Történelem | Felsőoktatás » Az Egyesült Államok a XX. században

Az Egyesült Államok a 20. században (jegyzet) Amerikában sohasem volt feudalizmus. A Mayfloweren érkező puritánok még a hajó fedélzetén egyezséget kötöttek (Mayflower-egyezmény), mely többek között a következőket is kimondta: minden ember szabadnak és egyenlőnek született; minden ember természetes joga a szabadság, tulajdon, biztonság és az elnyomással szembeni ellenállás; általános választójog igénye; kétkamarás parlament működésének igénye. A király felségjogát nem vitatták, de a saját törvényeik szerint akartak élni. A keleti parton már a 17. században államok jönnek létre, majd fokozatosan terjeszkednek nyugat felé. A déli államokat a korona alapította nagybirtokok adományozásával (Pennsylvania, Delaware, Maryland), vagy ültetvényes gyarmatok létrehozásával (gyapot, dohány). Az ültetvényekre a kormány szállított rabszolgákat, később 13 rabszolgatartó állam jött létre. Farmergazdaságok (Bread Colonies)

jönnek létre. Egy farmhoz alacsony összegű illeték ellenében lehetett jutni, mely teljes egészében magántulajdon volt, 90-160 acre föld (60-90 kat. hold) A mezőgazdaság üzleti vállalkozásként működik, később specializált termelés alakul ki, nagy termelési övezetekben (gabona-öv; kukorica-öv stb.) Az Egyesült Államokban négy ipari forradalom zajlott le és az zajlik napjainkban is. 1. 1812-1861; létrejönnek a regionális vezető szektorok: Új-Anglia – vasútépítések, gépgyártás, textilipar; Appalache-hegység – nehézipari övezet (Pittsburgh); Nagytavak vidéke – élelmiszeripar, malomipar (Chicago, Cleveland stb.) 2. 1865-1918; rohamosan fejlődik a gépipar és a vegyipar (acél tömeggyártása, elektronikai ipar, olajvegyészet) és kialakulnak a nemzeti szintű szektorok. Ebben az időszakban válik az USA elsővé a gazdasági versenyben (1894). 3. 1918-1945; fogyasztási cikkek tömegtermelése (autók, háztartási eszközök,

rádiók), repülőgépgyártás, utasszállítás, alumíniumipar és műanyagok. 4. 1945-től napjainkig; I. szakasz: 1945-1973 Nukleáris korszak II. szakasz: 1973-tól máig az informatika forradalma Jegyzet a könyvből: A 19. század végén az USA aktív külpolitikába kezd 1898-ban kitör a spanyol-amerikai háború: jelszava volt, hogy a spanyolok fejezzék be Kuba elnyomását, februárban Havannában felrobban a Maine hadihajó, McKinley elnök (18971901) pedig áprilisban hadat üzen. A háború befejeztével (augusztus) az USA 20 millió dollárért megkapja a Fülöp-szigeteket. Ezen kívül annektálják a Hawaii-szigeteket, Guamot és Puerto Ricót. 1899-ben felosztják a Szamoa-szigeteket a németekkel. 1902-1930-ig Kuba az USA protektorátusa alá kerül. Mindezen események okán megerősödik az USA karib-tengeri hegemóniája, amit NagyBritannia is elismer. John Hay: „nyitott ajtók elve”: e szerint a gyarmatosítók érdekszféráikon belül biztosítanák az

egyenlő és pártatlan kereskedelem elvét minden nemzet számára. Theodore Roosevelt (1901-1909): a terjeszkedés híve, trösztellenes, republikánus. 1905. amerikai-japán egyezmény, melyben Japán elismeri az USA fülöp-szigeteki jelenlétét, míg az USA Japán koreai jelenlétét. Tovább növekszik az USA karibi és közép-amerikai hegemóniája, 1900-1920 között az USA 6 közép-amerikai ország ügyeibe avatkozik bele. 1913-1917 között Wilson folyamatosan beavatkozik a mexikói folyamatokba, Carranza, majd Francisco „Pancho” Villa támogatásával. 1901-1917 Progresszív-korszak: nincsenek hosszú válságok, folytatódik a termelékenység növekedése. Nő a bankárok befolyása, miközben hadat üzennek a korrupciónak és a monopóliumoknak. Csatornázások és tömegközlekedés, 1920-ra női választójog 1909-ben megjelenik Henry Ford T-modellje. Woodrow Wilson (1913-1921) demokrata párti elnöksége. Fel akarja számolni a monopóliumokat,

