Biológia | Felsőoktatás » Tartally András - Kétéltű és Hüllő képek

Kétéltű és Hüllő képek, kiegészítő információk Oktatási segédanyag DE Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, Állatrendszertan II gyakorlat Összeállította: Tartally András Felismeréskor az itt félkövérrel (és a latin neveknél döntötten is) szedett neveket (magyart is) kérem. Pl a tarajos gőte és a kecskebéka fajcsoportnál nem kell felismerni a fajokat, csak a fajcsoportot, de le kell tudni írni az oda tartozó fajok nevét, és hogy mi alapján lehet őket elkülöníteni (csak amilyen részletesen meg van adva itt, vagy a könyvben; elég csak egy, terepen segítséget nyújtó bélyeg). Salamandra salamandra (foltos szalamandra) Tipikus színezetű gravid (= vemhes) nőstény Színváltozatok Lárvastádiumok Triturus cristatus (tarajos gőte) fajcsoport T. cristatus hím (alul) és nőstény T. dobrogicus hím T. carnifex hím A T. carnifex nőstényeken gyakori a sárga csík (a kép szárazföldi formáról készült) T.

cristatus peték (jobbra kikelés előtt) T cristatus lárva A T. cristatus (tarajos gőte) fajcsoport elterjedése: A T. cristatus fajcsoport fajait (T cristatus: tarajos gőte, T carnifex:, olasz vagy alpesi tarajos gőte, T. dobrogicus: dunai gőte és T. karelinii: balkáni tarajos gőte) régebben a T. cristatus alfajainak tekintették Mára a modern genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy ezek mind jó fajok, sőt a T. carnifex-nek két alfaja is elkülöníthető (lásd a jobb oldali térképet; azon a T. marmoratus két alfajjal a márványos gőte, nem kell tudni, amúgy hibridizálódik a tarajos gőtével)! A Kárpát-medencében és környékén mind az öt tarajos gőte faj, ill. alfaj előfordul Az újabb hazai vizsgálatok szerint a korábbi magyarországi „tarajos gőte” élőhelyek túlnyomó részén a T. dobrogicus él Előkerült továbbá Kőszeg környékéről és az Őrségből a T. carnifex is Ezen kívül az ország északkeleti részéből

előkerülhet még a T. cristatus is (elsősorban az Északi-középhegységből; de pl. az Ipolyban még T dobrogicus él, ami nem meglepő, hisz az a Duna mellékfolyója). Ezek szerint a tarajos gőte előfordulása nem bizonyított Magyarországon! Ugyanakkor a dunai gőte megőrzésének felelőssége elsősorban Magyarországot terheli! Terepen egyébként legbiztosabban a mellső végtag hosszának és a törzs hosszának aránya alapján lehet elkülöníteni ezeket a fajokat (lásd pl. a bal oldali képet, ahol a sárga csíkos T carnifex lábai a testhez képest sokkal nagyobbak, mint a csík nélküli T. dobrogicus-é) Ez a térkép és a két unka elterjedési térképe (alább) jól jöhet Állatrendszertan, Evolúció, Biogeográfia és Populációgenetika vizsgákhoz és szigorlatokhoz. Trirurus vulgaris (pettyes gőte) Nőstény Hím Hím Triturus alpestris (alpesi gőte) Hím Neoténiás hím Nőstény Bombina bombina (vöröshasú vagy alföldi unka)

Hasoldal (és fent unkogás) Hátoldal A két unka elterjedése Európában (a kiakart rész a sárgahasúé) Bombina variegata (sárgahasú vagy hegyi unka) Hasoldal Unkareflex Vízen lebegés Pelobates fuscus (barna ásóbéka) Gyakoriak a piros mintás példányok Ásás közben. Lárvastádiumok Hyla arborea (zöld levelibéka) Párban. Brekegés közben. A tapadókorongok haszna Bufo bufo (barna varangy) Szemből Oldalról Párban a szaporodóhely felé Szemből Bufo petezsinór (balra) és Rana petecsomó Bufo viridis (zöld varangy) Oldalról Rana temporaria (gyepi béka) Rana arvalis (mocsári béka) Rana dalmatina (erdei béka) Gyakoriak a fekete mintás példányok Gyakran van világos csík a gerincüknél Általában van a hátuk közepén egy ”^” Jellemző a has márványos mintázata A hímek nászidőben bekékülnek (!); jól lát- Juvenilis (=fiatal) tőzegmohán ható továbbá a hímen az, ami e három „bajszos” békára

jellemző: hidegben a bőrük alatt glicerin tartalmú folyadékot halmoznak fel, hogy elkerüljék a megfagyást Rana esculenta complex (kecskebéka fajcsoport) „ridibunda” jellegű „esculenta” jellegű „ridibunda” jellegű „esculenta” jellegű „lessonae” jellegű „lessonae” jellegű Emys orbicularis (mocsári teknős) Felülről Alulról Sok helyen kiszorítja a vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans) Ablepharus kitaibelii fitzingeri (pannon gyík) Totál Portré Lacerta viridis (zöld gyík) Nőstény Hím Juvenilis Lacerta agilis (fürge gyík) Hím Gravid nőstény Vöröshátú pár (L. a var rubra) Lacerta (vagy Zootoca) vivipara (elevenszülő vagy hegyi gyík) A két hasonló gyík annyira különböző élőhelyeken él nálunk, hogy az élőhely alapján nálunk biztosan be lehet őket azonosítani Podarcis muralis (fali gyík) A fali gyík feje és farka sokkal hosszúkásabb és karcsúbb, mint

az elevenszülőé Podarcis taurica (homoki gyík) Felülről Oldalról Juvenilis Anguis fragilis (törékeny vagy lábatlan gyík, vagy kuszma) Mintázatlan Kék pettyes Hosszanti csíkos (lent) Coluber (jugularis) caspius (haragos sikló) Napozás közben Ágon „haragos sikló ingdarab” Elaphe longissima (erdei sikló) Fűben Fán A juvenilis sárga „füle” miatt összekeverhető a vizisiklóval! Natrix natrix (vizisikló) Tipikus Kétcsíkos változat Tojások Natrix tessellata (kockás sikló) Kavicsok között Összetekeredve Hasoldal Coronella austriaca (rézsikló) Vipera berus (keresztes vipera) Farka fokozatosan keskenyedik, pupil- Általában feketésebb, mint a parlagi (lent lája (fent) kerek (a viperáké függőleges) melanisztikus forma) Színezete kevésbé markáns, mint a viperáké Vipera ursinii rakosiensis (parlagi vagy rákosréti vipera) Feje keskenyebb, mint a keresztes viperáé, azon kevesebb pikkely van (pl.

az orrnál) A viperák farka hirtelen keskenyedik, a ke- A fejen jól látható a viperákra jellemző „Y” resztes vipera feje széles minta (lehet „X” is)