Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Kertész Petra - India gazdasági fejlődése

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan házidolgozat India gazdasági fejlődése Nyíregyháza, 2003. november 15 Készítette: Kertész Petra Gazdálkodási szak Levelező tagozat 2003/2004. tanév I. félév „ E” csoport  India gazdasági fejlődése  Bevezetés India nem sorolható a gazdasági csodák országai közé, de hatalmas népessége és természeti adottságai megfelelő gazdaságpolitika esetén megteremthetik azokat a feltételeket, amelyek biztosítják világgazdasági szerepének növekedését, gazdasági nagyhatalommá válását. A változások Indiában sohasem varázsütésre következtek be: hosszú évtizedek kellettek egy-egy jelentősebb átalakulásához.  Az állam szerepe Az 1990-es évek elejéig India gazdaságfejlesztési stratégiájában a vezető szerepet az állam játszotta. Nem használták ki megfelelő módon a komparatív előnyöket A

mezőgazdasággal és a könnyűiparral szemben sokáig a nehézipar fejlesztésére helyezték a hangsúlyt. Importhelyettesítő politikát folytattak A hazai ipart magas vámokkal védték, amelyek főleg a fogyasztási cikkek behozatalára vonatkoztak. A behozatal egyharmadát monopoljogokat élvező vállalatok bonyolítottak. Az exportőrök kötelesek voltak jövedelmeiket hivatalos devizaárfolyamon a központi bank rendelkezésére bocsátani, amely azokat az engedélyezési rendszer révén használta fel. A hazai értékpapírpiacokat és az adósságok finanszírozását állami ellenőrzés alá vonták, néhány létfontosságú fogyasztási cikk esetében részleges vagy teljes árszabályozást vezettek be.  Az indiai bankok helyzetének elemzése Indiában a bankokat az 1960-as évek végén államosították, és 18 nagy bank ma is állami kézben van. A gyengén teljesítő bankok az 1991-es reformok után az 1996-97-es évben már mintegy egymilliárd

dolláros nyereséget értek el. A jegybank mellett a legnagyobb kereskedelmi bank kiváló eredménnyel dicsekedhet: tőke megfelelési mutatója 12,9%. Hét társult bankkal együtt 1994-ben 13 230 fiókja működött az országban. Különösen a vidékre összpontosított, ugyanis éppen a falvak azok, ahol Indiában mindig hitelhiány volt. Ebben a bankban koncentrálódott az indiai kereskedelmi banki tevékenység egynegyede. 1994-95-ben már számos magánbank működött és nettó nyereségük 165 millió USD volt. A 23 indiai tőzsde közül a két bombayi a legfontosabb, itt hajtották végre a legnagyobb korszerűsítéseket és vezették be a számítógépes üzletmenetet. A bombayi tőzsdét 1875-ben alapították és Ázsia legrégibb tőzsdéje. A pénzvilág legkevésbé reformált területe a biztosítási üzletág Ezen a területen a közeljövőben várhatók változások.  A háziipar és a mezőgazdaság fontossága Indiában A háziipar és a

mezőgazdaság a hagyományos indiai életmód szerves része. A 2002/2003-as felmérések szerint az ezredfordulón a munkaerő létszáma 363 millió főt tett ki, amelyből 337 millió volt a foglalkoztatott, azaz több mint 26 millió a munkanélküli. A foglalkoztatottak 57%-a a mezőgazdaságban, negyede a szolgáltatások terén dolgozik, és csupán 18%-uk talál munkát az iparban. Az állami alkalmazottak száma 2000-ben 19 millió fő volt. Jó eredményeket ért el India az éhezés visszaszorítása terén: Indiában utoljára 1943ban volt éhínség, amikor Bengál tartományban óvatos becslések szerint másfél, más adatok szerint mintegy három millióan haltak éhen. A korabeli beszámolók már akkor is megállapították, hogy nem annyira gabonahiány, mint inkább hihetetlenül rossz szervezés okozta a katasztrófát. A szegénységi szint alatt élők aránya, amely az 1950-es évek közepén az ország népességének több mint felét tette ki, az 1980-as

évek végére egyharmadára, az 1990-es évek közepére kevesebb mint egyötödére csökkent. (a krónikus éhezők aránya vidéken az elmúlt években 12 ezrelékről 6 ezrelékre, míg a városokban 7 ezrelékről 2 ezrelékre csökkent). A szegénység mellett sok évszázadon át a mérhetetlen gazdaság is megtalálható volt az elitek körében. Az 1991-ben kezdődő reformfolyamat keretében fokozatosan liberalizálni kezdték a külgazdasági szférát, megindult a külföldi tőke beáramlása, megélénkült a külkereskedelem. A középosztály számára a liberalizáció új lehetőségeket nyitott mind a pénzügyi –befektetési lehetőségek, mind pedig a fogyasztás területén. India önellátóvá vált, igaz a fogyasztás nagyon alacsony szintjén  Élelmiszer-ellátás, hogyan lett India a világ legnagyobb búzatermesztője India az élelmiszer-ellátás egyensúlyát az 1971-ig befolyó amerikai gabonasegélyekre alapozta. A kilencvenes évek közepére

India a zöld forradalom következtében Kína és az EU után a világ legnagyobb, Amerikával vetekedő búzatermesztője lett és rizsből is nettó exportőr. 1996 februárjában India búzatartaléka 11,3 millió, rizstartaléka pedig 16,3 millió tonna volt, mielőtt az új termelést betakarították és amelyből ismét csak fölöslegre lehetett számítani. 1950-ban a búza termeléshozama még csak hektáronként öt mázsa körül volt, 1995-ben viszont már 26 mázsa fölé emelkedett és vannak kiterjedt régiók négy észak-indiai államban, ahol a hozam megközelíti, vagy felül is múlja a 40 mázsát. A mezőgazdaság teljesítőképességének növelésében a kutatóintézeti hálózat, a fajtanemesítők fontos szerepet játszanak. Dél-Indiában például már 1863-ban felállítottak egy kutatóállomást, amely azóta több mint 90 javított rizsfajtát fejlesztett ki. Az első országos jellegű kutatóközpontot 1904ben állították fel Ma a

kutatóintézeti hálózat együttműködik a mezőgazdasági felsőoktatás intézményeivel. 1995-re az indiai búza a világpiacon árával is versenyképes lett és mintegy 2,5 millió tonnát exportál. 1995-ben India egyedül búzából 65,5 millió tonnát termelt, ami az 1950-es mennyiség tízszerese. (Az indiai mezőgazdaságban ma is a parasztságnak alig fele földtulajdonos. Néhány nagy állami és magánültetvény kivételével a kisbirtok és a kisbérlet földtulajdonforma az uralkodó. 1990-1991-ben a működő gazdaságok 59,4 százaléka egy hektárnál kisebb területű törpebirtok, 18,8 százaléka 1 és 2 hektár közötti kisbirtokok, 13,1 százaléka 2 és 4 hektár közötti kisközépbirtokok, 7,1 százaléka 4 és 10 hektár közötti középbirtokok, 1,6 százaléka pedig a 10 hektárnál nagyobb nagybirtokok.)  Stratégiailag fontos iparágak A függetlenség kivívása utáni első négy évtizedben a stratégiailag fontos iparágak (kohászat,

