Gazdasági Ismeretek | Gazdaságpolitika » A dezinflációs politika

A dezinflációs politika Az infláció csökkentésének folyamatát nevezzük dezinflációnak. Mivel az infláció alakulásában lényeges szerepet játszik az, hogy milyen a piaci szereplők árak alakulásával kapcsolatos várakozása, ezért nagy feladat a gazdaságpolitikusok számára a d ezinflációs politika meghatározása. Amennyiben a szereplőket meg tudja győzni arról, hogy megfelelő eszközökkel rendelkezik és azokat alkalmazni is fogja az árszinvonal csökkentése érdekében, akkor alacsonyabban a dezinfláció költségei. Meglepetésszerű keresletcsökkentéssel kell az eladókat rávenni arra, hogy csökkentsék az árakat, vagy fokozatosan kell elhitetni velük, hogy a kereslet csökkenni fog. A keresletet kétféleképpen lehet csökkenteni: költségvetési és monetáris eszközökkel. Az államháztartás keresletcsökkentése csak akkor hatásos, ha a pénzmennyiség csökkenésével is jár, különben új területen jelentkezik kereslet. A

kereslet csökkentésének másik eszköze a monetáris politika. Hosszabb távon a dezinflációs politika szükségszerűen sikeres. Abban azonban, hogy rövid távon ezt a folyamatot hogyan lehet kezelni már a monetáris politika eszközeinek van meghatározó szerepe. Orvosi hasonlattal élve: hiába sikeres a műtét, hoz gyógyulást hosszabb távon, magát a műtétet is túl kell élni. Rövid távon a pénzmennyiséget nem közvetlenül szabályozzák, hanem az értékpapír és devizapiacokon keresztül. Ezek a vételi vagy eladási műveletek a kamatlábat vagy a v alutaárfolyamot befolyásolják ugyan, de a k eresletre, pénzmennyiségre való hatásuk attól függ, hogy a piac többi résztvevője hogyan reagál rájuk. Ha pl a jegybank állampapírt ad el és ezen keresztül emeli a k amatot, ez csak akkor jár a k ereslet csökkenésével, ha a reálkamatláb is nő. Ennek feltétele pedig az, hogy a kamatláb emelés során kialakuló inflációs várakozások

visszaigazolják a pénzkínálat csökkenését és bekövetkezzen az árak csökkenése. Tehát minden azon múlik, hogy mennyire hiteles a dezinflációs politika. Ideális esetben elég a kormány szándékának kinyilvánítása Azonban, ha a j egybank nem tűnik elég eltökéltnek, vagy nincsenek egyértelmű eszközei, a gazdaságpolitika többször vezette már félre a piac szereplőit önös érdekei miatt, akkor nagy a dezinflációs folyamat költsége és bizonytalansága. Ha a termelés növekedési üteme nagy, a munkanélküliség csekély, a deficit és az államadósság alacsony, akkor könnyebben elhihető, hogy mer és tud áldozatokat hozni a politika a dezinfláció érdekében. Az 1993-94ben sikereket felmutató dezinfláció jó példája a nem fenntartható folyamatoknak, mivel a valuta és az energia árának központi szabályozással végrehajtott aránytalanul alacsonyan tartásán alapult. Ezen árak kénytelen korrekciója 1995-ben újra növelte az

árakat A 70-es évek végén és a 8 0-as évek elején sok fejlődő ország fordult a nemzetközi tőkepiachoz, hogy gyors növekedését hitelekből finanszírozza. Időközben a körülmények megváltoztak, a nemzetközi kamatlábak nőttek, a növekedés elmaradt a várakozásoktól és nem tudták a kamatokat fizetni. A kialakult adósságválság mind a felvevőknek, mind a hitelezőknek nagy veszteségeket okozott. A válság valamelyest óvatosságra intette mind a két felet, de úgy tűnik nem eléggé. A 90-es évek végének újabb válsághulláma megmutatta ismét az eladósodás kockázatait sok ország és hitelező tekintetében. Forrás:MNB