Oktatás | Pedagógia » Oktatástechnológia

OKTATÁSTECHNOLÓGIA Tartalomjegyzék 1.Oktatástechnológia 1.1 Történeti áttekintés 1.2 Csoportosítás, rendszerbefoglalás 1.3 Pszichológiai alapok Kérdések,feladatok 2.Az információhordozók fejlesztése és kiválasztása 2.1 Az információelmélet, a kibernetika hatása 2.2 A médium jellemzői 2.3 A médiumok kiválasztási szempontjai 2.4 A kiválasztás folyamata Kérdések,feladatok 3. A hagyományos oktatástechnikai eszközök 3.1 Tábla, táblai vázlat 3.2 Falitáblák 3.3 A valósághű bemutatás Kérdések,feladatok 4. Az audiovizuális eszközök és anyagok 4.1 Diavetítés 4.2 Irásvetítő és a fóliakészítés menete 4.3 Videótechnika 4.31 Fizikai alapok 4.32 Képmagnók 4.33 Kamerák 4.34 Filmkészítés menete 4.35 Videotechnika alkalmazása a vezetői munkában Kérdések,feladatok 5. Számítógépek alkalmazása 5.1 Számítástechnikai alapismeretek 5.2 A konfiguráció részegységei 5.3 Hálózatok 5.4 Számítógépek alkalmazási

lehetőségei az oktatásban 5.5 A tanári adminisztrációs munkát segítő alkalmazások 5.51 Szövegszerkesztő, elektronikus levelezés 5.52 Adatbázisok, táblázatkezelés 5.53 Programok, órarendek Kérdések,feladatok 6. Oktatógépek 6.1 Az egyéni tanulás technikai háttere 6.2 Progamozott tananyagközlés 6.21 Programozási stratégiák 6.22 A tananyag elrendezés szempontjai 6.3 Az interaktív médiák Kérdések,feladatok Irodalomjegyzék 1.OKTATÁSTECHNOLÓGIA A hatékony ismeretszerzés-ismeretközlés igénye nem új keletű. A különböző korok elméleti és gyakorlati pedagógusai más-más megközelítésben tárgyalják, vizsgálják a t émát. Abban minden kutató, és gyakorló pedagógus közös nevezőn van, hogy az ismeretek hatékony átadásához a s zóbeli közlés mellett szükség van eszközök alkalmazására is. Ebben a vonatkozásban a köznyelv vagy oktatástechnikáról, vagy oktatástechnológiáról beszél. Már ez a kettősség is mutatja,

hogy nem mindig alkalmazzák a megfelelő meghatározást. Az oktatástechnika pusztán az ismeretközlési folyamatban alkalmazott eszközök és anyagok technikai, műszaki kérdéseivel foglalkozik, míg ezek tanítási-tanulási folyamatba való beillesztésének körülményeit, pedagógiai és pszichológiai alapjait és összefüggéseit az oktatástechnológia vizsgálja. Amennyiben a vizsgálatokat valóban annak érdekében végezzük, hogy a tanítási-tanulási folyamatot ismereteink birtokában hatékonyabbá tegyük, akkor azt kell szem előtt tartanunk, hogy eyen a területen is csak a rendszerszemléletű megközelítés vezethet eredményre. A megközelítés klasszikus módja, szerint az oktatástechnológiát mint a didaktika részét, mint a didaktikához kapcsolódó tudományt vizsgálják. A mit ? hogyan ? tanítsunk leegyszerűsített kérdés alapján felosztott didaktika, a hogyan kérdésére választ kereső tárgyalásmódban az oktatástechnológia

tárgyaláskörébe tartoznak a technikai eszközök, az információhordozó anyagok, az eszközök tanteremben való elhelyezésének építészeti megoldásai és az alkalmazás pedagógiai, pszichológiai szabályszerűségének kérdései. Még ez a s ematikus felosztás is mutatja, hogy mennyíre szerteágazó az oktatástechnológia tárgyköre. E jellegzetesség mellett azt is figyelembe kell venni, hogy az egyes részterületek külön kiemelve csak egysíku torz képzetet alakíthatnak ki. Az oktatási célok meghatározását elsődlegesnek tekintve felismerhetjük annak a tartalmi elemekkel és a tanítási, tanulási folyamattal való kölcsönhatását. A tanítási, tanulási folyamat minőségét, hatékonyságát befolyásolja a s zervezeti forma és az alkalmazott módszerek. Az alkalmazott módszerekre meghatározó hatással vannak a r endelkezésre álló eszközök . A kölcsönhatások vizsgálatánál más kiindulási alapot is lehet választani, s

szélsőséges esetben az eszközöktől is el lehet indulni. Az emberi tevékenységet azonban elsődlegesen a célok kijelölése, a célirányos munka jellemzi. Az eszközöket kell mindig úgy alakítani, vagy megválasztani, hogy a cél elérésének irányába kifejtett munkát megkönnyítse. A tanítási, tanulási folyamat hatékonyságának növelése érdekében az oktatástechnológia: - az eszközök kifejlesztésével - az eszközök alkalmazásával - az alkalmazás szabályszerűségeivel - az alkalmazás elméleti alapjaival foglalkozik. 1.1 Történeti áttekintés Időről időre úgy tűnik, hogy újkeletü divat az oktatástechnológia mint vizsgált terület. Ezzel szembenaz az igazság, hogy mióta a maihoz hasonló iskolarendszerben folyó oktatás létezik, azóta napirenden van ez a téma. Igaz hogy az új technikai eszközök újra meg újra ráirányítják a figyelmet arra, hogy adódnak olyan technikai eszközök melyek hatékonyságnövelők

lehetnek az oktatásban. Tanulságos nagyvonalakban áttekinteni az oktatástechnikai eszközökkel kapcsolatos ismertetéseket, tényeket csak az elmúlt évszázadban. 1896 -ban a Néptanítók Lapjában a fonográfot ismertetik. 1897-ben az Uránia tudományos társulat ülésén a k épi szemléltetés fontosságát hangsúlyozzák. 19O1-ben a Néptanítók Lapja beszámol a párizsi világkiállításon bemutatott taneszközről, a diakép vetítőről. Az ismertetésből kirajzolódik egy oktatócsomag, mert a szerző nem csak diaképeket, hanem magyarázófüzetet is ajánl az alkalmazáshoz. Ugyanebben az évben elkészül az első magyar vetítőkészülék a Calderoni cégnél. A Közoktatási Tanács pályázatot hirdet szemléltetőképek készítésére. Az elképzelés szerint minden népiskolának el kívánták juttatni a földrajz, történelem, irodalomtörténet tárgyhoz kapcsolódó képeket. 191O-ben hazai vetítőkészülékek gyártására írtak ki

pályázatot, hogy azokat középiskolák részére ingyen kiosszák. 1912-ben Zilahon iskolai mozgóképvetítésre is sor kerül, és az Országos Tanár Egyesület közgyűlésén értékelik a tapasztalatokat. Érdekes, ma is megfontolandó megközelítések fogalmazódtak meg már abban a kezdeti időszakban: egyrészt " a külső világ megismerésére szolgáló érzékszerveink jelentősége mindinkább háttérbe szorul azon eszközök mögött melyeknek segítségével a nem észlelhető jelenségek birodalmába tudunk betekinteni. Ma még csak sejtések alapján állíthatjuk, hogy a mozgófényképekben egy ilyen eszközre tett szert az emberiség". Másrészt " a képvetítés az iskola szolgálatában akkor válik igazán hasznossá és értékessé, ha 1. kitűnő képeket adunk 2. ha a vetítéssel kapcsolatban élvezetes és tartalmas előadást is nyújtunk 3.ha a vetített képek a tanult anyaghoz csatolódnak" És megfogalmazódott már akkor is

az ismerős kérdés: "de vajon az a fővárosi agyongyötört gyermek, az ő agyongyötört lelki világával nem lesz-e még jobban megzavarva, ha esetleg minden héten beállítunk az iskola keretében mozgófényképes előadásokat is? A mai korban az emberek hozzászoktak a dolgok gyors szemléléséhez, felületes megnézéséhez. Nem káros-e a mozi ezen felületesség előidézésében ?" 1913-ban megalakul a Pedagógiai Filmgyár. 1924-ben a VKM szabályozta a t anítás keretében folyó filmvetítések számát, a világon elsőként kötelezően előírta az alkalmazást. 1928-ban az Európai Oktatófilm Kongresszuson Magyarországot mintaként, követendő példaként 1.2 Csoportosítás, rendszerbefoglalás mutatják be. Az oktatás történetében kialakult, illetve bevezetésre került eszközök igen sokfélék technikai kivitelük és kezelésük szempontjából is. Az alkalmazásuk lehetőségeinek, feltételeinek vizsgálatát könnyíti meg az

eszközök csoportosítása, rendszerbefoglalása. Többféle szempont szerinti felosztás létezik, itt mo st egy olyan szerinti tárgyalást veszünk alapul, mely többé-kevésbé a történeti fejlődésre alapoz és ez alapján generációkba sorolja a médiákat. Az információhordozókat, 1.generáció közvetítőket gyakran valóságos tárgy médiumnak is nevezik. modell,makett applikáció szimbólum 2.generáció nyomtatott falitábla,vázlat általános tankönyv speciális munkafüzet feladatlap 3.generáció auditív magnetofon lemezjátszó vizuális állóképvetítő dia, irásvetítő mozgóképvetítő audiovizuális 4.generáció interaktív televízió, film technológia progr.oktatás eszköz számítógép nyelvi labor multimédia Vannak tanárok akik egyik vagy másik média hatékonysága mellett állnak ki. Egyértelműen nem lehet prioritást megfogalmazni. A hatékonyság függ az alkalmazás módjától, a tanár

személyiségétől, nem utolsó sorban a tananyag jellegétől, tartalmától. Az oktatástechnikai eszközök megválasztását az is befolyásolja, hogy milyen iskolatipusban, milyen tantárgyhoz, a tanulók milyen előképzettségi szintjén kívánjuk azokat alkalmazni. 1.3 Pszichológiai alapok Az eszköz megválasztás, az alkalmazás szempontjainak vizsgálatához, a t echnológiába illesztéséhez egy sor tanuláselméleti, pszichológiai ismeretet kell tudatosan figyelembe venni. Az eszközök alkalmazásának hatékonyságához az informatika, az információátvitel alapfogalmaival is tisztában kell lennie a pedagógusnak. Alapvetően figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a környezetből érkező információkat döntő hányadban vizuális úton szerzi meg az ember. A befogadó a vizuális úton érkező információnak mintegy 3O%-át képes beépíteni tartósan saját ismeretrendszerébe. Az auditív ismeretszerzés hatásfoka elmarad a v

izuálisétól, s mintegy 2O%-ra tehető. A több csatornán szinkronban érkező információ tartós beépülése akár 5O%-os is lehet. A rosszul szinkronizált közlés a hatékonyságot nagymértékben lerontja. (Ezen a téren nem csak az lehet hatékonyság csökkentő, hogy a bemutatott képi információ és a szöveges magyarázat között ellentmondás van, de az is, ha a vetítés során a hang a tanuló háta mögött helyezkedik el. ) A hatásfokok különbözősége jól magyarázható az információközlési módok során alkalmazott kódolási és dekódolási mechanizmusokkal. A didaktikában megtanult "érzékszervi megismerés" megfogalmazza azt a tételt, hogy vannak esetek és területek amikor nemcsak a auditív és vizuális csatornákat kell felhasználnunk. Ilyen többek között az emberi szemmel, a látással kapcsolatos alapvető ismeret. Az emberi szem felbontóképessége A felbontóképességet az emberi szemnél több módon adják meg: - az

emberi szem laboratóriumi körülmények között 25 cm- ről 0,07 mm-re, 1 m-ről pedig 0,3 mm-re levő pontokat képes megkülönböztetni egymástól; - az 1 milliméteren belül megkülönböztethető vonalpárok száma 14 vonalpár/ mm; - a fenti adatot fokba átszámítva azt jelenti, hogy a feloldó képesség az emberi szemnél 1-2 szögperc. Ezeket az értékeket veszik alapul a fényképezőgép objektíveknél, nyersanyagoknál és a tv képernyőknél egyaránt. Amely képpontok ennél nagyobb szögben látszanak, azt az emberi szem már kettőnek, tehát adott távolságból életlennek érzékeli. E tényeknek az a fiziológiai alapja, hogy csak akkor érzékelünk különállónak pontokat, ha a képpontok két olyan különálló idegvégződésben fejtenek ki ingerületet, melyek között legalább egy nem ingerelt idegsejt van. A tehetetlenség A szem egyik fontos tulajdonsága a tehetetlenség, amely alapját képezi a m ozgókép érzékelésnek. A szem a

fényjelenséget csak a felvillanástól számított bizonyos idő eltelte után, azaz késleltetve érzékeli. Ha két fényinger elég gyorsan követi egymást, azaz az első által keltett ingerület még nem csökken egy bizonyos érték alá, akkor a fénykibocsátást folyamatosnak érezzük. Az ismeretanyag tartalmából adódó tényezők élő beszéd Szimbolikus hangfelvétel (megörökítés igénye) írott szöve képek, piktogramok, formulák stb. valóságos tárgy a tárgy realisztikus képe a tárgy manipulált képe méret, idő, távolságkorlátok, egyéb Vizuális sematikus ábra táblázat, grafikon, diagram stb. fogalmak illusztrálására fogalmi rendszereket bemutató táblázatok, folyamatokat és eljárásokat be mutató ábrák színek bemutatása, Auditív háttér (általános zaj, zörej, zene) azonosítandó hangok Kinesztetikus gyakorlás természetes körülmények között szituációs gyakorlat Egyéb érzékek tapintás, szaglás ízlelés

Ismélési teljes egység megismételhetősége lehetőség folyamatos visszacsatolás igénye. mozgás ábrázolása A célokon és a tartalmon túl mérlegelni kell az emberi tényezőket, ennek keretében a tanulók életkori sajátosságaiból adódó korlátokat. Az általános iskola alsó és felső tagozatában például igen fontos a vizuális megjelenítés, szemben az egyetemistákkal, akiknek verbális kultúrája, olvasási készsége lényegesen magasabb szintű, élettapasztalatuk gazdagabb, ezért sok esetben szavakkal is leírható számukra egy-egy tartalom. További korlátozást jelenthet az adott életkorhoz köthetően a figyelem jellege és tartóssága. A taneszközök alkalmazásánál a tudatos figyelemirányítás mellett törekednünk kell az önkéntelen figyelem fenntartására, ez megkönnyíti a t anulást. Az elsajátításra szánt idő megtervezésénél pedig számolnunk kell a figyelem tartósságával, amely kisiskolásoknál illetve felső

tagozatban 15-20 perc, szemben az egyetemistákéval, amely akár 1-1,5 órányi is lehet. A médiumok kiválasztásánál szempontként mérlegelendő a szervezeti forma is. El kell dönteni, hogy egyéni tanulással, kiscsoportos formában, frontális munka keretében vagy ezek kombinációjával történik a tananyag átadása. Gyakran éppen azért nyúlunk bonyolultabb taneszközökhöz pl. diaképekhez, transzparensekhez, videóhoz, mert nagyobb csoport számára az ismeretanyagot csak igy tudjuk bemutatni. Módszeren: a d idaktikai feladatok megoldása érdekében alkalmazott eljárásokat éretjük, az adott helyzethez és feladathoz megválasztott legcélszerűbb eljárást. A pedagógiai szakirodalomban számos módszertani csoportosítással találkozhatunk. Egyik közülük a didaktikai folyamat összetevői szerinti felosztás, amely a tanulás, a tanítás és oktatás, a képzés szempontjából csoportosítja az eljárásokat . A módszerek kiválasztása szoros

kapcsolatban van a m édiummal és a s zervezeti formákkal. Bármilyen taneszközről is legyen szó, a felhasználásnál alapvető pedagógiai-pszichológiai követelmény a t anulók felkészítése a b efogadásra. A probléma felvetése, a l átott és hallott dolgok rendszerezése legtöbbször a pedagógus feladata, aki rugalmasan tud alkalmazkodni az adott tanulóközösség sajátosságaihoz. Felelevenítheti a szükséges előismereteket, megfigyelési szempontokat adhat és összefoglalásul segítheti a l átottak és hallottak helyes értelmezését. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a bemutatást, mint módszert sohasem önmagában használjuk, hanem más módszerekkel kombinálva: értve ezalatt a szóbeli kifejtéstől kezdődően az egyéni tanulás módszerein át az ismeretelsajátítás ellenőrzését, megszilárdítását szolgáló módszereket. Kérdések: 1.Melyik szakmai folyóiratból tud tájékozódni a legújabb oktatástechnológiai

eredményekről? 2.Melyik szakmai szervezet tagja, milyen szakmai tanácskozáson, bemutatón szokott részt venni? 3.Az oktatástechnikai eszközök milyen csoportosítási szempotjaival találkozott? 4.Az információszerzés hatékonységát befolyásoló tényezők? 2. AZ INFORMÁCIÓHORDOZÓK FEJLESZTÉSE ÉS KIVÁLASZTÁSA 2.1 Az információelméleti, a kibernetikai szemlélet hatása A tanítási-tanulási folyamatban használatos, az előző fejezetben rendszerezett taneszközök hatékony alkalmazásának alapvető feltétele, hogy a médiumokat célszerűen integráljuk az oktatási folyamat egészébe. Ennek a feladatnak csak akkor tudunk megfelelni, ha a fejlesztésnél figyelembe vesszük az információelmélet, a kibernetika és a r endszerelmélet kutatási eredményeit, ezek hatását a kommunikációs folyamat egészére. A pedagógiára ható elméletek közül az információelmélet, a kommunikációs szemlélet volt az, melynek hatása

