Pszichológia | Felsőoktatás » Személyiséglélektan

Személyiséglélektan I. A személyiségpszichológia alapvetései Pszichológia és individualitás 1/ Mi a személyiséglélektan fő dilemmája? Személyiség (terminus) = az egyedi és az általában vett pszichikumot egyaránt jelöli. Az individualitás az ember legalapvetőbb jellemzője, egyedisége, de nem a normától eltérő jellegzetesség. Egy adott ember a természet erőinek egyedi alkotása Az individuum testi és mentális folyamatok egyedi, belsőleg összehangolt szervezettsége. A természettudomány csak az átfogó, sőt lehetőleg egyetemes törvényekkel foglalkozik, tehát nomotetikus tudomány. A természettudomány nem képes az egyediséget vizsgálni, erre csakis a történelem, a művészet vagy a biográfia hivatott. Az individuum strukturált egyediség. A természettudomány nem szereti az egyedit, csak az általánost. A személyiség maga is általános jelenség A „belső rendszer” az, amivel az univerzáliákban gondolkodó klasszikus

természettudomány nem tud mit kezdeni. Az individualitás személyes struktúrái egyediek Minden individuum viselkedése önmagában is törvényszerű. A tudománynak az a feladat, hogy az mutassa be, ami van, s ne csak azt, ami kényelmes vagy megszokott. A scientia egyszerűen az jelentette: tudás. 2/ Mi a normák három típusa? Az általánossal a természettudomány foglalkozik, az egyedivel pedig a humán tudományok és a művészet. Fejlődés = a környezeti hatásoktól viszonylag független A normák három típusa – bizonyos értelemben minden ember  Olyan, mint bármely más ember (általános normák),  Olyan, mint néhány másik ember (csoportnormák),  Olyan, mint senki más (egyedi normák). Általános normák: általános pszichológia, pszichofizika, pszichofiziológia, pszichobiológia (pl. magas, gyors, energikus vagy vidám) – valaha ismert (vagy vizsgált) emberek összességével hasonlítjuk össze. Csoportnormák: szociokulturális

tudományok (pl. amikor valakiről megállapítjuk, hogy „tipikus”) – az adott személy bizonyos tulajdonságait tekintve nem különbözik számottevően azon csoport tagjainak többségétől. De akár olyan az illető, mint a csoport többi tagja, akár nem, mindenképpen csoportnormák segítségével határozzuk meg a természetét. Egyedi normák: idiodinamika – az egyén sajátos vonásait, személyes érdekstruktúráját, személyiségének szerveződését vesszük figyelembe. Ha valamely cselekedete összhangban áll várokozásunkkal, akkor azt mondjuk „jellemző rá”. Az ilyen személyes struktúra (pattern=mintázat) kutatását Rozenzweig idiodinamikának nevezte el. Tudjuk, hogy az általános normákat és a csoportnormákat a nomotetikus tudomány vizsgálhatja. Az egyedi normák viszont ismét felvetik az idiografikus tudomány szükségességét. A személyiségpszichológia nem kizárólag nomotetikus, nem is pusztán idiografikus, inkább egyensúlyra

törekszik a két véglet között TÍPUSOK Osztályozásra törekszik az emberi természetet illetően. Természetesen a tipológiák sokszor széles körű érvényességre törekszenek. Gyakran mondjuk valakiről, hogy liberális vagy narcisztikus (önimádó), lehet cerebrotóniás vagy autokratikus (önkényuralmi törekvésekkel elemezhető) személyiség vagy huligán. Tartozhat az anális (visszatartó), az orális (bekebelező), a genitális (érett) vagy uretrális (szétszóró). A tipológiák csábítóak és kényelmesek, de olyat, amely a teljes egyénnel számolni tudna, még senki sem alkotott. Az ideáltípusok pusztán „az érthetőség sémái”, ez nem a valóságos személyekre vonatkozik. A klinikai pszichológiának valódi célja az, hogy ne nagyszámú, hanem egyetlen adott ember legközelebbi cselekedeteiről tudjon előrejelzést készíteni. 2 TEMPERAMENTUMOK A temperamentum fogalma pszichológiailag elsősorban az affektivitáshoz kapcsolódik.

~-nek nevezzük az egyedi személyiségre általánosat jellemző affektív tónust, mely két fő tényezőre bontható: az ingerelhetőségre és a késztetésre. A pszichesztétikus, mely az „érzékeny” és „tompa” végpontok között helyezkedik el, és a diatetikus, melynek szélsőségeit a „derű” illetve „szomorúság” jelzik. Összefüggés van testalkat és temperamentum, azaz a személyiség testi és lelki sajátosságai között. A szervezet egészének összeszövődő affektív, vegetatív, humorális és morfológiai adottságait foglalja össze a „temperamentum” szó. Igen lényegesek a testi és lelki tényezők kapcsolata, elsősorban a személyiségfejlődés menetének hosszmetszeti megítélésénél. Három normális testalkati típusra korlátozzuk: a leptomoszomra (melynek szélsőséges formáját „aszténiásnak” nevezzük), az atletikusra és a piknikusra. A leptoszomok túlnyomórészt skizotimek, az atletikusok dominálóan

viszkózusok és piknikusoknál a ciklotim vérmérséklet az uralkodó. A három legfontosabb testalkati típus általános képe a következő: 1. Piknikusok: a középkorú piknikusok zömökek, végtagjaik rövidek, kerekded, jóltáplált külsejűek. Izomzat lágy, zsírpárnák az arcon, nyakon, törzsön bőségesek. A törzsük mintegy hordóformára emlékeztet Korán kopaszodnak 2. Atletikus: végtagjai hosszúak A széles, izmos vállöv és az erősen keskenyedő alsó testfél, trapéz alakú törzskörvonalat formál. A rugalmas, zsírszegény bőr alatt plasztikusan kidomborodó izomzat feszül. 3. leptoszom: másként aszténiásnak nevezzük, henger törzzsel, hosszú, keskeny mellkassal és keskeny vállakkal jellemezhető. Csontjaik, izomzatuk és bőrük gyenge, finom és vékony. Bőrszíne fakó A kedélyállapot hajlama: a ciklotimeknél döntően a „vidám” és a „szomorú” a skizotimknél az „érzékeny” és a „hűvös” végpontok között

