Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Pankotainé Mohácsi Ibolya - Portugália

PORTUGÁLIA Készítette: Pankotainé Mohácsi Ibolya Gazdálkodási Szak II.évfolyam Levelező tagozat/ D csoport PORTUGÁLIA A 300 kilométeres távolság ellenére aligha találunk Európában még egy országot, amely annyi mindenben hasonlít hazánkhoz, mint Portugália. Területe, lakosainak száma és népsűrűsége lényegében megegyezik Magyarországéval. Gazdasági struktúrája, a mezőgazdaság szerepe ugyancsak nagy hasonlóságot mutat. Portugália az Európai Uniónak immár 12 é ve tagja, s példaként szolgálhat Magyarország számára, hogyan lehet hatékonyan végrehajtani a történelem által megkövetelt társadalmigazdasági átalakulást. Az uniós csatlakozás és a lisszaboni világkiállítás felerősítette Magyarországon az érdeklődést a gyorsan fejlődő ibériai ország iránt. Pedig az utóbbi néhány évtől eltekintve nem sokat hallottunk egymásról, a második világháború után 30 évig diplomáciai kapcsolat sem volt a két

ország között. E kényszerszünet hatásainak felszámolása a gazdasági kapcsolatok kiépítésében különösen hosszadalmas feladat. Elveszett idő volt a lisszaboni magyar kereskedelmi kirendeltség működésének 1989-1996 közötti szüneteltetése is. A magyar-portugál áruforgalom alakulása (millió USD) 1993 1994 1995 1996 1997 magyar export 6,7 11,7 9,7 12,6 18,8 magyar import 7,4 17,4 33,5 45,8 70,5 1997-ben a magyar kivitelben 57 s zázalék volt a gépi berendezések, 38 százalék a feldolgozott termékek részaránya, a nyersanyagok és élelmiszerek 2,5-2,5 százalékkal részesedtek. Említésre méltó, hogy a gépexport egyetlen év alatt 126 s zázalékkal 4,7 m illió dollárról 10,8 millió dollárra emelkedett. Az import 64 s zázalékát gépek, 32 s zázalékát késztermékek tették ki, 3 százalék volt a n yersanyagok és 1 százalék az élelmiszeripari termékek aránya. Az utóbbi két-három év magas szintű látogatásai

azonban jelzik, hogy mindkét részről nagy jelentőséget tulajdonítanak a kapcsolatok kibontásának és fejlesztésének. Az adatok ugyanis egyértelműen tanúsítják, hogy a lehetőségek minden nehézség ellenére kedvezően alakulnak: négy év alatt a kétoldalú forgalom több mint hatszorosára nőtt. Ezen belül a magyar export háromszorosára, a portugál szállítások értéke viszont tízszeresére emelkedett. Tavaly a kétoldalú szállítások értéke megközelítően 90 millió dollár volt, a magyar oldal 18,8 m illió dollárjával szemben a portugálok 70,5 m illió dollár értékben szállítottak árut hozzánk. A portugál gazdaság súlya a nemzetközi kereskedelemben jóval nagyobb, mint a magyaré, hiszen az éves forgalom meghaladja a 6 0 milliárd dollárt, bár nem éppen kedvező, hogy a hiány 1996-ban és 1997-ben egyaránt körülbelül 10 milliárd dollárt tett ki. Ezt csak részben ellensúlyozták az idegenforgalmi bevételek (21 millió

turistát fogadtak), a külföldön dolgozóktól származó hazautalások és az Európai Uniótól kapott támogatások. A teljes külkereskedelmi forgalom értéke a GDP-hez viszonyítva megközelíti a 60 s zázalékot, az import exportfedezettsége viszont csak körülbelül 70 százalék. A növekvő forgalom eredményeként Magyarország tavaly a portugál exportlistán már a 28. helyre került. Oroszországot nem számítva, Magyarországgal nőtt legdinamikusabban a forgalom, és bebizonyosodott, hogy érdemes az úgynevezett nehéz piacokkal is foglalkozni. A távolság mellett a kölcsönös ismeretség hiányát is le kell küzdeni, ráadásul a magyar kis- és középvállalkozók idegen nyelveken nehezen kötnek üzletet. Portugália - dióhéjban - Portugália államisága 1139-ben Alfons Henrik királlyá választásával kezdődött, és az ország 1143-ban szerveződött önálló állammá. Portugália évszázadokon át világbirodalom volt - hozzá