átértékelte a taneszközök szerepét. Az információhordozók, - mint kommunikációs folyamatban szereplő eszközök - jelentik az üzenetek közvetítő-csatornáit az adó és a vevő (az üzenet befogadója) között. A tanítás-tanulás folyamatában három alapvető kommunikációs szituációval találkozunk. Egyszerűsítve: Üzenet készítése Üzenet felvétele 1. Beszéd, ének,zenei anyag meghallgatás 2. Írás szerkesztés, gondolkodás olvasás 3. Vizuális megjelenítés rajz, fotó, film, modell, megfigyelés A kommunikáció általános modelljéhez és az alapvető szituációkoz több észrevétel fűzhető: - A tanítási-tanulási folyamat teljes egészében kommunikációs folyamatnak tekinthető, melyben az adó maga a tanár, aki sajátos tanítási módszereivel végzi az információk átadását. A vevő pedig a tanuló, egy diákcsoport, vagy egy korosztály - A tanár legtöbbször speciális eszközrendszer segítségét veszi igénybe az

információk minél teljesebb megértetéséhez és megismertetéséhez (faliképek, transzparensek, diaképek, videofelvételek, számítógépes programok stb.) - Bizonyos tanulási szituációkban nem csak auditív és vizuális csatorna játszik szerepet: fontos lehet a s zaglás, az ízlelés, a t apintás és a k inesztézis is. A hangszeres tanulásnál mindenképpen a kinesztikus érzék lehet az auditív csatorna fő kiegészítője és nem a vizuális. - Az üzenet felvétele eredményesebb, ha egyidejűleg több érzékszervi csatornán fut be az információ. A hatások egymást kiegészítve és megerősítve megkönnyítik a tanulást - Az átviteli csatorna minősége befolyásolja a kommunikáció eredményességét. Ez igen fontos szempont, amikor egy taneszközt magunk akarunk készíteni. - Az átvitel során zavaró hatásokra, zavaró jelekre is számítani kell. Ezeket a h atásokat vagy ki kell szűrni, vagy jelenlétükkel számítva kompenzálni kell

azokat. Az információtechnikai megközelítés mellett él egy kibernetikai megközelítés is. Ez a módszer azt jelenti, hogy a szabályozástechnikai alapelveket, a folyamatos visszacsatolás (feed back) technikai és technológiai lehetőségeit vizsgálja a tanítási tanulási folyamatban. 2.1 A médiumok jellemzői A megfelelő médiumok kiválasztása alapvető oktatástech-nológiai feladat. Központi fejlesztésű oktatóanyagok mellett egyedi készítésű tanítási segédanyagok készítésére is sor kerülhet. Hosszú időn keresztül a tanítás szinte kizárólagos ismeretközlöje, médiuma a tanár volt. Napjainkban a korszerű technikának a pedagógiára gyakorolt hatása folytán már megvan a lehetősége annak, hogy a tanítás-tanulás folyamatában ne a tanár legyen az ismeretek egyetlen közvetítője. Az oktatástechnikai eszközök térhódítása az oka a tudományok hatalmas ütemű fejlődésének köszönhető, melynek következtében bizonyos

területeken a tapasztalatok hatékony átadása meghaladja a tanár képességeit is. Az alkalmazásra kerülő médiumokkal kapcsolatban megállapítható, hogy: - A médium alapvető feladata a tanári képességek kiterjesztése, és nem a tanár helyettesítése. A médiumok olyan lehetőségeket nyújthatnak, amelyere a tanár nem képes Ilyenek: A dokumentálhatóság, mely lehetővé teszi egy tárgy vagy jelenség megörökítését, konzerválását és adott időpontbeli újbóli felelevenítését. Erre alkalmas médiumok a fotók, hanganyagok, videoszalagok. A médiumok e sajátossága lehetővé teszi, hogy a tárgyak, emberek, vagy jelenségek tényleges jelenlététől függetleníteni tudjuk magunkat a tanítás során. Így megeleveníthető például a történelem a megfelelő archív film, fotó vagy hanganyag segítségével. Bármely evékenységéről készített videofilm alapján, a tevékenység végzésének idejétől függetlenül lehetőség van annak

elemzésére. A manipulálhatóság, a médiumoknak ez a sajátossága a tárgyak, események vagy jelenségek valóságos idő- és térbeli viszonyainak átalakítására vonatkozik. Az események a megfelelő médiumok segítségével felgyorsítva illetve lassítva is bemutathatók. Ily módon figyelhetők meg a valóságban meg nem figyelhető folyamatok. Ugyancsak lehetővé válik a valóságban különálló részletek összeszerkesztése, illetve a hosszabbak rövidítése. A tárgyak, események, jelenségek oktatási szempontú manipulálása az alábbi dimenziókban történhet: Méret: a pontos megfigyelhetőség céljából egyes tárgyak transzformálhatók: pl. két különböző , méretben nagymértékben eltérő tárgy azonos méretben történő megjelenítése a köztük lévő hasonlóságok és különbözőségek bemutatása céljából. Idő: alkalmas médium segítségével lassítható egy jelenség (pl. egy állat mozgása) vagy gyorsítható a

jelenség (pl. növény fejlődése) Ezzel a megfigyelést, a folyamat elemzését, megértését segíthetjük elő. Távolság: távoli objektumok vagy távolban történő események megfelelő médiumokkal tanulói közelségbe hozhatók. Ugyancsak megoldható az egymástól térben távol történő események közelítése összevetés céljából történő. Beállítás, szín stb:e dimenziók mentén lehetőség nyílik bizonyos részletek kiemelésére, a figyelemnek a tárgy vagy esemény kívánt részletére történő irányítására. Sokszorozhatóság : akár a tanár előadása filmen, hang- vagy képszalagon rögzítve bárhol és bármikor reprodukálható. Adott esetben kópia másolható A tömegkommunikációs médiumok segítségével a felhasználók köre színe korlátlanul növelhető. A távoktatás ezt a lehetőséget használja ki - A médium-kiválasztás lényeges eleme az oktatási folyamat tervezésének, de mindig szem előtt kell tartani, hogy

csak része az egésznek. A médium csak akkor lehet igazán hatékony segítője a tanárnak, ha azt a folyamat egészében képes elhelyezni. A tanítás leggyakoribb szervezeti formájában, az osztályfoglalkozás keretében, a tanár ismeretközlő munkáját a médiumnak - oktatástechnikai eszközöknek- mintegy észrevétlenül kell kiszolgálnia. - A pedagógiai szakirodalom és a gyakorlati tapasztalat sem nyújt egyértelmű általánosítható szempontokat ahhoz, hogy tanítási folyamatban résztvevő tanulókat ismereve az adott célkitűzések eléréséhez milyen médium segítsége a leghatékonyabban eszköz. A megfelelő médium kiválasztása egy adott tanítási-tanulási szituációra sokoldalú megfontolást igényel az oktatási folyamat tervezőjétől. A médium kiválasztásával foglalkozó tanárnak ezért feltétlenül kell rendelkeznie megfelelő gyakorlati tapasztalatokkal az egyes médiumok alkalmazhatóságáról. Az intuíciós képesség azonban

szisztematikusan is fejleszthető a figyelembe veendő szempontok, valamint a felhasználható segédeszközök (algoritmusok, táblázatok stb.) alkalmazásával. A továbbiakban ezeket részletesen ismertetjük 2.3 A médiumok kiválasztási szempontjai A médium kiválasztással kapcsolatosan sokféle megközelítési mód ismeretes. Ezek közül vannak olzanok, amelyek részletesen vizsgálnak bizonyos szempontokat, mint pl. a tananyag tartalmának sajátosságait, vagy a figyelembe veendő tanulói személyiségjegyeket, egyéni képességeket, mások viszont egyszerűen csak a gazdaságossági szempontokat , valamint az adott iskolai környezeti feltételeit említik mint kizárólagos kiválasztási kritériumot, abból kiindulva, hogy szinte valamennyi médium alkalmas bármilyen tartalom közvetítésére. A gazdaságossági tényezők figyelembevétele igen fontos , mégsem feltétlenül igaz az a vélemény, hogy bármelyik eszköz bármelyik tananyag

közvetítésére ugyanolyan hatékonysággal alkalmas. A megfelelő médium kiválasztásánál alapvető szempont, hogy az informácóátadás minél eredményesebb és jobb hatásfokú legyen. A hatékonyságban nagy szerepet játszik a gazdaságosság is. Figyelembe kell venni ezenkívül a médiumok elkészítésével, beszerzésével, illetve kölcsönzésével kapcsolatos gyakorlati tényezőket. Végül mérlegelni kell a tanárok és tanulók várható fogadtatását is. A figyelembeveendő szempontok rendszerét mutatja a következő ábra. Az ábra alapján vegyük sorra a médiumkiválasztási szempontokat: Eredményes kommunikáció Az eredményes kommunikáció szempontjából meg kell vizsgálni, hogy az adott tanítási céloknak és a b emutatandó tananyag tartalmi jegyeinek mely médiumok felelnek meg leginkább. Ezeket a vizsgálatokat a tanulók képességeinek, életkori sajátosságainak figyelembevételével kell elvégezni. A médium-kiválasztás

első lépésében a célok és követelmények elemzéséből kell kiindulni és ezek alapján el kell jutni a meghatározott lényeges médium jellemzőkig. Ezek a jellemzők többnyire a tanulóktól elvárt tevékenységekre utalnak. Az alábbi táblázaton azt próbáljuk bemutatni, hogy az egyes médiumok a különböző oktatási célkitűzéseket milyen mértékben segítik. A táblázat csak általánosságban mutatja célkategóriák és médiumok kapcsolatát, így csupán informatív értékkel bír.A médium kiválasztás során tehát a célkitüzést és a k onkrét tartalom szoros kapcsolatát célszerű figyelembe venni. Az alkalmazandó médiumnak a célkitűzés és tartalom együttesétől való függési viszonya azonban olyan bonyolult, hogy ennek általános meghatározása reménytelen feladatnak tűnik. Járhatóbbnak látszik az az út, hogy megkíséreljünk olyan elemi tényezőket összegyűjteni, amelyeket mint lényeges, illetve kívánatos

médium-jellemzőket az oktatási célkitűzés és a tartalom ismeretében ki tudunk jelölni. Ilyen tényezők lehetnek pl a verbális közlés lehetősége, tárgyak valóságos, manipulált, illetve sematikus bemutatási lehetősége stb. A célokon és tartalmi sajátosságokon túlmenően figyelembe kell venni a tanulók életkori sajátosságaiból adódó, esetlegesen korlátozó tényezőket is. A médium-kiválasztást befolyásolják a - célokkal és tartalommal szoros kapcsolatban álló - szervezeti formák is. Nem mindegy ugyanis, hogy előadáshoz vagy egyéni tanuláshoz választjuk-e a médiumot. Gazdaságosság A fenti szempontok alapján az eredményes kommunikáció érdekében kiválasztott médiumvariánsokat gazdaságossági elemzésnek is alá kell vetni. Ennek főbb szempontjait az alábbiakban foglalhatjuk össze. A gazdaságosság vizsgálata kapcsolatban van a célkitűzéssel. Tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen ''értéket''

képvisel az adott cél elérése, milyen mértékben alapja a t ovábbi tanulási tevékenységeknek. Ez a szempont eldöntheti, hogy a továbbiakban is kitartunk-e egy költségesebb médium alternatíva mellett, vagy esetleg elvetjük azt. A médiumot felhasználó tanulók száma nagymértékben befolyásolja egy-egy médium-variáns alkalmazásának gazdaságosságát. A gazdaságosság - azonos értékű célok elérésére alkalmas médiumok esetén - ugyanis az egy tanulóra vetített összráfordítással, azaz a következő hányadossal jellemezhető fejlesztési + előállítási + üzemeltetési költség költség költség felhasználó tanulók száma Célszerű megvizsgálni azt is, hogy az elképzelésünknek megfelelő médium létezik-e, vagy elkell készíttetnünk. Amennyiben nem létezik az a médium, amelyet elképzeltünk, megfontolandó, hogy egy más, létező médiumot megfelelő adaptálással lehetséges-e hasznosítani. Gyakorlati tényezők

Általános- és középiskoláknál az eszközminimummal kell számolnunk, vagyis írásvetítővel, diavetítővel, magnetofonnal és televízióval, számítógéppel. Emberi tényezők Végül az emberi tényezők kapcsán szükséges megfontolnunk a tervezett médiumok várható fogadtatását mind a tanárok mind a tanulók részéről. Kérdés, hogy a tanárok tudják-e megfelelően kezelni az eszközöket, be tudják-e illeszteni az adott anyagot a tanítási óra menetébe, segítséget látnak-e benne. Fentieket összegezve megállapítható, hogy a megfelelő médium-kiválasztása során milyen sokféle tényezőt kell figyelembe vennünk. Azt is láttuk, hogy a tárgyalt szempontok között sokrétű és mély összefüggések rendszere tárható fel. Ebből következik, hogy bár - a probléma áttekinthetősége végett - célszerű a médiumokat az egymástól elkülönített, elemi szempontok alapján értékelni, a végső figyelembevételével döntést

azonban kell valamennyi szempont együttes meghozni. 2.4 A kiválasztás folyamata A megfelelő médium kiválasztása az oktatási folyamat tervezésének meghatározott fázisában történik. Erre a műveletre a részletes tanítási céloknak a tantárgyi követelményrendszer és a tartalmi sajátosságok alapján történő kitűzése, a célok elérését ellenőrző mérőeszköz-rendszer összeállítása, valamint a tananyag elemzése és struktúrálása után kerül sor. A médiumkiválasztás tehát a pontos tanítási célok, a tananyag és a feldolgozási módszer ismeretében történik. A médium-kiválasztásban - mint sok tényezős döntési folyamatban - a döntési tényezők két típusa szerepel: egyrészük korlát típusú, más részük optimum kritérium típusú. A döntési folyamatban először a korlát-típusú tényezőket vesszük figyelembe, ezek segítségével végezzük el a szóbajövő médium-variánsok többfázisú szűrését. A

tényezők rangsorolásának sorrendjét szemlélteti az ábrán látható kördiagramm (belülről kifelé haladva). A rendelkezésre álló médiumok egy részét az adott cél és tartalom által támasztott követelmények zárják ki. A szűrés második fázisát az alkalmazandó feldolgozási módszerek és szervezeti formák ismeretében végezzük. Itt kell - többek között - azt is figyelembe venni, hogy milyen szerepet tölt be a tanári beavatkozás a tanítási folyamatban. Nem elhanyagolható, sőt az eredményes kommunikáció szempontjából döntő jelentőségű lehet a tanulók és tanárok viszonya az adott médiumokhoz; így ezt tekintjük a következő szűrés szempontjának. A következő fázisban a korábbi szűrések után fönnmaradó médium-variánsokat vetjük alá a gyakorlati és gazdaságossági korlátok alapján történő szelekciónak. Amennyiben a korlátozó feltételrendszert több médium is teljesíti, úgy sor kerülhet az optimum

kritérium szerinti legjobb médium kiválasztására több optimum kritérium szerinti összehasonlítás - mivel általában különböző dimenziójú, egymástól nem független tényezőkről van szó - egzakt módon nem megoldható feladat. Az optimum kritérium mellett célszerű figyelembe venni még egy szempontot, nevezetesen azt, hogy a választható médium különbözik-e a megelőző tanítási egység médiumától. Az újfajta bemutatás ugyanis a tanulók figyelmét hosszabb időn keresztül fönntartja, és az újdonság hatása további motivációt biztosít. Kérdések: 1. A média kiválasztás során figyelembeveendő tényezők? 2. Készítsen tervet oktatástechnikai eszközparkjának fejlesztéséhez, indokolja a választását 3. Hogyan tudja az oktatástechnikai eszközök alkalmazásának gazdaságosságát javítani? 3. A HAGYOMÁNYOS OKTATÁSTECHNIKAI ESZKÖZÖK Az ismeret közlési és szerzési folyamatban a verbális közlés mellett mindig használtak

a megértés megkönnyítésére szemléltető segédeszközöket ezek az idők folyamán megszokottá váltak. Ugyanakkor a technikai szinvonal fejlődése során folyamatos megujulásuk tapasztalható. 3.1 Tábla, táblai vázlat A legrégebben alkalmazott oktatástechnikai segédeszközök, a táblák amelyek a tanár szóbeli magyarázatának rögzítését segítik elő. Ezek kialakítása, mérete, anyaga mára igen változatos képet mutat. A hagyományos fából készült mosható festékkel kialakított írófelület mellett a vaslemez is alkalmas táblának.Ez a kialakítás a krétával való vázlatkészítés mellett már mágnestáblaként applikációk bemutatására is alkalmas. A táblai vázlatkészítéssel együttjáró krétapor adott esetben kényelmetlenséget okoz, egészségtelen, vagy káros hatással lehet a teremben lévő berendezésekre. A tanórán helyben készülő vázlat elkészíthető a hagyományos táblához hasonló alkalmazási,

technológiai feltételek mellett matt üvegfelületre, zománcozott fémfelületre is. Ez utóbbi (vizuál tábla, flip chart) felületére szárazon törölhető speciális filctollal lehet dolgozni. A táblai vázlat, a táblai rajz Legtöbbször konkrét tananyag-feldolgozáshoz kapcsolódik és a tanítási folyamat közben készül, az alkalmazott tanítási módszer részeként. A táblai vázlat a tananyag lényegét tartalmazza; logikailag rendezett, rendszerint problémára orientált módon. Tárgykörtől függően a rövid, szöveges megállapítások mellett rajzos illusztrációk, logikai sémák stb. segítik a tömör, lényegre törő megfogalmazást Fontos követelmény, hogy a tanítási órán készüljön a tananyag tanítási logikája szerint, mintegy tanulási-feldolgozási algoritmust nyújtva. Nagy általánosságban a vázlatkészítéshez fekete táblák, fehér és színes kréták állnak rendelkezésre. A színdinamikával foglalkozó

vizsgálatok igazolták, hogy zöld táblán sárga krétával készített rajznak, vázlatnak jobb a figyelemfelkeltő hatása, és ezzel összefüggésben maradandóbb az elsajátítás. Az egyes szaktárgyi témakörök még további rajzeszköztök használatát is igénylik (körző, vonalzó, sablonok stb.) Alkalmaznak speciális, szaktárgyhoz kapcsolódó jelekkel előrajzolt táblákat is (hangjegyírásra alkalmasan vonalazott, négyzetrácsos stb.) A táblai vázlatnak jegyzetkészítési, esztétikai és logikai mintát kell mutatnia. 3.2 Falitáblák A könnyű áttekíntést segítik elő. Tárolásuk ugyan körülményes, de nem csak a tanórai alkalmazásuk, hanem a vezetői munka megkönnyítésére is alkalmasak. Készítésüknél a láthatóság (betű méret) és az áttekinthetőség elsődleges szempont. 3.3 A valósághű bemutatás A tanulási, ismeretszerzési folyamat kezdeti szakaszában az érzékszervi megismerés, a konkrétum megtapasztalása tudja csak

megalapozni a megismerést, a majdani absztrakciókat. A konkrét tárgy tanterembe történő bevitele mellett fontos szerepet kaphat a tárgy, jelenség természetes környezetben való bemutatása, például tanulmányi kirándulás keretében. Kérdések: 1. A hagyományos tantermi oktatástechnikai eszközök korszerűsítési iránzai? 2.Melyek azok az érvek, amelyek a hagyományos “első generációs” oktatástechnikai eszközök alkalmazását indokolják? 4.AZ AUDIÓVIZUÁLIS ESZKÖZÖK ÉS ANYAGOK 4.1 Diavetítés Az állóképvetítő felhasználását behatárolja, hogy csak statikus állapotok, fázisképek bemutatását teszi lehetővé. Mint minden szemléltetőeszközt, úgy a diaképeket is csak akkor szabad alkalmazni, ha azok az ismeretszerzés folyamatát hatékonyabbá tudják tenni, akár csak emocionálisan, akár a látott kép értelemre gyakorolt hatásával. Az állóképvetítő alkalmazásának korlátot szab az is, hogy élvezhető képet

