Vallás | Keresztény » Keszeli Sándor-Serdülők és fiatalok katekézise

SERDÜLŐK ÉS FIATALOK KATEKÉZISE MÓDSZERTANI ALAPVETÉSEK Kézirat Készítette: Keszeli Sándor Szeged, SZHF 2002 2 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE BCS - A boldogabb családokért! A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Magyarországon CEI – Conferenza Episcopale Italiana CT – Catechesi tradendae apostoli buzdítás korunk hitoktatásáról (1979) DIZ.CAT – Dizionario di catechetica DPG – Dizionario di Pastorale Giovanile EN – Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás (1974) KÁD – Katekézis Általános Direktóriuma (1997) MKD – Magyar Kateketikai Direktórium (2000) MKPK – Magyar Katolikus Püspöki Kar Religio – Religio. Enciclopedia tematica dell’educazione religiosa 3 «A lelkek birodalmában szükség van egy csészényi tudásra, egy hordónyi okosságra és tengernyi türelemre.» Szalézi Szent Ferenc BEVEZETÉS Évszázadok alatt – a középkortól kezdve – a

gyermekek és a fiatalok katekézisének jól kikristályosodott módszerei alakultak ki. Ezek a kor szellemének, társadalmi felépítésének megfelelően jöttek létre. A társadalmi, szociális és vallási viszonyok megváltozásával azonban ezek a módszerek már nem tudták úgy betölteni szerepüket, mint abban a korban, amiben kialakultak. Századunk – különösen annak második fele – a gyors változások korszaka Ez az állandó átalakulás érvényes a társadalom és a kultúra minden területére, ami erősen rányomja bélyegét korunk emberének gondolkodásmódjára, világszemléletére. A megváltozott körülmények az egyházat is arra késztették, hogy felülvizsgálja eddigi pasztorális és katekézis-gyakorlatát különös tekintettel a fiatal generációkra vonatkozóan, mert ezen a téren különösen jelentős a hitátadás folyamatának krízise. Tanulmányunk megírásában az a törekvés vezetett minket, hogy összegyűjtsük egyrészt azokat

az információkat, amelyek hozzásegítenek a serdülő és fiatal korosztály jobb megismeréséhez, másrészt azokat az ismereteket, amelyek irányt mutatnak emberi és keresztény nevelésük – ezen belül kifejezetten a katekézis - megfelelő körülményeinek megteremtéséhez a mai, változó világban. Ezek az útmutatások - reményünk szerint - támpontokat adnak az érintett korosztályok nevelését érintő, jelenleg is sok helyen érvényben lévő problémás pontok megoldására is. Hogy megértsük e tanulmány logikáját, ismernünk kell a kateketikai programozást. Az itt szereplő témák a kateketikai programozás lépéseinek vonalát követik, azokat tárgyalják a serdülő és fiatal korosztályokra vonatkozó ismereteket elmélyítve. Nem fogjuk érinteni azokat a lépéseket, amelyek általánosan, korosztályoktól függetlenül tárgyalják a katekézist. Írásunk tehát támaszkodik a KESZELI S., Kateketikai programozás, Kézirat, SZHF, 2001

tanulmány kielégítő ismeretére. Munkánk fő forrásai a Katekézis Általános Direktóriuma (1997), a Catechesi tradendae (1979), az Evangelii nuntiandi (1975) kezdetű apostoli buzdítás, valamint a Magyar Kateketikai Direktórium (2000). Tanulmányunk első lépéseként a fiatal generációk katekézisével kapcsolatos új szemlélet főbb kérdéseit tárgyaljuk. Ezt követően a serdülő és fiatal korosztály fejlődéslélektani, valamint szociokulturális sajátosságainak leglényegesebb elemeit gyűjtjük össze azokkal a pedagógiai szempontokkal együtt, amelyek ismerete hozzásegít a szóban forgó korosztályok eredményes neveléséhez. Harmadik lépésként a serdülők és a fiatalok katekézisének fő célkitűzéseit soroljuk fel és fejtjük ki, amelyeket az egyházi tanítóhivatal ad elénk, mint alapvető viszonyítási pontot. Az ezt követő rövid, negyedik részben azokat az információkat gyűjtjük össze, amelyek ezen korosztályok

katekézisének tartalmi részeire vonatkoznak. Ötödik lépésként a módszertani kérdések egyetemes irányelveit tárgyaljuk, valamint részletesen ismertetjük a «tevékenységek és élmények kiválasztására» vonatkozó gyakorlati szempontokat. A hatodik, befejező lépésben - az előtte megfogalmazott szempontok alapján készült - két átfogó itinerarium-modellt mutatunk be, amelyek egyike a serdülőkorúak, másika a fiatalkorúak katekézise számára nyújt gyakorlati útmutatást. Az itt szereplő útmutatások kielégítő ismerete szükséges az eredményes katekézishez, de nem elegendő. A bevezetés előtt szereplő mottóra utalva, ez a tanulmány a «csészényi tudás» egy részét gyűjti össze. A «hordónyi okosságra» a szüntelen reflexió, töprengés, jobbítani akarás, közös munka során tesz szert a katekéta, a «tengernyi türelemre» pedig 4 1. A FIATALOK KATEKÉZISÉVEL KAPCSOLATOS ÚJ SZEMLÉLET A II. Vatikáni zsinat utáni

időszakban – amelyre egy általános érvényű megújulás volt jellemző - sok pozitív kezdeményezés született a serdülő- és fiatalkorúak katekézisével kapcsolatban is. A megújulás bíztató jelei ellenére azonban számos komoly nehézséggel, visszahúzó jelenséggel is számolnia kell az egyháznak ezen a téren. A következőkben - a pozitív kezdeményezéseket félretéve - az evvel a kérdéssel kapcsolatos – sok helyen ma is érvényes - problémás pontokat vesszük sorra, ezt követően összefoglaljuk mindazokat az irányelveket, amelyeket az egyetemes egyház fogalmazott meg a felmerülő kritikus kérdések megoldására. 1. 1 A serdülő- és fiatalkorúak katekézise körüli problémák Számos keresztény hagyományokkal rendelkező ország nemzeti egyháza – és ebbe hazánk is beletartozik - a fiatal generációk katekézisét illetően égető problémákkal küszködik. A következőkben felsoroljuk ezeket a nehézségeket anélkül, hogy

kitérnénk a problémák maradéktalan elemzésére: • A gyermekkatekézis túlsúlya. A zsinat utáni kateketikai gyakorlatban a gyermekkatekézis aránytalan túlsúlyban van a fiatalok és a felnőttek katekézisével szemben. A kateketikai tevékenység kb 80%-a a gyermekek felé fordul, míg a fennmaradó 20%-ot a fiatalok és a felnőttek katekézise teszi ki, holott a magukat kereszténynek vallók többsége a fiatal és felnőtt korosztályhoz tartozik. A kimondottan felnőtteknek szóló hitnevelés az összes kateketikai tevékenységnek mindössze néhány százaléka. Evvel párhuzamosan világszerte általános jelenség, hogy sok gyerek a serdülőkor küszöbén elmarad a katekézis-foglalkozásokról, annak ellenére, hogy éppen akkor lép egy olyan korba, amiben a személyes identitás, életterv és tudatosan megalapozott hit kialakítása szempontjából igazán fontos lenne a megfelelő katekézisen való részvétel. Evvel kapcsolatos egy másik probléma is:

sok esetben az a katekézis, amelyen a gyerekkorból a serdülőkorba lépő fiatalok vesznek részt, nem veszi figyelembe a tizenévesek megváltozott gondolkodásmódját, érzékenységét, új dolgok felé való nyitottságát, hanem továbbra is gyerekként kezeli őket, és gyerekes stílusban foglalkozik velük, holott ennek a katekézisnek a serdülőkor problémáira, valamint jövőképükre nyitottnak kellene lennie, és elő kellene segítenie a gyermekkori hit újragondolását. • A hit és a kultúra elkülönülése. VI Pál Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítása 1 korunk egyik fő problémájának tekinti a hit és a kultúra, a hit és az élet elkülönülését. E két terület között sokak számára gyakran óriási szakadék tátong: a hit jelentéktelen lesz, a sokat hangoztatott keresztény igazságok semmit nem jelentenek számukra, a keresztény válaszok nem létező kérdésekre adnak feleletet. Ez az egyik oka a tömegek közömbösségének

vagy ellenséges magatartásának a kereszténységgel szemben. Korunk fiataljainak többségében megvan az őszinte igény az olyan katekézisre, amelyben a hit és az élet nem alkot két külön, látszólag egymástól idegen világot. Olyan katekézisre nyitottak, amiben megkapják a választ az őket érintő legfontosabb kérdésekre, amiben egyértelműen világossá válik számukra, hogy a hit gazdagítja életüket, és hogy a keresztény üzenet segíti emberi kibontakozásukat. 2 Sok esetben azonban ez az igényük nem kap kielégítő választ az egyházi közösség részéről. • A keresztény iniciáció krízise. Világszerte nem ritka jelenség, hogy a beavató szentségekben (keresztség, elsőáldozás, bérmálás) történő részesülés az egyházba való szerves beépülés helyett az egyházból való kilépés «ünnepi pillanataivá» válik. Nagyon sok gyermek és serdülőkorú az elsőáldozást, illetve a bérmálást követően hosszabb-rövidebb

időre, vagy esetleg véglegesen hátat 1 2 EN20 Vö. TRENTI Z, Giovani e proposta cristiana, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1985, 65-66 5 fordít az egyháznak. Ez a jelenség önvizsgálatra kell, hogy késztessen: megfelelő-e az a katekézis, amellyel a fiatalok felé fordulunk. • Az egyház hitelességének krízise. Sok fiatal számára az egyház több szempontból sem tükrözi az evangéliumi értékeket. Számukra az egyház túlságosan klerikálisnak, túlzottan intézményesnek, tekintélyelvűnek, emberileg hidegnek, sok esetben antifeministának tűnik. Ezek a – hol nagyobb, hol kisebb mértékben jellemző jegyek – az újabb generációk tagjait könnyen szembefordítják az egyházzal, mint intézménnyel, mindamellett, hogy többségükben megvan a nyitottság a keresztény üzenetre, a hiteles emberi kapcsolatokra, egy tágabb közösség ügye iránt való elköteleződésre és a hiteles közösségi életre. • A katekézis hagyományos közegeinek

krízise. A katekézis hagyományos közegei alatt a családot, az iskolát és a keresztény közösséget - elsősorban a plébániát - értjük. E század második felében a család, mint elsődleges emberi és keresztény nevelő közeg, számos országban – így hazánkban is - veszített jelentőségéből e téren a korábbiakhoz képest. Hasonlóan az iskola is, amely Európa-szerte a keresztény értékrendszer szellemében nevelte a fiatalokat, a szekularizáció következtében - az egyházi iskolákat kivéve - elvesztette ezt a szerepét. Harmadrészt maga a keresztény közösség is veszített nevelői hatásából. Ennek sokszor az a sajnálatos tény az oka, hogy a fiatalok a plébániákon gyakran peremre szorulnak, nem foglalkoznak velük, úgymond «elfeledettek», akikkel nem számolnak a plébánia életében, akiknek nincs mozgásterük és helyük. Mivel ma a társadalmi környezet nem segíti a fiatalok vallásos fejlődését - a benne lévő

értékrendszerek sokfélesége és gyakran ellentmondásos volta miatt -, sokan eltávolodnak, vagy eleve semmilyen kapcsolatba sem kerülnek a kereszténységgel és sok esetben maga a keresztény közösség sem nyújt támaszt a fiataloknak emberi és keresztény fejlődésükben. 3 Mára megszűnt az a «szociális katekumenátus», ami biztosította az újabb generációk számára az egyházba és a hitbe történő «belenövést». A mai fiatal akkor válik kereszténnyé, ha tudatosan választja ezt az életformát. 4 1. 2 Az egyház válaszkeresése a kritikus kérdésekre Az előbbiekben felsorolt általánosan jellemző nehézségek megoldására az egyetemes egyház új utakat keresett és keres a jelenben is. Ennek az útkeresésnek egyik lényeges állomása volt az 1977es Püspöki Szinódus, ami érdeklődésének középpontjába a fiatal generációk keresztény nevelését, evangelizációját és katekézisét érintő problémákat állította. Egyetemes

érvénye miatt a Szinódus útmutatásai alapvető viszonyítási pontot jelentenek minden nemzeti egyház számára a serdülő- és fiatalkorúak katekézisével kapcsolatban. A szinódus fordulópontot jelentett a katekézisről vallott, évszázadokon keresztül érvényben lévő felfogással szemben. Tanítása szerint a katekézisben a hangsúly nem a hitigazságok és ismeretek átadásán és memorizálásán van, hanem azon, hogy a katekézisen részt vevők megtanulják hittel élni és tudatosan tervezni saját életüket, hogy a hit fényében tudják értelmezni az élet problémáit. Ez a tanítás kiemeli a katekézisben az Evangelii nuntiandi 4. pontjában megfogalmazott kettős hűség elvét, miszerint a katekézisben egyszerre kell, hogy érvényesüljön az isteni üzenethez és a konkrét emberhez való hűség. Így szól a dokumentum szövege: «Az evangelizációs munkának tehát ez a kettős hűség a sarkköve: Hűség az evangéliumi üzenethez és hűség

az emberiséghez, amelyhez az evangéliumot a maga teljességében kell közvetítenünk. Ez a hűség három olyan kérdést vet fel élesen, ami az 1974-es Püspöki Szinódus atyáit foglalkoztatta: 3 4 Vö. ALBERICH E, “Catechesi”, DPG, 152-160 Vö. TRENTI Z, Im, 54-55 6 - Mi az az evangélium üzenetében, ami a mai embert különösen megragadja? - Mennyire, hogyan tudja az evangélium átalakítani a mai embert? - Milyen módszereket kövessünk az evangélium hirdetésében, hogy az emberek könnyebben befogadják? Ezek a fölvetett kérdések mindjárt rá is mutatnak az Egyház mai alapproblémájára, amit így lehetne megfogalmazni: [] az Egyház [] jobban képes lett-e [annak előmozdítására], hogy az emberek öntudatosan, szabadon, elkötelezetten vállalják magukra az Evangéliumot?» Csak ez az említett kettős figyelem az, amely biztosítja a katekézis eredményeként a hit és az élet, a tanítás és az élet egységét. A szinódus az apostoli

buzdítás nyomán visszanyúlik a «megtestesülés» teológiai modelljéhez, miszerint az isteni Ige emberi életté lett. Ennek mintájára a katekézis akkor lesz eredményes, ha a befogadott keresztény igazság az ember életének legbensőbb mozgatórugójává válik és egész magatartásában, életvitelében megnyilvánul, vagyis «testet ölt». Ez a hangsúlybeli eltolódás egy módszertani váltást is eredményezett: a katekézis középpontjában tehát nem a «tiszta tanítás» átadása, hanem - ahogyan az előbb idézett dokumentum szövege mondja - a konkrét személy emberi és keresztény kibontakozása, «átalakítása» áll. A katekézis tartalmi részeinek és módszereinek kiválasztása ettől a fő céltól függ, nem pedig egyfajta előre meghatározott és rögzített, mindenki számára egyformán érvényes programtól. A Szinódus a következő szavakkal fogalmazza meg ennek a módszertani váltásnak az okát és fontosságát: «Más történelmi

időkben a katekézis hatékonysága leginkább a kor saját pedagógiájából származott, amely az írott katekizmust a hit átadása legfőbb alapjának tekintette. Az egyik legalapvetőbb elv és szándék - ha nem is az egyetlen - a katekizmus szövegének magyarázata és memorizálása volt; mindazonáltal ez a valláspedagógia megfelelt az egész kultúra átadásával járó módszereknek. Ma az új körülmények – a kultúrára való nyitás új módjai, az emberek új csoportjai felé való megnyílás szükségessége – új pedagógiai módszerek kidolgozására késztetnek a katekézisben.» 5 A szövegben említett új módszerek éppen a konkrét személy iránti figyelemre fektetik a hangsúlyt, nem pedig a megfogalmazott, rögzített hitigazságok mechanikus átadására és visszakérdezésére. Ez a szemléletmódbeli változás vezetett el a kateketikai tervezés és programozás gyakorlatához, aminek alapja, hogy alkalmazkodunk a katekézisen részt vevők

konkrét helyzetéhez. A fiatal generációk katekézise is abból az alapgondolatból táplálkozik tehát, hogy onnan indulva vezessük az emberi és keresztény érettség felé őket, amilyen helyzetben vannak, és teremtsük meg - a lehetőségek adta kereteken belül - azokat a körülményeket, amelyek elősegítik ezt a fejlődést. A következő fejezet célja éppen a serdülő és fiatal korosztály jobb megismerése, ami pedig a körülmények megteremtését illeti, avval a módszertani kérdések tárgyalása során foglalkozunk részletesen. Ahogyan arra az eddigiekben is rávilágítottunk, a serdülők és fiatalok katekézisének kell, hogy legyen egy jelentős evangelizáló dimenziója: megragadni és megtapasztalni az evangéliumi üzenet lényegi magvát, felfedezni a keresztény örömhír ma is időszerű voltát. Ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk, a hazai fiatalság többségénél nem csak arra van szükség, hogy katekézisük evangelizáló jellegű

legyen, hanem arra is, hogy az első evangelizáció folyamatában egyáltalán megszólítsuk őket. Jelen tanulmányunkban figyelmünket elsősorban a szó szoros értelmében vett katekézisre irányítjuk, nem pedig az első evangelizációra, mindamellett, hogy az itt sorra kerülő szempontok, irányelvek hátterében ott húzódik az említett evangelizáló törekvés. 6 5 Instrumentum laboris13, vö. «Regno-Doc» 22 (1977) 21, 498sk [saját fordítás] Az evangelizációval kapcsolatban ld. VI PÁL, „Evangelii nuntiandi (1974)” apostoli buzdítás, in: CSERHÁTI J – FÁBIÁN Á. (Szerk) A II Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, 1974, 511-547; II JÁNOS PÁL, Redemptoris missio, enciklika a minden időre érvényes missziós megbízatásról, Szent István Társulat, Budapest, 1995.; TOMKA F, Új evangelizáció Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, Szent István 6 7 2. A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

