Nyelvtanulás | Magyar » Szófajtan, alaktan

SZÓFAJTAN, ALAKTAN 1 AZ ALAKTAN TÁRGYA, CÉLKITŰZÉSE, FELADATAI 1. Az alaktan tárgya és alapkategóriái: Morfológia tárgya: a morfémák/szóelemek, morfémaszerkezetek és morfémarendszerek vizsgálata. Morféma: a legkisebb jelentéssel bíró nyelvi egység/szóelem. Morféma szerkezet: több morféma kapcsolódik egymás mellé, ez hozza létre. Pl.: szótő+képző, szótő+jel+rag, szótő+képző+rag Morféma rendszerek: egy adott morféma a rendszernek a tagja. Pl: képző a képzők rendszerének a tagja; -ság (nomen képző) denominális nomenképzőkhöz tart. Az alaktan egyrészt a különféle morfématípusok, osztályok jellegzetes sajátosságait írja le, másrészt az egyes morfémák morfémaszerkezetté, azaz szóalakká kapcsolódásának a szabályait írja le. Morféma típusai: 1. kötött, 2 szabad, 3félszabad morféma fogalma: alaktan alapkategóriája, a legkisebb nyelvi jel. - fonémának csak jelentés-megkülönböztető szerepe van -

morféma: önálló hangalakja és jelentése van - szintagma: két morfémának szabad grammatikai kapcsolata/szószerkezet - mondat - szöveg morféma fajtái: 1. szabad: önállóan is előfordulhatnak: tőmorfémák nagyrészt, a csonka tövek nem ide tartoznak 2. álszók: az a szó, amely önállóan nem fordul elő a mondatban, csak egy másik szóval Pl: névelő, névutó, igekötő 3. csak más morfémával együtt előforduló morfémák: toldalékmorfémák, passzív tövek A tőmorfémákat általában kötött morféma követi, ezek az affixumok. - tőmorféma az, amihez a toldalékok járulnak - affixum a tőmorfémához járul Alaki szempontjából: 1. egyváltozatú, 2 többváltozatú Mindig van egy invariáns alakja, ez az alternáns. Szótövek szempontjából: 1. szótári tő: szabad morféma; 2 passzív v csonka tő= félszabad morféma; 3. abszolút tő (tovább már nem bontható); 4 relatív tő (viszonylagos tő) 3. Affixumok típusai: 1. praefixum: tő

előtt áll, pl: leg-, legjobb 2. szuffixum: az affixum a tő után áll 3. infixum: az affixum beékelődik a tőbe (Antal László: birttöbbjel: házaim) 4. konfixum/cirkumfixum: a tő ékelődik be az affixumba (indonéz nyelv) 5. koafixum: az affixum előhangzója A szuffixum típusai: 3 toldalékmorféma van. 1.KÉPZŐ: - nem kötelező elem, hiánya miatt nem veszünk fel zérómorfémát, -legbelsőbb helyzetű, megtűr maga mellett más képzőket is, -állhat utána jel, rag, -nem köti meg a szóalak szófaját, -nem akadályozza meg a további szófajváltást, -lehet: szófajtartó (denom.nom, deverbverb), szófajváltó (denom.verb, deverbnom), -gyakran a képző határozza meg, hogy a szónak milyen bővítési lehetősége lehet. 2.JEL: - belső helyet foglal el, általában a tő vagy a képző után helyezkedik el, -megtűr maga mellett, más jeleket, de csak szófajonként meghatározott módban, -szófajváltást nem okoz, de csatlakozása megakadályozza a további

szófajváltást, vagyis szófajkötő elem, -nem változatja meg a szó paradigmatikus értékét, csak ugyanazon a s íkon eltolja, -lehet kötelező elem: idő-, módjel / olvas ø idő, mód, -lehet tetszőleges is. 3.RAG: 2 - kötelező elem igénél és főnévnél, -szóalakzáró, -más toldalék nem követheti, és ragból csak egy lehet, -szófajkötő elem, -mindig valamilyen szintaktikai viszonyt jelöl, -a hierarchiában a magasabb rendű mondattag felé jelöli ezt a viszonyt. 4. Morfémaszerkezetek: Ha egy tőmorfémának több változata van, ezek közül egy főváltozat, a főváltozat többnyire szabadmorféma, és ezt szótári tőnek nevezzük Azokban az esetekben, ha egy szónak több tőváltozata van, az egyik a szótári tő, a többi a passzív vagy csonka tő. Relatív tő: viszonylagos tő, szemben áll az abszolút tővel (tovább már nem bontható tő) Pl.: le│ír │hatatlan A szótári tő szemben áll a csonka és passzív tővel. Abszolút

tövek: 1. névszótő Egy- és többalakú tövek vannak. Egyalakú: minden egyes szuffixum előtt ugyanaz áll. Mgh-ra végződő névszótövek Pl.: fa fának, fához (tővégi időtart. vált) Msh-ra végződő: pl.: három harmadik (passzív vagy csonka tövű alternáns) 2. igető v-s tövű igék csoportja: pl.: nő növök sz-v vált.: levő sz-re, v-re, mgh-ra, msh-ra végződő igék: n-es tövek: pl.: van, jön ÚJ MAGYAR NYELVTAN SZERINTI ALAKTAN Kiefer Ferenc: szerinte az alaktan a szó szerkezetével foglalkozik. A szó szerkezetének a vizsgálata nem feltétlenül az alaktan belső ügye, hanem hangtani, fonológiai meggondolások is szerepelnek benne. Ezt morfonológiának nevezi A mondattannal is kapcsolatba kerül, ugyanis a Ebből következik, hogy 3 alaktan-fogalom van: 1. önálló modul, mely szoros kapcsolatban áll a hangtan, alaktan moduljaival 2. az alaktan szét van osztva 3. az alaktan teljes egészében a szótan része Nem egyszerűen listaként, hanem

szabványokként kell elképzelni (generáló) Kiefer: a 3. m egközelítést fogadja el: generáló szóelem A szabályok generálják a szavakból a mondatot. A mondatokból a szöveget Leíró grammatika ↔ generatív grammatika 3 Kötött morféma: ha egy tőmorfémának több változata van, az egyik mindig a főváltozat (szótári tő). Ennek grammatikai státuszát tekintve nyelvenként változik. Rendszerint a szótári tő megegyezik a szótári alakkal. Főnév esetében a nominatívusz Ige esetében: kijelentő mód, jelen idő, E/3 Ír+mód zérómorf+idő zérómorf+személyrag zérómorf. Infinitívusz az ige szótári alakja: magyarban más szófaj (főnévi igenév) Az igék között kivételes eset: 2 van: a szótári tő és a szótári alak nem esik egybe: 1. ikes igék: a szt alak vagyis a szt tő nem szabad morféma pl: esz│ik E/3 igei személyrag 2. fiktív vagy passzív tövek: mert ilyen formában nem fordulnak elő a szótárban, csak képzett alakban

pl.: for│dul Fiktív töveket ún. disztribúciós módszerrel szokták kimutatni (nyelvi elemek környezete): csill│og, csill│ámlik nem szótári tő Benkő Loránt: A magyar fiktív tövű igék Bp.: 1984 T. Somogyi Magda: Passzív tövek leíró vizsgálata a magyarban, NyTudÉrt 125 szám A MORFÉMÁK FAJTÁI KAPCSOLÓDÁSI LEHETŐSÉGEIK ALAPJÁN 1. igetövek és névszótövek: utánuk más morfémák következhetnek, és egy szóalakot alkothatunk 2. igei, névszói toldalékok önállóan képezhetnek szóalakot Ezek az első csoport morfémáival együtt szerepelhetnek. Pl: házban, legjobb 3. a valódi kötőszók, indulatszók, módosítószók egy része nem vehet fel toldalékot és nincsenek kötve más morfémákhoz. Pl: talán, nem 4. a névelők, névutók és az elváló igekötők látszólag önállóak, azaz nem toldalékok, nem is toldalékolhatóak, de mindig morfológiai szerkezetek alkotórészei, anélkül, hogy egy szóalakot alkotnának velük. Pl: a

ház, asztal alatt 5. átmeneti típus az első és a 3 között a határozószó, mert járulhat hozzá toldalék, de nem kötelezően és korlátolt mértékben. Pl: hátul, hátulsó 6. a passzív tövek és az ikes igék tövei hasonlóan az igei és a határozószói tövekhez önálló hangtesttel rendelkező elemeivel alkothatnak szóalakot. Egymagukban nem állhatnak Pl: fak│ad, fak│aszt 7. a zérómorféma önálló hangesttel nem rendelkező viszonyító elem, amely testetlensége miatt áll szemben más toldalékokkal. Pl: a főnévnél a nom Igei A szabad morféma fogalma olyan nyelvészeti felfogásból származik, amely nem ismer zérómorfémát. Abban az esetben, ha a s zabad morféma fogalmát fenn akarjuk tartani: a s zabad morféma olyan morféma, amely egyedül vagy zérómorfémával is alkothat szóalakot. A magyarban a módjel az ige esetében kötelező toldalékmorféma, az időjel és a személyrag is! 4 ALAKTAN, SZÓFAJTAN KIALAKULÁSA Az ókori

