Oktatás | Pedagógia » Neveléselmélet kidolgozott tételek

1.A nevelés és értékrendszer Az értékrendszer alakulása Az értékorientáció problémái Nevelés: lényege az értékközvetítés, értékteremtés. A fejlesztõ hatások révén alakul ki az egyén értékrendszere, személyisége, amelyek lehetõvé teszik számára az egyéni és társadalmi feladatok megoldását. A nevelés eredménye attól függ, hogy milyen objektív viszonyok értékek alakulnak ki, hiszen magatartásunkat értékek és normák határozzák meg. ( érték =vélemény arról, hogy mi a jó, rossz, helyes helytelen Norma= viselkedés szabályai.) Érték: az a jelleg, tulajdonság, hogy szükségletet elégít ki, az egyén részérõl megbecsülésben részesül, amely személyben, közösségben, emberi cselekvésben, alkotásban fordulhat elõ. Az érték funkciói: közösségfejlesztõ funkció (Hozzájárul az emberi közösségek fejlõdéséhez) individuális fejlesztõ funkció ( elõsegíti az egyén fejlõdését) Az érték formái:

•egyéni értékek (normák, szabályok, szerepek, követelmények, amelyek tetteinket befolyásolják) •társadalmi értékek (körét a társadalom határozza meg, amellyel fennmarad, mûködik egy társadalom. Szerepüket akkor tudják betölteni, ha bensõvé válnak, interorientálódnak) Az ember világa értékek világa, beleszületünk egy adott értékvilágba, amit el kell sajátítani, és értékteremtõvé kell válni. Értékkategóriák: egyetemes ember-nemzeti érték-egyéni érték-kisebbségi érték. Az ember az értékeket elfogadhatja, tagadhatja, elnézõen és idegenkedve tekint rájuk. Értékközvetítõ mechanizmusok: •utánzás ( külsõ kényszer nélkül megy végbe) •azonosulás ( külsõ hatások belsõvé tétele) •minta, példa A nevelési érték az egén konstruktív életvezetése, ami szociálisan is értékes és eredményes. Tehát ez az életvitel közösségfejlesztõ és egyéni fejlõdést is elõsegíti. Ez az egyik legfontosabb

emberei érték, nélküle az ember nem vehetne részt más értékek termelésében, sõt fejlõdést zavaró szerepet játszana az emberi közösségek életében. Értékorientáció: egy sajátos attitûd, beállítódás, viselkedési értékre irányultság, valamely érték elõtérbe helyezése. Az érték, mint célképzet szerepel és szabályozó funkciója is van Az a jó, ha az értékek egységes rendszert alkotnak a személyiségben. Egységes értékrendszer: általános pedagógiai követelmény is. Így megvalósulhat a hatékony nevelés Az egyén értékválasztását befolyásolja a kor, társadalmi rendszer, nemzeti - nemi - életkori hovatartozás, egyéni alkat. Mai értékek: hideg ész- anyagiak- szabadság-függetlenség - mûveltség - emberi kapcsolatok. Alapvetõ értékkövetelmények nélkül nem képzelhetõ el az emberi, társadalmi együttélés. Az értékek változnak, egy részük devalválódik, más része módosult tartalommal

újjászületik, új érték keletkezik. Éppen ezért, mivel változnak az értékek, a nevelési célokat is idõnként újra kell fogalmazni, hiszen ezek is elhasználódnak. 2.Az emberi érintkezés szabályozó rendszere: az erkölcs Az egyetemes erkölcsi értékek alakításának és fejlõdésének folyamata Erkölcs: azoknak a normáknak és szabályoknak az összessége, amelyek kifejezik az egyén társaihoz és társadalomhoz fûzõdõ viszonyát. A társadalmi tudat egyik formája, szabályozza az emberi magatartást. A társadalom minden területét átfogja, jelen van az emberi tevékenységekben is ( magánélet, politika, munka, tudomány, közélet) Az erkölcs megnyilvánul: •Magatartásban (az a mód, ahogy állást foglalunk és másokkal szemben viselkedünk( szándék, tett) •Viselkedésben ( magatartás külsõ megnyilvánulása) Az egyes tevékenységek irányát meghatározzák az erkölcsi alapelvek, amely az egyén és a társadalom felé is hat:

hazaszeretet, humanizmusra nevelés, munkára nevelés, fegyelemre nevelés. Az erkölcs oldalai: •Objektív ( a társadalmi erkölcs v. morál, amely a társadalmi viszonyok által meghatározott normák, elvek eszmények, értékek) •Szubjektív (az egyéni erkölcsiség v. moralitás, amely a személyiség viszonya valamely osztály, réteg erkölcsi tudattartalmához, ezek érvényesítése saját gondolkodásában, tetteiben, teljes magatartásában.) Erkölcsiség: közösségi keretek között jön létre és fejlõdik, de az eredmény egyedi: tudatos, döntõképes aktív moralitás. ( ha ez nem jön létre, az egyént külsõ elvárások mozgatják, döntésképtelen lesz) Az erkölcsi fejlõdésének folyamata: A gyermek 4-8 évesen lesz mintakövetõ, ez az erkölcsi heteronómia szakasza Az erkölcsi mintakövetés elõször utánzás, szokások elsajátítása, majd viselkedésmódokat vesz át, gazdagítja szókincsét, mozdulatait koordinálja, elsajátítja a

magatartási formák jelentését, érzelmi töltését. Az utánzással hasonul az utánzotthoz, ezek funkciói: feszültség oldás és interorientáció( utánzott szokás belsõvé válik) 5-7 éves gyerek legfõbb kötelessége az engedelmesség A heteronómia arra is utal, hogy más által hozott törvényeket kell végrehajtani. 9-10 éves kortól megjelenik az autonóm erkölcs, amely szerint a szabályt belátásból kell követni, a szabálytisztelet háttérbe szorítja az engedelmességet. 12-16 éves korban történik meg az átmenet az erkölcsi autonómia szakaszában, amely az erkölcsi fejlõdés legfejlettebb szakasza, itt már dönteni tud, véghez vinni tetteket, látja a következményeket, értelmi azonosulás történik. Az erkölcsi fejlõdés ütemét az életkor az egyéni fejlettség függvényében befolyásolja, spontán és tudatos, véletlen és tervezett hatások eredménye. A fejlesztés mindig céltudatos, kívülrõl irányul a

