Kereskedelem | Külkereskedelem » Dr. Kerékgyártó György - Külkereskedelem, külgazdaságtan

KÜLKERESKEDELEM-KÜLGAZDASÁGTAN Előadásvázlatok Összeállította: Dr. Kerékgyártó György egyetemi tanár Budapest, 1999 Tematika I. A nemzetközi piacok és szereplőik A vállalat és a külső piac II. A nemzetközi piacokra kilépő vállalat döntéseinek típusai III. Koncentrál piacok és működésük sajátosságai IV. Az Egységes Európai Piac és Működésének sajátosságai V. A külkereskedelmi ügyletek típusai és fő jellemző vonásai VI. A külkereskedelmi ügyletek előkészítése Ajánlati tevékenység és alku Tárgyalásstratégiai modellek VII. A külkereskedelmi szerződés megkötése VIII. Fizetési technikák a nemzetközi kereskedelemben IX. Fuvarparitás, áruszállítás Az INCOTERMS fuvarparitási klauzulái X. A külkereskedelmi ár meghatározása XI. A külkereskedelmi ügyletek kockázatai A kockázatok menedzselése XII. Devizatechnikai ismeretek XIII. Vámtechnikai ismeretek 2 I. A nemzetközi piacok és szereplőik A

vállalat és a külső piac 1. A piaci lehetőségek A világpiac, m int elméleti kategória. A világpiac, m int konkrét, m eghatározott valóság a vállalat számára 2. A hazai és a nemzetközi piacok eltérései Ha a vállalat átlépi az országhatárt, a hazaitól eltérő körülmények közé kerül, amelyekhez alkalmazkodnia kell: - más a gazdasági mikro és makrokörnyezet; - más a kulturális környezet; - más a politikai környezet; - más a jogi környezet. 3. A piaci kapcsolatrendszer A gyakorlati piaci munkában nincsenek minden piacon eladható termékek. Ezért a vállalatnak mindig meg kell keresnie azokat a konkrét piacokat és ezen belül azt a vevőkört amelynek a szükségleteit ki tudja és ki akarja elégíteni, tehát piacszegmentálást kell folytatnia. A magyar vállalatok piaci kapcsolatrendszerének alapvető csoportosítása: - fejlett ipari országok, ezen belül meghatározó súllyal az EU; - volt szocialista(KGST) országok, ezen belül

mint szubregionális csoport a CEFTA; - az un. fejlődő országok csoportja A fejlett ipari országokkal és a fejlődő országokkal folytatott külkereskedelem általános eltérései: - a külkereskedelmi-külgazdasági kapcsolatok államközi szervezettségi szintje; - a kapcsolatok "politika-érzékenysége"; - a vállalatközi kapcsolatok tartóssága, tervezhetősége; - a fizetőképesség; - a piacok igényszintje; - a piaci verseny, versenykorlátozás; - a marketing infrastruktúra fejlettsége; - sajátos kulturális tényezők szerepe; - a személyes kapcsolatok szerepe. 3 A volt szocialista(KGST) régióban a m agyar külkereskedelmi-külgazdasági tevékenységnek egy drámai térvesztése ment végbe, m ondhatni marginalizálódott ennek a régiónak a szerepe. Hogyan ítélhető meg ez a folyamat nemzetgazdasági, illetve vállalati szempontból, figyelembe véve az EU csatlakozást is? A CEFTA keretében megvalósuló szubregionális együttműködés

mennyiben segíti vagy gátolja az EU csatlakozás folyamatát? Tekinthető-e ez egy sajátos "integrációs előiskolának"? 4. Partner és versenykapcsolatok A tartós partnerkapcsolatok kialakítására és megtartására irányuló törekvés a nemzetközi piaci kapcsolatokban is fontos motivációs tényező. A partner kapcsolatok m ásik dimenziója a verseny kapcsolatok. Ezzel összefüggésben merül fel a releváns piac fogalma. Egy vállalat tényleges versenytársai lehetnek: - az azonos terméket előállító vállalatok; - a hasonló terméket előállító vállalatok. Potenciális versenytársai lehetnek: - a beszállítói, különösen ha nagy értékű alkatrészeket, részegységeket szállítanak számukra; - a vevőik, akik adott esetben még komoly versenyelőnyökkel is rendelkezhetnek, élvezhetik az adott kormányzat fokozott támogatását, míg a külföldi vállalatot érzékenyen érinthetik az ipar- és piacvédelmi intézkedések. A

potenciális versenytársak csak akkor jelenthetnek kom oly fenyegetést ha megfelelő technikai kultúrával és tőkeerővel rendelkeznek. A piaci struktúrák ismerete feltételezi az adott piacok versenyviszonyainak ismeretét, amely elengedhetetlen a saját versenystratégia kidolgozásához. Bár az egyes nemzeti jogszabályok és nem zetközi egyezmények tiltják a verseny korlátozását, ez mégis megjelenik, ha a résztvevők számára kedvezőbb helyzet alakul ki a verseny korlátozása révén. A hallgatólagos versenykorlátozás formái: - a piacok természetes felosztása; - időbeni koordináció; - árvezérlés; - választékfelosztás. Konkrét megállapodások alapján: - árkartell; - piackartell; - termelési kartell; - komplex együttműködés. A piaci versenyképesség szempontjából meghatározó szerepe van a vállalat termékstruktúrájának. Itt mindenekelőtt a termék külkereskedelem-intenzitása és a nemzetközi termékéletgörbén elfoglalt helye

játszik szerepet. 4 II. A nemzetközi piacokra kilépő vállalat döntéseinek típusai Egy vállalatnak mielőtt átlépné az országhatárt, különböző típusú döntéseket kell meghoznia: - dolgozzék-e egyáltalán külföldön; - milyen formában lépjen ki a külföldi piacra; - hány piacon és milyen piaci szegmentumokban jelenjék meg; - milyen legyen a marketing stratégiája; - milyen legyen a versenystratégiája; - milyen legyen a marketing-mix? Dolgozzék-e egyáltalán külföldön? A vállalat külpiacon való m egjelenésére való alkalm asságát egy sajátos elemzési technika segítségével lehet m egvizsgálni. Ez a m áshol is jól ismert és alkalmazható SWOT elemzés: S(strengths-erősségek); W(weaknesses-gyengeségek); O(opportunities-lehetőségek; T(threats-fenyegetések). Erősségek - korszerű termék és technológia; -erős kutató-fejlesztő tevékenység; - szakmailag jól képzett munkaerő-állomány; - gazdaságos termelési és

értékesítési sorozatnagyság; - felkészült menedzsment; - átgondolt üzleti stratégiák; - erős piaci image; - a vállalat megfelelő tőkeereje. Gyengeségek Ebbe a körbe nyilván a fentiek hiánya sorolható. Nevezetesen: - elavult technika-technológia; - a munkerő-állomány alacsony szakmai színvonala; - a K+F tevékenység hiánya illetve alacsony szintje; - szűk termékválaszték; - a vállalat gyenge tőkeereje; - gyenge piaci image; 5 - alacsony színvonalú marketing tevékenység, stb. Az erősségeket és gyengeségeket együttesen belső tényezőknek nevezzük. Lehetőségek - új piacok, piaci szegmentumok megszerzése; - a termékválaszték bővítése; - versenykorlátozó megállapodások, stratégiai szövetségek létrejötte; - kedvező konjunkturális feltételek; Fenyegetések - kedvezőtlen konjunkturális helyzet, - korlátozó kormányzati politika, - új versenytársak megjelenése; - a vevőigények gyors megváltozása és az ehhez való

rugalmas alkalmazkodás hiánya, stb. A lehetőségeket és fenyegetések együttesen külső tényezőknek nevezzük. A külpiacra való kilépés módjai Egy vállalat s zámára -felkészültségének függvényében- a külpiacra való kilépés igen változatos formái állnak rendelkezésre. A tradicionális export-import tevékenységen túlmenően: - aktív és passzív bérmunka; - project export, exportfővállalakozás; - zöldmezős beruházás külföldön; - vegyesvállalat -joint venture- létrehozása külföldi partnerrel; - külföldi vállalat megvásárlása; - szellemi termékekkel(licenc, know-how) való kereskedés; - franchising szerződés, stb. A felsoroltakon túlmenően még számos más forma és ezek kombinációi képzelhetők el. Természetesen az egyes formák és megoldások tőkeigényessége, illetve kockázata jelentősen különbözik, ezért minden esetben alapos pénzügyi elemzésre van szükség, amely a kockázat és a várható eredmények

viszonyát vizsgálja. Hány piacon és milyen piaci szegmentumokban jelenjék meg? Egy vállalat számára alapvetően négyféle piacválasztási stratégia adódik: - kevés piac, ezen belül egyetlen piaci szegmentum; 6 - sok piac, ezen belül egy-egy piaci szegmentum; - kevés piac, ezen belül sok piaci szegmentum; - sok piac, ezen belül minden lehetséges piaci szegmentum. Hogy a felsoroltak közül a vállalat melyik stratégiát választhatja, azt alapvetően a termék jellege és a vállalat tőkeereje határozza meg. Milyen legyen a marketing stratégiája? A marketing munka akkor a leghatékonyabb, ha lokális, vagy is a konkrét piac igényeihez alkalmazkodik mind a term ék, mind a piacbef olyásoló eszköztár. Ez azonban a legköltségesebb megoldás, és a kis- és közepes tőkeerejű vállalatok számára általában nem járható ez az út. A globális marketing stratégia az egész világot egyetlen piacnak tekinti. Ez kétségtelenül a legolcsóbb

megoldás, de csak világtermékek esetében követhet. Pl egy 586-os Pentium alapú személyi számítógéppel kapcsolatos elvárások vevő oldalról a világ bármelyik részén nagyjából azonosak. Ez a marketing stratégia tehát általában a világterm ékeket nagy szériában gy ártó transz-, illetve multinacionális vállalatok számára járható út. De gyakran tapasztalható, hogy ezek a vállalatok még a világtermékek esetében is nemzeti piaconként differenciált marketing stratégiát alkalmaznak. A kis- és közepes tőkeerejeü vállalatok marketing stratégiáját egy jelszóban lehet megfogalmazni: "Gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan!" . Ennek a jelszónak a tartalma, hogy a vevő oldalról nagyjából azonos igényeket, elvárásokat mutató nemzeti piacokat blokkokba szervezik és ezekre a blokkokra dolgoznak ki marketing stratégiát. Milyen legyen a versenystratégiája? A piaci versenyhelyzetet tekintve egy vállalat az alábbi

pozíciókban lehet: - abszolút monopolhelyzetben, - olygopol piacon vezető vagy követő vállalatként; - bizonyos piaci résekben szabadversenyes helyzetben. Egy vállalat számára a versenystratégiát illetően két lehetőség adódik: - együttműködik a versenytársakkal a verseny kikapcsolása, vagy mérséklése érdekében; ebben a tekintetben vannak hallgatólagos, illetve manifesztál versenykorlátozási formák; - felveszi a harcot a versenytársakkal szemben; a harci stratégiák lehetnek támadó vagy védekező jellegűek, ami alapvetően az 7 adott piaci helyzettől, illetve a vállalat tőkeerejétől függ Milyen legyen a marketing mix? A piaci megjelenést illetve aktivitást jellemző marketing mix négy fő elemet tartalmaz: - Product(termék); - Price(ár); - Place(értékesítési út); - Promotion(eladás ösztönzés). A marketing mix-el kapcsolatban alapvető követelmény, hogy az egyes elemeknél hozott döntéseknek konzistenseknek kell lenniük

egymással. III. Koncentrált piacok és működésük sajátosságai Már az árutermelés kialakulásától kezdve megfigyelhető egy olyan törekvés, hogy a kereslet és kínálat időben és helyileg koncentráltan jelenjék meg, megkönnyítve az árucsere lebonyolítását. Ez vezetett a koncentrál piacok kialakulásához A koncentrált piacok hármas funkciót töltenek be: -információs bázisok; -piacteremtő funkciójuk van; -csökkentik az ügyletkötésekkel kapcsolatos kockázatokat. Információs bázisok, mivel autentikus képet adnak a kereslet -kínálat, az árak alakulásáról, a műszaki fejlődésről és technikai haladásról, a versenytársak helyzetéről, stb. A konkrét adás -vétel színterei, lehetővé teszik nagy volumenű üzletek gyors lebonyolítását. Különösen igaz ez a számítógépeknek a tőzsdékre való bevonulása óta Csökkentik a kockázatot is, am ennyiben az em lített információk birtokában az ügyletkötések kevésbé

kockázatosak. Négy fő piackoncentrációs formát különböztetünk meg: - vásár és kiállítás; - árverés(aukció); - tőzsde; - versenytárgyalás(tender). 8 1. Vásár és kiállítás Hajdanán az árutermelők hétköznapokon dolgoztak és a hét végén a "vásárnapon" piacra vitték termékeiket. Ezek az általános vásárok nagy eseménynek számítottak egyegy település társadalmi életében Alkalm at adtak az új ruhák bem utatására, a szerelmes párok találkozására, jókat lehetett enni -inni a lacikony háknál, vásárfiát lehetett venni a gyerekeknek, mézeskalácsot tükörrel a közepén a szívbéli m átkának, mindenféle mutatványos szórakoztatta a népet. Mellesleg venni és eladni is lehetett Az árutermelés fejlődésével azonban ezek az általános vásárok egyre áttekinthetetlenebbekké váltak és így egyre kevésbé tudták betölteni a koncentrált piac említett funkcióit. Ezért előtérbe kerültek a

szakvásárok és szakkiállítások, amelyek napjainkra dominálóvá váltak. Ezek inkább a szakembereknek és kevésbé a nyaközönségnek szólnak. A szakvásárok és szakkiállítások fő funkciói: - lehetővé teszik nagyvolumenü ügyletek megkötését; - kapcsolatot teremmtenek az üzleti partnerek között; - lehetőséget nyújtanak reklám és propaganda tevékenység folytatásár? - lehetővé teszi az újdonságok bemutatását, - módot ad a versenytársak helyzetének felmérésére. 2. Árverés(aukció) Az árverést erre szakosodott árvereztető társaságok végzik. Ez a koncentrál piaci forma általában egyedi sajátosságokkal rendelkező tömegáruk(pl. szőrme), illetve egyedi termékek(pl. nagy értékű ékszerek, festmények, régi bútorok, híres emberek használati tárgyai, stb.) értékesítésére szolgál Három fő szakaszát különböztetjük meg: Előkészítés Árkialakítás -az árunak a piac által igényelt tételekre bontása; -a

kikiáltási ár megállapítása; -az áru megtekintésének lehetővé tétele; -tájékoztató füzet kiadása. -licitálással; -árlejtéssel; -beírásos módon. Az ügylet lebonyolítása -az áru átadása, az ellenérték kifizetése; -az árvereztető társaságnak fizetendő díjak beszedése; -esetleg az áru további tárolása a vevő költségére és kockázatára. Az ügylet komolyságának biztosítása érdekében az árverezte tő társaság a résztvevőktől bánatpénzt vagy ezt pótló bankgarancia letétbe helyezését követeli meg. 9 3. A tőzsde Szigorú szabályok szerint működő nyílt piaci forma. A tőzsdén szereplő áruk: - helyettesíthető tömegáruk; - könnyen szabványosíthatók; - minőségi jellemzőik pontosan meghatározhatók. A tőzsdék szerepe: - folyamatos információkat adnak az árupiacok konjunkturális helyzetéről annak várható alakulásáról; - a tőzsdei árakat a tőzsdén kívüli ügyleteknél is mértékadó

világpiaci áraknak fogadják el; - lehetőséget ad az adásvételi ügyletek rendkívül gyors tömeges lebonyolítására; - nemcsak a tőzsdetagoknak, hanem a brókereken keresztül gyakorlatilag mindenki számára lehetővé teszi az üzletkötést; - az értéktőzsdék a részvényárfolyamokon keresztül minősítik a tőzsdére bevezetett vállalatokat; - a tőzsdeindexek konjunktúra barométerek, amelyek jelzik a konjunktúra állapotát és előrejelzik annak alakulását. A tőzsdei áruügyletek fő típusai: - azonnali(promt) ügyletek; - határidős(termin) ügyletek; effektív(forward) ügyletek spekulatív ügyletek Hausse Egyszerű fedezeti(hedge) ügyletek Baisse Opciós 4. Versenytárgyalás(tender) 10 Mikor kerül sor általában tender kiírására? - ha a kiíró fél nem ismeri eléggé a piacot, nem tudja határozottan eldönteni, hogy ajánlatkérésével kihez forduljon; - ha a megrendelés odaítélésénél a pártatlanságot akarja

biztosítani; - ha állami előírások, nemzetközi szerződések ezt kötelezővé teszik. Szakaszai: Előkészítés Tenderfüzet -általános feltételek; -műszaki paraméterek; -kereskedelmi feltételek. A versenytárgyalás Eredményhirdetés lefolytatása Zóróközlemény. -a kiírótól független, A kiíró indokolni pártatlan tenderzsüri köteles a döntését. tartalmi és formai szempontokból értékeli a beérkezett pályázatokat; -esetleges alku a pályázat felnyitása és az eredményhirdetés között; - javaslat a kiíró félnek, hogy melyik pályázatot fogadja el. Szerződéskötés A győztes féllel a szerződés megkötése és az ügylet lebonyolítása IV. Az Egységes Európai Piac és Működésének Sajátosságai Az egységes európai piac(Single European Market-SEM) kialakítására irányuló döntés az Európai Közösség állam- és kormányfőinek 1985 júniusi milánói csúcsértekezletén született. A csúcsértekezletre beterjesztett

