Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Mércse Anikó - Fejlett országok termelékenységi növekedési üteme az elmúlt 20-30 évben

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FŐISKOLAI KAR NYÍREGYHÁZA ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN Fejlett országok termelékenységi növekedési üteme az elmúlt 20-30 évben Készítette: Mércse Anikó Gazdálkodási szak Levelező tagozat II. évfolyam „C” csoport 2003/2004. tanév I félév Tartalomjegyzék 1. A gazdasági növekedés elméletei 1 2. A gazdasági fejlődés hét alapvető trendje 4 3. A fejlődés különféle modelljei 6 4. A fejlett tőkés országok és a mezőgazdaság viszonya 10 5. A fejlett országok összehasonlítása gazdaságföldrajzi szempontból 16 Felhasznált irodalom 20 1. A gazdasági növekedés elméletei A fejlett gazdaságok –közte az Amerikai Egyesült Államok –évről évre egyre több tőkét halmoz fel, fejlesztik a technológiai ismeretkeket, és fokozzák a gazdasági tevékenységek hatékonyságát. Hosszú távon , évtizedek vagy nemzedékek távlatában a termelékenység

határozza meg a társadalom életszínvonalát, ha ezt az egy főre jutó kibocsátással vagy az egy háztartásra jutó fogyasztással mérjük. A gyors gazdasági növekedést elérő országok , mint például Japán , előrébb lépnek a nemzetek elképzelt rangsorában , és modellként szolgálnak a feltörekvő országok számára. A gazdasági növekedés a legfontosabb tényező a nemzetek hosszú távú gazdasági sikerességében. A gazdasági növekedés az ország potenciális GDP-jének vagy nemzeti kibocsátásának bővülését jelenti. Másként szólva, akkor megy végbe gazdasági növekedés , ha kitolódik az ország termelési lehetőségeinek határa. Átlagos éves növekedési ütem (százalék) Időszak GDP GDP/munkaóra Aktív népesség 1870-1913 2,5 1,6 1,2 Ledolgozott munkaórák összesen 0,9 1913-1950 1,9 1,8 0,8 0,1 1950-1973 4,9 4,5 1,0 0,3 1973-1990 2,5 2,7 1,1 - 0,1 1. számú táblázat A növekedés jellemzői 16 ipari

országban /Forrás: Angus Maddison: Növekedés a kapitalista gazdaságban .Oxford,1982) 1 Az elmúlt évszázadban gyorsütemű gazdasági növekedés ment végbe a legtöbb magas jövedelmű országban , például az Egyesült Államokban , Németországban , Franciaországban és Japánban . A kibocsátás gyorsabban emelkedett a munkaráfordításnál, ami a tőkeállomány növekedését és a technológiai haladást tükrözi. Mi a gazdasági növekedés receptje ? Kezdjük azzal, hogy a gazdaságilag sikeres országok nem feltétlen követik ugyanazt a pályát. A nglia például az ipari forradalom élharcosaként vált a világgazdaság vezető országává a XIX. században, újítások sorának, közte gőzgépnek és a vasútnak a bevezetőjeként, illetve a szabad kereskedelem híveként. Japán viszont később kapcsolódott be a növekedési versengésbe Itt először a külföldi technológiákat utánozták. A hazai ágazatok védelme érdekében

importkorlátozásokat vezettek be, azután pedig roppant szakértelemmel felépítették a hazai feldolgozó – és elektronikai ipart. Bár az egyes országok által követett fejlődési pályák különbözőek lehetnek, minden gyorsan növekvő országban érvényesülnek bizonyos közös vonások. A gazdasági növekedés és fejlődés alapvető folyamatai hasonlóak voltak annak idején Angliában és Japánban , mint napjainkban a fejlődő országokban , például Kínában és Indiában. A növekedést tanulmányozó közgazdászok arra az eredményre jutottak, hogy a gazdasági haladás gépezete mindenhol ugyanazon a négy keréken gördül, legyen az gazdagabb vagy szegényebb ország, Ez a négy kerék vagy növekedési faktor a következő:  Az emberi erőforrások (munkakínálat, képzés, fegyelem, motiváció)  Természeti erőforrások (föld, ásványkincsek, fűtőanyagok, a környezet minősége  Tőkefelhalmozás (gépek, gyárak, utak) 2