A kateketikai programozás első lépése a helyzetfelmérés, aminek célja a katekézisen részt vevők mind teljesebb megismerése. A helyzetfelmérésnek szerves része az adott korsztállyal kapcsolatos lélektani, szociológiai, valamint pedagógiai ismeretek elsajátítása is. Ebben a részben sorra vesszük a serdülő- és fiatalkor főbb fejlődéslélektani jegyeit, a hazai ifjúságra vonatkozó általános szociológiai adatokat, valamint ezen korosztályok nevelésével kapcsolatos alapvető irányelveket. Tesszük mindezt annak tudatában, hogy hazánkban sincs egységes arcú ifjúság. Mind a serdülők, mind pedig a fiatalok rétegén belül nagy szociológiai, kulturális és mentalitásbeli eltérések vannak. Az itt felsorolt szempontok azokat a legfontosabb elemeket tartalmazzák, amelyek – a nagy változatosság ellenére – egy átfogó, viszonylag általános érvényű képet adnak a hazai ifjúságról. 2.1 A serdülő- és fiatalkor fejlődéslélektani

leírása Mint «Az emberről» szóló minden leírás szükségszerűen általános - azaz nem veheti figyelembe az egyedi sajátosságokat -, úgy a fejlődéslélektani jegyek felsorolása is ilyen jellegű. Éppen ezért nem szabad megfeleldkeznünk arról, hogy az ember mindig több, mélyebb, gazdagabb, mint az őt leíró lélektani kategória. Az ember nem «sorozatgyártás» eredménye, hanem egy megismételhetetlen létező, a maga személyes gazdagságával, történetével, értékeivel és hibáival. 2.11 A leíráskor használt «emberkép» Amikor az ember bármiféle leírására törekszünk, - tudva vagy tudatlanul - valamilyen elképzelés már él bennünk róla. Akármelyik korosztály fejlődéslélektani leírásáról legyen is szó, a keresztény nevelés során a következő emberképet tartjuk szemünk előtt: Az ember egy végtelenül gazdag létező, aki több, mint egyszerű anyagi valóság. Természeténél fogva jó, aki nyitott a lelki értékek

kutatására. Az ember természetéből fakadóan törekszik életét tudatosan és ésszerűen élni, lelkiismerete szavával összhangban. Nem választható szét testi, lelki és szellemi dimenzióra, mert egyetlen valóság. Ezeket a különböző dimenziókat az ember igyekszik egységbe hozni, egységes egészként harmonikusan megélni. Akkor válik igazán emberré, ha egyre teljesebben megéli az emberlét igazi lényegét, ha mindennapjait olyan értékek szerint rendezi be, amelyek legjobb énjét bontakoztatják ki benne. Ez a folyamatos kiteljesedés nem elszigetelődő jellemfejlődést eredményez, «öntökéletesítő» individualizmust; az ember ugyanis akkor lesz igazi önmaga, ha egyre teljesebb és autentikusabb életet valósít meg maga körül, vagyis ha egy közösség tagjaként tudatosan képes másokért élni. 7 Ennek az emberképnek négy – egymást részben átfedő - dimenzióját emeljük ki, amelyek alapján a serdülő- és fiatalkort jellemezzük,

mintha négy különböző oldalról világítanánk meg ugyanazt a valóságot. Ezek közül az első a szabadság és a felelősségvállalás, a második a transzcendensre való nyitottság, a harmadik a társas kapcsolatok, a negyedik pedig a testiség alakulására vonatkozik. 8 Ezt a négy területet a nevelő szemével igyekeztük leírni azért, hogy könnyebben felismerhessük azokat a feladatokat, amelyek a nevelőre várnak a serdülők és a fiatalok emberi és Társulat, Budapest, 1999, 25-37.; kimondottan a serdülők és fiatalok evangelizációjával kapcsolatban ld PETITCLERC J-M., Beszéljünk a gyermekeknek Istenről, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1999 A szalézi szerzetes szerző ebben a könyvben a fiatalok evangelizációjának sajátos módjáról ír, amiben Don Bosco pedagógiáját, és az ennek megfelelő szalézi lelkiséget követi. 7 Vö. CIAN L, Amare é un cammino, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995, 203-204 8 Vö. ARTO A, “Adolescenza ”, DPG, 45-52

8 keresztény nevelése során. A kifejezetten pedagógiai szempontok részletesebb tárgyalására később kerül sor. A lélektani jegyek leírásával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a serdülő- és a fiatalkor közötti határ nem éles, az első fokozatosan megy át a másodikba, a kettő összemosódik. A fiatalkorúaknál gyakran még sokáig megvannak a serdülőkorra jellemző jegyek. Ez az oka annak, hogy leírásunkban nem különítjük el a két korszakot, pusztán jelezzük néhány esetben a kettő közötti minőségi változást. 9 2.12 A szabadság és a felelősségvállalás fejlődése E két terület kibontakozása szorosan összefügg a serdülő értelmi és erkölcsi fejlődésével. A serdülőkortól kezdve kialakul a formális gondolkodás, ami abban áll, hogy a konkrét valóságok területéről a tiszta elképzelés területére kerülnek át a logikai műveletek. A serdülőnek már nincs szüksége arra, hogy egy előtte levő konkrét

valóságból induljon ki a gondolkodás során, mert puszta feltételezésekből is le tud vonni messzemenő következtetéseket, képes felállítani elméleteket. Ez az új gondolkodásmód a serdülőt a «mindenhatóság» érzésével ruházza föl: úgy véli, hogy elképzelései alapján gyökeresen meg lehetne változtatni a világot, a legfontosabb problémákra megtalálta a zseniális megoldást, és hogy az ő felismeréseihez kellene igazítani a világ jelenlegi rendjét. Ezek az elképzelések egyrészt egy önközpontú gondolkodásmódot tükröznek: a serdülő mindent önmagához, saját vágyaihoz, elképzeléseihez mér, kritizál és értékel; másrészt a teljes szabadság megélésének lehetőségét, legalábbis a gondolatok szintjén. A serdülő mindent képes megoldani, nincs számára lehetetlen helyzet, a fantáziák világában mindenre talál választ. A formális gondolkodás ilyen irányú kialakulása ahhoz vezet, hogy a serdülő előbb-utóbb

szembeütközik a valósággal, ami lényegesen eltérő képet mutat attól, amit ő szeretne látni. A képzelet és a valóság közötti feszültség az oka a serdülő felelőségvállalásával kapcsolatos bizonytalanságnak, félelmeknek. Tudja – vagy legalábbis elképzeli -, hogy mi mindent csinálhatna, tehetne másokért, de amikor arra kerül a sor, hogy a «tettek mezejére» lépjen, megtorpan, mert nem tudja, hogyan használja fel a gyakorlatban képességeit, hogyan hasznosítsa a rendelkezésére álló erőforrásokat. Mivel számára a valós és az elképzelt lehetőségek keverednek egymással, döntéseiben, konkrét elköteleződéseiben segítségre, támaszra szorul, emiatt fontos, hogy legyen a környezetében olyan bölcsebb személy, akiben megbízik és akitől tanácsot kérhet. A saját maga által felépített fantáziavilágból történő «kijózanodás» - vagyis a valóság egyre teljesebb megismerése, a valóságos lehetőségekkel, és a

személyes korlátokkal való szembesülés – csak lassan és fokozatosan történik. A serdülő személyiségének mélyéből fakadó igénye, hogy egy egységes értékrendszert építsen ki magában, aminek segítségével aztán következetesen el tud igazodni az élet minden területén és végérvényesen elkötelezi magát egyik vagy másik hivatás, életállapot, illetve szakma mellett. Mivel ez az értékrendszer még kialakulófélben van, a serdülő nem kötelezi el magát végérvényesen semmilyen irányban sem. Ez az időszak az útkeresés, az irányvétel ideje, amikor próbálgatja önmagát, kisérletezik, apróbb-nagyobb feladatokat vállal nagyon eltérő területeken, hogy megtudja, mi az, ami személyiségének leginkább megfelel, amit legszívesebben tudna csinálni. 10 Útkeresésével párhuzamosan egyre nagyobb önismeretre tesz szert, ami magában foglalja 9 A serdülő- és fiatalkor részletesebb fejlődéslélektani leírásával kapcsolatban ld.

MÖNKS F J – KNOERS A M P., Fejlődéslélektan, FITT IMAGE – Ego School, Szentendre, 1998, 209-265 és SZENTMÁRTONI M, A fiatalok világa, FEST Kiadó, [h.n], 1997; SÁVAI J, Fejlődés- és gyermeklélektan, Agapé Kiadó, Szeged, 2000, 201249313-400; TARJÁNYI Z, Pedagógia II Az ember személyi kibontakozása, Szent István Társulat, Budapest, 1999, 109-182. 10 Vö. SZENTMÁRTONI M, Im, 42 9 képességeinek, korlátainak, irányultságának tudatosítását, és ezen keresztül megkönnyíti a fiatal-, illetve felnőttkori, hosszútávú elköteleződést. A fiatal- vagy a korai felnőttkor idején az ember eljut arra a pontra – az egységes értékrendszer és a megfelelő önismeret kialakulásának következményeként -, hogy végérvényesen elkötelezi magát a társadalmi életben, nagy horderejű döntéseket hoz, tudatosan törekszik a világ azon részének alakítására, amiben él. 11 A hivatás megtalálása, a pályaválasztás tehát egy folyamat

eredménye, nem pedig egy hirtelen döntésé. Fontos, hogy a hosszútávú elköteleződés összhangban legyen az embernek önmagáról alkotott képével. A hivatásra történő nevelésnek emiatt része kell, hogy legyen a helyes önismeret kilakítása is. 2.13 A vallásos fejlődés A második dimenzió, amit megvizsgálunk, a serdülő és a fiatal Istenre való nyitottságának, hitbeli fejlődésének a kérdését érinti. A formális gondolkodás kialakulásával addig soha nem látott módon bukkan fel a serdülőben az egyetemes értékek - úgymint az igazságosság, az egyenlőség, az őszinte közösség és szeretet stb. - iránti igény A serdülőt egyre jobban kezdik foglalkoztatni az élet értelmét érintő legalapvetőbb kérdések. A serdülő tud és mer azon dolgok mögé kérdezni, amelyek eddig nem merültek fel számára problémaként. Nyitottsága, keresése arra készteti, hogy az élet értelmével kapcsolatos kérdések megválaszolásában elmenjen

az alapok feszegetéséig. Az erre a korra jellemző értelmi és egzisztenciális keresés elvezeti a fiatalt saját végességének belátására és megélésére, valamint készségessé teszi az Istenre való megnyílásra. Ez az oka, hogy nem ritkák 16-17 éves kor környékén a megtérések. Ahogy kicsivel föntebb említettük, a serdülő igyekszik – identitásának kialakulásával párhuzamosan - egy egységes értékrendszert felépíteni személyiségében, ami irányt mutat számára az élet minden területén. Ha a kereszténységben felismeri ezt a keresett értékrendszert, tudatosan képes lesz vállalni meggyőződését, hitét. Ha felismeri a kereszténység emberformáló üzenetét és erejét, akkor önként lép erre az útra. 12 Ennek természetesen feltétele egyrészt, hogy találkozzon a kereszténységgel, másrészt pedig, hogy annak igazi arcát ismerje meg. A vallásos meggyőződés és elköteleződés terén fontos szerepe van a serdülő

környezetének, elsősorban a hozzá érzelmileg közel álló személyeknek, akik nagy mértékben befolyásolják értékítéletét. A serdülő támaszra, segítségre, elfogadásra vár az élet értelmére és az értékekre vonatkozó keresésében is. Szeretné kérdéseit másokkal – elsősorban kortársaival - megosztani, ennek megvalósításában azonban nehézségekkel küzd, mert bizonytalansága miatt érzékeny és nagyon sebezhető. Elemi igénye, hogy elfogadják olyannak, amilyen, hogy elismerjék, megbecsüljék és támogassák keresését, vagyis, hogy valahova, valakikhez tartozzon. 13 Fiatalkorban az ember vallásos meggyőződése kevésbé függ mások véleményétől mint serdülőkorban, mert ez elsősorban a személyes reflexió és a kritikusan megalapozott döntések eredménye. Ez a személyes meggyőződésen alapuló, autonóm vallásosság magában foglalja a hittartalom kritikus felülvizsgálatát is, ami a vallásosság érzelmi oldalának

háttérbe szorulásához vezet, valamint egy tisztább látáshoz a hitet érintő kérdésekben. Ez az autonóm vallásosság továbbá egy magasabb fokú következetességet is jelent a megismert értékekhez, igazságokhoz. Ennek az időszaknak az egyik alapvető veszélye, hogy a fiatal eltávolodhat attól a hagyományos 11 Vö. Religio, 458-460 Vö. ALBERICH E – BINZ A, Adulti e catechesi, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995, 82-86; TRENTI Z – PAJER F. – PRENNA L – MORANTE G – GALLO L, Religio Enciclopedia tematica dell’educazione religiosa, PIEMME, 1998, 152-155. Mindkét tanulmány FOWLER J, Faith Development and Pastoral care, 4 kiadás, Fortress Press, Philadelphia, 1989. munkáját veszi alapul a hit fejlődési szakaszainak leírásánál 13 Vö. SZENTMÁRTONI M, Im, 26-27 12 10 alapokon álló közösségtől, amiben korábban jól érezte magát. Ennek oka, hogy a fiatal - kritikus szemlélete miatt – önként távolodik el a közösségtől, vagy

éppen maga a közösség az, ami elutasítja a «lázadó» fiatalt, aki kritizálja a közösség életét. Evvel a kritikus érzékkel függ össze az az illúzió is - ami ebben az időszakban megzavarhatja a fiatalt -, hogy képes egyedül és teljes mértékben ellenőrizni és irányítani élete folyását. Hitét a racionalizmus jellemzi 14 Fontos, hogy elérhető legyen számára olyan bölcs személy, akiben megbízik, és akivek megbeszélheti kritikus véleményét az őt érdeklő kérdésekkel kapcsolatban. 2.14 A társas kapcsolatokra irányuló belső világ fejlődése A harmadik terület a szociális fejlődés és az identitás alakulásának kérdését érinti. A serdülőkorba lépve, a korábbi családi keretek és az ezekben megélt kapcsolatok kezdenek szűkké válni. A serdülő szeretne a korábbihoz képest intenzívebb kapcsolatokat kialakítani kortársaival, hogy enyhítse elszigeteltség- és magányérzését, valamint, hogy megossza velük

keresését az őt érdeklő kérdéseket illetően. A családon kívüli «valahova tartozás» szükségességét az is indokolja, hogy kezdi kritizálni a szülők által képviselt értékeket, és fontos számára, hogy kritikáját megossza olyanokkal, akik hasonlóképpen látják az «öregek» világát. A szülői értékek kritikája része annak a folyamatnak, amely során a serdülő lassan-lassan felépíti saját értékrendszerét és - evvel párhuzamosan - személyes identitását. A serdülőben lebomlófélben van a gyermek világa, és felépülőben a felnőtté. Mivel ebben a köztes helyzetben van, az értékekkel és saját személyével kapcsolatban is bizonytalanságot él meg: nem tudja biztosan, hogy «mihez tartsa magát?» egyik vagy másik helyzetben, sem abban, hogy «ki is ő?», «milyen is ő?» valójában. A kortársak csoportja megfelelő közeget biztosít az identitás kialakításához. Ha a csoportban bizalomteli légkör alakul ki, a tagok

elfogadják egymást, akkor az egyes ember által hordozott értékek «közkinccsé» válnak, könnyebb lesz találkozni és azonosulni velük. A csoporton belüli hiteles kapcsolatok kialakulásával párhuzamosan a tagok egyre teljesebb ön- és társismeretre tesznek szert, ami megint csak az identitás kialakulásához és megerősödéséhez vezet. 15 Az önazonosság fejlődése elválaszthatatlan az «azonosulás» folymatától. A serdülő elsősorban olyan értékeket, szemléletet, normákat épít be személyiségébe, amelyek számára vonzó «ideálokhoz» kötődnek. Az ideálként tekintett személyekhez fűződő pozitív érzelmi viszony megkönnyíti az értékek áramlását a személyek között: ha a katekéta, a nevelő vagy bármely felnőtt és a serdülő között baráti és közvetlen a viszony, akkor a fiatal könnyebben elfogadja és beépíti személyiségébe az elé tárt értékeket. Összefoglalva az előző gondolatokat elmondhatjuk, hogy

serdülőkorban a társas kapcsolatok, valamint az identitás egészséges fejlődésének ideális feltétele egy elfogadó, hiteles kapcsolatokra épülő csoport, valamint a mások személyében - akik élik a serdülő által keresett értékeket - vonzó példákkal történő találkozás. 16 Abban az esetben, ha a serdülő nem talál elfogadó közegre, ahol megmutathatná másoknak belső gazdagságát, és ahol megoszthatná belső keresését, könnyen elszigetelődhet, vélt vagy valós tulajdonságai miatti félelemből magába zárkózhat. 14 Vö. ALBERICH E – BINZ A, Im, 84 A serdülő- és fiatalkori hit leírásával kapcsolatban ld még JÁLICS F, Fejlődik a hitünk, Korda Kiadó, Kecskemét, 1996, 22-42. 15 A serdülők önismeretével, identitásuk kialakulásával kapcsolatban ld. Lenni akarok valaki Kamaszok és életterv, Don Bosco Kiadó, Budapest, [é.n]; A türelmetlenség évei A 15-17 éves önmagatok megismerése, Don Bosco Kiadó, Budapest, [é.n];

valamint HAJAS ZS, Kommunikácis gyakorlatok középiskolásoknak, PEDELLUS Kiadó, Debrecen, 1998.; RUDAS J, Delfi örökösei, Kairosz Kiadó, [hn], 1990; RÁZSÓ K – NAGY L, 111 közösségi játék, Szalay Könyviadó és Kereskedőház Kft., Kisújszállás, [én] 16 Vö. ARTO A, loc cit; GATTI G, Educazione morale etica cristiana, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1994, 191198 11 Fiatalkorban – párhuzamosan a vallásos fejlődéssel – az ember tudatosan, kritikusan igyekszik beépíteni személyiségébe az általa fontosnak tartott értékeket. Ez a szándékolt személyiségépítés egyre függetlenebb lesz másoktól, nem kötődik a korábban ideálként tekintett környezetében élő emberekhez. Ez a függetlenedés oda vezet, hogy – ideális esetben - a jövőbeli, bármilyen irányú elköteleződése saját benső meggyőződéséből, autonómiájából fog fakadni. 2.15 Pszicho-szexuális fejlődés A negyedik terület a pszicho-szexuális fejlődés