bányászat, energetika, vegyipar, hadipar) az állami szektorhoz tartoztak, s a gazdasági növekedés mozgatórugójának a nehézipari beruházásokat tekintették. Az állam sok ágazatban – például a szerszámgépgyártásban és a vaskohászatban – aktív vállalkozói szerepet játszott. Indiában hagyományosan erős és kiterjedt a könnyűipar, ezen belül is a pamuttextil- és az élelmiszeripar. Új terület és a hagyományos kasztrendszer rugalmasságának egyik bizonyítéka, hogy a bőrfeldolgozás , a bőrből készült divatcikkek tömeges és magas színvonalú előállítása lett napjainkra a könnyűipar egyik robbanásszerűen fejlődő sikerágazata.  Fellendülés jelei az Indiai Nemzetközi Bőrhéten A Chennaiban megtartott legutóbbi Indiai Nemzetközi Bőrhéten (IILF) nyilvánvaló jelei mutatkoztak, hogy a bőrszakma újra erőre kap. A hat hónapi nehéz körülményeket követően sokan gondolták úgy, hogy elértük a gödör alját és

2002-ben a világpiac megélénkült. A világméretű gazdasági problémák, a terrorista támadások és az állatjogi kampány ellenére az indiai exportőröknek sikerült 2001-ben is növelni értékesítési teljesítményüket. India bőráru exportja 2001 április-augusztus között 847,74 millió USD volt, szemben a 2000. év azonos időszakában elért 828,21 millió USD-vel, ami 4,64%-os növekedést jelent. India Kína után a második legnagyobb cipőtermelője. A bőrhét eseményeinek színhelye már második éve a Chennai Kereskedelmi Központ volt. A helyi hatóságok a következő évre a központ további növelését tervezik, a kiállítóhelyek számának emelése céljából. A több mint 200 kiállítóból 19 országból érkezett 35 külföldi kiállító volt. A kiállított termékek köre a készbőrökre, cipőkre, cipőkomponensekre, bőrruházatra, bőrárukra, gépekre és vegyi anyagokra terjedt ki. Az IILF szervezését az Indiai

Szakmanépszerűsítési Szervezet és a Bőrexportáló Tanácsa végezte(TFJ)  Autógyártás Az autógyártás fejlődése is erős ütemben fejlődött. A Birla család tulajdonában lévő Hindustan Motors évtizedek óta gyártja ugyanazt az egy modellt, az Ambassadort, évente huszonötezer darabot. Az első olyan autógyár, amelynek az egyik tulajdonosa az indiai állam, a másik pedig a japán Suzuki cég, 1982-ben létesült és azóta, immár csaknem teljesen indiai alkatrészekkel gyártja a sikeres és külföldön is népszerű Maruti autókat. A Tata csoport főképpen a teherautó és autóbusz gyártásában érdekelt, ahol a Mercedesszel van vegyes vállalkozása, a Badzsadzs család gyárai robogókat és motoros riksákat gyártanak, mintegy monopolizálva a piacot. A diverzifikáció – a Ford, a Peugeot, a Honda, a Hyundai, a Chrysler, a Fiat, a Daewoo- zömükben meglévő indiai nagytőkés csoportokkal társulva jelentek meg a kilencvenes évek közepén

az indiai autóiparban és egyelőre csak kevesen vállalkoznak nagyarányú, zöldmezős beruházásra. A külföldi autógyárak inkább a meglévő indiai kapacitásokra települnek rá. Létezik azonban merész vállalkozás is: a Hyundai hatesztendős önálló beruházásba fogott azt remélve, hogy amikor már teljes kapacitással termel, nyereséges lesz. A piac ugyanis igen gyorsan növekszik, az autóeladások évente 25%-al emelkednek A szakemberek 1996-ban mintegy 320 000 autó gyártására számítottak Indiában. Ugyanakkor mind az autók minőségének, mind a forgalomnak gátat szab az elmaradott infrastruktúra: India mintegy 2,2 millió km úthálózatából csupán 34 000 km tekinthető országos főútvonalnak, miközben autópálya csak Delhi környékén épült, illetve épül, másutt nem létezik. Az autóipar mégis rendkívül dinamikusan fejlődik és ma már a hagyományos ipari központokon kívül más régiókban is megjelenik, ott, ahol olcsó és

képzett a munkaerő és a zöldmezős beruházások számára kedvező a gazdasági és a politikai klíma. Csupán az a kérdés, hogy a dinamikus motorizáció mikor ütközik bele az üzemanyaghiány korlátaiba: India igen kevés kőolajjal rendelkezik és a nemzetközi piactól függ.  India vasúthálózata India vasúthálózata is igen jelentős, hiszen a Guinness rekordok könyve 1991-92-ben elismerte, hogy az Indiai Államvasutak a világ legnagyobb egyedi munkáltatója. A Szovjetunió szétesésével az indiai vasúthálózat lett a világ legnagyobb, legkiterjedtebb és legrégebbi vasútja, amely 1995-ben napi 24 órában 11 millió szerelvényt mozgatott, naponta 13 millió ingázót és 400 millió tonna árut szállított. A vasutakhoz tartozó vasútépítő vállalatok pedig Marokkótól Indonéziáig építenek vasutakat, biztosítanak technikai szolgáltatásokat. A vasút nyereséges, mert főként tömegáru szállítására összpontosít, amelynek

egyedül a szén a 47%-át teszi ki. A személyforgalom is jövedelmező, hiszen India hatalmas népességének tekintélyes része állandóan úton van: munkába megy, munkát keres, zarándoklatra indul, rokonlátogatásra utazik. Ilyen körülmények között az sem csoda, hogy évente mintegy hetven millióan utaznak jegy nélkül. A vasút mellesleg másfél millió embert foglalkoztat, amely kilométerre számítva hétszer annyi, mint az európai átlag.  Információs technológia Van az indiai gazdaságnak egy olyan területe, amit nem lehet az elmúlt ötven év összehasonlításában bemutatni, mert új és ez az információ-technológia. Komoly ipari múlttal és kiváló éghajlati adottságokkal rendelkező területen, Karnátaka államban, annak modern nagyvárosában, Bangalórban jött létre az indiai szilíciumvölgy, pontosabban fennsík. 1990 és 1995 között a szoftver iparban Indiában 700 cég alakult, a szektor kétszer olyan gyorsan növekszik, mint az

