Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » Vibranyec Anita - A szociális korporatizmus meghatározása

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak A szociális korporatizmus meghatározása Vibranyec Anita levelező tagozat B csoport III. félév 2003. november 28 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása Az összehasonlító gazdaságtan, mint tudományág Az összehasonlító gazdaságtan egy viszonylag rövid múltra visszatekintő tudományág. Ha egy tudományág helyzetét szeretnénk fölmérni, több mérce és szempont is kínálkozik. A presztízs mércéje például a többi tudomány között kivívott tekintély nagyságát vizsgálja. Ennek lehet belső, csak az adott tudományos közösségre kiterjedő érvénye, de a szóban forgó tudomány nemzetközi közösségét is magában foglalhatja: a nemzetállamok megszilárdulása óta a n emzeti és a n emzetközi tudomány szembeállítása rendszerint abban a d ilemmában fejeződik ki, hogy lehetséges-e nemzeti tudomány, vagy a tudomány - definíciója

és funkciója szerint - csakis egyetemes. További mérce a vizsgált tudomány ismeretelméleti alapjának és tudományossági kritériumainak a számbavétele, beleértve a fogalmi készlet kifinomultságát és specifikusságát is. Végül a kérdéses tudományon belül a t erületek differenciáltsága, a szakosodás mértéke, az intézményesülés foka (pl. nemzetközi tudományos fórumok és szervezetek megléte és tudományszervező hatásuk, publikációs lehetőségek száma stb.) nyújt támpontot az értékeléshez. A presztízs és a j ózanész Minden tudomány presztízse vagy megítélése az elért teljesítménytől függ. De hogyan mérhető a tudományos teljesítmény? Vannak nyilvánvaló, mindenki számára kézzelfogható tudományos teljesítmények. Például a penicillin feltalálása vagy az atommaghasadás jelenségének felfedezése az egész emberiség életét megváltoztatta, így az orvosbiológia és a fizika presztízse magas. Érdemes

megnézni, hogy mely tudományágakban osztanak Nobel-díjat: létezik fizikai, kémiai, fiziológiai és orvosi, illetve a nem tudományos területen az irodalmi és a béke Nobel-díj. Ezek a tudományágak egyben a legnagyobb tekintéllyel is bírnak. Vannak más nagy presztízsű tudományok, például a matematika, amelyben szintén nemzetközi díjakkal (Wolf-díj) jelzik a presztízs nagyságát. A presztízs mércéje továbbá az idézetségi index, amely megmutatja, hogy az adott tudományterületen belül kinek mely művét idézték a legtöbben. Az egzakt tudományok esetében sem feltétlenül magától értetődő az idézetségi index abszolút mérceként való elfogadása, hiszen Kuhn paradigmaelméletének legmaradandóbb része a t udomány szociológiai tényezőinek figyelembevétele: ha valaki a fennálló paradigmát megkérdőjelezi, még tudósnak sem fogják tekinteni, jóllehet, aminek nevében megkérdőjelezi az uralkodó paradigmát, az lehet egy új

paradigma is. A társadalomtudományokban egyik mérce sem alkalmazható kielégítő módon. (Talán a közgazdaságtan kivétel, itt 1969 óta szintén odaítélik a Nobel-díjat.) 1 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása A korporatizmus Az előbbiekben taglaltak szerint a szociális korporatizmusnak sokféle meghatározása van. A korporatizmus olyan érdekképviseleti rendszerként definiálható, amelyben az azt alkotóalkotó egységek korlátozott számú, egységes, kötelező, nem versengő, hierarchizált és funkcionálisan megkülönbözetett kategóriákba szerveződnek, melyeket az állam elismer, illetve engedélyez (esetenként létre is hozhat), és amelyek képviseleti monopóliummal rendelkeznek saját kategóriájukban. (Smhmitter) A neokorporatizmus elmélete a h etvenes évek elején került a t ársadalomtudományi érdeklődés középpontjába. A mai elnevezésnek több változata is létezik: korporatizmus, neokorporatizmus,