személyiségre, az önfejlesztés saját lehetõségein belsõ alakítása ( ez az erkölcsileg magas fokon álló autonóm személy jellemzõje.) 3.Az erkölcsi nevelés gyakorlata A jellem, a magatartás alakításának lehetõségei és feladatai a nevelési folyamatban. Erkölcsi nevelés: a személyiségfejlesztés olyan területe, amelyben nagy szerepe van a családnak, mert itt sajátítja el a viselkedési, magatartási normákat. Közvetlen célja a morálisan értékes viselkedés, magatartás, az értékes jellem kialakítása. Az erkölcsi nevelés megjelenik: Erkölcsi viselkedésben Erkölcsi tudat nevelésében ( ezek egymással összefüggnek, elõször a viselkedés indul, utána a tudat Az erkölcsi nevelés formái: Hatalomérvényesítõ fegyelmezés (a gyerek fél a büntetéstõl, ez motiválja cselekedetét) Szeretetmegvonás ( nyomasztó, alkalmas a bûntudat ébresztésére, rendszeressége szorongást eredményez) Indukciós technika (

leghatásosabb, szülõ elmagyarázza neki, miért volt helytelen a cselekedet, a gyerek elgondolkodik, megszûnik a szorongás, kialakul az önkritika.) Az erkölcsi gondolkodás, ítéletalkotás fejlõdik, ez visszahat az egyén morális viselkedésére, tehát az erkölcsi nevelés fontos része. Erkölcsi nevelés az iskolában Követelmények magunkkal szemben: mindenkinek megfelelõ ismerettel kell rendelkeznie, ehhez kapcsolódik a szomatikus nevelés, egészség megõrzése, egészségügyi szokások kialakítása, testi képesség fejlesztése. Követelmények másokkal szemben: barátságra, szerelemre nevelés életrend, önfegyelem, felelõsség, rendszeres munka, életmód, érzelmek gazdagítása, hangnem kialakítása Többiekkel szembeni kötelezettség: hagyományok, nemzeti kultúra ápolása, politikai és kulturális környezethez való viszonyok kialakítása. Az erkölcsi nevelés során jellemünket is formáljuk, amelyben az ember erkölcsi arculata

tükrözõdik. Jellem: magában foglalja az ember személyiségének azon tulajdonságait, melyek rányomják bélyegüket minden megnyilvánulásra. A jellem nevelésében fontos szerepe van a világnézetnek A jellem alapja a temperamentum A jellem gerince az akarat Fontos, hogy a tetteket a lelkiismeret irányítsa, legyen kitartó, következetes, míg felelõsséghez jut Legyen önuralma, ami a nevelés eredményeként alakul ki A jellem kialakításának alapvetõ eszköze, hogy kialakuljon a gyermekben az önkontroll formái: megtanulja a feladatvállalást, szabályok betartását, magatartását alárendeli a figyelemnek. Csak akkor lesz erõs akaratú az ember, ha kitûzött célja nem embertelen. 4. A világ tudományos megismerésének lehetõségei a nevelési folyamatban A világnézet alakulása, fejlõdése. A világnézeti nevelés lehetõségei Világnézet: a természetrõl, társadalomról, világról szóló ismeretek összessége, amely csak

külsõ ismeretekre vonatkozik. Az egyénnek van nézete, személyes állásfoglalás, ami beépül az egyén tudatába Ha van nézet, alakul a meggyõzõdés A világnézet belsõ talaja a hit és meggyõzõdés Fontos, hogy hogyan ítéli meg az egyén a lét és tudat kérdését, mit miben hisz, ez adja meg az irányultságot. A világnézet komplex Tartalmaz ismeretanyagot, elképzelt hiedelmeket, elméleti vagy gyakorlati evidencián alapuló tudattartalmat. Az egész nevelési folyamat a világnézetet alakítja. Nem alakul ki mindenkinél világnézet, valaki megragad a világszemlélet szintjén. A világnézet felelõsségvállalást jelent. A társadalom is alakíthatja a világnézetet ( ünnepek, hagyományok, következmények vállalása) A világnézet alakulását befolyásolja: az egyén társadalmi léte, körülményei A család és közvetlen környezet Intézmények, azonos korúak társasága Társadalmilag elfogadott világnézet

A világnézet objektív oldalán vannak az egyén nézetrendszerei, ismeretei, szubjektív oldalán a hit és meggyõzõdés, valamint az egyén viszonya valamely közösség világnézetéhez. A világnézet fejlõdése: 1.Világkép szakasza : a világkép a világról, emberekrõl, természetrõl, társadalomról alkotott nézetek összessége, összefüggõ rendszere. Közvetlen tapasztalati úton érzékletes elképzelés valamirõl. Fontos szakasz, nem lehet kihagyni, a gyerek utánoz, azonosul, eltanul , megtanul, ismeretei még nem alkotnak rendszert, az érzelmek uralkodnak. Befolyásolja az életmód, környezet, szülõk felfogása, ma a televízió alakítja a világképet. 2.Világszemlélet szakasza: felsõ tagozatban alakul a gondolkodás, erõs a képzelet mûködése, de már a valóságban mozog, bõvülnek ismeretei, kísérletezget. 8 Osztálytól jön a második „miért?” szakasz, ahol igazolt választ vár, még vannak irreális elemei nézetének. Ifjúkorra