Egyesült Államokban és legalább 140 000 embert foglalkoztat, köztük 100 000 szoftver-fejlesztőt. Az 1995 évben az iparág 1,2 milliárd dollárt forgalmazott India példa nélkül álló mennyiségű szerződést kap a világ minden tájáról, szolgáltatásai pontosak, megbízhatóak, munkaereje képzett, olcsó, az időeltolódás 24 órás tevékenységet tesz lehetővé a nagy világcégek és indiai fiókvállalataik között. Bangalór mellett ma már India csaknem valamennyi nagyvárosában működnek szoftver cégek, közöttük is a Microsoft az élen, amely 1996 őszén szövetségre lépett a Tata Consultancy Services–zel, India legnagyobb szoftver cégével. Egyedül ez az indiai cég 6200 szoftver szakembert foglalkoztat és fennállása alatt mintegy tízezer embert képezett ki, akik ma már más indiai szoftveres cégeket vezetnek. A hagyományos és az új iparágak, az ipari struktúra változatossága és a termelés volumene Indiát 1979 óta az ipari

hatalmak rangsorában a tizedik helyre állította.  Agyelszívás: indiai a Szilíciumvölgyben Indiát egymilliárdos lakosságával a Föld második legnépesebb állama. Nemrég a világsajtó is beszámolt róla, hogy a német kabinet is szemet vetett az indiai informatikusokra, s több tízezrüknek ígért munkavállalási lehetőséget. Mégpedig annak ellenére, hogy – a legkorszerűbb technológiában kevésbé járatos – német szakemberek egy része állás nélkül van. Amerikában is munkaerőhiánnyal küzd a legdinamikusabban fejlődő iparág: Washington évi 140-195 ezer hosszú távú munkavállalási vízumot ad ki a szakma külföldi diplomásainak. A németországi és az amerikai „húzó” tényező tehát ismert- az indiai „toló” faktor azonban kevesebb figyelmet kapott. Arról van szó: India egyelőre képtelen hazai állást biztosítani a képzett fiatal mérnököknek. Az évi százezer új szoftverfejlesztő fele is csak annak

köszönhetően kap megfelelő – de a kivándorlókénál rosszabbul fizető – helyi munkát, hogy a nyugati cégeknek Indiában is vannak érdekeltségeik. Az ügyes politika ott következik, hogy – igaz: lassú és sziszifuszi munkával – megfordítható a munkaerő-áramlás dél-északi, illetve kelet-nyugati tendenciája. Erre tesz legalábbis erőfeszítést az UNESCO úgynevezett Harmadik Világ Tudományos Akadémiája (TWAS), amelynek központja Triesztben van, de világszerte nyolcvan térségi központot működtet. - céljuk, hogy az egyetemi diákok otthon, Délen találják meg a számításukat – jelentette ki Mohamed Haszszán, a központ igazgatója, aki egy lefordíthatatlan szójátékkal úgy véli: az agyelszívás (brain drain) trendje „agynyeréssé” (brain gain) változtatható. Az UESCO egyik eszköze erre, hogy csak a néhány hónapos ösztöndíjakat támogatja. Ezek a megtelepedéshez nem elég hosszúak. Ugyanakkor azok tapasztalatszerzése

is kamatoztatható, akik mégis a letelepedést választják. Amerikában megismerik például az ott igen kiterjedt adományozási kultúrát, s a szilíciumvölgyi fizetésükből készek otthoni képzést támogatni. Az Indiai Technológiai Intézet (IIT) Amerikában dolgozó végzettjei nemrég egymilliárd dolláros alap létrehozásába kezdtek: ez kifejezetten az indiai számítástechnikai képzés fejlesztését szolgálja majd. Így – amíg otthon csak az elkallódás vagy az átképzés várna a diplomásra – mindenki jól jár. Az informatikus megtalálja a számítását, míg Indiában bevételhez, a szilíciumvölgy pedig munkaerőhöz jut.  India hadserege India hadserege a legnagyobb az egész világon: létszáma több mint 1 millió fő, és atomfegyverek is rendelkezésére állnak. Ezáltal a kiadások elég jelentősek, sőt , az elmúlt években folyamatos növekedést mutattak: 2001-re már megközelítették a 12 milliárd dollárt, azaz a GDP 3%-át.

Ebből is látszik, hogy a kormányok mozgástere a költségvetés alakításában meglehetősen korlátozott. Említésre méltó , hogy Indiában a tőkekiáramlás is számottevő ( az elmúlt évben elérte az 1 milliárd dollárt).  A legfontosabb strukturális változások A legfontosabbnak az indiai vezetés a strukturális változásokat tartotta, amelynek mikroökonómiai stabilitást teremtenek. A program két fő eleme India pénzügyi és fizetési egyensúlyi helyzetének javítását célozta.  A strukturális reformok a következőkre terjedtek ki: - A legtöbb iparágban megszüntették a befektetések és a termelés engedélyeztetését - Megszüntették a vállalkozások üzleti döntéseinek és a technológiaátadásnak az ellenőrzését. - Az import ellenőrzését sok vonatkozásban beszüntették és lecsökkentették a vámokat. - Bátorítják a közvetlen külföldi befektetőket és néhány fogyasztási cikktől eltekintve a külföldiek máris

szerezhetnek többségi részesedést a vegyes vállalatokban. - Egyre több ágazatot nyitnak meg a magánbefektetők előtt, ezek: energiaipar, acélipar, olajfinomítás, légiforgalom, távközlés, kikötők, bányák, gyógyszeripar. - Liberalizálják a tőkepiacot. - Megreformálják az adórendszert. A reformok nyomán a GDP egyetlen év alatt 5,1%-kal nőtt. Az indiai termékek importja ugyanebben az időszakban 17,9 milliárd dollárról 33,5 milliárdra növekedett. A közvetlen külföldi befektetések 1995-96-ra elérték az 1,9 milliárd dollárt és a Világbank szerint 1996-ban a nettó magántőke-beáramlás 8 milliárd dollár volt. A fejlődés ígéretes, de vannak jelei a lassulásnak is. A strukturális reformok 1991 évi bevezetése óta India egyre inkább a világgazdaság szerves részévé válik. A hazai ipar szabályozásának, a külföldi befektetésekre vonatkozó jogszabályok liberalizálása, a vám- és nem vámjellegű importakadályok

csökkentése révén olyan nyitott gazdaságfejlesztési stratégia megvalósítása vette kezdetét, amelyben elsődleges szerepe van az exportképesség erősítésének. Ezt a stratégiát jelenleg Atal Bihari Vajpayee kormánya is folytatja annak ellenére, hogy a pokhrani atomrobbantást követően a vezető ipari országok 1998 májusában gazdasági szankciókat vezettek be a nukleáris hatalommá vált India ellen. A reformok eredményeként az importkorlátozások által érintett termékek részesedése az ipar általános nominálvámtarifája pedig az 1990-es 129 százalékról 1995-ben 55 százalékra csökkent. A kulcsfontosságú mezőgazdasági szektorban azonban egyelőre nem csökkent az állami szabályozás szerepe, a vám- és nem vámjellegű korlátozások tekintetében India továbbra is a világ egyik legvédettebb belső piacával rendelkezik. A fejlődés ígéretes, de vannak jelei a lassulásnak is.  Ezért a nemzetközi pénzvilág a következőket

