Földrajz | Felsőoktatás » Mezozoikum

Mezozóikum Földtörténeti középkor ~245-230 millió év - 67-65 millió év Tagolása nagyrészben lábasfejűek törzsfejlődésén alapul ~160 millió évig tartott A paleozóikumnak ~fele (Többek között a bővebb ismeretanyag folytán) Időszakai: triász (245-230 millió év - 210-195 millió év) júra (210-195 millió év - 145-135 millió év) kréta (145-135 millió év - 67-65 millió év) Globálisan egységes Nagy kihalás A triász ősföldrajza I. Neve a német („germán”) triász hármas tagozódásából A Tethys felnyílásának kezdete, Paleotethys bezáródása megindul A tethys Ny-K irányban ékelődik a Pangea tömbjébe A triász ősföldrajza II. Európában két fő kifejlődés Alpi triász Germán triász (É-on Németo., Szilézia, É-Franciao) Hármas tagozódás: -alsó: „buntsandstein” v. tarka homokkő (a mai Alpidák zónájában) Végig tengeri kifejlődések (sekélyebb és mélytengeri) alsó: átmenet a perm

szárazföldi (törmelékes, uralkodóan szárazföldi) és a fiatalabb triász tengeri -középső: „muschelkalkstein” képződményei között v. kagylós mészkő (pl. „werfeni palák”) (transzgresszió: tengeri fáciesek) középső: karbonátos fáciesek -felső: „keuper” (pl. Gutensteini Mészkő, (regresszió: szárazföldi, törmelékes) Wettersteini Mészkő) felső: zátonymészkövek, dolomitok, (Magyarországon pl. a Mecsek) medencékben mészkövek (pl. Dachsteini Mészkő, Hallstadti Mészkő) A júra ősföldrajza I. A Paleotethys bezáródik, a Tethys fokozatosan felnyílik A júra ősföldrajza II. A Tethys eléri legnagyobb kiterjedését Megindul az Atlanti-óceán felnyílása a közép-atlanti térségben A júra ősföldrajza III. A júrában általános transzgressziós folyamatok zajlanak Hármas tagolású: Alsó-júra v. liász („fekete júra”): átmeneti képződmények a mély, nyíltvízi (pelágikus) képződmények felé

(transzgresszió) pl. sekélytengeri mészkövek, Hierlatzi Mészkő Középső-júra v. dogger („barna júra”): általánosan mély, nyíltvízi képződmények, gyakori a karbonátkompenzációs szintnél nagyobb vízmélység pl. „ammonitico rosso”, oolitos vasérc (Lotharingia), radiolaritok Felső-júra v. malm („fehér júra”): sekélyesedés pl. sekélyebb vízi, világosabb mészkövek, pl. „solhofeni litográf pala” A kréta ősföldrajza I. Megindul a Tethys bezáródása, felnyílik az Atlanti-óceán déli ága és megkezdődik az északi ág felnyílása A hajdani Gondwana „romokban hever”: leválik az Indiai-szubkontinens illetve a még összetartozó Ausztrália és Antarktisz A kréta ősföldrajza II. A Tethys bezáródása A vízzel borított területek visszaszorulása Az északi, epikontinentális kifejlődés: alsó-krétában szárazföldi és brakkvízi képződmények felső-krétában „írókréta” (Dover, Rügen) A déli

(Tethys) kifejlődés: Sekélyesedés, továbbra is nyíltvízi képződmények Zátonyépítő szervezetek (Rudisták), mészvázú egysejtűek Megjelenik a „flis” kifejlődés: (Alpokban általánosan) víz alatti zagyárak üledékei osztályozott rétegződés hegységképződés, megnövekedett relief, pl. földrengések megbontják az egyensújt, megindul az üledékfolyam a lejtőn (akár 60-80 km/h) A Föld képe a Mezozóikum végén A Tethys bezáródásával és az Indiai-óceán felnyílásával India közelít Ázsia felé; Európa és Afrika közelednek, a közöttük lévő, leszakadt mikrolemezek rotálnak (Kárpát-medence) Az Atlanti-óceán északi ága is kiszélesedik A mezozóikum növényvilága Az északi és déli félteke közötti flóraeltérés mérséklődik Mészalgák, zöldalgák fontos szerepe Triász: szárazságtűrő nyitvatermő flóra (pl. Cycadales) Júra: paleozóos alakok eltűnnek, nyitvatermők túlsúlya (fenyőfélék)

