Középiskola > Kötelező olvasmányok > Mikszáth Kálmán - Gavallérok

Szereplők:
Az író; Csapiczky Endre; Bajnóczy Katalin; Az ifjú pár szülei; násznép

Helyszínek:
Lazsány; Gortva; Eperjes

A rövid tartalom:
A történet onnan indul, hogy az írót egy hírlapíró-társa, Csapiczky Endre, meghívja násznagynak. A szerencsés választottat, Bajnóczy Katalint, Bártfán ismerte meg tavaly nyáron. Az esküvőt Lazsányban, Katica szülőhelyén tartják majd. Csak édesanyja él, aki második férjével, Lazsányi Istvánnal él. A lány állítólag igazán szép, szőke hajú, akiért Csapiczky nagyon odavan.
Csapiczky egy igazi, elegáns férfi volt, akin mindig úgy állt a kabát is, mintha aznap hozta volna a szabótól. Éppen ezért ő volt közös munkahelyükön a báli tudósító.
Persze ez nem azt jelentette, hogy gazdag is volt, csupán remekül értett ahhoz, hogy hitelesen eltakarja a szegénységet.

Elérkezett aztán az esküvő ideje, és Csapiczky a felkért násznaggyal először Eperjesen megszállt, majd az esküvő reggelén indultak tovább Lazsányba. Útközben sorban csatlakozott hozzájuk a násznép, s mire a negyedik faluba értek, már egy kígyózó sorrá növekedtek. Mindenkinél volt konyakosüveg vagy szivartárca, s mivel jó hangulatban telt az utazás, ha valakinek meg kellett állni, akkor az egész sor megállt, akkor aztán körbejártak ezek a bizonyos üvegek.
Közben egy Keviczky nevű úriember látva a felröppenő fácánokat, vagánykodva előkapta a puskáját, s már el is ejtett egyet. Persze a hölgyek körében nem volt nagy sikere, így elszégyellve magát az első arra járó cigánynak adta az elejtett madarat.
Eközben két másik úr, Pruszkay és Vidaházy pénzért játszottak, egyszóval igazán nagy vidámságban múlatták az időt.

Gortván ismét megálltak, itt vették fel Csapiczky apját és húgát. Előtte azonban időztek itt egy picit. Csapiczky apja egy kastélyban lakott egy szép, csendes és nyugodt helyen, s ragaszkodott ahhoz, hogy pihenjen meg nála a vendégsereg. Madame Wraneau, a nevelőnő gondoskodott az ételek felszolgálásáról, s bizony volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Az ételek kitűnőek voltak, a borok pedig fenségesek. Valódi mesterfogás volt minden étel, pecsenyék, torták, nyalánkságok, közben szörpök. Az ételek folyamatosan váltották egymást, a vendégek már csaknem lázadozni kezdtek.
A násznép olyannyira jól érezte itt magát, hogy eszük ágában sem volt tovább menni. A vőlegény viszont aggódni kezdett, ahogy meglátta az időt. S mivel nem mozdult a nép, az egyik inas hátára a következőt írta fel: "Menjünk, uraim, mert kikapok". S mivel az inas a hátát kellett, hogy mutassa a vendégeknek a felirat miatt, egyikük ezt olyan sértésnek vette, hogy felforrt benne az indulat. Szerencsére rövidesen sikerült lecsillapítani és a kínos incidens hatására végre megbontották az asztalt.

Kisebb út után végre megérkeztek Katicáék házához. Az udvar már tele volt kocsikkal, mindenki lebzselt és nevetgélt. Endre már nem láthatta a menyasszonyt, majd csak az esküvőn. Egyre nagyobb lett a társaság, s a terem egyre kisebbnek tűnt. Végre megjelent a vőlegény talpig díszben. Nagy nehezen a vendégek is elkészültek, főleg az asszonyok szépítgették magukat végtelennek tűnő ideig. Amikor mindenki elkészült, belépett a terembe a menyasszony. A násznép szája tátva maradt a csodálattól, olyan gyönyörű volt Katica.

Mindenki átvonult a templomba, s a ceremónia végeztével megkezdődött a nagy lakoma. Egy biztos, senki nem maradt éhes ezen az estén. A menyasszony és a vőlegény megilletődötten ültek egymás mellett, mindketten zavarban voltak, enni pedig egyáltalán nem bírtak valami sokat az izgalomtól.
A lakodalom pedig igen jó hangulatban telt, tele tréfálkozásokkal, tósztokkal, és persze a szülők is átadták hozzájárulásul ajándékukat az ifjú párnak, hogy azzal valamit könnyíthessenek a közös kezdésen.

