Földrajz | Geológia » Szakáll Sándor - Ásványrendszertan, Szulfátok és rokon vegyületek

Adatlap

Év, oldalszám:2004, 15 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:138
Feltöltve:2007. december 15
Méret:206 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Szulfátok és rokon vegyületek SZAKÁLL SÁNDOR ÁSVÁNYRENDSZERTAN A kristályrajzokat készítette: Fehér Béla Hetedik rész: Szulfátok és rokon vegyületek 1 Szulfátok és rokon vegyületek VII. osztály Szulfátok (szelenátok, tellurátok; kromátok, molibdátok, volframátok) A szulfátok és rokon vegyületeik alapvetően a földkéreg felszínhez közeli részein, illetve a föld felszínén képződnek. A szulfátásványok tekintélyes számban – több mint 400 faj – ismertek a természetben, azonban közülük nagy gyakorisággal csak néhány jelenik meg (például gipsz, barit, jarosit). Az osztályba tartozó ásványokban a tetraéderes koordinációjú szulfát (SO4)2–, szelenát (SeO4)2– és tellurát (TeO4)2–, illetve kromát (CrO4)2–, molibdát (MoO4)2– és volframát (WO4)2– összetett anionok az alapvető építőelemek. A szulfátanionban az erősen polarizált S6+-kation és a négy O2–-ion között erős, kovalens jellegű

kötés van Ezeknél a vegyületeknél az összetett anion izoláltsága jelentős mértékű, tekintettel arra, hogy az összetett anion(ok) és kation(ok) közötti kötés sokkal gyengébb, mint ami az összetett anionban létezik. Így ezek a vegyületek határozottan sótermészetűek. Emiatt a szulfátásványok keménysége általában kicsi, zömmel 2–3 közötti Legtöbbjüknek az olvadáspontja is alacsony. A viszonylag ellenállóbb szerkezetek főként a nagyméretű, két vegyértékű kationokkal (például Ba, Sr, Pb) való kapcsolódással létesülnek. A kisméretű kationok viszont inkább vízmolekulákkal körülvéve épülnek a szerkezetbe A szulfátok között gyakori jelenség, hogy ugyanaz a vegyület különböző számú vízmolekulával változó szerkezeti felépítést mutat. A vas-szulfátnak például 1, 5, 6 és 7 vízmolekulával kialakított vegyületét ismerjük Az egy vegyértékű alkálifémek és a kisméretű, két vegyértékű kationok

egyszerű szulfátokat alkotnak, melyek gyenge kötésű szerkezetek. A három vegyértékű kationok alapvetően víztartalmú, vagy (OH)-tartalmú vegyületekben szerepelnek. Különböző, 1, 2 vagy 3 vegyértékű kationok egy szerkezetbe való épülésekor kettős, vagy összetett szulfátok képződnek. Gyakran olyan pótanionos vegyületek is létrejönnek, melyekben a szulfát-anion mellett, vele hasonló méretű foszfát-, vagy arzenátanion épül a szerkezetbe. Rendszerezésük alapvetően a víztartalom, illetve a pótanionok hiánya vagy jelenléte alapján történik. Külön alosztályba tartoznak a kromátok, molibdátok és volframátok és az uranil-gyököt tartalmazó vegyületek. VII. A alosztály Vízmentes szulfátok pótanion nélkül Az alkálifémek és alkáliföldfémek szulfátjai zömmel kis keménységűek, vízben egy részük könnyen oldódik. Az anhidritet kivéve kis mennyiségben fordulnak elő tengeri vagy szárazföldi evaporitokban

(sótelepekben). A baritcsoport tagjai emellett hidrotermás képződményekben is otthonosak Az anhidrit szerkezete torzult kősórácsként minősíthető, melyben a Ca2+- és (SO4)2–-ionok a Na+- és Cl–-ionok helyét foglalják el. A Ca2+-ionokat megközelítően egyenlő távolságban 4 + 4 O2–-ion veszi körül (dodekaéder alakot formázva). A „Ca-dodekaéderek” és az SO4tetraéderek három, egymásra merőleges irányban – (001), (100) és (010) – láncokat alkotnak (ábra) Ennek a szerkezetnek megfelelően az anhidrit hasadása kockaszerű alakzatot eredményez, hiszen három, egymásra merőleges irányban észlelhető jó hasadás. Az anhidrit szerkezete: „Ca-dodekaéderek” és SO4-tetraéderek három, egymásra merőleges irányban – {001}, {100} és {010} – láncokat alkotnak. 2 Szulfátok és rokon vegyületek Egy lánc az anhidrit szerkezetéből: Ca-dodekaéderek (szürke) és SO4-tetraéderek (fekete) összekapcsolódása. thénardit

anhidrit glauberit aftitalit langbeinit mascagnin α-Na2SO4 CaSO4 Na2Ca(SO4)2 K2Na2(SO4)2 K2Mg2(SO4)3 (NH4)2(SO4) rombos rombos monoklin trigonális köbös rombos Thénardit α-Na2SO4 Krist.: rombos Kristályai táblásak vagy dipiramisosak Fontosabb formák: {010}, {110}, {101} és {111} Általában porózus bekérgezések, porszerű kivirágzások, lisztszerű hintések. Fiz: hasadása {010} sz kitűnő, {101} sz közepes; törése egyenetlen; K = 2,5–3, S = 2,66; színtelen, fehér, halványsárga, halványbarna, szürke; üvegfényű, áttetsző, átlátszatlan; íze sós. Tércsop: Fddd a = 9,82; b = 12,30; c = 5,86; Z = 8 Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, pozitív. Kém: összetétele az elméletivel legtöbbször egyezik Csak minimális K, Mg, Ca és Cl ismertek az elemzések alapján, zömmel feltehetően mint szennyeződések. Földt.-előf: elsősorban szárazföldi (tavi) evaporitokban jelenik meg Sós tavak partján, környezetében, elsősorban száraz

régiókban igen közönséges ásványi kiválás minden kontinensen. Sziksós talajok felszínén is nagy gyakoriságú recens kiválás. Olykor lávák felszínén vagy fumarolák képződményei között is megtalálható Fontosabb lelőhelyek: Duna-Tisza köze, Nyírség vidéke; Lago Espartinus (E), szóda-tavak (Egyiptom, Szudán), Searles-tó, Colorado (USA), Atacama-sivatag (Chile), Ross-sziget (Antarktisz). Ásvtárs: termonátrit, mirabilit, gipsz, halit Anhidrit CaSO4 Krist.: rombos Kristályai kockaszerűek, táblásak vagy koporsó alakúak Inkább azonban vaskos, durva szemcsés, pátos, finom szemcsés, illetve rostos tömegek formájában jelenik meg. Gyakoribb formák: {001}, {010}, {110}, {102}, {011}, {111} és {100}. Ikerképződés {011} és {120} sz ismert Fiz: hasadása {010} sz kitűnő, {100} sz tökéletlen, {001} sz. jó, ennek alapján jellegzetes, álhexaéderes hasadást mutat; törése egyenetlen; K = 3,5, S = 2,98; színtelen, fehér, halványkék,

