Gazdasági Ismeretek | Gazdaságpolitika » Gazdaságpolitika, pénzügypolitika

Gazdaságpolitika, pénzügypolitika A gazdaságpolitika fogalma, célja, feladatai Gazdaságpolitika: a gazdaság mozgásába történő tudatos és célszerű beavatkozás a kitűzött célok elérése érdekében. Konkrétabban megközelítve a gazdaságpolitika a társadalmi fejlődés adott pontján működő gazdaság számára a politikailag legjelentősebb célok, irányok, arányok és módszerek kombinált megfogalmazása és gyakorlata. A gazdaságpolitika tehát az általános politika része. A kormány feladata az elérendő célok kijelölése, és minden jelentős kérdés a gazdaságpolitika részét képezi, megvalósítása az állami vezetés feladata. A gazdaságpolitika a modern polgári közgazdaságtan megközelítésében a makroökonómia fogalmával azonos. A gazdaságpolitika a rendszer és a f olyamatszabályozás megvalósulását jelenti. Tudatosan kialakított gazdaságpolitika lehet: expanzív (fejlesztő, kiterjesztő): a gazdasági szereplők

részére nagyobb mozgástér; restriktív (visszafogó, szűkítő): szűkebb mozgásteret jelent a gazdasági szerelők számára. A gazdaságpolitika gyakorlatában két elem különíthető el. Kétféle szempontból csoportosíthatók: 1., Célok szempontjából: gazdaságpolitikai stratégia: hosszú távú célok és az ehhez kapcsolódó feladatok meghatározása; gazdaságpolitikai taktika: rövid távú szabályozás (milyen tevékenységre, eszközökre van szükség). 2., Cselekvés módja szerinti csoportosítás: gazdaságpolitikai koncepció: a fő célokat tartalmazza gazdaságpolitikai gyakorlat: időhorizonttól függetlenül a cselekvés módjára vonatkozik A döntés szempontjából meghatározó környezetek: jogi-, intézményi tényezők (törvények, rendeletek); társadalmi tényezők: adott társadalmi struktúra bel- és külföldi gazdasági alanyok (fogyasztók, termelők, beruházók) műszaki, gazdasági tényezők (kapacitások, ismeretek,

erőforrások) A gazdasági szereplők döntéseik során cselekvési alternatívák között választhatnak: gazdaságpolitikai eszköz gazdaságpolitikai intézkedés (eszközök alkalmazása) cselekvési alternatíva (gazdaságpolitikai intézkedések összessége) A gazdaságpolitikus magatartását alakíthatja: megvalósíthat mérlegelő, vagy diszkrecionális gazdaságpolitikát szabályokhoz kötött politikát automatikus gazdasági szabályozás vagy automatizmus A gazdaságpolitikai eszközrendszer csoportosítása: 1., Magatartásra utasító eszközök: amelyek betartása előírásjellegű Ezek az alábbi területeken jelennek meg: termeléspolitika, árpolitika, bér- és munkaerő politika, külgazdasági politika. 2., Magatartást indukáló eszközök: rendszerszabályozási politika: tulajdonviszonyok, pénzügyi viszonyok, vállalati törvény folyamatszabályozási politika: költségvetési politika, pénz-, hitel- és árfolyampolitika információs

politika: környezet befolyásolását szolgáló eszközök, mennyiségi és minőségi információk. A gazdaságirányítási rendszer direkt és indirekt. Direkt gazdaságirányítási rendszert az erőforráshiány teszi szükségessé. Az indirekt szabályozási rendszer sok szabály alkalmazását jelenti, ezek gazdasági szabályozók. A pénzfolyamatok önmagukban is és adott gazdaságban is részegyensúlyokat, illetve egyensúlyi helyzetet követelnek meg. A részegyensúlyok a pénzfolyamatokon keresztül valósulnak meg, ezek a következő területeket jelentik: vizsgálni kell a folyamatot a nemzeti termelés mérlege oldaláról vizsgálni kell a folyamatot a fizetési mérleg oldaláról vizsgálni kell a folyamatot a pénzkibocsátás oldaláról. Amennyiben a három terület egyensúlya fennáll, a gazdaságon belül létrejön a globális egyensúly. Pénzügypolitika fogalma, jellemzői, cél és eszközrendszere: A pénzügyi politika: a gazdaságpolitika egyik

