Gazdasági Ismeretek | Globalizáció » Nagy Károlyné - A globalizáció jelensége és nyerteseinek gazdasága

NAGY KÁROLYNÉ A GLOBALIZÁCIÓ JELENSÉGE ÉS NYERTESEINEK GAZDASÁGA TARTALOM 1. BEVEZETÉS . 1 2. A GLOBALIZÁCIÓ FOGALMA. 2 3. 2.1 A globalizáció fogalma egyszerű megközelítésben. 2 2.2 A globalizáció gazdasági megközelítése . 2 2.3 Globalizációs felfogások . 3 A GLOBALIZÁCIÓ HATÁSA . 4 3.1 A világgazdaság globalizálódása . 4 3.2 A globalizációt kiváltó okok. 5 3.3 A globalizációt jellemző legfőbb változások. 6 3.4 A transznacionális vállalatok jellemzése, a világgazdaságban elfoglalt helyük . 6 3.41 A nemzetállamok és a transznacionális vállalatok kapcsolata . 7 3.42 A szabályozás liberalizmusa. 8 3.5 4. 5. A gazdasági globalizáció fő folyamatai. 9 A GLOBALIZÁCIÓ NYERTESEI . 11 4.1 Egyesült Államok . 12 4.2 Japán . 14 4.3 Németország . 17 ÖSSZEFOGLALÁS . 20 IRODALOM 1. BEVEZETÉS Korunk egyik legellentmondásosabb és legtöbbféleképpen definiált fogalma a globalizáció. Annyi

biztos, hogy az évezredforduló kulcsfogalma, megkerülhetetlen tényező, amikor a társadalmi átalakulás kérdéseiről beszélünk. Olyan folyamatot jelöl, amelyben a multikulturalitás egyre inkább domináló tényezővé válik, a gazdasági és társadalmi határok elmosódnak vagy leomlanak, teret engedve egy újfajta, immáron világméretekben végbemenő újjászerveződésnek. Az idő és a tér fogalmai átalakulnak, a távoli események is közvetlenül és gyorsabban hatnak, mint korábban. Ez egy új korszakot jelöl, a transznacionális társadalmi tér rohamos bővülésének a korszakát. Ennek a folyamatnak a legfőbb mozgatói az informatikai forradalom, a transznacionális vállalatok térhódítása és a nemzetközi piac egységes világhálóvá való szerveződése. Ezek a hatások messzemenő következményekkel járnak az egyénekre és közösségeikre nézve egyaránt. A nemzetállamok korábbi korlátlan belső szuverenitása megkérdőjeleződik, a

multinacionális vállalatok által erősen meghatározott munkaerőpiac pedig az egyének sorsát befolyásolja nagymértékben. Egy széles körben osztott értelmezés szerint a globalizáció olyan átfogó, mindenkit érintő egyes problémák tudománya, amelyek az egész emberiséget új módon érintik. Ennek szellemében a globalizáció legitim területe például az ökológiai problematika, a nyersanyaghelyzet, a migráció, a világ közös, mert határok közé már nem szorítható egészségügyi problémái, a népesedés pozitív vagy negatív világtendenciái, az energiahelyzet, a fegyverkereskedelem és a kábítószerkrízis, az integráció és a világgazdaság dilemmái. A globalizáció történeti távlatokba helyezve igen hosszú folyamat, de igen hosszú és előre nem látható részletekben gazdag folyamat a jövőt tekintve is. A jelenség mindenkor újabb fokozatai a huszadik század történelmében rendre úgy jelentek meg, mint amelyek gyökeresen

és visszavonhatatlanul átalakították a történelmet és a társadalmat. Mindez egyre inkább tudatosul a társadalom csoportjaiban: a világ kicsiny része vagyunk, a lehetőségeinket minden eddiginél nagyobb mértékben meghatározzák a globalizált tér korlátai és korlátlanságai. 1 2. A GLOBALIZÁCIÓ FOGALMA 2.1 A globalizáció fogalma egyszerű megközelítésben A globalizáció, mint fogalom, egyesülést, eggyé válást, valamilyen, a maga belső elvei alapján kialakított egységes felépítettség létrejöttét jelenti. A globalizáció államtani oldalról nemzetközi integrációt, szabványosodást jelent, mind a gazdaság szereplőire, mind az állampolgárokra nézve, magába foglalja továbbá azt is, hogy a modern államok kezdenek hasonlatosság válni egymáshoz, tehát az államok strukturáltsága is közeledik egymáshoz. Eddig a gazdasági globalizáció érte el a legnagyobb mértékű változást, míg a politikai globalizáció jóval

lassabban zajlik, és a társadalmak globalizációjáról beszélni egyelőre még korai. Vannak ugyan a globalizáció irányába mutató jelek a társadalmak életében, ezt leginkább a kialakulóban levő globális kultúrával lehet jellemezni, de ez még nem hozott olyan mélyreható változásokat, amelyeket a g azdasági folyamatokban bekövetkezett változásokkal össze lehetne mérni. A globalizáció tehát legjobban a gazdasági szempontok alapján közelíthető meg, ezért jelenség a maga legtisztább formájában, ebből a nézetből tárgyalható és értelmezhető. 2.2 A globalizáció gazdasági megközelítése A globalizáció kiterjesztésében a profitmaximálás lehet az a fő szempont a gazdasági társaságok, gazdaságok mozgató rugója. A termelés kitelepítése költségcsökkenést, hatékonyság növekedést és rugalmasságot biztosít a multi- és, transznacionális vállalatok számára, akik a globalizáció legfőbb nyertesei, és ezért