Fehér Könyv a teljes mértékben integrált piac megteremtése érdekében mintegy 300 konkrét feladatot határozott meg, amelyek végrehajtási határidejeként 1992 de cember 31.-ét szabta meg A Bizottság javaslatainak megfelelően kiegészítették és módosították az 1957-ben kötött Római Szerződést, és a végrehajtás 11 szempontjából fontos un. Egységes Európai Okmány (Single European Act SEA) 1987 j úlius 1-vel életbe lépett Ennek egy fontos jogi és politikai következménye volt: a döntéshozatalnál feladták a korábban mereven védelmezett egyhangúság elvét és a többségi elvet fogadták el. A Fehér Könyv az egységes piac érdekében négy szabadságjogot irányzott elő: - a kereskedelem szabadságát; - a szabad munkaerő mozgást; - a szolgáltatások szabad mozgását; - a pénz- és tőkepiacok szabadságát. A fehér könyv rámutatott arra, hogy az egységes európai piac megteremtése érdekében fel kell számolni a különböző

fizikai , technikai és pénzügyi akadályokat. A fizikai akadályok megszüntetése alatt a nemzeti határokon történő ellenőrzés felszámolását értik. A határellenőrzések felszámolásával az állampolgárok a közösségen belül útlevél nélkül korlátlanul utazhatnak, bármely tagországban szabadon letelepedhetnek, munkát vállalhatnak, tanulhatnak. Ezt az azóta életbe lépett Schengeni Egyezmény biztosítja Az állampolgárok egyenlő jogokkal vehetik igénybe más országok szociális juttatatásait(nyugdíj, egészségügyi ellátás, oktatás, stb.), amelynek érdekében a szociálpolitikák harmonizálását is célul tűzték ki. A közösségen kívüli utazásokra 1989-től egységes közös útlevelet vezettek be és egységesítették a közösségen kívüli or szágok állampolgáraival kapcsolatban alkalmazott előírásokat, pl. a vízumkiadás, a menedékjog megadása, a munkavállalási feltételek, stb. terén Természetesen az áruk

vámellenőrzését is megszüntették a közösség országai közötti áruforgalomban. A technikai akadályok felszámolása, a még fennmaradt nem tarifális jellegű kereskedelmi korlátozások legfontosabb részét kívánja leépíteni. Ezek között kiemelt szerepe van a nemzeti szabványok kölcsönös elismerésének, ugyanis nemcsak magas vámtarifákkal lehet kiszorítani a versenytársakat a hazai piacról, hanem olyan szabvánnyal is, amely csak a hamupipőke kristály cipőcskéjére illik rá. A nemzeti szabványok és előírások kötelező kölcsönös elismerése a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamelyik tagország jogszerűen előállított és forgalomba hozott termékét az összes többi tagországban kötelező a szabad forgalomba beengedni. Tehát egy tagországnak nincs joga egy másik tagországban forgalomban lévő termék importját megtiltani, kivéve, ha azt egészségügyi, fogyasztóvédelmi okokkal, illetve az un. "fair kereskedelem"

szabályainak megsértésével indokolja. Ugyanakkor a közösségi szintű 12 szabványok kidolgozása már az EK létrehozásakor megkezdődött és az egységes piac létrehozására irányuló döntéssel ez a folyamat felgyorsult és kiteljesedett. Ugyanez igaz a közösségi védjegyek kidolgozására A szabványok egységesítésére különösen nagy súlyt helyeznek a vegyiparban, a gépiparban, az elektronikai ágazatban, a gyógyszeriparban. A nemzetközi tapasztalatok alapján a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet(International Organisation for Standardisation-ISO) 1987 m árcius 15.-én jelentette meg az ISO 9000-s szabványsorozatot. Az Európai Szabványosítási Bizottság( Comité Européen de Normalisation-CEN) módosítás nélkül fogadta el az ISO 9000-s szabványokat és EN 29000-s szabványsorozatként jelentette meg. Magyarországon az európai szabványok az MSZ EN ISO 9000 e lnevezés alatt ismertek. Az ISO 9000 segítséget nyújt a szabványok

kiválasztásához és használatához: az ISO 9001 a termék tervezésével, fejlesztésével, installációjával és szervizelésével; az ISO 9002 a termeléssel és installációval; az ISO 9003-s padig a végső ellenőrzéssel és teszteléssel foglakozik. Az ISO 9004 m agában foglalja a 9001-9003 szabványok valamennyi elemét. Az ISO 9004-2 szabványt a szolgáltatások területére fejlesztették ki. A közös szabványok kidolgozásánál a környezetvédelmi szempontokra is nagy figyelmet fordítnak, ezek az ISO 14000 sorozatú szabványok. Az egységes szabványok kidolgozása jelentős költségcsökkentést és az új műszaki megoldások gyorsabb elterjedését is lehetővé teszi. Az új szabványok vagy előírások bevezetésénél kötelező közösségi notifikációs eljárást írnak elő. Ennek célja, hogy azokon a területeken , ahol a szabványosítási tevékenység nemzeti hatáskörben maradt, elkerüljék az újabb technikai és kereskedelmi akadályok

keletkezését. A közös piaci keretekkel a szabad munkavállalást tulajdonképpen már 1968 után biztosították. Ez minden nagyobb nehézség nélkül biztosítható volt az egyszerűbb fizikai segéd- és szakmunkák esetében, de a szakmai és nyelvismereti követelmények növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb nehézségek keletkeztek. Ebben a folyamatban jelentett előrelépést, hogy a tagországok kölcsönösen elismerik az iskolai és szakmai végzettségeket, képesítéseket, beleértve az egyetemi diplomák egy részét is. Az EU tagországok állampolgárai bármely tagország oktatási intézményében szerezhetnek szakképesítést vagy egyetemi diplomát. A liberalizálás természetesen nem oldja meg a nyelvi problémákat. Nyilvánvaló, hogy nyelvismeret nélkül szóba sem jöhet, hogy valaki orvosként vagy akár csak bolti eladóként elhelyezkedhessen egy másik EU tagországban. Vannak természetesen minden tagországban olyan bizalmi állások,

amelyek változatlanul el vannak zárva más tagországok állampolgárai elől. A szolgáltatások piacának liberalizálása egy sokkal göröngyösebb út. Ide tartoznak az áruszállítással, a banki, távközlési, és biztosítási területekkel 13 összefüggő tevékenységek. Ezeken a területeken elsősorban nem a vámjellegű korlátozások, hanem a korlátozó jogi előírások felszámolása jelent megoldandó feladatokat. A szolgáltatások között is kiemelkedő jelentősége van a hitel- és tőkepiacok egyesítésének. A közös piac keretében az 1960-as évek végére a kereskedelemmel valamint a közvetlen tőkebefektetésekkel kapcsolatos tőkeáramlásokat liberalizálták. Azonban mindazok a főként rövidlejáratú pénzügyi és tőketranzakciók, amelyek közvetlen hatással lehetnek az árfolyamokra és a monetáris politikára , kívül maradtak a liberalizáció körén. 1987 március 1.-vel megszüntették a kereskedelmi hitelek nyújtására, a

tőzsdén nem jegyzett értékpapírok adásvételére és az értékpapírok más tagországok tőzsdéin való forgalmazására vonatkozó korlátozásokat Lényegében 1990-ig minden tőkeforgalmat érintő akadályt felszámoltak. Spanyolország és Írország 1992-ig, Görögország pedig 1995-ig kapott haladékot. A teljes liberalizálás következtében az állampolgárok pénzüket bármely más tagország valutájában és bankjában elhelyezhetik, részvényeket vásárolhatnak, bárhol hiteleket vehetnek fel, stb. 1998 j anuár 1-én a távközlési piacot is felszabadították Ez nagymértékben növelte a piac ezen szegmensében a versenyt, amelynek eredményeképpen pl. Németországban a távbeszélő tarifák 70%-kal csökkentek 1997-hez viszonyítva. Az egységes piac zavartalan működésének fontos feltétele az adók harmonizálása. Ha ugyanis a termékeken és szolgáltatásokon különbözőek az adók az egyes tagországokban, ez akadályozza az áruk szabad

mozgását. Hasonlóképpen a vállaltok eltérő adóztatása eltorzítja a versenyt és károsan befolyásolja a beruházási döntéseket. Az adóharmonizálás első lépéseként a hozzáadott érték szerinti adózás(Value Added Tax) rendszerére való áttérés az 1970-es évek végére valamennyi országban megtörtént. A VAT mint nem halmozott adó semleges mind a vállalatok mérete, mind a specializáció mértéke szempontjából, ezért nem befolyásolja a különböző országok versenyképességét sem, tehát versenysemleges. Ugyanis azok az adórendszerek, amelyek mellett az adót több lépcsőben, mindig a teljes termelési értékre kell fizetni, a specializáció mértékétől függően a termelés és elosztás vertikumában jelentős adóhalmozódáshoz vezettek. Az ilyen adózás preferálta a vertikálisan integrált konszerneket, hiszen ezen belül az adóköteles végtermékek számát csökkenteni lehetett, mivel csak az volt a dóköteles, ami végül

is kilé pett a konszern kereteiből. A VAT viszont egyenlő esélyt ad az adóterhek szempontjából valamennyi terméknek, függetlenül attól, hogy kis- vagy nagyvállalatnál termelik. A VAT keretében az exportőrnek nyújtott adó-visszatérítéssel a kivitel jól ösztönözhető. Ennek a rendszernek az is előnye, hogy az export oly módon szubvencionálható, hogy nincs ellentétben a WTO szabályaival. A VAT-nak további előnye, hogy ennél a rendszernél a gazdaság valamennyi szereplője 14 adózik, így rátájának változtatásával a gazdaság egészére befolyást lehet gyakorolni. A harmonizáció első lépése csak az adózás formáját érintette, ugyanakkor jelentős különbségek maradtak a tagországok között az alkalmazott adóráták száma és nagysága tekintetében. Ez érintette az árstruktúrákat és az egyes termékeken lévő adóterheket. Pl Nagy Britanniában a 0-rátával kivételezett termékeken túl 15%-os, Dániában pedig 22%-os

ráta volt érvényben. A legtöbb országban a szociális szempontok miatt kedvezményezett ráták 5-7% körül voltak, de bizonyos termékekre a maximális rátákat magas szinten állapították meg.(Olaszországban 38%, Görögországban 36%, Franciaországban 33%, Dániában 25%, Írországban 21%, míg Németországban csak 14%, Spanyolországban pedig 13% volt). Az adóráták közelítése több vonatkozásban is a viták forrásává vált. Bizonyos esetekben az árhatások okoztak gondot. Pl Nagy Britanniában a termékeknek mintegy 30%-a (élelmiszerek, gyermekruhák, könyvek) adómentes volt. A javasolt, minimálisan 4%-os adóráta is olyan áremelkedés forrása lett volna, ami társadalmi feszültségeket idézett volna elő. Ezzel szemben a ráták maximálása a magas rátájú országokban a költségvetési bevételek jelentős csökkenését idézheti elő. Az adóbevételek újraelosztását eredményezi a tagországok között a vámellenőrzés felszámolása.

Ennek hijján a tagországok között megszüntették az export kivételezettségét(a VAT visszatérítését), míg az importőr országban lehetetlenné vált a hazai és a közösségi import inputok szétválasztása. Ezáltal a nettó exportőr országok költségvetési bevételei megnőttek, míg a nettó importőröké csökkentek. Az 1992 júliusi megállapodás szerint az EU egységesen minimum 15%-os standard VAT ráta alkalmazása mellett döntött, meghagyva néhány termék kivételezettségét, valamint esetenként késleltette a bevezetést.(Pl Nagy Britanniában megmaradt az élelmiszerekre, fűtőanyagokra, szállításra és a gyermekruhákra a 0-kúlcsos ráta). A Bizottság már 1991 közepére megszövegezte a Fehér Könyvben szereplő valamennyi javaslatot törvényjavaslat formájában. Az 1994 e lején történt felmérés adatai szerint a tervezett 282 intézkedés 95%-ában megegyeztek a tagországok, és 87%-a átkerült a nemzeti törvényekbe, Dánia

esetében 94%ban, míg a rosszabbul teljesítő Görögország esetében 80%-ban. A várakozások szerint a javasolt intézkedések 90-95%-a teljesül. Az egységes piac kialakításának folyamatában fontos terület a közbeszerzések piacának integrálása. Az EU tagországaiban becslések szerint mintegy 130 ezer állami jellegű intézmény van, amelyek az egységes piac szabályai szerint megrendeléseiknél kötelesek EU tendereket kiírni, méghozzá az 5 millió ECU 15 feletti beruházási programokra és a 400 ezer ECU feletti vásárlásokra(a telekommunikációs iparágra vonatkozóan a küszöbérték 600 e zer ECU). A közösségben már 1977 óta -elvileg-az állami megrendelésekre vonatkozóan valamennyi közösségi vállalat számára nyílt tendereket kell meghirdetni. Ez a folyamat némileg felgyorsult, amit az is mutat, hogy az E tenderkiírások száma az 1988 évi 19 ezerről 1993-ra 67 ezerre nőtt. Szakértők azonban még mindig kevésnek tartják az EU

tenderek számát. Harmadik országok részéről erős kritika éri a közösséget a "by Europe" klauzula alkalmazása miatt, amely lehetővé teszi a közösségi ajánlatok preferálását mindaddig, amíg azok nem kerülnek 3%-nál többe, mint a legjobb harmadik országbeli ajánlat. Ez hátrányosan érinti az EU-n kívüli szállítókat a piacnak ebben a szegmensében. Különösen a telekommunikációban, a repülőgépgyártásban és az adatfeldolgozásban igyekeznek a külső versenyt kizárni. Amerikai adatok szerint a tengerentúli cégek a nagy közületi megrendeléseknek csak 2%-ához jutottak hozzá. Az EU-ban általános volt az a vélemény, hogy az állami piacok korábbi védettsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közösség bizonyos csúcstechnikai ágazatokban lemaradt a világpiaci versenyben. Tipikus példaként említik az információs technikát és a telekommunikációs ipart. A nemzeti szabványok különbözősége miatt az európai

cégek általában háromszor annyi típust gyártottak ugyanazokból a termékekből, mint az amerikai riválisaik, de a japán versenytársakhoz viszonyítva ez az arány négyszeres volt. Az EU-ban 1992 óta fokozatosan egyre több , korábban nemzeti hatáskörben szabályozott területre terjed ki a közös, vagy nemzeti keretek között maradó, de harmonizációs kényszernek alávetett versenyjogi terület. Természetesen ez a terület lassan, sok vitá val, ellentmondással és kompromisszummal halad előre. Nyilvánvaló, hogy egy-egy elmaradottabb területen(pl a foglakoztatottság fellendítése érdekében) speciális kedvezmények nyújtására még hosszú időn keresztül lehetőség lesz, pl. adókedvezmények nyújtására Ez azonban nem jelenti azt, hogy a legversenyképesebb nagy tőkeerejű cégek részére, vagy az adott országban nagy tradíciókkal rendelkező óriásvállalatok számára különleges kedvezmények nyújthatók. Erről már ma is heves viták

folynak az EU versenyjogért felelős komiszárja és az egyes nemzeti hatóságok között. Magyarországnak is számítani kell arra, hogy az uniós csatlakozás után a vámszabad területek akár meg is szűnhetnek, vagy legalább is de rogáció tárgyát képezhetik. Ugyanis az EU Brüsszeli Bizottságának véleménye szerint , ha a csatlakozás után is fennmaradnának a vámszabad területek, ez korlátozná az EU-n belül a szabad verseny feltételeit. Az EU-n belül jelenleg is nagy vita folyik arról, hogy a nagy európai nemzetközi repülőtereken meddig maradhatnak fenn a vámszabad területek. Magyarország számára tehát fontos, hogy folyamatosan biztosítsa a magyar versenyjognak az EU versenyjogával 16 való harmonizálást, ugyanis azokon a területeken, ahol az egységes versenyjog utat tör magának, nemigen lesz mód arra, hogy külön elbánásban részesüljünk. Az egységes belső piac várhatóan átalakítja a vállalati struktúrát is azzal, hogy

elősegíti a vállaltok gyors transznacionalizálódását. Az eddigi fejlemények egyértelműen ebbe az irányba mutatnak. Az egységes piac tehát, amely elméletileg 1993 január 1.-től garantálja az áruk, szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgását, kétségtelenül olyan eredmény, amelyre az Európai Unió a legbüszkébb, de a gyakorlatban vannak zavaró momentumok. Mint erre már a korábbiakban utaltunk, az európai mobilitást akadályozzák a nyelvi problémák és a szociális különbségek. Az Unió 370 millió polgárából csak 5 millió és szülőhazáján kívül, és ebből csak 3,1 millió, kevesebb mint 1% dolgozik az Európai Unió másik tagországában. A nemzeti önérdek hatása változatlanul igen erős. Valahányszor az ipar, de különösen a biztosítás, a közbeszerzés, a szellemi tulajdon védelme, a diplomák kölcsönös elismertetése kerül napirendre, a kormányok védik a sajátjaikat. Az Európai Unióban több ir ányelv

is sz abályozza a diplomák elismerését. Az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és építészek diplomáit automatikusan elismerik bármely tagországban. A többi f oglalkozás, pl ügyvéd, mérnök esetében már nehezebb a helyzet. Nekik hivatalosan kérvényezni kell a diplomájuk elismerését. Ha a képzés időtartama vagy tartalma között túlságosan nagy az eltérés, a jelentkezőt arra kötelezhetik, hogy tegyen alkalmassági vizsgát, vagy végezzen el egy kiegészítő tanfolyamot. De még ha el is ismerték a diplomát, ez nem jelent biztosítékot, hogy az illető el is tud helyezkedni. Ugyanis a munkanélküliség miatt állást találni manapság nem egy egyszerű feladat. Bár a szabályok szerint az EU tagországok állampolgárait azonos elbánásban kell részesíteni, a gyakorlat az, hogy a munkaadók a hazai pályázókat részesítik előnyben. Némi nehézség mutatkozik az áruk szabad mozgásában is. Az Európai Kereskedelmi Kamara egyik

szemléjében egy francia vállalat panaszolja, hogy spanyol és görög partnerei nem fogadták el az árut kísérő tanúsítványt, fordítást és extra dokumentációkat követeltek. Egy másik panasz szerint a németek nem találták szabványosnak azt az ipari robbanóanyagot, , amit Luxemburgban gyártottak és Franciaországban és Belgiumban már forgalomba került, holott az Unió szabályai szerint a nemzeti szabványokat el kell ismerni. A német közületi szektorban meglepően kevés az uniós tenderekre való felhívás, az összes EU tendernek mindössze 6%-a. Mit lehet tenni az anomáliák megszüntetése érdekében? Egyes szakértők szerint nagyobb szigorúságra lenne szükség a Bizottság részéről és nagyobb segítségre 17 az Európai Bíróság részéről. Ez azonban naivitás Akár öt évet is igénybe vehet ugyanis, amíg a vitás kérdésekben egy bírósági ítélet megszületik és hatályba lép, ami túlságosan hosszú idő ahhoz, hogy

visszatartsa a protekcionista intézkedéseket. A másik momentum, ami zavarja az egységes piac működését az un. "nem fair" adóverseny. Luxemburg állítólag évi 12 milliárd $ a dókiesést okoz a német megtakarítók elcsábításával Németországnak. Írországot és Hollandiát azzal gyanúsítják, hogy az acélüzletben adókedvezményekkel támogatják a belföldi befektetőket. A Brüsszeli Bizottság egyetért azzal, hogy véget kellene vetni a "nem fair" adóversenynek, bár az utóbbi időben a "nem fair" helyett inkább a "káros" kifejezést használja. A káros adóverseny megállítására a Bizottság szerint egy "helyes magatartási kódex"-et kellene kidolgozni. Ehhez első lépéként illusztrációs példákat kellene bemutatni, hogy milyen is a káros adóverseny. Problémát jelent azonban, hogy ki mondja meg mi a káros? Egy kis adóverseny egészséges, mert arra szoríthatja a kormányokat, hogy

alacsonyan tartsák az adókat. Luxemburg azzal érvel, hogy a német megtakarítók azért viszik Luxemburgba a pénzüket, mert magasak a német adókulcsok. Az adókkal kapcsolatban egy másik veszély is f enyegeti a z Uniót, az adóbázis eróziója. Mint az 1. sz ábra mutatja, a termelés mobil tényezőjét terhelő adók állandóan csökkennek, míg az immobil bérmunkát terhelő adók állandóan nőnek. 1.sz ábra A tőkét és önfoglalkoztató munkát valamint a bérmunkát terhelő adók az Európai Unió 15 tagországában A tőkét és az önfoglakoztató munkát terhelő adók 45 40 35 A béreket és fizetéseket terhelő adók 30 18 1980 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 Forrás: Európai Bizottság Az ábrán bemutatott tendencia utalhat pl. a káros adóversenyre Mivel a magas európai munkanélküliség egyik legfőbb oka a munkát terhelő magas adók, ez duplán káros. Ugyanakkor még a béreket és fizetéseket terhelő magas adók

ellenzői is elismerik, hogy a probléma nem oldható meg úgy, hogy a tőke adóját emelni, a munkabéreket és fizetéseket terhelő adókat pedig csökkenteni. Ez ugyanis azzal a veszéllyel járna, hogy a tőke kimenekülne a régióból. Ezért ennél sokkal jobb megoldásnak tarják az állami kiadások erőteljes visszafogását és ennek révén a teljes adóterhelés csökkentését. MAGYARORSZÁG FELKÉSZÜLÉSE A TELJES JOGÚ EURÓPAI UNIÓ TAGSÁGRA Örvendetes fejlemény, hogy öt ke let-közép európai országgal, közöttük hazánkkal ez év elején megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Ez történelmi jelentőségű fordulat. Ugyanakkor az Európai Unió, amely a Gazdasági és Monetáris Unió(EMU) kapujában áll jelentős belső problémákkal és feszültségekkel rendelkezik, amelyeket a további fejlődés érdekében meg kell oldani. A továbbfejlesztés kérdéseiben azonban a jelenlegi tagországok között is nagy nézetkülönbségek vannak, amely

egyik lassító tényezője lehet a keletközép európai országok csatlakozásának. Egy általános világgazdasági recesszió szintén nagymértékben visszavethetné ezt a folyamatot, egyrészt azért, mert lelassítaná a tagjelöltek felkészülését, másrészt visszavethetné az Európai Unió belső reformfolyamatait, amelynek előrehaladása szintén fontos feltétele az aspiráns országok csatlakozásának. Többször hangoztatjuk, hogy Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának nincs reális alternatívája, ami azt jelenti, hogy modernizációs és felzárkózási feladatainkat - belátható történelmi perspektívában - csak mint az Európai Unió teljes jogú tagja leszünk képesek megoldani. De hogyan is néz ki jelenleg Magyarország "belépési érettsége"? Magyarország "belépési érettsége" Abban, hogy Magyarország bekerült a keleti kibővítés első fordulójába, meghatározó szerepet játszott, hogy az Európai