 Technológia (alaptudományok, mérnöki tudományok, vezetéstudomány, vállalkozói szellem) Vannak –e határai a növekedésnek ? A növekedés számos ellenfele és sok környezetvédő azt hangoztatta, hogy a természeti erőforrások végessége és a környezeti korlátok behatárolják a gazdasági növekedést. A gazdasági növekedés azzal jár, hogy gyors ütemben bővül a föld és az ásványkincsek felhasználása, valamint súlyosbodik a levegő és vizek szennyezése (ha nem szabályozzák) . A növekedés fenntarthatóságára vonatkozó aggodalmakat az elhíresült Római Klub fogalmazta meg nagyhatású tanulmánysorozatában, a hetvenes évek elején. A növekedés kritikusai figyelmes hallgatóságra találtak , több oknál fogva. Először is egyre fenyegetőbb veszélynek tűnt a fejlődő országok gyors népesség növekedése. 1973 után pedig az olajárak magasba lendülése, valamint a termelékenység és az életszínvonal növekedésének

hirtelen lelassulása váltott ki aggodalmat az ipari államokban. A nyugtalanság első hulláma azonban elült , amikor csökkentek a nyersanyag árak a nyolcvanas években , és a fejlődő országokban is lelassult a népesség növekedésének üteme. A növekedési pesszimizmus második hulláma az elmúlt évtizedben csapott fel. Ez nem az ásványi erőforrások , például a kőolaj és a földgáz kimerülésének veszélyei váltották ki, hanem a hosszú távú gazdasági növekedés környezeti korlátai. A világméretű környezeti korlátok azért kerültek a figyelem középpontjába, mert a tudományos kutatások szerint egyre világosabb , hogy az erőteljes ipari tevékenység számottevően megváltoztatja a Föld éghajlati viszonyait és ökológiai rendszerét. A globális felmelegedés előlépett napjaink fő problémái közé, mert a fosszilis fűtőanyagok elégetése felmelegíti a légkört. 3 2. A gazdasági fejlődés hét alapvető trendje A

fejlett országok gazdaságtörténetéből a következő hét növekedési trend körvonalazódik:  Első trend: A tőkeállomány gyorsabban növekedett, mint a népesség és a foglalkoztatottak száma, ami a tőke intenzitás növekedését eredményezte.  Második trend: A reálbérek a XX. század legnagyobb részében erőteljesen növekedtek.  Harmadik trend: A bérek és fizetések részesedése a nemzeti jövedelemből hosszú távon csak csekély mértékben növekedett, az utóbbi két évtizedben pedig lényegében pedig állandó maradt.  Negyedik trend: A reálkamatláb és a profitráta erőteljesen ingadozott , különösen a konjunktúra ciklusok idején, azonban nem volt tapasztalható határozott felfelé vagy lefelé mutató tendencia a XX. század egészében  Ötödik trend: A tőke/termelés hányados igazából csökkent a századforduló óta, tartós növekedés helyett, ami változatlan technológia mellett a csökkenő hozadék

törvényéből következne.  Hatodik trend: A nemzeti megtakarítás és beruházás G DP-n belüli aránya állandó szinten állt a XX. század legnagyobb részében A nemzeti megtakarítási ráta erősen visszaesett az Egyesült Államokban 1980 óta.  Hetedik trend : A nemzeti termék évente átlagosan csaknem 3 sz ázalékkal növekedett, a konjunktúraciklusok hatásait kiszűrve. A kibocsátás növekedése jóval gyorsabb volt , mint a különféle tényezők ( tőke, munka, természeti erőforrások) növekedésének súlyozott átlaga, ami arra utal, hogy a technológiai haladás kulcsszerepet játszott a gazdasági növekedésben. 4 A történelmi trendek nem megtörhetetlenek. A növekedési trendek tartós érvényesülése azt a benyomást keltheti, mintha ebben valamely szükségszerűség munkálkodna; mintha az idők végezetéig arra számíthatnánk , hogy a gazdaság gondoskodik az egy főre jutó kibocsátás, valamint a reálbér és a