élharcosai is. A nagyfokú termelésdiverzifikáció és az államon kívüliség szabaddá és egyben gátlástalanabbá teszik a vállalatok irányítóit döntéseik meghozatalában. Adózási szempontból így válik lehetővé a legkedvezőbb székhely kiválasztása, és az ott történő bejegyzés, de a belső elszámolási rendszer is lehetővé teszi a nyereség átcsoportosítását, a kisebb elvonást alkalmazó országokba. További fontos szempont a transznacionális vállatok szempontjából, a rendelkezésükre álló pénzmennyiség, és ennek következtében meglevő beruházási kapacitás, amelynek nyomásgyakorló ereje hatalmas. Egész régiók sorsát határozhatják meg a multinacionális cégek befektetési döntési, ami az érintett területen munkahelyet, fejlődést, 2 megelégedettséget, és ezen keresztül, szavazóbázist jelenthet a helyi politikusok számára. Ennek tudatában a transznacionális vállalatok hallatlan

nyomásgyakorló és érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek az államokkal szemben. A globalizáció nagy hatással van az informatika és hírközlés fejlődésére, ami persze egyben a glóbusz szűkülését is jelenti. A távolságok jelentősége csökkenőben, a sebesség új dimenziókat kap nemcsak az információáramlás, hanem akár a k özlekedés, szállítás területén is, meghatározva egyben az egyén életvitelét is. A pénzügyi szektor ugyanígy nyertese fenti folyamatoknak, a tranzakciók idejének radikális csökkenésével, azon túl, hogy a bonyolult műveletek rövid időn belül elvégezhetőek, extraprofit is realizálható. A korábbi piaci mechanizmusok átalakulóban vannak, és új reflexek vannak születőben. A hiteles információ birtokosa a megfelelő időben és módon meghozott döntéseivel hihetetlen változások előidézésére képes. A gazdasági pénzügyi folyamatok egyre nagyobb mértékű összekapcsolódása miatt a

világban egymástól távol eső gazdaságok is képesek közvetve hatást gyakorolni egymásra, és ez nagymértékben gátolja a folyamatok átláthatóságát, kiszámíthatóságát és ellenőrzését. Megfigyelhető egyfajta egységesülés a gazdasághoz kapcsolódó fogyasztási szokások területén is, természetesen itt még hat a nemzeti jelleg. 2.3 Globalizációs felfogások Hiperglobalisták felfogása: Az államok gazdasági és politikai változásokon mennek át. Ezért tapasztalható a nemzetállamok eróziója és földarabolódása, a politikusok csökkenő hatalma. Az államok egyre inkább csak kapják, és nem hozzák a döntéseket Szkeptikusok felfogása: Úgy vélik, hogy a mai globális viszonyoknak előzményeik vannak. Bár az utóbbi időben megerősödött a nemzetközi és társadalmi aktivitás, ez sok területen éppen hogy megerősítette és megnövelte az állam hatalmát. Transzformácionisták felfogása: A globalizáció új gazdasági,

politikai és társadalmi körülményeket teremt, ezek közepette átalakul az államok hatalma és azok a f eltételek, amelyek között működnek. A kimenetelt bizonytalannak látják, de szerintük a politikát többé nem lehet egyszerűen nemzetállamokra alapozni. 3 3. A GLOBALIZÁCIÓ HATÁSA A globalizáció II. világháború után született, amikor már a vállalatok már nemcsak globális piacra termeltek, de a t ermelést is globális szinten tervezték meg. A globalizáció tágabb értelmezésben világméretekben zajló politikai, társadalmi, gazdasági tendencia, szűkebben új gazdasági keret, melyet a világgazdaság legújabb fejlődési tendenciái hívnak életre. A globalizáció folyamatai: - nemzetközi tőkemozgások növekedése, - stratégiai szövetségek, felvásárlások, összeolvadások gyakorisága, - világgazdaság multipolaritása, - új technológiák és termékek gyors megjelenése és elterjedése a világgazdaságban. 3.1 A

világgazdaság globalizálódása A globalizáció több mint nemzetköziesedés, a globalizációt nemcsak gazdasági síkon lehet értelmezni, hanem mint a - világgazdaság, monetáris rendszerek globalizációja, transznacionális és multinacionális vállalatok erősödése, - globális kommunikációs rendszer, - nemzetközi intézmények horizontális és vertikális integrációja (jogvédelem, környezetvédelem, fejlesztés), - politikai rendszerek globalizációja, - közpolitikai rendszerek, politikai mechanizmusok egységelsülése. A globalizáció univerzális folyamatok összessége, melyek államok tevékenységhez kapcsolódnak, de az államok befolyása gyengül például a - tudományos és műszaki átalakulás, - transz- és multinacionális társaságok műveletei, - kommunikáció és információáramlás (világkereskedelmi intenzitás), - nemzetközi tőkeáramlás volumenének növekedése, - termelés és fogyasztás

homogenizálódása, 4 - piacok összekapcsolódása terén. 3.2 A globalizációt kiváltó okok A vonzást kifejtő erők: - A protekcionizmus visszaszorulása (befelé fordulás és állam által vezéreltség feladása, liberalizmus). - A piaci erőkbe vetett bizalom növekedése (EFTA, GATT, WTO), liberalizáció, pénzügyi liberalizáció. - Az ázsiai, csendes-óceáni gazdaságok fellendülése. - Földrajzi eltolódás a technológiai erőforrások terén. - A világgazdaság hárompólusúvá válása. A know-how-t és erőforrásokat külföldről kell beszerezni. - Az új termékek bevezetésének növekvő költsége. - A fogyasztói igények globalizálódása. - A törvényi előírások, a magasabb fogyasztói igények, a technológiaigényesség, a rövidebb termékélet-ciklus miatt csak világpiacon térülnek meg a költségek. A globalizáció feltételeit megteremtő erők: - A technikai újítások megjelenése: a komputerizálódás, a

