntés elsősorban a serdülőkre, a fiatalokra és a felnőttekre érvényes. Azonban a gyermekek katekézise esetében is – akiket szüleik íratnak be a foglalkozásokra – lényeges, hogy az kényszertől mentes legyen 5 Az egyház küldetésére vonatkozó részleteket ld. Alapvető kateketika, 6-8o 6 Vö. LG148 5 1.31 Pasztorális

tervezés Ez a konkrét helyzethez igazodó küldetésteljesítés teszi szükségessé, hogy a helyi egyházak tudatosan megtervezzék minden tevékenységüket, azaz hogy kidolgozzák saját pasztorális – vagy lelkipásztori - tervezeteiket. A pasztorális tervezetek különböző egyházi szinteken készülhetnek. A Rómában központilag készített dokumentumok, direktóriumok tartalmazzák azokat a legfőbb - az egész egyház számára érvényes - irányelveket, amelyek utat mutatnak az egyes országok egyházainak és egyházmegyéinek a konkrét pasztorális gyakorlatban és a készítendő tervezetek összeállításában. A nemzeti szinten készített pasztorális tervek ugyanazt a szerepet töltik be, mint a katolikus egyház központjában kidolgozott útmutatások, de figyelembe veszik az adott ország sajátos helyzetét, problémáit, értékeit, kihívásait, és ezeknek a fényében fogalmazzák meg a legfontosabb lelkipásztori feladatokat, valamint a feladatok

megoldásához vezető főbb utakat és eszközöket egy öt-tíz éves távlatban. Ezeknek a tervezeteknek az alapján készülnek az egyházmegyei, majd – figyelembe véve az egyházmegyei pasztorális tervezet útmutatásait – a plébániai pasztorális tervezetek. Mindkettő egészen konkrét célokat fogalmaz meg, és belőlük kiindulva egy-, legfeljebb kétéves időszakot felölelő cselekvési programok készíthetők. Ezek a pasztorális programok kifejezetten az adott helyen meglévő helyzetből indulnak ki, hogy ott, a konkrét kihívásokkal szembenézve a keresztény közösség fokozatosan és tudatosan építeni tudja Isten Országát. 7 A pasztorális program kiterjed a négy egyházi alapfunkcióba sorolható tevékenységek megszervezésére, hogy azokat «Kik végzik?», «Hol?», «Mikor?», «Milyen eszközök, erőforrások felhasználásával?» stb. A tervnek az adott helyen történő megvalósításához szükséges feltételek megszervezéséről van

szó. 8 Hazánkban pillanatnyilag még nincs nemzeti szintű pasztorális tervezet. Az elmúlt években több egyházmegyében hívtak össze egyházmegyei zsinatot, amelyeknek dokumentumai tartalmaznak fontos pasztorális irányelveket és feladatokat az adott területre vonatkozóan. Ezek olyan útmutatásoknak tekintendők, amelyeket az illető egyházmegyében lévő plébániákon készített pasztorális tervezetek összeállítása során feltétlenül szükséges figyelembe venni. 9 Jelen jegyzetnek nem célja, hogy a pasztorális terv készítésének módjával foglalkozzon. Amit szeretnénk kihangsúlyozni az elmondottakkal, az az, hogy a katekézis beleilleszkedik egy tágabb pasztorális tevékenységbe, amely egy az adott körülményekhez igazodó tudatos tervezést igényel. 7 Vö. MIDALI M, „Progettazione pastorale”, in: MIDALI M – TONELLI R (Szerk), Dizionario di pastorale giovanile, Elle Di Ci, Leumann-Torino, 1992, 895-903. 8 Vö. TONELLI R, Im, 93 9 A

Magyar Katolikus Püspöki Kar a közelmúltban kiadott két dokumentumot is, amelyek – az adott területeket érintő helyzetleírás után – konkrét tennivalókat, irányelveket fogalmaznak meg. Az első dokumentum a MKPK, Igazságosabb és testvériesebb világot! A Magyar Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1996. A dokumentum célja, hogy értékelje az ev angéliumi értékek fényében a magyar gazdasági, politikai, szociális és kulturális helyzetet, és hogy irányelveket fogalmazzon meg a számos felmerülő probléma megoldására, amelyre felhívja mind a keresztény híveket, mind pedig minden jóakaratú embert (Vö. 71112 pontja a dokumentumnak) A dokumentum tehát olyan elveket fogalmaz meg, amelyek a társadalomnak az evangélium szellemében történő átalakulását célozzák meg. Azonban mégsem kifejezett, szoros értelemben vett pasztorális tervről van

szó Hasonló szerepet tölt be a MKPK, A boldogabb családokért! A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Magyarországon, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1999. Ez a körlevél a magyar családok helyzetére vonatkozó helyzetleírás után megfogalmazza a legfontosabb tennivalókat a családpasztoráció területén. A plébániai pasztorális tervezés menetére vonatkozóan ld. TOMKA F, Új evangelizáció Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, Szent István Társulat, Budapest, 1999, 160-203.o; KESZELI S, Plébániai pasztorális tervezés, Kézirat, Szeged, SZHF, 2001. 6 1.32 Kateketikai tervezés és programozás Nemzeti szintű pasztorális tervhez kateketikai terv is tartozik. Ez a kateketikai terv – összhangban a pasztorális terv által megfogalmazott célkitűzésekkel és főbb cselekvési irányvonalakkal – tartalmazza a kifejezetten a katekézis területét

érintő főbb célkitűzéseket, módszertani alapelveket. Ahogyan a pasztorális terv, ugyanúgy a kateketikai terv is igazodik a helyi, országos viszonyokhoz, a katekézis területén felmerülő kihívásokhoz, feladatokhoz Ezeknek, valamint az egyetemes egyház útmutatásainak a fényében fogalmazza meg az említett kateketikai célkitűzéseket a különböző korosztályok számára, és a módszertani elveket, hogy irányt mutasson a konkrét kateketikai gyakorlatban. 10 Hazánkban jelenleg készülőfélben van ez az országos kateketikai terv. Ennek megvalósítása felé az első lépés megtörtént: megjelent az Országos Hitoktatási Bizottság által írt Magyar Kateketikai Direktórium (2000), amely a hazai viszonyok alapján megfogalmazza a hazai kateketikai gyakorlattal kapcsolatos legfontosabb irányelveket. A konkrét kateketikai terv kidolgozására ennek alapján kerül sor a jövőben. Amíg azonban ez el nem készül végleges formájában, az egyetemes

egyház útmutatásait tartjuk szem előtt a kateketikai gyakorlatban. A kateketikai tervezést a pasztorális tervezéshez hasonlóan több szinten, így egyházmegyei és plébániai szinten is célszerű elvégezni. A szűkebb területre vonatkozó tervek itt is a magasabb szinten megfogalmazott irányelvek figyelembevételén, illetve az adott helyzet leírásán és értékelésén alapulnak. A kateketikai tervben megfogalmazott irányelvek, célkitűzések általánosak, nagyvonalakban és nagyobb időbeni léptékben gondolkodva vázolják fel a katekézis folyamatát; a katekézisen résztvevők mindegyikére vonatkoznak és érvényesek. A konkrét kateketikai gyakorlatban azonban nagyon eltérő helyzetekkel, más és más emberi és lelki érettséggel rendelkező személyekkel találjuk magunkat szembe. A katekézisben a konkrét körülményekhez való alkalmazkodásra szolgál a kateketikai programozás folyamata. * A következő oldalakon a kateketikai tervezés és

programozás menetével ismerkedhetünk meg. Mindamellett, hogy a szóban forgó logikai menet – a megfelelő különbségek figyelembevételével – érvényes mind a nemzeti és egyházmegyei szintű tervezés, valamint a plébániai szintű tervezés és programozás végzésénél, a részletek megfogalmazása során a plébániai viszonyoknál alkalmazható tervezést és programozást tartottam szem előtt. 10 Vö. ÁKD103-107; KÁD72265-289; MKD 122-125 7 2. A KATEKETIKAI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS JELENTÉSE, LÉPÉSEI A következőkben tisztázzuk a kateketikai tervezés és programozás fogalmát, szükségességét, kitérünk az evvel a folyamattal kapcsolatos szélsőséges álláspontok ismertetésére és kritikájára. Ezt követően átfogóan ismertetjük lépéseit, amelyeket majd a soron következő fejezetekben fogunk részletezni. 2.1 A kateketikai tervezés és programozás fogalma és szükségessége A katekézis nem előregyártott, megtanulandó,

mindenki számára előírt válaszok recepteskönyvének megtanítása, hanem mindig az adott ember hitének elmélyítése a feladata, és mivel ebben a tekintetben nagyon nagy különbségek lehetnek emberek, csoportok között, a katekézisben elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük a résztvevők állapotát, hitbéli érettségének mértékét. A konkrét emberre való figyelem elvét a katekézisben – és tágabban az evangelizáció minden tevékenységében - az Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítás az evangéliumhoz és az emberhez való hűség kifejezésben fogalmazza meg. 11 A katekézis akkor éri el célját – a konkrét ember és a konkrét közösség hitének elmélyítését -, ha odafigyel az ember életkori sajátosságaira, emberi, lelki érettségére, konkrét helyzetére, mindazokra a kérdésekre, amelyek foglalkoztatják, és amelyeknek köze lehet az Istennel való kapcsolatának elmélyítéséhez. 12 Mindez azt is magában foglalja, hogy a

katekézis végzésének rendező elvét nem az «átadandó ismeretanyag», vagyis a tartalmi részek, témák adják, hanem a konkrét emberre való odafigyelés. Arról van tehát szó, hogy a katekézis során nem elsősorban olyan témákkal, kérdésekkel foglalkozunk, amelyek kötelező jelleggel «elő vannak írva», hanem olyanokkal, amelyek az adott résztvevők most meglévő hitének elmélyítését szolgálják. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy megfogalmazzunk olyan témákat, amelyek egy adott korosztály vagy bizonyos élethelyzetben lévő csoport számára általában fontosak, és megválaszolásra várnak A kateketikai terv – ahogyan föntebb jeleztük – sajátos hitbeli és/vagy életállapotbeli csoportok összességének hitbeli fejlődésének célját, az ehhez vezető út főbb lépéseit – és az ennek megvalósítását elősegítő főbb módszertani szempontok összességét - vázolja fel nagyvonalakban, egy hosszabb,

általában többéves időszakra előrevetítve. 13 A konkrét emberhez történő alkalmazkodás azonban megvalósíthatatlan a résztvevők alapos ismerete nélkül. Az adott embert, körülményeit viszont helyben, azaz ott lehet megismerni, ahol él Ez az oka, hogy a kateketikai programozás helyben végzendő. Ebben az értelemben a katekézis során a konkrét embert adott helyzetéből kiindulva próbáljuk vezetni – az ő tevékeny közreműködésével – fokozatosan a teljesebb, érett hit felé. Ez a fokozatosság nem idegen a bibliai és az egyházi hagyománytól: magát a hitet is gyakran «útként», «zarándokútként» írják le a keresztény hagyományban 14 Isten önkinyilatkoztatása is fokozatosan történik az üdvtörténet során: az ószövetségi nép Istenről alkotott képe fokozatosan mélyül el, míg11 Vö. EN4 A II. Vatikáni zsinat után írt kateketikai dokumentumok erőteljesen hangsúlyozzák, hogy a katekézis során figyelembe kell venni a

különböző «kategóriákba» sorolható résztvevők körülményeit, életkori, lelki, szociális stb. sajátságait A mai társadalmi körülmények között illúzió lenne még egyazon korosztályon belül is egységes, uniformizált katekézisre gondolni. A hivatalos dokumentumok által felsorolt «kategóriák» a meglévő hit eltérő mértéke, az él etkor, a szociokulturális eltérések alapján csoportosítják a k atekézis címzettjeit. Vö KÁD6972;167-192; CT1944 13 Vö. TONELLI R, „Progetto educativo-pastorale”, in: MIDALI M - TONELLI R (Szerk) Dizionario di pastorale giovanile, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992, 903-906. 14 Vö. DE FIORES S, „Itinerario spirituale”, in: DE FIORES S – GOFFI T (Szerk), Nuovo Dizionario di Spiritualitá, Edizioni Paoline, Roma, 1979, 787-809. 12 8 nem Isten emberi formában, Jézus Krisztus személyében ismerteti meg az emberiséggel szeretetének addig teljes mértékben még föl nem táruló titkát. A

fokozatosság a katekézisben is az egymást követő, egymásra épülő lépések sorát jelenti. A programozásban annak a megszervezéséről van szó, hogy ezekkel a konkrét személyekkel «Mit?», «Hogyan?», «Milyen körülmények és időhatárok között?» végezzünk a katekézis során, hogy az hitbéli épülésüket szolgálja; «Milyen utat fussunk be velük, hogy a kateketikai tervben megfogalmazott célokat fokozatosan elérjük?». Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása vezet el oda, hogy a kateketikai programozást tudatosan átgondolt folyamatnak tekintsük, amely mindig egy áttekinthető, «betervezhető» időtartamot ölel fel. Mindezen alapelvek felsorolása után megadhatjuk a kateketikai programozás fogalmát, amely egyben jelzi a tervezéssel való viszonyát is: A kateketikai programozás a kateketikai tervben megfogalmazott célkitűzések és irányelvek lépésről lépésre történő megvalósításának konkrét megszervezése, amely minden

esetben helyben, azaz a katekézis végrehajtásának helyén készítendő, és amely egy viszonylag rövid, áttekinthető időtartamra vonatkozik (egy-, két-, legfeljebb hároméves időszak). 2.2 Szélsőséges álláspontok a kateketikai tervezéssel és programozással kapcsolatban A kateketikai tervezéssel és programozással kapcsolatban két szélsőséges vélemény létezik. Az egyik álláspont képviselői – akiket «spiritualizálóknak» nevezhetnénk – tagadják, hogy szükség lenne bármiféle előzetes tervezésre, módszertani átgondolásra a katekézisben, azt hangoztatva, hogy «a hit ajándék», közvetlenül Istentől kapja az ember, aminek alakulásába a katekéta nem tud közvetlenül beleavatkozni. Itt arról a meggyőződésről van szó, miszerint Isten tőlünk, az emberi közvetítéstől függetlenül osztaná kegyelmét, ezért az embernek nem sokat kell törnie a fejét a módszertani kérdéseken Ez a szemlélet a gyakorlat szintjén a

rögtönzésben, a pedagógiai szempontból nem kellőképpen átgondolt katekézisben mutatkozik meg A másik szélsőséges nézetet azok vallják, akiket «technikalizálóknak» nevezhetnénk, akik a módszer, a tervezés és programozás tévedhetetlenségét hangsúlyozzák: a jó kateketikai programozás egészen biztosan elvezet a megtervezett célokhoz. Ennek az álláspontnak a képviselői nem számolnak avval, hogy a katekézisben az ember hite van a középpontban, ami az emberi szabadság kérdését érinti. Az ember szabadon dönt, hogy igent mond-e Isten hívására, vagy nem; illetve, hogy ez a kimondott «igen» milyen következményekkel jár. Az ember szabad döntését nem lehet rajta kívülről «beprogramozni», hogy az teljes bizonyossággal a kívánt módon alakuljon. Létezik egy középút a két szélsőséges nézet között, amiben a megfelelő hozzáállás fogalmazódik meg. El kell ismerni, hogy a hit valóban Isten ajándéka, amely egyedül Isten