tartozott a mai Angola, Mozambik, Bissau-Guinea, Brazília, valamint fél India és Hátsó-India. Gyarmatbirodalma 1974-ben omlott össze végérvényesen - Portugália 1977 márciusában nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Közösségekhez. A csatlakozási tárgyalások másfél év múlva kezdődtek meg és 1985-ig tartottak, s az ibériai ország 1986. január 1-jétől vált az Európai Közösség teljes jogú tagjává. További tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ország minden téren képes legyen alkalmazkodni az integrációs normákhoz. Összességében ez a húsz esztendő hatalmas fejlődést eredményezett, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 1974-ben a lakosság körülbelül 40 százaléka még analfabéta volt! - Az ország közösségi támogatásokból 1986-tól napjainkig (beleértve még 1999-et is) évente másfél-három milliárd dollárra számíthatott. Ezeket az összegeket szigorúan az infrastruktúra fejlesztésére és az

intézményrendszer korszerűsítésére kellett fordítani, meg kellett teremteni a tőke-, az áru- és a munkaerőmozgás feltételeit. A bruttó termelés a csatlakozás első öt évében átlagosan évi 5,1 százalékkal növekedett, de 1990 és 1997 között is meghaladta az Európai Unió átlagát. Az egy főre jutó GDP az 1985 é vi 4250 dollárról 1997-re 11 480 dollárra nőtt. - Portugália gazdasági szerkezetére jellemző a szolgáltatási szféra igen magas aránya: itt dolgozik az összes foglalkoztatott 56 százaléka. Az iparra 33 százalék, a mezőgazdaságra 11 százalék jut. Az inflációt az 1984 évi 30 s zázalékról (még 1990-ben is 13,4 s zázalék volt), a múlt évben 2 százalék alá csökkentették. A munkanélküliség rátája évek óta körülbelül 7 százalék. - A portugál mezőgazdaság - az Európai Unió támogatásai ellenére - kétségtelenül megsínylette a csatlakozást, hiszen az egykori gabonaexportőr Portugália újabban

bevitelre szorul. A tapasztalatok szerint Brüsszel inkább finanszírozza a parlagoltatást, minthogy vállalná a túltermelés kockázatát. - Az ipar fejlődése messze elmarad a szolgáltatószektor mögött, bár kétségtelen, hogy egyes alágazatai, így mindenekelőtt az építőipar, látványos eredményekkel dicsekedhet. Nagy megrendeléseknek tett és tesz eleget, lankadatlan erővel folynak a főleg EUpénzekből finanszírozott út- és vasútépítések, a n agy városokban felújítják a r égi épületeket, és nem áll le a közművek, a hatalmas bevásárlóközpontok építése sem. Ugyancsak EU-támogatással sikerült a hagyományos portugál cipőipart korszerűsíteni. Ennek köszönhetően Portugália napjainkra az Unió második legnagyobb cipőexportőre. - Lisszabon egyre több gazdasági mutató alapján teljesíti az Európai Unió pénzügyi uniójának feltételeit, hogy az euro-klub egyenrangú tagja lehessen. Az újabban bevezetett

költségvetési szigor célja is az, hogy az ország eleget tudjon tenni a pénzügyi unió követelményeinek. A portugál befektetők a szomszédaikon és egykori gyarmatbirodalmuk országain túllépve csak nemrégiben fordultak újabb területek felé. E tekintetben első helyen áll Magyarország, amelyről tudják, hogy egy éven belül az Unió tagja lesz. A portugál gazdaság fejlesztésében nagy szerepet játszott és játszik az Euórpai Unió támogatása. Sokat tanultak az elmúlt 12 év alatt, jól kihasználták a különböző alapok nyújtotta lehetőségeket, elsősorban a mezőgazdaságban. Az ország felvétele óta Portugália nagyot lépett előre, bár még mindig az Unió szegényebb országai között van. Belépésekor, 1986-ban az egy főre jutó GDP az uniós átlagnak mindössze 52 százaléka volt, 1997-ben pedig már elérte a 68 százalékot. Ennél alacsonyabb szinten egyedül Görögország áll körülbelül 60 s zázalékkal.