csak kellően elsötétített teremben ad, ilyen körülmények között pedig a jegyzetelés körülményes. A tanári magyarázathoz alkalmazott diaképek számát úgy kell meghatározni, hogy amennyiben jegyzet is készítendő, akkor ne merüljön feledésbe a korábban látott, és hozzá élőszóban fűzött magyarázat. Az diavetítők olyan állókép vetítők, melyek az átlátszó képet átvilágítva -nagyított képet állítanak elő. A vetítőgépek - az iskolai gyakorlatban - keretezett diaképek vetítését teszik lehetővé, de vannak vetítők, illetve több géptípusnál alkalmazható olyan adapter mellyel tekercsben levő diafilm is alkalmazható. A képkapu általában a szokványos kisfilm (24X36 mm) kivetítését teszi lehetővé, de léteznek 60x60mm-es méretű diakép vetítésére alkalmas gépek is. A diavetítő általában különösebb karbantartást, beállítást nem igényel, de izzócsere esetében az izzót, a lencséket és az izzó mögött

lévő gömbtükröt egymáshoz képest be kell állítani. Erre a célra úgynevezett beállító dia szolgál, ezen a kartonlapon, amit a kapuba kell helyezni egy pár milliméteres lyuk van a rajta keresztül haladó fénysugár a l encserendszer elé 25-30 cm-re helyezett ernyőre vetíti az izzószálat, és annak gömbtükör által előállított képét. Ennek a képnek szimmetrikusnak kell lennie. A vetítési távolságtól függ az alkalmazandó objektív fókusztávolsága. Átlagos 20 fős tanteremben a jó láthatóság érdekében 1.2-15 méter oldalméretű képet célszerű előállítani Ha közelről (tanári asztalról) vetítünk, akkor kis fókusztávolságú 50 mm-es (nagylátószögű) objektívet kell alkalmazni. Amennyiben a terem végéből van módunk vetítení, akkor nagy fókusztávolságu 150 mm-es úgynevezett teleobjektívet kell a géphez beszerezni. A folyamatos, zavartalan képtovábbítás érdekében a diavetítőhöz rendszeresített tárba kell

elhelyezni a k épeket. A hasábtárak mellett elterjedtek a k örtárak, melyek a g épbe (típustól függően) függőleges, vagy vízszintes tengely körül forognak. Egyes diavetítők érzékenyek a diakeretek vastagságára, vannak olyan vetítők melyek a papír (szerviz) keretekkel működnek megbízhatóan. A diakeretezésnél figyelni kell a film keretbe való behelyezésére. Megkönnyíti a vetítést a következetes filmbehelyezés. A képet úgy kell a keretbe elhelyezni, hogy a keret világosabb oldala felől kapja majd a megvilágítást. (Ha a sötétebb oldalt éri a megvilágítás, akkor a keret jobban felmelegszik és deformálódhat.) A kép behelyezésnél arra is gondolni kell, hogy a vetítést vászonra elölről, vagy matt felületre hátulról fogjuk-e végezni. A kivetített kép jobb és baloldala felcserélődik. Előadások, élménybeszámolók hatása fokozható, azzal, hogy több diavetítőt alkalmazunk. A két vetítő képtovábbítása,

fényereje erre alkalmas berendezéssel összehangolható, így a képváltások között nem lesz sötét vagy éppen teljes fényár. A képek átúsztathatók Diavetítő magnetofonnal is kapcsolható, ezzel a technikai összeállítással hangosított diasorozat vetítésére nyílik lehetőség. A két eszköz működését szinkronizátor hangolja össze A magnószalagra a képeket kisérő hanganyag mellé vezérlőjeleket is fel kell vinni. Ezek a jelek fogják léptetni a diavetítőt. A szinkronjelek típustól függően különbözőek lehetnek Van olyan kialakítás, melynél a csend, a szövegközi szünet léptet, másoknál a sztereó magnó egyik sávja tárolja a magyarázó szöveget, a másik sávra kerül a léptető jel. 4.2 Az írásvetítő és a fóliakészítés menete Az írásvetítő átlátszó, átvilágítható pozitív képek, modellek kivetítésére szolgáló berendezés. Kialakítása helyhezkötött, vagy hordozható. Mindkét kialakítás nagy

fényerővel, a terem elsötétítése nélkül alkalmas előadások kiszolgálására. A vetítők fényerejének növelését az is szükségessé tette, hogy velük LCD számítógépes felületek is kivetíthetők legyenek. A ma használatos írásvetítők 1200-4000 lumen fényerőt biztosítanak. Az üzembiztos működtetése érdekében a gép szerkezeti felépítésének ismerete szükséges. A 250-1000 Watt teljesítményű izzó hűtését beépített ventillátor végzi. A ventillátornak mindig működnie kell, amíg az izzó és környezetének hőmérséklete magasabb a szobahőmérsékletnél. Ezt az igényt vagy beépített hőérzékelő biztosítja automatikusan, vagy külön kapcsolók kezelésével a felhasználónak kell erre figyelemmel lennie. Az irásvetítő fő szerkezeti részeit az ábrán tekinthetjük Az irásvetítő alkalmazásával különböző fóliák, transzparensek, modellek vetíthetők ki. át. A kivetített

információhordozók lehetnek: -egylaposak, ezen belül önálló, kitakarásos, kiegészíthető -többlaposak, ezeket kötött vagy kötetlen sorrendben alkalmazhatjuk -mozgó ábrák, átvilágítható modellek, vagy polárfóliával -speciálisak. A transzparensek készítésének technikája különböző lehet. Az írásvetítő fóliaképek készítése Az irásvetitő hatékony, eredményes használatához fóliaképek /transzparensek/ szükségesek. A tanárokra vár elsődlegesen az a feladat, hogy elkészüljenek az egyes tantárgyak transzparensei. A fóliakép készítési eljárások megbeszélése előtt szükséges megismernünk néhány általános szempontot. Minden oktatástechnikai segédanyag elkészítésének első fázisa a tervezés, ezt követően érdemes először piszkozatot (prototípust) készíteni, ezt előzetesen ki kell próbálni, és értékelni, bírálni. Amennyiben megfelelő tapasztalatokat szereztünk el lehet készíteni a végleges, így

azután többször felhasználható fóliaképet. Tervezés. Ahhoz, hogy egy tantárgy keretében munkánkat siker koronázza, tervszerűen végzett több tanéven át tartó, következetes munkára van szükség, ezért első alapvető feladat a t ananyag egységekre bontása és a konkrét tervkészités /szertárfejlesztési-, tantárgy oktatásfejlesztési terve/. A tervezésnél ne feledjük el, hogy az irásvetitő használatát, a kapcsolatos transzparensek készítését a pedagógiai célok és követelmények határozzák meg. Öncélúan ne tervezzünk és ne is készítsünk fóliaképeket! A tantárgyunkkal kapcsolatos transzparenskészitési tervnél a következőket kell megfontolni: - Először is a téma megnevezését és az ábrák vagy feldolgozás célját; - A transzparens felhasználásának lehetőségeit az oktatás folyamatában; - Milyen didaktikai feladatok megvalósításához nyújtanak segítséget: új ismeretek feldolgozása, alkalmazása,

rendszerezése, ismétlése, ellenőrzése; - Utalás az ábrák alkalmazásának jellegére: magyarázó ábra, táblai vázlat, feladatokat ill. megoldásokat tartalmazó ábrák stb.; - A kivitelezés módját, menetét /rajzolás, másolás stb./; - Milyen más oktatási segédanyaggal /diafilm, metszet, modell, árnyképvetitések anyagai, stb./ kapcsoltan lehet, vagy kell a transzparenst felhasználni. Általános rajztechnikai és grafikai követelmények. Oktatómunkánk során az írásvetitő használatától csak akkor várhatunk jelentős eredményeket, ha a pedagógialag jól előkészített és megtervezett fóliakép a technikai követelményeknek is megfelel. Ennek előfeltétele az alapvető rajztechnikai követelmények betartása Ezek: a torzulás mentes kivetítéshez szükséges hasznos képfelület, a feliratok betüméretei, betű típusai és a rajzolásnál alkalmazott vonalvastagság. Képméret Maximum: 186 x 246 mm Minimum: 170 x 230 mm A teljes

fóliaméret 215 x 270 mm. A különböző másológépekhez használható érzékenyített fóliák is ebben a méretben készülnek. Feliratok A 4 mm-nél kisebb betűk használata nem javasolható, mert kivetítéskor nehezen olvashatók. Vonalvastagság Maximum: 2 mm Minimum: 0,5 mm. A kézi rajzolású transzparensekhez megfelelő a cellulóz acetát fólia, átlátszó PVC-fólia. A jól használható íróeszközöknek a következő követelményeknek kell megfelelniük : - A festékanyaga jól tapadjon; - Gyorsan száradjon; - Engedje át a fényt; - Legyen jó a színvisszaadó képessége; - Ne karcolja a fóliát! Ezeknek a követelményeknek megfelelnek a speciális viaszironok, a filctollak, a rosttollak és a fóliatusok. Esztétikailag is kifogástalan transzparens ábra készíthető számítógépes rajzoló program segítségével. Amennyiben megfelelő technikai adottságú nyomtatónk is van akár színes ábrák is készíthetők, tintasugaras, vagy lézer

nyomtatóval. A nyomtatóban, vagy sokszorosító gépben a fóliát magas hőmérséklet éri, ezért csak külön erre a célra megfelelő fóliát szabad használni. A hagyományos fólia alkalmazásával a nyomtató, illetve másológép is károsodhat! Az alkalmazható fólatipusok fajtái Az oktatási gyakorlatban bevált számtalan irásvetitő transzparenseket a következőképpen csoportosíthatjuk: EGYLAPOS TÖBBLAPOS MOZGÓ SPECIÁLIS - önállóak - kényszersor- - modell -kontúr - kitakarósak rendűek - polárfólia - kiegészíthetők - kötetlen sorrendűek Egylapos transzparensek Az információs anyagot egyetlen lap tartalmazza, amely azonban rendelkezik azzal a többlettel, amelyet az irásvetitőtranszparensek az egyéb vizuális anyagokhoz képet nyújtanak. Önálló transzparens Szöveges információt, vonalas ábrát vagy fényképfelvételt tartalmazhat. Szerepe megegyezik a diaképek és falitáblák szerpével, mivel bemutatás során a kép

változatlan. Gazdaságossági szempontból előnye -a falitáblával szemben - az olcsóság. Takarós transzparensek Olyan egylapos transzparens, amelynek megszerkesztésével biztosítottuk a részletekben való bemutatás lehetőségét. Használatánál a transzparens egyes részeit letakarhatjuk, majd lépésenként szemléltethetjük az egészet. Ilyen módon problémahelyzetek idézhetők elő, ami a tanulókat érdeklődésre, gondolkodásra serkenti. Ez az eszköz alkalmas az zonnali visszacsatolásra is a szöveg takarásával. Kiegészíthető transzparens A transzparens nem tartalmazza a t eljes ábrát. A hiányzó részeket az oktatás során kell elkészíteni. Ez a m egoldás alkalmas az önálló tanulói munka fokozására, a t anuló kezében lévő munkafüzettel együtt hatékonyan alkalmazható. Többlapos transzparens Alkalmazásukkal dinamikusabb bemutatás valósítható meg. A szerkezeti egységek, folyamatok lépésről-lépésre építhetők fel,

vagy bonthatók le. Kiinduló ábrát az alaplap vagy alapfólia tartalmaz, amely többnyire körvonalazott külső váz, majd erre kerülnek ráhelyezéssel a fázisképek. Kényszersorrendű transzparens Az alapfóliához egy oldalon sorrendben hozzákapcsolt fázislapokból áll. Segítségével absztrakt vagy térbeli szerkezetek, struktúrák építhetők fel vagy bonthatók le lépésenként. Jól szemléltethetők az időbeli folyamatok állapotai és fázisai. Az oktatási folyamat bármely szakaszában jól használhatók az ilyen transzparensek a tanulók absztrakciós képességének és vizuális gondolkodásának fejlesztésére. Kötetlen sorrendű transzparens A kényszersorrendű transzparenstől csak abban tér el, hogy az alapfóliához nincsenek fixen rögzítve a fázislapok, ezért azok kötetlen sorrendben használhatók. Célszerű a használata akkor, ha a felépítés sorrendje változó lehet a tartalom, a tárgyalás mód miatt. Mozgást bemutató

transzparens Bemutatásukkal mozgások, folyamatok jól szemléltethetők. A polarizációs eljárásokon túl ide sorolhatjuk az átlátszó műanyagból készített, mozgatható ábrák alkalmazását is. Speciális alkalmazások Ezen a területen nyilvánulhat meg leginkább a tanári fantázia. Ilyen speciális alkalmazás: a rúdmágnes erővonal képének bemutatása vasreszelékkel. Szerkezetek, berendezések kontúrjai. Színkeverés különböző színű lapok egymásra helyezésével. Kémiai kísérletek egy része is átvilágítható, kivetíthető Ebbe az alkalmazási területbe sorolható be az a t echnikai megoldás, melynek során a számítógép képernyőtartalmat vetítjük ki LCD panel segítségével. Látványosan szemléltethetjük mondanivalónkat, de a kép fényereje gyenge, így csak bizonyos mértékű sötétítés mellett használható. 4.3 Videotechnika Mára általánossá vált -egyszerű kezelhetősége és elérhető ára alapján- a

video-berendezések iskolai használata. Az általános célú alacsonyabb minőségi igényeket kielégítő berendezések mellett megtalálhatók, professzionális igényeknek eleget tevő berendezések is, ezek természetesen jóval drágábbak. 4.31 Fizikai alapok A képi és hang információt elektromos jellé alakítják át, azt mágneses elven működő tárolón rögzítik. A lejátszáskor a televizió a jeleket látható képpé alakítja vissza 4.32 Képmagnók Hosszú fejlesztőmunka eredményeként 1956-ban mutatták be az első, már gyakorlatban is alkalmazható mágneses képrögzítő berendezést. Természetesen erre az igény már korábbi, egyidejű a televíziózással. Az 1940-es évek végén a m ágneses hangrögzítés technológiáját alkalmazva már megkísérelték a t v-képjel rögzítését. Az 1956-ban megjelent kvadruplex képrögzítő berendezést 1959-ben egy újabb fejlesztési irány követi. A japán TOSHIBA cég bemutat egy olyan

képrögzítő rendszert, amelynél a szalagon a rögzített mágneses sáv ferdén helyezkedik el úgy, hogy egy sávon egy teljes tv-félkép elfér. Így jutottak el a helikális (ferdesávos) rögzítési módhoz. Az 1970-es évek elején megjelent a P HILIPS, majd a S ONY kazettás rendszere (írásmód: helikális). Később, a 70-es évek második felében megszülettek a még ma is népszerű 1/2"-os kazettás formátumok: a Betamax, VHS, VIDEO-2000 és V8. Napjainkban a képmagnó iránt az érdeklődés igen megnőtt. Az elektronikai ipar ma már alacsony áron kínálja ezt a t erméket, így tömeges elterjedésének lehetünk tanúi a háztartásban, az oktatásban, a művelődésben, a szórakoztatásban és az iparban. Becslések szerint évente kb. 30 m illió képmagnót gyártanak évente a világon A legtöbb berendezést a japánok gyártják (Panasonic, Sony, JVC stb.) Európában a vezető gyártók a Philips és a Grundig. Videoformátumok Az első típusok

2", majd később 1" szalagszélességgel készültek. Ezek még a mai napig érvényes szabványok, megtalálhatók a műsorszórásban. Közös jellemzőjük, hogy tekercsrő1 tekercsre dolgoznak. A 3/4"-os videoszalagot általában a k azettás rendszerek használják. Ezt a f ormátumot elsősorban közhasználatra fejlesztették ki. Ma már a 3/4"-os kazettás rendszer (U-matic) isszéleskörben alkalmazható professzionális célokra, sőt bizonyos változatok a műsorszórás kritériumainak is megfelelnek. Az 1/2"-os szalag főleg az amatőr célú felhasználásra jelent meg a képmagnó tömeges elterjedésének időszakában. Az 1990-es évek elejére azonban azt tapasztaljuk, hogy ipari, közművelődési és oktatási területen professzionális felhasználásával is találkozunk. A V8-as formátum (8 mm-es) napjainkban történő térhódítása közben (főleg kamerarekorderek) az amatőr jellegű felhasználáson túl jelentkeznek az

ipari felhasználási lehetőségek. A fejlődés nemcsak a használt szalagok méretében (szélesség) hozott változást, hanem a szalag, illetve a fejdob sebességében, és nem utolsó sorban a mágnesezhető bevonat minőség javulásában is. Mágneses képrögzítés Mágneses képfelvételnél valamilyen mágnesezhető bevonattal ellátott hordozót használnak a képjel rögzítésére. Egy analóg (digitális) jelet kell maradandó formában a m ágnes szalagra "írni". A mágneses képrögzítésnél a hordozó anyag (szalag) igen sok mikroszkopikus méretű mágnesezhető elemet tartalmaz. Ha ezeket kívülről rávezetett mágneses erővonalak érik, akkor bizonyos mágnesezettségi állapotot vesznek fel. A mágneses formában elraktározott információt elektronikus úton azonnal ki lehet olvasni és meg lehet jeleníteni. Természetes, hogy a m ágneses képrögzítés során az optikai képet előzőleg át kell alakítani elektromos jellé, ezt a jelet

kellő értékre erősítve a magnófejhez kell vezetni. A magnófejból kilépő erővonalak állítják be a mágnesezhető réteg elemi mágneseit. A szalagon tárolt információ mágneses tere lejátszáskor a f ejben áramot indukál és ezt a j elet megfelelően felerősítve a televíziót vezérlő videojelet kapunk, megjelenik az elektronikus kép. Képrögzítésnél a n agy sávszélesség miatt szükséges olvasási sebességet a s zalag sebességének növelésével és a f ej forgatásával érték el. A ferde sávos rögzítésnél a képinformációk a szalag hossztengelyéhez képest megadott szögben elhelyezkedő ferde sávokra kerülnek. Előny, hogy a szalag mozgatási sebessége kicsi, így a jó szalagkihasználás miatt a műsoridő viszonylag nagy, a képminőség megfelelő, sőt bizonyos új technológiáknál (SVHS, Hi8) kiemelkedő. A helikális rögzítésnél a szalagot a fejdobra különböző mértékben (szögben) fűzve, a szalag szélességétől

függő meghatározott emelkedő (ferde) pályán vezetik. Előfordul, hogy a helikális szögnek megfelelően a fej forgási (függőleges) tengelyét döntik meg. A fejdobban forgó tárcsán találhatók a mágnesfejek, amelyek a dobfalon lévő részen keresztül kinyúlva érintkeznek a szalaggal. A képmagnók funkcionális egységei A képmagnó összetett rendszer, mely elektronikus és mechanikus részegységekből épül fel. Ezeknek az egységeknek megfelelően együtt kell működniük a jó minőségű felvétel készítéséhez, illetve visszajátszásához. Fontos, hogy a felvétel csereszabatos legyen, vagyis hogy az egyik készüléken készített felvételt a m ásik készüléken lejátszhassuk. A képmagnónál gondoskodni kell a szalag gyors előre- és visszatekercselésén kívül a felvétel, illetve a l ejátszás alatti szalagmozgatásról, és a fej megadott fordulatszámú forgatását is biztosítani kell. Össze kell hangolni a szalagsebességet

meghatározó főmotor, a leadó és felvevő orsókat mozgató motorok és a fejdob motor működését, amit szervórendszerek végeznek. A képmagnók elektronikus áramkörei az alábbi funkcionális egységekből állnak: · videofelvevő áramkörök, · videolejátszó áramkörök, · szervóáramkörök, · rendszervezérlő áramkörök, · csatorna egység és modulátor, · hangfrekvenciás felvevő és lejátszó áramkörök. A videomagnónál alkalmazott mágnesfejek: · fejdobra szerelt forgó felvevő- és lejátszófejek, · vezérlőjeleket felvevő- és lejátszófej, · hangjelet felvevő- és lejátszófej (lehet forgó is!), · szalagot teljes szélességben törlő fej, · hangjelet, illetve vezérlőjeleket törlő fejek, · szerkesztésre alkalmas készülékeknél speciális törlőfej. Kazettás képmagnó típusok U matic A 70-es években jelent meg a Sony az amerikai piacon ezzel a termékkel. Elnevezése az "U alakú szalagpálya automatikus

befűzéssel" jellemzőibő1 származik. Ma egyike a világon legáltalánosabban használt kazettás rendszereknek. Fekete-fehér és színes felvételekre egyaránt alkalmas. A kazetta 3/4" szélességű szalagot találunk A maximális műsoridő 60 perc, hordozható változatban kisebb kazettával 20 perc. A kisebb kazetta az összes típusban használható, mivel az orsótengelyek távolsága azonos. A szalagon a videojelsávon kívül két független hangsáv is van, mely sztereó üzemmódban is használható. A szalag mozgatási sebessége 9,53 cm/sec. Európában általában PAL színes szabvány szerinti készülékek találhatók, de léteznek olyan típusok is, amelyek mindhárom színes szabvány kezelésére alkalmasak (PAL, SECAM, NTSC). A U-matic paraméterei természetesen nem érik el a 2" és 1" stúdiórendszerek jellemzőit, de a gyors mozgathatóság, az egyszerű kezelés meghatározó tényező volt a bevezetésekor és elterjedésekor.