és az emberi legbensőbb szabadság közötti párbeszédben növekedhet Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy magának az egyháznak lényegéből adódóan közvetítő szerepe van Isten és az ember között. Az egyháznak, mint az «üdvösség egyetemes szentségének» 15 feladata, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek mellett Isten és az ember szabadsága közötti bensőséges párbeszéd teljesebb módon kibontakozhat. Ugyanígy a katekéta szolgálatának is lényegi eleme, hogy megtegyen lehetőségei szerint minden tőle telhetőt, hogy ez a szabad párbeszéd létrejöjjön Ez a kérdés a katekézis gyakorlatában a pedagógiai, módszertani kérdéseket érinti. 2.3 A kateketikai tervezés és programozás lépései A kateketikai programozás – ahogyan azt a meghatározásában említettük – egy általánosabb kateketikai terv célkitűzéseit, útmutatásait ülteti át és konkretizálja a gyakorlat számára. A kateketikai tervezés és

programozás összefüggő folyamatának lépései a következők: 15 Vö. LG1 9 A résztvevők helyzetének felmérése és értékelése Az érvényben lévő pasztorális, illetve kateketikai terv figyelembe vétele Távlati, köztes és közvetlen célok megfogalmazása Tartalmi részek kiválasztása Módszerek, tapasztalatot nyújtó tevékenységek kiválasztása A köztes időszak elemeinek összerendezése A foglalkozások, programok megtervezése, Eszközök kiválasztása Kivitelezés Kiértékelés A folyamat eredménye az ún. itinerarium 16 16 Az itinerarium latin szó a magyar nyelvben az «útirány» szóval fordítható. A mai kateketikai szóhasználatba az itinerarium szóval szokták jelölni egy kateketikai tervben felvázolt, vagyis nagyvonalakban megrajzolt fejlődési folyamat főbb lépéseinek sorát éppúgy, mint a kateketikai programozás során részletekbe menően leírt folyamat egészét. A szónak tehát tágabb és szűkebb értelme

is van 10 Az itinerarium egymást folyamatosan, rendezetten követő és egymásra épülő lépések sora, az adott csoport működésének irányvonala, amely – legalábbis elméletileg – lehetőséget ad arra, hogy elérjük a kitűzött célt. 17 A folyamat első három lépése (a távlati és köztes célokkal bezárólag) általában a tervezés mozzanatának a része, az egyéb, konkrétabb elemek megfogalmazása pedig a programozásé. Az itinerariumban megjelölt célok, tartalmi részek, módszerek, eszközök kiválasztása a katekézis résztvevőihez alkalmazkodik, az ő valós helyzetükből indul ki, valamint leírja azt az utat, amit a katekézisen résztvevő adott csoport(ok) be fog(nak) futni. Az itinerarium készítése általában csoportos munka. Ennek az az oka, hogy az itinerarium beilleszkedik egy tágabb pasztorális, illetve kateketikai tervbe, amelynek elkészítése eleve közösségi munka. Azt, hogy egy itinerarium összhangban legyen pl egy

plébánia pasztorális tervével, valamint éves programjával, csoportos munkában könnyebb elérni, mint egyénileg 18 Továbbá a közös munka során könnyebb reálisabb, kiforrottabb, alaposabb eredményre jutni, mint egyénileg 17 TONELLI R., Im, 93 Vö. BARBON G – PAGANELLI R, Cammino per la formazione dei catechisti, EDB, Bologna, 1995, 156-157 Ebben a szóhasználatban a terv a több évre szóló célokat, irányelveket fogalmazza meg, a pasztorális program a tervben megfogalmazottak megszervezésének vázlata egy-, legfeljebb kétéves időszakra nézve. Az itinerarium pedig kifejezetten a katekézis megszervezésére vonatkozik ugyanazon időszakra. Megtévesztő lehet a szóhasználatban az, hogy a programozás szót használjuk mind egy plébánia éves programjának elkészítésére - mint pasztorális programozás -, mind pedig a katekézisben irányt mutató konkrét itinerariumok elkészítésére is - mint kateketikai programozás. Itt a programozás két

külön szintjéről van szó: a pasztorális programozás minden egyházi alapfunkcióra kiterjed, azoknak a pasztorális cél megvalósítása érdekében történő harmonikus megszervezését jelenti az adott helyen egy-két éves időszakra; a kateketikai programozás pedig kimondottan a katekézisre vonatkozik, konkrét korosztályok konkrét csoportjainak katekézisére, aminek végső «terméke» az említett itinerarium. Ilyen értelemben a kateketikai programozás része a pasztorális programozásnak Vö TONELLI R, I.m, 93; és SORAVITO L, Programmare la catechesi, in „Evangelizzare” 6 (1981) 7, 388-412 18 11 3. HELYZETELEMZÉS ÉS ÉRTÉKELÉS Ebben, valamint az ezt követő részekben sorra vesszük a kateketikai tervezés és programozás lépéseit. Ezek közül az első a helyzetelemzés és értékelés A helyzetelemzés és értékelés elvégzése a kateketikai tervezés és programozás folyamatában azért nélkülözhetetlen, mert ahhoz, hogy a

katekézis valóban a résztvevőkhöz szóljon, valamint hogy a megfogalmazott célkitűzések reálisak legyenek, meg kell ismernünk azt a világot, amelyben a résztvevők élnek. Az, hogy a katekézis a konkrét embert segíteni tudja, hogy a hit fényében olvassa, értelmezze és alakítsa életét, lehetetlen a személy ismerete nélkül Az Olasz Püspöki Kar Il Rinnovamento della Catechesi (1971) című kateketikai dokumentuma a következő szavakkal fogalmazza a katekézisnek ezt a konkrét emberre irányuló figyelmét: Isten szava minden ember számára úgy kell, hogy megmutatkozzon, «mint válasz az egyéni kérdésekre, mint az egyéni értékek gazdagítója, mint az egyéni belső vágyak megelégítője». 19 A katekézisen résztvevők megismerésnek három módját, területét különböztethetjük meg: 1. Személyes ismeretség A legfontosabb a személyes kapcsolat, ami a legközvetlenebb és leghitelesebb módja a másik ember megismerésének A személyes

ismeretség időt, türelmet, figyelmet, empátiát és együttlétet igényel 2. Humán tudományok adatai A humán tudományok közül a pszichológiából - különösen a fejlődéslélektanból -, a szociológiából, valamint a pedagógiából olyan ismeretekhez juthatunk, amelyek közelebb visznek minket egy adott szocio-kulturális környezetben élő korosztály megismeréséhez, és amelyek támpontokat adnak emberi és keresztény neveléséhez. Ezekkel az ismeretekkel a korosztályok szerinti katekézis-módszertan foglalkozik 3. Szoros értelemben vett helyzetelemzés A helyzetfelmérés ezen elemének a programozásban van különösképpen jelentősége. A katekézisen résztvevők szocio-kulturális körülményeinek, mentalitásának és hitbéli állapotának felméréséről van szó. Ezek megismerése lehetővé teszi egyrészt azt, hogy egy reális képet kapjunk arról a kultúráról, belső világról, amelyet a katekézisen résztvevők magukban hordoznak.

Másrészt segít megérteni, hogy melyek azok a módok és nyelvezetek, amelyek a legmegfelelőbbek az adott csoport katekézisében, az örömhír hatékony átadásában. Harmadrészt világos képet rajzol elénk a reális lehetőségeket illetően: «Milyen eszközök?», «Kik?», «Milyen strukturális feltételek?» állnak a katekézis rendelkezésére, valamint milyen akadályokba ütközik, amelyekkel számolni kell. Negyedrészt lehetőséget ad arra, hogy tudatosan kiválasszuk, megtervezzük azt, amit a katekézis során végzünk, hiszen fény derül a résztvevők korábbi katekézissel kapcsolatos élményeire, illetve hogy ezek milyen nyomot hagytak bennük, milyen mértékben voltak hasznosak. 20 Az alábbiakban ennek a szoros értelemben vett helyzetelemzésnek a területeit vesszük sorra. a) A kulturális környezet és a mentalitás elemzése során annak megismeréséről van szó, hogy az a környezet, amiben az adott emberek élnek, mennyire sugároz

keresztény gondolkodást, vagy mennyire nem. Ahhoz, hogy a katekézis során a «hit mentalitására» segítsük a résztvevőket, tudnunk kell, hogy gondolkodásmódjukban melyek azok az elemek, amelyek helyesbítésre szorulnak, és melyek azok, amelyeket erősíteni érdemes Továbbá fontos annak megismerése, hogy milyen értékek irányadóak az emberek életében: az evangélium vagy inkább a vagyonszerzés? Vagy esetleg mindkettő, csak eltérő hangsúllyal? A kulturális környezet elemzése kiterjed a szociális környezetre, a családra, az iskoláskorúak katekézisénél az iskolára, a plébániára, illetve a katekéták csoportjára. Melyek azok az elemek ezeken a területeken, amelyeken változtatni szükséges, és melyek azok, 19 CEI, Il Rinnovamento della Catechesi, Edizioni Conferenza Episcopale Italiana, Roma, 1970.1988, 5296, [saját fordítás]. 20 Vö. BARBON G – PAGANELLI R, Im, 143-144 12 amelyekre támaszkodni lehet a katekézis során a

résztevők hitének elmélyítése érdekében? A helyzetelemzés e lépése során felmerülő problémák megoldása – főleg azoké, amelyek a plébánia belső életére, valamint a katekéták felkészültségére és képzésére vonatkoznak – a katekézisért felelős személyre, illetve személyekre vár. A következőkben fölsorolunk az említett területek szerint néhány kérdést, amelyek segítségül szolgálhatnak a kulturális környezet és mentalitás megismerésében, a pozitív és a problematikus jegyek megragadásában, valamint az ezeken a területeken felmerülő feladatok azonosításában. A kérdések kimondottan a plébániai keretek között folyó katekézisre vonatkoznak, de megfelelő kiválogatásukkal és átfogalmazásukkal a más szervezeti keretek közt folyó (pl lelkiségi mozgalom) katekézis helyzetfelmérésében is alkalmazhatók 21 - Környék: Milyen területen élnek a katekézisen résztvevők (falun, városban, központban vagy

periférián)? Milyenek a gazdasági körülményeik? Milyen foglalkozást űznek (értelmiségiek, földművesek, kézművesek, diákok stb.)? Mi jellemző a szociális rétegződésre az adott helyen (gazdagok/szegények)? Van-e valamilyen okból népességvándorlás, ingázás (munka, turizmus, szórakozás stb miatt)? Milyen intézmények vannak jelen, amelyek hozzájárulnak az emberek kulturális-szellemi gyarapodásához, demokratikus és közösségi együttéléséhez? Melyek azok az igazi és hamis értékek, amelyek jelen vannak és hatnak az adott terület lakosságára (pl. erős szolidaritásérzés, mély és hiteles kapcsolatok, szociális érzék a rászorulók felé, vagy fogyasztói szemlélet, individualizmus, szubjektivizmus stb.)? Milyen az emberek vallásos meggyőződése (pl gyakorló vallásosság, passzív vallásosság, laza kapcsolat a hittel, hitnélküliség stb.) Milyen módon vesznek részt az emberek a szociális illetve vallási életben? Milyen

kiaknázható lehetőségek vannak jelen a vallási és szociális élet terén, amelyekkel érdemes élni az ideális egyház jegyeinek mind teljesebb megvalósítása érdekében? Melyek azok a jelenségek, amelyeket vissza kellene szorítani ezért a célért? Stb - Család: Milyen a katekézisen résztvevők családjainak helyzete (egészséges, elvált szülők, gyermeküket egyedül nevelők, egy vagy több testvér stb.)? Melyek a családok irányadó viselkedési normái (milyen magatartástípust, társas viszonyulási modellt hoz magával az ember a családjából)? Milyen mértékben tisztelik a nőt, a gyermeket, az idős embert, és általában az életet? Milyen mértékben szűrik meg a családban a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül érkező különféle értékeket? Milyen nevelői modell él a családban (tekintélyelvű, túlzottan engedékeny, demokratikus)? Gyermekek katekézise esetén az érintett szülők részt vesznek-e a plébánia életében

valamilyen módon, illetve készségesek-e a gyermek vallásos nevelésében együttműködni? Stb. - Iskola: Az iskoláskorú gyerekek általános műveltségi és kulturális felkészítése milyen fokú? Milyen tanítási-tanulási módszert szoktak meg az iskolában? Létezik-e valamilyen formájú együttműködés a különféle nevelői közegek (úgymint az iskola, család, plébánia) között a gyerekek átfogó nevelése érdekében? Milyen a nevelők és a diákok viszonya? Mennyire figyelnek oda a nehezen kezelhető, illetve problémás családi háttérrel rendelkező gyerekekre? Stb. - Munkahely: A felnőttek katekézisében fontos szempontról van szó. Milyen jellegű munkakörben (értelmiségi, munkás, földműves, szolgáltatóipar stb.) dolgoznak? Milyen szellemiséget, értékrendszert közvetít a munkahely? Stb. - Társas kapcsolatok: Milyen közegben töltik a katekézisen résztvevők szabadidejüket? Milyen szempontok alapján választják ki barátaikat?

Milyen különféle csoportokhoz tartoznak? Mi jellemzi ezeket a csoportokat (összetartás, időnkénti kizárások stb.)? Mi jellemzi azt a tömegkultúrát, amelynek hatása alatt élnek, és amely befolyásolja értékítéletüket, magatartásukat, társas kapcsolataikat? Mennyi időt töltenek a TV előtt? Milyen 21 Vö. RUTA G, Programmare la catechesi, Elle Di Ci, Leumann-Torino, 1996, 19-27 13 más kommunikációs eszközből merítenek szabadidejük eltöltéséhez (rádió, magnetofon, mozi, színház, könyv, újság stb.)? Milyen értékeket ragadnak meg, mint számukra fontosakat és mérvadókat, ezekből a kommunikációs csatornákból? Stb. - Plébánia: Milyen szinten áll a plébánia az ideális egyházkép megvalósításának útján? Milyen mértékű a plébánián a közösségi élet? Milyen bíztató jelei vannak ennek? A plébánia vezetője kellő figyelmet fordít-e a különböző korosztályok lelkipásztori gondozására és megfelelő

katekézisére? Lehetőséget ad-e, valamint elfogadja-e az együttműködést? Milyen pasztorális munkatársak dolgoznak a plébánián? Milyen tevékenységeket terveznek meg együtt? A szóban forgó korosztályt milyen mértékben fogadja be a plébánia közössége? Mekkora életteret biztosít számukra? Milyen jellegű katekézis folyik a plébánián? Stb. - Katekéták csoportja: Hány katekéta van a plébánián? Mi motiválja őket a szolgálatukban? Milyen a szakmai, illetve lelki felkészültségük? Milyen típusú katekézist végeznek (pl. «leadják az anyagot», elmagyarázzák a hittankönyv anyagát, közösségben megélt hitelmélyítésre törekednek stb)? Hogyan viszonyulnak a szóban forgó korosztályhoz (bizalmatlanság, félelem, elégedetlenség, türelem, rugalmasság, derű, elfogadás, nyitottság stb.)? Szolgálatuk során milyen kapcsolatot tartanak fenn a katekézis és az egyéb plébániai kezdeményezések, programok között (milyen mértékben

vonják be a katekézis résztvevőit a plébánia életébe)? Evvel kapcsolatban létezik-e együttes éves programozás a többi pasztorális munkatárssal és a plébánia vezetőjével? Stb. b) A hitbéli állapot elemzése. Itt annak felméréséről van szó, hogy «Milyen fokon áll a katekézisen résztvevők hitbeli, erkölcsi érettsége?», «Mennyire kielégítő a hitismeretük?», «Milyen mértékben közelít istenképük a helyes istenképhez?», «Mennyire vannak tisztában a hit alapigazságaival, az alapvető erkölcsi értékekkel?» stb. Ezekre elsősorban a személyes beszélgetések során derülhet fény, valamint pl. – gyerekek esetében – egy játékos formában megfogalmazott felmérő teszt segítségével, illetve olyan csoportos beszélgetéseken keresztül, amelyekben pl. egy valós vagy elképzelt – erkölcsileg – vitás helyzetről mondja el ki-ki a véleményét stb Az így összegyűlt adatokat értelmezzük. Az értelmezés célja, hogy a

begyűjtött információk alapján megragadjuk, hogy melyek a katekézissel kapcsolatos, már meglévő pozitívumok, bíztató jelek, amelyekre a továbbiakban is lehet építeni és amelyeket erősíteni lehet; melyek a nehézségek gyökerénél álló legfontosabb kihívások, és mindezek alapján melyek a legfőbb feladatok. Az értékelésnek végső soron az a célja, hogy a valósághoz hűen meg tudjuk állapítani, milyen jellegű, célú, módszerű katekézisre lesz szükség a szóban forgó, vizsgált csoport(ok) esetében, és evvel összhangban milyen változásokra lesz szükség plébániai és a munkatársak szintjén (pl. sajátos hangsúlyú továbbképzés) A konkrét csoporttal kapcsolatban hasznos lehet, ha a katekéta minden csoporttagról készít magának néhány feljegyzést, amelyben rögzíti a helyzetfelmérés egyes területeivel kapcsolatos pozitív illetve negatív jellemzőket, és amelyeket figyelembe vesz a későbbiek során, a programozás

többi lépésénél is. 14 4. A CÉLOK MEGFOGALMAZÁSA A célok megfogalmazása a kateketikai tervezés és programozás egyik leglényegesebb lépése, mert a célok azok, amelyek irányt szabnak a katekézisa gyakorlat összes részletének. Ahogyan egy utazás megkezdése előtt is az egyik legalapvetőbb dolog, amit az embernek világosan tisztáznia kell, az az, hogy hova szeretne eljutni, ugyanúgy érvényes ez a katekézisben. A katekézis – és tágabban minden pasztorális tevékenység - területén a cél egy nevelő és/vagy egyházi közösség által világosan és egyértelműen megfogalmazott jövőbeli állapot, melyet megvalósítani szándékozik, és amely egy itinerarium megtervezéséhez, végrehajtásához és kiértékeléséhez kifejezett viszonyítási pontként szolgál. 22 4.1 A célok csoportosítása A kateketikai tervezés és programozás során megfogalmazott célokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk. Egyrészt

megvalósulási idejük szerint, azaz hogy milyen időszakra vonatkoznak, másrészt specifikusságuk szerint, azaz hogy mennyire átfogó képességekre utalnak, harmadrészt a személyiség területei szerint, azaz hogy az ember személyiségének melyik dimenzióját érintik 23 1. Megvalósulási idő szerint a célok a következők lehetnek: a) távlati cél: amely egy egy-, két-, vagy hároméves itinerarium végső «termékét» jelöli meg. Ez a cél lesz az, amely irányt szab az itinerarium megszervezését érintő összes részletkérdésnek. b) köztes cél: a végső cél eléréséhez vezető egyes szakaszok célja. Ezek a távlati cél felé vezető, egymásra épülő lépések felölelhetnek 3, 6 vagy akár 12 hónapos időszakot is c) közvetlen cél: a köztes célhoz vezető egy vagy néhány katekézis-foglalkozás, vagy esetleg egy egyhónapos időszak célja. 2. Specifikusságuk szerint a célokat a következő módon csoportosíthatjuk: a) általánosak: ezek

olyan átfogó célok, amelyek általános képességekre, magatartásra vonatkoznak; pl. a gyermek helyesen tudja értelmezni a bibliai szövegeket b) specifikusak: amelyek konkrét képességekre, ismeretekre utalnak, az általános célok egy szűkebb területére vonatkoznak; pl. a gyermek ismeri a Bibliában szereplő irodalmi műfajokat 3. A személyiség területei szerinti felosztás a Szentírásban is megfogalmazott antropológiai elvre utal. Lukács evangéliumában olvashatjuk az irgalmas szamaritánusról szóló történet elején Jézus szavait, aki válaszolván a feltett kérdésre, miszerint «Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?», megfogalmazza az ószövetségből már ismert törvényt 24: «Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből». Az itt felsorolt három terület az ember személyiségének három dimenziójára utal: az elme az értelemre, a kognitív képességekre; a szív és a

lélek az ember belső meggyőződésére, személyiségének középpontjára, amely irányítja cselekedeteit, azaz az affektív dimenzióra; az erő a konkrét cselekedetek, tettek végrehajtására utal, vagyis az operatív dimenzióra. 22 Vö. PELLEREY M, „Obiettivi” in: GEVAERT J (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 461-462 23 Vö. ALBERICH E, „Mete (della catechesi)” in: GEVAERT J (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 422-424.; és SORAVITO L, La programmazione nella catechesi, EDB, Bologna, 1987, 55-74. 24 Vö. Lk 10,27; Mtörv 6,5 15 Mivel a katekézis a teljes ember kibontakozását – személyiségének minden dimenzióját beleértve – kívánja előmozdítani, ezért a programozás során megfogalmazott célok is háromfélék lehetnek a személyiség területei szerinti felosztásban: a) kognitív célok: amelyek ismeretekre, tudásra, megértésre vonatkoznak, pl. a feltámadás

