Filozófia | Tanulmányok, esszék » Vas Andrea Csilla - A védikus nevelés alapelvei

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar Angol-vallástudomány szak Vas Andrea Csilla: A védikus nevelés alapelvei Bupadest, 2004 A védikus nevelés alapelvei Az ősi védikus kultúra sok mindenben eltér mai rohanó világunktól. Jelen korban a presztízs, a hatalom és a szépség az igazi erények. Ez nem volt mindig így Ha végig tekintünk a történelem viharos és nyugodtabb szakaszain, láthatjuk, hogy minden korszakban más és más jelentette az élet célját és az életmód is merőben különbözött a maitól. Az ókorban a szellemi élet kapott nagy hangsúlyt a görögök világában. A Római Birodalom fennállásának idejében a hatalom és gazdagság, s emellett a műveltség jelentették a valódi értékeket. A sötétnek mondott valójában nem is annyira sötét középkorban a hét szabad művészet, a tudás és a vallásos hit kerültek előtérbe. A vallásos és a világi élet elkülönüléséhez vezetett ez. Aztán eljött a

romantika időszaka, amikor az érzelmek és az esztétika uralma köszöntött be. A reneszánsz visszanyúlt ugyan az ókori kulturális értékek mély és tartalmas kútjába, de hozzátette saját korszakának vívmányait. A felvilágosodással újabb szellemi fellendülést vette kezdetét, és ez a mai posztmodern világunkig tart. Az ipari forradalom hatására a munkaerő értékét vesztette, és a gépesítésnek köszönhetően az emberek szinte robottá váltak, akik csak egy munkafolyamat elvégzésére voltak betanítva, és akik nem rendelkeztek idejükkel. Megtörtént a nagy szakadás a munkás és munkáltatók között, ami korábban, a középkor feudális világában a paraszt és földesúr között már feszültséget jelentett. Ha végig tekintünk tehát az emberiség múltján, láthatjuk, beláthatjuk, hogy egyszerre tapasztalható egyfajta fejlődés és sokszor visszafejlődés is. Az indiai védikus kultúra, a csodás kelet mindig is vonzó volt a

nyugat, Európa számára. Gondoljunk csak vissza a Selyemútra és a kereskedelmi kapcsolatokra, melyek segítségével a gazdagabb rétegek üzleteltek. A középkorban, s aztán az újkorban is mesés kelet néven emlegették India, Kína és más elszigeteltebb népek kultúráját. A poszt kolonizációnak köszönhetően India, az angol korona legszebb gyémántja területén felhalmozott kincsek szinte mind Európába vándoroltak. Cserébe India megkapta a modern tudomány vívmányait, amelyek most lassan tért hódítanak már a falvakban is. A hagyományos, ősi oktatási módszerek és a modern elméletek nagyon különböznek egymástól. Manapság az a fő cél, hogy minél több, a mindennapi életben használhatatlan tudást sulykoljanak a tanárok a gyerekek, és később a felnőttek fejébe, és ezzel, ha finoman is, de manipulálják az embereket. Elméletek tanítanak úgy, mintha sarkigazságot fedeztek volna föl. Meghamisított történelemmel és gyönge

lábakon álló, istentelen filozófiai iskolákkal 2 ismertetik meg a nebulókat, akik el sem gondolkoznak sokszor mindazon, amit hallottak. Sokszor arra alkalmatlan személyek járnak ki iskolákat és töltenek be olyan munkaköröket, amelyhez egyrészt nem értenek, másrészt olyan, amely nem illik természetükhöz. A gyerekeket kiskoruktól kezdve az érzékeik kielégítésre tanítják, és egyáltalán nem tudják magukat kontrolálni. Mire elérik a kamaszkort, addigra tapasztalatot szereznek a négy tiltott dolog, a kábító - és mámorító szerek, a szerencsejáték, a húsevés és a tiltott nemi élet terén. Nem hallanak a lélekvándorlás tanáról, a karma törvényéről, Istenről és az ő hívei kapcsolatáról. Nem ismernek alaposan egyetlen szentírást sem, nem követnek semmilyen szabályozó elvet sem, s azt képzelik, hogy szabadon és függetlenül élnek, holott a kötőerők1 játékszerei csupán. A védikus oktatási rendszer merőben más.

