Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Nagy Anita - Oroszország tőkéseinek miből származik a pénze?

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FŐISKOLAI KAR GAZDÁLKODÁSI SZAK (Összehasonlító gazdaságtan nagydolgozat) Oroszország tőkéseinek miből származik a pénze? Készítette: Nagy Anita Tagozat: levelező Évfolyam: II Csoport: C 1 A 10 leggazdagabb Kelet-Európai (becsült vagyon milliárd dollárban) 1. Mihail Hodorkovszkij orosz 8/8,3 2. Roman Abranovics orosz 5,7/7,5 3. Vlagyimir Bogdanov orosz 1/1,9 4. Mihail Fridman orosz 4,3/6,7 5. Jan Kulczyk lengyel -/3,3 6. Vlagyimir Potanyin orosz 1,8/3,2 7. Viktor Vekszelberg orosz 2,5/3,1 8. Mihail Prohorov orosz 1,6/2,3 9. Rinat Ahmutor ukrán -/1,9 10. Oleg Gyeripaszka orosz 1,5/1,8 Forrás: Magyar Hírlap 2003. november Évente megsokszorozódnak az orosz milliárdosok – Olaj, alumínium, bank és politika Majd negyvenmilliárd dollár – hivatalosan ennyi pénze van a másfél tucatnyi leggazdagabb orosznak. S ez csak a nyilvános vagyon, az egy évtizede

még névtelen új orosz elit magánszámláin az említett összeg többszöröse lehet. A dollármilliók és – milliárdok a gáz- és olajiparból, alumíniumból és nikkelből, illetve a hozzá kapcsolódó banki tevékenységből született. A semmiből jöttek mindannyian. Tíz-tizenöt éve még hírből sem ismerték őket Pályájuk is sok mindenben hasonló. Hodorkovszkij a 80-as évek végén egy Kőbánya nagyságú moszkvai kerület titkára. A birodalom felbomlása után rész vesz a különböző privatizációs „játékokban”, s végül övé lesz a Menatep Bank, majd a pénzintézeten keresztül a második legnagyobb olajvállalat a Yukos. Az orosz vállalatvezetők közül az elsők között érez rá az új idők szelére. A volt szovjet piac nagy, de az igazi buli a világ, s elsősorban Amerika 2 A már említett lista orosz szereplőinek vagyona kivétel nélkül a nyersanyagiparból, azaz az olajból, gázból, acélból vagy a nikkelből származik,

illetve az ezzel kapcsolatos banktevékenységre alapul. Hodorkovszkijt egy másik olajvállalat, a Szibnyefty Csukcsföld kormányzói tisztét is betöltő első embere, Roman Abramovics követi 5,7 milliárd dollárral, míg harmadik helyen a 4,3 milliárd dollár fölött rendelkező Mihail Friedman, az Alfa pénzügyi csoport vezetője áll. Az Alfa egyébként a közelmúltban új oroszországi kőolajvállalatot alapított a bit-amerikai British Petroleummal közösen. A negyedik a listán a BP-üzletben részt vevő olajcég a TNK első embere, Viktor Vekselberg. Az orosz dollármilliárdosok nem szerepelnek a legnagyobb adózók között: tavaly a legnagyobb jövedelmet, 2,9 milliárd rubelt egy szibériai üzletember vallotta be. A meg nem nevezett érintett az egykulcsos, 13 százalékos orosz adótábla értelmében 229 millió rubellel járult hozzá a közterhekhez. Ennek oka, hogy az orosz törvények szerint az egyéni vállalkozók és a s zabadfoglalkozásúak mellett

csak ingatlaneladás, szerencsejáték nyeremény vagy külföldi jövedelem esetén kell adóbevallást készíteni, a többiek esetében munkahelyük könyvelője utalja az említett 13 százalékot. A mágnások saját cégeiknél maguk állapítják meg fizetésüket, ami az 1,6 milliárd dolláros vagyonúra becsült Mihail Prohorov, a Norilszkij Nikkel nyersanyagipari vállalat elnöke esetében például havi 450 rubel, vagyis alig több, mint négyezer forint. Oroszország tőkéseinek pénze – a hivatalos összegen kívül - nagyrészt a maffia üzelmeiből szerzett vagyon. Ez a szervezet az egész világra kiterjed de főként Oroszországban jelentős a szerepe és a befolyása. Tevékenységükbe többek között beletartozik:  Az orosz lakosság megtakarításainak elvonása  Az áruforgalom zöme a feketepiacra tevődött át  Pénzügyi- és gazdasági csalások  Védelmi pénz  Milliárdok tisztára mosása 3  Számítógépes rendszerekbe

betörő crackerek segítségével illegális haszonra tesznek szert  Üzleti titkok árulása  Nukleáris fegyverek illegális kereskedelme (vörös higany) Dolgozatomat e sorrend alapján készítettem el. Maffia vagy Atlantic Establishment? Elterjedt nézet, hogy a gazdasági élet egészének tragikus mélypontja az orosz maffia tevékenységének a következménye. A washingtoni konszenzus feltételeit és a sokkterápia pusztító gyakorlatát azonban nem a maffia dolgozta ki. A maffia legfeljebb részt vett a megvalósításában, kihasználta a m aga számára, s hatalmas anyagi hasznot húzott és húz belőle. Tény, hogy már az 1980-as évek végén George Bush amerikai elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök (az Atlantic Establishment, vagyis a nemzetközi pénzoligarchia két kulcsembere) elfogadhatatlannak minősítette a csődbe jutott szovjet birodalom gazdaságának, ezen belül Oroszország gazdaságának a Marshall-tervhez hasonló

újjáépítését és modernizálását. Ehelyett nyomatékosan követelték, hogy Oroszország vállalja el a Szovjetunió által felvett hitelek maradéktalan visszafizetését. Akkor nyíltan még nem mondták meg, de ma már megállapítható, hogy jövőképükben egy ,,afrikanizált” Oroszország szerepelt, amely politikailag és gazdaságilag szétesve függő helyzetbe kerül a nyugati pénzvilágtól. Ennek eredményeként Oroszország és Közép-Ázsia hatalmas nyersanyagkincsei a világot irányító pénzoligarchia, az azt kiszolgáló új orosz elit, valamint az általuk birtokolt konzorciumok könnyű zsákmányává lehet. A nemzetközi pénzvilág irányító köreinek döntéseit a p énzuralom világrendjében érvényesülő munkamegosztás szerint a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) feladata világszerte átültetni a gyakorlatba. Oroszország esetében ez azt jelentette, hogy az IMF kirendeltségei és szakértői több száz, minden

