Biológia | Mikológia » Mikológia (Gombák) fogalmak

1 Fogalmak Tömlősgombák ivaros életmenete: Ivaros szaporodásuk során a haploid micéliumon ivarszervek (anteridiumok és aszkogóniumok) alakulnak ki. Ugyanazon a micéliumon is létrejöhet mind a kétféle ivarszerv. Ezek azonban csak a homotallikus fajoknál kompatíbilisek. A heterotallikus fajok ivarszervei csak egy másikpárosodási típusú hifa ellentétes nemű ivarszerveivel olvadhatnak össze. Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogint) növesztenek az anteridium irányába, és ezen keresztül a hím jellegű sejtmagvak az aszkogóniumba vándorolnak. A megtermékenyítés ivarsejteknek megfelelő, mozdulatlan spermáciumokkal vagy egyszerű vegetatív hifák közötti szomatogámiával is megtörténhet. A plazmogámiát azonban nem követi azonnal kariogámia, így magpáros sejtek és azok osztódásával magpáros (aszkogén) hifák jönnek létre. Az aszkogén hifákkal indul meg a termőtest kialakulása. A tömlősgombáknál dikariotikus sejteket tehát

csak a termőtestekben találunk. A kariogámia a dikariotikus hifa horog- vagy csatképződéssel létrejövő végsejtjében történik meg. A zigótát tartalmazó sejt hamarosan sporangiummá alakul át, mert benne történik meg meiózissal, majd az azt követő mitózissal a valódi spórák kialakulása (leggyakrabban 8). Ezt a sporangiumot nevezzük tömlőnek vagy aszkusznak. Az aszkospórák endogén módon keletkeznek, sejtfaluk is az aszkuszban alakul ki, majd a tömlő szétszakadásával vagy egy szabályosan keletkező nyíláson keresztül kerülnek a szabadba. A tömlősgombák életciklusa haplonta, mert csak a zigóta diploid. A magpáros hifák csak a termőtest felépítésében vesznek részt Bazídiumos gombák ivaros életmenete: ivaros szaporodási ciklusukban külön ivarszervek nem alakulnak ki, hanem hifavégek szomatogámiája történik. Ennek eredményeként dikariotikus hifák keletkeznek. A sporangiumok (bazídiumok) termőtesteken képződnek A

bazídiumokban meiózissal létrejövő bazidiospórák (főspórák) exogén lefűződéssel kerülnek a külvilágba. Elsődlegesen bazídiospórákkal terjednek Apotécium: aszkohimenális termőtest típus. Unitunikátus aszkuszokat tartalmazó himénium béleli a nyitott, csésze alakú termőtest belső felületét. A himéniumot hordozó réteg neve a hipotécium. A termőtest húsos, álszövetes része az excipulum, amelyen ezek a rétegek elhelyezkednek. Aszkogónium: női (befogadó) ivarsejt. Aszkusz: tömlőnek nevezett meiosporangium. Cisztida: a himénium és a bazídium között elhelyezkedő steril sejtek. Gleba: sporogén szövet, mely spórákat képez. Hifa: válaszfalakkal (szeptumokkal) tagolt elágazó fonal. Himénium: termőréteg. Himenoforum: a bazídiumos termőtest meghatározott helyén, az ún. himenoforumon alakul ki a bazídiumokat viselő termőréteg. 2 Konídium: olyan mitospórák, melyek egyszerű (el nem ágazó) vagy elágazó tartók végén

keletkeznek és exogén módon, külső lefűződéssel szabadulnak el. Egy vagy többsejtű képletek, amelyek lehetnek haploidok vagy diploidok. Micélium: az elágazó gombafonalak (hifák) szövedékét micéliumnak nevezzük. Parafízis: steril hifa. Peritécium: a termőtest palack alakú, belsejében az unitunikátus aszkuszok és a köztük elhelyezkedő parafízisek himéniumot alkotnak. A spórák a peritécium szájnyílásán át jutnak ki. Sporangium: az ivartalan szaporítóképletek egy sporangiumon belül vannak, amely egy sporangiumtartó csúcsi részén található. A sporangium felépítése változatos: lehet benne kolumella, vagy hiányozhat is; a sporangium lehet száraz vagy folyadéktartalmú; tartalmazhat néhány, vagy akár több ezer spórát is. Szaprotróf: csak holt szerves anyagokat képes bontani. Tráma: a himenoforum vázát alkotja. Trichogin: párzófonal, melyet az aszkogóniumok növesztenek az anteridium irányéba, és ezen keresztül a hím