állandósul ez a szakasz, 18 éves kortól megvan a lehetõség a világnézet kialakulására, hiszen nagyobb az önállósága, használja ismereteit, értékel, véleménye van, érzékeny az igazságtalanságokra. A világnézeti nevelés lehetõségei: Folyamatosan alakul ki, a nevelés alakíthatja A világnézet alapja az ismeret, ezek rendszere, kialakulnak a nézetek, majd ezek meggyõzõdések végül tudatos cselekvéssé alakulnak, tehát kialakul a világnézet. Nem szabad, hogy az iskola ellentmondások nélküli világot fessen le a gyereknek. Elõsegítik a világnézet alakulását a szakkörök, beszélgetések, ünnepélyek Káros, ha a gyerekek különbözõ világnézeti hatásokkal találkoznak, hiszen még világképük nem szilárd, elbizonytalanodhatnak. A világszemlélet határozza meg az erkölcsöt. 5.Az esztétikai nevelés feladatai, színterei Az egyéni tevékenység szerepe az esztétikai értékek átadásában. Esztétikai

nevelés: a tanulók olyan képességeinek a fejlesztése, amelyek átérzik, helyesen értelmezik a szépet a természetben és a mûvészetekben. Segít a szépet a mindennapi életben megvalósítani. A valóság megismerését segíti elõ, az érzelemre hat elsõsorban Kapcsolatban áll: ♦Értelmi neveléssel ( megismerést gazdagabbá teszi) ♦Erkölcsi neveléssel ( képes erkölcsi érzelmek felébresztésére) ♦Testi neveléssel ♦Gyakorlati foglalkozásokkal ( alkotó fantázia kibontakozhat) Az esztétikai nevelés célja, hogy a gyerek észrevegye a szépet, ebben meghatározó a szülõi ház kultúrája, esztétikai színvonala. Az ember számára esztétikus az, ami értéket képvisel, kellemes élményt vált ki, harmonikus, összhangban van mindennel. Esztétikum: az emberi, társadalmi összefüggések jelentéstartalma, lényege jelenik meg az érzékletes formában. Ennek megismerése pozitív élményként hat az emberre, hat a meggyõzõdésre, alakítja az

ízlést, cselekvésre ösztönöz ( szebbé tegyem a környezetet), fejleszti a személyiséget. Az esztétikum létrejön, ha megvannak: ♦Külsõ feltételek (hogy tárgyak kifejeznek valamit az ember számára) ♦Belsõ feltételek ( érzékszervek fejlettek legyenek az élményt felfedezni, befogadni) Az esztétikai tevékenységnek 2 formája van: ♦Befogadó tevékenység (a már meglévõ alkotást próbáljuk befogadni, pl. színház, múzeum) ♦Alkotó tevékenység (új esztétikai alkotást hozok létre, vagy a meglévõt saját képemre formálom) Az esztétikai nevelés személyiségfejlesztõ tevékenység, lehetõvé teszi az esztétikum befogadását. Ezt meghatározza: ♦Élmény( pozitív érzelmeket vált ki, nyitottá tesz a további befogadásra) ♦Ismeret, tapasztalat(egyfajta mûveltség elsajátítása) ♦Állandó tevékenység ♦Érzékszervek fejlesztése(látás-hallás- mozgáskultúra fejlesztése) Az ismereteket tanítani kell, készségeket

tudatosan kell alakítani, mert készség nélkül nem lesz képes az alkotó tevékenységre. Ügyelni kell az életkori sajátosságokra, kényszeríteni az esztétikai nevelést nem szabad. Az esztétikai nevelés feladatai: ♦Az emberi környezet, természet, mûvészetek, mozgások esztétikájának megismertetése ♦Fogékonyság, egyéni állásfoglalás alakítása ♦Érdeklõdés alakítása ♦Esztétikai, elemzõ, értékelõ képesség formálása Esztétikai fogalmak ♦Katartikus élmény: úgy hat az élmény az emberre, hogy emelkedett állapotba kerül ♦Distancia: ha nem azonosul az élménnyel, nem tud különbséget tenni esztétikus és nem esztétikus ♦Giccs: a látszatot felnagyítja, megfosztja az alkotást belsõ lényegétõl, eltorzítja azt. 6.Az egyetemes emberi értékek átadásának elõsegítése: a nevelési folyamat A pedagógus személyisége, szerepe az értékközvetítésben. Nevelési folyamat: a társadalom által kitûzött nevelési

célok és eszmények a nevelõkön és az általuk szervezett tanulóközösségen át jutnak el a tanulókhoz. Ezen belül részfolyamatok mûködnek: érzelmi, erkölcsi, világnézeti, esztétikai, testi nevelés, értelmi képesség fejlesztés. Makarenko szerint a nevelés alapja nem a tudat, hanem a tapasztalás, tehát a tudatosításnak a tapasztalatokra kell épülni. A nevelési folyamat részei: a)Kiinduló tevékenység: a tanuló személyiségében ismeretek, érdeklõdések alakulnak ki b)Tudatosult tevékenység: kifejlõdnek a szokások, akarati tulajdonságok rendszere, ami a jellem alapján szolgálja. A nevelés folyamatát felfoghatjuk úgy, mint pszichikus képességek és struktúrák fejlõdési folyamatát, melyben a folyamatok ismétlõdnek, rögzõdnek és kialakulnak bizonyos állapotok, tulajdonságok, képességek. Ezek fejlõdésével párhuzamosan alakulnak ki a készségek, jártasságok A nevelés célja: fejlett személyiség kialakítása. Az igazi

