Földrajz | Geológia » Szakáll Sándor - Ásványrendszertan, Karbonátok és Nitrátok

Adatlap

Év, oldalszám:2003, 16 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:129
Feltöltve:2007. december 08
Méret:279 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Karbonátok és nitrátok SZAKÁLL SÁNDOR ÁSVÁNYRENDSZERTAN A kristályrajzokat készítette: Fehér Béla Ötödik rész: Karbonátok és nitrátok 1 Karbonátok és nitrátok V. osztály Karbonátok és nitrátok A karbonátok a földkéreg felszínközeli részén, illetve a felszínen igen elterjedt ásványok. Jelenleg mintegy 200 karbonátásványt ismerünk a természetben. Számunkra gyakoriságuk és gazdasági jelentőségük miatt különösen a vízmentes karbonátok három csoportja fontos: a kalcit-, aragonit- és dolomit-csoport. Ezekből az ásványokból nagyon elterjedt karbonátos üledékes kőzetek (például mészkő, dolomit, márga), illetve metamorf kőzetek (például márvány, dolomárvány) épülnek föl. Ebbe az osztályba a karbonát (CO3)2– és nitrát (NO3)–, összetett anionokat tartalmazó ásványok tartoznak. Ezek központi kationjai (C4+ és N5+) a legkisebb ionrádiuszú (0,2–0,1 Å) elemek közé tartoznak, melyeket az

O2–-ion hármas koordinációban övez, planáris (sík) gyököt alkotva. A karbonát- és nitrátanionokban lévő kötések sokkal erősebbek, mint a szerkezetben lévő többi kötéstípus (anizodezmikus kristályrácsok). A nitrátok erősen ionos jellegű, sótermészetű vegyületek. Vízben könnyen oldódnak, kis keménységűek. Emiatt alapvetően száraz klímán stabilisak (főként sivatagi éghajlat alatt), ahol jellegzetes bepárlódási termékekként jelennek meg. A természetben mintegy 15 nitrátásványt ismerünk, közülük azonban csak a nátronsalétromnak és a kálisalétromnak van gyakorlati jelentősége. A karbonát-anion a legtöbbször közepes vagy nagy ionrádiuszú, két vegyértékű kationokkal (Ca, Mg, Fe, Zn, Mn, Ba, Sr, Pb) kapcsolódik össze. A kisebb méretű, három vegyértékű fémek karbonátokban ritkábbak és rendszerint más fémekkel együtt épülnek be a szerkezetbe. A vízmentes, vízben nem oldódó karbonátok 3–5 közötti

keménységűek. Vízben főként az (OH)-csoportot tartalmazó, illetve víztartalmú karbonátok oldódnak Bár a karbonát-anionban a központi szén és az oxigének között erős kötés van, ez mégsem olyan erős, mint a CO2-ben lévő kovalens kötés. Hidrogén-ion jelenlétében a karbonátok instabillá válnak és szétesnek, CO2 fejlődése és víz képződése közepette. Ez az alapja a karbonátok savakkal való kimutatásának, melynek során „pezsgés” kíséretében feloldódnak. Amíg a nitrátoknak egyetlen alosztálya van, addig a karbonátokat a víztartalom, illetve a pótanionok hiánya vagy jelenléte, továbbá az uranil-csoport jelenléte alapján hat alosztályba soroljuk. V. A alosztály Nitrátok Kizárólag a Föld felszínén megjelenő ásványok. Mivel a nitrát (NO3)– anion méretre a karbonát (CO3)– anionnal egyezik, rácsszerkezetileg a nitrátok a karbonátokhoz teljesen hasonló felépítésűek. A kálisalétrom például az

aragonit-csoporttal, míg a nátronsalétrom a kalcit-csoporttal analóg szerkezetű. A kisebb vegyértékviszonyok miatt azonban kémiailag erősen különböznek a karbonátoktól, így keménységük kisebb, színtelenek, vízben könnyen oldódnak, alacsony az olvadáspontjuk. kálisalétrom nátronsalétrom nitrobarit nitrokalcit KNO3 NaNO3 BaNO3 Ca(NO3)2 · 4H2O rombos trigonális köbös monoklin Kálisalétrom (niter) KNO3 Krist.: rombos Nem fordul elő jól fejlett kristályokként (szintetikusan előállított kristályai az aragonit kristályaihoz hasonlóak). A természetben csak finom szemcsés, lisztszerű, hajszálszerű halmazok, vagy olykor porózus tömegek és bekérgezések formájában ismert. Fiz: kristályainak hasadása {110} és {010} sz jó; K = 2; S = 2,10; színtelen, fehér, szürke; karcolási pora fehér; üvegfényű. Tércsop: Pmcn a = 5,41; b = 9,16; c = 6,43; Z = 4. Polmikr: színtelen; optikailag kéttengelyű, negatív Földt.-előf: üledékes

nitráttelepeken, szárazföldi evaporitokban fordul elő, legtöbbször sivatagi éghajlat alatt Kis mennyiségben számos barlangban megtalálták. Legfontosabb előfordulása Chile északi részén található, kisebb lelőhelyei: az Alföld számos térsége (itt emberi közreműködéssel mintegy „tenyésztették” a 19. században); Halál-völgy, Inyo, San Bernardino (Kalifornia, USA), Bolívia, Kazahsztán, Egyiptom. Ásvtárs: nátronsalétrom, halit, gipsz. Felh.: legnagyobb felhasználója a vegyipar (műtrágyagyártás, salétromsavgyártás) Korábban a lőporgyártás fontos nyersanyaga volt. Nátronsalétrom (nitratin) NaNO3 Krist.: trigonális Ritka kristályai kicsiny romboéderek Általában vaskos, vagy szemcsés tömegeket, bekérgezéseket alkot. Fiz: a kristályok hasadása {10-11} sz kitűnő; törése egyenetlen; K = 1,5–2; S = 2,24– 2,29; színtelen, fehér, szürke, halványsárga; karcolási pora fehér, áttetsző; üvegfényű. Tércsop: R-3c a =