várja el Indiától: - A pénzügyi helyzet még nem szilárdult meg, az állami szektor deficitje ingadozó. - Az állami szubvenciókat, amelyek 1994-95-ben még mindig a GDP 10,7%-át tették ki, határozottan kell csökkenteni. - Az állami vállalatokat radikálisan át kell strukturálni és privatizálni kell. A pénzügyminiszter által felállított bizottság, amelynek e munkálatok elvégzése a feladata, a 250 állami vállalat közül kiválasztott 15, ezt azonban a pénzvilág lassú és bizonytalan lépésnek tartja. - Meg kell reformálni a bevételek megosztásának eddigi gyakorlását a központi és a tagállami kormányok között. A pénzügyminiszter szerint a tagállamoknak a központi bevételek 29%-át kell megkapniuk. - A tagállamoknak javítaniuk kell gazdálkodásukon. Botrányos, hogy mennyi pénzt költenek az öntözés és az elektromos energiaellátás állami támogatására. Meg kell duplázni az oktatásra és az egészségügyre fordított

összegeket. - A pénzügyeket és az infrastrukturális ellátást is meg kell reformálni. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy állami szervezetek fölösleges munkahelyeket tartsanak fenn. - A kereskedelempolitika is további változtatásokra szorul. Az ígéretek szerint a vámokat az évszázad végéig le fogják szállítani az ASEAN általános szintjére. - India induljon el a rúpia konvertibilissé tételének útján. Ehhez meg kell szilárdítani az adórendszert, a pénzügyi szektort és biztosítani kell az alacsony inflációt. - Át kell alakítani a munkaerőpiac szabályozását. Véget kell vetni az egész életre szóló állásoknak. Véget kell vetni annak, hogy bizonyos termékek előállítását fenntartsák a kisvállalkozások számára. El kell törölni a plafont a városi teleknagyságok fölött. A 90-es évek első felében az indiai gazdaság növekedése átlagosan 7% körül mozgott, ami óriási lelkesedéssel töltötte el a

szakembereket, ez a 90-es évek második felében 5-6% körüli szintre csökkent. Úgy érezték, a gyors növekedés hatására végleg sikerülhet leszámolni a szegénységgel, és a modernizációs folyamat is megélénkülhet. Sokan azonban úgy gondolták, hogy a változások üteme csupán átmeneti, az átalakulás sebességének lecsökkenése után a növekedés üteme is visszaesik majd. Attól is féltek, hogy az amerikai konjunktúra megszűnésével a növekedési kilátások a világon mindenhol jelentősen romlani fognak. A rúpiát pedig 1991 júliusában 22%-kal leértékelték a dollárhoz képest és a piaci viszonyokhoz kötötték. 1992-ben bevezették a rúpia részleges konvertibilitását, s fokozatos vám- és kvótacsökkentési program vette kezdetét. A kvótapiac működésének szabályozására és modernizálására 1992 februárjában külön felügyeletet hoztak létre Securities and Exchange Board of India néven. 1993-ban India a pénzügyi

szektorban nyitott a biztosítás területén, a nemzeti elbánást a külföldi cégekre is kiterjesztették, s a rúpia a folyó mérleg vonatkozásában teljes mértékben konvertibilissé vált, továbbá új magánbankok alapítását külföldi részesedéssel is engedélyezték. 1994-ben megnyitották a külföldi befektetések számára a bányászatot, 1995-ben pedig megteremtették a kábeltévé-hálózatok létesítésének lehetőségét. 1999/2000-es gazdasági évben Indiában a reálnövekedés 6,1%, a következő évben pedig 4,4% volt, a recesszió első évében 5,6%-ot, a legutóbbi időszakban pedig 4,4%-ot mértek. Az évtized elején még komoly aggodalmakra adott okot a magas infláció, volt olyan időszak, amikor az árszínvonal egyetlen év alatt 14%-kal emelkedett. Az évtized végére enyhült az inflációs nyomás, olyannyira, hogy 2000 eleje óta sem a termelő, sem a fogyasztói árindex növekedése nem haladja meg az 5%-ot. 2002/2003-ban az

előző 4,4%-on , utóbbi pedig 3,2%-on állt. Magasak viszont a kamatlábak: jelenleg a központi bank irányadó rátája 6,25%, ami nemzetközi viszonylatban meglehetősen soknak számít. Látható, hogy a reálkamatok is kedvezőek , így nem meglepő, hogy a rúpia dollárhoz viszonyított árfolyama stabilan a 46-48 rúpia/dollár-os sávban mozog. A megtakarítások továbbra is igen magasak: a háztartások jövedelmük 22%-át nem költik el, ráadásul ennek felét pénzügyi eszközökbe fektetik. Érdekességképpen említsük még meg, hogy a fogyasztási szokások mennyire mások itt, mint egy fejlett nyugati országban: a háztartások jövedelmüknek még mindig közel felét alapvető szükségleti cikkek beszerzésére fordítják.  India gazdasági helyzetének összehasonlítása két gazdasági nagyhatalommal: Az indiai gazdaság fejlődését a világ vezető gazdasági hatalmával, az Egyesült Államokkal és a dinamikusan fejlődő ázsiai gazdaságokat

reprezentáló Dél- Koreával összehasonlítva vizsgáljuk. Ezt az összehasonlítást, azért tartjuk célszerűnek, mert lehetővé teszi annak bemutatását, hogy meddig jutott el a rendkívül alacsony fejlettségi szintről India a világszínvonal megközelítésébe. A függetlenség kivívása után Indiában a gazdasági növekedés nem volt olyan gyors, mint az ázsiai „ tigrisek” esetében. 1966 és 1995 között a bruttó hazai termék (GDP) átlagos növekedési üteme Indiában 1,7- szerese volt az Egyesült Államokénak, de csak alig több mint a fele Dél- Korea teljesítményének. Indiában a növekedési ütem gyorsuló tendenciájú A bruttó hazai termék változása 1966-1995 között: Indiában 4,54, USA-ban 2,63, Dél- Koreában 8,74. Az indiai gazdaság fejlődése nagyobb részt a termelékenység emelkedésének a következménye. Jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma A létszámnövekedés azonban mind a nemzetgazdaság, mind pedig a

feldolgozóipar szintjén csupán az 1966-1975. évben volt meghatározó. Az erősen agrárjellegű indiai gazdaságban 1965 és 1995 között a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya 74-ről 67 százalékra csökkent, a feldolgozóiparé azonban 2 százalékos szinten maradt. A mezőgazdaságnak hagyományosan fontos szerepe van az élelmiszer- és textilipar fejlődésében, melynek fontos nyersanyagokat biztosít ( például olajos magvak, cukornád, gyapot és juta). A zöldforradalom jelentősen hozzájárult a mezőgazdasági termelés növekedéséhez, melynek évi átlagos üteme 1966 és 1995 között 3%-ot ért el, szemben az össznépesség 2,1%-os gyarapodásával. A feldolgozóipari foglalkoztatottak arányát tekintve India 1965-ben az amerikai színvonal egytizenkettedét, a dél-koreai egynegyedét, 1995-ben viszont az előbbinek már egykilencedét, az utóbbinak azonban csak egytizenharmadát érte el. A feldolgozóipar részesedése a GDP-ből 1965-ben az

