Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Kormány Zoltánné - Ukrajna gazdasága

Nyíregyházai Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Ukrajna gazdasága ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN HÁZI DOLGOZAT Készítette: Kormány Zoltánné Gazdálkodási szak (levelező) II. évf A csoport Nyíregyháza, 2003. december Tartalomjegyzék BEVEZETÉS . 1 1 ÁLTALÁNOS ISMERETEK UKRAJNÁRÓL . 2 1.1 1.2 2 TÖRTÉNELEM . 2 TERMÉSZETI VISZONYOK . 3 GAZDASÁG (BIZONYTALAN ÁLLAPOTOK) . 3 2.1 AGRÁRÁTALAKULÁS 1917-1920 KÖZÖTT 3 2.2 SZOVJET-UKRAJNA AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN (MODERNIZÁCIÓ) 4 2.3 A KÖZELMÚLT GAZDASÁGI ÁLLAPOTA 5 2.31 Privatizáció illetve kárpótlás 6 2.32 Külföldi befektetők Ukrajnában 6 2.33 A lakosság összetétele 7 2.4 HELYZETELEMZÉS A 90-ES ÉVEKBEN 7 2.41 Külpolitikai függőség 8 2.42 A gazdasági reformok hatása 8 2.43 Az ellenállás okai a reformokkal szemben 9 2.44 Nemzeti hovatartozás 9 2.5 UKRAJNA ÉS OROSZORSZÁG EGYÜTT VAGY KÜLÖN-KÜLÖN? 11 2.51 Európai Uniós elképzelések 11

2.52 Vele vagy nélküle? 12 2.53 A tagság várható következményei 13 2.54 Némi fellendülés, avagy kilábalás a nehéz idők után 13 3 UKRAJNA EURÓPAI AMBÍCIÓI ÉS REALITÁSOK . 14 3.1 MEGOLDÁSOK KÖZÉP ÉS HOSSZÚ TÁVON 14 3.2 AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS UKRAJNA KÖZÖTTI KAPCSOLATRENDSZER 15 3.21 Ukrán motivációk . 15 3.3 GAZDASÁGI KAPCSOLATOK 16 3.31 Kereskedelem 16 3.32 Amerikai segítség 16 3.33 Gazdasági integrálódás hiánya 17 3.34 A várt előnyök 17 3.35 Esélyek 18 3.4 UKRAJNA ÉS A BŐVÜLŐ EURÓPAI UNIÓ 18 3.41 Gazdasági kapcsolatok 19 3.42 Jövőkép, előrejelzés 19 3.5 AZ UNIÓ ÉS CÉLJAINAK ELFOGADÁSA – TÁRSADALMI SZEMPONTOK 20 3.6 AZ EU VISZONYA UKRAJNÁVAL KAPCSOLATBAN 21 3.7 KÖVETKEZTETÉSEK 21 FELHASZNÁLT IRODALOM . 23 Ukrajna gazdasága Bevezetés Az összehasonlító gazdaságtan című tantárgy keretében arra vállalkoztam, hogy bemutatom hazánk egyik legnagyobb szomszédjának Ukrajnának a g azdaságát

a XX. század elejétől napjainkig A bemutatást egy kis történelmi visszatekintéssel kezdem, melyben kitérek az ország földrajzi adottságaira és gazdasági sajátosságaira, visszanyúlva azokba az időkbe is, amikor még Szovjetunió része volt, ma a Független Államok Közösségéhez tartozó tagállamok egyike. Ukrajna 1991 december óta mint független köztársaság Magyarország szomszédja. Amíg Szovjetunió része volt kevés figyelmet szenteltünk e hatalmas kiterjedésű és több mint 50 millió lakosú országnak, most viszont érdemes figyelmünket rászegezni, hiszen a jövőbeni tervek között szerepel az Európai Uniós tagság kérdése, melyre dolgozatomban bővebben ki szeretnék térni. Annak érdekében, hogy alaposabb ismereteket szerezhessünk ennek az országnak a megismerésére, néhány tanulmány és számos dokumentum jelent meg. Megpróbálom összefoglalni és bemutatni az eseményeket és történéseket, amelyek előidézték

azt, hogy a mai Ukrajna gazdaságban milyen események okoztak gyökeres változásokat, nagy figyelmet fordítva a m ár említett Euróapi Uniós tagság kérdésére. 1 Ukrajna gazdasága 1 Általános ismeretek Ukrajnáról 1.1 Történelem Ukrajna eredeti jelentése nem valamely törzset, nemzetséget, népet jelölt, hanem a szláv fejedelemségek déli-délnyugati határokkal érintkező földrajzi területet (kraj): határmenti földeket, határőrvidéket, az ősi földek szélét, karimáját. A terület politikai-állami hovatartozása a századok során gyakran változott, de jellemző és meghatározó magva mindvégig a sok és bővizű mellékfolyókkal rendelkező Dnyeper medencéje volt Kijevvel a központban. Ukrajna a KRAJ (végek) kialakulása a kijevi nagyfejedelemség 1223-as, a tatároktól elszenvedett, súlyos következményekkel járó csatavesztéshez kapcsolódik. A tatármongol lovas, nomád haderő óriási pusztítást végzett Magyarországon

és a volhiniaigalíciai térségben, de mégsem volt képes arra, hogy ezeket a t erületeket tartósan megszállja. A sztyeppés vidéken, a Dnyeper mocsár- és berekvilágában, a nagy folyó zúgóinál menedéket találó szökésben lévő, különféle nemzetiségű (oroszok, ruténok, ukránok, cserkeszek) emberek a határvidéken élő kozákságnál találtak menedéket. A hadviselő, fegyverforgató kozákokat századokba, ezredekbe sorolták. A csapatokba bevett kozákok pénzfizetést, ruházatot kaptak. Ezzel szemben a katonai egységekbe be nem vett kozákokra egyre nehezebb anyagi terhek hárultak. A lázadó kozákok kérésére 1667-ben az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. Lengyelország felosztásakor II Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett. Ukrajna kiemelkedően fontos része volt a cári birodalomnak, átmenő kereskedelmével, ló-

és marhaexportjával, majd a XIX. században jómódú parasztjaival. Iskolázott társadalmi elitje tanulmányai során eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az ukrán irodalmi nyelv. Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. 2 Ukrajna gazdasága A II. világháborút követően csatolták hozzá Csehszlovákiától a vegyes lakosságú Kárpátalját, ahol a m agyar kisebbség él. Ukrajna önálló ENSZ-tagállam lett, bár továbbra is a S zovjetunióhoz tartozott. 1945 és 1948 között nagyarányú népességcsere játszódott le az ország területén: az itt élő németek és lengyelek zömét kitelepítették, helyükre Lengyelországból költöztettek át többszázezer ukránt. A gorbacsovi peresztrojkát követően, 1991-ben alakult meg a f