jellegű sejtmagvak az aszkogóniumba vándorolnak. Kleisztotécium: vastag falú, zárt falú termőtest alakul ki proto- vagy unitunikátus aszkuszokkal, amelyekből a spórák csak a termőtest szétesése vagy felrepedése után jutnak a szabadba. Velum partiale: részleges burok, mely a pilotécium típusú termőtestek esetében néha a kalap szélét és a tönköt köti össze. Velum universale: teljes burok, mely a himenális típusú hemiangiokarp fiatal termőtestkezdeményt borítja, és a termőréteg csak ennek felszakadása után válik szabaddá. Volva: bocskor Hifatípusok a termőtestben: A bazídiumos termőtesteket egymástól morfológiailag és funkcionálisan is különböző hifák építhetik fel. Ezek típusai: A. Generatív hifák, amelyek vékony falúak, citoplazmájuk sűrű és csatképződmények figyelhetők meg rajtuk, a termőrétegben bazídiumban végződnek. B. Kötőhifák, amelyek vastag falúak és többszörösen elágaznak, a termőtestben

haránt irányú összeköttetést biztosítanak. C. Vázhifák, amelyek vastag falúak, visszahajlók, de nem ágaznak el, a termőtesteket szilárdítják. D. Tejhifák csak bizonyos családokban (pl tejelőgombák) fordulnak elő, tejnedvet tartalmaznak. A termőtestek felépítése, aszerint hogy hányféle és milyen hifatípus alkotja, a következő lehet: A. Monomitikus: a termőtestet csak generatív hifák építik fel B. Dimitikus: kétféle hifa vesz részt a termőtest kialakításában: generatív és vázhifák 3 Trimitikus: a generatív és vázhifák mellett kötőhifák előfordulnak. Bazídiumtípusok: A bazídiumos felosztásában fontos morfológiai bélyeg a bazídiumok osztottsága. Ennek alapján osztatlan (holobazídium) és osztott (fragmobazídium) típusokat különböztetünk meg. Fontos taxonómiai értéke van a bazídiumok magorsó képződésének Ha a bazídiumban lefolyó osztódáskor a sejt hossztengelyével párhuzamos magorsó képződik, akkor

kiasztobazídiumról, ha a magorsó merőleges a bazídium hossztengelyére, sztihobazídiumról beszélünk. Trámatípusok: Jelentős különbségek vannak a bazídiumos gombák között termőtestük trámájának felépítésében. A kalapos termőtestű gombák himéniuma többnyire a kalap alján lévő lemezek felszínét borítja, tehát a tráma lemezes. Ennek típusait a lemezeket felépítő hifák lefutása szerint osztályozzuk. A hifák párhuzamos helyzete a reguláris, a rendezetlen az irreguláris trámára jellemző. Ha a hifák a lemez középvonalától párhuzamosan széttartók, akkor bilaterális, ha összetartók: inverz trámáról beszélünk. A pöfeteggombák zárt, gömbszerű termőtestének trámája lehet lakunás (a spórák külön üregekben – ún. glebakamrákban – keletkeznek), koralloid (a tráma a termőtestbe benyúló elágazó rendszert alkot) vagy kalapos típusú (egy vagy több trámaág fejlődik ki). Reszupinátus termőtest: az

