Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Nagy Márta - Környezetvédelem a rendszerváltás utáni Magyarországon

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Összehasonlító gazdaságtan Házi dolgozat KÖRNYEZETVÉDELEM A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI MAGYARORSZÁGON Nagy Márta Gazdálkodási szak C csoport MDMLZ1 Készült: 2003. december TARTALOM Bevezetés3 I. Magyarország környezeti politikája és környezeti jogrendje4 II. Magyarország környezeti állapota6 1. Levegő- szennyezés7 2. Víz- és talajszennyezés9 3. Hulladék-gazdálkodás13 4. Az energetika és a környezetvédelem15 III. Sikerek, kudarcok, kompromisszumok16 IV. Környezetvédelem és EU-csatlakozás18 Magyarország és az EU követelményei20 Összegzés.22 Irodalomjegyzék23 2 BEVEZETÉS Hazánk az előző évtizedekben főleg a gazdaság rövid távú fejlesztését helyezte előtérbe, aminek az egyik következménye lett, hogy visszaszorult a környezetvédelem. A rendszerváltás és a piacgazdaságra való áttérés új feltételeket, ugyanakkor új lehetőségeket

teremtett a környezetgazdálkodás számára. A privatizáció egészen új helyzeteket teremtett Megszűnik az a paradox helyzet, hogy a környezetvédelemi irányításért felelős állami intézmények, állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezeteikkel kerülnek szembe, emiatt az irányító és az irányított bizonyos mértékben összemosódott. Így könnyebbé vált a környezetkárosító kiszűrése és a vele szemben való fellépés. A ’90-es évekre javult a fejlett országokhoz fűződő viszonyunk, amelynek eredményeképpen lehetőség nyílt, hogy környezetvédelmi célokra külföldi segítséget kapjunk (pl. PHAREprogram) A piacgazdaságra való áttérésünk és magánszektor erősödése miatt csökkent ugyan az erőforrások vállalton belüli gazdaságtalan felhasználása, de nem szűnt meg teljesen. A rendszerváltás átalakulása új veszélyeket is jelentett. A szabad vállalkozások lehetőségei vonzották a gyorsan meggazdagodni vágyókat,

de sok esetben nem törődtek a környezeti veszéllyel, sőt a hatásfolyamatokat még elemi szinten sem ismerik. Mások viszont kihasználják a nyugati országokénál enyhébb környezetvédelmi előírásokat, joghézagokat, a hatóságok korrumpálhatóságát. Hazánk EU-s csatlakozásának egyik legfontosabb feladata, hogy a jogharmónizációt végrehajtsuk. A legnagyobb áttörést ökobarát környezetgazdálkodásunkban leginkább a lakosság tudatának átformálásával, oktatással, kommunikációs csatornák működtetésével érhetjük el. 3 I. MAGYARORSZÁG KÖRNYEZETPOLITIKÁJA ÉS KÖRNYEZETI JOGRENDJE Magyarország Alkotmánya kimondja, hogy a „Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez” (18.§), emberi jogként meghatározva a t esti és lelki egészséget, amelyet hazánk „ az ép ített és természetes környezetvédelmével valósít meg”(70/D.§) Az Alkotmány már a környezet

védelméről szóló 1976. évi II törvényének rendelkezéseivel megteremtette az elmúlt évek környezetvédelmi jogi keretét. A ’90-es évektől kezdődően új alapra helyeződött a környezeti jog szabályozása, és alapvető új törvények és alacsonyabb rendű jogszabályok születtek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei megjelentek a dokumentumokban is, így a II. környezetvédelmi törvény (1995.LIII) is megfogalmazta a legfontosabb alapelveket Az Országgyűlés 83/1997. (IX26) OGY határozatával elfogadta a Nemzeti Környezetvédelmi Programot, amely kijelöli a magyar környezetpolitika fejlődésének menetét és hat évre szólóan meghatározza a célkitűzéseket. A program segíti a környezetkímélő gazdasági szerkezet ösztönzését, a környezeti ártalmak megelőzését, mérséklését, a környezeti károk felszámolását, a tájrendezést, a természeti erőforrások megőrzését elősegítő, a természeti értékek,

területek megóvását, fenntartását, helyreállítását, a h atékony környezetvédelmi technológiai és kutatási megoldások ösztönzését, a környezet és a t ermészet védelmét szolgáló oktatást-nevelést, a t ermészeti értékek bemutatását, a t ársadalom környezeti szemléletének fejlődését. A Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként olyan hulladékgazdálkodási tervet kell készíteni, amely mindenben megfelel a hulladékgazdálkodásról szóló 2000-ben elfogadott törvény szerinti előírásoknak. Így például 2008-ig csökkenteni kell a m agas hulladékképződési arányt és emelni kell az alacsony hasznosítási arányt. Megoldásra vár a nagy mennyiségű hulladékok továbbhasznosítása és ösztönözni kell a korszerű hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítését. Ezen célok eléréséhez mintegy 350-360 milliárd forintos fejlesztés, beruházás szükséges. A központi források, illetve a gazdasági

szféra mellett az Európai Unió ISPA-, PHARE-programjára, majd pedig a strukturális és kohéziós alapjaira számíthat Magyarország. 4 A Nemzeti Fejlesztési Terv tűzi ki a környezetvédelmi és közlekedés-infrastrukturális beruházások megvalósítását Magyarországon, a hátrányos helyzetű térségek telekommunikációs infrastruktúrájának javítását, illetve az egészségügy infrastrukturális fejlesztését. A Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) pályázatok útján finanszírozza a k özcélú környezetvédelmi feladatokat, az azonnali beavatkozást igénylő környezeti károkozás, és veszélyeztetés elhárításának költséget, valamint a k örnyezeti és természeti károkozások megelőzését, felderítését és felszámolását szolgáló feladatokat. Megkezdődött a különféle gazdasági eszközök alkalmazása. Díjakat, bírságokat vetnek ki a víz szennyezésre, a települési hulladékra, a föld szennyezésére,