részletre kiterjedő utasítást továbbítottak az orosz kormány és intézményei részére, továbbá több új törvényjavaslatot is kidolgoztak a számára. Amikor 1996-ban néhány tucat ilyen IMFutasítás nyilvánosságra került, orosz újságírók feltették a kérdést: miért van még szüksége 4 Oroszországnak saját kormányra, ha minden lényeges gazdasági döntést előzetesen az IMF dolgoz ki neki és hoz meg helyette? A Nemzetközi Valutaalap legfontosabb oroszországi kiszolgálói közé tartozott Jegor Gajdar volt miniszterelnök, Anatolij Csubajsz privatizációs miniszter és Borisz Fjodorov pénzügyminiszter. Lord Harris, a szélsőségesen liberális Mont Pelerin Társasághoz tartozó londoni Gazdasági Ügyek Intézetének igazgatója már az 1980-as évek közepén megkezdte az előbb felsorolt három fiatal orosz politikus felkészítését a 1990-es években rájuk váró feladatokra. A nemzetközi pénzügyi oligarchia úgy is gondoskodott

kiképzett pénzügyi ügynökeiről, hogy amikor pozícióba kerültek, olyan ultraliberális szakértőket rendelt melléjük tanácsadóként, mint Jeffrey Sachs, a Harvard Egyetem fiatal oktatója. (1) A következő lépés az orosz lakosság jelentős összegre rúgó megtakarításainak elvonása volt. Az orosz állam kiadásait drasztikusan csökkentették, miközben a külföldi hitelek adósságszolgálati terheit változatlanul fenn kellett tartani. Így az államnak már nem maradt pénze a l akosság megtakarításai után járó kamatok fizetésére és egyéb pénzügyi kötelezettségeinek a teljesítésére. Nyilvánvaló, hogy egy szabályozottan végrehajtott, jól előkészített és kézben tartott valutareform megfelelőbb megoldás lett volna. A kaotikus hiperinfláció azonban sokkal jobban megfelelt a ,,reformerek” célkitűzéseinek. Gajdar a legfontosabb árucikkek árainak szabaddá tételével indította be 1992 elején a sokkterápiát. Egy ilyen

intézkedés például a második világháború utáni Németország gazdasági újjáépítésekor elképzelhetetlen lett volna, és ma is törvény tiltja Németországban. Ugyanis a szabadárassá tett termékeket szinte teljesen vagy állami, vagy magánmonopóliumok állították elő anélkül, hogy piaci-verseny érvényesülhetett volna, vagy pedig valamilyen kartell-hatóság beavatkozhatott volna az árak kialakításába és ellenőrzésébe. Maga a moszkvai kormány járt elöl a rossz példával, mivel hirtelen négyszeresére emelte az állami monopóliumok által gyártott árucikkek és az energia árát. Ezzel olyan láncreakciót indított be, amelynek az eredményeként 1993 vé géig az árak megharmincszorozódtak. Így a reformok két éve alatt az orosz lakosság megtakarítása már semmit sem ért. Az előkészítetlen és megalapozatlan árfelszabadítás másik következménye az lett, hogy az áruforgalom zöme a feketepiacra tevődött át, a kereskedelem

finanszírozása pedig a privát bankrendszer hatáskörébe került. Ez a privát bankrendszer kizárólag a spekulációs szuperjövedelmek biztosítására törekedett, melyre az elszabadult infláció nyújtott lehetőséget. 5 A privatizáció orgiája 1992 őszén kezdődött az állami üzemek orgiává fajult privatizációja, mely orosz közgazdászok szerint az emberi történelem legnagyobb szervezett rablásának bizonyult. A maffiakörök részére szinte nevetséges összegekért kótyavetyélték el a több ezer főt foglalkoztató üzemeket. Az új tulajdonosok semmit nem fordítottak a modernizálásra, a termékszerkezet átalakítására, hanem csak a közvetlenül eladható nyersanyagok és hasonló – hozzáadott érték nélküli – áruk külföldi exportjában voltak érdekeltek. Már 1993 végére 60 ezer, korábbi állami üzem került a s zervezett maffiák és más érdekcsoportok tulajdonába. Mindez katasztrofálisan hatott mind a l akosságra, mind

az államra A reálkeresetek összezsugorodásával rohamosan csökkent az áruk iránti kereslet is. Azok a nagyipari-vállalatok, amelyek tevékenységétől egész régiók gazdasági élete függött, csak raktárra termeltek és hatalmas veszteségeket halmoztak fel. Pontosan azok az iparágazatok szenvedték el a legnagyobb veszteségeket, amelyek a legtöbb lehetőséget nyújtották a modernizációra és az ipar újjáépítésére. A gépgyártás az 1990 évinek az 1/3-ára csökkent, míg a könnyűipar termelése az 1/9-edére. Az orosz vállalatok acélfelhasználása annyira visszaesett, hogy miközben a v as- és acélipar a f elét termelte a 10 év előttinek, termékeinek egyre nagyobb részét mégis olcsón, dömpingárakon a külföldi piacokon kellett értékesíteni. Így például az acél-készáruk felhasználása az 1992. évi 58 millió tonnáról 1998-ra 14,6 millió tonnára zsugorodott Még a termelésnél is gyorsabban csökkent az ipari beruházások

volumene. A kölni Kelet Intézet adatai szerint 1992 és 1996 között 79 százalékkal kevesebb pénzt költöttek a beruházásokra. A kutatásra fordított kiadások 1991-ben 1/3-dal, a rákövetkező évben pedig már 50 százalékkal csökkentek. Ennek eredményeként 1998-ban a kutatásra kiadott összeg az 1989 é vinek már csak 1/5-ét tette ki. De még ezek a számok sem tükrözik a teljes valóságot, mert nem tartalmazzák a k utatóintézetek egyre nagyobb kiadásait, amit a dráguló bérekre, villanyszámlára és a növekvő adókra kell kifizetniük. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor 1998-ban a kutatás-fejlesztésre fordított összeg az 1989. é vinek csupán az 1/20-a volt Oroszországban. Az orosz pénzügyi rendszer összeomlása 1998. augusztus 17-én világjelentőségű esemény 6 volt, mert hirtelen és nagymértékben meggyöngítette Oroszország versenyképességét a világ pénzpiacain. Az orosz gazdaság összértéke, egyik napról a

