Pszichológia | Könyvek » Pogány Csaba - Intelligens gyerekek, intelligens felnőttek

Intelligens gyerekek - intelligens felnőttek Írta: Pogány Csaba okl. matematikus Bevezetés --------Az intelligencia, különösen saját intelligenciája, mindenkit érdekel. Rengeteget beszéltek és írtak már az intelligenciáról, amitől azonban nem sokan lettek intelligensebbek, de még okosabbak sem. A "tudománynak" még odáig sem sikerült eljutnia, hogy megnyugtatóan tisztázza, mik az azonosságok és mik a különbözőségek, aközött, hogy valaki okos, elmés, szellemes, művelt vagy intelligens, az olyan, közérdeklődésre számot tartó kérdések megoldásáról ne is beszéljünk, mint például a következők. Az emberiség hány százaléka születik intelligensnek? Sok intelligens kisgyerekből miért és hogyan válik szürke, cseppet sem intelligens viselkedésű felnőtt? Mik az intelligencia kézzelfogható ismertetőjegyei? Hogyan menthetjük meg minél több intelligens kisgyermek intelligenciáját? Mit csináljon az a felnőtt, aki

szeretné az intelligenciája érvényesülését akadályozó korlátokat felszámolni? Hogyan állapíthatja meg ki-ki saját magáról, hogy mennyire intelligens? Ez a munka pont ezekre, a gyakorlati szempontból fontos, és az érdeklődés középpontjában levő kérdésekre keresi a gyakorlati választ. I. rész INTELLIGENS GYEREKEK Az első jelek ------------A közepes képességek, az átlagos intelligencia megnyilatkozásai nem keltenek feltűnést. Ezekből semmi figyelemreméltó következtetést nem tudunk levonni. A legtermészetesebb, a legmegszokottabb dolog, hogy valami közepes. A kiemelkedően jó, vagy a szokatlanul rossz kelti fel az érdeklődést. Így van ez az intelligenciával is A kisgyerekek lépegetése a fejlődés megszokott lépcsőfokain (bármennyire is csodálatos maga a jelenség) mindenki előtt természetes. Joggal kelt azonban feltűnést, ha egy-egy kisgyerek nem lépegetve halad a fejlődés lépcsőin, hanem kettesével vagy hármasával

veszi a fokokat, vagy időnként nagyobbakat ugrik. Ezek, a kettesével, hármasával vett fokok, a kisebb nagyobb ugrások az átlagon felüli intelligencia első, észrevehető jelei, amik már joggal ragadják meg figyelmünket. Azok a kisgyerekek, akiknél akárcsak egy-két ilyen szokatlan felvillanás is előfordul, biztosra vehető, hogy az átlagosnál intelligensebbek, helyesebben, biztosra vehető, hogy képesek lehetnek az átlagosnál intelligensebbé válni. Tagadhatatlan és egyben megdöbbentő az a tény, hogy azoknak a kisgyerekeknek a száma, akiknél átlagon felüli intelligenciára (biztosan) utaló jelek többször is meggyőzően mutatkoznak, sokszorosan meghaladja azoknak a felnőtteknek a számát, akiket valóban intelligenseknek kell minősítenünk. Hová lesz közben az a sok-sok intelligens kisgyerek? Hogyan lesz belőlük szürke tömegember? És hányan is vannak valójában? Az emberiség hány százaléka születik intelligensnek? És egyáltalán,

miből következtethetünk egy kisgyerek intelligens voltára? Felvillanások ------------Egy kisgyereket nagyanyja türelmesen tanítgat az önálló felöltözködésre. Az unoka nagyon hamar rájön, hogy a felöltözés elkerülhetetlen része a cipőfűzés, és a cipő befűzésében és kifűzésében semmi érdekes nincs, ez bizony nagyon unalmas munka, ráadásul még az is csak többszöri kísérletre sikerül, hogy egy-egy lyukba befűzze a cipőfűzőt. Jobb tehát, ha más végzi el helyette ezeket a kellemetlen tennivalókat. Egy reggel a nagyanya szeretettel noszogatja unokáját, hogy keljen ki az ágyból. A következő párbeszéd zajlik - Kelj fel kis porontyom, és öltözz fel, nagy gyerek vagy már! - Nem tudok. - Mit nem tudsz? - Felöltözni. - Miért nem tudsz? Tegnap még mindent tudtál. - Nem tudok. - Mit nem tudsz? Bújj ki az ágyból, és húzd fel a harisnyát! - Nem tudom. - Miért ne tudnád felhúzni a harisnyádat? - Nem tudom hol van. - Ott van

az ágyad mellett a széken, húzd fel, te már magad is fel tudod húzni. - Nem tudom. - Dehogynem tudod. Miért ne tudnád felhúzni a harisnyádat? - Nem tudom melyik a balharisnya és melyik a jobbharisnya. * A ceruza és a radír használatára oktat egy kisgyereket egy felnőtt. Rajzol valamit, utána pedig kiradírozza. Magyarázat is van hozzá persze. "Most rajzolok egy pontot Látod? Most kiradírozom Volt pont, nincs pont." A kisgyereket azonban nem nyugtatja meg ez a varázsszöveg, és megkérdezi, hogy "Hová lett a pont? Most a radírban van?". * Az "egyforma" szó jelentését és használatát már megtanulta a kisgyerek, gyakran alkalmazza is a kifejezést, hiszen az összehasonlítás nemcsak fontos, hanem érdekes művelet is, amit minden gyerek nagy kedvvel szokott gyakorolni. Olyankor azonban, amikor nem egyforma dolgok külömbözőformájúságát kell kifejeznie, ez a kisgyerek a "nem egyforma" helyett következetesen azt

mondja, hogy "kétforma". * Hajdanvolt falusi, osztatlan iskola elsőosztályos tanulója egyszer csak sírva fakadt. A tanító megkérdezi, hogy miért sír A gyerek azt válaszolta, hogy értett mindent, amit a tanító mondott, de nem tudja, hogyan álljon a kör alá. A tanítónak kis gondolkodásába került, mire rájött, hogy ő, miközben a felsősöknek magyarázott, úgy kezdte egyik mondatát, hogy "kör alatt azt értjük". * A felsorolt történetekhez hasonló történeteket figyelmes szülők tízés százezrei tudnának mesélni gyermekeikről. Intelligens kisgyerekek hatalmas tömegéről van tehát szó, akik azonban néhány év leforgása alatt majdnem mind elszürkülnek. Hányan is lehetnek? Az emberiség hány százaléka születik intelligensnek? Véleményünk szerint ez a szám legalább 30-40 százalék, de az sem zárható ki, hogy az emberiségnek több mint fele intelligensnek születik. Az intelligenciafelvillanásokból azonban Ä

ritka kivételektől eltekintve Ä nem állandó fény lesz, hanem sötétség, de legalábbis félhomály. Intelligens kisgyerekek millióiban véglegesen elakad az intelligencia kibontakozása. Mi az oka az elakadásnak? ------------------------Mik akasztják meg az intelligencia kibontakozását? Baktériumok? Vírusok? Zord időjárás? Egyik sem. Majdnem mindig emberek az okozói ennek a csonkulásnak, elkorcsosulásnak. A következőkben sorra vesszük a leggyakoribb intelligencia-megakasztó, intelligencia-korcsosító hatásokat. "Csodálatos vagy." - "Hülye vagy?" ---------------------------------A legsúlyosabb intelligencia-megakasztó, intelligencia-korcsosító hatás a szülők korlátolt, mondhatnánk "primitív" viselkedése. A primitív szülői viselkedésnek két szélsőséges fajtája van. Az egyik csak dicsér, csak jutalmaz, a másik csak szid, csak büntet. (Mindegyik szélsőség súlyos érzelmi problémákkal terheli a

gyerekeket. A gyerekek szeretnék ezeket a problémákat megoldani, de nem képesek rá. Lelki energiájukat felemészti a számukra megoldhatatlan problémák megoldásán való sikertelen fáradozás. Ebben, a lelki energiákat felemésztő, kiuzsorázott állapotban aztán elakad, majd sorvadásnak indul az intelligencia kibontakozása.) Az első esetben a szülők mást sem mondanak a gyereknek, mint azt, hogy "Okos vagy, ügyes vagy, szép vagy, erős vagy" stb. A kisgyerek állandóan csak ezt a dicséretáradatot hallja, és hamar el is hiszi. Nem kell azonban sok idő ahhoz, hogy az élet kíméletlenül belegázoljon ebbe a hazug módon kialakított világba, és kiderüljön, hogy ő nem is okos, nem is ügyes, nem is szép, nem is erős. Az eredmény belső válság lesz; állandósult kétségek, és megszámlálhatatlan belső és külső probléma kialakulása. A második esetben a kisgyerekeknek csak a hibás megnyilatkozásait veszik észre a szülők, és

mivel ilyenek általában szép számmal előfordulnak, a kisgyerekek állandó szidás, büntetés légkörében élnek. Sok szülő érett gondolkodást vár el néhány éves gyerekeitől, és amikor ezt nem tapasztalja, dühbe gurul. Divat manapság hülyézni a kisgyerekeket. (Egy ifjú anya két villamosmegálló között 8-szor hülyézte le, egyébként nagyon is értelmes, csak egy kicsit élénk csemetéjét, egyetlen hasraesési "bűncselekmény" miatt. "Hülye vagy? Mondd, te teljesen hülye vagy? Normális vagy te egyáltalán?" Ä visította, és közben Ä tisztítási szándékkal Ä kente szét a sarat a kisgyerek nadrágja térdén.) Nyugalomhiány ------------A zaklatott, ideges, feszültségekkel telített légkör a gyerekeket nagymértékben terheli, szinte megbénítja. Minden egészséges fejlődéshez nyugalom kell, különösen áll ez az intelligencia kibontakozására, amelynek a belső (és külső) nyugalom az egyik legfontosabb és

nélkülözhetetlen kelléke. A tévé -----A kisgyerekek számára a legbiztosabb tömeges intelligencia-megakasztó, intelligencia-bénító a televíziónézés. Hosszú listát (vádiratot) lehetne összeállítani a tévénézés káros hatásairól. Most csak kettőt emelünk ki ezek közül. A tévé sorvasztja a kisgyerek vizuális aktivitását, alkotóképességét, és ezzel vizuális kultúráját (is). Olyanok lesznek a gyerekek szellemileg mint a pépekkel és vitaminokkal mesterségesen táplált nagybetegek. Nem tanulnak meg rágni, mert a pépet nem kell, és nem is lehet megrágni, az önálló táplálékszerzésről, a táplálékért való megküzdésről ne is beszéljünk. A tévéképernyőn mozgóképet, mégpedig gyorsan mozgó képet lát a gyerek. Nincs idő gondolkodni, elemezni, a kép-pépet nyelni kell. Az állóképet, amit nézegetni tanulmányozni lehet, és kell is, és ezáltal a tanulmányozás által fejleszti az elmét, a képzelőerőt, a

vizuális készséget, az aktív vizuális kultúrát, a tévé kiszorította a gyerekek életéből. Azok a szülők, akik gondoskodnak róla, hogy gyermekeiknek minél több értékes, részletgazdag, tanulságos és gondosan készített "állókép" (rajz, fénykép, festmény, metszet) álljon rendelkezésére, és teljesen kikapcsolják gyermekeik életéből a tévét, azok a szülők gyermekeik intelligenciájának kifejlődéséért többet tesznek, mintha 10 éves korukig "elit óvodába" és "elit iskolába" járatnák őket. Számtalan hipnózistapasztalat bizonyítja, hogy a rossz emlékek lerakódnak az emberben, és életünk végéig hatnak valamilyen módon. Nem kell bizonygatni, hogy a rossz emlékek leggyakrabban rossz hatásúak. Azt is tapasztalhatja mindenki, hogy mennyi rossz hatású képet töm bele a nézőbe a tévé egy óra alatt. Azok a gyerekek, akik megmenekülnek ezektől, az életük végéig ható rossz benyomásoktól,

nagy előnnyel indulnak az életharcban. A tévéjáték és a számítógépes játékok ------------------------------------A tévéjátékok és a számítógépes játékok között vannak ugyan érdekesek és fejlesztő hatásúak is, többségük azonban ostoba, primitív, és csak időpocsékolásra alkalmas. Jobb kerülni ezeket Mintahiány, példahiány ---------------------A kisgyerekek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlenek a jó minták, a jó példák. Köztudott, hogy a férfiaknak általában nagyobb az agytérfogata, és nagyobb a testi ereje. A nők a megértés, a türelem, a család testi és lelki életben tartása terén rendelkeznek többletadottságokkal. Mind a kisfiúknak, mind a kislányoknak nélkülözhetetlen mind a férfi és apa, mind pedig a nő és anya minta. Ezekre elsősorban közvetlen utánzás miatt van szükségük, tőlük tanulhatják a férfi és apa ill. a nő és anya szerepet De a tanulásban gyakran nem az a minta, amit