az ásványi anyag kitermelésre és a termékekre (tüzelőanyag, akkumulátorok, gumiabroncsok, stb.) Bírságolják a határértéket túllépőket. Ezek a befizetett pénzek a Központi Környezetvédelmi Alapba kerülnek. A „szennyező fizet” elv azonban teljes mértékben még nem érvényesül. A szennyezők környezeti beruházásaik kb. 70 %-át fizetik A magáncégek környezetvédelmi beruházásai többször állami támogatásban is részesül. A bírságok kifizetése pedig sok esetben „gazdaságosabb” a környezetszennyezőnek, mint egy beruházás a károk elkerülése érdekében. 1. Ábra A kiemelten kezelt támogatási célok megoszlását mutatja 1999 évre vonatkozóan Forrás: Internet: Környezetvédelmi Minisztérium honlapja 5 1987-óta létezik Magyarországon a Környezetvédelmi Minisztérium. A környezetvédelmi szaktárca elsődleges feladata az általános környezetpolitika tervezése és összehangolása. A környezetvédelmi igazgatás

rendszerében az elsőfokú hatósági jogkört a 12 Környezetvédelmi Felügyelőség és a 10 Nemzeti Park Igazgatóság gyakorolja. A központi közigazgatás mellett az önkormányzatoknak is jelentős környezet- és természetvédelmi feladatai vannak: felelősek többek között az ivóvízellátás és szennyvízhálózat működtetéséért, a települési hulladékok kezeléséért, kijelölik és védik a helyi jelentőségű természeti területeket. II. MAGYARORSZÁG KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA Magyarország környezeti állapota nemzetközi összehasonlításban viszonylag kedvezőnek tekinthető. Az Earth Council elnevezésű nemzetközi környezetvédelmi szervezet jelentése szerint az ún. ökológiai lábnyom (egy ország egy főre jutó felhasznált, elfoglalt ökológiai kapacitása) az Európai Unió összes jelenlegi tagállamában nagyobb, néhol közel kétszer akkora mint Magyarország esetében. A rendszerváltás során a környezetet súlyosan terhelő

iparágak visszaesésével, a t ermelési struktúra átalakulásával és a fogyasztás átmeneti csökkenésével a környezet állapota javult. A ’90-es évek első felében számottevően csökkent az ország energiafogyasztása is, amelynek ugyancsak a környezeti terhelést mérséklő hatása volt. A környezet viszonylag jó állapotának megőrzéséhez hozzájárult a mezőgazdaságban alkalmazott vegyi anyagok utóbbi években csökkenő mértékű felhasználása. Az elmúlt tíz évben a mezőgazdasági termelés 20%-kal esett vissza, a növényvédő szerek felhasználása 70%-kal, a nitrogén- és foszfátműtrágyáké 20, illetve 40%-kal csökkent. Több évtizedes múltra visszatekintő, egységes, ma már az egész országra kiterjedő nemzeti parki hálózat működik, ahol kb. 42000 állatfaj és kb 2200 magasabb rendű növényfaj él 6 A pozitív változásokkal egyidejűleg ellentmondásos folyamatok is zajlanak. Sok gazdasági szereplő még mindig

elavult, a környezetet intenzíven szennyező technológiát alkalmaz. Magyarország legfontosabb környezetvédelmi teendői három területre koncentrálódnak. Ezek a levegőminőség-védelem, vízminőség-védelem és a hulladék gazdálkodás. 1. Levegő-szennyezés 1990 óta csökkent a légszennyező anyagok kibocsátása és javult a környezeti levegőminőség. Ebben jelentős szerepet játszott az energia ágazat átalakulása a járművekre vonatkozó szabályozás és az üzemanyag-minőségi szabványok szigorúsága. (pl 1999 áprilisa óta nem forgalmazható ólmozott üzemanyag). Magyarország az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez kapcsolódó Kyotoi Jegyzőkönyvben (1996) foglaltak alapján vállalta, hogy 2010-ig az 1990-es évi kibocsátáshoz viszonyítva 6%-al csökkenti a szén-dioxid kibocsátását. A légköri szén-dioxid mennyiségének alakulását elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése okozza, közel 97%. A szén-dioxid

kibocsátásban legnagyobb arányban a hőerőművek, a kommunális források és az ipar részesedik. Az ország porterhelésének forrásai között legszámottevőbbek a hőerőművek és a cementgyárak, amelyeknél a s zilárd szennyezést az utóbbi években elektrofilterekkel jelentősen csökkentették. Másik számottevő szennyező forrás a településeken a fűtés, amelynek a légkört terhelő káros hatását az energia szerkezet változtatásával csökkentették (pl. szénről gázzal történő fűtésre áttérés). Ennek ellenére a lakosság fele szennyezett, vagy mérsékelten szennyezett kategóriába eső területen él, pedig ez a terület csupán az ország területének hozzávetőleg nyolcad részét teszi ki. A nitrogén-dioxid koncentráció a v árosokban általában az éves határérték fele - kétharmada között van. Az 1980-as évek adataihoz viszonyítva a városi nitrogén-dioxid koncentrációk körülbelül 10%-kal csökkentek az 1990-es évek