csapadékosabb klímán Ginkgo-félék, páfrányok Általános elterjedés Kiegyenlített klíma Kréta: kréta közepén megjelennek a zárvatermők Egyszikűek Kétszikűek (pl. pálmák) (pl. nyír, tölgy, bükk) A déli féltekén a nyitvatermők visszaszorulnak A mezozóikum gerinctelen állatvilága I. Egysejtűek: Foraminiferák krétától akmé Orbitolina Globigerina Radioláriák: egysejtű kovavázú élőlények, különösen a júrában Korallok: fejlettebb, hatsugaras korallok, különösen triászban A mezozóikum gerinctelen állatvilága II. Puhatestűek: kagylók szerepe egyre nő Diceras Trigonia Hippurites Inoceramus Gryphaea A mezozóikum gerinctelen állatvilága III. Puhatestűek: lábasfejűek Ammomoideák főként, Nautiloideák alárendelt szerepben A mezozóikum tagolása jórészt rajtuk alapul Ammonoideák közül a perm-triász határt csak két család éli túl Triászban virágzás, a júrába pedig újból csak egy nemzetség

lép csak át (Phylloceras), onnan újabb virágzás Lobavonal fontos bélyeg, egyre bonyolultabb lesz az evolúció során Aptychus, sypho szerepe A mezozóikum gerinctelen állatvilága IV. A külső vázas lábasfejűek fel-, majd kicsavarodása Az ópaleozóikumtól a krétáig A mezozóikum gerinctelen állatvilága V. Triász Ceratites Hungarites Balatonites Júra Phylloceras Stephanoceras Parkinsonia Turrilites Kréta Baculites Macroscaphites A mezozóikum gerinctelen állatvilága VI. Puhatestűek: lábasfejűek: belső vázzal rendelkezőek Belemnites (júra-kréta), utódaik ma is csigák: egyre nagyobb szerep Nerinea Pörgekarúak: szerepük csökkenőben Pygope Tüskésbőrűek: tengeri liliomok, krétában tengeri sünök Ízletlábúak: júra-kréta: rákok, júrától rovarok A mezozóikum gerinces állatvilága I. Halak: különösen a triászban (zománcpikkelyesek) Kétéltűek: triászban páncélos kétéltűek legfejlettebbek, júrára

kihalnak Hüllők: mezozóikum a virágkoruk, különösen a Dinosauria csoport Hüllő vagy madármedencéjűek illetve kettő vagy négy lábon járók A mezozóikum gerinces állatvilága II. Tyrannosaurus Triceratops Iguanodon Ichtyosaurus Pterodactylus A mezozóikum gerinces állatvilága III. A hüllők és emlősök közötti átmenet jól tanulmányozható Emlősszerű hüllők a triászban elterjedtek A nagyobb testűek eltűnnek, mert a kisebb testméret előnyösebb A kisebb hőleadás biztosabb hőszabályozást biztosított A kis termetűek maradtak fenn Az első valódi emlősök a triász-júra határról ismertek Az erszényes és méhlepényes emlősök a kréta vége felé jelentek meg egyszerre A mezozóikum gerinces állatvilága IV. A hüllők és a madarak közötti átmenet is jól tanulmányozható Ősmadár (Archeopteryx) a júrából: Hüllő, mert: koponyafelépítés, erős-fogas állkapocs, stb. Madár, mert: tolla volt Archeopteryx A

mezozóikum végi kihalás kérdése Komplex folyamat lehetett, számos oka lehet, számos teória született Lehetséges okok: -Vízi élettér szűkülése -Kontinensek távolodásával, elszigetelődés, genetikai katasztrófa -Túlzsúfoltság miatti stressz folytán fellépő genetikai mutációk -Kozmikus sugárzás növekedése (szupernova robbanás v. pólucsere?) -Meteorbecsapódás -Stb. A családok 25 %-a kihal Jelentősebb csoportok: pl. Sauropodák, Ammonoidák, Belemnoidák, Globigerinák