másikra, előző értékéről a töredékére esett vissza. Az sem meglepő, hogy a G-7-ek országainak a k ormányai üdvözölték az augusztus 17-i döntést, mert az megnyitotta Oroszország gyarmatosításának az újabb szakaszát. Az 1998 a ugusztus 17-i döntések eredményeként egész Oroszország nemzeti vagyona néhány nagyobb nemzetközi bank tőkéjébe olvadt. A világ ipari potenciálban és nyersanyagokban leggazdagabb országa koldusszegénnyé vált, s arra kényszerítették, hogy nevetséges áron – eredeti értékének a néhány század részéért – kótyavetyélje el az orosz nemzeti vagyont. A bűncselekmények után nyomozók számára közhely, hogy mindig fel kell tenniük azt a kérdést: ki húzhatott hasznot a bűntettből? Nos, az 1998. augusztus 17-i döntések kiválóan szolgálták a m egpuhítás, fellazítás és szálláscsinálás stratégiáját, amelynek célja a nemzetközi pénztőke hatalomátvételének megkönnyítése az adott

országban. Ez a puhítási politika felöleli a nemzetközi tőke váltakozó be- és kiáramlását az adott ország pénzpiacáról. A beáramlási szakaszban a fiktív tőke – vagyis az értékpapírokban meglévő vagyon – az adott országban a többszörösére növekszik. Ennek nincs reálgazdasági alapja, egyetlen célja a spekulációs-nyereség bezsebelése. Ebben a szakaszban a részvények és az értékpapírok árai meredeken növekednek, s ez a gazdasági fellendülés hamis látszatát kelti. Egyidejűleg a nemzeti valuta átváltási aránya is emelkedik. Amennyiben az értékpapír-piac inflációja szigorúan spekulatív, és nincs valódi alapja a produktív gazdaságban, akkor könnyen belátható, hogy ez a folyamat nem tarthat a végtelenségig. Előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor a művi úton létrehozott értékpapír piramisgyorsuló ütemben kezd szétporladni. Pénzügyi és gazdasági csalások Platonov azt is megírja könyvében, hogy

Soros György volt csaknem az összes olyan pénzügyi-gazdasági csalás középpontja, amely az 1990-es években megvalósult Oroszországban. Éppen ő állott az újonnan feltűnt orosz szabadkőműves funkcionárius háta mögött az úgynevezett privatizáció végrehajtásában, amelynek az eredményeként az orosz nép tulajdonának döntő hányada rövid idő alatt átkerült a nemzetközi pénzügyi oligarchia kezébe. Az Állami Vagyonbizottság elnökének, V P Polevanovnak az adatai 7 szerint, Oroszország 500 legnagyobb privatizált vállalatát – amelyek reális értéke 200 milliárd dollárt tett ki – szinte ingyen adták el (körülbelül 7,2 milliárd USA dollárért), és ezek külföldi korporációk és felbérelt stróman-struktúrák kezébe kerültek.” (2) A világméretű átalakítások stratégái különleges kitartással foglalkoznak Oroszország jelenlegi rendszerével. A hatalmat magának megszerző pénzoligarchia arra törekszik, hogy

bebiztosítsa magát ,,a hatalomváltás véletlenségeivel” szemben és ,,garantálja a demokratikus reformok irányítóinak folyamatosságát”, vagyis a nyugat óhajának megfelelő politikusok pozícióban tartását. Azon politikusokat, akik megbuktak, és teljesen elveszítették hitelüket Oroszországban (mint Gorbacsov, Jelcin, Gajdar, Csernomirgyin, Csubajsz, Nyemcov, Kirijenko), felváltják az új világrend híveinek egy másik csapatával. G. Javlinszkij mellett az 1980-as évek végétől különleges helyet foglal el L Lebegy tábornok, akiben a világoligarchia döntéshozói Jelcin áramvonalasabb változatát vélték egy időben felfedezni. Felhasznált művek jegyzéke: (1). Sergei Glazyev, Genocide, Russia and the World Order, Washington D C 1999 (2). Stephen Knight, The Brotherhood, The Secret World of the Freemasons, Granada, London, Toronto, New York, 1984 Prouty, F. The Secret Team, Englewood Cliffs, 1973 p 66 Szemjon Reznyik, Oroszország fasizálódása,

Hajja és Fiai Könyvkiadó, 1996Az Védelmi pénzek A bűnözők több száz orosz ruhakereskedőtől szednek védelmi pénzt. A Garai piac orosz és grúz kereskedői elmondták, hogy 3 éve havi 1000-3500 dollárt kénytelenek fizetni azért, hogy a piacon beszerzett ruhaneműk épségben megérkezzenek Moszkvába. Akik nem fizetnek, azokat megfenyegetik, súlyosan bántalmazzák vagy készletük eltűnik. Előfordul, hogy megtorlásként a „renitens” kereskedő zsákjait szállító kamionban ismeretlenek kábítószert, fegyvert rejtenek el, majd feljelentést tesznek. 8 Oroszországnak nyújtott segély a banki útvesztőben A Bank of New York központi szerepet játszott abban, hogy a m affia milliárdokat moshatott tisztára Hova tűnt az a 20 milliárd dollár (mintegy 120 milliárd frank), amit a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1992 ót a Oroszországnak juttatott? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy - legalábbis egy részét -

elsikkasztották az orosz maffiával és az "oligarchákkal", az utóbbi évtized orosz újkapitalista gazdasági rendszerének fő haszonélvezőivel kapcsolatban álló piszkoskezü bankárok. Az amerikai hatóságok megbizonyosodtak arról, hogy az IMF által adott 20 m illiárdból legalább 200 millió dollár egy New York-i bankon keresztül került egyes Jerseyn és Guerneseyn alapított pénzügyi fedőcégekhez. A hatóságok azzal gyanúsítják a régóta fennálló és tekintélyes bankot (amely az Egyesült Államok 16. l egnagyobb pénzintézete), hogy csupán az 1998-as év folyamán mintegy 10 m illiárd dollárnyi Oroszországból származó piszkos pénz tisztára mosására használták fel. Fosztogatás. A botrány mindkét kulcsfigurája a Bank of New York orosz származású vezető beosztású tisztviselője; ők tették pénzintézetüket az orosz nagybankok legfőbb amerikai társbankjává. Egyikük, az 1979-ben az USA-ba kivándorolt 44 éves