elejére. 1995 óta szinten maradtak vagy kis 7 mértékben növekedni kezdtek. 1997-ben az éves határérték Győrben lépte túl először az átlagos éves környezeti koncentráció mértékét, amely 78,3 μg/m3. Minden városra jellemző, hogy a határérték túllépés a téli fűtési időszakban kétszer gyakoribb, mint nyáron. A levegő minőséghez kapcsolódóan érdemes vizsgálni a zajterhelés helyzetét is. Becslések szerint a l akosság közel 40%-a olyan területen él, ahol a környezeti zaj nagyobb a kívánatosnál. A zajpanaszokat alapvetően az üzemi létesítményekből és a nagy forgalmú közutak közlekedéséből származó zajok képezik. Ehhez járul hozzá a fokozódó problémát okozó emelkedő gépjármű forgalom és a közúti közlekedés okozta szennyeződések növekedése (pl. a levegő nitrogén-oxidokkal és szén-monoxiddal történő szennyezése, a talaj nehézfém- és ólomszennyezése az út menti sávban, állandó magas

szintű zajterhelés, stb.) A közlekedés sajátossága, hogy szennyező forrásai nem helyhez kötöttek, hatásuk szétszórt és az ország egész területén eloszlik. A települési környezet összetevői közül - az elmúlt évtizedhez hasonlóan - jelenleg is a levegőszennyezettség jelenti az emberi egészségre nézve az egyik legkomolyabb veszélyt. A szilárdanyag-koncentráció továbbra is meghaladja a határértékeket a legtöbb városi területen. Az utóbbi években egyre nő a légszennyezés következtében különféle légúti megbetegedésekben szenvedők (pl. asztma, allergia) száma Magyarországon több millió ózonkárosító anyagot tartalmazó készülék van. Az élelmiszerkereskedelemben, laboratóriumokban, a vendéglátóiparban kórházakban) és különösen az intézményi nagy felhasználóknál mennyiségű freon (pl. található. A berendezésekben lévő ózonkárosító anyagok az évtizedek során a légkörbe

szivárogtak. A tűzoltó gázokat olyan módszerrel töltötték a készülékekbe, amely eljárás során nagyon sok ózonkárosító anyag került a légkörbe. Az ország felett tízévenként 1,7 százalékkal csökken az ózon koncentrációja. 8 2. Víz és talajszennyezés A víz életfeltétel és természeti erőforrás egyben, amelynek értéke napról napra növekszik. Ezt mutatja az a tény is, hogy várhatóan 2050-re a föld tiszta ivóvíz készlete elfogy. Hazánk felszíni vízkészlet lefolyásának 96%-a a szomszédos országok területéről érkezik. E mennyiség 99,2%-át (119 milliárd m3 évente) a három fő folyó, a Duna, a Tisza és a Dráva szállítja. A két legjelentősebb folyónak viszonylag nagy a hígítási kapacitása, a legfontosabb vízminőségi problémát a bakteriális szennyezés (IV. osztály) jelenti, amely a Duna és a Tisza egyes szakaszain fordul elő. A Duna Budapest és Baja között magas tápanyagtartalommal, a szlovák

határ közelében pedig oldott vassal terhelt. A Tisza felső szakasza elsősorban cinkkel szennyezett. A Dráva vízminősége majdnem minden paraméter alapján a "jó" és az "elfogadható" besorolás között változik. A mellékfolyók általában magas a szennyezőanyagok koncentrációja (IV. és V osztály, különösen a nagyvárosok közelében A tavak és a víztározók vízminősége a tápanyagtartalomtól és a hidrometeorológiai körülményektől függ. Az 1990-es évek közepén rendszeresen előfordult a nyárvégi balatoni algavirágzás, amely a foszforterhelés csökkenésére vezethető vissza. A Balaton mikrobiológiai szempontból nem szennyezett. A Velencei-tó nagy koncentrációban oldott sót és szervesanyagot tartalmaz. A Fertő-tó és a Kiskörei-víztározó vízminősége jó Állóvizeink többségének vízminősége - néhány kivételtől eltekintve -alkalmas a fürdőzésre. A felszín alatti vízkészletünknek

43%-át hasznosítjuk, míg a felszíninek mindössze 17%-át. A felszín alatti vizek esetében a s zennyezés mértéke nem mérhető fel pontosan, az azonban bizonyos, hogy egyes területeken a vízbázisok jelentős károsodást szenvedtek. A Dunántúliés az Északi-középhegység területén, a Mecsek térségében, valamint Budapest környékén a felszín alatti vizek minősége általában nem megfelelő. Nagyon sok helyen, különösen a települések környezetében haladja meg a víz nitrát-tartalma a 40 mg/l határértéket. Egy 1993-ban végzett felmérés szerint, a karsztvizeknél a nitrát a minták 7%-ában haladta meg a határértéket. A mélyebb víztartó rétegek, kevésbé vannak kitéve szennyezésnek, mégsem felelnek meg a vízminőségi szabványoknak. A parti szűrésű víz minősége általában a folyó vízminőségével van összefüggésben. 9 Az ország területének kb. felén vízkészletek nagy része magas vastartalmú, a vas