felnőtt fejjel gondolnánk. A következetesség, a szigor inkább férfi és apa tulajdonság, a gyengédség, a megértés, a szeretet inkább női és anyai. A kisgyerekek azonban gyakran az apától tanulják a gyengédséget, a megértést, a szeretetet, mert az erőt és hatalmat megtestesítő apának erre igazán nem lenne szüksége, de ha mégis csinálja, ez figyelemreméltóbb, mint a fizikailag gyengébb anya ilyen viselkedése, aki erre szinte predestinálva van. Fordítva is igaz A kisgyerek gyakran a lágyságot, puhaságot megtestesítő anyától tanulja a következetességet és a szigort, mert ez az anyánál figyelemreméltóbb, mint a fizikailag erősebb apánál, akinél ez természetes. A kisgyerekek számára a legfontosabb és legértékesebb minta a teljes család. A család által biztosított mintákat máshonnan és mással nemigen lehet pótolni. A kisgyerekeknek azonban, ahhoz, hogy intelligenciájuk kibontakozhasson, még rengeteg olyan jó és rossz

példára is szükségük van, amelyekhez csak ritkán jutnak hozzá a családban. (A rossz példákra természetesen nem utánzás céljából, hanem tanulságok levonása miatt van szükségük.) Külön tanulmányt igényelne a fontosabb mintatípusok felsorolása, itt csak egy egyszerűbbet, és egy bonyolultabbat említünk. Az egyszerűbb egy szeg beverése, fába, kalapáccsal, a bonyolultabb a sütés-főzés mestersége. Sok-sok hibás és jó példa látásán, megtapasztalásán, a tapasztalatok hasznosításán keresztül vezet az út a szerszámok intelligens használatához és a sütés-főzés műveleteinek intelligens végzéséhez is. (Van olyan férfi aki élete végéig nem tanul meg rendesen beverni egy szöget egy darab fába, és olyan nő is akad szép számmal, aki élete végéig nem jut el odáig, hogy képes legyen egy ehető csirkepaprikást előállítani.) Nagyon nehéz elképzelni, hogy egy kisfiú intelligenciája barkácsolás nélkül helyesen

fejlődjön. A sütés-főzés pedig ugyanaz a lányoknál, mint a barkácsolás a fiúknál. A kislányoknál a játékbabákkal való "szakszerű" foglalkozás, és később a babaruhavarrás, mással nem pótolható intelligenciafejlesztő és intelligenciakibontakoztató tevékenység. Nagyon fontos persze, hogy a fiúk is ismerjék meg a főzés és a varrás legfontosabb elemeit, a lányok pedig a barkácsolás minimumát. Nem lehet túl intelligens az a férfi, aki nem tud egy gombot felvarrni, de az a nő sem, aki képtelen sikerrel használni egy villáskulcsot, mert fogalma sincs arról, hogy van balmenetes és jobbmenetes csavar, de ha hallott is ilyesmiről, nem tudja, hogy melyiket mikor merrefelé kell forgatni. Különös gondja legyen a szülőknek arra, hogy a gyerekeik kezébe csak jóminőségű szerszámok, munkaeszközök kerüljenek, és oktassák is őket ezek biztonságos kezelésére. Csak minden szempontból ízléses, "szép"

játékbabát vegyünk a kislányoknak! A torz vagy csúnya játékbaba a kislányok kezében biztos jele a szülők alacsony szinten megrekedt intelligenciájának. Különbséget kell azonban tenni a torz és csúnya és az egyszerű játékok között. A torz és a csúnya mindenképp kerülendő, mert káros hatású Számos példa bizonyítja azonban, hogy a gyerekek gyakran jobban kedvelik egyik-másik egyszerű és olcsó játékukat, mint a drágábbakat. Áll ez természetesen a kislányok babáira is. Nem ritka, hogy egy egészen egyszerű "rongybaba" a kislány kedvence, megelőzve más, drága babákat. Unatkozás --------Az unatkozás rossz tanácsadó, ez köztudott. Emellett még nagyon rossz, kiszárító, sorvasztó hatású lelkiállapot is. Ha hosszabb ideig tart, akkor fásulttá, közönyössé szürkítheti vagy ingerültté teheti a gyerekeket. Az unatkozástól minden szülőnek elemi kötelessége mentesíteni gyerekeit. Kevesen tudják azonban, hogy

az unatkozás ellen a legrosszabb módszer, ha szórakoztató vagy élvezetes dolgokról gondoskodunk a gyerekeknek. Értékes elfoglaltságról kell gondoskodni, olyanról, amely fejlesztő és a gyerekek érdeklődését is megragadja. Nem szabad a kisgyereket rászoktatni arra, hogy mindig élvezetes és szórakoztató dolgokról gondoskodnak a számára. Az élvezetes és szórakoztató dolgok tárháza hamar kimerül, és az utána következő unalom szenvedését még a kiábrándultság és a csalódottság is fokozza. Azt is kevesen tudják, hogy a legtöbb gyereket, még a legintelligensebbeket is, előbb meg kell tanítani arra, hogy megkeresse, hogy miben mi az érdekes. Vannak szülők, akik éberen figyelik, hogy mi érdekli csemetéiket, pedig azok még azt sem tudják, hogy mik azok amik iránt érdemes érdeklődniük. Feladathiány, bírálathiány -------------------------Az intelligencia kibontakozását, érvényesülését a jó feladatok, a megoldásukkal való

egészséges birkózás, a helyesen kritikus környezet segíti legjobban. Kérlelhetetlenül szigorú intelligenciavizsga nekünk felnőtteknek, hogy - tudunk-e gyermekeinknek és magunknak jó feladatokról gondoskodni, - tudjuk-e gyermekeinknek és magunknak, a mindenképp elvégzendő kényszerű feladatokat olyanokkal vegyíteni, hogy e vegyülék a lehetőségekhez képest a lehető legfejlesztőbb legyen, - tudjuk-e biztosítani a helyes megítélést, elbírálást. A hibák helytelen kezelése -------------------------(A hibák javításának, a tanulságok levonásának elmaradása) ---------------------------------------------------------Minden ember követ el hibákat. Az intelligens is Az intelligens embert a kevésbé intelligenstől az elkövetett hibák alapján is meg lehet különböztetni, de sokkal megbízhatóbb ítéletet alkothatunk, ha embereknek a hibákhoz való viszonyát vizsgáljuk. Hogyan viszonyul az intelligens ember a már elkövetett hibákhoz?

Hogyan dolgozza fel az eseményt? Hogyan tervezi meg, és hajtja végre a javítást (ha ennek van értelme)? Hogyan és milyen tanulságokat von le a hibákból? A gyerekek intelligenciájának kibontakozása hamar megakad, vagy lefékeződik, ha a szülők nem tanítják meg őket a saját és a mások hibáihoz való helyes viszonyulásra, arra, hogy hogyan kerüljék a hibákat, hogyan tervezzék meg, és hogyan hajtsák végre a javítást, hogyan és milyen tanulságokat vonjanak le a hibákból. A hibák életünk főszereplői A helyes kezelésükön rengeteg múlik. A helyes kezelés viszont azon múlik, hogy ki hogyan vonja le a tanulságokat a hibákból. A gyerekeket erre is meg kell tanítani. A gyerekekkel közösen végzett hibaelemzés és tanulságlevonás olyan szülői tevékenység, amelyet semmi mással pótolni nem lehet, nemcsak nevelési, hanem intelligenciakibontakoztatási szempontból sem. Az értelmes beszélgetés hiánya -----------------------------Az

intelligenciakibontakozást súlyosan hátráltatja, sőt véglegesen meg is akaszthatja, ha a gyerekek megszokják a felelőtlen fecsegést. (Ez a veszély elég nagy, hiszen manapság ugyancsak sokan vannak, akiktől megtanulhatják az ilyesmit.) Az is káros lehet azonban, ha nem akad a gyerekeknek értelmes beszélgetőtárs. Az értelmes beszéd elsajátítása szinte nélkülözhetetlen követelmény ahhoz, hogy valaki a logikus gondolkodást is elsajátítsa. Sajnos manapság a pontos, értelmes beszéd ugyanolyan ritka, mint a logikus gondolkodás. Egyiknek sincs becsülete, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy milyen sok az olyan sikeres ember, aki sem a pontos, értelmes beszédben, sem a logikus gondolkodásban nem jeleskedik. Okos beszélgetőtárs nélkül a gyerekek nehezen vagy sehogy sem tudnak megbirkózni a beszélt nyelv olyan Ä logikai szempontból nagyon jelentős Ä buktatóival, csapdáival, mint pl. amikor a modoros felnőtt a "valamennyi" szót

használja a "minden" helyett. (A logikus gondolkodás egyik alapművelete annak a megállapítása, hogy egy összességnek hány eleméről van, ill. lehet szó Aki a "valamennyi" és a "minden" szó között nem tesz különbséget, az képtelen a legfontosabb logikai műveletek helyes elvégzésére. Emiatt azonban manapság senkit sem szorítanak háttérbe akár naponta szerepelhet az ország nyilvánossága előtt.) Intelligens beszélgetőtárs segítsége nélkül a gyerekeknek csak nehezen vagy sehogy sem sikerül tudatosítaniuk azt a rendkívül fontos igazságot, hogy a nyelv nem mindennek a kifejezésére képes. Nem mindennek van neve. A világ fontos dolgainak csak egy részét tudjuk nyelvi eszközökkel megragadni. Aki ezt nem tudja, menthetetlenül beleragad a szavak világába, menthetetlenül szavakban, nyelvi eszközökkel fog gondolkodni, tehát az intelligenciája egysíkú, nyelvileg korlátozott intelligencia marad. Az intelligens

ember a teljes valóságban (nemcsak annak nyelvileg kifejezhető részében, "modelljében") él, összeszedetten, figyelve. A csend nem jelenti számára az élettelenséget. Nincs a szavak világába bezárva, nem kell állandóan kifelé fordulva beszédre vagy beszédlehetőségre lesnie, ha "be akar kapcsolódni az életbe." A rossz mesék ------------A rossz meséknek rendkívül nagy szerepe van abban, hogy rengeteg gyerek intelligenciájának kibontakozása megfeneklik, különösen manapság, amikor már a rádión és a tévén keresztül is zúdul a rossz mese felnőttekre, gyerekekre egyaránt. A "mese" téma olyan fontos, hogy könyvet kellene róla írni. Itt csak a rossz mesék rendkívül káros voltára hívhatjuk fel a figyelmet. A kitalált, nem valóságos meséknél sokkal érdekesebbek és értékesebbek azok a "mesék" amiket a valóság kínál. Olyanok mint például, a következők. Hogyan és miért süllyedt el a

Titanic? Hogyan folyik a munka egy bányában, egy kohászati üzemben, egy pályaudvaron, egy iskolában? Mi zajlik egy méhkasban, egy hangyabolyban? Hogyan él egy ideális család? stb. A rossz játékok --------------A rossz játékok, a rossz mesékhez hasonlóan, károsan befolyásolják az intelligencia kibontakozását. A játékok szerepét nem lehet túlbecsülni. Ha a játékok jók, akkor, a gyerekek intelligenciája gyorsan fejlődik, de ha rosszak, akkor biztosan károsodik, lassul vagy megakad intelligenciájuk kibontakozása. A jó és rossz játékokról, a játszás jó és rossz módjairól, a jó és rossz játékszerekről köteteket lehetne írni. A gyerekek intelligenciáját fejlesztő játékokról gondoskodni elsősorban nem pénz kérdése, hanem szülői intelligenciáé és szereteté. A jó játékok hiánya elsősorban nem a környezet pénzügyi szegénységéről, hanem a környezet gondolatszegénységéről árulkodik. Szép számmal találhatunk

unatkozó kisgyerekeket drága játékok tömege között is. Ezekkel a játékokkal azonban, magas áruk ellenére mégsem lehet igazán jól játszani, mert a gyártók a módos szülők pénztárcáját célozták meg, a gyerekek igazi (fejlődési) igényeinek szolgálata helyett. Eligazításhiány, tájékozatlanság -------------------------------A gyerekeknek el kell igazodniuk a világban. Ebben az eligazodásban segítségre van szükségük. Az eligazodáshoz a legszükségesebbeket időben meg kell kapniuk, ellenkező esetben károsodik, de legalábbis aránytalanul késhet intelligenciájuk kibontakozása. Az élet legfontosabb területeire vonatkozóan világosan és egyértelműen tudniuk kell a gyerekeknek, hogy miből, hogyan, mi lesz. Tudniuk kell a megkülönböztetés, az összehasonlítás, a megítélés szempontjait és módszereit. Tudniuk kell, hogy mik az értékek, mik a jók, és mik a kerülendők, a rosszak. Pszichológiai kártételek