reálkibocsátás gyors növekedéséről. 5 3. A fejlődés különféle modelljei A leglátványosabb gazdasági növekedés a kelet-ázsiai országokban valósult meg az elmúlt fél évszázad alatt. Mindenki hallott a Japán csodáról, de Dél-Korea, Szingapúr, Hongkong és Tajvan szintén figyelemre méltó gazdasági fejlődést ért el. Régiók Az egy főre jutó GDP Beruházások átlagos növekedése 1965-1990 a GDP százalékában (százalék) 1990 Kimagasló teljesítményű Ázsiai gazdaságok* Dél-Ázsia Latin-Amerika Szahara –alatti Afrika 5,6 1,9 1,8 0,2 35 19 17 9 * Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Hongkong, Indonézia, Malajzia, 2. táblázat Gazdasági teljesítmények összehasonlítása Forrás: Paul A. Samuelson –William D Nordhaus : Közgazdaságtan ,2002 Az ázsiai tigrisek a magas beruházási ráta klasszikus receptjét követték, hogy gazdaságaik ki tudják használni a

legújabb technológiai előnyeit , és képesek legyenek kiépíteni a szükséges infrastruktúrát. Szilárdan kézben tartották a makrogazdasági irányítást , nem engedték elszabadulni az inflációt és gondoskodtak a magas beruházási rátáról. 6 Hatalmas erőforrásokat fordítottak az emberi és a fizikai tőkére egyaránt, többet tettek az oktatásért bármely más fejlődő régióhoz képest. Úgy irányították a pénzügyi rendszerüket, hogy biztosítsák a monetáris stabilitást és a szilárd valutát. Az ázsiai tigrisek exportösztönző gazdaságpolitikát követtek, gyakran alulértékelt szinten tartották az árfolyamot az export előmozdítása érdekében. Költségvetési eszközökkel is támogatták a kivitelt , és a magas jövedelmű országok legjobb megoldásainak átvételével segítették a technológiai haladást. A gazdasági fejlődés egyik legnagyobb meglepetése az elmúlt évtizedben a kínai gazdaság gyors növekedése volt.

Kína kezdetben a szovjet típusú központi tervgazdálkodás rendszerét vette át az 1949-es forradalom után. A központosítás az 1966-1969-es kulturális forradalommal tetőzött , ez a gazdaság lelassulásához vezetett. A hatalmon levők új nemzedéke arra a következtetésre jutott a forradalmi vezető , Mao Ce-tung halálát követően , hogy gazdasági reformra van szükség a kommunista párt túléléséhez. Kína decentralizálta a hatalom tetemes részét, teret nyitott a verseny előtt Teng Hsziao-ping vezetésével (1977-1997). Politikai reform azonban nem kísérte a gazdasági reformot; a kommunista párt továbbra is monopolizálja a politikai hatalmat. A kínai vezetés drámai intézkedéseket hozott a gazdasági fejlődés felgyorsítására: speciális gazdasági övezeteket jelölt ki , és engedélyezte a tulajdon alternatív formáit. Kína leggyorsabban fejlődő részei a part-menti területek voltak , például a Hongkonghoz közel eső déli

vidék. E terület igen szoros kapcsolatokat épített ki más országokkal is, és aránylag sok külföldi beruházáshoz jutott . 7 Kína lehetővé tette továbbá társas-magán és külföldi cégeknek , hogy a központi tervezéstől vagy ellenőrzéstől függetlenül működjenek az állami tulajdonú vállalt mellett. Ezeknek a tulajdonformáknak a súlya gyorsan növekedett: a kilencvenes évek közepére már a kínai GDP több mint felét állították elő. A kínai reál GDP növekedése évi átlagban csaknem 10 százalékot ért el az utóbbi évtizedben a hivatalos statisztikák szerint. Az export kétszeresére nőtt az elmúlt években. A dollár hullámvasútszerű pályája aggodalmakat keltett az amerikai gazdaság alapvető teljesítményét illetően a nyolcvanas években. A túlértékelt dollár súlyos gazdasági nehézségeket okozott sok amerikai ágazatban , amelyre a külkereskedelem nagyhatással van. Szűkült a kereslet egy sor ágazat,

