Gazdasági Ismeretek | Számvitel » A saját termelésű készletek

Alapadatok

Év, oldalszám:2008, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:547

Feltöltve:2008. március 02.

Méret:116 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

3.12 A saját termelésű készletek Saját termelésűnek minősülnek azok a készletek, amelyeket a vállalkozó állított elő, termelt meg. A számviteli törvény előírásai szerint a saját termelésű készletek közé: • a befejezetlen termelés és félkész termékek, • a növendék-, hízó- és egyéb állatok, • a késztermékek tartoznak. 3.121 A saját termelésű készletek tételeinek tartalma A saját termelésű készletek készültségi szintjét a vállalkozás határozza meg és ennek megfelelően sorolja be a befejezetlen termelés, a félkész termékek és a késztermékek közé. (1) Befejezetlen termelés és félkész termék Befejezetlen termelésnek minősülnek azok a megmunkálás alatt lévő, további megmunkálásra váró termékek, amelyeken már legalább egy számottevő munkaműveletet elvégeztek. Befejezetlen termelésnek minősülnek a mérleg fordulónapjáig ki nem számlázott építési-szerelési, illetve technológiai

szolgáltatások elvégzett teljesítményei is. A mezőgazdaság sajátos befejezetlen termelése a mezei leltár, ami a legegyszerűbb megközelítésben nem más, mint a fordulónapot követő évben (esetleg években) betakarításra kerülő termékek előállítása érdekében a tárgyévben felhasznált eszközök, munkateljesítmények pénzben kifejezett értéke. Ilyenek pl az őszi szántás, illetve más talajmunkák költsége, az őszi vetésű növények vetőmag-, műtrágya-, növényvédőszer-költsége stb., melyek a fordulónapig merültek fel. A befejezetlen termelés tartalmából következik, hogy azt év közben a vállalkozó nem mutatja ki. A befejezetlen termelés készletre vételére jellemzően évzárlatkor kerül sor, a befejezetlen termelés állományáról összeállított leltár alapján. Évnyitás után a készletek között kimutatott befejezetlen termelés nyitó könyv szerinti értékét – általában – el kell számolni

felhasználásként (folytatódik a megmunkálás, a késztermékké alakítás). Félkész termék minden olyan termék, amely a vállalkozónál egy teljes megmunkálási folyamaton keresztülment, félkész termékként raktárra vették, illetőleg raktárra vehető, készterméknek azonban nem minősíthető (még legalább egy munkaműveletet el kell rajtuk végezni). A saját termelésű félkész termékeket – a befejezetlen termeléshez hasonlóan – legkésőbb az évzárlatkor állományba kell venni. Évnyitás után a továbbfelhasználásra kiadott saját termelésű félkész termékek nyitó könyv szerinti értékét felhasználásként kell elszámolni (2) Késztermék Késztermék a vonatkozó szabványoknak megfelelő, minőségi átvétel után raktárra vett, illetve késztermékként értékesíthető termék. Az egyes tételek (befejezetlen termelés, félkész termék, késztermék) tartalma a v állalkozó által végzett tevékenység jellegétől, a

szabvány előírásoktól, szerződés szerinti feltételektől stb. függ, így az vállalkozásonként más és más lehet Megjegyzés: Ha ugyanazon készletféleség vásárlásból és saját előállításból is származik, mindegyiket az eredetnek megfelelő – vásárolt vagy saját termelésű – készletcsoportba kell besorolni. (3) Növendék-, hízó- és egyéb állatok A növendék-, hízó- és egyéb állatok sajátos készletek, mivel a termelés költségei eredményeként a növendék és hízóállatok önmaguk növekednek (gyarapszik a tömegük). A továbbtartás céljából vásárolt növendék és hízóállatnál nem lehet elkülöníteni, és külön nyilvántartani, hogy a mérleg fordulónapján meglévő, év közben vásárolt növendék- vagy hízóállat alapanyagból melyik rész vásárolt és melyik rész az, amelyet már a vállalkozó nevelt, hizlalt az állatra. Ebből következően az állatokat ebben az esetben a saját termelésű

készletek közé sorolja az Szt Ha a vállalkozó tenyésztési, tartási céllal vásárol állatot, annak beszerzési értékét a költségek között – az 51. Anyagköltség számlán, mint felhasznált vásárolt anyag értékét – számolja el Egyidejűleg – folyamatos értékbeni nyilvántartás esetén – a beszerzési értékkel azonos öszszegben a saját termelésű készletek között az 581. Saját termelésű készletek állományváltozása számlával szemben készletre veszi A feldolgozás (húsüzemben), a kereskedelmi forgalmazás, illetve a saját kereskedelmi egység részére történő beszerzés céljából vásárolt állatok beszerzési értékét a kereskedelmi áruk között kell kimutatni. 3.122 A saját termelésű készletek értékelése (1) Bekerülési érték A saját termelésű készletek bekerülési értéke a számviteli törvény előírásai szerint megállapított közvetlen önköltség. (2) Értékvesztés A készleteknél