-----------------------Jaj annak a tehetséges kisgyereknek, akinek intelligenciája kibontakoztatását "hozzáértő szakemberek" kezeire bízták szüleik. Lesz ott minden, önidentitás, önmegvalósítás, kreativitás, csak egészséges fejlődés nem. Gyengekezűség, túlszigor, ridegség ---------------------------------A gyengekezű, a tehetetlenül lágy és a túl szigorú, és rideg szülő egyformán kárt okoz gyermekeinek. Sem a szétfolyó fegyelmezetlen élet, sem a túl sok tilalomfával teletűzdelt világ nem kedvez az intelligencia kibontakozásának. A helyes nevelés persze nem az, hogy egyforma arányban vegyítjük a gyengekezűséget a túlszigorral, hanem az, hogy egyformán kerüljük mindkét káros végletet. (A "Csodálatos vagy." - "Hülye vagy?" primitív egyoldalúsága rokon téma, de nem azonos a gyengekezűség ill. a túlszigor kérdéskörével) Szeretethiány ------------Akár hívő valaki, akár nem, érdemes

elgondolkodnia egy közel kétezeréves meghökkentő vallási megállapításon: "Szeretet az Isten", vagy ahogyan még fordítják, "Az Isten szeretet". Tehát a legnagyobb, a legjobb, a legtökéletesebb, a leghatalmasabb a szeretet, vagy, a szeretet a legnagyobb, a legjobb, a legtökéletesebb, a leghatalmasabb. Ahogyan Istent sokan félremagyarázzák, hamis dolgokról hiszik, hogy Isten, éppúgy a szeretetet is sokan félremagyarázzák, és olyanokról hiszik, hogy szeretet, amiknek semmi köze a szeretethez. Az ilyen kisiklásoknak pedig a gyerekek nevelésében, és a gyerekek intelligenciája kibontakoztatásában végzetes és jóvátehetetlen hatásai vannak. Ha egy szülő valóban sikeres akar lenni gyermekei intelligenciájának kibontakoztatásában, sose tévessze szem elől, hogy a legtöbb a helyes szereteten múlik. Tehát első dolga kell, hogy legyen minden gyerekekkel foglalkozó felnőttnek, hogy tételesen összegyűjti, megtanulja és

állandóan szem előtt tartja, hogy mi számít helyes szeretetnek, és mi nem az. A test helytelen kezelése ------------------------Sokan túlértékelik a testet. Az embert testi ereje, előnyös külső megjelenése szerint ítélik meg. Mások elhanyagolják testüket, mintha nem is hozzájuk tartozna. Mindkét véglet káros mind az intelligencia fejlődésére mind pedig érvényesülésére. A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás, testmozgás és a megfelelő öltözködés biztosítása a szülők feladata. A szülőknek arról is gondoskodniuk kell, hogy a gyerekek értékrendjében ezek a javak a helyükre kerüljenek. Miket kerüljünk? ---------------Röviden áttekintettük, hogy intelligens kisgyerekek tömegeiből mitől lesz néhány év leforgása alatt elkorcsosult intelligenciájú tömegember. Foglaljuk össze, hogy mik a legkárosabbak a gyerekek intelligenciájának kibontakozására! Ezek a következők: - Agyondicsérés vagy

agyonszidás ("Csodálatos vagy." - "Hülye vagy?") - Gyengekezűség, túlszigor, ridegség - Nyugalomhiány - Szeretethiány - A képernyő előtt elpocsékolt idő - Mintahiány, példahiány - Unatkozás - Feladathiány, bírálathiány - A hibák helytelen kezelése (a hibák javításának, a tanulságok levonásának elmaradása) - Az értelmes beszélgetés hiánya - Rossz mesék - Rossz játékok - Eligazításhiány, tájékozatlanság - Pszichológiai kártételek - A test helytelen kezelése, a testi egészség elhanyagolása, gondozatlansága (nem a gyerekek saját igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás, öltözék, testmozgás) E lista alapján a szülők könnyen megállapíthatják, hogy gyermekeik intelligenciafejlődését veszélyezteti-e valami, és ha igen, mennyire és mi veszélyezteti. Hogyan menthetjük meg minél több kisgyermek intelligenciáját?

------------------------------------------------------------Az előbbi intelligenciafejlődés-fenyegetettségi, és -veszélyeztetettségi listából az is kiolvasható, hogy gyermekeink intelligenciáját a következő követelmények teljesítésével menthetjük meg. - A valóságnak megfelelő értékeléssel (Csak indokoltan dicsérjünk és szidjunk! A legkevesebb legyen a szidás, ennél több a dicséret, mindkettőnél több az együttérző bátorítás, biztatás.) - Meleg, derűs, de következetes és fegyelmezett légkörrel, - A belső és külső nyugalom, feszültségmentesség biztosításával, - Okos, előrelátó szeretettel, - A tévé hang és kép kikapcsolásával, - Hasznos, értékes, fejlesztő minták, példák biztosításával, - Az unatkozás kiküszöbölésével, - Jó feladatok biztosításával és ezek megoldásának fejlesztő elbírálásával, - A hibák helyes kezelésével (a hibák javításának, a tanulságok levonásának gyakorlásával),

- Értelmes beszélgetéssel, - A rossz mesék kerülésével, - Jó játszási lehetőségek, jó játékok biztosításával, - Okos, érhető eligazítással, életkornak megfelelő tájékoztatással, - Pszichológiai kártételek megakadályozásával, - A test helyes kezelésével, a testi egészség gondozásával (a gyerekek saját igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás, öltözék, testmozgás biztosításával) Jó, ha a szülők elbírálják és osztályozzák magukat, az iskolában szokásos módon aszerint, hogy a felsorolt 15 követelményt milyen mértékben sikerül teljesíteniük. Ha a jegyek között előfordul az elégtelen (1), akkor a szülők intelligenciavédelemből elégtelenre vizsgáztak. Ha a legrosszabb jegy elégséges (2), akkor az intelligenciavédelem elégséges. Ha sem elégtelen sem elégséges jegy nem fordul elő, akkor: 45.54 összpontszámnál az intelligenciavédelem közepes (3) 55.64 összpontszámnál

az intelligenciavédelem jó (4) 65.75 összpontszámnál önmagukat túlértékelve végezték az osztályzást Intelligenciavédelemből senkinek nem lehet jelese a Föld hátán! II. rész INTELLIGENS FELNŐTTEK Rövid történelmi leleplezés --------------------------Érdemes röviden áttekinteni, hogyan is kezelte az intelligenciát századunk. Az intelligencia pályafutásának három, egymástól lényegesen eltérő szakaszát különböztethetjük meg. Az első szakasz a "berobbanás" szakasza. Az egész világon mindenki az intelligenciáról beszél, de legalábbis beszél az intelligenciáról is. Az intelligencia szó a beszédben, a sajtóban és a tudományokban is lényegesen gyakrabban fordul elő, mint annak előtte. Az intelligenciát tesztekkel is mérik. (Legalábbis sokan hiszik, hogy "az intelligenciát" mérik az ún. intelligencia-tesztekkel) Ez a mérés azonban hamar sokak számára kellemetlenné válik. Mindenki kezd félni,

különösen a vezetők, hogy megmérik az intelligenciájukat (intelligenciahányadosukat, IQ-jukat), és kiderül, hogy sokkal nagyobb az ambíciójuk, mint amekkora szerény intelligenciájuk alapján indokolt, ill. jogos lenne Az intelligencia századunkbeli pályafutásának második szakasza a kikopott divatcikk huzamos lappangásának a korszaka. Az intelligencia hosszú időre kiszorul a közérdeklődés homlokteréből. Csak néhány "szaktudós" foglalkozik vele, gyenge-közepes érdeklődéssel. Mivel a világpiacon már nincs keletje, már nem is akarják az "intelligenciakutatások" eredményeit közkinccsé tenni. Megelégszenek az Egyesült Államok piacával, amely tudományosan ugyan provinciális egy kissé, de piacnak azért elég nagy piac ahhoz, hogy biztosítsa az intelligencia-tudomány és intelligencia-business túlélését. Ebben az időszakban az intelligenciával való foglalkozás belterjes jellegűvé válik, és művelői kissé

ki is sajátítják azt maguknak. Már senki sem vitatja, hogy jogosak a kritikák, amik az intelligencia definícióit és mérésének módjait érik. Egyesek most is egészen mást értenek intelligencián mint mások, de ez már senkit sem zavar, emiatt senki sem bánt senkit, érvényesül az "élni és élni hagyni" elv. Közmegegyezés alakul ki, nem az intelligencia fogalmára, definíciójára, hanem arra vonatkozóan, hogy nem fontos a pontos definíció, mindenki azt ért intelligencián, amit akar, sőt már az sem követelmény, hogy ki-ki pontosan megmondja, hogy számára mit is jelent az intelligencia. A stagnálás vagy alig-fejlődés eme szakaszában az intelligencia fogalma köré, "a szaktudomány" derék képviselői szívós munkával sűrű ködöt fejlesztettek. E tudományos ködben az intelligencia fogalma teljesen elvesztette amúgy sem túl határozott körvonalait, és mindenki által érthető, kézzelfogható kritériumokkal, vagy ha

tetszik, viszonyítási alapokkal ("etalonokkal") való megítélhetőségét, megragadhatóságát. Ennek, a befelé forduló, nagymértékben öncélú tudományos szemléletmódnak és gyakorlatnak aztán végképp az lett az eredménye, hogy az intelligencia fogalma (az Egyesült Államokat kivéve) teljesen eltűnt a mindennapi életből, hiszen a hétköznapok embere csak közérthető és kézzelfogható kritériumokkal megragadható dolgokkal tud mit kezdeni. A mindennapok világából való kiszorulás azonban némi megkönnyebbülést is hozott az intelligencia "szaktudósainak". Teljesen önállósodhattak, függetlenedhettek, mivel senki sem törődött már velük, senkihez sem kellett igazodniuk. Zavartalanul kialakíthatták, berendezhették azt a csak saját maguktól függő, nagymértékben belterjes világot, amelyben "a szaktudomány" derék képviselőinek már nem kell attól félniük, hogy valakinek is sikerülhet az ő

"szaktudományos" tevékenységüket is Ä nemcsak a "kísérleti személyek" teljesítményeit Ä közérthető és kézzelfogható intelligenciakritériumokhoz, vagy ha tetszik, intelligenciaetalonokhoz viszonyítva, minősíteni. Napjainkra tehát nem maradt más az intelligenciakutatás "szaktudományának" mércéjéül, csak a saját maga által fejlesztett sűrű köd. Ez azonban nem igen elégíti ki azokat, akik magára az intelligenciára lennének kíváncsiak, nem pedig a köré sűrített misztikus ködre. De hát kíváncsi-e még valaki az intelligenciára, vagy a saját intelligenciájára? Szerencsére, igen. Az intelligencia pályafutásának legfrissebb, harmadik szakaszában, napjainkban, újra élénkül és szélesedik az érdeklődés az intelligencia iránt. Nagy érdeklődést és parázs vitákat kiváltó könyvek jelennek meg, és még a napilapok is lehúznak egy-egy bőrt a témáról. Az biztos, hogy egységesen

elfogadott, megbízhatóan mérhető intelligencia-fogalmat még mindig nem sikerült kiizzadnia a tudománynak, úgyhogy ma is mindenki azt ért intelligencián, amit akar. (E téren számottevő javulás egyhamar nem is várható.) De mára az is bizonyossá vált, hogy az intelligencia körüli ködben van valami, ami értékes és használható. Ha valahol köd van, ott persze megjelennek a szélhámosok. Ahol érték van, ott is. Ahol pedig köd is és érték is együtt van, ott nyüzsögni szoktak a szélhámosok. Az intelligencia pályafutásának legfrissebb szakaszát a köd, az értékek, a megélénkült és kiszélesedett érdeklődés és a szélhámosok hirtelen elszaporodása jellemzi. Most újból nagyban mérnek, tesztelnek valamit, amit egyesek intelligenciának mondanak, és ez a valami, amit intelligenciának mondanak, annak ellenére, hogy senki sem tudja, hogy mi is az valójában, megint mindenkit érdekel. Az intelligenciának még mindig nincs épkézláb

definíciója, de ez már végképp nem fontos. A fő az, hogy itt az intelligencia reneszánsza. És a tesztek, amikkel Ä pontos definíció ide, pontos definíció oda, Ä mégiscsak jellemezni lehet valamit, kétségtelenül megdöbbentő és nagyon is elgondolkodtató dolgokat mutatnak. Az intelligenciával foglalkozó sikerkönyvek és a körülöttük fellángolt viták biztosítják az érdeklődést. Pezseg az élet A tömeg, az "egyszerű ember", azonban megint csak nem lát tisztán, csak a nagy kavargást tapasztalja. De hát szükségszerű-e, hogy ez így legyen? Nem lehet-e az intelligenciát a valóságos, kézzelfogható dolgok világában, közérthető módon megragadni? Úgy, hogy mindenki, "szaktudományos segédlet" nélkül, maga is (legalább hozzávetőlegesen) meg tudja állapítani magáról és gyermekeiről, hogy ki hogyan is áll intelligencia dolgában? Ez nem lehetetlen kívánság. (Az elemi tisztesség megkövetelné, hogy itt