értékes emberi cselekvésre a tudatosság jellemzõ. A nevelés folyamán a tudatot formáljuk, de nem elég tudni, mi a helyes, ennek belsõ meggyõzõdéssé kell válnia. Ehhez érzelmekre van szükség, ezért fontos a nevelés során az érzelmek alakítása, az akaraterõ kifejlesztése. A nevelés során kialakulnak a tanulóban az erkölcsi fogalmak. Fejlõdik a világnézet, az erkölcs és a cselekvésrendszer A pedagógus személyisége: ♦Lényeges a szakmai felkészültsége ♦Empátia, jó kommunikációs készség, mely ha a gyermek személyiségének alakulására, hogy harmonikus, jól szocializált személyiség fejlõdhessen. ♦Biztosítja az eszközöket az ismeret átadásához, amellyel a lényeget hangsúlyozza ♦Törekedjen a teljes kommunikációra, hitelességével alkalmazkodjon a szituációhoz ♦Fontos a nem verbális kommunikáció, metakommunikáció, ez érzelmileg megragadja a tanulót, alátámassza az információt ♦Beszéde legyen

produktív, retorikai jártassága legyen magas fokú, önálló szövegalkotása legyen. ♦Montágh Imre szerint színes egyéniségeket kell pedagógus pályára csalogatni. 7.Értelmi fejlõdés, fejlesztés ismeretszerzésben. Az egyéni tevékenység és tapasztalatszerzés szerepe az Értelmi nevelés: megvalósítja az anyag rendszeres feldolgozását, fejleszti az egyén értelmi erejét, intellektuális képességét, világnézet alakítására irányul. Alkalmassá teszi a gyereket az információk befogadására, szelektálásra és felhasználásra. Már 0-2 éves korban elkezdõdik, fontosak a környezeti hatások. Itt még a képzelet dominál, az iskolában kezdõdik az értelem fejlesztése. Az értelmi nevelés során fontos: ♦Motiváltság: tanulás megszerettetése, szükséglet, igény ♦Gondolkodási tevékenység fejlesztése ♦Érzelmek fejlesztése: siker-kudarc átélése ♦Magatartáskultúra kialakítása, felelõsségvállalás ♦Nem elég a

reproduktív ismeret, mert ezt csak valakitõl átveszi Az értelmi nevelés része a nevelésnek, osztályozható. Sajnos a nevelés túl oktatáscentrikus, az ismeretek átadása a cél, háttérbe kerül a nevelés az oktatással szemben. A képességek fejlesztése az iskolák feladata, amely gyakorlással alakul ki, egyfajta pszichikai sajátosság, mibõl valamilyen tevékenység kialakulhat. Adottságokkal születünk, ezekbõl lehet képesség Fontos az öröklés szerepe, a család és a környezet szerepe, hiszen a belsõ feltételek a külsõkön át érvényesülnek. A képesség és tevékenység összefügg, hiszen a képességek a megfelelõ tevékenységek során fejlõdnek: gondolkodás, emlékezet, észlelés. A képesség és gyakorlás együtt a tehetség alapja, ami egy magas szintû képesség. Az értelmi szintet befolyásolja: ♦Az ismeretszerzés mennyisége, tervszerû fejlesztés ♦Tárolásának hossza ♦Felhasználásának hatékonysága. ♦Örökletes

hatás, családi és tágabb környezet A képességek lehetnek: a)Általános képességek -figyelem (a tanulás feltétele, alakítása a család feladata, terjedelem is lényeges) -érzékelés, észlelés, megfigyelés (a felfogáshoz, megértéshez fontos, ingerléssel fejleszthetõ -emlékezet (lehet mechanikus és gondolati, kiskorban lehet gyakoroltatni az eml.tartást -képzelet (reproduktív - élményt visszaadó - és produktív -alkotó - lehet -gondolkodás (forrása a tapasztalat, fontos, hogy értse mirõl van szó Gondolkodási mûvelet fejlesztése: -analízis- szintézis ( általánosításhoz, lényegkiemeléshez fontos -általánosítás- összehasonlítás ( azonosítás, megkülönböztetés) Problémamegoldó gondolkodás: probléma felismerés- hipotézis felállítás-elgondolkodás-tervkészítésmegoldási javaslatok. Olyan problémát akarjon megoldani, ami életkorának megfelelõ b)Speciális képességek Az iskolában jól fejleszthetõ képességek:

megismerõ- tájékozódó-kommunikációs-problémamegoldóalkotóképességek Az oktatás terén szükség lenne: megfelelõ szemléletre, jó tantervre, korszerû oktatási folyamatra, módszerekre, eszközökre, jó tanár-diák viszonyra, differenciáltság érvényesítésére, intergrációra. 8.A valóság megismerése a nevelési folyamatban: az oktatási folyamat Az oktatás tartalmi problémái, tantervelméleti kérdések A valóság megismerése mindig a gyerek és a nevelõ együttes tevékenységének folyamatában valósul meg. A valóság térbeni és idõbeni megismerése a gyerek számára fizikai és testi , lelki átélést jelent. A megismerõ tevékenység eredménye ennek segítségével kialakított a valóságra vonatkozó fogalmak összessége. A gyermeki ismeretszerzésre a tapasztalatokon túl a tanulás során van lehetõség. A valóság megismerésében szükséges a tapasztalatszerzés, az általánosítás és a gyakorlás. A tapasztalatokat érzelmek

teszik élményszerûvé. A megismerési folyamatnak 3 funkciója van: Ismeretszerzési- nevelési- képzési. Ezek egyszerre , kölcsönhatásban valósulnak meg a pedagógus révén A megismert anyagot az oktatási folyamatban dolgozzuk fel. Báthory Zoltán szerint a tanulás egy szükséges rossz, a tananyag pedig emészthetetlen. A nevelés feladata ezt a negatív tartalmat megváltoztatni, hogy tanulható tananyag legyen, amelyet kellemes légkörben, korszerû tartalommal tanulhassanak a gyerekek. A tanulás tartalom szerint 3 típusról beszélhetünk: a)Szenzoros tanulás (ingerek befogadása, feldolgozása, elraktározása b)Motoros tanulás ( tapasztalatszerzés) c)Verbális tanulás (megértésen alapuló fogalmi elsajátítás) A korszerû oktatási folyamat egy tanítás-tanulási folyamat, amely magában foglalja: -tanítást-tanulást -motivációt -önszabályozást -bipoláris folyamatot ( tanár-diák között) -célja a teljesítményképes tudás Az oktatási

