Oktatás | Pedagógia » Neveléstan tételek, 1996

A nevelés célja és jelentősége A nevelés lehetőségei, nevelés céljai: a testi értelmi nevelés állandó marad csak a technológia változik a.,Lehetőségei: - lehet nevelni az embert - a nevelés nem tud szerkezeti változásokat előidézni, de kisméretű változás lehetséges A két szélsőséges vélemény: - Scoppenliaver: tagadta a nevelést - a jellem vele született, s ez meg nem változtatható, csak a megismerés változik - Darwin: a nevelés híve: " Az átöröklött tulajdonságokat lehet módosítani - a nevelés hatása egyénenként különböző - két esetben nincs hatása: - zsenik - idióták ( Ezek különleges bánásmódot igényelnek ) - az átlagemberre van a legnagyobb hatása b.,Nevelés célja: a nevelést is célirányultságnak kell jellemeznie, értéket kell létrehozni A céltudatos tevékenységek kettős funkciója: - pszichikai ható tényező: a tevékenység a pszichikumra hat. - értelmet és belső egységet ad a

tevékenységnek: tudat, akarat, érzelem egysége c.,Nevelés fogalma: olyan tevékenység, amely a gyerek fizikai és pszichikai adottságait tervszerű hatással fejleszteni igyekszik Herbard szerint: - az etika feladata, hogy a nevelés végső célját úgy tűzze ki, hogy erkölcsös embert neveljen ( hiba: az erkölcs önmagában kevés ) - a nevelési célkitűzés tartalma akkor lehet jó, ha a kultúra egész jelentéstartalmára vonatkozóan történik - általános műveltség A nevelési célkitűzést tartalmilag 3 tényező határozza meg: - adott történelmi helyzet - értékelő állásfoglalás - a jövő szempontjai A nevelési cél tartalmazza az emberközpontúságot ( individualizmus ). az egyénnek minél jobb legyen A nevelés nem szolgálhat pártszempontokat, sem hatalmi érdekeket Olyan embereket kell nevelni, aki a másságot minél jobban fel tudja dolgozni, hogy a cél érdekében képes legyen a "más"- sal szövetséget kötni. Célkomplexum:

( nem lehet szűkíteni egyetlen célra ) - erkölcsi - vallások ismerete - művészeti - politikai rendszerek ismerete Egyéniség és kultúra a., Egyéniség: az egyéni különbségek összessége A nevelés individualizáljon, azaz ne tömegnevelés legyen - figyelembe kell venni az osztály ill. a család hatását - velünk született képességekre és adottságokra van szükség - ne kívánjuk a gyerektől, hogy úgy gondolkodjon, mint a felnőttek Kraepelin szerint az egyének közötti különbségek: 1. szellemi működés képessége: - érzékelés, észrevétel felfogása, asszociáció, reprodukció, akaratlagos mozgá- sok kiváltásának gyorsasága 2. begyakorlás képessége 3. " tartóssága 4. a speciális emlékezés 5. a fogékonyság különbsége 6. az elfáradás mértéke 7. a fellendülés képessége 8. az álom mélysége 9. a figyelem elterelhetősége 10. a megszokás képessége Binet szerint az embertípusok: - leíró: verbális

intelligencia magas - megfigyelő: összefüggéseket kereső - érzelmes: együtt érző, résztvevő - tudós b.,A kultúra tartalma: ( A kultúra értékfogalom ) - abszolút értékek ( pl.: szép a festményben ) - maga a tevékenység értéket valósít meg ( szép épület --> építészet ) - kultúrtevékenység történeti eredménye A kultúrának, mint szellemi tevékenységnek fő ismertető jegye, hogy csakis egyénileg hajtható végre. c.,A kultúra és az egyéniség kapcsolata: - az egyéniség oszthatatlan, rendkívül bonyolult az értékek egyes fajai iránti érzékenység is különböző. - az egyén a közösségnek már kialakult kultúrjavai között nő fel, ezek hatása alakítja az embert történelmi lénnyé. - a szellem elsorvad, ha nem kap más szellemtől ötletet; visszafejlődik - a szellemi élet működési irányát az értékfelfogás szabja meg - a közösségben való élés, a társas életforma nélkülözhetetlen feltétele a

kutúrjavak ápolásának és teremtésének, azonban az egyéniségnek mindig fontos szerepe van ebben, a kezdeményezést mindig az egyén teremti meg, azaz az egyén és a közösség egymás feltételei. Művelődés: a kultúrjavakban rejlő jelentéstartalmakba, ezek összefüggéseibe való belelátás. A serdülőkor jellemzői és ezek figyelembe vétele az osztályfőnöki tevékenységben Szociálpszichológiai értelemben a serdülőkor feladata: - a nemi és az életkori szerep megoldása, kialakulása - társadalmi szabályokhoz való alkalmazkodás megvalósítása A serdülők ingerlékenyek, izgatottak, gyorsan lelkesednek, könnyen felháborodnak, könnyen megbántanak valakit, de könnyen elérzékenyülnek és vádolják önmagukat. A serdülés kb 4 évig tart. Magában foglalja a nemi érés befejeződését, lehiggadását Testi vonatkozások: - hormonháztartás forradalma --> befolyásolja a központi és vegetatív idegrendszert. - kellemetlen testi

közérzet Gyakran van kisebbségi érzésük, fáradékonyak, érzékenykedők, szórakozottak és kedvtelenek, átmenetileg lusták. A rendkívül erős függetlenség, szabadságvágy az, amely a serdülőt szembeállítja a felnőttel. Indulatosan, önkritika nélkül cselekszik. Az önállóság nála szabadulás a korlátoktól, az, hogy mindent másképp kell csinálnia, mint a környezete. Több, más akar lenni, mint amit elvárnak tőle, a követelést, az utasítást nem viseli el A serdülőkori autonómia, individualizáció, identitás: - " ki vagyok én ? "- krízis állapot ( azonossági krízis időszaka ) - autonóm világkép kialakulása: ált. 7 o - középisk 3 o ( az individualizációs folyamat első szakasza ) - középiskolás évek végéig --> autonóm törekvések periódusa ( 2. szakasz ) - " Hová " - hová megy tovább ? - az autonómmá válás jelenti a serdülő számára a boldogságot A személyiségfejlődési krízis