kor-porativizmus, neokorporativizmus. A „neo” előtag lényegi kérdése az elnevezésnek, mivel a „korporatív rendszer” a két világháború közötti fasiszta Olaszország gazdasági berendezkedésére is szolgál. Thoma László meghatározása szerint korporatív intézményről akkor beszélünk, ha az érdekképviseleti szervezetek között folyó egyeztetések, konfrontáció és kooperáció az állam részvételével folyamatossá és szisztematizáltan rendezetté válik, tehát intézményesül. Az állam részvétele és az egyeztetések intézményesülése egyaránt nélkülözhetetlen eleme ennek a fogalomnak. Alan Siaroff kanadai politológus 24 fejlett ipari demokráciában végzett empirikus vizsgálata során, melynek célja a kutatásban szereplő országok besorolása volt a pluralizmus / neokorporatizmus dichotómiába, a következő definíciót alkalmazta a jelenség leírására: a korporatizmus a fejlett ipari társadalmon és demokratikus politikai

rendszeren belül a nemzetgazdaság összehangolt, kooperatív és rendszerbe szervezett irányítása az állam, az egységes szakszervezetek és a munkaadók közreműködésével, mely együttműködés mindhárom szereplőnek a hasznára válik. Katzeinstein (1985) a neokorporatív modellt demokratikus korporatizmusként határozza meg, megkülönböztetendő az autoritariánus (vagy fasiszta) korporatizmustól. A demokratikus korporatizmus fő sajátossága a szociális korporatizmus. 2 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása A szociális korporatizmus jellemzői: a) Társadalmi koalíció:  tőke: nemzeti, gyenge  szakszervezetek: centralizált, erős  állam: nemzeti alkalmazkodás és állami kompenzáció b) Politikai hálózat:  intézményi szerkezet: jobban centralizált, stabil, effektív  politikai folyamat, a korporatív alku kiterjedése: szűkebb, de magában foglalja beruházás és a foglalkoztatás kérdéseit is  az

alku módja: háromoldalú, explicit engedmények c) politikai következmény:  szűkíti a szereplők közötti politikai egyenlőtlenségeket A neokorporatizmus jellemzői A neokorporatizmus estében tisztázni kell néhány alapfogalmat. Az érdek fogalmának felfogása a neokorporatizmus szerint azt feltételezi, hogy a csoportérdek különbözik az egyénitől, sőt a szerveződés során a csoportérdek befolyásolja, alakítja is az egyének érdekeit. Ha például a s zakszervezeteket tekintjük, annak bizonyos tagjai lehetnek kombattánsabbak, sztrájkra hajlamosabbak, ha a többség és a vezetőség különböző megfontolások alapján azonban a problémák békés rendezését tartják előnyösebbnek, akkor meggyőzik erről a társaság többi részét, s így válik a csoportérdek az egyéni érdek formálójává. (Cawson) Neokorporatizmus Európában, az 1990-es években Philippe Schmitter 1989-ben írt tanulmányában abból indul ki, hogy az 1891-ben kiadott

Retum Novarum kezdetű pápai enciklika a korporatizmus első modern megjelenése. A fogalom az I, világháború után került ismét előtérbe, lényegesen gyakorlatiasabb és az állam által kezdeményezett formában a k orporációk a h úszas évek Mussolini fémjelezte Olaszországban jöttek létre, illetve némileg módosított formában követőkre találtak ebben az időszakban Portugáliában, Spanyolországban, a Vichy Franciaországban. A II. világháború után a kontinentális Európában kialakult a korporatívnak nevezett szociális dialógus rendszerek, melynek iskolapéldáját Ausztria, a N émet Szövetségi 3 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása Köztársaság, illetve a skandináv államok adták. Mindezt segítette a k eynesi elméleteken alapuló gazdaságpolitika. A nyolcvanas évekre Schmitter szavaival élve – disfunctionitisben kimult. A kilencvenes években számos európai országban megerősödtek a korporatív elemek a

politikai rendszerekben. Írországban például az angolszász tradíciók ellenére1987 és 1993 között bevezették a központi béralku rendszerét, s a szociális partnerek csúcsszervei három központi megállapodást írtak alá a gazdasági és szociális viszonyok, illetve a foglalkoztatás helyzetének javítása érdekében. Finnországban éltek a skandináv korporatizmus hagyományai, s a k ilencvenes évek gazdasági katasztrófájából a neokorporatív rendszer megerősítésével próbálták kilábalni. De megerősödtek a korporatív elemek Spanyolországban, Portugáliában, Belgiumban, Olaszországban. Az újonnan demokratizálódó közép-kelet-európai országokban a kilencvenes évek közepén gyakorlatilag nem volt olyan ország, ahol a makroszintű neokorporatizmus valamely eleme ne bukkant volna fel. Magyarországon, a régióban először 1988-ban alakult meg az Országos Érdekegyeztető Tanács, mely 1990-ben Érdekegyeztető