mozog. Azt az arányt, ahogyan az egyes ciklotim egyéneknél a vidám, illetve szomorú kedély elegyedik, diatetikus aránynak nevezzük, míg a skizotimek érzékenységének és hűvösségének viszonyáról mint pszichesztétikus arányról beszélünk. Az ingerelhetőség tünetei alapján hat fő vérmérsékleti csoportot ismerhetünk fel: Ciklotim - 1. hipomániás - (derűs-mozgékony) 2. szinton (középtípus) – (gyakorlatias, realista kényelmes, kedélyeskedő 3. melankolikus Skizotim - 4. túlérzékeny – ideges, ingerlékeny kifinomult, befelé forduló, idealista, 5. skizotim középréteg – hűvösen energikus, módszeres-következetes, nyugodt arisztokratikus 6. érzéketlen – hideg, hűvös, ideges, hóbortos, különc, közönyös, indulatilag gátolt, eltompult, gyökértelen A ciklotimek pszichomotilitását a mimika és testmozgás hol gyors, hol lassú, de (a súlyosan kóros esetektől eltekintve) mindig kerek, természetes, ingerhez szabott formája

jellemzi. A ~ alkatúak egész beállítottságát az élettel szemben és a környezetre adott reakciójukat leginkább az jellemzi, hogy szívesen beolvadnak környezetükbe és a 3 jelenben élnek. Köznapi, gyakorlati típust jóindulatú, megértő közvetítők, könnyed, nagyvonalú szervezők, vagy éppen nyers és erőszakos rámenősök alkotják. A skizotimeknél viszont igen gyakoriak a pszichomotoros furcsaságok, elsősorban abban az értelemben, hogy hiányzik a pszichikus inger és a motoros reakció megfelelő közvetlensége. Mozgásuk arisztokratikusan tartózkodó, erősen visszafogott, sőt, néha indulatilag kifejezetten bénult, máskor mereven zárt, vagy félénk. A ~ vérmérsékletűek élet-beállítottsága ezzel szemben hajlik az autizmusra, a befelé fordulásra, egy zárt, individuális tér, belső, valóságidegen eszme-, elve- és álomvilág kialakítására. A testalkat és a vérmérséklet összefüggései örökletesek és a hosszmetszeti

fejlődésben is kimutathatóak. Természetesen tiszta típus viszonylag kevesebb van, az emberek többsége ún. diszplasztikus (kevert) típusba sorolható Az alkat csak a pszichés tempó fő jellegzetességeit alakítja, a finomabb személyiségjegyek részben a környezeti, részben az önnevelés folyamataiban szerveződik, alakul. Humorális = testnedven (hormonok) Affektivitás = érzelmi, indulati élet Temperamentum = a szervezet egészének összetevő affektív, vegetatív, humorális és morfológiai adottságai (Kretschmer). A személyiségre általában jellemző affektív tónus, mely két tényezőre bontható: - ingerelhetőség; - késztetés. Pszichés tempó = értelmi felfogóképesség (intellektuális teljesítmény); pszichomotilitás (mozgásmód pl. lassú, gyors) Vagoton = paraszimpatikus túlsúly Ciklotim(piknikus) = ún. hangulatember Szkizotim(leptoszom) = ún. elméleti ember Atletikus = ún. izomember Retardáció = elmaradottság Sztenikus =

kitartás, nagy lelkierő jellemzi (néha erőszakos is) 4 SZEMÉLYISÉG ÉS AZ EYSENCK-DÉMON A személyiség meghatározása (a viselkedés és a típus) - e fogalom az egyén alkatának tartós diszpozíciójára utal, amin alapvető realitásként fontos egyéni viselkedésbeli különbségek nyugszanak. Bizonyos idegrendszeri struktúrák működését kapcsolatba hozhatjuk meghatározott típusú viselkedési mintákkal. A viselkedést leírhatjuk tulajdonságok, típusok, attitűdök, szokások és hasonló kifejezések segítségével. A kategorikus rendszer alapján minden személyt a négy negyed valamelyikébe besorolhatunk, s kolerikusnak, melankolikusnak, flegmatikusnak, vagy szangvinikusnak nevezhetünk. Bizonytalan Melankolikus kolerikus Introvertált-------------------------------------------------------------------------extravertált Flegmatikus szangvinikus Szilárd A kolerikus temperamentumról: Forrófejűeknek tartják. Könnyen lelkesednek, de könnyen le i

higgadnak, ha ellenfelük feladja. Aktivitásuk hirtelen, de nem tartós Szorgalmasak, de nem szeretik a munkát, mivel nem kitartóak. Élvezik a nyilvános kitüntetéseket Fukarok, udvariasak. Szenvednek, ha igényeik visszautasítással találkoznak A flegmatikus temperamentumról: A flegma az emóciók hiányát jelenti, nem pedig lustaságot. Kitartóak, cselekvésében elvek irányítják, nem pedig ösztönök. Nem óvatosan ravasz, hanem bölcs Megértően foglalkozik más emberekkel. Ma széles körben elfogadják, hogy az eredmények alapján két igen erős, nagyon hatékony faktor, tengely, illetve dimenzió emelhető ki, melyek lényegében megegyeznek avval, amit Wundt írt le. Az egyik tengelyt introverzió/extraverziónak nevezhetjük. A másik dimenzió számos különböző névvel illethető: neuroticizmus, emocionalitás, bizonytalanság, szemben a normalitással, illetve a szilárdsággal. Az empirikus adatok szerint a legtöbb ember a középső sávba

sorolható. A helyzet nagyon hasonló ahhoz, amivel az intelligencia területén találkoztunk. Tipikus extrovertált szociábilis, szereti az összejöveteleket, számos barátja van, igényli, hogy legyen valaki, akivel beszélgethet, nem szeret magányosan olvasni vagy tanulni. A pillanat hatása alatt cselekszik, s általában impulzív személy Általában kedveli a változásokat, optimista. Szereti a mozgást a tevékenységet, gyorsan elveszíti önuralmát. Érzéseit nem szorítja szűk korlátok közé, s nem mindenben megbízható személy. Tipikus introvertált viszonyt halk, visszahúzódó ember, introspektív, a könyveket előnyben részesíti az emberekkel szemben. Előre tervez, nem bízik a pillanatnyi ötletekben. Ritkán viselkedik agresszív módon Megbízható, valamelyest pesszimista 5 Az emberi viselkedés és magatartás leírásában e két dimenzió a legfontosabb. Az illető valóságos természetét akkor közelítenénk meg legjobban, ha a három