halvány rózsaszín, halványzöld, szürke, barna; karcolási pora fehér; üveg- vagy gyöngyházfényű. Tércsop.: Cmcm a = 6,99; b = 6,99; c = 6,24; Z = 4 Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, pozitív Kém: általában kémiailag tiszta, csupán 1% alatti Ba vagy Sr helyettesítés ismeretes. Vált: mirigykő (mirigyszövet módjára erősen meggyűrődött anhidrit utáni gipsz). Földt.-előf: tengeri evaporitok egyik legfontosabb ásványa (vízfelvétellel a felszínközelben könnyen átalakul gipsszé): Alsótelekes, Perkupa; Wieliczka, Bochnia (PL), Aknaszlatina (UA), Vízakna (RO), Stassfurt (D), Hall (A). Kis mennyiségben hidrotermás telérekben és vulkáni exhalációkban is megjelenik: Recsk; Kapnikbánya (RO), Vezúv (I). Ásv.társ: gipsz, halit, glauberit, dolomit, kalcit Felh.: talajjavítás, építőipar, vegyipar 3 Szulfátok és rokon vegyületek Anhidrit: r{101}, s{011}, a{100}, b{010}, c{001}, f{131}; a) koporsó alakú termet (stassfurti

típus); b) kockaszerű termet (alpesi típus) Glauberit Na2Ca(SO4)2 Krist.: monoklin Kristályai változatos termetűek: táblásak, dipiramisosak, prizmásak Gyakoribb formák: {001}, {010}, {100}, {110} és {111}. Gyakrabban vaskos, finom szemcsés, rostos halmazok, de előfordul gumók, bekérgezések formájában is. Fiz: hasadása {001} sz kitűnő, {110} sz közepes; törése egyenetlen; K = 2,5–3, S = 2,75–2,85; színtelen, fehér, szürke, halványsárga, rózsaszín; karcolási pora fehér, üvegfényű, kitűnő hasadási felületén gyöngyházfényű; átlátszó, áttetsző, íze sós-keserű. Tércsop: C2/c a = 10,12; b = 8,30; c = 8,53; β = 112,20°; Z =4 Pol.mikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, negatív Kém: összetétele sokszor eltér az elméletitől, bár alapvetően csak a képletben jelzett elemek mennyiségében. Földt.-előf: változatos, de alapvetően üledékes környezetekben képződik, így tengeri és szárazföldi (tavi) evaporitokban,

sivatagi régiók nitrát- és boráttelepeiben, illetve kisebb mennyiségben vulkáni utóműködés fumaroláiban. Fontosabb lelőhelyek: Perkupa; Lorraine (F), Stassfurt (D), Searles-tó, Colorado (USA), Atacama-sivatag (Chile). Ásvtárs: halit, anhidrit, gipsz, thénardit Glauberit: c{001}, f{111}, m{110}; táblás termet Barit-csoport A csoport névadója a barit az egyik leggyakoribb szulfátásvány. Tekintettel arra, hogy a Ca2+-ion sokkal kisebb méretű, mint a Ba2+-ion, a barit szerkezete lényegesen különbözik az anhidrittól. A Ba2+ ionok az SO4-tetraéderek között helyezkednek el (ábra). Minden Ba2+-ion 12 O2–-ionnal van koordinálva, melyek egyébként 7 (SO4)2–-anionhoz tartoznak. A hasonló ionméret miatt a Ba2+ és Sr2+ között folyamatos elegyedés lehetséges (korlátlanul képeznek szilárd oldatot). Kristályaik termete legtöbbször táblás, illetve zömök prizmás Más fizikai tulajdonságaikban is igen hasonlóak (kivéve a sűrűséget), így

pontos megkülönböztetésükhöz kémiai elemzés szükséges. A barit szerkezete (b-tengelyre merőleges nézet): a bárium-ionok (fekete körök) a SO4-tetraéderek között foglalnak helyet. A szaggatott vonal a {001} szerinti kitűnő hasadást jelöli 4 Szulfátok és rokon vegyületek barit cölesztin anglesit BaSO4 SrSO4 PbSO4 rombos rombos rombos Barit BaSO4 Krist.: rombos Kristályai változatos termetűek: táblásak, lemezesek, prizmásak, lécesek, izometrikusak, formákban gazdagok. Leggyakoribb formák: {001}, {010}, {110}, {102}, {011}, {111}, {100}, {211} Kristályai gyakran alkotnak legyezős, gömbös, sugaras vagy rozetta alakú aggregátumokat. Legtöbbször vaskos, pátos, de lehet rostos, gumószerű, gömbös-vesés, cseppköves és földes is. Epitaxiálisan összenőhet anglesittel, cölesztinnel vagy witherittel Fiz.: hasadása {001} sz kitűnő, {210} sz jó, {010} sz közepes; törése egyenetlen, rideg; K = 2,5–3,5, S = 4,50; színtelen,

fehér, sárga, barna, szürke, fekete, vörös, kék; karcolási pora fehér; üvegfényű, a kiváló hasadási felületén gyöngyházfényű; átlátszó, áttetsző; UV-fény alatt fluoreszkálhat. Tércsop: Pnma a = 8,88; b = 5,45; c = 7,15; Z = 4 Pol.mikr: színtelen, színezett változatok enyhén pleokroósak; optikailag kéttengelyű, pozitív Kém: a Ba-ot legtöbbször Sr helyettesíti (cölesztinnel feltehetően teljes szilárd oldatsort képezhet). Kisebb mennyiségben Ca és Pb lehet a szerkezetben. Vált: wolnyn (c-tengely szerint nyúlt prizmás kristályok), sivatagi rózsa (homokzárványos, táblás kristályok rózsa alakú rozettás összenövése), szferobarit (szferolitos szerkezetű gömbös megjelenés). Földt-előf.: nagy elterjedtségű hidrotermás telérekben, üledékes körülmények között, illetve metaszomatikus ércesedésekben. Néhány ismertebb lelőhely: Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Recsk, Pátka, Sukoró, Budapest, Bajna; Kapnikbánya,