amerikai szintnek háromnegyede, a dél-koreai másfélszerese volt, 1995-ben viszont hétnyolcada (Egyesült Államok), illetve fele (DélKorea). A feldolgozóiparnak fontos szerepe volt India külkereskedelmében. 1970 és 1995 között az exportban való részesedése 60%-ról 72%-ra, ugyanakkor az Egyesült Államokban 83%-ról 92%-ra, míg Dél-Koreában 84%-ról 99%-ra emelkedett. A növekedési és termelékenységi ütemkülönbségek hatására India valamivel közelebb került az Egyesült Államok színvonalához, viszont nagymértékben távolodott Dél-Koreáétól. Az egy főre jutó GDP Indiában 1965-ben az amerikai szintnek mindössze 6,3%-át érte el, s az 1990-es évek közepére is csak 8%-át közelítette meg. A Dél-Koreáéhoz viszonyított jóval magasabb arány viszont rendkívül nagy mértékben: 70,7%-ról 16,8%-ra csökkent. Az egy foglalkoztatottra jutó GDP vonatkozásában India az Egyesült Államokhoz viszonyítva 6,4%-ról 9,2%-ra javított, míg

Dél-Koreához képest 58,7%-ról 18,6%-ra rontotta teljesítményét. Az indiai ipar versenyképességét növelte, hogy az 1990-es években a relatív bérszínvonala alacsonyabbá vált, mint a relatív termelékenység. Az indiai gazdaság külkereskedelmi nyitottsága 1960 és 1970 között fokozatosan csökkent, majd az 1970-es évek elejétől az 1990-es évek közepéig India egyre nyitottabbá vált. Hasonló folyamat ment végbe az export GDP-hez viszonyított arányát illetően is, de Dél-Koreától eltérően az exportorientáltság mindmáig nem vált az indiai gazdaság jellemző vonásává. A beruházási hányad egyre inkább emelkedett, megközelítve az Egyesült Államok szintjét. A termelés és a felhasználás közötti eltérések változó nagyságuk ellenére 1991 előtt a beruházásokban 5 százalék körül mozogtak, a GDP-n belül arányuk pedig az 1 százalékot sem érte el. India túlnyomórészt hosszú lejáratú amerikai, japán, német és

brit hitelekből és kölcsönökből álló külföldi adósságai 1980 és 1998 között 20,6 milliárdról 98,2 milliárd dollárra emelkedtek. A teljes körű adósságállomány a nemzeti össztermék (GNP) 11,9 százalékáról 23,0 százalékára, míg az áru- és szolgáltatásexporthoz viszonyítva 136,0 százalékáról 206,9 százalékra nőtt. A teljes adósságszolgálat 1998-ban az exportnak 21,1 százalékát tette ki, szemben az 1980-as 9,3 százalékkal. Mindennek ellenére az ázsiai válság az indiai gazdaságot nem érintette oly mértékben , mint Dél-Koreát vagy Thaiföldet. A GDP növekedési üteme 1996-ban 7,2%, 1997-ben 1,3%, 1998-ban 6,8% volt. Az ázsiai „tigrisek” tapasztalatai azt sugallják, hogy a szegénység további csökkentéséhez az indiai gazdaságnak tartósan magas ütemű, munkahelyteremtő és exportorientált növekedésre, a szociális szolgáltatások javítására van szüksége. Indiában tovább növekedtek az 1991-ben

megkezdett reformok sikere szempontjából is fontos külföldi tőkebefektetések.  A külföldi tőke fontossága Az ország vezetése tisztában van azzal, hogy mennyire fontos a beáramló külföldi tőke, ezért minden lehetőséget megragadnak annak érdekében, hogy a kedvező folyamatokat fenntartsák, erősítsék. Az indiai kormány külön programot dolgozott ki az állami vállalatok privatizálására, 35 ágazatban a külföldi működőtőke – befektetések felső határát a vállalati részvények 51 százalékában állapította meg, s a magánbefektetőket az infrastruktúra fejlesztésére ösztönözte. Az energetikai, az infrastrukturális és az exportorientált tervezetek, valamint a technológia módszerek átvétele esetén 100 százalékos külföldi beruházásokat is engedélyeztek, s a kiemelt ágazatokban ugyanezt lehetővé tették a külföldön élő indiaiak számára is. 1991 és 1995 között az engedélyezett külföldi beruházások

egyharmada az infrastruktúrába, 27 százaléka a feldolgozóiparba, 13 százaléka a bányászatba és a kohászatba került. A legnagyobb befektetők az Egyesült- Államok (30%), Nagy- Britannia (9,7%), és Japán (3,9%) voltak. Az indiai gazdaságban 1991-1995-ben összesen 4,5 milliárd, 1996-1998ban pedig további 8,8 milliárd dollár külföldi működőtőkét fektettek be Ez a hatalmas piac azért nem gyakorol nagyobb vonzerőt, mert az ország intézményrendszere még mindig meglehetősen gyenge és bürokratikus, infrastruktúrája meg nem elég fejlett. Az infrastruktúra fejlesztésére fordított beruházások aránya az 1991-es 5,4 százalékról 1997-ben a GDP 4,6 százalékra csökkent. A külföldi tőke számára kedvezőek a relatív magas kamatlábak 2000-re elérte a 10 milliárd dollárt. Nagyjából azóta is ennyi külföldi tőke jön be évente Ebből 4 milliárd dollárt tettek ki a külföldi közvetlen befektetések, de a portfolió beruházások