Unió nagyra értékeli azokat az 19 eredményeket, amelyeket hazánk a társadalmi, politikai, gazdasági reformfolyamatban elért. Gazdaságunkat stabilizáltuk, jelentős előrehaladást értünk el a gazdasági struktúra átalakításában, sikerült gazdaságunkat dinamikus növekedési, és úgy tűnik fenntartható növekedési pályára állítani. 1990-től napjainkig kiépítettünk egy szabad választásokon alapuló többpárti demokráciát, ami szilárd társadalmi, politikai stabilitást teremtett az országban. Külpolitikánkban normális, kiegyensúlyozott együttműködésre törekedtünk a szomszédos országokkal. Ezt tükrözték a megkötött alapszerződések Az, hogy ezek realizálásában nem sikerült olyan eredményeket elérni, mint amilyet szerettünk volna, elsősorban nem rajtunk múlott. Itt mindjárt felvethető egy olyan kérdés, hogy az Európai Unió közösségként kezeli-e azt a 10-15 keletközép európai országot, amelyek jelenleg

aspirálnak az európai uniós tagságra? Egy országcsoport akkor válik közösséggé, ha közös céljai és értékei vannak. Nyugat-Európában ezt a szerves fejlődés már korán megteremtette. Ezzel magyarázható, hogy az európai identitás és a nemzeti identitás ha nem is súrlódás mentesen, de alapvetően jól illeszkednek egymáshoz. Sajnos keletközép Európára ez távolról sem mondható el A gazdasági, politikai rendszerváltás egy sor kelet-közép európai országban magasra korbácsolta a nemzeti öntudatot, felerősödtek a nacionalista tendenciák, ami nagyon távol áll az európaiság eszméjétől. Kérdés, hogy ezek az országok mikor érik el azt a bizonyos "belépési érettséget"? Az utóbbi időben a CEFTA-n belüli viták és nézeteltérések is rossz üzenetek az Európai Unió számára, csökkentik az ezen országcsoporttal szembeni bizalmat. Ez természetesen nem kérdőjelezi meg, hogy a csatlakozási tárgyalások során a

gazdasági diplomácia fontos feladata, hogy markánsan megfogalmazza nemzeti érdekeinket és ezen az alapon folytatódjanak a csatlakozási tárgyalások. Nagyon előnyös lenne, ha az integrációs stratégiánkat egy komplex magyar gazdaságstratégiába tudnánk beilleszteni. Sajnos ilyen mind a mai napig nem létezik, bár a kontúrjai kezdenek kialakulni. Ezek a kontúrok a gazdaságpolitka legfontosabb feladatait jelentik az elkövetkezendő időszakban, nevezetesen: - tartós, fenntartható gazdasági növekedés biztosítása; - versenyképességünk fokozása; - az infrastruktúra fejlesztése; - a humánszféra fejlesztése; - az integrációs folyamat menedzselése. Kereskedelempolitikai feladatok, az EU- konformitás megteremtése 20 A társulási szerződés kétségtelenül kedvező feltételeket teremtett a kelet-közép európai országok számára az Európai Unióval folytatott kereskedelmükben, mivel időbeli kedvezményeket biztosított ezen országoknak a

kereskedelmi akadályok lebontásában. Ezzel együtt is az Európai Unió többet profitált ebből, mint az említett országok. 1992-ig a CEFTA országokban az Európai Unióval folytatott kereskedelme kiegyensúlyozott volt. 1992 és 1994 között 5,4 milliárd ECU deficit alakult ki a CEFTA rovására, ami 1995-ben 7,2 milliárd ECU-vel, 1996-ban pedig további 15 m illiárd ECU-vel nőtt. 1 Figyelembe véve a társult országok importjának további liberalizálását, mivel 2001-re megszűnik az asszimetria, a hazai termelők az import egyre erősebb versenyére számíthatnak. Ezért Magyarországon is e gy EU-konform piac- és iparvédelmi rendszert kell létrehozni. Ennek során számításba kell vennünk a védelem "tradicionális" eszközeit, az importkontingeseket , az antidömping szabályozást és a "finom szabályozást", különös te kintettel a nem tarifális eszközökre. Ugyanakkor fel kell tárni az exportösztönzés lehetőségeit, az

exportliberalizálás mértékét és hatását. Azzal is számolnunk kell, hogy a közös külső vámok és kereskedelempolitika átvétele gyökeresen meg fogja változtatni Magyarország helyzetét a régión kívüli országokkal szemben. Az Európai Unió eredet-szabályozása és Magyarországnak a pán-európai kumulatív eredetszabályozáshoz való csatlakozása már a társulási viszony időszakában is érezteti hatását. A fogyasztóvédelem direktíváihoz és szabályozásához való alkalmazkodás szintén fontos feladat. Ennek során meg kell ismernünk az Európai Unió tagországai fogyasztóvédelmi rendszereinek jellemző vonásait és intézkedéseket kell tennünk a harmonizáció érdekében. Ez szükségessé teszi egy modern és EU-konform fogyasztóvédelmi törvény megalkotását és a megfelelő intézményrendszer létrehozását. Jelenleg Magyarországon a fogyasztóvédelem az Európai Unióhoz viszonyítva igen alacsony szinten van. Alkalmazkodás a

nemzetgazdaság egyes ágazatainak szintjén A szektorális felmérések célja, hogy megállapítsa az egyes ágazatok illetve területek felkészültségét a teljes jogú Európai Unió tagságra. Szeptember 7-én Brüsszelben átadásra került a magyar tárgyalási pozíció, amely tükrözi az eddig átvilágított 11 terület helyzetét. A legkritikusabbnak tűnő mezőgazdaság és a környezetvédelem ebben még nincs benne. Arra számítunk, hogy november 10- 1 Inotai András: ÚTKÖZBEN. Magyarország és az Európai Unió Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997 111oldal 21 én megkezdődhetnek az érdemi csatlakozási tárgyalások hazánk és az Európai Unió között legkevesebb 7, eddig már átvilágított témakörben. A magyar iparvállalatok alkalmazkodásával kapcsolatban kiemelkedő fontosságú feladat a mikroszintü versenyképesség erősítése. Számításba kell venni a magyar vállalatok termékeinek, technológiáinak versenyképességét. Milyen

területeken maradnak el a már EU-tag versenytársakkal szemben? Milyen szerepet játszhat a technológia-transzfer és a kooperáció a magyar vállalatok és EU-tag partnereik között az elmaradás felszámolásában? Szintén fontos feladat a magyar vállalatok felzárkózása a szabványosítás, a minőségbiztosítás, az akkreditáció terén. Milyen feladatokat kell megoldani a termékfelelősség, termék-megbízhatóság és termék-tanúsítvány szerveinek, intézményeinek kialakítását illetően? Az agrárszektor alkalmazkodása nehezebbnek tűnik az Európai Unió közös agrárpolitikájában maglévő feszültségek és problémák miatt. Jelenleg az EU költségvetésének több mint 50%-a fordítódik agrártámogatásra, miközben ez a szektor az EU összes jövedelmének mindössze 0,6%-át adja. Ez az égbekiáltó aránytalanság nyilvánvalóan nem tartható fenn és a közös agrárpolitika reformja elkerülhetetlen. Ezért csak hiu ábrándok keltésére

alkalmasak azok a számítgatások, hogy a jelenlegi mechanizmus alapján a magyar agrárium elméletileg 1,5 milliárd ECU(több mint 400 m illiárd Ft) EU támogatásra számíthatna. Következésképpen a magyar agárszektor a közös agrárpolitika változó követelményrendszeréhez lesz kénytelen alkalmazkodni. Természetesen a mi oldalunkon is jelentkeznek problémák. Mindenekelőtt a kártalanítás következtében kialakult elaprózott birtokszerkezet koncentrációja érdekében kellene sürgősen tenni valamit és egy EU- konform agrárpolitikát kellene kidolgozni, ami éppen a változó követelményrendszer miatt nem lesz könnyü feladat. Az Európai Unióhoz való csatlakozás, mint stratégiai cél, feltételeket támaszt a pénzügypolitikával szemben is. A Maastricht-i szerződés meghatározta azokat a kritériumokat, amelyeket a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás érdekében teljesíteni kell. Ezek a következők:  Az inflációs ráta csak

1,5 %-kal lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező ország átlaga.  A hosszú távú kamatláb csak 2%-kal lehet magasabb, mint a három legjobb mutatóval rendelkező ország átlaga.  A költségvetési deficit nem lehet magasabb, mint a 22 GDP 3%-a.  Az államadósság mértéke nem lehet magasabb, mint a GDP 60%-a.  Stabil árfolyampolitika az Európai Monetáris Rendszerben(EMS).  Független Nemzetei Központi Bank. Tudjuk, hogy az első körben az euroblokkba kvalifikált országok egy része sem tudta maradéktalanul teljesíteni ezeket a kritériumokat, de a Maastricht-i szerződésnek volt egy olyan kitétele, hogy a pályázókat fel lehet venni abban az esetben is, ha nem teljesítették ugyan mindenben a kritériumokat, de az eltérés csekély, csökkenő tendenciájú, és nem tartós, hanem átmeneti tényezők idézték elő. Már most foglalkoznunk kell azzal, hogy milyen ütemezésben tudjuk teljesíteni ezeket a

feltételeket, az EMU-hoz való csatlakozás tekintetében is m eg kell kezdeni a felkészítő munkát. Hogyan is állunk jelenleg a Maastricht-i kritériumok teljesítésével? Fontos feladat az állami költségvetés deficitjének csökkentése. 1998-ban a hiány várhatóan 4,8% körül alakul 1999-ben remélhetőleg sikerül 4%-ra vagy az alá csökkenteni, de ehhez egy kemény költségvetési politikára van szükség. Az államadósság már ebben az évben 60% alá csökkenhet, 1999-ben 55% körül alakulhat, és 2-3 éven belül akár 50% alá is csökkenhet. Sajnos az inflációs ráta tekintetében még igen messze vagyunk az elfogadható szinttől. Ha az 1997-re jelzett referencia érték az Európai Unióban 3,1%-volt, és a mi inflációs rátánk ebben az évben várhatóan 14-15% között várható, és jelenleg úgy tűnik, hogy 1999-ben sem csökkenthető számottevően, akkor érzékelhető a feladat nagysága. Sokkal keményebb és határozottabb antiinflációs

politikát kell folytatni az elkövetkezendő években. Ez egyúttal a magyar gazdaságpolitika hitelességének egyik kulcskérdése lesz. Elvileg a kormányzat most is élhetne az infláció gyors csökkentésének lehetőségével. Ez azonban a hosszú távú gazdasági növekedésre hatna negatívan. Ezért csak a fokozatos, folyamatos inflációcsökkentés útja járható, amelynek feltételei: -hiteles költségvetési politika; -megfelelő bérpolitika, az érdekképviseletekkel való megállapodás révén; -árfolyampolitikával is jobban lehetne segíteni az antiinflációs politikát, egy alacsonyabb leértékelési ütemmel; -fel kell tárni az inflációs várakozások és ezzel összefüggésben az indexálási mechanizmusok megtörésének lehetőségeit. Sajnos itt mindig lavírozni kell a külső egyensúly megőzésének és az antiinflációs politikának a követelményei között. Vannak olyan vélemények is, hogy az antiinflációs politika érdekében

felvállalhatnánk egy átmeneti-2-3 éves23 külső egyensúlyromlást. A jelenlegi ingatag világgazdasági viszonyok között azonban nem biztos, hogy ez járható út lenne. Joggal feltehető az a kérdés, hogy miért fontos az, hogy Magyarország ne csak a teljes jogú Európai Unió tagságot érje el, hanem minél hamarabb teljesíteni tudja a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás feltételeit is? Egyrészt azért, mert az euro egyfajta gazdasági vasfüggönnyé válhat az EU-n belül, másrészt az euroblokkon belüliek jelentős előnyökre tehetnek szert a kivülmaradókkal szemben, pl. többek között az alacsony kamatok miatt, amelyek ösztönözni fogják a beruházásokat, alacsonyabbak lehetnek a költségek és árak, zökkenőmentesebbé válhat az egységes piac működése, megszűnnek a tranzakciós költségek, stb. A munkaerő szabad áramlása valószínűleg nem válik azonnal elérhetővé Magyarország számára a csatlakozás

időpontjában. Ugyanakkor a 2015-ig szóló korlátozás, amely helyenként elhangzott az utóbbi időben elfogadhatatlan. Véleményem szerint az egy csapásra megvalósuló teljes mobilitás Magyarországnak sem érdeke. Ugyanis a jelenlegi óriási jövedelem-differenciák miatt a magasan kvalifikált munkaerő áramlana ki az országból, ami nagy veszteséget idézne elő a szellemi tőkében, ugyanakkor nem csökkentené számottevően a munkanélküliséget, mivel a munkanélküliek legnagyobb része alacsony képzettségű vagy szakképzetlen munkaerő. Egyes EU tagországokban pedig nagy a félelem attól, hogy ennek a szabadságnak a biztosítása az új tagok számára tovább fokozná az amúgy is súlyos foglalkoztatási gondokat, amelyek racionális kezelésére a luxemburgi csúcstalálkozó sem tudott semmit mondani. A regionális és strukturális fejlesztés szintén nagyon fontos szegmense Magyarország teljes jogú EU tagságra való felkészülésének. Az

Európai Unió első kibővülése hozta létre a regionális alapot, míg a második kibővülés teremtette meg a strukturális alapot. Ez utóbbi r évén már nemcsak a kevésbé fejlett országok, hanem a fejlettebb országok kevésbé fejlett régiói is hozzájuthattak az Európai Unió központi forrásaiból folyósított pénzügyi támogatáshoz. Ez azt eredményezte, hogy jelenleg az EU teljes területének 52%-a számít támogatásra jogosult területnek és ennek megfelelően részesednek a támogatásokból. A közösségi támogatási elvek hat célt határoznak meg: 1.cél: Segíteni a fejlődésben elmaradott területeket 2.cél: Újraéleszteni azokat a régiókat, amelyeket a pusztuló iparágak súlyosan érintettek. 3. cél: Küzdelem a tartós munkanélküliség ellen 4. cél: A fiatalok munkapiaci integrálása 5. cél: A mezőgazdasági struktúrák átalakítása, egyes vidéki mezőgazdasági területek fejlesztése, a népességmegtartó képesség

erősítése. 24 6. cél: A sarkkörön túli területek fejlesztése A hatodik cél kivételével ránk minden cél alkalmazható. Bőségesen rendelkezünk elmaradott területekkel és pusztuló iparágak által sújtott területekkel. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére tipikusan ráillik az 5 cél, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét súlyosan érintették a pusztuló iparágak, mint sok más területét az országnak. Sok olyan terülte van hazánknak, ahol az alapinfrastruktúra is hiá nyzik. Úthálózat, csatornarendszer, telekommunikációs rendszer, amelyek nélkül bármiféle fejlesztés elképzelhetetlen. Ebben a vonatkozásban is sokat tanulhatunk Ausztriától, amely nálunk jóval fejlettebb, ennek ellenére területének kb. 70%-át sikerült besoroltatni a különböző szempontokból elmaradott területek közé, és így jelentős EU fejlesztési forrásokhoz juttatni. Ehhez azonban az érintett területek önkormányzatait már most el kellene kezdeni felkészíteni

arra, hogy hogyan kell pályázni ezekre az EU alapokra. Aki készített már ilyen pályázatokat jól tudja, hogy egy dörzsölt pályázónak is nem kevés munkát és gyötrődést jelent egy ilyen EU pályázat elkészítése. A pályázat elkészítése során nagy gondot kell fordítani az "Európai Dimenzió" kidomborítására. Az "Európai Dimenzió" az Európai Unió gyakorlatában különösen az utóbbi időben gyakran használt fogalom. Azokat a sajátosságokat, tényeket jelenti, amelyek az Európai Unióban eltérőek, másként jelentkeznek, mint a világ többi r észén és ugyanakkor az Európai Unió egészére, vagy legalább is a tagországok jelentős részére érvényesek. Fontos megtanítanunk ezt a fogalmat, mert az EU sok pályázatánál alapfeltétel az, hogy a pályázat olyan feladat megoldására irányuljon, amelynek "európai dimenziója van". Ugyanakkor mozgósítani kell a belső erőforrásokat is, mivel a