üggetlen Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el. 1.2 Természeti viszonyok Területének középső részét a t ermékeny Dnyeper-síkság foglalja el, amelyhez Észak-nyugaton a vegyes erdőkkel, mocsarakkal borított Poleszje vidéke, Délnyugaton a Magyarországról átnyúló Alföld pereme, a Keleti- Kárpátok vonulatai és a Podóliai -, Volhiniai-, Dnyeper- hátság, Délen a Fekete tengerbe mélyedő Krimi hegység. Dél-keleten az Azovi- és Donyeck-hátság dombvidéke csatlakozik 2 Gazdaság (bizonytalan állapotok) 2.1 Agrárátalakulás 1917-1920 között A függetlenségi harc, a pol gárháború éveiben forradalmi változások történtek az ukrán gazdaság és társadalom meghatározó ágazatában, az agrárviszonyok alakulásában. Az 1917 Novemberi földreformról szóló dekrétum megszüntette az Ukrán Népköztársaság területén a földnek földesúri, kincstári illetve kolostori tulajdonosi jogát. Kimondta, hogy ezek a

földek megváltás nélkül a dolgozó nép tulajdonát képezik. A falu életét a polgárháború eseményei, a földátrendeződés megrázkódtatásai mellett az örökösen ismétlődő gabonarekvirálások csak tovább bolygatták és igazgatták. Ukrajnában a parasztság jelentős része gabonát vásárló fogyasztó. A szovjet kormány központi utasítás keretében felállította a gabonabegyűjtő fegyveres osztagokat. A gabonát meghatározott áron vásárolták meg illetve az azt elrejtőket forradalmi törvényszékkel fenyegették meg. A fegyveres összeütközések általánossá váltak a k enyérért. A hatalomért folytatott harc 3 Ukrajna gazdasága következtében országrésznyi területekre kiterjedő éhínség, járvány, és a gazdasági katasztrofális politikai harc kétségessé tette a forradalmi agrárváltozásokat. A kilenc ukrajnai kormányzóság 44,1 millió gyeszjatyina, mezőgazdaságilag hasznosítható földjének tulajdonosi

megoszlása 1915-ben: (az átalakulás előtt) Nemesség 8,9 millió gyeszjatyina 20,2% Cári, egyházi, kolostori 1,6 millió gyeszjatyina 3,6% 3,3 millió gyeszjatyina 7,5% Köznépi tulajdon 2,4 millió gyeszjatyina 5,4% Paraszti osztásföld 19,1 millió gyeszjatyina 43,3% Vásárolt föld 8 8 millió gyeszjatyina 20,0% összesen 44,1 m gyeszjatyina 100,0% Kereskedők, iparosok, Társaságok, külföldiek Állami, városi, hivatali, Parasztság által Forrás: Varga Lajos – Ukrajna (18. oldal) 2.2 Szovjet-Ukrajna az 1920-30-as években (modernizáció) Mezőgazdaság Az évtizedekig tartó háborúk után békeidőszak következett. Bár a gazdaság 1921-es teljesítménye az 1913-as évnek mindössze 10-12%-a Ukrajna lakosainak kevesebb része szenvedett éhínségben mint az Ural –vidék lakói. Hidak, utak, vasutak katasztrofális állapotban a bányák nagy része nem működött, a kohók, üzemek leálltak. Bár az agrárszférában hatalmas

változások történtek a tulajdonviszonyokban, a t ermelés a felére csökkent. Mindezek ellenére a k ormány politikája kedvezően befolyásolta az mezőgazdasági termelés fellendítését, ennek megfelelően adóelengedést tett lehetővé. Engedélyezte a bérmunkát, a tartós földbérletet, kiterjesztették a hitelt, jelentősen megkönnyítették a mezőgazdasági munkaeszközök , traktorok vásárlását és bérlését. Elterjedtek az eszközök, állatok meghatározott időre történő bérlése. 4 Ukrajna gazdasága A szövetkezetek különböző formái jöttek létre. A legelterjedtebbek a föld megművelésére alakult közösségek. Jellemzőjük a hiányos felszereltség és a kevés igásállat. A megtermelt terménnyel a c saládok rendelkeztek Szintén elterjedtek az értékesítésre és gépkölcsönzésre alakult szövetkezetek, valamint a k ülönféle hitelszövetkezetek. Bár az állam hitelekkel segítette a termelőszövetkezeteket, a

termelési eredmény és befolyásuk a gazdaságban jelentéktelen volt. 1928-tól gabonaválság következett. A tömeges kollektivizálás előtt több tízezer gazdaságot tönkretettek. 1930 telére a k ulákgazdáknak megbélyegzett parasztok nagy részétől az állatállományt és terményeket elkobozták, emberi méltóságuktól megfosztották, és mélységesen megalázott megnyomorított agrárszegényekké tették őket. A kollektivizálás az egész parasztságot sújtotta. A kulákok kitelepítése és elszállítása együtt járt, az otthon maradt parasztoknak a k olhozokba való beterelésével. A kolhoztagok jövedelmében a pénzbeli juttatás nem volt jelentős inkább terményben kapták fizetésüket. Ipar Az ipari termelés a kis- és kézműiparban kezdődött, majd 1922-től felélénkült a mezőgazdasági termelést szolgáló egyszerű munkaeszközök (vaseke, borona, vetőgép) gyártása. 1925/26ra a textilipar, a bőripar, a cukorgyártás meghaladta az

1913-as szintet. Hasonlóképpen fejlődött a gyufa és szappangyártás Ezekhez a falusi emberek számára is fontos termékekhez aránytalanul magas áron jutottak hozzá a f ogyasztók. A fogyasztási üzemek rekonstrukciója elkezdődött Lassabban és körülményesebben haladt a s zénbányászat és a k ohászat helyreállítása. Felgyorsult az ipar általános fejlesztése, és több száz gyárat, üzemet létesítettek. 1940-re Ukrajna hatalmas nehéziparral, alapanyaggyártással, gépgyártással, vegyiparral rendelkező országgá vált. Még mindig itt állították elő a szovjet birodalom szén és kohászati termékeinek több mint a felét. 2.3 A közelmúlt gazdasági állapota Mint már az előzőekből is kitűnt Kárpátalja uralkodó termelési formája a mezőgazdaság. A megye gazdasága - valamennyi ágát tekintve - alacsony 5 Ukrajna gazdasága hatásfokú, a műszaki színvonal és a szervezettség elmaradottsága jellemzi. A meglévő

városi ipar tönkrement, leépült. Az egy főre jutó termékgyártás a megyében az országos átlag felénél kevesebb. A termelés 1999-ig tartott visszaesése a vállalatok 70,5 %-át érintette a megyében, kedvezőtlenül befolyásolta a lakosság reáljövedelmének alakulását. 2000-ben Kárpátalján elkezdődött a gazdaság élénkülése, megállt a mezőgazdasági termelés csökkenése, az ipar pedig 12%-kal több terméket állított elő, mint egy évvel korábban. 2.31 Privatizáció illetve kárpótlás Ukrajnában vagyoni kárpótlás nem történt, valamennyi állampolgár alanyi jogon azonos részre jogosult az állami vállalatok vagyonából. Mindenki névre szóló privatizációs vagyonjegyet kapott, amelynek átvétele 1995. február 1-jén kezdődött, és 1998-ban fejeződött be. A tulajdonos a vagyonjegyet befektethette abba a vállalatba, amelynél dolgozott (ha a vállalatot privatizálták). A gyakorlatban azonban az történt, hogy a l akosság