folyamatban a tantervben rögzítetteket dolgozzuk fel. Az oktatási folyamatban 2 út van: Induktív: konkréttól haladunk az elvont felé Deduktív: absztrakttól haladunk a konkrét felé Az oktatási folyamatban figyelembe kell venni: tanulók életkori sajátosságait fejlettséget, az osztály összetételét tananyag differenciálását módszertani lehetõségeket fontos a jó pedagógus, aki magabiztos, fix ismereteket ad a tanulóknak Az oktatási folyamat szerkezete: ISMERETSZERZÉSI FÁZIS •tények nyújtása (ne legyen túl sok, fontos a szemléltetés, a gyerek értse, hogy mi a fontos) •elemzés (minden lényeges vonást meg kell beszélni, segíthetünk irányítással, gyakorlással) •általánosítás(a tanulás a lényegkiemelés mûvészete. Elõször a pedagógus, majd a diák végzi) ALKALMAZÁSI FÁZIS •rendszerezés(anyagot rendszerezzük, ülepszik az ismeret. Fontos, hogy hogyan rendszerezünk) •gyakorlás(tanultak rögzítése,

fontos, hogy érdekes legyen, ötletes, a gyerek meg tudja oldani) •ellenõrzés(segítõ szándéka legyen, a pedagógus képet kap az elsajátításról, további irányt ad) Az oktatás tartalma: Az oktatás tartalma a tantervben jelenik meg. Tartalmazza az intézmény célját, a fõ feladatokat, közli a tantárgyi kereteket, idõkereteket, óratervet, tananyagot, teljesítményeket és követelményeket, módszertani alapelveket, alapvetõ eszközrendszert. A tanterv elemei: -cél (elvi alap) -feladat (nevelési feladat tartalma és a tevékenységek, pedagógus feladata) -követelmény ( tanulók szintje) Az oktatás tartalmánál megkülönböztetünk: -tartalomtudást (információk rendszere a tudatunkban. Pl egy képlet ismerete -eszköztudást (az a tudás, amellyel új tartalomtudást tudunk megszerezni. Pl képlet alkalmazása A tantervi tartalom tényezõi: ♦társadalom szükségletei (a nevelés céljainak és feladatainak átvételével határozza meg a tanterv

tartalmát. ♦társadalmi mûveltség ( Ágoston György szerint a mûveltség a nevelés eredménye. A mûveltség: - egységes nevelési folyamat egészének eredménye -világnézeti, politikai, erkölcsi meggyõzõdés és magatartás -szokások , érdeklõdési körök jellemzik -a személyiség teljes tartalmát magában foglalja ♦nevelés céljai, feladatrendszere ♦gyermeki fejlõdés szükségletei Elméletek: ♦õskorban, aki új ismeretet szerzett az lett a fõnök ♦Kornis Gyula szerint más tananyag kell a vezetõknek és a dolgozóknak 9.Az egészséges életmód kialakítása, a fejlesztés tartalma: testi nevelés feladatai, lehetõségei Egészség: testi, lelki, és szociális jólét állapota. Sokat változtak az életkörülmények. A gyerekek sok idõt töltenek az iskolában, azután pedig még többet a tévé elõtt. Ez mozgásszegény életmódot eredményez, ehhez társul az egészségtelen táplálkozás, a szervezet túlhajszolása, a stressz, a

káros szenvedélyek. A testi nevelést már a családban kell megalapozni. Az egészséges életre nevelés, a testi nevelés fontos kellene hogy legyen, a nevelési rendszerben. Testi nevelés: az általános fejlõdés alapfeltétele, a személyiségfejlõdés fontos része. Célja, hogy életerõs, kiegyensúlyozott és optimista szemléletû gyereket neveljen, aki helytáll az életben, munkában, mindenhol. A testi nevelés feladatai: -Az egészséges fejlõdés feltételeinek biztosítása ( higiénia) -Testi épség megóvása -Az egészséges élet iránti igény és szükséglet kialakítása ( példa) -A szervezet edzése -Egészséges életmód alakítása ( önfejlesztés) -Mozgáskultúra, testi képességek fejlesztése A testi nevelés kihat más nevelési területre is: -Fejleszti az értelmet, képességet, emlékezetet, figyelmet, helyzetfelismerõ képességet, érzékszerveket, idegrendszert, jellemet, erkölcsöt, esztétikai képességet, zenei képességet. A

testi nevelés lehetõségei kisiskolás korban, beszélnünk kell róla: -Külsõ és belsõ testrészek ezek mûködése -Önmaguk, társaik, szülõk megfigyelése, összehasonlítása -Tisztálkodási ismeretek bõvítése -Környezetvédelmi feladatok -Helyes öltözködés, étkezés, testmozgás -Balesetmegelõzések, betegségek -Lelki egészség -Káros szenvedélyek hatásai -Érzelmek formálása az egészséges életmódra 10.A nevelési folyamat megszervezése: pedagógiai módszerek és eljárások A módszerek kiválasztásának és alkalmazásának szempontjai a személyiségfejlesztés folyamatában Az intézményes nevelés a diáktól magasabb szintû gondolkodást, erkölcsi, akarati tulajdonságot követel. Elõnyös, ha a pedagógus kreatív, rugalmas, megfelelõ empátiával és kapcsolatteremtõ képességgel rendelkezik. A pedagógiai módszerek: a nevelési folyamat megszervezését szolgáló olyan eljárások, melyek a gyerek tudatának alakítására,

tevékenységének irányítására, a nevelési folyamat optimális feltételeinek biztosítására szolgálnak. A hangsúly a módra esik, fõ kérdése, hogy hogyan. Befolyásolja a tanuláshoz való viszonyt ( meg lehet szerettetni valamit), összerendezi a tanár eljárásait, a tanuló mûveleteit a megismerési folyamatokban. A pedagógiai módszer 300 éves múltra tekint vissza. Kelemen László újszerû felosztásra törekedett a módszerekben, Nagy Sándor szerint a módszer a tanár és tanuló munkaeljárásának együttesét jelenti a feladat közös megoldásában. A pedagógiai módszert meghatározza: -Nevelési cél, feladat -Tanulók életkora, értelmi fejlettsége, képessége -Tanár személyisége -Tanulók, közösségek sajátosságai -Pedagógiai szituációk és tartalmai A pedagógiai módszerek összetevõi a nevelési folyamatnak, mert erkölcsi, politikai, világnézeti elemeket foglalnak magukban, és a nevelési célnak megfelelõen szelektált.

Alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy kerüljük a túlzott szabályozást, mert ez csökkenti az aktivitást, ellenállást válthat ki, valamint a túlzott spontanitást, mert ez elbizonytalanodáshoz vezethet. A nevelési módszer nem valósítható meg nevelési eszköz nélkül: tárgy, jelenség, tevékenységi forma, amelyet a cél eléréséhez használunk. A pedagógiai módszerek jellemzõi: ♦Segítik a nevelés céljainak, feladatainak megvalósulását ♦Segítik a közösségi nevelés eredményességét ♦Formálják a tanulók valósághoz való viszonyát ♦A tanulók aktivitásának és önálló tevékenységének kibontakoztatására irányul. A pedagógiai módszer lehet: a)Direkt (a pedagógus közvetlenül hat a gyerekre, õ a hatás forrása, a gyerek a befogadó, a pedagógus célokat tár a gyerek elé, a módszer célja az akarat fejlesztése. A pedagógus szervezi és közvetíti az értékeket. b)Indirekt (a hatás forrása a tanulók

közösségi tevékenységei, kapcsolatai. Ezeken belül alakulnak a magatartásformák. A pedagógus nem közvetlenül ha, hanem közbeiktatja a közösséget. A két módszer együttes alkalmazása a jó. Olyan módszereket kell alkalmazni, hogy a gyerek tehessen, tapasztalhasson, tehát közvetlen cselekvést kell biztosítani, fontos a megfelelõ környezet, de követelni is kell, amely során új dolgokat, célokat, magatartásformákat sajátít el. 11.A serkentés és gátlás eszközeinek szerepe a nevelési folyamatban A pedagógusnak muszáj követelnie, mert a dolgokat így sajátítja el a gyerek, így válik bensõjévé. Az a cél, hogy megfelelõen tudjon élni a gyerek a társadalomban. A pedagógusnak az a célja a követeléssel, hogy cselekvésre, tevékenységre serkentsen. Kezdetben a gyerek külsõ indíttatásból teljesít, a tekintély, a kényszer miatt, késõbb már meggyõzõdésbõl, mert helyesnek tartja a követelést. Fontos, hogy a követelés

legyen: ♦Életkorhoz, fejlettséghez mért ♦Differenciált ♦Határozott, egyértelmû, világos ♦Igazságos, jóságos ♦Rövid, tömör ♦Megfelelõ hangnemû A követelésnél elengedhetetlen a serkentés, gátlás, kényszerítés. Serkentés: célja, hogy a belsõ erõket mozgósítsa. Eszközei: -Bíztatás -Helyeslés -Elismerés, dícséret -Tanács, értékelés -Jutalom, ajándékozás A jutalom ösztönzõleg hat, a nevelési eszközöknek szinkronban kell lenni a teljesítménnyel. Fontos, hogy kit, mikor, és miért jutalmazunk. Gátlás: fõleg a gyakorlás terén fontos, hogy mit mennyi ideig gyakoroltatunk. A tiltás helyett alkalmazhatunk átterelést, ha a gyermeket másik tevékenység felé irányítom, kielégítem igényét. Eszközei: -Ellenõrzés, felügyelés -Intés -Fenyegetés, tilalom -Átterelés Kényszerítés: a követelés erõsebb fokozata, szükséges alkalmazni, mert a gyerek sokszor kibújik a követelés alól, gyenge akarata, fejletlen

a tudata, érzelmileg is fejletlen, nyugtalan. Eszközei: -Felszólítás -Utasítás -Parancs -Büntetés A büntetés lehet: verbális, szeretetmegvonásos, de ezt meg kell magyarázni, nehogy szorongásos legyen a gyerek, és lehet fizikai büntetés, amelynek nem jó hatása van, és a pedagógusnak nincs joga hozzá. Nem az a cél, hogy a gyerek lelkileg vagy fizikailag szenvedjen. A büntetés legyen egyénre szabott, és ne tartson sokáig, mert elveszti jelentõségét. 12.A gyakorlás szerepe a szokások, illetve jártasság, készség alakulása során A nevelés folyamatosságot mutat, kezdetben a szokásszerû cselekvések uralkodnak, késõbb kerül elõtérbe a tudatosítás. A szokások kialakításának nagy jelentõsége van a személyiségfejlõdésben A szokásoknak két sajátossága van: •Tudatmentesítõ szerep: nincs szükség teljes figyelemre, mert a jól begyakorolt cselekvések automatikusan mennek. A tudat így a cselekvés irányítására,

tartalmára tud összpontosítani. •Emberi cselekvés gazdaságosabbá válása : kevesebb energiával jobb és több eredményt tudunk elérni. A jó szokások erõsítik az értékes személyiség alapját, a rossz szokások akadályozzák, helytelen irányba terelhetik a személyiségfejlõdést. A szokás keletkezhet: a)Tudatos kialakítása:a cselekvés elõször tudatos, csak késõbb, mivel többször is szükség van rá, kialakul a szokás. b)Utánzás alapján :fõleg a magatartásbeli szokásoknál fordul elõ. c)Egyszerû ismétlés során :a többször végrehajtott cselekvést könnyebb megismételni. Legtöbbször nem egy szokást alakítunk ki, hanem szokásrendszereket. Elõnye, hogy szilárdabb, és az egyes szokások egymást kiegészítik, támogatják. Jelentõs szerepe van a szoktatásban a gyakoroltatásnak, amely legyen személyre szóló, egyszeri feladatok, legyen rendezett, szervezett, feleljen meg az életkori sajátosságoknak. A gyakorlási folyamatot

