Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Novákné Magyar Hajnalka - Megtakarítás, Beruházás, Fejlődés

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Gazdaságelméleti Tanszék Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat MEGTAKARÍTÁS, BERUHÁZÁS, FEJLŐDÉS Nyíregyháza, 2003. november 13 Készítette: Novákné Magyar Hajnalka 2003/2004 tanév I. félév II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező tagozat C csoport TARTALOM A növekedés, a beruházás és a megtakarítás között összefüggések 2. oldal Előzmények 4. oldal A növekedés lassulása a világban 4. oldal A fejlődés változásai 5. oldal Gyorsítható-e a világgazdaság növekedése? 6. oldal A beruházás jelentősége az 1990-es években 7. oldal Az ezredforduló változása 8. oldal Egyesült Államok - "Új gazdaság" 9. oldal Csökkenő megtakarítási és beruházási ráták 10. oldal Befektetés ösztönzés hazánkban 14. oldal Beruházási helyzetkép makrogazdasági vetülete 16. oldal SWOT analízis 17. oldal

Átalakulnak a megtakarítási szokások 18. oldal A nemzetközi gazdaság napjainkban 19. oldal A magyar gazdaság jelen helyzete 21. oldal Az állam szerepének, gazdaságpolitikai ösztönző funkciójának megítélése 22. oldal Táblázatok 24. oldal Forrásjegyzék 27. oldal 1 A növekedés, a beruházás és a megtakarítás között összefüggések Az elmúlt évszázadok folyamán a világ legtöbb országában jelentős gazdasági növekedés ment végbe. A reáljövedelem nemzedékről nemzedékre gyarapodott, a magasabb jövedelem lehetővé tette, hogy az emberek több terméket és szolgáltatást fogyasszanak. A magasabb fogyasztási szint emelte az életszínvonalat is. Ha utazunk a világban, óriási életszínvonalbeli különbségekkel találkozhatunk. A szegény országok egy főre jutó jövedelemszintje nem éri el a gazdag országok szintjének tizedét. Ezek a különbségek az élet minőségét jellemző összes mérőszámban

megmutatkoznak, a televízió- és telefonkészülékek egy családra jutó számától kezdve a gyermekhalandóságon át az átlagéletkorig. A közel azonos népességű és hasonló gazdaságpolitikát folytató országok évi 2%-os rátával közelítenek egymáshoz, amit a megtakarítás, a népességnövekedés és az oktatás határoz meg. A gazdasági növekedés két sikertörténete Japán és Németország fejlődése. Noha ma már mindketten gazdasági nagyhatalomnak számítanak, 1945-ben a k ét ország gazdasága romokban hevert. A második világháború megsemmisítette a tőkeállomány nagy részét. Mégis a háború utáni évtizedekben ezekben az országokban mérték a legnagyobb ütemű növekedést, mivel ha a kibocsátás szintjének zuhanása mellet a megtakarítási ráta - a kibocsátás megtakarításra és a b eruházásra szánt hányada – változatlan marad, a g azdaság gyors növekedésnek indul. A kibocsátás azért nő, mert a tőkeállomány

alacsony szintjén a beruházások nagyobb tőkeállományt hoznak létre, mint amekkora az értékcsökkenés. A nagyméretű növekedés addig tart, amíg a gazdaság el nem éri korábbi egyensúlyi növekedési pályáját. Tehát a megtakarítási ráta központi szerepet játszik az egyensúlyi tőkeállomány meghatározásában. Ha a megtakarítási ráta magas, akkor a gazdaságban nagy tőkeállomány és magas szintű kibocsátás, ha a megtakarítási ráta alacsony, akkor kis tőkeállomány és alacsony szintű kibocsátás valósul meg. A megtakarítási ráta emelkedése adott tőkeállomány mellett magasabb beruházási szintet eredményez. Ha egy ország jövedelmének jelentős hányadát fordítja megtakarításra és beruházásra, akkor nagy lesz az egyensúlyi tőkeállomány és a jövedelem. Azokban az országokban, ahol a beruházási ráta magas (pl.: Egyesült Államok, Japán) általában magas a jövedelem, míg ott, ahol a beruházási ráta alacsony

(pl.: Uganda, Csád), a jövedelem alacsony Tehát a beruházási ráta alapvető meghatározója annak, hogy egy ország gazdag-e vagy szegény. 2 Egy bizonyos megtakarítási ráta biztosítja az egyensúlyi tőkeállomány szerinti növekedést, ami az egy munkásra jutó fogyasztást és azon keresztül a gazdasági jólétet maximalizálja. Ha a tőke amortizációval csökkentett határterméke nagyobb, mint a növekedés, akkor a gazdaságban kevesebb a tőke, mint ami az egyensúlyi tőkeállomány szerinti növekedéshez szükséges. Ebben az esetben a megtakarítási ráta növelésével fokozható a fogyasztás hosszú távon. Ha a tőke nettó határterméke kisebb a növekedési rátánál, akkor túl sok a tőke, a megtakarítási rátát csökkenteni kell. A kormányzat gazdaságpolitikája két módon befolyásolja a megtakarítási rátát: közvetlenül, az állam megtakarításain keresztül, és közvetve, a magánmegtakarítás ösztönzésével. Az állam

megtakarítása a bevételei és kiadásai közötti különbség. Ha az állam többet költ, mint amennyi a bevétele, költségvetési deficit alakul ki, ami negatív megtakarítást jelent. A költségvetési deficit beruházást szorít ki. A tőkeállomány ennek következtében való csökkenése annak a tehernek a része, ami a jövő nemzedékét sújtja. Ha az állam a bevételeinél kevesebbet költ, akkor a költségvetésnek többlete van. Ilyenkor visszafizetheti az államadósság egy részét, és ösztönözheti a beruházásokat. A magánmegtakarítást több módon is befolyásolhatja a gazdaságpolitika. A háztartások megtakarításra vonatkozó döntéseiket a tőke hozadék függvényében határozzák meg. Minél nagyobb a m egtakarítás hozama, annál vonzóbb a megtakarítás A tőkejövedelmekre kivetett magas adók visszafogják a magánmegtakarításokat, mivel csökkentik a tőke hozadékát. Különféle adórendelkezésekkel – mint amilyen az

adómentes nyugdíjjárulék – növelhető a hozadék, ösztönözhető a megtakarítás. A magánberuházásokban jelen vannak a hagyományos tőkefajták, mint a buldózer, acélkohó és az újabb tőkejavak, mint a számítógép vagy a robotgépek. Az állam közösségi tőkejavakba ruház be, ez az infrastruktúra. Ide tartoznak az utak, a hidak, a csatornák. Létezik ezen kívül humántőke, mint a tudás és a képzettség (A humán tőke növelése is beruházást igényel: tanárokat, könyvtárakat és tanulmányi időt.) A gazdasági növekedés serkentését célzó gazdaságpolitikának azt kell eldöntenie, hogy milyen fajtájú tőkére van leginkább szükség. A gazdaságpolitika a piacra bízhatja annak eldöntését, hogy a megtakarításokat milyen beruházási célokra fordítják. A legnagyobb valószínűséggel azok az iparágak jutnak piaci kamaton kölcsönhöz és ezekből majd új beruházásokat finanszíroznak, amelyekben a legmagasabb a tőke

határterméke. Azonban míg a magántőke könnyen mérhető profitrátát kínál a tőkét működtető vállalat számára, az állami tőke hasznának megítélése sokkal bonyolultabb. 3 Előzmények A II. világháború után a jórészt keynesi ihletésű gazdaságpolitikák a konjunkturális ingadozások csökkentésére, a növekedés és a beruházások ösztönzésére építettek. A keynesi keresletösztönző gazdaságpolitika nagyban előmozdította a belföldi kereslet növelését (szabályozását), ösztönzést adott a kereslet állami eszközökkel történő bővítésének és szükség esetén impulzust nyújtott a fogyasztás bővítésének is. A kereslet tartósan magas szinten tartásának igen fontos szerep jutott abban (is), hogy a fogyasztás bővülése impulzust nyújtson a beruházások számára. A beruházásokat a k özvetlen és közvetett beruházástámogatási eszközök egész sora (pl. gyorsított amortizáció a gépekre) táplálta, a

fogyasztás növekedését pedig a reálbérek és reáljövedelmek emelkedése és jelentős mértékben a jóléti állam jövedelemkiegészítő, támogató transzferei tették lehetővé. Rendkívül fontos és szembetűnő tényező ugyanakkor, hogy a II. világháborútól az 1990-ig terjedő időszakban a fejlett országok növekedése (különösen a nyugat-európai országoké) exportvezérelt volt. A külgazdaság növekedése a belső piacénál lényegesen gyorsabb volt, az export-import a GDP növekedésénél 1,5-2,5-szer gyorsabban nőtt. Az 19501973-as időszakban, így a külgazdasági nyitottság mértéke mindenütt rendkívül megnőtt A hazai termelés nemzetközi konjunktúra-érzékenysége és függése is erőteljesen megnőtt, így a növekedés mindinkább a külpiaci szereplés függvénye lett, különösen a fejlett, kis méretű gazdaságokban. A növekedés lassulása a világban Az elmúlt 30 év legmeghökkentőbb fejleménye, a gazdasági növekedés