(Magyarországot 37 százalékon jegyzik.) Az Európai Unió szabályai szerint az alapokból támogatást az az ország, illetve terület kaphat, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Portugália az elmúlt hét évben körülbelül 16 milliárd ECU pénzügyi támogatást kapott, elsősorban a strukturális és kohéziós alapból. Számítanak rá, hogy a pénzalapok újraelosztásának egyik vesztese Portugália lesz, hiszen a belépő új tagállamok egy főre jutó GDP-je még az övékénél is lényegesen alacsonyabb. Máris megvonják a Lisszabonnak és térségének nyújtott eddigi pénzügyi támogatást, mert a régió fejlettségi szintje elérte az Unió átlagának 75 százalékát. Ezért is alakultak ki olyan vélemények a csatlakozásra váró tagországok körében, hogy a fejlesztési támogatásban részesülő országok, köztük Portugália, a támogatások megtartása érdekében megpróbálják halogatni, kitolni az

Európai Unió bővítését. NEMZETI ÉRDEKEK ÉS EURÓPAI INTEGRÁCIÓ A portugál külpolitikának a hatvanas évek elejétől három prioritása volt: az atlanti elkötelezettség, az európai opció és a luzitán egység megteremtése. Az első cél katonai-biztonságpolitikai intézményesítését a második világháborút követő években a N ATO-tagsággal és az Egyesült Államokkal kötött támaszpont-egyezménnyel sikerült megvalósítani. Az ország a Marshall-segélyből is részesedett. A hidegháború elmúltával azonban egyre erőteljesebben megmutatkoztak e sajátos atlantizmus korlátai. S e korlátok a portugál nemzeti érdekek érvényesítését 1974 április 25ig lehetetlenné tették a másik két prioritás esetében Az Európa-opciót az 1970-es évek második feléig az ország EFTA-tagsága és az EGK-val 1972-ben aláírt szabadkereskedelmi egyezmény jelentette. A hét évig tartó integrációs tárgyalások csak a demokratikus rendszer

konszolidációja után indultak meg. A demokratikus berendezkedés hiánya és az 1961-1974 között folytatott gyarmati háború akadályozta meg a portugálul beszélő népek Brit Nemzetközösséghez hasonló együttműködésének megteremtését is. Erre hivatalosan 1996-ban került sor Azóta beszélhetünk az Angolát, Brazíliát, Bissau-Guineát, Mozambikot, Sao Tomét és Pryncipét, a Zöld-foki-szigeteket, valamint Portugáliát magában foglaló Luzitán Közösség létezéséről. A lisszaboni kormányzatot a hetvenes évek második felétől különlegesen szoros kapcsolatok fűzik szárazföldi szomszédjához, a hispán világ vezető hatalmához, a Spanyol Királysághoz. oldódtak az évszázados görcsök, az uniós tagság pedig a közösségen belül megteremtette a kohéziós országok (Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország) tartós szövetségét. Az atlanti irányultság és az érzelmi-történelmi-kulturális alapú luzitán

elkötelezettség ellenére Portugália számára a n emzeti érdekek érvényesítésének legfontosabb színterét az Európai Unió jelenti. Valójában csak az Európai Közösséghez való csatlakozás biztosította és biztosítja az ország számára az évszázados bezárkózásból, félperiferiális elmaradottságból történő kitörés, a modernizáció és a felzárkózás lehetőségét. Portugáliában az ország taggá válásának időpontjában az egy főre jutó GDP csupán a Közösség átlagának 52,5%-át tette ki. A jövedelmi különbségek szubnacionális szinten még nagyobb eltéréseket mutattak. Az északi régióban a GDP az EGK átlagnak csupán negyven százalékát, a k özösség leggazdagabb térségének pedig egyötödét érte el. Az úthálózat sűrűsége is jelentősen elmaradt az európai átlagtól. Portugáliában ezer lakosra a közösségi középértéknek tekintett 8,12 kmrel szemben 5,58 km út jutott A száz főre jutó

