Biológia | Ízeltlábúak » Mecopteroidea rendcsoport

ordo MECOPTERA - skorpiófátyolkák rendje Jellemzés: • ősi rovarrend, a Mecopteroidea rendcsoporton belül a legrégebben kialakult csoport (legrégebbi fosszilis alakjaik a permből ismertek) • kicsi vagy közepes méretű fajok (max. 35 cm-ig) • fejük csaknem mindig egy lefelé irányuló rostrumot visel, amit a megnyúlt fejpajzs a pofák alapi része és az állkapocs szára képez • rágó típusú szájszerv • oldalt ülő nagy, összetett szemek + általában 3 pontszem (ezek csökevényesek is lehetnek) • serte- vagy fonálszerű csáp • ált. 2 pár jól fejlett hártyás szárny (a hótücskök és a kapcsoslábú csőrösrovarok egy részének szárnyai visszafejlődtek) - szárnyaikat nyugalomban egy síkban, kissé szétterpesztve tartják • hosszú, általában járólábak, 5 lábfejíz • 10 szelvényű potroh hímeknél egyízű nőstényeknél kétízű potrohfüggelék (az utolsó potrohszelvény mindkét nemnél jelentős módosulásokat

viselhet) • lárvatípusok: campodeoid hernyószerű pajorszerű • • • • • ⇒ egyes családoknál 30 v. t öbb ommatidiumos valódi összetett szem (primitív bélyeg) ⇒ a lárvák talajban, avarban, illetve mohapárnákban élnek (vagy víziek) ⇒ 4 lárvastádium max. 2 évig tartó fejlődés szabad báb (bábozódás a talajban) az imágók nyirkos, sűrű növényzetű helyeken élnek táplálkozásmód: ragadozók szaprofágok növényevők 500 recens faj - Magyarországon: 9 faj ⇒ 3 családba sorolva Panorpa communis – közönséges skorpiólégy Európa-szerte elterjedtek, árnyékos, nedves erdőkben, ligeterdőkben, kertekben, parkokban. Kisebb, frissen elhullott rovarokkal, korhadt növényi részekkel, édes nedvekkel táplálkoznak. A táplálkozás megkezdésekor emésztőváladékot bocsájt ki a táplálékra, hogy azt elfolyósítsa és felszívhatóvá tegye. A hímre jellemző a skorpiófarokszerűen felhajló potroh, amely a

párzószerveket hordozza (nem tartalmaz méregmirigyet). A hím párzáskor a nőstény számára nyálmirigyeinek váladékából tojásfehérjéhez hasonló, a levegőn megszilárduló golyócskákat készít, melyeket a nőstény elfogyaszt. Talajba petéznek Teljes átalakulással fejlődnek Kis üregekben bábozódnak be. Boreus westwoodi – ormányos hótücsök Egész Európában elterjedtek, erdőkben, főleg bükkösökben, patakok partján élnek, ahol mohában, avarban, olvadó hó tetején láthatók (+10 Cº körüli hőmérsékleten a legaktívabbak). Ha megpróbálunk elfogni egy ilyen állatkát, akkor az nagyot pattanva nyomban elugrik, majd lábait és csápjait a testéhez zárva egy ideig halottnak tetteti magát. Az imágók részben elhullott rovarokkal, részben mohákkal és más növényi részekkel táplálkoznak (a rovarok testét nyálukkal feloldják, és az így keletkezett pépet szívják fel). A lárvák mohát és gyökereket esznek. Ősszel jelennek

