Történelem | Középiskola » Áfra Krisztina - A feudális társadalmi és gazdasági rend jellemzői

A középkor A feudális társadalmi és gazdasági rend jellemzői A KÖZÉPKORI URADALOM JELLEMZŐ VONÁSAI Már a R ómai Birodalom fennállásának utolsó századában megfigyelhettük a piac beszűkülését. Ekkor csökkent a városok szerepe, önellátó nagybirtokok jöttek létre Ezeket uradalmaknak nevezzük, s a gazdasági funkciók mellett igazgatási, bíráskodási szerepük is volt. A helyi kereskedelem megszűnt, csak a luxuscikkek távolsági forgalma maradt meg A hatalom alapja a föld volt. Új előkelő réteg alakult ki a római nagybirtokosokból és a germán törzsfőkből. Az alábbi birtokviszonyok alakultak ki:  ALLÓDIUM (majorság): a földesúr saját kezelésű földje, a földesúr a tulajdonos, a jobbágyság műveli  FALUKÖZÖSSÉGI FÖLDEK: a földesúr tulajdonában lévő földön falvak alakulnak, a földet a faluközösség műveli, a földesúr nyomáskényszert alkalmaz, a földet felparcellázzák és kiosztják családok között 

KÖZÖS FÖLDEK: tulajdonosa a földbirtokos, de a földesúr és a faluközössége is használja, pl.: legelő, rét, folyók, erdők A királyok kénytelenek voltak birtokaik egy részét eladományozni, mert ennek a jövedelméből tudta fizetni a hadsereget.  BENEFÍCIUM (jótétemény): az adományozott ajándékba kapja, nem kértek cserébe semmit, szolgálattal nem terhelt  FEUDUM (hűbér): az adományozott katonai szolgálattal tartozik a királynak/urának, tulajdonosát hűbéresnek nevezzük (Ebből a kifejezésből származik a korszak későbbi elnevezése, a feudalizmus.) A király által adományozott nagy földterületekből azok urai szintén kénytelenek voltak szolgálat fejében földet adományozni. Csak azokra terjed ki a hűbérlánc, akiknek volt tulajdonjoga. Ez a folyamat eljutott azokig, akik a birtok jövedelméből már csak saját fegyverzetüket tudták finanszírozni. Az uralkodó réteg ilyen rendeződését találóan hűbéri láncnak

nevezzük. (adományozó = senior, akinek ad az a vazallus) A jobbágyság kialakulása A hűbéri láncolattal egy időben, és az alatt alakult ki a jobbágyság, három társadalmi csoport összeolvadásából: a korábbi rabszolgákból, a colonusokból és a szabad germán parasztokból. A jobbágy csak használója volt földjének, ám azt szabadon örökíthette, sőt el is adhatta. Ezért a földje nagyságának arányában szolgáltatásokkal tartozott a föld tulajdonosának. Ez lehetett munka, azaz robot (szántás, építkezés); termény (kilencedik tized, vagyis a kilenced) – az évi termés egy része; és később pénz. Röghözkötöttek voltak, és nem házasodhattak meg uruk beleegyezése nélkül, de helyzetük a rabszolgákéhoz képest egyértelműen kedvező volt. Valamint a földesúrnak joga volt eljárni saját jobbágyai ügyében, ezt nevezzük úriszéknek. A MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKA FEJLŐDÉSE A X-XI. SZÁZADBAN A korban a mezőgazdaság volt a

meghatározó. Zárt, önellátó gazdaságok (naturális) működtek. Ez azt jelentette, hogy egy földterületen belül mezőgazdasági és ipari tevékenységgel is foglalkoztak. Ennek eredményeként a kereskedelmi forgalom beszűkült Megmarad a házi ipar és a távolsági kereskedelem. Kezdetben az erdőirtással nyert területeket felszántották, s a földet kimerülésig művelték, majd más földeket fogtak termőre. Ez a talajváltó rendszer alacsony hozamú volt, s csak kevés ember ellátását biztosította. A népességnövekedés és a jobb életfeltételek utáni vágy rákényszerítette a földet művelőket bizonyos , már az ókorban is ismert technikák alkalmazására. A fejlesztésben élen jártak a kolostorok Az első állomás a kétnyomásos gazdálkodás elterjedése volt. A termőföld felét bevetették, a másik felét pihentették, ugarnak hagyták, ahol az állatállomány legelhetett. Így a föld ½ része termett. Ezt fokozatosan felváltotta