kérdéseit érinit. Hasonlóan az előző területekhez, ennél is igyekszünk a legalapvetőbb szempontokat felsorolni anélkül, hogy kitérnénk az egyes kérdések részletekbe menő tárgyalására. 17 A serdülőkor kezdetétől hormonális hatásra a serdülő gyökeres testi változásokon megy át: teste megnyúlik, ennek következtében mozgása esetlenebb lesz; nemi szervei továbbfejlődnek, mígnem elérik a felnőttkorra jellemző állapotot; a másodlagos nemi jelleg is kialakul (a nemre jellemző testmagasság, testsúly, csontozat, izomzat, emlők fejlettsége, testszőrzet, hangmagasság kialalulása stb.) Ezek a testi változások a serdülőre egyrészt az újdonság és a felfedezés erejével hatnak, másrészt – éppen újszerűségük miatt – bizonytalansággal és feszültséggel töltik el. Biológiailag eléri a felnőttkorra jellemző állapotot, de a tartós kapcsolatok kialakításához szükséges érzelmi és pszicho-szexuális érettség csak a

fiatal- és a felnőttkor idejére alakul ki. A tizenévesek többsége nem ismeri a szexualitás szerepét, értékét és szépségét, valamint a nemi szervek működésével kapcsolatban is komoly ismeretbeli hiányosságokkal küszködnek. Emellett az is nehézséget jelent számukra, hogy gyakran képtelenek racionálisan ellenőrizni belső testi késztetéseiket, valamint fantáziájuknak nem tudnak határt szabni. Mindez bűntudat forrása lehet, ami elszigetelődéshez, rejtőzködéshez vezethez. Emögött az a félelem húzódik, hogy mások esetleg megtudják, amire gondol, ami most történik benne. 18 A pszicho-szexuális fejlődéssel kapcsolatban a serdülőben – kimondva vagy kimondatlanul – néhány alapvető igény fogalmazódik meg. Az első a testiség megfelelő képének megismerésére, elfogadására és önmagában történő «újradolgozására» vonatkozik. A serdülőnek belülről fakadó igénye, hogy ismerje saját testét, annak működését és

azt, hogy a szexualitás «mire való?». Ez nem merülhet ki az ember nemi szervei élettani működésének ismeretében. A tizenéves számára egyre fontosabbá válik, hogy belássa a szexualitás szerepét és értelmét általában az emberi, és szorosabb értelemben a családi életben, nem úgy, mint egy elszigetelt valóságot - ami önállóan létezne az ember egyéb életfunkciói mellett -, hanem harmóniában az élet minden dimenziójával. Abban, hogy a serdülő eljusson fokozatosan a pszicho-szexuális érettségre, segítségre, a felnőttek támaszára van szüksége, egymaga nem képes megoldani az evvel kapcsolatos feladatokat. 19 A második igény - ami a pszicho-szexuális fejlődés során felmerül a serdülőben - a bensőségesség megélésére vonatkozik. A tizenéves számára fontos, hogy a lénye mélyén megélt dolgokat, a többiek iránt érzett szeretetet képes legyen kommunikálni számukra, és legyen is rá lehetősége. Ez a bensőségesség

kétoldalú dolog: egyrészt vonatkozik arra a képességre, hogy a serdülő megtanulja kifejezni szeretetét mások iránt, másrészt arra, hogy megtanulja elfogadni mások szeretetét. Az «adni és kapni» elsajátításáról van szó A serdülő szeretetének megnyilvánulásai egyre inkább felveszik a saját nemre jellemző színezetet: a fiúk kapcsolataikat a «férfiúság» színezetével, hullámhosszán élik meg és fejezik ki, míg a lányok a nőkre jellemző módon, nem pedig valamiféle nemtelen formában. A női illetve férfiúi mivolt elfogadása és félelem nélküli megélése nem megy problémamentesen a 17 A serdülő- és fiatalkori szexuális fejlődéssel kapcsolatban részletesebben ld. SZENTMÁRTONI M, Im, 91-119; MÖNKS F. J – KNOERS A M, Im, 216-226 18 Vö. CIAN L, Im, 42-46 19 ARTO A., loc cit 12 serdülőkorban, mert érzelmeik kifejezésében a tizenévesek gyakran gátlásokkal küszködnek. Fontos, hogy ráneveljék őket saját nemi

identitásuk felismerésére - hogy az mi mindennel jár -, annak elfogadására, rendezett kifejezésére és megélésére. Ennek a «szeretetcserének» a legalapvetőbb feltétele a már sokszor említett, bizalomteli légkörrel rendelkező csoport, valamint az ön- és társismeret folyamatos kialakulása. Elfogadó, szerető, biztos háttér hiányában a serdülő pszicho-szexuális fejlődése görbe utakat is befuthat. Társak, valamint segítő felnőtt hiányában – akiben feltétlenül megbízik – a serdülőre egyébként is jellemző önmagárafigyelés túlzott méreteket ölthet, ami megakadályozza, hogy másokkal őszinte kapcsolatokat alakítson ki. Ugyanígy a közösség- és társnélküliség, valamint a szeretethiány az oka, hogy sokan a túlzott fantáziálásokba menekülnek a valóság elől, ami a ténylegesen létező emberi kapcsolatok leértékelődéséhez vezethet, a saját álomvilág falai közötti elszigetelődéshez, a szexuális öröm

személytelen kereséséhez másokkal együtt – ahol a másik embert «egyszerhasználatos» tárgyként tekinti - vagy egymagában. 20 A fiatal huszonovésen megalapozott pszicho-szexuális érettségre juthat el. Ennek főbb vonásai a következők: alkalmazkodóképesség; kapcsolatlétesítő és -fenntartó képesség; önállóság; önuralom; önfegyelem; tudatos cselekvés; a másik ember igényeinek tisztelete (szexuális téren is); a siker és a sikertelenség feldolgozásának képessége stb. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy amikor érettségről – legyen az érzelmi, hitbeli, szociális vagy pszicho-szexuális stb. – beszélünk, olyan folyamatot tartunk szem előtt, ami sohasem tekinthető lezártnak. Az érettség mindig lehet teljesebb, és az ember akkor válaszol emberi hivatására, ha állandóan halad előre az ideális érettség felé. Összefoglalva az elmondottakat, mindezek a tények a nevelőket a következő feladatok elé állítják:

megismertetni a serdülőket a szexualitás biológiai, kulturális, etikai-vallási vonatkozásaival, hogy világosan lássák annak értékét, jelentőségét, valamint az önmagukban felfedezett belső késztetések alapvetően jó voltát, és hogy pozitívan éljék meg társas kapcsolataikat általában, és szorosabb értelemben véve a másik nemmel. 21 2.2 Szocio-kulturális adatok Szocio-kulturális szempontból hazánk különböző területei nagy változatosságot mutatnak. Ennek ellenére léteznek olyan jelenségek, amelyek általános érvényűek, és amelyek minden generációra kifejtik hatásukat. Emiatt - a hazai fiatalság mentalitásának jobb megértése szempontjából - fontosnak tartjuk sorra venni ezeket az elemeket. A következőkben először a társadalomban megfigyelhető legáltalánosabb tendenciákat vesszük sorra és ezek fiatalokra való hatásait, majd kitértünk a családok helyzetére; végül a fiatalok vallásosságával kapcsolatos

kérdéseket érintjük. Minden kérdéssel kapcsolatban jelezzük azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek elvezethetnek a felmerülő problémák megoldására. 20 Vö. CIAN L, Im, 42-46 A szexualitással, szexuális neveléssel kapcsolatban részletesebben ld. MARTINI DE N, 100 kérdés a szexualitásról, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1998.; PELLEGRINO P, Nevelés minden vonalon, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1999, 117-142.; Az édes szép szerelem, Don Bosco Kiadó, Budapest, [én]; SCHWENGELER B ÉS Y, Nevelés – öröm vagy üröm?, Ethos Alapítvány, Budapest, 1995, 112-134.; Én meg te mi a megismerkedéstől a családalapításig, NOE, Budapest, 1995.; ROUSSEAU M F és mts, A megszentelő szerelem, Márton Áron Kiadó, Budapest, 1995.; TROBISCH W, Kettesben?, Primo Kiadó, Budapest, [én]; McDOWELL J – LEWIS P, Neked milyen szerelem kell?, Primo Kiadó, Budapest, [é.n]; ABLONCZY D – GYÖKÖSSY E – ADORJÁN J, Nem jó az embernek egyedül, Református Zsinati iroda

Sajtóosztálya, Budapest, 1991.; SACRA CONGREGAZIONE PER L’EDUCAZIONE CATTOLICA, Orientamenti educativi sull’amore umano. Lineamenti di educazione sessuale, Edizioni Paoline, Milano, 1998.; PONTIFICIO CONSIGLIO PER LA FAMIGLIA, Sessualitá umana Orientamenti educativi in famiglia, Edizioni Paoline, Milano, 1997. 21 13 2.21 Általános társadalmi jelenségek A társadalom, amiben élünk, értékszemléletét tekintve pluralista. A második évezred végére hazánkban is megszűnt az az egységes keresztény társadalmi értékrendszer, ami a század elején még jellemezte Európát. A keresztény társadalomban az ember szinte minden fórumon – a családban, az iskolában, a társadalmi életben, a különféle társadalmi csoportosulásokban – a keresztény értékrendszer megnyilvánulási formáival találkozott. Ezzel szemben a mai ember – aki egyszerre többféle társadalmi csoportosulásnak tagja - az egymással sokszor homlokegyenest ellentétes

értékrendszerek együttes hatásainak van kitéve, ellentétes értékszemléletek sortüzében él, amelyek nap mint nap befolyásolják értékítéletét. Ez a sokféle hatás egyfajta értékzavart, az értékorientálódás bizonytalanságát eredményezi a mai emberben, aki nehezen tudja eldönteni, hogy mihez tartsa magát, amikor annyiféle lehetőséggel, útmutatással találkozik. 22 Társadalmunkban egyre nagyobb tért hódít a fogyasztói szemlélet, valamint az a kapitalista gondolkodásmód, ami az emberek egymáshoz fűződő viszonyára a «versengés» bélyegét nyomja rá. 23 A társadalom szerkezetének gyors változásaiból adódóan az emberek közötti kapcsolatok nagyon meglazultak a korábbi, statikusnak mondható társadalmi viszonyokhoz képest. Mindez oda vezetett, hogy a mai ember kapcsolatainak többségét a felszínesség, a hiteles, mély emberi viszony hiánya jellemzi. A közösség, a rokoni és a baráti kör hiánya jó talaj az

individualizmus és az elmagányosodás számára, amiben hazánk lakosságának jelentős része «szenved». 24 A fiatal generációk sem vonhatják ki magukat az említett hatások alól. Mindamellett, hogy Magyarországon belül is «sokféle, sokarcú fiatalságról» beszélhetünk - azaz a hazai ifjúságon belül is többféle szubkultúra létezik -, sokakra jellemző – az értékvesztettségből adódóan – valamiféle jövővel szembeni bizonytalanság, túlzott szubjektivizmus, individualizmus, nihilizmus, elmagányosodás, gyakran önellentmondásos viselkedés. 25 Mindezt erősíti az a tény is, hogy a fogyasztói propaganda célpontjai elsősorban a tizenévesek és a fiatalok, akiket a reklámhadjáratok a «most, azonnal» mentalitásra nevelnek, a jelenre és a pillanatnyi vágyak kielégítésére irányítva figyelmüket. 26 A jelenkori társadalom betegségeinek egyik jellemző tünete a növekvő drogfogyasztás jelensége. Az elmúlt években hazánkban a

tizenévesek körében is igen megnőtt a drogfogyasztás mértéke. E jelenség lélektani hátterében a boldogság és az élet értelmének keresését találjuk meg Azok a tizen- és huszonévesek, akik alkalmilag vagy rendszeresen kábítószereket fogyasztanak, biztos fogódzópontok, elfogadó közösség és a jövővel kapcsolatos elképzelések hiányában – a pillanatnyi örömök megélésében keresik személyes boldogságukat. 27 Az egyház ebben a helyzetben úgy tudja hatékonyan továbbadni a hitet, közvetíteni a fiatalok számára a keresztény életmódot, ha - egyrészt - megfelelő katekézissel ellensúlyozza a sok szempontból romboló, embert nem építő «társadalmi katekézist» - ami elsősorban a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül jut el a fiatalokhoz -, másrészt, ha biztosítja ehhez a megfelelő közösségi kereteket, ahol a fiatalok a «megélt», nem pedig az «elmondott» 22 BCS29; TRENTI Z., Im, 5-7 BCS12.28 24 BCS12.2127-28;

TOMKA M, Magyar katolicizmus 1991, Országos Lelkipásztori Intézet, Budapest, 1991, 5859; SZENTMÁRTONI M, Im, 17 A magyar társadalom jelenlegi helyzetével, problémáival és az ezekből fakadó feladatokkal kapcsolatban részletesebben ld. MKPK, Igazságosabb és testvériesebb világot! A Magyar Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1996. 25 SZENTMÁRTONI M., Im, 18 26 Ibidem, 19. 27 Ibidem, 85-89.; GELMINI P, “Tossicodipendenza, vuoto esistenziale e ‘Comunitá Incontro’”, in: FIZZOTTI E – GISMONDI A. (Szerk), Giovani, vuoto esistenziale e ricerca di senso, LAS, Roma, 1998, 125-137 23 14 kereszténységgel találkozhatnak. A közösségi dimenzió feltétele a keresztény szocializációnak, valamint annak, hogy a hit minden szempontból meggyőző és vonzó út legyen. 28 2.22 A családok helyzete A magyar családok helyzetével, lehetőségeivel, és a velük

kapcsolatos társadalmi szintű feladatokkal foglalkozik a Magyar Katolikus Püspöki Kar Boldogabb családokért című dokumentuma. 29 Ennek alapján kiemelünk néhány – a fiatalok megértéséhez – fontos dolgot Annak ellenére, hogy egy felmérés során a megkérdezettek 85%-a azt vallotta a házasságról, hogy «nem elavult intézmény», az egyéb statisztikai adatok azt mutatják, hogy komoly problémák mutatkoznak a házasság intézményével kapcsolatban. Hazánkban egyrészt kevesebb a házasságkötések száma, másrészt magasabb a házasságon kívüli együttélési formák (kb. 7%), próbaházasságok százalékos aránya, mint a múltban, harmadrészt pedig nagyon magas a válások aránya. Míg 1970-ben 1000 házasságból 236 bomlott fel, addig ez az arány 2000-re 510/1000-re növekedett. Ez azt eredményezte, hogy a hazánkban élő 16-24 évesek kb 20-25%-ánál a szülők elváltak, és ez az arány a közeljövőben még nőni fog. Az elvált szülők

gyermekeinél gyakoribbak a különféle pszichés problémák (beilleszkedési, kapcsolatteremtési nehézségek stb.); megfelelő, biztos, szerető háttér hiányában hajlamosabbak arra, hogy korai szexuális kapcsolatokba bocsátkozzanak. Közöttük gyakoribbak az abortuszok is 30 Nem ritka az sem, hogy egyik vagy másik szülő egyedül neveli gyermekeit (16%). 31 Az apától vagy az anyától való huzamosabb távollét a megfelelő szülői modell hiányával jár, ami nehézségeket okozhat az azonos nemű szülői szerep kialakulásában. A társadalomban uralkodó értékzavar, valamint a családok krízise lehet az oka a házasság előtti nemi élet terjedésének. Tény, hogy azokban a társadalmakban, ahol ez a tendencia, ott csökken a házasságok tartóssága. 32 Szintén nyomasztó probléma, hogy hazánkban 5-800.000-re tehető az alkoholista szülők száma. Azok a gyerekek, fiatalok, akik ilyen jellegű problémás családban nőnek fel – ahol az

alkoholizmussal nemritkán együtt jár az erőszakos magatartás is -, nehezen bújnak ki annak negatív hatásai alól. Mindez azt jelenti, hogy mintegy 1-1,5 millióra tehető azon fiataloknak a száma, akik családi környezetük miatt veszélyeztetettek. 33 Milyen következményekkel járnak ezek a tények a fiatalok keresztény nevelésére vonatkozóan? A következtetések és a feladatok sokfélék és sokrétűek lehetnek. Itt néhány kulcskérdésre szeretnénk felhívni a figyelmet. Először is ezek a kihívások egy társadalmi szintű összefogást igényelnek, ahol az egyház minden jóakaratú emberrel, nevelői és törvényhozó intézménnyel karöltve próbálja megoldani ezeket az égető problémákat. Másrészt, eltekintve azon – százalékos arányukat tekintve sajnos kisebbségben lévő - példás családoktól, ahol a gyerekek, fiatalok ideális közeget találnak személyiségük egészséges kibontakozásához, a családok többségénél a szülők

szerepe háttérbe szorul az értékek átadásának folyamatában, evvel párhuzamosan megnő a kortárscsoportok szerepe a serdülők és a fiatalok személyiségének formálódásában. 34 A baráti csoport lesz az a közeg, amiben a fiatal keresi a személyisége építéséhez szükséges értékeket, a hiteles emberi kapcsolatokat, a bizalmas viszonyt 28 Vö. TOMKA M, Im, 117-123 MKPK, A boldogabb családokért! A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Magyarországon, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1999. Ld még TOMKA F., Új evangelizáció, 17 és 18 fejezet 30 BCS31-33. 31 BCS 37 32 BCS40 33 BCS48 34 BCS50 29 15 stb. Ez a tény az egyháznak is komoly feladatot ad: a hiteles emberi kapcsolatokon alpuló ifjúsági csoportok, közösségek létrehozását. Harmadrészt, a fiatalok keresztény nevelése során a családban szerzett negatív élmények kommunikációs