koncentrációja meghaladja a 0,5 mg/l-t, míg az Alföldön az 1 mg/l értéket is. 1997-ben mért adatok alapján az ivóvíz bakteriológiai és kémiai minősége a minták 16, illetve 26%-ánál volt elfogadhatatlan. A magyar lakosság ivóvízellátása kb 75%-ban jó vagy elfogadható, 5%-ban elfogadhatatlan minőségű vízzel (arzén, nitrát, fekál koli) történik. A maradék 20% az esztétikailag kifogásolható minőségű víz (nem felel meg a vasra, mangánra vagy egyéb fémekre vonatkozó határértékeknek). Nagy gondot jelent az Alföldön a mélyfúrású kutak vizének baktérium-szennyezettsége és a talajvizek természetes eredetű arzéntartalma, itt a lakosság körülbelül 80%-a alacsony jódtartalmú vizet fogyaszt, amely megbetegedésekhez is vezethet. Mivel az ország felszíni vizeinek 96%-a az ország határain kívülről, más országokból érkezik, a vízkészlet minősége és mennyisége döntően függ a felvízi országokban végrehajtott

beavatkozásoktól. A beérkezett víz hazánk területén további terhelést kap A vízfolyások az országból való kilépéskor több összetevő esetében szennyezettebbek, több szempontból azonban kedvezőbb képet mutatnak. A Tisza belépésekor jó minőségű vizet szállít, azonban az ország területéről már IV.-V osztályú vízminőség távozik Ennek oka döntően a Romániából érkező mellékfolyók szennyezettsége. Emlékezetes eset volt 2000-ben a Tisza ciánszennyezése, amelyet egy Nagybánya melletti ülepítőmedence gátszakadása okozott. A ciánnal szennyezett mérgező hulladék négyszáz kilométer hosszan elpusztította a teljes vízi élővilágot. A felmérések igazolják, hogy a természetes környezet megújulása, regenerálódása több évtizedet is igénybe vehet. Az ivóvíz jelentős részét a talaj-, parti szűrésű és karsztvízkészletek alkotják, melyek vízminőségi problémáját okozó fontosabb tényezők a következők: -

az éghajlatváltozás az emberi tevékenységek, a természeti k örnyezetbe való mesterséges beavatkozások (mint például a vízfolyás-szabályozás, vízkivétel) hatása jelentős vízszintsüllyedéseket eredményezett, de az éghajlat változása (pl. az 1998-99 évi csapadékos időszak) ezzel ellentétes problémákat okozott a talajvízszint túlzott megemelkedése következtében. A Duna-Tisza közén a folyamatos aszályos évek miatt átlagosan mintegy 2-3 méter, helyenként 4-5 méternyi talajvízszint-csökkenés tapasztalható. A Dunántúliközéphegység karsztvidékén megszűnt a bányászati célú vízkivétel, illetve annak jelentős 10 visszaszorulása megállította a nagymértékű talaj- és karsztvízszint süllyedést és megkezdődött a víz visszatöltődése. E folyamat eredményeként például újra megjelent a víz a tapolcai Tavas-barlangban, illetve a tatai Fényes-források is sorra újra működésbe lépnek; - sok helyen a

települések csatornázatlansága miatt a szennyezés mértéke már többszörösen meghaladja a kis vízhozamú vízfolyások hígító és öntisztulási képességét. Az állattartó telepek szennyvízelvezetési problémái, illetve kisebb mértékben a műtrágyázás miatt a felszín alatti vizek elnitrátosodása; - a kitermelt víz mennyiségének és minőségének nem kellő pontosságú ismerete. - komoly szennyezési lehetőséget hordoz magában a különféle szennyezőanyagok, hulladékok szakszerűtlen elhelyezése, tárolása, elszivárgása. A mezőgazdasági eredetű szennyezések is növelik a vízkészletek terhelését. Az üdülési, idegenforgalmi és horgászati hasznosítású tavak, holtágak vize jelentősen terhelt tápanyagokkal és más szerves eredetű szennyeződésekkel. A magyarországi egy főre jutó 600 m3 vízfogyasztás nagyjából egyenlő az európai OECD átlagával. Az ipari termelés csökkenése és a szerkezetváltás, a háztartási

fogyasztás visszaesése és az öntözött területek nagyságának zsugorodása következtében a vízfogyasztás visszaesett az utóbbi években. Ez részben magyarázható a háztartási ivóvíz és az öntözővíz árának emelkedésével. A vízkivétel kb. 70% -át az ipar és az energetika igényli, elsősorban az erőművek hűtővízhasználata. A vízkivétel kb18%-át a mezőgazdaság (halastavak, kisebb mértékben öntözés), további 12%-ot ivóvízként használják fel. A feldolgozóiparon belül élelmiszer- és a vegyipar számít a legnagyobb vízfogyasztó ágazatnak. A háztartási és az ipari szennyvíz folyókba történő kibocsátása a nagyobb városokra és az ipari területekre a legjellemzőbb. Az 1990-es években az ipari tevékenység csökkenés hatására jelentősen csökkent a felszíni vizekbe történő ipari kibocsátás. Jelenleg a t eljes terhelés több mint 80%-át a Duna, a fennmaradó részt a Tisza vízgyűjtő területén bocsátják

ki. A budapesti szennyvizek közel háromnegyedét és az ammónia teljes mennyiségének felét kezelés nélkül közvetlenül a Dunába bocsátják be. A Dunát szennyezését elsősorban a települési szennyvíz, a cukor-, a papír- és a cellulóziparból származó kibocsátások, a szén- és olajtüzelésű erőművekből származó mikroszennyezők, valamint a vegyi-, a v as- és acélipari üzemek kibocsátásai teszik. 11 2. Ábra A felszíni vizekbe eresztett szennyvíz mennyiségét mutatja az 1997 év adatai alapján Forrás: Internet: Körrnyezetvédelmi Minisztérium, 1999 A népsűrűség növekedése kedvező hatással volt a t elepülések gazdasági fejlődésére, ugyanakkor a kedvezőtlen hatások is teret nyertek. Jellegzetes település-környezeti probléma a talaj szennyeződése. Az ok leggyakrabban a csatornázás hiánya A hulladékok nem megfelelő tárolása, lerakása, valamint a különféle termelőtevékenységek mellékhatásai. A több éve