18-19 év körül döntéssel zárul: - kialakult az autonóm világkép - önismerettel rendelkezik - képes a pár és pályaválasztásra A krízis és döntés viszonyában az identitás 4 állapotát különböztetjük meg: 1. teljesítők 2. koránzárók 3. küszködők 4. bizonytalanok 1. teljesítők: - jó úton haladnak a pár és pályaválasztásban - jellemző a belső késztetés 2. koránzárók: - kríziskonfliktusok nélkül jutnak el a döntésekhez - nincs saját döntése, a környezetből átvett normákat fogadja el átértékelés nélkül 3. küszködők: - ilyen a középiskolák 1. osztályának legtöbb tanulója - az osztályfőnök feladata: -a jelentkező kríziseket személyiségjegyekkel és képességekkel egyensúlyozza -akaraterő edzése -fejleszteni az önmagára és másik emberre való figyelést -feladatok, megbízások kiadása 4. bizonytalanok: - semmilyen szabályhoz nem tud alkalmazkodni - teljesen bizonytalan - összevesznek a

kortársaikkal - jó intellektusúak - jól mutatják a kedvességet - osztályfőnök feladat: feladatokkal megbízni. Értelmi nevelés Az oktatással nemcsak ismereteket akarunk közölni, hanem nevelni is akarunk, azaz lelki hatásokat is el akarunk érni, mégpedig a lélek egészére nemcsak egy részére. Az ilyen oktatás eredményét műveltségnek nevezzük, értve rajta az értékes ismeretek birtoklását, a lélek műveltségét. Az oktatásnak van alaki ( formális ) és anyagi ( materiális ) feladata. Mindkét feladatnak egyaránt meg kell felelnie, egyiknek sem szabad túlsúlyban lennie, mert vagy didaktikai formalizmus, vagy materializmus áll elő, mint két helytelen oktatási irány. A formalista csak a lelki hatásokat nézi, mindegy, hogy ezeket tárgyi szempontból töredékes és hézagos, esetleg kevésbé értékes anyagon éri e el. A materialista viszont csak anyagot akar adni ( adatok, évszámok ) Nyilvánvaló, hogy az ilyen oktatás elveszítené a

nevelési célját. A formális oktatást rendszerint csak az ész fejlesztésére, a logikai gondolkodás tökéletesítésére értik. Ez a magyarázat nagyon leszűkíti a fogalom körét Mi azt akarjuk, hogy a nevelésnek és összes funkcióinak, így az értelmi nevelésnek hatása az egész emberre irányuljon. A nevelésnek nemcsak az egyén tökéletesítését, hanem az egyén, ill. az egyének révén a nemzet és az emberiség tökéletesítését is célba kell vennie. Az oktatás feladata tehát egyéni és társadalmi. A materiális feladat inkább a megőrzést, a lélekművelő feladat inkább a továbbfejlesztést veszi célba. Fontos szempont a tervszerűség. Ennek a lehetősége sokkal inkább megvan az értelmi nevelésben, mint a testi és erkölcsi nevelésben. A tervszerű oktatás a gyerekek alkalomszerűen szerzett ismereteihez kapcsolódik. ( feltételezi az első 6 év ismereteit ) Az oktatásnak elsősorban tervre van szüksége. A megválaszolandó

kérdések: - mit tanítsunk - milyen összefüggésben - mit válasszunk az emberi műveltségnek, tudománynak a tárházból az oktatás számára - a kiválasztott anyagot amikor rendbe szedjük, miképp szerkesszük. Az anyag kiszemelése során az elsődleges szempont, hogy az általános műveltséget akarjon biztosítani. Az oktatás lélekművelő hatását figyelembe véve olyan anyagot kell választani, amely iskolázza az elmét, finomítja és nemesíti az ízlést és hozzájárul az erkölcsi akarat megalapozásához. - A gondolkodás műveleteinek megalapozásához főleg a nyelvtan és matematika alkal- mas - az ízlést fejlesztik elsősorban a művészeti oktatás tárgyai ( rajz, ének ), de emellett az irodalom is - szorosan vett erkölcsi hatásokat pedig a hitoktatástól, történelemtől, természettudo- mányi oktatástól lehet várni. A nevelő oktatásnak egyáltalán nem lehet feladata rendszeres tudományt tanítani. Sem a tanulók értelmi fejlettsége,

sem a rendelkezésre álló idő nem engedi meg, hogy az egyes művelődési elemek anyagát kimerítsük. A nevelő oktatásban le kell mondanunk a tejességről, a részletek kimerítéséről, csak a tipikust és egészen bizonyosat tanítsuk. A kiszemelt anyagot 2 alapelv szerint rendezhetjük el: - hézagtalanság elve: az új ismeretnek a régiben kell gyökereznie - fokozatosság elve: az anyag sorrendje az elejétől a végéig alkalmazkodjon a gyerek testi és szellemi fejlődéseinek fokozataihoz. Önálló csak az lehet, aki tájékozott a világban ( tudatosan él ), tehát látja önmagát és környezetét. - önismeret - társadalmi érzék - történelmi érzék Az értelmi nevelés közvetlen fokozatai: - az önállóság érdekében el kell hárítani az önállósulás akadályait. - a gondolkodást ne zavarja meg beteg emberek beteg gondolatai ( szekták ) - az egyént nem lehet magára hagyni - a gondolkodás fejlesztése úgy, hogy abban ne álljon be zavar - az

egyén képes legyen az ismeretek rendszerezésére Erkölcsi nevelés Az erkölcsi irányelvek mindig érvényesek, az egyénnek a közösséghez, igazsághoz való viszonya állandó. Az erkölcsi törekvések állandóságának biztosítása a nevelés feladata, ennek fontos része az önvizsgálat és önnevelés. Minden korban vannak erkölcsi normák, érzelmek. Az erkölcsi nevelésnek az érzelmek nemesítése is feladata. Az erkölcsi érzék kifejlődése attól is függ, hogy az érzelem és a gondolkodás milyen egyensúlyban van. A nevelő legfontosabb feladata az erkölcsi nevelés területén, hogy a gyerek tetteit erkölcsileg tudatosítsa. Fő területe az akarat Ezért fontos tudnunk, hogy mi az akarat: - rendszerint erős és egészséges szervezet kell hozzá - formális jegyei: - kezdeményezés képessége - erőkifejtés képessége - kitartás képessége Az akarat lényeges összetevője a jellem. Az akarat adja meg a jellemnek a függetlenséget Jellemes

ember az, aki, ha akarja függetleníteni tudja magát a külső ráhatásoktól és körülményektől. A jellem másik lényeges kelléke az egység, vagyis a következetesség A jellemesség feltételezi, hogy meg legyen bennünk a készség arra, hogy ugyanazon körülmények között ugyanúgy cselekedjünk. A jellemnek azonban tartalma is kell, hogy legyen, azaz függetlennek kell lennie. A függetlenségnek és egységnek a jót kell szolgálnia Különösen fontos az önuralom, saját magunkon úrrá lenni minden igazi szabadság feltétele. Ez a képesség az egyik leglényegesebb eleme a jellemnek. Az erkölcs nem velük született, az erkölcsi érzék nincs meg bennünk ( legalábbis torz ). Az erkölcsiség szerzett, így a jellem is. A jellem soha nincs készen folytonos alakulásának soha le nem zárt eredménye ( ezért ne várjunk egy gyerektől kész jellemet ). Mindezeket figyelembe véve az erkölcsi neveléstől csak annyit várhatunk, hogy a jellemesség

