Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Jámbor Ibolya - Izrael

Jámbor Ibolya - Izrael Tartalomjegyzék IZRAEL IZRAEL ÉS EURÓPA NYUGA-EURÓPA KELET-EURÓPA IZRAEL ÉS AFRIKA IZRAEL KAPCSOLATA ÁZSIÁVAL ÉS ÓCEÁNIÁVAL ARAB ORSZÁGOK, IZRAEL ÉS EGYIPTOM JORDÁNIA ARAB ÖBÖL ORSZÁGAI VATIKÁN NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS IZRAEL ÉS AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE IZRAEL ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGA FIZETÉSI MÉRLEG KÜLKERESKEDELEM INFLÁCIÓ KÖZFOGYASZTÁS ADÓRENDSZER LAKOSSÁGI FOGYASZTÁS ÉS MEGTAKARÍTÁS BERUHÁZÁSOK MEZŐGAZDASÁG IPAR ÉPÍTŐIPAR KÖZLEKEDÉS ÉS TÁVKÖZLÉS IZRAEL GAZDASÁGI MUTATÓI A MAGYAR IZRAELI KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK TŐKEBEFEKTETÉSEK UJSÁGCIKK 1 Izraelt északon Libanon, északkeleten Szíria, keleten Jordánia, délnyugaton Egyiptom, nyugaton pedig a Földközi-tenger határolja. Területe a határok, illetve a tűzszüneti határok közt számítva a Palesztin Önkormányzat igazgatása alatt levő területeket is beleértve 27.800 négyzet-kilométer. A hosszúkás keskeny ország hossza

470 km, legnagyobb szélessége mindösszesen 135 km. A tájkép sűrűn változik: hegyek, síkságok, termékeny mezők és sivatagok követik egymást néhány kilométer távolságban. Az országot nyugat felől határoló Földközi-tengert mindössze 90 percnyi autóút választja el a keleten fekvő Holt tengertől. A Júdeai-hegységben fekvő Jeruzsálem egy órányira van a tengerparti Tel-Avivtól, s a legészakibb Mettulából az ország déli csücskében található Eilatig sem hosszabb az út 6 óránál. Izrael lakosságának a száma 5,9 millió, ennek több mint felel a Földközi tengerrel párhuzamos parti síkságon él. Itt vannak a legnagyobb városközpontok, mélytengeri kikötők, az ország iparának túlnyomó része, mezőgazdaságának és idegenforgalmának túlnyomó része. Idegenforgalom: 1994-ben több mint 2,17 millió látogató érkezett az országba, összehasonlításképpen 1950ben 33.000, 1960-ban 118000, 1970-ben 441000, 1980-ban 1,18 millió

Őket egyaránt vonzza Izrael változatos domborzata, az építészeti illetve vallási nevezetességek és a csaknem szüntelen napsütés a Földközi-tenger partjain kiépített modern üdülőközpontokban. Az évente érkező tömegek közel 90%-a Európából és Amerikából indul: a további 10% a világ különböző tájairól érkeznek beleértve az arab országok turistáit is. Az idegenforgalom az ország devizabevételeinek fő forrása (1193-ban 2,1 milliárd US dollár). Ez a GNP 3, a megtermelt összes devizának 9%-át jelenti, melyet a 85%-os forgalmi adóból származó bevételek tesznek lehetővé. (Ezáltal az idegenforgalom az ország legnagyobb forgalmi adóterhű deviza-ágazata.) A turistaipar közvetlenül mintegy 70.000 főt foglalkoztat Az idegenforgalom a benne rejlő óriási lehetőségek folytán lényeges alkotóeleme azoknak a gazdasági elképzeléseknek, melyek a fizetési mérleg hiányát kívánják megszüntetni. Az ENSZ 1947.november 29-ei

közgyűlésén 20 latin-amerikai tagállamból 13 szavazott a zsidó állam megalítására. Izrael Állam 1949 óta tagja az ENSZ-nek, a nemzetek többségével jó kapcsolatokat alakított ki. Az évszázados üldözések és a Holocaust pusztításának emléke Izraelt arra ösztönzi, hogy az arab-izraeli konfliktus megoldásával elősegítse a nemzetközi békét, együttműködjön más államokkal, ugyanakkor gondoskodjon országa biztonságáról és szuverenitásáról. 1948. május 14-én, 11 perccel Izrael Állam megalakulása után a Fehér Ház bejelentette: Harry S. Trumanm az Egyesült Államok elnöke, elismeri az új államot Így kezdődött a két ország közös értéken, mély barátságon alapuló kapcsolata. Mindkét országban demokrácia van, ahol a politikai és jogi rendszer liberális hagyományokon nyugszik. Mindkét társadalom úttörő szerepet tölt be, és mind Amerika, mind Izrael máig befogadja a bevándorlókat. A zsidóállam

létjogosultságát „a kiűzöttek megtérése” biztosítja. Izrael megalakulása óta 2,5 millió bevándorlót fogadott be, ez több mint 3,5-szerese a függetlenség kivívásakor (1948) az országban élő zsidóknak. Izrael lakossága már az állam fennállásának első négy évében több mint kétszeresére nőtt, mivel 700 000 bevándorló telepedett le az országban, akik főként a háború utáni Európából és az arab államokból származtak. 2 A 90-es években újabb bevándorló-hullám (több mint 600 000 ember, főként az egykori Szovjetunióból) felgyorsította a GDP növekedését, ugyanakkor átmenetileg 11,2 %-ra növelte a munkanélküliség mértékét 1992-ben, amelyet 1994-re 7,8 %-ra sikerült csökkenteni. Ma már 33 közép- és dél-amerikai, illetve karibi államból 32 teljes körű diplomáciai kapcsolatban áll Izraellel. Az első 25 év a rohamos gazdasági fejlődés következtében évi kb. 10 %-os GNP növekedést eredményezett.

Miközben bevándorlók tömegei érkeztek, az ország egy modern gazdasági rendszer kiépítésén dolgozott, részt vett négy háborúban, ugyanakkor megőrizte biztonságát. Ez a „gazdasági csoda” elsősorban az éveken át nyújtott gazdasági segítség hasznosításának köszönhető, mely hatalmas tőkebefektetéseket tett lehetővé a termelőeszközök területén. Másrészt hozzájárult ehhez az ország nyitottsága is, amellyel a bevándorlókat fogadta és termelésbe állította. 1973 és 1979 között az éves növekedés átlagosan 3,8 %-ra csökkent (hasonlóan a legtöbb fejlett ipari országhoz részben az 1973-74-es és az 1979-86-os olajváltság következtében), míg a 80-as években elérte a 3,1 %-os mélypontot. 1990-től már átlagosan 5,8 % 1994-ben a GDP összértéke megközelítette a 74 milliárd US dollárt (13 520 US dollár/fő), ez az 1950-es GDP 19-szeres reálnövekedését jelenti. Amerika és Izrael között a különbség abból

adódik, hogy az Egyesült Államok nagyhatalomnagyhatalmi érdekekkel. Izrael viszont veszélyeztetett területen levő kis ország, így legfőbb törekvése a biztonság és a szuverenitás megőrzése. Bár Amerika és Izrael között fejlődtek a diplomáciai kapcsolatok, ennek ellenére az Egyesült Államok is csatlakozott ahhoz a fegyverembargóhoz, melyet a nyugat-európai országok kezdeményeztek. Az embargó bevezetésével akarták csökkenteni a feszültséget a közel-keleti térségben. Amerika és Izrael kapcsolatát beárnyékolta, hogy 1952 után az Eisenhower-kormányzat az arab államok közel-keleti rendezési tervét támogatta. Az ötvenes évek végére azonban Washington és Jeruzsálem ismét közelebb került egymáshoz. Ez annak volt köszönhető, hogy Amerika csalódott az egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasszer politikájában. Kennedy elnöksége idején feloldották a fegyverembargót. A hatvanas évek vége felé Johnson elnökletével Amerika

kinyilvánította és a mai napig is azt vallja, hogy Izraelnek joga van a garantált és biztonságos határokon belül élni. Ezekről a garanciákról tárgyalnia kell arab szomszédaival. Amerikát az a megfontolás vezeti, hogy közel-kelet békéjének egy erős Izrael a biztosítéka. Ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy Izrael megőrizhesse fölényét arab szomszédaival szemben. A közel-keleti béke megteremtésének gondolata vezérelte a Nixon és a Carter kormányzatokat, olyan fontos egyezmények megkötésében segédkezzenek, mint amilyen Izrael és Egyiptom 1973-ban illetve Izrael és Szíria 1974-ben kötött. 1978-ban jött létre a Camp-Davidi egyezmény, 1979-ben pedig Egyiptom és Izrael aláírta a békeszerződést. Az izraeli-amerikai viszony Reagan elnöksége idején teljesedett ki, és az Egyetértési nyilatkozat aláírásával öltött hivatalos formát. Az 1981-ben aláírt nyilatkozat számos katonai és polgári területen nyitotta meg az

együttműködés lehetőségét. 3 Ezek a lehetőségek tovább bővültek, amikor Izrael fennállásának 40. évfordulóján, új megállapodást írtak alá. A Bush-kormányzat 1989 májusában hagyta jóvá Izrael békekezdeményezését és 1991bentámogatta a madridi békekonferenciát, amely a később Washington D.C-ben lefolytatott tárgyalásokhoz vezetett. A Clinton kormányzat kulcsszerepet játszott a közel-keleti békefolyamatokban azzal, hogy aktívan támogatta Izraelnek a palesztinokkal kötött megállapodását, a Jordániával kötött békeszerződést és a Szíriával való tárgyalásokat. A helyi együttműködési kezdeményezéseket is nagymértékben elősegítette, s ennek keretében véget vetett az arab bojkottnak. Az amerikai kormányzat arra is elkötelezte magát, hogy Izrael fölényét megőrizve, a legkisebbre csökkenti a biztonsági kockázatokat, amelyekkel Izraelnek a békéért való küzdelmében szembe kell néznie. Az Egyesült