görögök 5. sz-ban és az óindek is foglalkoztak vele Az óindeké nem hagyományozódott A latin grammatika vette át a görögöt és ez hagyományozódott tovább. A g és az ói Grammatikák teljesen külön készültek és mégis azonosak. A szavak két csoportját elkülönítették: 1. ragozható szavak 2 változatlan szavak A mondatbeli szerep és toldalékolás alapján két nagy kategóriát különítettek el: igék, névszók. A morfémák szerkezeti tulajdonságát vizsgálva. Az óindek érték el a legrészletezőbb eredményeket, figyelembe vették az igék és névszók gyökeit. Gyökelmélet: ez lesz az alaktan alapja A gyökelmélet alkotja a nyelv grammatikai gerincét. Fokozottan jellemző a magyarra, mert gazdag az alakrendszertana. Óindek: szavak paradigmarendszerét felállítják (névszók, igék). Az alaktani elemek a mondatban töltenek be funkciót. Következtetés: alaktan elválaszthatatlan a mondattantól A paradigmasorok létrehozásában az alaki

egyezéseket és különbségeket vetik egymásra – deklinációs, konjugációs sorozat. 19. sz történeti összehasonlító nyelvtudomány – új kutatások, nyelvtipológia megszületése Friedrich Schlegel. 3 nyelvtípus: - izoláló - agglutináló (ragasztó) - flektáló (tőváltakoztató) Új Grammatikus Iskola: alaktani jelenségek fontossága, Herman Paul: a n yelv lélektani irányzatának megteremtője. A nyelv pszichofizikai képződmény, célja: az egyé és a közösség közti érintkezés megvalósítása. E cél elérésében fontos szerepe van az alakrendszertani elemeknek Ő és az iskola tagjai vizsgálták az indoeurópai nyelvek alakrendszertanának történetét. A 19 sz végére ennek a bírálata megszületik Coutrenay: leíró alaktani ismeretek fontosak, enélkül történeti alaktant nem lehet művelni. Saussure: a leíró nyelvészet szorgalmazója. Szükség van leíróra és történetire is A nyelv jelek rendszere, a nyelv és a beszéd

elkülöníthető egymástól. Beszéd = nyelv működése A nyelvben mindig jelentkezik a társadalmi és a lényeges vonás, a beszédben pedig a sajátos vonás. Az alaktan a nyelv része. Saussure: asszociatív és szintagmatikus kapcsolatok között különbséget tesz. 1. asszociatív: a l élektani különbségek alapján asszkapcs-nak minősíthetjük azokat a kapcskat, melyekben a j elölt és a j elölő forma bizonyos alaki jelentéseket vagy jelentésbeli hasonlóságokat vesz a társításokhoz alapul. Pl: metafora 2. szintagmatikus: a megformált mondatokban lelhetők fel, ezek nyelvi tények a. Prágai funkcionális nyelvészek: a nyelv funkcionális megközelítése b. Koppenhágai Glosszematikai Iskola c. Amerikai leíró v deskriptív Iskola - képviselője: Bloomfield, morféma meghatározása hozzá fűződik. Kötött morfémának is van jelentése. - a közvetlen összetevők módszere: mindent 2 részre osztanak - generatív grammatika: Chomsky: elemkészletek

sorába osztja be a szófajokat és morfémákat. Mondattá generáljuk Molnár Ilona: ezzel foglalkozik, a magyar igei struktúra viselkedését tanulmányozza. Az igei struktúrák megkülönbözető jegyei közül melyek a legfontosabbak. A magyar mondatszerkezetben az ige tölti be a legfontosabb funkciót. Az alany is uo meghatározója a mondatrésznek, mint a tárgy és a határozó. A jelző egy kategóriával lejjebb kerül 5 Deme László: szinteződés és tömböződés a magyar mondatban 6. ige a legfelső 7. második szint: ennek bővítményei 8. 3 szint: a jelző Ezek kisebb tömbökbe rendszereződnek. Minden nyelvnek van elemkészlete és szabályrendszere ÚJ MAGYAR NYELVTAN: generatív szerkezetű. Ezek kijelentik: 9. nem csak azt kell meghatározni, amit lehetséges egy nyelvben, hanem a hibás szerkezeteket is. 10. Az egyes nyelvek ugyanazokat az eszközöket használják, de sok kombináció van Generatív grammatika: Célja: a nagy változatosságban

kimutassa azt, ami egyetemes. 11. probléma-centrikusság (ÚMNy) ↔ (MG csak leírja a dolgokat) 12. a magyarázó központúság is jellemzi 13. a generatív rendszer szerint nincs szükség szófajtani vizsgálatra Ez a mondattanhoz tartozik. É. Kiss Katalin: agglutinálóra vonatkozik: SVO, SOV Péter tegnap megismerte Jancsit 12 variáció. A magyarban pontos morfológiai jelölőjük van a mondatrészeknek - topic és predikátum: logikai alany (amiről teszünk vmlyen megállapítást) - fókuszos szerkezet: Jancsival Péter ismerkedett meg. P a fókusz A generatív nyelvtan felfogásában az anyanyelvtudás egy nagyon általános elvekből és paraméterekből álló, velünk született tudati rendszerre, az ún. EGYETEMES NYELVTANI RENDSZERRE épül. Elvei: az emberi nyelvek közös sajátosságait fogalmazzák meg. 6 SZÓTÖVEK: 14. abszolút tő: a szónak azon töve, amely tovább már nem bontható Pl: gond│oskodásának 15. relatív tő: még tovább bontható

Szűken értelmezve: képzett származékszó, tágan: a jellel, raggal ellátott szóalakok, van még mögötte más morféma relatív = viszonylagos. Pl: gond│os│kod│ásának 16. passzív vagy csonka tő: nem szótári tő, többalakú tő, mert ekkor vannak szótári tövek, melyek mondatban önállóan előfordulhatnak (bokor), de vannak, amelyek csak bizonyos toldalékok előtt szerepelhetnek, önmagukban nem állhatnak (bokr-) 17. szótári tő: a szótárban szerepel, önállóan IGETÖVEK: 18. egyalakúak: vmilyen toldalék előtt megtalálható 19. többalakúak: a. hangzóhiányos: igényel – igénylő, csörög –csörgő b. v-s tövűek: i. v-s: fő, lő, nő, rí, ró, sí, sző, nyű ii. sz-es és v-s: lesz, tesz, vesz, hisz, visz, eszik, iszik 4 alternánsa van: sz-es, vs, rövid és hosszú mgh-s: tesz, tevő, tehet, tétel iii. n-es: megy, jön, van iv. sz-z-vált: igyekszik, emlékezik NÉVSZÓTÖVEK: mgh-ra és msh-ra végződő tövűek v. hangzóhiányos:

bokor – bokrot vi. véghangzóhiányos: ifjú – ifjak kezd egyhangúsodni Jelentéselkülönítő szerepe van: borjú – borja – borjúja, itt a szinkróniában a diakrónia lelhető fel. Funkciómegoszlás következik be vii. V-s tövek: 1. szóvégi időtartamot változatlanul hagyó: mű – művek (passzív tő) 2. tővidtvált: ló – lovak 3. hangszínt és időtart-t vált: hó – havat 4. véghangzóhiányos: tetű – tetvek viii. ix. x. xi. xii. o-a, ö-e vált: ajtó – ajtaja, tető – teteje tőv.idtvált: alma – almát tőbelsei idt.vált: három – harmadik hangugrató: pehely – pelyhet keverék: több tőtípusú: három – harmadik A SZÓFAJI FELOSZTÁS PROBLÉMÁI A GRAMMATIKÁBAN Szempontok: 1. a szó alakját 2. jelentését 3. mondatbeli szerepét 7 A régi akadémiai nyelvtan nem tett ennek eleget. Elsőként Berrár Jolán alkalmazza I. ALAPSZÓFAJOK: 1. Tulajdonképpeni Alapszófajok: lexikailag tartalmas szavak, ragozhatók, a mondatban

betölthetnek vmlyen mondatrészi szerepet. Ige, fn, melléknév, számnév, határozószó korlátlan ragozhatóság. 2. a tulajdonképpeni alapszófajokat helyettesítő szavak: lexikailag tartalmatlanok, ragozhatók, betölthetnek mondatrészi szerepet. Szemantikailag jelentéssel nem bírnak Névmások (fn-i, mn-i, szn-i, hatszó-i), szem.nvm, visszaható nm, kölcsönös nm, birtokos nm xiii. mutató nm (fn-i: ez, az, mn-i: ilyen, olyan, szn-i: ennyi, annyi) xiv. azonosító: ugyanaz, ugyanez, ugyanilyen, ugyanolyan, ugyanennyi, ugyanannyi, ugyanitt, ugyanott xv. nyomatékosító: emez, amaz, emilyen, amolyan, emennyi, amannyi, emitt, amott xvi. vonatkozó: aki, ami, amely, amilyen, amolyan, emennyi, amannyi xvii. határozatlan: valaki, valami, vmlyen, vmnnyi xviii. általános: akárki, akármi, bárki, bármi (megengedő), akármilyen, bármilyen, akármennyi, bármennyi 3. alapszófajok közötti átmeneti szófajok: lexikailag tartalmasok, de átmenetet képeznek az ige és a