1970es években kezdődő világméretű lelassulása. Ország Egy főre jutó kibocsátás növekedése (%/év) 1948-1972 1972-1992 Kanada 2,9 2,1 Franciaország 4,3 2,0 Nyugat-Németország 5,7 2,1 Olaszország 4,9 2,8 Japán 8,2 3,4 Egyesült Királyság 2,4 1,8 Egyesült Államok 2,2 1,5 Forrás: Angus Madison: Phases J Capitalist Development Oxford 4 Erre többféle magyarázatot próbáltak találni: - A munkaerő összetétel változása: a korábbi népességrobbanás során született, az 1970-es években munkaerő-állományba lépő fiatalok csökkentették a munkatapasztalat átlagos szintjét, s ezzel a munka termelékenységét. - Növekedett az állami szabályozás olyan területeken, mint például a környezetvédelem, és ez kevésbé termelékeny eljárások használatára kényszeríti a vállalatokat. A szabályozás csökkenti a termelékenység és a jövedelem növekedési ütemét akkor is, ha egyébként társadalmilag

hasznos. - Az olajárakban az 1970-es években bekövetkezett nagyméretű változások az OPEC olajkartellnek köszönhetően, a tőkeállomány egy részét idő előtt elavulttá tették. A vállalatoknak ki kellett vonniuk az üzemanyagfüggő berendezések egy részét a termelésből. - Az emberek kezdtek kifogyni a termelést előrelendítő új ötletekből. A lassabb technikai haladás korába lépünk. A fejlődés változásai Alapvető változások következtek be már a két olajválság, illetve az 1974-75-ös válság után, majd az 1980-as évektől egyre felerősödő mértékben a beruházások, a fogyasztás és a növekedés összefüggés-rendszerében. A beruházásoknál a legalapvetőbb változás, hogy a racionalizáló beruházások dominánssá váltak a korábbi munkahely-teremtőkkel szemben. Az élő munka és mellékköltségeinek megdrágulása az élő munkának gépi helyettesítésére, automatizálásra ösztönöz. A piac egyre inkább

telítődik standard termékekből, ezért 10% további piacbővítést elérni egyre nehezebb, míg ugyanannyit termelni 10%-os költségleszorítással egyre könnyebb a termelékenységnövekedés nyomán megvalósuló fajlagos költségcsökkentés révén. A bérek és jövedelmek növekedése az 1950-73-as időszakban igen gyors volt Nyugat-Európában és a fejlett ipari országokban, utána azonban hullámzás, sőt visszaesések tarkították a képet. A keynesi gazdaságpolitika korlátait elsősorban az tette nyilvánvalóvá, hogy az állam újraelosztási szerepe határához érkezett, az adóhányad nem volt többé növelhető, a költségvetések deficitessé váltak, az újraelosztás hatékonysága csökkent. 5 Gyorsítható-e a világgazdaság növekedése? Földünkön a szegénység enyhítéséhez, a munkanélküliség csökkentéséhez, a környezeti feltételeket és az élet minőségét javító infrastrukturális és termelőberuházások

növeléséhez, a nagy egyenlőtlenségek csökkentéséhez nemcsak gyorsabb, hanem az elosztási viszonyok szempontjából is kiegyensúlyozottabb gazdasági növekedésre lenne szükség annál, mint amekkora a XX. század utolsó negyedét jellemezte Jelentős növekedést az eredményezne, ha a világ fejlett államai segítenék a fejlődő országok gyorsabb felemelkedését, illetve a volt szocialista országok gazdasági fejlődését. Minden országban vannak a növekedésnek olyan tartalékai is, amelyek az elosztási viszonyok megváltoztatásával és az infrastruktúra modernizálásával kapcsolatosak. A XX század végét jellemző viszonyok mellett azonban senki sem számított arra a következő évtizedekben, hogy a világgazdaság növekedése számottevően gyorsulna. Hazánkban is lényeges kérdéssé vált a gazdasági növekedés üteme, illetve ennek gyorsíthatósága. Ez azért is fontos, mert hazánk lényegében 1999-ben érte el a bruttó nemzeti termék

1989-es szintjét. Év 1980 A bruttó nemzeti termék növekedése (%) Magyarország Kelet-Európa 86,3 89,4 Világ 72,1 1989 100 100 100 1990 96,5 92,5 103,5 1991 85,0 82,3 103,8 1992 82,4 78,2 105,5 1993 81,9 77,7 106,9 1994 84,3 81,0 110,0 1995 85,5 85,7 112,8 1996 86,6 89,3 116,4 1997 90,1 91,8 120,2 1998 94,9 95,0 122,6 1999 99,7 96,0 125,7 Forrás: U.N, Division of Economic Analisys, 1999; UN, Economic Commission for Europe, 1999, 2000 Az adatok arra utalnak, hogy Magyarország, illetve a közép- és kelet-európai országok már a 8 0-as években is a világgazdasági átlag alatti növekedést értek le, 1989 után pedig a bruttó nemzeti termék csökkenése nyomán a leszakadás még markánsabbá vált. 6 A beruházás jelentősége az 1990-es években A gazdasági növekedés szempontjából a gép- és berendezés beruházások fontos szerepet játszanak. Az 1991-95-ös periódusban az EU-ban olyannyira visszaestek a

gép- és berendezés-beruházások, hogy volumenben évi átlagban -0,8%-os beruházás, azaz dezinvesztició alakult ki. Az USA-ban évi 7,6%-os az "aranykort" csaknem elérő növekedést tapasztalhatunk a modernizációs beruházások terén, ez az alapvető magyarázata az USA technológiai, világpiaci és modernizációs előretörésének. Japánban az 1990-es évek első felében a megelőző fél évtized csaknem 10%-os gépi beruházásnövekedése -0,3%-os beruházásnak adta át a helyét, azaz itt is mély válság alakult ki a gépek, berendezések megújítása terén. Az 1996-2001-es időszakban ismét változik a kép. Az EU-15-ök átlagában gyors, évi 6,8%-os gép- és berendezés beruházás bővítésre került/kerül sor. Az 1990-es évtized második felében lendületes modernizáció ment végbe az EU-ban, részben a kvázi egységes belső piac, részben közös valutáris térség reményének hatására, s nem függetlenül a v ilág más

térségeiben tapasztalt válságok hatására, ugyanis a tőke a biztos védőbástya mögötti piacot erőteljesen preferálta. Az USA-ban a gép- és berendezés beruházások 1996-2001 között évi átlagban 9,3%kal bővültek/bővülnek, ami a legutóbbi években tapasztalt jó konjunktúra valószínűleg eddig utolsó kedvező hulláma volt. Japánban évi 5,3%-os gép- és berendezés-beruházást számítottak a jelzett időszakra, ami a regenerációs beruházások kezdetét és megerősödését jelzi. Az eddigi összefoglaló adatok azt mutatják, hogy a gép- és berendezésberuházások növekedési üteme jó növekedési kilátások esetén rendre meghaladta a GDP növekedési ütemét. Válság esetén viszont a gépberuházások hanyatlásának mértéke nagyobb volt a GDP visszaesésénél. A gép- és berendezésberuházások alakulása tehát a GDP motorjának üzemanyagaként, hajtóerejeként szerepel jelenleg is. Az összes beruházás alakulása az 1987-90-es,

az 1991-95-ös és az 1996-2001-es időszakban egyaránt volumenben valamivel lassúbb növekedést mutat a gép- és berendezésberuházásokénál. Ez tulajdonképpen kedvező tendenciát jelent: a dinamikát, megújulást, korszerűsítést hordozó gép- és berendezésberuházások kedvezőbben alakultak az egyéb, főleg az építő beruházásoknál. Nagymértékben tükröződik ebben a műszaki fejlődés jellege a miniatürizáció, a kevéssé helyigényes számítógépes és irodatechnika fejlődése, elterjedése. E tekintetben is az U SA volt a legdinamikusabb a 90-es években. Itt 1996-2001-ben az évi 7 7,4%-os átlagos növekedés rendkívül impozáns, s nagyban hozzájárult az USA kedvező belgazdasági teljesítményéhez és világpiaci szerepléséhez egyaránt. (Az EU adata: 4,5%, Japáné: 1,3%.) 1998 óta viszont a beruházások növekedési üteme erőteljesen csökkenő tendenciát mutat az USA-ban, ami a hosszú, jó konjunktúra lanyhulásához