Tanács néven új formát öltött, s ezen keretek között a szociális partnereknek számos kérdésben információs, konzultációs, javaslattételi, illetve kvázi-döntési jogai voltak. Csehszlovákiában, 1990-ben alakult meg a G azdasági és Szociális Megegyezés Tanácsa, ahol a s zociális partnerek csúcsszervezetei tárgyaltak a m inisztériumok illetékeseivel. Szlovákia a k ettéválás után örökölte ezt a r endszert Bulgáriában a N emzeti Érdekegyeztetési Bizottság megalakítását a szociális partnerek kezdeményezték a rendszerváltás során. Lengyelországban viszonylag későn, 1993-ban alakult meg a Tripartit Gazdasági és Szociális Bizottság, mely alapvetően a privatizáció ellenőrzésére alakult. Összefoglalóan a régióra megállapítható, hogy a mikroszintű tripartit egyeztető fórumok célja a r endszerváltásokat kísérő társadalmi konfliktusok kezelése, illetve megelőzése volt. Schmitter tehát mindezek alapján

bizonyítottnak látta azt a feltételezést, hogy a XX. században húsz-huszonöt éves ciklusokban erősödik a korporatív jellegű berendezkedés. 4 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása A politikatudomány A politikatudomány presztízse az egész világon viszonylag alacsony (az amerikai politikatudomány helyzete ebből a szempontból egészen sajátos: politikatudományuk az amerikai intellektuális identitás része). Ezt több okra is visszavezethetjük Az első általános ok az, hogy a modern pozitivista (konceptuálisan tiszta és szisztematikusan gyűjtött, ellenőrizhető adatokon alapuló) politikatudomány nagyon fiatal, s csak a tartós demokráciákban fejlődik zavartalanul. A modern politikatudomány a demokrácia tudománya Csak a demokrácia teremti meg ugyanis az alkotmányos vagy törvényes keretét annak, hogy a politikai folyamatok szabályozottan, az egyéni vagy csoportos önkénytől mentesen menjenek végbe, azaz a politikai

jelenségek és döntések eredete vagy okai, az intézmények rendszere és működési mechanizmusai megismerhető feltételeken és hozzáférhető információkon nyugodjanak. Ha valaki meg akarja ismerni a modern politikatudomány történetét, akkor elsősorban az amerikai, az angol, a francia és esetleg a skandináv politikatudomány történetét kell áttekintenie. Nem kevésbé érdekes a német és az olasz politikatudomány fejlődésének tanulmányozása sem, mert ez a két politikai közösség - elsősorban a német - már a múlt század második felében virágzó politikai elemző tudományterülettel bírt (Staatswissenschaften), ám ez nem felel meg a mai politikatudomány tudományossági kritériumainak. Ugyanez a h elyzet a m agyar politikatudománnyal is, amely a n émet mintát követve szintén ismerte az ,,államtudományokat", s jól tükrözte a vizsgálódás fő témáját: a politika azonos volt az állam tevékenységével, ezért a

politikatudomány valójában az államjog (Staatsrechtlehre) vagy közjog kiegészítő területe volt. 5 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása Irodalomjegyzék  Gedeon Péter - Hámori Balázs – Kocsis Éva – Mosolygó Zsuzsa – Szabó Katalin – Türei Sándor: Összehasonlító közgazdaságtan  Arató Krisztina: Szociális párbeszéd az Európai Unióban  Grossmann Ferenc: Érdekképviselet, érdekegyesítés és a gazdaságpolitika intézményesülése a Német Szövetségi Köztársaságban  Körösényi András: A magyar politikai gondolkodás fő árama 6 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása Tartalomjegyzék Az összehasonlító gazdaságtan, mint tudományág 1. oldal A korporatizmus 2. oldal A szociális korporatizmus jellemzői 3. oldal A neokorporatizmus jellemzői 3. oldal A neokorporatizmus Európában, az 1990-es években 3. oldal A politikatudomány 5. oldal Irodalomjegyzék 6.

oldal 7