kofinanszírozás fontos feltétele az Európai Unió strukturális alapjaihoz való hozzájutásnak. A humán szféra felkészítése az Európai Unióhoz való csatlakozásra A humán szféra felkészítésében késésben vagyunk. Az egész magyar társadalom megismertetése a csatlakozási folyamat feladataival rendkívül fontos. A legutóbbi közvélemény-kutatások tapasztalatai is fantasztikus tájékozatlanságot tükröznek az Európai Uniót illetően, ezért az összes kommunikációs csatornán keresztül és az oktatás minden szintjén továbbítani kell az EU-ra vonatkozó ismereteket. Természetesen ennek során őszintén kell beszélni azokról a terhekről is, amit a csatlakozás az ország számára jelent. Eddig erről igen kevés szó esett. A korábbi kibővüléseknél a tagjelölt országok már a társulási időszakban hatalmas összegű támogatásokhoz jutottak. Ez most hiányzik A mi társulási szerződésünkből valahogy kifelejtették a pénzügyi

fejezetet. Az EU 25 támogatásokhoz csak úgy tudunk hozzájutni, ha a belső erőforrásainkat is mozgósítjuk, ennek viszont határt szab az ország teherbíró képessége. A Budapesti Műszaki Egyetem előtt is nagy feladatok állnak a humán szféra felkészítése terén. Ezért vettünk részt az Európa Tanulmányok Központ létrehozását célzó országos pályázaton, amit a zsüri bár igen színvonalasnak tartott, mégis elutasított egy olyan ostoba indoklással, hogy a műszaki kérdések nem explicite, hanem csak közvetve tartoznak a gazdasági integrációhoz. Mondanom sem kell, hogy aki egy ilyen indoklást leírt, annak halvány fogalma sincs az integrációs folyamat tartalmáról. Ugyanis szerintünk a reálszférában végbemenő integrációs folyamatok legalább annyira fontosak, mint a szervezeti, intézményi, jogi szférában megvalósulók, hiszen az előbbiek adják a tartalmát, értelmét az utóbbiaknak. Az elutasítás ellenére sem mondott le

egyetemünk arról, hogy létrehozza az Európai Műszaki Integrációs Egyesülést. Egyetemünk jelentős szellemi kapacitással rendelkezik mind a témakörrel kapcsolatos oktatás, mind pedig a tudományos kutatás terén. Oktatóink közül jelenleg is sokan dolgoznak a legkülönbözőbb szakmai bizottságokban, amelyek konkrét feladata az Európai Unióba való belépésünkkel összefüggő tudományos- műszaki feladatok megoldása. Egyetemünkön eddig is folyt az Európai Unióval összefüggő ismertek oktatása a legkülönbözőbb műszaki, gazdasági és társadalomtudományi területeken. Az Európai Műszaki Integrációs Egyesülés létrehozása kiszélesíti és elmélyíti az e téren eddig végzett oktató és tudományos munkát és hatékonyan járulhat hozzá a csatlakozásra való felkészülés négy fő iránya közül az emberi erőforrás fejlesztéséhez, amennyiben tömegesen bocsáthat ki olyan mérnököket, akik a magas színvonalú műszaki és

természettudományos felkészültség mellett jól ismerik az Európai Unió intézményrendszerét, működési mechanizmusát, az adott műszaki-technológiai területeken az EU direktíváit, szabványait, minőségbiztosítási rendszerét, környezettechnikai és gazdálkodási normatíváit, a regionális fejlesztéssel összefüggő műszaki-gazdasági-társadalompolitikai követelményeket és elvárásokat. Az Európai Műszaki Integrációs Egyesülés célja az EU-val kapcsolatos általános, és a mérnöki tevékenységre vonatkozó specifikus ismeretanyag oktatásának és kutatásának fejlesztése. Olyan mérnökök képzése, akik specifikus EU szakértelemmel rendelkeznek. Ennek érdekében továbbfejlesztjük a jelenlegi képzési programokat, új tantárgyakat, tantárgycsoportokat vezetünk be, elindítunk a posztgraduális képzésben egy európai integrációs szakmérnöki szakot. Új projecteket indítunk a doktorandusz képzésben és az oktatók tudományos

kutató munkájában. A képzésen és továbbképzésen túlmenően az Egyesülés kutatási és dokumentációs szolgáltatást fog nyújtani az európai integrációval összefüggő általános és műszaki kérdéskörökben. Az oktatási tevékenységbe be kívánjuk kapcsolni a Budapesti Műszaki Egyetemen működő korszerű távoktatási központot is. A 26 Európai Műszaki Integrációs Egyesüléshez csatlakozhat minden olyan magyar felsőoktatási intézmény, amely a műszaki szakemberek felkészítését fontosnak tartja és egyetért az Egyesülés célkitűzéseivel. Az Európai Unió kibővítése Ha valamennyi tagország, amelyek aláírták a társulási szerződést, csatlakoznának az Európai Unióhoz, annak népessége mintegy 30%-kal nőne. Ugyanakkor az új jövevények az EU átlag vásárlóerejének csak mintegy negyedét képviselik. Foglalkoztatott népességüknek 20%-a dolgozik a mezőgazdaságban, szemben az Európai Unió 6%-os arányával. Az EU

mezőgazdasági területe mintegy 40%-kal nőne. Több szegény ember több kedvezményezettet jelentene abban a kategóriában, amely azok számár teszi elérhetővé ezeket az alapokat, amelyeknél az egy főre jutó GDP kevesebb, mint az EU átlagának. Ennek a szintnek az eléréséhez a legtöbb szóban forgó országban becslések szerint kb. 20 évre lenne szükség Több mezőgazdaságban dolgozó több támogatást igényel a mezőgazdasági közös alapból(CAP). Mivel a CAP-mint erre már utaltammintegy felét viszi el az EU jelenlegi költségvetésének, a strukturális alapok pedig további mintegy 30%-át, azok az országok, amelyek többet tesznek be az EU költségvetésébe, mint amennyit visszakapnak, vagyis a nettó befizetők, nevezetesen Németország, Nagy Britannia, Hollandia és Franciaország, aggódnak. Más okokból, de ugyancsak aggódnak a kedvezményezettek Ugyanis az új, szegényebb tagok csökkenteni fogják az EU átlagát az egy főre jutó GDP

tekintetében és így kiszoríthatnak néhány jelenleg kedvezményezett régiót. Olaszország pl attól fél, hogy az új jövevények miatt Puglia tartomány és Szardínia szigete kieshetnek a támogatott területek közöl, ami katasztrofális lenne, amelyek majdnem csak a turizmusból és az EU támogatásból élnek. Hasonlóan a "kohéziós"országok, Spanyolország, Portugália, Írország, Görögország kijelentették, hogy egy ECU-ről sem hajlandók lemondani az új jövevények javára a strukturális alapokból való részesedésükből. Németország, amely az EU keleti kibővítését mindig is támogatta, most követeli a költségvetési terhek újraelosztását és a német befizetés lényeges csökkentését. Ezt azzal indokolják, hogy Németország a nettó költségvetési befizetéseknek mintegy felét teljesíti, miközben az EU GDP-jéből való részesedése mindössze 25%. Számításaik szerint az elmúlt öt évben Németország 13 milliárd

márkával többet fizetett be az EU költségvetésébe, mint amit arányosan kellett volna. A német újraegyesítés eredményeként Németország az egy főre jutó GDP tekintetében az EU középmezőnyébe eset vissza, miközben a jóval gazdagabb Dániánál vagy Luxemburgnál nagyobb terheket visel. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy a kibővítés aritmetikájától az Európai Unió gazdag és szegény 27 országai egyaránt félnek. Becslések szerint, ha változatlanul hagynák az EU jelenlegi támogatási rendszerét, a kibővítés mintegy 60%-kal növelné meg az EU költségvetését, ami egyszerűen elviselhetetlen és keresztülvihetetlen lenne. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy az új tagországok kevésbé nagyvonalú támogatásban fognak részesülni az EU részéről, mint a jelenlegi szegényebb tagországai a csatlakozásuk idején. V. A külkereskedelmi ügyletek típusai és fő jellemző vonásai Az ügylet két vagy több f él egybehangzó

nyilatkozata, amely jogokat és kötelezettségeket teremt, jogokat és kötelezettségeket m egváltoztat vagy megyszüntet. A külkereskedelmi-külgazdasági ügyletek három fő típusát különböztetjük meg: 1. Áruügyletek 2. Szolgáltatási ügyletek 3. Anyagi értékeket képviselő jogok értékesítése 1. Áruügyletek Egyszerű áruügyletek (tradicionális export-import) Különleges áruügyletek Különleges áruügyletek Viszonteladási ügyletek Tranzakciós ügyletek Taktikai ügyletek Kapcsolt Leasing Vállalkozási ügyletek ügyletek ügyletek Viszonteladási ügyletek Reexport ügyletek -haszon üzlet; (fedezett, fedezetlen) -választékbővítő; -fuvarköltség megtakarító; -kereskedelempolitikai Switch ügyletek kliring hátterű reexpor ügyletek -bemeneteli(aller); -köjöveteli(retour); -körswitch; Tranzit ügyletek Ilyen ügyletekre az országok közötti rendezetlen politikai, diplomáciai viszonyok vagy kereskedelem28 politikai

akadályok miatt kerülhet sor. Tranzakciós és taktikai ügyletek -lecsrélés; -feldolgozás; -taktikai vásárlás és eladás; Fő jellemzői: Kapcsolt ügyletek -barter; -kompenzáció; -adresszáció; -viszontvásárlás; -visszavásárlás; -offset; Kompenzáció - a két szállításra egy szerződést kötnek, a két áru értékét pénzben mérik és számlázzák; - a szállításokat általában kifizetik, ami lehet klíringelszámolás vagy hazai pénzben való fizetés; - a két kapcsolt áru egymástól független, közöttük nincs technológiai kapcsolat; - az ellenvásárlás transzferálható, reexportálható; - a szállítások nem egyidejűek, de rendszerint három éven belül lebonyolódnak. A kompenzáció lehet: részleges vagy teljes kompenzáció. Viszontvásárlás A kompenzáció fejlettebb formája. Fő jellemzői: - a két összekapcsolt árura két külön szerződést kötnek; - a két áru technológiailag itt is független egymástól; - a

számlázás azonos valutában történik és minden egyes szállítást kifizetnek; - az eredeti szállító viszontvásárlási kötelezettségét más cég is átvállalhatja; - itt sem törekednek a forgalom évenkénti kiegyensúlyozására, a két szállítás között akár négy-öt év is eltelhet. Adresszáció Olyan kompenzációs ügylet, ahol az árum ozgást pénzmozgás is követi, tehát vonatkoztatható a modern kompenzációs ügyletekre és a viszontvásárlásra is. Visszavásárlás 29 Gép, berendezés vagy komplett üzem értékesítését jelenti, a gépen, berendezésen vagy üzembe gyártott termékek visszavásárlási kötelezettségével. Offset A repülőgép-, haditechnikai és űripar ellenügyleteit jelenti. Fő jellemzője, hogy általában beruházási együttműködés is kapcsolódik hozzá. Leasing ügyletek Operatív leasing -a bérleti idő rövid; -a gép, berendezés élettartama alatt több bérlőnek is bérbeadható; -a gép,

berendezés a bérleti idő lejártával visszakerül a bérbe adó tulajdonába; -a javítás, karbantartás költségei a bérbe adót terhelik Finaszírozási leasing Sale and lease back típusú ügyletek - a bérleti idő hosszabb, Eladják egy vállalat gépeit, - a bérleti idő lejártával berendezéseit egy leasingelő a gép, berendezés a cégnek, de mindjárt vissza is bérlő tulajdonába leasingelik. Ezt a módszert a kerül; vállalatok átmeneti likvidítási - a javítás, karbantartás problémáinak leküzdésére költségei a bérlő terhelik. szokták alkalmazni Vállalkozási ügyletek Bérmunka Kooperáció Exportfővállalkozás 2. Szolgáltatási ügyletek Logisztikai szolgáltatások -fuvarozás; Marketing szolgáltatások -képviselet; Management szolgáltatások -szervezés; 30 -raktározás; -szállítmányozás; -minőségvizsgálat,stb. -propaganda; -reklám; -piackutatás,stb. -tanácsadás, -szakértés; -betanítás; -tervezés;

-művezetés,stb. 3.Anyagi értékeket képviselő jogok értékesítése Licencia, knoe-how, márka, védjegy, stb. értékesítése Franchising (szolgáltatás licencia) VI. A külkereskedelmi ügyletek előkészítése Ajánlati tevékenység és alku Tárgyalásstratégiai modellek A külkereskedelmi ügylet három szakaszra bontható: - elő kell készíteni; - szerződést kell kötni; - a megkötött szerződést teljesíteni kell. Az ügylet sikere jelentős mértékben az előkészítésen múlik. Egy precíz, szakszerű előkészítés jelentősen megkönnyíti a szerződés megkötését és annak teljesítését. Az ügylet-előkészítés tennivalói A külkereskedelmi ügyletkötés folyamata az eladó és a vevő erejének, felkészültségének kölcsönös megmérettetése. A sikeres üzletkötéshez külkereskedelmi szaktudás, vállalkozókészség, rátermettség, naprakész piaci információk szükségesek. 1. Ajánlatkérés, az ajánlatok értékelése Az

ajánlatkérés a potenciális vevő érdeklődése a potenciális eladók szállítási lehetőségeiről, üzleti kondícióiról. Ajánlatot kérhet azonban a versenytárs is, aki így 31 akarja megtudni a konkurens partner termékének műszaki paramétereit és kereskedelmi kondícióit. A nemzetközi gyakorlatban az ajánlatkérés nincs f ormaságokhoz kötve. Ajánlatot lehet kérni kereskedelm i levélben, telefonon, telefaxon, E-mailen, illetve személyes tárgyalásokon. Ajánlatkérésnek nem zetközileg is szabály ozott formája a tenderkiírás. Napjaink nemzetközi kereskedelmében néhány stratégiai jel legű terméktől eltekintve a vevők vannak erősebb alkupozícióban. Ezért a vevő nemcsak válogathat az ajánlatok között, hanem válogatni kell. Komoly üzletember egyetlen eladói ajánlat alapján soha nem hoz vásárlási döntéseket. A vásárlási döntési f olyamat első lépése az ajánlatkérés. Ezt követi a beérkezett ajánlatok

értékelése, összehasonlítása, ellenajánlatok készítése. Az értékelés kom plex jellegű, átfogja a műszaki és kereskedelmi feltételeket egyaránt. 2. Ajánlatadás A külkereskedelmi ügylet-előkészítés szakaszában az ajánlattevő és az ajánlat címzettje többször is szerepet cserélnek, mivel az eladói ajánlatot általában a vevő ellenajánlata követi. Az ajánlatadással összefüggésben három kérdéskört kell kiemelni: - az ajánlati kötöttséget; - az ajánlat tartalmát; - néhány formai kérdést. A nemzetközi kereskedelmi gyakorlat számára az ajánlati kötöttség kérdéseit a Bécsi Egyezmény∗ szabályozza. Az ajánlati kötöttség szerint az ajánlatoknak három fajtája van: -kötelező ajánlat a szóbanállási idő megjelölésével; -kötelező ajánlat a szóbanállási idő megjelölése nélkül; -kötelezettség nélküli ajánlat. A külkereskedelmi gyakorlatban -amennyiben a szóbanállási idő nincs feltüntetve -az

ajánlatot általában 10 -14 napig tekintik kötelező érvényűnek. A Bécsi Egyezmény szerint az ajánlat akkor válik hatályossá, ha a címzetthez megérkezett. Még a visszavonhatatlan ajánlatot is vissza lehet vonni, ha az erről szóló nyilatkozat az ajánlatot megelőzően, vagy azzal egyidőben érkezik meg a címzetthez. Az ajánlatot azonban az Egyezmény szerint nem lehet visszavonni: -ha akár az elfogadására vonatkozó meghatározott határidő megállapításával, akár más módon utal arra, hogy visszavonhatatlan; -ha az ajánlat címzettje ésszerűen bízhatott abban, hogy az ajánlat visszavonhatatlan, és az ajánlatba bízva járt el; ∗ Az Egyesült Nemzeteknek az áruk és szolgáltatások nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló egyezmény, amely 1980-ban jött létre, 1988-ban lépett életbe és Magyarország az 1 987 évi 20. törvényerejü rendelettel ratifikálta. 32 Az ajánlat m ég ha visszavonhatatlan is, hatály át veszti,

amikor annak visszautasítása az ajánlattevőhöz megérkezik. Elfogadásnak minősül az ajánlat címzettjének ilyen tartalmú nyilatkozata, vagy az elfogadásra utaló m agatartása. A hallgatás nem jelent beleegyezést! Az ajánlatra adott és elfogadásra utaló válasz, ha kiegészítéseket, korlátozásokat, vagy egyéb módosításokat tartalmaz, az ajánlat visszautasítását jelenti és ellenajánlatnak minősül. Az ügylet-előkészítés folyamatában is szokták alkalmazni az opciót. Ennek tartalma ebben az esetben az, hogy az ajánlattevő kötelezettséget vállal arra, hogy az árut a megjelölt időpontig a vevő rendelkezésére tartja. Tartalmi oldalról egy ajánlat akkor lehet sikeres, ha megközelíti a potenciális vevő üzleti elképzeléseit. Ha attól nagyon távol esik, akkor nem fog időt és energiát fordítani arra, hogy az ajánlattal komolyan foglakozzon. Az ajánlati feltételek köre egy jól előkészített ajánlatnál lényegében

megegyezik a szerződési feltételekkel, így a címzett beleegyező válasza alapján a szerződés létre is jön. A legfontosabb ajánlati feltételek: -az áru mennyiségének pontos meghatározása; ∗∗ -az áru minőségének pontos meghatározása; -az ár meghatározása; -a fizetés módja; -a fuvarparíitás megjelölése; -a szállítási határidő; -a csomagolás módja; -az eladó által ajánlott műszaki vevőszolgálati tevékenység,stb. Az ajánlat, mint erre korábban utalás történt, a nem zetközi gyakorlatban nincs formaságokhoz kötve, mégis van néhány formai kérdés, am it az ajánlati tevékeny ség során célszerű tekintetbe venni. A külkereskedelmi kultúrához hozzátartozik, hogy az ajánlatot nem illik válasz nélkül hagyni. Íratlan szabály, hogy az ajánlatra azon a módon kell válaszolni, amilyen formában érkezett. Fontos formai kérdés az ajánlatadás nyelve. Ajánlatot mindig az adott országban érvényes üzleti nyelven kell

adni 3. Az alku és a személyes eladás Az alku az ügy let-előkészítés egyik legfontosabb szakasza, ugyanis ebben a szakaszban derül ki, hogy mi a vevő véleménye az eladóról és termékéről, valamint az általa kínált üzleti kondíciókról. Az üzletember személyisége egyik legfontosabb munkaeszköze, amelyet éppúgy ismernie és használnia kell, mint a szűkebb értelemben vett szakmai ismereteit. Az üzletember tevékenységének meghatározó része - egyes felmérések szerint m integy ∗∗ A nemzetközi üzleti kultúrához hozzátartozik, hogy az áru mennyiségét a nemzetközi mértékegység mellett az adott országban szokásos mértékegységben is illik megadni. 33 90%-a - a kommunikáció. Az üzleti m unkával kapcsolatos kom munikáció három dimenzióban jelenik meg: -érzelmi dimenzióban: a jó üzletkötő képes arra, hogy tárgyaló partnere szimpátiáját mindjárt a tárgyalás kezdetén megszerezze és azt a tárgyalás egész

folyamatában megőrizze; -értelmi dimenzióban: a tárgyaló partnert racionális érvekkel kell meggyőznie, ehhez a kommunikációs ismereteket túl az eladni kívánt termék alapos ismerete is szükséges, mert a vevő pusztán alapján soha nem vásárol; -akarati dimenzióban: a legszimpatikusabb, a szakmailag jól felkészült üzletkötő sem lesz sikeres, ha eladásra ösztönző hajtóerővel nem rendelkezik, ha mindennemű agresszivitás, rámenősség hiányzik belőle. Az ilyen típusú ember nem való erre a pályára. Természetesen sok tárgyalástaktikai lépést meg lehet tanulni. Így pl: -az üzleti tárgyalás időpontját lehetőleg ne kerek órára tűzzük ki; -az első kapcsolatfelvételnél tartsunk kellő távolságot, várjuk meg, hogy partnerünk közeledje felénk; -a tárgyaló asztalnál ne a partnerrel szemben, hanem mellette foglaljunk helyet; -tárgyalási stílusunk soha ne legyen bratyizó, lekezelő jellegű; -kérdésfeltevéseink legyenek

célzatosak, szuggestívek; -visszakérdezéskor gyakran ismételjük tárgyalópartnerűnk nevét; -kínáljunk alternatívákat partnerünk számára; -a sikertelen üzleti tárgyalás után is lehetőleg úgy távozzunk, hogy ne üljön ki arcunkra a csalódottság érzése. A tárgyalástaktikák alkalmazásánál mindig arra kell vigy ázni, hogy azok egy meghatározott tárgyalási stratégia m egvalósításának eszközei legy enek. Egy adott taktika jó vagy rossz volta mindig a tárgyalási folyamatban derül ki és a művészet az, hogy az üzletkötő menet közben tudjon váltani, ha egy taktika rossznak bizonyul. A tárgyalási stratégia kiválasztásánál meg kell határozni: -a tárgyalás várható eredményét: elvi megállapodás, konkrét, részletes megegyezés, írásos, vagy szóbeli megállapodás, stb.; -a prioritási sorrendet; -a tárgyalás területét, témáját, keretét, -azt, hogy mi az előnyösebb: kezdeményezni, befolyásolni, várakozó

