Történelem | Felsőoktatás » Köpeczi-Várkonyi - II. Rákóczi Ferenc

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II Rákóczi Ferenc Gazdság 1697-ben elbukik a hegyaljai felkelés, amely elől II. Rákóczi Ferenc még Bécsbe fut, hogy hűségét bizonyítsa a császár, I. Lipót előtt 1698. őszén végleg hazaköltözik Magyarországra, de akkor már gyanús a bécsi udvar szemében. Rendbe hozatja a nagysárosi kastélyt, melyet székhelyéül választ Nagyszabású gazdasági tervei vannak, igyekszik rendbe tenni birtokait, segít jobbágyain. A harcokban elpusztult allódiumokat új életre kelti, és növeli számukat. A hegyaljai felkelés még tovább rontott a helyzeten, egész vidékek néptelenedtek el. Rákóczi birtokait közvetlenül provizorok igazgatják, az ő utasításai alapján. Racionális birtokigazgatás. Fűrészmalmokat létesít, üveghutással köt szerződést, munkácsi uradalmában vashámort építtet. Legnagyobb gonddal a szőlőművelést fejlesztette, mert ezt látta legjövedelmezőbbnek. 1699-ben véget ér a

családi per, melyet nővérével, Rákóczi Juliannával folytatott évek óta, aki Aspremont császári generális felesége volt. A Rákóczi birtokok legnagyobb része Ferenc egyedüli tulajdona lesz. Rákóczi gazdaságpolitikája nem tud kibontakozni, mert a bécsi gazdaságpolitika gáncsolja. Különböző monopóliumokkal vagy monopolisztikus jellegű császári rendeletekkel megtiltják a szabad kereskedést, csak a császár kiváltságlevelét élvezők kereskedhetnek marhával, borral, sóval, s a nemesfémbányákon kívül a vas- és rézbányák is az államhatalom támogatását élvező vállalkozók kezébe kerülnek. Ezek külföldi bankárok, pénzemberek, császári tisztek. Magyar főúr alig van köztük (Eszterházy Pál nádor például) Új adórendszer: az adózási szakemberek rendszeres és jelentős összegű adót követelnek a háborús és dinnasztikus kiadások biztosítására. Növelték az adó összegét, és az adó alapját Az addigi adómentes

rétegeket is adófizetésre kötelezték. 1698. szeptember 10-én az államtanács Magyarországra négymillió rénes forint éves adót vetett ki. Korábban 2 milliót kellet fizetni Ennek egyharmadát a kiváltságos rétegeknek (főurak, köznemesek) kellett kifizetni, akik hevesen tiltakoztak. A folyamatos háborúban kivérzett ország nem tudott ennyi pénzt előteremteni. A császári tisztek és tisztségviselők teljesen kiszipolyozzák a népet, van, hogy kétszer, háromszor is behajtják a porciót, és kegyetlenkednek a jobbágyokkal, és nemesekkel egyaránt. Főúri szervezkedés 1699-ben véget ért a török háború. A szultán és a császár békét kötött Karlócán, egyetlen magyar ember sem volt jelen a tárgyalásokon. Nemesek, jobbágyok, katolikusok, reformátusok, társadalmi rangra és vallási hovatartozásra függetlenül nagyon elégedetlenek voltak a császári uralommal, és csak az alkalomra vártak, hogy lerázzák a Habsburg önkényuralmat. Az

alkalmat a spanyol örökösödési háború(1701-1714) adta. Kihalt a spanyol Habsburg dinasztia, és a hatalmas örökségért harcba szálltak az osztrák Habsburgok, és a francia Bourbonok is. A császári haderő döntő részét a nyugati hadszíntérre helyezték át, és ez esélyt adott a császári csapatokkal való sikeres szembeszállásra. Ez egy nagy történelmi lehetőség volt, amit nem lehetett kihasználatlanul hagyni. A fő,- és köznemességnek pedig éppen elég sérelme volt. Nekik is adót kellett fizetni, és a török uralom alól felszabaduló egykori birtokaikat nem kapták vissza, mert azokat császári katonatisztek, vagy hadiszállítók kapták. Ha mégis megkapták, akkor tetemes váltságdíjat (ius armorum) kellett érte fizetni, és sokan erre képtelenek voltak. Olyan is volt, hogy a neoacquistica comissio (Újszerzeményi Bizottság) két-három tulajdonosnak is odaítélt egyegy birtokot. A nemesség az új kormányzási rendszerben