kialakulását elősegítse, a jellemnek az alapját megvesse azzal, hogy megtanítja a gyereket bizonyos normák szerint való cselekvésre, erkölcsi kötelességteljesítésre. Mivel a kisgyereknek nincs igazi akarata, nem tud szabad elhatározással, céltudatosan és következetesen cselekedni, ezért a nevelőnek szabályokat kell ismételtetni, gyakoroltatni, hogy állandó készséggé, szokássá váljon. Az erkölcsi nevelésnek első feladata tehát szoktatás útján habituális eredményeket létrehozni. A szoktatás nagyon fontos az erkölcsi nevelésben Úgyszólván mindenre rá lehet szoktatni a gyereket: engedelmességre, rendre, pontosságra, szorgalomra, kötelességteljesítésre, takarékosságra, igazmondásra. A tudatosan erősített erélyes megszokások állandósulnak, s ellensúlyozhatják a nevelés céljának nem kedvező hajlamokat. Hogyan tudunk hatni az akarat formális jegyeire a nevelés eszközeivel, közvetlenül: - A kezdeményezés képességét

meg kell őrizni, nem idomítani, nevelni kell. Ezért veszélyes a soha meg nem szűnő felügyelet, az állandó elfoglaltság. A kezdeményezőkészség kifejlődését az is gátolhatja, ha nem adunk alkalmat az önálló cselekvésre, ha minden munkától, megerőltetéstől felmentjük, Az akarat csak ott erősödhet, ahol alkalom van az akarásra. - Az akarat egergiáit is fejlesztenie kell a nevelésnek. A legfontosabb, hogy a nevelő tudjon közvetlenül célokat kitűzni, amelyek megindítják és mozgásba hozzák az erőket, s hogy e célokért való erőkifejtést szigorúan megkívánja. Biztos, fix célpontokat kell látnia, hogy az akarata megfeszülhessen. Így megtanulhatja az önuralmat, melyhez a legerősebb akarati energia szükséges. Az igazi erkölcsi akaratnak ( pozitív ) 2 feltétele van: - világos képzetem legyen arról, hogy mit akarok - képes legyek értékelni, amit akarok Ennek az értékelésnek kettős forrása van: az érzelem és a

gondolkodás. Érzelmi úton keletkező értékelés az értékbecslés, az értelem forrásaiból táplálkozó értékelés, az értékítélet. Testi nevelés Ha már egyértelmű, hogy a nevelés köréből nem szabad kimaradnia a testi nevelésnek, mert minden kultúrának feltétele az egészséges ember. Majdnem 2 évezrednek kellett eltelnie, hogy a görög gondolat ismét teljes méltatásban részesüljön. A testi nevelésszükségességét az egész neveléshez való viszonyában kell keresnünk. A testi nevelésnek első feladata, hogy a gyermeki szervezet épségét biztosítsa, ugyanis minden káros elváltozás visszahat a szellem működésére. A testi egészség fenntartása ápolás útján történik. Az ápolás gondoskodik arról, hogy a gyermek életfolyamatai szabályosan menjenek végbe. A testi fáradtság és kimerültség károsan hat vissza a szellemi működésre. A testi nevelésnek azonban nemcsak az egészség megóvása a feladata, hanem a gyermeki

szervezet fejlesztését és edzését is gondjába kell vennie. Nagyon fontos ez az akarat fejlődés szempontjából is. Az edzett, ellenállásra képes szervezet egyik fontos feltétele az erős akaratnak A gyerek megtanulja a nehéz helyzetekben való gyors feltalálást, a rendesnél nagyobb erőkifejtést. Mindezt elvégzi a testi nevelés körében a gyakorlás, mégpedig különösen a barna, ill. sportgyakorlatok, a kézügyességi gyakorlatok. A nevelőérték az említett gyakorlatok sokoldalú hatásában rejlik legfőképpen. Például nevezzük meg a kézügyesség oktatását: - fejleszti a testi erőt, mégpedig nem túlzott, fáradtságos módon. Kellemesen váltja fel a szellemi munkát, s épp ezért alkalmassá teszi újabb szellemi munkára - ügyesít. Ügyessé és mindenféle foglalkozásra készségessé fejleszti a kezet ( az írás és olvasás nem elégséges ). - az akaratnevelés szempontjából nagy jelentősége van a kézimunkának, ezenkívül

fejleszti a szépérzéket is ( sokkal inkább, mint egy kép puszta szemlélése ) - ezenkívül megtanít az emberi kézimunka megbecsülésére - valamint az egyik legfontosabb mozzanat, hogy az öröm érzését kelti a gyermekben azzal, hogy alkalmat ad neki az alkotásra, amelybe önállóságot is belévihet. A tornagyakorlatoknak bizonyos elvi követelményeknek kell megfelelniük: - izmokat nem túl feszítik, s hosszabb ideig fáradtság nélkül végezhetőek - a test erejét, hajlékonyságát fokozzák - nemcsak egyes izmokat, hanem harmonikusan az egész testet foglalkoztatja. - szünetelés alatt az erőveszteség teljes pótlása lehetséges - egyenletesen és változatosan mennek végbe Minden új mozdulat már az első lépéstől kezdve bizonyos akaraterőt és bátorságot kíván, amelyből hasznos önbizalom fejlődhet ki. A sportok közül ajánlható a gyaloglás, futás, ugrás, úszás és evezés. Mindezek egyetemes emberi gyakorlat, olyanok, amelyekben nincs

semmi mesterkéltség. A játék is igen fontos, mivel nevelő hatása igen sokrétű. A játék egészen természetes, spontán megnyilvánulása a gyereknek, mintegy életeleme, mely a gyermeki természettől elválaszthatatlan. A játék nem pusztán pihentetés, viszont munkának sem tekinthető, de nem is céltalan időtöltés. Valami egészen sajátos gyermeki tevékenység, melyet valójában nem is lehet kategorizálni. Az esztétikai és erkölcsi nevelésben sem tagadható a szerepe Fokozza az értékét, hogy lehetőséget ad a gyerekmegismerésére, ugyanis ilyenkor annyira megfeledkezik a személyiségéről, hogy teljes közvetlenséggel mutatja magát. A játékkal lehetősége nyílik a cselekvés-ösztönének kielégítésére ( energiákat vezet le ), valamint az élet későbbi tevékenységinek önkéntelen begyakorlására. A test gyakorlása egyúttal az érzékek gyakorlása. Fejleszti a szemmértéket, színérzéket, ritmusérzéket. A pontos