érték az intelligencia, az extraverzió és a neuroticizmus mutatója lenne. Az öröklődés valóban nagy szerepet játszik a személyiség kialakításában, azonban nem olyan döntő mértékű, hogy teljességgel kizárhassuk a környezeti tényezők szerepét. Maga a viselkedés öröklött, ami örökletes, az a vegetatív idegrendszer, illetve bizonyos központi idegrendszeri struktúrák. Ezek pedig kölcsönhatásban a környezettel-fontos szerepet játszanak a magatartás meghatározásában. Tehát agonetípus öröklött, a pszichológus figyel meg, az a fenotípus. Az egyén genetikai felépítését genotipusnak, míg tényleges megjelenését fenotípusnak nevezzük. Idegrendszer és a típus Maga a vegetatív idegrendszer két részre tagolódik, az ún. szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerre. Az előző a vész-idegrendszer, a szervezetet harcra vagy menekülésre készteti, megállítja az emésztést, gyorsítja a szívverést, növeli a légzések

gyakoriságát, és még számos egyéb módon is felkészíti a szervezetet a válaszadásra veszélyes helyzetekben. A paraszimpatikus rendszer a szimpatikus antagonistája, s pontosan az ellenkező hatásokat váltja ki. Lényegében a nyugodt, boldog, békés élet idegrendszere, mely a szervezetet vegetálásra teszi alkalmassá. Az Eysenck-démon: az izgalom és a gátlás A démon részben olyan tevékenységet végez, mint az erősítő rádiócső, részben viszont csillapító tevékenységet. A démon munkája a bejövő és kimenő üzenetek rendszerének mindkét esetben jelentős mértékű rugalmasságot kölcsönöz. Az izgalom a központi idegrendszerben felkeltett perceptuális, motoros, tanulási és gondolkodási reakciók összegeződése. A gátlás mindezek ellentétét jelenti, azaz a központi motoros, tanulási és gondolkodási folyamatok elnyomását. Neuroticitás = emocionalitás (bizonytalanság-szilárdság tengely) Genotípus = az egyén genetikai

térképe Fenotípus = az öröklött és a környezeti kölcsönhatás következtében megjelenő „felépítmény” Izgalom = serkentés Gátlás = elnyomás Vigilancia = éberség Formáció retikuláris = kéreg alatti, az afferens pályák aktiváló rendszere Retikuláris rendszer = gátló pályák 6 Az ősvalami és az én (S.Freud) A tudat és ami tudattalan A lélekelemzésnek alapvető feltétele, hogy abban, ami lelki, tudatost és tudattalant különböztessen meg. A képzet tudattalan volt Az effajta tudattalan voltaképp azonos azzal, amit lappangva tudatképesnek nevezünk. Azt az állapotot, amelyben a képzetek a tudatosítás előtt voltak, elfojtásnak (elfojtottságnak) nevezzük, az erőről pedig, amely az elfojtást eredményezte és fenntartotta, megállapíthattuk, hogy az a lélekelemző munka közben ellenállásként érezhető. A tudattalan fogalmát tehát az elfojtás tanából szereztük. Kétféle tudattalanunk van: a lappangó, de tudatképes

és az elfojtott tudattalan, mely utóbbi csak úgy magára hagyva nem tudatképes. A lappangó tudattalant, amely csak a leíró szemlélet szerint és nem dinamikailag tudattalan, tudatelőttesnek nevezzük, három megjelölésünk van: tudatos (Bewusst), tudatelőttes (Vorbewusst) és tudattalan (Unbewusst). A tudatelőttes a tudatoshoz sokkal közelebb áll, mint a tudattalan, és ha a tudattalant valami lelkinek veszem, a lappangó tudatelőttest annál inkább kell annak tekintenem. Az én Az én szorosan összefügg a tudattal, ez az én uralkodik a motilitáson, azaz az ingerületeket a külvilág felé levezető kijáratokon; ez az a lelki hatóság, amely önmagának minden folyamatát ellenőrzi (pl. beesteledik aludni tér, de akkor is még az álomcenzúra munkáját végzi). Ebből az énből indulnak ki az elfojtások is, amelynek célja, hogy bizonyos lelki törekvések ne csak a tudatból, hanem az érvényesülés és a megnyilatkozás egyéb fajtáiból is

kizárassanak. Az én és az ösztön-én A tudat lelki struktúra felszíne, azaz a tudatot oly rendszer működésének tekintettem, amely rendszer a külvilág felé egészen elől áll. Már eleve tudatosak mindazok az észlelések, amelyek kívülről (érzékszervek útján) és belülről jönnek, amely utóbbiakat érzeteknek és érzéseknek nevezzük. A tudattalan és a tudatelőttes képzet (vagy gondolat) között az a tulajdonképpeni különbség, hogy a tudatelőtteshez szóképzetek kapcsolódnak. Tudatosság csak az lehet, ami egyszer már tudatos észlelés volt; ami pedig belülről akar tudatássá válni annak meg kell kísérelnie, hogy külső észleléssé alakuljon át. Ez az emléknyomok révén válik lehetségessé. A vizuális gondolkodással legtöbbször a gondolatnak csak kézzelfogható anyaga lesz tudatos, de a gondolatra különösen jellemző viszonylatok vizuális kifejezést nem kaphatnak. A képekben való gondolkodás tehát igen tökéletlen