működő hulladéklerakók több mint fele környezetvédelmi szempontból nem megfelelő, ezáltal szennyezik a település vízkészletét, egészségügyi szempontból pedig fertőzésveszélyt jelentenek, mindazon túl, hogy esztétikailag is rontják a település környezetét. A nem közcsatornán elvezetett szennyvizek nagy része a t alajt és ezen keresztül a t alajvizet szennyezi, ugyanakkor a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek is csak alig fele kerül megfelelő tisztítás után az élővizekbe, a vízkészletek további terhelését okozva. A kommunális szennyvízkezelés területén javulás várható a következő években. Jelentős fejlesztéseket hajtanak végre a technológiai fejlesztés, csatornahálózat fejlesztés és mechanikus tisztító berendezések telepítése területén. Közel 100 pályázó 3,8 m illiárd forint 12 támogatást kapott a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) keretéből elsősorban szennyvíztisztító telep,

folyékony-hulladék tisztító telep, valamint szennyvíz csatorna hálózat építésére. A lakosságnak csak 60 %-a él csatornahálózattal ellátott területen és mindössze 22 %-a csatlakozik szennyvíztisztító telepekre, ezért további feladatok várnak a kommunális szennyvízkezelés területén. 3. Hulladék-gazdálkodás Az ember termelő és fogyasztó tevékenysége folyamán mindig és meglehetősen nagy mennyiségben keletkezik hulladék. A hulladékok kezeléséről a környezet szennyezésének megelőzése érdekében gondoskodni kell. A hulladékok két fő csoportja a települési és a termelési hulladékok. A veszélyes hulladékok döntően a termelési tevékenységek eredménye és a többi hulladéktól elkülönítetten kezelendők. Magyarországon csak a veszélyes hulladékok esetében van kötelező adatszolgáltatás, a nem veszélyes termelési hulladékokra és a települési hulladékokra nincs. A ’90-es években csökkenés mutatkozott az

ipari eredetű hulladékok kibocsátásában, ugyanakkor a mezőgazdasági eredetű hulladékok részaránya növekedett A csatornázatlan területeken becslések szerint évente mintegy 100 millió m3 települési folyékony hulladék keletkezik. Hozzátéve ehhez a gazdasági tevékenységek során ugyancsak kb. ennyi keletkező folyékony hulladékot, az éves országos szint 10 millió m3 Magyarországon az évente keletkező termelési hulladék mintegy 5%-a veszélyes hulladék Magyarországon egyedül a Paksi Atomerőmű használ nukleáris fűtőanyagot energiatermelésre. Itt évente 58,6 tonna kiégett fűtőelem, átlagosan 100 m3 szilárd, valamint 250 m3 kis és közepes aktivitású folyékony hulladék keletkezik. Az országban 1700 munkahelyen alkalmaznak izotópot, ahol évente átlagosan 30-35 m3 kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék keletkezik. 13 1992-ben az Országos Atomenergia Bizottság áttekintette a Paksi Atomerőműben keletkező

radioaktív hulladékok kezelésének és elhelyezésének kérdéseit. Rögzítette, hogy a radioaktív hulladékok kezelését, annak biztonságos tárolását a Nemzeti Projekt keretében kell megvalósítani. A földtani kutatásokat és a lakossági fogadtatást is figyelembe véve felszín alatti elhelyezésre Üveghuta, míg felszíni elhelyezésre pedig Udvari térségét jelölték legalkalmasabbnak. Egyre bővül azon hazai cégek száma, amelyeknél bevezetésre került az ISO 9000 minőségbiztosítási rendszer. A termékdíjat először a nagyobb mennyiségű, illetve nagyobb veszélyességű hulladékot eredményező termékekre vezették be (pl. csomagolóeszközökre, gumiabroncsokra, akkumulátorokra, hűtőberendezésekre, hűtőközegekre stb.) Az üzemen belüli hasznosítás csak néhány vállalat tevékenységében jelenik meg, sokkal jellemzőbb a külső vállalkozásnak ártalmatlanításra átadott hulladék mennyisége. A nem hasznosított termelési

hulladék nagyobb részét - a veszélyes hulladékok kivételével - üzemi vagy települési hulladéklerakókba szállítják, kisebb része kerül hulladékégetőbe. Jelentős hányadot képvisel a termelő üzemek telephelyén óriási mennyiségűre felhalmozódott hulladék. A telephelyen felhalmozott, számos esetben veszélyesnek minősülő hulladékok ártalmatlanításának megoldása súlyos gondokat jelent a felelős intézmény számára. Az országban keletkező települési hulladék 91 %-a kerül lerakásra. A ’90-es évek elején országos szinten közel 2700, jelenleg kb. 2500-2600 legális és illegális lerakóhely működik Az utóbbi években az illegális lerakóhelyek száma valamelyest csökkent, mivel a h atóság bezáratja az engedélyek és a megfelelő technológia nélkül működő hulladéklerakó-helyeket A megfelelő engedéllyel és környezetvédelmi követelményeket is kielégítő technológiával működő hulladék lerakóhelyek száma

jelentősen szaporodott, azonban ma sem éri el az összes hulladéklerakóhely 28-30%-át, ráadásul jelentős részük még mindig nem felel meg az EU előírásainak. A települési folyékony hulladékok teljes befogadására csak a működő szennyvíztisztító telepek kis hányadának van megfelelő kapacitása. Ezért a folyékony hulladékok jelentős része a cs atornahálózatba vagy a hulladéklerakókra kerül, rosszabb esetben az is előfordul, 14 hogy erdőben, útszélre és egyéb nem kívánatos helyre eresztik le, amely a természeti környezet jelentős terhelését okozza. A Parlament 2000-ben fogadta el a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt, amely meghatározza a m agyar hulladékgazdálkodási politika kereteit. A törvény céljai között szerepel a fenntartható fejlődés elérése, az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása. Az UNIDO és az UNEP kezdeményezésére 1997-ben létrehozták