értelmének ismerete, a Szentírás elemi ismerete, a másik ember értékellenek felismerése stb b) affektív célok: belső meggyőződésre, hozzáállásra, alapbeállítottságra vonatkoznak, pl. egyházhoz tartozás érzése, nyitottság mások felé, kritikai érzék kialakulása, készség a meghallgatásra stb. c) operatív célok: külsőleg megnyilvánuló viselkedés, gyakorlati képességek, pl. részvétel a liturgián, felelősségvállalás politikai, szociális téren, rendszeres imádság stb A személyiség területei szerint csoportosítható célok egymásra épülnek. A kognitív célok megalapozzák az affektív célokat, hiszen új ismeretek nélkül nem alakulnak ki új belső meggyőződések, valamint az affektív célok megalapozzák az operatív célokat, hiszen a külső cselekedetek akkor lesznek valódiak és hitelesek, ha belső meggyőződésből fakadnak. Egy - a gyermekek katekéziséből vett - példával is szemléltetjük ezen célok egymásra

épülését: 25 kognitív célok: - a gyerekek megismerik a velük egy csoportban lévőket; - felfedezik, hogy a velük egy csoportban lévők Isten ajándékai számukra; affektív cél: - megbecsüléssel és rokonszenvvel tekintenek rájuk (belső válasz az ismeretekre); operatív cél: - felszabadultan dolgoznak velük együtt (a meggyőződés kifejeződése). Az itt felsorolt kognitív célok nélkül nem valósulhat meg az affektív cél, amely belső válasz az előbbi célokra. Továbbá az affektív célban megfogalmazott alapbeállítottság az, amely kifejeződik a gyermekek konkrét magatartásában, amelyet az operatív célban fogalmaztunk meg. 4.2 A célok kitűzésének jelentősége Említettük kicsivel följebb, hogy mi a jelentősége a katekézisben a célok megfogalmazásának. Az alábbiakban felsoroljuk evvel a már említett okkal együtt mindazon szempontokat, amelyek kiemelik a célok megfogalmazásának jelentőségét. - Az első szempont - amelyre az

imént utaltunk - a következő: ahhoz, hogy biztosan haladjunk affelé, amit a katekézisben el szeretnénk érni, világosan és egyértelműen kell látnunk, hogy hova akarunk eljutni. A cél egyértelműsége magában foglalja azt is, hogy megfogalmazásában olyannak kell lennie, hogy a megtervezett itinerarium végén ellenőrizhető, kiértékelhető legyen: elértük-e a célt a katekézisen résztvevőkkel, vagy sem. Röviden összefoglalva a kateketikai cél az, amely megszabja tevékenységünk pontos irányát. - Másodsorban a célok világos megfogalmazására azért van szükség, mert a résztvevők figyelmét is a lényeges elemekre irányítja. Ez természetesen feltételezi azt, hogy maguk a résztvevők is tudjanak a megfogalmazott célokról. Nem szabad, hogy a katekézis számukra teljes zsákbamacska legyen Ha ők is tudnak a célokról – amelyet nagyobbak, serdülők, fiatalok illetve felnőttek esetében velük együtt is megfogalmazhatunk, legalábbis

bevonásukkal -, akkor tudni fogják, hogy mire irányítsák figyelmüket az itinerarium egyes szakaszaiban. - Evvel szorosan összefügg a harmadik szempont, miszerint a célok ismerete – a résztvevők részéről – az aktív közreműködés feltétele. 25 Vö. SORAVITO L, La programmazione nella catechesi, 58 16 - - Negyedrészt a célok világos megfogalmazására azért van szükség, mert irányt mutatnak a tartalmi részek, eszközök, módszerek ésszerű kiválasztásában. Ha pontosan tudjuk, mit szeretnénk elérni, biztosabban sikerül kiválasztani a célok eléréséhez szükséges tartalmi részeket, eszközöket, módszereket. Végül az utolsó szempont a célok megfogalmazásának jelentőségét illetően: a célok azok, amelyek iránymutatók a katekézis gyakorlatának kiértékelésében. Ha világosan látjuk, hogy hova akartunk eljutni, csak akkor tudjuk eldönteni, hogy milyen mértékben értük el a kitűzött célokat. 26 4.3 A célok

hátterében lévő három, ideális értékeket leíró modell A kateketikai tervezés és programozás során megfogalmazott célkitűzések hátterében mindig valamilyen elképzelés áll egyrészt az ideális keresztény alakjáról, másrészt az ideális keresztény közösségről, harmadrészt pedig magáról az egyházról. A katekézis során – tudva vagy tudatlanul – mindig egy bizonyos keresztény ember alakját formáljuk a résztvevőkben, mindig egy bizonyos közösség-modellt formálunk a csoportjukból, és mindig egy bizonyos egyházképet valósítunk meg velük a gyakorlatban. Természetesen nem mindegy, hogy milyen keresztényről, közösségről és egyházról van szó. Más lesz a tervezés és programozás során megfogalmazott távlati cél – és tulajdonképpen a katekézis összes mozzanata is -, ha számunkra az ideális keresztény alakja abban merül ki, hogy «vasárnap eljár a templomba és ismeri a hitigazságokat», és más, ha úgy írjuk

le, mint aki a mindennapokban – a családi, társadalmi, politikai életben, a munkában, a társas kapcsolatokban stb. – az evangéliumi értékektől vezettetve él. Ugyanúgy befolyásolja a célok megfogalmazását a közösségről és magáról az egyházról alkotott képünk is A következőkben összefoglaljuk azokat a legfőbb vonásokat, amelyek jellemzik a II. Vatikáni zsinat szellemének megfelelő ideális keresztény, közösség és egyház képét, amelyekre, mint tökéletesen soha meg nem valósuló végső horizontra tekintünk a katekézis végzése során. • Az ideális keresztény alakja. Az ideális keresztény hívő ismeri hitének lényegi elemeit, és tudatosan igyekszik aszerint élni. Számára a hit egy állandóan fejlődő, személyiségét belülről irányító alapmagatartás, amely sosem éri el a tökéletességet, ezért fontos számára, hogy haladjon az egyre teljesebb hitbéli érettség felé, amíg él A hit érettségének – illetve

a felé történő haladásnak - megvannak a maga emberi feltételei is: kiegyensúlyozott személyiség, érzelmi érettség, szociális érzék, személyes meggyőződésen alapuló elköteleződés, felelősségvállalás közösségi, szociális, kulturális és politikai téren. 27 Mivel ezek az emberi érettséggel járó jegyek feltételei, illetve párhuzamosan fejlődnek ki a kifejezetten hívő személyiségjegyekkel, ezért a katekézis résztvevőiben történő kifejlesztésük is a katekézis céljai közé tartozik. • Az ideális keresztény közösség. A katekézis alapvető és elsőszámú közege a keresztény közösség, amelynek legelemibb intézményes formája a plébánia. Az ideális plébánia egy testvéri közösség, ami nyitott a nem-hívők és a keresők felé, Jézus Krisztus személye és üzenete köré gyűlik össze, éli az egyház alapfunkcióinak mindegyikét, közösségben az egyetemes egyházzal, és amiben minden hívő éli a

személyesen kapott karizmáját a közösség egészének javára. 28 • A zsinatnak megfelelő egyházkép. A zsinati teológia az egyházat és küldetését úgy határozta meg, mint közösség és szolgálat. 29 Közösség, ahol a tagok keresztségüknél fogva méltóságukban egyenlők egymással Ami különbség fennáll az egyház tagjai között, az a szolgálatok eltérő voltából 26 Vö. ALBERICH E - BINZ A, Adulti e catechesi, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995, 102-103; BARBON G – PAGANELLI R., Im, 151 27 Ld. részletesebben még Alapvető kateketika, 29-32o 28 Ld. részletesebben uo 60o 29 Ld. részletesebben uo 6-12, 42-46 17 adódik. Ebben az egyházmodellben mindenki - felszentelt személyek és világi hívők - egyaránt felelős az egyház küldetésének betöltéséért. Az egyház küldetését – Isten országának építését – a keresztény közösségen belül és azon kívül, a világban hivatott teljesíteni. Ez az egyház részéről

nyitottságot, párbeszédet, az együttműködés készségét feltételezi minden jóakaratú emberrel szemben, hogy a világban egyre inkább az evangéliumi értékek legyenek azok, amelyek irányadóak mind a kulturális, mind a politikai, szociális és társadalmi élet terén. Az egyház szolgálata a világ felé abban áll, hogy belőle Isten családját formálja, vagy legalábbis törekedjen erre. A keresztény közösségnek és magának az egyháznak az építése a katekézis során is történik. A hiteles katekézis el kell, hogy vezesse az embert odáig, hogy önmaga is tudatos építője legyen az ideális közösségnek, és hogy hivatásához mérten ki vegye részét az egyház egészének küldetéséből. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a megfelelő közösség- és egyházképet tartjuk szemünk előtt, és ezt meg is ismertetjük a katekézis résztvevőivel és be is vezetjük őket ennek a közösségnek és egyháznak az építésébe. 4.4 A célok

meghatározásának módja Amint föntebb láttuk, a katekézis céljai különfélék lehetnek a csoportosításuk eltérő szempontjai szerint. A következőkben leírjuk azokat a szempontokat, amelyek alapján megfelelőképpen megfogalmazhatjuk a katekézis távlati, köztes, illetve közvetlen céljait 4.41 Távlati célok A távlati cél egy hosszabb időszak katekézisének fő célkitűzése. A távlati cél helyes megfogalmazása esetén összefoglalja – sokszor implicit módon - az ismeretek, magatartások, operatív képességek megfigyelhető együttesét, amelyet a katekézisen résztvevők az itinerarium végén magukénak tudhatnak A cél megfogalmazásában szerepelhetnek az elsajátítás körülményei és határai is A távlati célok megfogalmazása három szempont összevetése alapján történik. Egyrészt a katekézis ideális értékeit (az ideális keresztény, közösség és az egyház képét), másrészt az érvényben lévő országos, egyházmegyei,

illetve plébániai pasztorális és kateketikai terv célkitűzéseit vesszük figyelembe 30, és ezeket összevetjük a katekézis résztvevőinek emberi és hitbéli állapotával, elvárásaikkal, igényeikkel, és ennek alapján fogalmazzuk meg az adott csoporttal, a rendelkezésre álló időszakban elérhető távlati célt. Fontos, hogy figyelembe vegyük a résztvevők elvárásait (különösen fontos a serdülőkortól kezdődően), valamint emberi és hitbeli állapotát, hiszen enélkül könynyen irreális, elérhetetlen célok megfogalmazásához juthatunk A távlati célok megfogalmazása terén alapvetően két lehetőséggel találhatjuk magunkat szembe: 1. Az egyik lehetőség akkor adódik, amikor a katekézis résztvevői a beavató szentségek egyikének vagy mindegyikének vételére készülnek fel. Ebben az esetben a katekézis 30 Amennyiben nem léteznek ezek a tervezetek, az egyetemes egyház útmutatásai az irányadóak, amelyek a katekézis

célkitűzéseit fogalmazzák meg általában, valamint az egyes korosztályokra lebontva. Kateketikai tervnek tekinthetők mindazon átfogó kateketikai modellek is, amelyek határozott célkitűzéseket fogalmaznak meg egy bizonyos kategóriába sorolható személyek katekézisére vonatkozóan. Hazánkban például a katekumenátus jellegű katekézis az, amelynek létezik a hivatalosan is megfogalmazott szervezeti formája A katekumenátus intézményével kapcsolatos irányelveket célszerű figyelembe venni minden korosztály szentségi – keresztségre, elsőáldozásra, bérmálásra való - felkészítése során Evvel kapcsolatban ld MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR, Felnőttek beavatása a keresztény életbe, Magyar Katolikus Püspöki Kar, Budapest, 1999; Mit kezdjünk a katekumenátussal?, a Távlatok melléklete, különszám, 1999. Karácsony Ilyen jellegű átfogó kateketikai modellt jelentenek pl. a JOC, valamint más szervezetek ifjúságpasztorációs tervezetei is,

illetve a felnőttek katekézisének különféle formái. Ez utóbbiakkal kapcsolatban részletesebben ld KESZELI S, Felnőttek katekézise Módszertani alapok, SZHF, Szeged, Jegyzet belső használatra, 2000, VII. fej Az egyes korosztályok katekézisének célkitűzéseivel a korosztályi katekézis-módszertan foglalkozik 18 célját, konkrétabb céljait, illetve számos módszertani vonatkozását a katekumenátus folyamata rajzolja meg. 31 2. A másik eset az, amikor a katekézis résztvevői nem a beavató szentségek vételére készülnek Vagy azért, mert már túl vannak a beavatási folyamaton, és hitük további elmélyítése a feladat, vagy azért, mert még nem jutottak el odáig, hogy bensőleg motiválva legyenek ezen szentségek vételére (Ennek értelmében a hitbeli állapot szempontjából itt is két sajátos feladattal találkozhatunk: egyrészt kimondottan első evangelizációs helyzettel, másrészt a jól megalapozott hitet tovább mélyítő

katekézissel.) Ez a második eset az, amikor a kateketikai tervezésnek és programozásnak különös létjogosultsága van. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a tervezés és programozás logikáját és elemeit ne alkalmazhatnánk eredménnyel a szentségek vételére történő felkészítés folyamatában. Amennyiben nem a beavató szentségek vételére történő felkészítésről van szó, fontos, hogy amennyire lehetséges, a távlati cél kitűzése párbeszéd és közös megfogalmazás eredménye legyen, amiben részt vesznek a katekézis felelősei és a résztvevők is. Ez a serdülő- és fiatalkorúak, valamint a felnőttek katekézise során valósítható meg A közös megfogalmazás egyrészt fontos motiváló tényező, hiszen ezen keresztül a résztvevők jobban magukénak érzik a katekézis folyamatát, másrészt így nagyobb tér kínálkozik a résztvevők elvárásainak figyelembe vételére is. 32 A távlati cél megfogalmazása

során tulajdonképpen egyfajta prioritás felállítása történik a magasabb szintű kateketikai tervben megfogalmazott lehetséges célok között. Eldöntjük, hogy a tervben szereplő célok melyike lesz az, amelyik a többivel szemben nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a résztvevők helyzete alapján. Például a serdülőkorúak katekézisében egy olyan csoport esetén, amelynek tagjai személyes hitükben erősek, de az egyházhoz tartozás érzése és meggyőződése nem fejlődött még ki bennük kellőképpen, ott pl. egy egyéves időszak fő célkitűzésében nagyobb hangsúly eshet az egyházhoz tartozás tudatának és érzésének kialakítására, mint a személyes érettség, a Krisztushoz való személyes viszony, illetve a hivatás megtalálásának területére 33 Lássunk néhány példát a távlati célokra: - «A gyerekek Isten Szavától vezettetve megélik a közösséghez tartozást csoportjukon és a plébánia közösségén belül.» «A

serdülők részt vesznek az egyház életében egy ifjúsági csoport tagjaként, amely hallgatja, hirdeti és életével tanúsítja Jézus Krisztus üzenetét.» «A serdülő felépíti az élet szeretetén, az egyéni értékek és korlátok elfogadásán alapuló személyes identitást, amelyek elvezetnek az Isten felé való megnyílásra.» «A fiatal mások életének gazdagodásáért éli az életet mint hivatást a Jézus Krisztusban megismert értékekhez következetesen ragaszkodva.» 4.42 Köztes célok A köztes célok a távlati célhoz vezető egymásra épülő lépéseket jelzik. A köztes célok mindig megfigyelhetők, ellenőrizhetők kell, hogy legyenek. Ezek részleges képességekre utalnak, amelyek együtteséből kerekedik ki a távlati célban megfogalmazott állapot. 34 A köztes célok meghatározása a következő lépések szerint történik: 1. azon ismeretek, magatartások, operatív képességek összegyűjtése, amelyek a távlati célban

bennfoglaltatnak; 2. ezek fokozatosság szerinti sorrendbe állítása, az egymásraépülés logikáját követve; 31 Vö. MKPK, Felnőttek beavatása a keresztény életbe, 38-50 Vö. ALBERICH E - BINZ A, Im,103 33 Vö. PELLEREY, loccit 34 Vö. RUTA, Im, 44-46 32 19 3. a köztes célok újragondolása - esetleg átfogalmazása – a résztvevők helyzete, állapota alapján, a rendelkezésre álló eszközöket is figyelembe véve 35 A köztes célok háromfélék (kognitívak, affektívak és operatívak) lehetnek a személyiség területei alapján történő felosztás szerint. Lássunk egy példát a köztes célokra a koraserdülők katekéziséből: 36 Távlati cél: a koraserdülők tevékenyen részt vesznek közvetlen környezetük életében. Köztes célok: 1. Aktívan részt vesznek csoportjuk életében 2. Együttműködnek a plébánia többi csoportjával 3. Felelősségteljesen élnek az iskolában és a családban 4. Környezetük javára és épülésére