Figyelembe veszi a diák adottságait, és a képzett tanár hiteles forrásokat, a Védákat ismerve adja át a tudást. Nem spekulál, nem talál ki semmi forradalmian újat, hanem a sabdára, a tökéletes kinyilatkoztatásra támaszkodik. A tanárt, vagy lelki tanítómestert mindig tisztelet övezi, mert jártas a szentírásokban és a félistenek 2 összes jó tulajdonsága megjelent jellemében. Nem materialista és ateista szellemben neveli növendékeit, hanem Isten-tudatra oktatja azokat, akiket rábíztak szülei. A Srímad Bhagavatam ötödik énekében az áll: „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen lelki tanítómester, apa, férj vagy imádandó isten.” 3 Felmerülhet a kérdés, hogy mit tanulhatunk mi, európai emberek a keleti bölcsességekből? Akarunk-e belőlük tanulni? Ha hajlandóak vagyunk időt szánni arra, hogy megismerjük a keleti kultúrák

eszméit és időtlen bölcsességét, akkor rengeteg új ismerettel és egy merőben más, valahol idegen világszemlélettel gazdagodhatunk. Az indiai kultúrában is nagy hangsúlyt fektetnek a nevelésre, akárcsak nyugaton. Indiában nem hat, hanem öt éves korban kezdték valójában a gyermekek iskolázását, mert ez az a kor, amikor még könnyen be tudják fogadni a tanításokat. Ebben a korban a fiúkat 1 Kötőerők: szanszkritul gúnák. Három gúna létezik: jóság, szenvedély és tudatlanság, melyek meghatározzák egy ember cselekedeteinek a minőségét. A találó magyar fordítás azt sugallja, hogy ezek a minőségek megkötik az emberek életét és tetteit előre meghatározza az, hogy melyiknek van domináns hatása. A szenvedély a hasztalan és eredménytelen boldogságkereséssel és a csalódás okozta szenvedéssel, a tudatlanság a tunyasággal és a lustasággal, a jóság pedig a tudással és az ebből származó boldogsággal köti meg az

élőlényt. 2 Félistenek: olyan égi lények, akik a mennyei bolygókon élnek, és feladatuk a világegyetem tualjdonképpeni irányítása. Úgy képzelhetjük el őket, mint az aállamfő (Isten) minisztereit, akik sok felelősségteljes feladatot vállalnak. 3 gurur na sa syat sva-jano na sa yat pita na sa yaj janani na sa yat daivam na tat syan na patis ca syan na mocayed yah samupeta-mrtyum (SB. 551) 3 beadták a helyi gurukulába 4, a guru családjához, ahol lelki tanítómesterektől tanulhatták meg a Védákat és minden fontosabb világi tudományt is elsajátíthattak. Ezen felül önfegyelmet, tisztaságot, igazságosságot és sok más szent tulajdonságot is tanultak. Szívük mélyén a gyermekek megingatatlanok lesznek, és nagyon kicsi az esély arra, hogy az anyagi természet kötőerői idősebb korukban le fogják őket győzni. A védikus társadalomban az embert élete kezdetétől a brahmacarya 5 rendszerben nevelik, hogy gyakorolhassa, hogy miképp

alakítsa úgy emberi tevékenységeit, hogy végül teljesen elmerüljön az odaadó szolgálatban. A guru az évek során megismerte tanítványait annyira, hogy el tudta dönteni, hogy milyen természetű a gyermek. Ez azért nagyon fontos, mert a hindu civilizáció a négy ismert varna és asrama 6 szerint oszlik fel. A varna szó szerint szín jelent, és négy rendre vagy kasztra osztható: bráhmana, ksatrija, vaisja és sudra. A bráhmanák 7 a papok, a társadalom fejei, tanácsadói. A ksatrija 8 a társadalom két karja, akik a nép védelmezésével és adminisztrációval foglalkoznak, ők irányítják az országot. A vaisják 9 a kereskedők, ők tehénvédelemmel és pénzzel foglalkoznak. Ők alkotják a társadalom testének a törzsét A sudrák 10a kétkezi munkások, kőművesek és iparosok. Ők a társadalom lábai Ez az ősi elképzelés nagyon szépen bemutatja, hogy minden ember a társadalom hasznos része lehet, függetlenül attól, hogy mely varnába