Magyarországon a Tisztább Termelés Magyarországi Központját az integrált és megelőző technológiák elterjedésének elősegítésére, amely központi koordináló testületként, valamint tájékoztató központként működik, információs rendszereket, oktatási programokat dolgoz ki. A veszélyes hulladékokra vonatkozó magyar szabályok a Bázeli Egyezményen alapulnak és megfelelnek az OECD ajánlásainak. Meg kell oldani az évtizedek alatt az üzemekben felhalmozott - egyes becslések szerint 100 m illió tonnát is meghaladó – veszélyes hulladék kezelését. Az ártalmatlanító kapacitások szűkösek, bővítésük hosszabb távon elkerülhetetlen 4. Az energetika és a környezetvédelem Az energetikai ágazat meghatározó mértékben járul hozzá olyan környezeti állapot kialakulásához, amely veszélyezteti az emberek egészségét, valamint a természeti és az épített környezetet is károsítja. A magyarországon elsősorban kiterjedt

levegőszennyezésével okoz környezeti terhelést. Nem elhanyagolható a felszíni vizek hőszennyezése és a nukleáris hulladék elhelyezésének problémája, fontossága. Az energetikai ágazat ezen kívül az országokra is átterjedő légszennyezések és a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok fő forrása. Az iparon belül az energetika a fő kibocsátója a kén-dioxid, szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogénoxidok és szilárd anyagoknak, de jelentős a tüzelőberendezéseket alkalmazó kohászati tevékenység is. Hazánkban az egy lakosra jutó energiafelhasználás 1989 előtt magas volt, meghaladta az átlagos nyugat-európai fogyasztás többszörösét (az energiapazarló ipar következménye), az 15 1997 évi energiafelhasználás csak 79,5%-a az 1985 évinek, 1990-től számítva pedig 15,4%-os csökkenés mutatható ki. III. SIKEREK, KUDARCOK, KOMPROMISSZUMOK A rendszerváltás utáni Magyarországnak az Európai Unióhoz való

csatlakozás feltételeinek teljesítése jelenteti a legnagyobb feladatot számos területen, így a környezetvédelemben is. Első lépés volt az egykori szovjet hadsereg hátramaradt bázisainak kármentesítése. A szovjetek a kivonulásuk kapcsán hátrahagyott értékekről beszéltek, míg a magyarok ezzel szemben a működésük következtében keletkezett környezeti károkat mutatták be. A környezeti kár felmért összege elegendő érvnek bizonyult, hogy a másik fél elálljon követeléseitől. A kivonulás után a károk elegendő feladatot adtak a következő kormánynak Ekkor a kormány úgy döntött, hogy akinek a tulajdonába kerül a volt szovjet ingatlan, annak kell a környezeti károkat elhárítani, megszüntetni. Ez csak részben érvényesült, mert nem minden ingatlan talált gazdát, illetve az új tulajdonosok nem vállalták a kárelhárítást. A költségvetés ráfordításai között szerepelt a szóban forgó ingatlanok kárelhárítása, így

2001. évben 1 M rd forint volt, mely összeget a következő évben megduplázták. A kárelhárításra már az évtized elején néhány jelentősebb vállalkozás specializálódott. A kárelhárítás másik fontos területe az állami tulajdon privatizációjához kapcsolódik. Az ÁPV Rt. költségvetésében 2001 és 2002 években 4-4 Milliárd forint előirányzat szerepelt környezetvédelmi feladatok finanszírozása címen. A privatizáció során kellett megegyezni a felelősségről és a kárelhárítás költségeiről. A Környezetvédelmi Minisztérium az ún. „ gazda nélküli” környezeti károk, valamint a bányakárok felszámolására címzett és pályázati úton elnyerhető forrásokat különített el. Ha figyelembe vesszük a felmért károk megszüntetésére számításba vehető több százmilliárd forintot, kiderül, hogy a kárelhárítás az egyik legjelentősebb környezetvédelmi feladattá 16 fejlődött – legalábbis pénzügyileg. A

kárelhárítás egyik ilyen nagy, látványos feladata volt a tököli repülőtérhez kapott külső műszaki segítségnyújtás. Egyes vélemények szerint a privatizációs szerződések során nem mindig a számunkra legmegfelelőbb megoldásokat választottuk, mivel a szerződések titkosak, nincs lehetőségünk az állítások kontrolljára. A ’90-es évek elején mindenki a Bős-Nagymarosi Vízlépcső megépítése körüli vitával foglalkozott. A vita az építkezés megkezdése után robbant ki A problémát a Duna elterelése okozta. Az elterelést nem előzték meg külpolitikai lépések, alapos mérlegelések, így nem készültek fel arra, hogy a Dunában nem lesz víz, ami a S zigetköz természetes élővilágának gyors pusztulásának megindulásához vezetett. Az ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében többféle vízpótlási lehetőséggel próbálkoztak, valamint igazunk védelmére gazdasági, ökológiai, energetikai, hidrológiai tanulmányok