tudatossá válás A kín-elv és az öröm-elv Ezek változásra, lezajlásra törnek, és ezért értelmezzük a kínt az energia-töltés fokozódásának, a kedvet pedig energia-csökkenésnek. Az érzetek és érzések is úgy válhatnak tudatosokká, ha azok az érzékelő rendszerhez eljutnak: ha az odavezető út el van zárva, akkor érzetekként nem jöhetnek létre, jóllehet az érzeteknek megfelelő másvalami az izgalom lezajlásában tulajdonképpen ugyanaz, ilyenkor tudattalan érzetekről beszélünk. A tudat és tudatelőttes megkülönböztetésének az érzetekre nézve nincs értelme, a tudatelőttes itt elesik, az érzetek vagy tudatosak, vagy tudattalanok. A szóképzetek közvetítésükkel a belső gondolatfolyamatok észlelésekké válnak, minden tudás külső érzékelésből származik. 7 Az én Az egyén a mi számunkra az a fel nem ismert és tudattalan lelki ösztön-én, amelynek felületén helyezkedik el az érzékelő-rendszerből mint magból

kifejlett én. Az én az ösztön-éntől nem válik el élesen, hanem lefelé összefolyik vele. Az én funkciói Az én iparkodik is, hogy a külvilág befolyását az ösztön-énre és annak szándékaira érvényesítse és arra törekszik, hogy a valóság princípiumait ültesse a kedv-kín-elv helyébe. Az én azt képviseli, amit észnek és meggondoltságnak nevezhetünk, ellentétben az ösztön-énnel, amelyben szenvedélyek élnek. Az énnek működésbeli fontossága abban áll, hogy rendes körülmények között reá hárul a feladat, hogy a mozgásokhoz vezető utak fölött őrködjék. Elfojtás (énvédő mechanizmus) = a tudatból kiszorult képzetek Tudatelőttes = lappangó tudattalan Tudattalan = elfojtott Eltolás (énvédő mechanizmus) = érzelmi, hangulati üzenetben azonos, de tartalmilag más Kín-elv = az energia-töltés fokozódása Öröm-elv = energia-csökkenés Én = a „realitás-elv” képviselője Es = ösztönén v. ősvalami 8 A

személyiségpszichológia alapvetései Köznapi jelentése: szokás, vonás, sajátosság, jellemző tulajdonság, összefoglalva laikus személyiségelmélet vagy felfogás. Tudományos ~: elvont, didaktikus, vizsgálható, alaptételei – az állandóság, folyamatosság, belülről fakadóság-tételezés, egyediség – ezek az implicit jelentései a személyiségnek. Definíció: A személyiség a személyen belüli pszichofizikai rendszerek olyan dinamikai szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat- és érzésmintáit hozza létre. Megnyilvánulása: sokféleségben – viselkedésben, gondolatban, érzésben. A személyiség egyedi, nincs két egyforma ember. Elméletek alapkérdései: egyedi különbségek feltárása vagy személyen belüli működések (dinamika, folyamat) azonosítása, vagyis egyediség vs. folyamathangsúly Cél az elméletek segítségével, hogy előrejelzést lehessen tenni a személyiség működésére, fejlődési

dinamikájára. Az elmélet (teóriák – olyan összefoglaló magyarázó elvek) az emberi természet leírására és értelmezésére tett elméleti kísérletetek, az elmélet magyarázatot ad; predekciót tesz lehetővé; értelmezi az egészséges és a patológiás személyiséget is. Nézőpont (metateoria – felvetések rendszere, melynek keretében az elméletek megszülettek (közös alapok, fogalmak). Elméletek, perspektívák fő típusai: 1. diszpozícionális = stabil hajlam (tipustan, vonáselméletek) 2. biológiai = genetikai, biológiai, hormonális (öröklődés, idegrendszer, evulúció) 3. pszichoanalitikus = intrapszichés erős küzdelmét tételezi (belső erők dinamikája FREUD) 4. neoanalitikus = az Ego szerepe hangsúlyos, társas kapcsolat-hangsúly 5. tanuláselméleti = változás, formálhatóság, a viselkedés és a személyiség nem konzisztens, nincs be ne belső rendező elv (kondicionálás-jutalmazásbüntetés) 6. fenomenológiai =

szubjektív élményvilág fontos, egyedi megélés és önfejlődés hite 7. kognitív (információrendszer és feldolgozás) = szubjektív megismerés a fontos, a világról és önmagunkról konstrukciókat, sémákat alkotunk. A személyiségkutatás módszertana: 1. introspekció: a tudatunknak sajátos viszonya van saját emlékeinkkel és jelenlegi cselekedeteinkkel 2. megfigyelés: belebújni, megérteni a másokat (határok) 3. esettanulmány: (egyedi élettörténetek) – retrospekció – pl részletes interjú 4. változók közötti szisztematikus összefüggések feltárása:  a változók közti korreláció – iránya (lehet+és-), erőssége (lehet: erős, közepes, gyenge)  oki tényezők kimutatása kísérletes megközelítéssel alapelemei: 9 i. független változó (aktuális siker v kudarc) ii. kísérleti kontroll (egyformán bánunk mindenkivel) iii. függő változó (az önbecsülés értéke, így kiderül, hogy a siker és kudarc okozza-e az