Államok nemrégiben jelentősen támogatta Izrael terrorizmus elleni harcát. Az Egyesült Államok kormányai különféleképpen fejezték ki azt az elmélyülő barátságot, amely Amerikát és Izraelt összefűzi: kijelentették, hogy az amerikai külpolitika „alapelve Izrael védelme”: kiemelték a két állam között fennálló „különleges kapcsolatot”, sőt Amerika kinyilvánította elkötelezettségét Izrael iránt. A nyolcvanas évek elején az Egyesült Államok „stratégiai területnek” tekintette Izraelt. Ezért 1987-ben Izraelt „legfontosabb” NATO-n kívüli szövetségesének nevezte. Az amerikai kongresszus mindkét pártja támogatja Izraelt. A szenátorok által is jóváhagyott éves katonai és gazdasági támogatás, a békefolyamat és a terrorizmus elleni küzdelem támogatása is jól jelzi az amerikai-izraeli barátságért érzett elkötelezettséget. Ennek a jele volt az a törvény is, amely az egységes Jeruzsálemet Izrael

fővárosának ismeri el. És elrendeli 1999 májusára egy nagykövetség megnyitását Jeruzsálemben. Az Amerikával fennálló különleges kapcsolat a gazdaság, a politika, a hadászat és a diplomácia területére egyaránt kiterjed. Izrael mintegy 3 milliárd dollárnak megfelelő segélyt kap évente a gazdasági és biztonsági kiadások fedezésére. A két ország közti kereskedelem akkor lendült fel, amikor 1985-ben az Egyesült Államok és Izrael aláírta a szabad kereskedelmi területről szóló megállapodást. Számos vegyes vállalat alakult amerikai és izraeli ipari társaságok támogatásával. Jó néhány amerikai tagállam az úgynevezett „államok közötti megállapodás” keretében lépett kapcsolatba Izraellel. Ezek a kapcsolatok a kultúrától a mezőgazdaságig sok mindenre kiterjednek. Az Egyesült Államok nemzetközi szervezetekben általában Izrael oldalán áll, és mind az ENSZ-ben, mind pedig más nemzetközi fórumon meghiusítja az

Izrael érdekeit sértő határozatok meghozatalát. A két ország kicseréli hírszerzési és katonai tapasztalatait, együttműködik a nemzetközi terrorizmus és a kábítószer elleni harcban. A két nemzet közötti barátságot a zsidó közösség és az amerikai társadalom széles rétegei egyaránt támogatják. Izrael és Európa Az európai államok hasonló berendezkedése, a közös társadalmi értékrend, valamint az európai zsidó közösségek hosszú és gyakran küzdelmes története formálták az Izrael és európai országok közötti kapcsolatokat. 4 Ezek a kapcsolatok széles körű gazdasági, kulturális, tudományos, technikai és politikai tevékenységben fejeződnek ki. Európai és Izraeli államfők, miniszterek és közéleti személyiségek folytatnak egymással párbeszédet, és látogatnak el egymás országába. Nyugat-Európa Mivel Izrael gazdasága a nyugat-európai országokkal még csak most vannak kialakulóban, Nyugat-Európa

bizonyul Izrael legközelebbi kereskedelmi partnerének. 1975-ben Izrael és az Európai közösség megalakította a szabad kereskedelmi zónát, és ettől kezdve 1996-ig ugrásszerűen nőtt az egymás felé irányuló export. Ezt a kereskedelmi fejlődést segítették elő a vállalkozók és a befektetők között létrejövő közvetlen üzleti kapcsolatok, az egymás után alakuló vegyes vállalatok, valamint az EFTAtagországaival erősödő gazdasági kötelékek. 1955-ben Izrael és az Európai Unió még szorosabbra fűzte kapcsolatát egy szélesebb körű egyezménnyel. Az Európa és Izrael közötti turistaforgalom az egyre gazdagodó emberi kapcsolatok és a kölcsönös megértés lehetőségét teremtette meg. A nyugat-európai országok támogatják az arab-izraeli konfliktus megoldását a már zajló békefolyamat keretében. A kelet-európai országokban az 1980-as évek végén bekövetkezett változások és a Szovjetunió összeomlása gyökeresen

megváltoztatta a volt szocialista országok viszonyát Izraellel. Új területek nyíltak meg a kereskedelmi együttműködés, valamint a kulturális és a tudományos tapasztalatcsere terén. Kelet-Európa Az ezekkel az országokkal kötött gazdasági egyezmények jelentősége egyre nő, hiszen ezek az országok esélyesek az Európai Közösségi, illetve a NATO tagságra. Mivel a II. világháború előtt ezekben az országokban lakott a világ zsidóságának túlnyomó része, a holocaustról való megemlékezés az Izraellel való kapcsolatnak egyik igen fontos eleme. Az így felmerülő kérdések között szerepel a zsidó köz- és magán- vagyonok visszajuttatása eredeti tulajdonosaiknak, vagy azok örököseinek. Egy másik fontos kapcsolódási pont a „Világ Igazainak” elismerése, azért, mert a náci uralom idején zsidó embereket mentettek meg. Izrael Oroszországgal és a Föderációval való kapcsolata az elmúlt években egyre nagyobb súlyt kapott, amit a

békefolyamat egyes területein való orosz részvétel is jelez. A föderáció muzulmán országaival (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgízia, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tadzsikisztán) is létrejöttek a kapcsolatok. Ezeknek az országoknak a vezetői közül sokan már Izraelbe látogattak, hogy kölcsönös gazdasági egyezményeket írjanak alá, megerősítve ezzel a gazdasági kapcsolatokat. A diplomáciai kapcsolatokkal párhuzamosan, ezeknek az országoknak speciális kapcsolatai is kialakultak a közelmúltban tőlük Izraelbe bevándoroltakkal, ami szintén tovább erősíti Izraellel a kulturális és gazdasági szálakat. Magyarország és Izrael 1988-ban állította helyre a diplomáciai kapcsolatokat – a két ország között különösen jó a viszony, amelynek a jele az 1997-ben aláírt Szabadkereskedelmi Egyezmény is. 5 Izrael és Afrika Izrael az ötvenes évek közepén, még a függetlenségük kivívása előtt Fekete-Afrika államaival. A

diplomáciai, kereskedelmi, kulturális és műszaki kapcsolatok létesítésének sorában az első ország Ghána volt (1956), majd ezután következtek a Szaharától délre fekvő országok. Diplomáciai, kereskedelmi, kulturális és műszaki kapcsolatok alakultak ki Izraellel. Az afrikai államok részben azért keresték Izrael barátságát, mert a zsidó állam maga is fiatal volt még – hiszen 1948-ban vált függetlenné -, és késznek mutatkozott arra, hogy az afrikai országoknak adja tapasztalatait. Az együttműködés a hatvanas-hetvenes évek fordulóján érte el a csúcspontját, amikor Izraelnek Fekete-Afrika 33 országával volt teljes körű diplomáciai kapcsolata. A kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlődéséről tanúskodtak az egymás után alakuló vegyes vállalatok. Az 1973-as olajválság idején Fekete-Afrika országainak jó része megszakította a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, annak az ígéretnek a reményében, hogy így olcsón jutnak

arab olajhoz és egyéb támogatásokhoz. Csak Lesotho, Malawi és Szváziföld tartották fenn ebben az időben a teljes körű diplomáciai kapcsolatot a zsidó állammal, míg más országok idegen államok nagykövetségein keresztül bonyolították a kapcsolatokat. A kereskedelmi kapcsolatok sem szakadtak meg teljesen. Sok afrikai diák folytatta tanulmányait Izraelben, és az izraeli szakemberek tovább dolgoztak Afrikában. A nyolcvanas években kezdődött el a kedvező folyamat, amely mind a mai napig tart: a diplomáciai kapcsolatok megújulnak az afrikai országokkal, s az arab szomszédokkal folytatott béketárgyalások is egyre nagyobb lendületet adnak ezeknek. Jelenleg 40 Afrikai ország tart fenn diplomáciai kapcsolatot Izraellel, és gyakoriak az államfők, illetve miniszteri látogatások. 1994 májusában Ezer Weizman izraeli államelnök részt vett a történelmi eseményen: Nelson Mandela, az első fekete dél-afrikai elnök beiktatásán. Izrael kapcsolata

Ázsiával és Óceániával Izrael számos ázsiai országgal tartott fenn diplomáciai kapcsolatot. Az ázsiai országok növekvő gazdasági ereje teszi lehetővé, hogy ezekkel az országokkal erősödjék Izrael gazdasági, kulturális- és mindenekelőtt – kereskedelmi kapcsolata. Az 1991-92 években Izrael Kínával, Indiával és Mongóliával, majd 1993-ban Vietnammal, Kambodzsával és Laosszal létesített diplomáciai kapcsolatot, amelyek különböző együttműködési területeket tártak fel. A nyolcvanas évek közepétől Izrael és Japán között folyamatosan fejlődött az együttműködés, amely többek között kölcsönös miniszterelnöki és miniszteri látogatásokban, egyezmények aláírásában és Japánnak a nemzetközi békefolyamat erősítésében való közreműködésében is megnyilvánult. Óceánia országai között Ausztráliával és Új-Zélanddal Izrael évek óta tart fenn teljes körű diplomáciai kapcsolatot, s együttműködik tíz,