megfigyelésnek a lényeges vonások kiemelésének a képessége nem születik velünk, ezekre nevelni kell az embereket. Esztétikai nevelés Az esztétikai nevelés fő feladata az ember feltöltése szépérzéssel. Ezt az érzést ( a szépnek érzetét ) az ízlés fejleszti megérzéssel és átérzéssel és nem szabályokkal. Két fő feladata: - a szép megérzésére - a szép felfogására, megértésére neveli a fiatalt. Az esztétika nevelést a gyerek fő tevékenységében ( játék ) kell kifejleszteni. - formai szép ( tárgy szép, azaz a formája, alakja, színe, összhangban van a természettel ) - játék módja ( szép játék, azaz a felnőttek által betartott formai követelmények elfogadása, megtartása ). - játék eredménye Ugyanez a tanulásra vonatkoztatva: - szép taneszközök - a tanár, ahogyan tanít ( szépen, világosan, érthetően ) - az egyes tanulókhoz viszonyított feladatok kiadása Képessé kell tenni a tanulót a művészi

kifejezésre, a művészet nyelvének elsajátítására. Művészi nevelés: Odáig kell fejleszteni a gyereket, hogy képes legyen az alkotásban meglátni a szépet ( festészet, költészet, stb. ) Az esztétikai nevelés fontos kérdése az ízlés nevelése. Az egyszerű dolgokban kell észrevetetni a szépet ( szép beszéd, stb. ) Az esztétikai nevelés 2 fő részből áll: - technikai rész ( mivel ) - elméleti rész ( mikor, hogy kell viselkedni ) Fontos az esztétikai nevelésnél az ember lelki világával való foglalkozás. Az esztétikai nevelés korántsem annyira tervszerű, mint az értelmi vagy erkölcsi nevelés, sokkal inkább jellemző rá az alkalomszerűség. Szülők jogai és azok érvényesülésének segítése Az 1993. évi79Közoktatási törvény szerint a szülők jogai és kötelességei a következők: Jogai: - megismerje az iskola pedagógiai programját, házirendjét - gyermeke fejlődéséről, magatartásáról, tanulmányi eredményéről

érdemi tájékoztatást kapjon - az iskola igazgatója vagy pedagógus engedélyével rész vehet tanórán - részt vehet az iskolaszék megválasztásában, mint választó és választható. Kötelességei: - rendszeres kapcsolattartás a pedagógussal - elősegíteni a gyermek közösségbe való beilleszkedését A pedagógus kötelességei: - együtt tudjon működni a szülőkkel - javaslatára érdemi választ adjon - a szülőket és gyermekeket az őket érintő kérdésekben tájékoztassa - előző tanév végén kihirdetni a szükséges taneszközöket - szülői értekezlet, fogadóóra, családlátogatás, nyílt óra, tájékoztató füzet, ellenőrző könyv használata. A gyermekek jogai és azok érvényesülésének elősegítése Az 1991. évi 64 törvény meghatározza a gyermekek jogait 1990-ben törvénybe iktatják a gyermekek nemzetközi jogait. ,, A gyermekek érdeke megelőz minden más érdeket" A gyermekek meghatározása a törvény szerint : 18

éves korig jogainak különbözősége , cselekvőképességük kizártsága miatt jogaik csak más személyek kötelezettségei után érvényesíthetők , értelmezhetők . Idézetek a törvényből : - a gyermek emberi méltósága sérthetetlen - joga van a véleménynyilvánításra , meghallgatásra - kérdéseikre , problémáikra választ kell kapniuk - bárki képviselheti a többséget - bárki részt vehet őket érintő kérdések döntésében - joga van a közérdek védelmére a figyelmet felhívni - a gyermek állampolgár is A gyermek jogalany , tehát lehet : - panaszos - társadalmi szervezet tagja - diák önkormányzat képviselő - sértett , tanú , károsult , károkozó - ügyfél - a diákönkormányzatban szavazati joga csak akkor van , ha őt a tanulók 51% -a megválasztotta Döntési joga van: - a diákönkormányzat működésében - az önkormányzat részére biztosított anyagi eszközök felhasználásában - iskolaújság, iskolarádió

szerkesztésében - meghatározhatja a tanítás nélküli munkanap programját Panasztevő jogaik is vannak, amelyeket az iskolavezető 30 napon belül köteles elbírálni. Az osztályönkormányzatok A képviseleti jog alapján a többiek nevében csak azok járhatnak el , akiket legalább 51% -ban választottak meg. A diákönkormányzat nevében nemcsak az osztály tanulója járhat el , hanem felkérhető szülő vagy tanár is. Az iskolai önkormányzat igénybe veheti az iskola összes helységét ( pld. kollégiumot , tornatermet ) A diákönkormányzatban tanulónak véleményezési joga van. Egyetértési joga a következő kérdésekben van : - tanulóknak nyújtott szociális támogatás - az önkormányzati pénzeszközök felosztása - házirend elfogadása Ha nem kérik a véleményét , akkor törvénysértési panaszt nyújthat be. Az önkormányzat panasszal fordulhat a bírósághoz. Az önkormányzat a következő személyekből tevődik össze : - osztálytitkár

- osztálytitkár helyettes - osztályfőnök ( automatikusan ) - 1+3 választott tag ( általában ) A személyeket titkos szavazással választják meg . A szavazáshoz meg kell alakítani egy előkészítő és egy levelező bizottságot. A bizottságok tagjai : 2 tanuló és az osztályfőnök. Az előkészítő és a levelező bizottság lehet ugyanaz A szavazat lefolyása a következő : - az előkészítő bizottság ismerteti , hogy kiket választ és mik a feladata - ismertei a titkos szavazás módját - a megállapodásba neveket felírják a választócédulára - a megválasztottaknak az osztály előtt vállalni kell a megbízatást - a szavazáshoz megfelelő létszám szükséges - ha a 2. és 3 szavazásra sem sikerül többséget alkotni , akkor nyílt szavazás szükséges - választás után az osztályfőnök a bizottságot abban segítse, hogy érvényesíteni tudják döntésüket. Mindehhez szoros együttműködés szükséges az osztálytitkár és az