aljzatra szorosan tapadó réteget, redőzetet képező termőtest. Himéniuma a felületén helyezkedik el (pl. réteggombák, kocsonyagombák) Krusztotécium: kemény, fás, többnyire tönk nélküli, féloldalas, konzolosan növő termőtest. Az egyedüli típus, amely több évig él, folyamatosan nő, és rétegesen, évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógombák). A növekvő termőtest az útjába akadó fűszálakat, ágakat körülnövi Holotécium: felemelkedő, de nem kalapos típusú termőtest, amely lehet egyszerű bunkó alakú (klavarioid típus, pl. mozsárütőgomba), többszörösen elágazó (koralloid típus, pl korallgombák) vagy tölcsér alakú, alján ráncos (kantarelloid, pl. rókagombák) A termőréteg a külső felszínt vagy az ágvégeket borítja. Pilotécium: ez a jól ismert, kalapra (pileus) és tönkre (stipes) különülő „gomba” termőtest. Himéniuma a kalap alján helyezkedik el, különböző szerkezetű (lemezes, csöves, tüskés,

ráncos) trámán. Leggyakoribb a lemezes kalap A lemezek sűrűsége, lefutása, színe fontos határozóbélyeg a kalaposgombáknál. Ha a termőtest hemiangiokarp fejlődésű, a velum universale maradványa gyakran megtalálható a tönk alján bocskor (volva) és a kalap tetején letörölhető pettyek formájában. Néha a kalapszélét és a tönköt egy másik, ún. részleges burok (velum partiale) is összeköti Ennek maradványa a tönkön a gallér (anulus) és a kalap széléről lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelékek (cortina). Pileus: kalap Stipes: tönk Annulus: a tönkön található gallér Cortina: a kalap széléről lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelékek. 4 Gaszterotécium: a gaszterális termőtestek tartoznak ide. Kívül kétrétegű burok, a perídium borítja őket. A termőtest belsejét a spóraképző glebaszövet, éretten a spórák tömege tölti ki, amelyek között spóraszóró fonalakból kapillícium is kialakulhat. A

gaszterotécium igen változatos alakú és szerkezetű, felnyílása, valamint a spórák kiszórásának módja sokféle lehet. Nyeles gaszterotécium: a szömörcsöggombákra jellemző, amelyeknek „boszorkánytojás”-ából hosszú tönk fejlődik, amely a glebát a magasba emeli. fiatal Peridium: a myxomycetes-eknél a sporangiumot a peridium borítja, amely szintén a plazma terméke, nem sejtfalképződmény. Egyes típusoknál a peridium vékony és hamar felszakad, míg másoknál ellenálló, vastag kérget alkot és sokáig megmarad. Exoperidium: a csillaggombák burkának külső rétege. Mikorrhiza: a gombák növények gyökereivel alkotott szimbiózisa. Woronin-test: a Woronin-testek membránnal körülvett szferikus, hexagonális vagy rektanguláris alakú, kristályos, proteinszerű anyagot tartalmazó képletek. Azt feltételezik, hogy „védelmi” feladatot látnak el. Ha a hifacsúcsot, ahol a sejtfal nagyon elasztikus, a csúcsi sejtek ozmotikusan

sérülékenyek, a szeptumok pedig nem zártak, valamilyen sérülés éri, akkor a Woronin-testek elzárják a csúcshoz közeli szeptumok pórusait. A gomba így „védekezik”, megakadályozva a citoplazma kiáramlását. Dolipórus: a bazídiumos gombák sajátos képlete, a sejtfal gyűrűszerű megvastagodásával alakul ki. Ezáltal a pórus csőszerűvé válik Hipogeikus módosult apotécium: a szarvasgombafélékre jellemző termőtest. Aszkuszaikban a spórák száma redukálódhat, változó, egyes esetekben csak egy. Ezeknek mérete azonban igen nagy is lehet, mivel a termőtest a földben helyezkedik el, nehéz megtalálni. A szarvasgombák obligát mikorrhizás fajok. Elsősorban a tölgyek és a gyertyán gyökereivel élnek együtt Hiányzik: bazídium, Clusius, szeptum és típusai, primer és szekunder micélium, endoperídium, perisztómium