mindjárt legalább nagy vonalakban meghatározzuk, hogy mi az intelligencia, és legalább hozzávetőleges pontossággal megmondjuk azt is, hogy azt hogyan mérjük. Ennek a kötelességünknek azonban csak később tudunk eleget tenni. Előbb körül kell járnunk a témát, különben eltévednénk az intelligenciát körülvevő tudományos ködben.) Az intelligencia csúcsai -----------------------Mindenkit érdekel az intelligencia, de mindenkit legjobban a saját intelligenciája érdekelne. Nagyon gyakran hallunk mások intelligenciáját minősítő megjegyzéseket, saját intelligenciánk elfogulatlan megítélésében azonban semmi segítséget nem kapunk. Pedig kíváncsiak lennénk rá, hogy mennyire vagyunk intelligensek, de még inkább arra, hogy mit tegyünk, intelligenciánk fejlesztése, kibontakoztatása érdekében. Tisztán szeretnénk látni, hogy egyáltalán van-e lehetőség arra, hogy valaki intelligensebbé váljon, vagy pedig ez reménytelen, mert az

intelligencia mindenkinek veleszületett, megmásíthatatlan adottsága. Hogy legyen követendő példánk, az emberiség szellemóriásait úton-útfélen odaállítják elénk, úgy, hogy már mozdulni sem lehet a példaképektől, és mindenkinek megfájdul a nyaka, mert állandóan fel kell néznie valamelyik szellemóriásra. Arról azonban sosem esik szó, hogy hogyan lettek a példaképül ajánlott szellemóriások szellemóriásokká. És ez nagyon gyanús Ha ugyanis születni kell erre, akkor értelmetlen a szellemóriásokat példaképül állítani azok elé, akik nem annak születtek. Ha meg nemcsak születéssel, hanem más módon is elérhető, hogy valaki szellemóriás legyen, akkor miért a szellemóriások személyét, miért nem a szellemóriássá válás módjait és lehetőségeit állítják elénk úton-útfélen? Gyanús ez bizony, nagyon gyanús . Abban biztosan mindenki egyetért, hogy célszerű lenne már nemcsak a csúcsokkal, hanem a felfelé vezető

utakkal is foglalkozni. Hála Istennek, vannnak ilyenek is. Mindenhonnan, minden ember pillanatnyi helyétől, és helyzetéből vezet út felfelé is. Hány intelligens ember futkároz az utcán? ----------------------------------------Ezt a kérdést meg kell fogalmaznia annak, aki az intelligencia témájával komolyan foglalkozik. Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy sok vagy kevés intelligens ember van köztünk? És mi magunk, a mezőnynek mely részében vagyunk? Ki kell jelentenünk, hogy intelligensnek született gyerekek óriási többségéből nem lesz intelligens felnőtt, mégis sokkal több intelligens ember futkároz az utcán, mint gondolnánk. (Talán mi is ezek közé tartozunk? Majd kiderül.) Az is igaz azonban, hogy azoknak, akiket a közvélemény intelligenseknek tart, legfeljebb egytizede vagy még annyi sem valóban intelligens. Hogyan lehet, hogy sok ember, aki intelligensnek látszik, mégsem az, és sok ember, aki nem látszik intelligensnek, mégis az?

A válasz egyszerű. Nagyon könnyű összetéveszteni, és nagyon gyakran össze is tévesztjük az intelligenciát a műveltséggel, és azt hisszük a művelt emberről, hogy intelligens, pedig nem mindig az. (A műveltség is nagy érték persze, de nem azonos az intelligenciával.) Sok ember pedig, aki a látszat ellenére mégis intelligens (pontosabban, képes lenne intelligens viselkedésre is), az esetek túlnyomó többségében bálványimádás áldozata. Ahelyett, hogy a saját lába elé nézne, magasan a feje fölé bámul, bámulja a példaképül eléje állított szellemóriást vagy valami más bálványt, és emiatt rendszeresen orra esik. És a rendszeresen orra esőkben valóban nehéz észrevennünk az intelligenciát, még akkor is, ha az megvan. Tény mindenesetre, hogy az élet országútján csetlő-botló, rendszeresen orra eső emberek között sokkal több képes megfelelő körülmények között intelligens viselkedésre, mint amennyi a hétköznapok

szürkeségében is intelligenciát sugárzóan viselkedik. Azoknak pedig, akik szeretnék tudni, hogy hol a helyük a mezőnyben, az intelligensek vagy a nem intelligensek között, mindenekelőtt meg kell tanulniuk a saját lábuk elé (is) nézni, miközben járnak, magyarán meg kell tanulniuk helyesen eligazodni, helyesen tájékozódni. Ha ez sikerült, akkor már arra a kérdésre is megtalálják a választ, hogy ők maguk vajon intelligensek-e vagy nem azok. A válasz megnyugtató lesz Az élet dolgaiban eligazodni, helyesen tájékozódni képes ember csak intelligens lehet, mert az intelligencia az ember felsőbbrendű eligazodási, tájékozódási, lényegmegragadási képessége ill. ennek érvényesülése, megnyilvánulása. Ez a képesség mindenkiben megvan Akiben érvényesül, azt intelligensnek nevezzük, akiben alig érvényesül, azt nem tartjuk intelligensnek. Az egyéni intelligencia megítélésénél egymástól elég jól megkülönböztethetők a

következő csoportok. - Pszeudointelligens (álintelligens, valójában nem intelligens, de valamilyen okból első pillanatra annak látszik, pl. művelt, vagy átlagosnál lényegesen jobb a memóriája, vagy nagy gyakorlata van valamiben). - Szemiintelligens (félintelligens, félig intelligens, akinek az intelligenciája valamilyen okból nem érvényesül teljes mértékben, minden élethelyzetben). - Nem intelligens. - Intelligens. (A szemiintelligensek között van egy érdekes csoport. Ebbe azok tartoznak, akiknek intelligenciája elég fejlett ugyan, de valamilyen okból, vagy okokból "nem használják". Ezek nem vakok, de be van kötve a szemük, vagy csukott szemmel járnak, és ezt nagyon megszokták.) Hová bújtak az intelligens emberek? ----------------------------------A tanulásnak könnyű és hatásos módja az utánzás, a példa után való tanulás. Jó lenne keresni egy intelligens embert, és utánozni viselkedését. Nem lesz azonban könnyű dolga

annak, aki az intelligens viselkedést egy intelligens embertől szeretné ellesni. Meg kell hagyni, valóban ritkán találkozhatunk intelligens emberekkel, akiket követhetnénk. Úgy tűnik, mintha az intelligens emberek elbújtak volna valahová, és hiába keressük őket. Kiábrándító hallgatni és olvasni pl a Nobel díjasok semmitmondó nyilatkozatait, az akadémiák tagjainak üres frázisait, a tudálékos professzorokat, a mindent megmagyarázó pszichológusokat. Amit ma mondanak, holnapra majdnem mind meg lesz cáfolva. Még műveltséget sem igen tudunk ellesni tőlük, nemhogy intelligenciát. A lábunk elé nézést, az orra esések nélküli járást azonban a magunk erejéből, teljesen önállóan is megtanulhatjuk, csak fegyelmezettség kell hozzá. Nem kell mást tennünk, mint rászoktatni magunkat arra, hogy mindenből, amiből csak tudunk, vonjunk le minden hasznosítható tanulságot, és kényszerítsük magunkat a levont tanulságok hasznosítására.

Még ha az intelligens emberek el is bújtak valahová (biztos megvan az okuk erre), az intelligencia, azaz a minden emberben meglevő felsőbbrendű eligazodási, tájékozódási, lényegmegragadási képesség nem bújt el, mindenkinek a keze ügyében van, csak élni kell vele (ez persze nem mindig könnyű). Kezdjünk tehát tájékozódni! --------------------------Áttekintés, eligazodás, helyes tájékozódás nélkül semmiben sem vihetjük sokra, ezek birtokában azonban a maximumot érhetjük el, amit a lehetőségek egyáltalán megengednek számunkra. Az áttekintés, eligazodás, helyes tájékozódás nélkülözhetetlen eleme a helyes megkülönböztetés, azaz, hogy az éppen fontos szempontokból különbözőket különbözőként kezeljünk, a nem különbözőket pedig nem különbözőként. Az intelligens és a nem intelligens nyilván különbözik egymástól. Mikben különbözik az intelligens viselkedés a nem intelligenstől? Hibákban, hiányokban,

mulasztásokban. Ha minden hibát, hiányt, mulasztást sikerült kizárnunk, akkor viselkedésünk intelligens viselkedés lesz. Így, még ha nincsenek is intelligens emberek a körünkben, akikről le lehetne másolni az intelligens viselkedést, a mindenütt bőségesen megfigyelhető hibák, hiányok, mulasztások alkalmasak arra, hogy pontosan megállapítsuk, hogy mikben különbözik az intelligens viselkedés a nem intelligenstől. Mindenki szerkeszthet magának teszteket --------------------------------------Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy valami milyen nehéz, mekkora "a tömege", a kérdésre egy mérleg segítségével felelhetünk. A választ szabványosan kilogrammokban szoktuk megadni. Hasonló módon, valamilyen mérőeszköz igénybevételével szoktunk felelni az olyan kérdésekre, hogy valami milyen hosszú, mekkora az elektromos ellenállása stb. A választ ilyenkor méterben, ohmban stb. szoktuk megadni Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy egy embernek

mennyi a vérnyomása, akkor megmérjük . Az efféle példákat hosszan sorolhatnánk, úgy tűnik, hogy ha valamilyen jellemzőre, valamilyen tulajdonságra kíváncsiak vagyunk, akkor nem kell mást tennünk, mint előkapni valamilyen mérőeszközt és elvégezni a mérést. Ez azonban csak látszat, mert nem mindenre van mérőeszközünk Egy nagyon egyszerű példa! -------------------------Ha nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy embernek mennyi a vérnyomása, hanem arra, hogy "milyen erős", akkor mit mérjünk? Megmérhetjük például - karizmának körméretét (centiméterben), - azt, hogy mekkora távot képes futni 1 perc alatt (méterben), - azt, hogy mekkora távot képes úszni 1 perc alatt (méterben), (mindegy, hogy hogyan!?), - azt, hogy mennyi szenet tud felhordani az első emeletre 1 óra alatt (mázsában). Adjuk össze a számokat, és az összeget nyilvánítsuk a szóban forgó személy erősségét jellemző számnak! Nem mást csináltunk

ezzel, mint alkottunk egy "tesztet", amellyel el lehet dönteni, hogy ki milyen erős. Eljárásunkat persze nem mindenki fogadja majd el Ellenfeleink a többé-kevésbé megalapozott ellenvetések tömegét fogják felhozni. Megkérdezik például, hogy miért hagytuk ki a hegynek felfelé futást, és miért nem eleven borjúkat kell a második emeletre felvinni, az ugyanis sokkal jobban mutatja valakinek az erejét, hiszen a rúgkapáló borjút cipelés közben még le is kell fogni, hogy ne rúgkapáljon. Lássunk egy másik példát! ------------------------Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki milyen jó háziasszony. Mit mérjünk? - Azt, hogy milyen jól főz? - Azt, hogy milyen jól látja el gyermekeit? - Azt, hogy milyen jól látja el férjét? - Azt, hogy mennyire rendes? - Azt, hogy mennyire tiszta? Hogyan mérjük ezeket? Mérés helyett pontozást is alkalmazhatunk, iskolai jegyeket is adhatunk. A legrosszabb jegy legyen 1 pont, a legjobb 5 pont! Osztályozzuk

tehát a háziasszonyt! - főzés, - gyermekek ellátása, - férje ellátása, - rendesség, - tisztaság "tantárgyakból"! Adjuk össze az osztályzatokat, és mint előbb, az összeget nyilvánítsuk "a háziasszonyi alkalmasság" mérőszámának! Ezzel a számmal jellemezni lehet, hogy ki milyen jó háziasszony. Nyilvánvaló persze, hogy más tantárgyakat is választhattunk volna, és más pontozási rendszert is alkalmazhattunk volna, és ugyanaz a háziasszony más-más tantárgyrendszer és pontozási rendszer szerint megítélve egészen különböző teljesítményűnek bizonyulhat. Az is érezhető azonban, hogy ezzel a módszerrel tudunk szerkeszteni olyan mérőszámot, amellyel már elég jól jellemezni lehet, hogy ki milyen jó háziasszony. És most jön a lényeg. Mit csináljunk, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki mennyire intelligens? Mindenképpen el kell menni egy pszichológushoz, és fizetni kell érte, hogy egy

