Filozófia | Tanulmányok, esszék » Lengyel Gábor - Locke politikai filozófiájáról

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófiatörténet Tanszék Locke politikai filozófiájáról Készítette: Lengyel Gábor ÁJK-I.évf (levelező képzés) Locke politikai filozófiájáról Főszöveg: John Locke: Értekezés a polgári kormányzatról. Budapest, Gondolat, 1986. 130-153 oldal Fejezetcímek:.: 1. Az állam lehetséges formái 2. Az állam törvényhozó szerepe 3. Az állam hármas funkciója 4. A legfőbb hatalom 2 1. Az állam lehetséges formái John Locke (1632-1704) politikai eszméi új gondolatok felvetésével, már meglévő elképzelések sajátos újrafogalmazásával a politikai liberalizmus alapjait rakták le. Életútja a politikum világával főként 1667-től – ekkor ismerkedik meg Shafbesbury gróffal –áll intenzív kapcsolatban. Nem utolsó sorban Shafbesbury hatására hasonlik meg a király abszolutisztikus törekvéseivel, amelynek következményeként az 1683-88-ig terjedő időszakot Hollandiában tölti, s

csak a „dicsőséges forradalom” után tér vissza hazájába. Az Értekezés a polgári kormányzatról című esszéje 1689-ben látott napvilágot. Locke szerint az államformát az határozza meg, hogy a közösség kinek (kiknek) a kezébe teszi le a hatalmat. A fentiek alapján különböztethető meg egymástól a demokrácia, az oligarchia és a monarchia. Locke tipológiája tehát az arisztotelészi osztályozást követi annyiban, amennyiben a hatalom gyakorlóinak személye alapján csoportosít. Az államforma demokrácia, ha a ”többség kezében van a közösség egész hatalma azok felett, akik először egyesülnek társadalommá és ezért a többség használhatja ezt a hatalmat arra, hogy időről időre törvényeket hozzon a közösség számára” 1 Az oligarchia abban különbözik a demokráciától, hogy itt néhány kiválasztott ember jut hatalomhoz – általában nem választás útján -, s ez a hatalom öröklődik utódaira. Végül a monarchia

utópikus jegye, hogy a közösség egy embernek adja át a hatalmat, amely örökletes monarchiává lesz, amennyiben egy ember és 3 örökösei birtokolják; választott monarchiává pedig akkor, ha a közösségre száll vissza a monarchia választásának joga annak halála után. Érdemes még megjegyezni, hogy Locke-nál az államforma tág értelemben vett fogalom, hiszen az állam fogalmát is kiterjesztő módon definiálja: „Valahányszor államot mondok, az nem demokráciát vagy valamilyen kormányformát jelent, hanem tetszőleges független közösséget „ 2 2. Az állam törvényhozó szerepe Az állam törvényhozó szerepe a locke-i politikai filozófiában nehezen érthető meg a társadalmi szerződéselmélete nélkül. a társadalmi szerződés sémája Locke-nál a következő. A természeti állapotban (állam és jog nélküli viszonyok) élő embert szerinte az egyenlőség és a szabadság jellemzi. A természeti állapotban a természeti

törvény érvényesül, mely szerint senki sem károsíthat meg egy másik embert életében, szabadságában vagy javaiban. Mivel azonban a természeti törvényre épülő jog nem közismert és nem egyértelműen lefektetett, ezért annak értelmezésekor az önszeretet részrehajlóvá teszi az embereket, s gátló tényezők (pl. közhatalom) hiányában ez könnyen hadiállapothoz vezethet. A társadalmi szerződésben az emberek feladják a természeti állapotban élvezett szabadságuk egy részét, és törvények által engedik magukat 4 kormányozni. Ez a szerződés egyesülési és alávetési jellegű; a szerződés célja pedig élet, a szabadság és a tulajdon védelme. A XI. fejezet elején Locke leszögezi, hogy „minden állam legelső és alapvető pozitív törvénye a törvényhozó hatalom létrehozása, mint ahogy a legelső és alapvető természeti törvény, amelynek irányítania kell magát a törvényhozó hatalmat is, a társadalomnakés a

