Filozófia | Középiskola » Seneca

Seneca Szónok, filozófus, drámaíró, császári nevelő. Filozófiája nagy hatással volt a keresztény írókra, tragédiái a francia klasszicizmusra (Corneille és Racine), de az angol Shakespeare, a spanyol Lope de Vega műveire is. Lucius Annaeus Seneca hasonnevű apja a császárkor egyik legjelentősebb szónoka volt, s nagy tekintélyű és nagy jövedelmű ügyvéd is, aki fia születése után Rómába költözött, ahol tovább gyarapította hírnevét és vagyonát. Visszatérve az Annaeus nemzettség Cordovai birtokára érdekes kis elmélkedő műveket írt jogi, erkölcsi, közéleti kérdésekről. Az ekkorra már felserdült fia, korán tehetségesnek bizonyult mind a jogi, a költői, a filozófusi pályán is. Rómában végezte tanulmányait, szónokként kezdte, majd közhivatalokat is vállalt Hamarosan otthonosan mozgott a legmagasabb körökben, ahol is megismerkedett az akkori legnagyobb hadvezér feleségével, (Agrippina) és Claudius császár

feleségével (Messalina), aki megrágalmazta, és akinek köszönhetően Senecát Korzikára száműzték. De a R ómához képest sivár helyen - ahol nyolc évet töltött - vált jelentékeny filozófussá, ettől kezdve fő feladatának tekintette, hogy a bölcseletet és az erkölcstant a megszomorított emberek vigasztalásává formálja. Itt írta meg a három Consolationes (Vigasztalások) című ciklusát, mely a sors csapásainak bölcs elviselésére tanít. Közben Messelinát megölték, Agrippina özvegy lett, s férjhez ment az elözvegyült császárhoz s vitte magával előző házasságából született fiát, Nérót. Agrippina közbenjárásának köszönhetően Seneca visszatérhetett Rómába, sőt, néhány évig a birodalom első emberei közé tartozott. Volt praetor (főbíró), consul (a császár után a legfőbb közhivatalnok), és viselhette a "császár barátja" címet. A császárné kívánságára ő lett az ifjú Néró nevelője, és

házitanítója. Aztán bonyolódtak az események. Az erős akaratú császárné, rábeszélte Claudiust, hogy Néró legyen az örökös, s a császár saját fia mellőzött lett. Miután fia lett az örökös, Agrippina megmérgezte férjét, s mivel Néró még fiatal volt, az uralmat ő, és Seneca gyakorolta. Ez a korszak hat évig tartott, és erre az időre Róma népe, mint a biztonság és nyugalom időszakára gondolhatott vissza. Miután Néró 22 évesen magát felnőttnek, és uralkodásra alkalmasnak vallotta, ráülhetett a cs ászári trónra. Mikor ezt megtette meg is változott A szelíd és engedelmes tanítvány szörnyeteggé torzul, megölette anyját, így Seneca is helyesebbnek tartotta visszavonulni. A véreskezű császár azonban összeesküvésben való részvétel vádjával az öngyilkosságra kényszeríttette egykori tanítóját. "Seneca még kevésbé volt szerencsés a tanítványával, mint Arisztotelész a magáéval" mondja B Russel.

Seneca a sztoikus iskola híve volt. Filozófiai munkásságának középpontjában a gyakorlati etika kérdései állnak. Szerinte felül kell emelkednünk az anyagi lét kérdésein, mivel az élet csak színjáték, amelyet a V égzet irányít, a h aláltól pedig nem kell félnünk, mert az a szabadság állapota. "Meg fogok halni? Ezzel ezt mondod: meg fogok szűnni beteg, bilincsbe vert lenni, és nem halhatok többé meg. A halál vagy megsemmisít bennünket, vagy szabaddá tesz" Műveiből áradó pesszimizmus a kor állapotait tükrözi. Etikai értekezései - De ira (A haragról), De tranquillitate animi (A lelki nyugalomról), De vita beata (A boldog életről) stb. a közösségtől nem függő ember belső tökéletesedésének módját vizsgálja Filozófiai nézeteit Epistulae ad Lucilium (Erkölcsi levelek) című, 124 levélből álló gyűjteményében foglalja össze. "Seneca műveinek mind gondolatilag, mind a kifejezésben különleges zamata

van" írja I. G Kidd, s ez a Levelekre fokozottan érvényes. Az irodalmias díszítések fokozatosan egyszerűsödnek, hiszen nincs rájuk szükség. Az egykori drámaköltő tudja, hogy a halál vár rá, hiszen egykori tanítványa halálra ítélte őt, ám a végkimenetel az áldozat dicsőségére válik. Utolsó perceiről Tacitus tudósításából tudunk: mikor még az érvágás után is él, Szókratészhoz hasonlóan a méregpoharat kéri, "s mikor odavitték neki, kiitta, de hiába, mivel tagjai már kihűltek, és teste el volt zárva a méreg hatása elől. Végül fürdőbe vitték, és mikor annak gőzében kiszenvedett, minden gyászünnepség nélkül elhamvasztják." Seneca hirdeti: "Az ember arra született, hogy meghaljon, s hogy ez a test nem állandó lakás." "Nem számít, hol szűnsz meg élni. Szűnj meg, ahol akarsz, csak szépen végezd" Filozófiája mégsem egyszerűen a meghalás művészete, hanem élettan. Nem a