értékvesztés számolható el • a piaci értékítélet figyelembevételével évvégén, valamint • a készlet minősítéséből adódóan év közben is. Az elszámolt értékvesztés visszaírással csökkenthető, ha a piaci érték tartósan és jelentősen magasabb, mint a könyv szerinti érték. (3) Mérlegkészítéskori érték A mérlegben a saját termelésű készletet • közvetlen önköltségen, • átlagos (súlyozott) közvetlen önköltségen vagy • a FIFO módszer szerint meghatározott közvetlen önköltségen kell kimutatni, csökkentve azt a törvény szerinti értékvesztéssel, növelve az értékvesztés viszszaírásával. A közvetlen önköltség lehet: • utókalkulációval meghatározott vagy • norma szerinti közvetlen önköltség. Megjegyzés: az egyszerűsített éves beszámolót készítők a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron is értékelhetik a saját termelésű

készleteiket. A befejezetlen termelés norma szerinti önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. A befejezetlen építés-szerelési, illetve technológiai szerelési munka mérlegben kimutatandó értéke a kalkulációs egység összes elszámolt közvetlen költségéből a megrendelővel még el nem számolt, de ténylegesen elvégzett munkák közvetlen önköltsége, amely meghatározható • utókalkuláció alapján, • a teljesítési fok alapján arányosítással (a megrendelő igazolása alapján). A kalkulációs egység egy szerződés szerinti munkánál (egy létesítménynél) nagyobb egység nem lehet. Amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek

együttes összege az ötszáz millió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások közvetlen önköltségét utókalkuláció módszerével kell megállapítani. Ebben az esetben kötelező a számviteli politika keretében elkészíteni, és írásba foglalni az önköltségszámítás rendjére vonatkozó szabályzatot, és az abban rögzítettek szerint kell a közvetlen önköltséget megállapítani. Az utókalkuláció szerinti közvetlen önköltségen történő értékelés utókalkuláció készítését teszi szükségessé. Az utókalkuláció az a műszaki-gazdasági tevékenység, amellyel a v állalkozó a tevékenység befejezése után, illetve az év végén az elszámolásban gyűjtött költségek alapján a termék (szolgáltatás) tényleges közvetlen önköltségét kiszámítja. A költségelszámolás rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a ténylegesen felmerült, elszámolt

költségek termékenkénti (szolgáltatásonkénti) részletezésben álljanak rendelkezésre (analitikus nyilvántartások, 6-7 számlaosztályok vezetése stb) A norma szerinti közvetlen önköltség az egy egységnyi termék, szolgáltatás előállításához (nyújtásához) szükséges, a termékhez (szolgáltatáshoz) rendelt, a termék előállításához műszakilag szükséges normák alapján megállapított költség. A norma szerinti közvetlen önköltség megfelelő (aktualizált) norma meglétét feltételezi. A norma mennyiségi elemekből (db, kg stb.) és értékegységekből tevődik össze, így pontossága e két tényező reális meghatározásától függ. A műszaki normák alapján meghatározott közvetlen önköltség változhat: • árváltozás, • technológiai változás esetén. 3.123 A saját termelésű készletek nyilvántartása A saját termelésű készletek főkönyvi nyilvántartása a 2. Készletek számlaosztályban történik Az

analitikus nyilvántartás vezetésére a számviteli törvény előírást nem fogalmaz meg, annak kialakításáról a vállalkozónak kell döntenie. A készletrevétel és az elszámolás módszere tekintetében – hasonlóan a vásárolt készletekhez – számos lehetőség közül választhat a vállalkozás. A készletek évközi nyilvántartása vonatkozásában dönthet a vállalkozás arról, hogy a saját termelésű készletekről év közben folyamatos értékbeni (és mennyiségi) nyilvántartást vezet vagy nem. A saját termelésű készletek nyilvántartása függ attól is, hogy a vállalkozás hogyan számolja el költségeit (pl. vezeti-e a 6-7 számlaosztályt vagy nem) A költségelszámolás választott módszerének meghatározó jelentősége van a saját termelésű készletek nyilvántartása és gazdasági eseményeinek könyvviteli elszámolása vonatkozásában, ezért részletesen e t árgy keretében nem foglalkozunk e témakörrel