társadalom minden tagjainak megvédése.” 3 A törvényhozó hatalmat nem csupán eredendő célja (ui társadalom védelme) teszi az állam legfőbb hatalmává, hanem az is, hogy törvényeket hozhat. Locke-nál a törvény kiemelten fontos szerepet kap: a törvény az egyedüli olyan közhatalmi aktus amelynél megkövetelt feltétel – sőt fogalmi elem – a társadalmi jóváhagyás. Ebből viszont világosan adódik az, hogy törvényt csak a törvényhozó hatalom hozhat, hiszen a „társadalom felett csak a társadalom tagjainak beleegyezésével és a tőlük kapott felhatalmazás alapján lehet valakinek törvényhozó hatalma.” 4 A továbbiakban Locke számos korlátozó tényezőt állít fel a törvényhozó hatalomra vonatkozólag. Elsőként az, hogy nem lehet önkényes, amit szerinte a következők támasztanak alá: maga a társadalmi szerződés célja, tehát a javak és az emberek védelme (amit egyúttal a legalapvetőbb természeti törvénynek is tekint)

és egy ősi; római jogban ismert megfontolás, ami kizárja annak lehetőségét, hogy valaki több hatalmat adjon át másnak, mint amennyivel maga rendelkezik („nemo plus iuris elve) 5 Másodszor a törvényhozó hatalomnak „kihirdetett, állandó törvények alapján és felhatalmazott, ismert bírák útján kell igazságot szolgáltatnia.” 5 Manapság a jogirodalomban ezt a jogbiztonság egyik legfőbb követelményének tartják. Locke a jogbiztonság követelménye mellett az önkény lehetőségét próbálja ezzel kizárni, hiszen csak az elfogadott és kihirdetett törvény teszi lehetővé, hogy a hatalmon levők ésszerű határokon belül gyakorolják a hatalmat. Harmadik követelmény, hogy a legfőbb hatalom önkényesen nem veheti el senkitől sem a tulajdonát. Ezt szintén a társadalmi szerződésből vezeti le Locke: valamennyi kormányzat ugyanis azzal a céllal kapta a megbízást, hogy az emberek tulajdonukat megvédhessék. Az emberek tulajdonához

kapcsolódó kérdés az adók kivetése. Az angol történelemben – a történelmi háttér részletes felvázolása nélkül – már a XIII. század elejétől a kormányzat kardinális kérdésévé vált az adószedés, több okból is: egyfelől az angol rendi gyűlés hozzájárulása kellett ehhez, másfelől a kormányzati kiadások növekedésével (pl. állandó hadsereg) egyre nőtt az adók mértéke. Az adó tehát Locke felfogásában szükséges rossz, mert megsérti a tulajdon szentségét. A követelménye alapelvi jellegű: „nem szabad adókat kivetni az emberek tulajdonára az emberek beleegyezése nélkül, amelyet vagy ők maguk, vagy képviselőik adnak meg.” 6 Végül: a törvényhozó testület nem adhatja át másnak a hatalmát, hiszen ez egy átruházott, delegált hatalom, amit csak az emberek változtathatnak meg. 6 3. Az állam hármas funkciója Locke a három állami funkció mellé rendeli a három – modern megfogalmazással élve –

államhatalmi ágat (törvényhozás, végrehajtás és föderatív hatalom) A törvényhozó hatalom funkciója a törvényalkotás. Miután azonban a törvény Locke politikai filozófiájában állandó és változatlan érvényű, ezért egy olyan hatalomra van szükség, amely állandóan alkalmazza azt: ez a végrehajtó hatalom. A harmadik; az állam funkciójához rendelt hatalom a föderatív hatalom, amely „magába foglalja az államon kívüli személyekkel és közösségekkel való szövetségkötések és egyéb egyezségek hatalmát.” 7 A föderatív hatalom tehát az állam biztonsági és védelmi érdekeit a külső kapcsolatokban biztosítja. Locke szerint a törvényhozó és végrehajtó hatalom elválasztása könnyen megvalósítható, hiszen két, egymástól merőben különböző állami funkciót valósítanak meg. A végrehajtó és föderatív hatalom elválasztása azonban sokkal problematikusabb, mivel mindkét mögöttes állami funkció