nehézségeket okozhatnak. Amikor «családról», «szeretetközösségről», Istenről mint «szerető Atyáról» stb. beszélünk a katekézisben, az emberben – így a fiatalban is - ezek a fogalmak személyes élményekhez kötődnek, amelyek erősíthetik vagy eltorzíthatják az általunk közölni szándékozott üzenetet. Sok esetben arra hivatkozunk az Istenről való beszéd során, amit a serdülő nem élt át, vagy amivel egészen torz módon találkozott. A pozitív háttérélmény hiánya miatt nélkülözhetetlen, hogy a katekézisben gondoskodjunk a megfelelő körülményekről, hogy a fiatalok ne csak halljanak Istenről, közösségről, kiengesztelődésről, megértésről stb., hanem azt meg is tapasztalják. Ebben kiemelkedő szerepe van a katekéta személyének, a katekéziscsoportnak és a tágabb keresztény közösségnek 2.23A fiatalok vallásossága hazánkban A társadalomból a fiatalok felé érkező sokféle, ellentmondásos hatás sokakat

közömbössé tesz a legalapvetőbb létkérdésekkel szemben, mert nincs számukra egyetlen biztos pont sem, aminek alapján eligazodhatnának keresésükben. A különféle - sokszor ideológiai háttérből eredő ellentmondásos - válaszok könnyen elaltatják az igazán megnyugtató, hiteles válaszok keresése utáni vágyat. Az elmúlt évek és évtizedek hazai társadalmi viszonyai előmozdították a társadalom nagymértékű elvallástalanodását. 35 Jelenleg a magyar lakosság kb egyharmada vallásos a «maga módján», azaz ebbe a csoportba beletartoznak a rendszeres vallásgyakorlók és azok is, akik csak alkalmanként, főleg a nagyobb ünnepekkor mennek templomba. A társadalom másik harmadába tartozók a vallásnak mindenféle intézményes formáját elvetik, bár van valamiféle hitük, ami sok esetben egyfajta végtelen utáni vágy, aminek valójában nem sok köze van a keresztény hithez. A magyar lakosság fennmaradó harmada pedig határozottan nem

vallásos. Ez azonban nem jelent harcos ateizmust, hanem inkább vallási tudatlanságot, a hittel való mindenféle kapcsolat hiányát. Ezen harmadik kategóriára vonatkozóan hangsúlyoznunk kell, hogy a fiataloknak több, mint egyharmada tartozik bele, vagyis a jövő felnőttei között nagyobb lesz a vallással semmilyen kapcsolatban sem állók aránya. 36 Mindez azt jelenti, hogy a vallásukat rendszeresen gyakorlók a magyar lakosság 10-15%-át teszik ki, vagyis hazánkban nem létezik már az ún. keresztény társadalom, a kereszténység kisebbségbe került. Ennek a 10-15%-nak pedig csak töredéke - az összlakosság 2-3%-a - az, aki valamilyen módon elkötelezi magát az egyházban, a plébánián, a katekézisben stb. Néhány évtizedre előrevetítve a folyamat jelenlegi irányát, úgy tűnik, hogy ez az arány a jövőben még kisebb lesz. 37 A fiatalok közül a 35 év alattiaknak kb. 25%-a, a 20 év alattiaknak kb 33%-a nem tartozik semmilyen felekezethez,

jelentős részük nincs is megkeresztelve, összességében a fiataloknak kb. egyharmada teljes vallási érdektelenségben él. 38 A fiatal generáció tagjai többségének még templombajárás-élménye sincs. A hetvenes évektől kezdve lassan növekedett a hívők között a fiatalok és az értelmiségiek aránya. 39 Ez egyrészt egy bíztató jel, másrészt egy kihívás Kihívás azért, mert az egyházat arra ösztönzi, hogy képes legyen szót érteni a fiatalokkal és az értelmiségiekkel, hogy az ő nyelvükön is képes legyen közvetíteni a keresztény örömhírt, és kihívás azért is, mert nem szabad, hogy az 35 Az itt következő adatokat TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991 című munkája alapján gyűjtöttük össze Vö. Ibidem, 5-31 37 Vö. Ibidem, 828-29 38 Vö. Ibidem, 729 39 Vö. Ibidem, 25 36 16 egyház megfeledkezzen azokról a fiatalokról és felnőttekről, akik nem tartoznak az értelmiségiek közé. Itt elsősorban a közép- és a

munkásrétegre kell gondolnunk A magukat vallásosnak mondó fiatalok között két szélsőséges jelenséget figyelhetünk meg: a vallási fundamentalizmust és a szinkretizmust. Az első képviselői a keresztény tanítást javarészt magukénak tartják, arra hivatkoznak, de egyes elemeit önkényesen kiemelik és értelmezik, valamint általában szembefordulnak a kereszténység mindenféle intézményes formájával. A vallási szinkretizmusban élők kapcsolata a keresztény hagyománnyal még lazább, ugyanis vallásosságukba számos babonás, kereszténységen kívüli elem is belekeveredik. 40 A jelenleg hazánkban élő fiataloknak mindössze néhány százaléka az, aki hatékony vallásos nevelésben részesült gyermekkorában. Ez, valamint az előbb felsorolt adatok az alábbi következtetésekre vezetnek: egyrészt mind a felnőtteket, mind pedig a fiatalokat és serdülőket illetőn elmondhatjuk, hogy hazánk missziós terület, azaz többségük akkor kerülhet

kapcsolatba a kereszténységgel, ha azt valaki megfelelő módon bemutatja nekik. Másrészt maguk a hívők akkor lesznek képesek tudatosan élni a kereszténységet a mindennapokban őket érő ellenáramlatok viharában, ha a nekik szóló katekézisben ott rejlik egy állandó evangelizációs mozzanat, vagyis, ha szüntelenül visszatérünk a hit alapjaihoz, hogy egyre tisztábban lássák, hogy miért is hisznek, és hogy miben is áll a keresztény életforma lényege. 41 Harmadrészt hangsúlyoznunk kell összhangban az előző gondolattal -, hogy csak az lesz képes másokat evangelizálni, aki maga is részese az evangelizációnak: az fog tudni evangelizálni, akit evangelizáltak. Mindevvel a katekézis evangelizáló és evangelizációra felkészítő dimenzióját akarjuk hangsúlyozni. 42 2.3 Pedagógiai szempontok A serdülőkorral az ember a korábbihoz képest nagyobb lépésekkel halad a felnőttéválás útján. Ahhoz, hogy a serdülő és a fiatal jó irányba

haladjon, segítségre van szüksége. A lélektani sajátosságok leírásánál jeleztünk néhány nevelői feladatot, pedagógiai szempontot e korosztályok nevelésével kapcsolatban, úgymint az önismeret, az azonosulás elősegítését és a szexuális nevelést. A továbbiakban néhány egyéb pedagógiai kulcskérdést fejtünk ki bővebben. 2.31 Aszimmetrikus nevelői kapcsolat Ha felnőttként nevelünk serdülőket vagy fiatalokat, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a velük való kapcsolatunk aszimmetrikus: mi, nevelők vagyunk azok, akik szeretnénk átadni azt a kulturális, hitbeli örökséget, amit magunk is kaptunk. Tudatosítanunk kell elsősorban saját magunk számára, hogy «értékeket képviselünk», amelyekhez mindenekelőtt nekünk kell ragaszkodnunk, ha hitelesen szeretnénk azokat közvetíteni. Ez szilárdságot és következetességet kér a közvetítendő értékekhez a nevelő részéről. Ennek az egyenlőtlen viszonynak a tudata azonban nem

szabad, hogy a nevelőt a «hatalmi tekintély» trónusára emelje, mondván: «Majd én megmondom, mi a jó nektek! Nektek az a kötelességetek, hogy mindenben kövessétek, amit mondok.» Az efféle, hatalmi szóval kivívott tekintély hoszú távon nem vezet a kívánt eredményhez. Kerülnünk kell továbbá azt – az előzővel homlokegyenest ellentétes - magatartást is, amivel a nevelő mindenben egyenrangúvá teszi magát a rábízottakkal, mintha ő maga is serdülő lenne felnőttként a tizenévesek között. 40 Vö. Ibidem, 30-31 Vö. EN15 42 Vö. BONIVENTO A, „Dimensione missionaria della catechesi”, in: IDEM (Szerk), Andate e insegnate Commento all´Esortazione Apostolica «Catechesi Tradendae», Bologna, Editrice Missionaria Italiana, 1980, 502-515. A serdülő- és fiatalkorúak katekézisének evangelizáló szerepével kapcsolatban ld a VI fejezetet, az itinerarium-modellek bemutatását, különösen azok első területét. 41 17 A helyes magatartás

a két szélsőség közötti középút: a nevelő úgy van jelen, mint aki adni szeretne, szilárdan ragaszkodik az általa képviselt értékekhez, de nyitott mindarra, ami a serdülők, fiatalok felől érkezik hozzá, befogadja mindazt, ami értékes bennük. Ez egy kölcsönös nyitottságot feltételez, ami a kölcsönös nevelésnek alapja. 43 2.32 Feltétel nélküli elfogadás A lélektani sajátosságok leírása során többször hangsúlyoztuk a serdülők, fiatalok igényét arra, hogy elfogadják őket olyannak, amilyenek. Ez a feltétel nélküli elfogadás több dolgot is jelent Mindenekelőtt azt, hogy bízunk az ember eredendő jóságában, abban, hogy képes a továbbfejlődésre, a javulásra, a kibontakozásra, bárhonnan, bármilyen körülmények közül is induljon. Elismerjük, hogy személye már önmagában érték, és ez arra késztet, hogy tisztelettel tekintsünk rá. Az elfogadás kiterjed arra is, ami a serdülőt, fiatalt érdekli. Az érdeklődési

kör megbecsülése, a róla való beszélgetés egy találkozási pont lehet a nevelő és a fiatal között. Egyetlen hobby vagy időtöltés sem mondható «mihasznának» vagy «nevetségesnek», mert sohasem véletlen, hogy a fiatalt az érdekli. Minden kedvenc időtöltésben az ember valamit keres, ami mögött ott húzódik valamilyen érték, úgymint pl. a társaság utáni vágy, az alkotni akarás, a gyengédség iránti igény, a mozgás öröme stb., akkor is, ha az az érték nem tűnik fel első pillanatra A másik embert feltétel nélkül elfogadni azt is jelenti, hogy tiszteljük őt személyiségének összetettségében: nem akarjuk erőszakkal megváltoztatni olyanná, amilyenné mi szertnénk, hogy váljon, hanem segítjük önmagától növekedni, hogy belső szabadságát megélve ő maga legyen személyisége alakításának főszereplője. A nevelő feladata nem az, hogy «pórázon» irányítson, hanem hogy támasz legyen és segítség az önálló

útkeresésben. Az ilyen értelemben vett elfogadás tehát nem egyenlő a másik hibáiba való beletörődéssel, hanem feltétele a másik emberben rejlő jó tulajdonságok életre hívásának. Ha «meghalunk» annak a vágyunknak, hogy a másik embert mindenáron megváltoztasssuk, és ennek a lehetőségét meghagyjuk az ő számára, mi pedig felvállaljuk azt a feldatot, hogy segítjük önmaga alakításában, akkor helyesen értelmeztük a feltétel nélküli elfogadást. Azt, hogy hogyan tekintünk a mellettünk álló emberre, szavak nélkül is kommunikáljuk. A másikba vetett bizalom felszabadít, erőt ad és előrelendít, hogy a bizalomra válaszolva önmagunk legjobbját adjuk vissza. 44 2.33 Felelősségvállalásra nevelni Az ember alapvetően közösségi lény. Éppen emiatt a teljes értékű emberré formálódásnak része a mások iránti szolidaritás és felelősségvállalás kialakulása is. Manapság gyakran lehet hallani, hogy a fiatalok

identitás-krízisben szenvednek, ami szorosan összefügg a felelősségvállalás krízisével. Sokan nem tudják, mit kezdjenek jövőjükkel, milyen irányba kötelezzék el magukat. Ennek a krízisnek az egyik legalapvetőbb oka az, hogy a felnőtt társadalom egyre kevesebbet kér tőlük, keveset bíz rájuk, a gyerekek, fiatalok a legtöbb dolgot készen kapják, kevés dologért kell megküzdeniük. A felelősségvállalás hiánya ahhoz vezet, hogy a mai fiatalok fejlődése, serdülőkora időben hosszan kitolódik. A felnőtt társadalom elleni agresszív megnyilvánulások jelentős része is éppen erre a mellőzöttségre vezethető vissza. Hogyan lehet a serdülőket és a fiatalokat a felelősségvállalásra nevelni? Több lehetőség is kínálkozik erre. Mindenekelőtt úgy, hogy lehetőséget adunk nekik, hogy felelősséget vállaljanak 43 Vö. NANNI C, L’educazione tra crisi e ricerca di senso, LAS, Roma, 1990, 160-182; TONELLI R, Gruppi giovanili e esperienza

di Chiesa, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992, 156-158. 44 Vö. POLLO M, Il gruppo come luogo di comunicazione educativa, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 25-27; GATTI G., Im, 165-171 18 másokért, elkötelezzék magukat valamilyen jó ügy érdekében, úgymint önkéntes, karitatív munkában, kisebbek felé végzett szolgálatokban (táborszervezés, lebonyolítás, szakkörök tartása stb.) 45 Másrészt magában az ifjúsági csoportban való lét is egy olyan «eszköz», ami segít a mások iránti elköteleződés felé. A huzamosabb ideig tartó csoportélmény során ugyanis az ember – azáltal, hogy találkozik mások eltérő igényeivel, látásmódjával stb. – fokozatosan levetkőzi önközpontúságát, és kinyílik mások felé, képes lesz az ő szemükkel is látni a világot. Az egocentrizmus elhagyása feltétele annak, hogy felismerjük a másik másságát, érdekeit, igényeit. Amíg az ember mindent csak saját java szempontjából lát, addig

nehezen lesz képes valamit is önzetlenül tenni embertársáért. A csoport ennek az önzetlenségnek a kifejlődésére is megfelelő közeget nyújt. Harmadrészt a szűkebb vagy tágabb környezetben lévő szociális problémákról történő informálás is a felelősségvállalásra nevelés egyik eszköze. A serdülőben, fiatalban - ha hall a meglévő szociális igazságtalanságokról, megoldatlan feladatokról - könnyen felébred a tenni akarás a problémák enyhítésére. 46 A konkrét elköteleződésre, gyakorlati felelősségvállalásra vonatkozóan három szempontot szeretnénk hangsúlyozni. Ha valaki elvállal egy feladatot, amit előtte még sohasem csinált, ritkán sikerül azt rögtön tökéletesen elvégeznie. Fontos, hogy ne követeljünk rögtön hibátlan végrehajtást. Ebből a tapasztalatból adódik a másik nyilvánvaló nevelői feladat: a serdülőt/fiatalt – főleg eleinte – segítsük tanácsainkkal, bátorításunkkal, hasznos szempontok,

tapasztalatok megosztásával az elvállalt feladat betöltésében, ne hagyjuk magára, mert könnyen elkedvetlenedik, megijed a feladat ismeretlenségétől, az esetleges kudarcoktól. Harmadrészt nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy serdülőkorban az elvállalt kisebb-nagyobb feladatok segítenek a tizenévesnek a jövővel kapcsolatos irányvételben. Ebben a korban nem a végérvényes elköteleződés a fontos, hanem hogy kialakuljon benne a másik ember iránti tisztelet és szolidaritás, valamint hogy önmagát «méregesse», fokozatosan tisztában legyen avval, mire képes, mit csinál szívesen, hogy ezeken a tapasztalatokon keresztül is kirajzolódjon előtte az a hivatás, amiben majd hosszútávon el fogja magát kötelezni. 47 2.34 Kateketikai szempontok A pedagógiai szempontok között említünk néhányat kifejezetten ezen korosztályok katekézisére vonatkozóan. A serdülő – de még a fiatal is – akkor fogad el teljesen bármilyen igazságot, ha

belátja, hogy az fontos személyisége alakulásához, az ő javát, kibontakozását szolgálja, érte van, és nem pusztán akkor, ha azt megtanítják vele, és visszakérdezik. Ennek megfelelően a keresztény üzenetet, életmódot, a parancsolatokat stb. akkor fogja elfogadni, ha belátja azok jelentőségét az ember boldogsága számára. 48 Ez a belátás azonban nem a filozófiailag következetesen véghezvitt érvelések eredményeként jön létre. A serdülő számára a keresztény tanítás akkor lesz meggyőző, ha annak egzisztenciális jelentőségét mások (katekéta, keresztény közösség stb.) életében felismeri Ilyen értelemben fontosabb a tanúságtétel a szavaknál, hogy a tanítás elsősorban szavak nélkül, «rajtunk keresztül» jusson el a fiatalhoz, vagyis hogy hiteles jelei legyünk annak az életformának, amire hívjuk őt. A keresztény életmód hitelességéről való meggyőződésnek másik módja, hogy a serdülő/fiatal nem a másokkal

való kapcsolat alapján, hanem a maga bőrén tapasztalja meg, hogy érdemes az 45 A felelősségvállalásra nevelő tevékenységekkel, élményekkel kapcsolatban részletesebben ld. később, a tevékenységek kiválasztása című témakört, ezen belül is az önajándékozásra nevelő tevékenységek témáját. 46 Vö. GATTI G, Im, 198-206 47 COMOGLIO M., Il ciclo vitale del gruppo di animazione, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992, 76; TRENTI Z, I.m, 113-129 48 TRENTI Z., “Adolescenti (Catechesi degli)”, DIZCAT, 13-15 19 evangélium szellemében élni: ha életre váltja az evangélium egyik-másik elemét - majd reflektál az átéltekre -, avval meg is tapasztalja a jó jóságát, kívánatos voltát. Akár az első, akár a második módra gondolunk, többről van szó, mint a közölt igazságok elfogadásáról, hiszen mindkét esetben érzelmi-egzisztenciális – és nem pusztán informatív viszony alakul ki a fiatal és a keresztény igazság között. 49