készültek. A hágai bíróság ítéletét a két fél eltérően értelmezte A szlovák fél tovább folytatta az építkezést, míg a hazai oldalon leállították a megvalósítást. Ezt követően a kormány a költségvetésből a már említett vízpótlást, a nagymarosi térség helyreállítását, a gátépítéshez nyújtott osztrák hitel törlesztését, a települések infrastrukturális fejlesztéseit finanszírozta. Sikerként könyvelhető el a porszennyezés csökkentése, a cementgyárak szennyezőanyag kibocsátásának megfékezésével, a kommunális fűtési rendszerek és az egyedi fűtési berendezések földgázra való átállításával. A levegő pollentartalmának csökkentése érdekében új törvények születtek a parlagfű irtásáról. Szintén a sikerek között szerepel az ólmozott benzin felváltása az ólommentessel. Egyre több természeti területet nyilvánítanak a világörökség részévé. 1992 -ben olyan törvényt hozott az

Országgyűlés, amely alapján a magántulajdonba került földeket ki kell sajátítani – a törvény előírásainak megfelelően – és azokat a n emzeti park igazgatóságok vagyonkezelésébe át kell adni. Ennek végrehajtását legkésőbb 2006 december 31-ig meg kell valósítani. 17 IV. KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS EU-CSATLAKOZÁS Az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások egyik legfontosabb kérdése, a környezet- és természetvédelem. A jogharmónizációs feladatok megvalósításához kézzelfogható támpontot jelentett az Unió 1995. évi cannes-i csúcstalálkozóján elfogadott Fehér Könyv, mely a tagjelöltek megfelelhetnek az egységes belső piacnak. A Fehér Könyv csak egy részét tartalmazta az Unió teljes környezetvédelmi joganyagának. Az uniós jogszabályok magyar jogrendbe történő átültetését és a jogérvényesítéshez szükséges intézményfejlesztést a cs atlakozásig be kell fejezni. Mára már

elmondható, hogy Magyarország környezetvédelmi követelményrendszere lényegében megegyezik az EUtagállamokéval. Magyarország az EU követelményeinek egyrészt a k örnyezetvédelmi jogszabályok átvételével és mielőbbi végrehajtásával, másrészt a magyar gazdaság új - a fenntartható fejlődésnek megfelelő - növekedési pályára állításával kíván eleget tenni. Különös gondot kell fordítani a legérzékenyebb területeket érintő jogszabályok végrehajtására, az intézményfejlesztésre és az engedélyezésre - a hulladékgazdálkodás, az integrált szennyezés-megelőzés és -ellenőrzés, valamint a felszíni vizekbe bocsátott veszélyes anyagok csökkentése terén. A végrehajtás nagyban függ a pénzügyi lehetőségektől. A fejlesztéseket elsősorban a határokon átterjedő szennyezések megelőzése terén kell végrehajtani. A végrehajtás ütemezésénél a legnagyobb környezeti haszonnal járó, leginkább

költséghatékony beruházásokat kell előre sorolni. 18 A környezetvédelmi teendők mellett alapvető elvárás, hogy a környezetpolitika az egyes gazdasági területek szabályozására (pl. közlekedés, mezőgazdaság) is kiterjedjen, valamint érvényesüljenek a fenntartható, a k örnyezetvédelmi, gazdasági és szociális érdekeket is figyelembe vevő fejlődés szempontjai. „Az Európai Közösséget alapító szerződés szerint: 1. Az Európai Unió környezetpolitikájának célkitűzései: - a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; - az emberi egészség védelme; - a természeti erőforrások körültekintő hasznosítása; - a regionális és világméretű környezeti problémák leküzdésére vonatkozó intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten. 2. Az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve az Unió régióinak különbségeit. 3. Az Unió környezetpolitikájának kidolgozása

során figyelembe veszi az alábbiakat: - a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat; - az Unió különböző régióinak környezeti feltételeket; - a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges előnyeit és költségeit; - az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését.” 19 Magyarország és az EU követelményei Magyarország érdekei azt kívánják, hogy a környezetvédelem kérdését kiemelten kezeljük. Hazánk elkötelezettséget vállalt a magas nemzetközi környezetvédelmi követelmények érvényre juttatása mellett, valamint a regionális együttműködés mellett is, mivel a szennyezés nem áll meg országunk határainál. Két jó példa erre, hogy Magyarország folyóvizeinek 96 százaléka határon túlról ered, illetve nagy mértékű az országon átmenő tranzitforgalom. A környezet biztonságát érintő kockázatok mértéke az egyes környezeti

elemeknél jelentős - a nemrég bekövetkezett cián- és nehézfém-szennyeződések sajnálatos módon felhívták erre a figyelmet. Az EU környezeti átlagát Magyarország belépése nem rontja, hanem egyes területeken inkább javítja. Hazánk fajgazdasága, biológiai sokfélesége mindenképpen gazdagítja az Uniót Az ország viszonylag kedvező környezeti állapotát meg kell óvni, a meglévő környezeti problémákat pedig hatékonyan orvosolni kell. Ehhez a tevékenységhez nyújt támpontokat az Unió környezetvédelmi követelményrendszere. Az EU-szabályoknak való megfelelés – az előzetes becslések szerint - közel 2500 milliárd forint környezetvédelmi beruházást tesz szükségessé. A költségek várhatóan harmadát a települési szennyvízelvezetésre és -kezelésre kell fordítani. A célok a g azdaság évi 4-5 százalékos folyamatos növekedése és az emelkedő környezetvédelmi ráfordítások mellett megvalósíthatók. Ez a h atalmasnak