"intelligenciateszttel" megállapítsa, hogy mennyire vagyunk intelligensek? Mi magunk is (elég pontosan) meg tudjuk mondani valakiről, hogy mennyire jó háziasszony. Ő maga is elég jól el tudja végezni a saját minősítését. Nem lehetne ugyanezt megtenni az intelligenciával is? Dehogyisnem. Nincs szükség másra, mint ügyesen kiválasztani a bírálati szempontokat ("tantárgyakat"), és ügyesen megállapítani hozzájuk a pontozási módszert. Ki intelligens? Ki nem az? Ki mennyire az vagy nem az? -----------------------------------------------------Volt már szó róla, hogy mikben különbözik az intelligens viselkedés a nem intelligenstől. Hibákban, hiányokban, mulasztásokban Ha minden hibát, hiányt, mulasztást sikerült kizárnunk, akkor viselkedésünk intelligens viselkedés lesz. Mik tehát a nem intelligens viselkedés tipikus hibái? (Amiknek elkövetése jellemző a nem intelligens viselkedésre, amiket bírálati szempontokként

is használhatunk az intelligens és a nem intelligens viselkedés megkülönböztetésénél?) A legjellemzőbb, leglényegesebb hibák a következők. A nem intelligens: - Nem helyesen veszi figyelembe a lehetőségeket (pl. lényeges lehetőségeket nem vesz figyelembe, nem létező lehetőségeket létezőként kezel). - Nem helyesen értékeli a lehetőségeket (pl. előnyösnek minősít hátrányos, vagy nem létező lehetőségeket, hátrányosnak minősít előnyös lehetőségeket). - Választásnál nem egy legértékesebb (viselkedési) lehetőséget választ. - Ha jól választott, nem valósítja meg a kiválasztott legértékesebb viselkedési lehetőséget, sőt esetleg meg sem kezdi a megvalósítását. - Nem végez ellenőrzéseket, vagy ha végez, nem minden szükséges szempontból és módon végzi. * - Nem helyesen állapítja meg, hogy életében, feladataiban miknek és mi szerepe van vagy lehet. - Nem helyesen veszi figyelembe, a fontos szerepű tényezők

jellemzőit, tulajdonságait. - Nem helyesen veszi figyelembe, a viszonyokat, kapcsolatokat, összefüggéseket, vonatkozásokat. - Nem helyesen kezeli, azokat az állapotokat, helyzeteket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet. - Nem helyesen veszi figyelembe, nem így használja, azokat a műveleteket és műveletvégzőket amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet. - Nem helyesen veszi figyelembe, nem így kezeli, azokat a folyamatokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet. * - Nem, vagy nem helyesen kíséri figyelemmel az igények és a lehetőségek alakulását, - Nem, vagy nem helyesen értékeli az igényeket és a lehetőségeket, és ezek alakulását, - Nem, vagy nem helyesen tudatosítja és fogadja el, hogy mikről kell és lehet lemondani, miknek a fejében. - Nem, a legértékesebb igénykielégítési folyamatok megvalósulása érdekében alakítja az igényeket és a lehetőségeket. - Nem, vagy nem helyesen

gondoskodik az előkészítésről, a felkészülésről. - Nem, vagy nem helyesen gondoskodik a hozzávalókról (pl. a fontos dolgokra nem hagy elég időt, nem biztosít elég pénzt, energiát, figyelmet). - Nem, vagy nem helyesen gondoskodik a szükséges tartalékokról. - Nem, vagy nem helyesen kezeli a többleteket és a hiányokat,nem helyesen oldja meg az elosztási feladatokat. - Nem, vagy nem helyesen gondoskodik az okok elemzéséről, a következmények kezeléséről, a tanulságok levonásáról. Ilyen tehát a nem intelligens viselkedésű ember. A felsorolt hibákból könnyen megfogalmazhatjuk azokat a "tantárgyakat" is, amelyekből az intelligens ember, "az élet iskolájában" általában jól vizsgázik. Ezek a következők. - Lehetőségek figyelembevétele - Lehetőségek értékelése - Választás, döntés - Megvalósítás - Ellenőrzés - Szereplők, szerepek figyelembevétele és kezelése - Jellemzés, (tulajdonságok

figyelembevétele és kezelése) - Viszonyok, kapcsolatok, összefüggések, vonatkozások figyelembevétele és kezelése - Állapotok, helyzetek figyelembevétele és kezelése - Műveletek és műveletvégzők figyelembevétele és kezelése - Folyamatok figyelembevétele és kezelése - Igények és lehetőségek alakulásának figyelemmel kísérése - Igények és lehetőségek alakulásának értékelése - Lemondás tudatosítása és elfogadása - Igény- és a lehetőségalakítás - Előkészítés, felkészülés - Hozzávalókról való gondoskodás - Szükséges tartalékokról való gondoskodás - Elosztás, többlet- és hiánykezelés - Okok elemzése, következmények kezelése, tanulságok levonása Ezek tehát azok a tantárgyak, amelyekből az intelligens ember "az élet iskolájában" állandóan jelesre vizsgázik. (Természetesen mint minden nézőponttól függő dolgon, ezen a felsoroláson is lehet vitatkozni. Persze inkább csak úgy, hogy valaki

bővíteni akarja a "tantárgyak" listáját. Mivel azonban az esetleges indokolt bővítést senki sem gátolja, a vitának nem sok értelme lenne.) Mik az intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan -----------------------------------------------------------megállapítható ismertetőjegyei? ------------------------------Az intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan megállapítható ismertetőjegyei lényegében azok, amik az "intelligenciatantárgyakból" való jeles eredményt biztosítják. Tehát az, ha valaki - helyesen veszi figyelembe a lehetőségeket, - helyesen értékeli a lehetőségeket, - mindig egy legértékesebb viselkedési lehetőséget választ, - megvalósítja a kiválasztott legértékesebb viselkedési lehetőséget, de legalábbis megkezdi a megvalósítását, (és addig folytatja, amíg valami előre nem látott akadály meg nem hiúsítja a folytatást), - ellenőrzéseket végez, minden szükséges

alkalommal, szempontból és módon, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így kezeli, használja, ill. alkalmazza azoknak a jellemzőit, tulajdonságait, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, és ezek szerepeit, helyesen végzi a jellemzést, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat a viszonyokat, kapcsolatokat, összefüggéseket, vonatkozásokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat az állapotokat, helyzeteket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így kezeli, használja, ill. alkalmazza

azokat a műveleteket és műveletvégzőket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat a folyamatokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - helyesen kíséri figyelemmel az igények és a lehetőségek alakulását, - helyesen értékeli az igényeket és a lehetőségeket és ezek alakulását, - tudatosítja és elfogadja, hogy mikről kell és lehet lemondani, miknek a fejében, - úgy alakítja az igényeket és a lehetőségeket, hogy a legértékesebb igénykielégítési folyamatok valósulhassanak meg, - helyesen gondoskodik az előkészítésről, a felkészülésről, - helyesen gondoskodik a hozzávalókról, - helyesen gondoskodik a szükséges tartalékokról, - helyesen kezeli a hiányokat és a többleteket, helyesen oldja meg az elosztási feladatokat, - helyesen gondoskodik az okok elemzéséről, a következmények

kezeléséről, a tanulságok levonásáról. Mit csináljon az a felnőtt, aki szeretné az intelligenciája ----------------------------------------------------------érvényesülését akadályozó korlátokat felszámolni? ------------------------------------------------Az intelligencia határozott és biztos jele, ha valaki észreveszi és tudatosítja a hibákat, amiket elkövetett és azok okait is. Aki szeretné az intelligenciája érvényesülését akadályozó korlátokat felszámolni, annak nem kell mást tennie, mint fegyelmezetten gyakorolni az "intelligenciatantárgyakat". Tehát - mindig (helyesen) vegye figyelembe a lehetőségeket, - mindig (helyesen) értékelje a lehetőségeket, (az intelligens több lehetőséget szokott figyelembe venni, és azokat körültekintőbben szokta értékelni), - mindig egy legértékesebb viselkedési lehetőséget válasszon, - (helyesen és időben) valósítsa meg a kiválasztott legértékesebb viselkedési

lehetőséget, ne legyen hebehurgya, de sült galambra se várjon, - végezzen ellenőrzéseket, minden szükséges szempontból és módon, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, és ezek szerepeit, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így kezelje, használja, ill. alkalmazza azoknak a jellemzőit, tulajdonságait, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a viszonyokat, kapcsolatokat, összefüggéseket, vonatkozásokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat az állapotokat, helyzeteket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - fontosságuknak megfelelően,

és helyesen vegye figyelembe, így kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a műveleteket és műveletvégzőket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a folyamatokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet, - (helyesen) kísérje figyelemmel az igények és a lehetőségek alakulását, - (helyesen) értékelje az igényeket és a lehetőségeket és ezek alakulását, - tudatosítsa és fogadja el, hogy mikről kell és lehet lemondani, miknek a fejében, - úgy alakítsa az igényeket és a lehetőségeket, hogy a legértékesebb igénykielégítési folyamatok valósulhassanak meg, - (helyesen) gondoskodjon az előkészítésről, a felkészülésről, - (helyesen) gondoskodjon a hozzávalókról, - (helyesen) gondoskodjon a szükséges tartalékokról, - (helyesen) kezelje a hiányokat és többleteket, helyesen végezze az

elosztási műveleteket, - (helyesen) gondoskodjon az okok elemzéséről, a következmények kezeléséről, a tanulságok levonásáról. Az olvasónak biztosan feltűnt, hogy most harmadszor ismételjük el ugyanazt a listát, más megfogalmazásban. Ez nem véletlen Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy az intelligens viselkedéshez az "intelligenciatantárgyak" követelményeit állandóan szem előtt kell tartanunk. Ahhoz pedig, hogy szem előtt tartsunk valamit, azt tudnunk is kell. A tudáshoz pedig meg kell tanulnunk, amit tudni akarunk A különböző szempontból végzett háromszori felsorolással a megtanulást is elő akartuk segíteni. Ha tehettük volna, még többször is elismételtük volna a követelményeket. Például Ä a lélektani okokból nagyon hasznos Ä egyes szám első személyben fogalmazva, a következő módon. - Mindig helyesen veszem figyelembe a lehetőségeket. - Mindig helyesen értékelem a lehetőségeket. - Mindig egy

legértékesebb viselkedési lehetőséget választok. Az olvasóra hagyjuk a folytatást, azzal a feladattal megtoldva, hogy vegye számba és írjon egy kis dolgozatot arról, hogy mi haszon származhat ugyanannak a dolognak különböző szempontokból való ismételt szemügyrevételéből. Mi kell még az intelligenciánk érvényesüléséhez? -----------------------------------------------Láttuk, hogy mindenki saját maga is megállapíthatja magáról, vagy másokról, hogy mennyire intelligens. Nem kell mást tennie mint sorra vennie a "Lehetőségfigyelembevétel", a "Lehetőségértékelés", a "Választás", a "Megvalósítás", az "Ellenőrzés", és a többi "intelligenciatantárgyat", és ezek szerint osztályozni, pontozni saját magát, vagy azt a személyt, akinek intelligenciáját meg akarja becsülni. Az is nyilvánvaló, hogy magunk és gyermekeink intelligenciájának fejlesztéséhez

nélkülözhetetlen, hogy az "intelligenciatantárgyakat" gyakoroljuk, ill. gyakoroltassuk Természetes azonban felvetni azt a kérdést is, hogy ez elég-e az intelligenciakibontakozás elősegítéséhez. Ha azt tapasztaljuk, hogy valami nem megy, annak oka van. Ésszerűbb dolog megkeresni az okokat és kiküszöbölni azokat, mint tovább erőlködni. Rengetegszer tapasztaljuk, hogy intelligenciánk valamilyen ok miatt mintha megbénult volna. Utána meg újból jól működik Mik lehetnek ennek a jelenségnek az okai? Az egyik ok testi. Közönséges fáradtság, vagy táplálkozáshiány, esetleg betegség. A másik ok lelki Lelki feszültségek, zavarok teljesen megbéníthatják intelligenciánk működését. Az is igaz, hogy ha valaki lelkileg rendben van, annak intelligenciája "olajozottan" szokott működni. Aki sikert akar, annak az "intelligenciatantárgyakat" ki kell még egészítenie két tantárggyal. Ezek a - testi karbantartás és a -

lelki karbantartás nélkülözhetetlenül fontos tantárgyai. A testi és a lelki karbantartás ------------------------------Régen iskolai tantárgy volt az "egészségtan". Ma nem az Ezért nem mindenki tudja, hogy testi egészsége rendbentartásával, hogyan kell foglalkozni, pedig erre is szükség van intelligenciánk fejlesztése és érvényesítése érdekében. A lelki egészség karbantartásával sem nagyon törődünk manapság. Pedig ez egyszerűbb, mint a testi egészség karbantartása (de nem mindig könnyű dolog). Nem kell mást tenni, mint jótulajdonságokat gyakorolni, a rosszakról meg leszokni. Lássunk példákat! Jó például, ha valaki - áldozatkész, - bátor (de nem felelőtlenül vakmerő), - becsületes, - belátó, - békés, - boldog, - bölcs, - derűs, - egyenes, - egységes, - elégedett, - elfogulatlan, - előrelátó, - erkölcsös, - erőshitű, - éber, - értelmesen élő, - "észre tért" (levonta kudarcaiból a

helyes következtetéseket, és teljes odaadással, elszántsággal éli a helyes életet), - fejlődő, - felelősségtudó, - felszabadult, - figyelmes, - gondos, - gondolkodó, - hálásszívű, - haza- és közösségszerető, - helyét, hivatását megtalált, - helyes tudatú, - helyén levő (fizikailag és lelkileg mindig ott van ahol helyes, nem kujtorog, kóvályog ide-oda), - hősies, - hűséges, - igaz, - irgalmas, - jó, - jóindulatú, - jó kedélyű, - jóra elszánt, - készséges, - kitartó, - komoly, - lelkiismeretes, - lendületes, - lényeglátó, - magára talált, - megbocsátó, - megfontolt, - mély érzésű, - munkaszerető, - nagyvonalú, - nyugodt, - okos, - önfegyelmező, - örömteli, - összeszedett, - pontos, - rendezett, - rendszerető, - segítőkész, - serény, - szerény (de nem szolgalelkű), - szeretetteljes, - szorgalmas, - takarékos, - tanuló beállítottságú (nem tekinti magát befejezettnek, állandóan gyakorol, fejleszti magát),