Legnagyobb hibája, hogy a 3 generációs átírás után a minőség ugrásszerűen romlik. BETAMAX A U-matic termékcsaládból fejlesztette ki a Sony. A felvételi idő több mint 3 óra, PAL változatban. Szalagsebessége meglepően kicsi (1,873 cm/sec), védősávot nem használnak Magyarországon a 70-es évek végén igen népszerű formátum, ma is sokan használják, különösen az oktatásban. A Sony fejlesztésében a U-matic jelentős térhódításával és a V8 megjelenésével a hangsúly inkább ezekre a formátumokra került, így a piaci többséget - elsősorban Európában - a VHS szerezte meg. VHS A hátrakocsizás az előbbi ellentéte, a kamera A VHS (Video Home System) formátum megalkotója a JVC. Jelenleg a világ legelterjedtebb kazettás rendszerének tekinthető. Játékideje maximum 4 óra, mely megduplázható, ha a szalagsebesség normális értékét felére választjuk (LP). A szalagpálya a készülékben M alakú, mely lehetővé teszi az

automatikus befűzést. A 1/2"-os szalag a fejdobot kb.180 fokban veszi körül A videosávok között védősávot használnak az áthallás csökkentésére. A hangfelvétel hossz irányban a s zalag szélén helyezkedik el HiFi normánál a hangot a forgófejek írják a képjel sávok "alá" (mélységi multiplex). A képminőség javítása érdekében a közelmúltban a készülékek HQ elektronikával épültek, ez a megoldás a horizontális felbontásban 10-20 sor pluszt eredményezhet. A kamerarekorderek mind szélesebb körű elterjedésével a készülékek geometriai méretének csökkentése érdekében bevezették a VHS-C formátumot. A kazetta mérete csökkent, így a maximális műsoridő 1 óra (LP 2 óra). A kazettában lévő szalag megegyezik a "normál" VHS méretével. A praktikus használhatóság érdekében egy adapter kazetta segítségével a VHS-C felvételek könnyen lejátszhatók a VHS formátumú képmagnókkal is. A kreatív

videózás térhódítása egyre inkább igényelte a még elérhető árú, de utómunkálatokra mind alkalmasabb formátum megjelenését. Ezeket az igényeket elégíti ki az SVHS (Super VHS), mely a megváltozott képminőséget a világosságjel és a színjel kettéválasztásából (Y/C) fakadó előnyökből biztosítja. Ehhez a minőségi változáshoz (400 horizontális sor körüli kép) lényegesen jobb minőségű mágnesezhető rétegre, tehát a jobb videokazettára is szükség van. Az SVHS képminőségét csak abban az esetben élvezhetjük, ha a megjelenítő, tehát a tv rendelkezik speciális SVHS bemenettel. A mai korszerű televízióknál egyre gyakoribb, hogy ezt a speciális S-VIDEO csatlakozást (Hosiden 4 pin) megtaláljuk. Ritkán, de előfordul ez a csatlakozó módosított Euro-Scart formában is. Az SVHS képmagnó alulról kompatibilis a VHS formátummal, így bevezetése és elterjedése ebből a szempontból nem okoz problémát. Meg kell jegyezni,

hogy a jelenlegi árfekvés alapján a k észülék tömeges megjelenése a felhasználónál, különösképpen a háztartásokban még nem valószínű. VIDEO 8 A videózás egyik legújabb képfelvevő és lejátszó eszköze, mely gyakran kamerával egybeépítve kerül a piacra. Az ún asztali változatok is megtalálhatók, kiválóan felkészítve az utómunkálatokra. Ennél a rendszernél is helikális megoldást alkalmaznak A videosávok szélessége mindössze 34 mikrométer (a VHS-nél 49 m ikrométer). A fej szalaghoz viszonyított sebessége 3,12 m/sec (SP). A készülék nemcsak kép és két csatornás hangrögzítésre, de PCM (impulzuskód modulált) igen jó minőségű digitális hangrögzítésre is használható. Mindezek mellett létezik egy mono hangsáv. A V8 is két szalagmozgatási sebességet használ: a s zabványos SP (standard play) 20,05 mm/sec, és a felezett LP (long play) 10,06 mm/sec. A képrögzítés módszere újszerű, hiszen nem használnak

védősávot, automatikus sávkeresés van , mely a sávok elejére felírt pilotjel által vezérelt. Hagyományos vezérlősáv (control track) így nincs A készülék rendelkezik dinamikus sávkövetéssel , mely a z ajcsík nélküli állóképlejátszás és a z ajcsík nélküli képkeresési (search) üzemmódot biztosítja. Az SVHS megjelenésével párhuzamosan a V8 is piacra hozta a magasabb minőségi követelményeket kielégítő változatát a Hí8 formátumot. A javított képminőséget az SVHS-nél alkalmazott módszerhez hasonlóan, tehát Y/C képjel kezeléssel oldják meg. Ugyanakkor a fejlesztésben a Hí8 mind közelebb kerül a BR minőségi normához. Már megjelentek a piacon olyan utómunkálatokra (editálásra) alkalmas rendszerek, amelynek bejátszó magnója Hí8 formátumú, a rögzítő U-matic SP. A kisméretű magnók pedig professzionális kamerára "dokkolható" formában jelennek meg, mely a sokoldalú rugalmas használatot segíti elő.

VIDEO 2000 A Philips és a Grundig 1980 tavaszán bemutatott képmagnó formátuma, kevésbé elterjedt, Európa német nyelvterületének kivételével. Különlegessége, hogy a megfordítható kazettára 8 óra műsor rögzíthető. Szolgáltatásai gyakorlatilag nem maradnak el a korábbi kazettás típusoktól. Ma már a Video 2000-et kifejlesztő cégek is VHS formátumú készülékekkel vannak jelen a piacon. A fent tárgyalt videoformátumokhoz tartozó kazetták különböző geometriai méretűek, tehát nem kompatibilisek. Ez a tény azt jelenti, hogy minden kazetta formátum csak a hozzá kifejlesztett képmagnóban játszható le. Meg kell jegyezni, hogy ugyanakkor a készülékek szabványos ki- és bemeneti pontokkal rendelkeznek, így összekapcsolásuk minden gond nélkül megtörténhet. A videokazettánál valamilyen műanyag hordozóra, kötőanyag segítségével0,05-0,5 mikrométer vastagságú mágnesezhető anyagot (általában vasoxid vagy krómdioxid)

visznek fel egyenletes rétegben. A ragasztásnak el kell viselnie a videofej erős, koptató hatását, a súrlódás következtében történő felmelegedést, mert különben hamar felléphet a jelkimaradás (drop aut). A hordozó nem nyúlhat, de kellően rugalmas kell hogy legyen a nyomatékváltozások, kisívű hajlítások elviselése érdekében. A szalag másik oldalán fontos az a réteg, amely megakadályozza a statikus feltöltődést. Lényeges a szalag szélességének pontossága, mivel ennek hiánya track hibához vezet. A kazettaház minősége sem elhanyagolható. A ház minden részének antisztatikusnak kell lennie. A ház anyaga erős legyen, de nem szabad öregednie, és főleg vetemednie Különösen fontos a s zalagorsók precíz kialakítása, mely a k épmagnó mechanikai elhasználódását nagyban befolyásolja. A videokazetták kezelése, tárolása: A kazetták első számú ellensége a por. Tegyünk meg mindent, hogy megóvjuk tőle, ezért

használaton kívül a tokjában, a tokkal ellátott szalagokat pedig jól záródó szekrényben vagy polcon (amely pormentes szobában van) tároljuk. Amennyiben a kazetta poros lesz, porecsettel, fújással, puha antisztatikus ruhával tisztítsuk meg. A kazettában levő szalaghoz kézzel ne nyúljunk: - a kialakítás eleve olyan, hogy ezt normális esetben megakadályozza. A ház egyébként a portól is jól véd. Ha lehet, ne dohányozzunk a kazetták és képmagnók közelében. Ne használjuk a képmagnót poros környezetben! Ha ez néha elkerülhetetlen - pl. helyszíni felvételeknél - húzzunk a gépre nylonzacskót, és tartsuk a kazettákat is abban. A magas hőmérséklet károsítja a videoszalagokat, mégpedig mind a hordozót, mind a mágneses réteget. Ne hagyjuk ezért olyan helyen, ahol véletlen hőhatásnak lehet kitéve, pl fűtőtesten, gépkocsiban, tűző napsütésben stb. Erős mágneses tér lemágnesezheti a felvételt, ezért a felvett anyagokat

tároljuk ezektől távol. A vasszekrény ideális megoldás erre a célra, mivel bizonyosfokú tűzbiztonságot is jelent. A szalagokat címkézve és az adatok pontos feltüntetésével tároljuk, mert ez sok felesleges "belenézegetéstől" és szalagon való keresgéléstől óv meg bennünket - és főleg a szalagot. A videokazettákat használat után mindig csévéljük vissza az elejére, és így tegyük el. A kazettákat kíméljük az ütésektől és rázkódástól, óvjuk a nedvességtől. Nedves szalagot soha ne tegyünk a gépbe! A megőrzésre szánt felvételeinket megóvhatjuk a véletlen törléstől, ha a kazettán a törlésgátló műanyag fület kitörjük. A videoszalagok tárolása szobahőmérsékleten (18-20 C) és 40-60 % relatív páratartalom mellett ajánlatos. A kazettás képmagetofonok összehasonlítása: U-matic Betamax VHS V8 Szalag szélesség 3/4" 1/2" 1/2" 8mm Max.játékidő (perc) 60 195 240 120 Szalagsebessé (cm/s)

9,5 1,873 2,339 2 Fej-szalag relatív 8,54 5,83 4,83 3,12 sebessé (m/s) Fejdob átmérője (mm) 110 74,5 62 40 Videofej dőlésszöge (fok) 0 7 6 10 Vízszintes felbontás (sor) 300 270 250 300 Editálási lehetőség (PAL rendszerben) van nincs van van Hordozható gép (kg) 5,5 4,3 2,5 2,6 A kazettás képmagnetofonnak oktatási környezetben való alkalmazása két alapvetően eltérő feladatot megoldását igényelheti. Más jellegű felkészültséget igényel a filmek elkészítése, s megint mást a filmek oktatási folyamatba való beillesztése, alkalmazása. A filmeket három forrásból biztosíthatjuk: -vásárlás kölcsönzés, -adásba került műsorból, -saját forgatókönyv alapján elkészített. A vásárolt, kölcsönzött filmek csak egészen speciális esetekben alkalmasak arra, hogy egy az egyben teljes terjedelmükben a tanóra mondanivalójához levetítsük. Részleteket (néha egészen más területhez, vagy témához készült filmekből) jól

lehet alkalmazni. Az adásból felvett filmek, vagy azok részletei (ma még) minden korlátozás nélkül szerzői jogdíj fizetése nélkül levetíthetők a tanórán. (Belépődíjas klubdélutánra, discóra ez már nem áll fenn!) 4.34 A filmkészítés menete ŐTLET-FORGATÓKÖNYV-FELVÉTEL-UTÓMUNKA-FELHASZNÁLÁS A videofilm készítése külön szakma, komoly felkészültséget, megfelelő technikai és személyi hátteret igényel. Az iskolás korú gyerekek napi átlagban 2-5 órát töltenek televíziókészülék előtt. Olyan filmeket néznek, melyek elkészítésében profi írók, rendezők, gyártásvezetők, fény és hangtechnikában jártas szakemberek serege vett részt.Egy országos hálózatban adásra kerülő film egy perce- a forgatókönyv megírásától a nézőig való eljuttatásig -százezer forintos nagyságú költséggel jár. Ilyen közegben különös kihívás sajátkészítésű filmmel a tanulók elé állni. Ezek a gyerekek már (ha nem is

a film tartalmát illetően) igényes, kritikus szemmel nézik a filmeket. A forgatókönyv olyan terv, mely az elkészítendő film szöveges és képi tartalmát másodpercnyi pontossággal rögzíti. Tartalmazza azokat az alapvető képszerkesztési, felvételtechnikai utalásokat melyek a tartalmi elemek jobb megértését, megfigyelését elősegítik A szaktanár tudja, hogy mit akar a video segítségével hatékonyabban bemutatni, szemléltetni. A film kivitelében, az elérni kívánt hatás megvalósítása érdekében azonban feltétlenül olyanok segítségére, véleményére kell támaszkodnia akik e szakma ismerői. A filmek felhasználása, a tanórai didaktikai feladathoz való alkalmazás is meghatározza a film hosszát. A tanuló figyelme nem tartható fenn hosszú ideig A tanórának megvannak a m aga szakaszai. Egyértelmű időhatárt adni nem lehet, hiszen ha egy filmesztétikai kérdéskört akarunk körbejárni, akkor hosszabb, ha fizika órán a kozmikus

sebesség anyagrész tárgyalása előtt motivációs céllal űrhajó indítást mutatunk be, akkor pár másodperces bejátszás is elegendő. A megszívlelendő szabály az, hogy a tanórán bemutatott filmnek nem kell feltétlenül kerek egésznek lennie, de a tanórának igen. A tananyag szemléltetésére, jobb megértésének elősegítésére általában 5-1O perces filmek felelnek meg . A saját készítésű filmekkel kapcsolatban jó, ha tudjuk, hogy a profi cégek is sokszoros túlforgatással tudják a megfelelő képanyaghoz a nyersanyagot biztosítani. Ebből a gyakran akár tízszeres anyagból fogják az utómunkálatok, a vágás, szerkesztés után a megfelelő képsorokat összeállítani. S ha ez így van ebből az is következik: ritkán van lehetőség arra, hogy a helyszínen felvett hanganyagot meghagyjuk. Általában utólag kerül a szöveg a filmre, ami adott esetben majdnem olyan feladat, mint a filmek szinkronizálása. (Ezen a területen is el vagyunk

kényeztetve, hiszen a magyar szinkronizálás világviszonylatban az elsők között van. S a t anulók kritikus szeme észreveszi, ha a képen látható személy ó hang kiadására kerekedő szája mellé e hangot hall.) A képszerkesztés szabályai. A forgatókönyv írójának, de méginkább azoknak, akik a felvételkészítésben közreműködnek tisztában kell lenni a képszerkesztésre vonatkozó szabályokkal. Csak a forgatás során használt szakzsargon ismeretében értheti meg egymást a forgatókönyv írója és a technikai munkák kivitelezője. A felvételhez célszerü vágóponttól vágópontig meghatározni a f ilmképet, amely általában a téma rövidebb önálló, elkülöníthető egységét öleli fel. Ezt a technikai forgatókönyvben jelölni kell. A felvétel során ezen a helyen alkalmazzák a csapót A kamera a tér, a valóság egy részét "látja", a kamera optikai jellemzőitől függ a környezetből kiemelt szelet, amelyet

mágnesszalagra rögzítünk. Ezt a képhatárokkal körülzárt, körülhatárolt részt képkivágásnak nevezzük. A képkivágások a filmképen belül változnak Hogy egy képkivágás mekkora részt metsz ki, az részben technikai, részben kifejezésbeli kérdés, de hogy mit vág ki a valóságból, az az operatőrtől függ. Az operatőrnek a kamera környezetében levő emberek és tárgyak közül mindig a film céljának legmegfelelőbb részt kell kiragadnia, és azt a lehető legtökéletesebben elrendezni a képernyő keretében. A kamera lehetőségei azonban korlátozottak Ahogy közelít vagy távolodik tárgyaktól, úgy változik a k épet alkotó tárgyak mérete, méreteinek aránya. A keretbe helyezett tárgyak méreteinek változása megváltoztatja a kép értelmét, kifejezését. A televíziós kép mérete a filmekhez viszonyítva kicsi. Ennek megfelelően a televíziós képekre a közeli felvételek a jellemzők. Nem közömbös tehát az, hogy a

