Irodalom | Tanulmányok, esszék » Baráth Béla - Versbeszéd és költői magatartás Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek c. művében

Versbeszéd és költői magatartás Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek c. művében Vázlat Bevezetés: avantgárd, konstruktivizmus, képarchitektúrák 2x2, 22 Cím Előzmények: ötlet: Apollinaire, Cendrars hatás: Whitman, Majakovszkij Felépítés, szerkezet 50 - önéletrajzi elbeszélés és forradalmi látomás - 20 megszerkesztett szintézis központozás hiánya >> hiteles és szuggesztív (+1. megjelenés) gondolati csomópontok (510, közép, aranymetszés) >> költészetének fő problémái Versforma Szabad vers Ritmus Vágások Központozás hiánya Történet, szakaszolás konkrét háttere >> lírai útirajz rejtett szakaszolás keretszakaszok: Pest; érsekújvári évek az utazás (9 szakasz): a vándorlás szakaszai: Bécs, Stuttgart >> nagy kérdések brüsszeli passió (hangulati-eszmei ^) Párizs elégikus feloldás, gondolati összegzés ezek miatt témája: költővé érés és fejlődéstörténet Költői eszközei:

hasonlat >> azonosítás jelkép >> szillepszis ezek miatt: folytonosság >> megszakítottság Motívumok (sok; legfontosabb ló, madár) Stílusrétegek, nyelvi rétegek: stiláris összetettség (4 típus) már a kezdősorokban is és szókincsében (5 típus) ezek miatt: feszültség Befejezés: fő műve 1/7 Bevezetés: Kassák Lajosról Kassák Lajos (1887-1967), „az egyszemélyes magyar avantgárd”, a századelő szinte valamennyi művészeti irányzatát kipróbálta, így lett a magyar avantgárd nemzetközileg elismert vezetője. A korábban expresszionista Kassák 1920-26-os bécsi emigrációja során leginkább a konstruktivisták törekvéseihez vonzódott, a versépítés, különböző szövegrészek összeillesztésének törvényei foglalkoztatták. Ebben az időszakban képzőművészeti tevékenysége is rendszeressé vált, és a konstruktivizmus irányzatában önálló műfajt tudott alkotni (képarchitektúrák). Második nagyobb

terjedelmű költeménye, A ló meghal a madarak kirepülnek a 2x2 című folyóiratban jelent meg 1922-ben. Cím A mű címe talányos: két reális, de össze nem függő kijelentést kapcsol össze. A versszöveg elolvasása azonban megmutatja, hogy a ló és a madár motívuma végigvonul az egész művön. A verscím realitása ugyanakkor ellentétben áll a kezdősor dadaista-szürrealista elvontságával: „Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait mondom széttárt vörös kapu” Első megjelenésekor a címét képszerűen nyomtatták, a költő csak később hagyta jóvá A ló meghal a madarak kirepülnek formát. Költői előzmények A tömbszerűen felépített önéletrajzi költemény ötletét Kassák két francia költőtől vette. Műve azonban mégsem epigon-, hanem önálló alkotás Apollinaire (ejtsd: ápoliner) Égöv és Cendrars (szandrár) A transzszibériai expressz és a franciaországi kis Johanna prózája című művében

még sokkal több a belső folytonosság, mint A ló meghalban. Apollinaire verse következetesen lírai jellegű, Cendrars pedig refrénnel ad egységes szerkezetet a történetmondásnak. Hatottak rá Whitman szabad versei (lásd: Versforma) és Majakovszkij poémái (verses nagyepikai műfaj, amelyben nagy jelentőségük van a lírai és az elmélkedő elemeknek; elsősorban az orosz romantikára jellemző) is. Felépítés, szerkezet Kassák művének eredetiségéhez ennek ellenére nem férhet kétség. Felépítése következetesen megtervezett és jól áttekinthető. Az első ötven sor bejelenti a szöveg jelrendszerének fő szabályát, az utolsó húsz sor összegzi a mű gondolatait, a középső rész pedig egymás mellé helyezi a mű kétféle időbeliségét: az önéletrajzi elbeszélést és az orosz forradalom látomását. Kassák költeménye tudatosan megszerkesztett nagyszabású szintézis, melyben a reális és irreális, epikai és lírai, konkrét és