újonnan függetlenné vált szigetországgal is, amelyek részt vesznek Izrael több nemzetközi együttműködési programjaiban. 6 Arab országok, Izrael és Egyiptom Izrael és Egyiptom 1979-ben írta alá azt a békeszerződést, amely 30 éves ellenségeskedésnek és öt háborúnak vetett véget. A békeszerződést Anvar Szadat, egyiptomi elnök Jeruzsálemi látogatása előzte meg (1977), amely Menahem Begin izraeli miniszterelnök meghívására történt: valamint a camp-davidi egyezmény aláírása (1978), amely lerakta az Egyiptommal, illetve a szomszédos országokkal kötendő békekötés alapjait. Az egyezményben benne foglaltatott a palesztinokkal való vitás kérdések megoldásának ígérete is, amely véglegesen rendezi a nyugati parton (Judeában és Szamariában), illetve a Gáza-övezetben élő palesztin arabok ötéves, ideiglenes autonómiáját követő helyzetét. Szadat elnököt és Begin miniszterelnököt közös eredményeikért Nobel

békedíjjal jutalmazták. A békeszerződés fő elemei a háborús állapot és a fenyegetések beszüntetése: diplomáciai, gazdasági és kulturális együttműködés kialakítása: a kereskedelem és közlekedés szabadsága: valamint a Szináj-félszigetről való csapatkivonások a megfelelő biztonsági intézkedések mellett. A szerződésnek megfelelően Izrael 1982-re befejezte csapatainak kivonását a Szinájfélszigetről. Ezzel stratégiai fontosságú katonai bázisokat és más előnyöket adott fel a békéért. Bár a békeszerződés aláírását követően az arab államok kiközösítették Egyiptomot, azóta már helyreállították diplomáciai kapcsolataikat, és újra megnyitották kairói követségeiket. Az arab Liga központja, amelyet átköltöztettek Tuniszba, a 80-as évek elején újra Kairóba települt. Mivel harmincévi ellenségeskedést és bizalmatlanságot kell legyőzni, ezért a kapcsolatok helyreállítása Egyiptommal hosszú és

fáradságos folyamat. Ennek ellenére a követségek és konzulátosok megnyitották kapuikat egymás országaiban és rendszeresek a miniszteri és vezetői látogatások. Az üzletemberek és különböző szakemberek kölcsönös látogatásai is mindennaposakká váltak. Rendszeres repülő- és buszjáratok kötik össze a két országot és egy közös turisztikai bizottság felállításáról is megszületett már az elhatározás. A tudományos együttműködés kiterjed a tengerészeti technológia átadására, a környezetvédelmet szolgáló források fejlesztésére, a rákkutatásra és a Eilati-öböl szennyezésének megakadályozására. A mezőgazdasági együttműködés is folyamatosan fejlődik: 1995-ben 700 egyiptomi gazdálkodó vett részt izraeli mezőgazdasági tanfolyamokon, és 300-an látogatták az izraeli szakemberek Egyiptomban tartott kurzusait is. Az Izraellel elsőként békeszerződést aláíró állam, Egyiptom segíti az Izrael és a palesztinok

között folyó béketárgyalásokat is. Jordánia A Jordániával 1994 októberében az Akaba-Eilat határátkelőhelynél aláírt békeszerződést Husszein király és Rabin miniszterelnök washingtoni találkozása előzte meg, három hónappal korábban. Ekkor jelentették be az országaik közötti háború végét. Bár 46 éve háborúban álltak egymással, Izrael és Jordánia között mindig megmaradtak a titkos kapcsolatok, amelyek időről-időre kölcsönösen kielégítő egyezmények létrejöttéhez vezettek. 7 Az 1991-es madridi békekongresszus kétoldalú tárgyalásokhoz vezetett, amelyet 1994-ben egy formális egyezmény aláírása pecsételi meg. Ebben mindkét fél vállalta, hogy tartózkodik a másik elleni háborútól: biztosítja, hogy területén nem kezdenek a másik ellen erőszakos cselekményeket. Elhatározták, hogy szövetkeznek a terrorizmus megfékezésére, illetve megelőzésére, s közösen fáradoznak a közel-keleti biztonság és

együttműködés megteremtésén úgy, hogy a katonai készültséget bizalomnövelő intézkedésekkel helyettesítik. A szerződés tartalmazza még a meglévő vízkészletek közös használatát: szabad átjárást a két ország polgárai számára: a menekültkérdés megoldását, illetve a Jordán völgyének közös fejlesztését. Az 1949-es tűzszüneti vonalakat a szerződésben meghatározott nemzetközi határ váltotta fel, amely figyelembe veszi a Brit Mandátum (1922-48) idején kijelölt határokat is. A békeszerződés érvénybe lépése után megindultak a teljes körű diplomáciai kapcsolatok, s azóta a két ország közötti viszony folyamatosan fejlődik. Az egyre javuló kapcsolatokat jelzi a Jordán parlament 1995 augusztusi határozata is, mely szerint kilép az Izraelt bojkottáló arab országok közül. Hasonlóképpen pozitív reményeket ébreszt az Ammanban 1995 novemberében megrendezett regionális gazdasági konferencia is. A nyitott határok is

nagymértékben hozzájárultak a kapcsolatok megszilárdításához. Vegyes vállalatokat alapítottak, s egyre nőtt a kétoldalú túrizmus, valamint fellendült az üzletemberek szabad légi és földi közlekedése. Mindezek nyitott és együttműködő légkört teremtettek. Az izraeli.jordán békeszerződés megvalósításának alapját 15 kétoldalú gazdasági, tudományos és kulturális megállapodás aláírása jelentette. Ezek a szerződések az alapjai az Izrael és Hasemita Jordán Királyság közötti békés és kiegyensúlyozott viszonynak. Arab Öböl országai A közel-keleti békefolyamat eredményeinek köszönhetően az Öböl-államok 1948-óta most először mutattak érdeklődést a diplomáciai kapcsolatok felvétele iránt. A kezdeti kapcsolatteremtést magas rangú tisztségviselők kölcsönös látogatásai követték. 1996 májusában Izrael gazdasági képviseletet nyitott Ománban, hogy így fejlessze kereskedelmi, tudományos és gazdasági

kapcsolatait, amelyekben fontos hangsúlyt kapott a vízkészletek felhasználása, a turizmus, a mezőgazdaság, a vegyi és egyéb technológiák kérdése. Válaszképpen Omán is megnyitotta tel-avivi irodáját 1996 augusztusában. 1996 májusában Izrael Quatarban is kereskedelmi képviseletet nyitott, hogy így fejlessze a már meglévő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Hamarosan Quatar is megnyitja hasonló szerepű irodáját Izraelben, elősegítve a kölcsönösen előnyös tevékenységet és projekteket. Vatikán Az 1993 decemberében aláírt egyezmény, amely a Vatikánnal való teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvételét jelentette, kiemelkedő jelentőségű az Egyház judaizmusról és a zsidóságról alkotott véleményének változása szempontjából. Ezt a véleményváltozást a II. Vatikáni Zsinat által 1965-ben kiadott Nostra Aettate című hivatalos dekrétum indította el. 8 Az alapegyezményben a két ország kijelenti” a

katolikus egyház és a zsidóság közötti kapcsolat különleges természetét ” és elkötelezi magát a „megfelelő együttműködésre az antiszemitizmus, a rasszizmus és a vallási intolerancia formájának legyőzésében: illetve az egymás iránti toleranciára és az emberi élet és méltóság tiszteletére” Kötelezik magukat a „nemzetek és népek közötti konfliktusok békés rendezésére és a terror kizárására a nemzetközi életből”. Az okmány egyéb részei kitérnek egyebek között a keresztény helyeket érintő Status Quo-ra, a vallásszabadságra és a szentföldi zarándoklatokra. 1997-ben Jeruzsálemben aláírtak egy egyezményt, amely meghatározza a katolikus egyház helyzetét Izraelben, illetve az izraeli törvényekhez igazított hierarchiáját. A Katolikus Egyháznak ez az első hivatalos elismerése a Szentföldön. Nemzetközi együttműködés A mostoha időjárás viszonyok, a vízhiány, a kevés megművelhető föld, a

betegségek és járványok, valamint a gazdasági és társadalmi problémák leküzdése során tanultakat Izrael létrejötte (1948) óta kész megosztani más országokkal. Ez az igény vezetett 1958-ban a Külügyminisztérium keretein belül a Nemzetközi Együttműködési Központ (MASHAV) megalakításához. Más minisztériumokkal és egyéb izraeli szakmai és tudományos szervezetekkel együtt a MASHAV továbbképzéseket szervez a fejlődő országok szakembereinek. Ezekben ötvöződik az elmélet és a gyakorlati tapasztalatok, a kutatás és gyakorlati megvalósítás. A továbbképzések az olyan ötletek megosztására is kiváló lehetőséget teremtenek, amelyek később a helyi igények szerint tovább formálódnak, megoldva így az ottani legégetőbb problémákat. A MASHAV beindítása óta több mint 50. 000 férfi és nő vett részt Izraelben a MASHAV tanfolyamokon. A legtávolabbi résztvevő Mongóliából, a legközelebbi a Palesztin Önkormányzat

területéről érkezett. Közel 70000-en vettek részt a helyszínen megtartott kurzuson, és több mint 10000 szakértő utazott rövid vagy hosszú távra a világ különböző országaiba, hogy a fejlesztési projectek kidolgozásában és megvalósításában részt vegyenek. A MASHAV jelenleg 141 országgal, önkormányzattal és nemzetközi szervezettel dolgozik együtt, „hogy elősegítse a különböző szakágakban való gyakorlati együttműködést”. Ezek az együttműködő szervezetek Afrika, Ázsia, a FÁK és Latin-Amerika országaiból kerültek ki Izrael és az Egyesült Nemzetek Szervezete Izrael Államot 1949.május 11-én vették fel, 59tagállamként, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Azóta tevékenyen részt vesz az ENSZ egészség- és munkaügyi, élelmezési, mezőgazdasági, oktatási és tudományos szerveinek munkájában. Izrael fontos szerepet játszik az ENSZ védnöksége alatt létrejött egyéb szervezetekben is. Ezen szervezetek

tevékenységi körébe a repüléstől a bevándorlásig, a hírközléstől a meteorológiáig, a kereskedelemtől a nők helyzetéig sokfajta téma tartozik. 9 Számos ENSZ-határozat döntő fontosságú volt Izrael számára. Említést érdemel a Biztonsági Tanács 242. (1967november 22), illetve 338 (1973október 22) határozatai, amelyek az arab-izraeli viszály megoldásának lehetőségét vázolják fel. Az ENSZ évek óta mindent elkövet, azért hogy enyhítse a feszültséget Izrael és arab szomszédai között. Ennek érdekében közvetítőket jelöl ki, részt vesz a fegyverszüneti egyezmények kidolgozásában, és ENSZ csapatokat telepít az ütközőzónákba. Ugyanakkor az ENSZ évekig az Izrael elleni politikai harc síntere is volt. Számos ENSZ fórumon a 21 arab állam, - összefogva azokkal az iszlám országokkal, amelyeknek nincs diplomáciai kapcsolatuk Izraellel -, továbbá az el nem kötelezett országok, valamint KeletEurópa akkori szocialista