Natasha Kagalovsky annak a Konsztantyin Kagalovszkijnak a házastársa, aki 1992-tôl 1995-ig Oroszország képviselője volt az IMF-nél. A hölgyet akkor nevezték ki a Bank of New York alelnökévé, amikor férje előbb az orosz Menatep Bank, majd a Jukosz Rt. az ország második legnagyobb olajvállalatának egyik irányítója lett. Mindkét társaságot az a Mihail Hodorkovszkij ellenőrzi, akit azzal gyanúsítanak, hogy egyike az orosz államvagyont elherdáló „oligarcháknak", elsősorban a pénzügyi rendszer múlt évi összeomlása óta. Kagalovszkij neve feltünt az European Union Bank 1994-es alapításával kapcsolatban is; ez a karib-tengeri kis szigeten, Antiguán bejegyzett „elektronikus bank" megszünt, miután csalásért feljelentették. A Bank of New York másik, az ügybe belekeveredett vezetője, a 41 éves Lucy Edwards a bank londoni kirendeltségét irányította. Ô is orosz emigráns, nem is túl régen vándorolt ki, s egyik orosz

kollégájához, Peter Berlinhez ment feleségül; ez utóbbi viszont annak a Benex Worldwide Ltd. nevű, 1998-ban létrehozott fantomcégnek az igazgatója, amely szoros kapcsolatban állt a philadelphiai YBM Magnex társasággal. Ennek a 9 mágnesgyártással foglalkozó, tőzsdei csalás révén eladott vállalatnak a főrészvényese egy bizonyos Szemjon Mogiljevics volt (53 éves), akit az őt már öt éve figyelő nyugati titkosszolgálatok azzal vádolnak, hogy az egyik leghatalmasabb orosz bűnszövetkezet, a fegyver- és leánykereskedelemre, majd újabban a kábítószer-csempészetre szakosodott, az amerikai Cosa Nostrával és a kolumbiai kartellekkel összejátszó "vörös maffia" irányítója. A háló. A szinte pókhálószerű összefonódások azzal váltak teljessé, hogy a Bank of New York 1992-ben egy svájci bank, az izraeli származású, 76 é ves pénzember, Bruce Rappoport által alapított Inter Maritime (melyet közben Bank of New York -

Inter Maritime névre kereszteltek át) elsőbbségi részvényese lett. Rappoport az adóparadicsomként nyilvántartott kis karibi sziget, Antigua egyik legbefolyásosabb embere; őt nevezték ki a sziget oroszországi nagykövetévé, s az ô bankja az elsők között már 1993-ban megkapta az ottani működési engedélyt. Ô nyitotta meg az utat a Bank of New York oroszországi megtelepedése előtt is. 1997-ben azzal vádolta meg az amerikai igazságügyi minisztérium (igaz, nem ítélték el), hogy Antiguán keresztül ô szervezte meg több millió dollárnyi, az amerikai maffiózók kábítószerügyleteiből származó pénz tisztára mosását. Ügyfelei között pedig ott volt a Benex Worldwide is A tulajdonképpen csak most kezdődő botrány nem hat igazán a meglepetés erejével; inkább csak azt illusztrálja, milyen központi - és nélkülözhetetlen - szerepet játszanak az amerikai nagybankok és az "adóparadicsomok" a szervezett bűnözésből

származó - a szakértők által évi 500 milliárd dollárra becsült - jövedelem országok közötti mozgatásában. A botrány megerősíti annak az amerikai illetékesnek a s zavait is, aki azt nyilatkozta a N ew York Timesnak, hogy "a nagy amerikai cégek az orosz maffia ellenőrzése alá kerülnek". A bűnözők ugyanúgy követték a nyolcvanas-kilencvenes évek orosz emigrációs hullámait, miként azt az olaszok tették a század első éveiben. Az amerikai rendőrség egyre gyakrabban tár fel olyan eseteket - New Yorkban éppúgy, mint Miamiben -, amikor a volt Szovjetunió területéről származó bandák tartják ellenőrzésük alatt a védelmi pénzek szedését, a prostitúciót és a fegyver-, illetve kábítószer-csempészetet. Elherdált pénz? A Bank of New York által az IMF-segély eltérítésében játszott szerep ugyanakkor politikai és diplomáciai megvilágításba helyezi a bűnügyet, tekintettel arra, hogy az elmúlt hónapban az IMF

újabb négy és fél milliárd dollárt ítélt meg Oroszországnak. A Valutaalapot azonban élesen bírálják az amerikai képviselőházban: a többségben lévő Republikánus Párt izolacionista szárnya azzal vádolja, hogy csak az adófizetők pénzét herdálja, amikor milliárdokat juttat Oroszországnak anélkül, hogy ellenőrizné, mire fordítja a segélyt a tehetetlen és korrupt államvezetés. 10 (1999. augusztus 24) Fordította: Szász Géza 11 Jönnek, sőt itt vannak a behatolók A szocialista országokban tevékenykedő szervezett bűnözői körök vezetői korábban a KGB kelet-európai referatúráin dolgoztak. Magától értetődik, hogy komoly kapcsolatrendszerük lehet, és nem túlzás, ha azt mondjuk, jól ismerik a magyar politikai és gazdasági elit nagy részét is. Ugyanis ez a K GB-s kör már évekkel előtte tudta, hogy váltás lesz a k eleti blokk államaiban, és úgynevezett alvóügynökökkel telepítették be ezeket az országokat,

köztük Magyarországot, ezen belül is elsősorban a Budapest perifériáit szállták meg. A történelem során most először vált tetten érhetővé a maffia multinacionális, globális terjeszkedése. Tehát nemcsak az USA által célpontként kijelölt terrorizmus az, ami bárhol felbukkanhat a világban, hanem a szervkereskedelemre, leánykereskedelemre, gyermekkereskedelemre, kábítószer-kereskedelemre, pénzmosásra, gazdasági bűncselekményekre szakosodott bűnözői csoportok is állandó veszélyt jelentenek. Kőrösi Imre közíró, az Agrár Munkaadók Szövetségének elnöke - A rendszerváltoztatás óta több olyan súlyos bűncselekményt követtek el - politikusok elleni merényletkísérleteket, robbantásokat, leszámolásos gyilkosságokat, mint például legutóbb a móri bankrablás -, amelyeknek tetteseit a mai napig sem tudta kézre keríteni a rendőrség. Úgy tűnik, mintha a bűnözés, s ezen belül is főként a szervezett jellegű, teljesen

rátelepedne az életünkre, a magyar társadalomra, a magyar államra. - Rendkívüli károkat okozhat ez a fajta maffiaszerű bűnözés egyre erőszakosabb nyomulása, és tapasztalhatjuk, hogy a tavaly tavaszi hatalomváltás után már az állam függetlenségét is veszélyezteti a szervezett bűnözés megtelepedése Magyarországon. Elsősorban a kelet-európai maffiák telepedtek meg hazánkban az elmúlt évtizedben, és jóval kevesebben, de természetesen a nyugati bűnözői csoportok is jelen vannak, akik főként prostitúcióval, emberiszervkereskedelemmel és pénzmosással foglalkoznak. 12 Az amerikai e-gazdaság réme: az orosz maffia Orosz és a szovjet utódállamokból származó szervezett bűnözői csoportok egyre gyakrabban hatolnak be az amerikai e-gazdaságba, e-banking szolgáltatásokba, hatalmas anyagi károkat okozva ezzel az egész amerikai gazdaságnak. A bűnözők vírusok gyártásával és szolgáltatások akadályozásával zavarják az