osztályfőnök között, valamint fontos a kölcsönös információ áramlás az osztályönkormányzat és az iskolavezetők között. Hierarchikus és demokratikus rendszerek az iskolában A kapcsolatok két csoportra oszthatók: demokratikus és hierarchikus. A demokráciának egyik legfontosabb ismérve, hogy egyenrangúságot feltételez és küzd minden személyes hatalomkoncentráció ellen. Az individuális gondolkodásmód, amely mindig szem előtt tartja a saját érdekeit, velünk született. A szociális vagy kollektív gondolkodás viszont tanult, az iskola fontos feladata, hogy a család mellett az egyén kollektív gondolkodásmódját is kialakítsa. A demokráciában a kapcsolatok kölcsönösek és egyenrangúak. A demokratikus kapcsolat megkíván bizonyos személyiségjegyeket: • önfegyelem és önkorlátozás • felelősségvállalás és felelősségtudat • döntési képesség: ⇒ a lehető legjobban ⇒ nem elég az, hogy mer ⇒ megtanulásának

hosszú az ideje, ezért amikor csak lehetőség van rá hagyjuk, hogy a gyerek döntsön • játékszabályok betartása, minden tevékenységre, kölcsönösen • veszteni tudás képessége • empátiás készség kialakítása A demokrácia színterei: • óvoda, iskola, család • kis közösségek, egyesületek • a társadalom makro közösségei • társadalom • A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar, hanem a demokratikus elveket úgy valósítja meg, hogy az a közösség rovására ne menjen. A demokráciában az adott közösség alá kell vetnie magát az egyénnek. A demokratikus légkör megteremtésének feltételei: • tudom, hogy a csoportban ki miért felelős, ki miben dönthet • a szabályokat mindenkinek be kell tartania • mindenki képviselheti a saját álláspontját • realitásokat tudomásul kell venni A demokratikus légkör megteremtése (néhány szempont): • NEM lehet felülről, intézményes alapon

létrehozni • szabályok létrehozása • a pedagógus ne írasson témazárót időpont egyeztetés nélkül • legyenek olyan területek, ahol a tanárnak nincs vétójoga • a tévedést ne büntessük rögtön, hagyjunk esélyt a korrekcióra • a pedagógusnak törekednie kell rá, hogy ne dominálja a hierarchikus kapcsolatokat (peremre szorult, rossz tanulók) • a pedagógus elsősorban nem büntet, hanem elismer, ösztönöz, dicsér • a pedagógus alapvetően pozitív beállítottságú A demokratikus életre nevelésnek az iskolában feltétele, hogy a szaktanárok is és az egész iskolavezetés demokratikus legyen. Hierarchikus rendszer jellemzői: • legfelül van az első ember, aki tejhatalommal rendelkezik, azaz minden fontos a kezében van • mindig fentről lefelé áramlanak a parancsok, utasítások • jelentések mindig lentről felfelé mennek Személyiségjegyek: • kis emberek: szigorú fegyelem, tekintélytisztelet, nagyfokú felelősségtudat,

feltétlen bizalom a felettesben, mechanikus gondolkodás, utasítások végrehajtása • elit tagjai: magabiztosság, nagyfokú kreativitás, felelősségtudat, küldetéstudat A hierarchikus és demokratikus rendszerek jellemzői: • hierarchikus: gyors, hatékony, egyszerű • demokratikus: lassú, bonyolult, tartós eredményt ér el Az életben mindkét struktúra szükséges. A XX század végére az iskolának inkább értelmező, értékelő orientáló funkciót kell betöltenie, az oktatók tudását közvetíteni. Az osztályfőnöki óra előkészítése, vezetése, tartása Az osztályfőnöki óra előkészítése: • a tanulókat az előző héten kell tájékoztatni a következő óra anyagáról • az osztálytitkár számoljon be munkájáról és értékelje azt • 4-5 fős csoportok létrehozása, akik meg tudják tárgyalni az iskolán belüli és kívüli eseményeket • a csoportokból lehetőleg egy ember legyen benne a diákönkormányzatban, aki így

képviselni tudja a csoport érdekeit magasabb fórumokon Az osztályfőnöki óra vezetése: • minden tanuló elmondhassa a véleményét • éreztetni kell, hogy nem tanóra • ne a tanár véleménye legyen az első • osztályfőnöki óra végén a következő óra témáját megbeszélni, különböző feladatok kiosztása a témával kapcsolatban Az osztályfőnöki óra tartalma: • kábítószerek • környezetvédelem • demokrácia az iskolában és az országban • diákok, szülők, tanárok jogai, kötelességei • iskolai fegyelem és fegyelmi eljárás • igazságszolgáltatás a Magyar Köztársaságban • bármilyen, tanulókat érintő kérdés Kapcsolattartás a szülőkkel, az osztállyal Az osztályfőnök pedagógiai munkájának eredményessége elsősorban azon múlik, hogy milyen a kapcsolata a szülőkkel és a tanulókkal. Az osztályfőnök legfontosabb elve, hogy a pedagógus és a szülő egyenrangú nevelőtárs. Eszközök a szülővel

való kapcsolattartásra: • fogadóóra • szülői értekezlet • nyílt óra • nyílt nap • családlátogatás • tájékoztató füzet, ellenőrző A szülő és a nevelő között párbeszéd kell hogy folyjon. A szülőnek látnia kell az osztályfőnök részéről a bizalmat. Családlátogatáson meg kell ismernie a család szociális körülményeit. A szülői értekezleten a pedagógusnak konzultálni kell a szülővel gyermeke eredményeiről és kudarcairól. A pedagógus kötelessége: • szülőkkel való állandó kommunikáció • pedagógia program nyilvánosságra hozása • szülők kérdéseire érdemben kell válaszolni • előző tanév végén kihirdetni a szükséges taneszközöket Osztállyal való kapcsolattartás: • nevelő ismerje fel, hogy az osztálynak és az egyes tanulónak mire van szüksége, és ennek figyelembevételével adjon feladatokat, tisztségeket • a tanulókkal egyénileg is tartson kapcsolatot • alakítson ki

kölcsönös bizalmat a tanulókkal • közvetve, közvetlenül részt vesz a tanulók tanórán kívüli tevékenységében • az önkormányzatban csak a pedagógiai tanácsadó szerepét töltse be Az osztályfőnök fejlessze a tanulók konfliktus-megoldási képességét: • nyílt viták • kompromisszumok • mindenki véleménynyilvánítási joga • kötelező az okok kifejtése A jellem tartalmi és szerkezeti sajátosságainak alakulása a tanulás folyamatában A személyiség magatartását meghatározó legmagasabb rendű eleme a jellem, a tudati, érzelmi megnyilvánulások , akarati cselekvések összessége a jellem. Ez a személyiségbeli képződmény a társadalmilag értékes magatartásformák nem minden rétegének szabályozását látja el, hanem elsősorban az erkölcsi magatartásformák függnek tőle. A jellemet a következő elemek alkotják: • életbeli irányultságok (szükségletek, ideálok, érdeklődések) • erkölcsi szokások • a