álláspontra helyezkedni; -a rendelkezésre álló időt: gyors megegyezést akarunk elérni, vagy időhúzó taktikát követünk; -a még elfogadható kockázati szintet; -a stratégia stílusát: offenzív vagy defenzív. 34 A gyakorlatban kialakultak különböző tárgyalásstratégiai modellek, amelyek közül az egyik legrégebben alkalmazott módszer az AIDA. Ez a tárgyalás folyamatát négy szakaszra osztja: - Attention(A): a vevő figyelmének felkeltése; - Interest(I): a vevő érdeklődésének felkeltése; - Desire(D): a vevő vásárlási óhajának felkeltése; - Action(A): a vevő cslekvésre bírása. Az AIDA módszer továbbfejlesztett változata a DIPADA módszer, amely a tárgyalás folyamatát hat szakaszra bontja: - Definition(D): meghatározás; - Identification(I): azonosítás; - Proving(P): bizonyítás; - Acceptation(A): elfogadás; - Desire(D): óhaj - Action(A): akció VII. A Külkereskedelmi szerződés megkötése A szerződéskötés az ügylet

jellegétől és a partnerkapcsolatok milyenségétől függően lehet rutinmunka és lehet hosszú és összetett tevékenységsorozat. Exportfővállalkozásoknál, rendszerexportnál, bonyolultabb gépeknél, berendezéseknél a végleges szerződést sok száz oldalas, többször módosuló előszerződések, szerződéstervezetek előzik meg. Ilyen esetekben különösen indokolt külkereskedelemhez értó jogász igénybe vétele. 1.A szerződéskötés hatósági engedélyezése A világ számos országában a külkereskedelmi szerződés megkötéséhez különböző hatósági engedélyek szükségesek. Ezeket az engedélyeket három csoportba lehet sorolni: 35 - magának a külkereskedelmi tevékenység folytatásának engedélyezése; - a különböző devizaműveletekhez szükséges engedélyek; - a konkrét ügyletkötésre vonatkozó export-import engedélyek Magyarországon a külkereskedelmi tevékenység folytatása 1991 óta alany i állampolgári jog. A

vállalkozásoknak csupán anny i kötelezettségük van, hogy bankjuknál az első külföldre szóló fizetési megbízásuk átadásakor be kell m utatniuk cégbírósági bejegyzésüket, illetve vállalkozói igazolványukat. Vannak azonban olyan termékek, amelyekre vonatkozóan a külkereskedelmi tevékenység - beleértve a képviseletet is - csak a külkereskedelm i hatóság, jelen esetben az Ipari, Kereskedelmi és Idegenf orgalmi Minisztérium engedélyével lehetséges. Ilyenek pl: - a nemesfémek; - a haditechnika; - az energiahordozók; - a környezetre és az egészségre veszélyes anyagok; - kábítószerek tiltott gyártásához használt egyes vegyi anyagok; - egyes hulladék anyagok és használt termékek; - radioaktív és nukleáris anyagok; - humán gyógyszerek; - ipari robbanóanyagok és tűzijáték anyag; - polgári használatra engedélyezett lőfegyverek; - biztonsági papír, stb. Pl. a biztonsági papírral kapcsolatos külkereskedelmi

tevékenységiengedélykérelemhez csatolni kell a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyelet és az Országos Rendőr-főkapitányság véleményét is. Az említett kivételek teljes listáját a 112/1990(XII.23) kormányrendelet és az ezt módosító 221/1997(XII8) kormányrendelet 2. sz melléklete tartalmazza A világ sok országában a külkereskedelm i tevékenység folytatásához devizahatósági engedélyek beszerzésér is szükség van. Magyarországon a folyó külkereskedelmi műveletekhez 1968 január 1. óta nem kell devizahatósági engedély A tőkeműveletekhez azonban kell. a devizahatóság szerepét a Magyar Nemzeti Bank tölti be. A világ szám os országában a konkrét export -import ügyletek is engedélykötelesek. Magyarországon a külkereskedelem nagymértékben liberalizált Az exportnak mintegy 70%-a, az importnak mintegy 90%-a nem engedély-köteles. A 221/1997. (XII8) sz kormányrendelet 1a) számú melléklete vámtarifa szám

szerint sorolja fel azokat a termékeket, amelyek az 1998. évi exportban f orgalmi engedély-kötelesek voltak. Az 1c) melléklet tartalmazza vámtarifaszám nélküli felsorolásban azokat a term ékeket, amelyek termékbesorolástól függetlenül mind az 36 exportban, mind az im portban engedélykötelesek. A hivatkozott kormányrendelet ezeket engedélyköteles ügyleteknek nevezi. Ebbe a körbe az alábbi áruk tartoznak: - a környezetvédelmi hatóságok engedélye alapján belföldön újrahasznosítható hulladékok behozatala; - vadon élő állat- és növényfajok, ezen állatok és növények részének és származékának kivitele és behozatala; - titkosszolgálati eszközök, a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök kivitele és behozatala; - haditechnikai termékek: katonai és más fegyveres szerveknél használatos szervetlen anyagok, szerves vegyi anyagok, gyógyszeripari termékek, műanyagok, gumiáruk, textiltermékek, fejfedő, atomreaktorok,

kazánok, gépek, elektromos gépek, és elektromos felszerelések, járművek, harckocsi, légi járművek, hajó, csónak, optikai , fényképészeti, orvosi, sebészeti műszerek és készülékek, órák, valamint a felsorolt termékek alkatrészei; - higany szerves és szervetlen vegyületei. Engedélyköteles ügyletek továbbá: - a vállalakozási szerződések exportja és importja; - a Magyar Köztársaság korábban képződött hitel- és szaldóköveteléseinek törlesztését szolgáló áruszállítások; - az USA-val és Kanadával érvényben lévő textil-megállapodások mennyiségi korlátozás alá eső termékköreinek exportját biztosító kvótákra igények az IKIM-hez külön pályázati felhívás alapján nyújthatók be; - a sztratoszféra ózonrétegének védelméről szóló nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó vegyi anyagok és keverékek exportja és importja; - kábítószerek tiltott gyártásához használ egyes vegyi anyagok sóinak és

más vegyületeinek kivitele és behozatala; - mindazon termékek reexportja, amelyek az 1.a) és az 1c) melléletekben szerepelnek. Engedélyköteles ügyletek továbbá a titkosszolgálati eszközökhöz, a haditechnikai eszközökhöz és a sztratoszf éra ózonrétegére veszélyes anyagokhoz kapcsolódó technológiák és szolgáltatások, a kábítószerek gy ártásához használt vegyi anyagokhoz, polgári felhasználású fegyverekhez, lőszerekhez, azok alkatrészeihez, részegységeihez, az ipari robbanóanyagokhoz és tűzijáték anyagokhoz kapcsolódó anyagi értékeket képviselő jogok, tevékenységek kivitele és behozatala. A hivatkozott kormányrendelet szerint az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter a nem engedélyköteles áruk kivitelét és behozatalát is engedély -kötelessé teheti, illetve határozott vagy határozatlan időre felfüggesztheti, ha: 37 - az ország biztonsága indokolja; - nemzetközi egyezmények és szerződések,

amelyekhez Magyarország is csatlakozott ezt kötelezővé teszik; - a lakosság alapellátását súlyosan veszélyeztető helyzet alakul ki. Az ipari, kereskedelm i és idegenf orgalmi miniszter akkor is jogosult ilyen intézkedéseket hozni, ha valamely ország olyan jogszabályt alkot, vagy olyan gyakorlatot folytat, amely a Magyarországgal kötött megállapodással ellentétes vagy az országra sérelmes, és a vita rendezését szolgáló tárgy alások nem vezetnek eredményre. Ha ezek az intézkedések a mezőgazdasággal kapcsolatosak, akkor a földművelésügyi miniszter jogosult ezeket az intézkedéseket m egtenni, de m indenképpen egyeztetnie kell az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel. 2. A szerződéskötés jogi vonatkozásai A külkereskedelmi szerződésben mindenképpen tisztázni kell két fontos jogi kérdést: - az irányadó jogot; - az illetékes bíróságot. Mindig az a partner kerül előnyösebb helyzetbe, akinek a saját jogrendszerét

sikerül irányadó jogként elfogadtatni. Ha a f elek ebben nem tudnak m egegyezni, akkor egy harmadik ország j ogrendszerét fogadják el irányadó jogként. Ilyen esetekben távolról sem mindegy, hogy eladói vagy vevői minőségben melyik harmadik ország jogrendszerét választjuk. Az illetékes bíróság megjelölése azt a célt szolgája, hogy ha a f elek között vita támad, akkor elve szerepeljen már a szerződésben ,hogy a vitás kérdések rendezésére mely bírósághoz kell fordulni. 3. A szerződés formái A külkereskedelemben a leggyakrabban előforduló szerződéskötési forma a kötelező eladói ajánlat és annak a vevő által történő visszaigazolása. Gyakoriak még az alábbi formák: - az eladó és a vevő által közösen megfogalmazott és aláírt szerződés; - a vevő rendelése és az eladó rendelés-visszaigazolása; - típusszerződések; - klauzula szerződések. VIII. Fizetési technikák a nemzetközi kereskedelemben 38 A

külkereskedelmi szerődésben tisztázandó egyik legfontosabb kérdés a fizetés módja. A fizetés módjának megválasztásánál mind a vevő, mind az eladó igyekszik elkerülni a birtokon kívűl kerülés veszélyét. Ugyanakkor ellenérdekeltség is jelentkezik a partnerek között. Mint majd látni fogjuk vannak biztonságos és kevésbé biztonságos fizetési technikák, és hogy a f elek végülis m elyiket fogadják el, az m idig az alkufolyamatban dől el. 1. A váltó A fizetési technikák tárgyalását a váltóval kezdjük, mivel a váltó szinte minden fizetési technika velejárója. Népszerűségét és elterjedtségét a külkereskedelemben és külgazdasági tevékenységben az alábbiakkal magyarázhatjuk: - pénzkímélő; - hitelfedezeti eszköz; - biztonságát szgoru nemzeti váltótörvények és nemzetközi egyezmények szavatolják. A magyar váltójog a genf i nemzetközi váltó és csekkegy ezmény ratifikációján alapul. A váltónak három fő

típusát különböztetjük meg: - idegen váltó, amelyen a kibocsátó aláírásával felszóllítja a címzettet, hogy a lejáratkor a váltón megnevezett kedvezményezettnek fizessen egy meghatározott összeget; - saját váltó, amelyen a kibocsátó a saját nevében ígér fizetést a váltón megnevezett kedvezményezettnek; - saját rendeletre szóló idegen váltó, amelyen a kibocsátó arra szólitja fel a címzettet, hogy neki fizessen. A váltótörvény előírja a váltó törvényességi kellékeit. Ezek szerin az idegen váltónak az alábbi törvényességi kellékei vannak: - a kibocsátó aláírása; - a címzett megnevezése; - a kedvezményezett megnevezése; - a kiállítás helye és ideje(a hely elmaradhat); - a váltó szó a váltó szövegében; - a fizetés időpontja(ha ez hiányzik, akkor látra szóló váltóról van szó "sight draft", a kiállítás időpontjától számított egy éven belül be kell nyújtani fizetésre; - a fizetés

helye(ez is hiányozhat); 39 - meghatározott pénzösszeg fizetésére szóló felszólítás. A váltótörvény rendelkezik a váltó elfogadásáról. Idegen váltónál a kiállításkor a váltóadós a kibocsátó. A címzett csak akkor köteles fizetni ha aláírta a váltót.(Váltóelfogadás) Az elf ogadvány(elfogadott váltó) kif izetéséért a kibocsátó továbbra is felel. Az el nem fogadott váltó is érvényes! A saját rendeletre szóló idegen váltó, ahol a kibocsátó maga a kedvezményezett(külkereskedelmi ügyleteknél az eladó) továbbadása előtt célszerű a címzettel(külkereskedelmi ügyleteknél a vevő) elfogadtatni. A váltótörvény rendelkezik a váltókezességről is. A váltókezes szintén az első oldalon írja alá a váltót, ezáltal egy etemleges, sortartás nélküli kötelezettséget vállal a többi aláíróval együtt a váltó kifizetéséért. A váltótörvény szerint a váltó természeténél fogva (ipso iure) f

orgatható értékpapír, tehát továbbadh ató harmadik személynek, vagy leszámítoltatható a bankoknál. Ha nem akarják, hogy forgatható legyen, akkor negatív rendeleti záradékkal(not to order) kell ellátni. A bankok term észetesen nem ingyen, hanem a lejárati időpontig terjedő időszakra járó kamat levonásával számítolják le a váltót. Rendszerint visszkereseti jogot is kikötnek, am i azt jelenti, hogy visszakövetelik a kifizetett összeget, ha a lejárat időpontjában a váltóadós nem fizet. Végül, de nem utolsó sorban a váltótörvény rendelkezik a váltóköv etelés érvényesítéséről is. Lejáratkor a váltóbirtokos(aki lehet az eredeti kedvezményezett, az őt képviselő bank, vagy az utolsó forgatmányos) mutatja be a váltót a váltóadósnak(elfogadónak, kibocsátónak). Amennyiben a váltóadós nem fizet, a váltót közjegyzőnél meg kell óvatoltatni és erről a tényről a váltón szereplő valamennyi személyt értesíteni

kell. Közülük az indíthatja m eg a váltópert a váltóadós ellen, aki a váltókövetelést kifizette. 2. Az akkreditív Az akkreditív vagy okmányos meghitelezés a külkereskedelem ben az egy ik legtipikusabb fizetési forma. Széles körű használatát az magyarázza, hogy mind az eladónak, mind a vevőnek nagyfokú biztonságot nyújt. Minimálisra csökkenti a külkereskedelmi ügyletek fizetési kockázatát. Az eladó és a vevő számára egyaránt előnyös. Egyrészt az eladó biztos lehet abban, hogy ha akkreditív konform okmányokat nyújt be a banknak, a bank fizetni fog, tehát védi az eladót a birtokon kívül kerülés veszélyétől. Ugyanakkor a vevő is biztos lehet abban, hogy a bank csak akkor fizeti ki az eladónak az áru ellenértékét, ha az okmányokkal hitelt érdemlően igazolta, hogy a szerződés szerint teljesített, tehát a vevőt is védi a birtokon kívül kerülés veszélyétől. Az akkreditív lényege és alaptípusai 40 Az

akkreditívnél a bank kö zreműködésének különleges szerepe van. Itt ugyanis a bank nemcsak bizalmi kéz, nemcsak technikai lebony olítója a f izetésnek, hanem maga nevében is fizetést ígér. A bank kötelezettséget vállal az eladóval szemben, hogy az akkreditív nyitási szerződésben előírt okmányok időben történő bemutatása esetén: - azonnal fizet; - meghatározott későbbi időpontban fizet; - elfogadja és később kifizeti a rá címzett váltót; - megveszi az akkreditív keretében a vevőre vagy bármely más személyre címzett váltókat A bank a fizetési kötelezettségét az akkreditíves f izetésre rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével vállalja. Ez a f ormanyomtatvány az akkreditív(Documentary Credit, Letter of Credit, Commercial Letter of Credit). Az akkreditív ügylet az adásvételi szerződés alapján, annak fizetési feltételeivel összhangban jön létre. A m ár megnyílt akkreditív önálló - az adásvételi

szerződéstől független jogügylet. Ez azt jelenti, hogy az akkreditív ügylet résztvevői számára kizárólag az akkreditív előírásai a mérvadóak. Az akkreditívnek abból a sajátosságából adódóan, hogy az általa létrehozott jogviszonyok függetlenek az alapügylettől, az is következik, hogy az akkreditív ügylet formai ügylet. A bank csak akkor fizet, ha az eladó az akkreditív formai követelményeinek is eleget tett. Az okmányoknak betű szerint is meg kell egyezniük az akkreditív előírásaival. Az akkreditív több százéves tapasztalatait a párizsi székhelyű Nemzetközi Kereskedelmi Kamara(International Chamber of Commerce) gyűjtötte össze, rendszerezte, egységesítette és " Az okmányos meghitelezésre vonatkozó egységes szabályok" címen közzétette. Jelenleg az 1994 január 1-től érvényes módosítása(UCP 500) van forgalomban. Az akkreditív ügylet részvevői Az akkreditív minimum három szereplő részvételét