használják fel képességeiket Látható, hogy a példában szereplő köztes célok logikusan egymásra épülnek: az aktív részvétel előbb a saját kis csoporton belül kell, hogy megvalósuljon, majd a tágabb plébániai környezetben, ezt követően az iskolai és a családi közegben, végül ki kell, hogy terjedjen minden helyre és körülményre. 4.43 Közvetlen célok A távlati és a köztes célok kapcsolatához hasonlóan a közvetlen célok az egyes köztes célok megvalósulásához vezető lépéseket jelzik. A közvetlen célok összegyűjtése során különbséget teszünk a kognitív, az affektív és az operatív közvetlen célok között. A kognitív célok meghatározásakor összegyűjtjük, hogy a köztes cél milyen szükséges és elegendő ismereteket foglal magába, majd ezeket célként megfogalmazzuk. Az affektív célok esetében összegyűjtjük, hogy az előzőekben felsorolt ismeretek milyen belső meggyőződés kialakulását segítik elő,

majd ezeket célként megfogalmazzuk. Végül az operatív célok meghatározásakor összeszedjük, hogy a felsorolt belső meggyőződések, alapmagatartások milyen látható viselkedésben, képességben fejeződnek ki, majd ezeket célként megfogalmazzuk. Lássunk néhány példát a közvetlen célokra a korábbiakban példaként hozott koraserdülő korúak katekéziséből: 37 Távlati cél: a koraserdülők tevékenyen részt vesznek közvetlen környezetük életében. 1. köztes cél: aktívan részt vesznek csoportjuk életében kognitív célok: - megismerik, hogy Jézus hogyan viszonyult az emberekhez. - megismerik, hogy hogyan élt az első keresztény közösség. - megismerik, hogy hogyan élnek a mai keresztény közösségek a környezetükben. affektív célok: - figyelmesek a csoport többi tagjának problémáira. - készségesek a «gyengék» segítésére. operatív célok: - szabadon kifejezik, amit gondolnak. - együttműködnek a különféle feladatok,

egymásért vállalt szolgálatok megoldásában. 35 Ibidem, 44-46. Vö. SORAVITO L, La programmazione nella catechesi, 67 37 Ibidem, 74. 36 20 A közvetlen célok egymásra épülése itt is megfigyelhető. 4.5 A célok helyes és helytelen megfogalmazása A célok megfogalmazása világos, egyértelmű, érthető kell, hogy legyen. A helyesen megfogalmazott célban a leírtak megfigyelhető, ellenőrizhető magatartásokra, képességekre utalnak Csak így válik lehetővé az adott szakasz befutása után annak kiértékelése, hogy a cél teljesen megvalósult-e, vagy csak részlegesen, esetleg egyáltalán nem. A célok megfogalmazásánál fontos továbbá az is, hogy egyetlen cél leírásánál csak egyetlen képességet jelöljünk meg, ne többet. A helytelen megfogalmazásra vonatkozóan a következőket említhetjük meg: a cél nem: - az, amit a katekéta akar csinálni, hanem ami változás a résztvevőkben megtörténik. Pl helytelen megfogalmazás: «élő

csoportot létrehozni»; helyes megfogalmazás: «a csoport tagjai szívesen vannak és dolgoznak együtt» - az, amit a katekézisen résztvevőknek csinálniuk kell, hanem ennek a tevékenységnek az eredménye. Pl helytelen megfogalmazás: «a résztvevők megtanulnak együtt dolgozni»; helyes megfogalmazás: «a résztvevők szabadon együttműködnek a feladatok megoldásában». - a megtanulandó témák jegyzéke, hanem a tanulási folyamat gyümölcse. Pl helytelen megfogalmazás: «az első keresztény közösség életstílusa»; helyes megfogalmazás: «a résztvevők élik az első keresztény közösség életformáját» A helyesen megfogalmazott célok a katekéta figyelmét elsősorban nem saját tevékenységére irányítják, hanem annak eredményére, megkönnyítve a kiértékelést. 38 4.6 A célok megvalósulása mértékének kiértékelése Annak kiértékelése, hogy milyen mértékbe valósult meg egyik vagy másik kitűzött cél, alapvetően a célok

megfigyelhetőségétől függ. A kognitív, illetve operatív természetű célok esetében könnyebb dolgunk van. Viszonylag egyszerű leellenőrizni, hogy egy adott információt milyen mélységben sajátítottak el a katekézis résztvevői, és hogy megfelelőképpen értették-e Néhány körkérdés, egy rövid írásos vagy szóbeli öszszefoglalás világossá teszi az esetleges hiányosságokat Az operatív célok is egyszerűen kiértékelhetők, hiszen a résztvevők magatartása, gesztusai, viszonyulása a többiekhez, konkrét elköteleződése, feladatvállalása stb egyértelműen mutatja, hogy ezek a célok megvalósultak-e Azonban az már nem annyira nyilvánvaló, hogy milyen belső meggyőződés húzódik meg a konkrét tettek mögött. Előfordulhat ugyanis, hogy például valaki elmegy a többiekkel az idősek otthonába karácsonyi műsort adni, de elköteleződése mögött nem az önzetlenség áll, hanem a társaság, a barátok utáni vágy, esetleg a

többiek barátságának elvesztésétől való félelem. Az affektív célok kiértékelésének legmegfelelőbb módja a személyes párbeszéd. Bizalmas, őszinte baráti beszélgetések során fény derülhet a belső mozgatórugókra, hogy kit mi vezet konkrét tetteiben. Fontos, hogy az affektív célok megvalósulását mindig dinamikusnak tekintsük, vagyis nyitottnak a további fejlődésre, az azonnali tökéletesség követelése nélkül 39 38 Vö. Ibidem, 63-64 Vö. ALBERICH E – BINZ A Im, 103; CENTRO SALESIANO PASTORALE GIOVANILE, Itinerari di educazione alla fede. Una proposta pedagogico pastorale, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995, 71-72 39 21 5. A TARTALMI RÉSZEK KIVÁLASZTÁSA A zsinat kateketikai koncepciójában a hitismeretek elsajátítása nem öncélú tevékenység, hanem a kitűzött kateketikai célok elérését szolgálja. Ennek megfelelően a katekézis tartalmi részeit gondosan ki kell válogatni, hogy azok leginkább megfeleljenek a

kitűzött céloknak 5.1 A tartalmi részek kiválasztásának kritériumai A tartalmi részek kiválasztására vonatkozóan a következő kritériumokat sorolhatjuk fel: - Az előzőekkel összhangban a legfontosabb kritérium a célok szolgálata: olyan témákat, anyagokat vegyünk a katekézis-foglalkozások során, amelyek segítik a résztvevőket a közvetlen, köztes és a távlati célok elérésében. - Feltétlenül figyelembe kell venni a rendelkezésre álló időt: hány alkalmat tudunk egy adott témára fordítani, hogy elsajátítsuk, bensővé tegyük annak lényegét, és hogy maradjon kellő idő az egyéb fontos kérdésekre is? Értelemszerűen más és más lesz a tárgyalás mélysége egy olyan csoportban, amelyik előreláthatóan két-három évet még együtt lesz, mint egy olyanban, amelyik egy év után biztosan megszűnik. - A témák kiválasztásánál figyelembe kell vennünk azt is, hogy az adott korosztályú csoport milyen képességekkel

rendelkezik. Túl nehéz, bonyolult témát nem érdemes kiválasztani, ahogy nagyon egyszerű, banális kérdéseket sem. - Szükséges, hogy a kiválasztott tartalmi részek aktuális kérdésekre vonatkozzanak, amelyek foglalkoztatják az adott csoport tagjait. Az, hogy egy tárgyalt kérdés érdekes, fontos, kifejezetten jelentős az adott személyek számára, megoldja a sokszor problémás motiváció kérdését is. Bizonyos kérdések középpontba kerülése javarészt az életkori sajátosságoktól függ, ezért evvel a kérdéssel az életkorok szerinti katekézis-módszertan foglakozik. 40 - Egy utolsó, de nem kevésbé jelentős szempont az, hogy - bármely korosztály katekéziséről is legyen szó – olyan témákat válasszunk ki, amelyek a hit központi üzenetét, magvát érintik, ne pedig olyanokat, amelyek periférikus jelentőségűek. Az igazságok hierarchiájának tiszteletben tartásáról van szó. 5.2 A tartalmi részek forrásai Arra a kérdésre, hogy

«Honnan szedjük össze a tartalmi részeket a foglalkozásokra?», a következőkben lehet megadni a választ: 41 - A katekézis legalapvetőbb forrása a Szentírás, ami a hit elmélyítésének lelke kell, hogy legyen. A megfelelő szentírási szakaszok kiválasztásában segítséget nyújt a legtöbb szentírásfordítás végén található név- és tárgymutató, a különféle konkordanciák, valamint biblikus szótárak. 42 - A katekézisben helye van az egyházi hagyomány értékes elemeinek is, úgymint az egyházatyák írásainak, a liturgia imádságainak, szimbólumainak, teológusok, lelki írók műveinek, illetve a belőlük vett részleteknek. - Harmadrészt a minket körülvevő kultúra, és a mindennapi élet az, ami értékes információkat hordoz magában a hittel kapcsolatban. Egyrészt azért, mert a kultúrában fellelhetők keresztény értékek, amelyeket a kulturális alkotások a legtöbb esetben a mai ember érzékenységének megfelelő nyelven

közölnek 43 Másrészt szükség van a mai kultúra «termékeinek» 40 Vö. ÁKD34; CT55 Vö. ALBERICH E, La catechesi della Chiesa, 87; KÁD95; MKD16-19 42 Ld. például LÉON-DUFOUR X (Szerk), Biblikus teológiai szótár, Szent István Társulat, Budapest, 1972 43 Vö. DV7 41 22 kritikus kiértékelésére is. Ahhoz, hogy tudatosan, kritikus szemmel, meggyőződéssel tudjuk képviselni a keresztény értékeket, elengedhetetlen, hogy világosan lássuk a minket körülvevő és ránk ható kultúrában fellelhető negatívumokat, embertorzító szemléleteket. Azért, hogy «itt és most» tudjunk keresztényként élni, ismernünk kell azt a közeget, amiben élünk. 44 Harmadrészt a katkézisen résztvevők személyes, megélt hittapasztalata is olyan forrás, aminek megosztásával egymás hitét táplálják, gazdagítják. - Bár az egyházi hagyományba sorolhatók, mégis fontosnak tartjuk külön kiemelni a különféle katekizmusokat mint a katekézis lehetséges

forrásait. A katekizmusok a keresztény tanítás legfontosabb elemeinek átfogó gyűjteményei 45 A tartalmi részek kiválasztása során a fent említett kritériumoknak megfelelően merítsünk az itt fölsorolt legfőbb forrásokból. Célszerű nem kizárólagossá tenni egyik vagy másik forrás használatát a többi rovására Ez nem jelenti azt, hogy ne eshetne valamelyikre nagyobb hangsúly, hanem inkább azt, hogy éljünk a források adta sokféle lehetőséggel A több forrás használata lehetővé teszi, hogy egyik-másik forrás hiányosságait a többivel pótoljuk Így például, ha a csoport javarészt a Szentírásból merít, célszerű egyik-másik téma kimerítő feldolgozásához a katekizmusokat, dogmatikai kézikönyveket stb. is felhasználni, hiszen minden kérdésre a szentírási szövegek nem adnak kimerítő választ. 5.3 Példa a tartalmi részek kiválasztására A következőkben ismertetünk egy példát a tartalmi részek kiválasztására a

fiatalkorúak katekéziséből: 46 Távlati cél: a fiatal Jézus követésében éli hitét a világ evangéliumi értékeknek megfelelő átalakításáért. 2. köztes cél: találkozik az evangéliumi üzenet lényegével Tartalmi részek: - az evangélium üzenetének kihívásai a ma fiatalja számára; - a ma divatos életvitel jellemzői; - személyes kapcsolataik feltérképezése; - az evangéliumi értékrend (Mt 5, 1-12); - az evangéliumi viszonyulás az embertárshoz (Mt 5, 38-42, 43-48; Mt 6, 1-4; Mt 7, 1-5); - az imádság fő jellemzői (Mt 6, 5-15; Mt 7, 7-11); - Kalkuttai Teréz Anya életrajza; 44 Vö. SORAVITO L, La programmazione nella catechesi, 77 Ld. a Katolikus egyház katekizmusa, Szent István Társulat, 1994; Az igazság megszabadít titeket Felnőttek katekizmusa, Don Bosco Kiadó, 2000. 46 Gulyás P. és Szabó Z J munkája alapján 45 23 6. A MÓDSZEREK KIVÁLASZTÁSA A kateketikai programozás három alappillére a célok megfogalmazása, a

tartalmi részek és a megfelelő módszerek kiválasztása. Az előzőekben sorra vettük az első kettővel kapcsolatos leglényegesebb szempontokat A továbbiakban arra a kérdésre keressük a választ, hogy «Hogyan lehet a tartalmi részeket a legmegfelelőbben kommunikálni, hogy azok a kitűzött célok elérését szolgálják?». Ez a kérdés a módszer, illetve a módszerek problémáját veti fel A kérdéssel kapcsolatban először a «módszer» fogalmát tisztázzuk, majd sorra vesszük a szóban forgó legfontosabb témákat, úgymint a tevékenységek, élmények kiválasztását, a köztes cél eléréséhez vezető elemek sorrendbe állítását, a konkrét katekézis-foglalkozás megtervezését és evvel összefüggésben a szükséges eszközök kiválasztását tárgyaljuk röviden. 6.1 A «módszer» fogalma A szó legáltalánosabb értelmében módszer alatt olyan eljárást, folyamatot értünk, amellyel egy bizonyos irányba szándékozunk befolyásolni egy

helyzetet vagy tanulási folyamatot. 47 Általános értelme mellett a «módszer» szónak több konkrét értelmét is megkülönböztethetjük, amelyek a katekézis gyakorlatára vonatkoznak. 48 Kateketikai módszer alatt egyrészt a kateketikai programozás egészét értjük mint folyamatot, amiről ez a tanulmány is szól. Másrészt az ún kateketikai modelleket értjük alatta A kateketikai modellek határozott célkitűzéseket fogalmaznak meg, körvonalazzák a célok megvalósítását elősegítő szervezeti kereteket, tevékenységeket, személyi és materiális feltételeket. Ilyen kateketikai modellt jelent például a katekumenátus intézménye, valamint minden ifjúságpasztorációs tervezet. Harmadrészt kateketikai módszer alatt egy konkrét katekézis-foglalkozás menetét, egymásra épülő lépéseit értjük. Negyedrészt pedig – a szó legszűkebb értelmében – azokat a kommunikációs és didaktikai technikákat jelenti, amelyekkel megkönnyíthetjük

a tartalmi részek megértését, bensővé tételét és kifejezését. 49 Amikor a megfelelő módszerek kiválasztására törekszünk, mindig figyelnünk kell arra, hogy hűek maradjunk a keresztény üzenethez, valamint alkalmazkodjunk a résztvevők állapotához, és hogy igazodjunk a rendelkezésre álló erőforrásokhoz, eszközökhöz. 50 6.2 Módszerek, élményt, tapasztalatot nyújtó tevékenységek kiválasztása A katekézis nem egyenlő a pusztán szóbeli információközléssel. Az ismeretek úgy épülnek be könnyen az ember személyiségébe, a megismert igazságok úgy válnak személyiségének belső mozgatórugójává, ha úgy jutnak el hozzá, hogy egész személyiségét – annak minden dimenziójával – megérintik, az ember egészéhez szólnak. Más szavakkal kifejezve egy ismeret akkor válik élővé az ember számára, ha a tapasztalaton, valamilyen élményen keresztül jut el hozzá és nem csak az egyszerű információközlés által. Ennek

megfelelően nem elég az imádságról beszélni ahhoz, hogy az ember megtanuljon imádkozni, hiszen az imádságot csak imádkozva tanuljuk meg; ugyanígy a szeretetszolgálat gyakorlása során tudjuk meg igazán, hogy mit jelent másokért elkötelezni magunkat. A célok és a tartalmi részek meghatározása után tehát a következő kérdésekre keressük meg a választ: 47 Vö. GROM B, „Metodo” in: GEVAERT J (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 428-431. 48 Vö. ALBERICH E, La catechesi della Chiesa, 243-245 49 Vö. CT51-53; RdC169 50 Vö. RdC169-171 24 - Milyen tevékenységek, élmények azok, amelyek segítik a tartalmi részek, ismeretek megértését, elmélyítését? - Milyen tevékenységek, élmények azok, amelyek előmozdítják a pozitív belső választ az örömhír adott részére? - Milyen tevékenységek, élmények azok, amelyek elősegítik a belső magatartás kifejezését, életre váltását? Erre a három

kérdésre történő válaszkeresésben azt kutatjuk, hogy milyen módon lehet elérni a kognitív, az affektív és az operatív célokat. A «tevékenység» fogalma alatt itt egyszerre értünk nagyobb programokat, kommunikációs, valamint didaktikai technikák használatát. 6.21 A tevékenységek csoportosítása A tevékenységek - amelyek az említett célok megvalósulását szolgálhatják – sokfélék lehetnek. A következőkben megadjuk ezeknek egy lehetséges – négyes – felosztását: didaktikai, játékos/ünnepi, imádsággal/liturgiával kapcsolatos és személyes elköteleződést kifejező tevékenységek. Mindegyik csoporton belül különbséget tettünk «átfogó» és «specifikus» tevékenységek között. Átfogóak alatt azokat értjük, amelyek megvalósítása több időt vesz igénybe, egyikük-másikuk nem is fér bele egy katekézis-foglalkozás nyújtotta keretbe. Specifikusakon azokat értjük, amelyek rövidebb idő alatt megvalósíthatók