vezető útját félreérthetetlenül jelzi. Az összes beruházás az USA-ban 1998-ban még 10,7%-kal nőtt volumenben, 1999-ben már csak mintegy 8,4%-kal, 2000-ben 5,1%-kal. A bruttó megtakarítási ráta EU-országokban a kilencvenes években általában a 1823%-os sávban mozgott a GDP-hez képest. A bruttó megtakarítástól a bruttó reálberuházások több országban lényegesen elmaradtak. Általános tendencia, hogy a reálszférában elérhető adósság utáni nettó profitráta jelentősen és tartósan kisebb, mint a pénzügyi szférában megvalósított portfolió-befektetések nettó hozama. Ez a reál beruházások legfontosabb gátló tényezője és a befektetések nagy részét a pénzügyi szférán belülre tereli. Az ezredforduló változása A regionális pénzügyi-gazdasági válságok nyomán 1997-1999-ben lelassult világgazdasági szerelvény 2000 folyamán újra robogott, felfelé ívelő szakaszba került. A világgazdaság haladási sebessége több

mint másfél százalékkal haladta meg az előző évtized átlagát. A leggazdagabb ipari országok GDP-je is szokatlanul gyorsan, a kilencvenes évtized 2,6%-os átlagával szemben, 3,9%-kal emelkedett. Különösen az Egyesült Államok teljesítménye volt kiemelkedő, mely már az utóbbi években is 4% feletti növekedést mutatott fel, s 2000-ben 5%-ot meghaladóan szárnyalt. Európa 3,5%-os teljesítménye kevésbé meglepő, de ugyancsak jelentősnek mondható. Japánban is voltak bíztató jelek, de az év második felében újra sötétebb felhők tornyosultak, nem valószínű, hogy túljutott volna az évtizedes növekedési nehézségeken. Az újonnan iparosodó ázsiai országok kilábaltak a válságból, újra a legdinamikusabb országcsoportot képezik. Kiemelendő Kína kicsit lassuló, de tartósan magas dinamizmusa és India teljesítménye. Kelet- és Közép-Európa országai a kilencvenes években bekövetkezett nagy visszaesés után növekedésnek indultak,

bár ez alacsony szinten következett be. Összességében még jelentős távolságra vannak a korábbi termelési színvonaluktól. E csoporton belül 2000-ben a megemelkedett kőolajárból profitáló Oroszország volt a legdinamikusabb. Az EU csatlakozásra váró közép-európai országok már a kilencvenes évek 8 közepétől mérsékelt gazdasági fejlődésnek indultak, 2000-ben nagyobb sebességre kapcsoltak. Afrika, a Közel-Kelet és Latin-Amerika is meghaladja az elmúlt évtized átlagát. Ezen belül azonban általában csak a kőolajexportálók helyzete javul, az egyéb nyersanyagok termelői, vagy száz ország, újra jelentős kereskedelmi cserearány (ár) veszteséget szenved. Az egyre többet emlegetett világgazdasági differenciálódás - az egy főre jutó GDP-t tekintve tovább folytatódik. (1 táblázat) Bár gyorsan fut a világgazdaság vonata, azért a pálya nem sima. Évek óta több olyan folyamat zajlik, mely a világgazdasági

konjunktúra további menetét jelentősen befolyásolhatja. Egyesült Államok - "Új gazdaság" Az Egyesült Államok történelmében a jelenlegi volt a leghosszabb gazdasági fellendülési szakasz. 2001 februárjában lett volna tíz éves, a gyorsuló ütemben, alacsony inflációval, a korábbi időszakoknál alacsonyabb munkanélküliséggel futó amerikai gazdaság. A világgazdaság 1997-99-es válságperiódusa sem ingatta meg, de 2000. második felétől fékezni kénytelen. Az amerikai gazdasági ciklus meghosszabbításában valójában több tényező és körülmény játszott szerepet. - A termelés folyamatos technikai megújítása, az információs technikák fejlesztésében és elterjesztésében játszott vezető szerep, ezzel összefüggésben a munkatermelékenység emelkedése. - A tőkekoncentráció és centralizáció szintje. - A nemzetközi gazdaság fokozódó liberalizációja, amely mindenkor a legerősebbek érdeke. - A

külföldre telepített termelés és főleg az amerikai spekulációs tőke extraprofitot hozó megtérülése, azaz a nemzetközi jövedelemlecsapolás. - A dollár speciális, nemzetközi tartalékvaluta szerepe; jelentős mennyiségű külföldi tőke bevonása. - Más régiók nehézségeinek kihasználása. - A külkereskedelmi cserearányok javulása, mögötte az exportszerkezet kedvező változása. - Továbbá az, hogy 1988 óta a belső fogyasztás (lakossági fogyasztás és a beruházások értéke) lényegesen gyorsabban nő, mint a hazai termelés. 9 - Az infláció megelőzéséhez az importtöbblet mellett a költségvetési szuficit is nagymértékben járult hozzá. - További tényezők is vannak, például a nemzetközi összehasonlításban alacsony energiaárak, továbbá a "munkaerőpiacának rugalmassága", nem utolsó sorban az ügyes gazdaságpolitika. Az Egyesült Államok kivételes konjunktúrájának tehát sok oka konkrétan is

megjelölhető. Ugyanígy a veszélyei is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tőzsdeindexek soha, 1926-29-ben sem látott, a valódi gazdaságtól (termeléstől) teljesen elszakadt szárnyalásában megnyilvánult feszültség nem fokozható a végtelenségig. (2000-ben ugyan megállt a tőzsdei szárnyalás, sőt korrekció is bekövetkezett, de ez nem oldotta fel teljesen a korábbi években felhalmozódott feszítőerőket, melyek a pénzügyi túlfejlődésből adódnak.) Nem nőhet korlátlanul a kereskedelemi és a fizetési mérleg hiánya, ami egyben az USA jelentős eladósodásának is forrása. A hazai fogyasztás nem támaszkodhat sokáig a virtuális papiros-osztalékokra és a lakossági hitelfelvételre, valamint az importtöbbletre. Nem tartható a helyzet, mely szerint a lakosság megtakarítási rátája negatív, aminek következtében a lakosság eladósodik. Az nem lehetséges, hogy az ország konjunktúrájának növekvő tőkeszükségletét időtlen időkig a

tőkeimport, a külföldi tőkejövedelem és a fedezetlen értékpapírpiac elégítse ki. A termelékenység rendkívüli növekedési üteme sem maradhat örök. Az amerikai recesszió a kilencvenes évek derekától váratott magára. A speciális tényezők ezt halogatták. Közben a tőkék, főleg a virtuálisak, ezzel a feszültségek tovább halmozódtak 2000 közepétől a konjunktúraciklus leszálló ágba került. A 2000. évi világkereskedelmi tendenciák azt mutatják, hogy a gyors - becslés szerint 10 % körüli - növekedése ellenére jelentős feszültségek halmozódtak. A legfontosabb országok kereskedelmi mérlegéről készült kimutatások szerint, miközben az USA és részben Nagy-Britannia kereskedelmi mérlegének korábbi, jelentős hiánya tovább emelkedett, Németország, Franciaország és Japán kereskedelmi többlete számottevően csökkent. Következésképpen tovább nőtt a "feltörekvő" országok szerepe. Mindazonáltal a

legfejlettebb országok kedvezőtlen kereskedelmi folyamatai csökkentik a következő évek nemzetközi kereskedelemre orientált gazdasági növekedésének esélyeit. Csökkenő megtakarítási és beruházási ráták A nemzetgazdasági megtakarítások és beruházások alakulásának elemzésével hosszabb távon az invesztíciók és a gazdasági növekedés között korreláció mutatható ki. Ez az összefüggés azonban inkább csak egy-egy országra, országcsoportra érvényes, egymás 10 közötti összehasonlításukra ebből a szempontból kevésbé van lehetőség. A beruházások aránya és a növekedés között ugyanis nem automatikus, nem abszolút az összefüggés, hanem tendenciaszerű. A beruházási ráta és a gazdasági növekedés kapcsolata a termelékenységtől, gazdasági hatékonyságtól függ. Mindenesetre tény, hogy a világgazdaság hosszútávon lassuló növekedési tendenciájának megfelelően a megtakarítások és beruházások aránya a