eleme, pénzügyi rendszer működését biztosító alrendszerek és a jogszabályok összessége. Három alrendszerből tevődik össze: költségvetési vagy fiskális politika monetáris politika devizapolitika Pénzügyi politika feladatai: a gazdaságban keletkező jövedelmek feladatokkal arányos elosztása a jövedelemtulajdonosok között megvalósuljon a gazdaság főpiacain az áru és pénzegyensúlyhoz szükséges vásárlóerő szabályozása megtörténjen a jövedelemtermelő képesség ösztönzése illetve a gazdasági hatékonyság javítása az egyéni és a vállalati teljesítményekkel arányos jövedelemképződés és szabályozás révén megvalósuljon. (Pénzügyi egyensúlyviszonyok). Egyensúlyi feladat: globális és strukturális áru- és pénz egyensúly létrehozása a megtermelt és az országon belül felhasználható javak kínálata, és az egyes részpiacok kereslete, a vásárlóerő között. Zárt gazdaságban a hazai termelés és a kereslet

egyensúlyát kell megteremteni, míg nyitott gazdaság esetében a hitelezés jelentős változást eredményezhet. Költségvetési vagy fiskális politika: A közvetlen állami pénzügyi kötelezettségekre és a gazdaságpolitikát szolgáló állampénzügyi beavatkozásra vonatkozó koncepciók, elvek, döntések összefüggő rendszerét jelenti. A költségvetés feladatainak megvalósítását eszközrendszer segíti (adók, támogatások, állampapírok adás-vétele, központi beruházások finanszírozási formája, társadalmi közös fogyasztás pénzellátása. Monetáris politika: Működésének intézményi kereteit azon pénzügyi intézmények jelentik, amelyek a monetáris és kvázi-monetáris passzívái a gazdaságban a likviditást biztosítják. monetáris hatóságok (jegybank) monetáris intézmények bankok: működésükön keresztül érvényesíthetők a monetáris politika szabályai nem monetáris intézmények: amelyek minden pénzügyi

műveletet végző intézményt megjelenítenek. A monetáris politika a pénz- és hitel-, kereslet és kínálatának alakítását jelenti a p énzügyi egyensúly megteremtésének érdekében. Szabályozza a forgalomban lévő pénzmennyiséget Célkitűzések csoportosítása: végső célkitűzések: gazdasági növekedés mértékének, ütemének alakítása, infláció mértékének változtatása közbeeső célkitűzések: olyan mérőszámok, aggregátumok, amelyek nincsenek közvetlenül a monetáris hatóságok ellenőrzése területén. (hitelállomány, kamatszint) operatív célkitűzések: monetáris hatóság közvetlen ellenőrzési lehetőséggel rendelkezik. Devizapolitika: Több részterületből épül fel a devizapolitika: nemzetközi pénzforgalmi politika: milyen feltételek mellett szabad külföldi valutát váltani, hazai valutát külföldre vinni valutaárfolyampolitika: az állam milyen mértékben avatkozik bele az árfolyamok alakulásába, lehet

lebegő-, intervenciós pontok által meghatározott-, és rögzített az árfolyampolitika fizetési mérleg politika: fizetési mérleg egyensúlyának megteremtése nemzetközi hitelpolitika: lehet expanzív (ösztönözheti a tőkebehozatalt) és restriktív (visszaszoríthatja a tőkebehozatalt) tartalékpolitika: milyen legyen adott ország tartalékállománya összetétel és tartalékszínvonal tekintetében. A közpénzügyek alapismeretei: Az állam a pénzügyek területén igen jelentős szerepet tölt be minden gazdaság életében. Szervezi és irányítja a pénzügyi folyamatokat. A közpénzügyek olyan pénzkapcsolatokat jelölnek, amelyek pénzmozgást okozó társadalmi-gazdasági kapcsolatok, amely esetében a bruttó hazai termék (GDP) egy részét központosítják, majd ezeket a szükséges feltételek szerint újra elosztják a közszükségletek kielégítése érdekében szabályozott formában. Az állam jelentős funkciókat lát el a