Természetesen a két kategória közötti határ nem éles, egyes átfogó tevékenységek is lehetnek specifikusak, és viszont. 51 • Didaktikai tevékenységek. Szerepük a következő: a figyelem és az érdeklődés felkeltése egy bizonyos téma iránt; a keresztény üzenet átadásának megkönnyítése; az üzenet elmélyítésének, memorizálásának, összefoglalásának és egyéni kifejezésének elősegítése. Átfogóak: interjú, beszélgetés hívő, tanúságtevő emberekkel; színdarab, jelenet eljátszása; találkozás nehéz helyzetben élő emberekkel, szenvedőkkel stb. Specifikusak: beszélgetés, vita, kritika egy adott témáról; személyes tanúságtétel; kerekasztal-beszélgetés; fényképek, diaképek, rövidfilmek megtekintése; zenehallgatás; drámajáték, szerepjáték; kérdőív kitöltése; egy bibliai, egyházi hagyományból vagy a jelen kori kultúrából származó szöveg olvasása, elmesélése, magyarázata; csoportos vagy egyéni

kutatás; pantomim; tánc; ének; rajz készítése; bibliai, liturgikus vagy imaformulák használata; összefoglaló mondat megfogalmazása; képzeletbeli utazás stb. • Játékos/ünnepi tevékenységek. Szerepük a következő: az öröm, az együttlét kifejezése; megengedik, hogy bizonyos értékeket megtapasztaljunk rajtuk keresztül, úgymint önmagunkat, az együttműködést, a szolidaritást, a bizalmat, a kölcsönös megértést stb. Átfogóak: csoport-ünnepek (születésnap, névnap stb.); más csoportokkal együtt ünnepelt alkalmak; kirándulások, táborok; a hit szempontjából nevezetes helyek meglátogatása stb Specifikusak: egyéni és csoportos játékok; csoportos kommunikációs gyakorlatok (bizalomerősítés, ismerkedés, feszültséglevezetés stb.); önismereti gyakorlatok 52 stb 51 Vö. RUTA G, Im, 66-67; MORANTE G, Elementi di metodologia catechetica, UPS – Istituto di Catechetica, Roma [kézirat], 1998, 48-84.; SORAVITO L, La programmazione

nella catechesi, 89-98 52 A kommunikációs és önismereti gyakorlatokkal és a csoportos játékokkal kapcsolatban ld. HAJAS ZS, Kommunikációs gyakorlatok középiskolásoknak, PEDELLUS Kiadó, Debrecen, 1998; IDEM, Kommunikációs gyakorlatok 10-14 éveseknek, PEDELLUS Kiadó, Debrecen, 2000; RUDAS J, Delfi örökösei Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlat, Kairosz Kiadó, [h.n], 1990; RÁZSÓ K – NAGY L, Játsszunk együtt 111 közösségi játék, Szalay Könyvkiadó, Kisújszállás, [é.n] 25 • Imádsággal, liturgiával kapcsolatos tevékenységek. Szerepük a következőkben foglalható öszsze: megengedik, hogy rajtuk keresztül átéljük, elmélyítsük és kifejezzük hívő voltunkat; hogy közösen megünnepeljük a megismert örömhírt. Átfogóak: részvétel szentmisén; szerepvállalás liturgikus cselekményekben; természetben eltöltött idő; lelkigyakorlat; bűnbánat szentségéhez járulás; szentáldozás stb. Specifikusak:

dicsérő, hálaadó, valamint kérő imák és énekek; gesztusokkal kifejezett imádság; kis liturgikus ünneplés a katekézis-foglalkozáson belül; csend; meditáció; spontán ima stb. • Tevékenységek, amelyekben a személyes elköteleződés fejeződik ki. Szerepük: bennük - mint konkrét tettekben - fejezzük ki, éljük meg személyes hitünket, a katekézis során bensővé tett értékeket. Átfogóak: segítségnyújtás, gyűjtés a rászorulók részére; betegek, idősek, magányosok látogatása; személyesen készített tárgyak értékesítése a rászorulók javára; hulladékgyűjtés és értékesítés; szerepvállalás a liturgia megszervezésében és lebonyolításában; bűnbánati liturgián történő részvétel; missziós feladatok felvállalása; részvétel rendszeres lelkivezetésen; részvétel teológiai, szentírás-olvasási, pasztorális munkatársképző stb. kurzusokon; szerepvállalás a kisebbek programjainak szervezésében,

lebonyolításában stb Specifikusak: aktív szerepvállalás a saját csoportban; a csoport eddigi életének, és saját helyünknek a csoporton belüli közös, kritikus felülvizsgálata; egy közösen vállalt szolgálat megszervezése stb. 6.22 A tevékenységek kiválasztásának kritériumai Az előzőekben felsoroltak alapján – az egyéni kreativitást, leleményességet kamatoztatva – eldönthetjük, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek leginkább segítenek a célok elérésében. Célszerű először az átfogó jellegű tevékenységeket tisztázni, mivel azok nagyobb horderejűek, majd ezt követően - amikor az egyes katekézis-foglalkozásokat tervezzük meg - a specifikus tevékenységeket, technikákat kiválasztani. A konkrét választást a következő kritériumok figyelembevételével tehetjük eredményesebbé: - A tevékenység mindig a kitűzött célok szolgálatában álljon! - A résztvevők helyzetének, szellemi, lelki állapotának

megfelelően válasszunk! Ez egyrészt azt jelenti, hogy a választott tevékenységet maguk a résztvevők is tartsák fontosnak, legyenek kellően érettek és motiváltak rá. Másrészt olyan tevékenységeket válasszunk, amelyek nem eredményeznek túl erős, esetleg nehezen elviselhető élményeket. Harmadrészt pedig ne essünk túlzásba az élmények alkalmazásával oly módon, hogy néhány tevékenységhez fűződő tapasztalat után a résztvevők már csak magát az élményt keressék, nem pedig annak lényegét, amire a tapasztalatra történő reflexió során jutnának. A tevékenységek nem öncélúak, hanem valamilyen rajtuk túlmutató célt szolgálnak. - A rendelkezésre álló idő figyelembevételével válasszuk mind az átfogó, mind a specifikus tevékenységeket! 6.23 A különféle tevékenységek, technikák, módszerek értéke A didaktikai módszerekre, kommunikációs technikákra és egyéb - a tartalmi részek bensővé tételét, valamint a

belső magatartás kifejezését segítő - tevékenységekre vonatkozóan a következő alapvető szempontokat tartjuk fontosnak hangsúlyozni: - Semmiféle technika, tevékenység vagy eszköz nem képes önmagában, automatikusan felszítani az érdeklődést, biztosítani a részvételt. Ezek az eszközök és technikák hasznosak, de nem pótolhatják a katekéta tevékenységét, elhivatottságából eredő lelkes munkáját. 26 - A leghatékonyabb eszközök és módszerek azok, amelyek a legegyszerűbbek, és ezek a legkreatívabbak is, mert mindenki számára megengedik a teljesebb önkifejezést, részvételt. - Nem szabad túlzásba vinni egyetlen technika alkalmazását sem! Ha például az egyik foglalkozás során a motiválást diaképek segítségével próbáljuk elérni - láthatóan sikerrel - akkor nem tanácsos ugyanezt a technikát használni az elkövetkező öt-hét alkalom mindegyikén. - Egyetlen tevékenységet sem szabad közvetlenül és átgondolás

nélkül alkalmazni akkor sem, ha azt mások nagyon hasznosnak és hatékonynak találták! Az, ami az egyik csoportban jól működött, nem biztos, hogy sikeres lesz a másikban; minden technika alkalmazási lehetősége az adott csoport tagjaitól, körülményeitől függ. - A foglalkozás alatt érdemes váltogatni a különféle technikákat. Például ha az elején színes képeket használtunk az érdeklődés felkeltésére, a továbbiak során más eszközöket alkalmazzunk! - Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy egyetlen módszer vagy technika sem öncélú! A kitűzött céloknak megfelelően válasszuk ki őket, és ne annak alapján, hogy önmagukban mennyire érdekesek! Mindezen szempontok fölsorolása mellett érdemesnek tartjuk kiemelni, hogy a legjobb módszerek és technikák mindig a tapasztalat alapján születnek a katekéta kreativitásából, leleményességéből. 53 6.3 A köztes célhoz vezető elemek összerendezése A tevékenységek –

mindenekelőtt a nagyobb lélegzetűek - kiválasztása után a következő lépés az itinerarium köztes céljainak megfelelő időszakok logikus, harmonikus megszervezésében áll. Meghatározzuk minden egyes köztes cél megvalósítási idejét, továbbá eldöntjük, hogy a köztes célhoz tartozó közvetlen célok, és ezekkel összefüggésben a katekézis-foglalkozások és az egyéb kiválasztott átfogó tevékenységek (ünnepek, lelki nap, kirándulás, közös szolgálat stb.) milyen sorrendben kövessék egymást, hogy logikusan egymásra épüljenek a köztes cél megvalósítása érdekében. Egy egyéves – szeptembertől júniusig terjedő - időszakra szóló itinerarium köztes céljainak megvalósítási idejét meghatározhatjuk az egyházi év kitüntetett szakaszait követve. Ennek alapján kézenfekvő a következő ötös felosztás: 1) szeptembertől advent kezdetéig; 2) adventi és karácsonyi időszak; 3) epifániától nagyböjt kezdetéig; 4)

nagyböjt ideje; 5) húsvéttól pünkösdig terjedő időszak. Ezek az időszakok megfelelhetnek egy-egy köztes cél megvalósítási idejének. Ez a felosztás egy lehetőség, amihez nem kell föltétlenül ragaszkodni. Ezt az ötös beosztást rugalmasan érdemes kezelni már csak amiatt is, mert nem kell minden itinerariumot öt köztes célból állóra tervezni, ha az nem lenne logikus. A köztes cél elemeinek összerendezésére nézzünk egy táblázatos formában összerendezett példát a koraserdülők katekézisére vonatkozóan: 54 Távlati cél: az egyházias érzék kifejlődése (az alapvető szociális erények kifejlődésén keresztül). 1. köztes cél: egymás kölcsönös megismerése, elfogadása, baráti szálak kialakítása (ami a csoporttáformálódás kezdete) Közvetlen célok sorrendben Felfedezi mások eltérő igényeit. 53 54 Élmények - Interaktív játék (“játék a nevekkel”); - Közös szövegolvasás és reflexió; Tartalmi részek

Kiskamaszok katekizmusa 10.o Vö. BARBON G – PAGANELLI R, Im, 187 RUTA G., Programmare la catechesi, Leumann – Torino, Elle Di Ci, 1996, 94-97 alapján 27 Megismeri mások alapvető tulajdonságait. Értékeli mások tulajdonságait. Megkülönbözteti a barátságot előmozdító magatartásformákat az azt akadályozóktól. Baráti, testvéri kapcsolatokat alakít ki a csoporton belül. Újragondolja Istenhez való viszonyát, Aki barátságát ajánlja fel az embernek. Megünnepli az eddig a c soportban megtett hitbeli utat. - Interaktív játék (“Személyi igazolvány”); - Beszélgetés kettesével, hármasával a megadott szempontok alapján, a végén csoportos megbeszélés; - Problémamegoldás és reflexió (Híd vagy fal? Diafilm megtekintése; a barátság “Tízparancsolatának” megfogalmazása); - a Tízparancsolat közös olvasása és elemzése; - közös játékdélután; - Az együttlét megünneplése, közösségi imádság; - Egyéni és

csoportos reflexió az “Ígéretek Istene” témáról (“Híd vagy fal vagyok az Isten és a társak között?”); - közös szövegolvasás és reflexió; - Igeliturgia, amelyben megkapják a Szentírást, mint az Isten és az ember közötti szövetség történetét. Tízparancsolat, mint a szövetség szabálya Jn 15, 1-17 (Jézus az igazi szőlőtő) Kiskamaszok katekizmusa 11-16.o Kiskamaszok katekizmusa 25-26.o alkalmazása Ehhez hasonlóan a többi köztes cél elemeinek a logikus sorrendbe állítását is célszerű elvégeznünk, hogy egy átfogó, összefüggő képünk legyen mindarról, amit az év során végezni szeretnénk. 6.4 A katekézis-foglalkozás előkészítése A köztes cél elemeinek összerendezése, sorrendbe állítása után az egyes programok, valamint katekézis-foglalkozások legapróbb részletekig történő megtervezése következik. Figyelmünket a szoros értelemben vett katekézis-találkozók előkészítésére irányítjuk, az

egyéb, nagyobb lélegzetű programok, tevékenységek (úgymint pl. kirándulás, játékest, ünnepi összejövetel stb) részleteinek megtervezésére nem térünk ki. A katekézis-foglalkozás egy személyes, de közösségben történő találkozás Istennel. Jelentőségük miatt a foglalkozásokat sosem szabad a rögtönzésre, a pillanatnyi ötletekre hagyni, hanem komoly, megfontolt és átgondolt előkészületet igényelnek. A foglalkozások előkészítését egy korábbi és egy közvetlenül az összejövetel előtti szakaszra oszthatjuk 6.41 Távolabbi előkészület Az eddig elmondottakkal összhangban hangsúlyozzuk, hogy egy konkrét foglalkozás célja lehet egyetlen korábban megfogalmazott közvetlen cél, de az is lehetséges, hogy több foglalkozás együttese vezet el egy közvetlen cél eléréséhez. A konkrét foglalkozás részletes megtervezése során a katekéta a következő kérdésekre kell, hogy átgondolt választ adjon: - Mi az, amit a foglalkozás

alatt el szeretnék érni? Világosan kell látni, hogy ez az adott összejövetel hol helyezkedik el a megtervezett itinerariumban. Ennek alapján a katekéta tisztázza, hogy mi az, ami ennek az adott találkozónak a fő célkitűzése lesz, illetve, hogy elegendő-e ez az egyetlen foglalkozás a cél eléréséhez. - Milyen tartalmi részeket akarok közvetíteni, és melyek az ezek feldolgozását leginkább segítő módszerek és konkrét technikák? A cél megvalósításához szükséges tervezett idő ismeretében eldönti, hogy mi lesz az egyes foglalkozások tartalmi része, és hogyan szeretné feldolgozni ezeket. - Milyen logikai menetet követünk a foglalkozás során? A foglalkozás egymást követő lépéseinek összeállításáról van szó. - Milyen kritériumok alapján fogom kiértékelni a katekézis-foglalkozás eredményességét? Az összejövetel megtervezése során a katekétának fel kell tennie a kérdést, hogy melyek azok a szempontok, amelyek

alapján egyértelműen megállapíthatja, hogy a foglalkozás elérte célját vagy 28 sem. Például a foglalkozás végén spontán imádságra hagyott idő lényeges információkat nyújthat az átadott örömhírnek a résztvevőkben kifejtett hatásáról, más esetben pedig a néhány mondatban kifejezett, a résztvevők által elvégzett személyes reflexió nyújthat biztos támpontokat az összejövetel eredményességének kiértékelésében. Lényeges, hogy a katekéta tudatosan tervezzen be a foglalkozás menetébe olyan mozzanatokat, amelyek az eredményesség kiértékelését lehetővé teszik. 55 Röviden összefoglalva az előzőeket, a foglalkozások egymásutániságának megállapításáról, és azok elemeinek összegyűjtéséről van szó. Az összejövetel megtervezésére vonatkozóan még a további szempontokat szükséges szem előtt tartani: - A távlati előkészület a katekéta részéről türelmet, időt és áldozatkészséget feltételez.