GDP-ben a legtöbb országcsoportban csökkenőben volt az elmúlt két évtized folyamán. Kivételt csak Kína és Dél-Ázsia képez, valamint a Szaharától Délre fekvő Afrika, ahol a megtakarítások és az invesztíciók alacsony szinten stagnálnak. A világgazdaság látszólagos paradoxonja, hogy a p énzügyi "túltengés" ellenére az értéktermelő tevékenységek finanszírozhatósága szűk, sok helyen tovább szűkül. A helyzet kulcsa: a pénzügyi befektetések, főleg spekulációk terjedelme megnőtt a hetvenes évek elejétől, a korábbi korszakokkal ellentétben hozamuk magasabb, mint a termelő-, szolgáltató-, infrastrukturális beruházások profitja. A termelékenység növekedése részben - vagy mint az Egyesült Államokban jelentős mértékben - ellensúlyozhatja a profitokra nehezedő nyomást, a beruházási arányok tendenciális csökkenését. Mindazonáltal a kilencvenes évek második felében a megtakarítási és a b eruházási

ráták viszonylag alacsonyra estek, ami arra utal, hogy a következő évek reálgazdasági tevékenységét befolyásoló forrásoldali-befektetési feltételek nem különösebben kedvezőek. (Egyébként a kereslet-oldali sem) A termelékenység jelentősebb növeléséhez, növekedési ütemének fenntartásához is újabb beruházások kellenek! 1997 és 1999 eleje között egy sor iparágban világszerte - különösen Ázsiában és Latin-Amerikában - rohamosan nőtt a kapacitás-kihasználatlanság. (Pl Földünkön 60 m illió gépkocsit tudtak gyártani, 44 millióra volt kereslet. Hatalmas kapacitásfeleslegek, esetenként eladatlan készletek voltak a világ vegyiparában, építőanyag-iparában, a h agyományos gépgyártásban, textiliparában.) Még a mélyebb termelési recesszió kibontakozása előtt, 1999-ben újraindult az ipari konjunktúra (pl. az akkor csökkentett kamatok, elerőtlenedő euro, esetenként lazább fiskális politikák, szárnyaló tőzsdék

segítségével). Az Egyesült Államokban 2000 közepéig 6-7%-os jelentős, Európában ettől elmaradó, 5% körüli volt az ipari fellendülés, az ázsiai országokban a 12%-ot is meghaladta. A kapacitáskihasználás javult A gazdaságkutató intézetek 2001 elején már jobban hangsúlyozták, hogy a fejlett ipari országok konjunktúra-ciklusa 2000 nyara óta leszálló ágba került - ha nem is volt drasztikus a visszaesés. A nemzetközi kereskedelem és a lakossági kereslet növekedési üteme mérséklődött. Az USA-ban és Japánban már észrevehetően csökkentek a beruházások 11 Január első napjaira világossá vált, hogy az évek óta várt lassulás bekövetkezett, az Egyesült Államok gazdasági növekedése elakadt. A megtakarítás fokozottan a hosszú távú állampapírok iránti keresletet növeli, ami elvonást jelent a rövidtávú fejlesztésektől. A tervezett adócsökkentéssel növekszik a befektethető tőkeállomány, ez fékezi az

állampapírok kamatának csökkentését, így növeli azok vonzerejét. A magánforrások kamata lassabban mérséklődik, a dekonjuktúra bizonytalan feltételei között nem biztos, hogy igénybe érdemes venni. Az értékpapír-jövedelmek 2000. évi stagnálása, az erősebb áremelkedés, a foglalkoztatottak számának korábbinál lassúbb emelkedése folytán a lakossági kereslet észrevehetően mérséklődött. A dollár magas árfolyama és a világpiaci kereslet ütemének némi mérséklődése folytán az exporttevékenység lanyhult. A kőolajár emelkedése a t ermelési költségeket növelte. A profitkilátások rosszabbodása folytán a beruházások növekedési üteme is visszaesett, a beruházási javak rendelésállománya csökkent. A növekedési ütem mérséklődése a gazdaság összes ágazatára kiterjed. Nehezedik a külső finanszírozás is. A kereskedelmi mérleg deficitje hónapról hónapra emelkedett, a folyó fizetési mérleg hiánya 2000-ben a

GDP 4%-a fölé emelkedett, miközben a tőzsdeindexek stagnálása folytán a külföldi tőke befektetési hajlandósága mérséklődött. Ez utóbbi, a kamatcsökkentés után tovább gyengült. Nyugat-Európában, azon belül az Európai Unióban az Egyesült Államokhoz hasonlóan, - részben a magasabb áremelkedések nyomán - a lakossági kereslet mérséklődött a harmadik negyedévtől, amikor csak 0,5%-kal, éves szinten kb. 2,3%-kal bővült Mindazonáltal a h armadik negyedévben éves ütemre átszámítva még 3,4%-kal nőtt a GDP, ami csak két tizeddel kevesebb, mint a második negyedévben. Ebben közrejátszott a beruházási javak iránti kereslet jelentős emelkedése és a viszonylag dinamikus exporttevékenység. A működőtőke tekintetében 2000-ben az EU újra nettó importőrré vált, ami segíti a konjunktúrát. Kelet-Európa, azon belül Közép-Kelet-Európa gazdasági jövőjét az amerikai konjunktúra főleg közvetetten, az EU-n keresztül

befolyásolja. A térség országai exportjának csak 3-6%-a megy az USA-ba. Ezzel együtt is némi csökkenés mutatkozott a harmadik negyedévtől egy sor ország növekedési ütemében, ami elsősorban az EU import-keresletének - igaz még egyelőre gyenge - mérséklődésére vezethető vissza. A nemzetközi pénzügyi rendszer bizonytalanságai, több országban a kereskedelmi és fizetési mérleg hiányának növekedése komolyabb gondokat okoz. E tekintetben a szakértők Lengyelországot tartják a legveszélyeztetettebbnek, de Magyarországot is említik. 12 Bizonytalan jövő elé néz az orosz gazdaság, mely a számára kedvező kőolajár növekedése és a rubel korábbi leértékelése nyomán 2000-ben gyorsan növekedett. Japánban 2000 elején, a legutóbbi jelentős költségvetési gazdaságösztönző csomag nyomán kedvező növekedési tendenciák mutatkoztak. A GDP az első félévben évi 4%-os ütemben bővült. A világgazdasági feltételek jók

voltak, az export az első negyedévben éves szinten 13%-kal nőtt. Az elmúlt években erősen visszaesett lakossági fogyasztás 2000-ben már alig csökkent: a foglalkoztatottság emelkedni kezdett, a fogyasztói árak inkább mérséklődtek, kormányzati támogatással a dolgozók vásárlási utalványokat kaptak, a jövedelemadót szeptemberben mérsékelték. A cégek fejleszteni kezdtek Mindennek ellenére a fellendülés Japánban is megtorpant a harmadik negyedévtől. Negyedéves szinten csak 0,2%-kal nőtt a GDP, éves szinten kb. 1,4%-os a bővülés A háttérben elsősorban a világgazdasági feltételek rosszabbodása áll, e három hónapban éves szintre átszámítva csak 5%-kal nőtt az export. A vállalatok és a lakosság jövedelmi helyzetét rontotta, hogy a Nikkei tőzsdeindex, az ott forgalmazott papírok értéküknek közel harmadát elvesztették áprilistól az év végéig. Ugyanakkor a Japán Bank bízva az első félévi fellendülés

tartósságában, augusztusban beszüntette a 0%-os kamat korszakát és L%-ra emelte az egy napos irányadó kamatlábat. Az ipari termelés 2000 közepén még évi 5%-kal nőtt, októberben és novemberben már stagnált. A költségvetési hiány a GDP-ben 10% fölé emelkedett Ázsia újonnan iparosodó országaiban a gazdasági fellendülés 2000 közepéig tartósnak látszott, a GDP-jük évi 5-7%-kal nőtt. A növekedés fő tényezője az export bővülése volt, de általában a belső fogyasztás is gyorsan emelkedett. A dollár gyengülése és az amerikai konjunktúra lassulása a jelek szerint nem hagyja érintetlenül ezt az országcsoportot sem. A harmadik negyedévtől észrevehetően csökkent a fellendülés üteme Dél-Koreában és Malajziában. Thaiföld is bizonytalan helyzetben van, ahol a belpolitikai botrány és a bankok jelentős bizonytalan hitelállománya tőkemenekülést, a tőzsde zuhanását okozta. Indonéziában is van belpolitikai bizonytalanság,

az olajbevétel mégis stabilizálta a növekedést. Kínában továbbra is jelentős, évi 7%-os a GDP bővülése. A világgazdasági feltételek romlását a gyorsan bővülő belső fogyasztás és a kormány rendkívüli ösztönző kiadási csomagja egyelőre ellensúlyozni tudja. Belépése a WTO-ba rövidtávon növeli a konkurenciát és megterhelheti a külgazdasági mérlegét. India elmúlt években felmutatott imponáló, 2000ben a 6%-ot meghaladó növekedése veszélyben van A mezőgazdasági termelés bővülése mellett az exportra termelő információs technológiai ipar volt a fellendülés motorja. Ez utóbbinak kilátásai most romlanak, s a kedvező időjárás sem biztosított minden évben. 13 Nyomasztó a költségvetésnek a GDP 11%-át elérő hiánya. Pakisztán gazdasága lassabban növekszik, igen gyenge állapotban van. Latin-Amerika gazdasági fellendülését az észak-amerikai konjunktúra lehűlése még közvetlenebbül veszélyezteti, mint az