Lassan beesteledett, s kitöltötték a kávékat. Az ifjú házasok felálltak az asztaltól, még össze kellett csomagolniuk az útra. Közben kezdetét vették a kártyapartik, az asszonyok pedig félrevonultak cseverészni.

A házaspár indulása előtt a násznép még búcsút vett tőlük, s aztán tovább folyt még a mulatozás, a tánc, az evés, ivás, egészen addig, míg a kakasok meg nem szólaltak. Az emberek szétszéledtek, a hintók kifordultak az udvarból, és lassan mindenki elindult hazafelé. Még útközben is megálltak, mert cigányokkal találkoztak, s előkerült a brácsa, a hegedű, na, meg persze még egy kis pálinka.
S most már lehetett a következő lakodalomra készülni, az újabb mulatságra.

A Soproni-medence kedvező földrajzi fekvésénél fogva már régóta emberlakta terület. Kr.e. a VI.-V. évezredben már lakott területek találhatók a térségben. A neolitikumban a dunántúli vonaldíszes kultúra képviselői hagyták itt emlékeiket, mégpedig a falvakban megtelepedő Zseliz csoport és a kézműves eszközöket előállító (kőeszközök) lengyel kultúra csoportja.

Érdekes módon (és ez a magyar történettudomány magyarcentrikusságát mutatja), mi magyarok ahhoz képest, hogy a horvátokkal 800 éves perszonálunió kötött minket össze, nagyon keveset foglalkozunk a történelmükkel. Pedig a horvát történelem viszonylag mentes a tudománytalan sallangoktól, legalábbis közép európai mércével mérve.

A vörös róka (Vulpes vulpes) a rókák legismertebb és egyúttal a Vulpes nem legnagyobb termetű faja. A valódi kutyaformáktól külsőleg a napvilágon tojásdad alakú pupillája, lapos szembolti íve és aránylag kicsiny felső tépőfogai különböztetik meg; életmódja többnyire magányos, míg a kutyáké inkább csapatos. Az emberek általában irtják. Mint a többi vadállatot, betegségek terjesztőjének, emellett a házi szárnyasok tolvajának tekintik. Sokan mégis kedvelik.

• Mikszáth Kálmán, társadalom / 2008, 2 oldal
  
  
• Szabó Viktor - Mikszáth Kálmán, A Péri lányok szép hajáról, novellaelemzés / 2009, 2 oldal
  
  
• Köteles Éva - Mikszáth Kálmán, A bágyi csoda novella elemzés / 2018, 1 oldal
  
  
• Csépelő Cecília - Mikszáth Kálmán, A két koldusdiák olvasónapló / 2011, 25 oldal
  
  
• Mikszáth Kálmán - A beszélő köntös / 2004, 2 oldal
  
  

Bevezetés Mikszáth elmeséli, hogy sokszor szokott együtt vacsorázni gróf Pongrácz Károllyal. Ilyenkor, beszélgetéseik alkalmával gyakran felszínre került a híres Pongrácz-család múltja. Az ősök közül a legizgalmasabb élet alighanem a különcködő Pongrácz Istvánnak jutott, melyet Mikszáth annyira érdekesnek talált, hogy megkérte a még élő családtagokat, hadd írja...

Csehov drámái mellett elbeszéléseket és novellákat is írt, melyek központi témája az elkorcsosult orosz társadalom volt. Ezek közül az egyik A bérzongorista. Műfaja novella: rövid, tömör, csattanóval végződik. Ebben a néhány oldalas írásban jellemrajz, társadalomkritika is elfér. Nem az a szokásos novella, amellyel Mikszáth novelláinál találkoztunk; a hangsúly nem a cselekményen...

Himnusz (Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból): Kölcsey a magyarság egyik legkiemelkedőbb művét - melyet Erkel Ferenc zenésített meg 1844-ben a Nemzeti Színház pályázatára - 1823. január 22-én írta. Először 1829-ben az Aurórában jelent meg. Költeményét visszahelyezte a múltba, s beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő helyzetébe s ez segít megérteni a...