Történelem | Középiskola » Erdély sajátos etnikai, vallási helyzete a XVI-XVIII. században

Erdély sajátos etnikai, vallási helyzete a XVI-XVIII. században „Három nép, három nemzet, négy vallás” – Erdély földrajzi és regionális helyzete, – Változó mozgástér a nagyhatalmak között – Erdély virágkorának és hanyatlásának főbb szereplői és állomásai. Erdély Mohács előtt Élén a királyt képviselő vajda állt, s teljes mértékig Magyarország részét képezte. Sajátos rendi szerkezetét az 1437-es kápolnai unió rögzítette. A három rendi nemzet: magyar, székely, szász területi alapon különült el. Magyar megyék: szervezete a magyarországi megyékével azonos: földesurak, jobbágyok, a városokban polgárok laktak. Székelyföldön: kollektív nemesség, közigazgatási egységei: székek Szászföld: szabad szász polgárok lakták, székeiket önállóan irányították Előzmények: 1526. mohácsi csata – a török nyer, majd elvonul II. Lajos halála (Csele patak) után, Magyarországon két királyt választanak

->Szapolyai János (magyar urak), I. Habsburg Ferdinánd (habsburgpárti urak) 1541. Buda elfogalálsa (törökök) Ferdinánd Buda ellen indul, hogy a váradi békének megfelelően átvegyék az országot. Fráter György, János Zsigmond gyámja a töröktől kért támogatást, aki a németeket le is győzte. Ezután a t örök szultán szívélyesen meginvitálta sátrába a magyar urakat miközben a janicsárok „városnézésre” mentek Budára, amit így egyetlen kardcsapás nélkül sikerült elfoglalniuk. A szultán a Duna menti területeket birodalma részévé tette, Izabella királynét, fiát, és annak gyámját Lippára költöztette, és évi 1000 ft adó fejében a Tiszántúl és Erdély tartozott uralmuk alá. (A Felvidék, a Dunántúl nyugati része, Horvátország és Szlavónia pedig Habsburg kézen maradt) A birodalom három részre szakadt. ->Magyar Királyság, Török Hódoltság, Erdélyi Fejedelemség Az erdélyi államiság jellemzői Az önálló

Erdélyi Fejedelemség a XVI. század második felében alakult ki Megszervezése Fráter György (János Zsigmond gyámja) nevéhez fűződik. 1541. előtt Erdély soha nem volt önálló ország 1570. Speyer-i egyezmény: Habsburg Miksa (Ferdinánd utódja) - János Zsigmond Ebben Jánis Zsigmond lemondott a királyi címről, ezért megkapta Erdély fejedelmi címét. S ha fiú utód nélkül hal meg, akkor az országrész a Habsburgokra száll + rögzítették az országhatárokat! Élén: Fejedelmi hatalom túlsúlya a rendekkel szemben, Fejedelem mellett a Fejedelmi Tanács Központja: Gyulafehérvár (ma Alba Julia) volt, ahol évi 2-8-szor tartottak rendi országgyűléseket ->egykamarás, szűk jogkörű résztvevők: magyarok, székelyek, szászok követei Területéhez: a török által Magyarországról leválasztott részek (Partium) és Erdély tartozott ->Magyar vármegyék, Székely székek, Szász székek alkották Lakossága: magyar, székely, német, román

–politikailag „három nemzet” Vallás: katolikus, evangélikus, református, unitárius, ortodox Rendi szervezetük: élesen elkülönült egymástól Vezetője névlegesen: János Zsigmond (II. János), gyakorlatilag: Fráter György Erdély, mint török vazallusfejedelemség, kényes politikai helyzetben van: Külpolitikailag: nem független: Hűbérura a szultán, akinek adót fizet + a választott fejedelmet is ő erősítette meg ceremóniával, oklevéllel. (A fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt ugyan, de ez nem jelentette a törökök közvetlen uralmát az ország fölött. Ez inkább két uralkodó kölcsönös szerződése volt, amelyet az erdélyi fejedelmek önként vállaltak.) Az ország uralkodóit az erdélyi országgyűlés szabadon választotta. A megválasztott fejedelem ugyanakkor hatalmi jelvényeit a szultántól kapta, uralkodásához annak jóváhagyására volt szükség. Kül- és hadügyeiben általában nem cselekedett a szultán

egyetértése nélkül A külpolitikában óvatos hintap