amerikai siteokat, az igazi veszélyt azonban - amint azt az F BI illetékesei bejelentették - a szervezett bűnözéshez szoros szálakkal fűződő, számítógépes rendszerekbe betörő crackerek jelentik. A cyberbűnözők csoportjait a szakemberek véleménye szerint az orosz maffia mozgatja. A maffia már a szovjet időszakban is számos üzletbe beszivárgott, és immáron a számítógépes csalásokban is egyre inkább otthon érzi magát. A bűnbandák behatolnak az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok számítógépes rendszereibe, hogy illegális haszonra tegyenek szert - mondta John Collingwood, az FBI igazgatóhelyettese, nemrégiben Washingtonban megtartott sajtótájékoztatóján. "A közeljövőben robbanásszerűen megnövekedhet ez a fajta bűnözés - állítja Collingwood. - Ez gyakorlatilag egy teljesen új terep számunkra. És egyelőre senki sem tudja, milyen következményekre számíthatunk a továbbiakban." Az FBI

szakembereinek állítása szerint 20 ország csaknem 40 vállalata volt eddig a célpontja a - némi eufemizmussal - kelet-európai szervezett bűnözői csoportoknak nevezett bűnbandáknak. A csalók eddig több mint 1 millió hitelkártya kódjára tettek szert Jeffrey Robinson, az orosz maffia szakértője szerint az orosz szervezett bűnözés 50 ország minden nagyobb városában jelen van. Mint mondta, a maffia "dúsgazdag bűnszövetséget alkotott, méghozzá azzal a szándékkal, hogy a világ legnagyobb hatalmú speciális érdekcsoportjává váljon". A szakemberek állítása szerint az orosz maffia hálózatát gyakran egykori KGB-ügynökök irányítják, akik huszonéves crackereket bérelnek fel a p iszkos munka elvégzésére. Egyeseknek a z sarolás a reszortja; bizonyos adatok nyilvánosságra hozatalával fenyegetik a cégeket, akik ezt elkerülendő - fizetnek. A maffia tagjai - a hálózatokba való bejutásuk során letöltik a legkényesebb adatokat

(üzleti titkokat, ügyfél-adatbázisokat, hitelkártyainformációkat), majd egy tekintélyes összeg ellenében befoltozzák a r endszer hiányosságait, 13 hogy más crackerek ne férjenek hozzá. Az orosz crackerek kereskedelmi site-okra való betöréseinek se szeri se száma, ám nem mindig egyértelmű a kötődés a maffiához. Az FBI pedig nyilvánvalóan nem ad ki adatokat a kelet-európai szervezett bűnözői csoportokról, miután emberei jelenleg éppen aktívan nyomoznak ez ügyben. Adatbiztonsággal foglalkozó szakemberek szerint egyébként a világon a kelet-európai crackerek a legügyesebbek a "szakmában". Májusban (amint arról akkorian az Infinit hírlevél is beszámolt) az orosz rendőrség letartóztatott egy crackercsoportot, amelyet egy 63 éves szakember irányított. A cyberbűnözők moszkvai internet cafékból törték fel 300 nyugat-európai személy hitelkártyáját. A tavalyi év során pedig egy bizonyos Maxus nevű cybercsaló

100 ezer dollár váltságdíjat kért egy internetes CD-kereskedés site-járól "elemelt" hitelkártyakódokért. Amikor ajánlatát elutasították, a kódok köz ül 25 e zret nyilvánossá tett egy weboldalon. Maxust azóta sem sikerült elkapni. Az orosz maffia is árusítja az üzleti titkokat az amerikai vállalkozások külföldi vetélytársainak. Ráadásul a szervezett bűnöző csoportok saját embereiket ültetik be az általuk kiszemelt cégekbe. Az orosz jog egyébként szigorúan tiltja a számítógépes rendszerekbe való betörést, 10 é vig terjedő börtönbüntetés és pénzbírság róható ki a bűnözőkre. A kormány ráadásul működtet egy speciális bűnelhárító ügyosztályt a cybercsalások leleplezésére, azonban hozzá kell tenni, hogy eddig nagyon kevés esetben indult eljárás. A hackerek gyakran dolgoznak internet cafékban. Utcai árusok pedig hackelő szoftvereket kínálnak, valamint magazinokat, amelyek a website-okra való

betörés titkait fedik fel. Az orosz weboldalakon is gyakran találkozhatunk hackelési tanácsokkal. A végrehajtó szerveknek rendkívül nehéz dolguk van: a külföldön tevékenykedő cyberbűnözők leleplezése, elfogása szinte lehetetlen; ráadásul a betöréseknek áldozatul esett cégek sem mindig készségesek a hatósággal szemben. Gyakorlatilag tehát nincs, ami elrettentse a crackereket attól, hogy zavartalanul folytassák tevékenységüket. 14 Az orosz belügyminisztérium számításai szerint 5600 bűnözői csoport több mint 100 ezer tagja vesz részt nap mint nap pénzmosásban, kábítószeres üzletekben és zsarolásban. A vörös higany Több jelentés tesz említést egy Oroszországból eredő különleges anyagról, az ún. vöröshiganyról, melynek összetétele szigorúan titkos, és feltételezik róla, hogy leegyszerűsíti a nukleáris fegyverek készítését. A vöröshigany önmagában nem hagyományos robbanóanyag, mivel arra szolgál,

hogy mint nagyhatású katalizátor - magfúziót idézzen elő. Ez oda vezethet, hogy készíthetők és elrejthetők mindössze 2-4 kg össztömegű nukleáris eszközök, amelyek teljes városközpontokat képesek elpusztítani egy terroristatámadás esetén. A nyugati kormányok hivatalos véleménye szerint a vöröshigany léte csupán fikció, míg kitűnő nyugati fizikusok meggyőződése, hogy a vöröshigany valós anyag, és létező veszélyforrás. Az 1950-es és 60-as években nagy érdeklődés mutatkozott az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban arra, hogy sokkal hatásosabb harcászati atomfegyvereket fejlesszenek. A katonai szakértők egy ún. megkülönböztető fegyverre gondoltak, ami viszonylag kis robbanóerejű, sokkal kisebb radioaktív szennyezést okoz, és kevésbé népesség- és várospusztító, mint a hagyományos harcászati maghasadásos fegyverek. Az atomfegyverek tervezőinek a fegyverek készítésében kisebb hőmérsékletet és

