Gazdasági Ismeretek | Gazdaságpolitika » Harsányi Edina - Versenyszabályozás, antitröszt-politika

Harsányi Edina dolgozat Irodavezető Közgazdaságtan Versenyszabályozás Antitröszt-politika (a kartell tilalma) A versenyszabályozás őshazája köztudottan az Egyesült Államok. A trösztellenes törvénykezés a XIX. század végéig nyúlik vissza Az USA 1914-ben elfogadott híres „Antitröszt törvénye” már explicit módon is tartalmazott a fogyasztók érdekeinek védelmét célzó elemeket, például az árdiszkriminációra, az árukapcsolásra vagy éppen egyes díjszabásokra vonatkozóan. A magyarországi versenyszabályozás rendszerváltás utáni történelmét törvénykezési szempontból két mérföldkő jelöli. 1991 január elsején lépett hatályba a modern magyar versenyszabályozás két alapvető törvénye: az ártörvény, és az 1990. évi LXXXVI törvény (röviden: versenytörvény), mely először szabályozta átfogóan és az európai normákkal lényegében összhangban a hazai versenyviszonyokat. A törvény alapján állították fel a

magyar Gazdasági Versenyhivatalt. Ezzel kezdetét vette a nemzetközi gyakorlatot követő versenyszabályozás Magyarországon is. Mindkét törvény végső soron a gazdasági versenyt mint közérdeket kívánja szolgálni, mert a v erseny sérelmével csökken a t ársadalmi hatékonyság, ezért szükséges a vevők és az eladók védelme a tisztességtelen piaci magatartással szemben. Az 1991-óta hatályos versenytörvényt követte az 1996 é vi LVII törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról, melynek megalkotását az tette szükségessé, hogy a Magyarország által 1994-ben az Európai Unióhoz eljuttatott csatlakozási kérelmet követően 1995-ben a közösség az ún. F ehér Könyvben foglalta össze a csatlakozni kívánó országok számára a területre vonatkozó ajánlásait. A négy részre tagolódó törvény első részének II-VI. fejezete tárgyalja a versenyt korlátozó magatartásokat. Ezek: 1. A

tisztességtelen verseny tilalma 2. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma 3. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalma 4. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma 5. A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése Általános feltételezés, hogy a verseny képes az erőforrások legjobb elosztására. Ha a vállalatok módot találnak a v erseny korlátozására, akkor ez jóléti veszteségekkel és az erőforrások nem hatékony elosztásával jár. A verseny korlátozása vállalatok egyesülésével, formális piaci szerződésekkel, vagy titkos összejátszással egyaránt lehetséges. Az államnak -1- Harsányi Edina dolgozat Irodavezető Közgazdaságtan kettős szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban. Egyrészt hatékony versenyt kell biztosítania azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos. Másrészt szabályoznia (regulálnia) kell az árakat, jövedelmeket stb. azokon a piacokon, ahol a

monopolizált piaci forma a kedvezőbb. Ezt a célt szolgálja a verseny- és az ártörvény. Regulációs politikának nevezzük a tényleges és tartósan működő monopóliumokat szabályozó intézkedéseket. Lényege, úgy szabályozni a természetes monopóliumok tevékenységét, hogy az ár csak az indokolt ráfordításokat fedezze, de a normálprofitjuk, a hosszú távú tőkemegtérülésük biztosítva legyen. A regulációnak vannak hátrányai. Például egy közérdekű szolgáltatás monopolvállalatát alacsonyabb árakra kényszerítve támogatást kap, hogy normálprofitot érjen el. Ilyenkor a fix normálprofit tudatában nincs késztetve a vállalat, hogy takarékosan gazdálkodjon. Ezért felvetődött a dereguláció kérdése, vagyis a szabályozott monopóliumok helyett verseny engedélyezése bizonyos területeken. Az állam fontos feladata a szervezetek egyesülésének ellenőrzése (fúziókontroll). Engedélyeztetni kell egy fúziót, ha ezzel a