meg A párzás a következőképpen megy végbe: a hím hosszú csápjaival megtapogatja a nőstényt, majd gonopódáival (= ivari végtag) megragadja annak egyik lábát, ezután kampószerű szárnycsonkjaival átkarolja partnerét, majd gonopódáival a nőstény potrohvégét fogja meg. A nőstény egyesével teríti petéit a legfelső talajrétegbe, ahol azok áttelelnek, ezekből tavasszal kelnek ki a pajorszerű lárvák, amelyek bábozódásra éretten telelnek át a talajban. Ezek csak a következő évben (nyár végén vagy ősz elején) bábozódnak be egy kicsi, maguk készítette kamrában a földfelszín alatt. A kamra falait finom selyemfonalak szilárdítják, melyeket a lárvák termelnek az alsó ajkakon nyíló szövőmirigyekkel. ordo DIPTERA – kétszárnyúak rendje Jellemzés: • imágóik legismertebb morfológiai bélyege az, hogy csak egy pár dermális eredetű hártyás szárnyuk van, mivel a második pár billérré (haltera) módosult (másodlagosan

szárnyatlan, illetve csökevényes szárnyú – brachy-, micro-, stenopter – fajok is előfordulnak), a billér az egyensúlyozás szerve, alapjánál érzékszervek sokasága (húros hallószerv – chordotonális szerv, Hicks-féle szemölcs, nyomást és feszítést érzékelő – kampaniform – receptorok) helyezkedik el • csápjaik, melyek tapintó, szagló és időnként halló érzékszerveket (Johnston-féle szerv a 2. tőízen) hordoznak, alapvető fontosságúak az alrendek elkülönítésében • a szárny erezettsége döntő fontosságú a családszintű meghatározásban • a tor hátoldalának jellegzetes, romboid vagy háromszögletű szerve a pajzsocska, amely a légyimágók számára életfontosságú tor-potroh összeköttetést védi • 5 ízű lábfej (tarsomera), melyet a karomíz (acropodium) követ, ezen van a páros karom, a páros „tapadókorongok” (pulvillus) • 11 potrohszelvény (nagy részük az ivarszervek alkotásában vesz részt vagy

elcsökevényesedik), részei az ivarszervek által nem érintett craniális praeabdomen, és az ivarszervek kialakításában résztvevő hátulsó postabdomen • a külső hím ivarszerv felépítése igen fontos bélyeg a fajok meghatározásában • a nőstényeknek vagy teleszkópszerűen kinyújtható és visszahúzható, vagy hosszú, szklerotizált áltojócsövük van • a 10. vagy a 11 szelvény függelékei a cercusok, melyek receptorokat hordoznak • a tápcsatornához tartozó zsírtestek (corpus adiposum) a magasabb rendűek májához hasonlóan az intermedier anyagcsere központjai • ált. ivaros szaporodás, de előfordul parthenogenesis és paedogenesis is • • • • a posztembrionális fejlődés típusa: holometamorphosis (teljes átalakulás) ált. tojásrakók (ovipara), de vannak lárvarakó (ovovivipara), lárvaszülő (vivipara) és „bábtojó” („pupipara”) fajok is a lárvák növényvédelmi károkat okoznak, az imágók az

állattartás és a közegészségügy szempontjából jelentenek veszélyt kb. 120000 leírt faj – Magyarországon: 9500 faj subordo Nematocera Jellemzés: • 6-nál mindig több ízű csáp, amely sok csoportjukban hosszú, fonalas • a megkülönböztetés alapja: az arcpajzs felső részéhez ízesülő tőíz (scapus) és a 2. csápíz (pedicellus) után a többi íz egymáshoz hasonló (homonom ízek) • a lárvák légzőnyílásainak elhelyezkedése változatos képet mutat, de a 2. torszelvényen soha nincsenek légzőnyílások, ismertek: - holopneusticus: minden szelvényen van egy pár (kivéve: 2. torszelvény) pl bársonylegyek - peripneusticus: csak a 2. és 3 t orszelvényen nincsenek pl gubacsszúnyogok, lapospotrohú muslicák - h emipneusticus: a 2., 3 tori és az utolsó potrohszelvényen nincsenek pl gyászszúnyogok - amphipneusticus: csak az első tori és az utolsó potrohszelvényen található 1-1 pár pl. lepkeszúnyogok, a legtöbb magasabbrendű légy