a háromnyomásos gazdálkodás Itt az ugar a termőföldnek már csak az egyharmadát jelentette, így a föld 2/ 3 része termett. A földet három részre osztották: egy rész ugar, egy rész tavaszi gabona, egy rész őszi gabona. Az egységek évente cserélődtek Döntő változást hozott az új, csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke. Jelentős volt a borona elterjedése, mely a s zántás után a föld lazításával segítette az elvetett magok kicsírázását. A nehézeke csak a fogatolás új módjával, a szügyhámmal együtt terjedhetett el. A IX-X. századtól kezdve terményfelesleg jelent meg a mezőgazdasági termékekből Ám a hel yi kereskedelem ekkorra teljesen elsorvadt. A távolsági kereskedelem azonban jelentős maradt. Kialakult az árutermelés, ami a kézműipar fejlődéséhez, valamint polgárosodáshoz vezetett. E M E L T S Z I N T A FRANK BIRODALOM TÖRTÉNETE A germán frank törzsek az V. században telepedtek le a Rajna és

a Mász folyó vidékén Romanizálódtak. Klodvig (482-511), a Meroving család tagja:  legyőzte ellenfeleit  egyesítette a frank törzseket  megszilárdította az államot  elfoglalta a trónt  legyőzte a nyugati gótokat  Gallia nagy részét uralma alá vonta Ő lett az első frank király. A Loire vidékétől a Rajnáig terjedő országot hozott létre Frank Királyság Nagyban segítette Klodvig államszervező munkásságát, hogy csatlakozott a nyugati kereszténységhez. Törvényeket is alkotott Jobban áttekinthetővé tette a közigazgatást, grófságokat hozott létre, melyek élén a gróf állt. A grófok feladata: - helyi ügyek intézése - adók beszedése - törvények betartatása - gazdasági ügyek intézése Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően megerősödött a központi királyi hatalom. Halála után, utódai uralkodásának idején szétesett az állam, hatalomra törtek a nagybirtokosok és a grófok. Megerősödtek a

majordomusok (udvarnagyok) Ők kezdetben a király kíséretének vezetői voltak, később a királyi birtokok irányítói, a király halála után az állam, és a hadsereg irányítása volt a feladatuk. A frank állam újbóli egyesítése a Karolingok nevéhez fűződik, pontosan Martell Károly majordomus (714-741) nevéhez, aki megszilárdította a központi hatalmat. Az arabok 711-re elfoglalták Hispániát és Gallia területére törtek, Károly 732-ben Poitiersnél megállította őket, alkalmazva a nehézlovas-páncélos taktikát. Martell Károly fia, Kis Pippin (751-768) 751-ben a püspök támogatásával elűzte az utolsó Meroving uralkodót, és átvette a hatalmat. Ezzel a frank állam új virágzása kezdődött el Róma a ny ugati katolikus keresztény hitre tért Kis Pippintől kért segítséget. A frankok visszaszorították a longobárdokat, akik veszélyeztették a pápaságot és Róma fennállását. Az új Karoling-király Róma és Ravenna vidékét

a pápána k adományozta, ezzel létrejött a Pápai Állam. Kis Pippin fia, Nagy Károly 768-814-ig uralkodott. A frank állam erejét hódításokra használta. Nyugat-Európa nagy részére kiterjesztette hatalmát Nagy Károly hódítása:  Pannónia elfoglalása 807-ben az avaroktól  Hispánia északi része az araboktól  A szászok meghódítása  Bajor területek megszerzése  Legyőzte a longobárdokat, elvette földterületeiket, és a pápának adta, aki ott létrehozta a pápai államot. 800 dec25-én a pápa császárrá koronázta A birodalom központja Aachen lett. A hódítások 800-ra befejeződtek Károly hatalma meggyengült, de a nagyobb problémát a meglévő területek összefogása és irányítása jelentette. Ez nem kis feladatnak számított A grófságok közül néhányat őrgrófságnak nevezett, feladata a határvédelem volt. A király rendszertelen időpontokban ellenőrizte a grófokat, hogy ne csaljanak. A következő tisztségeket

hozta létre a király:  Palotagróf: bírói feladatok ellátása  Főkancellár: a kancellária élén állt, feladata az oklevelek adományozása, ezt a tisztséget egyházi személyek töltötték be  Kamarás: gazdasági ügyek intézése  Főmarsall: katonai ügyek intézése Fejlesztette a tudományt, támogatta az iskolákat. Alkalmazta a Karoling-minusculát Károly halála után meggyengült a központi hatalom. A frank állam Nagy Károly halála után rohamosan gyengült. Fia, Jámbor Lajos (814-840) már nem tudta összefogni a birodalmat. 843-ban Lajos fiai Verdunban felosztották egymás közt a birodalmat (verduni szerződés). o Kopasz Károly kapta a nyugati részeket, a későbbi Franciaországot. o Német Lajos a Rajnától keletre eső vidéket, a majdani Németországot. o Lothar kapta a császári címet, Itáliát, Burgundiát és a róla elnevezett Lotharingiát. A részek sem maradtak egységesek, grófságok, tartományok egyre lazább halmazává