ázsiai közepesen fejlett országokét. Az Egyesült Államok fogyasztói keresletének visszaesése legjobban Mexikó, de mellette pl. Brazília, Chile, helyzetét is nehezíti. Mivel sok ország valutája valamilyen formában az USA dollárhoz kötött, (vagy maga a dollár a fizetőeszköz), annak erősödése csökkentette a relatív nemzetközi versenyképességüket. Mindez kétségessé teszi, hogy a térség, és annak fontosabb országai elérjék az IMF által októberben várt 4-5%-os növekedést 2001-ben. További bizonytalanságot jelent Latin-Amerika országainak finanszírozhatósága. A nagyobb országok közül Mexikó, Brazília, Chile, Venezuela helyzete viszonylag stabilnak látszik. Argentína és Ecuador 2000ben - részben a gazdaságuk "dollárizálása" útján - túljutott az 1999 évi krízisen, de növekedésük még lassú és törékeny. A Közel-Kelet országainak kilátásai - mint mindig - a kőolaj és földgáz piacának alakulásától

függnek. Afrika legtöbb országának helyzete bizonytalan, csak a szénhidrogén exportőröké lehet kedvezőbb. Egyébként a kőolajat és földgázt nem számítva, a világpiacon a nyerstermékeknek a k észtermékekhez viszonyított cserearányai 20-25%-kal romlottak az 1990. évihez képest Ez az évszázados tendencia folytatódik Azaz az elmaradottabb nyersanyagtermelő országoknak egy évtized múltán ötödével-negyedével többet kellett exportálniuk, hogy ugyanannyit importálhassanak. Ez önmagában elvonja belső fejlesztési lehetőségeiket. S akkor még nem beszéltünk a hiteltartozások kamatos kamatának törlesztéséről és a jövedelemkiáramlás egyéb formáiról. Befektetés ösztönzés hazánkban A politikai rendszerváltást követően az állami vállalatok főleg külföldi cégek által történ privatizációjával megjelentek a korábbi állami nagyvállalatokhoz képest is tőkeerősebb magán vállalatok, a vállalkozás alanyi joggá

válásával robbanásszerűen bővült a kis- és középvállalati kör, valamint az egyéni vállalkozók száma. Az utóbbiban szerepet kapott az is, hogy a privatizálással az erőteljes racionalizálás, létszámcsökkentés széleskörűvé vált, a dolgozók egy része kapun kívülre került. Ezzel egyidejűleg Magyarország elveszítette korábbi külső piacainak nagy részét. Kereskedelmi, gazdasági, politikai reorientáció vette kezdetét, amely a termelés és a GDP nagyarányú visszaesése mellett és növekvő munkanélküliséget kiváltva zajlott le. Ez a szervezeti, gazdasági, politikai, társadalmi 14 átalakulást magába foglaló gyors folyamat, amelyre a k rónikus forráshiány nyomta rá bélyegét, a beruházások jelentékeny visszaeséséhez vezetett. (2 táblázat) A 90-es években a (döntően külföldi tulajdonú) nagyvállalati kör beruházásai váltak a meghatározóvá. Különösen kiemelkedők a gépberuházások indexei. Ha az 1990

évet bázis évnek tekintjük, akkor a beruházások 1997-ig volumenben végig az 1990-es szint alatt maradtak. Az élénkülés 1993-94-ben kezdődött, 1995-ben a gazdaságpolitikai korrekció hatására ismét mérséklődött. Az 1998 és 2000 közötti időszakban a beruházások egyenetlen ütemben ugyan, de bővültek (1994: %, 1995: -5,3 %, 1996: 5,2 %, 1997: 8,5 %, 1998:12,7%, 1999: 5,3%, 2000: 6,5%). A beruházási ráta az 1995-ös helyi mélypontot (18%) követően 1997-re mintegy 21 %-ra növekedett. A beruházások GDP-hez viszonyított aránya becslések szerint elérte a 24,7 %-át 2000-ben. Bár Magyarországon a beruházások dinamikája elmaradt a k ilencvenes években a versenytárs (és viszonyítási pont) Lengyelországétól és Csehországétól, ugyanakkor a lényegesen kisebb beruházás növekmény is elegendő volt a cseh GDP dinamika eléréséhez. A magyar beruházások hatékonysága – a beruházási folyamat döntési rendszere és gyakorlati

megvalósulása – a több évtizedes reformfolyamat eredményeként már a rendszerváltás előtt is hatékonyabb volt, mint a cseh gazdaságé, s ez az előny a mélyreható magyar piacgazdasági reformok következtében a kilencvenes években csak erősödött. Ebben különösen fontos szerepe volt a valódi tulajdonosokat létrehozó privatizációnak, valamint a külföldi tőke kiemelkedő mértékű beáramlásának és beruházásainak. A nemzeti tőke hiányában a külföldi működő tőke beáramlásának könnyítésével, az első időszakban erőteljes ösztönzésével lehetett kiegyensúlyozni az 1997-ig tartó visszaesést, illetve megállítani, majd növekedési pályára állítani a vállalati beruházásokat. A külföldi működő tőke befektetések ösztönzésében az 1990-es évtized közepétől új szakasz kezdődött. A szabályozórendszerben és ezen belül az adórendszerben végrehajtott módosítások a gazdasági szereplők közötti

versenysemlegességet és a nemzeti elbánás elvét helyezték előtérbe. 1995-1996 folyamán az elfogadott privatizációs törvényt követően a külföldi vásárlások meghatározóvá váltak az energetikai iparban és bankszektorban. 1995-ben a tőkenövekmény 35%-át, azaz 168 milliárd Ft-ot a villamos energia-, gáz-, hő és vízellátásba fektették be. 1999 végére a bankszektor közel kétharmada került külföldi tulajdonba A tömeges privatizáció mellett az idő előre haladtával egyre inkább a szerkezetváltást és a korszerűsítést elősegítő zöldmezős beruházások dinamizálták a gazdaságot. Az ezredfordulóra a külföldi működő tőke értéke közel 21 milliárd USD –ra nőtt, ezzel azonban nemcsak a magyar gazdaság lépett egy újabb, gazdasági növekedéssel jellemezhető fejlődési 15 szakaszba, hanem jelentősen megváltoztak a külföldi működő tőke beruházásokért folyó nemzetközi verseny feltételei is. Az

ezredfordulóra - a tömeges privatizáció befejeződésével – gyakorlatilag kimerültek a magánosításhoz kapcsolódó működő tőke bevonás lehetőségei. Az 1990-es években a külföldi tőkebeáramlás területileg rendkívül koncentrált formában játszódott le: a külföldi tőke döntően Budapesten (mintegy 60%) és környékén, valamint a nyugat-magyarországi megyékben települt le. Ezekben a térségekben ma már gyakran a munkaerőhiány akadályozza az újabb külföldi beruházásokat, ugyanakkor a tőke áramlása az ország keleti régiói felé amelyek jelentős munkaerő-tartalékokkal rendelkeznek - ma még gyenge. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma az 1989. évi 1350-ről több mint 26 ezerre nőtt. A legnagyobb beruházásokat a nagyvállalatok (kb 1200) és ezen belül is a külföldi tulajdonú vállalatok hajtották végre. A külföldi tulajdonú vállalatoknál egyébként lényegesen nagyobb a n agyvállalatok részaránya,

mint a h azaiaknál. A nagy és közepes vállalatoknak a gazdasági növekedés gyorsításában, a jövedelmezőség, hatékonyság növelésében, a korszerű technológiák transzferjében van kiemelt szerepük, míg a kisvállalkozások főként a foglalkoztatottság javításában játszanak szerepet. Beruházási helyzetkép makrogazdasági vetülete A piaci áron mért GDP-nek 1,72-szerese a jelenlegi tőkeállomány lakások nélkül mért értéke. Ezen érték elmarad a f ejlett országokban tapasztalható 2-2,5 körüli értékektől, ezért ha a magyar gazdaság tartósan felzárkózási pályára kerül, akkor számítani lehet a tőke/termelés arány emelkedésére. Az évi 4,5-5 %-os növekedés a jellemző megtakarítási viselkedés mellett olyan mértékű külföldi finanszírozást igényelt, ami egyrészt nem célszerű, másrészt minden valószínűség szerint megvalósíthatatlan. Vagy megelégszünk szerényebb növekedéssel (alacsony háztartási

megtakarítási rátával és negatív költségvetési egyenleggel nem finanszírozható a gyors gazdasági növekedés), vagy fiskális politikával megteremtjük a forrásokat. (Chile látványos sikerének fő eleme a pozitív költségvetési egyenleggel támogatott belföldi megtakarítás.) Minthogy magasabb beruházási hányadra van szükség, és a beruházási szint forrásait nem teremti meg automatikusan a lakossági és vállalati megtakarítás, ezért a gyors növekedés nem valósítható meg a költségvetési megtakarítás növelése nélkül. 16 SWOT analízis Erősségek Gyengeségek 1/Fejlődő gazdaság, a magántulajdon dominanciája 2/ Az EU-val összefonódó gazdaság és kapcsolatrendszer 3/A nyugati menedzsment módszerek gyors terjedése 4/Jó kommunikációs lehetőségek 5/Rövid szállítási útvonalak 6/Egyre bővülő banki fiókhálózatok és banki szolgáltatások 7/Stabil külgazdasági kapcsolatok (NATO, OECD, WTO tagság) és