például a gépkocsi gyártás , az acélipar, a textilipar, a mezőgazdaság termékei iránt, hiszen árai emelkedtek a külföldi versenytársak áraihoz képest. A feldolgozóipari központokban a munkanélküliség vészesen megemelkedett, ahogy bezárták a gyárakat. Az amerikai közép-nyugatot rozsdás övezetként kezdték emlegetni. 1970-es-80-as években sokan úgy értelmezték az Egyesült Államok külkereskedelmi problémáit, mint Amerika hanyatlását. Veszélyeztetve látták Amerika technológiai vezető szerepét egy sor tényező által, az innovációk hiányától kezdve a vállalati vezetők lomhaságáig. A nyolcvanas évek erős amerikai versenyképességének visszaesését nem a termelékenység növekedésében beállott fordulat váltotta ki , hanem inkább az okozta, hogy a dollár felértékelődése megnövelte az amerikai árakat a külkereskedelmi partnerek áraihoz képest. A termelékenység az egy munkásra vagy a ráfordítások egy

összetett egységére jutó kibocsátást méri. 8 Az amerikai egy főre eső GDP, az egy munkaórára jutó kibocsátás még mindig jóval meghaladja a legfőbb kereskedelmi partnerek , Németország és Japán e mutatóinak értékét. A McKinsey Global Institute igen tanulságos elemzése arra az eredményre jutott , hogy 1980-ban a feldolgozóipar termelékenysége Japánban 17 százalékkal, a német termelékenységi színvonal pedig 21 százalékkal maradt el az amerikai termelékenységtől. Az Egyesült Államok megőrizte termelékenységi előnyét a feldolgozóipari ágazat közül a számítógépiparban, a szappanok és tisztítószerek gyártásában, a söriparban , valamint az élelmiszeriparban. A Japán munkások termelékenysége magasabbnak bizonyult mint az amerikaiaké az autók és alkatrészek gyártásában , a fémfeldolgozásban, az acéliparban és a szórakoztató elektronikai cikkek termelésében. A német termelékenység visszaesett az amerikai

mutatókhoz viszonyítva a nyolcvanas évek folyamán. Milyen okokra vezethetők vissza a termelékenységbeli különbségek a fejlett országok között ? Erre a kérdésre számtalan tanulmány kereste a választ, az eredmények meglepetést keltettek, az okok túlnyomó részben a következők voltak: - A mérethozadékok és gyártási technológiák - A dolgozók szakmai felkészültsége és iskolázottsága - A vállalati vezetők hozzáállása - A vállalatok közötti verseny 9 4. A fejlett tőkés országok és a mezőgazdaság viszonya Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete , a FAO, gazdasági fejlettség és gazdasági rendszer alapján csoportosítja a világ országait. A fejlett piacgazdaságú országok közé a fejlett tőkés országokat és Jugoszláviát sorolja. Ide tartoznak tehát Észak-Amerikából Kanada és az Egyesült Államok, Nyugat-Európából az Európai Gazdasági Közösség országai, továbbá az összes többi nyugat és

észak-európai ország (Izlandot is belevéve) , valamint Málta. Óceániából Ausztrália és Új-Zéland, az egyéb piacgazdálkodású országokból Izrael, Japán és a Dél-Afrikai Unió. Ország Dollár USA= 100 % USA 6.112 100,0 NSZK 4.791 77,4 Franciaország 4.709 76,1 Belgium 4.663 75,3 Hollandia 4.234 68,4 Egyesült Királyság 3.750 60,6 Japán 3.962 64,0 Olaszország 2.913 47,0 3. táblázat Egy lakosra jutó GDP alakulása 1973-ban Forrás: 8 ország bruttó hazai termékének.KSH, Budapest, 1978 10 A hetvenes évekre vonatkoztatva általánosan a fejlett ország kritériumaként azt jelölték meg, hogy az egy lakosra számított GDP összege a 2000 dollárt haladja meg. A világ népessége a hetvenes években 3,7 Mrd-ról 4,5 Mrd-ra növekedett. Az átlagos 20 %-ot meghaladó növekedésnél a fejlett országokban kisebb , mintegy 10 % volt ez idő alatt a népesség gyarapodása. A fejlett tőkés országokban is hasonló méretű