elvesztette a lehetőséget, hogy beleszóljon az ország életének irányításába. Országgyűlést 1687 óta nem hívott össze I Lipót A századfordulón Rákóczi körül kialakult egy kis csoport, melynek tagjai lehetőséget láttak a Habsburg-Bourbon ellentétben Magyarország helyzetének javítására. E csoportot Rákóczi személye fogta össze. Tagjai nagyon különbözőek voltak múltjukat és meggyőződésüket illetően. A legjelentősebb közülük Bercsényi Miklós ungi főispán volt. Részt vett Buda visszafoglalásában, végigharcolta a török háborúkat, a császártól bőséges adományokat, és grófi címet kapott. A 13 északkeleti vármegye nemesi elöljárójának választotta FelsőMagyarország tartományi főhadbiztosául nevezték ki A régi, thökölyánus nemesek nem szerették. Sándor Gáspár Thököly sógora volt. A Thököly felkelésben főtiszti rangot szerzett, diplomáciai küldetéseket is végzett, nagy politikai tapasztalatokra

tett szert. Sándor csak 1694-ben tért haza Thököly mellől, miután elnyerte az udvar kegyét és bocsánatát (hogy hogyan, az nem tudható) Szirmay István nádori ítélőmestert rengeteg anyagi sérelme vezette Rákóczihoz. Okolicsányi Pál Rákóczi birtokügyeiben gyakorta eljáró ügyvéd, az evangélikus felsőmagyarországi nemesség vezetője. Vay Ádám Szabolcs megyei nemes, a református megyei nemesség tekintélyes tagja. Viharos életútja volt. Császári szolgálatból átállt Thökölyhez, majd ismét császári szolgálat, majd fogságban is volt. Rákóczi nagyon megbízott benne A Habsburg iga lerázását csak külföldi segítséggel tartották megvalósíthatónak. Leginkább XIV. Lajos francia királyban bíztak, a Habsburgok legfőbb ellenségében Csak saját erőből indított harcot reménytelennek tartottak. Úgy tervezték, hogy a franciák megtámadják Itáliát, ahová a császári csapatok többségét vezénylik, Lengyelország pedig

csapatokat küldene a felkelés támogatására. 1700 nyarán Rákóczi úgy érezte, hogy itt az idő a kapcsolatfelvételre a francia királlyal. A bécsi francia követben Villars márkiban viszont nem bízott. Ekkor férkőzött bizalmába Longueval kapitány, egy francia származású császári katonatiszt, aki felajánlotta szolgálatát Rákóczinak, aki levelet ír XIV. Lajosnak, hogy jóindulatát elnyerje Egy másik levelet a francia hadügyminiszternek, Barbezieux-nek címzi. Ez 1700 november 1-én történt Ugyanezen nap halt meg a spanyol király is. Longueval november 8-án indult Párizsba Longueval elárulta Rákóczit, a bécsi udvar kéme volt. Rákóczit 1701 április 17-én Nagysárosi kastélyában fogták el, és Bécsújhelybe szállították, ahová május 29-én érkezett. Itt végezték ki egykor nagyapját Zrínyi Pétert, és Frangepán Ferencet, Zrínyi sógorát (1671). Bercsényi Szirmay Miklóssal és még két nemessel Lengyelországba menekült.

Szirmay István Vay Ádám, Vay Mihály és Vay László is Bécsújhelybe kerültek Rákóczival együtt. Sándor Gáspárt egyből Bécsbe vitték, ahol hamarosan önkéntes vallomást tett. Rákóczit felségárulással vádolták, és osztrák bíróság tárgyalta ügyét, ami ellen Rákóczi tiltakozott. Rákóczira a vérpad várt volna, ha nem szökik meg. A szökésben felesége, és Lehmann kapitány, az őrség parancsnoka segítette. Rákóczi dragonyos egyenruhában szökött ki a várból. Ezután Rákóczi embereit is szabadon engedik. Az udvarnak csak Rákóczi fontos Mindent megtesznek, hogy kézre kerítsék. Élve tízezer, holtan hatezer német forintot ér Rákóczi Lengyelországba menekül. Külső segítség keresése Franciaország lengyel követe Du Héron márki volt, aki ismerte Magyarországot, és akivel Bercsényi felvette a kapcsolatot. Bíztak abban, hogy a lengyel királyt – II Ágost szász választót – sikerül a magyar felkelés mellé

