Középiskola > Műelemzések > Petőfi Sándor élete és forradalmi költészete

I. Petőfi pályaképe (rövid életútja)

Magánéleti nehézségek

1823-ban született Kiskőrösön. Később anyagi gondjai merülnek fel a Petrovics családnak, Petőfi rosszul tanul, így apja kitagadja a családból. Megjelenik A borozó című bemutatkozó verse. Többször is színészkedésből és Országgyűlési Tudósítások másolásából tartja fenn magát. Pesten kap állást egy könyvkiadónál, majd állást kap a Pesti Divatlapnál. Pesten megismerkedik Csapó Etelkével, a kislány azonban váratlanul meghal. Egy újabb sikertelen szerelem következett életében: megismerte Mednyánszky Bertát, akinek az apja hallani sem akart a házasságról. Nyugtalan volt, sokat utazott, s valamiféle kedélybetegség, borúlátás uralkodott el rajta. Barátaival is nehezen jött ki, néha meglátogatta elszegényedett szüleit. A nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát. Már a legelső találkozás szenvedélyes szerelmet ébresztett Petőfiben, és elvette feleségül a szülők tiltakozása ellenére. Összebarátkozott Arany Jánossal és ő hozta meg számára az igazi barátot az életében.

Politikai szerepvállalás a forradalom és a szabadságharc kezdetén

1848 januárjától a forradalomvárás lázában égett. A szabadságharc idején nem harcoló alakulatnál tejesített szolgálatot. Rosszindulatú vádaskodások, célzások kereszttüzében állt: szemére hányták, hogy még él, nem esett el a harc mezején. Feleségéről és szüleiről gondoskodnia kellett. Kötelességének érezte, hogy a harctérre menjen. Csatlakozott Bem seregéhez Erdélybe. Bem kinevezte segédtisztként és néha futárként is szolgált, majd őrnaggyá léptette elő. Klapka Györggyel került kellemetlen helyzetbe, s lemondott tiszti rangjáról, kilépett a hadseregből. Súlyos anyagi gondok is gyötörték, hiszen nem kapta tiszti fizetését. Meghalt édesanyja és édesapja is. Feleségével és fiával elhagyták Pestet. Visszament Bem seregébe és „civilként” részt vett a segesvári csatában. Itt és ekkor tűnt el örökre Petőfi 1849. július 31-én. Sírjának helye ismeretlen.

II. 1. Világszabadság költője

A XIX. század költői

Kialakít egy újfajta költői-ideált és kihirdet egy új művészi hitvallást. Eme vers szerint a költő Isten küldöttje „lángoszlop”. Ezt az eszményt, ezt a szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költői elé. Ennek érdekében szenvedélyes indulattal érvel és bizonyít: tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére, meghatározza a népvezér-költők szerepét, felháborodottan átkozza meg a gyáva és a hamis, hazug próféták magatartását. A látnok költő feltárja a jövendőt: költői képekkel írja körül az elérendő célt, a Kánaánt. Időbeli messzeségbe helyezést érzékelteti „Ha majd” romantikus körmondat. A cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan. A költő itt már nem látja önmagát az elkövetkező időben, ami azt jelzi, hogy nem fogja megérni a „munkájának” eredményét. A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. A képek ellágyulása a halál órájának lelki békességét sugallja. Ez a költemény minden romantikus szenvedélyessége ellenére is kerek, zárt, szinte klasszicistaízlésű kompozíció; az indulatok nem teszik zaklatottá, nem bontják meg a sorok, a rímek szabályos ismétlődését. Inkább az érvelő, bizonyító, meggyőző retorikára esik benne a fő hangsúly.

Egy gondolat bánt engemet...

Látomásversei közül az egyik legjelentősebb. Ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os esztendőt. A metaforikus képek azonban csak annak a másiknak, a lassú és beteg sorvadásnak vágybeli ellentétei: az épnek és az erősnek hirtelen, elemi erők által okozott, nagyszerű jelenségektől kísért pusztulását jelentik. De ez a megsemmisülés is passzív halál, mint a verskezdeti, s ezért a költő számára ez is elfogadhatatlan. Megjelenik a cselekvő halál gondolata egy nagyszabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen hatalmas versmondat, mely időben egymást követő jelenségek során átrohan a megnyugtató megoldás felé. A "Világszabadság!” önálló verssorba kiemelése erőteljes hangsúlyt ad az utolsó harc nagyszerű célkitűzésének. A költő erkölcsi elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utolsó ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált, az önfeláldozás, az életáldozat misztériumát. Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is szolgálat. A ponttal és gondolatjellel lezárt mondat után a költemény visszatér eredeti ritmusához; a vers lecsendesedik, "történése" lelassul, s megrendült ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának. A rapszódia a legfőbb gondolat, a "szent világszabadság" jelszavának végső zengésével fejeződik be.