államai döntő és automatikus többséget alkottak, ily módon el tudtak fogadtatni a közgyűléssel az Izrael ellenes döntéseket. A hidegháború befejezése és a közel-keleti békefolyamat felgyorsulása óta a közgyűlés Közel-Keletet érintő határozataiban kiegyensúlyozottabb szemléletmód érvényesül. Jelenleg Izrael egyre jobban kiveszi részét az ENSZ tevékenységéből az egész világon. Izrael és a világ zsidósága I.e586 – a zsidóság első kiűzése – és a későbbi szétszóratások óta sajátos kapcsolat alakult ki az Izrael földjén és a világ más tájain élő zsidók között. Bár évszázadokon keresztül hatalmas távolságok választották el őket egymástól, a közös történelem, vallás és haza, valamint a fizikai és a szellemi túlélés iránti elkötelezettség egységes nemzetté forrasztotta a zsidóságot. 1948-ban megalakult Izrael Állama, és ezzel valóra vált a zsidó népnek az a 2000 éves álma, hogy

visszatérjen saját hazájába, és ott megújítsa a zsidó nemzeti életet , és önálló államot hozzon létre. Becslések szerint a világon 13 millió zsidó él. A zsidóság több mint 36%-a Izraelben, 50%-a Észak és Dél-Amerikában, 15%-a Európában, egy kis része pedig Dél-Afrikában és Ausztráliában él. A világ zsidósága osztozik bizonyos szimbólumokon és viselkedésformákon, s folyamatos párbeszédet folytat a különböző kérdésekről. A diaszpórában élő zsidóság tudja, hogy Izrael a zsidó élet központja. Ezért támogatja pénzügyi, társadalmi és politikai eszközökkel a zsidó államot. Az Izraelben letelepedők egyéni képességeikkel és kulturális hátterükkel teszik színesebbé az országot. A zsidóságon belüli kölcsönös segítség ősi hagyománya napjainkban a százszámra létrejövő zsidó-izraeli érdekeltségek hálózatában fejeződik ki. Izrael törekszik a diaszpórában élő zsidó közösségek

erősítésére és velük való kapcsolatának megszilárdítására. Ezért héber nyelvtanfolyamokat indít: csoportos, egyéni és tanulmányi látogatásokat szervez. Támogatja a befektetéseket, és közös gazdasági projekteket kezdeményez. A zsidó időszámítás szerinti 5759. Év előestéjén a Jerusalem Post című magazin internetes kiadásában megkérdezte olvasóit, hogy mire számítanak: az újesztendő a béke éve lesz-e Közel-keleten? A rögtönzött közvélemény kutatásban résztvevők nagy száma arra számít, hogy az elkövetkező 12 hónap nem a béke időszaka lesz. Az aggodalmak fő forrása a térségben zajló, egyre gyorsabb fegyverkezési verseny és az a tény, hogy mindössze hét hónap maradt az oslói békefolyamatban megszabott határidőből. 10 Az elmúlt esztendőben kialakult patthelyzet alapján egyelőre nehéz elképzeli, hogyan jöhet létre a tervezett megállapodás. Azok, akik félnek előrevetíteni még a közeli jövőt

is az optimizmus minden dekáját a pesszmizmus kilogrammjaival egyensúlyozzák ki. Miközben szakemberek higgadt magabiztossággal magasztalják Izrael első fél évszázadát, arra kevesen vállalkoztak, hogy felvázolják az ország előtt fellelhető alternatívákat. Dror, a jeruzsálemi egyetem politológusa megjegyezte, hogy a földgömb egyik legtöbb meglepetést tartogató térsége, ezért jövőjéről különösen veszélyes előre jelezni. Dror szerint az egyik jövőkép stabil békés viszony a palesztinokkal, visszavonulás Libanonból egy békés határ mögé, gazdasági növekedés, a Szíriával való tárgyalások folytatása. E feltételezés számol a terrorizmus folytatódásával, de csak „megszokott” formában. A palesztin Izraeli konfliktus bizonyára ismét középpontba kerül. Az Egyesült Államok várhatóan fejest ugrik a közel-keleti békefolyamatba egy olyan új kezdeményezéssel, amely magába foglalja egy új palesztin állam

megteremtését 3-5 éven belül Bush „utiterve alapján a „Kvártett” nyomása alatt. Az iraki háború súlyos gazdasági károkat okozott Törökországnak, amely katonailag is kiszolgáltatottá vált az iraki fenyegetésnek. Törökország lakosságának 87 %-a eleve ellenezte az Irak ellen indított amerikai háborút. Csaknem minden héten egy öngyilkos merénylő, kétnaponta megújított kijárási tilalom Ciszjordánia városaiban, emelkedő infláció és munkanélküliség, milliárdos hadi kiadások, zűrös belpolitikai helyzet – így fest ma Izrael a hírek alapján. Az izraeliek azonban élik életüket, ahogyan teszik ezt a háborús helyzethez ötven éve hozzászokott országban. Izraelt két éve még új Szlicium-völyként emlegette Bill Gates is a davosi Világgazdasági Fórumon. 2000-ben több ötmilliárd dollárműködő tőke áramlott az országba A gazdaságban a 90-es évek közepétől radikális változás következett be: a technológiai

ágazatok váltak a növekedés húzóerejévé, az ország nemzetközi összehasonlításában is kiemelkedő szerepre tett szert az IT termékek fejlesztésében és gyártásában, felzárkózott a világ élvonalához az Internet, a szoftvergyártás, az e-kereskedelem, az adatvédelem, a multimédia, a biotechnológia a gyógyszergyártás, az orvosi műszerek és az agrártechnológia területén is. A fejlett nyugati országok (OECD) közül Izrael érte el a legnagyobb össznemzeti termék (GDP)-növekedét: 1991-ben (6,2%), majd 1992-ben (6,7%), és 1993-ban is az élen járt (3,5%). Az egy főre jutó GDP ma már eléri a 13500 US dollárt Ez Izrael huszonegyedik helyét jelenti a világ 200 országa között. Bár az ország kicsi (népessége:5,46 millió), néhány ipari és mezőgazdasági termék előállítási- és exportmennyiségét tekintve Izrael nemzetközileg is jelentős szerepet tölt be. Az Európával (Európai Unióval, EFTA-val) és az Egyesült

Államokkal kötött Szabadkereskedelmi Egyezmény elősegíti Izrael exportját, illetve nemzetközi üzleti vállalkozásokban való részvételét. Így Izrael kihasználhatja az 1990-es évek alatt felgyorsult növekedését. 11 Fizetési mérleg A kereskedelmi deficit visszatérő problémája igen nagy ár a gyors fejlődés és a négy, országos szintű nehézség egyidejű „csodás” megoldásáért. A nagymértékű import és a lényegesen csekélyebb export között évente felmerülő ellentmondás a gazdaság külföldi forrásokon alapuló függőségi helyzetére utal. Az izraeli kormányok mindig is kiemelten törekedtek a gazdasági önállóságra, azaz arra, hogy az export bevételek fedezzék az import költségét. Ennek ellenére a hiány folyamatosan nő: az 1950-es 280 millió US dollárról 1994-ben 9,7 milliárd US dollárra. Ennek ellenére a deficit terhe viszonylagos értelemben csökken, annak jeleként, hogy a probléma fokozatosan megoldást

nyer. Bár 1950-ben az export csupán az import 14%-át tudta fedezni, addig 1960-ban már 51%-át, 1980-ban 73%-át, legutóbb 1993-ra ez az arány elérte a 75%-ot. Kereskedelmi mérleg: 1949-1994 Millió USD 1995-ös árfolyamon Év 1949 1955 1960 1970 1975 1980 1985 1990 1994 Import 263 443 694 2657 8038 13832 15138 24217 34693 Export 43 139 352 1374 4022 10099 11223 18868 24980 Hiány 220 304 342 1283 4016 3733 3915 5349 9713 Külső adósság: 1954-1994 Millió USD, 1995-évi árfolyamon Év 1954 1960 1970 1975 1980 1985 1990 1994 Nettó külső adósság 356 543 2223 6286 11344 18051 15122 16502 Azon túl, amit a gazdaság önmaga képes volt megtermelni, az első 46 év éves kereskedelmi deficitjének fedezésére igénybe vett segítség teljes összege 100 milliárd US dollár. Ennek az összegnek mintegy kétharmada vissza nem térítendő pénzátutalások formájában érkezett, például bevándorlók tőkebehozatala, külföldről folyósított nyugdíjak, náci