önbecsülésbeli eltéréseket) – csak az adott pillanatra igaz iv. interakció (több változó együttes hatása) pl önbecsülés magas vagy alacsony szintje+teljesítmény+siker vagy kudarc élmény 5. A személyiség mérése („lehetőleg” objektív legyen) mérési eljárások: interjú önjellemzés személyiségleltár (egymást ellenőrző skálák) kérdőívskála DISZPOZICIONÁLIS ELMÉLETEK (hajlam, hajlandóság – lehetőség, feltétel) A személyiség fogalma inkább stabilitást, állandóságot sugall (következetes, konzisztens, folytonosság-elvű, koherens, előre várható) – sajátos hajlamosságok összegsége. Két ága:  Stabil diszpozíciók  Tartós motivációk, szükségletek Típusok, vonások a típus és a vonás alapvetően mennyiségi különbség-elvű fogalom.  Vonás – folytonos változók, dimenziók (vonáselmélet - fővonások, mennyiségi különbség) állandó jellemzők különböző helyzetekben és időben

nyilvánulnak meg  Típus – nem folytonos változók (kategória – nincs átjárás pl. nemek –nő – férfi) Típustan: Hippokrates, Galenos – temperamentum alapján)  Kolerikus (ingerlékeny)  Melankolikus (lehangolt)  Szangvinikus (derülátó)  Flegmatikus (nyugodt) C. Jung  Introvertált (magányt kedvelő)  Extravertált (kifelé forduló) a külvilág fontosabb, mint maga Ambivertált- van fokozata és mind a két típus, vonatkozik rá. R. Cattel – 16 vonás 16 pár fő dimenzió (irodalmi, nyelvi tulajdonságok sora, önjellemzés és társjellemzés) az ABC berűi 12-ig Q1 Q2 Q3 stb. személynek önmagához való viszonyát 10 Ez a kérdőív – személyiség vizsgáló (mérő) módszer Eysenck (2 szupervonás)  Extraverzió (fő)  Introverzió  Neuroticitás (érzelmi stabilitás, labilitás)  Pszichoticizmus Eysenck hierarchikus személyiségképe: típus Vonás (tulajdonságok) Válasz-szint – szokáscselekvések

Specifikus válaszszint – aktuális cselekvés Wiggins – interperszonális kör Két főtengely a DOMINANCIA – SZERETET Domináns (magabiztos) Arrogáns társaságkedvelő (extravertált) Hideg (szívű) meleg (szívű, barátságos) Közömbös (introvertált) igénytelen (leleményes) Bizonytalan (önalávető) Goldberg – a nagy ötök A személyiség öt magasabb rendű faktorból áll: 1) Hatalom (extraverzió, dominancia, önbizalom) 2) Szeretet ( kellemesség, barátságosság, szolgálatkészség) 3) Munka (lelkiismeretesség, akarat, felelősség) 4) Érzelem (neuroticizmus, szorongásélmény) 5) Intellektus (kultúra, nyitottság, képzeletgazdagság, logikusság) Felvetésük szerint az öt vonás érvényes mindenkire. Vonások, helyzetek és interakcionalizmus elve: A vonásfogalom állandóságot feltételez. A személyiségvonás és a helyzetek kölcsönhatása befolyásolja és alakítja a viselkedést = interakcionizmus. Szükségletek és motívumok –

alapvető fogalmai a kell, a szükségem van, az igényem lenne, a szeretném: (eltérő szükségletek – eltérő viselkedéseket eredményez Alapvetések: 1) A gondolatok és cselekvések mögött szükségleteket és motívumokat feltételeznek 2) A motívumok (típusa, ötvözete, ereje) határozzák meg a személyiséget. Definíció: a szükséglet olyan belső állapotot jelent, ami nem teljesen kielégítő, valaminek a hiányát jelzi, ami a kielégítő állapothoz szükséges lenne. Cselekvésre sarkall, hogy elérjük a kielégítő állapotot. Murray metaelmélete: (motivációs személyiség elmélete)  Vannak elsődleges szükségletek (biológiai, zsigeri)  És másodlagos szükségletek (pszichogén) – pl. hatalom, teljesítmény Motívumok definíciója: érzelmi felhangokkal rendelkező ismeretrészletek, mely élményminőségek iránti preferencia vagy készenlét köré szerveződnek. Gondolatban, célképzetekben jelenik meg, érzelmileg színezettek

(nem feltétlenül biológia alapúak) 11 A motívum akkor jön létre, amikor a szükségletek késztetnek (nyílt, rejtett szükségletek). A szükségletek konfliktusba is kerülhetnek egymással, ez a „motívumok harca”. Pszichológiai szükségletek motívum. TÉMA ambíció Élettelen tárgyhoz kötődés A státus védelme hatalom Embertársi érzelmek információcsere osztályozása (Murray): szükséglet, környezeti ráhatás, SZÜKSÉGLET teljesítmény birtoklás sérthetetlenség dominancia Affiliáció (társas) gondozás megismerés oktatás JELLEMZŐ VISELKED Akadály leküzdése Javak szerzése Jó hírnév megőrzése Mások irányítása Társas időtöltés Gondoskodás kérdezgetés Információ nyújtása A motívumok mérése (TAT) – teszt, rejtett késztetések feltárására használta fel – Murray - valamely belső kép vagy fantázia kivetülése egy más tárgyra. (emberi helyzeteket ábrázolóÖ TAT-tal mért néhány alapszükséglet: 

Teljesítményszükséglet Atkinson – sikerkeresés: - kudarckeresés (siker véletlen!) A teljesítményszükséglet lehet: alacsony, közepes, magas. A feladat súlya és a választás lehet: - könnyű - közepes - nehéz  hatalomszükséglet (dominancia szükséglet) Iránya: presztízs, pozíció, befolyás, gazdasági előny  Affiliációs szükséglet (társas szükséglet) – cél és nem eszköz - alacsony (magányt kedvelő) - magas (küzd az elismerésért, enged a csoportnyomásnak, elfogadó)  intimitásszükséglet – bensőséges – cél és nem eszköz  gátolt hatalommotívum (ideális vezető ilyen) határozott, nem zavarja, hogy szeretik vagy sem, az önkontroll magas foka, hatalmi eszközeit nem használja túlzottan, nem él vissza vele. BIOLÓGIAI PERSPEKTÍVA (testi sajátosságok révén) testalkat és személyiség: alkati adottságok, melyek sajátos személyiségtulajdonságokkal járnak együtt. Hipokrates és Galenos – testnedv