orientáció 8/Nyugati országokéhoz hasonló jogszabályi háttér 9/Beruházásvédelmi és kettős adóztatást elkerülő egyezmények rendszere, MIGA tagság 10/Jelenlét és aktív részvétel csaknem minden fontos nemzetközi szervezetben 11/Viszonylag alacsony termelési és élőmunka költségek 1/Tőkehiány a belföldi tulajdonú vállalatoknál 2/A lehetséges beruházási színhelyek egyenlőtlen elérési lehetőségei 3/Regionálisan jelentékenyen eltérő fejlettségű infrastruktúra, ezen belül fejletlen termelői infrastruktúra, elöregedett járműállomány 4/Túlburjánzó, bürokratikus és lassú ügyintézés, látszatengedélyezési eljárások 5/A környezetvédelmi előírások betartatásának elmaradása 6/ Rossz minőségű utak 7/Regionálisan jelentékenyen eltérő képzettségű, korú és nemű munkaerő állomány 8/A személyi mobilitás hiánya 9/ A KkV szektor, illetve a döntően magyar tulajdonú vállaltok gépállományának közepes,

illetve alacsony technológiai színvonala 10/ Az ipari beruházásokat lassan követő vagy ahhoz nem illeszkedő lakásállomány Lehetőségek Veszélyek 1/Határmenti együttműködések kínálta új üzleti lehetőségek kiaknázása 2/Az európai gazdasági integráció további fejlődése 3/Az ország egyes területeinek turisztikai lehetőségei (Balaton, Hortobágy, melegvízű források, -fürdők, vadvédelmi területek, gyógy- és lovas turizmusra alkalmas színhelyek) 4/A meglévő ipari területek újrahasznosítása, rekonstrukciója 5/Ipari parkok jobb kihasználása 6/ Zöldmezős ipartelepítésre alkalmas területek 7/Az ellentételezett (offset) üzletekkel kapcsolatos beruházások 8/Beruházások a környezetvédelembe és a környezetbarát üzemek letelepítése 1/Külföldi tulajdonú vállalatok váratlan kivonulása (emelkedő és nehezen kezelhető munkanélküliség, beszállítói láncok összeomlása, export visszaesése) 2/A régióbeli

versenytárs országok tőke elszívó hatása 3/Víz és levegő minőség romlás 4/Energia drágulás 5) Beruházások a k örnyezetvédelembe és a környezetbarát üzemek letelepítése – leköti a kapacitásbővítés és korszerűsítés forrását jelentő tõkét 17 Átalakulnak a megtakarítási szokások Ha a m agyar megtakarítási szokásokat összevetjük a n yugat-európaiakkal, akkor szembetűnő, hogy nálunk milyen magas a készpénz és a bankbetét aránya. Az uniós csatlakozás közeledtével - a szükségképpen csökkenő kamatszint miatt - visszaszorul a bankbetét, s előtérbe kerülnek a nyugdíjpénztári és életbiztosítási termékek, valamint a befektetési jegyek. A megtakarításokon belül a különböző befektetési formák részaránya alig módosult Magyarországon az utóbbi években. Érzékelhető azonban, hogy a magyarországi bankok már készülnek azokra a változásokra, amelyeket az uniós csatlakozás hoz magával, és részben

ezért is fejlesztik lakossági szolgáltatásaikat. Magyarországon a k észpénz és bankbetét még mindig hatvan százalék feletti részt képvisel a lakossági megtakarításokon belül, miközben az unióban mért legmagasabb, franciaországi arány is csak negyven százalék. Ennek oka azonban egyrészt a h azai tőkepiacok fejletlensége, másrészt az alacsony egy főre jutó megtakarítás, amely nálunk mindössze 800 ezer forint, míg Németországban 25 millió forintnak megfelelő összeget tesz ki. De a helyzet nyilván változik, hiszen az egy főre jutó GDP esetében - ha a vásárlóerő alapján hasonlítjuk össze - a különbség csupán kétszeres: itt 12200 dol lár, Németországban 24900. Fel kell készülni, hogy erősödik az a réteg, amely pénzügyi vagyonának reálértékét kívánja megőrizni vagy növelni, s ehhez pénzügyi tanácsra lesz szüksége. A bankbetét aránya a pénzügyi megtakarításokon belül csökkenni fog, mert a kamatok is

mérséklődnek, ahogy közeledünk az unióhoz, majd belépünk a közösségbe. Ennek következménye, hogy a készpénz aránya várhatóan érdemben nem lesz kisebb, éppen az alacsony kamat miatt, hiszen a betéthez képest az otthon tartott pénzen elszenvedett veszteség sem lesz nagy. A részvények és kötvények befektetési forma esetében nincs nagy eltérés Magyarország és az uniós tagországok között. Összességében nem kell számítani az arány változására, de a m a még szinte ismeretlen vállalati kötvények megjelenése némi élénkülést hozhat ezen a piacon. A tőzsdén igazán csak a nagy cégek papírjai forognak A multik magyarországi leányvállalatai nem akarnak megjelenni a börzén. Ráadásul a közvetlen részvénybefektetésekkel szemben jelenleg kedvezőbb a nyugdíjpénztári és életbiztosítási megtakarítás adókedvezménye. A legstabilabb vagyonnövekedés az utóbbi négy évben e megtakarítási lehetőségek terén történt. A

két nyugdíjpénztári formában ma már 3,4 millió tag gyarapítja megtakarításait, amelyek nagysága 2002 év második negyedévében meghaladta a 675 milliárd 18 forintot. A magyar nyugdíjrendszer valahol a német és a brit között helyezkedik el, s a három pillérből származó jövedelmeket összevetve arra a következtetésre jutottunk, hogy a nyugdíjpénztári és életbiztosítás jellegű megtakarítások aránya jelentősen növekedni fog. A befektetési jegyek esetében gyors felfutásra nem lehet számítani, bár e befektetési forma megtakarításokon belüli részaránya Magyarországon fele az uniós átlagnak. De az EUban is azért fejlődtek gyorsan elsősorban a részvényalapok, mert a tőzsdék 1995 és 2000 között évi 20-22 százalékos növekedést értek el. Ám mára ott is csökkent a részvényalapok aránya. Magyarországon jelenleg a kis kockázatú pénzpiaci alapok a legnépszerűbbek, de már csak néhány évig. A rövid lejáratú

állampapírok hozama ugyanis az inflációs ráta csökkenésével és a monetáris uniós tagság közeledtével csökkenni fog, jó hozamot csak a hosszú lejáratú kötvények ígérnek majd. A kötvényalapok aránya ezért megközelítheti az uniós szintet. Az előrejelzések szerint a magyar tőzsde részvényei a következő öt esztendőben éves szinten akár 15-18 százalékos hozamot is elérhetnek, így a részvényalapok előretörhetnek. Az alapok pedig mindinkább vegyítik majd befektetési eszközeiket a környező országok részvényeivel is. Ha prognózis beválik, akkor a vegyes alapok is nagyobb szeletet hasíthatnak ki maguknak. (3 táblázat) A nemzetközi gazdaság napjainkban A világgazdaságban 2003 őszén – számos ellentmondás és bizonytalanság közepette, régiónként eltérő intenzitással – erősödőben vannak a hosszabb ideje várt élénkülés jelei. A világkereskedelem az év első hónapjaiban tapasztalt megtorpanás után 2003

második negyedében növekedésnek indult. Az élénkülés üteme azonban jócskán elmarad a várttól A világkereskedelem volumenének 2003-ban mintegy 4-4,5%-os, 2004-ben esetleg 6-7%-os bővülésével számolunk. Az euróövezet jelentős országaiban – Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában – a gazdaság a múlt évi növekedéslassulást követően az idén recesszióhoz közeli állapotba jutott. Míg Nyugat-Európa gazdaságpolitikai dilemmái (az Unió mélyítésével és szélesítésével is összefüggésben) egyelőre sűrűsödnek, Japánban még mindig a stagnálásból való kiemelkedés van napirenden, bizonytalan kilátásokkal. Az OECD-országok gazdasága idén a 2002. é vihez hasonlóan összességében 1,8%kal növekedhet, míg 2004-ben kedvező esetben a növekedés 2,8%-ra gyorsulhat 19 2003-ban azonban csupán az Egyesült Államok mutat fel valóságos növekedést az OECD nagyobb térségei és

országai közül (2,5%), míg Japán és Nyugat-Európa növekedése (1,0, illetve 0,8%) ebben az évben még nagyon közel marad a stagnáláshoz. Az Európai Unió, azon belül az eurózóna növekedésének üteme 2003 közepén tovább mérséklődött. A tartósan alacsony ütemű növekedésnek részben belső strukturális okai vannak, amelyek azonban társadalmilag és politikailag nehezen kezelhetők, a konjunkturális gondokat pedig nem oldják meg, mert feltételezett növekedést generáló hatásuk mindenképpen csak hosszabb távon lesz érzékelhető. A fejlődő országok gazdasági helyzete ez év második felében jobb lesz, mint amilyen az indokolt és indokolatlan félelmekkel terhes első félévben volt. Éves szinten átlagosan 5% körüli GDP-bővüléssel számolhatunk. Továbbra is – 6,4%-os várható átlagos növekedésével – Ázsia áll a növekedési rangsor élén, de ezúttal a feltételezhetően 7,5%-kal bővülő kínai gazdaság mellett nem a

kelet- és délkelet-ázsiai országok, hanem az indiai szubkontinens államai húzzák felfelé az átlagot. Az előbbiekben átlagosan 4,1, az utóbbiakban 5,6%-os gazdasági növekedés valószínűsíthető. A korábban vártnál is gyengébb Latin-Amerika teljesítménye, ahol átlagosan csupán 1,1%-os GDP-gyarapodásra lehet számítani. Fekete-Afrikában is a fejlődő világ átlagától elmaradó 3% körüli növekedés valószínűsíthető. Viszont a K özel-Kelet országai, különösen az olajpiaci fejlemények következtében, régen nem tapasztalt ütemű, 5,1%-os GDP-növekedést produkálnak. Latin-Amerika leggyorsabban növekvő országa idén, több éves zuhanórepülés után, Argentína lesz. Brazíliában viszont a vártnál nehezebben halad az új kormány által ígért jóléti program megvalósítása. Az utóbbi hetekben Mexikó esetében is lefelé korrigálják a GDP növekedésére vonatkozó előrejelzéseket, mivel a reméltnél itt is lassabban