Felsőbánya (RO), Selmecbánya, Körmöcbánya, Ötösbánya, Rozsnyó (SK), Alston Moor, Frizington (GB). Ásvtárs: kalcit, dolomit, fluorit, kvarc, galenit, szfalerit Felh.: vegyipar, mélyfúróipar, festékgyártás, papíripar, a bárium legfontosabb ásványa Barit: c{001}, d{102}, m{110}, o{011}, a{100}, l{210} a) táblás termet; b) c-tengely szerint prizmás termet (wolnyn); c) a-tengely szerint prizmás termet Cölesztin SrSO4 Krist.: rombos Kristályai táblásak, prizmásak vagy izometrikusak Gyakoribb formák: {001}, {010}, {110}, {102}, {011}, {111}. A kristályok gyakran alkotnak legyezős, gömbös vagy rozettás aggregátumokat Sokszor vaskos, rostos, szemcsés, esetenként földes. Epitaxiálisan összenőhet anglesittel és barittal Fiz: hasadása {001} sz kiváló, {210} sz jó; törése egyenetlen, rideg; K = 3–3,5, S = 3,97; színtelen, fehér, égkék, halványkék, barna, szürke; karcolási pora fehér; üvegfényű, a kiváló hasadási felületén

gyöngyházfényű; átlátszó, áttetsző; UV-fény alatt sokszor fluoreszkál. Tércsop.: Pnma a = 8,37; b = 5,35; c = 6,87; Z = 4 Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, pozitív Kém: a Sr-ot legtöbbször Ba helyettesíti, a barittal feltehetően teljes szilárd oldatsort képezhet. Kisebb mennyiségben Ca és Pb lehet a szerkezetben. Földt.-előf: üledékes környezetekben változatos módon jelenik meg (evaporitokban, kéntelepekben, karbonátos kőzetekben, homokkövekben, széntelepekben, urántelepekben). Tengervízből közvetlenül kiválik Hidrotermás telérekben kisebb mennyiségben ismert. Fontosabb lelőhelyek: Gyöngyösoroszi, Kővágószőlős, Pécs-Vasas, Mogyorósbánya; Úrvölgy (SK), Bács, Koppánd (RO), Machów (PL), Girgenti, Caltanisetta (I), Tunézia, Marokkó, Mexikó, Madagaszkár. Ásvtárs: barit, kalcit, , stroncianit, terméskén Felh.: a vegyiparban sokféle módon hasznosítják A stroncium legfontosabb ásványa 5 Szulfátok és

rokon vegyületek Cölesztin: c{001}, d{102}, l{104}, m{110}, o{011}; prizmás termet Anglesit PbSO4 Krist.: rombos Kristályai prizmásak, táblásak vagy dipiramisos termetűek Gyakoribb formák: {001}, {010}, {110}, {102}, {011}, {111}. Vaskos, szemcsés, sokszor bekérgezéseket alkot galeniten Epitaxiálisan összenőhet barittal és galenittel. Fiz: hasadása {001} sz kiváló, {210} sz jó; törése egyenetlen, rideg; K = 2,5–3, S = 6,38; színtelen, fehér, sárga, barna, halványkék, szürke, fekete; karcolási pora fehér; gyémántfényű; átlátszó, áttetsző; UV-fényben fluoreszkálhat. Tércsop: Pnma a = 8,48; b = 5,39; c = 6,95; Z = 4 Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, pozitív Kém.: a Pb-t kis mennyiségben Ca és Ba helyettesítheti Gyakran pszeudomorfóza galenit után Földt.-előf: másodlagos ásvány, ólomércesedések oxidációs zónájának jellegzetes tagja, elsősorban galenit átalakulásából képződik: Rudabánya, Szabadbattyán;

Felsőbánya (RO), Leadhills, Lanark, Matlock, Anglesey-sz. (GB), Bleiberg (A), Monteponi (I), Touissit (Marokkó), Tsumeb (Namíbia). Ásvtárs: barit, cerusszit, malachit, terméskén Anglesit: c{001}, d{102}, l{104}, m{110}, o{011}; prizmás termet VII. B alosztály Vízmentes szulfátok pótanionnal Ebben az alosztályban az állandó szulfát-anion mellett másik anion is megjelenik. Ez lehet (OH)–-, (PO4)2–-, vagy (CO3)2–-csoport, de lehetnek egyszerű anionok, mint a halogenidek (F–, Cl–). Sok olyan ásvány található közöttük, melyekben a kation Cu2+ vagy Pb2+. Ezek legtöbbször érctelepek oxidációs zónáiban képződnek: például a brochantit, antlerit és linarit. Az alosztály leggyakoribb ásványai azonban az alunit-csoportba tartoznak A csoport két legfontosabb ásványa közül az alunit széles elterjedésű az alacsony hőmérsékletű hidrotermás kiválások között, míg a jarosit és rokon ásványok az oxidatív üledékes körülményeket

kedvelik, bárhol, ahol pirit vagy markazit mállik jarosit is képződhet. brochantit antlerit linarit kaledonit lanarkit Cu4(OH)6(SO4) Cu3(OH)4(SO4) PbCu(OH)2(SO4) Pb7Cu2(OH)6(CO3)3(SO4)3 Pb32O(SO4) monoklin rombos monoklin rombos monoklin Brochantit Cu4(OH)6(SO4) Krist.: monoklin Kristályai prizmásak, tűsek, táblásak Fontosabb formák: {001}, {010}, {100}, {110} és {111} Ikrek {100} szerint. Gyakrabban vaskos, szemcsés vagy bekérgezés Fiz: hasadása {100} sz kitűnő; törése egyenetlen; K = 3,5–4, S = 3,97; smaragdzöld, sötétzöld; karcolási pora világoszöld; üvegfényű, áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: P21/a a = 13,08; b = 9,85; c = 6,02; β = 103,37°; Z = 4. Polmikr: halványzöld; optikailag kéttengelyű, negatív Földt.-előf: rézércesedések oxidációs övének jellegzetes ásványa: Rudabánya; Szászkabánya, Vaskő, Dognácska Rézbánya (RO), Úrvölgy, Libetbánya (SK), Rio Tinto (E), Gumesevszk, Ural-hg. (RUS), Tsumeb (Namíbia),

Atacamasivatag (Chile) Ásvtárs: malachit, azurit, antlerit, linarit, kaledonit Alunit-csoport Két vagy több kationnal, illetve az (OH)– és (SO4)– összetett anionokkal jellemezhető ásványok, melyek rétegszerű szerkezettel rendelkeznek. A csoportra jellemző, hogy az Al és Fe melletti kationpozíciókban jelentős helyettesítések történhetnek. A K-ot a jarosit-szerkezetben például Ag vagy Pb helyettesítheti, akár teljes mértékben is: ezek az ásványok az argentojarosit és plumbojarosit. Az alunitban a K-ot legtöbbször Na helyettesíti Ha a Na mennyisége nagyobb, mint a K, akkor az ásvány neve nátroalunit. 6 Szulfátok és rokon vegyületek A csoport tagjai tipikus rétegszerkezetűek. Az alunitnál az Al(OH)4O2-oktaéderek csúcsukkal összekapcsolódva alkotnak rétegeket, melyek jellegzetesen hármas és hatos szimmetriát mutatnak. Ezekben helyezkednek el az SO4-tetraéderek és a K-ionok (ábra). Szerkezetüknek megfelelően a csoport tagjai