rendelkezésre álló viszonylag kis teret a képkivágással hogyan töltjük ki. A képkivágások (plánok) megfelelő alkalmazása a filmek használhatóságát, értékét nagymértékben meghatározzák. A leggyakrabban használt képkivágások: Mikroszkopikus felvétel. Az ember, a tárgyak,jelenségek "mélyére" hatol Megeleveníti az élettelen vagy annak látszó dolgok világát. A felvétel elkészítéséhez mikroszkóp szükséges, amely a jelenségeket, tárgyakat felnagyítja. A hozzá kapcsolt kamera közvetíti a képet Ebben az esetben a mikroszkóp által nyújtott képméret a meghatározó. Nagyközeli (szuperplán), avalóságrészletet egészen közelről mutató képsík. Apró részleteket emel ki, teszi azokat jelentőssé. A szereplők gesztusait, szemeit, a száját, a kezeket vagy egy tárgy bizonyos részét mutatja be. Olyan dolgokat mutathatunk meg, amelyekre esetleg nem figyelnének fel, de ha rájuk irányítjuk a figyelmet, máris

jelentőssé válnak. Közeli (premierplán). Emberi alakra vonatkoztatva mellkép Bővebb a szuperplánnál, a környezet elemeit azonban nem mutatja, vagy nem hangsúlyozza, mert az elterelné a néző figyelmét. A tévé képernyőjén a kis képméret miatt ez a leggyakrabban alkalmazott plán Félközeli (szekond plán). Az alak kétharmadát foglalja magában Az embert derékig vagy térdig mutatja, több alak is látszik a képen. A félközeli képsík felel meg leginkább a természetes látószögnek. Kistotál. Teljes egészében átfogja az alakot, esetleg több alakot is, de nem távolodik el tőle Még nem mutatja meg az egész helyszínt. Totál. A környezettel együtt ábrázolja az alakot, tehát a helyszín bemutatására szolgáló képszerkesztés. Zárt térben, tanteremben nagyobb képkivágás nem érhető el Beállítás (Látószög). A természet, a t árgyak, a személyek semmiféle különleges kifejezési lehetőséget nem kínálnak önmagukban, de

nyernek akkor, ha egy bizonyos képkivágásban és egy bizonyos szemszögből láthatók. A felvétel komponálás alapvető feltétele a változtatható és szüntelenül változó beállítás. A beállítás változtatásnak lehetősége nagyfokú érzelmi azonosulást teremthet, és a sajátos látószög más-más értelmet adhat a tárgynak. A beállításokat a horizontvonalhoz viszonyítva a következő csoportokra oszthatjuk: - Normál. A horizontvonal vízszintes - Döntött. Jobbra vagy balra A kamerákat a tér bármelyik pontján elhelyezhetjük a felvétel során, és nem csak egy tengely körül billenthetjük meg a f elvétel idejére. A kamera hossztengelyének állása alapján is változhat a felvétel iránya. objektív tengelyének a térben elfoglalt helyzetétől függően Eszerint háromféle beállítást (gépállást) különböztetünk meg: - Vízszintes: A kamera optikai tengelye vízszintes,. - Rézsutos: alulról: az optikai tengely ferde, a

felvevőgép felfelé néz, felülről: az előbbi fordítottja, a kamera lefelé néz. - Függőleges: alulról: az optikai tengely függőleges, a kamera felfelé néz, felülről: az előbbi fordítottja. Az alsó és felső gépállások hangsúlyozottabbak, az érzelemre erősebben ható beállítások. Kameramozgások. Eddigi vizsgálódásaink során a kamera statikus helyzetben volt, illetve alkalmanként más-más nézőpontot választottunk. A különböző helyeken felvett plánokat utólag kellett összeilleszteni, hogy folyamatos egészet kapjunk. A kamerát azonban mozgathatjuk, és mozgása során természetesebben lehet változtatni a nézőszögeket és a távolságokat. A kameramozgás a kamerával szemben álló valóság szelektálásának és a képen belüli mozgások feldolgozásának, dinamikus tálalásának eszköze. A szereplők, a tárgyak mozgása meghatározza a kameramozgás jellegét, viszont csak az utóbbival vonhatjuk be a szereplőket a

kompozícióba. A kamera mozgatásával a reális bemutatást segíthetjük elő. Amikor a gép mozgásával bejárja a teret, érzékelhetővé válik annak valóságos kiterjedése, ezen belül a tárgyak és személyek egymáshoz való térbeli viszonya. Nemcsak követheti a k amera az eseményeket, hanem a mozgásélmény biztosításával kifejezőerővel ruházza fel a bemutatott részleteket, értelmez, belső érzelmeket, fejez ki hangulatokat. A kameramozgás, a szereplők követése sokféleképpen valósulhat meg. A kocsizás (fahrt). A kamera a helyszínen gördülő szerkezeten mozog, a személyekhez, dolgokhoz viszonyítva távolságot változtat. Előrekocsizással ráközelít valamilyen tárgyra, kiemeli azt a tárgyak nagyobb környezetéből. A leggyakrabban használt kocsizási forma. Azért, mert ez hasonlít leginkább a normális emberi megfigyelés mechanizmusához, amellyel az érdeklődésre igényt tartó dolgot, eseményt az ember szemügyre veszi. A

hátrakocsizás során akamera a tárgytól eltávolodik, ezáltal egy nagyobb egészbe, szélesebb környezetbe ágyazza a kompozíciót. Az oldalkocsizásnak rendszerint leíró jelentősége van. A körbekocsizással pedig a tárgyat körbejárjuk, ezáltal részleteket lehet bemutatni. A tárgy bemutatása adott esetben annak függőleges végigkövetését igényli. Nagyobb méreteknél, nagyobb technikai háttér mellett daruzással, egyszerűbb megoldásnál "liftezéssel", ilyenkor az operatőr maga mozog . A horizontot úgy változtatja, hogy lábujjhegyen állva indítja a felvételt, majd lassan leguggol. A kamerával történő fizikai mozgások helyett az állványon stabilan elhelyezett állapot mellett optikai, vagy elektronikus úton is megvalósíthatunk fizikai kameramozgással elérhető hatásokat. Variózás = gumizás. Optikai mozgás A kamera egészének elmozdítása nélkül közeledés vagy távolodás érzete nyújtható,egyik vagy másik plán

szerinti bemutatás megvalósítására. A félprofesszionális eszközökkel különösen nehéz egyenletesen kocsizni, ezért célszerű variót használnunk. A riporter-képmagnóval egy személy is tud felvételt készíteni, de igényesebb munkánál nem nélkülözhető a hangtechnikus, mivel külső mikrofonok segítségével sokkal tökéletesebb hanganyag készíthető, mint a riporterkamerába épített mikrofonnal. A lehetőségek mérlegelésével arra kell törekedni, hogy minél kevesebb technikai eszközzel és közreműködővel oldjuk meg feladatainkat. A takarékosság azonban soha nem mehet a felvétel rovására. A felvételek helyszíne nem mindig rendezhető be vagy át, az iskolai gyakorlatban általában nem alkalmaznak rendezőt, pedig a kamera mozgatása, a képkijelölés csak egy lehetőséget ad a közölni való képi megfogalmazásához. A kép szerkesztés, a szereplők beállítása, a kompozíció igencsak leronthatja a mondanivaló hiteles

közlését. Ha a háttér vagy díszlet esetében, nem valósítható meg a tudatosan megkívánt megoldás, akkor inkább semleges háttért válasszunk, hogy az ne vonja el a figyelmet. 4.35 Videótechnika alkalmazása a vezetői munkában A video felvételeket nem csak forgatókönyv alapján, szerkesztés után szoktuk elkészíteni és felhasználni. Vannak esetek, amikor a spontán felvétel egy adott állapot dokumentálására, elemzésére készül. S mert a videótechnika nagy előnye, hogy a felvétel azonnal visszajátszható ezért alkalmas arra, hogy a megörökített teljesítményt közvetlenül kiértékelhessük. A vezetési funkciók: tervezés, szervezés, döntés, összehangolás,ellenőrzés, közül a tervezési és az ellenőrzési szakaszban vehetjük nagy hasznát a videótechnikának. A kiindulási állapot dokumentálására a helyszínen készített felvételek nagyon alkalmasak. Az esetek többségében nem elég a statikus állapot fényképen való

rögzítése, hiszen a mozgásoknak, körülményeknek az értékelésére is szükségünk lehet. Ilyen esetekben nem szabad rendezni a felvétel során. Az óralátogatásokat, ellenőrzéseket követő értékelő szakaszban, az önértékelésben semmivel sem helyettesíthető technikai lehetőséget kínál a video. Ennek a technikai lehetőségnek az alkalmazásánál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a kamerával először találkozó gyerek, és felnőtt hajlamos a szereplésre, a szerep (túl) játszásra. Zavaró lehet az is, ha az óra látogatásra nem csak az arra hívatott személy, hanem a felvételt készítő (adott esetben illetéktelen) is jelen van. Az ilyen zavaró körülmények kiszűrését elősegítheti, ha azt a kamerát minél több alkalommal használjuk iskolai rendezvényeken, kirándulásokon, tanórákon. A "szereplőknek" meg kell szokniuk a kamera jelenlétét, mert csak akkor tudnak felvétel közben természetesen viselkedni. Ennek

a "szoktatásnak" jó módja, ha kollegákat (főleg a kezdőket) megkérjük arra, hogy egyik másik órájukra vigyék be a kamerát, kezelő nélkül is elkészülhet a felvétel, legfeljebb a képszerkesztés lesz unalmas. Az felvétel elkészülte után egyedül, vagy akár kollega jelenlétében megnézhető a "produkció". Az ilyen azonnali szembesülés, a visszacsatolás nagyban segíthet a reális önértékelés kialakításában. Ebben a szakaszban még tétje sincs, ugyanakkor hozzászokhat a pedagógus ahhoz a környezethez, amelyben adott esetben helyt kell állnia. A felvételt az óralátogatás, ellenőrzés után közösen lehet értékelni, véleményünk, megállapításaink megalapozottabbak, elfogadhatóbbak lesznek. Etikai követelmény,hogy a felvételek a felvételen szereplő kollega beleegyezése nélkül más bemutatásra nem használhatók fel! A felvételek az értékelés után letörölhetők, a szalag újabb felvételek

készítésére felhasználható. Ugyanakkor az ilyen technikai háttér mellett az is lehetségessé válik, hogy a bemutató órát a tanulók zavarása nélkül egyenesbe közvetítve egy másik teremben figyeljék a vendégek. Ez az alkalmazás már operatőr jelenlétét is feltételezi, hiszen nem csak a tanár, hanem a tanuló tevékenysége, reakciója is érdekes lehet. Ennek közvetítése érdekében vagy a kamerát kell mindig a megfelelő személyre irányítani, ami nem mindig sikerül, vagy két kamerával kell dolgozni. Ilyenkor az egyiket a tanulókkal szemben kell elhelyezni, a másikat úgy kell felállítani, hogy a tanár tevékenysége követhető legyen. A két kamera képét akár egyidejűleg egymás mellé helyezett képernyőn lehet közvetíteni, akár csak az egyik kamera képét keverjük a képernyőre. Ennél a megoldásnál problémát jelenthet, hogy a keverőpultot profi módon kezelő személy nem érez rá a fontosabb információra, vagy az,

hogy a szituációt helyesen érző, netán a következményeket előre kiszámítani tudó pedagógus kollega nehézkesen kezeli a technikai berendezést. Kérdések, feladatok: 1.Írjon videofilm készítéséhez forgatókönyvet iskolája bemutatására 2. Vegye fel az egyik tanóráját videóra, készítsen véleményt az óráról a video megnézése előtt és után. 3. Készítsen katalógust, a tantárgya tanításához beszerezhető filmekről 4. A videotechnika alkalmazásával mely területeken növelhető az ismeretközlés hatékonysága? 5. A videomagnó és kazetta karbantartásának, állagmegóvásának, melyek az alapvető szabályai? 5.SZÁMÍTÓGÉPEK ALKALMAZÁSA Kevés olyan technikai berendezés van melyet annyi misztérium övezett, mint a számítógépeket. Kezdetben talán mesterségesen is keltették azt a k épzetet, hogy csak a kiválasztottak tudják, tudhatják kezelni. Igaz 2O-3O évvel ezelőtt még valóban körülményes volt a kezelésük,

méretük, kialakításuk sem tette lehetővé az emberközeli kezelést. A technikai színvonal, az elektrotechnika, az elektronika fejlődése nagyságrendekkel kisebb, olcsóbb berendezések kialakítását tette lehetővé. Mára egy személyi számítógép ára a személygépkocsi árának 3-5 %át teszi ki. A gépkocsi sem képes a célba eljutni, ha nem kap üzemanyagot, aminek az ára (a gépkocsi élettartama alatt) csaknem ugyanannyi mint magának a gépkocsinak. Ugyanígy van ez a s zámítógépeknél is. A gép csak a cél nak megfelelő programmal képes segítségünkre lenni. Némelyik program többe kerül mint maga a számítógép A feladat megoldásához szükséges programot (szoftvert) maga a f elhasználó is elkészítheti, de a legtöbb feladat megoldására kész programok vásárolhatók. Adódhat olyan eset is, amikor a programot meg kell íratni, ilyenkor azonban nagyon pontosan meg kell tudni fogalmazni a programmal szemben támasztott igényeket. Nem

lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a programok mint szellemi termékek szerzői jogvédelem alatt állnak. A programok illetéktelen másolása büntetendő cselekmény! Legkevésbé egy nevelési intézmény engedheti meg magának , hogy lopott szoftverrel dolgozzon. A programok kezelése ma már legtöbb esetben a “f elhasználóbarát” szerkesztésnek köszönhetően egyszerű, számítástechnikai ismeretet alig igényel. Ahogyan egy villanyírógépnek, vagy akármelyik háztartási gépnek a k ezelését el kell sajátítani, ugyanúgy meg kell ismerni a program kezelését, lehetőségeit, korlátait. A programokhoz adott leírások gyakran többszáz oldalt tesznek ki, s általában több lehetőséget biztosítanak, mint amit átlag felhasználóként érdemben alkalmazni fogunk. A későbbiekben egy-egy tanári illetve vezetői munkánkban használható programot még megemlítünk. Itt most -mielőtt a számítógép fő részeit megbeszélnénk -két programról

szólunk röviden. A számítógép vírus egy rafináltan megírt program. Több indítéka lehet az ilyen program írójának. Alapvetően két okot említhetünk A számítógép programját illetéktelen másolásoktól akarják megvédeni a forgalmazók, ezért egyszerű védelemként a lemezre valamilyen jelsorozatot írnak fel egy meghatározott helyre. A program elindulás után "kinéz" a lemezre, s megvizsgálja, hogy a kívánt jelsorozat ott van-e a lemezen, ahol annak lennie kell. Ha nincs ott akkor például letörli a lemez tartalmát, de vannak brutálisabb megoldások is. (Nem új keletű ötlet ez, emlékezhetünk ilyen hamisítás elleni védelemre a Beszélő köntös című novellában.) Ezek a korábban programvédelem céljából írt programok mára pusztán mások bosszantása igényével elszaporodtak. (Vannak lelkileg primítiv emberek, akik festékkel fújják le a középületek falait rombolási ösztönüket kielégítendő, vagy csak azért,

hogy másokat bosszantsanak. Ilyen lelkületű emberek akadnak a tanult, a programozástechnikában jártas egyének között is.) A felhasználónak sajnos együtt kell élni ezekkel a veszélyekkel. Talán nem is az a baj, ha a vírus tönkreteszi valamelyik programunkat, (hiszen az eredeti vásárolt lemezekről újra installálhatjuk), hanem az, ha adatainkat, dokumentumainkat kezdi ki. A könyvelési, adatkezelési, levelezési feladataink elvégzésére szolgáló számítógép közelébe se engedjünk olyan felhasználási módot, mely során "csak megnézem mi van ezen a lemezen " , "csak kipróbálom ezt a játékot" igénnyel lép fel valaki. Adódhat olyan eset, hogy a munkatársak otthon saját számítógépükön előkészítenek ábrát, feladatlapot, s azt lemezen hozzák az iskolai számítógépre kinyomtatás, továbbszerkesztés céljából. Mielőtt bármihez is fognánk víruskereső program segítségével meg kell győződni arról, hogy

a lemez nem fertőzött-e? A víruskereső programok sajnos elavulnak, a készítésük idején ismert virusprogramok felderítésére letörlésére alkalmasak. Minthogy naponta újabb vírusprogramok születnek, időről időre meg kell vásárolni az újabb verziójú programot. (Megéri, sok bosszúságtól és felesleges munkától óvhat meg.) 5.1 Számítástechnikai alapismeretek A számítógép természetes használatához, a programok futtatásához nélkülözhetetlen néhány számítógéppel kapcsolatos alapfogalom tisztázása. A felhasználó szempontjából elsődleges a könnyen kezelhető program, de az egyre könnyebben kezelhető programok bonyolultabbak, hosszabb kialakításúak ezért megfelelő kiépítettségű számítógépen futnak csak hibátlanul. A hazai piacon legelterjedtebb az IBM (inkább az ahhoz hasonló) számítógép. Speciális szövegfeldolgozó, kiadványszerkesztői feladatok megoldására a Macintosh gépekkel is találkozhatunk. A

számítógépek első pillantásra is változatos formájúak lehetnek. Leggyakrabban asztali, és hordozható kivitelben találkozhatunk velük. Az asztali kivitelt olyan helyeken használják, ahol a számítógépet nem kell mozgatni, annak felhasználási helye állandó. Az asztali kivitel sokkal inkább elterjedt, mint a laptop Ez utóbbi hordozható kivitelű gép,amely beépített akkumulátoráról is üzemelhet. Egy számítógép három fő részből áll: a billentyűzetből, a monitorból és magából a géptestből (gépház). A számítógép üzembehelyezése a főkapcsolóval történik. (Vannak gépek, melyeknél külön külön hálózati kapcsolója van a perifériáknak) . Á ltalános szabály, hogy utoljára a számítógépet helyezzük feszültség alá, a kikapcsolást pedig a számítógéppel kezdjük. A számítógépeket úgy tervezték, hogy azok akár állandóan üzemelhetnek. Ki és bekapcsolásokat ezért feleslegesen ne alkalmazzunk. Ha újra kell

indítani a számítógépet, akkor kikapcsolás után várjunk egy-két percet az újabb bekapcsolás előtt ! Szinte minden gépházon található egy RESET gomb. Ennek a kapcsolónak a megnyomása gyakorlatilag egyenértékű a gép ki- és bekapcsolásával. Kikapcsoláskor az egyes részek nem állnak le azonnal, az újabb bekapcsolásig várnunk kellene. A RESET használata ettől kímél meg bennünket. Egy másik kapcsoló is található a gépházon TURBO felirattal. Ez tulajdonképpen egy kapcsoló, s a számítógép sebességét állíthatjuk vele magasabbra vagy alacsonyabbra. 5.1 A konfiguráció részegységei Számítógép vásárláskor egy adott kiépítettségű gépet (konfigurációt) vásárolunk meg, s adódhat olyan eset, hogy a gépet bővíteni kell egy újabb program futtathatósága, egy újabb feladat megoldhatósága érdekében. A gépek általában utólag is bővíthetők további eszközökkel, ez esetenként házilag is elvégezhető. Ugyanakkor

azt is tudnunk kell, hogy meddig szabad házilag kellő hozzáértés nélkül a géphez nyúlni. Vannak esetek amikor egy program működéséhez is olyan beállításokat kell elvégezni amihez hozzáértő specialistát kell hívnunk. A mai számítógépek - felépítésükből adódóan - rendelkeznek központi vezérlőegységgel, más néven processzorral (Central Processing Unit, CPU) amely a számítógépen futtatott programot utasításról utasításra végrehajtja. A processzor tehát az egyik legfontosabb alkotóelem, enélkül egyetlen számítógép sem működhetne. A kisebb számítógépek esetében ez a központi vezérlőegység magában foglalja az aritmetikai és logikai egységet (Arithmetical and Logical Unit, azaz ALU), amelynek feladata a számítások, illetve a logikai műveletek elvégzése. Fontos tudni, hogy a számítógépek nem számológépnek épültek, a matematikai műveletek elvégzéséhez (mint minden más feladat megoldásához

megfelelő célprogram szükséges). A CPU a számítógép központi része, így annak további feladata, hogy összehangolja a számítógép egyes részeinek működését. A számítógépeket építőelemeik, fejlettségük alapján generációkba szokták sorolni. A mai mikroprocesszorokra alapozott gépeket a negyedik generációba sorolják. Az IBM személyi szâmítógépeinek (PC-knek) ma több fejlettségű változata van. Ezek elsősorban a processzor típusában térnek el egymástól. Minél fejlettebb egy processzor, annál nagyobb képességekkel rendelkezik, annál gyorsabban dolgozik. Persze a processzor megváltozása más változásokat is magával hoz, így általában elmondható az, hogy egy fejlettebb processzorú gép minőségileg is más, mint az őt megelőző. Az ebben a g épcsaládban ma használatos gépeket az alábbi táblázat foglalja össze: Név Processzor XT i8088 AT286 i80286 AT386 SX i80386 SX AT386 i80386 AT486 SX i80486 SX AT486 i80486

