A regény 1719-ben jelent meg először, s rögtön óriási sikert aratott. A világ csaknem minden nyelvére lefordították, de később meg is filmesítették.
A regény alapja valóságos történeten alapul: Alexander Selkirk matróz hosszú éveket töltött egy lakatlan szigeten, a Chiléhez tartozó Juan Fernandez szigetén. A büntetést kapitánya rótta rá. Az eset tanulsága, hogy Selkirk a civilizációtól távol is képes volt elfogadható, emberi körülményeket kialakítani.
A különös sorsú matróz története mindenkihez eljutott. Defoe személyesen is találkozott vele, s hetek alatt papírra vetette művét.
A regény főszereplője Robinson, aki szembeszáll apjával, mivel a szülője akaratával szemben nem akar ügyvéd lenni. Robinson nem képes a kalandvágyát legyőzni, ezért tengerre száll. A műből kiderül, hogy Robinson élete egyáltalán nem volt unalmas, s mindig sikerült valamilyen veszélyből megmenekülnie.
Az első hajóútját egyik barátjának köszönheti. Viharba kerülnek, ezért megfogadja, hogy soha többé nem fog hajóra szállni. A veszély elmúltával azonban hamar megfeledkezik fogadalmáról, s nemsokára még nehezebb helyzetbe kerül. A tisztekkel együtt a halálra készülnek, de megmenekülnek, hajójuk viszont nem éli túl a vihart – elsüllyed. A kapitány figyelmezteti őt, hogy soha többé nem szabad hajóra szállnia, mivel ez nem tartozik az ő életútjához.
Úgy gondolja, hogy szégyen lenne hazamennie, hiszen akkor beigazolódna, hogy apjának volt igaza. Londonban megismerkedik egy hajóskapitánnyal, akivel Guinea partjai felé tart. Útját és vállalkozását siker koronázza, így a hazahozott aranyport 300 font sterlingért értékesíteni tudja. A siker nyerészkedővé teszi. Hajóskapitány barátja meghal, ő mégis tovább akarja folytatni a vállalkozást és megismételni az afrikai utat. Az út során kalózok támadják meg, akik foglyul ejtik. Két év után tud megszökni Szálehből: az afrikai partok közelében hajózik a kalózokkal, amikor egy portugál hajó kapitánya megmenti életét, aki semmit sem fogad el cserébe. Megérkeznek Brazíliába, ahol Robinson a rakomány egy részét megvásárolja, 220 pezetáért.
Brazíliában Robinson új életet kezd. Az itt eltöltött 4 év alatt sikerül meggazdagodnia. Először egy cukornádültetvényre megy el dolgozni, majd ő maga is ültetvényes lesz. Az ültetvényes barátai által felkínált lehetőségnek nem tud ellenállni, ezért az állami monopóliumot kijátszva néger rabszolgák behozatalában segédkezik. Társai felkérik Robinsont, hogy hajójukat Guinea felé vezesse. Az üzlet előnyösnek tűnik, hiszen még pénzt sem kell belefektetni, s mégis ugyanannyi rabszolgát kapna ő is, mint társai.
Napra pontosan 8 évvel azután kelnek útra, hogy Robinson először hajóra szállt. Az út során félelmetes viharba keverednek, de egyedül Robinson menekül meg. Örül, hogy megmenekült, de szomorú amiatt, hogy társai mind odavesztek. A csónakot, amiben megmenekül, a víz egy szárazföldre veti, így mindent ki tud menteni a hajóról, mielőtt az elsüllyedne. Felszerelkezik szerszámokkal, fegyverrel, lőszerrel, puskaporral, élelemmel, tehát szinte mindennel, ami később hasznára lehet. Talál a hajón egy kis pénzt is, melyet végül elhoz a hajóról, mondván egyszer talán szükség lehet rá a lakatlan szigeten, ahová az élet sodorta.
A szigeten emberhez méltó lakhelyet alakít ki magának. Valóságos erődöt épít, amelyet senki sem tud megközelíteni. Magányosan szervezi meg mindennapjait úgy, mintha a társadalom jogos elvárásaihoz igazodna. Rendszeresen összeírja napi teendőit, hogy mikor mit kell tennie.
Teljesen átalakítja környezetét, s egész lénye megváltozik. Felfedezi, hogy a szigetre emberevő bennszülöttek járnak, akik helyben fogyasztják el a hadifoglyokat. Elhatározza, hogy társat szerez magának. Már 24 éve él a szigeten, amikor sikerül enyhítenie magányán azzal, hogy egy társat szerez a bennszülöttek közül. Megtanítja rendesen étkezni, öltözni, angolt oktat neki, valamint munkára fogja. Mivel egy pénteki napon sikerült társat szereznie magának, Pénteknek kereszteli el új társát.
Négy évvel később egy fellázadt hajó matrózai három embert tesznek ki a szigeten: a kapitányt, a kormányost és egy utast. Robinson három új társával foglyul ejti a zendülőket, visszafoglalva a hajót. A lázadás szervezőit kirakja a szigeten, de elmond nekik minden tudnivalót arról, amit a eddig felépített.
Robinson pontosan 28 évet, két hónapot és 19 napot töltött a lakatlan szigeten.
Kapcsolódó olvasnivalók
A Vöröstoronyi-szoros
A szorost az észak–déli irányba tartó Olt vágta magának keletről a Fogarasi-havasok, nyugatról a Csindrel és a Lotru-hegység között. Ugyan a folyónak a Kárpátokat átszelő útja 75 kilométeren keresztül, Bojcától Râmnicu Vâlceáig tart, ebből csak a 18 kilométeres felső, Câinenii Mari-ig tartó szakaszt értik a név alatt. A Szeben folyónak az Oltba való torkolatán alul, Bojca községnél nyílik. A fővölgy szűk, két oldalról erdős, néhol csupasz hegyek szegélyezik.
A vámpír denevér nem felejt
A világ egyetlen, kizárólag vérrel táplálkozó denevérfaja Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben honos. A rőt vérszívó denevérek (Desmodus rotundus) hallása annyira kifinomult, hogy különbséget tudnak tenni potenciális áldozataik lélegzetvételének hangzása között, és ezt a tudásukat a táplálékszerzésben is kamatoztatják - mutattak rá német kutatók.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Arany János - Kertben, Szondi két apródja, Epilógus c. költemények elemzése
Arany János: Kertben
Kertben című versében Arany, mint magányos kertész jelenik meg, aki búsan dolgozgat gyümölcsfái között, majd elgondolkodik a szomszédban látható jelenten. Ahol a férj meghalt feleségének készít koporsót néhány ócska bútorból. Műfaja elégia, mert szomorú hangvételű lírai költemény.
A költő kertészkedés közben mutatja be önmagát. Ez a tény...
Robinson Crusoe
A regény 1719-ben jelent meg először, s rögtön óriási sikert aratott. A világ csaknem minden nyelvére lefordították, de később meg is filmesítették.
A regény alapja valóságos történeten alapul: Alexander Selkirk matróz hosszú éveket töltött egy lakatlan szigeten, a Chiléhez tartozó Juan Fernandez szigetén. A büntetést kapitánya rótta rá. Az eset tanulsága, hogy Selkirk a...
Vörösmarty Mihály - Gondolatok a könyvtárban c. versének elemzése
"Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel."
/Dante/
Jól véssük emlékezetünkbe e sorokat, mert amint belépünk Vörösmarty könyvtárának kapuján, ez a gondolat, a reménytelenség és a hiábavalóság gondolata cseng vissza fülünkbe. A Gondolatok a könyvtárban című filozófiai-bölcselkedő költeményt...