túlnyomó többsége a pr ivatizációs értékpapírokat igen alacsony árfolyamon eladta a felvásárlóknak. A vagyonjegyeken mindazonáltal értékpapír-aukciókon részvényeket, továbbá befektetési alapok, társaságok értékpapírjait lehetett megvásárolni, vagy értékpapírt kezelő társaságra bízhatták azokat. 2.32 Külföldi befektetők Ukrajnában A privatizáció - a gazdasági háttér és a tőkehiány miatt - a kis- és középvállalatokat érinti. A megyében - 2001 januári adatok szerint - a gazdaságba invesztált külföldi tőke összege 193,8 millió dollár, ami az Ukrajnában befektetett külföldi tőke 5 %-a. Ukrajna függetlenné válása óta folyamatosan Magyarország a l egnagyobb külföldi befektető Kárpátalján. A megye gazdaságába beruházott 26,8 millió dollárnyi tőkével, vagyis a Kárpátalján bejegyzett külföldi befektetések 20,6 százalékával Magyarország messze az első helyen áll. Második az USA 18,3 millió

dollárral, majd a s zomszédos Szlovákia következik 15,8 millió dollárral, Németország 8,4 millió dollárral a negy edik, Oroszország pedig 2,5 millió dollárral az ötödik helyen van. A beruházások közül 32 6 Ukrajna gazdasága vegyes vállalatként, 62 pedig száz százalékban külföldi tulajdonú cégként működik. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján az első helyen állnak: több mint 110 ukrán-magyar vegyes vállalat működik. 2.33 A lakosság összetétele A magyar kisebbség 75 %-a kistelepülésen él, s az anyanyelvű képzési lehetőség hiányosságai miatt döntően alacsonyabb társadalmi presztízsű foglalkozást űz (alig van például magyar jogász), így nagymértékben ki van téve a munkanélküliség veszélyének. A hivatalos adatok nagyon kedvező képet festenek a munkanélküliségről: ezek szerint 1998-ban 2,4 %, 1999 j úliusában 5 % , 2000

decemberében pedig 7 % volt a ny ilvántartott állástalanok aránya. Ez az adat azonban nem tükrözi a m unkanélküliek valós számát, mivel csak minden tizedik állástalan fordul a foglalkoztatási központokhoz (a munkanélküliek tényleges arányát tehát minimálisan a tízszeresére becsülhetjük). Kárpátalja a munkanélküliség nagyságát tekintve Ukrajna 24 megyéje között jelenleg az első helyek egyikét foglalja el (1997-ben még a kilencedik helyen állt). Az állástalanok számának növekedésével párhuzamosan fokozatosan csökken a s egélyezettek száma, mivel a vállalatokat felmentették a foglalkoztatási alapba történő befizetési kötelezettség alól. A szociális gondokat tovább élezi a l átens munkanélküliség (kényszerszabadságolás, csökkentett műszakszám, rövidített munkaidő) és a bérek kifizetésének gyakran többéves elhúzódása, aminek a termelés folyamatos csökkenése az oka. 2.4 Helyzetelemzés a 90-es

években Katasztrofális állapotban van Ukrajna gazdasága. Ezt a t ényt talán csak az ország vezetése nem hajlandó tudomásul venni. Sem 1991 - 1994 között az akkori vezetőség, sem pedig a jelenlegi államelnök, nem szembesült azzal, hogy a gazdasági problémák orvoslása csak radikális változtatásokkal mehet végbe. Ebből következik, hogy a gaz daság állapota tovább romlik, és nincs semmiféle jele a politikai változásnak. 7 Ukrajna gazdasága 2.41 Külpolitikai függőség A fenti állapotokkal párhuzamosan a külpolitikában jellemzően tovább nőtt az Oroszországtól való függése. A kisebbségi nyelvek kérdését illetően túl sok a bizonytalanság. A kormányzat nyelvpolitikája nem egyértelmű Bár az ukrán az egyetlen hivatalos nyelv, az orosz nyilvános használatának törvényi keretei máig tisztázatlanok. A gazdasági reformok halogatása, a nyugati biztonsági rendszerekbe történő integráció és a k étes módon

meghatározott ukrán nemzetállam – ezek azok a problémák, melyek egyenként, de akár együttesen is nagyban meghatározzák az ország jövőjét. Többen elképzelték már Ukrajna összeomlását Ez még egyenlőre nem következett be, de v an egyfajta szovjet típusú gondolkodásmód, amely mindmáig azt tartja, hogy az ország bármilyen problémát képes megoldani anélkül, hogy valamilyen politikai árat kellene fizetnie érte. 2.42 A gazdasági reformok hatása A bejelentett gazdasági reform után semmiféle strukturális változás nem ment még végbe. Az ország gazdaságának teljesítménye gyászos Az állam továbbra is támogatja a v eszteséges iparvállalatokat és szövetkezeteket. A privatizáció elenyésző mértékű, lényeges bevételt nem jelent. A vállalatoknak sokkal inkább kifizetődő az adómentesség megszerzése a különböző politikai kapcsolataikon keresztül vagy az adószedők megvásárlása, mint az állami kincstár gazdagítása.

Mindezek következtében a költségvetés hiánya a GDP-nek több mint 7%-a, amely az elfogadott szint háromszorosa. Az évek során az egyetlen lényeges változás a deficit kezelésének politikájában volt. Az 1992–93-ban elindított bankóprés produkciója nyomán az infláció 1993-ban elérte a 4735%-ot. A kormányzat a k ialakult válsághelyzetre a támogatások csökkentésével és a bérek befagyasztásával reagált. Kucsma gazdaságpolitikájának alapja a külföldi hitelek felvétele volt, melyek nagy részét nem a strukturális reformok finanszírozására, hanem az energiaimportra és a kormányzati bérek kifizetésére fordította. A visszafizetéseket pedig újabb, magasabb kamatú hitelek felvételével fedezték. Az IMF és a V ilágbank emiatt elvesztette türelmét, és befagyasztotta a k ölcsönöket. 1998 közepére az ország a gazdasági 8 Ukrajna gazdasága összeomlás szélére került, aminek bekövetkezését csak azért kerülhette el,