dominancia  kolerikus  szangvinikus  melankolikus  flegmatikus 12 Kretschmer – testi sztereotípia  atletikus (izmos, erős, csontos)  piknikus (testalkata – kövér)  leptosom – aszténiás (sovány) tüdőbajos betegek voltak ilyen alkatúak. Sheldon testi sztereotípia Szomatotípus: tiszta kevert Típus: temperamentum Viszcerotonia (meleg, puha) testalkat Endomorfia (zsigerszövet) Szomatotonia (kaland, erő, Mezomorfia versengés) (izomszövet) Cerebrotonia (elmélkedő, Ektomorfia aggodalmaskodó) (agyiszövet) Kretschmer féle szerint Piknikus Aszténiás-leptosom atletikus Az öröklődés hatása: viselkedésgenetika, magatartásgenetika, ikerkutatás ill. adoptáció-kutatás. Temperamentum Az határozza meg, hogy valamit miként tesz és nem azt, hogy mit tesz, de változhat a tapasztalat révén. A 3 legfőbb temperamentum – aktivitás, szociabilitás és emócionalitás (temperamentumnak tekinthető) 1. aktivitás – van

erőteljessége és tempója 2. szociabilitás – a társas együttlét maga a jutalom 3. emócionalitás – fiziológiai izgalom érzelmileg felkavaró helyzetben – 3 alapérzelem: distress, düh, félelem Szociobiológia és evolúciós pszichológia – társas viselkedés biológiai alapjai – etológia:  imprinting – territoriális viselkedés – állat-ember  populáció túlélés – altuizmus, kooperáció  genetikai hasonlóság és vonzalom – házastársak vagy barátok  férfi és női viselkedés  fiatal hím szindróma – agresszió ha nincs lehetősége az utódnemzésre. PSZICHOANALITIKUS PERSPEKTÍVA Freud metapszichológiájának (analógia, metafora) – pszichoanalízis, elmélet és módszer is egyben – a személyiségről, a személyiség-fejlődésről vallott alaptételei:  dinamikus  a személyiség az erők harca, alakulása  zárt rendszer elv  tudattalan-hangsúly  nemiség, agresszió, halál, szex 

hárítás-énvédelem 13 A személyiség szerkezete és működése Topográfikus modell:  tudatos  tudatelőttes  tudattalan Strukturális modell: a három személyiségrész egyensúlya vagy valamely résznek a dominanciája a személyiségtipológia és az egészséges, vagyis patológiás személyiség értelmezési kerete - ösztönén – ID (energia élet, és halálösztön-thanatos= élet ellen, testiépség ellen, kifelé is fordulhat pl. gyilkosság, másokkal szembeni agreszió) – tudattalan, örömelv, elsődleges folyamatok, vágyteljesítés, energia befektetése a cselekvésbe - Én – EGO (realitáselv) – én-erő, másodlagos folyamatok, problémamegoldás, végrehajtás, pragmatikus, realitás-elv, - Felettes-én – SUPEREGO (én-ideál, lelkiismeret, morális elvű, tökéletesít) azonosulás – erős megszállás a szülők felé (nemiség) Energiaeloszlás eszközei: 1. megszállás (katexis) – drive + vágy (a 3 énrész verseng az

energiáért, amikor energiát fordítunk egy cselekvésbe, vagy képzetbe megszállás történik). ÖSZTÖNÉN 2. ellenmegszállás (antikatexis) – ösztön-én ellen az én teszi ÉN-EGO 3. indentifikáció (felettes én) – energia-kontroll-hatalom FELETTES ÉN Katarzis: felhalmazódott energia felszabadul A pszichoszexuális fejlődés: - orális – 18 hónapig, leválasztás, felnőtt korban bulémia, alkohol (szájhoz kötődő libidó, szopás rágás) - analitás 1,5-3 év (ellenszegülés, agresszió – jutalmazás, büntetés – szobatisztaság (végbélnyiláshoz) - fallikus 3-6 év (kasztráció, azonosulás, péniszirigység) nemi szervhez kötődik - latencia – 6- serdülő kor intellektus, környezet – iskola tölti ki - genitális – serdülő – felnőtt másik és orgazmus szexpartnerhez kötődő libidó, szex kapcsolatra való érés, kölcsönös örömszerzésere Fixáció –(felnőttkori szokás, szenvedély) ha adott késztetés vagy vágy túl

jól elégül ki, illetve ha nem elégül ki az adott szakaszban!! Szorongás: veszély van és védi is egyen az ösztönén és a felettes én impulzusaitól. Veszélyjelzés: - reális szorongás – külső környezetben van a veszélyforrás - neurotikus szorongás – büntetés jár érte - morális szorongás – lelkiismeret-furdalás – erős, de belső szorongás Elhárító mechanizmusok – tudattalanok, torzítják a valóságot: - elfojtás – lehet tudatos, vagy tudattalan - tagadás – állapot, esemény bekövetkezte, fennállása, pl. drog, alkohol - projekció – ösztönén impulzusai kiélése más tárgyon - racionalizálás – savanyú a szőlő – mentség, magyarázat 14 - reakcióképzés – ellenkezője hangsúlyozott a tényleges késztetésnek túlkompenzálás intellektualizálás – hideg, tárgyilagos, tudományos gondolkodással távolít, érzelemtől leválasztja regresszió – gyerek is, felnőtt is, egy más meghaladott szintre esik

vissza, pl. szomatizálás eltolás, szublimáció – érett, preventív, megelőzi a nemkívánatos id-impulzus megjelenését. Az álmok – tudattalan felszínre törése, az ösztönén vágyteljesítése Szintjei: - manifeszt - látens – amiből a manifeszt kialakul – szenzoros ingerlés alvás alatt Az álommunka a látens álomtartalmak ellen, szimbólizáció, hogy elfogadható legyen az énnek és a felettes énnek: - szimbólizáció – álom - szublimáció – éber (hárítás – szorongást okozó tevékenység) Freud-i teória kritikája: - metaforikusú - flexibilis - kis elemszámból egyetemes törvényt alkot - az együtt járást ok-okozati összefüggésnek fog fel - lemond a következtetések érvényességének ellenőrzéséről patológia oka: fixáció, elfojtás, trauma – gyógyítása – terápia – FŐFOGALMAI katarzis és ellenállás, illetve indulatáttétel – feldolgozása – újraélés, belátás. Neoanalitikus perspektíva Az