született. A másik felosztás szerint négy életrendbe lehet csoportosítani az embereket életkoruk alapján. Ezek a következők: tanulóidőszak (brahmacarya), amely általában 5-25 éves korig terjed. Ez alatt az idő alatt a tanuló cölibátusban él a guruja házában, és tanulással és mestere szolgálatával tölti élete legnagyobb részét. Ezután következik a családos élet, amely nagyjából 25-től az 50. életévig tart Ekkor a fiú elfogadhat egy a természetéhez illő feleséget, és élheti a 4 Gurukula: Tökéletes okatatási rendszer, amit arra terveztek, hogy nagy embereket neveljen ki; komoly és felelősségteljes vezetőket, akik tudják, hogy mi szolgál a polgáraik javára. A gyerekek lelki szinten történő oktatása tökéletes állampolgárokat farag belőlük. Erkölcsösek és tiszteletre méltóak lesznek Keményen fognak dolgozni, tisztelni fogják a törvényeket, tiszták lesznek, hűek otthonukhoz és országukhoz. Arra van, hogy első

osztályú nevelést adjon az egész világon. 5 Brahmacárya: cölibátusban töltött tanulóévek, mely során az Abszolút Igazságról és fontos világi tudományokról tanulnak a nebulók. Ez növeli az emlékezőképesség erejét és az eltökéltséget Becsületesek, tiszták, egészségesek, szorgalmasak és hűségesek lesznek. A brahmacari fogadalma arra való, hogy segítse az embert teljesen megválni a nemi élvezettől, munkájában, beszédében és elméjében, minden időben, mindenhol, minden körülmények között. Jellemzői: Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség A tanulóévek alatt mindenre megtanították azzal kapcsolatban, hogy milyen fontos az emberi létforma. 6 varnásrama rendszer: ennek mekövesedett formája a mai kasztrendszer. Régebbi korokban nem a születés, hanem az ember természete és hajlama határozta meg, hogy melyik varnába, aksztba tartozik. 7 bráhmanák: tanácsadókként megvédhetik a társadalmat a szélhámosoktól

és gazemberektől, és az emberek boldogan élhetnek a képzett bráhmanák védelme alatt. 8 ksatriják: harcosok, katonűk, adminisztrátorok 9 vaisják: kereskedők, olyan emberek, akik a pénzzel fogalalkoznak, illetve az ő feladatuk a tehénvédelem és a társadalom élelemmel való ellátása. 10 sudrák: a Srimad Bhagavatam szerint a mai korban mindenki sudra természettel jön a világra. Ők a kétkezi munkások. A másik három kasztot szolgálják, s cserébe teljes ellátást kapnak 4 házasok mindennapi életét hasznos munkával fenntartva a családját (grihasztha ásrama). Ezt a vánaprasztha időszak követi, amelyben nagyjából 75 éves korig tart. Ekkor a családos élettől visszavonultan, az erdőben élnek a férj és a feleség, és a lelki életnek és fejlődésnek szentelik életüket. 75 éves korban s sannyásza rendbe léphet a férfi, és feleségét a felnőtt fiakra bízza. Ez utóbbi két életrend manapság már kiveszni látszik, mert

nincsenek meg hozzá a megfelelő feltételek. Sőt, ebben a korban, melyet a Védák igen találóan vaskorként emlegetnek, már nem is szabad sannyásza avatást elfogadni, mert ez komoly, a mai ember számára szinte betarthatatlan fogadalmakkal jár. A gyermeknevelés nem csak a szülők kötelessége, hanem a képzett tanároké is. Felelősségteljes feladat újabb és újabb generációkat nevelni. Ezt tudták a keletiek is, és ennek tudatában dolgozták ki oktatási módszereiket. Szigorúan fogták a gyermekeket, és szeretettel nevelték őket. A szeretet fogalma igen összetett A mai modern pszichológia is bajban van akkor, amikor meg kell határozni eme szó jelentését. „A szeretet titokzatos természetének tudom be, hogy legjobb tudomásom szerint még soha senki nem tudta valóban kielégítően definiálni.” Írja M Scott Peck A járatlan út c könyvének második részében Aztán így folytatja: „A magyarázó kísérletek rendre különböző