áldozatokat illető kártérítések révén. 12 Ugyanakkor adományok is érkeztek a világ minden tájáról különböző zsidó szervezetektől – megjelölt céllal: a szociális ellátások, egészségügyi intézmények fejlesztéséhez, külföldi magánszemélyek szintén hozzájárultak valamint külföldi kormányok főként az Amerikai Egyesült Államok is nyújtottak támogatást. A fennmaradó hiányt magánszemélyek, bankok és külföldi kormányok hitelei fedezik, melyeket Izrael a kezdetek óta folyamatosan törleszt. A külső adósságállomány 1985-ig tartósan nőtt, akkor azonban végre a felvett kölcsön összege kisebb volt a visszafizetettnél. Az adóság zöme (az USA-nak törlesztendő) hosszú lejáratú államadósság. Külkereskedelem Kis gazdasága és korlátozott belső piaca következtében Izrael kizárólag exportja fokozásával tud növekedést elérni. Az ország működő tőkéjének nagy részét fordítja ipari exportjának

kiépítésére, amely 345 szeresére nőtt az elmúlt negyven év alatt. Az 1954-es 33 millió US dollárról 1974-ig 837 millió US dollárra, 1984-is 4 milliárd US dollárra, és 1994-ig 11,4 milliárd dollárra. Az elmúlt évek összes importjának mintegy 70%-át alkották az alapanyagok és a tüzelőanyagok. Izrael kereskedelmi kapcsolatai a legtöbb szomszédos állammal évekig szüneteltek, mind a politikai helyzet, mind a szomszédok fejletlen gazdasági rendszerei miatt. Ezért Izrael távolabbi piacokra törekedett. 1994-ben exportjának 41%-a európai, 32%-a észak-amerikai, 12%-a ázsiai, a maradék 15 pedig más országokba irányult. Az izraeli ipar versenyképességét fokozza az ország csatlakozása az Általános Tarifa-és Vámrendszerhez (GATT), valamint a szabadkereskedelmi terület megnyitása az Európai Közösséggel (1975) közösen nyitott ipari szabadkereskedelmi terület. Ezek következményeképpen az izraeli áruk büntetővám nélkül juthattak be

mind az Európai Unió, mind az USA tagállamaiba. Ez együttesen 650 millió fogyasztót jelentett. Ez a hazai termelők előtt a belföldinél sokkalta nagyobb piaci lehetőségeket nyit meg, emellett vonzó az izraeli befektetők számára is, akik büntetővám nélkül kívánják termékeiket Európába exportálni. Az esélyek minél jobb kihasználása érdekében belföldi vállalkozók nemzetközi kereskedelem olyan területeit próbálják feltárni, amelyek egyedi érvényesülést tesznek számura lehetővé. A külföldi ipari cégekkel létrehozott vegyes vállalatok többsége egyrészt az izraeli fél innovatív erejét, másrészt a külföldi vállalat nagyipari módszereit és piaci lehetőségeit aknázza ki. Vegyes vállalatok jöttek létre az elektronika, a software, a gyógyászati berendezések és a nyomdai illetve számítógépes grafika területén. Közülük sokat kétoldalú rendszerek támogatnak, mint például az Izraeli-Amerikai Kétoldalú Ipari

Kutatási és Fejlesztési Alapítvány (BIRD-F), melyet a két kormány tart fenn az amerikai-izraeli vegyes vállaltok beruházási alapítványaként. 13 Infláció Bár a gazdaságot állandóan sújtja az áremelkedés, a magánembert az régebben voltaképpen nem érintette. A pénzügyi kötelezettségek, a munkabérek, bérleti díjak, betétszámlák, életbiztosítási járulékok, a jövedelemadó-sávok egy stabilabb értékhez igazodtak. Ez megakadályozta az infláció kialakulását. Tehát az éves infláció akár egy (1950-es évek közepe- 60-as évek vége), akár két (1970-es évek), akár három számjegyű (1980-as évek eleje) volt is, az izraeli lakosság életszínvonala emelkedett. A nemzetgazdaság azonban természetesen megsínylette az inflációt (például csökkent a befektetések mértéke), mivel az inflációt a pénzügy politika csak tovább gerjesztette. Végül a 80-as évek közepén kirobban a konfliktus. 1985 nyarán, azt követően,

hogy az 1983-as 101%-os infláció 1984-ben 445%-ra szökött, és azzal fenyegetett, hogy négy számjegyet ér el, a kormány radikális szükségprogramot vezetett be a stabilizáció megteremtésére. Az infláció mértéke már abban az évben 185%-ra esett vissza, és az elkövetkező 5 esztendőben 16-20%-ra csökkent. 1992-93 folyamán a további csökkenés évi 9-11%-os inflációhoz vezetett. Közfogyasztás A magas infláció elsődleges oka a közfogyasztás, főként a költségvetés hiányát terhelő, nagy mértékek. Mindazoknak a forrásoknak az összessége (bel- és külföldi bevételek, hitelek, kötelező járulékok, egyenes és közvetett adók), amelyeket a kormány a költségvetés fenntartására mozgósítani tud, nem elegendő a kiadások fedezésére, ezért a kormány újra és újra inflációt előidéző megoldásokra kényszerül. A gazdaság felgyógyulásához az infláció megszüntetésére, a fizetési mérleg hiányának csökkenése

érdekében, a gyors gazdasági növekedés fenntartása érdekében pedig csökkenő közfogyasztásra (1994-ben 18,3 milliárd US dollár) van szükség. A GNP-hez viszonyított nagy arányú közfogyasztás, melyet 1989-94 között sikerült 32%-ról 25%-ra szorítani, nem csak a védelmi célú kiadások óriási mértékéből és a belföldi, illetve külső adósság törlesztéséből fakad (az utóbbi években az a két kiadás a központi költségvetés összegének kétharmadáról felére csökkent), hanem az állam még mindig túl nagy gazdasági részvételéből is. A jelenlegi gazdaságpolitika azért küzd, hogy ez a részvétel minden tekintetben korlátozódjék, ezért kevesebb támogatás ad az alapvető árucikkekre, ösztönzi a beruházásokat és az exportot. Ugyanezt a célt szolgálja a sok száz állami vállalat teljes vagy részleges magánosítása is. Nemrég a kormány privatizációs kampányt kezdeményezett, hogy ezáltal az állami vállalatok

számát csökkentse és így további bevételekhez jusson. Adórendszer Mivel az óriási mérvű izraeli közfogyasztás finanszírozásához nagy adóbevételek szükségesek, az izraeli állampolgárok jövedelmükhöz viszonyítva a világon a legsúlyosabb adóterheket kell ez utóbbi években elviselniük. Az utóbbi évtized adóbevételei a GNP egy nyolcadát tették ki: a hatvanas években ez az arány egy negyedére emelkedett: a hetvenes és a nyolcvanas években már a GNP 30 és 47% között ingadozott. Azóta újra csökkent, 1994-ben 40,6%-ra esett vissza, majd újra csökkent. 14 Összességében sosem tudta a központi költségvetés kétharmadát meghaladni. A hetvenes évek végéig adóbevételek többségét az úgynevezett közvetett adók (javak és szolgáltatások vásárlása révén) képezték: vámtételek, fogyasztási adók, az általános forgalmi adó és hasonlók. Az egyenes adók (jövedelem, illetve vagyon után) az ötvenes évek végéig

az összes adóbevételnek egy negyedét tették ki: a hetvenes évtized elejére kb.egyharmadára növekedett, közel felére a nyolcvanas évek elejére, míg 1983-ban elérték az 55%-ot. Az egyenes adók részaránya 1992-ben 45%-ra csökkent, azonban 1994-ben az összes adóbevételek 50%-át tették ki: a teljes adó és illeték bevétel abban az évben kb. 29,5 milliárd dollárra rúgott. Lakossági fogyasztás és megtakarítások Bár az egy főre jutó lakossági fogyasztás 1950-óta szinte folyamatosan növekedett, 1970-óta évente átlagosan 3,2%-kal (1994-ben 6,2%-kal), a lakossági megtakarítások összege 1950-óta lényegében változatlan maradt. Az ötvenes évek végéig az átlagos lakossági megtakarítások a nettó jövedelem minimum 29%-ból származtak. A hatvanas évek elején ez 21%-ra süllyedt, majd 1972-ben 38%-ot ért el, de aztán újra csökkent: a következő évtizedben 34%-ra, 1985-ben 29%, majd 1994-ben 22%-ra. Beruházások A megtakarítások,

bármilyen részarányt értek is el, sosem tudták fedezni az óriási beruházások költségeit (általában az összes igénybe vehető források 20-30%-a), amelyeket a gazdaság gyors fejlődése idézett elő. Következésképpen ezek nagy részét egyfelől külföldi állami, illetve magántőke segítségévek finanszírozták, illetve a belföldi állami szektor, főként a központi költségvetés is rész vállalt. Az 1994-es beruházások összértéke megközelítette a 18,4 milliárd US dollárt. Számos hazai illetve külföldi eredetű magánberuházás ugyancsak kormánykezdeményezésre, vagy – támogatással vált valóra. Erre a helyzetre az eltérő változatokban megjelent, tőkeberuházások támogatásáról szóló törvény megalkotása volt a válasz. E törvény révén a kormány hosszú lejáratú (és alacsony kamatterhű) kölcsönökkel igyekezett a beruházók segítségére lenni: olykor állta a teljes beruházás és a K+F (kutatatási és