5,07; c = 16,82; Z = 6. Polmikr: színtelen, optikailag egytengelyű, negatív Földt.-előf: száraz éghajlaton, talajban impregnációként, vagy sokszor azok felületén, kivirágzásként jelenik meg. Legnagyobb előfordulása Chile északi részén, az Atacama-sivatagban található, ahol közel 600 km hosszan 2 Karbonátok és nitrátok követhető egy óriási nitrátelőfordulás, melyben sokféle szulfát-, nitrát- és jodátásvány megtalálható. Kisebb lelőhelyek Kaliforniában (USA), Bolíviában, Egyiptomban, Kazahsztánban találhatók. Ásvtárs: kálisalétrom, halit, gipsz, epsomit, gaylussit. Felh.: legnagyobb felhasználója a vegyipar (a chilei telep egyúttal a jód legfontosabb forrása) V. B alosztály Vízmentes karbonátok pótanion nélkül Az alosztály legfontosabb ásványai az alkáliföldfémeknek (Mg, Ca, Sr, Ba), illetve néhány kétértékű fémnek (Zn, Mn, Fe, Pb) karbonát-anionnal alkotott vegyületei. Ezek szerkezetileg két

különálló csoportot alkotnak. A rácstípus váltása a CaCO3-nál következik be A Ca2+-nál kisebb méretű kationok trigonális szimmetriájú szerkezetet, ezzel szemben a nagyobb méretű kationok rombos szimmetriájú szerkezetet építenek föl. Mivel a Ca2+-kation mérete a határ, a CaCO3 mindkét szerkezeti típusban ismert A természetben a kalcitcsoport tagjai a gyakoribbak Kalcit-csoport Rácsa némi módosítással a kősórácsból származtatható. Elemi cellának az {10-11} törzsromboéder vehető, ahol a Na helyére Ca, míg a Cl helyére CO3-csoportok kerülnek (.ábra) A planáris CO3-csoportok elhelyezkedése a bázislappal párhuzamos, ugyanígy az oxigénnel hatos koordinációt alkotó Ca2+ ionok sorakozása is, ami a szerkezetnek rétegszerű jelleget ad. Ebből ered a kalcit-csoport tagjainak nagy kettőstörése, illetve a törzsromboéder szerinti kitűnő hasadása. Fontos megjegyezni, hogy a csoporton belül a kationhelyettesítések nem korlátlanok.

Csak a hasonló méretű kationok helyettesíthetik egymást teljesen (így a Ca – Mn vagy Mn – Fe). A Ca és Mg azonban csak korlátozottan helyettesítheti egymást. A csoport ásványaira jellemző, hogy sokféle kristályformában megjelenhetnek (leggyakoribb formák a különböző romboéderek és szkalenoéderek). A kalcit szerkezete az {10-11} törzsromboéderrel, mint elemi cellával ábrázolva. A planáris CO3-csoportok elhelyezkedése a bázislappal párhuzamos. kalcit magnezit sziderit rodokrozit smithsonit szferokobaltit otavit CaCO3 MgCO3 FeCO3 MnCO3 ZnCO3 CoCO3 CdCO3 trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális Kalcit CaCO3 Krist.: trigonális Kristályai roppant változatosak, eddig több mint 400 formát figyeltek meg a kutatók kalcitkristályokon. A kombinációk nagy számában sincsen hozzá foghatóan nagy változatosságú ásvány Leggyakoribbak a romboéderek {02-21}, {40-41}, {03-32}, szkalenoéderek {21-31},

prizmák {10-10}, {1120}, táblás kristályok a {0001} bázis dominanciájával (ábra). A termet kialakulása alapvetően a képződési hőmérséklettől és az oldatok kemizmusától függ. Ikerképződése változatos, az ikrek közül leggyakoribbak {0112} szerintiek, ezek sokszoros ismétlődésével poliszintetikus ikrek jöhetnek létre, melyek márványokban tipikusak. Szív vagy pillangó alakú ikrek {10-11} és {02-21} sz ismertek (ábra) Vaskosan igen változatos megjelenésű: finom vagy durva szemcsés, pátos, finom vagy durva rostos, pikkelyes, lemezes vagy földes. De lehet gömbös-vesés, cseppköves, oolitos és szalagos-sávos egyaránt. Gyakran alkot pszeudomorfózát más ásványok után. Fiz: hasadása {10-11} sz kitűnő; {01-12} sz jól siklatható; K = 3 (kissé változó egyes 3 Karbonátok és nitrátok irányokban); S = 2,96; tisztán színtelen vagy fehér, de ásványzárványok és színcentrumok miatt szinte minden színben megjelenhet

(sárga, barna, vörös, zöld, kék, szürke, fekete); karcolási pora fehér (esetleg ásványzárványok miatt halványan színezett); üvegfényű, a hasadási felületen esetenként gyöngyházfényű; átlátszó, áttetsző, átlátszatlan; sokszor mutat fluoreszcenciát vagy foszforeszcenciát; olykor termolumineszcens sajátságú. Tércsop: R-3c a = 4,98; c = 17,06; Z = 6 Polmikr: színtelen, optikailag egytengelyű, negatív Kém.: a Ca leggyakoribb helyettesítője a Mg Gyakori helyettesítők még a Fe, Mn, Pb és Sr Vált: kettőzőpát (színtelen, víztiszta, erős kettőstörésére utalva), izlandi pát (színtelen, víztiszta), ágyúpát (prizmás termetű), lublinit (finom szálas, vattára emlékeztető halmaz), szaténpát (finom rostos), papírpát (vékony táblás), kréta (földes), homokkalcit (homokzárványos), illetve sokféle változat a barlangi képződmények között (barlangi gyöngy, sztalagmit, sztalagtit, borsókő, heliktit stb.) Földt.-előf:

legnagyobb elterjedésben és tömegekben üledékes karbonátos kőzetekben fordul elő (mészkő, márga, kréta stb.) A kristályméret ezekben a kőzetekben függ a képződési környezettől, a diagenezistől, és esetlegesen a metamorfózistól. Igen elterjedt kis hőmérsékletű vizes oldatokból képződve, ilyen esetekben földes megjelenésben, kivirágzások formájában talajokon, magas mésztartalmú vízből kiválva barlangokban vagy cementáló anyagként üledékes kőzetekben fordul elő. Nagy tömegek képződnek mészkiválasztó gerinctelen állatok (korallok, kagylók) élettevékenysége során (ezek egy része azonban eredetileg aragonitként jön létre). Nagy elterjedtségű a magmás tevékenység hidrotermás fázisában is, ahol elsősorban mint telérkitöltő ásvány jelenik meg. Ezekben a kristályok habitusa sokszor jelezheti a képződési viszonyokat Sokszor kövesíthet fát, illetve számos ásvány után alkothat pszeudomorfózát (például

gipsz, kvarc, barit, fluorit). Lelőhelyeinek száma óriási, közöttük a legfontosabb kárpáti előfordulások: Nemesgulács, Zalahaláp, Uzsa, Bazsi, Salgótarján (bazalt hólyagüregeiben), Dunabogdány, Kisnána, Erdőbénye, Tállya (andezit hólyagüregeiben), Gyöngyösoroszi, Parádsasvár, Recsk, Rudabánya (hidrotermás ércesedésekben), Budapest, Polgárdi, Keszeg, Tornaszentandrás (mészkő repedéseiben), Beremend, Tatabánya, Dorog, Budapest, Tornaszentandrás (barlangokban), Komló, Pécs-Vasas, Esztergom, Putnok (széntelepekben); Kapnikbánya, Felsőbánya, Herzsabánya, Erzsébetbánya, Dognácska, Vaskő, Újmoldova, Korond (RO), Selmecbánya, Hodrusbánya, Körmöcbánya, Nagyszalánc, Léva, Szepesváralja (SK). Ásvtárs: dolomit, sziderit, pirit, barit, goethit, markazit Felh.: építőipar, cementgyártás, vegyipar, díszítőkőipar, szobrászat, korábban optikai ipar (például nikolprizma) 4 Karbonátok és nitrátok Kalcit: r{10-11}, f{02-21},