telefonkészülékek száma 35-tel szemben csupán 14 volt. Portugália gazdasági mutatóit tekintve Görögországgal, Írországgal, Spanyolország egyes vidékeivel és a német keleti tartományokkal együtt 2000-ben is az Európai Unió legelmaradottabb térségei közé tartozik. A kilencvenes évek közepén az egy főre jutó bruttó hazai össztermék nagysága alapján készített felmérés szerint az Ibériai-félszigeten kialakított öt portugál adminisztratív, statisztikai-tervezési régió az Európai Közösség ötven legrosszabb helyzetben lévő térsége között található. A sort Thüringia nyitja, ahol az egy főre jutó bruttó hazai össztermék a tizenötök átlagának csupán 30%-a, amit a 33%-os mutatóval rendelkező Mecklenburg és Szászország követi, és a negyedik legelmaradottabb térségnek Alentejo bizonyul 33,9%-os arányával. A központi portugál régió az Európai Közösség átlagának 39,6%-át, Algerve 47,9%-át, az északi

területek 50,1%-át, Lisszabon és a Tejo völgye 76,6%-át éri el. A felsorolás nem tartalmazza az ultraperiferikus térségnek minősített Azori-szigetek és Madeira adatait. mivel Portugália egy főre jutó bruttó hazai összterméke nem éri el a közösségi átlag 75%-át, ezért az ország egész területe az 1988-as közösségi keretszabályozás óta az első célcsoportba tartozik, s jelentős mennyiségű strukturális forráshoz jut. A Maastrichti Szerződés az uniós GDP-átlag 90%-át el nem érő országok számára az infrastrukturális és a környezetvédelmi felzárkóztatás céljából 1992-ben létrehozta a kohéziós alapot, amelyből Portugália hozzávetőlegesen 15-18%-kal részesedik. A portugál nemzeti modernizációs stratégiának három, egymással szorosan összefüggő célja van. Az ország kormányai nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek a regionális különbségek mérséklésére, másrészt az uniós terület- és

vidékfejlesztési alapokból, közösségi kezdeményezésekből való részesedés növelésére, s végezetül az általános gazdasági felemelkedést szolgáló maastrichti konvergenciakritériumok, valamint az egységes monetáris rendszer előírásainak teljesítésére. E modernizációs politikát Spanyolországhoz hasonlóan Portugáliában is a gazdasági-szociális kohézió uniós célja foglalja egységes keretbe. Portugália a csatlakozástól kezdve növekvő közösségi támogatásra számíthatott, ami elsősorban a regionális politika és a gazdasági-szociális kohézió fontosságának uniós felismeréséből származott. Már az 1957-es Római Szerződés Közös piaccal kapcsolatos 2 cikkelye is hangsúlyozta a gazdasági közelítés fontosságát. Az alapító atyák létre is hozták az Európai Szociális Alapot, valamint a Mezőgazdasági Orientációs és Garanciális Alapot, és a pénzügyi műveleteket bonyolító Európai Beruházási Bankot. Ekkor

azonban a regionális politika még az általános gazdaságpolitika részeként szerepelt, s egészen a h etvenes évek közepéig a nemzeti regionális politikáké volt a főszerep. Az 1972-es párizsi csúcsértekezleten már konkrét formában vetődött fel a regionális aránytalanságok megszüntetésének a kérdése. A problémának aktuális dimenziót adott az integráció első kibővítése. nagy-Britannia, Írország és Dánia 1973-as csatlakozása már elodázhatatlanná tette a regionális fejlesztési alap 1975-ös felállítását. Az 1981-es görög, majd az 1986-os portugál és spanyol csatlakozás adta meg a végső impulzust egy egységes közösségi regionális politika kidolgozására. Az 1986 februárjában elfogadott egységes európai okmány a belső piacnak, a gazdasági és szociális összefogás és harmonikus fejlődés eszméjének, valamint a regionális fejlesztést szolgáló alapoknak szerződésbe foglalásával megteremtette a regionális