- propneusticus: csak az 1. torszelvényen található 1 pár pl gombaszúnyogok - metapneusticus: csak az utolsó potrohszelvényen van 1 pár pl. igazi szúnyogok - apneusticus: nincsenek kiegyénült légzőnyílások pl. árvaszúnyogok • lárváik jelentős része közvetve hasznos, amennyiben a szervesanyag körforgalomban lebontó szerepük van, egyesek haltáplálékként fontosak subordo Brachycera Jellemzés: • nevüket megrövidült, heteronom, azaz különböző formájú ízekből álló, a fejlettebb családoknál 3 ízűvé redukálódott csápjukról kapták • további felosztás: Alrend Divisio Superfamilia Csoport Orthorrhapha (egyenes pupáriumrésűek) Brachycera (rövidcsápú kétszárnyúak) Cyclorrhapha (kerek pupáriumrésűek) Aschiza (homlokrés nélküli legyek) Schizophora (homlokréses legyek) Acalyptratae (torpikkely nélküli legyek) Calyptratae (torpikkelyes legyek) Magyarázat: Orthorrhapha – az imágó a pupáriumot egyenes

vonalban perforált résen nyitja fel Cyclorrhapha – a pupárium egyenes vonalú perforációjához középen egy derékszögben elhelyezkedő második perforáció is járul, így keléskor az imágó mindkét ablakot kinyitva kerek pupáriumrést hoz létre Aschiza – a pupárium felnyitásában nem játszik szerepet erre kiegyénült szerv Schizophora – a pupáriumból való kelést a csápok fölött a homlokrésen (ptilinum) kitüremlő homlokzsákba (ptilinális zsákba) pumpált vérnyirok feszíti fel, ez a homlokzsák a pupárium elhagyása után a fejbe húzódik vissza, míg a vérnyirok a szárny csöves ereibe pumpálva azt kifeszíti, a homlokrés bezáródása után a csápok felől az arcra ereszkedve „U” alakú rajzolat formájában marad vissza, a csápok felett a homlokrésig tartó félhold alakú teret lunulának nevezzük Acalyptratae – a szárny alsó-belső, a tor oldalához csatlakozó részén a szárnylemezen csak fiókszárny (alula) és

szárnypikkely (distycalypter) található Calyptratae – a fentiekhez legbelső harmadikként társul a torpikkely (basicalypter) Tipula maxima – óriás lószúnyog Európa nagy részén elterjedtek, hegyvidéki erdőkben, patakok partján. Bomló növényi anyagokkal táplálkoznak. A nőstény petéit egyesével rakja le a t alajba A lárvák erős szájszervekkel rendelkeznek, a talajban élnek, ahol 4 vedlés után bebábozódnak. Mikiola fagi – bükk-gubacsszúnyog Európa nagy részén elterjedtek, bükkerdőkben, kertekben, parkokban. A lárvák a fiatal leveleken táplálkoznak. Gubacsonként egy lárva fejlődik ki, amely ősszel a talajra hullik és ott bebábozódik. Tavasszal kelnek ki A lárva által leadott váladék idézi elő a gubacsképződést Culex pipiens – dalos szúnyog Egész Európában elterjedtek a tundráig és azon túl a szomszédos kontinenseken is. Kisebb vagy nagyobb állóvizek lefűződött öbleiben élnek (néhány hetes esővizes hordók

vagy vízzel teli vödrök a kertben már megfelelőek a lárvák fejlődéséhez). A lárvák algákkal és apró állatokkal táplálkoznak a vízben, a kifejlett hímek növényi nedveket szívogatnak, a nőstényeknek peterakás előtt vért kell szívniuk (leginkább madarak vérét szívják, emlősökre, illetve emberre csak kivételesen támadnak). A megtermékenyített nőstények pincékben vagy üregekben telelnek át. Tavasszal kezdik meg a peterakást A petecsomók a v ízfelszínen úsznak. A megnyúlt lárvák potrohvégükön levélszerű farfüggelékeket és hosszú sertékből álló evezőket viselnek. A víz felszínén ferdén csüngenek, úgyhogy légzőcsövükkel elérik a levegőt, fejük pedig lefelé néz. A bunkó formájú báb is hasonlóan, a potrohát kissé behajlítva csüng a víz felszínén. Aedes vexans – gyötrő szúnyog Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt. Erdőkben (leginkább ártéri ligeterdőkben), réteken,