romboló hatást sikerült elérni, és abban bíztak, hogy azok hatásukat gyilkos ionizáló sugárzással fejtik ki. A fegyvert fokozott sugárhatású, vagy neutronbombának nevezték. A neutronbomba koncepciója egy atomfegyver-szakértőé, Sam Cohené volt. Ő jött rá, hogy a leghatékonyabb fegyvernek inkább a fúzión, mint a maghasadáson kell alapulnia. A fúzió során a nehézhidrogén-izotópok, a deutérium és a trícium, képesek leadni nagy energiájú neutronokat. Az egyesülés (fúzió) által keltett neutronok nagy energiájúak. A deutérium és trícium fúziója által keltett neutronok energiája kb. 14 millió elektronvolt, a trícium-trícium fúzió pedig kb. 100 m illió eV-os neutronokat kelt A fúziós neutronok nagy távolságra képesek eljutni, és áthatolnak vastag anyagokon is, pl. a harckocsi páncélzatán 15 A lelkesedést a neutronbomba iránt az táplálta, hogy hatékony harckocsi elleni fegyver. Képes megölni vagy harcképtelenné

tenni a harckocsi személyzetét a p áncélzaton áthatolva. Az igazán hatékony neutronbomba egyedül a tiszta fúziós reakción alapulna. Mivel ekkor nem volna maghasadás, egy ilyen fegyver alkalmazása csak nagyon kis radioaktív szennyezést keltene a talajon és egyéb helyeken, a fúziós neutronok által. Az 1960-as években az amerikai Lawrence Livemore és a Los Alamosi nukleáris laboratóriumokban kemény munka folyt a tiszta fúziós fegyver kifejlesztésére a Dove-terv keretében, azonban néhány évvel később törölték a tisztán fúziós programot. Helyette más megoldásokat alkalmaztak. A működő amerikai neutronbomba kétfázisú volt. Az első fázisban közönséges maghasadás szolgáltatta a szükséges magas hőmérsékletet a második fázishoz. A gond egy ilyen neutronbomba esetében maximálni a halálos hatású fúziós neutronokat, egyben csökkenteni a robbanás romboló hatását. Ebből kifolyólag a neutronbombák nem tartalmazhatnak

uránium-238-at, így minimalizálható a m aghasadás-fúzió arány. Az amerikaiak fokozott sugárhatású lövedékkel látták el a W-70 Mod-3 bombát, a Lance földföld rakétát és a W-79 203 mm-es tüzérségi lőszert. Ezeknek a neutron-robbanófejeknek a halálos sugárzási körzete, ha kis magasságban robbannak, kb. 700 m éter, ami a kétszerese egy hagyományos maghasadással működő robbanásnak, azonos robbanási körülmények között [3]. Ezeket a fegyvereket jelenleg vonják ki a nukleáris arzenálból, mert vonatkozik rájuk a leszerelési program. A szovjet tiszta fúziós fejlesztés A szovjetek is igyekeztek fúziót kiváltani robbanóanyaggal imlózió útján, csakúgy, mint ahogyan azt sikertelenül próbálták az Egyesült Államokban - a Dove program keretében az 1950-es években. Miközben a nyilvánosság helytelenítette az amerikai neutronfegyvereket, a szovjetek fejlesztették és telepítették is őket. Az M 1975 típusú 240 mm-es taracknak,

mint ahogyan beszámoltak róla, létezik fokozott sugárhajtású lövedéke is [2]. Azonban az oroszok neutronbombájához különleges anyagot használtak, amit vöröshiganynak neveztek, és 16 először nyilvánvalóan 1965-ben állították elő egy ciklotronban, a Moszkva melletti nukleáris kutatóközpontban, Dubnában. Atomtudósok kifejtették, hogy a vöröshigany egy higany-antimon-oxid vegyületen (Hg2Sb2O7) alapul. Ez a vegyület egy vörösesbarna vagy bíbor színű por, amit viszonylag tetemes mennyiségben gyártanak a jekatyerinburgi vegyi üzemben (volt Szvedlovszk). A nyugati kereskedelemből nem szerezhető be. A higany-antimon-oxid orosz gyártmány, és főleg, hacsak nem kizárólag, a vöröshigany gyártásához készül. Sam Cohen véleménye szerint a higany-antimon-oxid, illetve annak valamilyen alakja egy olyan hatékony robbanóanyag lehet, mely tiszta fúziót válthat ki egy forradalmian új atomfegyverben. Ismeretes, hogy kifejlesztettek

bizonyos anyagokat - kis sűrűségű porokat is -, amelyek sokkal nagyobb energiakoncentrációt hoznak létre, mint a nagy hatású robbanóanyagok. Ilyen anyagokat alkalmaznak (ún ballotechnika) nagy nyomáshullám kiváltására. Ennek során olyan vegyi reakciók játszódnak le, amelyek igen nagy mennyiségű energiát termelnek [8]. Cohen rámutat, hogy a ballotechnika potenciálisan sokkal hatékonyabb a tiszta fúziós fegyver készítésére, mint a hagyományos, nagy energiájú robbanóanyagok, amiket a Doveprogramban alkalmaztak [4]. A szovjetek a vöröshigany valamilyen alakját alkalmazták, s talán éppen ezért sikert értek el ott, ahol az amerikaiak megbuktak. Több orosz nyilatkozat támasztja alá ezt a következtetést. Például 1993-ban I Negin tábornok kijelentette, hogy Oroszország kifejlesztett egy nagyon kis méretű atomfegyvert, melynek hatása a jelenlegiek duplája, míg tömege csupán azok századrésze. Ez azt jelenti, hogy az oroszok új

technológiát alkalmaznak, mivel ilyen kis harctéri fegyver nem készíthető maghasadásos alapon, pl. plutónium vagy dúsított urán alkalmazásával. Tény, hogy nukleáris robbanás kis mennyiségű plutóniummal is elérhető Képzett atomfegyver-tervezők például képesek mintegy 50-100 tonna TNT-egyenértékű eszközt készíteni, már majdnem egy kg plutóniumból (egy ilyen gömb 2,4 cm átmérőjű), azonban a kész robbanófej így is eléri a 12 k g-ot. Azonban ez a legkisebb hasadóanyagmennyiség, ami maghasadás előidézésére szükséges Éppen ezért, ha az oroszok megkétszerezték a hatást, miközben a t ömeget századrészére csökkentették, akkor más 17 technológiát kellett alkalmazniuk, mint a maghasadás. Egy ilyen fegyver tömege hozzávetőleg 4 kg vagy talán kisebb. Cohen szerint akár teniszlabda méretű is lehet Pontosan ez az, amiért Cohen meg van győződve, hogy Oroszországban létrehoztak egy tiszta fúziós fegyvert a