trigonális rendszerben kristályosodnak és a {0001} szerint kitűnően vagy jól hasadnak. Zömmel oxidatív körülmények között képződnek, szulfidok mállásának eredményeként. Kristályaik romboéderes vagy táblás termetűek Leggyakrabban azonban földes bevonatok, vagy hintések. A csoportból az alunit és jarosit igen elterjedt ásványok Az alunit szerkezete (c-tengelyre merőleges nézet). Al-(OH)4O2-oktaéderek (szürke), SO4-tetraéderek (fekete) és Kionok (fehér körök) által alkotott réteg alunit nátroalunit ammónioalunit jarosit nátrojarosit ammóniojarosit hidróniumjarosit argentojarosit plumbojarosit KAl3(SO4)2(OH)6 NaAl3(SO4)2(OH)6 (NH4)Al3(SO4)2(OH)6 KFe3+3(SO4)2(OH)6 NaFe3+3(SO4)2(OH)6 (NH4)Fe3+3(SO4)2(OH)6 (H3O)Fe3+3(SO4)2(OH)6 AgFe3+3(SO4)2(OH)6 PbFe3+6[(SO4)2(OH)6]2 trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális Alunit KAl3(SO4)2(OH)6 Krist.: trigonális Kristályai romboéderes

vagy táblás termetűek Fontosabb formák: {0001}, {01-12}, {10-11} Általában finom kristályos, szemcsés, pikkelyes vagy földes halmazok. Fiz: hasadása {0001} sz kitűnő, {01-12} sz rossz; törése egyenetlen, rideg; K = 3,5–4, S = 2,6–2,9; színtelen, fehér, halványsárga, szürke, rózsaszín, halványzöld; karcolási pora fehér; üvegfényű, a kitűnő hasadási felület gyöngyházfényű; átlátszó, áttetsző. Tércsop: R-3m a = 6,97; c = 17,27; Z = 3. Polmikr: színtelen, optikailag egytengelyű, pozitív Kém: a K-ot leggyakrabban Na helyettesíti, feltehetően teljes szilárd oldatsor létezik az alunit és nátroalunit között. Földt.-előf: elterjedt ásvány, mely vulkáni utóműködési folyamatok (szolfatára-működés) során képződik vulkanitok földpátjának elbomlásából. Az ún alunitosodást a legtöbbször kovásodás és kaolinosodás kíséri Gyakran pirit vagy markazit mállása során jön létre. Fontosabb lelőhelyek: Telkibánya,

Nadap, Sárszentmiklós, Legyesbénye, Erdőbénye, Gánt, Halimba, Iszkaszentgyörgy; Verespatak, Kapnikbánya, Turc (RO), Beregszász, Nagymuzsaly, Nagybégány (UA), Tolfa (I). Ásvtárs: kvarc, kaolinit, halloysit, goethit, opál Felh.: régebben timsót főztek alunitos kőzetekből (például Parádfürdő, Nagymuzsaj) Ma a kálium- és alumíniumtartalma miatt bányásszák Alunit: c{0001}, r{10-11}; romboéderes termet 7 Szulfátok és rokon vegyületek Jarosit KFe3(SO4)2(OH)6 Krist.: trigonális Kristályai romboéderes (hexaéderhez közel állóak) vagy táblás termetűek Gyakoribb formák: {0001}, {01-12}, {10-11}. Legtöbbször finom kristályos, szemcsés, földes és porszerű halmazok, illetve bekérgezések, konkréciók. Fiz: hasadása {0001} sz jó; törése egyenetlen; K = 2,5–3,5, S = 2,9–3,3; halványsárga, narancssárga, barna; karcolási pora halványsárga; üvegfényű, törési felülete gyantafényű; áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: R-3m a

= 7,30; c = 17,26; Z = 3. Polmikr: halványsárga, erősen pleokroós; optikailag egytengelyű, negatív Kém: a Fe-t legtöbbször Al helyettesíti, feltehetően szilárd oldatsor létezik a jarosit és alunit között. A K helyettesítői lehetnek: Na, Pb, Ag, NH4, H3O, Cu. Ezek a helyettesítések az említett elemek dominanciája esetén átvezetnek a plumbojarosit, nátrojarosit stb. felé Földt.-előf: széles elterjedésű ásvány szulfidos érctelepek oxidációs zónájában, illetve minden pirit- vagy markazithintéses kőzetben, melyben a szulfidok mállása erőteljesen megindult. Néhány lelőhely: Rudabánya, Telkibánya, Gyöngyösoroszi, Sárszentmiklós, Lovasberény, Gadna, Irota; Körmöcbánya, Aranybánya, Szomolnok (SK), Barranco Jaroso (E). Ásvtárs: goethit, hematit, rozenit, szomolnokit, gipsz Jarosit: c{0001}, r{10-11}, e{01-12}; táblás termet VII. C alosztály Víztartalmú szulfátok pótanion nélkül Az alosztály leggyakoribb ásványa a gipsz.

Ennek szerkezetében a (010) síkkal párhuzamos rétegek vannak, melyekben az (SO4)2–-összetett anionok erősen kötődnek a Ca2+-kationokhoz. Ezeket a rétegeket vízmolekulákból álló rétegek választják el egymástól. A vízmolekulák által létrejött rétegek egymással gyenge hidrogén-kötésekkel kapcsolódnak. Innen származik a gipsz (010) síkkal párhuzamos kiváló – a csillámokkal vetekedő minőségű – hasadása A gipsz és rokonságán kívül az alábbi nagyobb csoportokat lehet megkülönböztetni (az egyes csoportokon belül csak a leggyakoribbakat tárgyaljuk részletesen). Az ún. gálic-félékben egy-egy fém szerepel kationként (rézgálic, vasgálic stb) Ezeknél ugyanolyan víztartalommal monoklin és rombos sorozat is előfordulhat. Az ún timsó-félékben viszont két kation is megjelenik a szerkezetben, melyek közül az egyik az Al3+. Ezek nagy víztartalmukkal tűnnek ki Végül ismert olyan rokonság is, ahol szintén két kation van a

szerkezetben, de az egyik általában a Mg2+, ez a blödit és pikromerit rokonsága. Szerkezetükben legtöbbször M(H2O)x-oktaéderek (ahol M a kation, melyeket oktaéderesen H2O molekulák vesznek körül) és SO4-tetraéderek összekapcsolódásából rétegek és láncok jönnek létre. Az egyes láncokat, illetve rétegeket legtöbbször hidrogén-kötések kötik össze. Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos szerkezetekben a vízmolekulák egy része nem kötődik szorosan kationokhoz, hanem mintegy „szabadon” helyezkedik el. Ennek a szerkezetnek megfelelően ezek az ásványok egységesen kis keménységűek, vízben oldódnak és kis stabilitásúak: vizüket többé-kevésbé hamar elveszítik, tehát könnyen „kiszáradnak” és porszerű halmazokká esnek szét. Az alábbi táblázatos felsorolás a kationok méretét (a közepestől a nagyméretű irányába), illetve a víztartalom nagyságát (kis víztartalomtól a nagy víztartalomig) veszi alapul. A gipsz