fejlesztési költségek) meghatározott részét. Ugyanezt a célt szolgálták az adózási kedvezmények, melyeknek nagyságát az határozta meg, hogy a szóban forgó beruházás mennyiben felel meg a gazdaságpolitika arányos népességelosztó, exportserkentő stb. céljainak Ez az állami segítség idézhette elő az utóbbi évtized fokozott tőkefelhalmozását (gyártási kapacitás), mely meghaladta a GDP növekedését. Bizonyos területeken ez a meg növekedett termelői kapacitás a fellendülést szolgálja. Bérek és munkakörülmények A béreket a kormány, mint az ország legnagyobb munkaadója, és így bérskálája révén a gazdaság minden részletére hatással levő fél, a Histadrut mint szakszervezet és az ország egyben legnagyobb nem költségvetési munkaadója, valamint a magánszektor munkáltatóinak szervezete, tárgyalások során állapítja meg. 15 Egyetértésükkel körvonalazódik a gazdaság különböző szektoraiban kialakítandó

bérskála. Ezek az érvényes megállapodások (a részletek néha változnak) biztosítják az áremelkedések automatikus ellentételezését. Ennél fogva a bérrendszer igen rugalmatlan, különösen az alacsonyabb béreket tekintve. Fel-felbukkanó izraeli munkanélküliség alig gyakorol csökkentő hatást a bérekre, ezzel szemben, ha munkaerőhiány lép fel, a bérek rugalmasabban emelkednek azokban a szektorokban, amelyekben sürgető a munkaerő igény. 1994 kezdetén az átlagbér havi 3660 NIS-t (körülbelül 1220 USD) ért el. A munkakörülményeket az ország gazdaságának minden szektorban a munkaadók és a munkavállalók közötti tárgyalások alapján írják elő. A minimális munkaadói követelményeket azonban a törvény is rögzíti. Ezek: maximum 47 órás munkahét, minimálbér, túlórafizetés, végkielégítés, fizetett szabadság és betegállomány. Mezőgazdaság Izrael mezőgazdaságának fejlődése annak a hosszú kemény harcnak a

sikertörténete, amely a mostoha feltételek közepette, a kevés víz és művelhető földterület minél jobb hasznosításáért folyt. A meddő földek termővé tétele a zsidók történelmi hazájukba való visszatelepítésének kezdetén, már a XIX.szvégén megindult A függetlenség elérése (1948) óta Izrael összes mezőgazdasági földterülete 2,6 szeresére nőtt, azaz kb. félmillió (445500) hektár Az öntözés alá vont területek nagysága meg nyolcszorozódott, és eléri a körülbelüli negyed millió hektárt. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági települések száma is 400-ról 750-re emelkedett, ám a társadalom városiasodása folytán a vidéki lakosság aránya 12-ről kevesebb mint 6%-ra csökkent. Mára élelmiszerigényét Izrael zömmel belföldi termelésből képes teljesíteni, ezt főképp gabona-, olajos magvak, hús-, kávé-, kakaó- és cukorimporttal kell kiegészítenie, melyet mezőgazdasági exportja bevételeiből nem tud teljes

mértékben fedezni. Mezőgazdasági termékeit elsősorban a tej- és baromfiágazat szolgáltatja, de a bő választékot kínáló virág-, gyümölcs- és zöldségtermesztés is jelentős. A téli hónapokban Izrael Európa melegháza. Az izraeli mezőgazdaság sikerének a titka a termelők és az államilag támogatott kutatók közötti szoros kapcsolatban keresendő: mezőgazdaság minden ágában együttműködnek, közösen fejlesztik ki és alkalmazzák a tudományos módszereket, műszaki újításokat, az új öntözési eljárásokat, és hasonlóképpen együtt kísérletezik ki az új mezőgazdasági gépeket is. 1950 és 1994 között a mezőgazdasági termelés GNP részesedése 11-ról 2,9%-ra apadt. Ugyanígy a mezőgazdasági export a teljes exportérték 60%-ról 2,3%-ra csökkent. Mindeközben az éves export 20 millió US dollárról 581 millió US dollárra nőtt 1944-ben, ami - többek között – a kísérleti megoldásoknak és az exportorientált

gazdálkodásnak köszönhető. Ipar Izrael dinamikus, szerteágazó ipari tevékenysége a 100 évvel ezelőtt felállított, mezőgazdasági eszközöket és termékeket gyártó műhelyekből fejlődött ki. A helyi ipar megteremtésének nagy lökést adott a szövetséges csapatok főként ruházati és ételkonzerv igénye a II világháború alatt. 16 A modern ipar azonban csupán a hatvanas évek elejére tudott jelentős eredményt felmutatni, ugyanis a függetlenség első évtizedében a források a mezőgazdaság fejlesztését, a víz-, közlekedés- és energiahálózatok kiépítését szolgálták. Tekintettel az ország magas szakképzettségi munkaerejére és egyúttal a legtöbb alapvető nyersanyag hiányára, az ipar olyan termékek előállítására rendezkedett be, amelyek többletértéke Izrael belső tudományos fejlesztőmunkájából és technológiai újításokból ered. Az utóbbi néhány évtized alatt világszínvonalat sikerült elérni az

orvosi elektronika, az agrártechnológia, a távközlés, a finomvegyipar, a számítógépipar hardware és software területén, valamint a gyémántcsiszolásban is. A legintenzívebb növekedés azokban a gyorsan fejlődő ágazatokban figyelhető meg (az elmúlt időben az ipari export 75%-át termelték meg) melyek egyszerre igényelnek magas szintű képzettséget és tőkeberuházást, alaposan átgondolt gyártási módszereket, ugyanakkor nagy K+F költségigényeik is magasak. Az 1970-es évekig az izraeli ipar hagyományos ágazatai úgymint: élelmiszer feldolgozás, textil és ruházati termékek gyártása, bútorgyártás, műtrágya-, rovar- és más kártevők elleni szerek előállítása, gyógyszergyártás, vegyipar, gumi, műanyag és fémipari termékek előállítása jelentették az ország ipari termelésének legjelentősebb részét. Építőipar Az egykor húzóágazatnak, és egyben a gazdasági élet barométerének tekintett építőipari szektor az

1994-es GNP-nek csupán 6%-át képezte, szemben az 1950-es 30%-kal. Az államiság kezdetés a lakásépítés a teljes építési volumen 84%-át tette ki. Ezt követően 7075%-ra csökkent, míg 1991-től újra 86%-ra emelkedett, azért, hogy az új bevándorlási hullám igényeit ki tudja elégíteni. Kezdetben szinte minden építkezés kormánykezdeményezésre, és költségvetési befektetésből valósult meg, ám 1958 és 1989 között ennek aránya 67-ről 16%-ra csökkent. Azonban az arány újra növekedett (74%-ra 1991-ben), mivel a magánszektor nem tudott megbirkózni a 600.000 új bevándorló által támasztott hirtelen igények teljesítésével Azóta a kormány részesedése ismét hanyatlást mutat, 1994-ben az összes befektetés 24%-át tette ki. Közlekedés és távközlés A közlekedési és távközlési szektor megy a GNP 9%-át termeli és 10%-os arányban részesül a javak és szolgáltatások exportjából, a teljes munkaerő 6%-át foglalkoztatja.

Tevékenységét 47%-ban a szárazföldi, 26%-ban a vízi és légi közlekedés, további 20%-ban a távközlés, valamint számos egyéb szolgáltatás, pl. raktározás és szabadtéri tárolás teszi ki Az 50-es évek kezdete óta a kereskedelmi flotta bruttó teherforgalom több mint tízszeresére emelkedett, ezzel szemben a repülő járatok ma a korábbi utasszám több, mint százszorosát teljesítik. Ugyanezen idő alatt a szilárd burkolatú utak hossza megkétszereződött, az autóbuszok száma több mint háromszorosára, a teherkocsik és kamionok mennyisége tízszeresére növekedett. 17 Izrael gazdasági mutatói A GDP értéke folyó áron A GDP növ. Változatlan áron Egy főre jutó GDP folyó áron Az infláció Munkanélküliségi ráta Az export értéke Az import értéke Mrd USD % USD/fő % % Mrd USD Mrd USD 1999 101,0 2,3 16.100 1,3 8,9 25,1 31,1 2000 108,0 6,4 17.000 0,0 8,8 31,4 35,7 2001 110,2 -0,9 17.100 1,4 9,4 29,1 33,3 2002 102,5 -1,1

15.600 6,5 10,4 29,5 33,1 A meredeken felfelé ívelő fejlődési pálya megtört a két és fél éve tartó intifada következtében és a globális technológiai válság hatására. 2002-ben ismét csökkent a GDP, visszaesett szinte minden ágazat, s a legnagyobb mértékben (19%-kal) az elektronikai alkatrészgyártás teljesítménye. A bizonytalan helyzet miatt 200-hez viszonyítva harmadára csökkent a beutazó forgalom. Növekedett a munkanélküliség és az infláció. A külföldről érkező befektetések tovább csökkentek, és az ország vonzereje romlott a minősítő intézetek alacsonyabb besorolása miatt. Az export és az import mértéke, áruösszetétele és földrajzi megoszlása lényegében változatlan maradt. A kivitel 40 százaléka az USA-ba, negyede az EU tagországaiba, 17 százaléka az ázsiai piacokra jutott, a behozatal 41 százaléka az EU-ból, 19 százaléka az USA-ból, 15 százaléka a dél- és kelet-ázsiai országokból származott. Az

export közel felét a high tech ipar adta. Izrael bizonytalan bel- és külpolitikai helyzete és a világgazdaság várható fejlődési tendenciái miatt 2003-ban nem várható fellendülés, a prognózisok a HDP 0,5-1 százalékos növekedésévek számoltak. Az EU és Izrael között a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok társulási megállapodás szabályozza, amely 2000.június 1-én lépett hatályba, felváltva a korábbi kooperációs megállapodást. Az EU és a dél- mediterrán térség együttműködésére indított „baecelona folyamat” integrálja a társulási megállapodást, így hosszú távon az együttműködés teljes egészében ennek részévé válik. A gazdaság abban az évben 6,4 százalékkel nőtt, az infláció a nulla százalékhoz közelített, és a hagyományosan magas munkanélküliség már csak 8 % körül ingadozott. Ma viszont a számok siralmas képet mutatnak: a tavalyi enyhe visszaesés (-0,6 százalék) után az izraeli kormány még