decentralizált, versengésen alapuló gazdaságban gondolkodik. Leszállítják a magas vámtarifákat, mérsékelt jövedelemadót vezetnek be, szövetségi tartalékbankokat hoznak létre, trösztellenes intézkedéseket foganatosítanak. Az I. Világháború kitörésekor semlegességet javasol, az ország nem is egyértelműen áll az ANTANT oldalán, azonban a gazdasági vonatkozások egyre inkább oda sorolják. Wilson 1916-ig megpróbál közvetíteni a felek között, de ez sikertelen. 1917 április 6-án az USA belép a háborúba az ANTANT oldalán. Eközben Nagy-Britannia és Franciaország eladósodnak az USA felé. Az 1918 január 8-án a békével kapcsolatban meghirdetett 14 wilsoni pont kudarcot vall a párizsi békekonferencián. Az USA kivonul az európai politikából, azonban növeli gazdasági jelenlétét a kontinensen. Az 1920-as évek a prosperitás és a társadalmi változások korszaka. Elsősorban Calvin Coolidge (1923-1929) elnöksége jellemzi. 1919-től

szesztilalom. A háború után gazdasági fellendülés veszi kezdetét, kiéleződnek a faji problémák. A háború alatt kivívott előnyök megtartását féltő munkások sorozatos sztrájkokat tartanak, a kormányzatok azonban a munkaadókat támogatták. Az USA exportja a kétszeresére nő. Bevándorlási kvótákat vezetnek be Beindul a tömegtermelés, és a technológiai fejlődés. Autógyártás, légi forgalom beindulása Vegyipari fejlődés Fogyasztási cikkek jelennek meg (hűtő-, mosógép, porszívó stb.) Jóléti szolgáltatások kerülnek bevezetésre (pl. nyugdíj) a cégek szintjén (nem kormányzatilag), a bérek magasak Azonban rengeteg ember él továbbra is nyomorban. 1921. washingtoni konferencia a Távol-Kelet ügyeinek rendezésére, elsősorban a japán terjeszkedés megállítására. Mivel Európa eladósodott az USA felé, amit az ANTANT országok a vesztesek jóvátételeiből kívántak törleszteni létrejött 1923-ban a Dawes-terv, majd 1929-ben

a Young-terv. 1929. október 24-én összeomlik a New York-i tőzsde Herbert Hoover (1929-1933) igyekszik úrrá lenni a válságon, de sikertelenül. Megszűnik a kormányzat iránti közbizalom, csökken a gyárak termelése, leállnak az építkezések, rengeteg bank és cég megy csődbe, a farmok eleve rossz helyzetből katasztrofálisba kerülnek és hatalmasra duzzad a munkanélküliség. 1931-ben Hoover-moratórium a jóvátételi és kölcsön-visszafizetésekre 1 évig, de tulajdonképpen mindörökre. Franklin Delano Roosevelt (1933-1945) a válság megoldására meghirdeti a New Dealt, bevezeti a munkanélküli segélyt, ami főleg közmunka-foglalkoztatásból tevődik össze. I. New Deal (1933-34): csökkentik a termelést, kormányzatilag ellenőrzik a versenyt, emelik az árakat, a dollárt pedig inflációba viszik. Támogatják azokat a farmereket, akik csökkentik a termelésüket. Az eredményeivel senki sem elégedett. II. New Deal (1934-36): célja a gazdasági