osztályokba sorolták: erósz, filia, agapé, tökéletlen és tökéletes szeretet – és így tovább. () A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében.” 11 Ehhez hasonlóan gondolkoznak a hinduk is. Azt szeretjük igazán, akiről, vagy amiről le tudunk mondani, ha az a lelki fejlődést szolgálja. A kicsi gyermekeket is arra nevelték, hogy ne ragaszkodjon ehhez az ideiglenes anyagi világhoz. Hogy ezt a tételt megértsük, betekintést kell nyernünk a hindu filozófiába. A hinduk először is hisznek reinkarnáció tanában. Ez azt jelenti, hogy számukra nem csak egy születés létezik, hanem számtalan, és az élet valódi célja az, hogy kilépjenek a szamszárából, a lét örök körforgásából. Ennek elősegítése érdekében tudnunk kell, hogy mi ez az anyagi világ, és hogyan tudunk belőle kiszabadulni. A tanuló évek tehát azt a célt szolgálják, hogy a gyermek megtanuljon élni

ebben az anyagi világban anélkül, hogy ragaszkodna az itt tapasztalt szenvedéshez és boldogsághoz. Ahhoz, hogy még jobban megértsük a hinduk gondolkodásmódját, egy másik fogalmat is be kell vezetnünk: ez a karma törvénye. Ez a törvény kimondja, hogy minden egyes tett következményekkel jár, és mindenért felelnünk kell vagy ezen, vagy a másvilágon. A 11 M. Scott Peck: A Járatlan út Budapest, Park Könyvkiadó, 1990 64 oldal 5 másvilág alatt nem feltétlenül a mennyországot vagy a poklot értik, bár megvan ezeknek a megfelelője a hindu mitológiában is. Tehát leszögezhetjük, hogy a hindu oktatási és nevelési rendszernek merőben más céljai vannak. Míg nyugaton ezek főleg anyagi célok: gazdagságra, hírnévre és elismerésre való vágyakat tüzelnek, addig keleten a lelki megvalósításon, a spirituális fejlődésen van a hangsúly. Mivel a két kultúrkör célja ennyire eltérő, ezért módszerei sem lehetnek azonosak A lelkiség

és szigor ugyanis számtalan jó tulajdonságot fejleszt ki a lelki gyakorlóban, s az igazi dicsőség nem az, ha valaki másokon áthágva éri el a célját, hanem az, ha erőszak nélkül képes mindennapi életét élni anélkül, hogy mások annak kárát látnák. A mai nyugati fiatalokban kiolthatatlan érvényesülési vágy lobog. A nagy hal megeszi a kis halat Mi ez, ha nem erőszak? A hinduk azonban ideális esetben már otthon megtanulják, hogy egyrészt hogyan boldogulhatnak az anyagi világban, másrészt hogyan ébreszthetik fel a szívükben az isten iránti odaadó szeretetet. A mai kor istentelen életébe csak a szentírások, hozhatnak igazi fényt. Az, hogy az a szentírás a Korán, a Tóra, a Bhagavad-gíta vagy a Biblia, valójában mindegy, nem számít. Ami igazán számít az az, hogy az ember tudakozódik–e egy felsőbbrendű erő, hatalom felől, vagy elmerül az anyagi világ mélységesen mély óceánjában. A nevelés valójában már akkor