motiválni kell, a gyerek szükségleteit ki kell elégíteni ahhoz, hogy értékes szükségleteket építhessünk be. Kerüljük a monotonitást, legyen változatos, ösztönzõ jellegû. A gyakorlás alapvetõ a jártasságok és készségek kialakulásában is. Ezek kialakulását nem lehet elválasztani, hiszen ismeretek megszerzésével egyes tevékenységek eljutnak a jártasság fokára, más tevékenységek viszont a gyakorlás révén készség szintre emelkedhetnek. A tevékenység lehet tudatos, vagy automatikus. Az automatizálódásnak 3 foka van: Tájékozottság foka: felismerést fejez ki. Fontos, hogy ez a tájékozottságot aktív tevékenységgel önmaga alakítsa ki magának. Jártasság foka : azt jelenti, hogy képes a megszerzett ismereteket alkalmazni, de még állandó figyelmet igényel. Készség foka :a tevékenység többszöri gyakorlása, ismétlése során fejlõdik, a tudatos tevékenység automatizálódik Összefüggések: -Minden

jártasság és készség jól megtanult szilárd ismeretekre épül -A jártasságok és készségek egymással kapcsolatban állnak -Elõbb alakul ki a jártasság, aztán a készség -Mindkettõ kölcsönösen egymásra épül 13. A differenciált személyiségfejlesztés lehetõségei a különbözõ szervezeti keretekben és munkaformákban. Fontos a differenciáló pedagógia, mert felismeri a gyermek egyéni, speciális szükségleteit. Azonos életkorúak között is vannak eltérõ fejlettségûek. A képességek egymástól való eltérésének oka lehet örökletes, de befolyásolhatja a család szocioökonómiai státusza, a nevelési stílus, a településforma is. Differenciálni 3 szinten lehet: a)Iskolák között : különbözõ értelmi képességû gyerekek számára különbözõ iskolatípusokat lehet létrehozni ( speciális fejlesztõ iskola, képességfejlesztõ szakiskola, elitképzés) b)Iskolán belül: különbözõ tagozatos osztályokat hoznak létre,

ahol adottságok, képességük szerint válogatják a gyerekeket. Másik mód az érdeklõdési kör szerinti válogatás ( szakkörök, fakultáció) c)Óvodai csoporton v. iskolai osztályon belül: nem szervezett differenciálás van, hanem a pedagógus alkalmazkodik a gyerek egyéni fejlettségi szintjéhez. A differenciálásra legalkalmasabb óvodában a vegyes csoport. Elõnyös a kötetlen tanulási forma, amikor csak a pedagógus felkészülése kötött. Osztályon belüli munkaformák lehetnek: -Frontális: azonos tanulási forma, a nevelõ aktív fél, a tanuló a befogadó. Elõnye, hogy a gyrek mindent lát a közvetítési folyamatban. Hátránya, hogy a gyerekeknek nincs egymással kapcsolatuk, kevés az egyéni ötlet, megoldási forma. -Egyéni : a személyiségfejlesztés szempontjából lényeges, hogy bizonyos feladatokat a gyerek önállóan képes legyen megoldani. Elõnye, hogy a tanulók egyéni munkatervük szerint dolgozhatnak. -Csoportos : kollektív

munkára alapoz, mert vannak olyan munkák, amelyeket célszerû közös munkával feldolgozni. Alkalmat ad a vitatkozásra A tanulók felkészültsége, tehetsége, hozzáállása, szorgalma, kitartása, egyéni tempója alapján kell differenciálni. Az eredményesség feltétele, hogy a tanítási-tanulási folyamatba bele kell tervezni a differenciálást. 14. Az egyéni tulajdonságok figyelembe vétele a nevelési folyamatban: képességfejlesztés, kompenzálás, tehetséggondozás A nevelés folyamán átlag gyerekekkel találkozunk, aki az iskolai tanulmányok elvégzéséhez megfelelõ értelmi képességekkel rendelkezik, környezete rendezett, a tudás megszerzése érdekében elegendõ motivációs bázissal rendelkezik. Nagyon fontos a szociokultúrális környezet rendezettsége, ugyanis az iskola nem képes a szociokulturális különbségeket kompenzálni. Megállapíthatjuk, hogy ebben a tekintetben a nevelés tényezõi felülmúlják a biológiai tényezõket,

amik inkább csak az alapfeltételeket szabják meg. Értelmi képességek tekintetében az átlagtól két irányba lehet eltérni: •Negatív irányba : értelmi fogyatékos nevelés témaköre, a gyógypedagógia foglalkozik vele •Pozitív irányba: tehetségnevelés. A nevelés alapja a tevékenység. A tevékenység és a képesség egymástól elválaszthatatlan, a képességek a tevékenységek hatására alakulnak ki az emberben. Helytelen az a megfogalmazás, hogy a gyereknek ilyen v. olyan képessége hiányzik Inkább így helyes: a gyermek a kérdéses képességhez szükséges tevékenységeket nem gyakorolta kellõen, vagy nem gyakoroltatták vele. A családi környezeti adottságok nem egyenesen arányosak a képességek kialakulásával, hiszen a kedvezõ környezeti adottságból nem következik egyértelmûen kedvezõ helyzet a képességek alakítására. A képesség nem azonos a tehetséggel, mert a tehetség magas színvonalon elért képesség. Az, hogy a