állítani, ha felajánlják a magyar koronát neki, és kössön szövetséget XIV. Lajos francia királlyal Bercsényi memoranduma Du Héronhoz, amelyben felsorolja a magyar sérelmeket. A francia követ támogatja Bercsényi memorandumát, mert jelentős császári erőket kötne le, viszont a francia udvar nem foglalkozik érdemben vele. II. Ágost elutasította a segítségnyújtást, és Béccsel kötött szerződést, mert kitört az északi háború, és nem akart újabb konfrontációt. Sőt, még azt is megengedte hogy a bécsi udvar bérgyilkosai megkíséreljék megölni Bercsényit, akit csak lélekjelenléte mentett meg. Ezért Rákóczi és Bercsényi elhagyták Varsót, és felvették a kapcsolatot a franciapárti lengyel főurakkal, Radziejowski bíborossal és Adam Sieniawki belzi palatinussal. Brezán Rákóczi és Bercsényi Brezán (Brzezany)várában húzódnak meg, - Sieniawska vára - ami a magyar határtól három nap járóföldre található. Rákóczi

francia hadimérnöknek, Bercsényi pedig német mérnöknek adja ki magát. 1703 tavaszán, március 15-e környékén itt találtak rá Rákóczira a tiszaháti felkelők követei, Pap Mihály és Bige György, elszegényedett nemesek. Előadták, hogy Magyarországon az elégedetlenség tetőfokára hágott, amit csak erősített az udvar újoncállítási parancsa: az udvar 12.000 katona kiállítását követelte Elmondták, hogy itt az alkalom a felkelés kirobbantására. Rákóczi üzent a francia udvarnak, hogy Magyarországon 5-7000 ember készen áll fegyverbe állni, csak a parancsra várnak. Rákóczi pénzt, hadmérnököket és tiszteket kért, de egyelőre csak ígéreteket kapott. Húsvét környékén újabb követség jött Magyarországról, akik elmondták, „a föld népe kész, csak legyen feje!” Rákóczi Bercsényi lovászát, Barvinszky Gált küldte a követekkel, hogy megvizsgálja, milyen a magyarországi hangulat, az emberek tényleg készek-e a

felkelésre, és figyelje ki a várak állapotát, a katonaság számát, elhelyezkedését. Barvinszky egy hónap múlva kedvező hírekkel tért vissza, és magával hozta Esze Tamás tarpai jobbágyot a felkelők egyik vezetőjét. Esze Tamás elmondta, hogy a nép már türelmetlen, de vezérre van szükség, és hadsereggé alakulnak. Rákóczi elhatározta, hogy hazatér, és élére áll a felkelésnek. A tiszaháti felkelők seregét szegénylegények, üldözött prédikátorok, szökött jobbágyok, elszegényedett nemesek, Thököly egykori katonái, szökött császári katonák alkották. Ez volt a népi kuruc mozgalom, amelynek vezetői megértették, hogy csak akkor van esélyük sikeres harcra a császári csapatok ellen, ha főúri vezetőt találnak, aki a nemességet is megnyeri az ügynek. Brezánban kapcsolódott össze a népi kurucság és a főúri ellenállás útja. Rákóczi elismerte hadinépének a tiszaháti felkelőket, ezereskapitánynak nevezte ki Esze

Tamást, megbízta sereggyűjtéssel, zászlókat, és pátenst adott kezébe. 1703. május 6-án és 12-én Rákóczi és Bercsényi közösen bocsátották ki a brezáni pátenst. Nemeseket és nemteleneket, világi és egyházi személyeket, fegyverviselőket és otthon lakosokat tájékoztatnak és szólítanak fegyverbe. Kijelentik, hogy elkötelezték magukat a fegyveres harcra. A porcióztató, adóztató, a „sónkat, kenyerünket elvevő” hatalom ellen fegyverbe szólítják az ország lakosságát. A fegyvert fogó jobbágyokat és utódaikat mentesítik a jobbágyi terhek alól. Rákóczi piros selyemzászlókat készítetett aranyos felirattal: „Cum Deo pro patria et libertate!” (Istennel a hazáért és a szabadságért!) Rákóczi Esze lelkére kötötte, hogy a zászlókat ne bontsák ki, míg ő maga be nem megy a segélyhadakkal az országba. Viszont Esze hazaérkezése után Vári, Tarpa és Beregszász piacán kibontották a zászlókat, kitört a

felkelés. Rákóczihoz újabb követség érkezett, hogy hazajövetelét megsürgesse. Június 9-én el is indult a magyar határ felé Félúton kapta a hírt, Dolhánál Károlyi Sándor szatmári főispán szétugrasztotta a felkelőket. Rákóczi nem fordult vissza, hanem tovább haladt, és június 14-én találkozott seregével. A szabadságharc kezdete Ez a sereg kb. ötszáz gyalogos, és ötven lovasból állt, akik többsége kaszával volt felszerelve, csak néhány embernek volt puskája. A következő napokban sereget formál a tapasztalatlan felkelőkből, gyakorlatoztatja őket. Megtiltja az alkohol fogyasztását, mivel Dolhánál is ez okozta a bajt A sereg június 16-án lépte át a magyar határt. A Latorca völgyében ereszkednek alá, Munkács várához. Rákóczinak a felderítők nem jelentenek ellenséget, ezért benyomul Munkács városába. A vár császári őrsége nem mer rájuk kiütni Viszont Rákóczi június 24-én megtudja, hogy a Montecuccoli