összege is 2 milliárd dollár volt. Érdekes tendencia figyelhető meg a két típus egymáshoz viszonyított arányának eltolódásában. Korábban a portfoliótőke mennyisége meghaladta a közvetlen befektetésekét az évtized elején gyakorlatilag még nem beszélhetünk működőtőkebeáramlásról (1991/1992-ben például mindössze 129 millió dollár érkezett Indiába), miközben a portfolió befektetések összege meghaladta a 4 milliárd dollárt. 2002-ben volt az első olyan év, mikor több működőtőke jött be, mint portfolió. Az Indiába beáramló külföldi tőke sem abszolút értékben, sem pedig az ország nagyságához mérve nem túl jelentős, a folyamat csak mintegy 10 éve indult meg, és azóta töretlenül javul a helyzet. Fontos ösztönzőt alkalmaznak azon a külföldi vállalatok esetén, amelyek új technológiát hoznak be az országba: lényegesen jobb jogdíjfeltételek vonatkoznak rájuk ezentúl. Ez persze csökkenti a bevételeket és

lassítja az évek óta felhalmozódó deficit lefaragását. A hiány ijesztő méreteket öltött: 2002/2003-ra elérte a GDP 10%-át, miközben a kamatterhek immár a kiadások negyedére rúgnak. 2001/2002-ben 23 év elteltével a folyó fizetési mérleg ismét többletet mutatott. A 2002-es gazdasági év végére a bevételek 1,4 milliárd dollárral meghaladták a kiadásokat. A folyó fizetés mérleg a külkereskedelmi mérleggel szemben pozitív szaldóval zárt, tehát a szolgáltatások és jövedelmek terén a szufficit több mint 13 milliárd dollár kellett, hogy legyen. Egy olyan országban, ahol a bruttó hazai termék kevesebb mint 500 milliárd dollár, ez az összeg igen jelentősnek mondható. Miből tevődött mindez össze? Több millió munkavállaló tartózkodik külföldön, ahonnan rendszeresen utalják haza fizetésüknek egy részét. E transzferek évről évre nőnek, 2001/2002-ben meghaladták a 12 milliárd dollárt A legfontosabb indiai exportcikkek

csoportját textil- és bőripari termékek alkotják. Ruhák, cipők, textilanyagok jelentik a legfőbb bevételi forrást, a 45 milliárd dolláros export 22,1%-át. Igen jelentős a drágakő és gyémántkivitele is. Az exporttal szemben az import jóval diverzifikáltabb, a legtöbbet energiahordozókra, főként olajra költenek. Az indiai gazdaság mivel erősen függ az olajtól, éppen ezért minden közel-keleti krízis veszélyeket rejt a külkereskedelem egyensúlya tekintetében. India legfontosabb partnerei az Egyesült- Államok, az Európai Unió és Japán. India exportteljesítménye ázsiai összehasonlításban azonban továbbra is szerénynek mondható. A növekedési lehetőségek azonban Indiában elég jók ebben a tekintetben is. Mind a külkereskedelem, mind a tőkebeáramlások stabilak maradnak az ezredfordulón, ami részben a még mindig meglehetősen nagyfokú zártságnak, részben pedig a külkereskedelem specifikus vonásainak köszönhető. 

India korporatív előnyei India komparatív előnyei olyan területeken mutatkoztak meg az elmúlt évtizedben, melyek általában nem megszokott egy fejlődő ország esetében. A kelet-ázsiai kis tigrisek esetében már tapasztalhattuk, hogy a legfejlettebb technológia előállítása kiváló kitörési pontot jelenthet olyan országok számára, melyek viszonylag jól képzettek, ugyanakkor alacsony költségű munkaerővel rendelkeznek, miközben az ország vezetése az ipar- és kereskedelempolitikát ennek megfelelően képes alakítani, ráadásul a vállalti szerkezet is megfelel a kitűzött céloknak. India esetében azonban az ipari fejlettség szintje nem igazát teszi lehetővé a fent említett stratégia követését, ami meg is mutatkozik a külkereskedelem szerkezetében. Azonban számos előnnyel találkozunk, amely más országban nem mutatható ki. Legfontosabb a kvalifikált, angolul kiválóan beszélő munkaerő, mely olcsónak számít, ehhez jön még a

műszaki és természettudományi oktatás magas színvonala.  A szoftver- és számítógépes szolgáltatások A globalizációdó világban a gyors és olcsó digitális adattovábbítás már nem okoz problémát. Ennek kihasználására fejlődött ki alig egy évtized alatt az indiai szoftver- és számítógépes szolgáltatások iparága, melynek exportbevételei 2002/2003-ban elérték a 10 milliárd dollárt. Az iparág egészében a növekedés évek óta 30% körül mozog, amivel ma már egyértelműen India legdinamikusabban bővülő gazdasági ágazatává vált. Az Egyesült Államokban a beruházások, ezek közül is az információs és kommunikációs eszközökre költött összegek, az elmúlt két évben jelentősen redukálódtak. A visszaesés nem csak az amerikai gazdaságot érintette, hanem mindazokat a fontos külföldi beszállítókat is, akik e beruházási javakat előállítják. Ezek a – legtöbbször távol-keleti illetőségű – gyártók

tehát szintén megsínylették a recessziót, ám úgy tűnik, India pozíciói a kedvezőtlen folyamatok ellenére nemhogy romlottak volna, hanem egyenesen javultak.  Minek volt ez köszönhető? A számítógépes szolgáltatások és szoftverek külföldiek részére történő eladásokból az indiai cégek 2002/2003 folyamán 10 milliárd dolláros bevételre tettek szert. A gyors növekedés legfőbb oka a világgazdaság lelassulása volt. Recesszió idején ugyanis a legtöbb vállalatnál a pótlólagos beruházások helyett inkább olyan kérdések merülnek föl, hogy hol lehet a költségeket a legkisebb veszteség árán lefaragni. A cost-cutting és az outsourcing az ilyenkor legtöbbet hangoztatott kifejezések közé tartozik. Olyan forrásokat és beszállítókat keresnek, akik – jelentős minőségromlás nélkül – még olcsóbban képesek együttműködni. A felhalmozódott hardver és az infrastruktúra működtetése, használata és karbantartása

nem könnyű és nem olcsó feladat. Olyanok számára próbálják kiadni ezeket a munkákat, akik gyorsan és olcsón dolgoznak. Az indiai cégek meg pontosan ilyenek Így válik érthetővé, hogy miért virágzik fel pont mostanában az indiai szoftveripar. Természetesen felmerülnek kérdések is: - Egyrészt, eddig miért nem nekik adták ki e feladatokat? - Másrészt, lehet, hogy visszaesés nélkül is, előbb-utóbb az indiaiak betörtek volna a piacra? Az első kérdésre a válasz az indiai reformok lassúságában, a változások új keletűségében és a bürokráciától való félelemben rejlik, míg a második kérdésre azt felelhetjük, hogy bár hosszú távon a világgazdasági eseményektől függetlenül is valószínűsíthető lett volna India felfutása, a történtek mindenképpen jelentős pótlólagos lökést adtak az üzlet terjeszkedésének. Az iparágban India súlya a világpiacon már közel 2%, ráadásul relatíve magas a hazai résztvevők

aránya. A szolgáltatások terén a külföldi transznacionális társaságok súlya 45%-ot, a szoftverpiacon viszont csak 22%-ot tesz ki. Mindez fontos lehet abból a szempontból, hogy a körülmények változása esetén is kevésbé problematikus a külföldi cégek esetleges kivonulása, ami egyes hardvervállalatoknál komoly belső feszültségek okozója lehet. Az indiai cégek külföldi partnereinek nagy része amerikai vállalat: a bevételek 63%-a származik tőlük, míg Európából 26%, Japánból pedig csupán 4%. A szoftver– és más információs technológiai szolgáltatások mellett az IT által lehetővé tett szolgáltatások területén is jól teljesít India. Olyan, úgy nevezett back-office tevékenységekből, mint vevőszolgálat, könyvelés, telemarketing, adatbázis-kezelés, adó- és személyzeti nyilvántartás a múlt évben 2,4 milliárd dolláros bevétel származott. A legnagyobb transznacionális társaságok fokozatosan bővítik indiai