vízpartok mentén él. Vérszívó Áprilistól októberig repül A szúnyogok által okozott kellemetlenségekért elsősorban ez a faj tehető felelőssé. Anopheles maculipennis – foltos maláriaszúnyog Mocsaras területeken, réti időszakos pocsolyái, növényzettel dúsan benőtt vizesárkok környékén élnek. Szarvasmarhák, sertések vérét szívják A malária kórokozóját (Plasmodium spp) terjeszthetik. Chironomus plumosus – közönséges árvaszúnyog Majdnem egész Európában elterjedtek, sokfelé Ázsiában és Észak-Amerikában is. Mindenféle vízterekben (a tápanyagban gazdag vizekben nagyon gyakori) és nedves parti zónákban fordul elő. A párzás repülés közben vagy a vízparti növényzetben történik Utána azonnal a víz felszínére petézik. A peték megduzzadnak és lesüllyednek a fenékre Ott fejlődnek ki féregszerű lárváik, amelyek fontos táplálékforrást jelentenek a halak és vízimadarak számára. Simulium equinum –

lócseszle Gyors folyású patakok környékén élnek, de az imágók azoktól jelentősen el is távolodhatnak. A lárvák ezekben a patakokban élnek, ahol kövekbe és vízinövényekbe kapaszkodnak. A lárvák szerves törmelékkel, a hímek növényi nedvekkel, a nőstények vérrel táplálkoznak. Bibio marci – tavaszi bársonylégy Erdőszéleken, kertekben, parkokban, gyakran víz közelében élnek. Az imágók nektárral és növényi nedvekkel táplálkoznak. A lárvák korhadékevők (főleg a bomló avart fogyasztják), de olykor kárt okoznak a gyökerek megrágásával. Repülve párzanak A nőstények petéiket laza, humuszos talajba rakják. A lárvák csoportokban élnek a talaj laza humuszrétegeiben, az erdei avarban vagy öreg, korhadt farönkökben. Lárvaalakban telelnek át Tabanus bovinus – marhabögöly Majdnem egész Európában, Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában elterjedtek. Legelők, rétek, erdőszélek, kertek és nagyobb parkok lakói, a

hegyekben kb. 2000 m éterig a havasi réteken fordulnak elő. Lovak, szarvasmarhák és sertések, de időnként a szarvas és az őz vérét is szívja. A nőstényeknek vért kell szívniuk, hogy a peték megérhessenek A lárvák a nedves talajban élnek, ahol rovarlárvákat fognak. Haematopota pluvialis – esőthozó pőcsik Eurázsia palearktikus zónájában elterjedtek. Főleg vízpartokon, nedves, mocsaras területeken él, de messzebbre is elkóborol. A hímek nektárt és növényi nedveket szívogatnak, a nőstények vérszívók. A párzás a talajon történik A nőstények ezután vért szívnak, majd vízközeli növényekre lerakják megérett petéiket. A lárvák vízi életmódúak, kültakarón keresztül lélegeznek. A bábozódás a talajban történik Bombylius major – szegélyes pöszörlégy Egész Európában és Ázsiában elterjedtek Japánig, délen Észak-Afrikáig, valamint ÉszakAmerikában is. Erdőszélek, kertek és parkok lakói