vértesezred nemsokára beérkezik, és ezzel két tűz közé kerülhet. Rákóczi ügyes csellel vonta ki magát a hurokból A fegyvertelen csapatokat az éj leple alatt elküldte, ő reggel megharcolt a császáriakkal, ahol ő is közvetlenül részt vett a harcokban, és mikor a helyzet kezdett kritikus lenni, egy gázlón átvezette csapatait a Latorcán. Így kibujt a hurokból, ugyanakkor csapatai harcértéke nemhogy csökkent volna, inkább nőtt. A császáriak azt hitték, hogy teljesen szétverték a felkelőket, és nem üldözték őket a hegyekben. Rákóczi Zavadkára vonult vissza, itt táborozott egy hétig Itt csatlakozott hozzá Ocskay László és Borbély Balázs 80 huszárral, akik a császáriaktól szöktek meg. Befutott a táborba Bercsényi is 2 század lengyel dragonyossal, 2 román, és 2 lengyel századból álló segélyhada. A szabadságharc elkezdődött A szécsényi országgyűlés 1705 nyarán új uralkodó: I. Lipótot halála után I József

követi, aki apja uralkodási módszereit helyteleníti, és ígéretet tesz a magyar törvények megtartására, és az igazságtalanságok orvoslására, ami komoly visszhangot vált ki Rákóczi táborában is. Még Bercsényi is a tárgyalások mellett van. Rákóczi 1705. szeptember 12-én Szécsényben nyitotta meg az országgyűlést (illetve mi már tudjuk, hogy országos gyűlés, de a könyvben országgyűlés szerepel). A gyűlésnek a szécsényi Borjúpást adott otthont, közepén Bethlen Gábor tizenkét árbócos sátra a fejedelmi sátor. A gyűlést kezdetben Rákos mezejére tervezték, de ezt a hadi helyzet alakulása miatt el kellett vetni. Rákóczi a főnemeseket, az egyházi főméltóságokat személy szerint hívatta meg, a megyék nemessége pedig közös meghívást kapott. A távolmaradókra szigorú büntetés várt Az országgyűlés szeptember 12-e és október 3-ka között ülésezett. Rákóczi bejelentette, hogy a rendeknek eztán maguknak kell

dönteniük a haza sorsáról, ő minden hatalmat letesz, amit kapott. Két szembenálló tábor. Egyfelől a főúri,- mágnás tisztek és a klérus képviselői Másfelől a nemesség, a városok és a vitézlő rend nevében szóló s egyben Rákóczi elgondolásait megvalósító Consilium Aulicum, melynek tagjai: Ráday Pál, Radvánszky János, Platthy Sándor, és mások. A főúri csoport vezetője Bercsényi A kezdeményezés kezdetben a Consilium Aulicum kezében volt. Belső reformok előterjesztése. Az országgyűlés két kamarára oszlik, a nemesi és a városi rend a mágnások és a klérus csoportjától különváltan tanácskozik. Rákóczi álláspontja: „Ezen mostani hadakozásunk célja, hogy nemzetünk teljes, minden szabadságában újonnan, régi dicső állapotjára helyreállíttassék.” A nemzet politikai és gazdasági függetlenségét, a nemesek sérelmeinek, jobbágyok porciózásának, kereskedők és mesterek tönkretételnek

megszüntetését, a királyi városok felbomlott állapotának helyreállítását, a vallások szabad gyakorlását, a jezsuiták megzabolázását tűzi zászlajára. A háború sikeres folytatásához két dolog szükséges: az egység és a rend. Rákóczi nem javasolja, de felveti az új király választásának kérdését is. A főúrak-mágnások nevében Bercsényi viszont hallani sem akar királykoronázásról, mivel az elvágná a császáriakkal való megegyezés fonalát. Másrészt a nádor, az országbíró, a bán, tehát a legfőbb méltóságok jelen sincsenek, tehát ez nem is tekinthető országgyűlésnek (!) csak konföderált magyarok konventjének. Szerinte a konföderáció a legjobb forma, hogy céljaikat elérjék. A lengyeleket hozta fel példának I. József békeajánlatát egységesen elutasítják, „készek életüket és vérüket adni szabadságuk visszaszerzésére”, azonban nem zárkóznak el a további tárgyalások elől. Elvetették a