névszó között, ragozhatók, mondatbeli funkció van. Fn-i igenév, mn-i igenév, hat-i igenév – nem ragozhatók! Igéhez sorolhatók jelentésükben – cselekvést, történést, létezést, állapotot fejeznek ki. Mindig igéből képezzük. Mondatbeli bővíthetőségükben: az ige bővítményeit veheti fel (tárgyat, határozót) Névszóság: mondatbeli funkció alapján, azonos személyjelekben. Fn: ige + ni (névszókp.): olvasni, olvasás Mn: ige + ó,ő (foly.): olvasó, + t, tt (bef.): olvasott, + andó, endő (beálló): olvasandó Ezek lehetnek cselekvő és passzív alakúak, pl.: olvasó (foly csel mn-i igen), olvasóba (passzív mn-i igen.) Beálló: ige + -va, -ve, -ván, -vén, -vást, -vést II. VISZONYSZÓK: Lexikailag tartalmatlanok, nem ragozhatók, nincs mondatbeli funkciójuk. 1. mondatrész-kísérők: • szemantikai tartalmúak, képzőértékűek: névelő, igekötő (jelentésmódosító) • szintaktikai természetűek: jel-, ragértékűek:

névutó, segédige (jel szerepét tölti be) Pl.: asztal alatt, elolvasta volna 2. jelölőelemek: • mondatfajta jelölője v. módosítója: módosítószó (talán, lehet, bizony, nem) • tagmondat vagy szintagma kapcsolatának jelölője: kötőszó (és, is, de, pedig, vagy) Kapcsolatos, ellentétes, választó, stb Van, amikor a kötőszó hiányzik, de a kapcsolat világos – explicit viszony. III. INDULATSZÓK: 8 Tagmondati értékűek, nincs lexikai, csak érzelmi színezetük. Nem ragozhatók Pl: jaj, ó, reccs, puff Rácz Endre felosztása: • Alapszófajok: ige, fn, mn, számnév, határozószó, névmás, igenevek • Segédszók: kötőszók, módosítószók, álszók (névelő, névutó, igekötő, segédige, tagadószó) • Mondatszók: indulatszók, felelőszók (egyszavas) Keszler Borbála felosztása: Rácz Endrét veszi figyelembe. Az alapszókon belül megkérdőjelezi a számnév jogosultságát Szerinte ez a melléknévhez tartozik. Az alapszófajok

és segédszók között felvesz egy új kategóriát: funkcióigék. A segédszókat kibővíti: segédigenevekkel, partikulákkal Újabb felosztása: 1. Alapszófajok - tulajdonképpeni alapszófaj: önálló mondatrészi funkcióval rendelkezhet, bővítményt vehet fel, toldalékolható, jelentésük autoszemantikus (szövegkörnyezettől függetlenül van jelentése). Pl: ige, fn, mn, a számnevet a mn-hez sorolja, határozószó (korlátlanul toldalékolható) - alapszófajt helyettesítő szófajok: önálló mondatrészi szerepe van, de alig toldalékolhatók, ragozhatók, de képzők ritkán járulnak hozzájuk. Jelentésük indirekt vagy denotatív (szövegfüggő) A szövegben utaló szerepe van: anaforikus (vissza) és kataforikus (előre). Pl: névmások - átmeneti szófajok: (igenevek) mondatbeli funkció van, bővítményeket vehetnek fel, toldalékolhatók, autoszemantikus jelentés. Pl: igenevek 2. Viszonyszók Nem tartalmi jelentésük, hanem viszonyi jelentésük

van. Nincs mondatbeli szerepük, nem bővíthetők. Nem toldalékolhatók Jelentésük vmlyen viszonyjelentés vagy kommunikációs, pragmatikai jelentés. (nem nyelvi, szituációból adódó) xix. morfológiai szerkezetekben szereplők: segédige, segédigenév, névutó, melléknév NÉZZ UTÁNA, HIÁNYOS!!! 9 Megjegyzések a szófajfelosztáshoz: A számnév mint alapszófaj kérdőjeles Keszler Borbálának, mert nem létezett úgy, mint önálló szófaj. Melléknévhez tartozik Fölösleges szerinte a számnevet külön szófajnak venni, mert csak jelentésbeli különbség van. Lehetne beszélni időt, helyet, állapotot, stb jelentő szavakról is: - állapot: szenved, betegeskedik, szomorúság, beteg, szomorú, fáradt. - szenved: ige - betegeskedik: ige - ülve: határozói igenév - fáradtság: főnév - beteg: melléknév - fáradt: befejezett melléknévi igenév - helyet: park, liget, messze, távol, szélső, oldalsó Ezzel magyarázza, hogy a számnév sem

kerülhet önálló szófajba. Névmások: Önálló szófajúságuk sem egyértelmű, mert ezek is csak jelentésükben térnek el a főnévtől, a melléknévtől. Indokolt a névmási kategória felvétele alaktani-mondattani szempontból, ugyanis a névmásokat közös alaktani sajátosság jellemzi, mondattanilag bővítési lehetőségeik különböznek a főnevekétől és melléknevekétől. Ha szemantikailag vizsgáljuk a névmásokat, ellentmondásos képet kapunk. Ha a névmás főnevet és melléknevet helyettesít, akkor kiderül, hogy nem jellemző valamennyi névmásra. Vannak olyan névmásaink, melyek egész mondatot helyettesítenek. Ha viszont a névmás kritériumaként a helyettesítő szerepet tekintjük mérvadónak, akkor a névmás kategóriába nem csupán a hagyományos névmásokat lehet besorolni. Ezért névmásnak, proszónak tekintenek minden olyan szót, amelyet csak a szituációból lehet megérteni. Igenevek: (átmeneti csoport) Önállóan nem

szerepelnek, nem külön szófaji kategória. Az ige valamelyik módját fejezi ki Viszonyszók: Keszler és Rácz Endre is segédszóknak nevezik. Viszonyt jelöl Vannak olyan nézetek, amelyek a határozószókat a viszonyszavak közé sorolják. Keszler azért nem, mert a hatszók ragozhatók és fogalmi jelentéstartalommal is rendelkeznek. Segédigenevek: Szeretnék gazdag lenni. Beteg lévén nem tudott elmenni. Funkcióige: Rácz Endrénél nem szerepel. Keszlernél átmeneti kategória Jellemzője: határozós vagy tárgyragos esetben álló névszóval fordulnak elő, önálló jelentésük lényegtelen, gyakran helyettesíthető a szerkezet a jelentés magvát hordozó ragos névszóból képzett igével. Pl.: kölcsön vesz – kölcsönöz, gyanúba fog – gyanít, kifogást emel – kifogásol A funkcióige csupán az ige grammatikai funkcióját hordozza. Partikula: A határozószóhoz és a módosítószóhoz viszonyítva határozhatjuk meg. 10 Határozószó: a cs

elekvés, történés objektív körülményeit fejezi ki, önállóan betöltheti mondatrész szerepét, kiegészítendő kérdésre válaszol és állhat előtte vmlyen tagadószó. Pl: Világosan mondta el. Módosítószó: a cselekvés, történés szubjektív megítélését tartalmazza, illetve a beszélőnek a szubjektív véleményét fejezi ki a történtekkel kapcsolatban. Önálló kommunikatív egység, valójában látens mondat, mert lehet belőle főmondatot készíteni. Eldöntendő kérdésre válaszol, és tagadószó csak utána állhat. Pl: Természetesen nem mondom el Partikula: csekély jelentéstartalommal rendelkezik, csak a szituációból adódik a jelentése. Pragmatikai kommunikatív indikátor, általában egy szóra vonatkozik. Mondatrész szerepet nem tölt be, semmilyen kérdésre nem válaszol, de emocionális tartalmat hordoz. Pl: Csupán a városban voltam. De ügyetlen vagy SZÓFAJI ÁTCSAPÁS: Azt a nyelvtani jelenséget, hogy a szavak egyik

szófaj-kategóriából egy másik szófaji kategóriába mennek át, illetve egyes szófajok más szófajokkal érintkeznek, szófaji érintkezésnek vagy átcsapásnak nevezzük. Altípusai: I. Ideiglenes: Valamely szó csak alkalmilag lépi át szófaji osztályának határát, jelentése azonban változatlanul megmarad és alakrendszertani szempontból is megőrzi a régi szófaji kategória jellemzőit. Pl.: kutya: fn, mn Átcsap: kutya meleg van II. Végleges: Valamely szó állandó jelleggel átlépi eredeti szófaji osztályát, jelentésében is megváltozik és az új szófaji osztályban alakrendszertanilag is önállósul. Pl.: üveges: üveget tartalmazó, üveggel bevont, üveget áruló, tört fényű Alkategóriák: tökéletlen és tökéletes szófaji átcsapás. Tökéletlen: Csak állandó szókapcsolatban, ún. frazeológiai szókapcsolatban jöhet létre Pl.: Nem tudja, mi a félsz Ige – fn Tökéletes: Minden helyzetben érvényesül. Másik csoportosítás

szerint: 1. átmeneti szófajok csoportja: igenevek 2. kereszteződő szófajok: két szófaj közötti kereszt: névutó, név – alatti, feletti 3. kettős vagy hármas szófajúság 4. alkalmi szószófajúság 11 AZ IGE: Valamely elvont cselekvés, létezés, történés vagy állapot fogalmát a valóságra vonatkoztatva grammatikai személyhez, módhoz, időhöz kötve fejez ki. Pl.: néztem: cselekvést fejez ki, E/1, kij mód, múlt idő Mindig megjelöli a beszélőnek vagy cselekvőnek a cselekvésre vonatkozó kapcsolatát módjellel vagy zérómorfémával, a cselekvés időbeli lefolyásának a beszélő álláspontjához való viszonyítását időjellel vagy zérómorfémával, a cselekvő számát, személyét személyragokkal vagy zérómorfémával, és olykor a cselekvés határozott tárgyának A magyarban az ige szerkezete: igető + módjel + időjel + személyrag. Egyetlen igealak sok információt hordozhat. Igék alfajai, csoportosítása: 1. A