Nektárfogyasztók A nőstények olyan virágokba rakják petéiket, melyeket az Andrena fajok látogatnak, vagy pedig a magányosan élő bányászméhek fészkeinek bejárata közelébe petéznek. A lárvák bemásznak a fészekbe, a méhlárvákon élősködnek és itt is bábozódnak be. Hemipenthes morio – közönséges gyászlégy Európában, Szibériában és Amerikában elterjedtek, főleg domb-és hegyvidékeken, gyakran erdei utakon sütkérezik. A kifejlett állatok nektárral táplálkoznak, az első stádiumú lárvák a gazdalárva táplálékát, a nyűszerű második stádiumúak magát a gazdalárvát eszik. A lárvák fürkészdarazsak lárváiban fejlődnek, amelyek maguk is más állatok élősködői – hiperparazitizmus (esetenként faliméhek fészkében is fejlődhetnek). Eristalis tenax – közönséges herelégy Világszerte elterjedtek, kertekben, szemétdombokon, istállókban, trágyahalmokon élnek. A lárvák erősen szennyezett, oxigénben

szegény vizekben, trágyalében élnek. A hátsó testfelületükön elhelyezkedő hosszú csővel lélegeznek. Syrphus ribesi – közönséges zengőlégy Dél-Afrika kivételével világszerte elterjedtek. Réteken, kertekben, út-és erdőszéleken fordulnak elő. A lárvák levéltetvekkel táplálkoznak A nőstények gyakran petéznek katicabogarak petéire. Volucella pellucens – üvegpotrohú légy Világszerte elterjedtek. Réteken, kertekben, erdőszéleken, tisztásokon élnek Lárváik poszméhfészkekben élnek (a poszméhek nem kezelik őket ellenségként). Bebábozódás és áttelelés a poszméhfészekben. Rhagoletis cerasi – európai cseresznyelégy A nőstények május-június környékén rakják le a petéiket a cseresznye szártövére. A nyüvek befúrják magukat a gyümölcsbe, ezzel a cseresznye kukacosságát okozva. A fejlett lárva a talajra ereszkedik. A bábozódás a talajban történik (áttelelés báb alakban) Drosophila melanogaster –

közönséges muslica Világszerte elterjedtek, főleg a trópusokon. Erjedő gyümölcsök közelében fordulnak elő Rothadó növényi anyagokkal táplálkoznak. A partnerek az erjedő gyümölcsön találkoznak A násztánc során ritmikusan mozgatják testüket és szárnyaikat. Ezt követi a párzás, majd a nőstények lerakják petéiket (akár 400-at is). Kedvező hőmérséklet esetén a teljes fejlődési idő csak 2 hét. Braula coeca – méhtetűlégy Az imágók a méhek torán vagy a tor és a potroh összeköttetés környékén tartózkodnak. A lárvák a m ézes lép viaszfedelén viaszból alagutakat építenek. Az imágók a m éhek szívókájáról nyalakodnak, a lárvák virágpor tartalmú viasszal táplálkoznak. Glossina palpalis – cecelégy Afrika trópusi és szubtrópusi területein (a Szaharától délre) fordulnak elő. Obligát vérszívók, több Trypanosoma faj egyedeit oltják át (maguk e fajok végleges gazdái), így az emberi álomkórt és

több állatbetegséget terjesztenek. A hártyafalú tojásból kelő lárvát – mindig csak egyet-egyet – a nőstények nem szülik meg, hanem a potrohuk belsejében speciális mirigyváladékkal táplálják. A teljesen kifejlett, bábozódásra kész lárva születik meg Fannia canicularis – kis házilégy Világszerte elterjedtek, főleg emberi lakóhelyeken élnek, de a szabadban is előfordulnak. A lárvák bomló állati és növényi anyaggal táplálkoznak. A nőstények nedves helyekre (pöcegödrökbe, trágyadombokra, rothadó állati vagy növényi anyagra) petéznek. A bebábozódáshoz és átteleléshez a lárvák beássák magukat a felső laza talajrétegbe. Musca domestica – házilégy Világszerte elterjedtek, épületekben, kertekben és a szabad természetben fordulnak elő (itt azonban nem képesek áttelelni). Hulladékokat, különösen cukortartalmú anyagokat fogyasztanak. A nőstény bomló anyagokra, szemétre, trágyadombra (főleg