politika jogi és koncepcionális bázisát. A kohéziót erősítő első regionális keretszabályozásra 1988-ban került sor. A 2052 s zámú rendelet öt prioritás és a hozzájuk kapcsolódó strukturális alapok, valamint az ezek hatálya alá tartozó területek meghatározásával az I. Delors-csomagnak megfelelően az 1989-1993-as időszakra vonatkozott. Ez jelentősen növelte a strukturális alapok közösségi költségvetésből való részesedésének arányát (21%). A közösségi regionális politika újabb reformját az 1992-es Maastrichti Szerződés készítette elő. A dokumentum XIV címe a Gazdasági és társadalmi kohézió nevet viseli. "A Közösség különösen azt tűzi ki célul - olvashatjuk -, hogy csökkentse a különböző régiók közti fejlettségszint-különbséget és a kedvezőtlen adottságú területek, beleértve a falusi övezetek elmaradottságát." Ennek a célkitűzésnek megfelelően továbbra is fenntartja az öt

prioritást s az uniós GDP átlagának 90%-át el nem érő "kohéziós országok" (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország) infrastrukturális-környezetvédelmi felzárkóztatása céljából folyósított támogatási rendszert. Már az integráció első éve is jelentős mozgást indított el a portugál gazdaságban. 1985-höz képest 1986-ra az EGK-ból származó import 550 616 970 millió ecuről 734 225 446 millió ecure nőtt. Az export ugyanezen idő alatt 551 800 218 millió ecuről 666 257 082 millió ecure emelkedett. Az 1 183 248 m illió ecus 1985-ös pozitív egyenleg 67 9 68 418 m illió ecus kereskedelmi mérleghiányba csapott át. A Spanyolországgal szembeni mutató még rosszabb értéket jelez. A portugál deficit egy év alatt 72 784 534 millió ecure nőtt Az ország pénzügyi egyensúlyát és modernizációs céljainak elősegítését a közösségtől kapott források biztosították. Portugália 1986-ban közösségi

forrásokból 495 millió ecut kapott Az EGK költségvetésbe történő befizetés, valamint a vámilletékek lebontása miatti veszteségek levonása miatti összeg levonása után az ország korrigált mérlege 304 millió ecutj tett ki. 1986-ban életbe lépett a portugál mezőgazdasági fejlődését elősegítő speciális program, a PEDAP (Programa Específico de Desenvolvmento de Agraria Portuguesa), amely az ország agrárstruktúrájának korszerűsítését, kereskedelmi képességének javítását tűzte ki célul. 1986- ban beindult a régiók telekommunikációs rendszerét támogató STAR-, és a belső energetikai potenciált fejlesztő VALOREN-program. Portugália másfél évtizedes uniós tagsága során jelentős változások következtek be az ország gazdasági helyzetében. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem elérte a közösségi átlag 70%-át Az ország 1999. j anuár 1-jétől az euróövezet tagja lett, s teljesítette a normális

konvergenciakritériumokat. Portugália egész területe az uniós strukturális politika kedvezményezett térségei közé tartozik. A közösségi támogatások 1944-1999 között 13 milliárd 980 millió ecut tett ki. Ezáltal részben teljesült a portugál modernizációs politika egyik fő célja, a különböző területek közötti fejlődésbeli egyenlőtlenségek csökkentése. Az ország északi részén található Viana do Castelo és a Lisszabontól délre fekvő Setubal közötti húsz kilométer széles, kétszáz kilométer hosszú, több adminisztratív régiót is érintő tengerparti sávban él a portugál lakosság kétharmada. Ez a t erületrész adja a b ruttó hazai össztermék négyötödét. Itt dolgozik az ipari foglalkoztatottak 80%-a, a harmadik szektor alkalmazottainak 75%-a. Itt használják fel a villamosenergia kilenctizedét, s található a felsőoktatási intézmények 90%a. Lisszabon és Porto az ország területének csupán 4%-át teszi ki,