cselekvőnek és cselekvésnek egymáshoz való viszonya alapján:  cselekvő igék (verbum aktívum) A cselekvő alany maga végzi a cselevést. Pl: Kati mos  műveltető igék (verbum faktitivum, verbum cansativum) -at, -et, -tat, -tet. A cselekvő alany mással végezteti, illetve okozza a cselekvést. Pl: Kati Marival mosat A kukorica a disznót hizlalja xx. igazi műveltető igék: valóban műveltetés történik xxi. tökéletlen műveltető igék: vmlyen állapotba jutást fejeznek ki Pl: a por köhögtet. A természet gyönyörködtet • • • • szenvedő igék: (verbum passivum) -atik, -etik, -tatik, -tetik Régies. Pl: íratik visszaható igék: (verbum reflexivum) Olyan cselekvést jelölnek, amely során a cselekvés visszahat a cselekvő alanyra. -kozik, -kezik, -közik, -kodik, -kedik, -ködik pl.: mosakodik Álvisszaható: kölcsönösséget fejez ki. Pl: tegeződik, verekedik Belső történést is kifejezhet, pl.: tépelődik, gondolkodik Mediális vagy

középigék csoportja: A középigék átmenetet képeznek a szenvedő és a cselekvő igék között. Történést, létezést, vmlyen lelki állapotváltozást fejeznek ki. Intranzitívok, szenvedő igévé nem alakíthatók át. Pl: kinyílik, becsukódik Hatóigék (verbum potenciale) -hat, -het sosem áll önmagában. Pl: cselekvő és ható, szenvedő és ható, műveltető és ható, visszaható és ható 2. A cselekvés irányulásai: a. Tárgyas (átható tranzitív): olvas (könyvet) b. Tárgyatlan (átnemható intranzitív): sétál 3. Aspektus szerint: 12 a. folyamatos: Pali olvassa a k önyvet Pali olvasta a k önyvet N incs eredménye a cselekvésnek. b. Befejezett: Pali elolvasta a könyvet A cselekvésnek van valamilyen eredménye, lefolyása korlátozott. Az igét az igekötő teszi befejezetté Ha az ige előtt áll, akkor folyamatos 4. A cselekvés, történés lefolyásának a módja szerint: a. tartós, huzamos xxii. folyamatos: nincs képző: megy, jár

xxiii. gyakorító: járkál, mendegél ismétlődő cselekvést fejez ki b. mozzanatos igék: xxiv. pillanatnyi Pl: pattan, zörren, dobban xxv. kezdő Pl: gyullad, ébred, mozdít 13 IGEKÉPZÉS: 1. Igeképző: származékszót hoz létre - a képző funkciója: vmlyen szófajból igét hoz létre. a. szófajváltó: névszóból igét b. szófajtartó: igéből igét Jelentésmódosító szerepe is van. - Jelentése: függ a képzőnek mint toldalékmorfémának a jelentésétől (gyakorító, visszaható) és az alapszótól is. Jelentése besugárzik a származékszó jelentésébe -- IRRADIÁCIÓ - Hangalak: egyalakú (-s, -l) vagy többalakú (-gat, -get, -kodik, -kedik, ) lehet. - Szerkezete: a képző összetett vagy egyszerű. 2. Igéből igét képző: nem történik szófajváltás, csak az ige jelentése módosul. • Gyakorító: a cselekvés többszörösségét fejezi ki. -gat, -get, -kál, -kél Ez a legproduktívabb. Csak alakilag azonos: mosogat, de nem

többszöri • Ható: nagyon produktív. -hat, -het • Műveltető: a cselekvés okozását, tétetését jelenti. Kauzatív és faktitív lehet at, -et, -tat-, -tet • Visszaható: lehet valódi és ál. -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik • Szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik • Mozzanatos: pillanatnyiságot fejez ki: -an, -en, -int, vagy kezdő: -dul, -dül, ad, -ed 3. Névszóból igét képző: • Cselekvő értelmű: -z, -l (tiszta – tisztáz, dob – dobol) • Tökéletlen műveltető igékhez hasonlító denominális igék: -ít, -sít (díszít, alakít) • Álvisszaható igékhez hasonlító denominális igék: -kodik, -kedik, -ködik, -odik, -edik, -ödik, -ul, -ül (kontárkodik, kertészkedik, okoskodik, sötétedik, hűvösödik, zöldül, szépül. IGERAGOZÁS: 1. Jelek: • Módjelek: igemód mint nyelvtani kategória a cselekvőnek a cselekvéshez való viszonyát jelöli. Ez lehet közömbös (kij), vmlyen feltételhez kötött (felt), óhajtó

(felt), a cselekvés akarása (felsz.) o Kijelentő mód: zérómorfémával szerepel, nincs jele. Relatív kategória Mivel közömbös tartalmat ad – tényközlő mód. Nem mond semmit a cselekvőnek a cselekvéshez való viszonyáról. o Feltételes mód: -na, -ne, -ná, -né Illeszkedik az igetőhöz. Sz-szel bővülő, v-s tövű igékben a módjel néha geminálódik – a jel része, nem az igéé! Pl.: te│nne, le│nne Jelöli a cselekvőnek a cselekvéshez való viszonyát, óhajtást közöl – óhajtó, operátort tartalmaz: bár, bárcsak. o Felszólító mód: -j Sokszor hasonul a szótő msh-jához. Pl: nézze, mondd, mondjad, nézzed • Időjelek: 14 A grammatikai idő nem azonos a filozófiai időfogalommal. Ez relatív idő A filo: abszolút idő. A beszéd időpontjához viszonyítjuk a cselekvést (jelen, múlt, jövő) Jelen: ø, múlt: -t, tt, jövő (összetett): ragozott fn-i igenév + volna A befejezett igék esetében a jelen idejű forma is

jelentheti a jövőidejűséget. Mód- és időjelek funkciói: van alapjelentésük és többedleges jelentésük. Jelen idő: xxvi. alkalmi időhasználat: csak alkalmilag érvényes (ég a tűz) Tényleges: nézi a TV-t. elképzelt: megy, mendegél xxvii. általános vagy időtlen: az igealak jelentése nem vonatkozik konkrét időre, hanem a beszélő mindig megtörténtnek fogja fel a történést. Pl: Jancsi fennhordja az orrát. Jövőt is képes kifejezni, ez sokkal nyomatékosabb változat (majd holnap) Általános érvényű tartalom: a Föld forog. Nyomatékos felszólító is lehet. Múlt idejű cselekvést is kifejezhet: ha így tudom, elmentem volna Múlt idő: Be nem fejezett igék estében tartós, folyamatos múltbéli cselekvésre utal: tél volt, december, ködösödött az idő. Ha befejezett történésű, akkor a-t jeles múlt idő befejezettséget jelöl. (A varjú megbillent az ágon.) A –t jeles m. i kifejezhet a jövőben más cselekvést megelőző

tartalmat (Miután levizsgáztál, hazautazhatsz.) Jövő idő: Fenyegető árnyalatú: el fog még hozzánk jönni! A feltételes mód időtlenséget is kifejezhet, udvariaskodó és szerénykedő is lehet: volnál, nem tudnál, kérnék szépen Brassai Sámuel a mondat legfontosabb részének az igét tartja. A Strukturális magyar nyelvtan (Komlóssy) is az igét. É. Kiss Katalin: van egy kiinduló mondatszerkezet, és ebből generáljuk a konkrét felszíni szerkezetet. Mindig igével kezdődik, ennek van a legsemlegesebb tartalma Pl: Találkozott tegnap Mari Katival. Úgynevezett mozgatási szabályokkal rendezzük a közlő szándékának és a szituációnak megfelelően a további mondatszerkezetet. Ha ki akarunk emelni valamit, az ige elé, fókuszpozícióba helyezzük. Pl: Katival találkozott tegnap Mari. Ez a fókuszkiemelő szabály VP: igei rész A hangsúlytalan elem a h allgató és beszélő szempontjából régebbről ismert dolog. Ezen alapul a generatív

grammatika. 15 NÉVSZÓK: Többféle szófajt foglal magába (fn, mn, ) FŐNÉV: A valóságban meglévő, vagy gondolatban megalkotott, illetve elvont dolgoknak vagy fogalmaknak a neve. Pl: ember, haza, tündér Élőlényt, élettelen tárgyat, gondolati és elvont dolgot, illetve ezek fogalmát jelző szó. A dolgok lehetnek valóban létezők és gondolatban megalkotottak. Csoportosítás: A.) konkrét: xxviii. köznevek: több hasonló élőlény vagy élettelen tárgy közös neve, általános fogalom kifejezője xxix. tulajdonnevek Jelentésvonatkozás szerint: - egyedinév: egyedi élőlények vagy tárgyak neve, pl.: asztal Az igéből származó egyedi nevek sokféle jelentésűek. (NEMTOM ELOLVASNI A JEGYZETET) árnyalattal rend (?): cselekvőt, cselekvés eredményét (irat), cselekvés eszközét, cselekvés helyét (uszoda) - Gyűjtőnév: több élőlényből vagy élettelen dologból álló csoport: nép, katonaság, nyáj, tömeg. Egyes számban is több egyedet