résztvevők meghatározott piaci részesedést érnek el, vagy árbevételük meghalad egy meghatározott értéket. Az ártörvény kimondja, hogy az árak meghatározása az üzletfelekre tartozik. Meghatározza, hogy azokba az állam (kivételes esetben) hol és hogyan avatkozhat bele. Tiltja az ún döm pingár alkalmazását, mikor egy vállalat a költségeinél olcsóbban visz árut a piacra nagy mennyiségben, így tönkretéve versenytársait megemelje az árat, s monopolprofitot érjen el. Az antitröszt-politika elnevezés a m últ század utolsó harmadában született az USA-ban, amikor a gyors ipari fejlődés (ipari forradalom) közepette a kis cégek egész sora tönkrement, miközben kiemelkedett iparáganként néhány vállalat, és rövidesen megindult a nagy vállalatok egyesülése. A tröszt több vállalat egyesülése egy vállalattá 1890-ben jelent meg az első antitröszttörvény az USA-ban, amely megtiltott minden olyan szerződést és

„konspirációt”, amelyek korlátozzák a versenyt. (A konspiráció olyan elmélet, amely szerint emberek vagy szervezetek egy csoportja befolyásolt egy eseményt vagy eseménysort egy meghatározott cél érdekében – aztán titokban akarja tartani). Pénz- sőt börtönbüntetést is előírt a törvény megsértőivel szemben. Magyarországon 1931-ben szabályozták először a kartellkérdést. A versenytörvény tiltja a g azdasági versenyt korlátozó megállapodásokat (kartell). Tilos a versenytársak mindennemű egyeztetett magatartása az árak kialakítására, a piac felosztására, egyéb versenytárs kizárására. A törvény a piac különböző szintjein lévő szereplők ún. vertikális versenykorlátozásait is megtiltja Tilos a hírnév rontása, az üzleti titok -2- Harsányi Edina dolgozat Irodavezető Közgazdaságtan megsértése, az utánzás. Tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. Tilos a

gazdasági erőfölénnyel visszaélni (indokolatlanul szerződésekbe egyoldalú előnyt kötni, elzárkózni a szerződéstől, piacra lépést akadályozni, stb.) A kartell az együttműködő vállalatok olyan csoportját jelenti, amelyek termelési erőforrásaikat egyesítik. Az Unió gyakorlatában kartell alatt az értendő, ha a piaci szereplők egy csoportja a szabad verseny korlátozásának céljával összejátszik, vagy közös cselekvésben egyezik meg. Az ilyen illegálisnak tekintett megállapodások, esetek túlnyomó részben az árak rögzítését tűzik ki célul. A tiltott egyezségek horizontálisan (vagyis az azonos termelési szinten lévők között) vagy vertikálisan (a termelők és az értékesítők között) egyaránt köttethetnek. A kartelltörvény azt a megközelítést követi, amely először meghatározza a tiltott egyezségek körét, majd egyenként felsorolja azokat a feltételeket, amelyek fennforgása esetén kivitelezésre nyílik

lehetőség. Tiltott eljárásnak számít az ár rögzítése, a piac felosztása, a termelés vagy technológiai fejlesztés korlátozása, a diszkrimináció, a termékek együttes visszatartása a p iacról és az áru kapcsolása, amikor egy áru vagy szolgáltatás eladását egy másikéhoz kötik. A versenykorlátozó megállapodások „megállapodások, döntések, vagy összehangolt magatartások” lehetnek a j ogszabály megfogalmazása szerint. Erre az átfogó definícióra szükség is van, hiszen meglehetősen ritka az olyan versenykorlátozás, ahol a szereplők törvénysértő megállapodásaikat a jogalkalmazás számára könnyen hozzáférhető módon dokumentálják. A gyakorlatban leginkább olyan esetben fordul elő ilyen direkt bizonyíték a versenykorlátozó megállapodás létrejöttére, amikor a felek nem kívántak ugyan jogszabályba ütközően eljárni, de a körülmények hibás mérlegelése ilyen eredményre vezetett. Magyarországon ilyen esetek