telekommunikáció javulása és áresése miatt könnyebbé válik a távoli területek kontrollálása és irányítása. - A szállítási költségek csökkenése (konténerhajók, teherszállító repülőgépek), a távoli területek könnyebb elérhetősége. - A tömegtermelés felfutása, az eddig érintetlen piacok olcsó, tömegtermékekkel való elárasztása. - A globális pénzpiacok kialakulása és erősödése. Fenyegető erők: - Az offshore cégek (külföldi vállalat bizonyos mentességgel a helyi költségvetési befizetések alól) versenye. Egyre többen használják ki a specializáció, méretgazdaságosság, globális erőforrás-allokáció előnyeit, ami a többi vállalatot is 5 versenyre kényszeríti, minek következtében egyre többen alkalmaznak globális stratégiát. - A protekcionizmus nem teljes felszámolása. A transznacionális vállalatok a biztonság kedvéért az exportpiacon inkább leányvállalattal is részt vesznek, nehogy

kizárják őket - A valutaárfolyamok állandósult változékonysága. - A technológiai újítások gyorsuló üteme, egyre rövidebb idő alatt egyre drágább technológiával egyre drágább termékeket állítanak elő. 3.3 A globalizációt jellemző legfőbb változások - A társadalmi, politikai és gazdasági tevékenység kiterjesztése határokon, régiókon és kontinenseken át. - A befektetések, pénzügyek, vándorlás, kultúra, kölcsönös összekapcsolódásának és áramlásának intenzívebbé vagy nagyobb volumenűvé válása. - A globális kölcsönös összekapcsoltság ki-terjedtebbé, intenzívebbé válása hozzáköthető a globális interakciók és folyama-tok fölgyorsulásához, ahogy a szállítás és kommunikáció egész világra kiterjedő rendszerei megnövelik a gondolatok, javak, információ, tőke és emberek eloszlásának sebességét. - A globális interakciók kiterjedésének, intenzitásának és sebességének

növekedése összekapcsolható egyre mélyülő hatásukkal, ezzel távoli események hatásai nagy jelentőségre tehetnek szert, s a helyi jellegű fejleményeknek is hatalmas globális következményeik lehetnek. Ebben az értelemben a helyi dolgok és a nemzetközi ügyek közötti határok egyre inkább elmosódnak. 3.4 A transznacionális vállalatok jellemzése, a világgazdaságban elfoglalt helyük A transznacionális vállalatok II. világháború után alakultak Nemzetközi monopóliumok és oligopóliumok integrálása történt egységes vállalattá. Egységes vállalatstratégiájuk van, melynek célja a kockázat minimalizálása és a f orgalom maximalizálása. A nemzetköziesedés a II. világháború előtt megindult külföldi közvetlen tőkeberuházással (FDI) mérhető. 6 A nemzetköziesedés fokozatai: - Indirekt, ad hoc export: az exporttevékenység még nem meghatározó. - Direkt, aktív export: az exporttevékenység a vállalat

sikermércéje. - Licenc- és know-how kereskedelem: bekapcsolódás a nemzetközi technológiai vérkeringésbe. - Egyedi külföldi befektetések: külföldi gazdasági jelenlét stratégia nélkül. - Transznacionalizálódás vagy multinacionalizálódás: egységes vállalatstratégia minden régióban, a hazai és a külföldi tevékenység nem válik szét Globális szinten működő vállalatok: - Transznacionális vállalatok: nemzetközi tevékenységet folytatnak, de egy nemzetgazdaságból ellenőrzik őket (ez a gyakoribb). A transznacionalizálódás erősödésének okai: - a piaci pozíciók megtartása és bővítése, - a relatív költségszintek eltéréseinek kihasználása, - a gazdálkodás nemzetközi megosztása (kockázat minimalizálása). - Multinacionális vállalatok: több nemzetgazdaságban hozzák meg a stratégiai döntéseket. 3.41 - A nemzetállamok és a transznacionális vállalatok kapcsolata A transznacionális vállalatok több

nemzetállamtól is függnek, de ezek a nemzetállamok is függnek tőlük (az adózás és munkahelyteremtés miatt), így a vállalatok befolyásolják a gazdaságpolitikát. - Az állam már nem szabályozhat annyi mindent, de a nemzetérdeket a vállalatokkal szemben képviselheti. - A transznacionális vállalatok átalakítják a g azdasági rendszereket, nemcsak FDI-t hoznak, de technológiát, menedzsment módszereket, disztribúciós hálózatokat. - Az FDI-t sokan kizsákmányolással vádolják, de ugyanakkor nélküle sem működne a gazdaság. 7 - A II. világháború óta országok nem területért, erőforrásért harcolnak, hanem piaci részesedésért. A jobb technológiák, rövidebb termékélet-ciklus, költségek csak globális piacon térülnek meg, azaz nemcsak a cé gek, hanem a piacok is globalizálódnak, országok transznacionális cégek kegyeiért versenyeznek - Az államok ma már nem külpolitikai vagy katonai, hanem gazdasági, kereskedelmi

szövetségeseket keresnek. - A multinacionális vállalatok és a végrehajtó hatalom erősödik, míg a törvényhozó hatalom és a társadalmi érdekképviselet gyengül. A nemzetállamok problémái: - a pénzügyi piacok globalizálódása, - a multinacionális gazdaság erősödése és koncentrációja, - a nemzeti foglalkoztatottság és környezetvédelem veszélyeztetettsége, - végül a nemzetállam felbomlása. 3.42 A szabályozás liberalizmusa A nemzetköziesedés globális haszna akkor maximális, ha minél liberálisabb a piac. A globalizáció egyre intenzívebbé válik, mivel egyre több a t ransznacionális cég, rákényszerülnek a globális versenyre. A cégek beruházásainak csak egy része az FDI, otthon is sokat ruháznak be. A g lobális cégeket sokszor akadályozza a nemzeti szabályozás, a világgazdasági integrálódás ellenére sok állam még túlzottan védi saját érdekeit a gazdaság szabályozásában a következők érdekében:

- a nemzeti valuta (árfolyamok, kereskedelmi egyensúly) védelme, - a globálisan immobil termelési tényezők (képzetlen munkaerő, föld) védelme, - a nemzetbiztonság szavatolása, - nemzeti ipar nemzetközi versenyképességének javítása. Emiatt gyakran van érdekkülönbség transznacionális vállalatok és nemzetállam között. A kérdés az, hogy mennyire kényszerítheti rá az állam az akaratát a vállalatokra? Így az állami szabályozás gyakran hátráltatja a v állaltokat a r acionalizálásban. Ennek következtében a kormányok közötti, illetve a kormányok és a transz- és multinacionális vállalatok között a konfliktus elkerülhetetlen. A konfliktusok rontják a hatékonyságot, 8 rossz erőforrás-allokációhoz vezetnek, csökkentik a globális és a nemzeti jólétet is, valamint a konfliktusok kiterjednek a hazai vállalatokra is. A kormányok a t ermészetes monopóliumokat a fogyasztók védelmében szabályozták régen. Ma

ugyanaz a szabályozás a termelőket védi a külföldi versenytől, pedig a piacok megnyitása növelné a hatékonyságot. Konfliktus az egyes kormányok között is előfordulhat, ha mindketten erőteljesen szabályoznak, például mindketten előírják a cégnek adott termék termelését, vagy a céget exportra kényszerítik akkor is, ha az neki gazdaságtalan. Mind a nemzetállam, mind pedig a globális szinten működő vállalat céljai legitimek. Az 1970-es években csak a kormányok érdekeit tekintették legitimnek, újabban azonban pozitívabban ítélik meg a transznacionális vállalatokat. Nemzeti vállalat akkor válhat transznacionálissá, ha szembesül a külföldi versennyel, és kiépíti a maga szövetségesit és partnereit. 3.5 A gazdasági globalizáció fő folyamatai A legnyilvánvalóbb jelek az FDI növekedése és a transz- és multinacionális vállalatok térnyerése. - A világkereskedelem bővülése: - A világkereskedelem fokozatosan nő,

gyorsabban, mint a GDP. - A fejlett országok bevételének egyre nagyobb hányada export, egyre inkább egymásra utaltak lesznek - Az aktivitás megoszlása is változik. Először az USA, majd Németország, míg mostanában Japán és a fejlődő országok uralkodnak - Vállalati összeolvadások és beolvadások: - Elősegíti a fejlett országokba a tőkebeáramlást. - A transznacionális vállalatok stratégiáját tükrözi, hogy csak a fő profiljukat tartják meg, abban viszont mindenáron megőrzik a versenyelőnyüket (eredmény: nagyobb ipari koncentráció, kevesebb transznacionális vállalat). - Vállalatközi megállapodások és stratégiai szövetségek: - Ezek a megállapodásoknak a legnagyobb része kutatás-fejlesztési kooperáció. 9 - A stratégiai szövetségek hosszú távú megállapodások bizonyos területen úgy, hogy a vállalatok őrzik önállóságukat (több mint szerződés, kevesebb, mint összeolvadás). - A szövetség

legtöbbször nem a cég kapacitásától, hanem más gazdasági rendszerbeli kapcsolataitól függ. - A stratégiai szövetségek célja: - a kockázat csökkentése, - kiegészítő technológia alkalmazása, - a verseny kizárása, - kereskedelmi akadályok leküzdése, - a világpiaci pozíció erősítése. 10 4. A GLOBALIZÁCIÓ NYERTESEI Egy ENSZ-szakértők által készített előrejelzés szerint az emberiség lélekszáma a XXI. századra 10,5 m illiárd körül állandósul. A népességkutatással foglalkozó egyéb szervezetek szerint azonban ez a szám minimumértéknek tekinthető. Ezen túlmenően helyi eltérések is tapasztalhatók. Míg például a fejlett országok népessége jóval e dátum előtt eléri maximumát, a harmadik világ országaié még jelentősen növekedni fog, hogy a jelenlegi érték 2,5-szereséig emelkedjen. A XXI. század végére tehát a v ilág népességének közel 90%-a a harmadik világ országaiban fog élni. A

legszélsőségesebb eset Afrikáé, amelynek lakossága eddig az időpontig megötszöröződik, és meghaladja a 2,5 milliárd főt (az 1950-es években ennyi volt a világ összlakossága). Ezek az előrejelzések riasztóak, különösen az afrikai talaj gyengeségének és számos övezet már ma is katasztrofális élelmezési helyzetének ismeretében. Ami Indiát illeti, az ottani lélekszám 1,5 milliárd fölé fog emelkedni, azaz eléri az emberiség egészének XX. század eleji létszámát. Mindezek csupán átlagos előrejelzések, hiszen egy magasabb értékekkel számoló feltevés szerint (amely úgy véli, hogy az újratermelődés nettó mutatója csak később éri el az 1-es értéket) az emberiség összlétszáma előreláthatólag a 14 milliárdot is meghaladó érték körül állandósul majd. Különösen furcsának hathat, hogy hazánkban nem természetes szaporulatról, hanem természetes fogyásról kell beszélnünk. A 80-as évek eleje óta

Magyarország népessége körülbelül 300 ezer fővel csökkent. A gazdasági globalizáció a világon korábban is meglévő nagyfokú egyenlőtlenségeket tovább növelte. 1960-ban a világ népességének leggazdagabb egyötöde 30-szor volt gazdagabb, mint a legszegényebb ötödrész. 1998-ban az Egyesült Nemzetek adatai szerint ez az arány már 78-szoros volt. A Forbes magazin szerinti leggazdagabb 200 e mber vagyona meghaladja a világ lakossága 41%-ának (2,4 milliárd ember) egyévi jövedelmét. A globalizáció negatív hatásai azonban nemcsak a fejlődő országokat, hanem a fejlett országok széles társadalmi rétegeit is érintik. A 70-es évek közepe óta az Egyesült Államok lakossága 60%-ának nem nőtt a reáljövedelme, annak ellenére, hogy az évente ledolgozott munkaórák 160 órával (egy teljes hónappal) növekedtek. Nyolc amerikai közül 11 egy – tehát mintegy 30–33 millió ember – a szegénységküszöb alatt él és 45 m illiónak