teszi szükségessé: - a vevő(a megbízó); - a vevő bankja(nyitó bank); - az eladó(az akkreditív kedvezményezettje). Az akkreditív ügyletbe rendszerint második bank is bekapcsolódik. Ez általában az eladó bankja. Az eladó,-akinek érdekei azt kívánják, hogy a saját bankja is bekapcsolódjék a fizetés lebonyolításába - kéri meg a vevőt, hogy bízza meg a nyitó bankot az eladó bankjának bevonásával. A nemzetközi szokvány(UCP 500) értelmében az akkreditívben közreműködő bankok jutalékát is a vevő fizeti, következésképpen az eladó bankja is köteles a vevő érdekeit képviselni. Mégis előnyös az eladónak saját bankjának közreműködése, pl. felhívja a figyelmét az akkreditív hiányosságaira, 41 tanácsokat ad a teljesíthetetlen feltételek módosítására vonatkozóan, stb. A nyitó bank felkérésére az eladó bankja többféle szerepkört tölthet be: - értesítő(avizáló bank); - igazoló(megerősítő-confirming)

bank; - teljesítő(paying) bank funkcióit. Az eladó kérésére a saját bankja megelőlegező(negóciáló) funkciót is betölthet, aminek a lényege, hogy megvásárolja az eladótól az akkreditív okmányokat és a továbbiak során mindent a saját nevében intéz. Az akkreditív technikai lebonyolítása Az okmányos meghitelezés főbb mozzanatai: - az akkreditív megnyitása (és igazolása); - a nyitási feltételek ellenőrzése; - az okmányok benyújtása, - az okmány-felülvizsgálat és teljesítés. A nyitó bank fizetési kötelezettségvállalásának jellege szerint a megnyitott akkreditív lehet visszavonható vagy visszavonhatatlan. A visszavonható akkreditív esetén a ny itó bank bárm ikor, egyoldalúan, az eladó hozzájárulása nélkül visszavonhatja fizetési ígéretét. Ezért kom oly üzletember visszavonható akkreditívvel nem köt szerződést, mivel ez semminemű biztonságot nem kínál számára. A szokvány(UCP 500) szerint minden

akkreditív visszavonható, ha nem szerepel rajta a "visszavonhatatlan - irrevocable" kifejezés. A visszavonhatatlan akkreditív csak az eladó és vevő közös megegyezése alapján szüntethető meg és feltételeinek bármilyen módosítása csak az eladó hozzájárulásával lehetséges. Az eladó bankjának fizetési kötelezettségvállalaása szerint az akkreditív igazolt(megerősített) és igazolatlan lehet. Az igazoló bank jogai és kötelezettségei megegyeznek a nyitó bank jogaival és kötelezettségeivel. Az eladónak alapvető érdeke, hogy a kézhez kapott akkreditívet haladéktalanul ellenőrizze, hogy még időben kiderüljön, hogy az akkreditív feltételei összhangban vannak-e az eladó által a szerződésben vállalat kötelezettségekkel. Az ellenőrzés főbb szempontjai: - szerepel-e az akkreditíven a visszavonhatatla-irrevocable - kifejezés; - az árumegnevezés, áruérték, a mennyiség, a szállítási határidő egyezik-e a

szerződésben vállalt kötelezettségekkel, - az akkreditívben foglalt szállítási határidő és az akkreditív lejárata közötti időkülönbség elegendő-e az okmányok beszerzésére és benyújtására; - összhangban van-e az okkreditív a szokvány előírásaoval? 42 Amennyiben a külkereskedelmi szerződés és az akkreditív között eltérések vannak, az eladónak haladéktalanul kérnie kell a vevőtől - és nem a nyitó banktól! - az akkreditív módosítását. A módosítás költségei is a vevőt terhelik Az igazolt akkreditív esetében a módosításhoz az igazoló bank hozzájárulása is szükséges. Az okmányok benyújtásánál az eladónak ügyelnie kell arra, hogy valamennyi okmány az előírt példányszámban, a megkívánt tartalommal, egymással és a szokvánnyal is összhangban legyen. Ellenkezőesetben fennáll a veszélye annak, hogy a bank nem fizet, ugyanis a bank csak akkreditív konf orm okmányok ellenében köteles fizetni. Az

eladónak a arra is kínosan ügyelnie kell, hogy az okmányokat a lejárati időn belül nyújtsa be. Ugyanis a késve benyújtott okmányokra a bank nem köteles fizetni Az okmány-felülvizsgálat a nyitó bank, vagy az általa felkért igazoló vagy teljesítő bank kötelessége. Az okmány-felülvizsgálat szempontjai: - időben történt-e az okmányok benyújtása; - valamennyi okmány együtt van-e az előírt példányszámban; - az okmányok egymással és a szokvánnyal összhangban vannak-e? Az okmány-felülvizsgálatot végző bank döntése az akkreditív ügylet valamennyi résztvevője számára kötelező. Ez azt jelenti, hogy ha pl az igazoló bank rendbelévőnek ítélte meg az okmányokat, ezt a vevőnek és a nyitó banknak is tudomásul kell venni, banki tévedésre hivatkozva a kifizetett pénz nem követelhető vissza. Az igazoló, vagy fizető bank fenntartással is átveheti az okmányokat Ilyenkor azok elfogadhatóságáról és az ellenérték

kifizethetőségéről a vevő rendelkezése alapján a nyitó bank dönt. Az akkreditív tartalma A legegyszerűbb akkreditívnek is tartalmaznia kell az alábbiakat: - a megbízó neve és telephelye; - a kedvezményezett neve; - a teljesítő bank megnevezése; - az akkreditív visszavonhatatlansága; - az akkreditív lejárata; - a szállítási határidő; - az áru megnevezése, a minőség meghatározása; - a mennyiség meghatározása; - az egységár; - a fizetés pénzneme; - a bemutatandó okmányok; - a részszállítások engedélyezése; 43 - az akkreditív átruházhatósága; - az akkreditív oszthatósága. 3. Az okmányos inkasszó Az okmányos inkasszó tulajdonképpen egy beszedési m egbízás, ahol az eladó megbízza a bakját, hogy a vevőtől szedje be azáru ellenértékét. Résztvevői: - a megbízó(az eladó), - a megbízott(a küldő bank); - a megbízás címzettje(a vevő, illetve szállítmányozó). A beszedési megbízást az adásvételi

szerződéssel összhangban az eladó kezdeményezi. A bekapcsolódó bank(bankok) költségeit is az eladó viseli Az okmányos inkasszó fajtái * Vinkulált okmányos inkasszó Lényege, hogy a vevő előbb kifizeti az áru ellenértékét és csak azután jut hozzá az áruhoz, illetve az áru feletti tulajdonjogot megtestesítő okmányokhoz. Három fő típusa alakult ki: - speditőr inkasszó; - indirekt bankinkasszó; . direkt bankinkasszó A speditőr ikasszó esetén az eladó az árut a külföldi szállítmányozó címére és rendelkezésére adja fel. Az áru megérkezik a külföldi szállítmányozóhoz, aki erről a vevőt értesíti, a vevő elmegy a bankba, kifizeti az áru ellenértékét és az erről szóló banki igazolást bemutatva megkapja az árut és az áru f eletti rendelkezési jogot megtestesítő okmáníokat. Az indirekt bankinkasszó esetén az eladó az árut a külföldi szállítmányozó címére és a külföldi ban rendelkezésére adja f el.

Az áru m egérkezik a szállítmányozóhoz, erről a vevő értesítést kap, a banknál kifizeti az áru ellenértékét és megkapja a banktól a áru feletti rendekezési jogot megtestesítő okmányokat és ezekkel kiváltja az árut a szállítmányozónál. A direkt bankinkasszó esetén az eladó az árut a külföldi bank cím ére és rendelkezésére adja fel. Ez csak kis terjedelmű és nagyértékü áruk kereskedelménél alkalmazható, mivel itt az árut a banknak kell tárolnia. * Sima, nyitott okmányos inkasszó 44 Az eladó az árut a közvetlenül a vevő címére és rendelkezésére adja fel. A vevő előbb átveszi az árut , a bank a beszedési megbízás értelmében csak azután szólitja fel a vevőt fizetésre. A vavő akkor kapja meg az okmányokat, ha fizetett, kivéve az áru kiváltásához szükséges okmányt, aminek egy példányát a vevő közvetlenül az eladótól kapja meg. A fizetés időpontja szerintaz okmányos inkasszónak két

alaptípusa van: - látra szóló okmányos inkasszó; - halasztott fozetésü okmányos inkasszó. A beszedési megbízás tartalma A beszedési megbízás rendelkezéseinek összhangban kell lennie a z adásvételi szerződéssel. A beszedési megbízásnak tartalmaznia kell: - a vevő nevét és címét; - a beszedvény összegét; - azt, hogy az okmányok fizetés vagy fizetési ígéret ellenében szolgáltathatók ki; - teljesíthet-e részfizetést a vevő, - mi történjék az áruval, ha a vevő nem fizet, - a váltó kifizetésének megtagadása esetén emeljen-e óvást a bank? 4. A céghitelnyújtás Különösen a termelőeszköz kereskedelemben, nagyértékü berendezéseknél általánosan elterjedt a céghitelnyújtás. A hitelnyújtás feltételei az üzleti tárgy alásokon az alku során alakulnak ki. A szerződő feleknek meg kell egyezniük: - a hitelnyújtás kezdeti időpontjában; - a hitel lejáratában, - a hitel összegében; - a hitel kamatában; - a hitel

fedezetében; - az előlegfizetés összegében és időpontjában. A céghiteleket a vállalatok általában refinaszíroztatják, ami bankköltségekkel jár, ezért az eladó általában a banki kam atoknál magasabb kamat mellett nyújtja a céghitelt. Ugyanakkor a kereskedelmi hitelnek a bankhitellel szembenelőnyei is vannak. Egyrészt nincs formaságokhoz kötve, másrészt olyan vevő is hozzájuthat, aki a banktól már nem kapna hitelt és autom atikusan igazodik az üzleti f orgalom mennyiségéhez. 45 Az exportcéghitelek r efinanszírozásának tipikus módja a váltóleszám ítolás, speciális formái a factiring és a forfait finanszírozás. IX. Fuvarparitás, áruszállítás Az INCOTERMS fuvarparitási klauzulái A fuvarparitás azt a földrajzi helyet jelöli a világtérképen, am eddig az áru szállításával kapcsolatos költségek és kockázatok az eladót terhelik és ahol ezek a költségek és kockázatok átszállnak a vevőre. A költségek és

kockázatok átszállásának hely e lehet egy földrajzi hely, de lehet két különböző földrajzi hely is. Ezen az alapon beszélünk egy pontos vagy kétpontos fuvarparitásról. A fuvarparitást a szerződő felek meghatározhatják részletes körülírással a külkereskedelmi szerződésben, de elegánsabb megoldás, ha ezt valamelyik INCOTERMS klauzulára hivatkozva teszik. Az INCOTERMS a párizsi székhelyű Nemzetközi Kereskedelmi Kamara(ICCInternational Chamber of Commerce) által m egfogalmazott, írásban rögzített, világszerte ismert és elfogadott szokványgyűjtemény, amelynek alkalmazása nem kötelező, illetve csak akkor válik kötelezővé, ha a felek belefoglalják a szerződésbe. Az INCOTERMS klauzulákat a nemzetközi kereskedelem fejlődése által támasztott igényekhez rendszeresen hozzáigazítják. Jelenleg az INCOTERMS 1990 klauzulái vannak érvényben Az INCOTERMS klauzulák a költség és kockázat átszállásának földrajzi helye mellett

egy sor más kérdést is megnyugtatóan rendez. Ezek az alábbiak: - az eladó áruszállítási kötelezettsége? - a vevő áruátvételi és fizetési kötelezettsége; - a felek értesítési kötelezettsége; - a fuvarozási szerződés megkötése, az árut kisérő okmányok beszerzése, stb. Egyes klauzulák arról is rendelkeznek, hogy kinek kell megkötnie a szállítmánybiztosítási szerződést és kinek kell lebonyolítani a beviteli vámeljárást és megfizetni a vámot. Az INCOTERMS 1990 négy csoportban 13 f uvarparitási klauzulát tartalmaz. Ezek az alábbiak: INCOTERMS csoportok * Fuvarozási mód E-csoport(a vevő jön az áruért) 46 EXW ex works. valamennyi fuvarozási módnál az eladó telephelyéről, üzeméből használható • F -csoport(az eladó útnak indítja az árut a vevő költségére) FCA free carrier. valamennyi fuvarozási módnál költségmentesen a fuvarozónak átadva használható FAS free alongside ship. tengeri és folyami

hajózásnál bérmentve a hajó oldalához használható FOB free on board. tenger és folyami hajózásnál bérmentve a hajón használható • C-csoport(eladó fizeti a főfuvarozás költségeit) • CFR cost and freight. tengeri és folyami hajózásnál költség és fuvardíj használható CIF cost, insurance and freight. tengeri és folyami hajózásnál költség, biztosítás és fuvardíj használható CPT carriage paid to. valamennyi fuvarozási módnál fuvarozás fizetve.ig használható CIP carriage and insurance paid to. valamennyi fuvarozási módnál fuvardíj és biztosítás fizetve.ig használható • D-csoport(az eladó házhoz viszi az árut) DAF delivered et frontier valamennyi fuvarozási módnál a határra szállítva használható DES delivered ex ship.(duty paid) tengeri és folyami hajózásnál hajóból szállítva.(vám fizetve) használható DEQ delivered ex quay.(duty paid) tengeri és folyami hajózásnál a rakparton átadva.(vám fizetve)

használható DDU delivered duty unpaid. valamennyi fuvarozási módnál vámolatlanul szállítva használható DDP delivered, dity paid valamennyi fuvarozási módnál elvámolva szállítva használható * * * = egypontos paritások = kétpontos paritások A fuvarparitás kiválasztása általában az eladó és a vevő közötti alku és erőviszonyok kérdése. A fuvarparitás közvetlen kapcsolatban van a külkereskedelmi árral: minél több költséget és kockázatot vállal magára az eladó, annál magasabb áron adja el az áruját és fordítva, minél több költség és kockázat hárul a vevőre, annál alacsonyabb árat hajlandó az áruért fizetni. A fuvarparitás kiválasztását motiváló főbb szempontok: 47 - a kialakult piaci szokások; - a hajótérpiac keresleti-kínálati viszonyai, - az egyes fuvarozókkal kialakított jó üzleti kapcsolatok; - az ügyletkötő felek fuvarozási, szállítmányozási ismeretei és felkészültségük az ilyen

típusú feledatok ellátására. Amennyiben a f elek fuvarparitásként valamelyik INCOTERMS klauzulát választották, ezt a következőképpen kell belefoglalni a külkereskedelmi szerződésbe: "FOB Hamburg INCOTERMS 1990". Amennyiben valamilyen eltérést akarnak a partnerek a klauzulától, ezt a következőképpen kell rögzíteni: "FOB Rijeka INCOTERMS 1990, azzal az eltéréssel, hogy az eladó köteles., a vevő köteles" Tételesen f el kell sorolni, hogy a klauzulában foglaltakon túlmenően még milyen kötelezettségek terhelik az eladót, illetve a vevőt. X. A külkereskedelmi ár meghatározása A külkereskedelmi szerződés egyik legfontosabb tétele az ár. Ebbe jelennek meg a költségek, a kockázatok, a rövid távú ny ereség és a hosszú távú piaci célok egyaránt. Ezért az ár az a szerződéses feltétele, amelyben csak legutoljára szabad megállapodni, amikor az árat közvetlenül és közvetve bef olyásoló tényezők ismertek

és mindkét fél egyetértésével rögzítettek. Az ármunka természetesen nem a szerződéskötésnél kezdődik, hiszen már ajánlatot adni, illetve a kapott ajánlatokat értékelni sem lehet ármunka nélkül. Az árdöntések egy része árstratégiai(árpolitikai) döntés. A m indennapi ármunkának ezeket az árstratégiai döntéseket kell szolgálnia, megvalósítania. Ennek alapján az üzletember tennivalói az alábbiak: - meg kell határozni az árstratégiai célokat a marketing-mix egyéb területein hozott döntésekkel összhangban; - a piackutatás és a konkurencia kutatás részeként árkutatást kell végezni, árinformációkat, árdokumentációkat kell gyűjteni, azokat rendszerezni, elemezni, értékelni kell; - a konkrét ügy letkötéseknél kalkulációt kell készíteni, azaz szám ításba kell venni a költségeket; - figyelembe kell venni az árakat befolyásoló egyéb tényezőket; - áralkut kell folytatni; - a kialkudott árat rögzíteni kell

a külkereskedelmi szeződésben. Egy külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalat három tipikus árstratégia között választhat: 48 - világméretekben azonos árakat alkalmaz; - differenciál a bel- és külföldi árai között; - exportpiaconként alkalmazkodik a kialakult piaci árszinthez. Általában piaconként differenciált árak alkalmazása a célravezető. Árstratégiai szinten az eladási árakat meghatározó tényezőket az alábbiak szerint lehet csoportosítani: vállalati(belső) tényezők - stratégiai célok, piaci részesedés, nyereség, stb.; - költségszerkezet: termékfejlesztési, termelési értékesítési költségek, állandó és változó költségek aránya; - termelési és értékesítési sorozatnagyság; - a marketing-mix egyéb területein hozott döntések; termékspecifikus tényezők - a termék helyzete a nemzetközi termékéletgörbén; - a termék helye a vállalati termékportfolióban; - a termék fuvarigényessége,

fuvarozhatósága, piac-specifikus tényezők - a termékadaptáció szükségessége; - az értékesítési utak hossza ; - az adott piacon szokásos kereskedői árrések; - a fizetőképes kereslet; - a piac áttekinthetősége; - az adott ország kormányának intézkedései(árkontroll, árelőírások); környezeti tényezők - versenyhelyzet, versenycélok; - árfolyamváltozások, árfolyam-biztosítás költségei; - a piacok közötti termékáramlás lehetősége; - az infláció mértéke. Az exportár és a hazai ár kapcsolata elméletileg háromféle lehet: exportár = hazai ár; exportár > hazai ár exportár < hazai ár. A konkrét adásvételi ár meghatározása 49 áll: A konkrét adásvételi ár meghatározása rendszerint két egymásra épülő lépésből - a költségek számbavétele, kalkuláció; - árképzés. A kalkulációnál két fő módszert szoktak alkalmazni: a teljesköltség-számítást és a hozzájárulás-számítást. A

teljesköltség-számítás lényege: összes bevétel-mínusz az exportáru beszerzési ára = árrés-mínusz az export általános költségei = nyereség. A hozzájárulás-számítás lényege: összes bevétel-mínusz változó költségek = hozzájárulás-mínusz fix költségek = nyereség. Megbízható eredményt természetesen a teljes költségszámítás ad, gyors döntést igénylő helyzetekben, alternatívák közötti választásoknál jó közelítést ad a hozzájárulás-számítás. Az árak rögzítése az adásvételi szerződésben A kialkudott árat az adásvételi szerződésben egyértelműen rögzíteni kell. Ha ez nem célszerű, mivel a szerződéskötés és a teljesítés időpontja között még jelentős árváltozások várhatók, akkor a későbbi árkialakítás módját kell egyértelműen meghatározni. Ennek megfelelően a szerződésekben fix és csuszóáras árrögzítésekkel találkozhatunk. Fix árak esetén is lehetsé gesek