Pentium Az számítógépek hardver és szoftver fejlesztői fejlesztés során betartották a el vet, hogy az újabb processzorok képesek azokat a programokat futtatni, amelyek az őket megelőző processzorra íródtak. Ezért az újabb fejlesztésű gépeket programokat felülről kompatibilisnek nevezzük a régebbi típusokkal. Ez a lehetőség akkor igazán hasznos dolog, amikor régebbi típusú gépünket egy újra cseréljük le, hogy az addig használt programjainkat tovább használjuk. A kompatibilitás kifejezés több más esetben is használatos Elterjedtek pl azok a számítógépek, amelyeket nem az IBM gyártott, de azokkal egyenértékűek. Ezeket IBM kompatibilis számítógépeknek nevezzük. A processzorok csak a s aját nyelvükre írott program végrehajtására képesek. Más gépek processzorai más nyelvű programokat tudnak futtatni. Ezért aztán nem képesek pl egy IBM kompatibilis számítógép programjának végrehajtására, de ez fordítva is igaz:

az IBM kompatibilis gépeken sem használhatjuk más gépek programjait. Memóriák A számítógépet programok futtatására használjuk, ezt a műveletet a processzor hajtja végre. A szükséges programot és adatokat a végrehajtás során a processzor a memóriából veszi elő, és annak eredményét oda írja vissza. A memória nélkül egyetlen programot sem tudnánk lefuttatni, s így a számítógép használata lehetetlen lenne. Egy számítógép minőségét nagyban befolyásolja az, hogy mekkora memóriát tartalmaz. Nagyobb memóriával rendelkező gép nagyobb méretű programot képes végrehajtani, több adatot képes tárolni, s más - a gép használhatóságát nagyban befolyásoló - előnyöket is nyújt. A memóriák nagyságának mérésére az információ alapegységét, a b it-et használjuk. Egy bit kétféle állapotot vehet fel: 0-t vagy 1-et (BInary digiT - azaz kettes számrendszerbeli szám). Egy biten ún. kétértékű állítások

tárolhatók Kétértékű állítás pl. az, hogy egy adott személy férfi vagy nő Mivel harmadik eset nem lehetséges, azért a bit 0 állapotához azt a tényt rendeljük, hogy az illető férfi, az 1-eshez pedig azt, hogy nő. (Természetesen fordítva is eljárhattunk volna) Hasonló módon egy biten tárolhatók a következő állítások: igaz vagy hamis, páros vagy páratlan, igen vagy nem, de bármely más, hasonló természetű információ tárolásához egyetlen bit elegendő. A számítógépben több információtartalommal rendelkező adatokat is tárolni, kezelni akarunk. Ezért 8 bitet együtt kezelve egy bájton tárolnak 256 féle megkülönböztetést biztosító adatot. A felhasználásnak egyik fontos módja az, amikor minden számhoz kölcsönösen, egyértelműen hozzárendelnek egy betűt, írásjelet . Gondoljunk arra az esetre, amikor a számítógépet pl. szöveg szerkesztésére használjuk! Ekkor a szöveg minden egyes karakterének tárolásához

egy bájt memória szükséges. Nyilvánvaló, hogy néhány bájt igen kevés dologra elég, ezért a mai számítógépekbe sok millió bájtnyi memóriát építettek be. Hogy ne kelljen nagy számokban beszélnünk, azért használatosak a különféle előtagok. Manapság már Mega és a G igabájt kapacitású memóriával szerelik fel a gépeket. (1 kBájt=1024 Bájt, 1 MBájt=1024 KBájt.) A memória felosztható olyan szempontok alapján is, hogy az adatok hogyan érhetők el, és meddig maradnak meg. Az egyik típus, amelynek két fontos tulajdonsága van, tartalmát kikapcsolás után sem veszíti el, s annak módosítása nem lehetséges. Ebbe már a gyártás során beírják az adott programot. Ezt a memóriafajtát ROM-nak (Read Only Memory) nevezzük A felhasználás szempontjából az a fontos , ho gy mekkora programokat lehet futtatni a számítógépén, mennyi adatot tud egyszerre a memóriában tárolni. Azt a memória terület mely az aktuális programot, adatokat

tárolja az a RAM-nak (Random Access Memory) nevezzük. A RAM tartalma szabadon megváltoztatható, de az a számítógép kikapcsolásakor elvész. Egy gép minőségének megítélésekor a RAM mérete fontos szempont. A fő szerkezeti elemeket közös kártyára; az alaplapra helyezik el. Ezen találhatók meg a gép legfontosabb alkotóelemei a CPU, a memóriák, de az aritmetikai koprocesszor is. Ezen az alaplapon van az az elem is, amely - többek között - meghatározza a gép sebességét, az órajelgenerátor. Mivel sok különböző alaplap van forgalomban, s az órajel-frekvencia azoknak jellemző adata, azért azt meg szokás adni. Ennek mértékegysége a hertz (Hz) Egy 33 M Hz-es alaplap azt jelenti, hogy annak órajel-generátora egy másodperc alatt 33.000000 jelet ad, s így ennyi elemi művelet elvégzésére alkalmas Perifériák A számítógéphez különféle eszközök csatlakoztathatók, amelyeket összefoglaló néven perifériáknak nevezünk. Ahhoz, hogy a

számítógép képes legyen kommunikálni a környezetével, szükség van olyan eszközökre is, amelyek ezt lehetővé teszik. Ezeknek három nagy csoportja létezik. -Bemeneti egységek (INPUT eszközök) amelyek lehetővé teszik azt, hogy adat kerüljön be a számítógépbe. -Kimeneti egységek (OUTPUT eszközök) amelyeken a s zámítógép képes megjeleníteni valamilyen adatot. -Háttértárak, amelyek feladata (általában nagyobb mennyiségű) adat tárolása és azoknak a gép számára elérhetővé tétele. Bemeneti egységek Ezek azok a p erifériák, amelyek képesek adatot továbbítani a s zámítógépbe. Számtalan fajtájuk létezik, a vonalkód leolvasótól a billentyűzetig. A leggyakrabban használatos bemeneti egységek: A billentyűzet a legáltalánosabb bemeneti eszköz. Segítségével az adatok karakterek formájában vihetők be a gépbe, a megfelelő gomb lenyomásával. A billentyűzeten lévő gombok száma eltérő, s elsődlegesen az

angolszász írógépek kiosztásán alapul. A magyar betűkészlet csak némi fantáziával erőltethető rá A billentyűzeten a gombok több blokkban helyezkednek el. Az alfanumerikus blokkban találhatók a betűket és számjegyet tartalmazó gombok. Ezek lenyomásával (normális esetben) kisbetűket viszünk be a számítógépbe. Nagybetűk írásához a SHIFT gomb lenyomva tartása mellett kell leütni a megfelelő gombot. A két SHIFT a legtöbb program használata során egyenértékű. Azoknál a gomboknál, amelyeken két jel is található, az alsó jelet SHIFT nélkül, míg a felsőt SHIFT-tel együtt vihetjük be. Ha folyamatosan nagybetűkkel akarunk írni, akkor célszerű lenyomni a CAPS LOCK gombot. Ekkor a billentyűzet jobb felső részén látható lámpa világítani kezd, s a leütött betűk (a CAPS LOCK elengedése után is) nagybetűk lesznek. A CAPS LOCK bekapcsolt állapota mellett a Shifttel bevitt betűk kisbetűk lesznek. A nagybetűs írást a CAPS

LOCK újbóli megnyomásával kell kikapcsolni, ekkor a hozzá tartozó lámpa sem fog tovább világítani. Mivel a SHIFTnek önmagában nincs jelentése, azért azt váltóbillentyűnek nevezzük. A billentyűzeten két további - a SHIFThez hasonló funkciójú - gombot találunk: a CTRL-t (ejtsd: kontrol) és az ALT-ot. Mindkettő váltó billentyű, azaz csak egy másik billentyűvel együtt van hatásuk. A billentyűzet jobb oldalán található az úgynevezett numerikus blokk. Ez a blokk kettős funkciót lát el. Segítségével számokat vihetünk be a gépbe, vagy a számjegyek alatti jelekhez tartozó funkciót válthatjuk ki. Számok beviteléhez a billentyűzet jobb felső részén látható NUM LOCK feliratú lámpának világítania kell, ezt a NUM LOCK feliratú billentyűvel kapcsolhatjuk ki és be. A funkciós billentyűzetet az egyes programok más-más feladatra használhatják fel. Jelentésük csak az adott program ismeretében adható meg egyértelműen. A

PAUSE feliratú billentyű megnyomásakor a számítógép felfüggeszti működését, s azt egy másik (nem váltó-) billentyű megnyomására folytatja. A PRINT SCREEN gomb megnyomásakor a képernyő tartalmát a géphez csatlakoztatott nyomtató kinyomtatja. Az egér Az egér gyakran használt beviteli eszköz, az ún. mutató eszközök családjába tartozik Használata során azt mozgatnunk kell az asztalon, s erre reagál az éppen futó program. Sajnos nem minden program él az egér adta lehetőségekkel. Gyakori, hogy az egérrel egy nyilat mozgathatunk s azt a képernyőn megfelelő helyre juttatva és az egéren található gombok közül valamelyiket lenyomva a megfelelő funkciót válthatjuk ki a programtól. A scanner A scanner (szkenner) vizuális formában meglevő adatok bevitelét teszi lehetővé. Segítségével juttathatunk be a számítógépbe olyan ábrákat, szövegeket, amelyek papíron vannak. A scanner pontról pontra letapogatja a képet, s ennek

eredményét adja át a gépnek. Működése során azt a tényt használja ki, hogy a kép világos pontjairól több fény verődik vissza, mint a sötétekről. A scannerek minőségének megítélése során igen fontos adat az, hogy egy inch (25.4 mm) papíron hány különböző pontot képes felismerni, azaz mekkora felbontással rendelkezik. Ezt a jellemzőt pont/inch-ben azaz DPI-ben (Dot Per Inch) szokás megadni Egy 300 DPI-s scanner egy inchnyi papíron 300 pontot képes megkülönböztetni. Manapság a 300-600 DPI-s értékek a jellemzőek, de a nyomdászatban ettől lényegesen nagyobb felbontású scannerek használatosak. Kimeneti eszközök A kimeneti eszközök olyan perifériák, amelyek a számítógép adatait valamilyen formában képesek megjeleníteni. Monitorok A leggyakrabban használt kimeneti egység a monitor. Külsőleg leginkább televíziós készülékhez hasonlít, de a televíziós adások nem vehetők vele. Fontos tény az, hogy az IBM kompatibilis

számítógépekben a monitorhoz tartozik egy - a gépben található - áramkör, s ezek együttesen tudják a képet megjeleníteni. Amikor monitortípusokról beszélünk, ezen mindig a monitor és a vezérlő áramkör együttesét kell értenünk. Minőségének megítélése során három dolgot kell szem előtt tartani: a képernyő méretét, a grafikus felbontóképességet, valamint az egyidejűleg megjeleníthető színek számát. Az első szempont magáért beszél, egy nagyobb méretű monitoron nagyobb, jobban olvasható jelek jelennek meg, ami a felhasználó számára kényelmesebb munkát biztosít. A grafikus felbontóképességgel azt az információt adják meg, hogy a képernyőn -vízszintesen és függőlegesen- hány képpont jeleníthető meg. Minél nagyobb ez a számpár, annál kisebb lesz egy képpont. Világos, hogy sok apró képponttal finomabb rajzolatú, részletgazdagabb ábrák jeleníthetők meg, mint kevesebbel vagy nagyobb méretűekkel.

Példaként a 640x480-as felbontás azt jelenti, hogy a képernyő 640 sort és 480 oszlopot tartalmaz. Ilyen esetben monitor összesen 640x480=307200 képpont megjelenítésére képes A színes televízióknál megszokhattuk, hogy azon sok szín áll rendelkezésre. Sajnos ez a számítógépes monitoroknál egyáltalán nem természetes dolog, az egy időben megjeleníthető színek száma korlátozott. Általában igaz az, hogy a monitortípusok különböző üzemmódokban képesek dolgozni, a felbontás növekedésével az egy időben megjeleníthető színek száma csökken. Ennek az az oka, hogy a monitorvezérlő áramkörön adott kapacitású memória található, amely a kép megjelenítéséhez nélkülözhetetlen. Ezt a megoldást két módon lehet felhasználni: vagy kis felbontás mellett sok szín, vagy nagy felbontás mellett kevés szín megjelenítésére. Mivel mind a f elbontás, mind a s zínek számának növeléséhez több memória szükséges, az pedig nem

áll korlátlanul rendelkezésre ezért annak nagysága korlátozza e két minőségi mutató egyidejű növelését. Nyomtatók A számítógépes programok eredményeit gyakran papíron kell megjeleníteni. Ezért van szükség nyomtatókra (printerekre). Ezeknek is több fajtája létezik, amelyeknek a nyomtatási képe igen eltérő. A nyomtató kiválasztásánál fontos szempont az, hogy képes-e az grafikus kép kinyomtatására, vagy csak karakterek megjelenítésére használható. Fontos továbbá, hogy milyen működési elvű, alkalmas-e színes nyomat készítésére, s ha igen, hány színt tud megjeleníteni, valamint meghatározó lehet a használható papír mérete is. Szintén fontos tulajdonság a nyomtató felbontóképessége, amit - hasonlóan a scannerekhez - DPI-ben adnak meg. Egy 300 D PI-s nyomtató egy inch papírra 300 pont ot képes írni Meg szokták adni a nyomtatási sebességet is, a másodpercenként kinyomtatott karakterek számát. A

nyomtatók a papírra a karaktereket, ábrákat különböző működési elv alapján készítik el. Egy korszerű nyomtatótól elvárjuk, hogy az alkalmas legyen grafikus képek kinyomtatására, valamint azt is, hogy ne csak azokat a karaktereket tudja megjeleníteni, amelyekre azt a tervezés során felkészítették, hanem másokat is. Azok a nyomtatók, amelyek hasonló elven működnek, mint egy írógép, erre nem képesek. Ez a fogyatékosságvolt az egyik oka annak, hogy megszületett a mátrix-elv, amelynek lényege az, hogy a kinyomtatandó karakter képét egy olyan mátrixnak feleltetjük meg, amelynek elemei csak kétféle értéket vehetnek fel. Minden kinyomtatandó karakternek ismert a pontmátrixa, amelyet aztán a nyomtató a megfelelő írófejjel képes a papíron megjeleníteni. Technikai kialakítását tekintve a mátrix elvet felhasználó nyomtatók kétfélék lehetnek: tintasugarasak, vagy tűsek. A tűsnyomtatók esetében a pontmátrix kinyomtatását

egy olyan nyomtató végzi, amelynek írófejében típustól függő számú tű van egymás alatt. A pontmátrixnak annyi sora van ahány tű van az írófejben! A pontmátrixnak megfelelő ábrát (karaktert) ez a fej a következő módon nyomtatja ki. Először odaáll, ahol a kinyomtatandó karakter pontmátrixának első oszlopa van. Minden ponthoz tartozik egy tű. Azok a tűk, amelyekhez a pontmátrixban sötét pont tartozik, megütik a festékszalagot, s azon. keresztül nyomot hagynak a papíron Ezzel elkészült a kinyomtatandó karakter egy oszlopa. Ezután az írófej egy oszloppal elmozdulva az előbb leírt módon nyomtatja ki a karakter többi részét is. A mátrixelvnél már láthattuk, hogy a mátrix sorainak és oszlopainak száma, valamint a pontméret jelentősen befolyásolja a nyomtatási képet. A tűs nyomtatók esetében ezt a tűk száma határozza meg. Gyakoriak a 9 és a 24 tűs nyomtatók; ez utóbbival sokkal jobb minőségű nyomat készíthető. A

tűk számától függően a mátrixnyomtatók felbontása általában 180 DPI-től kb. 300 DPI-ig terjed Vannak színes nyomtatásra alkalmas tűs nyomtatók is, ezekben a festékkazetta a színes írógépszalaghoz hasonló szalagot tartalmaz. A nyomtató ezt a szalagot képes a fej előtt függőlegesen is mozgatni, s így a megfelelő színnel nyomtatni. A tűs nyomtató általában lassú, és a legtöbb típus kellemetlenül zajos. A festékszalag a használat során elhalványul, s a n yomat egyre rosszabb lesz. Mindezek ellenére igen elterjedtek, főként olcsóságuk, valamint az egy oldalra jutó kis nyomtatási költség miatt. A hőnyomtatók szintén a mátrixelvű nyomtatók családjába tartoznak. A nyomtatás során hőérzékeny papírra dolgoznak. Működésük alatt az írófejben levő hőelemek a megjelenítendő pontok helyén egy pillanatra felmelegítik a papírt, amitől annak színe megváltozik, s így rajzolódik ki azon a kinyomtatandó karakter vagy