A keresztény üzenet közlésének módjával kapcsolatban még két dolgot tartunk fontosnak hangsúlyozni. A serdülők/fiatalok érzékenyebbek, fogékonyabbak a szimbolikus nyelvre, mint a leíró, filozófikus szóhasználatra. A példabeszédek, rövid lelki történetek sok esetben mélyebben érintik őket, mint ugyanazon üzenetet hordozó racionális okfejtések. 50 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyarázatot, előadást, logikus érvelést száműzni kéne a katekézisből, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy ahol lehetőség van rá, használjuk a szimbolikus történeteket. Másrészt a serdülők/fiatalok könnyebben megragadják és beépítik önmagukba azokat az igazságokat, magukénak érzik azokat a felismeréseket, amelyeket nem «eléjük adnak», hanem amit együtt fogamaznak meg, csoportos keresés, reflexió eredményeképpen. 51 Ez a tény a katekézisfoglalkozások során alkalmazott technikák, tevékenységek megfelelő kiválasztására, a

szóban forgó téma feldolgozásának módjára hívja fel a figyelmünket, hogy lehetőség szerint minél nagyobb teret adjunk a fiataloknak az egyéni és csoportos kutatásra, reflexióra, vitára, kreativitásra, megosztásra. 3. A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK KATEKÉZISÉNEK FŐ CÉLKITŰZÉSEI Az egyházi tanítóhivatal útmutatásai alapján összefoglaljuk azokat az irányelveket, amelyek a katekézis célkitűzéseire vonatkoznak. A fentebb említettek 52 alapján elmondható, hogy a katekézis legalapvetőbb célja – bármely korosztályról is legyen szó – a hit és az élet egységének előmozdítása: a hit olyan belső mozgató erővé váljon az emberben, amely az evangéliumi értékekhez következetesen ragaszkodó magatartásban is megnyilvánul. 53 Az említett korosztályokra vonatkoztatva ez az alapvető cél négy konkrétabb célban fogalmazható meg. Ezek egymással összefonódnak, egymást részben átfedik, és egymásra épülnek. Ez a négy cél a

serdülők és a fiatalok általános katekézisére vonatkozik Ezekbe beleilleszkednek azok a célok is, amelyek a speciális - vagyis a szentségek vételére felkészítő katekézisnek célkitűzései. 54 Ez a négy cél a következő: 55 1. Az Istentől kapott élet elfogadása, igenlése és szolgálata Ez a cél az emberi érettség előmozdítását foglalja magába. Az ember személyes identitása akkor bontakozik ki a maga teljességében, ha egyrészt magába építi azokat az ideális értékeket, magatartásokat, belső meggyőződéseket, amelyek az evangéliumi értékekben gyökereznek: a felelősségvállalást, a megnyílást mások problémái, szükségletei felé, a közösség megélését az embertárssal és Istennel stb. Az emberi érettségnek része továbbá a vallási tapasztalat átélése. Vallási tapasztalaton – itt a kifejezés legtágabb értelmét használva - az élet értelmének keresését értjük és annak felismerését, hogy mi magunk,

életünk és a minket körülvevő valóság is véges. Emberi, 49 GATTI G., Im, 71-86 Rövid, szimbolikus jelentésű, példabeszédszerű történetekből több gyűjtemény is létezik magyar nyelven. Ezek közül a következőket soroljuk fel: FERRERO B., Ami fontos: a rózsa; Csak a szél tudja; Olykor elég egy napsugár; A tücsök dala; Körök a vizen; Van ott fent valaki?; A sivatag neggyven meséje, mindegyik könyv a Don Bosco Kiadó gondozásában jelent meg. 51 Vö. TRENTI Z, Giovani e proposta cristiana, 54-65 52 Ld. 12 pont 53 Vö. KÁD80-82; RdC52-55 54 A speciális katekézisek közül a b eavató szentségek vételére való felkészítésre vonatkozóan ld. a t anulmány függelékét. 55 Vö. MKD 44-46, 81-89; Propositiones3, vö CAPRILE G, Il Sinodo dei Vescovi 1977, La Civiltá Cattolica, Roma, 1978, 573sk; CENTRO SALESIANO PASTORALE GIOVANILE, Itinerari di educazione alla fede. Una proposta pedagogico-pastorale, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995, 49-64. 50

20 teremtményi voltunkra reflektálva szüntelenül rádöbbenünk korlátainkra. Végességünk megtapasztalása feltétele annak, hogy Isten végtelen valóságára megnyíljunk. Isten valóságának elfogadása azonban nem jelenti azt, hogy hátat fordítanánk a világnak, az életnek. Éppen ellenkezőleg: végességünknek és annak a tudata, hogy életünk nem a semmibe, hanem a Szentháromság személyeinek szerető közössége felé tart, arra vezet, hogy életünket mások életének gyarapodásáért, kibontakozásáért éljük le önmagunk teljes odaadásában. Ez az első cél tehát magába foglalja a megtérés, az alapvető vallási tapasztalat kialakulását, illetve újraélesztését. A katekézisnek kimondottan evangelizáló, a legalapvetőbb vallási kérdésekhez visszavezető mozzanatáról van szó. 2. Jézus Krisztus személyének mint az élet értelmének elfogadása Ez a cél a Jézus Krisztussal való egyre teljesebb közösségre-lépést foglalja

magában. Az Istenre nyitott ember a lényének legmélyéből fakadó kérdésekre választ vár. A kinyilatkoztatás az, amiben az ember megtalálja a legégetőbb egzisztenciális problémáira az egyedül megnyugtató, végérvényes választ. Isten válasza az ember sorsára, életének céljára és értelmére vonatkozóan Jézus Krisztus személyében, életében öltött emberi formát. Ő az, akiben elénk rajzolódik a tökéletes ember képe, a tökéletes Isten-ember kapcsolat, az emberek közötti ideális kapcsolat, az élet értelme és sorsunk a halál után. A vele való találkozás, közösség csak a követésén keresztül valósul meg a homály, a sokszori bizonytalanság és csönd ellenére is. Ez a követés magában foglalja a Jézus ügyéért történő elköteleződést, a küldetésében való osztozást. A fiatal eljut a Jézussal való találkozásra, ha Őt megismeri, követi, állandó kapcsolatot tart fenn Vele az imádságon keresztül, és

magáénak vallja misszióját az emberek között. 3. A krisztusi közösség elfogadása és az abba való beépülés Ez a cél a tágabb egyházi közösségbe történő szerves beilleszkedést foglalja magába. Krisztus követése az ő tanítványainak közösségében, az egyházban bontakozhat ki a maga teljességében. Ehhez a közösséghez tartozni több dolgot is jelent: mindenekelőtt annak a jézusi magatartásnak a felvételét, amely a mindenkire – a társadalom által kitaszítottakra is – kiterjedő szolidaritásban jelenik meg; másrészt az egyházhoz tartozás tudatos megélését, amely a közösség építését és szolgálatát jelenti a sajátos karizmák gyakorlásával; harmadrészt pedig – az előzővel szoros összefüggésben – az egyház liturgikus, szentségi életében történő részvételt. 4. Felelősségteljes elköteleződés az egyházi és a tágabb emberi közösségben Ez a negyedikként említett cél a személyes hivatás

megtalálására vonatkozik. A katekézis célja az is, hogy elvezessen annak a tudatára, hogy az élet hivatás és felelősség, és hogy megteremtse a szükséges feltételeket az egyik vagy másik hivatás melletti megalapozott, tudatos döntéshez, illetve annak begyakorlásához. Ez a négy célkitűzés lefedi a Katekézis Általános Direktóriumában (1997) megfogalmazott általános feladatokat is. 56 Ennek a négy célnak a leírásából is kitűnik, hogy a katekézis célja nem a hitigazságok megtanítása, hanem az, hogy a fiatalok hittel tudják élni és tervezni életüket. A konkrét katekézis-gyakorlatban, az adott csoport tagjainak hitéhez, érettségéhez és problémáihoz alkalmazkodó itinerarium célkitűzéseinek megfogalmazása során az itt felsorolt négy cél egyikére-másikára nagyobb hangsúlyt lehet fektetni. 57 4. A TARTALMI RÉSZEK KIVÁLASZTÁSA A tartalmi részeket a kitűzött célokkal összhangban választjuk ki. 58 A következőkben

felsoroljuk azokat a legfontosabb témaköröket, amelyeknek a katekézis során történő feldolgozása a föntebb említett négy cél eléréséhez segít. 59 56 57 Ld. KÁD80-86 Evvel kapcsolatban ld. később, a 6 fejezetben 21 • Az Istentől kapott élet elfogadása, igenlése és szolgálata területhez főként a bölcseletet, tudományt érintő témák tartoznak: az eltérő érték- és világszemléletből adódó emberről vallott felfogások, antropológiai modellek; az eltérő értékrendből és emberképből adódó különféle elképzelések az élet értelméről; a hit és az értelem viszonya; Isten létének vagy nemlétének kérdése; a rossz problematikája; szabadság; Istenre való nyitottság; önismeret; emberi értékeink és korlátaink stb. • A Jézus Krisztus személyének mint az élet értelmének elfogadása területhez tartoznak azok a témák, amelyek Jézus személyiségével, életvitelével, tanításával (pl. nyolc boldogság,

Krisztus-követés, imádság, halál/feltámadás stb.) az Atyával, a tanítványokkal és a szegényekkel való kapcsolatával, valamint a tanítványok életstílusával, hitével kapcsolatosak. A legfőbb források ezen a területen az evangéliumok, valamint a múltban és a jelenben élő szentek élete stb. Hangsúlyoznunk kell, hogy ennek a célnak a megvalósulása érdekében sem elegendő pusztán az említett témák közös feldolgozása. Elengedhetetlen, hogy a serdülők/fiatalok megtapasztalják – a plébániai közösségben, lelkinapokon, lelkigyakorlatokon, egyéni vagy közösségi imádságban stb. - mindazt, amiről szó van a katekézis során • A krisztusi közösség elfogadása és az abba való beépülés eléréséhez a legalapvetőbb élmény a közösség megtapasztalása, ami feltétele annak, hogy a közösen megtárgyalt tartalmi részek életté váljanak. Az ide tartozó főbb témák a következők: a hiteles, krisztusi közösség jellemzői

(ahogyan az az Apostolok Cselekedeteiből, az egyházatyák és mai teológusok írásaiból kirajzolódik); az egyház küldetése, létének értelme; a liturgiában szereplő alapvető szimbólumok, gesztusok jelentése; az Eukarisztia és a kiengesztelődés szentségének jelentősége, szerepe a lelki életben60 stb. • A felelősségteljes elköteleződés az egyházi és a tágabb emberi közösségben célhoz a következő témák tartoznak: a munka szerepe és értelme; a közjó; az igazságosság; a béke; az emberi jogok; a különféle egyházi és világi hivatások; az önátadás; a bizalom; férfi és nő kapcsolata; a szeretet ajándékozása (ezen belül a szexualitás); a társadalomban való elköteleződés stb. 61 5. A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK KATEKÉZISÉNEK FŐBB MÓDSZERTANI VONATKOZÁSAI A kicsivel följebb leírt célok megvalósítását több tényező is befolyásolja. Az a kérdés, hogy «A kitűzött célokat hogyan, milyen erőforrások,

eszközök, eljárások stb. segítségével érhetjük el?», a módszer problémakörét érinti. Először fölsoroljuk a kérdést érintő útmutatásokat, amelyeket az egyetemes egyház ad elénk, majd a serdülő- és fiatalkorúak katekézisében jelentős élmények, tevékenységek témájára térünk ki. A kateketikai módszer körébe tartozó többi kérdést – úgymint a köztes célhoz tartozó elemek összerendezését, a katekézis-foglalkozás megtervezésére vonatkozó általános tudnivalókat, az eszközök kiválasztását – itt külön nem tárgyaljuk, mert ezeket illetően az általános szempontok az irányadók. 62 58 A tartalmi részek kiválasztására vonatkozóan részletesen ld. KESZELI S, Kateketikai programozás, Jegyzet belső használatra, SZHF, 2000, 21-23. 59 A hivatalos, katekézissel kapcsolatos dokumentumok közül a CT38-39. és a KÁD185 pontja ad útmutatást a serdülő- és fiatalkorúak katekézisében a legfontosabb témákat

illetően. Ld még Itinerari di educazione alla fede, 48-64. 60 Evvel kapcsolatban ld. HÄRING B, Örömteli gyónás, Új Ember Kiadó, Budapest, 1996; ALSZEGHY Z, A gyónás, Távlatok – Agapé, Budapest – Szeged, 1994.; BOLBERITZ P, Minek gyónjak?, Ecclesia Kiadó, Budapest, [é.n]; NEMESHEGYI P, “Ezt tegyétek az én emlékeztetemre”, Távlatok – Agapé, Budapest – Szeged, 1994 61 A keresztény tanítást a serdülők, fiatalok számára is érthető módon mutatja be TOMKA F., Találkozás a kereszténységgel, Szent Gellért Kiadó, [h.n], 1995 62 Ld. Kateketikai programozás, 23-35 22 5.1 Egyetemes irányelvek Az egyetemes egyházi dokumentumok alapján négy olyan tényezőt - erőforrást, illetve eljárást sorolhatunk fel, amelyek alapvető jelentőségűek a serdülő- és fiatalkorúak keresztény nevelésének sikerét illetően: 1. Élő keresztény közösség A kereszténységet hitelesen élő közösség élete – és itt elsősorban a plébániai

közösségre kell gondolnunk – a leghatékonyabb katekézis a serdülő- és fiatalkorúak számára is. Ha egy keresztény közösség élete vonzó a fiatal számára, akkor könnyebben azonosul annak értékrendszerével. Nem elég a fiatalok keresztény nevelése szempontjából, ha egy plébániai közösség «pusztán» jól működik. A cél érdekében nélkülözhetetlen, hogy átgondolt és jól megtervezett lelkipásztori gondozást biztosítson a fiatalok számára, ami ki kell, hogy terjedjen a fiatalok minden irányú igényére és problémájára. 63 Ez a gondozás magában foglalja mindenekelőtt a plébánia nyitottságát a fiatalok felé, hogy otthonra találjanak benne, ahol nem csak megtűrik, hanem elfogadják, szívesen is látják őket, ahol nem csak vendégek, hanem családtagok, akikkel párbeszédet folytatnak, és akiknek kreativitására, ötleteire, felelősségvállalására is számítanak. Jelenti továbbá azt is, hogy lehetőséget kínálnak

nekik nem csak a rendszeres katekézisre és lelkivezetésre, hanem a szabadidő igényes eltöltésére is. 64 Mindez azt vonja maga után, hogy a serdülő- és fiatalkorúak katekézise nem egy elszigetelt egyházi tevékenység, hanem összefonódik a többi, katekézisen kívüli pasztorális tevékenységgel. Nem célszerű, hogy a kateketikai programozás során megfogalmazott kateketikai célok megvalósítására kizárólag a katekézis-összejövetelek adta lehetőségeket használjuk fel. A programozás során fontos, hogy betervezzünk az éves itinerariumba 65 olyan katekézisen kívüli programokat is, amelyek elősegítik a megfogalmazott célok elérését, és előmozdítják a keresztény élet egészébe, annak minden területébe történő belenövést. 66 Mindez feltételezi, hogy a kateketikai programozás szervesen illeszkedjen a plébánián történő pasztorális tervezésbe és programozásba. Tehát olyan katekézisen kívüli programok szervezéséről is

szó van, amelyek a közösségi és liturgikus életbe, valamint a másokért végzett szolgálatokba is bevezetik a fiatalt, hogy fokozatosan sajátjává váljon a keresztény életforma minden területe. 67 2. Ifjúsági csoport A kortársakból álló ifjúsági csoport olyan közeget biztosít – ahogyan erről föntebb részletesen szóltunk -, amiben a mások által hordozott személyes értékekkel élményszerűen találkozik a fiatal. Ez a személyes kapcsolatok minőségére épülő nevelő közeg megkönnyíti az ideális emberi és keresztény értékek beépülését a személyiségbe. Ezzel párhuzamosan a megfelelően vezetett csoportban a tagok egyre teljesebb ön- és társismeretre tesznek szert, elsajátítják a legalapvetőbb szociális erényeket, úgymint egymás megbecsülését, a szolidaritást, a felelősségvállalást, a másság elfogadását stb. A csoporton kívül nehéz lenne olyan közeget találni, amiben ezek a belső tulajdonságok hasonlóan

beépülhetnének a személyiségbe. 63 Vö. KÁD184; MKD 54-58; ALBERICH E, “Catechesi”, DPG, 152-160; SORAVITO L, “Parrocchia”, DIZ.CAT, 480-482 64 Világszerte léteznek plébániák, ahol napi, vagy heti rendszerességgel nyitottak a plébánia termei, udvara a fiatalok számára, ahol eltölthetik szabadidejüket játékkal, sporttal, beszélgetéssel, és egyéb, a p lébánia által kifejezetten nekik szervezett programokkal. 65 Az «itinerarium» szó magyarázatát ld. Kateketikai programozás, 10 66 Vö. Religio, 456-457 A katekézissel összefüggő egyéb tevékenységek kiválasztására vonatkozóan ld Kateketikai programozás, 23-26, és a jelen tanulmány 6. fejezetét 67 Vö. TONELLI R, “Giovani (Pastorale dei)”, DIZCAT, 305-308; GIANETTO U, “Pastorale catechistica”, DIZ.CAT, 482; ALBERICH E, “Catechesi”, DPG, 152-160 23 Ezen pedagógiai és lélektani szempontok említése után hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a keresztény ifjúsági

csoport olyan közeget biztosít, amiben emberi dimenziók között - azaz hiteles személyes kapcsolatokban - élheti meg az ember az egyházhoztartozást, lehet egyházélménye. Ez különösen jelentős ma, amikor sokan éppen azt róják az egyház szemére, hogy sokszor személytelen, túl rideg, kevés figyelmet fordít a hiteles emberi kapcsolatok, családias légkör kialakítására. 68 3. A katekéta személye A serdülő- és fiatalkorúak lélektani sajátosságaiknál fogva azonosulási modelleket igényelnek, akik megtestesítik, élik azokat az ideális értékeket, amelyeket a fiatalok keresnek személyes, értékek köré csoportosuló identitásuk kialakítására. Ennélfogva a fiatalok katekétája nem pusztán ismereteket átadó tanár, hanem sokkal inkább követendő életpélda, aki elsősorban személyes meggyőződésével, életvitelével, emberi kapcsolatainak minőségével közvetíti a keresztény értékeket, és segíti a fiatalokat a megfogalmazott