képességek rendszerébõl kialakul-e tehetség, az a motivációs és környezeti tényezõk függvénye: •Kíváncsiság, érdeklõdés, tudásvágy felkeltése, fenntartása •Szorgalom, kitartás •Becsvágy, teljesítménymotiváció A tehetség legfontosabb ismérvei: -Magas intelligencia, fejlett képességek -Kreativitás magas szinten -Életkorához fejlett személyiség -Feladat iránti elkötelezettség -Pozitív környezeti hatások, motivációs tényezõk megléte A tehetséggondozásban fontos az iskola és az iskolai környezet együttmûködése. A tehetséges gyerekekkel kapcsolatban az ellenvéleményt az okozza, hogy egyes tanulók különösen jó esélyt kapnak a többiekkel szemben. Ez igaz, de kár lenne elveszni hagyni õket, akik a társadalom számára is értékesek Hazánkban állami és magánkeretek között is folyik tehetséggondozás több-kevesebb sikerrel, az állami keretek közt a 6-8 osztályos gimnáziumban a gyerekek intellektuális

leterhelését érik el, míg a magániskolákban, elitképzõkben fontosabb a tehetségnél a család szocioökonómiai státusza. 15. A társas kapcsolat jelentõsége gyerekkorban Közösségi nevelés A kortárscsoportok szerepe a pedagógiai hatásrendszerben. A nevelés színtere a közösség, amelynek közös célja van, van ösztönzõ ereje. A közösségnek van: Funkciója: a célok és tevékenységek határozzák meg, éltetõ ereje a közös tevékenység Struktúrája: a közösségben státuszok vannak, ezek az egyén helyét szerepét jelölik meg a közösségben. A közösségi szerep nagy hatással van az egyén személyiségére Dinamikája :a közösség dinamikáját adja a kölcsönös rokon és ellenszenv, az interakciók mennyisége, minõsége- az interperszonális kapcsolatok mennyisége. A közösség normarendje mindig pozitív, amely pozitív hatást gyakorol tagjaira, elõsegíti az egyéni képességek kibontakozását. A közösség

vezetése demokratikus Az egyén számára mindig kell egy alapközösség, mely tevékenységét értékeli, érzelmi biztonságot, együttes örömét adja meg. A nevelés célja közösségi ember formálása A közösségi fejlõdés fázisai: A pedagógus követése Megbízható mag kialakulása Közösségi követés idõszaka A közösségi fejlõdés követelményei: Szabályok, normák ismerete, megértése, elfogadása Pozitív motívumok, gyakoroltatás Egyének pontos ismerete Közösség rejtett hálózatának ismerete A közösség rétegzõdése: Aktíva: egyetért a vezetõvel, aktív résztvevõ Tartalék aktíva: jól mozgatható, de csak felkérésre Egészséges passzíva: mindent megcsinál, de nehezen Alamusziak: nem ért egyet, de nem mondja Bomlasztó aktíva: nem értenek egyet, ezt ki is mondják Mocsár : semmi nem érdekli A csoportkapcsolatok lényegesek a gyerek személyiségfejlõdésében, a csoport a normaszabó.

Iskolás kortól a gyerek egyre több idõt tölt a gyerek csoportokban , kevesebbet a családban, választani fog az ún. referenciacsoportot, aminek a szabályait elfogadja. Nagyon fontos a kortárscsoport, hiszen olyan viselkedésformák elsajátítására ad lehetõséget, ami gazdagítja a személyiséget. A társas együttlét jó hatással van a tanulásra, a társak példája ösztönzõ, változatosabb a problémamegoldás. Fontos az együttes élmény is, mert az élmény felerõsödik, az öröm megsokszorozódik, a bánat osztódik. 16. A család, mint értékközvetítõ, szerepe a személyiség fejlesztésében Nevelés a családban Az intézmény és a család kapcsolata A legfontosabb nevelési színtér a család, az elsõdleges közösség, összekötõ kapocs az egyén és a társadalom között. A tagokat érzelmi, rokoni szálak fûzik össze A család funkciói: Gazdasági funkció ( létfeltételek biztosítása) Érzelmi egyensúlyt biztosító

funkció (meleg érzelmi légkör, támasz) Biológiai-szexuális funkció ( utánpótlás, családi életre nevelés, azonosulás, nemi szerepek) Kulturális funkció ( kultúra, nyelv, szokások, hagyományok) Szocializációs funkció ( felkészítés, viselkedésformák, kapcsolatteremtés, világnézet megalapozása, értékrend, erkölcsi nevelés) Fontos, hogy a gyerek egyenrangú partner legyen, érezze, hogy a véleménye számít. A családi nevelésben fontos, hogy a szülõk hogy alakítják ki a gyerek napirendjét, segíteni kell a gyerek tanulmányi munkáját. A szülõk nevelési szemléletmódját befolyásolja az életmód, anyagi helyzet, iskolázottság, lakóhely. A családban sajátítja el a gyermek a nemi szerepeket A szülõk meghatározzák a gyerek viselkedését, az emberhez fûzõdõ viszonyát, kapcsolatteremtést, mert a szülõ a modell a gyerek számára. Napjainkban kevés a gyerek, sok a válás, nõ a deviancia, nõ a gyerekkel szembeni

agresszió, a gyerekek érzelmileg elhanyagoltak, vagy nagyon elkényeztetettek, a nevelést teljesen az intézményekre hárítják a szülõk. A család és az iskola kapcsolata Mindkettõ felelõssége nagy A család a tanulók eredményes nevelése érdekében együttmûködik az iskolával. Pl szülõi munkaközösség, ami közvetíti a szülõk véleményét a pedagógusok, az iskola felé. Fõleg a gyerek iskolába kerülésekor fontos a pedagógus szerepe, hiszen utasításait követnie kell Fontos a szülõkkel való jó kapcsolattartás, hiszen a nevelésben munkatársai a pedagógusnak Kapcsolatukat a bizalom, az õszinteség, az emberség jellemzi Fontos a családlátogatás, fogadóóra, szülõi értekezlet, nyílt nap, ezek eredményessége változó