nincs egészségbiztosítása. A minimális bérek reálértéke 22%-kal alacsonyabb, mint 1968ban Néhány meglepő adat: ha a világ népességét – a ma jellemző etnikai, társadalmi és gazdasági viszonyok megtartásával – 100 főre csökkentenénk, akkor 52 nő és 48 férfi lenne közöttük. Hatan uralnák a világ javainak 59%-át; 80 fő nem megfelelő körülmények között lakna; 70 közülük nem tudna olvasni; 50 százalékuk alultáplált lenne, és mindössze egy fő részesülne egyetemi képzésben, valamint egy főnek lenne számítógépe. A globalizáció egyik látványos jele a világ minden nagyvárosában egyforma szupermarketekben kaphatóak egyforma áruk. Megjelentek a globális társadalom csírái is Paradox módon a világszerte terjedő globalizáció-ellenes mozgalom éppen ennek a jelenségnek a megnyilvánulása. Baloldali szervezetek aktivistái, környezetvédők a szolidaritás értékeire hivatkozva mutatnak rá, hogy a s zegény országok

részesedésének aránya a v ilágon megtermelt javakból folyamatosan csökken, miközben természeti környezetük egyre pusztul. Érvelésükkel számos ponton egybecseng szélsőjobboldali hangadók álláspontja, akik a nemzeti eszme jegyében bírálják a globális monopóliumokat. A gazdasági folyamatok alapos elemzése azonban azt mutatja, hogy a világnak éppen azok a népei a l egszegényebbek, amelyek kimaradtak a globalizáció folyamatából. Közben töretlenül növekedett mindazon államok nemzeti jövedelme, amelyek részt kértek a nemzetközi munkamegosztásból. Minthogy közöttük van a világ két legnépesebb országa, Kína és India, a globalizáció ténylegesen a korábbinál magasabb életszínvonalhoz segítette a világ szegényeinek többségét. A továbbiakban néhány, a globalizációban élenjáró, abból profitáló állam gazdaságát kívánom bemutatni. 4.1 Egyesült Államok Az amerikai gazdasági rendszernek három fő szereplője van: a

nagyvállalatok, a szakszervezetek és a kormányzat. Az erőforrásokat a piaci koordináció allokálja, de manapság egy sor érdekcsoport talált védelmet a piac hatásai alól. Az Egyesült Államok ipara erősen koncentrált. Ez a fejlődés a múlt században indult meg, majd a tömegtermelés elterjedése erősítette. Ezer fő felett foglalkoztat a vállalatok 0,6%-a, de ezek foglalkozatják az alkalmazottak 25%-át. Legjelentősebb: gépjárműgyártás, vas- és 12 acéltermelés. A koncentráció a nyolcvanas években nőtt, mert a reagani politika tolerálta a cororate raiderek tevékenységét. Az első jelentős amerikai szakszervezet, az American Federation os Labor apolitikus volt, más szervezetek inkább felléptek politikai követelésekkel. A kormányzat keményen fellépett a s zakszervezetek ellen. 1935-től kötelező a kollektív szerződés, nem szabad gátolni a szakszervezetek működését. Megalakult a Congress of Industrial Organization a

szakképzetlen munkások beszervezésére. Az 1947-es Taft-Hartley Act megnehezítette a sztrájkokat, mivel 60 napos bejelentési határidőt szabott. Az amerikai szakszervezeti mozgalom az 50-es években érte el csúcspontját, azóta hanyatlik. Ennek okai a termelési struktúra változásában és más intézmények fokozott szerepvállalásában keresendő. Manapság gyakori, hogy a munkaadók megpróbálják gátolni a szakszervezetek működését. A szakszervezeteket a bíróságok sem védik. Amerikában az állam három területen avatkozik be a gazdaságba: állami költségvetési kiadások és bevételek, állami szabályozás, állami szektor működtetése. Amerikában ezekből a legfontosabb a költségvetés. Gyakran alkalmaznak hozzájárulásokat a kutatásfejlesztéshez, kezdő lökést adnak Egy sor csoportot közvetlenül támogatnak (veteránok, farmerek). Egyes iparágak adókedvezményeket kapnak, ha ez nemzetgazdasági szinten kedvező. A XX században az

állami gazdasági beavatkozás hatása és ennek mértéke folyamatosan nőtt. Az adórendszer meglehetősen bonyolult. Személyi jövedelemadót kell fizetni a szövetségi és az állami költségvetésnek egyaránt, de ennek összesített mértéke is alacsony. A helyi kormányzatok is szednek adót. A monetáris politika végrehajtója a Federal Reserve Board, amely sajátos szerkezetű. Magántulajdonban lévő bankok rendszere és csak a kongresszusnak van alárendelve. Fő feladata a dollár védelme, a k ormányzati kötvények forgalmazása és a r efinanszírozási kamatláb meghatározása. A hatvanas évektől lettek jelentősek a transzferkifizetések. 1989-ben a jóléti kiadások a szövetségi kiadások 40%-át tették ki. Az egészségbiztosítás viszont főleg a magánbiztosítókra épül. Ez azért rossz, mert a magánbiztosítók nem hajlandók mindenkit biztosítani. Csoportos biztosításnál a díjak egy részét a munkaadóknak kell fizetni. Munkanélküliek