v{21-31}, m{10-10}, e{01-12}, c{0001}; a-b) romboéderes termet; c) lencse alakú kristály; d-e) szkalenoéderes termet; f) prizmás termet (ágyúpát); g) táblás termet; h) {0001} szerinti iker; i) {02-21} szerinti iker Magnezit MgCO3 Krist.: trigonális Kristályai romboéderes vagy prizmás termetűek Alapvetően vaskos-tömeges, pátos, finom vagy durva szemcsés, porcelánszerű, illetve földes megjelenésben ismert. Fiz: hasadása {10-11} sz kitűnő, törése egyenetlen; K = 3,5–4,5; S = 3,0; színtelen, fehér, halványszürke, sárga, barna (a szín függ az egyéb, szerkezetbe beépült kationoktól); karcolási pora fehér, üvegfényű; átlátszó, áttetsző; esetenként fluoreszcens és foszforeszcens sajátságú. Tércsop: R-3c a = 4,63; c = 15,01; Z = 6 Polmikr: színtelen, optikailag egytengelyű, negatív. Kém: kevés Ca és Fe helyettesítheti a Mg-ot Vált: breunnerit (vastartalmú), mezitit (magasabb vastartalmú). Földt.-előf: legnagyobb jól

kristályos tömegei dolomittal együtt képződnek karbonátos kőzetek metaszomatózisával. Kriptokristályos, gélszerű magnezit keletkezik Mg-gazdag kőzetek (például szerpentinit, dunit, peridotit) mállása során. Kisebb mennyiségben ismert egyes vulkanitokban, tengeri evaporitokban, illetve meteoritokban. Néhány lelőhely: Felsőcsatár, Alsótelekes; Ratkószuha, Jolsva, Patakalja, Kassa (SK), Tiszovica, 5 Karbonátok és nitrátok Plavisevica (RO), Pfitschtal, Zillertal, Kraubat (A), Snarum (N). Ásvtárs: dolomit, hidromagnezit, talk (szerpentinit mállásával), dolomit, ankerit, hematit, barit (metaszomatikus folyamatok során). Felh.: a magnézium legfontosabb nyersanyaga; a kohászatban tűzálló téglák és belső falazat készítésére használják. Sziderit FeCO3 Krist.: trigonális Romboéderes, ritkábban prizmás vagy szkalenoéderes termetű kristályokként jelenik meg (ábra). A kristályok gyakran görbültek, illetve egy-egy nagyobb egyed sok

kis egyed orientált összenövéséből épül föl. Legtöbbször vaskos-tömeges, finom vagy durva szemcsés, pátos Elterjedtek gömbös-vesés aggregátumai. Fiz: hasadása {10-11} sz kitűnő, törése egyenetlen; K = 4; S = 3,96 (változó az elemhelyettesítések miatt); sárgásbarna, barna, szürkésbarna, illetve sokszor sötétbarna és színjátszó a felülete az oxidáció miatt; karcolási pora fehér; üvegfényű, átlátszatlan, áttetsző. Tércsop: R-3c a = 4,69; c = 15,37; Z = 6 Pol.mikr: színtelen, halványsárga; optikailag egytengelyű, negatív Kém: leggyakoribb helyettesítő elemek a Mg, Mn és Ca, azonban teljes elegyedés csak a magnezit és rodokrozit irányába létezik. A Ca csak korlátozottan épülhet be a szerkezetbe, így a dolomit Fe-analógja a természetben nem ismert. Vált: szideroplezit (Mgtartalmú), oligonit (Mn-tartalmú), szferosziderit (gömbös-vesés), pelosziderit (finom szemcsés, konkréciókat alkot). Földt.-előf: változatos

genetikai körülmények között képződik, nagy elterjedtségű Szerves üledékekkel együtt finom szemcsés vagy konkréciókat alkotó tömegek ismertek. Metaszomatikus és metamorf eredettel óriási mennyiségben jelen van. Kisebb méretű felhalmozódások pegmatitokban, hidrotermás ércesedésekben találhatók. Alacsony hőmérsékletű kiválásokként vulkanitok üregeiben vagy alpi-típusú paragenezisekben ismert. Néhány fontosabb lelőhely: Nagybörzsöny, Recsk; Herzsabánya, Felsőbánya, Erzsébetbánya (RO) (hidrotermás ércesedések), Rudabánya, Martonyi; Alsósajó, Rozsnyó, Ötösbánya, Gölnicbánya (SK), Gyalár, Telek, Lővéte, Szentegyházasfalu (RO) (metaszomatikus ércesedések), Erdőbénye, Tállya, Recsk, Kisnána (andezit hólyagüregeiben), Pécs, Komló; Anina, Kovászna, Magyarkiskapus (RO) (szerves üledékekkel), Cornwall, Devonshire (GB), Erzberg, Hüttenberg (A). Ásvtárs: szfalerit, galenit, arzenopirit, pirrhotin, markazit

(hidrotermás ércesedésekben), ankerit, dolomit, kalkopirit, barit, hematit (metaszomatikus ércesedésekben), kvarc, pirit, berthierin, illit, kaolinit (szerves üledékekben). Felh.: a vas egyik legfontosabb ércásványa Sziderit: c{0001}, v{21-31}, b{11-20}, F{05-51} Rodokrozit MnCO3 Krist.: trigonális Kristályai változatosak: romboéderek, szkalenoéderek, illetve prizmás vagy táblás termetűek Gyakran több kristály orientált összenövéséből épül föl egy nagyobb kristálycsoport. Rendszerint tömegesvaskos, finom vagy durva szemcsés, esetenként pátos megjelenésű Jellegzetesek gömbös-vesés vagy cseppköves aggregátumai, melyek sokszor sávosan színezettek. Fiz: hasadása {10-11} sz kitűnő, {01-12} sz tökéletlen; törése egyenetlen; K = 3,5–4; S = 3,70; rózsaszín, vörös, szürke, az oxidáció miatt felszíne barna, szürkésbarna; karcolási pora fehér; üvegfényű, áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: R-3c a = 4,76; c = 15,63, Z = 6