fordultak elő az 1990-es törvény hatálybalépését követő években, amikor is a cégek nem voltak tisztában azzal, hogy megállapodásaik versenytörvénybe ütköző piaci magatartást jelentenek, de ma is gyakori, hogy a szerződő feleknek nincs tudomásuk arról, hogy a szerződés, vagy annak egy-egy kitöltése jogellenes. Az ilyen típusú ügyek közé tartozik hazánkban a sör továbbeladási árának meghatározásával kapcsolatos 1992-es jogeset. Itt az eljárás alá vont Borsodi Sörgyár azzal védekezett, hogy az áregyeztetés célja a „fogyasztók védelme”, és az, hogy a „nagykereskedők az olcsó nagykereskedelmi ártól ne térjenek el.” Mivel azonban a Borsodi Sörgyár a valóságban rögzítette a továbbeladási árat, és mivel azt a nagykereskedők – az adott piac eladói – nem szabadon határozhatták meg, így a Versenytanács kimondta a szerződés törvénybe ütköző voltát. Mivel tehát a versenykorlátozó megállapodások nem

feltétlenül jelennek meg explicit -3- Harsányi Edina dolgozat Irodavezető Közgazdaságtan formában, szükség van arra, hogy a törvény minősíteni tudja azt az esetet is, amikor a szereplők formális megállapodás nélkül fejtenek ki a versenyt korlátozó piaci tevékenységet. Erre a feladatra alkalmas az összehangolt magatartások jogintézménye. Az összehangolt magatartásnak a gyakorlatban alkalmazott meghatározására szolgál példaként az Európai Bíróságnak a Dyestuffs ügyben adott interpretációja. Ebben az esetben a vád a festékanyagok iparágában megvalósuló összehangolt magatartásra vonatkozott. A HVG 2006 é vi májusi cikkében arról ír, hogy a Fővárosi Ítélőtábla döntése szerint több moziüzemeltető összehangolt magatartást tanusított, amikor 2002. április 25-én mozijegy áraikat egységesen, ugyanolyan összeggel emelték meg. A versenytörvény tiltja még a p iac felosztását, erre példaként szolgál 2005.

decemberében a HVG-ben megjelent cikk, ami arról szól, hogy a versenytanács megállapította, hogy a gázszigetelésű nagyfeszültségű elektromos kapcsoló berendezések piacán az Alstom, a S iemens, a V A Tech és az Areva cégcsoportok vállalkozásai mintegy tizenöt éven keresztül piacfelosztó kartellt alakítottak, súlyosan megsértve ezzel a versenytörvényt. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsa a v állalkozásokra összesen 702 millió forint bírságot szabott ki. 2006. decemberében tojástermelőkre szabott ki közel 150 millió forint bírságot a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsa kartellezés miatt. A 169 termelőt tömörítő Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségére 120 millió forintot rótt ki, mert tagjaival 2002-től fogva ajánlott árakat közölt. A több tojástermelő vállalkozás által létrehozott Magyar Tojás Kft. Tagjainak pedig összesen 26,5 m illió forintot kell fizetniük, mert a

versenytanács szerint a közös vállalkozáson keresztül egyeztették áraikat (közölte a HVG). Szintén a HVG-ben jelent meg egy cikk 2006. szeptemberében, amely arról ír, hogy a GVH kartellezésért megbüntette a Synergont és az SAP informatikai vállalkozásokat, mivel versenykorlátozó megállapodást kötöttek. A két informatikai vállalkozás a Győr önkormányzata illetve a Paksi Atomerőmű Zrt. által integrált pénzügyi rendszer bevezetésére kiírt eljárások során versenykorlátozó megállapodást kötött egymással. Felmentés adható, ha a vállalatok közötti megállapodás hozzájárul a javak előállításának és elosztásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához. A mentességgel akkor is élni lehet, ha a keletkező haszonból bizonyíthatóan a fogyasztónak is részesednie kell. Ezek általában olyan egyezségek, amelyek ugyan korlátozzák a versenyt, de azokból a közösség számára előny