ballotechnika alkalmazásával. Tiszta fúziós fegyver esetében elég, ha az alkalmazott deutérium és trícium tömege csak igen kis hányada a m aghasadáson alapuló eszköz hasadóanyagszükségletének. Teljes fúzió esetében 12 kg nehézhidrogén annyi energiát termel, mint ezer tonna TNT. Egy tiszta fúziós fegyver ezért nem igényel néhány kg össztömegnél többet. A tiszta atomfegyver megjelenése lehetetlenné teszi az atomfegyverek elterjedésének megelőzését. Az ilyen fegyvereket olcsón elő lehet állítani, ezért növekedni fog azoknak az országoknak a száma, melyek rendelkeznek kis tömegű neutronbombával. A nehézhidrogén-izotópok, melyeket a fúzióhoz alkalmaznak, nem tárgyai a nemzetközi ellenőrzésnek, amit az atomfegyverek elterjedését akadályozó egyezmény előír. Az 1995-ben, New Yorkban tartandó konferencián hoznak majd határozatot arról, hogy az egyezmény hatálya hogyan bővíthető ki. A nehézhidrogén-kereskedelem

témája is komoly megfontolást fog képezni ezen az értekezleten. A trícium-előállítás ellenőrzése, a tiszta fúziós fegyverek elterjedésének megakadályozása azokban az országokban a legfontosabb, ahol még nem gyártanak nukleáris fegyvereket. Mi is a vöröshigany? A higany-antimon-oxidot először egy amerikai vegyész, A. W Sleight ismertette 1968ban Sleight úgy állította elő, hogy antimon-szeszkvioxidot (Sb2O2) és higany-oxidot (HgO) két napig 500 Celsius fokon tartott, 1 atm. nyomású oxigén alatt A keletkezett por sűrűsége kb. 9,02 g/cm3 volt Sleight 1968-ban megjelent cikkét kivéve, az antimonhigany-oxidról más ismertetés a szakirodalomban nem jelent meg egészen 1992-ig, amikor is orosz tudósok publikáltak vele kapcsolatban egy röntgensugár-fotóelektromos tanulmányt. A publikálásnak ez a hiánya magyarázza a katonai érdeklődést Oroszországi információk szerint a vöröshiganyt úgy készítik, hogy az antimon-higanyoxidot

feloldják higanyban, közelítőleg azonos móltömeg arányban. Ezt az amalgámot ezután bezárják egy tartályba, és egy nukleáris reaktorban 20 na pon keresztül besugározzák. Az egyik előállítási központban egy gyorsneutronos kutatóreaktort alkalmaznak, melynek kimenő teljesítménye 5 MW. Egyidejűleg hat tartály besugárzása 18 történik, melyek egyenként 40 g amalgámot tartalmaznak. A reaktorban az amalgám körülbelül 500 Celsius fokra melegszik. Amikor a tartályokat kiemelik a reaktorból, a higanyfelesleg már elpárolgott. Eltávozott a fémhigany, de visszamarad egy Hg2Sb2 kötésű anyag. Ez egy cseresznyepiros polimer, ami a l eírások szerint mézszerű vagy gél konzisztenciájú. A vöröshigany készítése nagy tisztaságú anyagokat igényel, és valószínűleg tartalmaz egy vagy több speciális vegyi anyagot is katalizátorként. Számos különböző típusú vöröshigany készül, melyet a kiinduló higany-antimon-oxid és higany

aránya határoz meg. Ezeket különböző kódnevekkel látták el - RM 20/20, RM 16/24, RM 18/22, stb. Az RM 20/20-at, melyet azonos molekulatömegű higany-antimonoxid és higany arányú amalgámból állítanak elő, használják fel a nukleáris fegyverekhez A készítés több katonai központban történik, beleértve Krasznojarszk-26-ot Zelenogorszkban, a Penza-19-et Zarecsnijben és valószínűleg Kazahsztánban is. Egy másik orosz tudós ezzel kapcsolatban elmondta, hogy becslése szerint évente mintegy 60 kg vöröshigany készül Oroszországban. Maghasadással működő fegyverek esetében transzurán aktinoidákat adagolnak a gélhez. (Az aktinoidák az uránnál nagyobb tömegszámú mesterséges elemek. A ford) Az aktinoidák adagolása, fajtája és mennyisége szigorúan őrzött titok. Az aktinoidákat egyszerűen lehet elegyíteni a gélben, vagy plutóniumot adnak hozzá és besugározzák a reaktorba. A plutónium képes befogadni neutronokat,

miközben számos aktinoidát képez Úgy tűnik, hogy az aktinoidák kovalens kötésbe (vegyértékkötés) kerülnek a vöröshigannyal. A vöröshigany aktinoidái feltehetően főleg kalifornium-252, amerícium243 és berkélium A kalifornium-252 egy neutronforrás, és jelenléte különösen fontos Az aktinoidák mennyisége a vöröshiganyban jellegzetesen kb. 10 -15 mikrogramm kilónként Az aktinoidákat tartalmazó vöröshigany sűrűsége mintegy 13,9 g/cm3. A vöröshiganygél tárolható bizonyos ideig, az aktinoidák hozzáadása előtt. A gél kb -37 Celsius fokon kikristályosodik. Ha azonban már az aktinoidákat hozzáadták, a vöröshigany élettartama mintegy 30 nap. Az élettartamot az korlátozza, hogy az aktinoida mérgeződik az izotópok bomlástermékei által. Ezek a szennyezések kémiai úton kivonhatók, és így a vöröshigany visszanyerhető, bár ez az eljárás bonyolult. 19 A higany-antimon-oxid besugárzásának az a célja, hogy

felszakítsa a k émiai kötéseket a kristályszerkezetben, és hogy megváltoztassa az izotópok tömegszámát. A neutronbefogás a stabil higany-, antimon-, és oxigénizotópokat radioaktív izotópokká változatja (a radioaktív felezési idő kb. két nap), csökkenti az anyag neutronabszorpciós keresztmetszetét, ami növeli az atomfegyver hatásfokát. A gél abszorpciós keresztmetszete nagy energiájú szemben csak ötöde a kiindulási amalgáménak. A forró neutronok részére a hatásos kereszmetszet kb. 15% -kal csökkenthető Egy modern maghasadásos fegyverben 3-4 kg plutóniumgömb használatos, amit berílium vesz körül, hogy visszatükrözze az eltávozó neutronokat a plutóniumba és uránfojtásba, azért, hogy összetartsa a plutóniumot a robbanás alatt, megakadályozván a hasadóanyag-részek szétesését. Ez nagyobb hatásfokot tesz lehetővé, és növeli a robbanási hatást. Az urániummag körül van véve egy hagyományos robbanóanyagból álló