nagyobb csökkenést jósol 2002-re. A gyáriparosok szövetsége szerint is az idén ,8 %-kal csökken a nemzeti össztermék, amely 6 %-ot zsugorodott 200 ősze, vagyis a palesztin felkelés kirobbantása óta. Izrael gazdasága egy évtizeddel ezelőtt a hagyományos ágazatokon (mezőgazdaság, textilipar) alapult. 18 Az elmúlt években azonban radikális változás zajlott le a technológiai ágazatok a high-tech szektor felé, s jelenleg ezen a területen működő mintegy 4000 cég adja a GDP meghatározó hányadát. A nemzetközi szintérre való kilépésük és megmérettetésük eredményességét jól mutatja, hogy már 140 illetve 30 izraeli társaságot vezettek be az amerikai és európai tőzsdékre. Izrael nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő potenciálra tett szert az elektronikai és telekommunikációs berendezések fejlesztésében és gyártásában, az Internet, a szoftverkészítés, az elektronikus kereskedelem, az adatvédelem, a

multimédia, a biotechnológia, a gyógyszergyártás, az orvosi műszer-gyártás és az agrár technológia területén. A kedvező képet azonban alaposan megzavarta a másfél éve tartó intifada, s igen negatívan hatott az izraeli gazdaságra az ugyanakkor kezdődő globális technológiai válság is. Az intifada leginkább azokat az ágazatokat érintette közvetlenül, amelyekben hagyományosan magas a palesztin munkaerő aránya (építőipar és mezőgazdaság), vagy amelyek erősen függenek a biztonsági helyzettől (idegenforgalom). Tavaly 1953-óta először csökkent a GDP: a 0,6 százalékos visszaesés különösen az előző évi 5,9%-os GDP bővüléshez viszonyítva szembetűnő. A többi makrogazdasági mutató is a mélyülő recesszióra utal: csökkent szinte minden ágazat, a legnagyobb mértékben (3,5%-kal) a high-tech ipar teljesítménye. Bizonytalan biztonsági helyzet miatt az idegenforgalom az utóbbi 15 hónapban mintegy 2 milliárd USD bevételtől

esett el. Az export és az import egyaránt kétszámjegyűen csökkent, a kereskedelmi mérleg hiánya nőtt. Rekord nagyságot ért el a költségvetés hiánya (a GDP 4,6%-a): összege az előirányzat 2,5 szerese, az előző évi hiánynak közel a 8 szorosa. Tovább növekedett a munkanélküliség (9%9, stagnált a lakossági fogyasztás. Külföldről érkező befektetések értéke 11.-ről 4 milliárd USD-re zuhant Az infláció változatlanul alacsony, bár a 2000 évi 0 szinttel szemben 2001-ben 1,4 %-ot regisztráltak. Az export értéke (29 Milliárd USD) 13,1 százalékkal csökkent, az import 33,3 milliárd USD volt. A külkereskedelem áruösszetétele és célországok szerinti megoszlása nem változott: a kivitel 38 százaléka az USA-ba, 26 százaléka az EU-ba, 18 százaléka az ázsiai piacokra irányult, a behozatal 42 százaléka az Eu-ból, 20 százaléka az USA-ból és 14 százaléka a dél- és keletázsiai országokból származott. Az exportban a high tech

ipar részaránya 52 százalék volt (2000-ben 53,3 százalék) A bizonytalan bel- és külpolitikai helyzet, a várhatóan még folytatódó globális recesszió hatására 2002-ben nem várható jelentős fellendülés. A Bank of Israel 2%-os, az IMF 1,8%-os gazdasági növekedést prognosztizált. Az Israel Export Institute előrejelzése szerint 2002-ben az ipari export stagnálása vagy kisebb esése volt várható. Izrael szabadkereskedelmi magállapodást kötött számos európai és tengerentúli partnerével (EU, USA, EFTA, Csehország, Szlovákia, Kanada, Törökország, Lengyelország, Mexikó, Magyarország, Románia, Szlovénia, Bulgária). A magyar izraeli külgazdasági kapcsolatok. Gazdasági együttműködésünk jogi, egyezményes háttere fokozatosan kiépült. (A legfontosabb egyezmények: gazdasági és kereskedelmi, valamint a szabad-kereskedelmi megállapodás: a 19 kettős adózást kizáró egyezmény, beruházás-védelmi, növényvédelmi,

állategészségügyi, idegenforgalmi és légi közlekedési megállapodás.) Az áruforgalmat szabadkereskedelmi megállapodás szabályozza, amely 1998.februárjával lépett hatályba. Az ipari vámok fokozatosan megszűntek, és a 2001.évtől már valamennyi ipari termék vámmentesen jut egymás piacára. Az agrár-termékek kereskedelmének bővítése érdekében korlátozott és mennyiséghez kötött vámkoncessziókat nyújtunk egymásnak. A szabadkereskedelmi megállapodás általános szabályrendszere (versenyszabályok, állami szubvenció, állami monopóliumok, stb,) lényegében megegyezik a Magyarországnak az Euval kötött megállapodásban foglaltakkal. A kétoldalú forgalom 2001-ben az eddigi legnagyobb értéket érte el. Kivitelünk (98 M EUR) több mint másfélszeresére bővült. A behozatal (104 MEUR) szerényebb mértékben nőtt, a kereskedelmi hiány mérséklődött. Exportunk növekedését főleg a személygépkocsik, a telekommunikációs

berendezések és elektronikai alkatrészek, különféle vegyipari anyagok, valamint a gyógyszeripari termékek kivitelének bővülése eredményezte. Számottevő továbbá a kábelek, világítástechnikai eszközök, ékszerek és élelmiszerkészítmények exportja is. A magyar-izraeli külkereskedelem áruszerkezete Összesen Élelmiszer, ital, dohány Nyersanyag ok Energiahor dozók Feld.term Gépek, gépi Berendezés ek Kivitel 2000 62,0 4,3 2001 98,4 4,3 Behozatal 2000 77,6 6,5 2001 104,5 7,1 Egyenleg 2000 -15,6 -2,2 2001 -6,1 -2,9 0,2 0,3 1,1 1,1 -0,9 -0,8 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 45,2 12,2 62,4 31,5 30,1 39,9 35,7 60,6 15,2 -27,7 26,7 -29,1 20 Értékváltozás és a forgalom megoszlása a 2001.évben (%) Összesen Élelm.ital, Dohány Nyersanyag Energiahord. Feld.term Gépek, gépi Berendezések Index 2001/2000 Kivitel Behozatal 158,7 134,7 99,4 109,9 123,3 109,8 137,9 257,2 Megoszlás(%) Kivitel 100,0 4,3 93,5 200,1 118,9 151,8 Behozatal

100,0 6,8 0,3 0,0 63,4 32,0 1,0 0,0 34,2 58,0 Importunk döntő részét 2001-ben is a távközlési és telekommunikációs berendezések és ezek alkatrészei adták. Jelentősebb értékű volt továbbá a vegyipari termékek, gépek, kozmetikumok, ékszerek és élelmiszerek behozatala. Értékváltozás és forgalom megoszlása a 2002.évben (%) Összesen Élelm.,ital,dohány Nyersanyagok Energiahordozók Feldolgozott termékek Gépek, gépi berendezések Index 2002/2001 Kivitel 92,9 104,4 18,9 0,0 101,5 74,9 Behozatal 73,6 73,7 80,5 115,8 48,4 Megoszlás Kivitel 100,0 4,9 0,1 69,3 25,8 Behozatal 100,0 6,8 1,1 54,0 38,1 Tőkebefektetések Hazánk az izraeli befektetések első számú célpontja a közép-kelet-európai térségben. Az előző évekhez hasonlóan a 2001.évi növekmény mintegy 260-270 M USD volt, amelynek nagyobb része az ingatlanfejlesztésbe érkezett, de a gyógyszeriparban és az ékszeriparban is történtek beruházások. 2001 végén az izraeli

cégek magyarországi halmozott befektetési állománya mintegy 1,5 milliárd dollár volt. Hazánk az izraeli befektetések fontos célpontja a közép-európai térségben. A 2002évi növekmény a becslések szerint az előző évekhez hasonló nagyságú, így a kumulált érték mintegy 1,7 milliárd dollárra tehető. Az új befektetések nagyobbrészt továbbra is az ingatlanfejlesztésbe érkeztek, de élénkült érdeklődés tapasztalható ipari projektek iránt is. Minden esetre tény, hogy az izraeli gazdaság 1953 óta tavaly először esett vissza, a munkanélküliség 10 % fölé nőtt, a turizmus bevételei pedig 53 %-kal csökkentek. 21 Az izraeli pénzügyminisztérium számításai szerint 2000. Szeptember óta a gazdaságot ért „károkért” a palesztin terror és a világgazdaságban tapasztalható visszaesés egyaránt okolható. A veszteség egy és fél év alatt összesen úgy 10 milliárd dollárra tehető, ami nem kevés: a nemzeti össztermék (GDP)