- tiszta, - transzcendens értékeket tisztelő, szerető, - türelmes, stb. Mik ártanak az intelligencia érvényesülésének? ---------------------------------------------A helyes életvezetésben mindig egyidejűleg kell figyelni azokra is, amiket el akarunk érni, de azokra is, amiket el akarunk kerülni. Intelligenciánk érvényesülését gátló olyan állapotokat, mint például a következők, kerülnünk kell. - aggodalom, - álnokság, - bosszú(vágy), - dicsekvés, - gőg, - gyűlölet, - elégedetlenkedés, - elkeseredettség, - fegyelmezetlenség, - felelőtlenség, - felületesség, - feszültség, - fékevesztettség, - félelem, - féltékenység, - fukarság, - gyávaság, - harag, - ingerültség, - irigység, - kapkodás, - kábaság, - keserűség, - kettőslelkűség, - kicsinyesség, - kiszolgáltatottság, - lehangoltság, kedvetlenség - léhaság, - megosztottság, - nyugtalankodás, - önállótlanság, - önimádat, - önmarcangolás, - önsajnálat,

- önzés, - pazarlás, - piszkosság, - rendetlenség, - restség, - rosszkedv, - sóvárgás, - szeretetlenség, - szertelenség, - szétszórtság, - szomorúság, - szorongás, - tehetetlenkedés, - tohonyaság, - türelmetlenség. Nagyon hasznos szem előtt tartanunk az intelligencia és a jókedély közti összefüggést. A jókedély nagyrészt intelligencia kérdése Az intelligencia hat a kedélyre. A jókedély hat az intelligencia érvényesülésére. (A jókedélyt sose tévesszük össze a jó hangulattal, se a léha vihogással, se a felelőtlen szórakozással!) Gyakorlati, technikai kérdések -----------------------------Az intelligenciát különféle kérdőívek kitöltésével és feladványok megoldásával szokták vizsgálni és mérni. Az a személy aki tudni szeretné, hogy mennyire intelligens elmegy egy pszichológushoz, kifizeti a vizsgálat árát, a pszichológus pedig közli vele, hogy mennyire intelligens. Van aki ennyivel meg is elégszik. Mit

csináljanak azonban azok az emberek, akik igényesebbek, és az intelligenciavizsgálat eredményétől függően, vagy attól függetlenül, szeretnének évről-évre intelligensebbek lenni, szeretnék, ha intelligenciájuk évről-évre egyre jobban kibontakozna. Oldjanak meg talán minél több olyan feladványt, amilyenekkel az intelligencia tesztekben találkoztak, hogy amikor legközelebb elmennek intelligenciájukat megméretni, akkor intelligensebbeknek bizonyuljanak? Ugye ezt senki sem tartaná komoly dolognak? Pedig a "tudomány" ma csak ezt az egyetlen komolytalan lehetőséget kínálja azoknak, akik szeretnének úgy munkálkodni intelligenciájuk kibontakoztatásán, hogy intelligenciájuk fejlettségét időről-időre számszerűen jellemezve is ellenőrizni kívánják. Nyilvánvaló, hogy gyakorlati szempontból csak az lehet jó intelligenciamérési módszer, amellyel egy személy intelligenciáját saját maga, vagy őt jól ismerő más személyek is

megbízhatóan megítélhetik, mégpedig korlátlan gyakorisággal. Egy ilyen egyszerű és könnyen használható intelligenciamérési módszert ajánlunk a következőkben, amely úgy alkot számszerű értékítéletet, hogy megbecsüli az intelligens viselkedés minden lényeges alkotóelemének érvényesülését, és ezt közvetlenül teszi, nem pedig a feladványmegoldó készség olyan közvetett és vitatható eredményeire támaszkodva, melyekben már az is bizonytalan, hogy az intelligens viselkedés minden lényeges alkotóeleme szerephez jut-e egyáltalán. Saját intelligenciánk számszerű megbecsléséhez vegyük sorra a "Mik az intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan megállapítható ismertetőjegyei?" című rész listájának megállapításait a testi és lelki karbantartási követelményekkel kiegészítve. Osztályozzuk magunkat e 22 szempont szerint, az iskolában szokásos módon! Ha valakinek a jegyei között egyetlen

elégtelen (1) is előfordul, akkor intelligenciája elégtelen (1). Ha a jegyek között előfordul az elégséges (2), de elégtelen jegy nincs, akkor az intelligencia elégséges (2). Ha sem elégtelen sem elégséges jegy nem fordul elő, akkor 66.76 összpontszámnál az intelligencia közepes (3), 77.87 összpontszámnál az intelligencia jó (4), 88.98 összpontszámnál az intelligencia kiváló (5), 99.110 összpontszámnál a szóban forgó személy zseniális ("hiperintelligens"). Mi van a lexikonokban? ---------------------Az intelligencia fogalmával és mérésével kapcsolatos legfontosabb gyakorlati problémák megtárgyalásának végére érve, nem lenne illő tovább halogatni azt a kérdést, aminek tisztázásával kellett volna kezdeni munkálkodásunkat, hogy t.i mi is az intelligencia tulajdonképp. A lexikonokban az intelligencia címszónál általában olyasféléket találunk, mint - értelem, ész, felfogóképesség, értelmesség, -

műveltség, egyéni kultúra, - értelmiség (mint társadalmi réteg). Az intelligens pedig azt jelentheti, hogy valaki - értelmes, eszes, - művelt, - megértő, belátó. Lexikonokban általában hiába keresünk egyértelmű meghatározást az intelligenciára. A lélektan tudományához is hiába fordulunk világos és gyakorlatban is használható intelligenciadefiníció igényével. A lélektan tudománya művelőinek (bevallottan) nem fő törekvése, hogy pontos definícióról gondoskodjanak. Úgy kerülik meg a kérdést, hogy "az intelligencia az, amit intelligenciatesztekkel mérünk". (Úgy hangzik ez, mintha azt mondanánk, hogy hőmérséklet az, amit hőmérővel mérünk.) Ez ugyan több a semminél, de csak szükségmegoldás, amely kielégítetlenül hagyja a gondolkodó embert. Az igazi gondolkodás nem szükségmegoldások összeeszkábálását, sőt még csak nem is szigorúan logikus lépések egymásutánját jelenti, amit valahány lépés után

valamilyen okból abba szoktak hagyni, hanem az igazi gondolkodás a teljes igazság elérésére való törekvés, amit a teljes igazság elérése előtt nem szabad abbahagyni. Az intelligenciára vonatkozó legfontosabb igazság az lenne, hogy mi is tulajdonképp az intelligencia. Ennek az igazságnak még nem vagyunk minden részletre vonatkozóan teljesen a birtokában, de nyugodtan leszögezhetjük, hogy az intelligencia egy képesség, az élet dolgaiban való eligazodás, helyesen tájékozódás képessége. Az intelligencia az ember felsőbbrendű eligazodási, tájékozódási, lényegés problémamegragadási valamint problémamegoldási képessége ill. ennek érvényesülése, megnyilvánulása. Ez a képesség Ä mint már hangoztattuk Ä mindenkiben megvan. Akiben érvényesül, azt intelligensnek nevezzük, akiben alig érvényesül, azt nem tartjuk intelligensnek. Az élet feladatmegoldások, problémamegoldások folyamata. Mindenki érzékeli a problémák

szorítását, mindenki érzékeli és szenvedi a problémák meglétéből eredő kellemetlenségeket. Van aki csak érzékeli és csak szenvedi, vannak azonban olyanok is, akik nemcsak érzékelik és szenvedik a problémák meglétéből eredő kellemetlenségeket, hanem magukat a problémákat is képesek meglátni, megragadni és meg is oldani. Ezek az intelligens emberek III. rész INTELLIGENSEN A mérés haszna és korlátai -------------------------A mérés nem mindig egyszerű feladat. Van amikor könnyen megoldható, van amikor nehezen, van amikor igazából nem is megoldható. Ebbe az utóbbi körbe tartozik, sok más mellett az intelligencia mérése is. Tisztán kell látnunk, hogy tulajdonképp annyiféle (tudományos!) intelligencia van, ahányféle mérési eljárás, ahányféle konkrét "teszt". Ez persze nem jelenti automatikusan azt is, hogy ilyen esetekben eleve ki lenne zárva a tudományos egzaktság, csak arról van szó, hogy ilyenkor nehezebb az

egzaktságot érvényesíteni. (Ez az intelligenciakutatás esetében mindezideig nem sikerült.) Hasonló jelenséggel találkozhatunk az "egzakt" tudományokban is. A legismertebb példa a keménység. A keménység fogalma, kezelés szempontjából teljesen analóg az intelligenciáéval. Annyi féle keménység van, ahányféle keménységmérési eljárás. Közismert, hogy a gyakorlat többféle (pl. Mohs féle, Brinell féle, Rockwell féle, Wickers féle) keménységdefiníciót és -mérést használ. A mérés haszna az eligazítás, a tájékoztatás valamilyen tulajdonságról. Ahogyan a keménységről, úgy az intelligenciáról sem kaphatunk teljesen pontos eligazítást, tájékoztatást, hiszen azt sem tudjuk pontosan megmondani, hogy mi is a a keménység, mi is az az intelligencia. A mérések által szolgáltatott pontatlan eligazítás azonban, ha figyelembe vesszük a pontatlan voltát, hasznos lehet. Így hasznosak lehetnek az intelligenciamérések

is azáltal, hogy felhívják figyelmünket pl. arra, hogy miben kell fejlődnünk A tesztek, a mérések, segíthetnek abban, hogy megtudjuk, hogy miben van szükségünk fejlődésre, de nem mondják meg, hogy mit csináljunk e fejlődés érdekében. A következőkben ezzel a fontos kérdéssel foglalkozunk röviden. Intelligensen, intelligensebben ------------------------------Az intelligens embert a kevésbé intelligenstől nem is annyira az különbözteti meg, hogy mit csinál vagy mit nem, hanem inkább és főleg az, hogy mit hogyan csinál, mikor hogyan viselkedik. Mindent (a totális ostobaságot kivéve) lehet intelligensen és kevésbé intelligensen illetve nem intelligensen végezni. Az intelligencia érvényesülése sok mindentől függ. Függ pl attól, hogy kinek milyen az értékrendje, milyen a világképe, milyen a belső működése, miket tekint feladatának, milyen problémákkal küzd. Akármiről is legyen azonban szó, akármit is csinálunk, mondjuk az

értékrendünket, vagy az általános lelkiállapotunkat akarjuk fejleszteni, ezt valamilyen módszer szerint tesszük. És mindent lehet intelligensen, jó módszer szerint, és kevésbé intelligensen, rossz módszer szerint végezni. Mindennek van tudománya, ami semmi más, mint alapigazságok és módszerek gyűjteménye, arra vonatkozóan, hogy hogyan végezzünk valamit jól, ill. a lehető legjobban Nemcsak az intelligencia, hanem annak fejlesztése is a módszereken, a recepteken, az "algoritmusokon" múlik. Saját intelligenciánk fejlesztésén is sokféleképp, sokféle módszerrel dolgozhatunk. Feladatunknak kell tekintenünk, hogy intelligensen, tehát jó módszerekkel, jó receptek szerint dolgozzunk intelligenciánkon. Mennél több jó receptet használunk (a fontos területeken), annál intelligensebben viselkedünk. A kérdés csak az, hogy hogyan jutunk jó receptekhez. Receptszerzési és -gyarapítási módszerek