és egyéb nem dolgozók a csoportos 13 biztosításból ki vannak zárva. A csoportos biztosítások a nagy cégeknél működnek jobban Jelentős reformot terveznek. A kormány már a múlt század végétől korlátozta a trösztösödést. Ahol nem volt lehetőség a monopóliumok megakadályozására, ott az állam próbálta helyettesíteni a versenyt. Egyes esetekben a reguláció azonban pont a verseny korlátozását szolgálta. A szabályozás másik fő területe a külgazdaság. Egyes ágazatokban jelentős az állami védelem. Gyakran támogatnak adókedvezményekkel. Segítik az alkalmazottak részvényhez jutását. Az alkalmazottak 16%-a van állami szolgálatban (oktatás, egészségügy). Az állam üzleti jellegű tulajdona és részesedése azonban elhanyagolható. Az állam még olyan helyeken jelentős, ahol a piac magától nem lenne jelen. 4.2 Japán A háborút követően a kormányok három reformot vezettek be: - a háború előtt kialakult nagy

vállalatcsoportok (zaibacuk) feloszlatása, - a munkavállalók aktivitásának korlátozása, - földosztás a kisparasztoknak. Kezdetben az USA gátolta Japán gazdasági nagyhatalommá válását, de ez Kína kommunista kézre kerülését követően megváltozott. Tudatosan támogatták a japán gazdaságot, amely már ekkor is exportorientált volt. Az importot viszont megnehezítették Kényszerkartellek alakultak. A lakosságot magas megtakarításra ösztönözték, amit visszaforgattak a beruházásokba. Az ötvenes évek végén új gazdasági tervet fogadtak el, amely eredményeként teljes foglalkoztatottságot valósítottak meg. A fejlődést 7% körül akarták tartani, hogy ne növeljék az importfüggést, de a megvalósult 10% se okozott gondot, mert olcsók voltak az importárak (például olaj). A hatvanas években bizonyos liberalizálódás mutatható ki, főleg a külkereskedelem és tőkemozgás terén. Az 1965-os válságon a hitelek és a beruházások

növelésével lettek úrrá, amit államkötvények kibocsátásával finanszíroztak. Továbbra is fontos volt az export, új a tőkeexport külföldre. Egyre jelentősebbek lettek a tőkeintenzív iparágak A bretton woodsi rendszer összeomlása 1971-ben inflációs nyomást eredményezett. 14 Az olajválság eredményeként tovább nőtt az infláció, az olaj hiánycikk lett, ami tovagyűrűzött a gazdaságban és egy sor termék hiánycikké válását okozta. A válasz egy energiatakarékossági program elfogadása volt, új beszerzési területeket is felderítettek. A tőkeintenzív iparágak helyett a technológiaintenzív iparágakat kezdték fejleszteni. A második olajválság hatása ezen intézkedések miatt jóval kisebb volt. A nyolcvanas években a japán bankok jelentős nemzetközi hitelezőkké váltak. Nőttek a külföldi beruházások is (ennek oka a környezetszennyezés, jobb jelenlét a külföldi piacokon; Európa, Dél-Kelet-Ázsia). A kivitel

lehetőségeit viszont rontotta a jen folyamatos felértékelődése. Egyre több japán utazott külföldre, több külföldi árut vettek A folyó fizetésimérleg többlete miatti pénzkínálat-növekedés állt. A részvény- és ingatlanárak az égbe szöktek. Mindenki részvényekbe akart befektetni, mert az árak növekedését lehetett várni. A hitelekre nagy volt a k ereslet, mert a v állalatok bíztak a kereslet növekedésében. Ez a buborék 1991 kö rül kipattant, az öngerjesztés nem ment tovább, a részvény- és ingatlanárak esni kezdtek, ami ahhoz vezetett, hogy a vállalatok nem tudták visszafizetni hiteleiket. A gazdaság növekedése leállt A buborékgazdaság kialakulásért az állam gazdaságösztönző politikája is felelős. A kilencvenes évektől egyre inkább külföldön ruháztak be, a hazai beruházások visszaestek. A hetvenes évekig a munka volt a fontosabb termelési tényező, ezt a tőke váltotta fel. Ez részben a m agas beruházási

hányaddal magyarázható, részben a termelékenység növelésének igényével. A jelentős export fontos volt, de nem tekinthető fő mozgatórugónak. A hatalmas belső piac nagyon fontos Japán gazdasági rendszerének fő tartópillérei Az oktatási rendszer A japán oktatási rendszerben nagy a verseny a jobb egyetemekért és középiskolákért, mert csak ezek elvégzése révén nyerhetők el a jobb állások. A japán oktatás középpontjában a lexikális tudás áll. A kreativitás fejlesztésére nem fektetnek nagy hangsúlyt Az egyetemek és főiskolák könnyűek. Sok a drága különóra 15 Kutatás-fejlesztés A kutatás nem öncél, olyan dolgokat fejlesztenek, amit kereskedelmileg hasznosítani lehet. Elsősorban a termelés fejlesztésére fordítottak hangsúlyt. A kutatás-fejlesztés igazán jelentőssé csak a nyolcvanas évektől lett. A gazdaságirányítás rendszere Hiába döntő a magántulajdon, az állami irányítás hagyományosan jelentős. A

gazdasági stratégiát a miniszterelnök mellett működő Gazdaságszervezési Tanács határozza meg az üzleti és tudományos élet vezetőivel folytatott konzultáció után. Később kidolgozzák ezek részleteit is. Egyéb támogatási módok: gyorsított amortizáció, adókedvezmények, exporthitelek stb. A hetvenes évektől egyre inkább az informális beavatkozás lett jelentős. Jelentősek a kapcsolatok a magánszféra és az állam között. Nyugdíjrendszer: állami nyugdíj plusz keresettől függő rész, amit a munkaadó és a munkavállaló fele-fele arányban finanszíroz. Ugyanígy finanszírozzák az egészségbiztosítást is. A japán gazdaságot nagy vállalatcsoportok, keirecuk, jellemzik. A keirecuban a nagy anyacégek alá tartoznak a kisebb beszállítók. A nagyvállatok horizontális viszonyban vannak. Van egy main bank, amelyik beleszól a vállalat működésébe, de a legfontosabb a nem pénzügyi vállalatok bonyolult összekapcsolódása. A