jelent Jelentése viszonylagos vagy relatív (erdő – erdősség) - Anyagnév: olyan dolog neve, amelynek legkisebb része is azonos az egésszel, pl.: só, víz Tulajdonnevek: bizonyos élőlények vagy élettelen dolgok saját neve, más élőlényektől vagy dolgoktól való megkülönböztetésre szolgál. Nem általánosít, hanem egyedít 1. személynevek: emberek egyedi neve - utónév vagy keresztnév: kisebb közösségben, családban, baráti körben használt megkülönböztető név. - Családnév vagy vezetéknév: az azonos utónevű megkülönböztetésére való. - Ragadványnevek: azonos család- és keresztnevű személyek megkülönböztető neve pl.: falvakban - Becenevek: a keresztnevek kicsinyítő képzős alakja. 1. állatnevek: a háziállatok nevei, általában egy eleműek Gyakran világos jelentésű melléknév vagy köznév, személynév adja a megnevezését, pl.: tehén – szürke 2. földrajzi nevek: a földrajzi térképről leolvasható Egy része

világos jelentéstartalmú, valamilyen szó vagy szókapcsolat formájában jelenik meg. nagyobb része elhomályosult jelentésű. Pl: Afrika, Tisza 3. Intézménynevek: általában többeleműek, vagy összetett szavak, ezek leginkább fogalmi tartalmúak. Pl: Oktatásügyi Minisztérium 4. címek: folyóiratok, könyvek, cikkek Egész mondatnyi terjedelmű lehet B.) Elvont: Észlelt vagy gondolatilag állított jelenségek neve. Pl: erény, igazság Mind köznevek - tulajdonságot megnevezők: fehérség, jóság - állapotot: betegség, álmatlanság - történést, cselekvést, létezést: látás, érzés - egyéb: bűn, erény, érdek 16 Főnévi alak- és mondattani sajátosságai: a főnév a mondatban mindenféle funkciót elláthat (alany, állítmány, tárgy, határozó, birtokos jelző, minőségjelző, értelmező jelző) a főnév jelentése is sokféle: kettős, hármas szófajúak: népnevek, színnevek, származtatott főnevek: valamilyen tőszóból képző

hozza létre. - igéből főnevet: deverbális nomenképzővel 1. cselekvést, történést kifejező: fut + ás = futás (verés, félelem) 2. cselekvés, történés eredményét: mond + at = mondat (vetemény) 3. cselekvőt: szab + ó = szabó 4. cselekvés helyét: vendégel = vendéglő - főnévből főnevet: 1. kicsinyítő képző: -ka, -ke, -cska, -cske 2. foglalkozásnevek: óra + ás = órás 3. intézménynevek: fogász + at = fogászat 4. gyűjtőnév: akác = akácos 5. asszonynév: Nagyné, cipészné - melléknévből főnevet: jó + ság = jóság állapotot fejez ki: egész – egészség - határozószóból főnevet: közel – közelség MELLÉKNÉV: Vmely főnév tulajdonságát vagy mennyiségét fejezi ki. Járulékos fogalom, a dolgokat jelentő főnévhez képest mellékesebb jelentéstartalmú. 1. érzéki vagy konkrét 2. elvont melléknév jelentésük szerint: 1. minősítő: tiszta, jó 2. viszonyító: házi 3. mennyiségjelölő: 16,5

kifejezhetik: 1. cselekvés, történés vagy állapotban lét jelentéstartalmát: fázós, beteges 2. vmvel ellátottat, bírót: eszes, sós, virágos 3. tulajdonság hiányát: sótlan, ügyetlen 4. valahonnan származást: pécsi 5. helyzetet: alsó, közbülső 6. mértéket: diónyi SZÁMNÉV: A főnévvel megnevezhető dolgoknak a mennyiségét vagy annak tört részét, sorban elfoglalt helyét nevezhetik meg. 1. határozott: pontosan meghatározott, megszámlálható mennyiséget vagy sorrendi helyet jelölnek : 5, 100, 20. 2. határozatlan: csak hozzávetőlegesen jelölik a mennyiséget: sok, kevés, több Határozott: 17 1. tőszámnevek: számot, mennyiség nagyságát jelölik Alap más számnevek képzéséhez 2. sorszámnevek: sorban elfoglalt helyet jelöl Képzett szavak : első (tőszámnév + sorszámnév képzője) 3. törtszámnevek: az egésznek hány azonos részre bontásával nyert töredékét nevezi meg: ötöd. Tőszámnevek nyelvhelyességi

kérdései: Eredeti jelentésük alapján nem kerülhetnek többesszámba, átvitt értelemben mégis: százak voltak a téren. Az egy szónak a számnévi jelentéstartalma mellett más jelentése is van:  kiemelő nyomatékú ’egész’ jelentésben: „Bámulta egy világ!”  ugyanaz a jelentése: Egy a kívánságunk.  Azonosító, meghatározó szerepben melléknévi jelző: Egy követ fújnak.  Melléknév: csupa, merő jelentésben: Egy víz volt a kabátja.  Egyenlő, egyforma jelentésben: Hat egyszínű ló.  Melléknévként, egyedül, egyszeri, egyetlen: csak egy módját tudom.  Sorbeli utolsót: kihajtom egy cseppig! NÉVSZÓRAGOZÁS: Járuló jelei: 1. általános többesjel: -ek, -ak, -ok, -ük Ma sokféle előhangzót is hozzá sorolunk: többféle lehet. Nem minden főnévnek van többes száma: anyagnév, elvont fn, egyetlenként ismert dolgok, pl.: világ 2. szinonimája a birtoktöbbesjel: -i. Birtokviszonyban a birtok többségére utal Ez

állhat a birtokost és a birtokot egyetlen szóval jelölő birtokjeles szó végén: apáméi. Illetve a birtokot megnevező birtokos személyjeles szó végén: könyvei. Az -i gyakran elemezhetetlenül beépül a birtokos személyjel hangtestébe, és alaki kombinációkat alkot vele: könyv + m = könyveim. Ugyanazon szón előfordulhat mindkét többesjel, de más funkcióban: hallgatókéi – k: általános többesjel, i: birtoktöbbesítő jel. 3. Birtokjel: -é Jelentésmódosító szerepű, a szótővel megnevezett személyt vagy dolgot a hallgató számára ismert birtokszó birtokosának mutatja. Pl: A füzet a testvéremé. Erős jelentésmódosító szerepe miatt képzőnek tartották és tartják, mások a birtokos szerkezetre emlékeztető tulajdonsága miatt ragnak tartották, tartják, mert a mondattani szerep alaki viselkedése alapján a jelhez áll közelebb. 4. kiemelő jel: -ik Funkciója a határozott névelőéhez hasonlít, mert a megnevezett dolgok

fokozottabb kiemelésére, másoktól való nyomatékos megkülönböztetésére szolgál. Ritkán használatos, csak közép- vagy felsőfokú melléknévhez járul Pl: nagyobbik. 5. fokjel: tulajdonságok összehasonlítására szolgál. Melléknévre, határozószókra, határozatlan számnévre terjed ki, de fokozható több névmás és melléknévi értelemben használt főnév. Három fok: alapfok (gradus positivus): két összehasonlított tulajdonság vagy körülmény közül a nagyobb fokút jelöljük. Jele: -bb Felsőfok (gradus superlativus): több azonos tulajdonságú dolog közül egyet, mint a legnagyobb mértékűt jelölünk ki. Jele: leg- -bb Nyomatékosított változata: túlzófok: legesleg--bb Nem mindegyik fokozható. Az –i képzőnek csak alapfoka van, az –u/ü képzőnek jelzőknek mindig van saját jelzői bővítményük vagy összetételi előtagjuk. Fokozható: nagyobb szájú Ha a melléknév átvitt értelmű, az utótag veszi fel a középfok

jelét. 6. Birtokos személyjel: a birokos személyét és számát jelölik a birtokszón Teljes birtokos szerkezet birtokszói alaptagját toldalékoljuk: asztal fiókja. Jele: -ja/-je Gyakran birtokos jelző nélkül utal birtokviszonyra. Egyes vagy második személyű birtokos esetben: könyved, tollam Általában 18 egyezik a megnevezett birtokos jelző számával és személyével. Ha a birtokos többes szám harmadik személyű, gyakran nincs számbeli egyeztetés: a fiú könyve. Vagy számmal is egyeztetett T/3-ű személyjelet csak bizonyos esetben találunk. Akkor, ha a birtokos nincs megnevezve, csak odaérthető: a kabátjuk itt van, de s ehol. Többes számú személyjel, ha a birtokjelző követi a birtokszót, régebben gyakori volt, ma a költői nyelvben van. Nincs személybeli egyeztetés, ha birtokosként valamelyik visszaható névmás szerepel: a magad kenyerét eszed. Eltérő személyű birtokosok esetén a közelebb állóval egyezik a személyjel: Csak a