szerkezete (c-tengelyre merőleges nézet): a függőleges pontozott vonalak a kitűnő hasadás síkjait jelölik. A szaggatott vonalak az elemi cella határai. 8 Szulfátok és rokon vegyületek Kieserit-csoport A csoport ásványai egy kristályvizet tartalmaznak és hasonló szerkezetűek. Általában ércesedések oxidációs zónájában fordulnak elő, kivéve a kieseritet, amely evaporitokban otthonos. kieserit szomolnokit szmikit gunningit MgSO4 • H2O FeSO4 • H2O MnSO4 • H2O ZnSO4 • H2O monoklin monoklin monoklin monoklin Szomolnokit FeSO4 • H2O Krist.: monoklin Kristályai dipiramisos vagy táblás termetűek Sokkal gyakrabban alkot bekérgezéseket, hintéseket, gömbös halmazokat vagy porszerű bevonatokat. Fiz: nem hasad, törése egyenetlen; K = 2,5, S = 3,03–3,07; színtelen, rózsaszín, sárga, vörösesbarna; üvegfényű, áttetsző, átlátszó. Tércsop: C2/c a = 7,62; b = 7,47, c = 7,12; β = 115,85°; Z = 4. Pol mikr: színtelen, optikailag

kéttengelyű, pozitív Kém: a Fe-t kis mennyiségben Cu, Mn, Zn helyettesítheti Magasabb víztartalmú Fe-szulfátokból vízvesztéssel is létrejöhet. Földt.-előf: szulfidos érctelepek oxidációs zónájában elterjedt ásvány, legtöbbször pirit vagy markazit mállása során képződik: Recsk, Nagybörzsöny; Szomolnok, Selmecbánya (SK), Iacobeni (RO). Ásvtárs: melanterit, gipsz, jarosit, copiapit, rozenit. Starkeyit-csoport starkeyit MgSO4 • 4H2O rozenit FeSO4 • 4H2O boyleit ZnSO4 • 4H2O ilesit MnSO4 • 4H2O monoklin monoklin monoklin monoklin Rozenit FeSO4 • 4H2O Krist.: monoklin Finom szemcsés, vagy rostos halmazok (rostosból álló girbe-gurba aggregátumok), porózus bekérgezések. Fiz: nem hasad; K = 1–2, S = 2,19; fehér színtelen, üvegfényű Tércsop: P21/c a = 5,80; b = 13,65; c = 7,98; β = 90,43°; Z = 4. Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, negatív Kém: vízben oldódik Földt.-előf: pirit vagy markazit mállásának egyik

gyakori terméke Legtöbbször más szulfátokkal szoros együttesben jelenik meg: Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Nagybörzsöny, Miskolc-Lyukóbánya, Lesenceistvánd; Ornak-masszívum, Magas-Tátra (PL), Alsósajó, Szomolnok (SK), Felsőbánya, Herzsabánya (RO). Ásvtárs: halotrichit, melanterit, szomolnokit, copiapit, gipsz. Pentahidrit-csoport pentahidrit MgSO4 • 5H2O sziderotil FeSO4 • 5H2O kalkantit CuSO4 • 5H2O triklin triklin triklin Kalkantit CuSO4 • 5H2O Krist.: triklin Kistályai táblásak vagy prizmásak (a természetben ritkák, szintetikusan könnyen lehet növeszteni) Sokkal inkább bekérgezések, rostos, gömbös-vesés, cseppköves vagy szemcsés halmazok formájában jelenik meg. Fiz: hasadása rossz, törése egyenetlen; K = 2,5, S = 2,28; égkék, sötétkék, zöldeskék, karcolási pora fehér, üvegfényű, átlátszó, áttetsző. Tércsop: P-1 a = 6,11; b = 10,67; c = 5,95; α = 97,58°, β = 107,17°, γ = 77,55°; Z = 2 Polmikr: halványkék,

optikailag kéttengelyű, negatív. Kém: legtöbbször Fe helyettesíti a Cu-t, illetve kisebb mértékben még Mg, Mn és Zn. Vízben oldódik Földt.-előf: rézérctelepek oxidációs zónájában otthonos szulfát Arid körülmények között nagyobb mennyiségben is felszaporodhat. Bányavizekben oldott állapotban lévő Cu-szulfát legtöbbször kalkantitként, bekérgezések, cseppköves halmazok formájában válik ki bányavágatok falán vagy faácsolatokon. Fontosabb lelőhelyek: Recsk, Rudabánya; Újmoldova, Szászkabánya, Rézbánya (RO), Úrvölgy, Szomolnok, Selmecbánya (SK), Rammelsberg, Goslar (D), Rio Tinto (E), Ciprus, Chile. Ásvtárs: melanterit, copiapit, antlerit, malachit, gipsz, goethit 9 Szulfátok és rokon vegyületek Kalkantit: a{100}, b{010}, l{2-10}, m{1-10}, p{111}, t{110}, vastag táblás termet Hexahidrit-csoport hexahidrit MgSO4 • 6H2O ferrohexahidrit FeSO4 • 6H2O nikkelhexahidrit NiSO4 • 6H2O bianchit ZnSO4 • 6H2O

Melanterit-csoport melanterit FeSO4 • 7H2O mallardit MnSO4 • 7H2O cinkmelanterit ZnSO4 • 7H2O boothit CuSO4 • 7H2O monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin Melanterit FeSO4 • 7H2O Krist.: monoklin Kristályai izometrikus, zömök prizmás vagy áloktaéderes termetűek Gyakoribb formák: {001}, {010}, {101} és {111}. Rendszerint bekérgezések, rostos, gömbös, cseppköves vagy szemcsés halmazok formájában jelenik meg. Fiz: hasadása {001} sz kitűnő, {010} sz közepes; törése egyenetlen; K = 2, S = 1,89; színtelen, fehér, zöld, kékeszöld, zöldeskék (a kék árnyalat annál kifejezettebb, minél több Cu jelenik meg a szerkezetben); karcolási pora fehér, üvegfényű; áttetsző, átlátszó; fény hatására és száraz levegőben kiszáradva sárgás és átlátszatlan lesz. Íze édeskés, összehúzó sajátságú. Tércsop: P21/c a = 14,07; b = 6,50; c = 11,05; β = 105,60°, Z = 4 Polmikr: színtelen, optikailag