Lényeges, hogy képességei szerint végiggondolja a találkozó minden mozzanatát és annak következményeit, hogy ne hagyjon benne semmit a véletlenre. Célszerű a foglalkozást más katekétákkal együtt megtervezni, különösen akkor, ha még nincs az embernek kellő gyakorlata. - Avégett, hogy az összejövetel ne megtanult ismeretek puszta oktatása legyen, hanem egy személyesen átélt örömhír átadása, szükséges, hogy maga a katekéta is átelmélkedje, elmélyítse, átimádkozza mindazt, amit közölni szeretne a résztvevőkkel. 56 - A katekétának érdemes számolnia az esetleges váratlan eseményekkel is, ezért célszerű rugalmasan kezelnie a foglalkozás menetét: ne ragaszkodjon ahhoz mindenáron, hanem komoly nehézségek felmerülése esetén új utakon vezesse tovább a közös keresést. - Az egymást követő foglalkozások megtervezése során célszerű a változatosságra törekedni: a soron következő összejövetelek ne legyenek teljesen

ugyanolyanok, de zavaróan másfélék se. - Az összejövetel során törekedni kell a keresztény üzenet szóban forgó részének világos, lényegretörő és érthető bemutatására. Igyekezzünk egyszerűek és világosak lenni a beszédmódban, a szemléltetésben, és ne zsúfoljuk tele a rendelkezésre álló időt kevésbé fontos információkkal, gyakorlatokkal 57 - Az előkészület során fontos, hogy a katekéta elevenítse fel küldetésének, szolgálatának célját. Tudatosítsa magában, hogy Jézus Krisztus örömhírét hivatott közvetíteni, közel hozni a résztvevőkhöz. 6.411 A katekézis-foglalkozás elemei A katekézis-foglalkozásoknak nincsen egyetemesen, mindenkor és mindenkire érvényes, általánosan megszabott, kötött formája. Az egyes összejövetelek felépítése emiatt nagyon változatos lehet. Mégis létezik néhány elem, mozzanat, amelyek – ha alkalmanként eltérő hangsúllyal is, de – jelen kell, hogy legyenek a foglalkozás

eredményessége érdekében. Ezek a legfontosabb elemek a következők: - A személyes hitélmény tudatosítása, elemzése. Ahhoz, hogy az örömhír a konkrét ember személyes hitét gazdagítsa, szükséges, hogy a résztvevők tudatosítsák, megfogalmazzák önmaguk - és lehetőség szerint a többiek - számára is, hogy az adott kérdéssel kapcsolatban milyen hitet, meggyőződést képviselnek, hogyan élik meg a szóban forgó problémát. - A keresztény üzenet közlése. Egy szentírási szakasz, egy liturgikus szöveg, egy az egyháztörténelemből vett írás stb üzenetének átadásáról van szó A katekéta feladata, hogy élő és 55 Vö. BARBON G – PAGANELLI R, Im, 174-175 A foglalkozás üzenetének elmélyítését szolgálják a különféle szakkönyvek, biblikus szótárak, szentírási könyvekhez írt kommentárok. 57 Vö. RUTA G, Im, 75-76 56 29 személyes formában segítse eljutni az üzenetet a résztvevőkhöz. Ez akkor lesz igazi – ahogy

korábban hangsúlyoztuk -, ha szavai személyes tapasztalatából származnak, ha ő maga is átimádkozta, átelmélkedte, amit közölni szeretne, és mindezt nem úgy teszi, mintha egy rajta kívül álló, tőle független információ-együttest akarna elmondani. Amennyiben az üzenetnek a résztvevőkhöz történő eljutását nem személyes magyarázat, előadás vagy tanúságtétel útján szeretné előmozdítani, hanem más módon – például kisebb csoportokban történő szövegelemzés, kutatás által -, akkor át kell gondolnia, meg kell szerveznie ennek is minden részletét, hogy a lehető legeredményesebb legyen. - Az üzenet elmélyítése, bensővé tétele. Az átadott üzenetet az ember meg kell, hogy értse, fel kell, hogy fogja a lehető legteljesebb módon. Nem szabad azonban, hogy a katekézis megálljon az információk közlésének és megértésének szintjén. A megértett örömhír akkor válik ugyanis életté, ha az embert bensőjéből

irányítja. Emiatt a személyes és csoportos reflexió, a hallottak feletti meditáció nélkülözhetetlen eleme a foglalkozásoknak. - A keresztény üzenet által gazdagított «új hit» kifejezése, megélése. A megértett és bensővé tett evangélium új fénybe állítja az ember kapcsolatát Istennel, embertársaival és önmagával. Ezért a foglalkozásokon teret kell adni az imádságnak, liturgikus elemeknek, valamint a jövőt érintő konkrét elköteleződésnek. Ezek során az ember elkötelezi magát Isten hívó szavára válaszolva, kifejezvén, hogy «Mit fogok eztán tenni?», «Mit fogok másképp csinálni?» 58 Jó, ha az imént felsorolt négy elem mindegyike szerepel a katekézis-foglalkozásokon, ha időnként egyikre, vagy másikra esik is a hangsúly. Létjogosultsága van tehát olyan katekézisösszejöveteleknek, ahol az idő nagy részét – vagy szinte egészét - a személyes hitélmény elemzése, vagy egy szentírási szakasz elemzése, vagy a

személyes reflexió, esetleg egy liturgikus ünneplés teszi ki, és a többi ehhez képest háttérbe szorul. Ezt egy adott didaktikai egység nagyobb lélegzetű volta is indokolttá teheti. Fontos azonban, hogy hosszútávon kiegyensúlyozottan legyenek jelen ezek az elemek. 6.412 A foglalkozás egymást követő lépései, a különböző «módszerek» • Összeszedettség. Az előbb említett négy elem többféleképpen követheti egymást a foglalkozáson belül. Bármilyen sorrendet is válasszunk, lényeges, hogy a foglalkozás elején szánjunk időt a megérkezésre, lehiggadásra, összeszedettségre, a megfelelő légkör megteremtésére Ebben a szakaszban, amelyet a megérkezés fázisának is szoktak nevezni, többféle technikát is alkalmazhatunk 59 Annak a kiválasztása, hogy a ráhangolódást követően konkrétan melyik elemmel (általában vagy az elsővel vagy a másodikkal) kezdődjön a foglalkozás, és hogy azt követően hogyan folytatódjon, valamint

hogy ezek mindegyike mekkora hangsúllyal szerepeljen, egyrészt a feldolgozandó témától, másrészt pedig a résztvevők fogékonyságától, állapotától és felkészültségétől függ. Amikor a katekézis-foglalkozás «módszeréről» beszélünk, akkor az összejövetel lépéseinek logikusan egymásra épülő folyamatáról van szó. A «módszer» fogalmának ebben az értelmében négy legalapvetőbb módszert különböztethetünk meg: a «tapasztalati», a «biblikus», a «liturgikus» és a «katekumenális módszert». Ezek alapján és ezeknek a mintájára a katekéta – saját kreativitását kamatoztatva – maga állíthatja össze a konkrét foglalkozás pontos menetét, vagyis azt a «módszert», amelyet legmegfelelőbbnek tart a kitűzött célok elérésére az adott csoporttal. A következőkben sorra vesszük az említett négy leggyakoribb módszer egymást követő lépéseit. • Tapasztalati módszer. A tapasztalati módszer az ember személyesen

átélt tapasztalatainak, élményeinek, megélt hitének az elemzéséből indul ki, hogy aztán ezeket összevesse a kinyilatkoztatás 58 59 MORANTE G., Im, 41 Ld. Kicsivel lejjebb 30 üzenetével, és így a kinyilatkoztatás fényében megvilágítsa, értelmezze és megtisztítsa az ember meglévő hittapasztalatát. Ez a módszer különösen jelentős a mai korban, amikor a hit és az élet, a hit és a kultúra integrációjának szükségességéről beszélünk. 60 Ennek a módszernek a középpontjában a konkrét személy mindennapi élete van annak örömeivel, problémáival és félelmeivel együtt, ezért kitüntetett módon alkalmas arra, hogy az embert elvezesse oda, hogy a mindennapokban megélt alapvető tapasztalatait a hit fényében tudja megélni. Ez különösen fontos egy olyan világban, ahol keresztényként élni egyáltalán nem természetes dolog A jelenlegi szekularizált, pluralista társadalomban a hívő ember különösképpen hivatott tudatosan

élni hitét, és felfedezni a mindennapok eseményeiben Isten jelenlétét és változásra, megtérésre hívó szavát. A tapasztalati módszer – amely tehát segít, hogy hitünket és életünket egyazon valóságként éljük meg – a következő lépések sorából épül fel: 1) 2) 3) 4) 5) Az érdeklődés felkeltése (motiváció). A motiválás során felkeltjük a résztvevők érdeklődését a tárgyalandó téma, és az evvel kapcsolatos tapasztalatok, személyes élmények iránt. Fontos, hogy a m otiváció tárgya kapcsolatban legyen az összejövetel témájával és célkitűzésével A tapasztalat, személyes élmény leírása. Ebben a lépésben minden egyes résztvevőnek lehetőséget biztosítunk arra, hogy elmesélje egy személyes élményét, amely kapcsolatban van az adott témával Ennek érdekében a katekétának azon kell lennie, hogy előmozdítsa mindenki részvételét. A tapasztalat elemzése. Ebben a lépésben a résztvevők reflektálnak

az elmondott személyes tapasztalatokra, hogy tudatosítsák a bennük átélt, sok esetben reflektálatlan elemeket. Igyekeznek megválaszolni a következő kérdéseket: «Mit mondott nekem ez az élmény?», «Milyen értékkel találkoztam az élmény során?», «Milyen félelmeket támasztott bennem?», «Miért volt ez számomra jelentős?» stb A tapasztalat kiértékelése a kinyilatkoztatás fényében. Ennek a lépésnek kettős célja van Egyrészt az, hogy felfedezzük Isten hívását az átélt tapasztalattal kapcsolatban («Milyen változásra, megtérésre hív?» («Miben mond többet annál, amit én megragadtam a személyes tapasztalatomban?»), másrészt az, hogy felfedezzük Isten jelenlétét, működését életünkben («Mi az a saját tapasztalatomban, hitélményemben, ami teljesen összhangban van Isten üzenetével, az egyház hitével?»). Ez a negyedik lépés három részmozzanatra osztható. Elsőként egy szentírási vagy egy a katekizmusból, vagy

más forrásból vett szöveg alapján a katekéta ismerteti vagy a csoport önálló – a katekéta által minden részletében előre jól átgondolt és előkészített - munkával összegyűjti, hogy az adott kérdéssel kapcsolatban mi az egyház hite és tanítása. Ezt követően ki-ki személyesen, majd a csoport tagjaival megosztva meglátásait reflektál a hallottakra: kiértékeli – az előbb említett kérdéseknek megfelelően -, hogy mire hívja Isten az előbb ismertetett üzenetével (pl. új látásmód, bizonyos előítéletek felszámolása stb.), és hogy mennyiben éli már most ezt az örömhírt Befejezés: imádság, elköteleződés. A kinyilatkoztatás fényében értelmezett és «átalakított új hittel» a résztvevők válaszolnak Isten hívására Ebben az utolsó lépésben ki-ki kifejezi új hozzáállását a megtárgyalt kérdéshez: háláját, kéréseit, szándékát a változtatásra, esetleg egész konkrét dolgokat fogalmaz meg, amelyekben

életre akarja váltani a személyessé tett örömhírt. Ebben a záró szakaszban lehetőséget biztosíthatunk arra is, hogy a megismert és bensővé tett igazságot a résztvevők «begyakorolják». Erre a legkülönfélébb tevékenységekkel, technikákkal (pl pantomimjáték, szituációs gyakorlat stb.) adhatunk teret Ha jobban megvizsgáljuk ennek a módszernek a menetét, akkor nyilvánvaló lesz, hogy ebben a személyes tapasztalatoknak, élményeknek nem pusztán motiváló szerepük van. Hiszen az első lépésben az átélt tapasztalatokból indulunk ki, az utolsóban pedig – amikor a kinyilatkoztatás által átalakított «új hitünkkel» nézünk Istenre, önmagunkra, a körülöttünk lévőkre, a jövőnkre - ismét visszatérünk a konkrét, személyes élethez, a - már új szemmel tekintett - kezdeti tapasztalatokhoz. A tapasztalatból indulunk ki, és a tapasztalathoz, a konkrét élethez térünk vissza, de már gazdagodva, az evangéliumtól átalakítva.

61 60 Vö. EN420; RdC52 Vö. MORANTE G, Im, 30-33 Mint minden módszer, értékei mellett ez is rendelkezik néhány korláttal Milyen előnyei és veszélyei lehetnek ennek a módszernek? A következő pozitívumokat sorolhatjuk fel: 1) Lehetővé teszi a találkozást a személyesen átélt legalapvetőbb emberi problémák (személyes kibontakozás, közösség, szabadság, élet, halál, bűn, szenvedés, szabadulás stb.) és a kinyilatkoztatás üzenete között 2) Az ember egész személyiségének átformálódását mozdítja elő, és nem csak a hitigazságok értelmi gyarapítását. 3) Elősegíti a 61 31 • Biblikus módszer. A Szentírás használatának számos módja létezik az egyház gyakorlatában 62 Itt az egyik – sokak által leginkább javasolt - módszer («Három szakaszos módszer») fő lépéseit írjuk le. Ez a módszer leginkább a serdülőkortól kezdődően alkalmazható 1) 2) A kivetítés (projekció) szakasza. A megfelelő légkör

megteremtése után a résztvevők elolvassák a kiválasztott szentírási részt. Ezt követően összegzik, hogy milyen érzéseket, kérdéseket, emlékeket, asszociációkat, élményeket, képeket idézett fel bennük a szöveg, és hogy milyen mondanivalót olvas ki a szövegből Evvel tudatosítják önmaguk számára, hogy mi mindent hordoznak magukban, amikor a szöveg igazi mondanivalóját keresik Ezt a «kivetítés» szakaszának hívjuk, mert az említett asszociációk, érzések felszínre hozatalával ki-ki maga előtt látja azt a «szűrőt», amelyen keresztül közeledik a szöveghez. Evvel párhuzamosan létrejön annak a feltétele is, hogy mindenki érdeklődően tudja keresni a szöveg valódi üzenetét Elemző szakasz. A második lépésben a szövegnek a személyben kiváltott hatásairól a figyelem magára a szövegre irányul, annak objektív üzenetére. Ez távolságvételt feltételez a résztvevőktől, hogy a felidézett érzéseket, kérdéseket

stb félretéve kizárólag a szövegre, annak mondanivalójára figyeljenek A szentírási szakasz értelmének feltárása sokféleképpen történhet: a katekéta «előadása» alapján, szentírás-magyarázatok csoportos használtával stb 63 mindennapok tapasztalatainak újraolvasását a kinyilatkoztatás fényében, és ezen keresztül az egyre teljesebb evangéliumi látásmód kialakulását. Korlátai és veszélyei között az alábbiakat sorolhatjuk fel, amelyeket igyekeznünk kell elkerülni: 1) Tévedés lenne azt állítani, hogy az emberi problémák megléte lenne a vallás és a hit alapvető forrása. Nem az emberi élet problematikus létéből következik a vallásos hit, hanem az ember Istentől teremtett voltából fakadó alapvető végtelenre nyitottságából. 2) A katekézis gyakorlata során előfordul, hogy a felidézett emberi tapasztalatok és a kinyilatkoztatott igazságok között nem jön létre igazi találkozás. E jelenség mögött gyakran az

ál l, hogy a t apasztalatok felidézése pusztán ürügy a tartalmi részek bemutatására, amely nem vezet el a hit és az élet integrálásához, a kettő között szakadék húzódik Így az élet csak eszköz lesz ahhoz, hogy beszéljünk a hitről, mintha a kettő egymástól elválasztható lenne, holott ugyanazon valóság két összefüggő eleméről van szó. 3) Kerülnünk kell, hogy a résztvevők önmagukat «megerőszakolva» idézzenek fel és közöljenek a többiekkel személyes élményeket, mert ez legbensőbb valóságuk és szabadságuk megsebzését jelentené. Ugyanígy nem érdemes olyan élményeket sem feszegetni, amelyeket a résztvevők – vagy jelentős részük – még nem élt át, mert ez könnyen zavarba hozhatja őket. Ez a két megállapítás a katekétát arra kell, hogy ösztönözze, hogy gondosan válassza meg a felidézendő élményt a résztvevők hitének, emberi tapasztalatainak figyelembe vételével. 4) Nem szabad megfeledkeznünk

arról sem, hogy – bár a mai korban ez a katekézis egy kitüntetett módszere – nem kizárólagos, és nem minden körülmények között, minden téma feldolgozásához legmegfelelőbb módszerről van szó. Vö MEDDI L., La catechesi illumina la vita, in „Via veritá e vita”, 40 (1991) 133, 24; GEVAERT J, La dimensione esperienziale della catechesi, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1984, 80.; Vö MORANTE G, Im, 34 62 A csoportos bibliaolvasás módszereivel foglalkozik a HECHT A., Közös utunk a Bibliához, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1995. rövid könyv A szerző egyszerűen mutatja be a csoportos szentírásolvasás leggyakoribb módjait, amelyek némelyike olyan összejöveteleken is bátran alkalmazható, ahol nincs jelen megfelelő teológiai képzettséggel rendelkező vezető A könyv újabb, bővített kiadása: HECHT A, Közös utunk a Bibliához, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 2000 63 A katekéta felkészülését segítik a szentírási

könyvekhez írt egzegetikai kommentárok. Bőséges irodalomjegyzék található erre vonatkozóan a kicsivel föntebb említett HECHT A, Közös utunk a Bibliához című könyv utolsó lapjain. A bibliai szövegekhez írt magyarázatok sorát kiegészítjük a következő művekkel: DÓKA Z, Márk evangéliuma, Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 1996;GNILKA J, Márk, Agapé Kiadó, Szeged, 2000; GYÖKÖSSY E., János evangéliuma, Örökségünk Kiadó Bt, Nyíregyháza, 1999; JAKUBINYI GY, Máté evangéliuma, Szent István Társulat, Budapest, 1991.; JOHN TESTVÉR, TAIZÉ, Zarándok Isten, Agapé Kiadó, Szeged, 1995; JOHN TESTVÉR, TAIZÉ, Jézus útja, Agapé Kiadó, Szeged, 1999.; JOHN TESTVÉR, TAIZÉ, Megújulás Lelke, Agapé Kiadó, Szeged, 2000; SPINETOLI O DA, Máté Az egyház evangéliuma, Agapé Kiadó, Szeged, 1998; SPINETOLI O DA, Lukács. A szegények evangéliuma, Agapé Kiadó, Szeged, 1996, GÁL F, János evangéliuma, Szent István Társulat, Budapest, 1987.;

GÁL F, Pál apostol levelei, Szent István Társulat, Budapest, [én]; GÁL F, Az apostolok cselekedeteinek olvasása, Szent István Társulat, Budapest, 1982; TARJÁNYI B, Evangélium magyarázatok I rész. Találkozások, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1997; TARJÁNYI B, Evangélium magyarázatok II rész.Példabeszédek, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1997; TARJÁNYI B, Evangélium magyarázatok III rész.Csodák, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1998; Jeromos Bibliakommentár I Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2002; Jeromos Bibliakommentár II Az Újszövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2003.; Jeromos Bibliakommentár III Biblikus tanulmányok, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2003 32 3) Az átvétel szakasza. Az utolsó lépés során a kivetítés szakaszában felszínre hozott és tudatosított tapasztalatok,