királyválasztást, helyette a konföderációt fogadták el. Szeptember 17-én Rákóczit kikiáltották a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmének. A szövetséglevelet, a konföderáció alkotmányát és az esküszövegeket a Consilium Aulicum tagjai fogalmazták meg Ráday Pál vezetésével. Miután a vármegyék alispánjai, majd a nemesség a városi követek, a főurak és a klérus tagjai megesküdtek a konföderáció alkotmányára, szeptember 20-án vasárnap ünnepélyes keretek között beiktatták Rákóczit fejedelmi hatalmába. A szövetséglevél Rákóczit teljhatalommal ruházta fel „nemcsak hadi dolgokban, hanem az törvényes, egyházi és ökonómiai állapotokban is”. Bercsényi az ország főgenerálisa lett. A fejedelem mellé tanácsadó szervezetet rendeltek, a szenátust, amely 24 főből állt. Három főpap, kilenc főnemes, és 12 nemes alkotta A gazdasági ügyek irányítására létrehozták a Consilium Oeconomicumot. Vezetője Klobusiczky

Ferenc lett. A harmincadokat, és a fiskális birtokokat igazgatta A bányászat és a pénzverés fejedelmi jogkör lett. A gyűlés elfogadta a szabad vallásgyakorlás elvét, amit törvénybe is foglaltak. Elvégezték, hogy a katonáskodó jobbágyok szabadíttassanak fel a jobbágyság alól, akik a szabadságharc kitörésekor fegyvert fogtak, de közben hazatértek, azok kötelesek visszatérni a táborba. Ha valamelyik nemes a maga jobbágyát visszahívja, őt magát kell elvinni katonának. Elhatározzák szabad hajdúhelyek alapítását Azonban ezek a végzések a nyomdából kikerült változatból már hiányoznak. Az erdélyi fejedelemségért Erdélynek Rákóczi terveiben különös jelentősége volt. Egy önálló államot képzelt el, amely szoros kapcsolatban van a magyarországi konföderációval, de mégis független attól. Rákóczi családi örökségnek tekintette Erdélyt, ahol abszolút hatalmat akart kiépíteni. Az Erdélyi Consilium és az Erdélyi

Udvari Kancellária s a hadi és polgári gazdasági ügyeket összefogó Országos Comissariatus tagjait Rákóczi nevezte ki. Erdély katonai főparancsnokává gróf Forgách Simont nevezte ki. Erdélyben 1705 nyarára csak Szeben és Brassó környéke maradt császári kézen. A császári csapatok parancsnoka Rabutin tábornkok. A belső rend és béke azonban nem szilárdult meg. Forgách provinciális katonai hatalom kiépítésén mesterkedett, kiújultak a vallási ellentétek, és a jobbágykatonák és nemesek közti ellentétek is összeütközésekre vezettek. Rákóczi Gyulafehérvárra országgyűlést hív össze. A bécsi udvar is érzékeli azonban Erdély jelentőségét, és Herbeville generális vezetésével sereget küld Rabutin támogatására. Bottyán és Károlyi parancsot kapnak, hogy gyors portyákkal, rajtaütésekkel fárasszák Herbeville vonuló seregét. Forgách, és Rákóczi szerint a császári sereg a Szamos völgyén kísérli meg a

behatolást Erdélybe, és elhatározzák, hogy a környéket megerősítik, és itt fogják útját állni az ellenségnek. Mikor Rákóczi a zsibói és karikai szorosokhoz ér, megdöbbenve tapasztalja, hogy még alig kezdtek neki a sáncépítésnek, pedig remélte, hogy mire odaér, már kész sáncok várják. Nekilát az erődítési munkáknak, de már nem tudják időben befejezni. Herbeville november 8-án érkezett Szilágysomlyóra. A kuruc táborban izgatottan várták, hogy a karikai, vagy a zsibói szoros felé fordul-e. A karikai sáncok jobban ki voltak építve Rákóczi terve az volt, hogy felfogja a császáriak csapását, akiket Károlyi hátba támad, és így megsemmisítik az ellenséget. Azonban Herbeville katonaszökevényektől megtudta, hogy a zsibói sáncok a gyengébbek és arra fordult. November 11-én zajlott le a zsibói csata, ahol Károlyi nem avatkozott be, és a kuruc seregek vereséget szenvedtek, nyitva volt az út Erdélybe Herbeville

számára. Ezután Erdély hamar a császári seregek kezébe került, az erdélyi kuruc seregek széthullottak. Rákóczi fejedelem Károlyit bízza meg, hogy foglalja vissza Erdélyt