te, vagy a tanár kérésére engedem át. Főnévi igenév személyjelezése: -ni. Ezek a névszói személyjelek A főnévi igenév elvontan fejezi ki a cselekvésfogalmat, a b enne foglalt jelentéstartalmat csak névszói személyjelekkel tehetjük konkréttá. A mondatban személytelen igei vagy névszói állítmány szerepel: kell, illik, szabad, lehet. ESETRAGOK VAGY VISZONYRAGOK: a mondatbeli szerepét jelöli ki a névszónak. 1. nominativus: alanyeset – ház 2. accusativus: tárgyeset – házat 3. genitivus: részeset – háznak a 4. inessivus: belső helyviszony – házban 5. illativus: bhv – házba 6. ellativus: bhv – házból 7. superlativus: külső helyviszony – házon 8. delativus: khv – házról 9. sublativus: khv – házra 10. adessivus: khv – háznál 11. ablativus: khv – háztól 12. allativus: khv – házhoz 13. terminativus: hely v időhatározó – házig/ötig 14. dativus: részeshatározó – háznak 15. formativus: állapothatározó –

házként 16. translativus: eredményhat – házzá 17. instrumentalis: eszköz- vagy társhat – házzal 18. causalis-finalis: ok- v célhat – házért 19. distributivus: -anként, -enként – házanként 20. sociativus: -astul – házastul 21. essivusi-farmalisi: állapothat – házul 22. formalisi: módhat – példaképpen 23. temporalisi: időhat – éjfélkor 24. distributi temporalisi: -anta/ente -- hetente Kiefer Ferenc: Új magyar nyelvtan véleménye az esetragokról: Disztribúciós (nyelvi környezete egy szónak) kritériumok alapján kell vizsgálni az esetragokat. Vizsgálat: az esetragok szabadon társulnak-e névmással, tulajdonnévvel, melléknévvel, számnévvel, és hogy társulási képességük független-e a főnév jelentésétől? A disztribúciós vizsgálat alapján megállapítja, hogy a hagyományos grammatika esetei közül csak 18 állja meg a helyét. Nem esetragok: - -n, -lag (világosan, állítólag) modalisi essivusi xxx. -szor, -szer,

-ször multiplikatívusi 19 xxxi. xxxii. xxxiii. xxxiv. xxxv. xxxvi. - kor (ötkor) temporalisi -stul, -stül - nta, -nte (hetente, naponta) -képpen -t locativusi (Pécsett) -nak genitivusi (fiának) Az esetrag főnévhez járulva mindig főnevet kell, hogy eredményezzen. Az előbb említett esetragok nem főnevet, hanem határozószót eredményeznek. Ezért ezek képzők, nem esetragok Az esetragok sohasem egy szóhoz, hanem egy szószerkezethez (fn. kifejezéséhez) járulnak Pl.: -t tárgyrag Ú j könyvet olvas A –t nem csak a könyvhöz járul, hanem az új szóhoz is = szószerkezet. A jelölő mindig szerkezetes tag, mindig csak egy főnév kiegészítése, nem található a mondat szintjén. Deme László: első volt: az ige a mondat fő része, és az alany az igének valamilyen bővítménye, a jelző pedig csak az alany kiegészítője. Kiefer: esetrag csakis akkor esetrag, ha vmlyen vonzatszerkezetben fordul elő. HATÁROZÓSZÓK: Rendszerint az igével,

ritkábban a névszóval, esetleg a határozó szóval kifejezett jelentéstartalomnak vmlyen körülményét nevezi meg. más alapjelentésben vmlyen határozói viszonyt jelöl, tehát a mondatban határozó rag vagy névutó nélkül önmagában is határozó. Jelentése leginkább a ragos vagy névutós névszók jelentésével rokon. A határozószók ha tározói viszonyjelentésének az oka az, hogy ezek történetileg a legtöbb esetben vmlyen ragos, illetve névutós névszók voltak, de ez a mai nyelvérzék számára nem ismerhető fel, illetve nem is lényeges. Pl.: hanyat -- hanyat esik Itt/ott Hogyan lehet elhatárolni a névszókat a határozó szóktól? 1) A szótő vagy a végződés, vagy mindkettő elhomályosult, sem a szótő, sem a végződés nem ismerhető fel: a. A szótő nem ismerhető fel: reggel – vel felismerhető b. A toldalék nem világos: oldalt, örömest, egyedül, folyton c. Egyik sem: itt, rögvest, tüstént 2) A jelentésbeli elszigetelődés

különbözteti meg a határozó szót a névutós névszótól: Pl.: örökre, hátra Elemezhetők formai szempontból, de jelentéstanilag nem A szó elemei között nincs képzetváltás, mert egységes a jelentése. 3) A szóban egy ragtalan főnév és egy névutó forrhat össze, ma már szokatlan módon, ezért nem elemezhető a szóalak: rendkívül. A határozószók mondatbeli szerepe: • mindig határozók a mondatban • a határozó szó szófaj • a névszókkal összevetve: a névszók más mondatbeli szerep betöltésére is alkalmasak (alany, tárgy), a hat.szó ritkán betöltheti ezeket a funkciókat, de csak szófaji átcsapással, hogyha főnevesül. Pl: Kéklik a távol • (minden szófaj főnevesülhet, ha határozott névelőt teszünk elé) • a mondatbeli szerepét, ha összevetjük a ragos és névutós névszókkal, megállapíthatjuk, hogy a névszó mindig vmlyen alaki elemmel fejezheti ki a határozói viszonyt, a hat.szó viszont alaki elem nélkül.

Hatszó is kaphat toldalékot 20 A határozószók toldalékolása: 1) ragot kap: lent – lentről, most – mostanáig, távol – távolra. 2) Ha pontosabban meg akarom nevezni az irányt: oda – odáig. Más névszói tulajdonságaik: xxxvii. egyik-másik hatszó fokozható: közel – közelebb, távol – távolabb xxxviii. képezhetünk belőlük új szókat néha: utána – utánoz, előtt – előz, együtt – együttes, távol – távolít. - valóságos határozószók: helyet: lent, kívül időt: későn, most elvont körülményt: együtt, vágtában - névmási határozószók: névmási eredetűek: mutató, kérdő, vonatkozó, határozatlan és általános NÉVMÁS: Közvetett (indirekt) denotatív jelentéssel rendelkeznek, alaktani, szintaktikai viselkedésük alapján a főnévvel, melléknévvel és határozószókkal rokonítható, de több szempontból is (pl.: jelentés, bővíthetőség, képezhetőség) különböznek is azoktól, azaz vmlyen

alapszófajt helyettesítők. Zárt szóosztályt alkotnak, egyedei listázhatók. A névmás jelentése: - a nyelv deiktikus (rámutató) elemei közé sorolhatók, nem jelölnek önálló valóságkategóriát, azaz nincs denotatív jelentésük közvetlen módon, ugyani jelentésüket a mindenkori beszédhelyzet határozza meg. - üres, vagy grammatikai szónak is nevezhetjük. - ez nem azt jelenti, hogy a névmásnak nincsen denotátuma, hanem, hogy lehetséges denotátumai nem határolhatók pontosan körül, csak általános osztályba sorolhatók. Pl: ő – személyes névmás, jelentése: valaki, aki nem én és nem te. - a névmás utal jeltárgyra, de csak közvetve, ezért a névmásnak csak indirekt jelentése van. - a jeltárgyra való utalás csak a beszédhelyzet segítségével valósul meg. ez lehet deixis (rámutatás) a beszédhelyzet valamely elemére, de lehet egy szövegrészre előre vagy hátra utalás is. Pl: előbb ő - névmási helyettesítésen nem az

egyszerű helyettesítést értjük, hanem azt a morfológiai és szintaktikai különbséget, hogy a névmás alkalmas a mondatban fn-re, mn-re, hat.szóra jellemző pozíció betöltésére anélkül, hogy azt közvetlen denotatív jelentéssel telítené. Ergo: minden névmás helyettesítő szó. A névmás morfológiai viselkedése: A névmás egyes csoportjai a f n-vel, mn-vel, szn-vel és a hat.szóval azonos jelentésformával rendelkeznek, paradigmatikusan helyettesítik egymást, azaz ugyanazokat a ragokat vehetik fel, és uazokat a mondatszerepeket tölthetik be. Funkcionális csoportosításuk: 1. személyes névmás: teljes paradigmarendszere alakult ki Különleges alakulatai: határozóragos és tárgyragos alakjai. Határozóragos személyes névmások a legszabálytalanabb nyelvi egységek a magyarban. Nem a szokásos tőhöz járulnak a hat.ragok, hanem a hatragokhoz járulnak a birtszemragok pl: ról│am, ról│ad Ez két toldalékmorféma! Az accusativus,

tárgyrag is szabálytalan, pl.: engem, téged, minket = bennünket 21 2. visszaható névmások: teljes paradigmája van: magam, magad, maga, magunk Személyes névmás nyomatékos alakjával nem szabad összekeverni! Mindig transzformálható, átalakítható: mosom magam – mosakodom. 3. kölcsönös névmás: nincs teljes paradigmája: magam 4. mutató névmás: közelre vagy távolra Lehet fn-i (ez, az), mn-i (ilyen, olyan), szn-i (ennyi, annyi), hat.szói (itt, ott) változata 5. vonatkozó névmás: már megnevezett tárgyra, személyre vonatkozik Helyettesíthet fn-et: aki, ami, amely; mn-et: amilyen; szn-et: amennyi; hat.szói: ahol 6. kérdő névmás: különböző kérdőmondatok operátora: helyettesíthet fn-et: ki, mi?; mn-et: milyen?; szn-et: mennyi, hány?; hat.szót: mikor, hol? 7. határozatlan névmás: meg nem határozható tárgyra, személyre utal –vala (ki, mi, mennyi, milyenstb) 8. általános névmás: -akár () A birtokos névmást a személyes