érzések, személyes hit összevetése, integrálása történik a szöveg üzenetével. A résztvevők tisztázzák, hogy «Mi az, ami újdonság a szöveg elmélyítése után?», «Milyen változást kíván tőlük Isten a szövegen keresztül?». Az «új hitnek» - és az ebből fakadó új feladatoknak, elköteleződéseknek - a kifejezése több formában történhet, amelyekkel kissé lentebb foglalkozunk részletesebben. 64 Ennél a módszernél is – hasonlóan a tapasztalati módszerhez – az első lépés tulajdonképpen nem más, mint a kérdéssel kapcsolatos személyes hit, meggyőződés felszínre hozása, kimondása, tudatosítása. Ez lesz az, amit a következő lépésben megismert igazsággal az ember összevet a harmadik szakaszban. Ahhoz, hogy ez a «hitösszevetés» megtörténhessen, tudatosítani kell a személyes meggyőződést, hogy annak hiteles és kevésbé hiteles elemeit az ember felismerhesse • Liturgikus módszer. A liturgikus módszer

lépései a következők: 1) 2) 3) A téma felvetése. A megfelelő légkör megteremtése után a katekéta bevezeti a foglalkozás témáját, ami vonatkozhat a liturgia egyik elemére, a szentségek, a szentségi-liturgikus jelek, szimbólumok valamelyikére A természetes szimbolizmus kifejtése. Második lépésként a szóban forgó jel, gesztus, szimbólum természetes jelentésének elmélyítése következik Például annak, hogy mit jelent a kenyér, a víz, az olaj, a tűz, a különféle színek stb. a mindennapi életben, mint jelek, szimbólumok, anélkül, hogy ebben a második szakaszban kitérnénk ezek keresztény jelentéstöbbletére A szimbólum keresztény jelentésének kifejtése. Utolsó lépésként a jelek természetes szimbolizmusát kiegészítjük azok keresztény tartalmával is, amely során kiemeljük, hogy mi az, ami az adott jelben ott húzódik, mint misztérium, és ami a hívők számára az új élet forrását jelenti. 65 • Katekumenális

módszer. Ez a módszer az előző három harmonikus ötvözete Lépései a következők: 1) 2) 3) 4) 5) Motiváció, a tapasztalat felidézése, leírása, elemzése. A katekumenális módszer első lépése megfelel a tapasztalati módszer első három lépésének. A tapasztalat kiértékelése a kinyilatkoztatás fényében. A módszer második lépése megfelel a tapasztalati módszer negyedik, és az említett biblikus módszer második lépésének. A tapasztalat kiértékelése a keresztény közösség életének fényében. A harmadik szakaszban megvizsgáljuk, hogy az adott tapasztalatot hogyan élte az egyházi közösség a múltban, és hogyan éli a jelenben. A tapasztalat és a liturgia kapcsolatának elemzése. Negyedik lépésként azt vetjük vizsgálat alá, hogy a szóban forgó – a Szentírás fényével megvilágított, és az egyház közössége által megélt - emberi tapasztalatot milyen formában éli meg az ember a liturgiában és a szentségekben

Visszatérés a tapasztalathoz. A személyes élmények ilyen jellegű vizsgálata, összevetése után az utolsó lépésben figyelmünket ismét a mindennapi tapasztalatokra irányítjuk. A résztvevők megválaszolják a kérdést: «Mi az, amiben változtatásra, megtérésre hív Isten az előzőekben tapasztaltak, megértettek alapján?», «Hogyan tudom életre váltani, amit a Szentírás szavából, az egyház életéből, és a liturgia ünnepéből, mint hívást tapasztaltam meg?». A katekumenális módszer ötödik lépése megfelel a tapasztalati módszer negyedik és ötödik, valamint a biblikus módszer harmadik lépésének. Ez a módszer elsősorban olyan témák feldolgozására alkalmas, amelyek egyértelműen kapcsolatba hozhatók a liturgikus ünnepléssel, annak elemeivel, gesztusaival. Gondolhatunk itt például a 64 Vö. HECHT A, Im, 42-45 Vö. MORANTE G, Im, 42 A kereszténységben használatos legfontosabb szimbólumokra vonatkozóan ld GUARDINI R.,

Örökmécs, Szent István Társulat, Budapest, 1983 A természetes szimbolizmussal kapcsolatban ld BIEDERMANN H., Szimbólumlexikon, Corvina, [hn], [én]; HOPPÁL M – JANKOVICS M – NAGY A – SZEMEDÁN GY., Jelképtár, Helikon Kiadó, [hn], [én]; PÁL J – ÚJVÁRI E (Szerk), Szimbólumtár Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Balassi Kiadó, Budapest, 1997. Ld még HAAG H, Bibliai lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1989. 65 33 bűnbocsánat, a kiengesztelődés, az áldozatvállalás, a Krisztus ügyéért való elköteleződés, a közösség megélése stb. kérdéseire 66 6.413 Az egyes lépéseknél használható technikák, tevékenységek Korábban - a tevékenységek kiválasztásának tárgyalása során - fölsoroltunk több technikát, tevékenységet, amelyekből válogathatunk, hogy megkönnyítsük az örömhír életté válását. A következőkben ezekből a technikákból említünk néhányat, amelyek

különösképpen alkalmasak a foglalkozás egyes szakaszainak hatékonyabbá tételére 67 • Az összeszedettség elérésére: egy körkérdéssel, ami a hogylétre vonatkozik; néhány perc elcsendesedéssel; rövid relaxációs gyakorlattal stb. 68 • Az érdeklődés felkeltésére, a személyes tapasztalatok felidézésére és elmélyítésére: egy TV-ből, rádióból, vagy újságból vett érdekes hír ismertetése; egy rövid történet, novella, példabeszéd elmondása; a téma szempontjából jelentős tárgy, jelkép, szimbólum szemlélése, vizsgálata; témát felvezető, a résztvevőket belülről megmozgató kérdések felvetése; kérdőív kitöltése; kiegészítendő mondatok befejezése; egy témába vágó dal, zeneszám meghallgatása; véleményt provokáló kép, fénykép, karikatúra, dia megtekintése; érzékeléssel kapcsolatos gyakorlatok; szerepjátékok; kommunikációs gyakorlatok; személyes beszámoló; személyes kérdések megfogalmazása,

leírása az adott témával kapcsolatban stb. • A keresztény üzenet közvetítésére és elmélyítésére: szövegolvasás és elemzés; a katekéta vagy más keresztények tanúságtétele; csoportos, vagy részcsoportos párbeszéd; egyéni, vagy csoportos kutatás (könyvek, képek, cikkek, térképek, zenék stb. alapján); a katekéta előadása, magyarázata; drámajáték; pantomimjáték; írott, rajzolt, vagy festett reflexió; szimbólumok, metaforák keresése, megfogalmazása; stb • A hit kifejezésére: imádság; dicséret; csend; pantomimjáték; drámajáték; kis liturgikus ünneplés, esetleg jelképekkel, szimbólumokkal (pl. kenyérrel, gyertyával, egy darab földdel, egy képpel, ikonnal stb.); hitformulák memorizálása; a foglalkozás központi gondolatának megfogalmazása, megzenésítése, megfestése; a jövőre vonatkozó személyes elköteleződés, magatartásbeli változtatás kifejezése; tárgyak (szimbólum, kép, rajz stb.) ünnepélyes

átadása; egy ünnep vagy valamilyen szolgálat előkészítése stb. Az utolsó szakasszal kapcsolatban jelzünk egy lényeges pedagógiai szempontot. Ha a foglalkozás végén a résztvevők elhatározást tesznek életvitelükkel, gondolkodásmódjukkal, imádságukkal stb. kapcsolatban, kérjük meg őket, hogy elhatározásuk minél konkrétabb legyen, ne általánosságokat fogalmazzanak meg Célszerű a kimondottakat lejegyezni is, amolyan jegyzőkönyvírás módjára, hogy aztán a következő találkozások egyikén vissza lehessen térni rájuk, hogy mennyire sikerült az elhatározásokat a gyakorlatban megvalósítani Isten hívásának meghallása változásra hív, amit érdemes komolyan venni. Az itt említett technikák sorát természetesen lehetne még folytatni. A katekéta leleményességén, kreativitásán áll, hogy milyen új módokat talál ki az említettek, és a tapasztalat alapján az egyes szakaszok hatékonyabbá tételére. 66 Vö. MORANTE G, Im,

42-43 A tapasztalati és a háromszakaszos biblikus módszer sajátos ötvözetének leírását találhatjuk meg a már idézett KESZELI S, Felnőttek katekézise Módszertani alapok, tanulmány VI fejezetében 67 Vö. Ibidem, 4688; BARBON G – PAGANELLI R, Im,184-186; HECHT A, Im, 45 68 DYCKHOFF P., Lélegezz fel!, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2003 könyve több tucat egyszerű gyakorlatot ír le, amelyek segítséget nyújthatnak minden korosztállyal való foglalkozás során az összeszedettség eléréséhez. 34 6.42 Közvetlen előkészület a katekézis-foglalkozásra A távolabbi előkészület során tehát a katekéta megtervezi a foglalkozás menetét, minden apró részletét, felkészül rá imádsággal, az adott téma feletti elmélkedéssel, számba veszi, hogy milyen eszközökre, körülményekre van szükség, és gondoskodik arról, hogy ebben a tekintetben is minden a helyén legyen. Ami a foglalkozás előtti közvetlen előkészületet illeti, a

katekétának a következő gyakorlati dolgokat célszerű szem előtt tartania: - Az első a katekézis résztvevőinek fogadására vonatkozik. Érdemes a katekétának korábban érkeznie a foglalkozás helyére és gondoskodnia a megfelelő környezetről: kiszellőzteti a helyiséget, gondoskodik a megfelelő világításról, ha szükséges, kitakarít, rendet rak, igyekszik otthonossá tenni a környezetet. Néha elegendő egy posztert vagy egy képet a megfelelő helyre tenni, egy terítővel letakarni a megrongálódott asztalt, egy csokor virággal díszíteni stb. Mindezek az apróságok azt az üzenetet közvetítik az érkezőknek, hogy ami itt történni fog, az valóban fontos dolog. Hasznosnak tartjuk megjegyezni, hogy minden foglalkozás során érdemes valamilyen új tárgyat, jelképet (egy középre helyezett Szentírást, képet, keresztet stb.) - amelyeknek központi jelentősége van az adott téma tárgyalásában - bevinni a helyiségbe. Az otthonos közeg

biztosítása érdekében érdemes eleve olyan helyiséget kiválasztani a találkozók számára, amely világos, kellőképpen tágas, egyszerűen, de megfelelően berendezett, fűthető stb. - A második gyakorlati kérdés a katekéta belső hozzáállását érinti. Fontos tudatosítania saját szerepét a foglalkozáson. Először is azt, hogy közvetítő szerepe van az örömhír átadásában, amelyet elsősorban személyes magatartásával, a résztvevőkhöz való viszonyulásával tölt be. Ezért az első pillanattól kezdve figyelemmel, teljes elfogadással, mondhatni anyai szeretettel forduljon a rábízottak felé, mindegyiküket üdvözölje, és szólítsa nevén. Másodsorban annak tudatosításáról van szó, hogy kapcsolata a csoport tagjaival aszimmetrikus, vagyis ő az, akinek valami ajándékoznivalója van a többiek számára, hogy hitükben növekedjenek. 69 Harmadrészt ez a kapcsolat mégis komplementer (egymást kiegészítő) kell, hogy legyen, azaz a

katekéta miközben ad, nyitott mindazon értékek befogadására, amelyek a csoport tagjai felől érkeznek, s így önmaga is gazdagodik általuk. 70 6.5 Az eszközök kiválasztása A foglalkozások során szükségünk van néhány alapvető eszközre. Közülük a legelemibb a Biblia Ahhoz, hogy katekézisünk sokrétű, élményszerű és változatos legyen, érdemes többféle eszközt és anyagot felhasználni A katekézis során használt eszközöket és anyagokat a következőképpen csoportosíthatjuk: - Írásos anyagok: Szentírás; egyháztörténelmi és tanítóhivatali dokumentumok; liturgikus könyvek; katekizmusok; munkafüzetek; nyomtatott segédanyagok; szépirodalmi művek; folyóiratok stb. - Audiovizuális anyagok: hang- és videokazetták; CD lemezek; diafilmek; ikon- és festménymásolatok; rádiófelvételek stb. Az eszközök kiválasztásánál – hasonlóan a tevékenységeknél elmondottakhoz – a legfőbb szempont a kitűzött célok elérése,

valamint a résztvevőkhöz és a körülményekhez való alkalmazkodás. 69 Vö. POLLO M, L’animazione culturale dei giovani Una proposta educativa, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1986, 133. 70 Vö. BARBON G – PAGANELLI R, Im, 177-178 35 Ahol intézményes keretek között – plébánián, iskolában, lelkiségi mozgalomban stb. – történik a katekézis, érdemes egy könyvtárat, eszköztárat összeállítani, és ezt folyamatosan bővíteni a lehetőségek adta kereteken belül. Egy kateketikai szempontból is jól felszerelt plébánia – ahol a dolgok megfelelő rendszerezés alapján könnyen hozzáférhetőek – nagy segítséget jelent a katekétáknak szolgálatuk végzésében. 36 7. A KIÉRTÉKELÉS SZEMPONTJAI Minden komolyan végzett kateketikai programozásnak - mint nevelői folyamatnak - része a kiértékelés is, amely során vizsgálat alá vetjük a programozás minden lépését. 7.1 A kiértékelés szükségessége Arra a kérdésre, hogy

«Miért van szükség a kiértékelésre?», a következőkkel adhatjuk meg a választ: - Nem helyes, ha vakon ragaszkodva terveinkhez haladunk előre az itinerarium kivitelezésében anélkül, hogy odafigyelnénk a kezdetben felmért helyzet észre nem vett elemeire. A tervezés és programozás elején végzett helyzetfelmérés sok információt szolgáltat a résztvevőkről, környezetükről, mentalitásukról, de teljes képet nem adhat róluk. Emiatt – ahogy az itineráium kivitelezésében haladunk előre – újabb ismereteket szerzünk a résztvevőkről, amelyek egy bizonyos fokú rugalmasságot kérnek a katekétától, hogy szükség esetén módosítsa az itinerarium elején megfogalmazott szándékait. Kiderülhet, hogy amiről úgy gondolta, hogy tudnak a résztvevők, abban komoly hiányosságok vannak Az időszakosan végzett kiértékelés segít ébren tartani ezt a rugalmasságot, és irányt mutat a szükséges módosítások elvégzésére. - Ezt a

nyitottságot az is indokolja, hogy szükséges a szüntelenül odafigyelés azokra az újdonságokra, változásokra, amelyeket nem lehet betervezni, mert kívül állnak az előre láthatóság határain. A Szentlélek tevékenységéhez történő igazodásról van szó, aki a tulajdonképpeni főszereplője a katekézisnek, ezért fontos, hogy mi igazodjunk Hozzá, és ne Ő mihozzánk - A katekézis eredményességébe az emberi szabadság is belejátszik, amit megint csak nem lehet előre, pontosan kiszámítani, és teljes bizonyossággal egy meghatározott irányba befolyásolni. Előfordulhat, hogy amit elterveztünk, avval messze túllőttünk a célon, mert nincs meg a résztvevőkben a kellő motiváció, lelkesedés, és ezt nem is sikerült úgy felélesztenünk, hogy az elegendő lett volna az eltervezettek megvalósításához. Röviden összefoglalva ezt a három okot azt mondhatjuk, hogy a kiértékelés azért szükséges, mert a tervezésnek, programozásnak

megvannak a maga korlátai, ami miatt szükséges, hogy időnként felülvizsgáljuk elképzeléseinket, és azok tényleges eredményességét, hogy a valósághoz egyre nagyobb hűséggel eredményesebbé tehessük szolgálatunkat. 71 7.2 A kiértékelés időpontja, tárgya és módja A kiértékelést célszerű meghatározott időközönként elvégezni: egyrészt minden találkozó befejeztével, másrészt a köztes szakaszok, harmadrészt pedig az egész itinerarium végén. Ez a rendszeresség lehetővé teszi, hogy az esetleges hiányosságokat – akár a következő találkozón, akár egy köztes szakasz vagy az egész itinerarium végén vagy az új itinerarium kezdetén még időben pótoljuk. A kiértékelés ki kell, hogy terjedjen a tervezés és programozás minden elemére. Ennek során a következő kérdésekre kell keressünk őszinte választ: - Sikerült-e a lehető legtárgyilagosabb módon, alaposan felmérnünk a résztvevők helyzetét, mentalitását a

tervezés és programozás kezdetén? Ezt a kérdést elsősorban a köztes időszakok és az egész itinireárium végén érdemes megválaszolni. - A célok megfogalmazása megfelelő volt-e, vagy esetleg túl általános, maximalista vagy minimalista? Vagyis: mennyire voltak reálisak ezek a célok a katekézis adott résztvevőinél? 71 Vö. Ibidem, 168-170 37 - Milyen mértékben sikerült elérni a kitűzött célokat? Nem voltak-e túlságosan nehezek a kiválasztott tartalmi részek ahhoz, hogy kellőképpen megértsék és elsajátítsák a résztvevők? - Érdekesek, motiválóak voltak-e a tartalmi részek? - Megfelelő sorrendbe voltak-e állítva ezek a tartalmi részek, egymásra épültek-e? - Megfelelőek voltak-e a kiválasztott módszerek, azaz a résztvevőkhöz mérten választottuk-e ki a tevékenységeket, szerveztük-e meg az erőforrásokat, állítottuk-e össze az itinerarium egymást követő lépéseit, valamint az egyes foglalkozások menetét? -