pénzügyi-gazdasági életben: önfenntartó funkció: Állami feladatok ellátását biztosító intézményrendszer létrehozása munkamegosztás és az érdekegyeztetés magatartási szabályainak létrehozása allokációs funkció: közbevételek megszerzését és felhasználását jelenti újraelosztási funkció: jövedelemarányok módosítása stabilizáló funkció: konjunkturális ingadozások hatásainak csökkentésére irányul. Az állami kiadások fedezéséhez szükséges bevételek formái sokfélék: jellegük alapján két csoportot alkotnak? Végleges, vagy vissza nem térülő bevételek; és átmeneti, vagy visszatérülő bevételek. 1., A végleges, vagy vissza nem térülő költségvetési bevételek több részegységből tevődnek össze: adók, vámok, illetékek, járulékok, díjak, hozzájárulások, bírság. 2., Az átmeneti, vagy visszatérülő bevételek pedig: belső kölcsönök (kincstárjegyek, állami pénztárjegy); külföldi

kölcsönök (külföldi bankok vagy célalapok nyújtják az állam részére); egyéb visszatérítéses pénzigénybevételek. A megismert bevételek finanszírozzák a nagy elosztási rendszerek működését: szociális- és egészségügyi ellátást, kultúra és oktatás, honvédelmi és a rend- és jogbiztonság. Az elosztási rendszereken kívül egyéb kiadásokkal is számolni kell: a központi költségvetés gazdálkodó szervek részére nyújtott támogatásai, nemzetközi kapcsolatokból eredő kiadások, adósságszolgálat. Az állami bevételek és kiadások közötti egyensúly megteremtése az államháztartás feladata. Az állami feladatok egy részét a k öltségvetési szervezeteken keresztül látják el, más feladatokhoz részben vagy egészben, közvetlenül, vagy közvetetten az államháztartás biztosítja a finanszírozás forrását. Az államháztartás rendszere a g azdálkodási rendszer egészét jelenti. Az államháztartás gazdálkodási

rendszerét a munkamegosztás szerint kialakult alkotják, ezek: 1., központi költségvetés 2., helyi önkormányzatok 3., társadalombiztosítási rendszere 4., elkülönített állami pénzalapok 1., A központi költségvetés kiemelkedő jelentőségű, ez az államháztartás átfogó alrendszere (Éves pénzügyi terv, pénzügyi keret). A tervezés és felhasználás során a v égleges és visszatérülő bevételeket és kiadásokat elkülönítetten kell megjeleníteni. A bevételeket és kiadásokat többféleképpen lehet csoportosítani: adminisztratív osztályozás (melyik szervezetben merültek fel a kiadások, keletkeztek a bevételek, pl.: minisztériumok) funkcionális osztályozás (melyik közfeladat ellátására szolgálnak, pl.: oktatás) közgazdasági osztályozás (a közfeladat melyik feltételrendszerét jelentik, pl.: működési jellegű, felhalmozási jellegű) aszerint, hogy a működés mely időszakában vizsgáljuk a b evételeket és a k

iadásokat, lehetnek tervezettek (előirányzatok), módosítottak és ténylegesek. A központi költségvetés olyan pénzügyi terv, amelyeket az Országgyűlés fogad el és emel törvényerőre. Ez hosszú folyamat eredménye (x év május 30-tól y év augusztus 31-ig) Az éves költségvetési törvény fogadja el az adott évre vonatkozó költségvetési szerkezeti rendet is. A költségvetés fejezetekre tagolódik, a fejezet lehet szervezet és előirányzat A fejezetek a bevételeket és a kiadásokat címenként tartalmazzák, ezek alcímekre tagolódnak. Amennyiben a központi költségvetési mérlegben a bevételek és a kiadások egyenlőek, a mérleg egyensúlyban van. Szufficit: mérleg többlete; deficit: hiány Deficit finanszírozása történhet belföldi megtakarításból, külföldi megtakarításból, állami vagyontárgy értékesítéséből stb. Szufficit esetében hitelnyújtásra illetve befektetésekre kell felhasználni a többletet. 2., A helyi

önkormányzatok költségvetése: A helyi közigazgatási feladatokat a megyei és a települési önkormányzatok látják el. A helyi önkormányzat önállóan gazdálkodó szervezet, ahol a pénzügyi egyensúly megteremtése és fenntartása a képviselőtestület, a gazdálkodás szabályszerűsége pedig a polgármester felelőssége. Az önkormányzat költségvetési szervet alapíthat és jogosult alapítvány létrehozására is. Az önkormányzatok feladataik ellátásához vagyonnal rendelkeznek Ez két részből áll: törzsvagyonból és a vállalkozói vagyonból. Az önkormányzatok bevételei jogcímenként, illetve jogcímcsoportonként meghatározottak, de alapvetően három területet jelentenek (saját bevételek, adók és a támogatások). A jogcímcsoportok a következők: saját bevételek (intézményi bevételek, kamatbevételek, helyi adók stb.) átengedett bevételek (SZJA, gépjárműadó) felhalmozási és tőkejellegű bevételek (tárgyi eszköz,