elvont elemek, a tragikum és a humor, a pozitív és negatív értékek végig egyensúlyozzák egymást, az alkotás műnemileg és ábrázolástechnikailag is összetett. A vers sodra - nagybetűvel kezdődik és ponttal fejeződik be, közben nincs központozás - az emlékezés szüntelen áradatában mintegy úsztatja a reális elemeket, és vegyíti ezeket az elvontakkal, az irreálisokkal. Éppen ez teszi az emlékezést hitelessé és szuggesztív hatásúvá: az erős valóságelemek (képek, kifejezések) hitelt adnak az elvontnak, az irreális pedig lebegővé, emlékszerűvé emeli a reálisat is. 2/7 Első kiadásában folyamatosan szedték, az egyes részeket csillaggal elválasztva (tehát nem sorokba tördelve, ahogy később elterjedt). Eredeti formája még jobban kiemeli a szöveg gyors előrehaladását. A költeményben gondolati csomópontokat is felfedezhetünk. Az 510 sor középtengelyében (255-256. sor) ez olvasható: „igéim virágokban lobogtak már

a mezőkön dögöljenek meg akik elismerik a nyugvópontok szükségszerűségét” A mű hangulati tetőpontja éppen a költemény első aranymetszéspontjában (317.) található: „mindenki tudta már nem lehet messze isten órája” A második aranymetszet (194.) szintén kiemelkedő érzelmi csomópont: az álombeli egyesülés elragadott pillanata: „vitézkötés az életemen” A mű gondolati-érzelmi csomópontjában tehát a költői világkép központi problémái szólalnak meg: politika, szerelem és költészet („igéim”). Versforma Versformáját tekintve A ló meghal a szabad versek (a szabályos hangritmust mellőző, de verssorokba tördelt költői alkotás; Whitman fellépésétől számítjuk) körébe sorolható. Kassák maga szívesebben használta a „költemény” szót a „vers” helyett, hangsúlyozva, hogy nem felel meg a versek hagyományos követelményeinek, a ritmus nem terjed ki a szöveg egészére. A ló meghal ritmusát a gondolatok

menete és a refrénszerűen visszatérő elemek adják. A szöveg csak formailag egybefüggő, gyakoriak a filmszerű vágások. A központozás hiánya értelmezhető úgy is, hogy a költő az élmény egészének visszaadására törekszik. Történet, szakaszolás A vers konkrét életrajzi háttere a költő 1909-es, nagyrészt gyalog megtett nyugateurópai utazása. A 21 éves költő későbbi élettársa, Simon Jolán ösztönzésére vágott neki „a művelt világ megismerésének” egy Gödrös nevű faszobrásszal és Szittya Emillel. A költemény szerkezeti rendje kronologikusan követi az út eseményeit, ami a lírai útirajzokkal rokonítja. Az 510 sorból álló költemény egyöntetű versfolyam, mégis észrevehető benne bizonyos rejtett szakaszolás. Az első és utolsó szakaszok mintegy keretbe foglalják a cselekményt. A főhőse Pestről indul (1-15 sor) és Pestre érkezik vissza (478-500 sor) Az érsekújvári éveket idéző rész (16-47. sor)

kitérő: központi szereplője az apa, kulcskérdése pedig az elutasított hivatás („káplán”). A befejező rész a megtalált hivatás vállalásával visszautal erre. A ötvenediktől a 477. sorig tart maga az elbeszélt utazás A mű elején a lírai én a „félkrisztus faszobrásszal” vándorol, majd rövid magányos kóborlás után „szittyával” folytatja útját. 3/7 Az út főbb állomásai: Bécs, Stuttgart, Brüsszel és Párizs. E színhelyeket a vándorlás szakaszai kötik össze. Az egyes szakaszok az emberlét és a költői hitvallás alapvető, nagy kérdéseit vetik fel: Bécs (48-79.): távlatkeresés Vándorlás (80-129.): közösség és munka Stuttgart két szakasza: hit és részvét (130-162.), szerelem és halál (163-227) Vándorlás (228-283.): remény és kudarc A brüsszeli passiónak nevezett három brüsszeli szakasz a mű hangulati és eszmei csúcsa, amely a forradalmi jövőt biblikus látomásban (passió) idézi meg: este:

vacsora „a maison du peuple hosszú asztalainál” (284-329.) (az apostolok utolsó vacsorájának profán változata) éjszaka: „orosz gyűlés” a „petit passage”-ban (330-367.) (újszövetségi utalások: nagycsütörtöki út „a hegyre fölfelé”, az „új ember” születésének (jellegzetesen avantgárd) ígérete, a majdani rendőrkém júdáscsókja, a lábmosás szertartása, felajánlott áldozat a „szegények asztalára”) hajnal: letartóztatás, út a toloncházba (368-406.) („a szőke gyerekorosz”-t modern messiásként felakasztják „egy kék reggelen a kreml előtt”) Az utazás utolsó szakasza, Párizs (407-477.) az élet és a költészet szimbóluma: „ady endre látott téged meztelenül s a te véres romjaid fölött született meg guillaume apollinaire a szimultanista költő” Az utazás 9 egység. Nem lehetetlen, hogy épp ezekre vonatkozik a „9-féle tojást találtam a madárfészkekben” ismételt kijelentése (407. és 421

sor) Ugyanakkor a tojásokkal teli fészek a múlt eltűnésének, az újjászületésnek (jellegzetesen avantgárd) szimbóluma is. A mű végén a múltból hirtelen a jelenbe lépünk át. A költői teremtés létjogosultságának megindokolása után a mű rövid gondolati összegzése oldja a feszültséget, és zárja a nagyszerűen fölépített költeményt. A zárlat hangnemében elégikus mozzanat érezhető: a költő az álmaiban, a Párizsban való csalódást („én láttam párist és nem láttam semmit”), illetve a Tanácsköztársaság bukása (1919) utáni számkivetettséget is kifejezi. A mű egyes értelmezői ezekből az alakzatokból kiindulva úgy vélték, hogy A ló meghal a madarak kirepülnek a költővé érés belső folyamatát tematizáló alkotás. E fejlődésszerű belső útnak az eredményeként, az önazonosság megtalálásaként értelmezték a zárlat „én KASSÁK LAJOS vagyok” kijelentését is. Másrészt a mű egy részletesen

bemutatott fejlődéstörténet, amelynek során a csavargó fiatalember „Kasikám”-ból (ez valódi beceneve) a mű végére „KASSÁK LAJOS”-sá változik, vagyis megformált, öntörvényű személyiséggé. 4/7 Költői eszközei Kassák művében az azonosítás veszi át a hasonlat szerepét, ezért érez az olvasó folytonosság helyett megszakítottságot. Az események, sőt a dolgok is elveszítik önazonosságukat: „galambok bukfenceztek a háztetők felett jobban mondva galoppoztak a napkocsin” „higgyétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha a vörös nem vörösebb mint a fehér” Ady jelképteremtő verseiben - pl. A fekete zongora, A fehér kendő, a Kocsi-út az éjszakában vagy Az eltévedt lovas című költeményeiben - a jelentést annyira ki nem mondottá formálta, a nyelvi sűrítésnek olyan magas fokát valósította meg, amelyre korábbi költészetünkben még Aranynál sem akadt példa. Kassák kivételes ítélőképességgel látta

be, hogy a jelképteremtés lehetőségei fölülmúlhatatlanul kimerültek, ezért más irányban kell próbálkozni. A ló meghal formaalkotó elve jelkép helyett a szillepszis (egyazon szónak kétféle, átvitt és eredeti értelmű használata). A szillepszisek is a folytonosság érzését csökkentik, hiszen olyan mondathoz hasonlítanak, amely két össze nem illő félmondatból áll: „és mélyek lettünk mint a fekete kutak a bánya vidékén / és mentünk és mentünk” „krisztus könnyeit fogjuk inni a nádfödelű pajtában és szilvóriumot” „szittya az öltözőben felejtette az új vallás kulcsát” „pincérek átszaladnak rajtunk a fekete levessel” Motívumok, motivika A művet egymásba fonódó motívum-sorok szövik át. Ezek közül a legfontosabb a címben is szereplő ló- és madármotívum. A nyitóképben mindkettő az idő metaforája: „Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait mondom széttárt vörös kapu” Az