kateketikai célok elérésében. 69 4. A személyes tapasztalatra építő módszerek Azokról, a katekézis-foglalkozásokon alkalmazott módszerekről van szó, amelyek a hit elmélyítésének folyamatában a konkrét emberi tapasztalatokból, meglévő meggyőződésekből, hitből indulnak ki, azokat megvilágítják meg, gazdagítják, szükség esetén helyesbítik a kinyilatkoztatott igazságokkal azért, hogy aztán ugyanazt a tapasztalatot az ember már gazdagabban, a hit fényével megvilágítva tudja élni. Ezek a módszerek különösen alkalmasak arra, hogy a mindennapi élet tapasztalatai és a kinyilatkoztatott igazságok közötti kapcsolatot, egymásnak való megfelelést, korrelációt egyértelművé tegyék, vagyis a hit és az élet integrálását előmozdítsák. 70 A serdülők hitének fejlődése szempontjából – ahogyan azt följebb említettük - kitüntetett jelentősége van annak, hogy belássák a hit szerepét személyes identitásuk

kibontakozásával kapcsolatban. Számukra a hit akkor igazolja magát, ha hozzájárul személyiségük formálódásához, ha felismerik, hogy «ez valóban jó nekem». 71 A tapasztalatból kiinduló módszerek alkalmasak arra, hogy a fiatal könnyen felismerje az alapvető személyes kérdésekre adott evangéliumi válaszokban az őt valóban gazdagító értékeket. 5.2 Élmények és tevékenységek a serdülő- és fiatalkorúak katekézisében A serdülő és a fiatal számára egy élmény, egy átélt valóság legtöbbször többet mond, mélyebb, maradandóbb üzenetet hordoz, mint a puszta szóbeli információ. Élmény alatt olyan tapasztalatot értünk, amelyet az ember közvetlenül átél; ami személyiségének egészét megérinti, magával ragadja (és nem pusztán az értelmét); amire az ember reflektál, amit értelmez; ami átélt valóságot nyelvi formába önt, ki is fejez (legalább saját maga számára), és amely tapasztalat – éppen abból adódóan,

hogy lényének egészét érinti – átformálja személyiségét. 72 A serdülő/fiatal identitásának kialakulása, formálódása és megszilárdulása két, egymástól elválaszthatatlan és egymásra épülő mozzanatban valósul meg: az értékek bensővé tételében az azonosulás által, valamint a függetlenedésben, az önállóság, autonómia kialakulásában. Serdülőkorban az identitás folyamatos épülése javarészt a személyiséget formáló élményeken, tapasztalatokon keresztül történik. Az átélt élmények választ adnak a tizenévesben lévő igények, kérdések egy részére, ami után újabb kérdések, szükségletek megválaszolását igényli. Minden egyes tapasztalat valamilyen mértékben átstrukturálja az ember identitását, így hozzájárul annak formálódásához. Mindez azt jelenti, hogy ha a serdülő él a környezete által felkínált lehetőségekkel, és azokon keresztül élményekhez jut, személyiségét formálja. Ez a tény

arra kell, hogy ösztönözze a keresztény nevelőt, hogy tudatosan megteremtse a megfelelő körülményeket, 68 Vö. KÁD159; POLLO M, L’animazione culturale dei giovani, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1991, 129-132 Vö. EN76; RdC185-186; KÁD156 70 A tapasztalati módszerről részletesen ld. Kateketikai programozás,29-31 71 Vö. VERGOTE A, Psicologia religiosa, Borla, Torino, 1967, 304 72 Vö. ALBERICH E, La catechesi della Chiesa, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995, 76-78 69 24 hogy a fiatalok a tapasztalat útján is találkozzanak azokkal az értékekkel, amelyekre nevelni szeretné őket. Fiatalkorban sem elhanyagolható az élmények, tapasztalatok identitásformáló hatása mindamellett, hogy ekkorra a személyiségformálás elsődleges módja a tudatos keresés és az evvel összefüggő reflexió lesz. 73 A serdülők/fiatalok keresztény nevelése tekintetében az élményeket három nagy csoportra oszthatjuk: 1) a mindennapi élet tapasztalataira; 2) az

erkölcsi és vallási öntudat fejlődését biztosító tapasztalatokra; 3) az önajándékozás és a felelősségvállalás fejlődését elősegítő tapasztalatokra. A következőkben ezeket vizsgáljuk meg részletesebben 5.21 A mindennapi élet élményei A mindennapi élet tapasztalatai azok, amelyekben a serdülők – legtöbbször nem is tudatosan – keresik a boldogságot, az élet értelmét. A barátkozásban, a többiekkel való együttlétben, az együttjárásban, a munkában, a tanulásban és mindabban, amit szívesen csinálnak ott húzódik a boldogság keresése. Ahhoz, hogy felébresszük bennük az önmaguk, a környezetük, a kibontakozásukat szolgáló értékek tudatos megismerése utáni igényt, fel kell fedezniük a mindennapi élményekre történő reflexión, beszélgetéseken keresztül -, hogy már eleve bennük van ez a vágy. Ebből a felismerésből adódóan a serdülő hajlandó lesz tudatosan keresni azt, amit előtte is – mondhatni –

ösztönszerűen keresett. Kutatásának középpontjában azonban ekkor még önmaga áll: szeretné magát jobban megismerni, környezetét úgy alakítani, ahogyan azt ő elképzelte. A serdülőkori egocentrizmus jellemzi, amiből fokozatosan ki kell lépnie ahhoz, hogy fejlődése jó irányba haladjon. 74 5.22 Az erkölcsi és vallási öntudat fejlődését biztosító tapasztalatok Az említett önközpontúságból, a «mindenhatóság» és «mindenttudás» érzéséből, a saját elképzeléseken alapuló világ adta kereteken belüli mozgásból fokozatosan ki kell billenteni a serdülőt ahhoz, hogy találkozzon a valósággal, az élet adta reális lehetőségekkel és hogy egocentrizmusa helyébe lassan-lassan az alteritás, a másik emberért vállalt szolidaritás, az önzetlen felelősségvállalás belső magatartása kerüljön. Avval párhuzamosan, hogy fokozatosan megynyílik mások szolgálatára, felfedezi az élet értelmét is, ami pontosan a mások

boldogságáért leélt életben áll. Ez az oka, hogy az erkölcsi érzék formálódásától elválaszthatalan a vallási öntudat kialakulása Az önközpontú gondolkodás «letörése» nem megy másként, csak fokozatosan. Milyen tapasztalatok segítik az erkölcsi és vallási érzék kialakulását? Az ebbe a csoportba tartozó élményeket három részre oszthatjuk. Mindegyik alcsoporttal kapcsolatban említünk néhány példát a teljesség igénye nélkül. A példák egy része több helyen is szerepel, mivel egyes élmények sokrétűek, többféle lehetőséget is kínálnak. A keresztény nevelő feladata, hogy leleményességét, kreativitását kamatoztatva - a konkrét serdülők érzékenységének és készségességének megfelelően - válasszon, illetve talájon ki újabb, élményeket biztosító tevékenységeket. • Az erkölcsi érzék (alteritás) felfedezését szolgáló élmények. Ide tartoznak mindazok a tapasztalatok, amelyek elvezetnek ahhoz a

felismeréshez, hogy fontos és jó dolog az önzetlenség, a mások ügyéért, boldogulásáért történő kiállás. Például: - Találkozás hitüket következetesen élő emberekkel, akik folyamatosan tanúságot tesznek önzetlenségükről. A serdülők egyik legalapvetőbb ilyen élménye a katekéta, a keresztény nevelő személyéhez kéne, hogy fűződjön. Benne felismerik, hogy lehetséges a másokért 73 74 Vö. Itinerari di educazione alla fede, 98 Vö. Ibidem, 101-105 25 való élet, és hogy ez a környezete számára is sok gyümölcsöt terem, amit maga a serdülő is saját bőrén érzékel. - Szembesülés az erkölcsi igazságtalanság különböző formáival. A serdülő igazságérzetének, ezen keresztül erkölcsi érzékének «provokációjáról» van szó. Avval, hogy a serdülőket ártatlanok igazságtalan halálának, bebörtönzésének, kisemmizésének ténye, híre elé állítjuk, és ezekről az eseményekről beszélgetünk velük,

csoportos vitát kezdeményezünk, erkölcsi érzékükre apellálunk, azt ébresztjük fel és finomítjuk. 75 • A lét ajándék-jellegét tudatosító élmények. Az ebbe a csoportba tartozó tapasztalatok inkább a vallási érzék kialakulását, felébresztését segítik elő. Ezeken keresztül a serdülők megtapasztalják, hogy az élet ajándék, amit kaptunk anélkül, hogy bármit is tettünk volna érte. Ez a felismerés egy újabb lépést jelent az Istennel való kapcsolat elmélyülésének útján. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy amikor serdülőknek és fiataloknak az életről beszélünk, célszerű annak nem a feladat-jellegét, hanem ajándék-voltát hangsúlyozni. A következő élményeket említjük itt példaként: - Megtapasztalni a katekéta elfogadó szeretetét. A katekéta – és tulajdonképpen minden ember – konkrét tettekben megnyilvánuló szeretete szentségi jellegű: rajta keresztül tapasztaljuk meg Isten irántunk való szeretetét. A

katekéta – hivatásából adódóan – közvetítő Isten és ember között, ami szerep elsősorban nem a szóbeli információ átadásában áll, hanem a szerető emberi kapcsolatban. - A szabadban és/vagy csöndben eltöltött idő. A természetben vagy egy szobában teljes belső - és lehetőleg külső - csendben eltöltött idő megsejtteti az emberrel, hogy a csönd nem személytelen, hanem Isten van mögötte, benne, aki szeretetének csöndjével körülvesz minket. - Csoportban megült ünnepek. Az ifjúsági csoport tagjainak születés- és névnapi ünnepsége tudatosíthatja a tagokkal, hogy életünket kaptuk, és hogy emiatt is ajándék egyikünk a másik számára. - Lelkinapok, lelkigyakorlatok. Ezek az alkalmak már természetükből adódóan a lét ünnepi jellegét sugallják: az embernek nem kell bennük produkálnia magát, «termelni», megfelelni. 76 • Élmények, amelyeken keresztül megtapasztalják és felismerik, hogy a mindennapokban is

lehetséges élni az evangélium szerint. Ahogyan azt a szocio-kulturális adatok áttekintése során láthattuk, a magyar fiatalok többsége nem rendelkezik olyan családi háttérrel, ami biztosítaná számukra a keresztény szocializációt, a «belenövést» a keresztény életformába, annak felismerését, hogy ezt az életmódot a mindennapokban is lehetséges élni. Fontos tehát, hogy a kateketikai programozás során - a lehetőségekhez és a résztvevők helyzetéhez mérten - betervezzünk olyan programokat is, amelyeknek középpontjában a mindennapi élet áll, és annak keresztény szellemben történő megélése. Példaként a következő lehetőségeket, programokat említjük: - Táborok, lelkigyakorlatok, amelyeknek napirendje nem tér el lényegében a mindennapokétól. Az ilyen felépítésű együttlétek alkalmat kínálnak arra, hogy a serdülők/fiatalok tapasztalatot szerezzenek arról közösségben, hogy miként lehet – reggeli, esti, étkezés

előtti és utáni imádsággal, rövid, napközbeni csend megtartásával, egy-egy rövid lelki olvasmánnyal stb. – a mindennapokat az evangélium szellemével átitatni anélkül, hogy szakadék támadna a hétköznapok teendői és az imaélet között. - Találkozás, esetleg néhány napos együttlét olyan emberekkel, családokkal, csoportokkal, közösségekkel, akik az előbb leírt módon élik napjaikat. 77 75 Vö. Ibidem, 115-116 Vö. Ibidem, 116 77 Vö. Ibidem, 116-117 76 26 5.23 Az önajándékozás és a felelősségvállalás fejlődését elősegítő tapasztalatok Végül azoknak az élményeknek a csoportját említjük, amelyek lehetőséget adnak a fiatalok számára, hogy kinyíljanak mások felé, kisebb-nagyobb elköteleződésekben önmagukat ajándékozzák. Nem véletlen, hogy harmadikként említjük ezt a csoportot Ahhoz, hogy valaki szabadon tegyen valamit másokért, kellő motiváltság szükséges. Ennek a belső indíttatásnak a

kialakulását szolgálják az előző két csoportba tartozó élmények, valamint azok a tartalmi részek, amelyeket a serdülők/fiatalok azokkal összhangban feldolgoznak a katekézis során. Mindemellett nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy teljes bizonyossággal sosem lehet előre látni, hogy valakiben mikor «érik meg» a felelősségvállalás, önajándékozás vágya, mert ez az ember belső dinamizmusainak, szabadságának gyümölcse lesz. Még mielőtt rátérnénk az ide tartozó példák felsorolására, egy rövid, de fontos kitérőt teszünk az «önajándékozás» kifejezéssel kapcsolatban. Amikor felelősségvállalásról, elköteleződésről beszélünk, a magyar szóhasználatban nemritkán emlegetjük az «áldozatvállalás» és «áldozat» szavakat. Ezek a terminusok sokakban a «lemondás» tényével és érzésével kapcsolódnak össze, holott a másokért való elköteleződésben egyáltalán nem ezen van a hangsúly. 78 Az

«önajándékozás» nem egyenlő avval, hogy feláldozzuk magunkat valamilyen ügyért, hanem hogy elfogadjuk a bennünk lévő értékeket, ajándékokat – bibliai szóhasználattal élve karizmákat és talentumokat - és azokat gyümölcsözővé tesszük mások javára. Milyen élményeken keresztül tudják a serdülők/fiatalok megtapasztalni és elmélyíteni az önajándékozás alapmagatartását? A következő példákat említjük: - Önkéntes szolgálatokon keresztül. Az önkéntes szolgálatok sokfélék lehetnek: karitatív munkák idősek, betegek, hajléktalanok, szegények stb. javára, foglalkozások tartása, táborszervezés és -lebonyolítás kisebb gyerekeknek, a saját ifjúsági csoporton belül vállalt feladatok stb. - A csoporthoz tartozáson keresztül. Többször említettük már, hogy a tartós csoporthoz tartozás során az ember alaposabb ön- és társismeretre tesz szert, ami ideális esetben elvezet a tagok közötti hiteles kapcsolatok, a

szolidaritás, az egymás iránti felelősség kialakulásához és megéléséhez. - A rendszeres imádságon és a csenden keresztül. Ha az ember rendszeresen az önmagát nekünk ajándékozó Isten elé áll, akkor előbb-utóbb felismeri és meggyőződésévé válik, hogy Isten ugyanerre az önajándékozásra hív minket is. 79 - Kulturális programok előkészítésében és lebonyolításában vállalt szerepen keresztül. Gondolhatunk itt egy színdarab, egy koncert, egy felolvasóest, egy táncgála stb. megszervezésére. Az imént említett példák nagyon eltérő tevékenységekre vonatkoznak, mégis van bennük egy közös vonás: az önmagunkból történő kilépés és a másokért való elköteleződés alapmagatartásának formálódását segítik elő. 80 A katekétának, keresztény nevelőnek lényeges szerepe van abban, hogy ezek az átélt tapasztalatok gyümölcsözőek legyenek a serdülők/fiatalok emberi és keresztény formálódása szempontjából. A

nevelő feladatai ezen a téren a következők: 78 A latin nyelvekben a magyar «áldozat» szó a latin «sacrificium» szóból származik, ami a «sacrum facere» – «szent dolgot cselekedni» kifejezésből ered, amiben a hangsúly nem a lemondáson van, hanem a tett értékes voltán. 79 Az imádságra neveléssel kapcsolatban ld. JÁLICS F, Tanuljunk imádkozni, Korda Kiadó, Kecskemét, 1995; GASPARINO A., Uram, taníts meg imádkozni, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2000; KNOWLES A, Az ima felfedezése, Agapé Kiadó, Szeged, 1996. 80 Itinerari di educazione alla fede,118-123. 27 - Mindenekelőtt igyekezzen megteremteni a megfelelő alkalmakat – a programokat a fiatalokkal együtt szervezze, adjon nekik feladatokat stb. - arra, hogy a rábízottaknak legyen lehetőségük felelősséget vállani, értékesíteni elköteleződési szándékukat! - Bíztasson a következetes magatartásra! Serdülőknél – és még később is - gyakran előfordulhat, hogy

önzetlenségük átcsap egy időre az önközpontú magatartásba, majd ismét az önzetlenség lesz uralkodó. Ahogyan azt föntebb említettük, az egocentrizmus levetkőzése csak fokozatosan történhet, aminek jellemzője éppen ez a hullámzás. A nevelőnek feladata, hogy felhívja a serdülőnek/fiatalnak a figyelmét arra, hogy személyiségének alapjait az apró, önzetlen elköteleződéseken keresztül veti meg, ezért próbáljon tudatosan is törekedni erre, és ne keseredjen el az esetleges hullámvölgyek visszatérése miatt. - Segítse tisztázni a motívációkat! A másokért végzett feladatok mögött nem biztos, hogy elsősorban az önzetlen szándék húzódik meg. A nevelő feladata, hogy segítse a fiatalt folyamatosan tisztítani indítékait. - Igyekezzen megőrizni az «önajándékozás-élmények» nevelő jellegét! Korábban hangsúlyoztuk, hogy ezek az élmények lehetőséget nyújtanak a serdülők/fiatalok számára, hogy méregessék önmagukat,

megtalálják azokat a szolgálatokat, amelyekben leginkább otthon érzik magukat, erősödjenek személyiségükben stb. Fontos, hogy meghagyjuk ezeknek a tevékenységeknek ezt a nevelő-jellegét, és ne akarjuk végérvényesen «befogni» a fiatalokat/serdülőket a plébánia vagy a közjó hasznára! Ahhoz, hogy a katekéta, keresztény nevelő az említett feladatokat be tudja tölteni, fontos, hogy őszinte, bizalmas, baráti viszonyt alakítson ki a rábízottakkal. Mint minden élménynél, úgy az ebbe a csoportba tartozók esetében is fontos, hogy a fiatalok reflektáljanak az átéltekre, hogy «Mit mondott nekik ez vagy az a tapasztalat?», «Miben gazdagodtak?», «Milyen kételyeket támasztott bennük?», «Milyen új utakra hívta őket?» stb. Amikor az «önajándékozás-élményekre» reflektálnak, akkor a katekétának meg kell találnia az alkalmat arra, hogy felhívja a figyelmet ezeknek a tapasztalatoknak az evangéliumi értékére. Máté evangélima 25.