sertéstrágyára) petézik. A bebábozódáshoz beássák magukat a trágyába Az egész fejlődés szokatlanul gyors, így közép-európai viszonyok között évi 5 nemzedéke is lehet. Stomoxys calcitrans – szuronyos istállólégy Világszerte elterjedtek, elsősorban marhaistállókban. A lárvák bomló szerves anyagokkal, az imágók emlősök vérével táplálkoznak. Elsősorban trágyatelepeken, nedves növényi törmelékben, kivételesen gombákban, vízparti hordalékban fejlődnek. A teljes fejlődési idő 14 nap. Bagócslegyek: lárvái valódi légylárva-betegségeket (myasis) okoznak. Emlősök testüregeiben vagy bőre alatt élő obligát paraziták. Robusztus testfelépítésűek, közepes vagy nagy termetűek. Toruk molyhos vagy hosszan szőrös Szájszervük csökevényes, az imágók nem táplálkoznak. Életmenetük állatorvosi jelentőségük miatt alaposan tanulmányozott Gasterophilus intestinalis – közönséges lóbagócs A gyomorbagócsok közül

országszerte már csak ez az egy faj elterjedt. A nőstények lovak nyakára, sörényére, illetve oldalára rakják le petéiket, ahol azok 2 hét alatt kikelnek és igyekeznek befurakodni a ló bőre alá. Emiatt a lovak fertőzött testtájai erőteljesen viszketni kezdenek, így elkezdik harapdálni, illetve nyalogatni a viszkető részeket. Ennek köszönhetően a lárvák bekerülnek a tápcsatornába és a gyomorfalban gennyes sebeket okoznak. Kb 10 hónapi fejlődés után az ürülékkel jutnak ki a szabadba. A bebábozódás a talajban történik Oestrus ovis – juhbagócs A lárvák a juhoknak az orrüregébe kerülnek, ahonnan felvándorolnak a homloküregbe, ahol nyálkával táplálkoznak. A fertőzött juhok erőteljesen lesoványodnak és folyamatosan tüsszentenek. A tüsszentések során a lárvák kikerülnek a szabadba A bábozódás a talajban történik. Az imágók a következő tavasszal kelnek ki, amikor az első juhokat kihajtják a legelőre. Hypoderma

bovis – közönséges marhabagócs A nőstények szarvasmarhák bőrére rakják le a petéiket. A lárvák a szőr tövénél fúrják be magukat a bőr alá, ahol 2 hónapig vándorolnak. Ezután 3 hónapig kötőszöveti tokban élnek, majd kifúrják magukat és a talajban bábozódnak be. Calliphora vicina – kék dongólégy Csaknem világszerte elterjedtek. Nagyvárosokban a leggyakoribb kellemetlen „társbérlő”, mely lakásokban is gyakran megjelenik (a szoba hűvös zugait kedveli). Bomló növényi és állati anyagokkal táplálkozik. A nőstény elpusztult állatokra, nyílt sebekre vagy szemétdombra petézik. A fejlődési idő két-három hét Lucilia caesar – fémzöld döglégy Európában és Szibéria nagy részén elterjedtek. Elsősorban erdőkben élnek, ahol előszeretettel repülnek ürülékre és dögre. Erős illatú virágokon (erdei szömörcsögön), trágyán, ürüléken vagy tetemeken táplálkoznak. Az előbbiekben táplálékforrásként

