Történelem | Tanulmányok, esszék » Káldy-Nagy Gyula - Harács szedők és ráják (Török világ a XVI. századi Magyarországon)

Káldy-Nagy Gyula: Harács szedők és ráják (Török világ a XVI. századi Magyarországon) Fontos fogalmak: akcse: török pénz, 50akcse= 1Forint harács-adó: /állami adó, azaz a török kincstáré/, a 300 akcse értékű ingósággal rendelkezőknek, később minden családfőnek fizetnie kellett ezt az adófajtát, ami 50 akcse volt rája: adófizető, a szultán alattvalója szandzsák: közigazgatás kerület, olyan mint a megye szandzsákbég: a szandzsák vezetője vilajet= elajet= beglerbégség: több szandzsákból álló közigazgatási terület, a XVI.században két ilyen volt, a budai, majd később a temesvári defter: jegyzék, amiben a lakosság létszámát, vagyonát és a kivetett adót tüntették fel A meghódított területeken a szandzsákok kialakítása, a defter-ek elkészítése 1545-ben kezdődött. A meghódított ország átszervezése érdekében Szulejmán többéves békét kötött Ferdinánddal. A budai pasa alá / ez a budai beglerbégség/

több mint 20 szandzsák tartozott A szultán az uralma alá került területeket szolgálati birtokként átengedte különböző beosztású hivatalnokainak, katonáinak. A defter elkészítése azért volt fontos, hogy ezáltal egy-egy hivatalnok a neki járó fizetéssel azonos jövedelmezőségű szolgálati birtokot kapjon. Birtoktípusok: hász-birtok: a szultán birtokát és az évente 100.000 akcsénál nagyobb jövedelmezőségű birtokokat nevezték így, amiket vezérek, beglerbégek tehát a birodalom felsővezetői kaphattak szolgálati birtokként ziámet-birtok: az évente 20.000-100000 akcsét jövedelmező birtok neve, ilyen birtokokat a középvezetők kaptak tímár-birtok: az évente 20.000 akcsénál kevesebbet jövedelmező birtok neve, elsősorban a lovaskatonák, a szpáhik voltak tímár birtokosok Adórendszer: A meghódított területen az adórendszert a meglévőhöz sok szempontból hasonlóan alakították ki. Példa: a harács-adó nagysága 50 akcse,

ami éppen 1 Forintnak felelt meg, ez pedig a korabeli magyarországi hadiadó nagyságával egyezett meg. A harács-adó begyűjtésére minden szandzsákba egy harács-szedőt és egy írnokot küldtek ki. A ráják rengeteg egyéb adóval, szolgáltatással, bírsággal is tartoztak a terület földesurának: kapuadó 25 akcse, tized, vagy tized helyett bizonyos akcséban meghatározott összeget: pl.: borkimérés esetén15akcse/hordó, marhánként egy akcse, juhonként fél akcse legelőadó, malmonként 50 akcse, templomonként 50akcse stb. rengeteg egyéb adótípust sorol fel a könyv bírságok: ez is jelentős, előre tervezett bevétele a török földesúrnak Sok esetben a törökök saját törvényeiket is életbe léptették, nem alkalmazkodtak mindenben a meghódított terület jogrendszeréhez. Pl: egy Szabó Benedek nevű embert 1549-ben 77 akcséra megbírságoltak, mert egy idegen asszonnyal borozgatott. Fontos kiemelni, hogy ugyanazon vétségért különböző

mértékű bírságot kellett fizetnie a vétkesnek vagyoni helyzete függvényében, ha gazdagabb volt, akkor többet. Egy-egy település az adót egy összegben kellett befizesse, a korábban kiróttak szerint, akkor is, ha időközben a lakosok egy része elköltözött. A török közigazgatási rendszer problémája: I. lassú és körülményes, mert mindent jelenteni kellett a szultánnak és majdnem mindent Isztambulból szabályoztak. II. az egész adózási rendszer a kiküldött hivatalnokok munkáján /létszám- és vagyonösszeírás, adóbehajtás stb./ alapul, ők viszont megvesztegethetők voltak A városok és a kereskedelem a meghódított területeken: Külföldi utazók egyöntetűen a városok pusztulásáról, elnéptelenedéséről írnak. pl.: Buda lakossága 1495-ben kb 8000, 1546-ban kb 2000fő Bár ez egy kiugróan negatív példa, de az tény, hogy a városok lélekszáma átmenetileg csak akkor emelkedett, ha környező falvak elpusztulása miatt ide