---------------------------------------Hogyan lehet intelligensen gazdagítani recepttárunkat? És mikre vonatkozóan igyekezzünk jó receptekhez jutni? Nagyon fontos, hogy legyenek jó receptjeink pl. a következőkre - Problémameglátás és problémamegfogalmazás. - Kérdésmegfogalmazás, kérdésfeltevés. - A feladatok és a munkák "falatokra bontása". - Eszközeink (időnk, energiánk, érdeklődésünk stb.) megfelelő elosztása, beosztása. - Mások és magunk hibáinak elemzése és helyes kezelése. Stb. A jó receptek megszerzéséhez nem csak az kell, hogy legyenek ilyenek, hanem az is, hogy meg tudjuk állapítani, hogy amikkel éppen dolgunk van, azok jók-e. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy kevés jó recepthez juthatunk hozzá készen, ezért arra kényszerülünk, hogy magunk szerkesszünk ilyeneket. A receptszerkesztés és kipróbálás haszna nemcsak az, hogy gyarapodnak jó receptjeink. Ez az egyedüli út arra is, hogy kifejlődjön az a

képességünk, hogy meg tudjuk állapítani egy receptről, hogy az jó-e. Aki tehát fejlődni akar, az tudatosan törekszik arra, hogy a legfontosabb területeken minél több jó receptje legyen, és alkalmazza is ezeket. Nem kell mást tenni, egyszerűen neki kell látni recepteket szerkeszteni bármire, és kipróbálni azokat. Így rövidesen rájövünk, hogy a tudományok tudománya a receptszerkesztés, a receptkipróbálás és a receptalkalmazás receptje maga. Általában elég rosszul állunk jó receptek dolgában. Kinek van pl jó receptje arra, hogy - Hogyan kell jól pihenni? - Hogyan kell hatékonyan tanulni? - Hogyan kell valamiről legkényelmesebben, leggyorsabban leszokni? - Hogyan kell intelligensen kérdezni? - Hogyan kell intelligensen vitatkozni? Stb. Megismételjük: Mindennek van tudománya. Iménti kérdéseink, melyek sora hosszan folytatható, tulajdonképp - a pihenéstudomány, - a tanulástudomány, - a leszokástudomány, - a kérdezéstudomány, - a

vitatkozástudomány stb. tudáskincsét firtatják. (Nem pusztán érdekesség kedvéért említjük, hogy "a régi görögöknél", sok más mellett, volt tudománya a kérdezésnek és a vitatkozásnak is. A kérdezés tudománya volt az erotematika, a vitatkozásé az erisztika.) A jó receptek hiánya messze kihatóan érezteti hatását. Az, pl hogy a tanulókat nem tanítják meg tanulni, rengeteg iskolai kudarcot és lelki sérülést eredményez, melyek később lelki és testi bajok tömegét okozzák. A mentálhigiénére világszerte - csekély hatékonysággal elköltött milliárdok töredékéből meg lehetne oldani, hogy a lelki eredetű bajok háromnegyede eltűnne a Földről, csak tanítani kellene az iskolában egy kis tanulásmódszertant. De hát a "lélek mesterei" tisztelet a kivételnek - ma inkább tudományos sintérek, mint érző szívű tudósok. Intelligenciamegnyilatkozási területek, intelligenciakomponensek,

----------------------------------------------------------------szakintelligenciák -----------------Az intelligencia minden területen megnyilatkozhat, még azokon a területeken is, amelyekre intelligenciatesztjeink, vizsgálataink kiterjednek. (Más kérdés persze, hogy ezeket a megnyilatkozásokat, helyesen értelmezzük-e.) A sokféle intelligenciamérő eljárás és a köztük levő különbségek miatt hajlamosak lennénk annyiféle intelligenciáról beszélni, ahány mérési módszer van. Ez azonban végzetes tévedés lenne, mert az embernek egyetlen intelligenciája van. Egyetlen intelligenciánknak azonban nagyon sok jellemzője van, amelyekből mást-mást ragadnak meg, és különbözőképp értelmeznek az egyes vizsgálati minősítési módszerek. Van-e erdészeti intelligencia? Nincs. De vannak az intelligenciának erdészeti területen való megnyilatkozásai, és vannak emberek akik erdészeti tevékenységüket intelligensen végzik. Ezeknél azonban többet ér

egy intelligens erdész. Van-e érzelmi intelligencia ("emotional intelligence")? Nincs. De vannak az intelligenciának érzelmi vonatkozású területen való megnyilatkozásai, és vannak emberek akiknek érzelmi vonatkozású viselkedése intelligens. Azokat azonban, akik csak erre képesek (ha lennének ilyenek), semmiképp sem tekinthetjük intelligenseknek. Szak-intelligencia, intelligenciakomponens tehát valójában nincs, az mindig egy tudományos rendszerbeli kreatúra. Nagyon is érdemes azonban az intelligencia különféle területeken való megnyilatkozásaival foglalkozni. Mik pl. az intelligens viselkedés jelei - a gépkocsivezetésben, - a számítástechnikában, - a gyermeknevelésben, - a lelki-testi egészséggondozásban? Az intelligencia és a siker --------------------------Az intelligens viselkedés fontos sikertényező. A körülményekhez képest legnagyobb mértékű siker attól függ, hogy ki milyen módszer, milyen recept szerint

működik, viselkedik. A működés, a viselkedés lehet tudatosan irányított, és nem ilyen. A tudatosan irányított viselkedés tudatosan választott módszer szerinti működést, viselkedést jelent. Mindig mindenben Aki tudatosan irányítja életét, működését, viselkedését, az mindig mindent így végez. A sablonosság csak akkor káros, ha valaki túl kevés és nem megfelelő sablont használ, egyébként előnyös. Biztosan nem esünk a káros sablonosság hibájába annak az egyszerű módszernek az alkalmazásával, hogy mindig mindenben időt szánunk arra, hogy szem előtt tartsuk, hogy mik azok, amikre ha nem szánunk időt, amiket ha nem végzünk el, az biztosan, vagy majdnem mindig, hibát, kudarcot okoz; mik azok, amik nélkülözhetetlenek a sikerhez, amiknek a hiánya, nem megfelelő volta, biztosan, vagy majdnem mindig, hibát, kudarcot okoz; mik a "hozzávalók" a sikerhez, és mik a "hozzávalók" "hozzávalói"; mik a

biztos kudarcokok. Más szóval, tudatosan ügyelünk arra, hogy ki ne hagyjunk valamit, ami lényeges. A körülményekhez képest lehető legjobbat megvalósító működés, viselkedés megvalósítása belső és külső működésünktől, viselkedésünktől függ. Belső működésünk irányításában gondolkodásunknak, gondolkodási szokásainknak, gondolkodási automatizmusainknak döntő szerepe van. Akinek az a célja, hogy mindig a körülményekhez képest lehető legjobbat valósítsa meg, az gondolkodásában mindig a legjobból indul ki, annak, a legjobb, és így a jó, mint elsődleges igény, állandóan a tudatában van. (Egyébként, minden szabadon működő elméjű ember, a hite szerinti legjobbra törekszik, de kevesen vannak, akik arra is szánnak időt, hogy megvizsgálják, hogy mi is a legjobb valójában. Létezik mindenki számára olyan viselkedés, amely neki, és mindenki másnak is, a lehető legelőnyösebb, a lehető legjobb.) Mindennek a sikere

attól függ, hogy mekkora és milyen támogatásban, segítségben, kiszolgálásban részesül, és mekkora és milyen akadályok, korlátok, fékező hatások működnek ellene. A módszertani tudás, a jó módszerek, a jó receptek, ezek helyes kiválasztani és alkalmazni tudása (és készíteni tudása is!) nagyon értékes siker-segítők. Mindennek (minden tevékenységnek, működésnek, viselkedésnek) van tudománya, van módszertana, és mindenre vannak jó és rossz receptek. A siker szempontjából is hasznos, sőt döntő tehát a módszerekkel való foglalkozás, a receptválasztásban és a receptkészítésben való jártasság. Hasznos megismerni a receptkészítés módszereit, mert a körülményekhez képest legnagyobb mértékű siker attól függ, hogy ki milyen módszereket, milyen recepteket használ. A legegyszerűbb recept, a "hozzávalók listája", amely tulajdonképp nem is teljes recept, hanem csak egy egyszerű emlékeztető. A

"hozzávalók listája" egy ("ki ne maradjon valami lényeges" elv alapján készül) egyszerű, vagy valahogyan rendezett Ä nem szükségképp egymástól független elemekből álló Ä felsorolás, amely bármikor bővíthető, ha kiderül, hogy van még valami lényeges, ami a listában nem szerepel. Receptek szerkesztésénél a leglényegesebb annak a megállapítása, hogy mikor, mik azok, amik elősegítő, hátráltató, biztosító, ill. meghiúsító hatást fejtenek ki a sikerre, vagy a siker szempontjából döntő tényezőkre. Indító ötletek két fontos területről -----------------------------------Gyakorlásul és további feldolgozásra ajánlunk az Olvasónak receptelemeket két fontos területre vonatkozóan. Mik a belső, lelki sikertényezők? Aki valamit sikeresen végez, arról általában megállapíthatjuk, hogy - kedve van hozzá, - érdekli, - látja értelmét, - örül neki, - komolyan veszi, - arra figyel, - nem siet, - van ideje

(szán rá időt) minden fontos lelki "hozzávalóra", - nyugodt, - helyén van, - éber, - összeszedett (lélekjelenlét), - helyesen irányítja hitét, szeretetét, lemondását, elhatározását, akaratát, megelégedettségét, tudatát, képzeletét. A listát természetesen ki-ki szabadon folytathatja, alakíthatja legjobb belátása szerint. Mik jellemzik azt, aki sikeresen megtanult valamilyen ismeretanyagot? A következők biztosan. - Alaposan ismeri a tudnivalókban szereplő, és a tudnivalókkal kapcsolatos jelenségeket, fogalmakat, - tudja a magyarázatokat, minden indokolt a számára, - tud példákat, ellenpéldákat, minden lényeges helyzetben, - minden lényeges kérdést meg tud fogalmazni a tudnivalókkal kapcsolatban, - tudja az összes lényeges igényt, követelményt a tudnivalókkal kapcsolatban, - tudja, hogy miknek van lényeges szerepe a tudnivalókban, és ezeket alaposan ismeri, - tudja, hogy a tudnivalóknak mikben van lényeges szerepe,

és ezeket alaposan ismeri, - tudja, hogy mik a tudnivalókban szereplő, és a tudnivalókkal kapcsolatos fontosabb műveletek, - tudja, hogy mik a tudnivalókban szereplő, és a tudnivalókkal kapcsolatos fontosabb viszonyok, - tudja a tudnivalók hasznosítási, alkalmassági, megfelelőségi viszonyait, tudja e tudást hasznosítani, - tudja, hogy mik a fontosabb feladatok, - gyakorolja a megszerzett tudást, annak hasznosítását. (Természetesen ennek a listának a továbbfejlesztése, gyarapítása sem tilos.) Minden tevékenység gazdálkodás a rendelkezésre álló eszközökkel, irányítása azoknak a folyamatoknak, amelyekre befolyásunk lehet. Így gazdálkodás a tanulás is. Minden gazdálkodás, irányítás egyben működés, viselkedés is, és minden működés, viselkedés egyben gazdálkodás, irányítás is. Minden gazdálkodás térbeli és időbeli mozgatási, elhelyezési, elosztási, alakítási folyamat. A folyamat, előbbi és utóbbi események,

részfolyamatok (egymástól nem független) rendszere. Ésszerűtlen dolog reménykedni valaminek a sikerében, ha nincs biztosítva minden nélkülözhetetlen "hozzávaló". A folyamatokban mindennek megvannak az okai, és következményei is. Az gazdálkodik, irányít helyesen, aki nemcsak gondosan elemzi az okokat és az előzményeket, hanem felkészül minden következmény biztonságos kezelésére is. A gyakran használt, fontos recepteket hasznos kívülről is megtanulni. Erre a célra nagyon előnyös a lényeg megragadását elősegítő fogalmak, szavak kiválasztása és ismétlése (ez is egy jó módszer!). Intelligencia és tanulás -----------------------Az emberi élet egyik nélkülözhetetlenül fontos jelensége és tevékenysége a tanulás. Tanuláson természetesen nemcsak tudatos iskolai lecketanulást kell érteni. Iskolán kívül is, és nem tudatosan is tanulunk. A tanulás tudománya, ha a tanulás fontosságát nézzük, a legfontosabb