megvalósításához a társadalom egészének ereje kell. A fenti két hatalom erőltetett szétválasztása pedig „oda vezetne, hogy az állam erejével különböző vezérek rendelkeznének, ami viszont előbb-utóbb zűrzavart és romlást idézne elő.” 8 7 4. A legfőbb hatalom Az állami funkciók és hatalmak leírása után joggal vetődhet fel a kérdés: melyik legyen a legfőbb hatalom? Bár Locke szerint a törvényhozó hatalom élvez primátust és ennek kell a másik két hatalmat alárendelni, végső soron a közösség marad meg a legfőbb hatalomnak: megvonhatják a bizalmat a törvényhozó szervtől. In concreto állami életben azonban, amíg „a kormányzat fennáll, minden eset 9ben a törvényhozó hatalom a legfőbb hatalom” Ennek megfelelően a törvényhozó hatalomnak kell alárendelni mind a végrehajtó, mind pedig a föderatív hatalmat. Van azonban abipikus eset is: ideiglenes törvényhozás esetén, ha a végrehajtó hatalom egyetlen

ember kezében van. Ekkor ő a legfőbb hatalom, mert övé a legfőbb végrehajtó hatalom. Korlátozza azonban valami, hiszen „ha a legfőbb végrehajtó hatalombirtokosa megszegi a törvényt, akkor nem tarthat igényt engedelmességre, mivel a társadalom tagjai csak a társadalom közakaratának tartoznak engedelmességgel.” 10 A végrehajtó hatalom csak ez esetben mentesülhet a törvényhozásnak való közvetlen alárendeltség alól. Locke szerint a törvényhozó hatalom esetében nem feltétel az állandó működés. Több alkotmányjogi technika lehet a törvényhozó technika lehet a törvényhozó szerv összehívására (pl. alkotmány által meghatározott időpont), de az összehívás és a feloszlatás joga általában a végrehajtó hatalomra van 8 bízva. Mégsem gondolja Locke, hogy ez megbontaná a hatalmi viszonyt, hiszen ezt egy bizalmi feladatnak tartja. A végrehajtó hatalmat korlátozza ezen „bizalmi feladat” ellátásában az, hogy

amennyiben ezt az alkotmány vagy a közösség érdekeivel ellentétes módon gyakorolja – felhatalmazás nélkül -, akkor hadiállapotba kerülnek az emberekkel. Ilyenkor pedig a közösségnek joga van a törvényhozó testületet visszahelyezni a hatalom gyakorlásába. Végül Locke olyan problémát vet fel, ami a XVIII-XIX. századtól kezdve fontos politikai kérdéssé válik: ma választási földrajznak hívják. A lényege röviden: meghatározott területek a népességszámuknak megfelelően, arányosan delegáljanak képviselőket a törvényhozásba. A korabeli Angliában ugyanis egyenlőtlenséghez vezetett az, hogy a képviseleti arány régi, már nem a valós életet tükröző szokásjogi szabályokon nyugodott (pl. előfordulhatott, hogy egy elnéptelenedett város annyi képviselő delegálhatott, mint egy megye) Locke szerint a salus populi supreme lex leve alapján – csakis ebben az esetben – lehetséges a végrehajtó hatalom primátusa a törvényhozó

hatalom felett. A primátus alapja egy felhatalmazás: „Valamely felségjog ugyanis nem egyéb, mint hatalom az uralkodó kezében arra, hogy gondoskodjék a közjóról olyan esetekben, amelyeketnem lehet biztonságosan elintézni meghatározott és megváltoztathatatlan törvények útján, és amit nyilvánvalóan az emberek érdekében tesznek.” 11 A végrehajtó hatalomnak tehát joga van arra, hogy egy új törvényhozást hívjon össze az arányos, egyenlő képviseleti elv alapján. Tehát ebben az 9 esetben is megjelenik az, amit Locke oly sokszor hangoztat: a végső, legfőbb hatalom mindig az a közösség, amely a hatalmat meghatározott célok gyakorlásához adnak át. 10 IDÉZETEK JEGYZÉKE 1 I.m: 130 oldal 2 I.m: 131 oldal 3 I.m: 132 oldal 4 I.m: 132-133 oldal 5 I.m: 135 oldal 6 I.m: 140-141 oldal 7 I.m: 143 oldal 8 I.m: 144 oldal 9 I.m: 146 oldal 10 I.m: 147 oldal 11 I.m: 152 oldal 11