Történelem | Középiskola » Erdély sajátos etnikai, vallási helyzete a XVI-XVIII. században

Alapadatok

Év, oldalszám:2008, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:1549

Feltöltve:2008. május 29.

Méret:156 KB

Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11110 Anonymus 2017. május 26.
  Nagyon jó lett, de a kialakuláshoz fontos az 1505-ös Rákosi végzés.
Jó tanulást!
11110 Anuika 2015. augusztus 22.
  Nagyon jó összefoglaló, minden benne van (remélem). OK
11110 Anonymus 2015. május 27.
  Nagyon tetszik, végre egy rendes tételkidolgozás! Köszönöm!

Tartalmi kivonat

Erdély sajátos etnikai, vallási helyzete a XVI-XVIII. században „Három nép, három nemzet, négy vallás” – Erdély földrajzi és regionális helyzete, – Változó mozgástér a nagyhatalmak között – Erdély virágkorának és hanyatlásának főbb szereplői és állomásai. Erdély Mohács előtt Élén a királyt képviselő vajda állt, s teljes mértékig Magyarország részét képezte. Sajátos rendi szerkezetét az 1437-es kápolnai unió rögzítette. A három rendi nemzet: magyar, székely, szász területi alapon különült el. Magyar megyék: szervezete a magyarországi megyékével azonos: földesurak, jobbágyok, a városokban polgárok laktak. Székelyföldön: kollektív nemesség, közigazgatási egységei: székek Szászföld: szabad szász polgárok lakták, székeiket önállóan irányították Előzmények: 1526. mohácsi csata – a török nyer, majd elvonul II. Lajos halála (Csele patak) után, Magyarországon két királyt választanak

->Szapolyai János (magyar urak), I. Habsburg Ferdinánd (habsburgpárti urak) 1541. Buda elfogalálsa (törökök) Ferdinánd Buda ellen indul, hogy a váradi békének megfelelően átvegyék az országot. Fráter György, János Zsigmond gyámja a töröktől kért támogatást, aki a németeket le is győzte. Ezután a t örök szultán szívélyesen meginvitálta sátrába a magyar urakat miközben a janicsárok „városnézésre” mentek Budára, amit így egyetlen kardcsapás nélkül sikerült elfoglalniuk. A szultán a Duna menti területeket birodalma részévé tette, Izabella királynét, fiát, és annak gyámját Lippára költöztette, és évi 1000 ft adó fejében a Tiszántúl és Erdély tartozott uralmuk alá. (A Felvidék, a Dunántúl nyugati része, Horvátország és Szlavónia pedig Habsburg kézen maradt) A birodalom három részre szakadt. ->Magyar Királyság, Török Hódoltság, Erdélyi Fejedelemség Az erdélyi államiság jellemzői Az önálló

Erdélyi Fejedelemség a XVI. század második felében alakult ki Megszervezése Fráter György (János Zsigmond gyámja) nevéhez fűződik. 1541. előtt Erdély soha nem volt önálló ország 1570. Speyer-i egyezmény: Habsburg Miksa (Ferdinánd utódja) - János Zsigmond Ebben Jánis Zsigmond lemondott a királyi címről, ezért megkapta Erdély fejedelmi címét. S ha fiú utód nélkül hal meg, akkor az országrész a Habsburgokra száll + rögzítették az országhatárokat! Élén: Fejedelmi hatalom túlsúlya a rendekkel szemben, Fejedelem mellett a Fejedelmi Tanács Központja: Gyulafehérvár (ma Alba Julia) volt, ahol évi 2-8-szor tartottak rendi országgyűléseket ->egykamarás, szűk jogkörű résztvevők: magyarok, székelyek, szászok követei Területéhez: a török által Magyarországról leválasztott részek (Partium) és Erdély tartozott ->Magyar vármegyék, Székely székek, Szász székek alkották Lakossága: magyar, székely, német, román

–politikailag „három nemzet” Vallás: katolikus, evangélikus, református, unitárius, ortodox Rendi szervezetük: élesen elkülönült egymástól Vezetője névlegesen: János Zsigmond (II. János), gyakorlatilag: Fráter György Erdély, mint török vazallusfejedelemség, kényes politikai helyzetben van: Külpolitikailag: nem független: Hűbérura a szultán, akinek adót fizet + a választott fejedelmet is ő erősítette meg ceremóniával, oklevéllel. (A fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt ugyan, de ez nem jelentette a törökök közvetlen uralmát az ország fölött. Ez inkább két uralkodó kölcsönös szerződése volt, amelyet az erdélyi fejedelmek önként vállaltak.) Az ország uralkodóit az erdélyi országgyűlés szabadon választotta. A megválasztott fejedelem ugyanakkor hatalmi jelvényeit a szultántól kapta, uralkodásához annak jóváhagyására volt szükség. Kül- és hadügyeiben általában nem cselekedett a szultán

egyetértése nélkül A külpolitikában óvatos hintap