fejezetének 31-46 verse írja le az utolsó ítélet jelenetét Ebből a szakaszból kiviláglik az az igazság, hogy a másik ember az Istennel való találkozás szentsége, és hogy ennek a találkozásnak a legnyilvánvalóbb helye, közege a mindennapi élet. Fel kell tehát hívni a figyelmet arra, hogy az istentapasztalat elsősorban a kölcsönös ajándékozásban, felelősségvállalásban, segítésben közvetítődik számunkra az embertárs által és viszont, nem pedig az Istenről való puszta tudásban. 81 81 Ibidem, 120-121. 28 6. ÁTFOGÓ ITINERARIUM-MODELLEK A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK KATEKÉZISE SZÁMÁRA A soronkövetkező oldalakon ismertetünk egy-egy átfogó itinerarium-modellt külön a serdülő és külön a fiatal korosztályok katekézise számára, amiket olasz szaléziek dolgoztak ki. 82 Átfogónak nevezzük ezeket az itinerariumokat, mert kiterjednek mind a négy célra, amiket korábban megfogalmaztunk a szóbanforgó korosztályok

katekézisével kapcsolatban. 83 Modellek abban az értelemben, hogy bemutatnak egy-egy fejlődési irányvonalat az egyes kateketikai célkitűzéseknek megfelelően, amelyek alapján az ifjúsági csoportok számára könnyebben összeállíthatjuk - a konkrét résztvevőkhöz és a rendelkezésre álló időhöz alkalmazkodva - az itinerariumot. Az itinerarium mind a két korosztályra vonatkozóan négy területre terjed ki az említett kateketikai céloknak megfelelően: 1) az emberi érettségre (az élet elfogadása, igenlése, megtérés: teremtményi voltunk felismerése, megnyílás Isten valóságára); 2) a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat kialakítására, elmélyítésére; 3) az egyházhoz tartozás kialakítására, tudatosítására, mélyítésére és a 4) személyes hivatás megismerésére, felvállalására, és gyakorlására. A területenként felvázolt irányvonalak néhány ponton átfedik egymást, vannak bennük közös elemek. A

korosztályonként megfogalamazott, négy részből álló itinerariumokat többféleképpen lehet felhasználni a gyakorlatban. Mivel a négy terület egymásra épül, célszerű azokat egymás után végigfutni, kezdve az elsővel egészen a negyedikig. A serdülők és fiatalok konkrét helyzete azonban indokolttá teheti, hogy a négy terület egyikére-másikára nagyobb hangsúly kerüljön. Ennek megfelelően például elképzelhető, hogy egy a hit iránt érdeklődő csoportnál az első, majd a második területre essen a hangsúly, egy hitüket mélyen élő csoportnál pedig a harmadik, illetve a negyedik területre. Lehetőség kínálkozik továbbá arra is, hogy a különböző célok eléréséhez vezető utakon egymással párhuzamosan haladjunk végig: például a katekézis-foglalkozásokon az első, majd a negyedik területre vonatkozó kérdések kerülnek elő, a második területtel bizonyos időközönként megszervezett lelki napok keretében intenzívebben

foglalkozik a csoport, a harmadik terület kibontása pedig a csoport életének szerveződésével párhuzamosan haladhat. Arra is lehetőség van, hogy a példaként itt álló modellek alapján merőben új itinerariumokat dolgozzunk ki az egymásra építkező lépések logikájának megfelelően, a résztvevők helyzete, valamint a rendelkezésre álló idő figyelembevételével. Bármelyik területre essen is a hangsúly, ha egy csoporttal sikerül végighaladni a megtervezett itinerariumon, akkor avval a többi terület célját is bizonyos mértékben elértük, mivel ezek átfedik egymást és ugyanazon közös, egyesítő célnak (a hit és élet integrálása) négy oldaláról, arcáról van szó. Hogy az egyes területeknél leírt lépések mindegyikére mennyi időt szánunk, milyen tartalmi részeket dolgozunk fel bennük, az egyrészt a rendelkezésre álló időtől függ (néhány hónap, egy, két, esetleg három vagy még több év), másrészt a résztvevők

felkészültségétől, nyitottságától, képességeitől. Az itt szereplő táblázatokban több információ is szerepel: Feltüntetjük az adott korosztályra vonatkozó célkitűzést a szóbanforgó területtel kapcsolatban. Az életkori sajátosságoknak megfelelően az egyes területekhez tartozó célkitűzések mások lesznek a serdülőknél, mint a fiataloknál, mindamellett, hogy megfelelnek az egyetemesen megfogalmazott céloknak. 82 83 Ld. Itinerari di educazione alla fede, 171-209, 294-305; Religio, 494-524 Ld. 3 fejezet 29 A «lépések» címszó alatt azokat a «minőségi változásokat» fogalmazzuk meg, amelyek a serdülőkben/fiatalokban történnek, és amelyek megvalósulása feltétele annak, hogy a következő lépcsőfokra lépjenek. A «tartalmi részek» alatt olyan szövegekre, ismeretekre utalunk, amelyek elősegítik az oda tartozó «lépés» megtételét. A «belső magatartás, képesség» szavak alatt azokat a új készségeket,

alapbeállítottságokat tüntetjük fel, amelyek a megfelelő «lépés» megtételével kialakulnak a résztvevőkben. A «tapasztalatok, élmények, tevékenységek» címszó alatt olyan programokat, tevékenységeket sorolunk fel, amelyek előmozdítják a szóban forgó belső magatartás kialakulását. Hangsúlyozzuk, hogy amit a táblázatokban a «tartalmi részek», valamint a «tapasztalatok, élmények, tevékenységek» címszó alatt feltüntetünk, példa értékűek, vagyis közel sem merítik ki az összes lehetőséget. 30 SERDÜLŐK 1. terület: Az emberi érettség felé Cél: A serdülő felépíti az élet szeretetén, az egyéni értékek és korlátok elfogadásán alapuló személyes identitást, amelyek elvezetnek az Isten felé való megnyílásra. Lépések Tartalmi részek 1. A környezetből érkező Mk 3,20,31-35 értékek, szemlélet önismeret kritikátlan elfogadásától a saját benső növekedésért való tudatos felelősségvállalásig.

2. A saját növekedésért való Bölcs 11,24 felelősségvállalástól Jn 14,6 a kultúrában fellelhető Jn 6. fej értékekkel történő párbeszédig. 3. A kultúrával való Mtörv 30,15-17 párbeszédtől 1. zsoltár egy személyes, tudatosan választot értékeket magába foglaló «középpont» kialakulásáig, amelynek alapján meghozzuk döntéseinket, és értékeljük a világ dolgait. Belső magatartás, képesség Annak felismerése, hogy az értékek, amelyekkel találkozunk a társadalomban, a médiákban, a döntések, amelyeket hozunk, nem közömbösek a saját, és mások jövője szempontjából. Kritikai érzék a minket körülvevő kultúrából felénk érkező, az élet és a történelem alapvető kérdéseit érintő pozitív és negatív válaszokkal szemben. Következetes magatartás a fokozatosan bensővé, sajáttá váló értékekkel összhangban. Tapasztalatok, élmények, tevékenységek - csoportos vita azokról az értékekről,

szemléletekről, amelyeket a társadalom állít elénk - önismereti gyakorlatok - vélemények, szokások kritikus értékelése - a saját élettér, környezet megismerése azért, hogy a benne felmerülő kihívásokra megfogalmazzuk a megfelelő választ találkozás olyan személyekkel, akik elkötelezték magukat mások boldogulásáért azoknak a válaszoknak a kritikus olvasata, amelyeket a társadalom elénk ad a különféle határhelyzetekkel kapcsolatban (katasztrófák, halálesetek, súlyos betegségek stb.) találkozás kiteljesedett emberekkel, akik teljességében élik emberi mivoltukat, minden korlátozó tényező ellenére csend - 4. A bensővé tett értékeken Jn 12,8 alapuló személyes 127. zsoltár «középpont» kialakításától a személyes korlátok - mint az élet misztériumjellegéhez tartozó valóságok – elismeréséig. Az elénk táruló személyes, és élettörténetünkből adódó korlátok készséges elfogadása. 5. Az élet

mélyén rejlő Jn 15,1sk misztérium elismerésétől Mt 6,25-34 annak elfogadásáig, és az 62. zsoltár Istenre való megnyílásig. Önmagunkra mint misztériumra tekintés, mint aki nem találja meg önmagában önmaga magyarázatát, és a pusztán emberi válaszokban a legbensőbb vágyaira való kielégítő magyarázatot. 31 2. terület: A Jézus Krisztussal való hiteles találkozás felé Cél: Megnyílás a Jézus Krisztussal – mint tökéletes benső egység megvalósítására képes személlyel - való találkozásra, amely magában hordozza üzenetének és életstílusának elfogadását és megélését. Lépések Tartalmi részek 1. Az élet értelme keresésének igényétől olyan helyek, személyek, csoportok megtalálásáig, amelyek új válaszokat kínálnak fel az élet értelmének kérdésére. 2. A tanúságtevő emberekkel, csoportokkal való találkozástól Jézus Krisztus tökéletességének megtapasztalásáig, aki úgy jelenik meg, mint

tökéletes belső egységgel rendelkező ember, és mint aki másokban is képes ezt az egységet létrehozni. 3. Jézus Krisztus mint tökéletes ember elismerésétől az ő elfogadásáig, mint aki életével, példájával, tanításával választ ad az ember szeretet és teljes szabadság utáni igényére, és megmutatja az ember igazi valóját, Isten igazi arcát, valamint a személyes és közösségi történelem végső értelmét. 4. Jézus Krisztus személyének és üzenetének elfogadásától életstílusának átvételéig. Mk 10,17-22 Jn 3,1 sk Belső magatartás, Tapasztalatok, élmények, képesség tevékenységek Hagyni magunkat - találkozás hitükről provokálni a legalapvetőbb tanúságot tevő életkérdésektől, és a emberekkel keresztény válaszoktól. Jézus viselkedése a Hagyni magunkat kérdőre különféle élethelyzetekben vonni keresésünkben Jézus üzenetétől, gesztusaitól, pl. Jn 12, 1-10 élettervétől, amely az önajándékozás

felé vezet minket. személyes és csoportos imádság és reflexió a Szentírás egyes szakaszai fölött Jn 15,13 1Pt 1,18-19 Jézus Krisztus elismerése mint akiben tökéletes mértékben megvalósult a teljes önátadásban megnyilvánuló szeretet. saját tapasztalatokra történő reflexió szentáldozáshoz és szentgyónáshoz járulás István vértanúsága ApCsel 7. fej Megváltozásra és az árral szemben úszásra való készség azért, hogy az Isten Országa értékei egyre jobban megvalósuljanak a mindennapokban. Igény a hit megvallására szavakkal, személyes és közösségi imádsággal, és tettekkel. - konkrét, apró tettek, gesztusok megfogalmazása, amelyekben életté tehetjük Isten Szavát 5. Jézus Krisztus Jn 21,15-19 életstílusának átvételétől ApCsel 2,14 sk az ő hitbeli és konkrét tettekben megnyilvánuló tanúságtételéig. a személyes hittapasztalat elmondása barátkozás, ismerkedés és szolidaritás rászoruló, elesett

emberekkel 32 3. terület: A teljesebb egyházhoz tartozás felé Cél: Részvétel az egyház életében egy ifjúsági csoport tagjaként, amely hallgatja, hirdeti és életével tanusítja Jézus Krisztus üzenetét. Lépések Tartalmi részek 1. A csoportban való fizikai Jn 6,26 sk együttléttől Mk 9,33-37 a személyes kapcsolatok Ön- és társismeret éléséig. 2. A kapcsolatok megélésétől a valódi párbeszédig és a megosztásig. Belső magatartás, képesség Az ismeretlenségből történő kilépés és a személyes eredetiség kifejezésének képessége. Tapasztalatok, élmények, tevékenységek - feladatot vállalni a csoporton belül - ön- és társismereti gyakorlatok Jn 4,1-42 Megnyílás a másik felé ApCsel 2,42-48 tisztelettel és bizalommal. A hiteles kommunikáció sajátosságai - 3. A párbeszédtől és a Jn 20,19-29 megosztástól ApCsel 1, 12-14 Jézus Krisztus felfedezéséig, mint aki a hívők közösségének középpontja. A

közösség megélése a Szentírás olvasásában, a liturgikus ünneplésben és a karitatív tevékenységben. - 4. A hívők közösségében a ApCsel 2,1 sk közösségi élmény ApCsel 5,9-10 megtapasztalásától az egyháznak, mint minden nép találkozási helyének megtapasztalásáig. Kinyílás a plébánián és a környéken élő más csoportok felé, és elfogadni a másik embert különbségtétel és előítélet nélkül. - 5. Az egyház ApCsel 6,1-7 egyetemességének megtapasztalásától a helyi egyházban történő konkrét elköteleződésig Isten Országának építéséért Figyelem a plébánián történő fontosabb eseményekre, kezdeményezésekre és ezek értelmének belátása a hívő életére nézve. a csoport addigi életének kritikus felülvizsgálata élmények, tapasztalatok megosztása kommunikációs gyakorlatok csoporton belüli ünneplés a csoport életének, légkörének felülvizsgálata Krisztus fényében szentmise közös

előkészítése és lebonyolítása közösségi imádság találkozás más csoportokkal előkészítés és részvétel missziós jellegű kezdeményezésekben Szűz Mária alakjának elmélyítése részvétel különféle egyházi szolgálatokban részvétel a plébániai közösség alkalmain 33 4. A hivatás felvállalása felé Cél: A személyes életterv körvonalazása, mint a Krisztusban való új élet kifejeződése és mint készség egy sajátos hivatás felvállalására az egyházban és a világban. Lépések Tartalmi részek 1. Önmagunk értékeinek és Lk 9,57-62 az élet értelmének elismerésétől a személyes életterv evangéliumi szellemben történő kidolgozására való nyitottságig. 2. Önmagunk evangéliumi építésének szándékától a mindennapokban megvalósuló nagylelkű elköteleződésig. 3. A mindennapokban való elköteleződéstől a lehetséges keresztény élettervek megismeréséig. Lk 10,29-37 Pál tervei: Róm 15,22-33

Rendalapítók, régen illetve ma élő szentek, példás személyek életének megismerése Belső magatartás, képesség Az életben, mint ajándékban meglátni – Jézus példája szerint – az utat az igazi szabadság és önmegvalósítás felé, amely a felelősségvállalásban és a mindennapos kihívások megválaszolásában áll. Válaszolni a mindennapok kihívásaira, elfogadva a küzdelmet, a lemondást és a fáradozást. Tapasztalatok, élmények, tevékenységek - csoportos vita a Jézus által felkínált új élettervről - tapasztalatés eszmecsere a különféle szolgálatokban szerzett személyes élményekről - Nyitottság a különféle keresztény hivatásokkal történő találkozásból származó kérdések, hívások megválaszolására. - 4. A különböző keresztény Mk 10,21-22 életmodellek megismerésétől konkrét szolgálatokban szerzett élményekig. A kockázatvállalásra, bátor döntések meghozatalára, és a cselekvésre hívő

helyzetekre való figyelem képessége. 5. A nagylelkű szolgálattól ApCsel 13,1-3 egy sajátos – egyházi vagy világi területre szóló hivatás elfogadására való készségig. Készség a belső indíttatásokkal, késztetésekkel való őszinte szembenézésre, amelyek egy hivatás körvonalazását teszik lehetővé. kitartó elköteleződés különböző kisebb szolgálatokban hűség a mindennapi teendőkhöz rendszeres személyes beszélgetések a nevelővel, katekétával, lelki vezetővel találkozás és beszélgetés olyan hívőkkel, akik egy sajátos hivatást vagy szakmát választottak részvétel önkéntes munkákban, a szolidaritás különféle megnyilvánulási formáiban - részvétel olyan új tevékenységekben, szolgálatokban, amelyekben bátran keresi jövendő hivatását 34 FIATALOK 1. terület: Az emberi érettség felé Cél: A személyes identitásnak a másokkal és a környezettel való hiteles kapcsolatokban történő kifejezése,

amely együtt jár következetesen meghozott döntésekkel. Lépések Tartalmi részek 1. A sokféle és ellentmondásos élményektől, kapcsolatoktól, értékektől egy egységes értékeken alapuló belső mag kialakításáig. 2. A belső személyi egységtől a mindennapok dolgaival való pozitív viszonyig. Lk 15,11-32 ApCsel 22,1-21 Gal 1,11-24 3. A mindannapi dolgokkal való pozitív kapcsolattól a másokért és a környezetért való felelősség érzéséig, és a konkrét tettekben megnyilvánuló felelősségvállalásig. 4. A tettekben megmutatkozó felelősségvállalástól a teremtményi lét korlátainak elismeréséig és derűs elfogadásáig, amely Isten végtelensége után kiált. 5. Az Istenre való nyitottságtól az élet pozitivitásában való meggyőződésig. Ter 4,1-16 Gaudium et spes dokumentum Belső magatartás, képesség Készség az igazi értékek keresésére és az ellentmondásos értékek kritikájára. Jn 2,1-11 Nyitottság a

különféle Lk 7,11-17 élethelyzetekre, és a bennük Sollecitudo rei socialis kezdetű való részvételre (ünnep, enciklika munka, szenvedés stb.) Kritikai érzék a körülöttünk zsinati ható ideológiai áramlatokkal szemben, amelyek kifejtik hatásukat a kultúra, az ökológia, a béke és az etika világára. Tapasztalatok, élmények, tevékenységek - saját és mások tapasztalatainak kritikus olvasata - a tömegtájékoztatási eszközök információinak kritikus olvasata - jelenlét az öröm, a barátság, a szükség és a szenvedés, pillanataiban, helyzeteiben - részvétel, felelősségvállalás az egyházi közösség önkéntes szolgálataiban Préd 3,11 Jób könyve Reménnyel és mélyről jövő derűvel tekinteni a rossz, a szenvedés, a halál jeleire és túltekinteni az élet pusztán emberi horizontján. kutatás és vita az élet értelmére feltett sokféle emberi kérdésről Ter 1,26-31 103. (104) zsoltár Örömben és szolgálatáért