élet beindítása és az igazságtalanságok kiigazítása Közmunkák és állások biztosítása, a tanulás segítése, társadalombiztosítás és szakszervezetek támogatása. III. New Deal (1937-38): trösztellenes intézkedések, farmok jövedelmének növelési kísérlete, minimálbér és munkaidő meghatározása, gyermekmunka megszűnése. A válságból azonban igazán csak a II. Világháborús hadigazdaság rántja ki az USA-t A japánok ázsiai előretörését tartózkodnak fegyverrel megállítani, így csak erkölcsi tiltakozásra kerül sor (pl. nem ismerik el a japán bábállamot, Mandzsukuót) Az amerikaiak többsége ilyen-olyan okokból továbbra is az elszigetelődés híve (izolacionizmus). Roosevelt támogatja a mérsékelt flottafejlesztést és a latin-amerikai országokkal való kapcsolat javítását (benemavatkozási politika). Az USA mindent megtesz, hogy kimaradhasson a háborúkból, de semmit sem tesz azok megakadályozására (semlegességi

törvények). 1937-től a kínai események kapcsán az USA viszonya fokozatosan romlik a japánokkal. 1940-től megnövelik a hadikiadásokat, segítségnyújtást ígérnek az „erőszak ellenfeleinek”, elfogadják a sorozási-törvényt. Japánt 1940-től embargóval sújtják 1941 nyarától hadüzenet nélküli tengeri háborút viselnek Németországgal, miközben folyamatosan tárgyalnak a japánokkal, azonban nem jutnak közös nevezőre. 1941. december 7 japán támadás Pearl Harbor ellen Az USA hadiállapotba kerül, majd Németországnak is hadat üzen. 1942 májusában a Korall-tengeri csatában megállítják a japán előrenyomulást, majd júniusban Midway-nél csapást mérnek rájuk. 1943-ban partra szállnak Észak-Afrikában, majd nyáron Szicíliában és Dél-Itáliában is. 1944. június 6-án megnyílik a második front Normandiában 1941-1943 között kiépül az az ipari komplexum, ami kiszolgálta a háború igényeit (2x akkora, mint a tengelyhatalmaké),

miközben nincsenek szélsőséges kényszerítőeszközök (termelési központ vagy munkakötelezettség). Teljessé válik a foglalkoztatottság Az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió szövetsége csak a háború alatt volt életképes. A befolyási övezetek kialakulása sok érdekkülönbséget hoz felszínre, elsősorban Churchill és Sztálin között. Roosevelt a világbéke érdekében inkább enged Sztálinnak 1945 februárjában, Jaltában Németországot 4 megszállási övezetre osztják, ahogy Berlint is. Döntenek Lengyelország határairól, lefektetik az ENSZ alapelveit (közgyűlés és BT), a Szovjetunió lengyel és kelet-ázsiai területeket is kap. Harry S. Truman (1945-1953) 1945. augusztus 6 Hirosima, augusztus 8 Nagaszaki Szeptember 2-án Japán leteszi a fegyvert. Az atombomba léte nagy jelentőséggel bíró és kiszámíthatatlanul ijesztő ténnyé válik. Az USA végleg feladja az izoláció politikáját és világszintű elkötelezettséget vállal.

A II. Világháború végével a szovjet-amerikai viszony ellentétei kiéleződnek, megkezdődik a hidegháború, a fegyverkezési verseny és az ideológiák konfliktusa. A Szovjetunió 1948-ra kialakítja ütközőállam-zónáját Kelet- és Közép-Európában a saját védelme érdekében. Európa 1989-ig két részre szakad Az USA válaszul a „feltartóztatás politikájába” kezd, hosszú, türelmes, de határozott módon. Truman-elv: pénzügyi és katonai segítség az antikommunista rezsimeknek és kormányoknak. 1947-1952 beindul a Marshall-segély az európai újjáépítésre. A Szovjetunió a saját érdekszférájában megakadályozza a felhasználását. 1948-49 a szovjetek blokád alá veszik Berlint, az USA légihídon keresztül látja el a város nyugati felét. Kikiáltják az NSZK megalakulását, majd néhány hónap múlva az NDK-ét is 1949. áprilisában megalakul a NATO, melynek az USA is tagja lesz Augusztusban a szovjetek sikeres atomrobbantást