mert az USA nem engedhette meg egy bizonytalan, feszültségekkel teli állam kialakulását Oroszország határán. 2.43 Az ellenállás okai a reformokkal szemben Jelentős szerepet játszik benne az orosz (szovjet) elnyomás, a polgárság hiánya, az elnöki hatalom gyengesége és az a t ény, hogy a s zakmailag legfelkészültebb káderek többsége még a szovjet időkben Moszkvába vándorolt, mindezzel párhuzamosan az új generáció sem kap lehetőséget, hiszen a fantáziátlan és jórészt hasznavehetetlen régi apparátus még mindig pozícióban van. Míg a gazdaság egyre súlyosabb válságba kerül, az ukrán elit hihetetlen gazdagságra tesz szert, köszönhetően az államilag kialakított helyi monopóliumoknak, melyek kezükben tartják a legjövedelmezőbb termékek (pl. az energia, a fémek) behozatalát és kivitelét. Kucsma elnök, bár személyében nem hibáztatható, nem képes ezekkel az érdekcsoportokkal felvenni a küzdelmet. 2.44 Nemzeti

hovatartozás Az országról kialakított hivatalos kép szerint, ellentétben Oroszországgal, Ukrajna történetét tekintve európai állam, amely a s ok évszázados orosz elnyomás után napjainkban ismét arra törekszik, hogy elfoglalja megérdemelt helyét a kontinensen. Ezt az álláspontot vonta kétségbe Kucsma elnök az 1994-es választási kampányában, amikor Ukrajnát az eurázsiai gazdasági és kulturális terület részének tekintette. Az ország alapvető célja, hogy Oroszország elismerje: Ukrajna többé nem a birodalmi politika eszköze. A stratégia kettős: kétoldalú kapcsolatok kialakítása Oroszországgal (szemben a FÁK többoldalú fórumával) és törekvés a N yugat támogatására. A külpolitikának hosszú távon szembe kell néznie azzal, hogy Ukrajna energiaellátása Oroszországtól függ. Ukrajna a m egállapodások ellenére sem rendezte tartozásait, de Oroszország mégsem állíthatja le a szállításokat, mivel az Európát ellátó

csővezetékek Ukrajnán keresztül vezetnek. A gazdasági reformok elodázása ellentétben áll az európai integrációval, hiszen ennek politikai és 9 Ukrajna gazdasága gazdasági alapfeltételei vannak. Ukrajna nem hivatkozhat állandóan geopolitikai jelentőségére. A vallási és nyelvi rokonság Oroszországgal szintén nem hagyható figyelmen kívül. Közvélemény-kutatások szerint a l akosság kétszer akkora része támogatja a k eleti orientációt, mint a nyugatit. Katonai kérdésekben az ukránok inkább a FÁK szövetségéhez, mintsem a NATO-hoz közelednének, de az uralkodó nézet szerint leghelyesebb az egyensúly megteremtése a NATO és Oroszország között. Míg a l akosság 50-50%-a tekinti anyanyelvének az ukránt, illetve az oroszt, a megoszlásuk igen jellemző. A nyugati országrészt kivéve az orosz a városok nyelve, míg az ukránt a v idéki, falusi lakosság, az alacsonyabb státusú népesség vallja magáénak. Az egyik legnagyobb

feladat az ukrán állampolgárok megtanítása az ukrán nyelvre. Ehhez hatalmas változásokat kellene véghezvinni az oktatási rendszerben. Valószínűleg egy több generáción át tartó folyamatról van szó Az állami intézményekben az írásbeliség nyelve az ukrán, a beszélt nyelv továbbra is az orosz. Mi jelentheti tehát a megoldást? Megoldhatói-e, hogy országa keleti fele alapvetően orosz nyelvű terület maradjon? Az előjelek nem túl biztatóak. Az oktatásügyi szakemberek által hangoztatott elv szerint az orosz “idegen” nyelvként kezelendő Ukrajnában. Ugyanakkor a krími kilátások sem túl kedvezőek Ez az orosz többségű terület az egyetlen, amely valaha Oroszországhoz tartozott. A nacionalisták már Gorbacsov alatt a t erület autonómiáját követelték, s 1992-ben és 1994-ben is elszakadással fenyegettek. 1995 óta a terület papíron autonómiát élvez ugyan, de a fontos döntések mind Kijevben születnek. Kényes kérdés a k rími

elitcsoportok fővárosi pozíciója és helyi gazdasági hatalma. A kormányzat által irányított kiszorítósdi igen kockázatos, hiszen elégedetlenségüknek könnyen nyomatékot adhatnak a szeparatista törekvéseket amúgy sem elutasító lakosság mozgósításával. A helyzetet tovább bonyolítja a k rími tatár népesség, amely az orosz elszakadás ellenében Kijev taktikai szövetségese, bár jogai szintén korlátozottak. Kucsma elnök vétója következtében parlamenti képviseletük minimálisra csökkent. Növekvő politikai elégedetlenségük az ukrán lakosságot aggasztó iszlám zászlók és csecsen jellegű táncok megjelenéséhez vezetett. Ukrajna geopolitikai és kulturális helyzetét tekintve két különböző világ között helyezkedik el. Meg kell találnia önmagát valahol a Kelet és a Nyugat, az ukránok és az oroszok között. Nincs, aki megjósolhatná, hogy a gazdasági zűrzavar milyen változásokat hoz létre a nemzetiségi, vallási és

nyelvi törésvonalak mentén. 10 Ukrajna gazdasága 2.5 Ukrajna és Oroszország együtt vagy külön-külön? Ukrajnából 2002. szeptemberében többször is politikai demonstrációkról kaptak híreket. Az ellenzék Kucsma elnök lemondását követeli Az okok inkább politikai mint gazdasági jellegűek. Az incidensek bár nem jelentettek komoly veszélyt az elnöki hatalomra nézve, mégis árnyékot vetettek az ország és a Nyugat közti kapcsolatokra, tovább rontották Ukrajna EU-integrációs törekvései megvalósulásának esélyeit. Az események hátterében két politikai jellegű „évfordulós” ügy áll. 2000 szeptember 16án gyilkolták meg a k edvelt, szókimondásáról ismert újságírót, Georgij Gongadzét Másrészt, az amerikai háborús készülődés közepette, különös hangsúlyt kapott Kijev hadiszállításai Irakba, melyeket az ukrán vezetés tagad, az Egyesült Államok azonban bizonyítottnak tekint. Az ügy következményeként az