személyiség viszonya más emberekhez • önértékelés (a jellem viszonya önmagához) • akarati sajátosság • érzelemvilág A temperamentum is befolyásolja a jellemet, de nem mindig pozitívan. Az egyén erkölcsi tudata is befolyásolja a jellemet. Ha az embernek nincsenek kielégítve az alapvető szükségletei, akkor romlik a jelleme. Az ember nem születik jellemmel, az az életvitel során alakul ki. Az értelmi tényező is feltétele a jellemnek, csak az válik teljes értékű jellemmé, aki értelmileg is fejlett. A jellem kialakulásának alapja a velünk született szükséglet. A szükséglet nem más, mint az aktivitás energiabázisa és ösztönző tényezője. Az energiabázisból akkor lesz valódi szükséglet, ha egy meghatározott cselekvésprogram épül rá. Így a szokás kialakításánál valamely magatartás, illetve tevékenységforma bekerül a keletkező új szükségletbe. Hiba lenne a szükségletet úgy értelmezni, mint a motivációs

szükségleti elemek puszta halmazát. A jellem ugyanis ennél minőségileg több, mivel határozott struktúrával rendelkező személyiségbeli képződmény. A homogén motívum-, vagy szükségletcsoport nagy intenzitással és gyakorisággal indít azonos típusú cselekvésekre, amely cselekvések összességükben az egyénre jellemző szilárd magatartási tendenciát alkotnak. Nem minden szükségbeli-motivációs tényező tekinthető a jellem részének, még kevésbé jellemvonásnak. Ennek ugyanis funkcionális és tartalmi minőségi feltételei vannak A funkcionális feltétel ebben az esetben a motívum (szükséglet) magatartás szabályzó és más motivációs tényezőket homogenizáló, maga alá rendelő, s mindezek következtében magatartási tendenciákat eredményező sajátosságról van szó. A tartalmi-minőségi feltétel azt jelenti, hogy a jellemet alkotó motivációs, szükségleti képződmények morális jellegűek, vagyis az erkölcsi, magatartási

tendenciák megalapozását és stabilizálását látja el. A jellemvonások fogalmán olyan személyiségbeli ösztönző jellegű képződményt kell értenünk, amelyek az egoisztikus magatartási tendenciákkal szemben egyre inkább altraisztikus (önzetlen), a tágabb közösségek szempontjából konstruktív magatartás- és tevékenységformákat stimulálva az utóbbiak dominanciáját biztosítja. Ennek megfelelően a jellem fejlődésében az ilyen minőségi ösztönzők (szokások, példaképek, meggyőződések) kialakulását és megerősödését értjük. A jellem fejlődését meghatározó tényezők A magasrendű, erkölcsi-társadalmi magatartás vezérlését a jellem látja el. A szakirodalomban megfigyelhető, hogy a jellemről szólva a különbözőszerzők az egyes fejlődési szakaszok megjelenését mindig valamilyen más tényezőhöz kapcsolják. Ilyen tényező lehet pl: • életkori szakaszok • értelmi fejlődés szakaszai • személyiség

motivációs részének tartalmi, szerkezeti vagy funkcionális változásai A csupán az életkorra támaszkodó jellemfejlődési periodizáció bizonytalanságait már az is jól jelzi, hogy az egyes jellemfejlődési szintek mellett feltüntetett életkori szakaszok minden szerzőnél mások és mások. Bár ha a személy környezete pozitív fejlesztő hatással van, akkor az életkorral párhuzamosan alakul ki a morális életkor, ellentétben azzal, ha deformatív a környezet, ugyanis ekkor az erkölcsi sajátosságok visszafejlődnek. A személyi környezeten belül érdemes megkülönböztetni a felnőtti személyi környezetet, valamint a kortársak környezetét, amelyek közül a különböző életkorokban más-más környezet kap kiemelkedő szerepet. A vizsgálatok egyértelműen azt mutatták, hogy a magatartás determináció fejlődése az életkorral nem párhuzamosan zajlik le. (Pl 13 év: pubertásos krízis) Az intellektuális jellemfejlődési felfogás

képviselői lényegében azt vallják, hogy a tudatosult erkölcsi elvek, értékek és normák döntő meghatározói a morális cselekvésnek. Így a tudatosodás fokozódásának fontos szerepe van a jellem fejlődésében, vagyis nem a biológiai, hanem a szellemi életkor a meghatározó. J. Piaget a morális fejlődésben lépcsőt határoz meg a fejlődés sorrendjében: • egocentrikus stádium • tekintélytisztelő stádium: jónak lenni = engedelmesnek lenni • reciprok fejlődési stádium: a gyerek mások szempontjait, helyzetét is átgondolja, s akkor tart jónak egy cselekvést, ha az szociálisan igazságos. • igazságossági stádium: az altruizmus, a szociális érzék fejlődése alakítja ki az előző fejlettségi szintből. (Mások szükségleteihez való igazodás elve) A személyiség a teljes értékű jellem kialakulása irányába fejlődve lényegében a külső környezeti hatások által szabályozott magatartás szintjéről áttér a belső,

személyiségbeli feltételek által szabályozott erkölcsi magatartás szintjére. Az R.J Havighust és H Taba által kidolgozott erkölcsi fejlődési elmélet: Az emberi magatartást konzisztensnek, maradandó szerkezettel bíró jelenségnek tartják, s a morális magatartás szabályszerűségét, stabilitását a motívumokkal hozzák összefüggésbe. Ennek megfelelően az erkölcsi fejlődési szinteket a motivációs és magatartási sajátosságokra támaszkodva írják le: • nem alkalmazkodó személyiségek • tekintélytisztelő személyiség • alkalmazkodók • önmagát irányító személyiség Általában minden jellemfejlődési vizsgálat jelezte, hogy az erkölcsi fejlődés, illetve jellem formálódásának folyamatában konstatálható az altruisztikus, szociális, vagy közösségi tendencia erősödése. A személyiség szilárdságának magas szintje, az erkölcsi szilárdság kialakulása, amelynek alapja erkölcsi-társadalmi értelemben értékes,

altruisztikus motívumok dominanciája. Ennek a szintnek a kialakulása esetén beszélhetünk a jellem létrejöttéről, ami képessé teszi az egyént saját funkcionális státuszának megőrzésére a különböző szituációkban. Tényezők: • az egyén belső személyes tényezői által szabályozott erkölcsi alap • érzelmi kapcsolódások • környezeti hatások (főleg az általa választottak) • szociális tapasztalás • értelmi tényezők: a tudat • az iskolai képzés hatásrendszere • tevékenységi fajták sokfélesége • biológiai érés • kortárs csoportok A közvetlen nevelő hatások forrásai és szerepük a nevelésben A közösségfejlesztő és önfejlesztő normáit, magatartásformáit a különböző nevelési tényezők közvetítik, így ezeket tekinthetjük a nevelő hatások forrásainak. A nevelő hatások fő forrásai pedig a felnőtt tekintélyű személyek, a feladatok és a kortársi interakciók. A direkt úton