volt a népesség számának növekedése. Ebből következik, hogy a fejlett országokban lévő lakosság aránya csökken : 1981-ben a világ népességének 26 %-át , a fejlett tőkés országoké pedig 18 %-át tette ki. A fejlett országokban a világ mezőgazdasági és megművelt területének 42, illetve 46%-a, a fejlett tőkés országokhoz pedig egyaránt 27-28 %-a tartozik. A népesség, a mezőgazdaság termelési eszközök ,a földterület alapján mutatott arányokhoz mérten lényegesen nagyobb a fejlett országok szerepe a világ mezőgazdaságában. Megnevezés Fejlett tőkés országok Fejlett országok Cereáliák termelése 36 51 Hústermelés 45 63 Élelmiszerexport 65 70 Élelmiszerimport 63 74 4. táblázat A világ összes termelésének megoszlása 1980-ban %-ban Forrás: KSH , Budapest 1983 11 A gazdasági fejlettség néhány jellegzetes vonása a mezőgazdasági termeléssel hozható kapcsolatba. Ezek közül néhány fontosabb: -

Egy-egy ország gazdasági fejlettségét és azon belül a mezőgazdaság fejlettségét elsősorban súlya és színvonala határozza meg. A fejlett tőkés országokban az iparban előállított GDP nagyobb arányban nő, mint a mezőgazdasági termelésből származó. A fejlett tőkés országokban ezért a mezőgazdaság aránya a GDP-ből fokozatosan csökken, és néhány kivételtől eltekintve 10 % alatt van. Így pl.1978-ban az Egyesült Királyságban és Belgiumban mindössze 2 % volt , az Egyesült Államokban ,Kanadában , az NSZK-ban és Svédországban 3-4 %, de az EGK országai közül a legtöbb mezőgazdasági terméket termelő Franciaországban is mindössze 5 % volt. - Az előzőek egyenes következménye , hogy a fejlett tőkés országokban a mezőgazdasági kereső népesség aránya az összes kereső népességből gyorsan csökken, amely 1981-ben átlagosan 8,1 % volt. Ugyanakkor a fejlődő országokban 58 % volt a mezőgazdasági keresők aránya. - A

fejlett tőkés országok gazdaságában a mezőgazdaságnak alacsony ugyan az aránya , de igen magas a műszaki ellátottsága , termeléstechnológia színvonala. Ez a fejlett ipari háttér következménye. Jellemző , hogy 1980-ban a világ traktorállományának 68 % -a, arató-cséplőgép állományának70 %-a a fejlett tőkés országok mezőgazdaságában volt. A fejlett tőkés országok ipara termelte 1980-ban a nitrogén-műtrágyák 43 %-át, a foszforműtrágyák 53 %-át és a káliumműtrágyák 58 %-át. Mindezek eredménye a magas termelési színvonal. A fejlett tőkés ország csoport gazdaságában és azon belül természetesen a mezőgazdaságában néhány országnak meghatározó szerepe van. 12 Az Egyesült Államok 230 millió lakosa a fejlett tőkés országok népességének 29 %-a, a 191 millió hektár megművelt területe pedig 48% részarányt jelent. Kanada és Ausztrália óriási mennyiségű mezőgazdasági termékfeleslegei a világ