ábra. Általában a hőnyomtatók nem rendelkeznek jó paraméterekkel. A hőérzékeny papír minősége sem jó, s drágább is a hagyományos papírnál. Ilyen nyomtató nem létezik színes kivitelben, s felbontása a hőérzékeny papír miatt nem is lehet túl jó. Jelentősége inkább a kisméretű, hordozható nyomtatóknál van. A tintasugaras nyomtatók a mátrixelvű nyomtatók között a legjobb paraméterekkel rendelkeznek. Működésük során a papírra mikroszkopikus méretű tintacseppeket juttatnak, amelyek együttesen alkotják a kinyomtatandó karaktert vagy ábrát. A tintasugaras nyomtató igen halk üzemű, s a legtöbb típus legalább 300 DPI-s. A színes kivitelűek egy pont kinyomtatása után más színű tintacseppet is képesek a papírra juttatni, ahol az az előző színű tintával keveredve kevert színt alkot. Megfelelő fóliát használva nyomtató képes tartós írásvetítő fóliát is készíteni. Lézernyomtatók A lézernyomtatók

az elektro-statikus nyomtatók családjába tartoznak. Sokkal nagyobb teljesítményűek, mint a mátrixelvű nyomtatók. Felbontásuk legalább 300 DPI Gyorsak, csendesek, de a nyomtató ára is, az egy lapra eső nyomtatási költség is magas. A lézernyomtató működése a másológépekhez hasonló elven alapul. A kinyomtatandó ábrának megfelelően lézersugárral írnak egy pozitív töltésű, általában szelénből készült hengerre. Ahol a lézernyaláb a hengert éri, ott annak pozitív töltése megszűnik. A hengerre forgása során ily módon újabb és újabb elemi sorok íródnak fel A folyamat folytatása során a henger egy festékport (tonert) tartalmazó "edény" felett fordul el, amelyből a festékszemcsék a feltöltve maradt részekhez tapadnak, míg a feltöltetlen részek nem tartalmaznak festékport. A henger továbbfordulva a festéket a papírra viszi, s így a nyomat elkészültéhez már csak az hiányzik, hogy a m ég fixálatlan

festékrészecskéket a papírba a megfelelő eljárással beégessék. Létezik lézernyomtató színes kivitelben is, de ezek magas áruk miatt egyelőre nem terjedtek el. Hőálló fóliára is dolgozhatunk Szinte minden nyomtatónak van kezelőszerve. Ezen általában megtalálható az ON LINE feliratú gomb, amellyel a nyomtató és a gép közti kapcsolatot lehet megszakítani. A nyomtató csak akkor nyomtat, ha az ON LINE állapotban van, azaz az ehhez tartozó lámpa világít. Ha üzem közben megnyomjuk ezt a gombot, a nyomtatás abbamard. Az LF (Line Feed) feliratú gomb megnyomására a nyomtatóban levő papírt a berendezés egy sorral megemeli. Az FF (Form Feed) lapdobást hajt végre. Gyakran találkozhatunk a következő rövidítésekkel: DRAFT; NLQ, LQ. Ezek a nyomtatók különböző üzemmódjai. A DRAFT gyors, de igénytelen nyomat készítését jelenti. Az NLQ (Near Letter Quality közel levélminőség) lassabban elkészülő, de szebb nyomatot, az LQ

pedig (Letter Quality - levélminőség) még hosszabb folyamat eredményeképpen elkészülő, de még szebb írásképet szolgáltató üzemmódot jelent. A CONDENSED jelentése: a szokványosnál keskenyebb karakterek írása. Ezt főleg a széles táblázatok, listák készítésekor szokás használni, hiszen így több karakter fér el egy sorban. A PAPER OUT lámpa azt jelzi, hogy a nyomtatóból kifogyott a papír. Plotterek A műszaki ábrázolásban, a s zámítógépes tervezésnél használnak printer helyett plottert. Mindkettő feladata azonos, azonban a plotter csőtollal (vagy annak megfelelő eszközzel) rajzolja meg az ábrát. Beszélhetünk sík- és dobplotterről. A síkplotterben csak a toll mozog a síkban levő papír fölött, a dobplotter viszont a hengerpaláston elhelyezkedő papírt is képes mozgatni. A dobplotterek általában nagyobb méretű papírral dolgoznak. A nyomtató kiválasztásában feltétlenül érdemes szem előtt tartanunk,

hogy a legjobb nyomtatót sem tudjuk használni, amennyiben annak kezelésére a programunk nem képes. Mivel a tűs nyomtatók gyártásában az EPSON cég termékei a legelterjedtebbek, ezért szinte minden program alkalmas ilyen típusú nyomtatók kezelésére. Éppen ezért más gyártmányú nyomtató megvásárlása előtt célszerű meggyőződni arról, hogy a működtetéséhez szükséges programmal rendelkezünk-e . Háttértárak Programjaink, adataink a számítógép működése közben, a program futása alatt a belső memóriában (RAM) helyezkednek el. Igen kellemetlen volna, ha ezeket a programokat minden használat előtt be kellene gépelni, nem is szólva arról a - bizonyos esetekben rendkívül nagy - adathalmazról amelyeket használni akarunk. Ezeknek a problémáknak az áthidalására születtek meg a háttértárak A háttértárak olyan eszközök, amelyeknek feladata az adatok és programok tárolása és azoknak a gép számára elérhetővé tétele.

Több különböző elven működő típusuk ismert Mágneses elvű háttértárak Hajlékonylemezek A hajlékonylemezes háttértárakra az jellemző, hogy az adatokat olyan mágneslemez tartalmazza, amelynek tartalmát a m ágneslemez-meghajtó képes elolvasni illetve írni. Egy ilyen mágneslemezen - típustól függően - több-kevesebb adat fér el. A különböző típusok egymástól nem csak méretben térnek el. A 525"-os lemezek sokkal sérülékenyebbek, és kevesebb adat is írható fel rájuk. A 35"-os lemezek sokkal védettebb borításúak és zártak. Az 5.25"-os lemezek oldalán található keskeny nyílás leragasztásával a lemez írásvédett lesz, azaz arra a m ágneslemez-meghajtó semmilyen adatot nem lesz képes felírni vagy törölni. Ugyanezt a szerepet tölti be a 3.5 "-os mágneslemezek sarkában levő elcsúsztatható fedél is Az 5.25"-os lemezeket a mágneslemez-meghajtóba a nyílással befelé kell betenni úgy, hogy a

címke felfelé nézzen. A lemez betétele után a meghajtón levő “kilincset" lefelé el kell fordítani. A meghajtó működését a rajta levő lámpa jelzi Amennyiben ez világít, úgy a lemezt nem szabad kivenni a meghajtóból, mert annak tartalma károsodhat. A mágneslemez-meghajtót szokás még floppynak vagy lemezegységnek is nevezni A lemezek épségének védelmére mindig tartsuk be a következő rendszabályokat: -Használjunk jó minőségű mágneslemezt! Kerüljük a címke nélküli ún. "no name" típusokat! - Ne tegyük ki a lemezt közvetlen hőhatásnak! -Ne írjunk a lemezen akkor sem, ha a rajta levő címkére akarunk új feliratot készíteni! Ha ez elkerülhetetlen, akkor puha hegyű filctollat használjunk! -Nem szabad meghajlítani az 5.25"-os lemezt! (Nem azért hajlékonylemez, mert ezt elviseli!) -Ne tegyünk gemkapcsot és más hasonló eszközt a lemezre? -Feltétlenül óvjuk a mágneses behatástól! (Hangszórók, telefon

stb. közelében ne tároljuk!) -A lemezt csak a borításnál fogjuk meg! Soha ne nyúljunk magához az adathordozóhoz! Ez a 3.5"-os lemeznél az eltolható fém fedél alatt, míg az 525"-os kivitelnél szabadon van! Ez utóbbi típust használaton kívűl mindig tartsuk a porvédő tasakban! A mágneslemez felületén koncentrikus körök helyezkednek el, amelyek mágneses természetűek, nem láthatók. Ezeket a köröket sávoknak nevezzük A sávok sugárirányban is felosztásra kerültek, így alakultak ki a szektorok. A háttértáron tárolt összetartozó adathalmazt file-nak ( fájl) vagy állománynak nevezzük. Mindkét méretű mágneslemez létezik DD-s (Double Density) és HD-s (High Density) kivitelben. Ez a különbség szemmel alig látható, leginkább csak a lemezre ragasztott matrica felirata árulja el. A HD-s lemezen több sáv és szektor található úgy, hogy egy szektor ugyanolyan mennyiségű adat tárolására képes. Mivel ezeknek a

szektoroknak a mérete kisebb, így a HD-s lemeznek sokkal jobb minőségűnek kell lennie ahhoz, hogy ezt az írásmódot elviselje. Hogy az adott számítógépben milyen típusú mágneslemez használható, azt a m ágneslemezmeghajtó típusa dönti el. Általában elmondható, hogy az XT gépek a DD-s, az AT gépek DDs és HD-s lemez használatára képesek A HD-s lemezegységek képesek kezelni a D D-s lemezeket is, de ez utóbbi lemez használatakor bizonyos esetekben a felhasználónak másképp kell eljárnia. különböző típusok tárolókapacitását az alábbi táblázat foglalja össze: DD HD ED 5.25" 360 kB 12 MB 3.5" 720 kB 1.44MB 2.88MB Merevlemezek A manapság használatos programrendszerek, és a hatalmas mennyiségű adathalmazok, nem mindig férnek el egy mágneslemezen. Nagyon kellemetlenné válna a munkánk, ha arra kényszerülnénk, hogy a megfelelő lemezeket a feladat végzése közben cserélgessük a mágneslemezmeghajtóban. Ennek

elkerülésére és más okok is arra késztették a fejlesztőket, hogy olyan eszközt készítsenek, amely jóval nagyobb tárolókapacitású, mint a hajlékonylemezes háttértárolók. Az ilyen eszközök egyik fajtája a m erevlemez vagy más néven winchester, amelynél a lemez(ek) és a meghajtó fizikailag egy egységet képez, azaz a lemezeket nem lehet cserélni. Ennél a m egoldásnál a felhasználó egy jóval nagyobb tárolókapacitású és sokkal gyorsabb eszköz birtokába jut. A merevlemezes egység általában több, egymás fölött elhelyezkedő lemezt tartalmaz, amelyen a mágnesezhető réteg vastagsága hihetetlenül vékony - kb. 0,00000005 milliméter! Ezek a l emezek a számítógép bekapcsolt állapotában folyamatosan forognak, s ennek következtében az adatok sokkal gyorsabban érhetők el. Ezt agyorsaságot a merevlemezre jellemző, ún. átlagos elérési idővel szokás megadni, amit millisecundumban mérnek Ezzel szemben a sokkal nagyobb átlagos

elérési idejű hajlékonylemezes meghajtó a lemezt csak akkor pörgeti fel, amikor arról olvasni vagy arra írni akar a számítógép. A rendkívül vékony mágnesezhető réteg teszi lehetővé azt, hogy a merevlemezre igen sűrűn írhatók fel a sávok és a szektorok, továbbá, hogy egy szektorban is sokkal nagyobb mennyiségű adat tárolható, mint egy hajlékonylemezen. A több egymás fölött levő lemez minden oldalához tartozik egy íróolvasó fej, amely a lemezre való írást és olvasást végzi A mágnesezhető réteg igen vékony, ezek a f ejek nem érhetnek hozzá a l emezhez, attól kb 0,OOO3 milliméter légrésnyi távolságban helyezkednek el. Olyan precíz szerkezetről van szó, amelyet nem szabad szétszedni sem, hiszen egyetlen bekerülő porszem is végzetes lehet a mágnesezhető felületre nézve. A merevlemezek tárolókapacitása széles skálán mozog; típustól függően ma 40 MB-tól kb. 1,2 gigabájtig terjed. Az átlagos elérési idők

28 és 10 millisecundum között vannak A merevlemezek fejlesztése elsősorban ezeknek a p aramétereknek a javítását szolgálja. Optikai háttértárak A tisztán mágneses elvű háttértárak mellett egyre inkább teret hódítanak az optikai elven működő háttértárak. Az alapgondolat már 1927-ben felmerült, a lézereszközök megjelenése azonban új korszakot nyitott az információ rögzítésében és visszajátszásában. Az elv egyszerű: a lemezen létrehozott különböző hosszúságú , "gödrök"- úgynevezett pitek -, valamint a lemez síkja biztosítja a digitális jelek (0 és 1 ) rögzítéséhez szükséges kétféle állapotot. A pitek spirálisan helyezkednek el a korong alakú lemezen A leolvasást fókuszált lézersugár végzi, amely folyamatosan megvilágítja a lemez felületét. A digitális jeleket a visszaverődő fénysugár hordozza, hiszen intenzitása attól függ, hogy az a lemez síkjáról vagy éppen egy pitról érkezett. A

"fénybezárt" információt fotodióda alakítja át elektromos jellé, melyet a számítógép már könnyedén fel tud dolgozni. CD-ROM lemez (COMPACT DISK READ ONLY MEMORY) Ez a lemez a hangtechnikában használatos CD lemez ikertestvérének is tekinthető. Nagy mennyiségű adat tárolására fejlesztették ki. Az információt (az audio CD-hez hasonlóan) a gyártás során írják a l emezre, melyet a felhasználó megváltoztatni nem tud. Ezért is CD-ROM a neve, kifejezve a “csak olvashatóságot”. A lemez geometriai mérete 5". Tárolókapacitása igen nagy Átlagosnak tekinthető a 650 MB Ez kb. 300000 gépelt oldalnyi információnak felel meg A lemezre való írás tökéletesítésével várható, hogy a tárolási kapacitás a mai lemezek többszörösére növekszik. 5.3 Hálózatok Napjainkban a számítógépeknek számtalan olyan jellegű feladatot kell megoldani, amelyben több gépnek együttesen kell dolgoznia. Ilyen eset pl az, amikor egy

adatbázisba egyszerre több felhasználónak kell adatokat bevinni, vagy amikor egy intézményben sok számítógépen használják ugyanazt a programot. Egy másik probléma az, hogy több számítógép alkalmazása esetén minden géphez különkülön kellene nyomtatót, merevlemezt venni. Az ilyen és ehhez hasonló feladatok megoldására jöttek létre a számítógépes hálózatok. A hálózat több számítógép megfelelő módon történő összekötéséből és valamilyen hálózati szoftverból áll. A hálózatok egy része rendelkezik egy (vagy több) központi számítógéppel, amelyet szervernek nevezünk, s ennek feladata a hálózat működésének összehangolása. A szerver tartalmazza a közös - általában igen nagy teljesítményű - erőforrásokat is. A szervernek a feladatok ellátásához megfelelő programot kell végrehajtani, ez a hálózati operációs rendszer. Ilyen pl a Novell Netware, amelynek számos verziója létezik A hálózat

elemeinek kiszolgálása a szervernek akkora feladatot jelent, hogy azon más programok futtatása nem ajánlott, bizonyos operációs rendszerek ezt nem is teszik lehetővé. A hálózathoz kapcsolódó többi számítógépet - teljesítményüktől függően -terminálnak vagy munkaállomásnak nevezzük. A hálózatok másik csoportja a szerver nélküli hálózat; itt általában megvan az a lehetőség is, hogy a különböző terminálok egymás háttértárait használhassák. Ez a m egoldás a s zerveres hálózatok esetén általában nem lehetséges. A szerver nélküli hálózatnál minden gépen a hálózati operációs rendszer fut, de ez képes a hagyományos programok futtatására is. Ilyen operációs rendszer pla Windows for Workgroups A hálózatoknak több osztályozása is ismeretes. Lássunk néhányat! Alapul szolgálhat a hálózat nagysága . Lokális hálózatok Ezek a hálózatok általában kevés (kb. 2 - 250) gép összekapcsolását teszik lehetővé

Jellemzőjük, hogy a terminálok egyetlen (esetleg több egymáshoz közeli) épületben helyezkednek el. A számítógépek közötti adatátviteli sebesség nagy A szerveren általában a Magyarországon elterjedt Novell Netware operációs rendszer fut, de más hálózati operációs rendszerek is kaphatók. Jellemző lehet az is, hogy a szerverhez több nagyobb teljesítményű nyomtatót kapcsolnak, továbbá, hogy nagy kapacitású merevlemezzel rendelkezik. Területi hálózatok: Ennél a hálózatnál a terminálok már nagyobb területen helyezkednek el, jellemző példája lehet egy város számítógépes hálózata (gyakran használatos a városi hálózat elnevezés is). Tipikus megoldás az, hogy az egymástól távolabb eső épületeket optikai kábel köti össze, amely a számítógépes adatforgalom biztosítása mellett más természetű adatok átvitelét is lehetővé teszi, mint pl. telefonvonalak, videoképek továbbítása Ebben a rendszerben az adatok

átviteli sebessége a kiépítésnél felhasznált berendezésektől függően lassúbb lehet. A területi hálózatok gyakran lokális hálózatokat kötnek össze. Nagy területű hálózatok: Ezek a h álózatok nagy terület számítógépeit foglalják rendszerbe. Jellemzőjük, hogy az átviteli sebesség sokkal kisebb, (2400, 9600 Bit/sec). Ritkán előfordulnak ettől jobb értékek is, de ez nagymértékben függ a hálózat szolgáltatásait egyidejűleg igénybevevők számától. A nagyterületű hálózatok szolgáltatásai között szerepel az elektronikus levelező rendszer, file átviteli rendszer és az elektronikus hirdetési rendszer, amely számos adatbázis lekérdezését teszi lehetővé. A mai szinten legnagyobb területű hálózat a WWW (World Wide Web). Ebben a hálózatban eligazodni, a keresett témát vagy információt megtalálni igen nehéz. Nem mintha a keresőprogramok kezelése lenne körülményes, ezek gyakorlatilag semminemű

számítástechnikai ismeretet nem igényelnek. A hálózaton elérhető információ azonban már ma is olyan mennyiségű, hogy a célirányos keresés útvonalát nem mindig sikerül megtalálni. (A bőség zavara csak növekszik, hiszen másodpercenként annyi új információ kerül be a hálózatba, mint amennyi Shakespeare összes műveinek szövege.) 5.4 Számítógépek alkalmazási lehetőségei az oktatásban A számítógépet az oktatási folyamatban többféle módon használhatjuk, ennek az angolszászirodalomban használt rövidítései már a hazai terminológiában is polgárjogot nyertek. CAI (Computer Aided Instruction) azt a k örnyezetet tételezi fel, melyben a h agyományos tanári, tanulói jelenlét mellett ott van a számítógép is. Ebbe a használati körbe tartozik a számítógép grafikus lehetőségeinek kihasználásával történő szemléltetés. CAL (Computer Aided Learning) már az az alkalmazás, ahol a tanár nincs jelen. Itt a tanuló a

számítógépes program alkalmazásával önállóan juthat új ismeretek birtokába. Első helyen kell itt gondolni a ma már széles körben elterjedt önálló oktatóprogramokra. A Windows program egérkezelését tanító program, vagy a különböző DOS oktatóprogramok az egyszerűbbek közé tartoznak. Gondoljunk a gyakoroltatást szolgáló programokra, így pl. a számítógép billentyű kezelését gyakoroltató programra. De nagyon jó feladatgeneráló programok léteznek csaknem minden tantárgyhoz. Drága berendezések kezelésének begyakoroltatásához szimulátor programokat kínálnak. A szakmunkás, vagy technikus képzésben a CNC forgácsológépek programozását, bonyolult elektromos-elektronikus méréseket ma már csaknem mindenhol a tényleges működés képi (hang) megjelenítését is biztosító szimulátor program felhasználásával történik. CBI (Computer Based Instruction) a tanulás csaknem minden területét felölelő technológiára utal.