leányvállalataikat. Meglehetősen lassan ugyan, de megindult a telekommunikációs szektor liberalizációja is: 6,7 milliárd dollárnyi befektetést eszközöltek ezen a területen, melyből a külföldi működőtőke közel 2 milliárd dollárt tett ki. Végül említsük meg a kockázati tőke egyre növekvő jelentőségét is. Olyan gyorsan fejlődő ágazatokban ugyanis, mint a szoftveripar, a folyamatos innovációk sok pénzbe kerülnek. Ennek finanszírozására pedig a kockázati tőke – megfelelő biztosítékával – jó lehetőségeket kínál. 2002/2003 folyamán az ilyen irányú elkötelezettségek összértéke meghaladta az 1,2 milliárd dollárt.  A növekedés tényezői A szakirodalomban számos munka foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a növekedési tényezők milyen szerepet játszottak India gazdaságfejlődésében. Így Hulten és Srinivasan 1999-ben a tényezők együttes hatékonyságának növekedési ütemét az indiai

feldolgozóiparban az 1973-1992-es időszakra vonatkozólag becsülték, és megállapításaikat Youngnak a kelet-ázsiai „kistigrisekre” kapott eredményeivel hasonlították össze. Eszerint az ázsiai „csoda” nem tartható fenn hosszú távon, mivel azt csökkenő határhozadékú felhalmozás táplálta. Mitra, Varoudakis és Véganzonés 1998-ban az 1976-1992-es időszakot vizsgálva termelési függvények segítségével becsülték a tényezők együttes hatékonyságát az indiai feldolgozóiparban 15 szövetségi állam és 17 ágazat szintjén. Feltételezték, hogy azonos termelői ráfordítások esetén az ágazatok kibocsátása földrajzi elhelyezkedésüktől függően különbözik egymástól. Így mindegyik ágazatban meghatározható az a szövetségi állam, amelyben az adott ráfordítások maximális kibocsátást eredményeznek, míg más tagállamok e technikai szint alatt termelnek. Az indiai államok közötti termelékenységbeli különbségeket a

szerzők a technikai hatékonysági szint különbségeivel magyarázzák. Vizsgálatukban a tényezők együttes hatékonyságát és a technikai hatékonyságot az infrastruktúrával hozták összefüggésbe. Megállapították, hogy az indiai feldolgozóiparban a tényezők együttes hatékonysága és a technikai hatékonyság tekintetében a szövetségi államok közötti növekvő különbségek jelentős mértékben az infrastrukturális ráfordítások közötti különbségekkel magyarázhatók. Az indiai feldolgozóiparban azt az általános következtetést vonták le, hogy a megfelelő infrastruktúra hiánya fékezheti a fejlődő gazdaságok növekedését. Timmer 1999ben India és más ázsiai országok (Kína, Indonézia, Dél-Korea és Tajvan) 1963 és 1993 közötti feldolgozóipari termelékenységének szintjét az Egyesült Államokéval hasonlította össze. Megállapította, hogy Dél-Korea és Tajvan munkatermelékenysége lassú ütemben közeledett az

Egyesült Államok szintjéhez, míg Indiát és Indonéziát a relatív stagnálás hosszú időszakai jellemezték.  A termelékenységet és a technikai haladást meghatározó tényezők A termelékenységet és a technikai haladást három alapvető tényező határozza meg: A tőkefelszereltség (az egy foglalkoztatottra jutó állótőke bruttó értéke), a képzettség (a képzési évek száma) és a kutatásfelszereltség, nevezetesen a kutató-fejlesztő tudósoknak és mérnököknek az összes foglalkoztatotthoz viszonyított aránya. A termelékenységet a munkaidő hossza is befolyásolja. Az 1965-1995-ös időszakban a tőkefelszereltség az indiai gazdaságban évi 3,1 százalékkal növekedett. A feldolgozóiparban ennél gyorsabb ütemű, 9,4 százalékos növekedés ment végbe. Az egy foglalkoztatottra jutó GDP növekedési ütemével megállapítható, hogy a tőkefelszereltség növekedési üteme nemzetgazdasági szinten 1,2 szerese, a

feldolgozóiparban pedig 1,3 szerese volt a termelékenység növekedésének. Nemzetgazdasági szinten a tőkefelszereltség Indiában rendkívül alacsony volt, különösen az Egyesült Államokéhoz viszonyítva. Megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Államokhoz viszonyítva Indiában a relatív termelékenység magasabb volt, mint a relatív tőkefelszereltség. Ez azt jelentette, hogy India kevesebb fizikai tőkét használt fel egységnyi termeléshez, mint az Egyesült Államok, viszont a feldolgozóiparban India relatív tőkefelszereltsége magasabb volt.  A kutatás-fejlesztés A kutatás-fejlesztés Indiában 1966 és1995 között nemzetgazdasági szinten csupán évi 3,5 százalék, míg a feldolgozóiparban ennél gyorsabb, 5,3 százalékos ütemben nőtt. A fejlődő országokra jellemző „agyelszívás” és más negatív jelenségek miatt India a kutató-fejlesztő tevékenység tekintetében nem tudott olyan jó eredményeket elérni, mint a képzettség

területén, a kutató-fejlesztő tevékenység nemzetgazdasági szinten a kormány erőfeszítései ellenére végig nagyon csekély maradt, a feldolgozóiparban viszont jelentős és viszonylag gyorsan növekvő súlyú volt. India kutatásfelszereltsége az Egyesült Államokéhoz képest, nevezetesen a kutató-fejlesztő munkát végzők aránya a nemzetgazdaság és a feldolgozóipar szintjén egyaránt több mint kétszeresére emelkedett, Dél-Koreához viszonyítva viszont rendkívül nagy mértékben visszaesett mind a gazdaság egészét, mind pedig a feldolgozóipart tekintve.  Összegzés Összevetve megállapíthatjuk, hogy: - az ipar részesedése India gazdaságában Dél-Koreával ellentétben nagyon alacsony maradt, mivel a gyorsabb fejlődéshez hiányzott a megfelelő piac és felhalmozási eszközök, valamint az infrastruktúra, - a belső piacot hiába védték rendkívül magas vámokkal és más intézkedésekkel, a feudális maradványok és a

