Egészségügy | Népi gyógyászat » A gyógyúszás és jelentősége

A gyógyúszás és jelentősége A tornatermi gyógytestnevelés kiegészítendő, a gyógyúszás és annak speciális gyakorlatai nagymértékben segítségünkre lehetnek a különböző betegségek kialakulásának megelőzésében illetve a már meg lévő deformitások korrigálásában. A gyógyúszás fontossága vitathatatlan, hiszen olyan mozgások végrehajtását teszik könnyebbé, melyeket tornateremben nehezebb lenne, vagy egyáltalán nem lehetne elvégeztetni. Ilyen mozgások, a gerincoszlop mobilizására, a kontraktúrák feloldására és a csavaró mozgások végrehajtására szolgálnak. Az uszodai foglalkozásokat két területen végezzük: - helyben végzett speciális gyakorlatok, - gyógyúszás. A speciális gyakorlatoknál fontos a megfelelő hőmérsékletű tanuszoda, ahol a víz legfeljebb az úszó hónaljáig ér. A mozgások végrehajtása a víz felhajtóereje miatt könnyebb lesz; különösen a nagy erőkarral, alulról felfelé irányuló

mozgásoknál. Nagyon fontos, hogy ezen mozgásokat mindig lassú és egyenletes tempóban végezzék a tanulók. A mozgást nehezíthetjük, ha a víz ellenállásával szemben végeztetjük azt. A helyben végzett speciális gyakorlatokat alkalmazhatjuk bénulásoknál (szülési felkarbénulás, myotónia utáni rehabilitáció), othopédiai, traumatológiai, keringési, légzőszervi megbetegedéseknél. A gyógyúszás alkalmazása és beépítése a gyógytestnevelési órákba nélkülözhetetlen, hiszen kiválasztva az optimális terhelést, valamint a megfelelő úszásnemet anélkül, hogy különösebben módosítanánk rajta, pozitív hatást érhetünk el, tanulóink fejlesztésében. A vízben történő úszásnak abban rejlik a fontossága, hogy a túlterhelt gerincet, lábboltozatot képes tehermentesíteni. Úszás közben, a víz felhajtóerejének köszönhetően, a test „könnyebbé” válik, így könnyített feltételek teremtődnek a feladatok

végrehajtására. Az úszás nem csak az izomzatra hat jótékonyan, de „pozitív áthangolást végez az idegrendszeren”. A tornatermi sikertelenséget feledve, a tanuló személyisége erősödik és a további munka elvégzésére nagyobb önbizalommal fog majd hozzá. Laposhát esetében a fiziológiás kialakítása a cél. A mellúszás, gyorsúszás erősítik a mellizomzatot, a vállövet és a hátizmokat, így segítve elő a helyes testtartás kialakítását. A mély hátizmokat a pillangóúszás delfinmozgásával erősíthetjük meg. Kypholordozisnál a cél, a gerinc háti szakaszának mobilizálása, erősítése, a kedvező csípőhelyzet kialakítása. Ilyen deformitás esetén a leginkább célravezető a hátúszással kezdeni az oktatást, ennél az úszásnemnél ugyanis erősödik a has-és hátizom, a lábtempó segítségével a farizom, mely segíti a csípő normál helyzetbe kerülését. Előfordulhat, olyan gyerek, akinek a válla túlkötött,

ilyenkor a mellúszás legyen az első úszásnem, de fel kell hívnunk a figyelmet a helyes levegővételre illetve a sarkok felhúzására. Lordosis esetében a fő feladat a farizmok és hasizmok erősítése, a kedvező csípőhelyzet kialakítása. Leginkább ajánlott úszásnem a gyors-és a hát Mindkét úszásnemnél olyan izmok erősödnek, melyek a csípőt vissza tudják segíteni annak normál helyzetébe. Kyphosisnál a gerinc háti szakaszának mobilizálása, erősítése a kifotikus görbület csökkentése a fő feladat. A legmegfelelőbb úszásnem a cél eléréséhez a hátúszás és kombinációi. Hátúszáskor fellazul a vállöv, megnyúlik a mellizomzat Ha túl merev a hátizomzata a gyereknek, mellúszással lehet kezdeni. Scoliosisnál a hátizomzat általános erősítése, a gerinc körüli „izomfűző” kialakítása és a kontraktúrák oldása a cél. A hátúszás és oldalúszás végeztetése a legfőbb segítség Előfordulhat, hogy