névmáshoz sorolja a Magyar Grammatika (enyém, tied, övé) Helyettesített szófajok szerinti csoportosítás: 1. csak főnevet helyettesítő névmások: személyes névmás, visszaható névmás, kölcsönös névmás, birtokos névmás 2. fn-et, mn-et, szn-et, hatszót helyettesítő névmás: mutató, kérdő, hatlan Referencia fajtája szerinti csoportosítás: 1. szituációfüggő névmás 2. kontextusfüggő névmás: szövegbeli utalástól függ Lehet: anafora (vissza), katafora a (előre) 3. mondategységen belüli referencia: pl: Péter és Mihály mindent megtesznek egymásért 4. mondategészen belüli referencia: szennm, mutató, vonatkozó névmások 5. nincs referens: logikai műveletet jelöl = operátor Kérdő operátor: ki?, Mi? mikor? Határozatlan: valamikor Magázó formájú személyes névmások: Magázó és önöző is lehet. A kettő között stílusbeli különbség van Nyomatékosított forma: önmaga. Inflexiós kategóriák megjelenése a

névmásban: A névmások szintaktikai funkcióit fejezhetjük ki ezzel, azokat, amelyeket a névmások felvehetnek a mondatban. IGENEVEK: • • • átmeneti szófajkategória igéből származtatjuk sajátos képzők segítségével részben igei, részben névszói tulajdonságokkal rendelkeznek IGEI: Személyre vonatkoztatás nélkül fejezi ki a cselekvés, történés, létezés fogalmát. A mondatban az ige bővítményeit veheti fel, tárgyat és határozót. NÉVSZÓI: A mondatban uazokat a mondatbeli funkciókat tölthetik be, mint a névszók. Névszói személyjeleket vehetnek fel. 1. főnévi igenév: -ni Elvont cselekvést, történést fejez ki, pl: olvasni 22 2. melléknévi igenév: folyamatos: -ó, -ő Valamilyen folyamatosan végbemenő tulajdonságot jelöl. Lehet: cselekvő (olvasó ember) vagy szenvedő (olvasó terem); befejezett: -t, -tt befejezett tulajdonságot jelöl, lehet: cselekvő, szenvedő; beálló: -andó, -endő 3. határozói igenév:

-ván, -vén, -vást, -vést VISZONYSZÓK, SEGÉDSZÓK: SEGÉDIGÉK: Olyan viszonyszó, amely vmely grammatikai jelentéstartalmát hordozza az igének, szám és személy jelentést, idő és modális jelentést, ritkábban aspektuális és grammatikai jelentést tartalmaz. Ezt a grammatikai viszony jelentését egy fogalomjelölő szóhoz adja hozzá, melynek lexikai jelentése lehet igei vagy névszói. Típusai: 1. az összetett állítmányban szereplő segédigék, pl: jó volt 2. az analitikus szerkezetű igealakok segédigéi, pl: jövő idő: írni fogunk ▼ A segédigék egyik csoportja mondatrészteremtő, a másik szóalakteremtő. Képzők segítségével igenévi alakokat is létrehozhatnak, ezek a segédigenevek. Ezek általában összetett bővítményekben szerepelnek (mondatrészteremtőek). Pl: Szeretne ügyes lenni A mondatrészteremtő segédigéket, segédigeneveket KOPULÁKNAK nevezzük. Mind a mondatrészteremtő, mind a szóalakteremtő jellemzője: nincs

lexikai jelentésük, grammatikailag az igékhez hasonlítanak, ragozhatók. Mondatrészteremtő segédszók (kopulák): Az összetett állítmány névszói részből és segédigei részből áll, amelynek fogalmi jelentését egy fn, mn, vagy névmás tartalmazza. A személyt, időt, módot a segédige fejezi ki, és ezáltal válik a névszó a mondatban összetett állítmánnyá. A magyar nyelv összetett állítmányaiban három féle lexéma jelenhet meg segédigeként: 1. van (lesz) 2. marad 3. múlik ige A van segédige szóalakjai csak akkor jelennek meg a névszói alakú állítmányban, ha az állítmány vmely grammatikai kategóriájának jelöltenk kell lennie. Pl: Te jó vagy Amennyiben az állítmány minden grammatikai kategóriája jelöletlen (3X0), akkor nincs szükség segédigére. A többes szám jelölésére az állítmány többi része önmagában is képes, ezért többes alakban a segédige elmaradhat. Pl: ők lelkiismeretesek A marad és a múlik az

állítmány alapalakjában is megjelenik. Pl: Ő mindig ügyes marad A barátnőm a nyáron múlik 20 éves. – aspektuális jelentéstöbbletet hordoznak a segédigék A kopulák a –hat, -het képzők kivételével más szófajtartó képzőt nem vehetnek fel. Összetett mondatrészek segédigenevei: A segédigeneveket a segédigékből hozzuk létre az igenévalkotás szabályaival. Van, lesz – lenni Pl.: az összetett állítmányból mint grammatikai igéből összetett bővítményt alkotunk Első vagy – jó elsőnek lenni. A marad és múlik igenévi alakjait jóval ritkábban használjuk. Pl: Péter győztes akar maradni 23 Szóalakteremtő segédszók csoportja: Összetett szóalakokkal hozzuk létre, amelyekben a segédszók különböző grammatikai jelentések hordozói. xxxix. ige jövő idejű alakja: fog segédigével xl. múlt: volna segédigével Mindkét segédigével analitikus igealakot hozunk létre. A fog s.ige egy fn-i igenévi szóalakkal alkot teljes

értékű igét, önálló mondatrészszereppel nem rendelkezik, feladata az ige fogalmi jelentésének kifejezése. NÉVUTÓK: - Grammatikai szerepű, szintaktikai vonatkozású, a névszó jelentését vmlyen határozószói viszonyjelentés bővíti. - Funkciója: a névszói viszonyraghoz hasonló, a névutó – névszó bővítmény értékű. Egy neki fölérendelt mondatrészhez képest. A fölérendelt mondatrésszel együtt alárendelő szószerkezetet alkot. - A névutó a névutós szerkezetben a szintaktikai, a határozói viszonyt a szószerkezet alaptagja felé jelöli. Pl: Ő a ház mögött jár - Részt vehet kötött és szabad határozói bővítmény megalkotásában is. Pl: A város mellett lakik A fa mellett olvas. - A viszonyraggal szemben a névutó önálló hangalakkal rendelkező önálló szó, amelyre az egyalakúság jellemző. - Hangrendileg nem illeszkedik az előtte álló névszóhoz. - Abban is különbözik a viszonyragtól, hogy egyetlen

névszóhoz egyszerre több névutó is járulhat. Pl.: asztal alá, mellé - Egyetlen névutó több névszóhoz is járulhat. Pl: az asztal vagy a szekrény mellé tedd - A névutó önmagában szintaktikai kapcsolat kialakítására nem alkalmas. Sohasem mondatrész, nem alkot szintagmát a mellette álló szóval, csak álszintagmát! Pl.: Az asztal alatt van - nem bővíthető önállóan. - Alakja általában nem változtatható, legrégibb névutóinkra is a háromirányúság a jellemző, ezeknek ugyani 3 alakjuk van. Pl: alatt, alá, alól, stb - A névutók melléknévvé alakíthatók, -i. pl: mögött – mögötti Ekkor kereszteződő szófaj jön létre - a névutók személyragos formában is élnek, de ma már (leíró szempontból) ezek a személyragos alakok nem tekinthetők névutóknak, hanem a személyes névmás névutós alakjának. A névutó hangalakja: Legősibb névutóink morfológiailag tagolatlanok, leggyakrabban két szótagból állnak (alá, elé,

mögé). Más névutók olyan többtagú viszonyszók, amelyeknek eredeti morfológiai szerkezete még felismerhető. (egyetemben, szemben, átellenben) Eredetileg határozóragos névszók voltak: fogva, múlva, nézve. Eredetileg határozói igenevek voltak, de névutósodtak. Sőt, mn, birtokos szemjelet és határozóragot is tartalmazhatnak a névutók. Pl: korára, létére Nincs egységes vélekedés, hogy tekinthetjük-e ma már névutóknak, azaz viszonyszóknak azokat a szavakat, amelyek birtokos személyjelet és határozóragot is tartalmaznak, lehetőleg szabályos birtokos jelzős szerkezetet alkotnak egy főnévvel együtt, amely főnév lehet ragos vagy ragtalan. Pl: vmnek alapján, vm céljára/esetében/kapcsán Ezek esetében is megállapíthatjuk, hogy fontosabb a fogalomjelentésnél a viszonyjelentés, tehát elindultak a névutósodás útján. Névutók fajtái: 1) ragtalan névszókhoz járuló névutók: 24 a) egyszerű névutók. Pl: alá, elé, felé b)