élelmezésében nagy szerepet játszanak. A tágabban értelmezett fejlett országok körében a Szovjetunió óriási méreteivel befolyásolja a fejlett országok egészét (268 millió lakos , 232 millió hektár megművelt terület. A fejlett tőkés országok mezőgazdaságának többségére a családi művelésű birtokviszonyok a jellemzők. A fejlett tőkés országok közül az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság legjellemzőbb méretű birtokaira is a családi művelés a domináló, Nyugat-Európa fejlett tőkés országaira pedig kifejezetten a kisebb családi birtokok a jellemzőek. A leggyakoribb méretű gazdaságok Ország Nagysága (ha) Művelt területének aránya az ország összesen- ből (%) Kanada 226-453 32 453 felett 35 105-202 24 202-404 22 50-100 23 100-200 28 200-500 23 Franciaország 20-50 37 Olaszország 5-20 27 USA Egyesült Királyság 5.

táblázat A birtokviszonyok jellemzői néhány fejlett tőkés országban Forrás: FAO Census Bulletin, Róma 1973-1977 13 A termelés növelésével és a szakosodásával együtt járó mind nagyobb eszközbefektetés –párosulva a mezőgazdasági árak diszparitásával- olyan nagy terheket ró a mezőgazdaságra, hogy finanszírozása csakis a beruházások és az egyéb ipari eredetű eszközök állami támogatásával lehetséges. A termelési érték arányában adott támogatás 1968-hoz viszonyítva Ausztriában 10%-ról 18 %-ra, az NSZK-ban 23-ról 29 %-ra , az Egyesült Királyságban 15 %-ról 33%-ra emelkedett . A tőkés országok közül csak Franciaországban figyelhető meg csökkenés. USA; 1465 $/fő NSZK; 998,3 $/fő Írország; 550,9 $/fő Ausztria; 390,3 $/fő 1. ábra Egy fő mezőgazdasági keresőre jutó támogatás Forrás: Dr. Lőkös László : Agrárgazdaságtan, Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1984 14 419,6 $/ha 388,9 $/ha 213,2 $/ha

41,0 $/ha 0 Ausztria 0 USA NSZK Írország 2.ábra A szántó- és ültetvényterület 1 ha-jára jutó állami támogatás Forrás: Dr. Lőkös László : Agrárgazdaságtan, Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1984 15 5. A fejlett országok összehasonlítása gazdaságföldrajzi szempontból Az Amerikai Egyesült Államok (United States of America, USA rohamos gazdasági fejlődésében egész sor kedvező tényező játszott közre melyek a következők: I. Gazdag természeti erőforrások a.) nagy szabad területek b.) ásványkincsek II. Bevándorlás a.) szakképzett munkaerő III. Széles belső piac (+ védővámok) IV. Gépesítés A tőkés versenytársak előretörése miatt az USA fokozatosan vesztett súlyából a világtermelésben és a nemzetközi kereskedelemben. Ennek ellenére az Egyesült Államok továbbra is a világgazdaság vezető hatalma. Politikai és katonai ereje , valamint az általa irányított nemzetközi szervezetek (pl. a NATO)

világszerte szolgálják érdekeink védelmét. A Kanadával és Mexikóval kötött szabadkereskedelmi egyezmények az USA körül kirajzolódó hatalmas észak – amerikai gazdasági erőtér belső kapcsolatait tovább szilárdítják. % 25-35 35-50 50-90 90-100 Nyesanyag réz, kőolaj, vas ólom, higany Cink, ón, platina azbeszt nikkel alumínium, mangán kolbalt, króm 6. táblázat Külföldi eredetű nyersanyagok aránya az USA fogyasztásában (1982) Forrás: Dr.Probáld Ferenc : Földrajz, Tankönyvkiadó Budapest, 1992 16 A világon kitermelt ásványi anyagok és energiahordozók 25-30%-át az USA fogyasztja el. Az USA energiagazdasága évtizedek óta a szénhidrogénekre épül. Kőolaj és földgáztermelésben a Független Államok Közössége után a