nemzeti jövedelemnek azonban több mint 50%-át termeli. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem a fővárosban eléri az Európai Közösség átlagának 91%-át, Alentejóban csupán 41%-át. A kilencvenes évek elején az északi régió a bruttó hazai össztermék 30,8%-át, a középső régió 14,1%-át, Lisszabon és a Tejo völgye 43,3%-át állította elő. A fennmaradó 21,8%-on osztozott Alentejo, Algarve, az Azori-szigetek és Madeira. A régiók közötti különbség a bruttó hazai össztermék egy főre jutó összegében is kifejezésre jut. Ez 1992-ben az északi körzetben 6745 ecu, a középső övezetben 5392 ecu, Lisszabonban és a Tejo völgyében 10 493 ecu, Alentejóban 4582 ecu, Algarveban 6487 ecu volt. Sokat elárulnak a különböző régiók fejlettségi színvonaláról és az életszínvonalbeli különbségekről a családi jövedelmek alakulásáról készített jelentések is: Lisszabonban és a Tejo völgyében koncentrálódik a családi jövedelmek

40%-a, az északi tartományban 31%-a, a középső régió 16%-os, Alentejo 5%-os, Algarve 4%-os értéket mutat, az Azori-szigetek és Madeira együttesen érik el a 4%-ot. Az ország legfejlettebb (Lisszabon és a T ejo völgye) és legfejletlenebb (Alentejo) régiója között az egy főre jutó GDP-ben mért 2,30-szoros különbség európai átlagban nem tartozik a kirívóan nagy eltérések közé. 1994-es adatok szerint Németországban Hamburg és Thüringia tartományok között ugyanez a különbség 6,48-szoros, Bulgáriában Szófia és Montana között 5,00-szörös, Magyarországon 1995-ben Budapest és az Észak-Alföld között 2,48-szoros volt. Egy dolog mindenesetre vitathatatlan: Portugália gazdasági fejlődésében, modernizálásában, a regionális különbségek csökkentésében jelentős szerepet játszanak az uniós alapok. Visszafelé haladva az időben, ha a közösségi kerettámogatások 1989-1993 közötti alakulást vizsgáljuk, akkor a

következő kép tárul elénk. A jelzett időszakban Portugália az Európai Közösségtől 16 milliárd 920 millió ecut kapott. Ez az állami (9 milliárd 600 millió) és a magánberuházói (7 milliárd 600 millió) társfinanszírozással együtt elérte a 34 milliárd 412 millió ecut. A közösségi kerettámogatások 1989-1993 között Portugáliában a befektetések 22%-át, a közfinanszírozás 83%-át tették ki, s 3%-kal járultak hozzá a b ruttó hazai össztermék növekedéséhez. Ha közösségi pénzek szektoriális fejlesztéshez való hozzájárulását vizsgáljuk, akkor ez a szállítás 21%-os, a hírközlés 4%-os, az energia 16%-os, a víz- és környezeti beruházások 32%-os, az egészségügy 21%-os, az oktatás 27%-os, a képzés 62%-os, a kutatás 42%-os, a mezőgazdaság 75%-os, az ipar és a szolgáltatás 66%-os, a turizmus 54%-os, az egyéb szférák 17%-os arányú támogatottságát jelenti. 1996-ban Portugáliában a GDP 4,2%-a származott a