Egyesült Államok felfüggesztette pénzügyi segélyei folyósítását az országnak. (Ukrajna 1999-ben az Egyesült Államok által támogatott országok között a harmadik helyen állt.) 2.51 Európai Uniós elképzelések Bár Ukrajna számára az Egyesült Államok –Oroszországgal együtt – stratégiai partner, az ország külpolitikai irányultságát alapvetően az Európa felé fordulás jellemzi. Ukrajna már 1998-ban megfogalmazta az Európai Unióra vonatkozó stratégiai célját, a t ársult tagságnak, majd hosszabb távon magának az EUtagságnak az elérését. Az Európai Unió részéről azonban mindezidáig nem érkezett meg a Kijevet kielégítő válasz. Az ország ugyanis néhány igen bizonytalan helyzetű jugoszláv és szovjet utódállammal együtt azon európai országok közé tartozik, amelyekkel az uniónak még nincs szilárd intézményes kapcsolatrendszere. Az 1999 decemberében az Európai Unió külön dokumentumban üdvözölte és

fogalmazta meg Ukrajna csatlakozási szándékához való hozzáfűzését melynek címe „Az Európai Unió elismeri Ukrajna európai aspirációit, és üdvözli Európa melletti döntését” Ez azonban kevés az egyelőre ugyan türelmes, de egyértelmű tagsági ígéretre váró ukrajnaiak számára, akik a maguk részéről egyoldalúan, az EU részéről tett ígéretek nélkül is megkezdték az integrációs intézményi közeledést. A kormányzati struktúrában e célból jelentős módosításokat hajtottak végre, amit jól illusztrál a Gazdasági és Európai Integrációs Minisztérium elnevezés. Célul tűzték ki a 11 Ukrajna gazdasága jogrendszer harmonizációs átalakítását is, az EU részéről fennálló bárminemű kényszer nélküli – átvételét. Mindehhez persze meg kell jegyezzük, hogy Ukrajna azokhoz az országokhoz tartozik, ahol a szabályozási gyakorlatot az új törvények, a módosító rendelkezések és egyéb jogszabályok igen

magas száma, ugyanakkor a tartalmi előrelépés hiánya jellemzi. Mindennek okát nemcsak a korrupcióban – az egyéni érdekek mindenek felett való érvényesülésében – kell keresnünk, hanem az EU-s ismeretekkel rendelkező megfelelő képzettségű szakemberek hiányában is. 2.52 Vele vagy nélküle? Az ország óriási tennivalók előtt áll. Közéjük sorolandó a társadalom széles köreinek megnyerése, ami tekintettel Ukrajna (némi leegyszerűsítéssel nyugat-barát – oroszorientált) megosztottságára, szintén nem kis feladat. Nem érdektelen azonban, hogy az elit jelentős része már most is egyértelműen Európa-párti. Gyakran felmerülő kérdés Ukrajna európai ambíciói kapcsán: Oroszországgal vagy nélküle? Álmodozhat-e az Oroszországtól – legalábbis gazdaságilag – még mindig alapvetően függő ország arról, hogy egyszer majd tagjává válik az uniónak, anélkül hogy Oroszország is bekerülne? Ukrajnából nézve a v

álasz: igen. Oroszország ugyanis akkora falat lenne az Európai Unió számára, ami nagy eséllyel a torkán akadna. Mindezt igen jól látják Moszkvában is. A 2001 szeptember 11-i terrortámadást követően felmelegedő amerikai viszony mellett –, a cél ma már egyértelműen nem a tagság megszerzése. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió és Oroszország megtalálta a megoldást: anélkül közeledni egymáshoz gazdaságilag (és politikailag), hogy kezelhetetlen mennyiségű terhet egyik fél se vegyen magára. Az elgondolások szerint a kitűzött cél a négy szabadság elérése, azaz az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgásának biztosítása, de csak hosszú távon, 15-20 éves távlatban, mindkét fél lehetőségeinek, érdekeinek messzemenő figyelembe vétele mellett. Másrészt a Moszkva és az EU közötti közeledés másik oldala a sokat emlegetett energiadialógus, amelyben már rövidebb távon is várhatók kézzelfogható

eredmények. Moszkva bővülő európai piacokra, Brüsszel pedig az arab országoktól való függés gyengülésére számíthat. Ukrajna és Oroszország már hosszú évek óta tárgyal a tagságról, ami még mindig nincs elérhető közelségben. 12 Ukrajna gazdasága 2.53 A tagság várható következményei A tagság azt jelentené mindkét ország számára, hogy a nem zetközi gazdasági közösség egyenjogúnak elismert alanyaivá válnak, világgazdasági integrálódásuk sikeres. Ezen túlmenően javulást várnak az EU-val bonyolódó külkereskedelem leginkább problémás kérdésében, a dömpingellenes intézkedések terén is. Másrészt azonban mindkét országban a gazdaság jelentős részét – néhány iparág kivételével – a tagsággal együtt járó kötelezettségek újabb sokkhatásként érhetik. A hazai ipart olyan kihívások érhetik, amelyeknek nem biztos, hogy képes megfelelni. Ukrajnában ezt a hel yzetet úgy próbálják értelmezni,

hogy a t agság azokat a s zerkezeti változásokat kényszeríti majd ki, amelyek amúgy is elengedhetetlenül szükségesek a gazdaság jövője szempontjából. Kérdéses azonban, hogy mindez nem lesz-e túl fájdalmas, és nem veszélyezteti- e majd az ukrán gazdaság elmúlt évekbeli eredményeit? (Az orosz trendet követve közel egy évtizedes mélyrepülés után 2.54 Némi fellendülés, avagy kilábalás a nehéz idők után Ukrajnában is növekedésnek indult a gazdaság: 2000-ben 5,8%-kal, 2001-ben pedig 9%-kal haladta meg a GDP az előző év – igaz, még mindig igen gyenge bázisnak számító – teljesítményét. Úgy tűnik, az 1998-99-es válságot követően most a pénzügyek is stabilizálódóban vannak. A költségvetés az utóbbi években kiegyensúlyozottabbá vált, a f izetési mérleg egyenlege pozitív. A korábbi évekre jellemző három számjegyű kamatok helyébe egyszámjegyűek léptek, és az árfolyam is meglehetősen stabil. A szigorú

monetáris (és fiskális) politika következtében az a paradox helyzet állt elő, hogy meglehet, Ukrajna közelebb áll a maastrichti, mint a koppenhágai elvárások teljesítéséhez. Gazdasági teljesítményét tekintve jelenleg mindkét ország meglehetősen pozitív képet mutat. (Oroszország még mindig profitál a magas világpiaci olajárakból, de az egész gazdaságot tekintve a növ ekedés lendülete megtört.) Megvan a s zükséges politikai akarat is az európai integrálódáshoz. Míg Oroszország számára sikerült megtalálni a m indkét felet egyrészt kielégítő, másrészt megfelelő mozgástérrel hagyó megoldást, az ukrán kérdés nyitott. Az Európai Unió előbb-utóbb – és a k elet-európai kibővülésekre tekintettel inkább előbb – kénytelen lesz szembenézni az egyre nyomatékosabban 13 Ukrajna gazdasága jelentkező ukrán igényekkel, és valami kézzelfogható javaslattal előállni. Felmerültek olyan elképzelések,

amelyek egyfajta „speciális szomszédság” fogalmának és feltételeinek kialakításával szeretné megvalósítani az ukrán követeléseket. Bár ez az elgondolás még csak körvonalazóban van, félő, hogy nem elégíti majd ki az ukrán igényeket, hiszen ők végső célként nem valami különleges státuszt, hanem rendes EU-tagságot szeretnének elérni. Így számukra a hozzá vezető közbülső lépcsőfok is akkor fogadható el, ha ilyen irányba mutat. Az Ukrajna–EU-kérdéskörnek Magyarországot érintő üzenete is van. Igen hasznos lenne, ha Magyarország úgy lépne be az Európai Unióba, hogy átgondolt és következetes elképzelései vannak a szomszédos Ukrajnát érintő európai uniós politika általunk támogatott irányáról. Ukrajna – nem meglepő módon – a szomszédos kelet-közép-európai országok között igyekszik szövetségeseket szerezni 3 Ukrajna Európai ambíciói és realitások Ukrajna földrajzi értelemben minden kétséget