tűnő költség magában foglalja a magán- és a k özszféra beruházásait egyaránt, és sok évre oszlanak el, hiszen több olyan uniós előírás létezik, amelynél a végrehajtási határidő csak az évtized vége felé jár le, például ivóvíz: 2009 vége, integrált szennyezés-megelőzés: 2007. október, hulladéklerakók: 2009 vége Ezek a k öltségek a k örnyezetvédelmi célok megvalósítása mellett a modernizációt, az innováción keresztül a m agyar gazdaság versenyképességének növekedését, a m unkahelyek számának bővülését és az életminőség javítását is elősegítik. Lényeges továbbá, hogy a korábbi ráfordításokat hosszabb távon jóval meghaladják a m ajdani környezeti hasznok. További előny a társadalom számára, hogy megbetegedések csökkennek, a természeti a környezetszennyezéssel összefüggő erőforrásokat bölcsebben hasznosítják, 20 fokozottabb az energiatakarékosság, közvetett hatásként

pedig az érintett gazdasági ágazatok - például a turizmus – fejlődése várható. Az új tagok felvételével a „környezetvédelmi stabilitási övezet” tovább bővül kelet felé, ami a szennyezések határokon átterjedő jellege miatt elsőrendű fontosságú a mostani tagállamok számára. A beruházások természetesen nagy terhet rónak a m agyar gazdaságra és társadalomra, ez azonban az átmeneti mentességi időszakokkal és előreláthatólag jelentős közösségi támogatásokkal elviselhetővé tehető. Átmeneti mentességek „ A csatlakozási tárgyalások során néhány fontos környezetvédelmi követelmény teljesítésére átmeneti engedményt kapott Magyarország a következők szerint: 1. Csomagolási hulladékok: Magyarország 2005 december 31-ig mentességet kapott az összes csomagolási hulladék legalább ötven százalékos hasznosításának követelménye, illetve az üveg és műanyag csomagolóanyagok hulladékainak legalább tizenöt

százalékos újrafeldolgozásának követelménye alól. Az átmeneti időszak elsősorban a lakossági szelektív hulladékgyűjtés fejlesztéséhez szükséges. 2. Veszélyes hulladékok égetése: Egyes hazai berendezések esetében az EU-követelmények teljesítése csak korszerűsítéssel vagy teljes kicseréléssel érhető el - a nem megfelelő technikai szint, a füstgáz tisztításának és az égetési technológia folyamatos ellenőrzésének hiányosságai miatt. Erre kaptunk 2005 június 30-áig tartó átmeneti mentességet 3. Települési szennyvízelvezetés és -tisztítás: Magyarország átmeneti mentességet kapott az EU-irányelv rendelkezéseinek betartása alól - a szervesanyag felhalmozódás következményei (pl. algásodás) miatt érzékeny területek esetében 2008 december 31-ig, a 15 ezer lakosúnál agglomerációk esetében 2010. december 31-ig, a kétezer és 15 ezer közötti lakosságszámú agglomerációk esetében 2015. december 31-ig,

illetve a négyezer vagy annál nagyobb lakosegyenértéknek megfelelő kibocsátású, meghatározott üzemekkel kapcsolatos követelmények tekintetében 2008. december 31-ig Az irányelv végrehajtása jelentős beruházásokat igényel, 21 és az ország csak akkor képes a magas költségek elviselésére, ha azok hosszú távra oszlanak el. 4. A nagy tüzelőberendezések légszennyező anyag kibocsátásának korlátozása: egyes berendezéseknél 2004. december 31-ig terjedő átmeneti időszak áll rendelkezésre a technológia fejlesztésére, mind az energiaipari, mind az energiaiparhoz nem kapcsolódó szektorban (például erőművek, cement- és cukorgyárak).” ÖSSZEGZÉS A XX. század utolsó évtizedeiben az egyre sokasodó természeti katasztrófák, az egyre súlyosbodó környezeti károsodások és ezek emberre való visszahatása felhívta a figyelmet az összefogáson alapuló globális környezetvédelemre. Az emberiségnek tudomásul kellett vennie,

hogy a földi légkört és az élővilágot már rendkívül kockázatos mértékben érintik a különböző tevékenységeink, melyek olyan visszafordíthatatlan következményekkel járnak, mint az ózonréteg pusztulása, a légköri üvegházhatású gázok mennyiségének emelkedése, vagy a biológiai sokféleség rohamos ütemű csökkenése. Minden ország, társadalmi csoport számára a fenntartható fejlődés a méltányos életfeltételek biztosítását, az életminőség javításának lehetőségét kínálja, feltételezve, hogy ennek érdekében a t ermészeti feltételek fennmaradnak, a biológiai és kulturális sokszínűséget megelőzik és elkerülik a természeti erőforrások kimerítését. 22 IRODALOMJEGYZÉK Fodor István: Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001. dr. Hubai József: Környezetgazdálkodás és környezetvédelem Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 1996. Koloszár Miklós: A

környezetvédelem 10 éve (1990-2000), Kézirat Budapest, 2002. Ezredforduló (a História című folyóírat melléklete) 2002/4, 2003/1, 2003/2 számai Heti Világgazdaság XXV. évf 36 szám 61oldal XXV. évf 7 szám 8 oldal Őri István – Bartha Péter : Környezetvédelem és EU-csatlakozás Budapest, 2002. Internet: www.kvvmhu www.kömhu www.origohu/eu/index 23