hajtanak végre. Megkezdődik a nukleáris fegyverkezési verseny. 1950. június 25-én kezdetét veszi a koreai háború, ami 1953-ig tart (Dél- és Észak-Korea létrejötte). 1953. az USA és a Szovjetunió is sikeres hidrogénbomba kísérleteket hajt végre 1954. Vietnamot kettéosztják, a déli rész az USA védelme alá kerül Az ’50-es évek végére a hidegháború enyhülni kezd. Hruscsov engedékenyebb politikát folytat, kialakul a nukleáris egyensúly. A háború utáni fellendülés sem torpan meg egészen a ’70-es évek elejéig, hiszen a fogyasztói társadalom lép előtérbe (autók, repülők, rádiók, lemezjátszók, magnetofonok, televíziók stb.), zajlik a fegyverkezési verseny (interkontinentális rakéták megjelenése) és demográfiai robbanás zajlik (babyboom), kialakulnak az elővárosok. John F. Kennedy (1961-1963) 1959-től az USA kapcsolata megromlik Kubával (Fidel Castro). 1961 áprilisában sikertelen kísérlet történik a

megbuktatására (Disznó-öböl). 1962 augusztusában kiderül, hogy az oroszok rövidtávú rakétákat telepítenek Kubába, a válság néhány feszült nap után kompromisszummal zárul. 1963-tól az USA beavatkozik a Vietnam déli felén zajló polgárháborúba és 1975-ig háborút visel ott, mely egyre nagyobb anyagi- és emberveszteséggel jár a számára. 1963 november 22-én meggyilkolják Kennedyt. 1968-ban aláírják az Atomsorompó-egyezményt, mely a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozását szolgálja. Richard M. Nixon (1969-1974) 1970-ben Kambodzsába, majd 1971-ben Laosz megszállása. Megszünteti a sorozást, a hadsereg önkéntessé válik. Igyekszik közeledni Kínához és a Szovjetunióhoz SALTegyezmény: fegyverkezési plafont állapítanak meg A ’60-70-es években az amerikai társadalom mélyen megosztott faji, nemi és politikai téren. 1972-ben kirobban a Watergate-botrány (a kormányzat emberei lehallgatták a demokrata párt egyik

bizottságának washingtoni főhadiszállását. Majd botrányok sorozatára derül fény (1973). 1974 augusztus 9-én Nixon lemond Jimmi Carter (1977-1981) Nem sikerül úrrá lennie a gazdasági problémákon, külpolitikájában a hangsúly az emberi jogokra tevődik át. Normalizálja az USA viszonyát Kínával, igyekszik közvetíteni az arabok és Izrael között. A SALT 2 egyezmény meghiúsul 1979-ben zajlik a teheráni konfliktus (a nagykövetség dolgozóit túszul ejtik a fundamentalisták, Komeini és csapata). Ronald Reagan (1981-1989) republikánus, terrorizmus- és kommunistaellenes, elnöksége idején nagy népszerűségnek örvend. Miközben új fegyverkezési versenyt indít be, addig őszinte és nyílt kapcsolatba kerül Mihail Gorbacsovval. A Szovjetunióról kijelenti9, hogy az a gonosz birodalma, nem hisz a SALT-egyezményben sem. Csillagháborús terveket finanszíroz, mely nukleáris védőpajzs űrbéli létrehozására irányul, a rakéták lézersugárral

való megsemmisítésének tervére alapozva. 1982-ben Genfben zajlanak a START tárgyalások a fegyverzetkorlátozásról, de ezek eredménytelenek. Reagan-elv: vissza kell szorítani a kommunista befolyást a fejlődő országokban (pl. 1983 Grenada) 1985 Genf, 1986 Izland, 1987 Washington, 1988 Moszkva – Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozók. 1988-ban fegyverzetkorlátozási egyezményt írnak alá (INF) az európai középhatótávolságú rakétákról. Gorbacsov már korábban is kész volt egyoldalúan lépni a jó viszony kialakulásáért (kivonja a csapatokat Afganisztánból, leállítja az atomkísérleteket). George Bush (1989-1993) 1989-ben leomlik a vasfüggöny, összeomlik a Varsói Szerződés, Kelet- és Közép-Európa kommunista rendszerei becsődölnek. Az USA megszállja Panamát, hogy eltávolítsa Noriega tábornokot. 1990. augusztus 2-án Szaddam Husszein megszállja Kuvaitot, 1991 január 16-án megindul a Sivatagi Vihar hadművelet és gyors katonai sikert

hoz (100 nap)