árengedmények, pl gyorsabb fizetésre ösztönző skontó, de az áru sajátosságaiból adódó mennyiségi csökkenéseket (pl. apadás) is árengedményekkel szokták kompenzálni Ezek mértékét a szerződésben meg kell határozni. A mozgó vagy csuszóáras megállapodásokat a minőségi változások vagy a menetközben árváltozások indokolhatják. XI. A külkereskedelmi ügyletek kockázatai A kockázatok menedzselése A külkereskeelmi ügyletek mindig nagyon kockázatosak. Ezek a kockázatok adódhatnak a nem zetközi piacok sokf éleségéből, az egyes országok eltérő gazdasági, kereskedelmi, politikai, kulturális adottságaiból. A külkereskedelmi ügyletek kockázatai alapvetően két fő csoportra oszthatók: 50 - ügyleti szintű(tranzakciós) kockázatok; - üzletpolitikai jellegű(működési) kockázatok. A külkereskedelmi ügyletek kockázatainak fő típusai: - árukockázat; - árkockázat; - árfolyam kockázat; - politikai kockázatok; -

természeti tényezőkből eredő kockázatok. Árukockázat Az áru állapotával, annak m egváltozásával összefüggő veszteségek lehetősége. A vevő oldalán jelentkező kockázatok: - minőségi és állapotromlás; - természetes vagy azt meghaladó mennyiségi csökkenés; - a rejtett hibák kockázata. Az eladó oldalán jelentkező kockázatok: - az áru eladhatatlansága; - az eladó üzleti hírnevének csökkenése a rosszminőségü áru szállítása miatt. Kereskedelmi kockázatok A kereskedelmi kockázatok a külföldi vevő vagy eladó magatartásából vagy helyzetéből erednek. Legjelentősebb közülük a szerződéses kötelezettségek be nem tartásának kockázata. Sajnos ez a kockázat a leggondosabb partnekiválasztás és döntés-előkészítés mellett is előfordulhat. Ennek objektív és szubjektív okai lehetnek Objektív ok lehet a gazdasági folyamatok hatása, szubjektív ok lehet a par tner gondatlansága vagy rosszhiszeműsége. A

kereskedelmi kockázatok alapesete a vevő csődjének, fizetésképtelenné válásának lehetősége. A kockázat mértékére jelentős hatást gyakorolhat a fizetési technika, mint erről korábban már szó volt. A fizetésképtelenséggel kapcsolatos kereskedelmi kockázatnak két sajátossága van: - egyrészt elszórtan véletlenszerűen következnek be, bár gazdasági válság idején nagyobb gyakorisággal; - másrészt az exportőr követelésének részleges vagy teljes 51 elvesztését eredményezhetik az adott partnerrel kötött üzletekben. A partner gondatlansága vagy rosszhiszeműsége a szerződéstől eltérő teljesítésben vagy visszalépésben nyilvánulhat meg. Itt említhető még a szállítás megtagadása vagy késleltetése, szándékos m inőségrontás, mennyiségi hiányok előidézése, okmányhamisítás az eladó részéről. A vevő megtagadhatja a szállítmány átvételét. Ugyancsak megtagadhatja vagy késleltetheti a fizetést A

szerződésszegés mögött gyakran érdekmúlás húzódik meg, pl. az árak csökkenése következtében a vevő olcsóbban tudja megvásárolni , az eladó az árak emelkedése következtében drágábban tudja eladni az adott árut. Árkockázat Az árkockázat az árváltozás által előidézett veszteség lehetősége. Általában nem marad meg az egyes ügyletek szintjén, hanem az árát változtató termék egész forgalmát érinti. Ezért befolyásolhatja a vállalati teljesítményt, sőt egyes esetekben egy egész ország gazdasági pozícióját érintheti a külkereskedelmi cserarányok változásán keresztül. Az árkockázat a külkereskedelmi tevékenység legfontosabb kockázatai közé tartozik. Az exportra termelés árkockázata abból adódhat, hogy a szerződés megkötése után az önköltség a tervezettnél nagy obb lesz, am i csökkenti a nyereség arányát az előre megállapított fix áron belül, sőt egyenesen veszteségegessé is teheti a

megkötött üzletet. Az önköltség em elkedésének is több oka lehet, pl megemelkednek a nyersanyagárak, növekszik az importigény, stb. A gy ártó nincs m indig abban a helyzetben, hogy az önköltség emelkedését áremelés formájában a vevőre hárítsa. Az árkockázatok másik változata az exportszállítások és az im portvásárlások általános árkockázata. Ennek különösen a tőzsdecikkek kereskedelmében van nagy szerepe. Ugyanis az ily en termékek árai a spekulációs ügy letek következtében igen széles sávban ingadozhatnak. Ezért az áralakulás előrejelzése nehéz A kockázat vállalása itt az ügyletkötés időpontjának megválasztásához kötődik. Exportban az ügyletkötés utáni áremelkedés, az importban az áresés jelent relatív veszteséget. Az árak földrajzi és időbeli letéréseiből - mint erről korábban szó esett - a reexport, a switch és a tőzsdei spekulatív ügyletek segítségével lehet nyereséget realizálni.

Mindezek az ügylettípusok azonban komoly árkockázatot hordoznak Árfolyamkockázat Az árfolyamkockázat lényege az exportkövetelések vagy az im porttartozások értékének megváltozása a valuták közötti átváltási arány ok megváltozása miatt. Az 52 árfolyamkockázat tömegesen jelenik meg, mert az átértékelődő valutákban fennálló követelések és tartozások teljes összegét érinti. A változás lehet a lebegő árfolyamoknál a piaci árfolyamváltozás vagy a rögzített árf olyamok hatósági módosítása, pl. valutaleértékelés Politikai kockázatok A politikai kockázatok általában teljes körűek, vagyis egy-egy ország kereskedőit és külföldi partnereit egyszerre érik a káresemények. A politikai kockázatok mértékét a nemzetközi helyzet és az egyes országok belpolitikai stabilitása határozza meg. A politikai jellegű külkereskedelmi kockázatokat két csoportba sorolhatjuk: - az állami intézkedések kockázatai:

hatósági döntések, rendelkezések következményei. Tipikus esetei a transzferzárlat, embargó, importtilalom, az engedélyek megtagadása vagy visszavonása, vámtarifák, adók, illetékek emelése, stb.; - egyéb politikai események kockázatai, mint pl. sztrájk, polgárháború, forradalom, politikai zavargások, politikai rendszerváltás, amelyek megakadályozhatják a megkötött ügyletek realizálását. Az ilyen típusú események általában az államok számára is "vis maior"-t jelentenek. Természeti kockázatok A természeti folyamatok bizonytalanságaiból eredő kockázatokat nevezzük természeti kockázatoknak. A természet komolyhatást gyakorol a mezőgazdasági termelésre, az iparra, sőt a kereskedelemre is. Természeti katasztrófák következtében egész gyárak, ültetvények, utak, hidak semmisülhetnek meg. Az időjárás alakulásától függ a mezőgazdaságban a termésátlagok alakulása és ezen keresztül a jövő és piaci

kínálat és az ár is. A kü lkereskedelmi ügyletek természeti kockázatait két csoportba lehet sorolni: - természeti csapások, katasztrófák kockázata: tűzvész, földrengés, villámcsapás, szökőár, lavina, földcsuszamlás, hurrikán, stb.; - a fuvarozással együtt járó kockázatok. Ezek részben a különböző fuvarozási módokkal, részben a természeti folyamatokkal függnek össze. A víz, a nedvesség, a pára, túlságosan szélsőséges hőmérséklet, erős szél és más természeti tényezők károkat idézhetnek elő. A fuvarozási kockázat az árukockázat sajátos eseteként is felfogható. 53 A kockázatok menedzselése A kockázatok csökkentésének legfontosabb módja a preventív biztosítás. Ennek lényege, hogy a külkereskedelmi szerződés megkötése előtt a kockázat csökkentése érdekében egy sor intézkedést kell hozni: a partner hely es kiválasztása, a vele kapcsolatos informálódás, a megfelelő szerződéses feltételek

kilakítása. Egy vállalat vagy vállalkozás stratégiájának f ontos eleme, hogy mekkora kockázatok vállalására képes és hajlan dó. Ha feltételezzük, hogy a nagyobb kockázatú szituációban nagyobb nyereség realizálható, akkor a kockázat optim uma nem lehet azonos a kockázat minimumával. Elméletileg a kockázatvállalás mértékének a kitűzött nyereségcélokhoz és a tartalékok m értékéhez kell igazodnia. A m ár vállalt kockázat azonban utólag is mérsékelhető. Az alapvető kockázatcsökkentő stratégiák: - a kockázat megosztása; - a kockázat áthárítása; - a kockázat kompenzációja. A kockázat m egosztása azt jelenti, hogy egyszerre nem tesznek ki túlságosan nagy értékeket a kockázatnak, hanem ezt több ügyletre elosztják. Ennek logikája, hogy több hasonló üzlet nem sikerülhet egyformán rosszul. A kockázat áthárítása a kockázat elosztását jelenti, de nem több üzletre, hanem az egyes gazdasági alanyok között. A

kockázatot át lehet hárítani: - a külföldi partnerre; - az államra; - a belföldi beszállítókra; - a biztosítókra; - esetleg a bankra is. Az áthárítás konkrét módszerei között megemlíthetők a szerződéses záradékok, a biztosítás, a bankgarancia, a határidős ügyletek, valamint a taktikai vásárlások és eladások. A kockázat ily en áthárítása azonban gy akran csak részleges, egy ütt jár a kockázat megosztásával. A kockázat kompenzációja a külkereskedelmi ügyletek és egyéb műveletek olyan kombinációja, amelyeknél a veszteségeket az egyidejűleg realizálódó nyereségek kiegyenlítik. Jó példa erre a tőzsdei fedezeti(hedge) ügylet A kompenzáció az árfolyamkockázatoknál is megvalósítható. Lényege, hogy több valutára kell elosztani a kockázatot, így a gyengülő valutánál elszenvedett veszteséget kompenzálhatja az erősödő valutánál realizált árfolyamnyereség. 54 Az egyes kockázattípusok ellen term

észetesen más-más módszerekkel lehet védekezni. Az árukockázat jelentős része csökkenthető az áru minőségének a szerződésben történő pontos meghatározásával. Az importőr az adott áru pontos minőségi leírása mellett előírhatja a felhasználható anyagok minőségét, igényt tarthat a gyártásközi és a szállítás közbeni ellenőrzésre és a minőségi átvételre. Előírhatja a készáru megfelelő csomagolását, raktározását. Kiköthet garanciális hányadot A szállító felelősségét egyértelművé kell tenni az áruhiányok, a rejtett hibák és más minőségi problémák tekintetében. Az exportőr úgy csökkentheti kockázatát, hogy egyértelművé, pontossá teszi a szerződés feltételeit, pl. a minőségi jótállás időtartamát, ha elhárítja felelősségét a következményi károkért, illetve ha csökkenti a reklamáció lehetőségét, pl. rövid reklamációs idő meghatározásával. Természetesen az exportőr ezt

megteheti, de számolnia kell azzal, hogy ezek a lépések csökkentik versenyképességét a nemzetközi piacokon. A fizetésképtelenség kockázata több eszközzel is csökkenthető. Az ügyletkötés előtt az eladónak széles körben informálódnia kell a vevő bonításásáról és üzleti szokásairól. A fizetési mód megválasztása is kom oly biztosítékot jelenthet(pl akkreditív), akárcsak a bankezesség, bankgarancia. A kereskedelm i kockázat ellen hitelbiztosítást is lehet kötni. Előnyös lehet a faktorálás is Az eladó kockázatát korlátozhatja még a tulajdonjog fenntartása, bizalmi kéz bekapcsolása, a fizetendő késedelmi kamat mértékének meghatározása. Az árkockázat igen erősen jelentkezhet gépek, berendezések exportra történő gyártásánál. Ezért ily en esetekben általába n mozgó árakban állapodnak m eg A csuszóár záradék alkalmazása lehetővé teszi, hogy a piaci árváltozásokat a tényleges ár kifizetésekor

figyelembe vegyék. Az árfolyamkockázat csökkentésében az ügyleti munka gerince a valuták megválasztása. Tartozni gyengülő, követelést szerezni erősödő valutában érdemes Az exporthiteleknél célszerű többféle, lehetőleg erős valutát választani. A szerződéses biztosítékok speciális fajtái az értékállandósági záradékok. Itt a szerződéses valuta értékét egy erősebb pozíciójú valutához(valutazáradék), vagy több valuta átlagos értékváltozásához(valutakosár záradék) kötik. A politikai kockázatok elhárításához elengedhetetlen a partnerország helyes megválasztása. Ezzel együtt ezt a kockázattípust nagy on nehéz csökkenteni Ha pl a francia parasztok blokádokat létesítenek az utakon, kom oly veszteségeket okozhatnak az ország külkereskedelmi partnereinek. Ebből mégsem lehet olyan következtetést levonni, hogy Franciaországgal nem érdemes kereskedni. A leghatékonyabb eszköze a politikai kockázatok

csökkentésének az állami exporthitel-garancia, amely éppen ezért fontos exporttámogató eszköz. 55 A vállalat is védekezhet a politikai kockázatok ellen olymódon, hogy diverzifikálja piacait és nem specializálódik csupán egy vagy két országra. A fuvarozási kockázatok csökkenthetők megválasztásával, illetve szállítmánybiztosítással. megfelelő fuvareszközök XII. Devizatechnikai ismeretek Valuta és deviza A valuta egy ország törvényes fizetési eszköze: bankjegy , váltópénz, illetve ezeket a készpénzkímélő forgalomban képviselő csekkek, hitelkártyák, a nemzetközi fizetési forgalomban való részvétel esetén. A valutává válás azt jelenti, hogy valamely ország pénze átváltás vagy adásvétel következtében devizakülföldi birtokába kerül. A nemzetközi fizetési forgalomban általában nem a valutát, hanem a devizát használják. A deviza valamely külföldi konvertibilis valutára szóló és külföldön

teljesítendő követelést jelent, amelynek különböző formái lehetnek: nemzetközileg átutalható szám lakövetelés, határidőre szóló bankbetétek külföldi pénznemben, erre szóló váltó, utalványok, egyéb értékpapírok, a külföldi jegybankok és kormányok közötti megállapodásból származó követelések, a nem zetközi pénzügyi szervezeteknél rendelkezésre álló kvóták, a rúdarany és platina készletek. A valuta és deviza nemzetközi forgalomképessége A valuta és deviza nem zetközi forgalomképességét a konvertibilitás jelenti. Konvertibilitás alatt a nemzeti hitelpénzek szabad átválthatóságát értjük. A konvertibilitás m egteremtésének lényeges feltétele, hogy a gazdaság versenyképes exportot tudjon produkálni és a jegybank megfelelő konvertibilis devizatartalékkal rendelkezzen arra az esetre, ha az üzletemberek mégsem találnának az adott piacon számukra kívánatos árut vagy szolgáltatást és követelésüket

korlátozás nélkül más konvertibilis devizára át tudja váltani. Ezért a konvertibilitás bevezetésének fokozatai vannak: 56 külső konvertibilitás: a devizakülföldiek számára a folyó műveletekkel kapcsolatos átválthatóság korlátozásmentes; belső konvertibilitás: a belföldiek is szabadon dönthetnek arról, hogy a rendelkezésre álló hazai valutáért vásárolnak-e devizát, a megszerzett devizájukat átváltják-e hazai pénzre, vagy devizaszámlán tartják; teljes konvertibilitás: devizakülföldieknek és devizabelföldieknek egyaránt korlátozásmentesen lehetővé teszik a folyó műveletek mellett a tőkeműveleteket is. Ez csak elméletben létezik Valamilyen korlátozást gyakorlatilag minden ország alkalmaz. Kulcsvaluta A kulcsvaluták a nem zetközi áru- szolgáltatás- és hitelügyletek fő elszámoló és finanszírozó valutái. Meghatározó szerepük van a devizapiaci műveleteknél, a jegybanki intervencióknál, és nagyon sok

ország kulcsvalutákhoz kapcsolja saját valutájának árfolyamát. A kulcsvalutává válás feltételei: - konvertibilitás; - az adott ország jelentős súlya a világgazdaságban és a külgazdasági kapcsolatokban; - vezető valutáris centrum megléte; - a kulcsvalutájú ország fizetési mérlegének enyhe passzívuma; - a kulcsvaluta árfolyamának viszonylagos stabilitása. A klíringdeviza, transzferábilis deviza Klíring fizetési rendszerről akkor beszélünk, ha a rendszerben résztvevő országok közötti árucsere vagy más jogcímeken keletkezett követeléseket valam int tartozásokat szembeállítják és csak a szaldó kiegyenlítése jelent nemzetközi pénzmozgást. A rendszer velejárója, hogy az exportőrök a szállítások teljesítését 57 követően csak hazai pénzben juthatnak követeléseikhez, azon pénzösszegek terhére, amelyeket az importőrök a klíring keretében történő vásárlás céljából befizettek. A sokoldalú

klíring-rendszerben a résztvevők a fizetési forgalmat nem kétoldalúan, hanem a klíringkört alkotó állam ok összességével, illetve a klíringközponttal kell, hogy egyensúlyban tartsák. Transzferálhatóságról akkor beszélünk, amikor egy adott viszony latban keletkezett követelés meghatározott feltételek mellett harmadik országba átutalható. Nemzetközi pénzforgalmi politika, devizagazdálkodás A nemzetközi pénzforgalmi politika azt szabályozza, hogy az állam megengedie, és ha igen, m ilyen mértékben és jogcím eken a hazai pénz külf öldre kerülését, szabályozza továbbá azt, hogy a devizabelföldiek végezhetnek-e és milyen jogcímeken műveleteket külföldi devizákkal és milyen feltételek mellett válthatják át hazai pénzre. A nemzetközi pénzforgalmi politika típusai: - Liberalizált: az állam a pénzpiaci eszközök működésének szabad érvényesülést enged, korlátozásokat nem alkalmaz. Az állam azonban ilyen esetekben

is kész arra, hogy szükség esetén korlátozásokat léptessen életbe. Ez csak az elméletben létezik. - Kötött: jellemzője, hogy minden devizában végrehajtott, illetve a külfölddel kapcsolatos műveletet devizahatósági engedélyhez kötnek. . Vegyes: az állam az intervenciók körét pontosan körülhatárolja, az egyéb területek liberalizáltak. Általában a folyó műveletekkel kapcsolatos átutalások liberalizálta, a tőkeműveleteket azonban engedélyhez kötik. - Külön típus: a valutaunióban, illetve gazdasági integrációban résztvevő államok a nemzeti devizapolitikákat is összehangolják. A mesterséges pénzek szerepe a nemzetközi valutáris rendszerben A hatvanas évekre m ind nyilvánvalóbbá vált, hogy az USA a kulcsvalutával szembeni elvárásoknak nem tesz eleget. Visszaélve a dollár kulcsvaluta poziciójával nagytömegű, fedezet nélküli papír dollárt nyomott be a nemzetközi fizetési forgalomba és ezen keresztül vonta be a

fejlett nyugat-erópai országok gazdaságait a vietnam i háború egyre növekvő költségeinek finanszírozásába. Ez a dollár kulcsvaluta 58 szerepének a megszűnését eredményezte. Ebben a helyzetben vezette be az IMF az SDR-t. Az S DR-Special Drowing Rights-különleges lehívási jogok - új típusú nemzetközi pénz. Az SDR különleges pénz Eredendően, a kibocsátó szándéka szerint, tartalékeszköz. Minden ország, am ely tagja az IMF -nek meghatározott SDR kvótával rendelkezik és az újabb SDR kibocsátásokat is a kvóták arányában osztják szét a tagországok között. A tagországok az SDR kvótákat kötelesek devizatartalékként kezelni mindaddig, amíg fizetési mérlegük deficitessé nem válik. Deficites fizetési mérleg esetén a kvótájuknak megfelelően, sőt azt meghaladó mértékben hitelt vehetnek igénybe. Az SDR értékét 1969 -ben aranyban rögzítették. Mivel nem akartak sem miféle kapcsolatot a dollár és az SDR között 1