kizáróan része a k ontinensnek, s Oroszországgal – vagy a t ársult tag Törökországgal – ellentétben vitathatatlanul európai ország. Ennek ellenére ma az orosz reláció tűnik egyszerűbbnek, mert Oroszország hivatalos megnyilatkozásai alapján középtávon nem kíván az EU tagja lenni. Úgy tűnik, az Európai Unió és Oroszország megtalálta a megoldást: közeledni egymáshoz, anélkül hogy bármelyik fél kezelhetetlen mennyiségű terhet venne magára, és a megoldást a K özös Európai Gazdasági Tér (Common European Eonomic Space, CEES) megteremtése jelenti. 3.1 Megoldások közép és hosszú távon Arra a kérdésre kívánunk választ keresni, hogy Ukrajna milyen megoldásra számíthat közép és hosszú távon Európában, és milyenek az esélyei az Európai Unióval való szorosabb együttműködésre? Először rövid bemutatás a jelenlegi kapcsolatrendszerről és a 2004-es tízes bővüléssel várható legfontosabb hatásokat, majd az

ukrán ambíciókból kiindulva az 14 Ukrajna gazdasága ország európai uniós tagsági érettségéről lesz szó, elsősorban a közép-kelet-európai országok csatlakozási feltételeként megfogalmazott koppenhágai kritériumok tükrében. 3.2 Az Európai Unió és Ukrajna közötti kapcsolatrendszer Az Európai Közösség eredetileg gazdasági érdekek által vezérelve jött létre elsősorban, a mai Európai Unió egyre határozottabban politikai unió is. Az Európai Uniót ma Ukrajna főként politikai (biztonságpolitikai, külpolitikai) szempontból érdekli. Ukrajna eddig is egyfajta ütközőzóna volt az EU, a tagjelölt országok, valamint Oroszország között. Ennek különösen azokban az időszakokban volt – és lehet a jövőben is – jelentősége, amikor az Európai Unió és Oroszország közötti viszonyra az elhidegülés vált jellemzővé (pl. a csecsen háború egyes szakaszai idején) A rendeződni látszó orosz–európai viszony

következtében a legutóbbi időkben Ukrajna bizonyos szempontból leértékelődött, illetve a küszöbönálló bővüléssel összefüggésben egyre inkább biztonsági szempontokból lett érdekessé. Az Európai Uniót kiemelten foglalkoztató kérdések az Ukrajnán keresztül érkező illegális bevándorlók, a szervezett bűnözés, a környezeti és egészségügyi fenyegetettség problémái. Ukrajna az EU szemében egyelőre – a bővüléssel pedig növekvő mértékben – veszély- forrás, és az unió együttműködési kezdeményezései is az ilyen jellegű problémák megoldása irányába mutatnak. 3.21 Ukrán motivációk Az ukrán motivációk ezzel szemben jóval összetettebbek. Az európai integrációba való bekapcsolódás az ukrán külpolitika régóta hangoztatott célkitűzése, függetlenül a legfelsőbb szinteken lezajlott személycseréktől. Ukrajna magát Európa szerves részének tekinti, és az integrációval, a szorosabb

együttműködéssel járó valamennyi elérhető – politikai, gazdasági és társadalmi – előnyre szeretne szert tenni. A kitűzött cél, az európai uniós tagság mellesleg egyértelmű gazdasági előnyökkel is járna: Ukrajna nyilvánvalóan nettó haszonélvező ország lenne az EU rendszerén belül. Az unió ugyanakkor az ország modernizálásában, technológiai felzárkóztatásában is kulcsszerepet játszana. 15 Ukrajna gazdasága Az eddigi tapasztalatok alapján az ukrán–európai viszony alakulása nem független az EU és Oroszország kapcsolataitól. Ukrajna mindezidáig nem kaphatott tartalmilag többet, mint amit az unió Oroszországnak is felajánlott. Ukrajna viszont szeretne kitörni ebből a háromszögből, és a valamennyi FÁK-országot saját speciális helyzete alapján megítélő EU-álláspont kialakítását geopolitikai helyzetéből adódóan sajátos igényli. Alapelve, hogy közép-kelet-európai ország. Ukrajna Egyre

világosabb azonban, hogy e s ajátos geopolitikai fekvés önmagában kevés az unió megnyeréséhez. Az Európai Unió Ukrajnát is ugyanazon a szempontrendszeren – a piacgazdasági és demokratikus átalakulás eredményein – keresztül nézi, mint a közép-kelet-európai tagjelölt országokat. 3.3 Gazdasági kapcsolatok Az Európai Unió és Ukrajna közötti gazdasági kapcsolatok meglehetősen lazák. Ukrajna részaránya az EU külkereskedelmi árufogalmában csak 0,5% körüli, de az uniónak az ukrán árucserén belüli mintegy 20%-os súlya sem tanúskodik intenzív gazdasági kapcsolatokról. Mindezek tudatában érthető, hogy Ukrajna és az EU dialógusának fő vetületei gazdaságon kívüliek, mert éppen a belső gazdasági reformok elmaradása vezetett az Európai Unió óvatos Ukrajna- politikájához. 3.31 Kereskedelem A fentiek ellenére az Európai Unióval bonyolódó kereskedelem dinamikusan fejlődik. Ukrajna kiemelt jelentőségű uniós partnerei:

Németország, Olaszország, NagyBritannia, Franciaország és Ausztria. Az áruforgalom struktúráját az alacsony feldolgozottsági fokú ukrán termékek – nyersanyagok, félkész termékek, valamint a különböző uniós feldolgozott termékek, gépek és berendezések szállításai jellemzik. A kvóták, a k ülönleges szabályozások jelentősége a bilaterális árucserén belül csökkenőben van (a textiltermékekre vonatkozóan már meg is szűnt, de még hat a legfontosabb ukrán exporttermék, az acéltermékek csoportja esetében). 3.32 Amerikai segítség 16 Ukrajna gazdasága Bár a külföldi tőkebefektetéseken belül az EU-ból érkezők kiemelkednek, azok mennyisége elenyésző a gazdaság szükségleteihez vagy az ország méreteihez képest. A legjelentősebb befektető ország hosszú évek óta az Amerikai Egyesült Államok, a külföldi befektetések mintegy hatodával. Az EU részaránya meghaladja a 30%-ot. Külön említést érdemelnek a brit,