közösségi kifizetésekből. Ha a strukturális alapok régiók szerinti egy főre jutó átlagát vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a közösségi támogatások valóban törekedtek a térségi egyenlőtlenségek mérséklésére. A 213 ecu/fő fajlagos mutató az Azori-szigeteken a legmagasabb, a második helyen Madeira áll 191 ecu/fő támogatással, a harmadik helyet Alentejo foglalja el 125 ecu/fő összeggel. A középső régió 89 ecu/fővel, Lisszabon és a Tejo völgye 75 ecu/fővel, az északi régió 61 ecu/fővel részesedik a strukturális alapokból. Az Európai Unió kohéziós politikájának sikeréről árulkodnak a Portugáliára vonatkozó 1996os adatok is. A jelzett időpontig az ország 6 milliárd ecu közösségi támogatást kapott. Ez az összeg az 1994-1999-es periódusban elnyert források 40%-át teszi ki. Döntő hányadát munkahelyteremtésre, környezetvédelmi beruházásokra, új technológiák meghonosítására,

infrastrukturális és telekommunikációs beruházásokra fordították. Az 1994-1999 időszak második ütemében 133 millió ecut szántak a regionális fejlesztésre, 35,7 millió ecut szakképzésre, és 17,8 millió ecut helyi kezdeményezések előmozdítására. 46 millió ecut terveztek az iparkonszolidációra, 34 millió ecut az észak-déli vasúti összeköttetés javítására és a lisszaboni metró bővítésére. 23,6 millió ecut szántak 1200 iskolai tanterem építésére, 11,4 millió ecut a közegészségügyi szolgálat korszerűsítésére, 9,3 millió ecu az Azori-szigetek mezőgazdaságának segítésére A GAZDASÁGI HELYZET A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN Az évek óta tartó recesszió 2002-ben tovább mélyült. A GDP növekedése 0,5 százalékra esett vissza: ennek hátterében a f ogyasztás és az export csökkenése, a költségvetési megszorító intézkedések hatása áll. A beruházási összeg, 5,1 százalékkal, az ipari termelés 0,2 s

zázalékkal, az építőipar teljesítménye 3,9 százalékkal maradt el az előző évitől. A termelékenység és az átlagjövedelem továbbra is a l egalacsonyabb az Európai Unió tagállamai között, változatlan az elmaradás az általános és a szakképzésben, nem hatékony az energia-felhasználás. Az infláció csökkent, de még mindig magasabb az Európai Unió átlagánál. Portugália gazdasági mutatói 1999 A GDP értéke folyó áron 2000 2001 2002 Mrd EUR 108,2 115,5 122,8 129,3 % 3,8 3,7 1,6 0,5 EUR/fő 10 833 11 515 12 242 12 472 Az infláció % 2,3 2,9 4,4 3,6 Munkanélküliségi ráta % 4,4 4,0 4,1 5,1 Az export értéke Mrd EUR 23,0 26,4 26,7 27,1 Az import értéke Mrd EUR 37,5 43,3 42,4 40,7 Mrd EUR -9,177 -12,078 -11,766 -10,354 % -2,0 -1,5 -4,0 -2,7 A GDP növekedése változatlan áron Az egy főre jutó GDP folyó áron Folyó fizetési mérleg egyenlege Költségvetés egyenlege a GDP%ban Az

áprilistól hivatalba lévő jobbközép kormány gazdasági programja az állami pénzügyek szanálását, a riasztó méreteket öltő költségvetési hiány csökkentését helyezte a középpontba. (A 2001. évi 4,1 százalékos hiány miatt Portugália volt az első tagállam, amely ellen eljárás indult a közösségi előírás megsértése miatt.) Így a pénzügyi vezetés szinte minden erőfeszítését a költségvetési hiány lefaragására, a 2002es pótköltségvetésben kitűzött 2,8 százalékos cél elérésére összpontosította, amit rendkívüli privatizációs, ingatlan eladási és adóbevételekkel végül sikerült elérnie. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Világpolitikai kislexikon /Kossuth könyvkiadó Budapest 1978/ 2. Kósa László: Vígan dudál a portugál /Magyar Napló 1997 október/ 3. Úton - Európa Magazin 2002 április 29 4. Akadémiai Kislexikon L-Z /Akadémiai Kiadó Budapest 1990/ 5. wwwkumhu/Kulgazdaság/Mokulg2000/Portugáliahtm