japán cégek részvényei nagyrészt nagyvállalatok és -bankok kezében vannak. Ők hosszú távú ellenőrzésre törekszenek, ezért nem adják el magas ár esetén sem részvényeiket. Az irányítás főbb eszköze a kereszttulajdonlás, a vállalatcsoport egy tagja részvényeinek zöme a többi vállalat kezében van, egymást irányítják. A menedzserek magukat választják meg, felelősségre vonásuk nem igazán lehetséges. Az alkalmazottak érdekképviseletei formális szerepet játszanak. Az egyes vállalatcsoportok tagjai segítik egymást nehézség esetén A vállaltok nem ár és ajánlat alapján választanak partnert, hanem a már meglévő partnerekkel tárgyalnak. Fontosak a kereskedőházak, amelyek a külkereskedelem több mint felét bonyolítják. A belkereskedelemre a keirecukhoz kötődő zárt és bonyolult elosztási csatornák a jellemzők. A jogrendszer a nagyvállalatoknak kedvez 16 A keirecu sokáig nehezítette a k ülföldiek térnyerését. A

részvénypiac visszaesése ezen kicsit változtatott, sok vállalat függetlenítette magát. A vállalatok összefonódása az államra irányuló közös nyomásgyakorlásra is irányult. A szakszervezetek, amelyek főként vállalti szinten szerveződnek, viszonylag gyengék, beleszólásuk van a béremelésekbe. Japánban mindig is nagyon fontos volt a termelékenység növelése, hogy kivitellel fedezni tudják ennek eszközei a technológiafejlesztés, a marketing és a jó minőség. Fontos az emberi munkaerő, jellemző a vállalat iránti lojalitás, az egy életre szóló foglalkoztatás. A képzettségi szint határozza meg, hogy milyen magasra lehet jutni a vállalti ranglétrán. Fontos a vállalaton belüli képzés. Igazából nincs országos munkaerőpiac Elbocsátás nincs, inkább átcsoportosítások a vállalaton belül. Minél többet dolgozik egy ember egy helyen, annál nagyobb a fizetése. A vállalatok döntéseinek alappillére a konszenzus. Az alsóbb

szinteken is megvitatják a kérdéseket, mindenki tehet javító javaslatokat. 4.3 Németország Az ordoliberalizmus valósul meg. Ez szükségesnek tartja a gazdasági rendszer keretrendszerének állami szabályozását, a piaci mechanizmus hatásának a korlátozását és a működése során jelentkező negatív jelenségek visszaszorítását. Gazdasága a szabadpiaci elvekkel összhangban lévő, szociális biztosítékokkal kiegészített piacgazdaság. Alapelve a m agánvállalkozás és a s zabad verseny, de a szabad verseny hosszú távon való megőrzése érdekében helyet enged az állami beavatkozásnak, ha a piac kudarcot vall (például monopóliumok). Az állam azonban csak a játékszabályokat alakíthatja ki, a gazdasági folyamatokba közvetlenül nem avatkozhat be. Különösen fontos a gazdasági szerkezet alakulására kifejtett állami szabályozás, ezek zömmel közvetettek (például adókedvezmény). Fontos elv, hogy az átalakítás érdekében

nyújtott támogatások csak átmenetiek és degresszívek lehetnek. Elméleti téren a szociális piacgazdaság sokkal kisebb szerepet enged az államnak vagy az univerzalitás elvének, mint a jóléti állam. A szociális piacgazdaság elmélete a keynesianizmussal is szemben áll. A gyakorlatban azonban gyakran eltértek tőle Időszakokra bontva: 17 - Ötvenes évek közepéig: jelentős eltérések az elmélettől, jelentős a közvetlen állami beavatkozás. - Hatvanas évek közepéig: Liberális lendület. - Hatvanas évek második fele: keynesi anticiklikus politika, gazdasági növekedés ösztönzése az inflációellenes, ordoliberális politikával szemben. - Hetvenes évek: magas munkanélküliség, elmozdulás a jóléti gazdaság irányába (pl. teljes foglalkoztatottság) - Nyolcvanas évek eleje: Visszatérés a liberális elvekhez A magántulajdon dominál. Az állami vállalatoknak be kell illeszkedniük a piaci versenygazdaságba A hivatalos

tulajdonpolitikai koncepció meg akarja akadályozni a tulajdon koncentrálódását, de ez nem sikeres. Állam részesedése: - GDP: 49% (1982) - Dologi vagyon: 30% (1987) - Foglalkoztatottak: kb.50% (1989) Cél, hogy mindent, amit a magánszektor elő tud állítani, azt helyben termeljék (kivétel például oktatás). Állami tulajdon a posta és a vasút, állami tulajdonúak vagy ellenőrzésűek a közművek. A termelési eszközöknek állai tulajdona kicsi, az állam gazdasági szerepe más alapokon nyugszik. Az állam csak a g azdasági élet keretfeltételeit alakíthatja ki, beavatkozás tilos. Az állam azonban mégsem „éjjeliőr”, fontos szerepe van például a közjavak előállítása vagy az infrastrukturális beruházások terén. Általában közvetett eszközöket próbálnak alkalmazni A vállalati segélyek a „Hilfe zur Selbsthilfe” elven alakulnak. A konkrét helyzetben gyakran eltértek az elvektől és közvetlenül irányították a

beruházásokat. Viszonylag kevés területen korlátozzák a versenyt, például villamosenergia-gyártás, szénés acélipar stb. Itt is a magántulajdon a jellemző, de állami ellenőrzéssel Jelentős a törekvés a kartellek és hasonló szervezetek kivédésére, amelyek régen elterjedtek voltak. A gyakorlatban azonban elterjedtek az oligopóliumok. A stabil pénz a kezdetektől fontos volt. Ennek alapja az 1948-as valutareform volt Az infláció folyamatosan alacsony volt. 18 A munkanélküliség a hatvanas évekig folyamatosan nőtt. Ekkor munkaerőhiány lépett fel, majd visszaállt a régi helyzet. Az ötvenes évekig jelentős volt az állami beavatkozás és szabályozás, nem volt viszont államosítási hullám. A kormány a pénzpolitikát és a jövedelempolitikát nem nagyon tudja befolyásolni, inkább az adópolitikát vagy a külgazdaságot. A németországi tőkés gazdaság olyan, amely nagy részben a gazdaság szereplői alkui és megegyezései révén