tudomány. Mégsem tanítják sehol; még az iskolai lecketanulás tudománya sem kötelező tantárgy iskoláinkban. Pedig nemcsak a lecketanulást kellene oktatni, hanem a lecketanulás mellett általában a helyes és hatékony tanulást is, bármire vonatkozóan. Vitatkozhatunk azon, hogy lehet-e az intelligenciát tanulni. (A tanultságot, a műveltséget nem szabad összekeverni az intelligenciával.) Tagadhatatlan tény azonban, hogy a tanulási tevékenység különösen hatékonyan fejleszti az intelligenciát. (A tanulás is, az intelligenciafejlődés is belső alakulási, változási jelenség!) De az is általános tapasztalat, hogy az intelligens emberek mind tanulással, mind pedig gondolkodással igyekeznek minél több tudást szerezni, de élesen megkülönböztetnek tudást tudástól, értékesség szempontjából. (Az intelligens embert másban is a fejlett és helyes megkülönböztetések szokták jellemezni.) Az intelligens tanulásról ezen kívül nem sokat

tudunk. Úgy látszik, hogy az intelligens tanulás kutatása sem a pedagógia sem a lélektan tudománya számára nem fontos. Ebbe bele kell nyugodnunk Mivel azonban a tanulás az egyik leghatékonyabb intelligenciafejlesztő, abba nem nyugodhatunk bele, hogy ne foglalkozzunk a tanulás hatékonyságával. Általános tapasztalat, hogy a tanulásra fordított erőfeszítéseink nagyon kis hatásfokúak. Még azok a nyilvánvalóan intelligens emberek is panaszkodnak, hogy nehezen és lassan tanulnak, akik a sok és hasznos tanulásmódszertani recept többségét ismerik és használják. Lehet-e ezen az állapoton segíteni? Van-e egyáltalán lehetőség a tanulás sebességének lényeges növelésére és a tanulási munka lényegesen könnyebbé tételére? Véleményünk szerint mindkettőre van lehetőség, sőt a számítástechnika olyan eszközöket kínál, melyekkel forradalmi módon javítható a tanulás hatékonysága. Hibaelemzésekkel és kudarcelemzésekkel

bizonyítható, hogy a sikeres tanulást, lelki okok mellett, a legtöbb esetben a következő két primitív akadály hiúsítja meg. - Az ismeretanyag tagolatlansága, vagy nem megfelelő tagoltsága. - Az áttekinthetetlenség, vagy nem megfelelő mértékű, módú áttekinthetőség. A tanulás hatékonysága tehát a legnagyobb mértékben a következő két tényezőtől függ. - Sikerül-e az ismeretanyagot alkalmasan kis (megrágható, lenyelhető, emészthető) részekre bontva tálalni, és - sikerül-e a megfelelő széleskörű és mélységű áttekintést biztosítani? Tudatosítsuk, hogy e két fontos sikertényezőről csak nagyon nehezen vagy sehogy sem szoktunk tudni gondoskodni. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott a számítástechnika kínálta lehetőségek révén, ugyanis - rendkívül könnyen megvalósíthatóvá vált az ismeretanyag alkalmas részekre bontása, tálalása és ismétlése, és - könnyen megvalósíthatóvá vált a megfelelő széles

körű és mélységű áttekintés biztosítása is. Technikai receptek és eszközök -----------------------------Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már ezen a lemezmellékleten is adhatunk ízelítőt azokból a számítástechnikai lehetőségekből, amelyekkel a tanulás hatékonyságát lényegesen növelni lehet. Akiket ez érdekel, azoknak szólnak a következő technikai jellegű sorok. A "listor" típusú módszerek illetve eljárások központi eleme egy listázó operátor. Ha a listázás, amit végeztetünk, nem csak egyszerűen technikai művelet, hanem "intelligenciát" is tartalmaz, akkor az ilyen módszereket illetve eljárásokat "intelistor" vagy rövidebben "intelitor" névvel különböztetjük meg. Ezek rendkívül egyszerű és hatékony módszerek illetve eljárások. Kényelmesen és gyorsan megoldható velük az elemekre bontás, kis egységenként, elemenként, elemrendszerenként való listázás,

"leltározás", felsorolás, a megfelelően igazított, rendezetten, alkalmas elrendezésekben, "intelligensen" végzett megjelenítés, és ezek révén számos oktatási, tanítási feladat. A sikeres tanulás másik feltételének, a megfelelően széles körű és mélységű áttekintésnek a biztosítását is lényegesen könnyebbé tette a számítástechnika. Ennek egyik hatékony eszköze, érdekes módon ugyanaz a listázás, felsorolás, leltározás, mint amivel az imént foglalkoztunk. Másik eszközként ajánljuk a táblázatkészítést Ma már sok nagyon fejlett táblázatkezelő nyelvet kínál a piac. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az oktatás miért nem használja ki a táblázatkezelő rendszerek tálcán kínált pedagógiai előnyeit. A listor programok adatállományait érdemes úgy szerkeszteni, hogy azok (esetleg megfelelő átalakítással) táblázatkezelő és adatbáziskezelő rendszerekbe oda-vissza vihetők legyenek.

Intelligencia és számítástechnika --------------------------------- A számítástechnika eszközöket kínál. Az intelligens viselkedés minden eszközt intelligensen használ. A számítástechnika használata mindezideig nem mindenben a legintelligensebben folyt. Ennek eredményeként mára gyakorlatilag kicsúszott az emberiség kezéből a jövő informatikára alapozódó társadalomalakító folyamatainak irányítása. Mi az intelligens viselkedés az ilyen helyzetben? Legalább gondolkodjunk rajta! A jövő generáció már az iskolában tanulja a számítástechnikát. Ez helyes. Nem helyes, azonban, hogy ez szinte kizárólag programozási nyelvek oktatását jelenti, nem is igazán programozás tanulását. Az azonban már megbocsáthatatlan ostobaság, sőt népellenes bűn, ha valaki a programozás tanítását mellőzni javasolja, mesterségesen szembeállítva azt a fejlett felhasználói programok használatával. ("Magas szintű, hivatalos"

koncepciókban és "stratégiákban" is olvashatók ilyen felelőtlen javaslatok!) A programozás semmi mással nem pótolható intelligenciafejlesztő. Sőt erkölcsfejlesztő. Aki ez ellen szót emel, annak nemcsak a számítástechnika lényegéről nincs fogalma, hanem megfosztja a jövő generációt egy könnyű és kézenfekvő fejlődési lehetőségtől, és attól a lehetőségtől is, hogy "belelásson" a gépekbe, programokba, tehát bamba gombnyomogató rabszolgasorsra ítéli. De a számítástechnika eszköz, és használni kell megtanulni, alkalmazni kell problémáink megoldására. Ehhez pedig sok mindenre szükség van Modellekre például. A modellek megalkotásához pedig nélkülözhetetlen a világ ismerete és a helyes célmegválasztás. És ezek egyike sem független az erkölcstől, mint ahogyan az intelligencia sem független. Ha nem akarunk gépek rabszolgái és hitvány emberek gépen keresztüli hatalomgyakorlásának kiszolgáltatott

bábúk lenni, akkor az intelligens számítástechnikusnak, ha még nem késő, az informatika etikájával is foglalkoznia kell. A számítástechnika hatalmas kínálattal szolgálja az emberiséget. Hacsak azokat a tanuláskönnyítő eszközöket produkálta volna amelyeket említettünk, már megérte "kitalálni" a számítástechnikát, de nemcsak egy területen, hanem az életben mindenhol hasznosítható ez a tudomány és eszköz. És éppen ez magyarázza rendkívül veszélyes voltát is A rengeteg ostoba és időrabló játék, a szemét és a szenny világában szabadjára engedett fantázia, az alantas indulatok és a bűn már terabájtokat foglalnak el gépeinkben, és szabadon hullámzanak hálózatainkon. Csak az nem veszi észre, aki nem akarja, hogy mindez az emberi intelligenciát támadja, és ha sikerül letepernie, akkor vége annak az embernek, aki gondolkodik is, nemcsak szerszámot készít. Jótanácsok ---------Hogyan lehetünk

intelligensebbek? Hogyan csinálhatunk minden hasznos dolgot intelligensen, intelligensebben? Úgy, hogy tudatosan törekszünk erre. És jó receptek szerint Ezért válassza ki azokat, amik életében a legfontosabbak! Gyűjtse össze a legfontosabbakat, amik ezekkel kapcsolatosak, és részben vagy egészben Öntől függenek! Szerkesszen recepteket azoknak a feladatoknak, problémáknak a megoldására, amelyek sikere fontos Önnek! Gyakorolja a receptválasztást és a receptkészítést, minden fontos és minden gyakori feladat megoldására! Szoktassa rá magát, hogy hagy időt magának jó receptek kiválasztására, illetve jó receptek kidolgozására! Szerezzen minél több személyes tapasztalatot jó megoldásokkal és jó módszerekkel, ezek fontosságát átélve, tudatosítva, hogy helyes fogalma alakuljon ki arról, hogy mi a "jó módszer", és, hogy tisztában legyen a módszerek szerepének fontosságával! Lássa "módszer szemüvegen át" az

életet! Nincs más erény mint a lehető legjobb módszer választása, és nincs más hiba és bűn, mint ennek elmulasztása. Keresse az adott célra, adott szempontokból legjobb módszereket, és építse be azokat viselkedésébe, de ne ragaszkodjon hozzájuk, ha jobbat talál! Legyen fenntartott hely a tudatában és fenntartott idő a viselkedésében a módszereknek és a módszerválasztásnak! A módszer sikeres alkalmazása az alkalmazótól is függ. Van akinek az egyik módszer "jobban kezére áll" mint egy másik. Keresse a jó receptszerkesztési, receptalkalmazási és receptmegjelenítési módszereket (recepteket)! Egy feladatra több jó módszer (recept) is létezhet. Ugyanazt gyakran többféle (egyenértékű) módon is meg lehet ragadni, le lehet írni; példa erre a működés, a viselkedés illetve a gazdálkodás, az irányítás. Tartsa szem előtt, hogy a "hozzávalóknak" is vannak "hozzávalói", és egy receptben mindent

csak ritkán lehet felsorolni, megnevezni! Gyakorolja receptek kifejtését, részletezését! Bonyolultabb műveletek leírására már nem elég az egyszerű "hozzávalólista". Nincs károsabb mint a gondolkodás nélküli receptalkalmazás. Az értelmes tevékenység nem receptek előre megszabott ideig (és módon) való alkalmazása, hanem olyan törekvés, amit a feladat sikeres megoldásáig nem hagyunk abba. Nincs jobb recept a következetesen, mindenben legjobbra törekvő gondolkodásnál, amelynek nélkülözhetetlen hozzávalója a jó elemzés, (melynek célja a jellemzés, aminek célja a tanácstalanság kiküszöbölése és a megragadás) amelyre biztosítani kell a megfelelő mennyiségű időt, energiát, eszközt (egyszóval hozzávalót) minden értelmi tevékenységben, akár van erre külön figyelmeztetés a receptekben, akár nincs. Befejezés --------Az élet problémahelyzetek és Ä intelligens emberek számára Ä feladatmegoldások,

problémamegoldások folyamata. A problémákat kérdések formájában is megfogalmazhatjuk. A problémák értelmes megoldásához nélkülözhetetlen, hogy a megválaszolandó kérdések meg legyenek fogalmazva, jól legyenek megfogalmazva és felvetve. Vannak általános kérdések, amelyek minden problémamegoldásnál hasznosak. Sokan, akik különben képesek lennének problémáik megoldására, csak azért nem sikeresek, mert sajnálják az időt a kérdések gondos megfogalmazásától, megválaszolásától és ezek ellenőrzésétől. Mindegyikünk problémája, hogy hogyan fejlesszük, érvényesítsük intelligenciánkat. Az intelligencia fogalmával és mérésével kapcsolatos kérdéseket világosan megfogalmaztuk. A válaszok is világosak és egyértelműek. Már csak a tennivalók vannak hátra Amelyek közül biztosan nagyon fontos, hogy szánjunk időt gyermekeink és magunk intelligenciájának fejlesztésére is. Reméljük, az Olvasó ennek a munkának

elolvasása után megbizonyosodott róla, hogy az emberiség intelligensebb részéhez tartozik, és nem kell tovább cipelnie a tudatos vagy nem tudatos csökkentértékűség terheit, amik nem valóságosak, csak belénk szuggerálták azok az áltudósok, akiknek az intelligencia semmi több, mint üzlet. Kívánjuk, hogy az Olvasó ezentúl felszabadultan, derűsen, lendületesen és sikeresen dolgozzon azon, hogy intelligenciája ne csak meglegyen, hanem valóban érvényesüljön is, és mindenben hozzásegítse a lényeg megragadásához, és a legértékesebb sikerek eléréséhez