közvetített, előzetesen a nevelő által szelektált, világos formában megfogalmazott és meggyőzően értelmezett társadalmi tartalmak, ösztönzők nagy mértékben megkönnyítik a tanulóknak a belső értelmező munkát, és megkímélik a vaktában történő keresgéléstől, hibázásoktól. (Felülről lefelé történő szükségletformálás.) Ezt a direkt, vagy közvetlen nevelési módszerek alkalmazása révén tehetjük meg. Önmagában a közvetlen módszerek alkalmazása gyakran csupán külsőleges, kényszerű alkalmazkodást eredményez, a célzott szükségletek kialakulása nélkül, amely külső alkalmazkodás a nevelő, vagy a környezet szociális kontrolljának megszüntetésével maga is megszűnik. Emellett a közvetlen módszerek egyoldalú vagy túl nagy gyakorisággal történő alkalmazása, különösen a serdülés időszakától kezdődően, gyakran válthat ki a tanuló részéről a nevelő hatásaival, követelményeivel, elvárásaival

szemben úgynevezett személyi ellenállást, ami végső soron lehetetlenné teszi a nevelőszámára az adott tanuló személyiségének a formálását. Ugyanakkor a közvetlen hatásrendszer korrigálja, kiegészíti a közvetett hatások irányításbeli gyengeségeit. A felnőtt tekintélyű személyek nevelői befolyásának alapja a felnőttekkel való kapcsolattartás szükségletében rejlik. Elkezdődik azonban a tizedik életév körül egy intenzív függetlenedési törekvés, ami személyi ellenállás jelenségében ölt testet. Ez azt jelenti, hogy ekkor már a felnőtt befolyásolási törekvéseit kívülről jövő nyomásként értelmezik a tanulók, szükségtelen és illetéktelen beavatkozásként saját életvezetésükbe. Ráadásul a nevelési gyakorlat tényei arra utalnak, hogy a személyi ellenállás ereje egyenes arányban nő a közvetlen hatások gyakoriságával és intenzitásával. Ha ezt a nevelők nem ismerik föl, és a minőségi változás

helyett (életszerű kapcsolat a tanulókkal, bevonom az oktatásba, pedagógus, mint tanácsadó, stb.) a mennyiségi változást választják, akkor általában nem érik el a céljukat, és romlik a kapcsolatuk a tanulókkal, illetve nyílt konfliktusok kirobbanásával kell számolni, ezért a 10. életévtől kezdődően a nevelési folyamatba egyre fokozódóbb mértékben kell bekapcsolni a feladatokból és a kortársi interakciókból származó közvetett nevelő hatásokat. A nevelő szerepe nem válik feleslegessé, csak áttételessé, amennyiben önmaga és a tanuló közé közvetítő közegként beiktatja a feladatokat és a kortársi interakciókat. Annak biztosítása, hogy ezek a közvetítő közegek nevelési értelemben célszerűen működjenek és ténylegesen formáló hatást produkáljanak, a nevelő feladata. Közvetlen nevelési módszerek és szerepük a nevelő hatásokban A nevelési módszerek alkalmazása esetén két szélsőséget feltétlenül el

kell kerülni: • túlszabályozás: önállótlanság, kezdeményező készség csökkenése, értékes ösztönzők elsorvadása, pedagógiai irányítással szembeni ellenállás • szélsőséges spontaneitás: bizonytalanságot, rendszertelenséget, a nevelés céljainak ellentmondó aszociális, egoisztikus, destruktív ösztönzők megerősödését eredményezheti Alapvetően három fajta nevelési módszert különböztetünk meg: • szokások kialakítását szolgáló, beidegző módszerek • magatartási, tevékenységi modellek közvetítése • meggyőződés formálás közvetlen módszerei Természetesen a három módszercsoport egységes hatásrendszert alkot. Beidegződés közvetlen módszerei: • követelés: reális, fokozatos, lehetőleg kérés formájában • gyakoroltatás: a tanulók önkormányzati, tanulmányi és fizikai munkatevékenységeiben egyaránt • segítségnyújtás: nehézségek elhárításával megkönnyíti a begyakorlás

folyamatát, korrekciós szerepet is betölt. Fontos tényező a tanuló - nevelő pozitív kapcsolatának megalapozásában • ellenőrzés: visszacsatolást biztosít a nevelő számára, hogy jó irányban haladnak-e a folyamatok • ösztönzés: alapformája az elismerés, jutalmazás, elmarasztalás, büntetés. Ha lehet, alkalmazzuk a pozitív ösztönzőket! Magatartás-tevékenységi modellek közvetítésének módszerei: A szükségletrendszerben a szokások mellett ki kell alakítani a velük összhangban álló, a szokások magatartás és tevékenységformáló szerepét megerősítő másik szükséglettípust, a példaképet is. A példaképben és eszményképben meghatározott minőségű, részletesen kimunkált magatartási minták testesülnek meg különböző szinten elvont és generalizált formában. A magatartási modellek szelektív közvetítése, belső szükségletté alakítása nélkülözhetetlen a nevelési folyamatban. Ez a közvetítés tapasztalati

úton realizálódik, a tanulók tapasztalatainak célirányos pedagógiai szervezése útján. Ennek a szervező tevékenységnek ellátására szolgáló módszerek: • elbeszélés módszere: élményszerű formában, tapasztalatok • tények és jelenségek bemutatásának módszere: lényegében az erkölcsi normák megvalósulását, a társi elvárásoknak megfelelő magatartás megjelenítését szolgálja realisztikus körülmények között • műalkotások bemutatása • személyes példaadás: alapfeltétele a tekintély megléte Meggyőződésformálás közvetlen módszerei: A komplex hatásrendszer harmadik csoportja a különböző tartalmú normák és eszmék közvetítésére, rendszerré szervezésére, meggyőződés elfogadtatására szolgál: • előadás, magyarázat, beszélgetés: alkalmazható rendszeres tudósító tevékenységben, amikor a normák, eszmék elemzése, megismertetése szisztematikus, egymásra épülő vitába folyik, továbbá

alkalmazható az alkalomhoz kötött és tantárgy anyagához kapcsolódó tudósítás következtében is. • tanulók önálló elemző munkája: olyan önálló feladatokat adjunk a tanulóknak, amelyek megkívánják tőlük meghatározott erkölcsi, esztétikai, higiéniai fogalmak, normák, eszmék értelmezését, értékelését, összefüggésük elemzését. A közvetett nevelési hatások forrásai és szerepük a nevelés folyamatában A személyiség vizsgálatánál láthattuk, hogy a személyiség teljes értékű kialakulásában a kortársi csoportok, különösen pedig a társadalom, a nemzet értékrendjével azonosuló közösségek befolyásának van kiemelkedő jelentősége. A közvetett hatásrendszer forrása a közösség tevékenysége, az ezen belül kialakított feladatok rendszere, valamint a közösségi tevékenység keretében kibontakozó hatások, amelyeket a közösség tagjai produkálnak kölcsönhatások és interakciók formájában. A

