Irodalom | Tanulmányok, esszék » A felvilágosodás hatása Csokonai költészetére

Adatlap

Év, oldalszám:2008, 3 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:489
Feltöltve:2008. május 25
Méret:93 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

A felvilágosodás hatása Csokonai költészetére 1. Bevezető: − Csokonai: A magyar felvilágosodás legnagyobb lírikusa, legsokoldalúbb költőegyénisége − verseiben fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése: szentimentalizmus, klasszicizmus, rokokó, népiesség (a népköltészet elemeinek átültetése a műköltészetbe) − barokkos hagyományból indul − költészetében ott él az olasz irodalomból ellesett rokokó, amely az apró, pici formákban gyönyörködik. Játékosság, ritmus, rímek jellemzik A témája a boldog szerelem − Poéta doctus-tudós költő 2. Verselemzés: Az estve − Az első 32 sort Csokonai iskolásként a poétai osztályban költötte, ez a piktúra rész, majd később költötte hozzá a sentetcia részt. − természeti képből kibontott filozófiai költemény − költő vigasztalásért, lelki enyhülésért menekül a t ermészetbe; kora társadalmában nem találja helyét, számkivetetten él, hangulata

melankólikus, bús − A piktúra: rokokó hatású az aprólékos bemutatás miatt, a sentencia rész klassicistastílusú. − Piktúra: o verskezdet költői tájkép o miden érzékszervet megszólít o természetleírás színhatások vizuális élménye (meleg színek: piros, barna, arany sötét) o hanghatások: hangutánzó, hangfestő szavak (csend uralkodik + néhány hang: madárdal, csendes szellő) kettős alliteráció („Barlangjában belől bömböl a mord medve”) o illatérzetek (fűszeres, mennyei) → harmonikus idill képe o megszemélyesítések (mosolyog az estve) − Sententia: o Rousseau-i gondolat: természet romlatlanságát szembeállítja az emberi társadalom romlottságával o keserű társadalombírálat - Rousseau gondolata: magántulajdon megjelenése szüntette meg az ősi egyenlőséget o negatív festés múlt leírásakor: hiányokat sorol fel o befejezés egyetlen sóhaj: csak a természet néhány szépsége marad meg a költőnek o utolsó

sorok pátosza: minden ember egyenlő − ellentétek a piktúra és a s entencia rész között: csend lárma, nyugalom mozgalmasság Tartózkodó kérelem − Eredeti változat: Egy tulipánthoz − Műfaja: óda és a dal között − Rokokó irányzatát mutatja virágmotívum − a cím ellentétes: vágyakozás- tartózkodás − boldog, felhőtlen érzést áraszt − metaforák: szem-tűz − Bizonyos szavak felemelik a verset: angyali, ambrózia − Tiszta rímek − Hangszimbolika: 1. és utolsó vsz magas magánhangzók, 2 vsz mély magánhangzók − egyszerre ütemhangsúlyos (magyaros felezőnyolcas) és időmértékes( UU UU ): Szimultán/bimetrikus verselés Szegény Zsuzsi, a táborozáskor − magyar népdalok nyelvezetét veszi át − tiszta rímelés aabb A tihanyi Ekhóhoz − Eredeti cím: A füredi parton − Műfaja: Elégia: Disztichonban írt epikus-lírai műfaj. Panaszdal Fájdalmas, borongós hangulatú, a végén megnyugvásban

feloldódik. − Szentimentalista stílusú: A belső érzelmeket írja le: magány, elhagyatottság − Ekhó istennőnek panaszkodik → visszhang a válasz → nincs más, akivel beszélhet − visszhangzó jelleg: a versszakok utolsó sorának ismétlése − alliteráció: halvány holdnak − reményeitől megfosztott ember elpanaszolja élete kisiklását, költői pályájának zátonyra futását − nem Lilla az egyetlen bánat − megbántott költő érdemeinek elismerését "boldogabb időtől" várja − zárás: biztos hit - távoli jövő A Reményhez − Komáromban megismerkedett Vajda Juliannával, akit verseiben Lillának nevez − Szentimentalista vers − elbúcsúzik benne attól, ami életét tartalmassá tette: jókedv, remény, szerelmek, költészet A Lilla-szerelem verskoporsójának nevezik. − Érték és időszembesítő − 1. vsz jelen, 2-3 vsz múlt ( 2 boldog régmúlt, 3 boldogtalan közelmúlt) 4vsz jelen − költő elvont fogalomhoz

fordul, megszemélyesített Reményt szólaltatja meg − nem alakul ki párbeszéd költő + Remény közt → a vers fájdalmas monológ − keresztrímek 4 soronként váltják egymást: abab − rokokó képpel kezd: tavaszi virágoskert kibomló pompájával jellemzi életének bizakodó, reményekkel teli korszakát: költői terveinek magvalósulása, viszonzott szerelem − A 2. vsz-ban uralkodó évszak a tavasz, amely egy ősi toposz − álmai összeomlása ≈ kert téli pusztulása évszakszimbolika − első vsz. folytatása; reménytelenséget kiteljesíti halálvággyal - veszteségek sorozata után élete értelmetlen lett − utolsó sorok: emberi világ kiüresedése; Csokonai világtól való elidegenedése Konstancinápoly − Klasszicizmus jellemzi − Címe címke szerepű egyszavas tulajdonnévcím − 2 részből áll: piktúra: kép-látvány leírása (szavakkal festett kép) és a s ententia: bölcselkedés ( a látványtól a bölcsességig jut) − A

Múzsához szól − keleti nagyváros különös látnivalóinak leírása o mecsetek látványa a m ohamedán vallást juttatja eszébe → tudatlanság és szellemi nyomorúság kritikája o város gazdagságának bemutatása: selyem, arab lovak, ázsiai dohány o a szultán áll minden felett o nők-férfiak közti különbségek o kalitka – zártság o babona − vers 1. harmada: térbeli rendező elv: kívülről (tenger felől) közelít, felvillantja az utcák színes forgatagát, majd belső térbe (szultán háreme) kalauzol, végül újra szabadba jutunk − leírás tárgya a mecsetek mérete − időbeli szerkezeti elv: jelen, múlt, jelen, jövő − érték és időszembesítő − múlt eszményítettvallás megjelenése az emberi társadalom megromlásának következménye − óh indulatszóval fejezi ki felháborodottságát, majd költői kérdéseket használ gonosz tettek: keresztes hadjáratok, boszorkányüldözés − látszólag a m ohamedán

vallásról beszél; valójában a k eresztény vallási elvakultságot bírálja − zárás: szárnyaló jövendölés az új világról, ahol a természet "örök törvénye" fog uralkodni, megvalósulhat a minden embert és népet egybeölelő testvériség eszméje 3. Befejezés − nagy költői erővel szólaltatta meg a felvilágosodás legfőbb eszméit − élete vége felé hangot kapott költészetében a r ousseau-i szentimentalizmus panaszos hangja, magányba menekülő kiábrándultsága, halálvágya is.