2. Nemzeti dal - forradalmi költészet

A Nemzeti dal a forradalom egyik közvetlen kiváltó oka és jelszava lett. A Nemzeti dal kiáltvány, felhívás, szózat a nemzethez: agitál, lelkesít, haladéktalan állásfoglalásra késztet. A legfontosabb mondanivaló, a legfőbb tétel mindjárt a vers elejére kerül. Történelmi sorsfordulón választani kell a rabság és a szabadság között. A refrén már magában foglalja a tömeg, a nép válaszát is. A vers voltaképpen első strófájával elérte célját, a nagy párbeszéd a költő-apostol és a nép között lejátszódott. A további versszakok az ésszerű döntésnek a helyességét igazolják, a múlt, a jelen és a jövő érveivel. A refrénben újra meg újra megerősített helyes választás nyomán a távoli jövő dicsőségét sejteti meg, hiszen a jelen történelemformáló tette visszahozza a magyar név régi nagy hírét. Petőfi „dalnak” nevezi mozgósító szózatát, együttesen énekelt kardal. A forma, kétütemű, a sormetszeteket pontosan alkalmazó felező nyolcas. A Nemzeti dal a nemzeti forradalom költeménye.

3. A szabadságharc költészete:

Föltámadott a tenger

A márciusi napok végén írta ezt a versét Petőfi. Abban a reménységben tehát, mely Európa népeinek fölkelését ígérte a zsarnokságot megtestesítő „Szent Szövetség” ellen. A Föltámadott a tenger… a nemzetközi szabadságharc költeménye. Csupán egyetlen szó utal arra, hogy a népek közös forradalmáról beszél a költő, de ez félreérthetetlen. Egyetlen hasonlatot visz végig a versen a költő: végig a tengerről és a rajta hánykódó hajóról beszél. A tenger vihara mindvégig a népek föltámadó szabadságharcát, a süllyedéssel fenyegetett hajók pedig a fölül lévő zsarnokságot jelentik. A versnek romantikus vonásai vannak, bár csak részben mondható romantikusnak. A viharzó tenger hasonlatsora, a nagy indulatok éreztetése, a szélsőségek egymás mellé helyezése romantikus vonás. Ez a forradalmi romantika azonban nélkülözi az elvágyódást, a menekülést a valóság elől. Valóságos forradalmi hangulatot fejez ki a vers romantikus eszközökkel. A versben kimutatható a szüntelen fokozás. A rövid jambikus sorok, a bonyolult rímelés fokozza a költemény viharos hangulatát.

III. Petőfi helye a 19. századi magyar irodalomban

Egy új irodalmi ízlést honosít meg. Megteremti a közvetlenséget, a természetes könnyedséget, a köznapiságot, az egyszerű szerkezeti felépítést és a magyarosnak (nemzetinek) tartott ütemhangsúlyos verselést tekinti elérendő célnak, követendő példának. A népköltészettől nyer tárgyi és formai ihletet, s ez önmagában is romantikus vonás. De nem „utánozza” a népdalt, hanem mint egyszerű, egyenes, nyílt egyéniségének legtermészetesebb kifejező formáját használja. Ekkor írt verseinek többségére a hetyke, tréfás hangnem, a szándékoltan egyszerű nyelvhasználat, a természetesség jellemző. Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség. De bravúros egyszerűség ez, mely tudatos művészi munka eredményeképpen jön létre, s az olvasóban azt az illúziót kelti, hogy ennél egyszerűbben, természetesebben aligha lehet szólni.- Elveti a stílromantikát: a stílussal nem akar önálló esztétikai hatást elérni, azt alárendeli a gondolat uralmának. Mint minden kiemelkedő, korszakos költő, Petőfi is nagymértékben kitágítja a líra témakörét, s új műfajokat teremt.

Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.

Nagy Sándor alapította I. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá, mely az ókori tudományok székhelyévé vált. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt (méret tekintetében csak Róma előzte meg). Itt volt megtalálható az ókor 7 csodájának egyike a Világítótorony.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Az eseményeket bemutató cikksorozatunk utolsó részében az október 24. és november 3. között lezajlott országos eseményeket, valamint ezek nemzetközi visszhangját mutatjuk be.

• Tápai Edina - Petőfi népdalköltészete vázlat / 2005, 1 oldal
  
  
• Bem alakja Petőfi 1849-es verseiben / 2006, 1 oldal
  
  
• Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete / 2009, 2 oldal
  
  
• Oláh Róbert - Arany János humora Petőfivel való levelezésében, egy nagykőrösi művében és az alkalmatosságra írott verseiben / 2019, 10 oldal
  
  
• Bagoly Andrea - Petőfi Sándor szerelmi költészete / 2002, 5 oldal
  
  

Ady Endre a huszadik század magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja. Erdélyben született, református vallású családban. Szülei azt szerették volna, hogy jogász legyen. El is kezdett jogot tanulni Debrecenben, de azt otthagyja és újságírónak áll. Élete nagy szerelme Diósi Ödönné Brüll Adél, aki Lédának nevez. Ő viszi ki Adyt Párizsba és ismerteti meg vele a szimbolizmust. Harmadik...

Petőfi Sándor Az apostol c. művében a főhős, szilveszter személyiségének fejlődését és mozzanatokban elénk tárt életútját ismerhetjük meg. A fejlődés leginkább belső monológok által mutatkozik meg. A "szőlőszem-monológ" 16-17 évesen fogalmazódik meg a főhősben a világtörténet olvasása közben. A monológ rímtelen, szerkezetileg három részre tagolható. A...

A romantika vadregényes tájaival szemben Petőfi az Alföldet választotta témának. A sík vidék mivel nem korlátozza a távolba látást, a korláttalanságot, a szabadságot jelenti neki. Tájverseiben általában pontosan megjeleníti a látványt, leírása festői, szinte már realista. A romantikához köthető mégis, hiszen ezekben a leírásokba mindig beleszövi személyes kötődését...