Kihasználtuk-e a plébániai közösségen belül fellelhető - személyi és materiális - erőforrások adta lehetőségeket? - Megfelelőek voltak-e a felhasznált eszközök a célok eléréséhez? Ahhoz, hogy az általunk végzett kiértékelés valóban hasznos és eredményes legyen, hogy őszintén és reálisan tudjuk megválaszolni az előbb felsorolt kérdéseket, a következő szempontokat érdemes szem előtt tartani: - Kerülnünk kell, hogy csak a negatívumokat lássuk meg! Ritka az, ha valamibe belekezdünk - úgy, hogy előtte azt átgondoltuk -, hogy abban ne találnánk valami értékeset, jól sikerült elemet. A pozitívumokat fel kell ismernünk, hogy azokat tudatosabban alkalmazzuk a jövőben, a negatívumokat pedig azért keressük, hogy kijavíthassuk őket - Kerülnünk kell továbbá azt a kritikátlan magatartást is, ami az alaptalan önelégedettséghez vezet. Ha nem értékeljük ki őszintén a végzett munkát, akkor hiába is várjuk, hogy az

eredményesebb legyen. - Ehhez hasonlóan kerülnünk kell az olyan kiértékeléseket is, amelyeket kapkodva, felszínesen végzünk el, hogy megnyugtassuk valamelyest lelkiismeretünket mondván: «Na, ez is megvolt, túlvagyunk rajta!». - Amikor a katekézis eredményességét igyekszünk kiértékelni, figyelmünket elsősorban a résztvevők magatartásbéli változásaira irányítsuk, ne kizárólag az elsajátított ismeretek felmérésére. A kereszténység elsősorban életforma, amit magatartásunkban mutatunk meg A belső meggyőződésbeli változások tehát egyrészt a magatartás változásán mérhetők le, másrészt a személyes beszélgetések során, amikor fény derülhet a viselkedés alapjánál lévő motivációkra. 72 Serdülők, fiatalok és felnőttek esetében egy-egy hosszabb időszak végén a kiértékelés egyes elemeire közösen, csoportosan is célszerű reflektálni. Ezt a visszatekintést hasznos az alábbi három szempont köré

csoportosítani: 1) «én», 2) «mi», 3) «téma, tevékenység»: - Az «én» területe arra vonatkozik, hogy a csoport egyes tagjai hogyan látják saját helyzetüket a csoportban, fejlődésüket, gazdagodásukat az elmúlt időszakra visszatekintve. - A «mi» területével kapcsolatban azt érdemes megosztani a csoport minden tagjának a többiekkel, hogy hogyan látják a csoportnak mint kapcsolatrendszernek a fejlődését, pozitív és negatív változásait egyaránt. - A «téma, tevékenység» területre történő reflexió pedig mindarra vonatkozik, amit a csoport tett, amivel foglalkozott, és ahogyan ezt tette, vagyis a célokra, tartalmi részekre, módszerekre, és az egyéb kapcsolódó programokra. 73 A katekézis nem tantárgy, ennek megfelelően a kiértékelés módja is eltér az iskolai felmérés módjától. Célszerű kerülni a katekézisben a «vizsga», «vizsgáztatás» kifejezéseket A fent említett szempontok kiértékelésében segítségünkre

lehet a résztvevőkkel történő beszélgetés, közös refle72 Vö. Ibidem, 170; MORANTE G, Im, 46; RUTA G, Im, 78-89 Vö. DE NICOLÓ GC – MOVILLA S – SIGALINI D, Vita di gruppo Manuale pratico teorico di conduzione di gruppo, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1996, 79-92. 73 38 xió a megtett útra, gyerekek esetében használhatók – különösen a kognitív célok megvalósulásának ellenőrzésére – a különféle – akár játékos formában megfogalmazott - kérdőívek, tesztek. Az itinerarium kiértékelése során nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy felülvizsgáljuk a katekéták csoportjának és az egész plébániai közösségnek a helyzetét, magatartását is. A helyzetfelmérés kiterjedt ezekre is éppen azért, hogy megtervezzük a szükséges változtatásokat (úgymint közösségi, lelki, gyakorlati képzés, szemléletformálás stb.) Ahogyan ezt tanulmányunk elején részleteztük, a katekézis elválaszthatatlan egy

plébániaközösség egészének életétől. Ha nem igyekszünk plébániai szinten haladni az evangéliumi közösség megvalósítása felé – ami a katekézis eredményességének legalapvetőbb feltétele -, akkor nehezen képzelhető el, hogy a kis csoportokban történő katekézis elérje a kívánt eredményt. Evvel azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kateketikai tervezés és programozás bele kellene, hogy illeszkedjen a plébánia életének minden területére kiterjedő pasztorális tervezésbe, amely megteremti az összhangot a katekézis, a liturgia, a diakonia, a különféle korosztályoknak szóló katekézis, az eltérő profilú programok, a pasztorális munkatársak képzése és az egyéb kezdeményezések között. 39 ZÁRSZÓ Tanulmányunkban a kateketikai tervezés és programozás folyamatát ismertettük. A katekézisen résztvevőkhöz történő alkalmazkodás – eltérő életkori sajátosságaik, értelmi szintjük, személyes problémáik stb

figyelembe vétele - az, ami indokolja ennek a módszernek a létét Részleteztük a tervezés és programozás minden elemét. A helyzetelemzés után foglalkoztunk a kateketikai tervezés és programozás három alappillérével: a célok meghatározásával, a tartalmi részek és a megfelelő módszerek kiválasztásával. A célok azok, amelyek irányt szabnak a konkrét gyakorlatnak, amelyek egyértelműen megmutatják, hogy merre haladjunk a hit elmélyítésének útján. A tartalmi részek azok, amelyek megértésével, elmélyítésével és bensővé tételével «itt és most» gazdagodhatunk hitünkben, és tudatosabban élhetjük hitünket a mindennapokban Ahhoz, hogy ezeket az ismereteket könnyebben tudjuk kommunikálni, hogy elősegítsük beépülésüket a személyiségbe, és megélésüket már a katekézis során és az életben is, megfelelő módszerekre van szükségünk. A kiértékelés a kateketikai szolgálat tökéletesítését szolgálja, hogy a

rendszeres visszatekintéssel, munkánk felülvizsgálatával egyre hatékonyabb lehessen a katekézis. A kateketikai tervezés és programozás nem ad megoldást minden, a gyakorlat során felmerülő problémára. Ez egy eljárás, amely segíti a katekéták munkáját, hogy azt a konkrét emberhez és az Istenhez való hűség jegyében tudatosan tudják végezni. Ez a módszer továbbá nem vezethet tévedhetetlenül biztos sikerekhez, hiszen a hit az ember belső szabadsága és az Isten közötti titokzatos párbeszéd eredményeként növekszik A katekéta feladata abban áll, hogy - tudását, kreativitását, személyes példáját kamatoztatva - megtegyen minden tőle telhetőt, hogy ez a párbeszéd jó irányba mutasson. A katekézis sikere alapvetően a Szentlélek műve, amiből a katekéta elsősorban úgy veszi ki részét, hogy saját személyében tanúsítja, hogy mivé lehet az ember, ha hagyja magát Istentől vezetni. 40 IRODALOMJEGYZÉK Hivatalos

dokumentumok CEI, Il Rinnovamento della Catechesi, Edizioni Conferenza Episcopale Italiana, Roma, 1970.1988 CEI, Az igazság megszabadít titeket. Felnőttek katekizmusa, Don Bosco Kiadó, 2000 „Dei Verbum” dogmatikai konstitúció, in: CSERHÁTI J. – FÁBIÁN Á (Szerk) A II Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, 1974, 145-157. II. JÁNOS PÁL, Catechesi tradendae (1979) apostoli buzdítás korunk hitoktatásáról, Szent István Társulat, Budapest, [én] Katolikus egyház katekizmusa, Szent István Társulat, 1994. MKPK, Igazságosabb és testvériesebb világot! A Magyar Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1996. MKPK, A boldogabb családokért! A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Magyarországon, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1999. MKPK, Felnőttek

beavatása a keresztény életbe, Magyar Katolikus Püspöki Kar, Budapest, 1999. MKPK, ORSZÁGOS HITOKTATÁSI BIZOTTSÁG, Magyar Kateketikai Direktórium, Szent István Társulat, Budapest, 2000. VI. PÁL, „Evangelii nuntiandi (1974)” apostoli buzdítás, in: CSERHÁTI J – FÁBIÁN Á (Szerk) A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, 1974, 511-547 SACRA CONGREGATIO PRO CLERICIS, Katekézis Általános Direktóriuma (1997), Szent István Társulat, Budapest, 1998. SACRA CONGREGATIO PRO CLERICIS, Általános Kateketikai Direktórium (1971), Szent István Társulat, Budapest, [é.n] Katekézissel és kateketikai programozással foglalkozó tanulmányok ALBERICH E., La catechesi della Chiesa, Elle Di Ci, Leumann-Torino, 1995 [ennek alapján készült: Alapvető kateketika, Jegyzet belső használatra, SZHF, 2000.] ALBERICH E., „Mete (della catechesi)” in: GEVAERT J (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 422-424.

ALBERICH E. - BINZ A, Adulti e catechesi, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995, 102-103 BARBON G. – PAGANELLI R, Cammino per la formazione dei catechisti, EDB, Bologna, 1995 CENTRO SALESIANO PASTORALE GIOVANILE, Itinerari di educazione alla fede. Una proposta pedagogico pastorale, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995. DE NICOLÓ GC. – MOVILLA S – SIGALINI D, Vita di gruppo Manuale pratico teorico di conduzione di gruppo, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1996. GEVAERT J., La dimensione esperienziale della catechesi, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1984 GROM B., „Metodo” in: GEVAERT J (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 428-431 HECHT A., Közös utunk a Bibliához, Szent Jeromos Biblbiatársulat, Budapest, 1995 [újabb, bővített kiadása 2000-ben jelent meg] KESZELI S., Felnőttek katekézise Módszertani alapok, SZHF, Szeged, Jegyzet belső használatra, 2000 KESZELI S., Plébániai pasztorális tervezés, Jegyzet Belső Használatra,

Szeged, SZHF, 2001 MEDDI L., La catechesi illumina la vita, in „Via veritá e vita”, 40 (1991) 133, 22-30 41 MORANTE G., Elementi di metodologia catechetica, UPS – Istituto di Catechetica, Roma [kézirat], 1998. PELLEREY M., „Obiettivi” in: GEVAERT J (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 461-462. POLLO M., L’animazione culturale dei giovani Una proposta educativa, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1986. RUTA G., Programmare la catechesi, Elle Di Ci, Leumann-Torino, 1996 SORAVITO L., La programmazione nella catechesi, EDB, Bologna, 1987 SORAVITO L., Programmare la catechesi, in „Evangelizzare” 6 (1981) 7, 388-412 TONELLI R., Per la vita e la speranza Un progetto di pastorale giovanile, Roma, LAS, 1996 TONELLI R., „Progetto educativo-pastorale”, in: MIDALI M - TONELLI R (Szerk) Dizionario di pastorale giovanile, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992, 903-906. Egyéb irodalom BIEDERMANN H., Szimbólumlexikon, Corvina, [hn], [én]

DÓKA Z., Márk evangéliuma, Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 1996 DE FIORES S., „Itinerario spirituale”, in: DE FIORES S – GOFFI T (Szerk), Nuovo Dizionario di Spiritualitá, Edizioni Paoline, Roma, 1979, 787-809. DYCKHOFF P., Lélegezz fel!, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2003 GÁL F., János evangéliuma, Szent István Társulat, Budapest, 1987 GÁL F., Pál apostol levelei, Szent István Társulat, Budapest, [én] GÁL F., Az apostolok cselekedeteinek olvasása, Szent István Társulat, Budapest, 1982 GNILKA J., Márk, Agapé Kiadó, Szeged, 2000 GUARDINI R., Örökmécs, Szent István Társulat, Budapest, 1983 GYÖKÖSSY E., János evangéliuma, Örökségünk Kiadó Bt, Nyíregyháza, 1999 HAAG H., Bibliai lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1989 HAJAS ZS., Kommunikációs gyakorlatok középiskolásoknak, PEDELLUS Kiadó, Debrecen, 1998 HAJAS ZS., Kommunikációs gyakorlatok 10-14 éveseknek, PEDELLUS Kiadó, Debrecen, 2000 HOPPÁL M. – JANKOVICS M – NAGY A

– SZEMEDÁN GY, Jelképtár, Helikon Kiadó, [hn], [én] JAKUBINYI GY., Máté evangéliuma, Szent István Társulat, Budapest, 1991 Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2002 Jeromos Bibliakommentár II. Az Újszövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2003 Jeromos Bibliakommentár III. Biblikus tanulmányok, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2003. JOHN TESTVÉR, TAIZÉ, Zarándok Isten, Agapé Kiadó, Szeged, 1995. JOHN TESTVÉR, TAIZÉ, Jézus útja, Agapé Kiadó, Szeged, 1999. JOHN TESTVÉR, TAIZÉ, Megújulás Lelke, Agapé Kiadó, Szeged, 2000. LÉON-DUFOUR X. (Szerk), Biblikus teológiai szótár, Szent István Társulat, Budapest, 1972 KOCSIS I., Lukács evangéliuma, Szent István Társulat, Budapest, 1995 MIDALI M., „Progettazione pastorale”, in: MIDALI M – TONELLI R (Szerk), Dizionario di pastorale giovanile, Elle Di Ci,

Leumann-Torino, 1992, 895-903. Mit kezdjünk a katekumenátussal?, a Távlatok melléklete, különszám, 1999. Karácsony 42 PÁL J. – ÚJVÁRI E (Szerk), Szimbólumtár Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Balassi Kiadó, Budapest, 1997 RÁZSÓ K. – NAGY L, Játsszunk együtt 111 közösségi játék, Szalay Könyvkiadó, Kisújszállás, [én] RUDAS J., Delfi örökösei Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlat, Kairosz Kiadó, [hn], 1990; SPINETOLI O DA., Máté Az egyház evangéliuma, Agapé Kiadó, Szeged, 1998; SPINETOLI O DA., Lukács A szegények evangéliuma, Agapé Kiadó, Szeged, 1996 TARJÁNYI B., Evangélium magyarázatok I rész Találkozások, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1997. TARJÁNYI B., Evangélium magyarázatok II rész Példabeszédek, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1997 TARJÁNYI B., Evangélium magyarázatok III rész Csodák, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1998. TOMKA F.,

Új evangelizáció Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, Szent István Társulat, Budapest, 1999 43 TARTALOMJEGYZÉK RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE .2 BEVEZETÉS.3 1. A KATEKETIKAI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS AZ EGYHÁZ GYAKORLATÁBAN .4 1.1 A KATEKÉZIS FOGALMA 4 1.2 A KATEKÉZIS AZ EGYHÁZ KÜLDETÉSÉBEN 5 1.3 A PASZTORÁLIS TERVTŐL A KATEKETIKAI TERVIG 5 1.31 Pasztorális tervezés 6 1.32 Kateketikai tervezés és programozás 7 2. A KATEKETIKAI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS JELENTÉSE, LÉPÉSEI 8 2.1 A KATEKETIKAI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS FOGALMA ÉS SZÜKSÉGESSÉGE 8 2.2 SZÉLSŐSÉGES ÁLLÁSPONTOK A KATEKETIKAI TERVEZÉSSEL ÉS PROGRAMOZÁSSAL KAPCSOLATBAN . 9 2.3 A KATEKETIKAI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS LÉPÉSEI 9 3. HELYZETELEMZÉS ÉS ÉRTÉKELÉS 12 4. A CÉLOK MEGFOGALMAZÁSA 15 4.1 A CÉLOK CSOPORTOSÍTÁSA 15 4.2 A CÉLOK KITŰZÉSÉNEK JELENTŐSÉGE 16 4.3 A CÉLOK HÁTTERÉBEN LÉVŐ HÁROM, IDEÁLIS ÉRTÉKEKET LEÍRÓ MODELL 17 4.4 A

CÉLOK MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDJA 18 4.41 Távlati célok 18 4.42 Köztes célok 19 4.43 Közvetlen célok 20 4.5 A CÉLOK HELYES ÉS HELYTELEN MEGFOGALMAZÁSA 21 4.6 A CÉLOK MEGVALÓSULÁSA MÉRTÉKÉNEK KIÉRTÉKELÉSE 21 5. A TARTALMI RÉSZEK KIVÁLASZTÁSA 22 5.1 A TARTALMI RÉSZEK KIVÁLASZTÁSÁNAK KRITÉRIUMAI 22 5.2 A TARTALMI RÉSZEK FORRÁSAI 22 5.3 PÉLDA A TARTALMI RÉSZEK KIVÁLASZTÁSÁRA 23 6. A MÓDSZEREK KIVÁLASZTÁSA 24 6.1 A «MÓDSZER» FOGALMA 24 6.2 MÓDSZEREK, ÉLMÉNYT, TAPASZTALATOT NYÚJTÓ TEVÉKENYSÉGEK KIVÁLASZTÁSA 24 6.21 A tevékenységek csoportosítása 25 6.22 A tevékenységek kiválasztásának kritériumai 26 6.23 A különféle tevékenységek, technikák, módszerek értéke 26 6.3 A KÖZTES CÉLHOZ VEZETŐ ELEMEK ÖSSZERENDEZÉSE 27 6.4 A KATEKÉZIS-FOGLALKOZÁS ELŐKÉSZÍTÉSE 28 6.41 Távolabbi előkészület 28 6.411 A katekézis-foglalkozás elemei 29 6.412 A foglalkozás egymást követő lépései, a különböző

«módszerek» 30 6.413 Az egyes lépéseknél használható technikák, tevékenységek 34 44 6.42 Közvetlen előkészület a katekézis-foglalkozásra 35 6.5 AZ ESZKÖZÖK KIVÁLASZTÁSA 35 7. A KIÉRTÉKELÉS SZEMPONTJAI 37 7.1 A KIÉRTÉKELÉS SZÜKSÉGESSÉGE 37 7.2 A KIÉRTÉKELÉS IDŐPONTJA, TÁRGYA ÉS MÓDJA 37 ZÁRSZÓ . 40 IRODALOMJEGYZÉK. 41 TARTALOMJEGYZÉK . 44 45