kéttengelyű, pozitív vagy negatív. Kém: számos két vegyértékű kation helyettesítheti a vasat, például Cu, Mg, Zn, Co, Ni és Mn. Teljes elegyedés feltehetően a kalkantit irányába létezik Vízben oldódik Vált: pisanit (Cutartalmú), kirovit (Mg-tartalmú) Földt.-előf: pirit, markazit vagy más Fe-tartalmú szulfidok mállásából gyakran képződő szulfát Legnagyobb mennyiségben érctelepek oxidációs zónájában, felhagyott bányavágatokban és meddőhányókon jelenik meg más szulfátokkal szoros együttesben. Bányavizekben oldott állapotban lévő Fe-szulfát legtöbbször melanteritként, bekérgezések és cseppköves halmazok formájában válik ki bányavágatok falán vagy faácsolatokon. Fontosabb lelőhelyek: Recsk, Nagybörzsöny, Rudabánya; Felsőbánya, Nagyág, Újmoldova (RO), Körmöcbánya, Veresvágás, Úrvölgy (SK). Ásvtárs: copiapit, rozenit, kalkantit, halotrichit, gipsz, alunogén Melanterit: b{101}, c{001}, m{110}, o{011},

q{221}, t{-101}, w{103} 10 Szulfátok és rokon vegyületek Epsomit-csoport epsomit MgSO4 • 7H2O goslarit ZnSO4 • 7H2O morenozit NiSO4 • 7H2O rombos rombos rombos Epsomit MgSO4 • 7H2O Krist.: rombos Kristályai ritkák, zömök prizmásak Rendszerint rostos szerkezetű bekérgezések, gömbös, cseppköves vagy tűs-szálas, hajszerű halmazok (hajsó), illetve földes és lisztszerű hintések. Fiz: hasadása {010} sz kitűnő, {101} sz. közepes; törése egyenetlen; K = 2–2,5, S = 1,677; színtelen, fehér, rózsaszín, halványzöld; üvegfényű, selyemfényű, vagy fénytelen, áttetsző, átlátszó. Íze sós-keserű (keserűsó) Tércsop: P212121 a = 11,86; b = 11,99; c = 6,85; Z = 4 Pol.mikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, negatív Kém: teljes szilárd oldatot alkot a goslarittal és morenozittal Korlátozott mértékben még Mn, Fe, Cu és Co helyettesítheti a Mg-ot. Vízben oldódik Vált: fauserit (Mn-tartalmú) Földt.-előf: széles

elterjedésű felhagyott bányavágatokban, mészkő- és dolomit-külfejtésekben, érctelepek oxidációs zónájában. Gyakran előfordul barlangokban, tengeri vagy szárazföldi evaporitokban is Fontosabb lelőhelyek: Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Tatabánya, Tokod; Úrvölgy, Hodrusbánya (SK), Epsom (GB). Ásvtárs: starkeyit, hexahidrit, mirabilit, gipsz. Felh.: a magnézium egyik nyersanyaga Epsomit: l{1-11}, m{110}, z{111}; prizmás termet Halotrichit-csoport halotrichit FeAl2(SO4)4 • 22H2O pickeringit MgAl2(SO4)4 • 22H2O apjohnit MnAl2(SO4)4 • 22H2O dietrichit ZnAl2(SO4)4 • 22H2O bilinit Fe2+Fe3+2 (SO4)4 • 22H2O monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin Halotrichit FeAl2(SO4)4 • 22H2O Krist.: monoklin Kristályai tűs alkatúak és általában finom szálas-rostos, hajszerű vagy tűs-sugaras halmazok formájában jelennek meg (hajsó). Fiz: nem hasad, törése egyenetlen; K = 1,5, S = 1,89; színtelen, fehér, sárgás, vöröses; karcolási pora fehér;

üvegfényű, selyemfényű; áttetsző, átlátszó. Tércsop: P2/m a = 20,51; b = 24,29; c = 6,17; β = 101°; Z = 4. Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, negatív Kém: általában az elméletihez hasonló összetételű, tiszta. A vasat legtöbbször Mg helyettesítheti, feltehetően teljes szilárd oldatsor létezik a pickeringit felé Földt.-előf: széles elterjedésű, pirit/markazit mállása során képződik A legkülönbözőbb kőzetek repedéseiben kivirágzik, de legnagyobb mennyiségben ércbányák vagy szénbányák vágatainak falán jelenik meg: Recsk, Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Tokod, Esztergom, Salgótarján; Selmecbánya, Szomolnok, Veresvágás (SK). Vulkáni utóműködés során a szolfatárás kiválások jellemző ásványai: Torja, Timsós-barlang (RO), Pozzuoli (I). Ásvtárs: pickeringit, gipsz, epsomit, jarosit, goethit. Timsó-csoport nátriumtimsó káliumtimsó tschermigit NaAl(SO4)2 • 12H2O KAl(SO4)2 • 12H2O (NH4)Al(SO4)2 • 12H2O

köbös köbös köbös 11 Szulfátok és rokon vegyületek Blödit-pikromerit-csoport blödit Na2Mg(SO4)2 • 4H2O leonit K2Mg(SO4)2 • 4H2O pikromerit K2Mg(SO4)2 • 6H2O Gipsz-csoport gipsz CaSO4 • 2H2O bassanit CaSO4 • 0,5H2O monoklin monoklin monoklin monoklin monoklin Gipsz CaSO4 • 2H2O Krist.: monoklin Kristályai {010} sz táblásak, {110} és {111} sz zömök vagy nyúlt prizmásak, tűsek A prizmalapok sokszor erősen rostozottak. Gyakoriak lencse alakú kristályai, melyeken a {111} és {-103} formák görbült lapokkal fejlődnek ki. Elterjedtek rozetta alakú aggregátumai, melyek konkréciók formájában találhatók Kőzetalkotó mennyiségben vaskos, finom vagy durva szemcsés, rostos. Jellegzetesek kontakt és penetrációs ikrei; {100} sz fecskefark alakú, {101} sz. lepke vagy szív alakú ikrek (ún párizsi iker) Fiz: hasadása {010} sz kitűnő, szinte a csillámokkal vetekedő minőségű, {100} és {011} sz. jó; a hasadási lemezek

hajlíthatók, de nem rugalmasak; a (010) sík egyúttal transzlációs sík (emiatt kristályai olykor görbültek, hullámosak vagy csavarszerűen torzultak); K = 2; S = 2,31; színtelen, fehér, zárványok miatt azonban sokszor sárgás, barnás, vöröses, szürkés vagy fekete; karcolási pora fehér, üvegfényű, hasadási felülete gyöngyházfényű; átlátszó, áttetsző. Tércsop: C2/c a = 5,67; b = 15,20; c = 6,52; β = 118,43°; Z = 4. Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, pozitív Kém: legtöbbször az elméleti összetétellel egyező, csak kis mennyiségben helyettesíti a Ca-t Ba, Sr vagy Mg. Hevítésre 70 °C fölött lassan bassanittá alakul át, 250 °C fölött pedig teljes vizét elvesztve anhidritté (ábra). Vált: máriaüveg (jól fejlett kristályok, melyek nagy színtelen lemezekké hasíthatók), szaténpát vagy rostos gipsz (olyan aggregátumok, melyek párhuzamosan összenőtt durva rostokból állnak, áttetszőek és selyemfényűek),