SDR = 0,9886 g aranyparitást deklaráltak. A 70-es évek közepén az arany piaci árának több száz százalékos m egugrása irreálissá tette az arany alap fenntartását, ezért 1974 júliusában áttértek az S DR értékének valutakosár módszerrel történő meghatározására. Az árfolyam meghatározására szolgáló valutakosár eredetileg azt a 16 valutát tartalm azta, amelyeknél a valutát kibocsátó ország az 1968 -72-es időszakban a világ exportértékéből több mint 1%-kal rendelkezett. Az SDR árfolyamának stabilitása, f elhasználásának megkönnyítése érdekében szükségessé vált a valutakosár egyszerűsítése: 1981 január 1.-től a kosárban szereplő valuták számát a világexportból és a nemzetközi pénzügyekből a legnagyobb arányban részesedő öt ország valutájára csökkentették. Az árfolyamszámítás alapjául szolgáló valutakosár így megegyezik a kamatszámítás alapját képező valutakosárral. A kosárban

szereplő valuták arányát ötévenként felülvizsgálják. A legutóbbi felülvizsgálatra 1996 januárjában került sor. A valuták súlyarányát a az adott időszakot megelőző három hónap napi átlagos árf olyama alapján határozták m eg. A m eghatározott súlyarány: USD(39%), DEM(21%), JPY(37%), GBP, FRF(11-11%). Az SDR forgalmi köre az IMF tagországainak jegybankjaira terjed ki. Tényleges fedezete a klasszikus tartalékeszközökből, az aranyból, illetve a nemzetközi tartalékképzésre használatos nemzeti hitelpénzekből nincs. Az SDR-t az IMF által megállapított funkciókon kívül is különböző célokra használják. Több ország pl az S DR-hez köti valutáját, számos kötvényt bocsátottak ki SDR-re szólóan. Ismeretesek olyan betétformák, ahol az értéket nem egy bizonyos nemzeti valutában, hanem SDR-ben rögzítik. Az SDR-hez hasonló mesterséges pénznek tekinthető az Európai Unió ECU je(European Currency Unit). Kollektív

nemzetközi pénz Az SDR-től eltérően jelentkezik a hagyományos nemzetközi tartalékeszközökből meghatározott fedezettel. Az ECU-hoz a tagországok úgy juthattak hozzá, hogy az adott ECU/US D árfolyam alapján arany-, dollár-, valamint egyéb tartalékaik egy részét bef izették az EU -nak, amely a tény legesen átadott tartalékok f ejében ECU követelést írt jóvá az EU tagországok számláin. 1999 január 1-vel bevezették az euro-t, az EU egy séges 59 valutáját. Az euro árf olyamát úgy határozták m eg, hogy 1998 decem ber 31-én meghatározták az EU egyes tagországai valutáinak a USD-hez viszonyított árfolyamát, ennek alapján meghatározták a ECU, mint kosárvaluta árfolyamát és végezetül 1 ECU-t euro-val tettek egyenlővé. Hasonló törekvések jelentkeztek az OPEC országoknál is. A 70-es évek második felében ACRU néven jelent meg az olajexportőr országok mesterséges pénze. A mesterséges pénzek közös ismérvei: -

kibocsátásukról, forgalmi körükről a pénzt bevezető országcsoport együttesen dönt; - bankjegy formájuk nincs, csak számlapénz formában léteznek; - értékelésük valutakosár módszerrel történik. Valutaárfolyam A valutaárfolyam a pénzügyek egyik legfontosabb kategóriája. Valutaárfolyam fogalmán valamely valuta egységnyi mennyiségének más valutában kif ejezett árát értjük. Egységnyi A valutáért mennyi B valutát kell fizetni? Főbb típusai: - hivatalos árfolyam: az árfolyam, amit a valutatulajdonos állam deklarál; egymásra- - piaci árfolyam: ami a pénzpiac keresleti-kínálati viszonyainak hatásaként alakul ki. Ha a hivatalos árf olyam magasabb, mint a piaci árfolyam felülértékelt vagy ázsiós valutáról, ellenkező esetben alulértékelt vagy diszázsiós valutáról beszélünk. A hivatalos árfolyam deklarálása azt jelenti, hogy a korm ány a valuta árát a szám ára legfontosabbnak ítélt valutákban határozza m eg.

Jelenleg a hivatalos árf olyamokat általában valutakosár segítségével határozzák m eg. A valutakosár összeállításakor eldöntendő kérdések: - mely valuták szerepeljenek a kosárban? - a kiválasztott valuták milyen mértékben határozzák meg a valutakosár árfolyamát? - milyen bázisárfolyamokat használjunk a kosár összeállításánál? 60 A Magyar Nemzeti Bank által használt valutakosárban jelenleg 30% USD és 70% euro szerepel. A tervek szerint 2000 január 1-től a forint árfolyamát teljes egészében az euro-hoz kötik. A konvertibilis valutájú országok zöme a 70 -es években úgy döntött, hogy beszünteti a hivatalos árf olyamok deklarálását és lebegtetik valutájukat. A lebegtetés, mint árfolyampolitikai gyakorlat bevezetése annak a beismerése volt, hogy képtelenek voltak a hivatalos és a piaci árfolyamok együttmozgását biztosítani. A lebegtetés fő kritériumai: - a valutának nincs hivatalos árfolyama; - a valuta

árfolyamát a pénzpiaci kereslet-kínálat mozgatja; - az állam semmiféle garanciát nem vállal az árfolyamkilengések megengedhető mértékére; - a jegybankok azonban fenntartják a devizapiaci intervenció jogát. Önálló és irányított lebegtetés. Készpénz és határidős árfolyamok. Többes árfolyamrendszer. Fekete és szürke árfolyamok. Árfolyamtípusok banktechnikai szempontból. XIII. Vámtechnikai ismeretek A vám az import szabályozásának klasszikus és ma is alapvető eszköze. Lényege: olyan közadó formájában alkalmazott gazdaságpolitikai, illetve kereskedelempolitikai eszköz, amely hatását ármódosító tényezőként fejti ki. Ebből adódóan az árkalkulációnál számításba vehető 61 A vám kereskedelempolitikai tényezőként egyaránt alkalmazható a hazai termelés védelmére, diszkriminációk megtorlására és az államháztartási bevétel növelésére. Kereskedelempolitikai funkcióját a viszonylatok és az

áruféleségek közötti differenciálás révén képes betölteni. A vám alkalmazása a vámhatáron belépő árukra történik. Vámhatárnak minősül nemcsak az országhatár, hanem az országon belüli vámszabad területek határai ∗, nyilvános és magán vámraktárak, légikikötők tranzitterületeinek határai is. Ebből eredően az adott ország vámszabad területére bevitt áru olyannak minősül, mintha azt közvetlenül külföldre exportálták volna, és onnan az ország területére behozott áru importnak minősül. A vámhatár átlépése - külön engedély nélkül - csak a vámutakon megengedett. Vámútnak minősülnek a kijelölt határátkelőhelyek, a vámraktárak kapui és a tranzitterületekről való távozásra kijelölt utak is, pl. a ferihegyi repülőtér piros és zöld folyosói. A vámok rendszerezése A vámokat általában az alábbi szempontok szerint csoportosítják: - a forgalom iránya szerint: export-, tranzit-, és importvámok; -

a gazdasági és kereskedelempolitikai célok alapján: fiskális vagy fináncvámok és egyéb közgazdasági célokból alkalmazott vámok; - a vámtétel meghatározásának módja szerint: érték-, mértékvámok és vegyes vámok; - jogforrás alapján: autonóm és szerződéses vámok. Exportvámok kivetésére ma már igen ritkán kerül sor, ugy anis egyetlen ország sem akarja hátrányos helyzetbe hozni exportőreit az egyre élesebb nemzetközi piaci versenyben. Tranzitvámok alkalmazása sem szokásos, m ivel elterelné a tranzitf orgalmat az adott országból és ezáltal az ország elesne a tranzitfuvarozásból eredő jelentős devizabevételtől. Az importvámok alkalmazása ellenben általánosnak m ondható. Az im portvám lehetőséget nyújt a hazai termelés és az árszínvonal védelmére, az importáruk és az importviszonylatok közötti differenciálásra és az államháztartási bevétel növelésére. ∗ Az Európai Unióhoz való csatlakozással a

vámszabad területeket meg kell szüntetni, mivel ez ellentétes a közös kereskedelempolitika alapelveivel. Hasonló okokból számolják fel a nemzetközi repülőterek tranzitterületein lévő vámmentes üzleteket. 62 A fiskális vámok körébe azok a vámok tartoznak, amelyek kifejezetten az állami költségvetés bevételeinek növelése céljából vetnek ki. A tapasztalatok szerint a f ejlett ipari országok általában kevés, a fejlődő országok viszonylag sok fiskális vámot alkalmaznak és elsősorban az ipari termékekre vetik ki azokat. Egyidőben a számítástechnikai eszközök im portját Magyarországon a luxuscikk kategóriába sorolták, ahelyett, hogy vámmentesen vagy rendkívül alacsony vámtételekkel segítették volna a számítástechnikai kultúra gyors fejlődését. A más gazdaságpolitikai célokból alkalmazott vámok elsősorban védő és szabályozó funkciókat látnak el. Elsősorban az ár- és piacrombolás, tisztességtelen

verseny ellen alkalmazzák az antidömping, más néven kiegyenlítő vámokat, amelynek célja, hogy elvonja az importőr alacsony vásárlási árából adódó pótlólagos nyereséget. A diszkriminációk megtorlása céljából alkalm azott vámokat megtorló vagy harci vámoknak nevezik. A mértékvámoknál a vámkivetés alapja az áru term észetes mértékegysége(q, m ,m , stb) és a vámot arra vonatkoztatva pénzösszegben határozzák meg. Az értékvámoknál a vámkivetés alapja a vámérték. A vegy esvámoknál a két vámfajta együttesen kerül alkalmazásra. Mivel a m értékvámok alkalmazása nehézkes, egyre több ország alkalmazza az értékvámokat. 2 3 Egy időben sok galiba keletkezett abból, hogy a vámértéket eltérő módon értelmezték az egyes országok. Ugyanis a vámáru értéke márcsak a különböző fuvarparitásokból adódóan is eltérő lehet. Ezért szükségessé vált a nemzetközi egységesítés. Ennek érdekében kötötték az

országok 1950-ben a brüsszeli Vám érték Egyezményt, amelyben az aláíró országok vám értékként az un. normál árat fogadták el. Normál ár az egymástól független eladó és vevő között, a szabad verseny feltételei mellett, a bevitel helyén és időpontjában fennálló ár. Ebből értelemszerűen következik, hogy a vámértékben a vételáron túlmenően bennefoglaltatnak a belépő határállomásig felmerülő fuvarozási, biztosítási és egyéb költségek is. A brüsszeli Vámérték Egyezményen túlmenően a GATT is szabályozta a vámérték megállapításának módját az un. Vámérték Kódexben Ez utóbbi szabad kezet ad a tagországoknak abban, hogy a belépő határállomásig a vételáron túl felmerülő egyéb költségeket beszámítják-e a vámértékbe vagy sem. Vámtarifák A vámtarifa lényegében egy olyan árufelsorolás, amelyben a vámköteles árukat megfelelő rendszerben, általában vámtarifaszámmal ellátva sorolják f

el és a felsorolás mellett lévő számoszlopban vagy oszlopokban tüntetik fel a fizetendő vám mértékét. Újabban a vámtarifákat a vámtarifatörvény mellékleteként teszik közzé. Maga a vámtarifa törvény csak néhány bekezdésből álló kerettörvény, amely elsősorban a mellékletet képező vámtarifák alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. 63 A vámtarifa a vámpolitika megvalósításának legfontosabb eszköze. Ugyanis az egyes országok a külföldről behozott áruk elvámolására vonatkozó előírásokat általában vámtarifákban foglalják össze. A vámtarifák nomenklatúrája A vámtarifák nomenklatúrája (árufelsorolása) tulajdonképpen a vámtarifa szöveg, tehát a vám tarifának a vám tételek nélküli része. Korábban a vám tarifanomenklatúrák országonként eltérőek voltak Ezek az eltérések megnehezítették az exportőrök vámkalkulációját. Ez vetette fel a vámtarifa-nomenklatúrák és a

vámeljárás nemzetközi egységesítését. 1950-ben létrejött a Brüsszeli Vám tarifa-nomenklatúra Egyezmény, amely az alábbi célokat kívánta megvalósítani: - a nemzetközi kereskedelem tárgyát képező valamennyi áru egységes rendszer szerinti osztályozása; - az osztályozás egységes alkalmazása a nomenklatúrát elfogadó valamennyi országban; - olyan közös, nemzetközileg elfogadott vámnyelv létrehozása, amely a vámkifejezéseket érthetővé teszi a szakember és a laikus számára egyaránt, megkönnyítve ezáltal az exportőrök, importőrök, gyártók és a vámszervek munkáját; - az áruk pontos és egységes értelmezése alapján a két- és sokoldalú kereskedelmi év vámtárgyalások megkönnyítése; - a nemzetközi kereskedelem fejlődésének előmozdítása. A Brüsszeli Vám tarifa-nomenklatúra Egyezmény az árukat 21 áruosztály ra bontotta. A 21 áruosztály 99 árucsoportot és 1097 négyszámjegyű vámtarifa számot

tartalmazott. A nemzetközi árucsere-forgalom dinamikus fejlődése, az adatok többcélú felhasználhatóságának és gépre viteli lehetőségének biztosítása szükségessé tette a rendszer továbbfejlesztését. Az új r endszert az Európai Gazdasági Bizottság felkérésére a Vámegyüttműködési Tanács irányításával 1983-ra dolgozták ki és Harmonizált Kereskedelmi Vámtarifa-nomenklatúra néven került bevezetésre. A korszerű megoldások érdekében az áruosztályozási rendszerek széles körét vették figyelembe, így pl. az ENSZ Statisztikai Nom enklatúráját, Kanada és az USA vámtarifáját, a Nem zetközi Vasúti Unió árunom enklatúráját, a Nyugat-Indiai Trans Atlantic Gőzhajó Társaság fuvarozási tarifáját, stb. A Harmonizált Nomenklatúrában megtartották a Brüsszeli Nom enklatúra 21 áruosztályát, de a korábbi 99 hely ett már csak 97 árucsoportot határoztak meg. A korábbi négyszámjegyű vámtarifa számok helyett

hatszámjegyű vámtarifa számok alkalmazását tették kötelezővé. Az Egyezményt aláíró országok számára ugyanakkor 64 lehetővé teszik további számjegyek alkalmazását alcsoportok képzése és a számítógépes feldolgozás céljából. Az Egyezményhez a Magy ar Köztársaság is csatlakozott és 1991 óta alkalmazza a Harmonizált Vámtarifa-nomenklatúrát. A magyar kereskedelmi vámtarifa Főbb jellemzői: - importvámtarifa, mivel csak importvámtételeket tartalmaz; - zömmel szerződéses vámtételeket tartalmaz; - a Harmonizált Nomenklatúra szerint épül fel; - értékvámokat tartalmaz; - többhasábos(összetett) vámtarifa. A magyar kereskedelmi vámtarifa kéthasábos és tíz számjegyes vámtarifaszámokat tartalmaz, amelyből az első hat számjegy a Harmonizált Nomenklatúrából kötelezően átvett számjegy. A I hasáb a preferenciális vámtételeket tartalmazza, amelyet Magyarország az ENSZ Közgyűlésének határozata alapján 1972ben

vezetett be azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a fejlődő országok által igényelt általános, diszkriminációmentes és viszonosság nélküli preferenciális rendszer nemzetközi bevezetéséhez. Alkalmazásának három alapvető feltétele van: - az adott ország egy főre jutó GDP-je nem lehet magasabb, mint Magyarországé; - a magyar árukat részesítenie kell a legnagyobb kedvezményes vámelbánásban; - Európán kívüli országnak kell lennie. A II. hasáb a legnagyobb kedvezményes vámtételeket tartalmazza Ezeket a vámtételeket azon országok áruinak vámkezelésénél alkalmazzák, amelyek a m agyar árukat is részesítik a legnagyobb kedvezményes vámelbánásban. Bár elméletileg harmadik hasábja nincs a magyar kereskedelmi vámtarifának, gyakorlatilag mégis van. Ugyanis a vámjogszabályok előírják, hogy azon országok áruinak vámkezelésénél, amelyek a m agyar árukat nem részesítik a legnagy obb kedvezményes vámelbánásban a II. hasáb

vám tételeinek háromszorosát, de minimum 20%-os vámtételt kell alkalmazni. 65 Irodalom Balázs Péter: Az Európai Unió m int alkufolyamat és tárgy alópartner. Külgazdaság, 1996/9 pp.21-33 Avery, Graham: [1995] The Commission’s Perspective on the EFTA Negotiations. Sussex European Institute, Working Papers, No.12 Accession CAP[1993]: Reform of the CAP and its im plementation. CAP W orking Notes, Brussels. World Economic Outlook, May 1997. International Monetary Found Reports of The Economist on European Union in 1996 and January - July 1997 Inotai András: Útközben. Magyarország és az Európai Unió Budapest, 1997 Belvárosi Könyvkiadó, Körkérdés az EU csatlakozás elõtti hely zetértékelésrõl. Külgazdaság, 1998 1sz pp426 Kerékgyátó György: Az integráció ny ugat-európai modellje és a kelet-közép európai országok. Külgazdaság, 1998 2sz 50-59 oldal Külgazdaságtan(Szerkesztette Tóth Tamás) Aula Kiadó, Budapest, 1998 Törzsök -

Bendigné - Mikolayné - Simon: A külkereskedelmi ügylet Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993 Lõrincné Istvánffi Hajna - Lantos Imre: Külgazdaság - Nemzetközi Pénzügyek Aula Kiadó, Budapest, 1993 66