elkezdődik, amikor a gyermek a világon sincsen még. Ha valaki szülő akar lenni, nagy felelősséget vállal ezzel, amely mindenképpen dicséretre és csodálatra méltóvá teszi a felnőtteket. De vajon mikor érkezik el az a pillanat, amikor felkészültnek érezheti magát valaki arra, hogy gyermeket vállaljon? Az, hogy valaki elérte az érett kort, még nem jelenti azt, hogy alkalmas a szülői szerepre. Sajnos az erkölcs hanyatlásának köszönhetően ma már nincs a szó szoros értelmében vett családtervezés, sokszor meglepetésszerűen születnek gyermekek, és ilyenkor sok esetben felkészületlenül éri a szülőket a csemete érkezése. Ennek az vethet gátat csak, ha nem úszunk az árral, hanem, mint a pisztráng, szembe fordulunk vele. Ez nem könnyű A sodrás nagyon erős, de csak a tehetetlen emberek szótárában létezhet a szó: lehetetlen. Amikor valaki a pedagógusi pályát választja, hivatást választ. Aki nem elhivatott pedagógus, nehézkesen

lehet jó nevelő. Mit jelent jó nevelőnek lenni? A védikus elvek szerint az ért a neveléshez, aki maga is kitűnő neveltetésben részesült. Manapság nem ez a jellemző A családokra nagy nyomás nehezedik e tekintetben, hiszen mindenki a családban kezdi saját szocializációját. Mostanában azonban a családok nagy része szétesik, darabjaira hullik Az emberek nem egymással, hanem egymás mellett élnek, és ez kihat a gyermekek lelki világára is. Ha nem látnak otthon megfelelő mintát, önkéntelenül is olyan dolgok rögzülnek bennük, amelyeket később sok bajt okozhatnak. Scott Peck szerint, ha egy alkoholista apának több 6 gyermeke születik, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy az egyik apja nyomdokait követve maga is alkoholista lesz, a másik kiváló szülővé érik és sosem kóstolja meg az alkoholt, mert látta, hogy miként rombolta le a saját családját az egyik szülő viselkedése. A harmadik gyermek mértéket tud ugyan tartani, de

azért iszik néha, vigyázva, hogy nehogy apját kövesse. Ha egy példa nem is követendő, mégis minden esély megvan arra, hogy egészségtelenül élő szülők gyermekei maguk is azok lesznek, mert eltanulják a szülőktől a látott mintát. Van egy érdekes történet, anekdota Gandhiról. Mint tudjuk köztiszteletben álló ember volt, aki India függetlenségéért küzdött. Ezen felül végtelenül erkölcsös életet élt, minden morális szabálynak megfelelt életútja során. Történt egyszer, hogy egy anya látogatott el hozzá cukorbeteg kisfiával, aki nem volt hajlandó lemondani az édességről, ezzel veszélyeztetve saját egészségét, sőt, életét. Az anya megkérte Gandhit, hogy beszélje le a cukor evéséről a kisfiút. Gandhi azt kérte a szülőtől, hogy két hét múlva menjen újra el, és akkor újra beszélnek. Az asszony így is tett Amikor letelt a két hét, Gandhit újra felkereste, és újra megkérte, hogy beszélje le a fiát a

cukorevésről. Gandhi egyszerű szavakkal megígértette a kisfiúval, hogy engedelmes lesz, és nem fogyaszt édességet. Az anya elcsodálkozott azon, hogy miért kellett várni két hetet. Gandhi így válaszolt: „Két héttel ezelőtt még jómagam is ettem cukrot.” Ez mutatja India valamikori erkölcsi színvonalát. Manapság a nyugati kultúra erőszakos betörése következtében sajnos nem mindenhol ennyire tiszták az emberek. De ez a kedves kis történet rávilágít arra, hogy hogyan gondolkoznak a Hindusztáni félsziget nagy részén. Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy csak akkor van valakinek joga erkölcsi elveket tanítani, ha maga is azok szerint él. Hiába is próbálja a dohányos szülő lebeszélni gyermekét a cigarettázás káros szenvedélyéről, ha nincsen ehhez meg az erkölcsi alapja. Gandhi ezt tudta, és addig nem érezte jogosnak, hogy a gyermeket lebeszélje az életét veszélyeztető tettről, amíg ő maga nem mondott le a cukor