származik. A csoportmentesség azt jelenti, hogy -4- Harsányi Edina dolgozat Irodavezető Közgazdaságtan automatikusan kivonhatják a versenyjogi szabályok alól a megállapodások bizonyos csoportjait. Csoportos felmentést kaptak pl a kizárólagos termékforgalmazásra, a szabadalmi jogokra, a kutatásokra és fejlesztésekre vonatkozó engedmények. 2004 szeptemberében jelent meg egy cikk a H VG-ben „Jogszerű kartell” címen. Ebben arról van szó, hogy a magyar biztosítási piacon dúló gyilkos verseny a szakemberek szerint kizárja az árkartellt, a konkurens biztosítók mégis kénytelenek együttműködni egymással, ha a magyarországi nagyvállalatok kockázatait fedezni akarják. Az együttbiztosítás tulajdonképpen kartellmegállapodás, hiszen a biztosítók arra szövetkeznek, hogy azonos díjért azonos feltételekkel vállalnak egy kockázatot – állítják a biztosítási brókerek. Ezzel a GVH versenytanácsa is egyetért, ugyanis ha a b

izotsítók megfelelnek a v ersenykorlátozás tilalma alóli mentességet biztosító rendelet kritériumainak, nem marasztalható el az együttbiztosítás. A közösségi versenypolitika arra irányul, hogy a közös (egységes) piacon biztosítsa a tisztességes versenyfeltételeket. A közösség csakis olyan esetekkel foglalkozik, amelyek a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve a szolgáltatások szabad áramlását akadályozzák. Az egy-egy tagországban a – nagy horderejű – tisztességtelen versenymagatartás ellen való fellépés az adott tagállam hatóságára tartozik Magyarországon ez a Gazdasági Versenyhivatal feladata. A közösségi versenyszabályok nagyon lényeges, valamennyi nemzeti versenyjogtól eltérő sajátosságokkal rendelkeznek. Ezek részben közösségi jellegükből fakadnak. A nemzeti versenyjogoktól eltérően nem egyetlen nemzeti piacon hatnak, hanem a tisztességes verseny egységes piacon történő érvényesülését szolgálják.

Az európai versenyjog másik sajátossága, hogy hatálya a vállalkozások mellett szükségszerűen kiterjed a tagállamokra is, amelyek kormányai ugyanúgy képesek torzítani a versenyt, mint a vállalkozások. Ez a kettős hatály egyben azt jelenti, hogy a közösség versenyjogi szabályrendszere két fő csoportba sorolható: • A vállalkozásokra vonatkozó szabályok, amelyek a versenykorlátozó megállapodások szabályozását, az erőfölényes piaci helyzettel való visszaélésre vonatkozó előírásokat, valamint a vállalatok koncentrációját ellenőrző rendelkezéseket ölelik fel. • Az államokra vonatkozó szabályozás, amely a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok működtetéséről, az állami vállalatok irányításáról, a vállalkozásoknak juttatott különleges és kizárólagos jogokról szóló szabályokat, továbbá az állami támogatás szabályait foglalja magában. -5- Harsányi Edina dolgozat Irodavezető

Közgazdaságtan A közösségi versenyjog, mint a gazdasági integráció megteremtését szolgáló fontos jogterület rendelkezései – hasonlatosan a közösségi jog más ágazataihoz – közvetlenül alkalmazhatók. Ez azt jelenti, hogy tagállami bíróságokon közvetlenül hivatkozni lehet rájuk, és közvetlenül kikényszeríthetők. Ehhez nincs szükség semmiféle tagállami jogalkotásra; a tagsági állapottal ez automatikusan bekövetkezik. Forrás:  Gazdasági Versenyhivatal honlapja  HVG honlapja  Kopányi – Petró – Vági – Mikroökonómia tankönyv -6-