a holland, a német és az osztrák beruházások. 3.33 Gazdasági integrálódás hiánya Ukrajna egyelőre erősen lemaradt a közép-kelet-európai országoktól az európai gazdasági integrálódás tekintetében. Bár néhány ukrán és uniós vállalat között speciális bérmunkajellegű kapcsolat áll fenn, az a fajta ágazaton belüli munkamegosztás, ágazati szintű beágyazódás, amely például a magyar gazdaság uniós kapcsolódásaira jellemző, Ukrajnában egyelőre hiányzik. A kapcsolatokba az egyszerű export-import tevékenység kap domináns szerepet. 3.34 A várt előnyök Ukrajna jelentős gazdasági előnyöket várna a szorosabb partnerségi viszony megvalósulásától. Mindenképpen cél a szabadkereskedelmi övezet létrehozása, a jelenlegi tagjelölt országokkal folytatott gyakorlaton alapulva aszimmetrikus módon, és kezdetben csak az iparcikkekre vonatkozóan. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mivel az ukrán exportot sújtó uniós

vámvédelem szintje már most is igen alacsony, vagy éppen 0%-os, miközben az átlagos ukrán vámszint általában, de az EU-ból behozott termékekre koncentrálva is lényegesen magasabb, önmagában a szabad kereskedelem nem járna jelentős ukrán előnyökkel. Ellenkezőleg, valószínűsíthető, hogy az ukrán termelők még hosszú évekig nem lennének képesek helytállni az ily módon megváltozott versenyfeltételek között. Másrészt, egyelőre – igaz egyezményben szabályozott módon – a legfontosabb ukrán exportcikkek is protekcionista korlátokba ütköznek, miközben az alacsony uniós vámok adta előnyök versenyképes ukrán exporttermékek hiányában egyelőre inkább jelképesek. Ukrajna számára tehát a szorosabb gazdasági együttműködés hozhat nyilvánvaló gazdasági előnyöket. Tagság hiányában ilyen megoldás lehet a Európai Gazdasági Tér 17 Ukrajna gazdasága Ukrajnára való kiterjesztése, illetve az EU

támogatásrendszerének új, nagyvonalúbb kialakítása. 3.35 Esélyek Ukrajna esélyei az EU-ba való bejutásra vagy bármiféle szorosabb kapcsolati formára lényegesen jobbak lennének, ha az EU a jelenleginél erősebb gazdasági érdekeket látna a k özeledésben. Erre a tartós ukrán gazdasági növekedés kínálhatna esélyeket. Ukrajna gazdasági specifikuma lehetne továbbá az ún tranzitszerep hatékonyabb kihasználása, az ebben lévő közös érdekek kiaknázása. Ily módon Ukrajna bekapcsolódhatna az EU és Oroszország között folyó energiapárbeszédbe is, amelyen jelenleg teljesen kívülálló. A gazdasági kapcsolatok erősödése azonban elképzelhetetlen a belső reformok következetes véghezvitele nélkül, amit az unió néhány évvel ezelőtti, a szabadkereskedelmi övezet esélyeinek közös tanulmányozását követő állásfoglalása is bizonyít. 3.4 Ukrajna és a bővülő Európai Unió Ukrajna kifejezetten számít arra, hogy az

újonnan kibővülő EU-ban közép-keleteurópai szomszédai között szövetségesekre talál. Ukrajna és Lengyelország között már évek óta meghirdetett „stratégiai partnerség” áll fenn. Lengyelország határozottan pártfogolja Ukrajna európai uniós ambícióit, és arra törekszik, hogy Lengyelország jövőbeli tagsága minél kevésbé érintse kedvezőtlenül a bilaterális kapcsolatokat. Lengyelország minden bizonnyal Ukrajna fő szószólója lesz a kibővült EU-ban, és mivel az ország már most is támogatja az ukrán tagsági ambíciókat, a lengyel nyomás miatt (is) elkerülhetetlenné válik a közeljövőben egy átgondolt és az eddiginél jóval konkrétabb Ukrajna-politika kialakítása az Európai Unión belül. A lengyel támogatás – a szláv testvériség eszméjén túlmenően – elsősorban kül- és biztonságpolitikai megfontolásokból ered, ugyanakkor gazdasági érdekek is indokolják azt. Lengyelország Ukrajna legfontosabb

gazdasági partnerei között található, ugyanakkor bizonyos lengyel határmenti – egyébként is súlyos gazdasági problémákkal küzdő – régiókban az ukrán kapcsolat, ukrán piac létfontosságú. Jellemző továbbá, hogy Lengyelország nem csak a politika legfelsőbb szintjén, hangzatos ígéretek formájában támogatja Ukrajnát az európai uniós tagság – 18 Ukrajna gazdasága pontosabban tagsági ígéret – megszerzésében, a támogatás társadalmi bázisára utal az a s zámos lengyel–ukrán tudományos vagy igazgatási együttműködési kezdeményezés is, ami a felkészülés hatékonyabbá tételére vagy a l engyel csatlakozási tapasztalatok átadására irányul. A lengyel támogatás komolyságát jól tükrözi, hogy Lengyelország már 1999-ben, a k özös stratégia formálódása idején lobbizott egy megfogalmazásáért, határozottabb, és az elkötelezettebb elfogadott stratégiával uniós Ukrajna-politika szemben

már akkor elégedetlenségét fejezte ki. 3.41 Gazdasági kapcsolatok Kétségtelen hogy az unió bővítése nyomán az ukrán gazdasági kapcsolatok súlya jelentősen meg fog növekedni. Az unió súlya a jelenlegi 20-ról 30% körülire fog emelkedni. Ukrajnának ugyanis a jelenlegi közép-kelet-európai tagjelöltek közül több ország – elsősorban Lengyelország és Magyarország, de Szlovákia és Csehország is – fontos kereskedelmi partnere. Meg kell azonban jegyezni, hogy az EU 15-ökkel az áruforgalom dinamikusabban fejlődik, mint a csatlakozó tíz országgal. Kérdéses lehet, az hogy a jövőben várható-e változás ebben tendenciában. 3.42 Jövőkép, előrejelzés Az áruforgalomban várható arányváltozásokhoz képest ugyan jóval kisebb mértékben, de az Ukrajnában eszközölt külföldi befektetéseket illetően erősödni fog az EU-s cégek aktivitása. Arányuk az összes működőtőke-befektetésen (FDI) belül – a jelenlegi tendenciákat

alapul véve – megközelíti majd az 50%-ot. Egyelőre mindössze három 2004-ben csatlakozó ország számít fontosabb befektető országnak Ukrajnában: Lengyelország, Magyarország, valamint a „ különleges” szerepű Ciprus. Valamennyire nőni fog az ukrán vállalatok európai uniós mikro szintű beékelődése is. Várhatóan élénkebb lesz az érdeklődés általában is, és a közép-kelet-európai országok vállalatai részéről is az ukrán befektetési lehetőségek iránt – a termelés keletre helyezése, a beszállítói kapcsolatok erősödése révén. Érdekesség ugyanakkor, hogy az EU, illetve a c satlakozó országok még nem számítanak az 19 Ukrajna gazdasága ukrán eredetű befektetések állományadatok alapján fontosabb mindössze három célországai közé. 2002. januári jelenlegi EU-tag, Spanyolország, Görögország és Ausztria szerepelt a fontosabb kifelé irányuló működőtőkemozgásokat feltüntető ukrán