Pol.mikr: színtelen vagy halvány rózsaszínű; optikailag egytengelyű, negatív Kém: gyakoribb Mn-t helyettesítő elemek: Mg, Fe és Ca. Teljes elegyedés azonban csak a sziderit felé létezik Vált: málnapát (gömbös megjelenésű), ponit (Fe-tartalmú). Földt.-előf: hidrotermás ércesedések, pegmatitok, illetve metamorf és üledékes Mn-érctelepek jellegzetes ásványa. Fontosabb lelőhelyek: Gyöngyösoroszi, Úrkút, Eplény; Selmecbánya, Hodrusbánya (SK), Kapnikbánya, Nagybánya, Nagyág, Jakobeni, Macskamező, Delinyest (RO), Franklin, New Yersey és Sweet Home bánya, Alma, Colorado (USA), NChwanning bánya, Hotazel (Dél-Afrikai Közt.), Pasto Bueno (Peru), Catamarca (Argentína). Ásvtárs: szfalerit, tetraedrit, kalkopirit, alabandin, barit, kvarc, dolomit (hidrotermás ércesedések), rodonit, spessartin, braunit, hausmannit, tefroit (metamorf Mn-ércesedések), piroluzit, manganit, kalcit, kvarc (üledékes Mn-ércesedések). Felh.: a mangán egyik fontos

nyersanyaga 6 Karbonátok és nitrátok Smithsonit ZnCO3 Krist.: trigonális Általában nem jó kristályos megjelenésű Ritka romboéderes kristályai gyakran görbültek, legtöbbször több kisebb egyén orientált összenövéséből épülnek föl. Főként gömbös-vesés, cseppköves halmazok, bekérgezések vagy földes tömegek formájában ismert. Jellegzetesek porózus, likacsos megjelenései is. Fiz: hasadása {10-11} sz kitűnő; törése egyenetlen; K = 4–4,5, S = 4,2; változatos színekben jelenik meg: fehér, szürke, zöld, barna, sárga, kék, rózsaszín; kristályai üveg- vagy gyöngyházfényűek, gömbös-vesés halmazai viaszfényűek, míg földes tömegei fénytelenek; áttetsző, átlátszatlan; UV-fény hatására zöldes vagy kékes fluoreszcenciát mutat. Tércsop: R-3c a = 4,65; c = 15,02; Z = 6 Polmikr: színtelen vagy halványan színezett; optikailag egytengelyű, negatív. Kém: változatos elemhelyettesítéseket ismerünk, így például:

Fe, Mn, Cu, Mg, Ca, Cd, Co és Pb. Vált: gálma (régies elnevezés) Földt.-előf: cinktartalmú érctelepek oxidációs zónájában jelenik meg, ahol szfalerit mállásából keletkezik Fontosabb előfordulások: Rudabánya, Parádsasvár, Szabadbattyán; Pelsőcardó, Martonháza (SK), Dognácska, Szászkabánya, Újmoldova (RO), Laurion (GR), Tsumeb (Namíbia), Tintic, Utah és St. Anthony bánya, Tiger, Arizona (USA), San Antonio (Mexikó), Broken Hill (Ausztrália). Ásvtárs: cerusszit, hemimorfit, hidrocinkit, aurikalkit, malachit, azurit, piromorfit, mimetezit. Felh.: korábban évszázadokon keresztül a cink legfontosabb ércásványa volt Dolomit-csoport A szerkezeti felépítés hasonló a kalcithoz, azzal a különbséggel, hogy alapvetően kétféle (de további helyettesítésekkel akár 4–5-féle) kation kapcsolódhat a CO3-csoporthoz. A dolomit esetében a Ca : Mg arány 1 : 1. A szerkezetben a Mg2+ és Ca2+ kationok a bázislappal párhuzamos síkokon egymással

váltakozva helyezkednek el (ábra). Hasonló a helyzet az ankeritnél, ahol viszont Ca – Fe kationsíkok, vagy a kutnohoritnál, ahol Ca – Mn kationsíkok vannak. Ez utóbbi ásványokra azonban különösen jellemző, hogy a Mg-t a természetben általában nem egy, hanem sokszor 2–4 kation helyettesíti. Az ankeritet e jellegzetessége miatt sok kézikönyv például máig az alábbi képlettel írja: Ca(Fe,Mg,Mn)(CO3)2. A dolomit szerkezetében alacsony hőmérsékleten eléggé állandó a Ca : Mg (1 : 1) arány. Magasabb hőmérsékleten (különösen 700 ºC fölött) azonban már tapasztalható eltérés az ideális 1 : 1-hez képest (mindkét irányban). 1000–1100 ºC fölött pedig már teljes elegyedés lehetséges a kalcit és dolomit között, de csak korlátozott elegyedés a magnezit és dolomit között (ábra). Ennek alapján az egyidejűleg egymás mellett lévő kalcit–dolomit fázisok pontos kémiai elemzésével az illető kőzet képződési

hőmérsékletére lehet következtetni. A csoport tagjaira (hasonlóan a kalcithoz) jellemző a romboéder szerinti kiváló hasadás, illetve a pátos megjelenés. Ezek az ásványok azonban – ellentétben a kalcittal – kristályformákban jóval szegényesebbek, uralkodó formájuk a törzsromboéder. Igen jellegzetes ezekre az ásványokra, hogy a romboéder lapjai sokszor nyeregszerűen hajlottak. A dolomit szerkezete, a Mg és Ca a bázislappal párhuzamos síkokon egymással váltakozva helyezkednek el. 7 Karbonátok és nitrátok A CaCO3–MgCO3 rendszer a hőmérséklet és kémiai komponensek függvényében. Az ideális dolomitösszetételt a függőleges szaggatott vonal jelöli Teljes elegyedés a sötéttel jelölt területrészeken lehetséges dolomit ankerit kutnohorit minrecordit CaMg(CO3)2 CaFe(CO3)2 CaMn(CO3)2 CaZn(CO3)2 trigonális trigonális trigonális trigonális Dolomit CaMg(CO3)2 Krist.: trigonális Kristályai legtöbbször {10-11} és {40-41}

romboéderek (ábra), {11-20} sz prizmásak romboéderekkel terminálva, illetve táblásak {0001} szerint. Legjellegzetesebbek a – sok kis egyén összenövéséből összeálló – nyeregszerűen görbült lapú romboéderes kristályai (ábra). Általában vaskos, finom vagy durva szemcsés, pátos tömegeket alkot, de lehet rostos és oolitos megjelenésű is. Ikrek {0001}, {10-10} és {11-20} sz. ismertek Fiz: hasadása {10-11} kitűnő; törése egyenetlen; K = 3,5–4; S = 2,85; színtelen, fehér, szürke, ritkábban halványzöld, halványsárga, világoskék, halványibolya; karcolási pora fehér, üveg- vagy gyöngyházfényű; átlátszó, áttetsző. Tércsop: R-3 a = 4,80; c = 16,00; Z = 3 Polmikr: színtelen, optikailag egytengelyű, negatív. Kém: csak korlátozott helyettesítés ismeretes a kationpozíciókban (magas hőmérsékleten ez megváltozik, lásd fentebb). A leggyakoribb helyettesítők a Fe és Mn, ritkábbak Co, Pb és Zn Földt.-előf: gyakori és