10 százalékát teszi ki. 2000. októbere (tehát az intifáda kezdete) és 2001 márciusa között a felszabadító harc a legnagyobb kárt, a GDP negyedét előállító építőiparban okozta. A szektor (ideértve a lakás- és irodaépítéseket és az infrastrukturális beruházásokat) elvesztette munkatársainak egyharmadát, a beruházások értéke pedig majdnem 18 %-kal esett vissza. Munkatársaikat nem szívesen küldték el az építtetők, ám több olyan eset után, amikor például egy 100 fős építkezésen valaki (valakik) végigment (végigmentek) a kész fürdőszobákon öt kilós klapáccsal mindössze fél óra alatt tönkretéve a többi munkás fél éves munkáját, egyszerűbb volt az idénymunkára szívesen jelentkező kínaiakkal, és románokkal felváltani a palesztinokat. A második legnagyobb érvágást a turizmusból élők szenvedték el, a GDP 3%-át termelő ágazat elvesztett vendégeinek és bevételeinek a felét. 40.000-nél is több

munkavállaló maradt állás nélkül: a Ben Gurion nemzetközi repülőtéren manapság inkább csak héber szót hallani. A helyzet a 2001. Szeptemberi New York-i terrortámadások és az Izrael területén elkövetett öngyilkos merényletek sokasága miatt immár katasztrofális. Csak egyetlen példa: a Haifa melletti, tehát tengerparti Akko kisváros főterén, a kávézóban este 10 tájban nem engedték kifizetni a számlát: a tulajdonos inkább meghívta aznapi egyetlen vendégét. A márciusban kezdődött Védőfal nevű hadművelet eddig több mint egymilliárd dollárjába került az izraeli kormánynak. Csupán a 20000 tartalékos mozgósítása havi 1000000 milliót emészt fel. Ezen kívül júniusban megkezdődött egy hermetikusan lezárt határfal építése a leendő palesztin állam és Izrael között, ami ugyancsak milliárdos kiadást jelent Izraelnek. A fal megépítése véget vethet az utolsó illúzióknak is, hogy Izrael, a palesztinok és Egyiptom,

Libanon, Jordánis, Szíria – szomszédokhoz illően – végre gazdasági együttműködésben, közösen fejlődhessenek régiójukban. Ami nem lenne rossz, hiszen az arab olaj olcsóbb lenne Izraelnek, mint a Mexikói vagy a Venezuelai, az Izraeli Know-How és tőke pedig megtalálná a lehetőségeket az elmaradottabb szomszédoknál mind a mezőgazdaság, mind a technológia területén. Nem utolsó érvként pedig minden állam megkönnyebbülhetne: költségvetésükben jelentős összegek szabadulnának fel. Nem kis összegekről van szó, hiszen Izrael nemzeti össztermékének általában 8,5 %-át költi védelemre (átlagosan évi 6 milliárd dollárt, azaz 1600 milliárd forintot). Tavaly ez az arány 9,5 %-ot tett ki, azaz közel 9,5 milliárd dollárt. Egy izraeli adófizető átlagosan jövedelmének 34 %-át fizeti be adóként, a legmagasabb pedig 50%. A mostani háborús helyzetben – annak érdekében, hogy kordába lehessen tartani a költségvetést – a

kormány komoly megszorító intézkedéseket tett. Az általános forgalmi adókulcsot 17%-ról 18%-ra emelte, a benzin adója 12 %-kal nőtt, és miként annak idején Mátyás Király, 1%-os rendkívüli háborús adót vetett ki a jövedelmekre. Így is inog a léc: szakértők szerint év végére a költségvetési deficit eléri a 6%-ot, azaz 10 milliárd dollár lesz. Ráadásul az Egyesült Államok csökkentette a segély, az idén már csak 220 millió dollárral segíti Izraelt, s jövőre ez az összeg 600 millióra csökken. A helyzet siralmas, mégsem reménytelen. Izrael sok tekintetben hatalmas tartalékokat halmozott fel, nemcsak kézzel fogható javakban, de ha úgy tetszik, stratégiailag is. 1990 után mintegy 900.000 ember érkezett főleg a volt Szovjet tagköztársaságokból 22 Elhelyezésük, nyelv-, sőt írni-, olvasni tanításuk óriási terhet rakott a ma 6 milliós államra. Ugyanakkor óriási szellemi tartalékot jelentettek az oroszországi

zsidók, hiszen 90 százalékuk egyetemi diplomával rendelkező fiatal ember volt. Izrael akkor és most is GDP-je 9 %-át költi oktatásra. A bevándorlók a 90-es évekre csúcsra járatták a tudásiparú (harver-, szoftveripar, biotechnológia) iparágakat. Másfelől az állam reális javakkal is bespájzolt: 24 milliárd dollárnyi valutatartaléka van az izraeli Nemzeti Bankban, ami óriási összeg. Ám a folyamatos háborús helyzet, a véget nem érő politikai válság a nagy tartalékok ellenére egyre lejjebb húzza az izraeli gazdaságot. Hogy hol a mélypont, azt ma senki sem meri megjósolni. 2000 egyértelműen Izrael legjobb éve volt az utóbbi évtizedben. Az információs technológiába áramló tőke Izraelt sem kerülte el, sőt egyenesen csúcsot állított fel az állam történetében: 3,7 milliárd dollár áramlott a high-tech szektorba. Abban az évben 4000 vállalkozás működött abban a szektorban, ami Kalifornia után a legnagyobb koncentrációt

jelentette. 2000-ben az export 25 (!)%-kal nőtt, multinacionális végek sorra vásároltak izraeli vállalkozásokat, és építették ki kulturális-fejlesztés kapacitásaikat. A Microsoft és a Cisco egyedül itt épített ki az USA-n kívüli K+F- tevékenységét, számos izraeli céget vettek meg az amerikai dollár százmilliókért. A leghíresebb de nem a legnagyobb vétel az internetes kommunikáció egyik úttörője, az ICQ megvásárlása volt: az AOL 407 millió dollárt adott érte. Maga az izraeli polgár is megérezte az újgazdaságot: ma a 6 milliós országban 5, 6 millió mobiltelefon-használó, 3 millió vezetékes telefon és több mint 2 millió Internet előfizető található. Ez 42%-os lefedettségnek felel meg, ami jócskán meghaladja a lengyel és a cseh adatot (1828%), és a legfejlettebb 50%-felé tart (ezt csak Hong Kong, és Szingapúr érte el eddig). Még 2002. májusában is 10 milliókat fektettek jórészt amerikai cégek izraeli vállalatokba

A high-tech beözönlésére példa az a Tel-Avivtól északra épült vadonatúj, csupa üveg és acél irodaházakkal teli „cégváros”, amely alig pár év alatt nőtt ki a semmiből. Újságcikk „Ötven éve alakult meg Izrael” „Nem jókedvet érzek, csak mélységes aggodalmat” – mondta David Ben-Gurion ötven évvel ezelőtt, amikor kikiáltotta Izrael Államot. Nem a levegőbe beszélt, hiszen az arab szomszédok már a következő napon megtámadták az országot. Izrael túlélte a támadásokat, túlélte az első félévszázadot, de közben olyan gyökeresen átalakult, hogy az alapító atyák már rá sem ismernének. Egészen más kihívásokkal lép át történelmének következő ötven évébe, mint amilyenekkel születésekor találkozott. Az a 37 ember aki 1948.május 14-én aláírta a függetlenségi nyilatkozatot, olyan világi államot képzelt el, amelyben tiszteletben tartják ugyan a vallást, de a rabbik csupán az étkezési szabályok

betartását felügyelik, a házasságkötéseket és temetéseket intézik. Azt tervezték, hogy az ország minden állampolgárának – az araboknak is – azonos társadalmi és politikai jogokat biztosítanak majd. A tét akkor az volt, hogy sikerült-e megvédeniük magukat, s biztonságos otthont teremteni a világon szétszóródott, üldözött zsidóknak. E célkitűzés megvalósult, s közben pedig a térség egyik vezető hatalmává nőtte ki magát, virágzó gazdasággal, nukleáris potenciállal, erős hadiiparral és öt háborúban edződött hadsereggel. 23 Azt persze mindezek ellenére sem lehet állítani, hogy biztonságban van, bár 1979-ben békét kötött Egyiptommal, 1994-ben Jordániával, amit legfeljebb hidegbékének lehet nevezni A palesztinokkal 1993-ban született meg Oslóban az ideiglenes megállapodás a gázai övezet és Ciszjordánis városainak átadásáról, a szélsőséges iszlám terroristák mégis időről időre elkövetnek

öngyilkos merényleteket Jeruzsálemben, és Tel-Avivban. Az izraeli társadalmat belülről is komoly ellentétek feszítik. Szemben áll a kissebségben levő, de hangos és jól szervezett ortodoxvallásos zsidóság a szervezetlen világi többséggel: a gazdaságilagtársadalmilag hátrányos helyzetben levő szefárd (vagyis a közel-keleti országokból származó) zsidó az elitet adó, Európából jött askenáziva: a középosztálybeli a szegénység csapdájában vergődő újonnan bevándorolttal: a módos vállalattulajdonos a koldusszegény, de fanatikus telepessel, a hedonista Tel-Aviv a bigottan vallásos Jeruzsálemmel. Izraelnek a jövőben túl kell lépnie önmagán ahhoz, hogy megoldhassa az előtte tornyosuló legnagyobb és legveszélyesebb problémát: végső kiegyezésre jusson a palesztinokkal. Bár sokuk számára a bibliai Izrael minden négyzetcentimétere Isten akaratából a zsidóké, kompromisszumok nélkül soha nem lesz övék a béke. Biztató,

hogy a többségük kész áldozatokat hozni a nyugodt jövő érdekében. 24 FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Magyar Hírlap 19910601 2. Magyar Hírlap 19920721 3. Magyar Nemzet 19910530 4. Népszabadság 19931101 5. Izrael gazdasága / izraeli nagykövetség kiadványa 6. Tények Izraelről /izraeli nagykövetség kiadványa 7. Magyarország külgazdasága 2000 8. Izrael helye a világban /izraeli nagykövetség kiadványa 9. Hetek, országos közéleti hetilap 25