költözött a lakosság. Az üres, pusztuló házakba a török katonaság költözött be, akiknek jelentős része, Budán 75%-a, mohamedán vallásra áttért szláv nemzetiségű ember volt /szerb, bosnyák, horvát/. Egyébként, a török hatóságok nem várták el a szolgálatukban állóktól, hogy mohamedán hitre térjenek, kivéve a janicsárokat, akik számára ez kötelező volt. A városokat elfoglaló és várakba húzódó törökök alig tettek valamit a városok fejlődéséért, építkezéseik elsősorban a hódítók céljait szolgálták. Ilyen épületek voltak: vallás: dzsámi, mecset, minaret, oktatás: medresze /iskola/ utazók pihenése: karavánszeráj valamint a híres török fürdők és a mohamedán kereskedők apró boltjai. A ritka fejlesztések egyike a Dunán Pest és Buda között létesített hajóhíd, amit külföldi utazók is megbámultak. A török katonák, hivatalnokok egy része tartósan letelepedett, a kincstártól házat vásárolt a

városokban. A magyar lakosság megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosította. A szőlőművelés, gabonaterjesztés, állattenyésztés még ebben az időszakban is komoly árutermelésre volt képes, amit a kereskedelmi tételeknél fogunk majd látni. Ennek ellenére a meghódított területeken folyamatos pusztulásnak, pusztásodásnak lehetünk tanúi. Ennek okozója elsősorban az volt, hogy a török és magyar katonák rendszeresen késve, vagy nem kapták meg zsoldjukat, és igyekeztek a másik fél területéről, falvaiból élelmiszert, állatokat rabolni. Sajnálatos azonban, hogy ez mindenképpen a magyar falusi lakosságot sújtotta. Kereskedelem: Buda és Pest kereskedelmi szerepe mellet különösen jelentőssé vált Vác, itt volt a legnagyobb jövedelmű vámállomás. A kereskedelemben elsősorban magyar, mohamedán és zsidó kereskedők vettek részt. Számban a mohamedánok voltak a többen, de ők nem rendelkeztek elegendő tőkével, ezért az

érték szempontjából a magyarok és zsidók a fontosabbak. A háborús feszültségek ellenére a nyugat-kelet közötti kereskedelem fennmaradt. A források tanúsága szerint az 1560-as években csupán Vácon keresztül évi átlagban 60.000 marhát, 1500 lovat és 25.000 birkát vittek Bécs irányába eladni Marhakereskedéssel kizárólag magyar tőzsérek foglalkoztak. Ezek az adatok világossá teszik, hogy milyen nagymértékű volt az Alföldön a pásztorkodás. Az 1571-ben, Ausztriában beállt kenyérhiány miatt 10400 tonna búzát vámoltak el Budán és vittek Bécs felé. Az élelmiszereken kívüli magyar exportcikk a marhabőr volt. A behozatal elsősorban fémárukból, szövetekből állt pl: 1571-ben több mint 436.000 db kést, 119000 db süveget, temérdek szövetet hoztak be az országba Budán keresztül. A mohamedán kereskedők elsősorban gyümölcsöket, fűszereket hoztak be dél felől: olajbogyó, füge, kávé, szegfűszeg stb. Lakosságának

létszáma, mezőgazdasági termelése és kereskedelmi forgalma miatt jelentős városok voltak: Debrecen, Szeged, Cegléd, Kecskemét. A török birodalom az évek múlásával, a pénzhiány miatt folyamatosan csökkentette a várvédő katonák számát. A törökök számára a magyarországi hódítások fenntartása egyértelműen veszteséges volt. Számítások szerint 1560-ban a budai beglerbégség területéről a kincstár közvetlen bevétele évi 6-8 millió akcse, míg a várvédő katonák zsoldja 23 millió akcse volt. A különbséget egy török krónikás szerint Egyiptom adójából finanszírozták