fontos karbonát üledékes és metamorf kőzetekben A dolomit kőzet, illetve egyes márványok (például dolomárvány) egyeduralkodó ásványa. Metaszomatikus úton magnezittel, ankerittel együtt nagy tömegek ismertek. Hidrotermás telérekben is gyakran megjelenik Fontosabb lelőhelyek: Gyöngyösoroszi, Recsk, Rudabánya (hidrotermás ércesedésekben), Gánt, Budapest, Pilisvörösvár, Veszprém (dolomit kőzetben), Kővágószőlős, Bakonya (urántelepekben), Felsőcsatár (metamorf kőzetben); Felsőbánya, Óradna, Kapnikbánya (RO), Selmecbánya, Aranybánya, Patakalja, Ratkószuha, Jolsva (SK), Navarre (E), Brosso, Trento, Carrara (I), Lengenbach (CH), Santa Eulalia (Mexikó), Tsumeb (Namíbia). Ásvtárs: magnezit, ankerit, sziderit (metaszomatikus karbonátokban), szfalerit, galenit, barit, kalcit, rodokrozit (hidrotermás telérekben). Felh.: a magnézium egyik nyersanyaga; más felhasználási területek: kohászat, talajjavítás, építőipar, vegyipar,

tűzállóanyagipar. Dolomit: a{10-10}, P{11-21}, romboéderes termet 8 Karbonátok és nitrátok Dolomit, sok kis egyénből összeálló, nyeregszerűen görbült lapú romboéderes kristálya. Ankerit CaFe(CO3)2 Krist.: trigonális Kristályai legtöbbször {10-11} romboéderek és {0001} sz táblásak (nagyon hasonlók a dolomithoz). Általában vaskos, finom vagy durva szemcsés, pátos tömegeket alkot Ikrek {0001}, {10-10} és {11-20} sz. ismertek Fiz: hasadása {10-11} kitűnő; törése egyenetlen; K = 3,5–4; S = 2,87; színtelen, fehér, szürke, halványbarna, barna (színe oxidációval sötétedik); karcolási pora fehér, üveg- vagy gyöngyházfényű; átlátszó, áttetsző. Tércsop: R-3 a = 4,83; c = 16,16; Z = 3 Polmikr: színtelen, optikailag egytengelyű, negatív Kém.: legtöbbször Mg és Mn is beépül a szerkezetbe (régebben vastartalmú dolomitnak is nevezték) Vált: barnapát (színére utalva). Földt.-előf: leginkább üledékes és metamorf

kőzetekben fordul elő Metaszomatikus vasérctelepekben nagy tömegei ismertek. Fontosabb lelőhelyek: Rudabánya, Martonyi; Alsósajó, Ötösbánya, Rozsnyó (SK), Gyalár, Telek (RO), Příbram (CZ), Erzberg (A), Tsumeb (Namíbia). Felh.: a vas egyik nyersanyagaként hasznosítják Aragonit-csoport A csoportba tartozó ásványok szerkezetében a planáris CO3-anionok síkja a bázislappal párhuzamos. Az egymással párban álló anionok azonban 60º-os elforgatással követik egymást (ábra). Minden kalcium-ion kilenc oxigénnel van övezve (ellentétben a kalcit hatos koordinációjával). A kationok közelítőleg hexagonális elrendezésűek, ezért a csoport tagjainak ásványai (különösen hármas ikerkristályai) gyakran mutatnak álhexagonális szimmetriát. A planáris CO3-gyökök egy síkban való elhelyezkedése miatt ezeknek az ásványoknak szintén nagy a kettőstörése. Az aragonit-sorban is lehetséges az egyes tagok közötti elegyedés, mely azonban – a

kalcit-csoporthoz viszonyítva – legtöbbször korlátozott mértékű. Érdekességképpen megemlíthető, hogy éppen a Ca és a Ba – a legkisebb és legnagyobb méretű ionok ebben a csoportban – képesek csak 1 : 1 arányú vegyületet alkotni (ez a baritokalcit). A csoport tagjainak hasadása a {010} vagy {110} szerint jellemző, de kevésbé kitűnő, mint a kalcit-sor tagjainál. Az aragonit alacsony hőmérsékleten és kis nyomáson kisebb stabilitású, mint a kalcit (ábra). Nagy nyomáson, például metamorf környezetben, a CaCO3 azonban inkább aragonitként válik ki. Az aragonit szerkezete, a CO3-csoportok síkja a bázislappal párhuzamos. A Ca-ionok elhelyezkedése hexagonális szimmetriát mutat. 9 Karbonátok és nitrátok Az aragonit és kalcit stabilitási viszonyai a hőmérséklet és nyomás függvényében. aragonit cerusszit stroncianit witherit CaCO3 PbCO3 SrCO3 BaCO3 rombos rombos rombos rombos Aragonit CaCO3 Krist.: rombos Kristályai

változatos termetűek, {001} sz zömök vagy nyúlt prizmásak, tűsek, {010} sz lécesek, {001} sz. táblásak, vagy dipiramisosak (ábra) Az aragoniton megfigyelt kristályformák száma 100 feletti Ikerképződés gyakori: {110} sz. kettes vagy hármas ikrek (ábra), illetve lemezes kristályokból álló poliszintetikus ikrek épülnek föl. Jellegzetes hármas ikrei – különösen ha a beugró szögek is kitöltődnek – álhexagonális szimmetriát mutatnak (ábra). Tömeges megjelenésében legtöbbször vaskos, finom vagy durva rostos szerkezettel. Gyakran alkot tűs-sugaras, cseppköves vagy oolitos aggregátumokat Fiz: hasadása {010} sz. közepes, törése egyenetlen; K = 3,5–4; S = 2,94; színtelen, fehér, szürke, halvány árnyalatai a sárgának, kéknek, zöldnek, barnának, ibolyának és vörösnek. Üvegfényű, átlátszó, áttetsző; UV-fény alatt fluoreszcenciát mutathat. Tércsop: Pmcn a = 4,95; b = 7,96; c = 5,73; Z = 4 Polmikr: színtelen, optikailag

kéttengelyű, negatív. Kém: helyettesítés csak kis mértékben ismeretes elsősorban Sr, Pb és Zn által Aragonitos kagylóhéjakban inkább a Na, Mg és Sr beépülése ismert. Vált: vasvirág (korallszerű, ágas-bogas aggregátum), pizolit (gömbös aggregátum). Földt.-előf: a legközönségesebb rombos karbonát (de sokkal ritkább a kalcitnál) Ugyanis közönséges hőmérsékleten és nyomáson – a kalcithoz képest – kevéssé stabilis. Emiatt eléggé gyakoriak az aragonit utáni kalcit paramorfózák. Sokféle környezetben előfordul, cseppkövek, pizolitok és más barlangi képződmények, illetve mélytengeri oolitok jellegzetes elegyrésze. Metaszomatikus érctelepeken sziderittel, ankerittel, magnezittel együtt, mállott szerpentinitekben dolomittal együtt szerepelhet. Kis mennyiségben elterjedt ásvány más egyéb üledékes, metamorf kőzetekben és bázisos vagy intermedier magmatitokban. Aragonitos vázanyagú élőlényekből számos karbonátos