élvezetéről. És most elérkeztünk a tanári mesterség egy másik fontos aspektusához. Mitől lesz egy tanárból mester? Hogyan válhatunk igaz mesterré? Engedtessék meg, hogy egy középkori szanszkrit költőtől, Rupa Gosvámitól egy verset idézzek magyarul: „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon.” 12 Kemény szavak és idegenül csengenek a mi kultúránkban Olyan mércét állítanak 12 vácsó végam manaszah krodha-végam dzsihvá-végam udaropasztha-vegam 7 elénk, amelynek nehéz megfelelni. Nyugaton a fő életfilozófia ugyanis így hangzik: élvezd a világot, élj a mának és adj meg magadnak mindent, amit csak lehet. Ezt sugározzák a tévében, a reklámokban, az utcán, mindenütt. A városokban úton útfélen hirdetésekbe botlunk: nem lehet nem

észrevenni őket, szinte kikerülhetetlenek. Ha ilyen környezet vesz minket körül, akkor hogyan lehet kontrolálni állandóan éhes érzékeinket? Azt mondják, hogy az, aki valóban guru 13, sosem mondja magáról, hogy ő mester. A guru egyik ismérve végtelen alázata. A Bhagavad–gíta egyértelműen leírja a tökéletességet elért személy tulajdonságait: alázat, büszkeségnélküliség, erőszakmentesség, béketűrés, egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása, tisztaság, kitartás, fegyelem, lemondás, mentesség a hamis egotól 14, a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok felismerése, kiegyensúlyozottság, magányos helyen élés, elkülönülés az emberek tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának elfogadása és az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás. 15 Az ősi Purána (amala Purána), a Srimad Bhagavatam így ír: „Egy szádhura 16 az jellemző, hogy türelmes, kegyes és barátságos minden

élőlénnyel szemben. Nincsenek ellenségei, békés, engedelmeskedik a szentírásoknak, s minden tulajdonsága fenséges.” 17 A királyt, az apát és a tanítót mindenki az ártatlan köznép természetes vezetőjének tartja. A modern társadalom a cselekedetek fércműve, melyekkel az anyagi létezés szüntelen nehézségeit foltozzák be. Ezért a valódi oktatás céljául az önmegvalósítást kell kitűzni, a lelki értékek megértését. Egy istenhívő személyében gyorsan kifejlődnek a kedvező tulajdonságok A modern társadalomnak szorongató szüksége van egy olyan oktatási rendszerre, amely az embereket megtanítaná arra, hogy például mi történik a halál után. Manapság az jellemző, hogy minél műveltebbé válik valaki, annál kevésbé hisz Istenben, Isten törvényében, a következő életben, a bűnös és jámbor cselekedetekben. A modern civilizáció arra készíti fel az embereket, hogy mintegy állatokká váljanak. Egy tanárnak

lelkiismeretesnek kell lennie, és részletes utasításokkal és neveléssel kell ellátni a gyermekeket. Komolyan és felelősségteljesen kell a gyerekeket nevelni, hogy étán végán jo visahéta dhírah szarvám apimám prthivím sza sisját. 13 Guru: lelki tanítómester, aki szigorúan és következetesen neveli a gyermeket. A lelki tanítómester áldása nélkül senkio sem lehet boldog. Csupán a lelki tanítómester kegyéből és áldásával érhet el békét és boldogságot az ember. S csak így teljesítheti be emberi élete küldetését 14 Hamis ego: az a tévhit, hogy mi ez a test, elme vagy intelligencia vagyunk, testtudat. 15 Bhagavad-gíta úgy, ahogy van: 13. fejezet 8-12 vers 16 A szádhu szentet jelent. 17 titiksavah káruniká suhrida szarva-déhinám adzsáta-satravah sántáh szádhavah szádhu-bhúsanáh 8 tökéletes magaviseletűvé váljanak. Meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy hogyan legyenek tiszták, hogyan tartsák a dolgaikat rendben