világon a második helyet foglalja el. Az amerikai állam nagy összegeket költ energiatermelés új útjainak kutatására (pl. a Sziklás- hegység nagy olajpala készleteinek felhasználására, a kaliforniai geotermikus erőművek bővítésére, a szaporító atomreaktorok kifejlesztésére, a napenergia hasznosítására). Az Egyesült Államok iparát a tudományos –technikai vívmányok széles körű alkalmazása, a kitűnő szervezettség, a nagyfokú automatizálás, a szakosítás és a nagy sorozatú tömegtermelés jellemzi. Ennek következménye a munka világviszonylatban kiemelkedő termelékenysége. A rendkívül sokoldalú ipar gerincét a nehézipar alkotja. Ezen belül igen fontos szerep jut a hadiiparnak és a járműgyártásnak. Japánról a rendkívül sűrűn lakott, energiahordozókban és nyersanyagokban szegény ország jut eszünkbe hírtelen. Az is igaz, hogy Japán ipara megbénulna a külföldi nyersanyagok nélkül: rá van tehát utalva a

külkereskedelem fejlesztésére . Az olcsó és jó minőségű japán áruk a világpiac mind nagyobb részét hódítják meg. Versenyképességük alapja az, hogy Japánban a munkabérek elmaradnak az amerikai vagy nyugat-európai szinttől , viszont az ipar termelékenysége – hála a legkorszerűbb technológiának – kimagasló. A japán ipar szerkezete rugalmasan követelményeihez. 17 alkalmazkodik a világpiac Gyorsan fejlődik a gépgyártás és a vegyipar. A gépipar fellendítését a világranglista élére került, korszerűségben vetélytárs nélkül álló vaskohászat alapozta meg. Japán hajógyártása első a világon A járműgyártást világszerte forradalmasító robottechnika úttörői a japán üzemek. Az Európai Közösség nagy tagállamai közül a legfejlettebb gazdasága és legerősebb , legkorszerűbb ipara Németországnak van. Az iparban dolgozók aránya itt a legmagasabb (44 %) . Különösen kiemelkedik a gépipara, amely

elsősorban szerszámgépeket, gyárberendezéseket, járműveket, elektrotechnikai és elektronikai cikkeket küld a világpiacra. A tőke nagyfokú koncentrációját jelzi, hogy az EK-n belül a legnagyobb kohászati monopólium, a két vezető autógyártó cég és a vegyipar három óriása német tulajdonban van. Franciaország aránylag sokrétű természeti erőforrásaival és kiegyensúlyozott gazdasági szerkezetével tűnik ki. Az ipar a szinte már túlságosan is fejlett, zsúfolt párizsi körzetben, valamint az északi országrész régi iparvidékein összpontosul. Nagy-Britannia gazdaságilag elmaradt európai versenytársairól. A legsokoldalúbb és viszonylag leggyorsabb ipari fejlődés színtere Dél-Anglia. A kis tagállamok közül a Benelux-országok és Dánia szintén a Közös Piac gazdaságilag fejlett magvához tartoznak. Túlfejlett világvárosaik lassanként veszítenek népességükből, viszont a kisvárosok vonzereje, gazdasági szerepe

növekszik. Belgiumban a tengerpartoz közel eső , termékeny flamand országrész gazdasági térnyerése évezredek óta megfigyelhető a déli vallon iparvidék rovására. 18 Összegzésként megállapítható, hogy a fejlett országok termelékenységi ütemének 20-30 évvel ezelőtti növekedése földrajzi elhelyezkedésre és történelmi tényezőkre vezethető vissza, az ipari forradalmak szinte láncszerű bekövetkezése nagyban befolyásolta az országok fejlődési ütemét. Az adott időtartam alatt Japán és Kína az -az ország , melynek átlagosnál gyorsabb te rmelékenységi növekedése nem pusztán a technikai elmaradás felszámolásából származott, hanem a népesség nagyon magas arányából illetve a természeti kincsek hiányából adódott. 20 Felhasznált irodalom Dr. Probáld Ferenc : Földrajz , Tankönyvkiadó, Budapest, 1992 Dr. Lőkös László : Agrárgazdaságtan , Mezőgazdasági Kiadó, Budapest ,1984 Paul A. Samuelson-William

DNorhaus: Közgazdaságtan, KJK-KERSZÖV, Budapest , 2002