statisztikai adatok között, míg a közép-kelet-európai térségből csak Észtország, továbbá a szintén csatlakozó Ciprus. Az említettek együttesen alig valamivel több mint 12%-os részarányt képviselnek a k ifelé áramló FDI-ból. Összességében Ukrajna gazdasági értelemben vett „uniós integráltsága” a jelenlegi szinthez képest észrevehető módon meg fog nőni, s ez partneri szerepének erősödéséhez vezet majd. Kérdéses azonban, hogy a gazdasági kapcsolatokban ma még igen nagy súlyú illegális szálaknak milyen sorsuk lesz. Legális formákat tudnake majd ölteni, vagy elhalásra lesznek-e ítélve? 3.5 Az unió és céljainak elfogadása – társadalmi szempontok Ukrajna jelenlegi arculata, „európai választása” arra enged következtetni, hogy az ország a nem túl távoli jövőben várhatóan kész lesz a politikai unió céljainak elfogadására. (Ennek előfeltétele természetesen a konszolidált EU–Oroszországviszony, amely

jelenleg adott) Vélhetően hasonló a helyzet a gazdasági és monetáris uniós célkitűzésekkel is. A probléma nem is a célok deklarált elfogadásával van, hanem a m egvalósíthatósággal, a c élokért tett konkrét lépésekkel. Problémát jelent az is, hogy jelenleg a lakosság széles rétegei nem is rendelkeznek – nem is rendelkezhetnek – reális képpel az unióról. Felszínes információik alapján többségük vonzódik az Európai Unióhoz: az utóbbi időkben végzett közvéleménykutatás szerint az Ukrajna lakosságának 57%-a támogatná hazája csatlakozását. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a társadalom élesen megosztott, és a kérdést az Oroszország és a F ÁK vagy az Európai Unió alternatívára változtatva, már csak egyharmada uniópárti, miközben ugyanekkora hányada oroszorientált. Nem kevesen vannak azok sem, akik a mindkét irányba való egyidejű közeledést is lehetségesnek tartanak. Míg azonban az Oroszország felé való

elmozdulás az „európai harmadban” 20 Ukrajna gazdasága éles ellenkezést vált ki, az EU-tagság gondolata kevésbé ijesztő az oroszbarátok táborában. A lakosság széles rétegeivel szemben, az ukrán elit ismeretei az Európai Unióról lényegesen tágabbak és konkrétabbak. Az európai integrációs szándékok nem húznak választóvonalat az elit különböző csoportjai közé, azokat például valamennyi politikai párt támogatja. Ugyanakkor az a tény, hogy az uniós tagsághoz kapcsolódó külpolitikai célok nem jelennek meg a belpolitika porondján, a konkrét lépésekről szóló belső politikai vitákban, azt jelzi, hogy ezek a célkitűzések meglehetősen ambivalensek és kiforratlanok, egyelőre inkább költőiek vagy hangzatosak. 3.6 Az EU viszonya Ukrajnával kapcsolatban Az unió egyébként már most is megosztott az ukrán kérdésben. Egyesek már most is határozottan vallják, hogy Ukrajna – vagy Oroszország – jövőbeli

tagságáról beszélni felelőtlenség és teljesen felesleges. Más tagállamok (Finnország, Svédország, NagyBritannia és Németország) szerint a kérdést még nem lehet lezárni Ők azok, akik szorgalmazzák az ukrán kérdés megoldásának szükségességét, igaz az általuk felvázolt „speciális” vagy „új” szomszédság minden bizonnyal nem elégíti majd ki az ukrán igényeket. 3.7 Következtetések Az ukrán kérdés még nyitott. Az Európai Unió előbb utóbb kénytelen lesz szembenézni az egyre nyomatékosabban jelentkező ukrán igényekkel, és valami kézzelfogható javaslattal, lehetőséggel előállni. Nem kizárt, hogy egy mostanában felmerült elképzelés kivitelezésével, „az új szomszédság” fogalmának és feltételeinek kialakításával szeretné majd kielégíteni az ukrán (és moldovai) követeléseket. Bár ez a koncepció még csak körvonalazódóban van, várhatóan csalódást kelt majd Ukrajnában, hiszen ők végső

célként nem valami különleges státuszt, hanem teljes jogú tagságot szeretnének elérni. Így számukra a hozzá vezető közbülső lépcsőfok is csak akkor elfogadható, ha i lyen irányba mutat. Az Európai Uniónak tehát néhány 21 Ukrajna gazdasága éven belül határozott választ kell adnia arra a nag yon is konkrét kérdésre, hogy számíthat-e Ukrajna, ha hos szabb távon is, az uniós tagságra, középtávon pedig legalább a tagság ígéretére. Ukrajnában – és a „szövetséges” Lengyelországban is – úgy vélik, hogy egy ilyen ígéret mindenképpen mobilizáló erővel hatna az ukrán belső politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásra, amely egyelőre meglehetősen deklaratív jellegű. Ennek legfőbb oka, hogy a hatalmon lévő elit a jelenlegi – egyáltalán nem EU-konform – politikai és gazdasági struktúrák, azaz az egyéni vagy a szűk csoportérdekeknek alárendelt keretek fenntartásában érdekelt. A legközelebbi

ukrán elnökválasztás éve, 2004 nem csak az EU történetében, de Ukrajnában is sorsfordító lehet. Ekkor fog eldőlni, hogy Ukrajna az „európai modell” vagy a „posztszovjet modell” mellett teszi le voksát. Belátható időn belül Ukrajna nem fogja megkapni az áhított tagsági ígéretet, elsősorban az Európai Unió tervezett kibővülésével és belső átalakulásával járó problémák, feszültségek miatt. Az uniónak azonban a s peciális vagy az új szomszédságon túl is minden bizonnyal szükséges, sőt érdemes lesz tovább nyitnia Ukrajna felé. Ukrajna ugyanis nem csupán kellemetlen szomszéd, hanem hatalmas potenciális piac és számottevő munkaerőforrás is lesz. Az EU–Ukrajna-kérdéskörnek Magyarországot érintő hatása is van. Igen hasznos lenne, ha M agyarország úgy lépne be a z Európai Unióba, hogy átgondolt és következetes elképzelései vannak a szomszédos Ukrajnát érintő európai uniós politika általa is

támogatható irányáról. 22 Ukrajna gazdasága FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Andrej Petrov Privatizálás a Szovjetunióban 1991 2. Dr. Pécsi Kálmán Változóban az Orosz gazdaság 1994 1991-1994 3. Hamish Mcrae 4. Jerzy Ciepielewski-Irina A világ kétezerhúszban 1996 Kostrwicka- A világ gazdaságtörténete 1985 Zbigniew Landau-Jerzy Tomaszewski 5. Ludvig Zsuzsa Ukrajna és Oroszország útja 2002 Európába – együtt, külön-külön vagy sehogyan sem? 6. Varga Lajos Ukrajna 23 1993