és tisztán, hogy tartsák fenn lakhelyüket, hogyan tiszteljék feljebbvalóikat. Az idősek társaságában a gyerekek mindent megtanulnak Ha nem teszik őket tönkre már kora gyermekkorukban, az érzék-kielégítés mesterkélt követelményével, a gyerekek komoly állampolgárokká válnak, mivel megtanulják az élet igazi értelmét. Ha arra nevelik őket, hogy a lemondás élvezetes, nem lesznek elrontva Egy hasznos lemondás például a gyerekek számára az, hogy egyenes háttal üljenek vagy hogy csak meghatározott időben ehetnek. Kevés tulajdonuk legyen, csak annyi, amennyire feltétlenül szükség van. A jó tanítvány szigorúan követi a mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein, és nem az érzékei fognak uralkodni rajta. Engedelmességre intik a tanítványt, aki ezzel teljesen elégedetté tudja tenni a lelki tanítómesterét, aki a kegyében részesíti őt, így biztosítva a lelki fejlődést számára. A védikus oktatás végső

célja, hogy megtanítsa a nebulóknak, hogyan győzzék le az ismétlődő születést és halált. Ártatlan gyermekeket arra nevelni, hogy élvezzék az életet kora gyermekkoruktól kezdve, amikor egy gyerek valójában bármilyen helyzetben boldog, a legnagyobb erőszak. A gurukulában a gyermek élete szilárd alapot kap és megtanulja, hogy legyen nagyon nagy hite egy hiteles lelki tanítómesterben. A képzés során az is fontos, hogy ha a fiúkat és lányokat külön tanítatjuk, ártatlanok maradnak. Bár ez manapság, a szabadosság korában nem szokás, tudni kell, hogy a szexuális késztetést fegyelmezni kell, különben lerombolja a jellemet. A fegyelmezés során tudatosítani kell, hogy a gyerekek a sértő szavakat nem veszik túlságosan komolyan, és éppen így az elismerő szavakat sem értékelik. Egy gyermek akkor hagyja abba az ostoba cselekedeteket, ha magasabb rendű dolgokkal foglalják le őket: kielégítően és pozitívan kell őket lefoglalni. Senkit

sem lehet erőltetni, hogy tudóssá váljon, de kezdetben néha kell az erőszak: a gyerekeket rá kell bírni arra, hogy elmenjenek az iskolába, és tanáruk utasításai szerint tanuljanak olvasást, matematikát stb. Szeretettel és ragaszkodással kell őket fegyelmezni. Kerülni kell a fizikai fenyítést, jobb éles szavakat használni. Ha feltétlenül szükséges, meg lehet mutatni a pálcát, de nem szabad használni. Fegyelmezés nélkül nagyon nehéz kezelni a gyerekeket Engedelmessé kell őket tenni, nem lehet őket állandóan büntetni vagy kényszeríteni. Fontos, hogy kialakuljon egy szereteten és bizalmon alapuló kapcsolat a tanár és a diák között. Érdemes pozitív, praktikus megoldásokat kidolgozni a gyerekek gondjaira, különös tekintettel a tartósokra. Lehet kedvesen tanácsot adni, javaslatot tenni. Az a tanár, aki segít a tanulóinak, hogy eredményesen legyőzzék a problémáikat, elnyeri a diákok lekötelezettségét, s ennek 9

következtében engedelmességüket. A tanárnak érzékenynek kell lennie minden egyes gyermek egyéni képességére. E képességekben számos faktor közrejátszik: neveltetés, értelem, érzelmi stabilitás, életkor stb. A gyerekek néha engedetlenek és tiszteletlenek, de ezt sosem szabad személyes támadásnak venni, és védekezővé válnia, mivel akkor meggyengül a képessége, hogy kijavítsa az effajta viselkedést. A tanárnak meg kell próbálnia megérteni a rosszalkodás okait Ez a korrektség segíteni fog a gyereknek abban, hogy hite és bizalma legyen a tanárban. A rosszalkodás oka lehet a rossz nevelés, helytelen tanítás, a szülők vagy a tanár rossz példája, elfeledkezés az utasításokról, testi problémák. Lehet, hogy rosszul bánt vele egy tanár vagy egy másik gyerek, családi problémái vannak. A tanárnak két dologgal kell rendelkeznie: szeretettel és műveltséggel. Az erőltetés nem fogja engedelmessé tenni őket, ám ha szeretetet

fejlesztenek ki, örömmel engedelmeskedni fognak. Ha a gyerekeket úgy neveljük, hogy kifejlesztjük és bátorítjuk hajlamukat, hogy szeressék Istent, sikeresek leszünk abban, hogy a legmagasabb színvonalon neveljük őket. 10