üledék képződik a diagenezis során. Fontosabb lelőhelyek: Rudabánya, Martonyi (metaszomatikus érctelepekben), Kisnána, Tállya, Erdőbénye (andezit hólyagüregeiben), Uzsa, Zalahaláp, Nemesgulács, Somoskő (bazalt hólyagüregeiben), Budapest, Dorog, Tokod (barlangokban); Úrvölgy, Hodrusbánya, Selmecbánya, Patakalja, Korláti (SK), Dognácska, Újmoldova, Rézbánya, Óradna, Kovászna, Korond (RO), Erzberg, Hüttenberg, Lölling (A), Frizington, Leadhills (GB), Aragónia-tartomány (E), Agrigento, Girgenti (I), Touissit (Marokkó), Tsumeb (Namíbia). Ásvtárs: sziderit, ankerit, magnezit, dolomit (metaszomatikus érctelepekben), kalcit, phillipsit, nátrolit, kabazit (bazalt hólyagüregeiben), kalcit, hidromagnezit, huntit (barlangokban). Felh.: finom rostos, tömeges változatait díszítőkőként hasznosítják 10 Karbonátok és nitrátok Aragonit: b{010}, k{011}, m{110}, p{111}, s{121}; a) prizmás termet; b) {110} szerinti iker; c) hármas penetrációs

iker bázismetszetben Cerusszit PbCO3 Krist.: rombos Kristályai igen változatos termetűek, lehetnek vékony vagy vastag táblásak, zömök vagy nyúlt prizmásak, tűsek, dipiramisosak, álhexagonálisak (ábra). Ikerképződés leggyakrabban {110} és {130} szerinti, az ikrek lehetnek penetrációs vagy ciklikus típusúak egyaránt. Jellegzetesek V-alakú, vagy csillag alakú ikerkristályai (ábra). Leginkább azonban vaskos, finom vagy durva szemcsés tömegek, illetve bekérgezések, porózus vagy porszerű halmazok formájában ismert. Fiz: hasadása {110} és {201} sz közepes, törése egyenetlen; K = 3–3,5; S = 6,55; rideg; színtelen, fehér, szürke, fekete (utóbbi színek elsősorban szulfidzárványoktól származnak), ritkábban halványzöld, halványkék, halványsárga; karcolási pora fehér; gyémántfényű (esetenként gyöngyház- vagy üvegfényű); átlátszó, áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: Pmcn a = 5,18; b = 8,49; c = 6,13; Z = 4. Polmikr:

színtelen, optikailag kéttengelyű, negatív Kém: ha az ásványzárványokat nem vesszük figyelembe, kémiailag általában tiszta. Csak kis mértékű helyettesítéseket figyeltek meg. Földt.-előf: tipikus másodlagos ásvány, ólomérctelepek oxidációs zónájában jelenik meg Fontosabb lelőhelyek: Szabadbattyán, Pátka, Rudabánya; Selmecbánya, Pelsőcardó, Martonháza (SK), Óradna, Rézbánya, Dognácska, Ruszkica (RO), Murcia, Linares (E), Monteponi (I), Touissit, Mibladen (Marokkó), Yuma és Red Cloud bányák, Arizona (USA), Tsumeb (Namíbia), Broken Hill (Ausztrália). Ásvtárs: anglesit, piromorfit, smithsonit, wulfenit, mimetezit, azurit, malachit, goethit. Felh.: korábban, évezredeken keresztül az ólom egyik fontos nyersanyaga volt Porát fehér festékként használták. 11 Karbonátok és nitrátok Cerusszit: b{010}, i{021}, m{110}, p{111}, x{012}; a) prizmás termet; b) dipiramisos termet; c-d) {110} szerinti penetrációs iker V. C alosztály

Vízmentes karbonátok pótanionnal Azurit-malachit-csoport Az azurit térhálós szerkezetű (OH : CO3 = 1 : 1), a malachit (OH : CO3 = 2 : 1) némiképp rétegszerkezetű. A malachitban torzult Cu(O,OH)6-oktaéderek cikkcakk alakú láncokat alkotnak, melyeket CO3 planáris csoportok kapcsolnak össze rétegekké (ábra). A rétegek között gyenge van der Waals kötőerők hatnak. A csoportba tartozó hidrocinkit és az aurikalkit viszont kifejezettebben rétegszerkezetű (brucithoz hasonló szerkezetű). Mindez a hasadásukban feltűnően tükröződik: az azurit közepesen, a malachit jól, míg az aurikalkit és hidrocinkit kiválóan hasadnak. A csoport ásványai a Föld felszínén, vagy a felszín közelében képződnek oxidációs folyamatok során, a megfelelő szulfidokból. A jellemző kation természetéből adódóan gyakran színesek (Cu, Cu–Zn), illetve gyémántfényűek (Pb). Alacsony keménység és kis stabilitás a jellemzőjük 12 Karbonátok és

nitrátok A malachit láncokból összeálló rétegszerű szerkezete, {-201} szerinti vetület. Szürke oktaéderek: Cu(O,OH)6, fekete háromszögek: CO3-csoportok. azurit malachit rosasit cinkrosasit kolwezit glaukoszferit pokrovszkit hidrocinkit aurikalkit Cu3(CO3)2(OH)2 Cu2(CO3)(OH)2 (Cu,Zn)2(CO3)(OH)2 (Zn,Cu)2(CO3)(OH)2 (Cu,Co)2(CO3)(OH)2 (Cu,Ni)2(CO3)(OH)2 Mg2(CO3)(OH)2 Zn5(CO3)2(OH)6 (Zn,Cu)5(CO3)2(OH)6 monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin Azurit Cu3(CO3)2(OH)2 Krist.: monoklin Általában formákban gazdag kristályai táblásak vagy prizmásak (ábra), olykor pedig izometrikusak, illetve romboéderszerűek. Leggyakoribb formák: {010}, {100}, {110}, {-210} Általában vaskos-tömeges vagy bekérgezések, cseppköves vagy gömbös-vesés halmazokként észlelhető. Nem ritkák porózus, likacsos és porszerű megjelenései sem. Fiz: hasadása {011} sz jó, {100} sz közepes; K = 3,5–4; S = 3,77; a kék minden árnyalatában jól