énpszichológia: két iránya a/ az én szerepe a személyiségalakulásban vagy ego Sokkal jobban hangsúlyozza Az én születésből fogva adott, ösztön-éntől függetlenül létezik, saját energia forrással, saját fejlődése és működése, részt vesz az alkalmazkodás folyamatában, (az egyre jobb beilleszkedés) b./ az én és a másik – a társas interakciók hatása Pszichoszociális elméletek- társas Az énpszichológia alapelvei: Szerint az én részben az alkalmazkodás folyamatában, fontosabb szerepet játszanak a személyiségen, mint a tudattalan és ösztönös viselkedésben. Az ÉN az ID-től születésből elkülönülten létezik és saját energiaforrással rendelkezik. H. Hartman énpszichológiája Az én kettős funkciója: intrapszichés konfliktus csökkentés) és interperszonális (én részt vesz az alkalmazkodásban) 15 Teóriája: - elsődleges énautonómia (születéstől létezik) az ID-től függetlenül működik, a cél elérése

után fennmarad a viselkedés önmaga - másodlagos énautonómia (az önálló viselkedésformák funkcionáis autonómiája – céljává válik) R. White Hatáskeltés (hatás a környezetre) kompetencia motívum (hatékonyan bánni a környezettel való interakcióban) – kontroll-külső kontroll, sikerkereséskudarckerülés, facilitáló-debilizáló szorongás Block - egokontroll (alulkontrollálók (én gyenge) és túlkontrollálók (túlzott merev) – az ösztönkésztetések korlátozása - egorugalmasság (jól alkalmazkodó) megtanul várni, képes kivárni, késleltetés, kitartás képessége: alacsony, nagy (magas) Adler - kisebbrendűségi érzés (ez a probléma az EGO-ban van) fajtái: - szervi, testi - pszichés - szociális - kompenzáció (való késztetés) - fölényre törekvés - életstílus – az a mód ahogyan a személy a fölény megszerzésére törekszik ( ha ez egészséges akkor magunkat fejlesztjük, ha nem jó, hibás akkor agresszívvá

válás történik) - komplexus – elhatalmasodó kisebbrendűségi érzés Loevinger a korai énfejlődés modell KORAI 1. preszociális az én és a nem én közötti elkülönülés megjelenése 2. szimbiotikus – az anyától való elkülönülés megértése (nyelv) 3. impulzív – az én érvényesítése az ösztönkésztetéseken , vágykielégítő FEJLETLEN 4. önvédő – a szabályelsajátítás kezdetei személyes érdek miatt (kizsákmányolás, utalom keresés, büntetés kerülés) 5. Konformista szabályok átvétele a csoporttól, csoport előtt (a szabály az szabály) Lelkiismeretes – szabályok alóli kivételek megértése, introspekció Konformista – jelentés és szempont árnyalás 6. 16-26 év 7. lelkiismeretes (bűntudat) felülvizsgált szabályok a csoportnorma helyett társas események FEJLETT 8. individualista (egyre fejlettebb) egyéni életstílus, egyéniség, egyéni különbségek tolerálása 9. autonóm - kölcsönös függőség

felismerése, 10. integrált – konfliktusok megoldása, mások nézőpontja Az ÉN maga is fejlettebb szinten dolgozik az életkor előrehaladtával, a fejlődés mozgatórugója a környezeti kihívás. 16 Személyiségmérő eljárások: 1. befejezetlen mondat 2. életút-elemzés (életstílus) – minden ember kialakítja (adler) A viselkedészavar oka: alkalmazkodási probléma (pl. kisebbrendűségi vagy felsőbbrendűségi komplexus – eredendő ok – elhanyagolás vagy túlkényeztetés ill. túlkompenzálás). Pszichoszociális elméletek Alapgondolat: az ÉN lényegét tekintve társas jelenség (abban létezik, abban és abból él). J.Klein Az én és másik közötti kapcsolat mintázata a gyermekkori interakcióban gyökerezik, az alapmintázat ismétlődik (ismétlési kényszer). M.Mahler 1. az újszülött a legfontosabb tárggyal (anyával) szinte összeolvad (fúzió, szimbiózis) 2. a személyiségfejlődés = fúzió bontás, önálló lény =

individualizációs folyamat (szeparáció) 3. szeparációs szorongás 4. kötődés és individualizáció örök konfliktusa – függőség és függetlenség K. Horney – alapszorongás A gyermekkori bizonytalanság (gyámolatlanság) = alapszorongás. Stratégiákat alakítunk ki – stratégia lehet a bosszú, megalázkodás és a mások feletti uralom. J.Bowlby – kötődéselmélet és a személyiség A kötődés alapja és legfőbb funkciója a biztonság, fázisai=”ölelj át szorosan” és „hagyj békén”, ennek az alapkapcsolatnak a mintázatát visszük át továbbiakra és belő munkamodelleket építünk ki a másokkal való kapcsolatra és működésre. Kötődési típusok: - alaptípus – a biztos kötődés (anya) Ambivalens, ellenálló Elkerülő – tartózkodás és távolságtartás Megzavart – (a gyermek irányítja a szülőt) Ugyanaz felnőttkorban: 1. partnerkapcsolatra 2. biztonságosan kötődő (tartós, valós életérzés) 3. ambivalens