összetett, több rétegű költői képben még egy motívum szerepel: a vörös kapu. A vörös a vér és a forradalom színe; a vörös kapu felidézheti általában a fogantatást és a születést (átvitt értelemben a jövő születését), a szerelem és a politika gondolatköreit. A repülésnek, a föld feletti szférának az egész műben kiemelt szerep jut: az induláskor, a Duna partján „vörösréz madarak kukorékoltak” Szittya irányváltásakor „a házak fölött csörömpölve más tájak felé röpültek a madarak” a záróképben „elröpül a nikkel szamovár”. A ló-motívum is végigvonul az egész művön: „az ember elhányja csikófogait és néz a semmibe ahol az élet beleharap a saját farkába” „egy kese csikó még betolta fejét az ablakon / és nyerített” „de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik” 5/7 Stílusrétegek, nyelvi rétegek Az összetettség (megszerkesztett szintézis, lásd Felépítés) stilárisan is

jellemzi a művet, a költemény megformálásában a legkülönbözőbb stílusrétegek keverednek. Szinte összefoglalóan jelennek meg a kor törekvései; de ezeket nem egységbe olvasztja, hanem hullámzóan érvényesíti: hol expresszionista, hol dadaista-abszurd, hol futurista, hol szürrealista, hol meg realista jellegű. a) az egyszerű, elbeszélő köznyelv jelenti az alapréteget: „a gyárkémények alatt ültünk” „holnap túl leszünk a magyar határon” „Párisba készültem gyalog a faszobrásszal” b) líraiság „a kisváros ült a pocsolyában és harmonikázott” „a vámőrök minden állomáson bélyegzőt ütnek a szívünkre” „s a kígyók is mind alszanak a szemedben” c) bizalmas, játékos színek „csak menj vissza barátocskám a gyerekeidhez” „ha csak megvakarhatnám a hátam nyöszörögte szittya” „fogd be a csuszalesődet ordított föl a stájer paraszt” d) mesterséges szóalkotás (halandzsa) ho zsup, dzsiramári,

hadzsura, turatámó, papagallum, fumigó, kamaralógósz, latabagomár, lébli, finfi Mind indulati tartalmúak; Kassák szerint „megfogalmazhatatlan feszültség jeladásai.” Mindezeket már a költemény nyitósorai szemléltetik: a cím első olvasásra tárgyias kijelentésére a nyitósor dadaista-szürrealista képsora következik. A második sortól kezdődik az életrajzi helyzet leírása, de ebbe beépül a meghökkentő költői kép („kinek fekete gyémántok voltak befalazva az arcába”), a hiányos és így abszurd jellegű kijelentés („tudtuk holnap a görbe vonalak”) és a halandzsaszöveg is („ho zsup ho zsup”). 6/7 Az összetettség a mű nyelvi szintjén is érvényesül, szókincse a legkülönbözőbb szókészletekből áll össze: a) naturista részletek durva szavai: „később az én szépen elgondolt jövőmet is beitta és kipisálta a sörre”" „ezen az éjszakán trippert kapott a rivoli utcai matrózbordélyban” b)

retorikus (szónokias), patetikusan túlfűtött sorok: „ó Oroszország te elátkozott föld / ki látná gyámoltalan szenvedésedet ha a te csillaggal megjelölt fiaid nem látnák” „oroszország a forradalom vörös tavaszával viselős” c) a hagyományos költői nyelv elemei: „mélyek lettünk mint a fekete kutak a bánya vidékén” „26 esztendős vagyok s olyan tiszta volt az életem mint a reggeli harmat” d) egyéni szó- és képalkotások: „ez volt az első keresztbevágott nap az életemben” „bennük valóban spanyolviaszra ült a keresztény filozófia” e) avantgárd képek: „keresztülszaladt rajtam egy vörös sínpár” „az órák fehér juhászkutyákon kísértenek” A műnek ezek az egymást meg nem semmisítő, egységben föl nem olvadó elemei egyfajta különös feszültséget teremtenek, a költemény saját nyelvén fejezi ki a valóság ellentmondásosságát. Befejezés: jelentősége az életműben Narratív technikája

(elbeszélésmódja, szerkesztésmódja) és esztétikai megformálása révén Kassák fő művének tekinthető, művészi hatását tekintve messze fölülmúlja más alkotásait. (VÉGE) 7/7