A tanuló a könyvtári szolgáltatást hálózaton keresztül éri el, feladatát számítógépes adatátviteli úton adja be. S az információk nagy részéhez, az új tananyagrészek közvetítésére is a számítógépet használják. CMI (Computer Manneged Instruction) az oktatási munka szervezési adminisztrációs tevékenysége során támaszkodik a s zámítógép szolgáltatásaira. A tanulók adatainak nyilvántartása mellett a pályázati lehetőségek számontartásán keresztül, a levelezések intézésén át minden a számítógép felhasználásával valósul meg. Gyorsan és megbízhatóan 5.5 A tanári adminisztrációs munkát segítő alkalmazások Levelezések, értesítések szövegszerkesztő alkalmazásával egyszerűen kézben tarthatók. Ha számba vesszük a leveleink tartalmát, témáját, megállapíthatjuk, hogy aránylag kevés típuslevelet sok hasonló esetben kell alkalmaznunk. Ezeket érdemes tárolni, és adott esetben a szükséges

módosításokkal ismételtenfelhasználhatjuk. Gyakran kell azonos tartalmú levelet, értesítést elküldeni különböző címzettnek. Megkönnyíti a dolgunkat, ha felhasználjuk a szövegszerkesztők adta körlevél szerkesztési módot. Ilyenkor a levélben (törzsszövegben) azokra a helyekre, ahova a címzést, címet, megszólítást kell írni a szövegszerkesztő program szabályai szerint jelöljük a változókat. A változókat az adatdokumentumban, az adatbázisban tároljuk. A nyomtatás során a szövegszerkesztő program összefésüli az adatdokumentumot, és a törzsszöveget, ilyen módon mindenkinek névre szóló első példányú kinyomtatott levél készülhet el. A szövegszerkesztő használatának megismerése, begyakorlása 2O-5O órát vesz igénybe. A tanulók személyi adatait, osztályzatait, hiányzásait hagyományosan az osztályzó naplóban, az anyakönyvben rögzítjük. Sok számolással, keresgéléssel járó feladat megoldásában is

segítségünkre lehet a s zámítógép. Az adatbázis az adatok tárolása mellett -a felhasználó igénye szerinti- szolgáltatások sokaságával rendelkezhet. Mielőtt megvásárolnánk, elkészíttetnénk egy ilyen programot, magunknak kell tisztázni milyen adatokat akarunk tárolni, azokat milyen szempontok alapján kívánjuk majd csoportosítani, rendezni. Milyen szempontok szerint kívánunk majd adatokat kigyűjteni, keresni. Milyen jellegű adatokat akarunk tárolni, hiszen karakterek (nevek, címek) mellett szám típusú adatokkal matematikai műveletek végzésére is sor kerülhet (összegzések, átlagok, más esetben leltárérték). Lehetnek az adatok dátum jellegűek (születési időpont, könyvtári kölcsönzés lejárata, minősítés, átsorolás dátuma), és lehetnek logikai jellegűek (bizonyos kigyűjtések esetében figyelembeveendő-e?). Nagy körültekintéssel kell ezeket a szempontokat összeszedni, mert egy megírt programon, a

feltöltött adatállományon már nehéz változtatni. Keresni, kigyűjteni pedig csak olyan adatok alapján lehet, melyeket bevittünk az adatbázisba. Tervező, órarend készítő munkánk segítésére is léteznek programok. Ezek egy része szigorú logikával elhelyezi az órákat a heti, kétheti órakeretbe, az ütközésteljesen kizárt lesz, hibátlanul prezentálja a tanárokra és az osztályokra lebontott tervet. Az emberi szempontok viszont nem érvényesíthetők, melyek a jó munkahelyi légkör feltételét segítenek megteremteni. Azok a programok, melyek az egyéni szempontokat is bekérik kiindulási adatként nehezen kezelhetők, a feltételek megfogalmazása esetenként programnyelvbeli jártasságot igényel. Kiinduláshoz, jó segítséget jelenthet, a finomítás azonban általában az emberre marad. Kérdésekk, feladatok: 1.Állítsa össze egy iskolatitkár által használható adatbázistól elvárt keresési, kigyűjtési szempontokat. 2.Gondolja végig,

a tanulók adatai alapján milyen szempontok szerinti rendezett listákra lett volna eddigi munkájában szüksége. Érdemes végiggondolni, mi mindent kell egy programnak figyelembe vennie a tanulmányi átlag meghatározásánál. (A program készítője nem ért az átlagszámítás rejtelmeihez Melyik adat veendő figyelembe, lehet-e felmentetés, van-e súlyozás, és hogyan vegye figyelembe az elégtelen osztályzatot.) 3.A tanár kollegákról milyen adatokat kell tárolnia, hogy tervező, ellenőrző munkáját segítse egy ilyen adatbázis. Itt a f eladatok kapcsán döbbenhetünk rá arra, hogy milyen veszélyeket rejthet az, ha valaki illetéktelenül beleírhat, módosíthat az adatbázisba. Milyen kellemetlenségeket okozhat, ha bárki beleolvashat egy ilyen adatbázisba. A tervezéshez hozzátartozik annak tisztázása, hogy kinek milyen jogosítványai lehetnek a program használata során. Ki milyen jelszó alkalmazásával léphet be a p rogramba. Kell ez az adatok

védelme szempontjából, és a személyiségi jogok védelmére szolgáló előírások miatt. 6.OKTATÓGÉPEK 6.1 Az egyéni tanulás technikai háttere Az elmúlt 20 évben egymásután készítettek el olyan (ma már szinte komikusnak tűnő) gépeket, melyek az egyéni felkészűlést, felzárkóztatást hivatottak elősegíteni. Ezek mindegyike, valamilyen képi (és hang) információt közvetítettek. A tanuló válaszai alapján az eszköz más-más képsorral, információ adásával folytatta az ismeret közlését. Ma a számítógép, illetve a számítógéppel vezérelt interaktív CD hatalmas mennyíségű információ tárolására alkalmas. Az egyes tananyagrészek (ellentétben a korábbi diavetítő léptetések, magnószalag csévélések időigényével) szinte azonnal elérhetők. A tanulói válaszok is azonnali értékelhetők. Ma már nem is az eszköz oldal jelenti a szűk keresztmetszetet, hanem azok a szoftverek, tananyag feldolgozások melyek a

tananyag tartalmi oldalát nyújtják. 6.2 Programozott tananyagközlés A tananyag belső logikájának, és az előforduló tipushibák mélyreható ismeretének birtokában olyan tananyagközlési módszerek, segédanyagok, programok alakíthatók ki, melyek a tanár jelenléte nélkül is feldolgozhatók, megérthetők. A megértés ellenőrzésére a tananyagközlés folyamatában állandó ellenőrzést és visszacsatolást kell biztosítani. A hibás válaszokra, azok okainak tisztázására is fel kell készíteni a programot. A program olyan felépítésű, hogy előrehaladást, továbblépést csak akkor enged meg, ha a korábbi tananyagot a tanuló feldolgozta. A tananyag tartalmi elemei mellett a tanuló tehát egy olyan segítséget is kap az eszköztől, mely az elsajátítás ütemének lépésit és a megértés ellenőrzésére szolgáló kérdéseket is tartalmazza. 6.21 Programozási stratégiák A tanulási tanítási folyamat az elmúlt évszázadokban

meghatározó arányban osztályteremben történik a tanár vezető és ütemet diktáló szerepe mellett. Az osztálylétszám, az együtemben haladó tanulók száma tág határok között változott. Az ilyen körülmények közötti tanítás az átlagképességű tanuló igényeihez igazodik. A gyengébbek óhatatlanul lemaradnak, a jobb képességűeknek nem adatik meg a lehetőség a gyorsabb előrehaladásra, a t öbb ismeret elsajátítására. Az egyéni konzultációs lehetőségekhez nincs meg az az elegendő tanárlétszám, és az anyagi fedezet sem áll rendelkezésre. Az egyéni ütemű tananyag elsajátítás technikai feltételeit a számítógépek megjelenése, az elérhető áron való beszerezhetősége és az egyszerű kezelhetősége teremtette meg. Az egyéni ütemű tanulás technológiai feltételeit a tanuláselméleti kutatásokkal foglalkozó pszichológusok alapozták meg. Az önálló, tanár (konzulens) állandó jelenléte nélküli megbízható

ismeretszerzéshez olyan tananyag feldolgozásra, tananyag közvetítésre van szükség, melyben megvan az állandó visszacsatolás, az önellenőrzés lehetősége. Alapfeltétel az egyéni ütemű tanuláshoz, hogy a tananyag megfelelően legyen előkészítve, az elsajátítás során a tanulónak gyakran kelljen különböző feladatok megoldásával a megértést igazolnia, vagy kérdésekre adott válasszal számot adnia, s az, hogy e válaszok azonnal értékelésre kerüljenek. A tanuláselméleti modellt B.FSkinner dolgozta ki, és 1954-ben publikálta Kísérleteinek lényege abban foglalható össze, hogy kellően kis anyagrészek közlése (inger adása) után azonnal meg kell győződni arról, hogy a tanuló valóban megértette-e, a közölt új ismeretet (ezt a kiváltott reakció elemzésével éri el). Amennyiben a kívánt helyes válasz érkezik, akkor annak megerősítés után az újabb anyagrész következik, amennyiben a válasz helytelen akkor ismétli az i

nformációt és közli a h elyes választ. Az ilyen tananyag feldolgozás csak egy lehetséges útvonalat bejárva ad lehetőséget a tananyag elsajátítására. Ez a lineárisan programozott tananyagközlési mód az inger-reakció láncolat alapján biztosítja a t ananyag elsajátítást. A hatékonyságot azzal kívánta elérni, hogy egy-egy tanulási egységet a lehető legkisebbre vette. Minél hosszabb új anyagrész után történik meg a visszakérdezés annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a tanuló helytelen választ adjon. Az ilyen lineáris feldolgozású tananyag közlésére még a munkafüzet, a programozott tankönyv is megfelel, ennek a tananyagközlési technikának így már több mint negyven éves múltja van. Hátránya ennek a technológiai megoldásnak, hogy csak egy lehetséges útvonalat jelöl ki a tananyag elsajátítására. A tananyag elsajátításának nem csak az üteme lehet más és más a tanuló előképzettsége, szorgalma, akarata

alapján, hanem annak sorrendje is. Ha a visszacsatolások során adott helytelen válaszok arról tanúskodnak, hogy korábbi ismerettel nincs tisztában a t anuló, akkor nem elég a h elyes választ megadni, nem elég ismételten változatlanul közölni az új ismeretet, hanem a tananyag feldolgozását úgy kell folytatni, hogy hibázás okait. Ennek az elágazásos technikának a kidolgozója 1963-ban N.ACrowder volt A több lehetséges útvonal közötti váltások, visszalépések munkafüzetben való lapozással már nehezen megoldhatók. A tananyag ilyen elágazásos programszerkezettel feldolgozott közlésére már számítógépre van szükség. A számítógép megjelenése az utóbbi öt évben nagy lökést adott a programozott tananyagközlés elméletének gyakorlati felhasználásában. Új terület alakult ki az oktatástechnológia keretében, egyrészt a s zámítógép az oktatásban, másrészt as zámítógéppel vezérelt multimédia rendszerek. 6.3

Az interaktív médiák Az ismeretek közlése, átadása az oktatás történetében nagyon hosszú időn keresztül szóbeliségen alapult. A szerencsésebb körülmények közötti tanulók, (mert kevesen voltak egy egy mester mellett, vagy mert a mai világban meg tudják fizetni a korrepetitort) az ismeretközlővel folyamatos párbeszédben lehettek. A kétoldalú kapcsolat, a folyamatos visszacsatolás elősegítette a hatékony ismeretszerzést, ezzel a módszerrel azonnal alkalmazkodhat az ismeretközlő a befogadó tempójához, a közlésnek nem csak sebességét, hanem stílusát, módszerét és tartalmát is a tanuló igényeihez igazíthatja. A nagy létszámú osztályrendszerben a tanuló passzív szerepre kényeszerül a tanítás közben. Az ismeretek elsajátításához segédeszközöket is igénybe vesz. Elsőként a tankönyvet A könyvből történő ismeretelsajátítás ugyan lehet egyéni ütemű, de a tanulónak nincs lehetősége a közlés módját

befolyásolni. Adott esetben -mert feladatokat nem kell folyamatosan megoldania- passzívvá válhat a tanuló. A tankönyvi tanulás hátránya, hogy a megértés szintjéről nem tud folyamatosan meggyőződni a tanuló. Már Comenius óta ismert alapelv, hogy a képi információ, a látvány hatékonyabbá teszi az ismeretszerzési folyamatot. Vannak esetek, amikor nem elég a képi szemléltetés. A videótechnika térnyerésével ugyan a képi és hang információ egyidejűleg eljut a nézőhöz, de az csak passzív befogadó marad. A technika fejlődése megteremtette az olyan ismeretközlési módokat melyek biztosítható: a tanuló beavatkozási, válaszadási lehetősége, amelynek hatására megváltozik a tananyagközlés módja, tartalma, ezt nevezzük interaktivitásnak. A multimédiát az jellemzi, hogy biztosítja több média párhuzamos és egyidejű alkalmazását, valamint az interaktivitást. A hipermédia -a multimédia technikai és tartalmi elemeire alapozva-

az információközlés a különböző elemek közötti logikai kapcsolat alapján biztosítja. A kognitív média annyiban tér el a hipermédia által nyújtott lehetőségektől, hogy itt a felhasználó magas fokú aktivitására van szükség, mert a tanulási folyamat ellenőrzését és szabályozását saját maga végzi. A multimédia alkalmazásával az egyéni érdeklődési területek csaknem maradéktalanul kiszolgálhatók lesznek, az ismeretszerzési folyamat önkiszolgálóvá válhat. A multimédia alapját a nagy kapacitású számítógépek hálózatba kapcsolása teremti meg. A számítógép (a megfelelő programmal) elérhetővé teszi az egyébként csak külön külön használható médiákat, biztosítja az egyidejű alkalmazásukat, felhasználásukat az ismeretszerzésben. Alapvető kiépítésben a számítógép grafikus és hangkártyával, valamint CD meghajtóval rendelkezik. Ez a kiépítés már lehetőséget nyújt a szöveges

információ közlése mellett zenei illetve beszédhanggal történő bemutatásra, például a nyelvtanulásban. A zenei művek elemzéséhez nem csak a hanghatást, hanem a kottát, a hangspektrum képét is megjelenítheti. A multimédia alkalmazásába bevonható médiák mára azonban már az ábrán látható összetettséget is lehetővé tesznek. Kérdések, feladatok: 1. Milyen területeken van létjogosultsága a programozott tananyagközlésnek? 2. A távoktatásban milyen jellegű módszertani, és technikai fejlődés várható? 3. A folyamatos visszacsatolás fontossága, és technikai megvalósításának milyen megoldásai vannak? 4. Készítsen iskolája bemutatására hypertextet, számítógépes bemutatkozást? 5. Tervezze meg egy tanítási egység multimédia alkalmazásával történő ismertetését Befejezsül érdemes elgondolkozni azon, hogy az ezeréves magyar iskolaügy, az elmúlt száz évben hány Nobel díjas tudóst adott a világnak. Ezek az emberek

a mai kor oktatástechnikai eszközeivel nem találkozhattak tanulmányaik közben, de jól felkészűlt, elhívatott tanárok keze alatt nőttek fel. Mint minden eszköz, az oktatástechnikai eszközök is csak a megfelelő szakmai tudású emberek kezében segíthetik elő a még hatékonyabb munkát. A szerszámok, az eszközök segítséget nyújthatnak az eredményesebb munkavégzéshez. Természetesen csak akkor, ha azokat nem divatnak engedve, nem öncélúan alkalmazzák. Nem szokták megkérdezni, de azért felvetődhet az a kérdés, hogy “és akkor mennyível lesz könnyebb a tanár munkája?” Jó ha tudjuk, ezek az eszközök több odafigyelést, több munkát igényelnek a pedagógustól. A munkaidőt másként használja ki a tanár, az oktatástechnikai eszközök és anyagok előkészítése, alkalmazása esetében. A tanóra hatékonyságának növelése érdekében tanórán kívül, a szabadídőben kell elkészíteni a segédanyagokat. Az oktatástechnikai

eszközök, még az olyan sokszor említett relatív olcsóság mellett is komoly befektetést jelentenek egy iskolának. A szakmailag felkészűlt, elhívatott tanár kezében az oktatástechnikai eszközök a többlet időráfordítást kamatostól megszolgálják, csak természetes könnyedséggel, módszertanilag helyesen kell alkalmazni ezeket. Irodalomjegyzék Barna Tamás Videótechnika a gyakorlatban MK 1988 Bartalis Ödön: Audió-vizuális eszközök és anyagok FPK 1972 Biró László(szerk.) Zártláncú televizió a felsőoktatásban FPK 1972 Bitter Ferenc Állóképvetítők OOK 1979 Börcsök István(szerk.) Bevezetés az oktatástechnikai eszközök anyagok használatába FPK 1977 Dzsatkó József Audiovizuális eszközök és alkalmazásuk az oktatásban TK 1983 Falus Iván Oktatástechnológia TK 198O Fuchs W.R: Az új tanulási módszerek Közg.és Jogi K 1973 Joó András Oktatócsomagok kipróbálása OOK 198O Kemenes László Az oktatástechnikai eszközök

alkalmazásának lélektani feltételei OOK 1976 Kis-Tóth Lajos(szerk) Oktatástechnológia Eger 1944 Klimas Paul Multimedia Rowwolth 1995 Megyesi L-Juhász K-Kulcsár A Oktatástechnológia Tankönyvkiadó 199O Nagy Sándor Oktatástechnológia a neveléstudományok rendszerében OOK 1982 Nádasi András Oktatástechnikai eszközök és anyagok alkalmazása a szakoktatásban MÉM 1976 Nádasi András(szerk) Oktatástechnológia OOK 1983 Rohonyi András Oktatás és technológia OOK 1982 Skinner B.F A tanulás technológiája Gondolat 1973 Szalay László(szerk.) Az oktatás technikai eszközei Tankönyvkiadó 1973