váltak. A feudális társadalmi és gazdasági rend jellemzői A Római Birodalom fennállásának utolsó száz évében visszaesett az árutermelés és beszűkült a piac. Ennek ok a rabszolgaságot felváltó colonusrendszer volt A Nyugat önellátó nagybirtokok sokaságára esett szét. Ezeket uradalmaknak hívjuk, s gazdasági funkcióik mellett igazgatási, bíráskodási szerepük is volt. A nem véletlenül ,,sötétnek’’ nevezett középkorban azonban némi fellendülést jelentettek a mezőgazdasági fejlesztések. Északon új eszközök, módszerek alakultak ki Eleinte az erdőirtással nyert területeket felszántották és a föld kimerüléséig művelték. Ezt nevezzük talajváltó rendszernek. De ez a módszer alacsony hozamú volt A fejlődés első állomása a kétnyomásos gazdálkodás volt, amelynek lényege, hogy a termőföld felét bevetették, a másik felét ugarnak hagyták, ahol az állatok legelhettek, és trágyájukkal felfrissítethették a

földet. Minden évben másik fél volt a szántó és másik a legelő. A következő lépcső a háromnyomásos gazdálkodás volt, ahol az ugar már csak a termőföld egyharmadát jelentette, a maradék két harmad közül az egyik tavaszi, a másik őszi gabona volt. Az egységek évente cserélődtek Új eszközöket kezdtek el használni, mint a csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke. Ennek segítségével mélyebben tudtak szántani Jelentős volt még a borona elterjedése is. A nehézeke fogatolása csak a szügyhámmal együtt terjedhetett el, ami segítségével nagyobb erőkifejtésre volt képes az igavonó állat. A fenti technológiai és technikai újdonságok tették lehetővé, hogy a 12. századra a mezőgazdaság virágzásnak induljon Nyugat-Európában, megjelenjen a többlet, javuljanak az életkörülmények, növekedjen a l akosság száma - és kialakuljon a növénytermesztés és s az állattenyésztés egyensúlya. A hatalom alapja a f

öldbirtok volt. Az előkelők az újonnan földet szerzett germán törzsfőkből és kíséretükből alakultak ki. Az újdonsült királyok hatalmuk biztosítása érdekében kénytelenek voltak földet osztani híveik között. Ezeket a birtokadományokat (benefíciumokat) a király bármikor visszavehette. A fegyveres szolgálathoz kötött földet hűbérbirtoknak, feudumnak nevezzük. Ebből a kifejezésből alakult ki a korszak elnevezése: feudalizmus. A király által adományozott nagy földterületekből azok urai szintén kénytelenek voltak szolgálat fejében földeket átadni, és ezek tulajdonosai megint csak hasonlóan tettek. Az uralkodó réteg ilyen rendeződését hűbéri láncnak hívjuk, melynek tagja volt az egyház is. Az adományozó a hűbérúr (senior), az adományozott a hűbéres (vazallus). Mindannyian a nekik alárendelt parasztok munkájából éltek, akik védelmére elkötelezték magukat. Fokozatosan létrejött a jobbágyság korábbi

rabszolgák, colonusok, szabad germán parasztok összeolvadásának eredményeként. A jobbágy csak használója volt telkének, de azt szabadon örökíthette. A telek nagyságának mértékében szolgáltatásokkal tartozott a földesúrnak. Meghatározott időtartamú robottal tartozott a földesúrnak, ami azt jelentette, hogy az allódiumot kellet művelni, szállítani, építkezni. Az allódium a földesúr saját kezelésű birtoka A roboton kívül terményadót is kellett fizetnie a jobbágyoknak, és ajándékokat adni, nagyobb eseményekkor. A jobbágy személyileg is függött urától, mert költözködése fölött a földesúr döntött. A termelés rendjét a f aluközösség szabta meg A falu közösen birtokolt határát dűlőkre osztották és meghatározták, hogy melyikben mit kell termelni. Évenként minden dűlőben osztottak valamennyi családnak megfelelő parcellát. Sorshúzással döntötték el, ki melyik területet műveli Ezeken a f alu által

meghatározott növényt kellett termelni (nyomáskényszer). A paraszti tulajdon örökölhető volt. A dűlőkön kívül voltak közös használatú területek, mint például, patak, tó, erdő, legelő