haláltól kell félnünk, hanem hogy befejezetlen marad életünk. Ennek az élettechnikának (ars vitae) nem kis része, hanem főbb gyakorlata a halálmeditáció. "Arra gondolj éjjel-nappal, mint tudnád nyugodt lélekkel elhagyni az életet, amelybe sokan úgy kapaszkodnak; élni nem akarnak, meghalni nem tudnak." Seneca az életművészetet gyakorolhatta fent és lent is, hiszen volt száműzött, de a császár barátja is. Ennek az életnek tanrendszerbe foglalt tanácsait a 124 levélből álló Levelekben írta meg, ami filozófiai életművészetének egészéről képet ad. Foglalkozott természettudományi kérdésekkel is, melyeket a Questiones naturales című munkájában olvashatunk, de a természet problémáit is morálfilozófus szemével nézi. Az egyetlen tragédiaköltő, akitől teljes darabok maradtak ránk Seneca volt. Kilenc tragédiáját ismerjük, melyeket kardalok osztják 5 felvonásra. Ezek a kardalok filozófiai elmélkedéseket

tartalmaznak, melyek függetlenek az eseményektől, s melyek elsősorban az író etikai nézeteinek kifejezésére szolgál. A darabok nem előadásra, hanem olvasásra, felolvasásra íródtak, bár Seneca nem csak olvasásra buzdít. "Se ne csak írjunk, se ne csak olvassunk; az egyik mogorvává tesz bennünket, erőnket kimeríti, a másik ellankaszt és elgyöngít. (Olvasmányainkat) Meg kell emésztenünk, különben csak emlékezetünkbe, nem pedig szellemünkbe hatolnak be." Seneca tragédiáiban a konfliktus mindig az elvont Ember és a Sors között zajlik. A hősök jelleme nem fejlődik, valamennyien valamely szenvedély rabjai. Legjobb szépirodalmi alkotásának az Apocolocyntosis-t (Játék az isteni Claudius haláláról) tartják. Ebben a szatírában, versben és prózában váltakozva adja elő a megmérgezett császár istenné avatásának történetét, miképpen jut Claudius az istenek tanácsa elé, majd az alvilágba, hol saját egykori

szabadosának rabszolgája lesz. A mű a zsarnokság ellen irányul, a humor forrása a dagályos, fennkölt stílus és a hős hitványságának ellentétében kereshető. Senecának nem csak drámái és szellemes írásai, hanem filozófiai tanításai is igen népszerűek voltak. Ennek egy példája, hogy a Krisztus utáni III századból fennmaradt egy érdekes, elképzelt levelezés Seneca és Szent Pál között. Ez a személyes ismeretség nem is tűnik elképzelhetetlennek, hiszen a római filozófus és a zsidónak született keresztény apostol kortársak voltak, műveltek voltak, és mindketten kitűnően tudtak görögül. Seneca filozófiai írásai, de különösen az erkölcsi elgondolásai közel állnak a kereszténység életeszményéhez, Szent Pál leveleiből pedig kiolvasható, hogy az a görög filozófia, melynek Seneca nagy hatású latin közvetítője volt, jelentősen befolyásolta a művelt keresztények életeszményeit. Bár a levelek írója kiválóan

utánozta Seneca és Szent Pál stílusát, a művek mégis hamisítványok, melynek célja az volt, hogy a római olvasó megismerje a keresztény eszmevilágot, a keresztények pedig ne riadjanak vissza a görög-latin pogányságtól. Lucius Annaeus Seneca nem csak a maga idejében volt nagy hatással a művelt rómaiakra és egyéb művelt kortársára, hanem azóta is felismerhető jelenléte és jelentősége a modern irodalomban és filozófiában. "Egyebek közt a bölcsességben az a jó is rejlik, hogy fölül nem múlható. Senki se múlhat benne fölül mást, csak addig, amíg emelkedőben van. De ha már a tetőpontra értünk, minden egyenlő, többé nincs növekedésre tér, megállapodunk. Mindazok a bölcsek, akik valaha voltak, egyenlők és kortársak lesznek." Irodalomjegyzék: Világirodalmi Kisenciklopédia (Gondolat) Seneca: Művészete az életnek - Életfilozófia (Palatinus) Hegedős Géza: Lucius Annaeus Seneca (www.hmghu/irok/okor/senecahtm)