szelenit (finom szálas-rostos, holdfényhatást mutat), alabástrom (vaskos, finom szemcsés, olykor szalagos szerkezetű), sivatagi rózsa (homokzárványokkal telített rózsa alakú konkréciók, a sivatag homokjában képződnek). Földt.-előf: a legközönségesebb szulfátásvány, sokféle módon és változatos földtani környezetekben képződhet Alapvetően mindenütt megjelenhet, ahol szulfidok oxidálódnak. Legnagyobb tömegei tengeri evaporitokhoz kapcsolódnak, ahol az anhidritet követően válik ki, megelőzve a halogenideket. A felszínközelben az anhidrit gyakran másodlagosan, vízfelvétellel gipsszé alakul. Elterjedt szárazföldi (tavi) evaporitokban, agyagokban, márgákban, széntelepekben, mészkőben lévő barlangokban. Igen közönséges ásvány szulfidos érctelepek oxidációs zónájában, illetve meddőhányókon és felhagyott bányavágatokban. Megtalálható szolfatárák, fumarolák kiválásai között, illetve hidrotermás telérekben.

Néhány lelőhely: Gyöngyösoroszi, Recsk, Rudabánya (ércesedésekben), Perkupa, Alsótelekes, Nagyvisnyó (evaporitokban), Budapest, Imola, Alsótelekes, Gánt, Halimba (agyagokban, bauxittelepeken), Tokod, Dorog, Budapest (barlangokban), Komló, Bajna, Tatabánya, Miskolc-Lyukóbánya, Sopron-Brennbergbánya (széntelepekben); Selmecbánya (SK), Kapnikbánya, Herzsabánya, Zsobok, Zsibó, Koppánd, Torda (RO), Wieliczka, Bochnia (PL), Hall, Hallstadt, Hallein (A). Ásvtárs: jarosit, goethit, melanterit, rozenit, kalcit, barit Felh.: évezredek óta ismert ásványi nyersanyag Legjelentősebb felhasználási területek: építőipar, szobrászat, díszítőkőipar, gyógyászat és talajjavítás. Gipsz: b{010}, l{111}, m{110}, n{-111}; a) táblás termet; b) prizmás termet; c) {100} szerinti kontakt iker (fecskefark iker); d){100} szerinti penetrációs iker 12 Szulfátok és rokon vegyületek A gipsz (CaSO4 • 2H2O) vízvesztése a hőmérséklet függvényében. VII.

D alosztály Víztartalmú szulfátok pótanionnal A pótanionok között a hidroxilcsoport a leggyakoribb, de ritkábban lehet a szerkezetükben nitrát- vagy karbonátcsoport, illetve halogenidek (Cl– , F–) vagy oxigén is. Az alosztályba számos nagy csoport tartozik, igen változatos kation-helyettesítésekkel, melyek között a copiapit-csoport tagjai a legelterjedtebbek. Ez utóbbiak nevüket a két vegyértékű vasat helyettesítő kationról kapták (magneziocopiapit, cinkocopiapit stb.) Copiapit-csoport copiapit magneziocopiapit kuprocopiapit cinkocopiapit kalciocopiapit aluminocopiapit ferricopiapit Fe2+Fe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O MgFe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O Cu2+Fe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O ZnFe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O CaFe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O Al2/3Fe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O Fe3+2/3Fe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O triklin triklin triklin triklin triklin triklin triklin Copiapit Fe2+Fe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O Krist.: triklin Kristályai {010} sz táblásak, pikkelyesek,

azonban legtöbbször rosszul fejlettek, torzultak Általában kéregszerű bevonatok, szemcsés halmazok vagy porszerű hintések. Fiz: hasadása {010} sz kitűnő; K = 2,5–3, S = 2,1; kénsárga, narancssárga, zöldessárga; üvegfényű, a hasadási felületen gyöngyházfényű; áttetsző, átlátszó. Tércsop: P-1 a = 7,33; b = 18,76; c = 7,37; α = 91,47°; β = 102,18°; γ = 98,95°; Z = 1. Polmikr: halványsárga, optikailag kéttengelyű, pozitív. Kém: a copiapit-csoporton belül az egyes fajokat a két vegyértékű vasat helyettesítő kation elemi minősége alapján különböztetjük meg. A Fe2+-t legtöbbször Mg és Al, ritkábban Cu, Zn, Ca helyettesíti A jelentős helyettesítések átvezetnek a csoport más ásványai felé. Földt.-előf: nagy elterjedésű ásványok, mindenütt megjelenhetnek, ahol szulfidok oxidálódnak A legváltozatosabb összetételű copiapit-ásványok természetszerűen szulfidos érctelepek oxidációs zónájában, külfejtések

falán, meddőhányókon és felhagyott bányavágatokban találhatók. Fontosabb lelőhelyek: Rudabánya, Nagybörzsöny; Verespatak, Felsőbánya (RO), Copiapó (Chile), Bisbee, Arizona (USA). Ásvtárs: melanterit, gipsz, alunogén, halotrichit, pickeringit. Aluminit-csoport aluminit metaaluminit Al2(SO4)(OH)4 • 7H2O Al2(SO4)(OH)4 • 5H2O monoklin monoklin Aluminit Al2(SO4)(OH)4 • 7H2O Krist.: monoklin Tűs kristályai mindig mikroszkopikus méretűek Általában vaskos vagy földes tömegek, gumó alakú konkréciók formájában jelenik meg. Fiz: földes törésű, K = 1–2, S = 1,7; fehér, karcolási pora fehér, fénytelen Tércsop.: P21/c a = 7,44; b = 15,58; c = 11,70; β = 110,18°; Z = 4 Polmikr: színtelen, optikailag kéttengelyű, pozitív Földt.-előf: pirit és markazit oxidációja során keletkezik agyagokban, bauxit-, szén- és lignittelepekben, érctelepek oxidációs zónájában: Gánt, Nagyegyháza, Mogyorósbánya, Rudabánya; Aranybánya (SK), Halle

(D). Ásvtárs: gipsz, alunit, jarosit, goethit. 13 Szulfátok és rokon vegyületek VII. E alosztály Kromátok, molibdátok és volframátok Szerkezetükben kromát (CrO4)2–, molibdát (MoO4)2–, illetve volframát (WO4)2– összetett anionok az alapegységek. A kromátok alapvetően ólomérctelepek oxidációs zónájában jelennek meg, a sárga-vörös árnyalataiban feltűnő ásványok. A molibdátok és volframátok is főként érctelepek oxidációs övében fordulnak elő, de egyes ásványok (például a scheelit vagy powellit) alapvetően hidrotermás folyamatok során képződnek. Megjegyzendő, hogy a volframit-csoport tagjai – tekintettel arra, hogy szerkezetükben a volfrám oktaéderes koordinációban szerepel – az oxidoknál (a hasonló szerkezetű rutil-csoport mellett) került tárgyalásra. krokoit wulfenit powellit scheelit stolzit Pb(CrO4) Pb(MoO4) Ca(MoO4) Ca(WO4) β-Pb(WO4) monoklin tetragonális tetragonális tetragonális tetragonális