említett helyekre petézik Fejlődése nagyon gyors. Sarcophaga carnaria – közönséges húslégy Európa és Afrika nagy részén elterjedt, főleg domb-és hegyvidékek erdős tájain. Emberi településeken is előfordul. A természetben gyakran az erős illatú virágokon tartózkodik Bomló szerves anyagokkal táplálkozik. Néhány nap alatt peték százait rakja le Kedvező külső hőmérséklet mellett a lárvák órákon belül kikelnek. Tachina fera – közönséges fürkészlégy Európa mérsékelt övi részén elterjedtek. Erdős vidékek lakója, gyakran látható tisztások virágain. Az imágók nektárral és mézharmattal táplálkoznak, a lárvák bagolylepkék hernyóiban élősködnek. A nőstények többek között a gyapjaslepke és az apácalepke tápnövényére, valamint egyes bagolylepkék hernyóira rakják petéiket. A kis lárvák rátapadnak a hernyóra (esetleg a hernyó maga falja fel a p etéket). A kikelő lárvák a hernyókban

élősködnek. Hippobosca equina – ló-kullancslégy Palearktikus elterjedésű. Legelőkön fordul elő Melegvérű gerinces állatok vérét szívja A gazdaállatra repülve szárnyait elhullajtja, vért szív és párosodik. A fejletlen lárva az anya testében kikel és a bábozódásra kész lárva hagyja el az anya testét, ezért nevezik őket bábtojó legyeknek is. ordo SIPHONAPTERA - bolhák rendje Jellemzés: • 1-8 mm-es nagyság (ált. a nőstények > a hímeknél) • oldalirányból összelapított test • hátrafelé irányuló serték (szőrzet, tollazat közötti könnyebb mozgás) ⇒ feji serték elhelyezkedése, fejlettsége határozóbélyeg • a pofa alsó határán és/vagy a pronotum hátulsó részén ctenidium: dúsan pigmentált, sötétbarna, hátrafelé álló tüskék alkotta fésű – horizontálisan, illetve vertikálisan • szúró-szívó szájszerv (fej elején lefelé irányul) • szemek: egyszerű, fényérzékeny pontok (néha

csökevényesek vagy hiányzanak) • rövid, bunkószerű csápok a fej két oldalán levő mélyedésekben • szárnyatlanok • 3. pár láb=ugróláb: a többinél sokkal fejlettebb, hosszabb • 5 lábfejíz, végén 1 pár karom • 10 potrohszelvény (az utolsó 2 főleg hímeknél erőteljesen módosult: bonyolult felépítésű párzószervek helye hímeknél fajra jellemző) • holometamorphosis: vért szívott, megtermékenyített nőstény tojás L1 L2 L3 báb kifejlett rovar ⇒ L1: féregszerű lábatlan testén erős serték rágó szájszerv: - szerves anyagok - bolhaürülék - esetleg ragadozás • kifejletten paraziták, melegvérű állatok vérét szívják – a fajok kb. 94%-a emlősökön, a többi madarakon élősködik • bár egyes gazdafajoknak ismertek a s aját bolhafajai, a b olhák gazdafajlagossága néhány faj kivételével nem szoros (a fontosabb fajok adultuszai állandóan a gazdán tartózkodnak – stationer élősködők) •

köz- és állategészségügyi szempontból egyaránt jelentősek: az emberek és állatok nyugtalanítása mellett jellegzetes klinikai tünetekben jelentkező allergiás bőrreakciót, ún. bolhaekcémát idézhet elő a gazdaszervezetben, illetve számos kórokozó terjesztői (pl. Yersinia pestis, Dipylidium canis) • kb. 3000 faj – Magyarországon: 80 faj ⇒ 6 család Pulex irritans – emberbolha Világszerte elterjedt. Főleg embereken, de kutyán, macskán, sertésen is megtelepedhet A szabadban főként rókán és borzon fordul elő (emberi települések, de nagyobb emlősök kotorékában is). Vérszívó (a sebbe véralvadást gátló anyagot bocsájt, egy-egy táplálkozás alkalmával többször is szúr). Nyűszerű lárvái vannak, melyek erősen fénykerülők, sötét és nedves helyeken élnek (pl. padlórepedésekben, tapéta alatt)