többes értelmű, ragtalan névszókhoz járuló névutók. Pl: között, közé 2) ragvonzó névutók: fogva, kezdve, nézve 3) birtokos személyjelet tartalmazó névutók. Ragtalan és ragos névszóhoz egyaránt járulhatnak Pl.: alapján, céljából, dacára, ellenére Jelentésük szerint a névutók lehetnek hely, idő és elvontabb viszonyt jelölő névutók. IGEKÖTŐ: xli. A határozószókkal rokon viszonyszó. Tipikusan igéhez kapcsolódik, és elsősorban lexikai, szemantikai szerepű, azaz az igék jelentésének módosítására szolgál. xlii. Emellett azonban az ige szintaktikai környezetét is megváltoztathatja, tehát az társul a jelentésváltoztató szerepével. xliii. Sokan képzővel rokonítják funkcióját. xliv. Vannak olyan igekötők is, amelyek a határozószókra emlékeztetnek, ilyenkor vmlyen irányt jelölnek. Pl: bemegy, lejön xlv. Ha képző értékű, akkor megváltoztatja teljesen a szó jelentését. Pl: átnéz rajta. xlvi. Aspektuális

tartalom módosítása: az ige folyamatosságát vagy befejezettségét jelöli. xlvii. Ha az ige előtt áll az igekötő, akkor általában befejezett. Pl: megír xlviii. Ha utána áll, folyamatos. Pl: ír be Az igekötők alakja: Legrégebbi igekötőink egyszótagúak, pl.: megy, le Ezeknek nagy része megőrizte eredeti helyhatározói jelentését, de a cselekvés befejezettségének jelölésére is használhatjuk. Alakjuk nem változtatható, toldalékmorfémát nem vehetnek fel. Se ragot, se jelet Mondatrészi szerepet nem tölthetnek be. A később keletkezettek: általában rövid hangalakúak, 1 vagy 2 alakjuk van: át, alá, közbe, össze. Némelyik fokozható, de a fokjellel ellátott alakokat már határozószónak tekintjük: összébb, hátrább. Az igekötők morfológiai alakja nem tagolható, mindig egy egységet képvisel. Egy része a határozószó szófajváltásával jött létre, ezért ezek határozószóként is élnek a nyelvben. Pl: ide, oda, haza. Az

igekötők funkciója: Módosítják az ige jelentését és változást okozhatnak az ige bővíthetőségében, ezáltal szintaktikai környezetében is változást idézhetnek elő. A jelentésmódosító és a szintaktikai funkció nem határolható el egymástól, együtt jelentkeznek, keresztezhetik egymást. Szintaktikai szerepük: • A tárgyatlan alapigét tárgyassá teheti. Pl: nő – kinövi vki a ruhát • Megváltoztatja az ige vonzatát, sőt, új határozói vonzattal bővíti az igét. Pl: kel – felkel (vhonnan) • Tárggyal és határozóval is bővíthető alapige igekötővel ellátva elveszítheti egyik vagy másik vonzatát. Pl: néz – ránéz tárgy ø • Az igekötő több vonzatban is változást eredményezhet, megváltoztathatja az egész vonzatkört. Pl: ajándékoz – megajándékoz Az igekötő kapcsolódása más szófajokkal: 25 Néhány igekötőnk több szófajú, azaz hat.szóként és névszóként is szerepelhet Eredetükkel

magyarázhatóak, hat.szókból származnak szófajváltással Két szótagú igekötőink egy része önálló hat.szói életet is él Pl: ide, oda, hátra KÖTŐSZÓK: Olyan viszonyszó, amely szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat, szövegmondatokat kapcsol össze. Elsődlegesen szintaktikai és szemantikai kapcsolóelem, a mondatban nincs mondatrészszerepe, nem bővíthető. Semmilyen kérdésre nem felel, általában hangsúlytalan elem, összekötő tagok között nyelvtani illetve logikai viszonyt jelöl. A mondat szavaival nem alkot sem szintaktikai, sem morfológiai kapcsolatot, ebből a szempontból elhatárolható a grammatikai viszonyszóktól és a vonatkozó névmásoktól. A kötőszó hangalakja nem változtatható A kötőszók alakja: 1) Morfológiai tagolatlanság: egytagúak, 1 v. 2 szótagúak Pl: és, te, hogy, mert, tehát 2) Tagolgató: pl.: ezért, ellenben, azonban, mintha Egy kötőszó elemei ma is világosan elválaszthatók, de jelentésük mára már

tömbösödött. Alakjuk emlékeztet a kötőszó előzményére, amely leggyakrabban ragos névszó vagy határozószó. Pl: ezért, ellenben. xlix. Hatigenév: illetve l. Szintaktikai szerk: egyrészt li. Két szomszédos kötőszó: merthogy lii. Külön tagmondat: tudniillik Legfőbb keletkezési forrásuk a szófajváltás és a szóösszetétel. A kötőszó befogadó szófaj, nyitott részosztály, folyamatosan vesz be más szófajokból elemeket. Kötőszók osztályozása: 1. alárendelő: mert, hogy, ha, bár Grammatikai kapcsolat 2. mellérendelő: Logikai kapcsolat a. kapcsolatos: és, is b. ellentétes: de, pedig, hanem c. választó: vagy, akár d. magyarázó: azaz e. következtető: tehát, következésképp liii. lehetnek csak mondatkapcsolók: hogy, ha liv. mondat- és mondatrészkapcsolók: mellérendelők: és, is, vagy, akár lv. csak mondatrészkapcsolók: mind, mind és Összekapcsolt nyelvi elemek száma szerint is különböznek: lvi. mindig 2 tagú: egyrészt,

nemcsak lvii. akárhánytagú: is, meg, is-is, meg-meg A kötőszó jelentése: - ok-okozati viszonyt jelölő: úgyhogy, tehát - okozat-ok: mert, mivel - cél-viszony: hogy - ellentétes: bár, azonban, ellenben 26 - helyreigazítói: tudniillik, illetve - térbeli-időbeli: - hasonlítói: mint VIZSGA: - ELMÉLET ELEMZÉS SZEMPONTOK AZ ELEMZÉSHEZ: IGE 1. jelentését tekintve az ige kifejezhet: - cselekvést - történést - létezést - állapotot 2. a cselekvő alany szerint lehet: cselekvő, műveltető, visszaható, szenvedő, középige/ mediális(pl. esik, beborul, stb) ható (ez mindig párosul) 3.tárgy szerint lehet: - tárgyas(tranzitív) tárgyatlan (intranzitív soha nem vehet fel tárgyat, vagy csak ritkán) 4. aspektus szempontjából: - befejezett - folyamatos (az igekötő, v. a jelentés alapján) 5. a cselekvés lefolyásának minősége szerint: tartós: - folyamatos gyakorító mozzanatos - pillanatnyi - kezdő 6. mód - kijelentő - feltételes -

felszólító A ∅ morfémát is fel kell venni! 7. idő: jelen, múlt, jövő 27 8. igei személyragok - általános, v. alanyi határozott, v. tárgyas Ha hozzá tudok illeszteni egy határozott tárgyat, akkor tárgyas, ha egy határozatlant, akkor alanyi. EZEK UTÁN KÖVETKEZIK A SZEGMENTÁLÁS. a tő: abszolút/ relatív, szótári, v. passzív csonkatő pl. elgondolkodhattak 1.cselekvést kifejező, 2 cselekvő és ható, 3 tárgyatlan, 4 tartós, 5 tartós- folyamatos, 6 kijelentő, 7. múlt idő, 8 általános el gond ol kod hat| t| ak – a szegmentumok megnevezése a szem.- on gyakoroltak alapján FŐNÉV 1. elvont(csak közn ), v konkrét a)köznév: egyedinév gyűjtőnév (E száma is több egyedet jelöl) anyagnév (a legkisebb része azonos az egésszel) b.) tulajdonnév: személynév vezeték, v. kereszt; bece, v ragadvány állat földrajzi cím intézmény 2. E, vagy T szám MELLÉKNÉV 1. elvont, v, konkrét 2. fokozás: alap Ø, közép - bb,

felső leg-- bb/ legesleg-- bb 2. E, v T szám SZÁMNÉV 1. határozott, v. határozatlan ↓ tő (ennek alesete a felező, pl. másfél), tört, sor HATÁROZÓSZÓ 1. névmási, v tképpeni (valóságos) kifejezhet időt, helyet, módot Ø ragos névszó vmilyen körülményt fejez ki NÉVMÁSOK 1. személyes, visszaható, kölcsönös 28 2. nyomatékosító alak – plamaz; azonosító alak – pl ugyanaz 3. általános, v határozatlan vala↓ - megengedő előtagú: bár- általános előtagú: akár IGENEVEK 1. főnévi, melléknévi, v határozói (- va/ - ve, - ván/ - vén, - vást/ - vést) ↓ -folyamatos --befejezett -beálló Lehetnek cselekvő, v. szenvedő értékűek SEGÉDSZÓK, V. VISZONYSZÓK - névelő – határozott, v. határozatlan - névutó – milyen körülményt fejez ki? Melléknevesült, v. szem ragos alak milyen fajtája? KÖTŐSZÓK Mondatokat, v. mondatrészeket kapcsol? - alárendelő, v. mellérendelő ↓ ↓ (A., T , )- kapcsolatos

-ellentétes -választó -magyarázó -következtető IGEKÖTŐK 1.funkciója: - irányt fejez ki (pl. kinyit) - befejezetté teheti az igejelentését - képzőhöz hasonlómegváltoztatja az ige jelentését SEGÉDIGÉK −II− pl.gyökerek – általános T szám jele, +előhangzó fn, közn., egyedi, T sz absz tő, passzív lassan módhat. rag mn, elvont, alapfok Ø, E szám 29