érezteti jótékony hatását az észak-amerikai fellendülés. A rendszerváltó országok meglehetős sikerrel vészelték át a világgazdasági lassulást, legalábbis főbb makrogazdasági adataik tanúsága szerint. Ellentétben a fejlett országokkal, amelyek között 2002-2003-ban csak mutatóban akadt 3%-nál gyorsabban növekvő (5% feletti növekedést pedig csak Írország mutatott fel 2002- ben), az általunk figyelemmel kísért 14 rendszerváltó ország közül 2002-ben mindössze kettőnek a növekedése nem érte el a 3%-ot; 2003-ban úgyszintén (Csehország és Magyarország mellett Szerbia és Montenegro). Egyes rendszerváltó országok (Magyarország, sokkal inkább Románia és Oroszország) esetében a beruházások bővülése a világgazdasági lassulás közepette is 20 folytatódott, míg másutt stagnált (Csehország, 2002-ben Szlovákia), vagy éppenséggel jelentősen csökkent a beruházási volumen (Lengyelország 2001-ben és 2002-ben)

A balti államokban erőteljes a gazdasági növekedés. A magyar gazdaság jelen helyzete 2003 első felében tovább lassult a gazdaság növekedése, ami egy harmadik éve tartó trendbe illeszkedik. 2000 első negyedéve óta ugyanis, amikor a GDP 6,6%-kal haladta meg az előző év első negyedévit, a növekedés üteme szinte folyamatosan, negyedévrőlnegyedévre mérséklődik. A magyar gazdasági növekedés – ahogy 1999 óta szinte folyamatosan – 2003 második negyedévében is együtt mozgott az Eurózóna GDP-jének változásával: az első negyedévi 2,7%-ról 2,4%-ra lassult a bruttó hazai termék bővülése. A szezonálisan kiigazított adatok szerint ugyanakkor az előző negyedévhez képest kismértékben (0,5%-ról 0,6%-ra) gyorsult a növekedés. A Nyugat-Európához történő erős gazdasági integráltság körülményei közepette ez a n övekedési szint megfelel a fejlettebb kelet-közép-európai országok (Szlovénia, Csehország)

teljesítményének, bár elmarad a régió átlagától. A beruházások volumene az idei első félévben 0,6%-kal emelkedett, miután a második negyedévben szerény növekedés váltotta fel az év eleji csökkenést. Az igen mérsékelt beruházási tevékenység főképp annak tulajdonítható, hogy a közpénzek beruházásokra fordítható részét a kormány kénytelen egyre erősebben visszafogni. Ez a közigazgatás és a közösségi szolgáltatás ágazatban érzékelhető leginkább. Az üzleti szférában biztató javulás mutatkozik: a feldolgozóipari beruházás a 2002. évi csaknem 10%-os csökkenés után idén első félévben 4,1%-os volt. Szoros összefüggésben van ezzel a II negyedévben történt kedvező fordulat: a korábbi stagnálás után a gépi beruházások több mint 10%-kal nőttek. Prognózisok szerint 2003-ban a gazdasági növekedés a tavalyinál alacsonyabb szintű, 2,5-3% közötti lehet. A belföldi felhasználás ugyan 6% feletti ütemben

nő, azonban az export és az import közötti rés jelentősen nagyobb lesz korábbi várakozásainknál: az áruk és szolgáltatások kivitelének 4-4,5% közötti növekedésével szemben a behozatal 8-9%-kal bővül. A beruházások élénkülése 3% körül lehet, mivel a vállalatok növekvő állóeszközfelhalmozása csak részben tudja ellensúlyozni az állam lanyhuló beruházásait A háztartások fogyasztása 6-7% közötti ütemben nőhet, mivel a lakosság hitelfelvétele stagnáló megtakarítások mellett továbbra is gyorsul. A külső egyensúly romlása mind a külkereskedelmi mérlegben, mind pedig a folyó fizetési mérlegben tetten érhető: 2003 egészében előbbi hiánya 4,5 milliárd euró, utóbbié közel 5 milliárd euró (a GDP 6,8%-a) 21 lehet. A forint euró-árfolyama lassan megszilárdulhat a 250-255 közötti sávban Ami a 2004es évet illeti: a GDP 3-3,5% közötti növekedésével szemben a külső egyensúlyhiány legalábbis nem nő

tovább, előrejelzésünk szerint az idei szinten stabilizálódik. Az infláció ugyanakkor jelentősen nőhet: attól függően, hogy a bejelentett adóváltoztatások milyen mértékű addicionális inflációs várakozásokat gerjesztenek, a fogyasztói árindex az 5,5-7% közötti sáv alsó, illetve felső széléhez lehet közelebb. Az államháztartás hiányának csökkenése a kiadási oldal merevsége miatt csak mérsékelt lesz: arra látunk esélyt, hogy az idei közel 5,5%-ról 4-4,5%-ra vihető le a GDP-arányos deficit. Az állam szerepének, gazdaságpolitikai ösztönző funkciójának megítélése Az állami gazdasági, szociális szerepvállalásának átalakulása az elkövetkező időszakban nagy léptékű lesz az EU-ban s az OECD-országokban. Elsősorban az állam közvetlen gazdasági, termelési, beruházási tevékenysége csökken tovább, s folytatódik a nem hatékonyan működő állami tulajdon privatizálása. Az állami-közületi feladatok

ellátásához, a közszolgáltatások nyújtásához nincs feltétlenül szükség állami tulajdonra. Erősödőben van ugyanakkor a modern szociális piacgazdaság koordináló, szolgáltató, keretfeltételeket, tisztességes piaci versenyt biztosító szabályozó szerepe az elosztási funkcióval szemben. Az állami szerepvállalás szűkítése tehát korántsem jelenti az állam kivonulását a gazdaságból. Elsősorban a szociális piacgazdaság jogi, intézményi, politikai rendszerének működtetése kerül előtérbe, amiben egyre nagyobb szerepet kapnak a polgárok helyi, regionális szerveződései A rugalmas munkaerő-gazdálkodás napjaink egyik kulcsproblémája a fejlett világban. A viszonylag alacsony gazdasági növekedési ütem, a strukturális deficitek, a nagymérvű munkanélküliség, a közfeladatok finanszírozási gondjai mellett meg kell oldani a strukturális alkalmazkodás, az integráció elmélyítésének és kibővítésének és a

világgazdasági versenyképesség javításának együttes feladatát is. Ezért a gazdasági érdekütközések társadalmilag elfogadott, elfogadható kezelési módja, a konszenzuskeresés mechanizmusa napjainkban még nagyobb jelentőségűvé válik. A szociális piacgazdasághoz tartozik minden szinten a munkavállalóknak az őket érintő döntésekkel kapcsolatos beleszólási, részvételi joga, amit a jóléti államokban átfogó jogi és intézményrendszer garantál. A jóléti állam érdekegyeztetési és érdekvédelmi mechanizmusa az elmúlt évtizedek történelmi vívmánya, amely minden korábbi korszakhoz képest magasabb ütemű és kiegyensúlyozottabb gazda-sági és társadalmi fejlődést biztosított. A munkavállalók részvétele a döntésekben (Mitbestimmung) azon alapul, hogy a munkaadók és munkavállalók viszonyában fontos 22 szerep jut az érdekegyeztetésnek, a természetesen érdekkülönbségeket, sőt ellentéteket is hordozó,

mégis kooperatív stratégiának. A szociális piacgazdaság része a jóléti állam, amelynek fennmaradása a gondok ellenére biztosra vehető a fejlett országokban, s kiépítése elengedhetetlen a felzárkózni akaró visegrádi térségben. A jóléti állam parttalan kiépítése, de nagymérvű leépítése is objektív korlátokba ütközik. A jóléti gondoskodás formái sokszínűbbé válnak, s a jóléti politika megvalósításában nagyobb szerep jut a piaci módszerek kombinációjának. Sajnos gyakran ezek sem vezetnek a k öltség- és árnövekedés meg-akadályozására (példa erre az amerikai egészségügy). A modern gazdaság jövője egyaránt múlik a piacgazdaság eredményességének javításán és az állami újraelosztás hatékonyságának növelésén. Az állami szerepvállalás az EU-ban és szerte Nyugat-Európában nem leépül, hanem átépül. A nemzetállam az újraelosztásnak és a jóléti rendszerek működésének kerete, garanciája