élni. kapcsolat olyan jelentős emberekkel, akik sugározzák az élet és az önajándékozás örömét mások - 35 2. terület: A Jézus Krisztussal való hiteles találkozás felé Cél: Jézus követésében élni a hitben a világ evangéliumi értékeknek megfelelő átalakításáért, a megváltás művének munkatársaiként. Lépések Tartalmi részek 1. Az élet értelmének keresésétől tanúságtevő emberekkel, közösséggel való találkozásig. 2. A tanúságtevő emberekkel való találkozástól az evangéliumi üzenet lényegével való szembesülésig. 3. Az evangéliumi üzenettel való találkozástól a megváltás, szabadítás szükségességének és annak elismeréséig, hogy ez a szabadítás a Jézussal való kapcsolatból származhat. 4. Jézusnak mint Megváltónak elfogadásától az ő életstílusának felvételéig. Jn 1,35-51 Belső magatartás, Tapasztalatok, élmények, képesség tevékenységek Készség a kutatásra és a -

találkozás tanúságtevő meghallgatásra. emberekkel Mt 5-7. fej Jézus személyének és életstílusának értékelése, elismerése. egyéni és közösségi szentírásolvasás és megosztás Mk 10,46-52 Ef 1,3-7 Nyitottság Jézus szavára, amely kérdőre von, megítél és változásra hív, és személyének, mint Üdvözítőnek elfogadása. egyéni imádság reflexió bűnbánati liturgia Mk 3,31-55 Fil 2,5-11 A jézusi magatartások befogadására való készség. a közösségi együttlét és a másokért vállalt konkrét szolgálat megélése az egyéni és a közösségi élet kritikus felülvizsgálata a saját élet és a történelem eseményeinek olvasása és értelmezése az evangélium fényében konkrét tettek az igazság és az igazságosság terjedése érdekében 5. A jézusi magatartás Mt 28,16-20 felvételétől az ő üzenetének hirdetéséig. Következetesen élni a hitet a mindennapokban. - és 36 3. terület: A teljesebb

egyházhoz tartozás felé Cél: Tevékenyen részt venni az egyházi közösség életében annak teljes valóságában, mint Krisztus által megváltott nép. Lépések Tartalmi részek 1. A sokféle csoporthoz, Mk 3,13-19 közösséghez való Mk 4,10 sk tartozástól Mk 6,30-31 egy keresztény ifjúsági csoporthoz való tartozás tudatáig. 2. A csoporthoz tartozás tudatától a keresztény közösség értékeinek, ideáljainak elismeréséig és sajáttá tételéig. 3. Az egyház által képviselt értékek elfogadásától az élet közösségi ünnepléséig. 4. A közösségi ünnepléstől az egyház egyetemes küldetésében való részvételig. egyházi dokumentumok ApCsel 2,42-48 Ef 2,13-16 Jel 7,9-17 1Kor 12,12-27 Lumen gentium dokumentum Belső magatartás, Tapasztalatok, élmények, képesség tevékenységek Érdeklődés az egyház és a - találkozás a csoport környezet csoportjai, tagjaival különféle tevékenységeik, létezésük helyzetekben, oka és

célja iránt. körülmények között - csoporton belüli megosztás, meghallgatás, elfogadás Értkelni az egyház által - az egyház tanításának képviselt ideálokat, és a világban való értékeket. küldetésének tanulmányozása és megismerése Tevékeny, tudatos részvétel a liturgikus ünneplésekben. - liturgikus ünneplés részvétel ifjúsági találkozókon Készség a felelősségvállalásra az zsinati egyházi közösségen belül és kívül. - ismeretszerzés az egyetemes egyház életéről, eseményeiről önkéntes szolgálatok az egyházi közösségen belül és a környéken lévő szükséget szenvedők javára részvétel teológiai, csoportvezetői kurzuson - 37 4. terület: A hivatás felvállalása felé Cél: Mások életének gazdagodásáért élni az életet mint hivatást a Jézus Krisztusban megismert értékekhez következetesen ragaszkodva. Lépések Tartalmi részek 1. Az élet értelmének felismerésétől annak

tudatosításáig, hogy küldetésünk van a világon. 2. A küldetés, elhivatottság tudatától az önajándékozás készségéig. 3. A készség kialakulásától a hivatások sokféleségével való találkozásig. Gal 1,15-24 Iz 6,1-12 Belső magatartás, képesség Hinni saját pozitív képességeinkben, amelyeket másokért kamatoztathatunk. Nagylelkűségre, ajándékozásra, hűségre való képesség. Tapasztalatok, élmények, tevékenységek - környezet-szociológiai témákról beszélgetés, kutatás, vita - különféle hivatások, Nyitottság a sokféle hivatás karizmák, szolgálatok megismerése során felmerülő késztetésekre. 4. A hivatások Jer 20,7 sk sokféleségének megismerésétől a saját életterv kiválasztásáig. 5. A választástól Jézus élete mint a hivatás a hivatás fokozatos fokozatos megvalósulása megéléséig. Készség a saját hivatás melletti döntésre. Következetes döntések meghozatalára való képesség, amelyek

összhangban vannak a személyes hivatással. feladatok felvállalása a személyes adottságoknak megfelelően találkozás jelentős csoportokkal, akik személyekkel, különféle hivatást élnek meg házasságra felkészítő találkozók, kurzusok lelkivezetés lelkigyakorlatok tanulmányi táborok mindennapos kapcsolat a Szentírással feladatvállalás az evangélium hirdetésében és egyéb szolgálatokban 38 ZÁRSZÓ Tanulmányunkban - a kateketikai programozás lépéseit követve - a serdülő- és fiatalkorúak katekézisével kapcsolatos alapvető kérdéseket érintettük. A probléma felvetése után a szóbanforgó korosztályok fejlődéslélektani és szociológiai leírásával foglalkoztunk. Ezt követően a nevelésükkel kapcsolatos alapvető pedagógiai szempontokat soroltuk fel, majd röviden rátértünk a katekézisük főbb célkitűzéseinek leírására és a célok megvalósításához segítséget nyújtó fontosabb témák, tartalmi részek

felsorolására. A módszertani kérdéseknél első lépésként kiemeltük azokat a körülményeket, feltételeket, amelyek alapvető jelentőségűek ezen korosztályok eredményes katekéziséhez, majd rátértünk a tapasztalatok, élmények szerepének tárgyalására. Utolsó lépésként bemutattunk két átfogó itinerarium-modellt, amelyek a két szóbanforgó korosztály katekézisének gyakorlati megvalósításához nyújtanak útmutatást. A serdülők és fiatalok katekézisének erőteljesen evangelizáló jellegűnek kell lennie, ha a mai korban hitüket tudatosan valló és vállaló keresztényeket szeretne nevelni. Ez az evangelizáló jelleg elsősorban a tanúságtételben és a keresztény hit lényegi elemeihez, kérdéseihez és forrásaihoz való szüntelen visszatérésben nyilvánul meg. A hatásos katekézis elválaszthatatlan attól a tágabb lelkipásztori tevékenységtől, amiben főszerepe van a hiteles keresztény közösségnek, a katekétának és

az ifjúsági csoportnak. A sokféle szociális, kulturális, vallási helyzet miatt nem lehet elképzelni minden serdülő és fiatal számára egyetemesen érvényes, hatékony katekézis-programot. Megfontolandó szempontok, irányelvek léteznek, tévedhetetlen receptek viszont nem. A konkrét keresztény közösség – és ezen belül a katekéták – feladata, hogy a fiatalok helyzete és a gyakorlati irányelvek alapján kidolgozza az adott személyek emberi és keresztény kibontakozását leginkább elősegítő itinerariumokat. 39 IRODALOMJEGYZÉK Hivatalos egyházi dokumentumok CEI, Il Rinnovamento della Catechesi, Edizioni Conferenza Episcopale Italiana, Roma, 1970.1988 II. JÁNOS PÁL, Catechesi tradendae (1979) apostoli buzdítás korunk hitoktatásáról, Szent István Társulat, Budapest, [é.n] II. JÁNOS PÁL, Redemptoris missio, enciklika a minden időre érvényes missziós megbízatásról, Szent István Társulat, Budapest, 1995. MKPK, Igazságosabb és

testvériesebb világot! A Magyar Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1996. MKPK, A boldogabb családokért! A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Magyarországon, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1999. MKPK, Felnőttek beavatása a keresztény életbe, Magyar Katolikus Püspöki Kar, Budapest, 1999. MKPK ORSZÁGOS HITOKTATÁSI BIZOTTSÁGA, Magyar Kateketikai Direktórium, Szent István Társulat, Budapest, 2000. VI. PÁL, „Evangelii nuntiandi (1974)” apostoli buzdítás, in: CSERHÁTI J – FÁBIÁN Á (Szerk) A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, 1974, 511-547 PONTIFICIO CONSIGLIO PER LA FAMIGLIA, Sessualitá umana. Orientamenti educativi in famiglia, Edizioni Paoline, Milano, 1997. SACRA CONGREGATIO PRO CLERICIS, Katekézis Általános Direktóriuma

(1997), Szent István Társulat, Budapest, 1998. SACRA CONGREGAZIONE PER L’EDUCAZIONE CATTOLICA, Orientamenti educativi sull’amore umano. Lineamenti di educazione sessuale, Edizioni Paoline, Milano, 1998. Tanulmányok a katekézisről, valamint a serdülők és fiatalok vallásos neveléséről ALBERICH E., La catechesi della Chiesa, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995 ALBERICH E., “Catechesi”, in: Midali M – Tonelli R (Szerk), Dizionario di Pastorale Giovanile, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992, 152-160. ALBERICH E., “Catechesi” in: MIDALI M – TONELLI R, Dizionario di pastorale giovanile, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992, 152-160. ALBERICH E. – BINZ A, Adulti e catechesi, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995 ARTO A., “Adolescenza ”, in: MIDALI M – TONELLI R (Szerk), Dizionario di Pastorale Giovanile, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992, 45-52. BONIVENTO A., „Dimensione missionaria della catechesi”, in: IDEM (Szerk), Andate e insegnate Commento

all´Esortazione Apostolica «Catechesi Tradendae», Bologna, Editrice Missionaria Italiana, 1980, 502-515. CAPRILE G., Il Sinodo dei Vescovi 1977, La Civiltá Cattolica, Roma, 1978, 573 sk CENTRO SALESIANO PASTORALE GIOVANILE, Itinerari di educazione alla fede. Una proposta pedagogicopastorale, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995 COMOGLIO M., Il ciclo vitale del gruppo di animazione, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992 Én meg te mi. a megismerkedéstől a családalapításig, NOE, Budapest, 1995 GASPARINO A., Uram, taníts meg imádkozni, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2000 GATTI G., Educazione morale etica cristiana, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1994 GIANETTO U., “Pastorale catechistica”, in: GEVAERT J, (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 482. 40 JÁLICS F., Tanuljunk imádkozni, Korda Kiadó, Kecskemét, 1995 JÁLICS F., Fejlődik a hitünk, Korda Kiadó, Kecskemét, 1996 KESZELI S., Kateketikai programozás, Jegyzet belső

használatra, SZHF, 2000 KNOWLES A., Az ima felfedezése, Agapé Kiadó, Szeged, 1996 Lenni akarok valaki. Kamaszok és életterv, Don Bosco Kiadó, Budapest, [én] MARTINI DE N., 100 kérdés a szexualitásról, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1998 NANNI C., L’educazione tra crisi e ricerca di senso, LAS, Roma, 1990 PETITCLERC J-M., Beszéljünk a gyermekeknek Istenről, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1999 POLLO M., Il gruppo come luogo di comunicazione educativa, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1996 POLLO M., L’animazione culturale dei giovani, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1991 «Regno-Doc.» 22 (1977) 21, 498sk SCHWENGELER B. ÉS Y, Nevelés – öröm vagy üröm?, Ethos Alapítvány, Budapest, 1995 SORAVITO L., “Parrocchia”, in: GEVAERT J, (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 480-482. TONELLI R., Gruppi giovanili e esperienza di Chiesa, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1992 TONELLI R., “Giovani (Pastorale dei)”, in: GEVAERT J, (Szerk),

Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 305-308. TRENTI Z., “Adolescenti (Catechesi degli)”, in: GEVAERT J, (Szerk), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 13-15. TRENTI Z., Giovani e proposta cristiana, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1985 TRENTI Z. – PAJER F – PRENNA L – MORANTE G – GALLO L, Religio Enciclopedia tematica dell’educazione religiosa, PIEMME, 1998. Egyéb irodalom ABLONCZY D. – GYÖKÖSSY E – ADORJÁN J, Nem jó az embernek egyedül, Református Zsinati iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1991. ALSZEGHY Z., A gyónás, Távlatok – Agapé, Budapest – Szeged, 1994 A türelmetlenség évei. A 15-17 éves önmagatok megismerése, Don Bosco Kiadó, Budapest, [én] Az édes szép szerelem, Don Bosco Kiadó, Budapest, [é.n] BOLBERITZ P., Minek gyónjak?, Ecclesia Kiadó, Budapest, [én] CIAN L., Amare é un cammino, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995 FERRERO B., Ami fontos: a rózsa, Don Bosco Kiadó,

Budapest, 1998 FERRERO B., Csak a szél tudja, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1999 FERRERO B., Olykor elég egy napsugár, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1999 FERRERO B., A tücsök dala, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1998 FERRERO B., Körök a vizen, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1998 FERRERO B., Van ott fent valaki?, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1998 FERRERO B., A sivatag neggyven meséje, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1998 FOWLER J., Faith Development and Pastoral care, 4 kiadás, Fortress Press, Philadelphia, 1989 GELMINI P., “Tossicodipendenza, vuoto esistenziale e ‘Comunitá Incontro’”, in: FIZZOTTI E – GISMONDI A. (Szerk), Giovani, vuoto esistenziale e ricerca di senso, LAS, Roma, 1998, 125-137 HAJAS ZS., Kommunikácis gyakorlatok középiskolásoknak, PEDELLUS Kiadó, Debrecen, 1998 HÄRING B., Örömteli gyónás, Új Ember Kiadó, Budapest, 1996 McDOWELL J. – LEWIS P, Neked milyen szerelem kell?, Primo Kiadó, Budapest, [én] MÖNKS F. J – KNOERS A M P, Fejlődéslélektan,

FITT IMAGE – Ego School, Szentendre, 1998 NEMESHEGYI P., “Ezt tegyétek az én emlékeztetemre”, Távlatok – Agapé, Budapest – Szeged, 1994 PELLEGRINO P., Nevelés minden vonalon, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1999 RÁZSÓ K. – NAGY L, 111 közösségi játék, Szalay Könyviadó és Kereskedőház Kft, Kisújszállás, [é.n] ROUSSEAU M. F és mts, A megszentelő szerelem, Márton Áron Kiadó, Budapest, 1995 41 RUDAS J., Delfi örökösei, Kairosz Kiadó, [hn], 1990 SÁVAI J., Fejlődés- és gyermeklélektan, Agapé Kiadó, Szeged, 2000 SZENTMÁRTONI M., A fiatalok világa, FEST Kiadó, [hn], 1997 TARJÁNYI Z., Pedagógia II Az ember személyi kibontakozása, Szent István Társulat, Budapest, 1999 TOMKA F., Új evangelizáció Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, Szent István Társulat, Budapest, 1999. TOMKA F., Találkozás a kereszténységgel, Szent Gellért Kiadó, [hn], 1995 TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, Országos Lelkipásztori Intézet,

Budapest, 1991 TROBISCH W., Kettesben?, Primo Kiadó, Budapest, [én] VERGOTE A., Psicologia religiosa, Borla, Torino, 1967 42 TARTALOMJEGYZÉK RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE . 3 BEVEZETÉS . 4 1. A FIATALOK KATEKÉZISÉVEL KAPCSOLATOS ÚJ SZEMLÉLET 5 1. 1 A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK KATEKÉZISE KÖRÜLI PROBLÉMÁK 5 1. 2 AZ EGYHÁZ VÁLASZKERESÉSE A KRITIKUS KÉRDÉSEKRE 6 2. A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI 8 2.1 A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKOR FEJLŐDÉSLÉLEKTANI LEÍRÁSA 8 2.11 A leíráskor használt «emberkép» 8 2.12 A szabadság és a felelősségvállalás fejlődése 9 2.13 A vallásos fejlődés 10 2.14 A társas kapcsolatokra irányuló belső világ fejlődése 11 2.15 Pszicho-szexuális fejlődés 12 2.2 SZOCIO-KULTURÁLIS ADATOK 13 2.21 Általános társadalmi jelenségek 14 2.22 A családok helyzete 15 2.23A fiatalok vallásossága hazánkban 16 2.3 PEDAGÓGIAI SZEMPONTOK 17 2.31 Aszimmetrikus nevelői kapcsolat 17 2.32 Feltétel

nélküli elfogadás 18 2.33 Felelősségvállalásra nevelni 18 2.34 Kateketikai szempontok 19 3. A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK KATEKÉZISÉNEK FŐ CÉLKITŰZÉSEI 20 4. A TARTALMI RÉSZEK KIVÁLASZTÁSA 21 5. A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK KATEKÉZISÉNEK FŐBB MÓDSZERTANI VONATKOZÁSAI . 22 5.1 EGYETEMES IRÁNYELVEK 23 5.2 ÉLMÉNYEK ÉS TEVÉKENYSÉGEK A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK KATEKÉZISÉBEN 24 5.21 A mindennapi élet élményei 25 5.22 Az erkölcsi és vallási öntudat fejlődését biztosító tapasztalatok 25 5.23 Az önajándékozás és a felelősségvállalás fejlődését elősegítő tapasztalatok 27 6. ÁTFOGÓ ITINERARIUM-MODELLEK A SERDÜLŐ- ÉS FIATALKORÚAK KATEKÉZISE SZÁMÁRA . 29 ZÁRSZÓ . 39 IRODALOMJEGYZÉK . 40 TARTALOMJEGYZÉK . 43 43