föld, immateriális javak) állami hozzájárulások és támogatások (normatív támogatás, címzett céltámogatás) államháztartáson belüli átutalások (TB-től, központi költségvetési szervtől stb.) A helyi önkormányzatok kiadásai jogcímcsoportonként a következők: működési kiadások kamatfizetések felhalmozási és tőkejellegű kiadások vállalkozások folyó támogatása lakossági pénzbeli juttatások hitelvisszafizetések tartalékok Az önkormányzatok négy évre szóló gazdasági programot és éves költségvetést készítenek. Ez utóbbi pénzforgalmi szemléletű pénzügyi terv, amely az önkormányzat bevételeit és kiadásait tartalmazza. 3., Társadalombiztosítás: Közös kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszer. Két alrendszerét: Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap alkotja. A Nyugdíjbiztosítási alap: az öregségi nyugdíjakat, a hozzátartozói baleseti nyugellátást, a

rokkantsági nyugellátást, a nyugdíjkorhatárt betöltötteknél és a baleseti nyugellátást fedezi. A bevételek a következőkből erednek: járulékbevételek egyéb bevételek kamat és egyéb hozambevételek vissztehermentesen átvett vagyonból származó bevétel likviditási tartalék visszapótlása alapok közötti elszámolás működési bevétel Az Egészségbiztosítási Alap finanszírozza a táppénz, öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltöttek rokkantsági nyugdíját, baleseti ellátást, gyógyászati szolgáltatást. Forrásai a következők: járulékbevételek központi költségvetést terhelő egészségügyi feladatokhoz kapcsolódó bevételek egyéb bevételek kamat és egyéb hozambevételek likviditási tartalék visszapótlása alapok közötti elszámolások egyenlege működési bevétel 4., Elkülönített állami pénzalapok: Az állam egyes feladatok finanszírozására hozza létre. Jellemzői: állami feladatot finanszíroz a

finanszírozáshoz államháztartáson kívüli forrásokat is alkalmaz olyan sajátos működést valósítanak meg, amelyeket az államháztartáson belül elkülönítetten kell finanszírozni. Az elkülönített állami pénzalap csak törvénnyel hozható létre, ekkor kell meghatározni az alap rendeltetését, bevételi forrásait, teljesíthető kiadásokat, a felelős irányítót, minisztert.(Vízügyi Alap, Útalap, Nemzeti Kulturális Alap). Az alapok állami feladatokat látnak el Alapszerűen működnek, de az egyes minisztériumok költségvetésében elkülönített előirányzatként szerepelnek többek között az alábbiak: az állam gazdasági feladatainak megvalósítását segítő alapok (Útalap, Idegenforgalmi Alap) az állam foglalkoztatási feladatait segítő alapok (Rehabilitációs-, Területfejlesztési Alap) az oktatással, kultúrával, sporttal kapcsolatos feladatokat segítő alapok (Sportalap, Szakképzési Alap, Kulturális Alap) környezetvédelmi

feladatokat segítő alapok (Környezetvédelmi Alap) különleges pénzalapok (Országos Játékalap stb.) Az elkülönített állami pénzalapok bevételei a következők: folyó bevételek (adó- és nem adójellegű, költségvetési támogatás, egyéb) tőkebevételek (tárgyi eszközök értékesítéséből, értékpapírból) hitelfelvétel (hitelfelvétel pénzintézetektől, hitelfelvétel alaptól) Az elkülönített állami pénzalapok kiadásai jogcímenként a következők: folyó kiadások (áru, szolgáltatás, pénzbeli juttatás, kamatfizetés támogatások) tőkekiadások (tárgyi eszköz beszerzés, tőke transzfer) költségvetés által elvont összeg hitelkapcsolatok hiteltörlesztés pénzintézetnek hiteltörlesztés alapnak A közfeladatokat az államháztartás alrendszerei, a gazdasági társaságok és a nonprofit szektor látja el. Államháztartás intézményi rendszere: Országgyűlés Állami Számvevőszék Közbeszerzési Tanács Kormány

Kormányzati Ellenőrzési Iroda Kincstári Vagyoni Igazgatóság Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. Magyar Államkincstár adóhatóságok költségvetési szervek közalapítvány