Krokoit Pb(CrO4) Krist.: monoklin Kristályai izometrikusak, zömök vagy nyúlt prizmás, illetve tűs termetűek Uralkodó formák: {010}, {110}, {111}, {101}. Vaskos tömegek vagy szemcsés halmazok Fiz: hasadása {110} sz jó; törése egyenetlen vagy kagylós, rideg; K = 2,5–3, S = 6,0; vörös (vörösólomérc), sárgásvörös, narancssárga, karcolási pora sárga vagy narancssárga; gyémánt- vagy üvegfényű, törési felület zsírfényű; áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: P21/n a = 7,12; b = 7,43; c = 6,79; β = 102,43°; Z = 4. Polmikr: narancssárga, optikailag kéttengelyű, pozitív Földt.-előf: ólomérctelepek oxidációs zónájában gyakori, különösen abban az esetben, ha az ércesedés ultrabázisos kőzetekkel van kapcsolatban. Néhány lelőhely: Rézbánya (RO), Callenberg (D), Leadhills (GB), Berezovszk (RUS), Dundas, Tasmánia (Ausztrália). Ásvtárs: cerusszit, piroluzit, anglesit, wulfenit Felh.: az ausztráliai előfordulásban egykor

krómércként fejtették Wulfenit Pb(MoO4) Krist.: tetragonális Kristályai táblás, zömök prizmás, piramisos vagy olykor áloktaéderes termetűek Néha hemimorf habitusban mutatkozik. Ikrek {001} sz ismertek Sokszor vaskos tömegek vagy szemcsés halmazok Fiz: hasadása {011} sz. jó, törése kagylós vagy egyenetlen; K = 2,5–3, S = 6,7–7; fehér, sárga (sárgaólomérc), narancssárga, vörös, barna, kék; gyémánt- vagy üvegfényű; áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: I41/a a = 5,43; c = 12,11; Z = 4 Polmikr: narancssárga, optikailag egytengelyű, negatív. Kém: a Mo-t legtöbbször W, míg a Pb-t Ca helyettesíti (átmenetek a stolzit, illetve powellit irányába, bár teljes szilárd oldatsor nem ismeretes). Földt.-előf: Pb- és Mo-tartalmú ércesedések oxidációs zónájában otthonos: Pátka; Rézbánya, Ruszkica, Szászkabánya (RO), Bleiberg, Schwarzenbach (A), Mežica (SlO), Red Cloud-bánya, Old Yuma-bánya, Arizona (USA), Mapimi, Los Lamentos

(Mexikó). Ásvtárs: cerusszit, anglesit, piromorfit, mimetezit, malachit, linarit, azurit Felh.: korábban egyes lelőhelyeken fontos ólom- és molibdénércként bányászták Wulfenit: c{001}, u{102}, f{320}, n{111}; a-b) dipiramisos termet Scheelit Ca(WO4) Krist.: tetragonális Kristályai dipiramisos vagy táblás termetűek Gyakori formák: {111}, {201}, {001} Vaskos tömegek, szemcsés hintések. Kontakt és penetrációs ikrek {110} szerint Fiz: hasadása {101} sz jó; törése kagylós vagy egyenetlen; K = 4,5–5, S = 6,10; színtelen, fehér, szürke, sárga, narancssárga, halványzöld, halványkék; karcolási 14 Szulfátok és rokon vegyületek pora fehér; gyémánt-vagy üvegfényű; átlátszó, áttetsző, UV-fény alatt élénk kékesfehér fluoreszcenciát mutat; termolumineszcens sajátságú. Tércsop: I41/a a = 5,24; c = 11,37; Z = 4 Polmikr: színtelen, optikailag egytengelyű, pozitív. Kém: a W-ot legtöbbször Mo, míg a Ca-ot Pb helyettesítheti

Földt.előf: tipikus ásványa a granitoidok és mészkövek kontaktusán kialakult szkarnos ércesedéseknek Elterjedt magas hőmérsékletű hidrotermás ércesedésekben is. Ritkábban fordul elő pegmatitokban és epitermás ércesedésekben Fontosabb lelőhelyek: Nagybörzsöny; Kapnikbánya, Szászkabánya, Rézbánya, Csiklova (RO), Pernek, Veszverés (SK), Val Giuv, Kammegg (CH), Cinovec (CZ), Tae Wha (Korea), Szecsuán-tartomány (Kína). Ásvtárs: kalkopirit, molibdenit, pirit, wollastonit, epidot, andradit, grosszulár (szkarnos ércesedésben); volframit, turmalin, kassziterit, apatit, fluorit, arzenopirit (magas hőmérsékletű hidrotermás ércesedésekben). Felh.: a volfrám egyik legfontosabb ércásványa Scheelit: p{111}, β{113}; dipiramisos termet VII. F alosztály Uranil-szulfátok (-molibdátok, -volframátok) Szerkezetükre az uranil-csoport (UO2)2+ jelenléte jellemző. Uránérctelepek oxidációs zónájában megjelenő, élénk színekben ismert

ásványok, melyek között a zippeit-csoport ásványai a leggyakoribbak. Tekintettel arra, hogy mindig finom kristályos halmazokként jelennek meg, keveset tudunk szerkezetükről. Zippeit-csoport zippeit nátriumzippeit magnéziumzippeit cinkzippeit K4(UO2)6(SO4)3(OH)10 • 4H2O Na4(UO2)6(SO4)3(OH)10 • 4H2O Mg2(UO2)6(SO4)3(OH)10 • 16H2O Zn2(UO2)6(SO4)3(OH)10 • 16H2O monoklin rombos(?) rombos(?) rombos(?) Zippeit K4(UO2)6(SO4)3(OH)10 • 4H2O Krist.: monoklin Kristályai {010} sz táblásak, pikkelyesek, kicsiny méretűek Általában finom szemcsés vagy porszerű halmazok, illetve laza bekérgezések formájában ismert. Fiz: K = 2, S = 3,66; sárga, narancssárga; UVfényben élénk sárgán fluoreszkál; erősen radioaktív Tércsop: C2/m a = 8,81; b = 14,13; c = 8,85; β = 104,25°; Z = 2 Pol.mikr: sárga; optikailag kéttengelyű, negatív Kém: a csoport ásványai a kation minőségében (és feltehetően a szerkezetükben) különböznek egymástól. A K-ot Na, Zn

vagy Mg helyettesítheti Földt.-előf: uránércesedések oxidációs övének jellemző ásványa: Kővágószőlős; Novoveska Huta (SK), Jáchymov (CZ). Ásvtárs: uranopilit, gipsz, torbernit 15