hatásrendszernek az alapja közösség tevékenysége, s ez a tényező a meghatározó a személyiség fejlődésében. A közvetett hatásrendszer életre hívásában és orientálásában a nevelő is nélkülözhetetlen szerepet tölt be, csak eljárásait nem közvetlenül az egyénre, hanem a közösség egy részére, vagy egészére alkalmazza. Végeredményben a nevelőnek a közösség személyiségformáló hatásrendszerét orientáló szakszerű eljárásait nevezhetjük közvetett nevelési módszereknek. Tartalmi-minőségi értelemben közösségi tevékenységnek tekintünk minden közösségfejlesztő és önfejlesztő tevékenységet, ami nem destruktív, közösségi vagy egyéni szempontból. Formai-szervezeti szempontból a közösségi tevékenység, illetve a tevékenységet felépítő feladatok lehetnek kooperációs jellegűek, de ölthetnek individualizáló formát is. A közösség tevékenységrendszere elsősorban a következő lehetőségek

felhasználásával fejlődhet ki eredményesen: - tanulói önkormányzatban való ténykedés - közös fizikai munkatevékenységben való részvétel - kiscsoportos tanulmányi tevékenység, csoportmunka A tanulók foglalkoztatása, feladatokkal történő magbízatása során az elvárt magatartásformák begyakorlásának hatása húzódik meg, amelynek eredményeképpen az erkölcsi-társadalmi magatartás és tevékenység-formák szokásszerűvé válnak, vagyis a továbbiakban ezeket az egyén mintegy belső igénytől, szükséglettől vezérelve fogja reprodukálni. A közösségnek nagy hatású a személyiség-formáló kölcsönhatásrendszere. Könnyen felfigyelhetünk a közösségi közegben az egyének között lejátszódó különböző kölcsönhatásokra, mindenek előtt az utánzásra, amely nagy jelentőségűnek látszik a csoporttagok magatartásának alakulásában. Fejlesztő tényező a tanulóknak a közös feladat megbeszélése, megtervezése, a

döntést megelőző érveléseik, vitáik. Talán még az értékelő kölcsönhatások befolyásánál is számottevőbbnek látszik a közösségen belüli kölcsönös példaadás, kölcsönös segítségnyújtás, illetve a kölcsönös felvilágosító hatást, amelyek saját nézeteik, normáik terjesztésére adnak lehetőséget. Nem ritka a közösségben a kölcsönös tiltás és a kölcsönös ellenőrzés sem. A közvetett nevelési módszerek és szerepük a nevelési hatásokban A közvetett nevelési módszerek alkalmazása során fontos, hogy a nevelő eljárása mindig valamely közösségi szükségletnek megfelelő közösségfejlesztő ill. önfejlesztő tevékenységhez kapcsolódik. A közösségi tevékenység megszervezésének módszerei egyrészt biztosítják a tevékenység közösségfejlesztő hatását, másrészt olyan szervezeti formában illesztik ezt a tevékenységet, amely forma garantálja a tanulók és a feladat kapcsolatát, és a munkacsoport

tagjai közti kölcsönös függési-, felelősségi-, ellenőrzési viszonyokat. A nevelőnek a közösség tevékenységéhez csatlakozó tudatosító, mintaközvetítő és szokásformáló eljárásai tekinthetők a kölcsönhatásokat szabályozó nevelési módszereknek A közvetett nevelési módszerek osztályozhatók személyiség-fejlesztő funkcióik alapján a következőképpen: - a beidegzés módszerei: közösségfejlesztő és önfejlesztő tevékenységek megszerzésének módszerei, hagyományok kialakításának módszere ( közvetett követelés, ösztönzés, ellen- őrzés ). - magatartás - tevékenységi modellek közvetítésének módszerei: - nevelő személyes részvétele a közösségi tevékenységben - pozitív egyéni és közösségi munkák kiemelése a közösségi életből - meggyőződés formálás módszerei: közvetett felvilágosítás, vita A beidegzés módszerei: - közösségfejlesztő és önfejlesztő tevékenységek megszerzésének

módszerei: A kooperációt igénylő közösségi tevékenység azt eredményezi, hogy a csoport tagjai között a kölcsönös függési-felelősségi viszonyok jönnek létre, a csoporttagok bármilyen megnyilvánulása közvetlenül érinti a tevékenység folyamatát és eredményességét, a kilépés pedig a saját munkarész automatikus áthárítását jelentené. A közösségi tevékenységrendszer elemei: önkormányzati, fizikai munka, tanulmányi feladatok. - közvetett nevelés: A nevelő által megfogalmazott követelményválasztás. Mindig valamilyen optimális tevékenység vagy magatartásforma kialakítására irányulnak. - közvetett ellenőrzés: Alapvető formája a rendszere beszámoltatás. Az ellenőrző funkciót a közösség gyakorolja, de ennek alkalmait a nevelő alakítja ki. - közvetett ösztönzés: A közvetett ösztönzés módszere egyrészt a csoportos elismerés, csoportos elmarasztalás, jutalmazás és csoportos megvonás, másrészt

pedig a kölcsönös nyilvános értékelés megszervezése. A magatartás-tevékenységi modellek közvetítése: - nevelő személyes részvétele a közösségi tevékenységben: különös fizikai munka esetében szolgáltat hatékony magatartási mintákat a konstruktív magatartás- és tevékenységformulákra. Az értékes kölcsönhatásokat is létrehozza - pozitív egyéni és csoportos minták kiemelése a közösség életéből: Tapasztalati minták kiemelése tapasztalati mintákat ad a magatartáshoz és tevékenységhez. Meggyőződésformálás módszerei: - közvetett felvilágosítás módszere: A tudatosító hatás a nevelő részéről indul ki, a közösségre irányul. és szorosan kapcsolódik a közösségi tevékenységrendszer valamely konkrét akciójához. - vita módszere: A vita keretében éppen azért, mert nem felülről jövő formában érvényesül, nagy meggyőző erejű elemzéseket végezhetnek maguk a tanulók, s a normákat, eszméket egymás

között hatékonyan közvetíthetik. A vita megszervezhető az egész osztály részvételével, de csoportmunka formájában is. Ez utóbbi esetben jobban biztosítható minden tanuló tényleges részvétele a vitában és kapcsolatba kerülése a problémával, mint a frontális vitaforma esetében