hátúszásnál a konkáv oldali karral rövideket húznak; ezeket a hibákat kiküszöbölhetjük úgy, hogy váltogatott karokkal és a konkáv oldali karral nyújtózkodásokat végeztetünk. Merev vállövű és hátú gyerekeknél a mellúszást oktassuk először, mivel számukra nehéz teljes magastartásba vinni a kart, ami a hátúszásnál fontos. Ferdenyakú tanulók esetében a nyakizmok izomegyensúlyának helyreállítása a cél. Az úszás oktatását mindenképp a gyorsúszással kell kezdeni, majd a mell- és a hátúszás következhet. Fontos az alapos bemelegítés, különös tekintettel a fejbiccentő izomra és a nyakizomra. Tölcsérmellnél a cél a benyomódott szegycsont kiemelése, a mellkas izmainak erősítése. Az oktatást fontos az ún. csúsztatott hátúszással kezdeni, vagyis a húzó kar utoléri a magastartásban lévő másikat. A gyors-és mellúszás is végeztethető, de leginkább háton ússzanak. Tyúkmell esetében a megrövidült

mellizmok nyújtása, fejlesztése, a háti szakasz merevségének oldása a cél. Melldeformitásról lévén szó a legcélravezetőbb a mellúszás gyakoroltatása. Később esetleg a pillangóúszás is oktatható Spenyel-féle deformitásnál a lapocka környéki izmokat kell lazítani, ezt úgy érhetjük el a leghatékonyabban, ha először a mellúszást oktatjuk. Fel kell azonban hívnia a tanulók figyelmét arra, hogy a vállaikat engedjék le és szélesen húzzanak. Csípőízület deformitások Csípőficam során a csípő körüli izmok erősítése a távolító izmok aktivitása a fő feladat. A mellúszást csapott lábtempóval oktassuk, felhívva a figyelmet a sarkok felemelésére és a lábterpesztésre,a közelítő és távolító izmok erősítésére. Ha túl nagyfokú a kontaktúra, akkor gyors vagy hátúszással kell kezdenünk. Serdülőkori combfejelcsúszás és a Perthes-féle betegség esetében is a farizmok és a négyfejű combizom gyengesége

a jellemző, így a fő feladat ezen izmok erősítése. Ajánlott úszásnem a gyors-és a hátúszás. Lábdeformitások Schlatter-Osgood-féle betegségnél a térdízületben jelentkező fájdalom jellemző, különösen nagyfokú térdhajlításokat követően. Így a térdhajlításokat és a túlnyújtást mellőzni kell Az első úszásnem a gyorsúszás legyen, amit hát majd a mell kövessen. Lábboltozatsüllyedéskor meg kell erősítenünk a lábboltozat és a lábszár izomzatát. A mellúszással célszerű kezdenünk az oktatást, hiszen ennél az úszásnemnél a lábmunka során hajlítás, feszítés, közelítés, távolítás, körzés megy végbe a bokaízületben Dongaláb esetében a szárkapocscsonthoz tartozó izmok erősítése a feladat. A legcélravezetőbb, ha a mellúszást végeztetjük a gyerekekkel, hiszen a lábtempó során a felfelé hajlítás, a távolítás, kifelé fordítás erősítik a szárkapocshoz tartozó izmokat. Belgyógyászati

megbetegedések Szívbeteg tanulók, vegetatív distonia, hypertonia, obesitas, asthma bronchiale megbetegedések estén leginkább a szív és a keringési rendszer edzettségi szintjének emelése cél, valamint általános állóképesség fejlesztése. Az asthmás megbetegedések esetében, a helyes légzéstechnikára kell nagy hangsúlyt helyezni. A leginkább ajánlott úszásnem a hátúszás, amit követhet a későbbiekben a mell-és a gyorsúszás is. A csökkentlátók, aszténiások esetében kezdjük a mellúszással, melyet a gyors- és a hátúszás kövessen. A gyógyúszás nem helyettesítheti a gyógytestnevelést, de a kettő együtt nagyon hatékony egyes betegségek megelőzésében és gyógyulásában, legyen az mozgásszervi vagy belgyógyászati. A úszásnem kiválasztáskor minden esetben figyelembe kell venni a gyermek diagnózisát, aktuális állapotát és az esetleges úszást kizáró okokat. Felhasznált irodalom: Somogyiné Kuti Ilona:

Gyógyúszás. Flaccus kiadó,1998 Gárdos M-dr. Mónus A: Gyógytestnevelés Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 1982