ismert, kristályai mélykék vagy azúrkék színűek, porszerű halmazai viszont világoskékek; üvegfényű (porszerű halmazai fénytelenek); áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: C21/c a = 5,00; b = 5,85; c = 10, 35; β = 92,3°; Z = 2. Polmikr: kék, optikailag kéttengelyű, pozitív; pleokroós a kék árnyalataiban Kém.: általában tiszta Földt.-előf: másodlagos eredetű, rézérctelepek oxidációs zónájának egyik leggyakoribb ásványa Legtöbbször karbonáttartalmú vizek és Cu-tartalmú ásványok, illetve Cu-tartalmú vizes oldatok és mészkő egymásra hatására képződik. Könnyen átalakul malachittá, így az azurit utáni malachit pszeudomorfózák eléggé elterjedtek Néhány fontosabb lelőhely: Rudabánya, Martonyi, Pécs (Kozári-kőfejtő), Parádfürdő; Úrvölgy, Gölnicbánya (SK), Szászkabánya, Rézbánya, Dognácska, Újmoldova (RO), Chessy (F), Cornwall (GB), Touissit (Marokkó), Tsumeb (Namíbia), Bisbee, Arizona (USA), Broken Hill

(Ausztrália). Ásvtárs: malachit, kuprit, termésréz, tenorit, kalkozin, covellin. Felh.: korábban a réz egyik fontos nyersanyaga volt Porát évezredek óta festékként hasznosítják Azurit: a{100}, c{001}, d{-243}, h{221}; táblás termet Malachit Cu2(CO3)(OH)2 Krist.: monoklin Jól fejlett kristályai ritkák, zömök vagy nyúlt prizmás termetűek Gyakoribbak tűs megjelenései, tűs kristályokból álló sugaras, legyezős, kéve alakú vagy gömbös halmazai. Ikerképződés általános, melyek penetrációs típusúak {100} szerint (ábra), vagy poliszintetikus lemezes ikrek {201} szerint. Zömmel vaskos-tömeges, olykor finom rostos szerkezettel, illetve bekérgezések gömbös-vesés vagy cseppköves felülettel (ezek színe sokszor mutat zónásságot). Fiz: hasadása {001} sz kitűnő, {010} sz jó; a vaskos tömegek sima vagy kissé kagylós törésűek; K = 3,5–4; S = 4,05; a zöld különböző árnyalataiban jelenik meg, a kristályok sötétzöld, olykor

zöldesfekete színűek, míg porszerű halmazai világoszöldek; karcolási pora világoszöld; kristályai gyémántfényűek vagy üvegfényűek, vaskos tömegei zsírfényűek, finom rostos tömegei selyemfényűek, míg földes halmazai fénytelenek; áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: P21/c a = 9,48; b = 12,03, c = 3,21; β = 98°; Z = 4. Polmikr: zöld, optikailag kéttengelyű, negatív Kém: kevés Zn, Pb, Sb és Fe jelenhet meg összetételében. Földt.-előf: rézérctelepek oxidációs zónájának leggyakoribb másodlagos réztartalmú ásványa Könnyen képződik azuritból és kupritból, így gyakran alkot pszeudomorfózát azok után. Néhány lelőhely: Rudabánya, Pécs (Kozári-kőfejtő), Martonyi, Szabadbattyán, Pátka; Úrvölgy, Libetbánya (SK), Újmoldova, Rézbánya, Szászkabánya (RO), Chessy (F), Nyizsnij Tagil és Jekatyerinburg térsége, Ural-hg. (RUS), Shaba (Zaire), Tsumeb (Namíbia), Bisbee, Arizona (USA). Ásvtárs: azurit, kuprit, termésréz,

tenorit, kalkozin, covellin, cerusszit, anglesit, smithsonit. Felh.: korábban a réz egyik fontos nyersanyaga volt Évezredek óta használják festékként, illetve díszítőkő- és ékkőipari célokra. 13 Karbonátok és nitrátok Malachit: a{100}, b{010}, m{110}, x{201}; {100} szerinti iker Hidrocinkit Zn5(CO3)2(OH)6 Krist.: monoklin Ritka, apró kristályai léc alakúak Túlnyomórészt vaskos, gélszerű, porózus vagy porszerű tömegeket alkot. Gyakori bekérgezései szalagos-sávos szerkezetűek Sokszor gömbös-vesés, cseppköves vagy oolitos megjelenésű. Fiz: kristályai {100} sz kitűnően hasadnak; a vaskos halmazok törése sima vagy kagylós, míg a porszerű tömegeké földes; K = 2–2,5; S = 4,0; fehér, szürke, halványsárga, halványibolya; karcolási pora fehér; kristályai gyöngyházfényűek, míg vaskos és földes tömegei zsírfényűek vagy fénytelenek; áttetsző, átlátszatlan; UV-fény alatt halványkék vagy halványibolya fénnyel

fluoreszkálhat. Tércsop: C2/m a = 13,85; b = 6,28; c = 5,41; β = 95,51°; Z = 2. Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, negatív Kém: kevés Cu, Pb, Ca jelenhet meg az összetételében. Földt.-előf: másodlagos ásvány, cinktartalmú ércesedések oxidációs övében jelenik meg Fontosabb lelőhelyek: Parádsasvár; Martonháza (SK), Bleiberg (A), Iglesias (I), Tsumeb (Namíbia). Ásvtárs: malachit, azurit, aurikalkit, hemimorfit, cerusszit, anglesit. Ritkaföldfém-kationnal rendelkező csoportok Számos RFF-tartalmú – OH- és/vagy F-anionokat tartalmazó – karbonátot ismerünk, melyek általános képlete a a következő komponensekkel közelíthető meg: RFF(OH,F) : CO3 : CaCO3. Ezek az ásványok mind rétegszerkezetűek. Az általános képlet komponenseinek aránya alapján három alcsoportra oszthatók: 1 : 1 : 0 = bastnäsit-csoport, 1 : 1 : 1 = szinchizit-csoport, 2 : 2 : 1 és 3 : 3 : 2 = parisit–röntgenit-csoport. A csoport ásványai jellegzetesen

alkáli magmatitokhoz kapcsolódnak. Genetikájuk szerint alapvetően kontakt metamorf, pegmatitos, illetve hidrotermás eredetűek. Pontos megkülönböztetésükhöz kémiai elemzések szükségesek. Bastnäsit-csoport bastnäsit-(Ce) bastnäsit-(Y) bastnäsit-(La) hidroxilbastnäsit-(Ce) hidroxilbastnäsit-(La) Szinchizit-csoport szinchizit-(Y) szinchizit-(Ce) szinchizit-(Nd) Parisit-röntgenit-csoport parisit-(Ce) parisit-(Nd) röntgenit-(Ce) (Ce,La)F(CO3) (Y,Ce)F(CO3) (La,Ce)F(CO3) (Ce,La)(OH,F)(CO3) (La,Ce)(OH,F)(CO3) hexagonális hexagonális hexagonális hexagonális hexagonális Ca(Y,Ce)F(CO3)2 Ca(Ce,La)F(CO3)2 Ca(Nd,La)F(CO3)2 monoklin monoklin rombos Ca(Ce,La)2F2(CO3)3 Ca(Nd,Ce,La)2F2(CO3)3 Ca2Ce3F3(CO3)5 trigonális trigonális trigonális 14 Karbonátok és nitrátok V. D alosztály Víztartalmú karbonátok pótanion nélkül Jellemzően a Föld felszínén keletkező ásványok. Szárazföldi evaporitos (sós, sziksós) kiválások jellegzetes alkotói.