köpennyel (jellemzően 50 kg vagy hasonló plasztikus elsődleges HMX-töltet). Amikor a robbanás átmegy gömbszimmetrikus (implóziós) robbanásba, a nyomáshullám összenyomja a plutóniumot szuperkritikus állapotba, durván megkétszerezve sűrűségét, és létrejön a maghasadásos reakció. A szuperkritikus állapot pillanatában neutroncsomagot injektálnak a plutóniumba egy neutronágyúból (itt nagyfeszültséget használnak, hogy felgyorsítsanak egy kevés deutériumot és tríciumot; amikor ezek magjai egybeolvadnak és egyesülnek, akkor neutronok keletkeznek) (Hansen, 1988). Ezek a neutronok indítják be a láncreakciót Amikor a maghasadásos fegyverekben alkalmazzák a vöröshiganyt, akkor számos vöröshiganyt tartalmazó kapszulát helyeznek a hagyományos robbanóanyagba. Jellemzően mintegy 1 kg vöröshiganyt alkalmaznak nyolc darab kapszulában, amelyek szimmetrikusan veszik körül a plutónium magot. Amikor a robbanóanyag detonál, a

vöröshigany gyorsan befecskendeződik a plutónium köré, egyenletes réteget alkotva. A vöröshigany többféle funkciót lát el. Úgy működhet, mint egy neutrontükör, és így helyettesíti a beríliumot. Kicsi a n eutronbefogási keresztmetszete, mivel nagyjából ugyanannyi atomot tartalmaz köbcentiméterenként, mint a berílium, ezért hatékony neutronreflektor. Működhet még, mint hatásos összetartó is, mivel viszonylag nagy a sűrűsége (kb. 13,9 g/cm3). Az aktinoidák által kibocsátott neutronok beindíthatják a maghasadást, még 20 mielőtt a fő neutronfluxus megérkezik a neutronágyúkhoz. Ez felgyorsíthatja a maghasadást, és nagyobb elektronfluxust eredményez, ami robbanáshoz vezet. Ha ez így van, akkor a vöröshigany alapvetően egy neutronbomba, mivel nagyobb neutronfluxust eredményez a robbanás, mintha vöröshigany nélkül következne be. Nagy üzlet? Nyilvánvaló, hogy a vöröshigany exportja és csempészése a néhai

Szovjetunióból nagyon veszélyes. Az anyag kilogrammonként kb 300 000 U SA-dollárért vásárolható meg a feketepiacon, amit az orosz maffia tart kézben. A fő fogyasztók Izrael, Irán, Irak, Líbia és Pakisztán. A vöröshigany vásárlói még alkalmazhatnak orosz atomtudósokat is, akik közreműködnek a technológia kialakításában, beleértve az anyag használatát atomfegyverekben. Kisméretű fegyverek, mint pl a tisztán fúziós vagy megnövelt sugárhatású fegyverek, észrevétlenül kipróbálhatók föld alatti barlangokban. Annak kilátása, hogy terroristák birtokoljanak a közeljövőben tiszta fúziós fegyvereket, egyenesen ijesztő. Mivel ezek a fegyverek kis méretűek és kis tömegűek lehetnek, az atomterrorizmus eszközévé válhatnak. Annak ellenére, hogy a vöröshigany létezéséről több meggyőző híradás látott napvilágot, beleértve vezető orosz politikusok kijelentéseit is, a nyugati kormányok kitartanak amellett, hogy ez

csupán rémhír. Az amerikai energiahivatal például megjelentetett egy cikket, melyben azt a következtetést vonták le, hogy a vöröshigany csupán "kísérletanyag" és megtévesztés. Semmi kétség a felől, hogy a feketepiacon árult vöröshigany egy része becsapás, de ebből még nem vonható le az a következtetés, hogy mind az. Nem világos, hogy a szerzők miért utasítják el annyira a vöröshiganyt mint alkotórészt az atomfegyverekben. Meglehet, nem kívánják elismerni, hogy az oroszok lépéselőnyre tettek szert a Nyugattal szemben egy forradalmian új fegyver kifejlesztésében, vagy nem akarják zavarba hozni Borisz Jelcin elnököt azzal, hogy elismerik, lehetséges kicsempészni Oroszországból egy ilyen fontos stratégiai anyagot. Az is elképzelhető, hogy a kormányok komolyan veszik, és annak hangoztatása, hogy ez rémhír, csupán a f igyelem elterelését célozza. A Nyugatnak mindenesetre szembe kell néznie a ténnyel és meg kell

birkóznia a vöröshigany létezésének fontosságával. 21 Felhasznált irodalom Arsimovich, L. A, "Research on controlled thermonuclear reactions in the USSR" Proceedings of International Conference on P eaceful Uses of Atomic Energy, vol. 31, 1958. Cochran, T. B; Arkin, W M Norris, RS and Sands, J I "Soviet Nuclear Weapons", Nuclear Weapons Handbook Volume IV, New York: Harper an Row, 1989. Cochran, T. B; Arkin, W M and Hoenig, M M US Nuclear Forces an Capabilitie" Nuclear Weapons Handbook Volume 1, C ambridge, Massachusetts: 1984. Cohen, S. T "The Dove of War" National Review, Vol XLV, No 25, December 27, 1983. Derentowicz, H. Kaliski, S Wolski, J and Ziolkowski, Z "Genenration of thermonuclear fusion neutrons by means of a pure explosion, II, Experimental Results" Bulletin de lAcaémie Polonaise des Sciences, vol. 25, N o 10, 1977 (Warsaw) pp. 135-148 Derentowicz, H. Grygoruk, L and Jach, K "Experimental Studies on biconal

explosion-droven thermonuclear-fusion system" J. Tech Phys, vol 22, ( Warsaw) pp. 371-378 Glass, I. I and Sagie, D "Application of explosive-driven implosion to fusion" Phys Fluids, vol. 25 pp 269-270, Feb 1982 Graham, R.a Anderson, M V Horie, Y; You, S K and Holman, G T "Pressure measurements in chemically reacting powdekr mixtures with the Bauer piezoelectric polymer gauge" Shock Wawes, vol. 3 No 2 pp 79-82 1993 22 Hogsett, V. "Red Mercury: cavear emptor" Critical Technologies Newsletter (US Department of Energy/Office of Nonproliferation Technology Support), vol. 10 no 1, April 1992. Forrás: Haditechnika 1994/4 (1). Sergei Glazyev, Genocide, Russia and the World Order, Washington D C 1999 (2). Stephen Knight, The Brotherhood, The Secret World of the Freemasons, Granada, London, Toronto, New York, 1984 Prouty, F. The Secret Team, Englewood Cliffs, 1973 p 66 Szemjon Reznyik, Oroszország fasizálódása, Hajja és Fiai Könyvkiadó, 1996Az 23