rendkívül alacsony életszínvonal nem biztosított kellő teret a gyorsabb ipari fejlődéshez, - a külső piac bővítéséhez hiányzott az exportorientált gazdaságpolitika, továbbá India méreteit tekintve nehéz lett volna oly mértékben növelni az export súlyát, mint az Dél-Korea és más „kistigrisek” esetében történt, - a viszonylagos szűkös belső felhalmozási források természetes következménye volt a feudális maradványok továbbélésének és az alacsony életszínvonalnak - a külső források nagyobb mérvű igénybevételét sokáig gátolta India politikai orientációja és gazdaságpolitikája, továbbá súlyuk az ország méretei miatt sem lehetett olyan meghatározó, mint Dél-Koreában, így hiányzott többek között az a kezdeti lökés, amely a rendkívüli gyors fejlődést Dél-Koreában az indiainál nem sokkal magasabb szintről megindította, - az infrastrukturális feltételek, különösen a lakosság

képzettségi szintje sokkal kedvezőtlenebb volt Indiában, mint Dél-Koreában, és e tekintetben csak lassú volt a változás, - kezdetben sem Indiának, sem Dél-Koreának nem volt saját kutatófejlesztő bázisa, ami a fejlett gazdaság működésének egyik alapvető feltétele, de Dél-Koreában ezt a bázist az 1990-es évek közepéig sikerült létrehozni, Indiában viszont nemzetgazdasági méretben nem, a feldolgozóiparban pedig csak részben teremtődött meg. Egyoldalú lenne azonban a kép, ha csak a hiányosságokat hangsúlyoznánk. (Megítélésünk szerint Indiára is érvényes az a mondás: ami késik, nem múlik.) Ha viszonylag lassan, hosszú idő alatt, de napjainkra India megközelítette azt a szintet, amelyről a „gazdasági csoda” megindulhat. India elmúlt évekbeli teljesítménye a fentiek tükrében már önmagában is figyelemre méltó, míg inkább az azonban a kedvezőtlen világgazdasági környezet figyelembe vételével. A recesszió

ellenére mind a belső, mind a külső folyamatok megnyugtató képet mutatnak: gyors növekedés, relatíve alacsony infláció, pozitív folyó fizetési mérleg, növekvő mennyiségű tőkebeáramlás, bőséges valutatartalékok és erős rúpia. A recesszió által kiváltott költségcsökkenés miatt egyre több vállalat „fedezi fel” Indiát. A hardvereszközökbe történő beruházások visszaesését nem követte a szoftverek és az IT- szolgáltatások igénybevételének hasonló csökkenése, ami jó kilátásokkal kecsegtet India számára. Ennek ellenére India világviszonylatban még mindig igen szegény országnak számít. Sok helyütt okoz gondot az alapvető létszükségleti cikkek beszerzése, a higiénia teljes hiánya és a túlnépesedés. A túlbürokratizált és kevésbé hatékony kormányzati működés sem ad okot túlzott optimizmusra. A fentieket is mérlegelve, a szoftveriparnak a szakemberek által jósolt további gyors növekedése hatalmas

előrelépést jelentene ugyan, ám nem valószínű, hogy valódi kitörési pont lehetne a gazdaság egésze szempontjából. Táblázatok • India helye a világvezető teatermelő és –exportőr országai között • India hol helyezkedik el a gátépítő országok között • A filmgyártásban milyen helyen áll India • A külkereskedelmi termékforgalom áruszerkezete • A forgalom szerkezeti megoszlása és az egyenleg alakulása A világ legnagyobb teatermelő és –exportőr országai Ország India Kína Srí Lanka Kenya Indonézia Ország Srí Lanka Kína Kenya India Indonézia Termelés (ezer tonna) 826 721 310 287 154 Export (ezer tonna) 295 253 251 180 100 A legtöbb gátat építő országok Ország India Kína Törökország Észak-Korea Japán Irán Épülőben lévő gátak 695 280 209 132 90 48 2000-ben a legtöbb játékfilmet gyártott országok Ország India Egyesült Állam Japán Hongkong Franciaország Fülöp-szigetek

Olaszország Banglades Spanyolország Nagy-Britannia Gyártott filmek száma 855 762 282 185 171 103 103 100 98 90 A külkereskedelmi termékforgalom áruszerkezete Összesen: Élelmiszerek, ital, dohány Nyersanyagok Energiahordozók Feldolgozott termékek Gépek, gépi berendezések Kivitel 1999 2000 M USD 17,1 18,7 0,0 0,0 0,9 0,8 0,1 0,1 9,8 9,8 6,3 8,0 Index % 109,5 25,4 88,3 93,0 100,3 127,3 Behozatal 1999 2000 M USD 60,6 66,0 7,3 8,9 2,0 2,0 0,0 44,2 48,6 7,0 6,5 Index % 109,0 121,0 102,3 109,9 92,2 A forgalom szerkezeti megoszlása és az egyenleg alakulása Kivitel 1999 2000 Összesen: Élelmiszerek, ital, dohány Nyersanyagok Energiahordozók Feldolgozott termékek Gépek, gépi berendezések 100,0 0,1 5,3 0,6 57,2 36,9 100,0 0,0 4,2 0,5 52,4 42,9 Behozatal 1999 2000 % 100,0 12,1 3,3 73,0 11,6 100,0 13,5 3,1 0,0 73,7 9,8 Egyenleg 1999 2000 M USD -43,5 -47,3 -7,3 -8,9 -1,1 -1,2 0,1 0,1 -34,5 -38,8 -0,7 1,6 Irodalomjegyzék  Simon György: Egy potenciális

„elefánt”: India Statisztikai szemle 2001 év 2 szám  Gáthy Vera: Társadalomkutatás Indiáról: 1997 év 3-4 szám  Székely – Doby - András Széllel szemben: India az ezredfordulón  Világgazdaság: Mező Ferenc: India és a hindu nacionalizmus a XXI. század elején  Heti Világgazdaság: Archívum (Internet: cikkek, táblázatok készítésében)  Népszabadság internetes oldala (cikkek, táblázatok készítésében) Tartalomjegyzék Oldal  India gazdasági fejlődése.1  Bevezetés.1  Az állam szerepe.1  Az indiai bankok helyzetének elemzése.1  Háziipar és a mezőgazdaság fontossága Indiában.2  Élelmiszer-ellátás: hogyan lett India a világ legnagyobb búzatermesztője2.  Stratégiailag fontos iparágak3.  Fellendülés a bőriparban.3 o Fellendülés jelei az Indiai Nemzetközi Bőrhéten (cikk)  Autógyártás. 4  India vasúthálózata.4  Információ-technológia5.  Agyelszívás: indiai a

Szilíciumvölgyben (cikk).5  India hadserege6.  Strukturális változások.7  reformok mire terjednek ki  A nemzetközi világpiac elvárása Indiával szemben8.  India összehasonlítva két gazdasági nagyhatalommal.10  Külföldi tőke fontossága12.  India komparatív előnyei.14  A szoftver- és számítógépes szolgáltatások.15  Növekedés tényezői.16  A termelékenység és a technikai haladást meghatározó tényezők.16  Kutatás- fejlesztés Indiában.17  Összegzés.17  Táblázatok.20  Irodalomjegyzék.22