Általában színtelen, fehér, finom szemcsés megjelenésűek, kis keménységűek Vízben könnyen oldódnak. Számos ritkaföldfém-tartalmú ásvány is ebbe az alosztályba tartozik, melyek elsősorban alkáli magmatitok repedéseiben jelennek meg, kései kiválásokként. Nagy ritkaságuknál fogva azonban nem teszünk közelebbi említést ezekről. trona termonátrit nátron pirssonit gaylussit Na3H(CO3)2 · 2H2O Na2CO3 · H2O Na2CO3 · 10H2O Na2Ca(CO3)2 · 2H2O Na2Ca(CO3)2 · 5H2O monoklin rombos monoklin rombos monoklin Trona Na3H(CO3)2 · 2H2O Krist.: monoklin Ritka kristályai léces és prizmás termetűek Általában finom szemcsés, porszerű, ritkábban rostos szerkezetű kiválásokként ismert talajok felszínén, sóstavak partjain. Fiz: a kristályok hasadása {100} sz kitűnő; K = 2,5–3; S = 2,11; színtelen, fehér, halványszürke, halványsárga; áttetsző, átlátszó; üvegfényű, de porszerű tömegei fénytelenek. Tércsop: C2/c a = 20,36; b = 3,48;

c = 10,29; β = 106,48°; Z = 4 Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, negatív. Földt.-előf: szárazföldi evaporitok jellemző ásványa, sóstavak partjain recens kiválás Talajok felszínén száraz klímán gyakran észlelhető. Néhány lelőhely: Nyírségben, Duna-Tisza közén számos előfordulás; Searles-tó, Borax-tó, Kalifornia (USA), Memphis (Egyiptom), Magadi-tó (Kenya), Nyassza-tó (Tanzánia), Tibet (Kína), Csád-tó (Csád). Ásvtárs: thénardit, gipsz, halit, gaylussit, mirabilit, nátron, borax, hanksit Felh.: a nátrium egyik forrása volt évezredeken keresztül, sőt egyes lelőhelyeken napjainkban is Termonátrit Na2CO3 · H2O Krist.: rombos Kristályai ritkák, táblás vagy prizmás termetűek Sokkal inkább lisztszerű kivirágzások, bekérgezések formájában jelenik meg talajfelszínen vagy sóstavak közelében. Fiz: törése földes, K = 1; S = 2,26; színtelen, fehér, halványszürke; üvegfényű vagy fénytelen; áttetsző,

átlátszatlan. Tércsop: P21ab a = 10,72; b = 5,24; c = 6,46; Z = 4. Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, negatív Földt.-előf: kivirágzás talajokon száraz éghajlaton, nagyobb felhalmozódások sós tavakban Ritkán vulkáni fumarolákban is kimutatták. Néhány lelőhely: Újfehértó, Fülöpszállás, Apaj; Vezúv (I), Halál-völgy, Searles-tó, Borax-tó, Kalifornia (USA), Egyiptom és Szudán sós tavai. Ásvtárs: trona, thénardit, gipsz, halit, gaylussit, pirssonit, nátron. Felh.: a nátrium egyik forrása volt évezredeken keresztül, leginkább a vegyipar és üvegipar hasznosítja V. E alosztály Víztartalmú karbonátok pótanionnal Az alosztály ásványai zömmel rétegszerű szerkezetűek. Ennek megfelelően sokszor pikkelyes megjelenés, kis keménység a jellemző tulajdonságaik. Általában a Föld felszínén, felszín közelében, oxidatív körülmények között képződnek. Közöttük számos olyan Mg-tartalmú ásvány található, melyek

Mg-gazdag magmatitok és metamorfitok mállása során jönnek létre. hidromagnezit artinit dipingit hidrotalkit alumohidrokalcit Mg5(CO3)4(OH)2 · 4H2O Mg2(CO3)(OH)2 · 3H2O Mg5(CO3)4(OH)2 · 5H2O Mg6Al2(CO3)(OH)16 · 4H2O CaAl2(CO3)2(OH)4 · 3H2O monoklin monoklin monoklin trigonális triklin Hidromagnezit Mg5(CO3)4(OH)2 · 4H2O Krist.: monoklin Kristályai léces vagy tűs termetűek Legtöbbször vaskos, porózus, krétaszerű, tejfölszerű vagy földes tömegek formájában jelenik meg. Fiz: a kristályok hasadása {010} sz kitűnő, míg {100} sz közepes; K = 3,5; S = 2,24; színtelen vagy fehér, karcolási pora fehér; kristályai üvegfényűek, vaskos vagy krétaszerű tömegei gyöngyházfényűek vagy fénytelenek; áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: P21/c a = 10,11; b = 8,94; c = 8,38; β = 114,5°; Z = 2. Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, pozitív Földt.-előf: alapvetően szerpentinitek mállása során képződik Esetenként barlangi kiválások

között is kimutatták. Néhány lelőhely: Budapest, József-hegyi-barlang; Tiszovica, Plavisevica, Budurásza, Valea Reabarlang (RO), Jákfalva, Jolsva (SK), Kraubat (A), Predazzo (I) Ásvtárs: dolomit, kalcit, opál, brucit, magnezit, artinit. 15 Karbonátok és nitrátok V. F alosztály Uranil-karbonátok Az alosztályban az uranil (UO2)2+ gyökökből összeálló poliéderek karbonát-anionokkal együtt alkotják a szerkezet alapvázát. Ezek az ásványok alapvetően uránérctelepek oxidációs zónájában jelennek meg Ritkaságuk miatt részletesebben nem tárgyalunk közülük egy ásványt sem. rutherfordin liebigit andersonit schröckingerit (UO2)(CO3) Ca2(UO2)(CO3)3 · (8+3)H2O CaNa2(UO2)(CO3)3 · 5-6H2O NaCa3(UO2)F(SO4)(CO3)3 · (6+4)H2O 16 rombos rombos trigonális triklin