marad. Mindeközben a polgárok azt remélik, hogy nem kell búcsút venniük sem a jóléti államtól, sem a jó-léttől. 23 Táblázatok 1. Táblázat A gazdasági növekedés tendenciái (1982-2001, a GDP emelkedése százalékban) Földünkön összesen Ipari országok USA Japán Euroövezet Németország Franciaország Olaszország Nagy-Britannia Újonnan iparosodó ázsiaiak Átalakuló országok Közép és Kelet-Európac Oroszország Kaukázuson túl és KözépÁzsia Fejlodo országok Afrika Ázsia Kína India ASEAN-4e Latin-Amerika IMF IFO COE a a a a 1982- 1990- 1998 1999 2000 2001 2000 2001 2000a 2001a 1989 1997 3,6 3,0 2,6 3,4 4,7a 4,2 4,0 3,8 4,9 4,1 3,4 2,6 2,5 2,9 3,9 2,9 3,8 2,8 2,9b 3,6c 4,4 4,2 5,2 3,2 5,3 3,2 5,3 3,6 4,1b 1,0c -2,5 0,2 1,4 1,8 1,8 1,8 2,1 2,4 2,6b,d 2,1c,d 2,7 2,4 3,5 3,4 3,3 2,8 3,5 3,4 2,1 1,6 2,9 3,3 3,0 2,7 3,2 3,4 3,2 2,9 3,5 3,5 3,1 2,8 3,3 3,2 1,5 1,4 3,1 3,0 2,8 2,2 3,4 3,2 2,6 2,1 3,1 2,8 3,0 2,7 3,0 2,7 -2,3 7,8 7,9 6,1 3,1 -5,1

-0,8 2,4 4,9 4,1 4,9b 3,8b 5,5 3,9 2,0 1,8 3,8 4,6 4,1 3,7 -4,9 3,2 7,0 4,0 6,5 4,0 2,5 4,6 5,3 4,5 4,3 2,5 7,2 5,8 2,0 8,0 1,7 3,5 3,5 3,1 4,1 7,8 6,3 -9,3 2,2 3,8 2,2 5,9 7,1 6,4 2,6 0,3 5,6 3,4 6,7 7,5 6,7 4,5 4,3 5,7 4,4 6,6 7,3 6,5 5,0 4,5 6,8d 5,7d 7,2e 6,3e 4,2 Megjegyzés: a becsült; b Kaukázuson túl és Közép-Ázsia nélkül; c Ukrajna és Belorusz nélkül; d Kelet-Ázsia; e Indonézia, Malajzia, Fülöpszigetek, Thaiföld. Forrás: IMF World Economics Outlook, 2000. október, Monatsberichte des ifo Instituts für Wirtschaftforschung, 2000. október, Centre dObservation Économique, szeptember 25. 24 4,1 4,7 3,8 2. Táblázat A beruházások volumenindexei Időszak Beruházás a, c) Negyedév N-év/n-év Év/év 1990. 90,2 1991. 87,7 1992. 98,5 1993. 102,5 1994. 112,3 1995. 94,7 1996. 105,2 1997. 108,5 1998. 112,6 1999. 105,3 2000. 107,4 2001. 103,2 1997. I Évkezdettőlb) 101,0 104,1 104,1 II. 101,8 114,2 108,1

III. 101,6 112,7 110,0 IV. 103,0 104,6 108,5 103,9 107,8 107,8 II. 102,9 113,9 111,6 III. 102,8 119,5 114,9 IV. 100,7 109,4 112,7 101,4 105,4 105,4 II. 101,7 105,6 106,4 III. 101,6 102,8 104,9 IV. 101,3 106,5 105,3 101,9 107,0 107,0 II. 101,4 105,5 106,1 III. 100,9 102,2 104,4 IV. 101,3 108,4 107,4 100,0 105,3 105,3 II. 101,0 103,6 104,2 III. 101,1 102,9 103,7 IV. 101,3 103,1 103,2 101,8 108,6 108,6 100,5 105,1 106,4 1998. I 1999. I 2000. I 2001. I 2002. I II. Forrás: KSH Megj.: n-év/n-év = [előző negyedév = 100] év/év = [előző év azonos időszaka = 100] a) A szezonális hatásoktól megtisztítva. b) Évkezdettől a tárgynegyedév végéig, az előző év azonos időszaka = 100,0. c) az adatok évközi adatgyűjtésből származnak és eltérhetnek az éves adatoktól. 25 3. Táblázat A HÁZTARTÁSOK NETTÓ FINANSZÍROZÁSI KÉPESSÉGE (pénzügyi megtakarítása)a) Pénzügyi eszközök

Pénzünem hitelintézeti értékpapír gyi Tartozá ÉletForintNyugdí Időeszkösok biztosí betét és jpénzVállaszak Devi- Befek- állam zök összeKészp. tási banki tári lati Összevégén zabetét tetési köt- Kincs- Részértékkötsen díjtarta követe- össze- sen (II) tárjegy vény jegy vény sen (I) lék papír lés vény Nettó finanszírozási képesség (I-II) 1991 23,2 127,6 58 – – – 22,3 0,7 23 6,8 – 238,6 -110,5 349,1 1992 57,1 177,7 23,1 3,5 0,9 9 8 1,1 22,5 4 – 284,4 26,1 258,3 1993 48,6 76,8 52,1 8,8 1,1 9,1 8,7 -2,5 25,2 10,8 – 213,5 47,6 165,9 1994 38,5 104,6 89 18 25,9 40,5 34,5 2,2 121,1 6,5 – 359,7 38 321,7 1995 47,2 137,1 145,3 8,4 25,1 27,5 11,7 8 80,7 20,4 5,5 436,2 -42,2 478,4 1996 44,7 313,6 45,8 37,1 25,9 42,3 15,4 10,1 130,8 33,5 15,4 583,8 -29 612,8 1997 57,6 287,8 -18,5 105,4 -43,2 177,2 68,3 -0,6 307,1 41,5 31,9 707,4 56,7 650,7

1998 93 325,9 33,9 69,9 18,5 141,6 5,9 -5,5 230,4 55,6 76,4 815,2 21,1 794,1 1999 161,4 271,8 -4,2 89,5 18,1 140,1 -114,3 -10 123,4 81,6 117,3 751,3 113,6 637,7 2000 44,6 281,6 45,6 100,5 25,5 0,2 223,3 109,4 153,3 857,8 201,5 656,3 155,7 866,1 200,2 665,9 173,5 1051,2 291,0 760,2 68,2 28,9 2000. januárjától új módszertan szerint b) 2000 44,5 281,1 42,8 100,5 27,8 68,2 31,3 0,2 228,0 114,0 2001 106,7 469,0 54,7 118,5 11,7 59,2 -39,0 -0,2 150,2 81,9 Forrás: MNB a) 1997-től a háztartások pénzügyi megtakarítása nem tartalmazza a devizabetétek és az értékpapírok árfolyamváltozásból adódó átértékelődését, a kisvállalkozói hitelek hiteleladásból-, leírásból származó egyéb volumenváltozását, valamint a rendkívüli korrekciókból adódó egyéb volumenváltozásokat. 1997-ig a háztartások pénzügyi vagyonának változását tekintettük pénzügyi megtakarításnak. 1997

január 1-jétől az adatok módszertani változások miatt a korábbi adatokkal teljes körűen nem hasonlíthatók össze b) A szektor (háztartások) kódja (S.14) a nemzetközi gyakorlatban általánosan használt osztályozás megfelelő csoportjára utal Az egyes szektorok tartalmi leírása az MNB honlapján a Pénzügyi adatok/Statisztika címszó alatt ”Az új statisztikai szektorbesorolás 2001. júniusától” található A megtakarítási ráta (a háztartások nettó finanszírozási képessége) a GDP arányában: •1991:14,0 •1992: 8,8 •1993: 4,7 •1994: 7,4 •1995: 8,5 •1996: 8,9 •1997: 7,7 •1998: 8,0 •1999: 5,8 •2000: 5,1 •2001: 4,8 26 Forrásjegyzék • N. Gregory Mankiw: Makroökonómia Osiris Kiadó Bp 1999 • Simai Mihály – Gál Péter: Új trendek és stratégiák a világgazdaságban Akadémiai Kiadó 2000 • Paul A. Samuelson/William D Nordhaus: Közgazdaságtan Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1987 •

Kopint – Datorg konjunktúra- Piackutató és Számítástechnikai Rt. : Konjunktúrajelentés 2003/3. A világgazdaság és a m agyar gazdaság helyzete és kilátásai 2003 őszén (2003 október) • Farkas Péter: A világgazdaság középtávú tendenciái (tanulmány) • Kőrösi István: Beruházás, fogyasztás és növekedés (tanulmány) • Figyelő 2001. 03 08, 19 oldal • Darvas Zsolt – Simon András, Közgazdasági Szemle, 1999 szeptember 27