szabályozza magát. Ezzel akarják megakadályozni a konfliktusokat Ez a gazdaság minden területére, és nemcsak a munkapiacra jellemző. Ez feltételezi valamennyi fontos párt konszenzusát a gazdaság- és társadalompolitika főbb irányaiban. A szakszervezetek és a munkaadói szövetségek állami szerepvállalás nélkül állapodnak meg a bérek magasságában és egyéb munkafeltételekben. Ezek kötelező érvényűek Lehet sztrájkolni, illetve kizárni, de ez közérdeket nem sérthet. A megállapodásokat kollektív szerződésekben rögzítik, ezek kereteit az állam szabályozza. A munkavállalók és munkaadók iparágak szerint vannak szervezve. A nagy iparági szakszervezeteknek nagy a befolyásuk, rendszerint felelősségük tudatában cselekszenek. A munkavállalók részvételének szerve a vállalati döntéshozatalban az Üzemi Tanács. Ennek mindenféle szociális kérdésben egyetértési, általános gazdasági ügyekben pedig véleménynyilvánítási

joga van. Az ordoliberálisok szerint a versenygazdaságnak megfelelő jóléti rendszerrel kell kiegészülnie, amely a piaci szabályozás révén keletkező egyenlőtlenségeket enyhíti. A szociális piacgazdaság minden szociális kiadást szükséges rossznak tekint, amelyet lehetőség szerint minimalizálni kell. Alapelve a „Subsidiaritäts Prinzip”, mely szerint csak akkor szabad támogatni, ha az érintett már minden tőle telhetőt megtett. A rendszer alapja a kötelező és általános társadalombiztosítás. A közhivatalnokokról és a nagyon kis jövedelműekről közvetlenül az állam gondoskodik. A társadalombiztosítási járulék felét a munkaadó, másik felét a munkavállaló fizeti. Különálló rendszer a lakáspolitika A szociálpolitika nem biztos, hogy elérte minden célját. Manapság a legnagyobb probléma a munkanélküliség és az öregedő társadalom. 19 5. ÖSSZEFOGLALÁS Alan Freeman írja le a következő történetet, a

Szabadkereskedelem mítosza című írásában, amely jól példázza a globalizált világ furcsaságát, az új világ gazdasági rendjét: „Az évtized elején járunk, a jelszó: liberalizáció. A lengyel nagyipar, telve lelkesedéssel az új keletű szabadpiaci modell iránt, feltérképezte az exportlehetőségeket, és kijelölt egy figyelemre méltó célcsoportot: az amerikai golfozók közösségét. Rádöbbentek, hogy Lengyelország képes volna jól eladható, olcsó és strapabíró kulik előállítására; a piaci reformoknak kétségtelenül megvolt a maguk előnyös oldala.„ Ezért érzem egy újabb korszaknak az emberiség történelmében a globalizáció korát. Nem feledkeztem meg arról a tényről, hogy gyakorlatilag a földrajzi felfedezésektől eredeztethető ennek az „új világnak” a kialakulása. Más korszakok között sem lehet éles határvonalat húzni, mégis például 476-hoz kötjük a középkor kezdetét. Nos, akkor mikor kezdődött l a

„legeslegújabb kor”? 1999. novemberének végén, Seattle-ben a Világkereskedelmi Szervezet összejövetelétől várták – mindhiába - az új világkereskedelmi körtárgyalások megindulását. Ekkor bontott zászlót a n emzetközi globalizáció-ellenes mozgalom. A nemzetközi méretű szerveződésben helyet követeltek maguknak a globalizációban vesztes államok polgárai mellett a nyertes államok képviselői is. 2001-ben a genovai G-8 csúcstalálkozó a világ minden részéből 150.000 tiltakozót mozgatott meg Ezzel bizonyítottá vált, hogy már nem kizárólag a világ fejlettebb felén élő társadalmak problémájáról van szó. A nemzeti identitás és a globalizáció sokak szerint egymást kizáró okok. A globalizációt kísérő negatív hatások kiküszöbölésére azonban vannak lehetőségek. Az országokat irányító elitcsoportoknak elkötelezetteknek kell lenniük, hogy a globalizációs erők által erősen behatárolt mozgástérben

az országok érdekeit a lehető legnagyobb mértékben érvényesítsék. 20 IRODALOM 1. A globális világ politikai földrajza Budapest. Nemz Tankvk, 2002 2. Bauman, Zygmunt: Globalizáció Budapest. Szukits, 2002 3. Bevezető a globális világ működésébe Budapest. ELTE BTK, 2002 4. Csikós-Nagy Béla: Közgazdaságtan a globalizáció világában Budapest. Magyar Tudományos Akadémia, 2002 5. Ellwood, Wayne: A globalizáció Budapest. HVG Kv, 2003 6. Farkas Péter: A globalizáció és fenyegetései Budapest. Aula K 2002 7. Farkas Péter: A globalizáció és fenyegetései Budapest. Aula K 2002 8. Globalizáció, Európai Unió, gazdaságpolitika Budapest. MEH, 2003 9. Kőfalusi Viktor: Bevezetés az újgazdaságba Budapest. IVSZ, 2002 10. Pintér Emil: Globalizáció pró és kontra Budapest. Accordia, 2002 11. Roób Gusztáv: A globális társadalom Budapest. Szenci Molnár Társaság, 2003 12. Stiglitz, Joseph E: A globalizáció és visszásságai Budapest.

Napvilág, 2003 13. Szentes Tamás: Globalizáció, regionális integrációk és nemzeti fejlődés korunk világgazdaságában. Szombathely. Savaria Univ Pr, 2002 14. Új trendek és stratégiák a világgazdaságban Budapest. Akadémiai K, 2000 15. Went, Robert: Globalizáció Budapest. Perfekt, 2002