(gyors és nem tartós kötődés) 4. elkerülő (cinikus, nem szerelmes 5. megzavart 6. vágyakra 7. munkára 8. biztonságos, segítséget kér (szorongási szint ennek hiányában nő) 9. elkerülő (általában biztonságos társat keres) Párválasztás: előnyös, ha két biztonságos illetve, ha egy ambivalens és egy elkerülő kerül össze. Nem előnyös: ha két ambivalens, illetve két elkerülő kerül össze (nem is tartós). 17 Erikson A személyiség a halálig fejlődőképes = életciklus szemlélet. (testi, hormonális változások) Énidentitás= társas valósággal megélt életesemények nyomán kialakuló én-élmény. Az ~ a személyiség támasza. Integrált én-érzés, melyben a megelőző életesemények (horizontális) és az aktuális én-élmény nyalábok (vertikális) egységben vannak. 8. időskor 7. felnőttkor (60) 6. fiatal felnőttkor (25) 5. serdülőkor(12-20) 4. iskoláskor (6-11) 3. óvodáskor (3-5) 2. kisgyermekkor (2-3) 1. csecsemőkor

(0-1) BÖLCSESSÉG GONDOSKODÁS SZERETET HŰSÉG KOMPETENCIA SZÁNDÉK EXPLORÁCIÓ REMÉLY Énintegritás vs.kétségbeesés Generativitás vs. Stagnálás Intimitás vs. Izoláció Indentitás vs. Szerepkonfúzió Teljes vs. kisebbrendűség Kezdeményezés vs. Bűntudat Autonómia vs. Kétségbeesés Bizalom vs. bizalmatlanság Marica –identitás mérés, elköteleződés (munkaszerep, szexualitás dimenzió) vagyis a krízis állapotban levés megállapítása. Véleménye szerint az egészséges személyiségnek mindkét állapotot át kel élnie. Négy identitás állapot: identitás elérése, Korai zárás Moratórium Identitásdiffúzió Epigenesis = primitív formában minden krízis már születéskor jelen van, az adott életszakaszban a legerősebb, de újra és újra kell dolgozni. Az előző életszakaszok adaptív, sikeres megoldása növeli a következő sikeres megküzdés esélyét, illetve a maladaptív megoldások rontják azt. Tanuláselméleti

perspektíva A személyiség a korábbi tapasztalatok nyomán tanult viselkedéstendenciák összessége (emocionális, viselkedés és kognitív egyszerre). Két fő irány: 1. állat és ember tanulási folyamatai hasonlósága (kondicionálás) 2. a tanulás kognitív és önirányított folyamat (utánzás) klasszikus kondicionálás – Pavlov reflex= ingerre megbízhatóan és automatikusan megjelenő válasz közötti kapcsolat klasszkus=feltétlen ingerre feltétlen válasz Kondicionálás: - feltételes inger (hang) - feltétlen válasz (nyálelválasztás) - több társítás után a feltételes inger önmagában választ vált ki-feltételes válasz. A feltételes inger felkészíti a szervezetet a később érkező feltétlen ingerre adott válaszra (étel, stressz, fájdalom). 18 Modern értelmezés: A kondicionálás a külvilág eseményei között fennálló viszonyokra vonatkozik, így az élőlények a valóság szerkezetét képezik le. A kondicionálás

alapváltozói: Diszkrimináció=események egymástól való megkülönböztetése Generalizáció=hasonlóság alapján áttevődés más tárgyakra, eseményekre Kioltás=felejtés Érzelmi kondicionálás – érzelmi feltételes válaszok kialakítása. Pozitív érzelmek közelítő reakciót eredményeznek: a remény, az öröm, az izgalom Negatív érzelmek távolító reakciót eredményeznek: a félelem, a harag, a fájdalom. Instrumentális kondicionálás – Skinner Lényegében bármely cselekvés vagy következménye és a jövőbeli cselekvés összehangolása, aktív cselekvéses folyamat révén. Effektus törvény – Thorndice Jutalom (primer,secunder) = növeli a megelőző cselekvés megjelenési tendenciáját. Büntetés = csökkenti az adott viselkedés megjelenési gyakoriságát. Az instrumentális kondicionálás alapfogalmai: Diszkrimináció – megkülönböztető inger vagy jelzőinger szerepe Generalizáció – amilyen helyzetekre az adott viselkedés

még kiterjed. Megerősítési tervek (perzisztencia): Folyamatos megerősítés – minden alkalom, Részleges megerősítés - változó arányú (pl. szerencsejáték) • rögzített arányú (pl. darabbér) • rögzített időkörű (pl. diák és vizsga) • változó időkörű (de legyen konzisztens) A szorgalmasság olyan megerősítési mintázat, hogy az erőfeszítés érzékelése a kitartás kongurenssé válik. Irracionális viselkedések elsajátítása: A viselkedéstől független okból bekövetkező megerősítések is alakítják és formálják a viselkedést (pl. a babonás viselkedés alapja) Személyiségmérő eljárások: Mérési módszere: fiziológiai reakció (vérnyomás, szívfrekvencia, bőrellenállás,) Viselkedésreakció = megfigyelés a kívánt szituációban (arcszín, remegés,) Viselkedészavarok értelmezése és terápia – alapgondolata: Zavarok (elsősorban fóbiák) Terápia: ellenkondicionálás (kognitív) - deszenzitizáció -

szisztémás deszenzitizáció (relaxatio) - - averzió (alkolhol) - interoceptív kondicionálás (pl. enuresis) - instrumentális kondicionálás (zsetongazdaság pl. szociális szabályok tanulása) - instrumentális kondicionálás (biofeedback tréning) 19 SZOCIÁLIS – KONGITÍV TANULÁSELMÉLETEK A tanuláselmélet (II. generációja) alapfogalom: a szociális megerősítés (mosoly, elfogadás, ölelés, dicséret, egyetértés, érdeklődés, mások figyelme) alapvető emberi szükséglet. Bandura, Rotter, Holl A viselkedés megerősítése nem azonos a fiziológiai szükségletek kielégítésével, alapvető emberi szükséglet a szociális megerősítés és az önmegerősítés (önjutalmazás, önelégedettség). A behelyettesítő (vikariáló) érzelmi arousal (empátia). Empátia = mi magunk is ténylegesen átéljük az érzelmet, az ~ teremti meg az érzelmi tanulás lehetőséget, az ~ tanulható, tanítható, fejleszthető. Az ~ és a vikariáló

megerősítés révén képes az ember különféle viselkedésformák elsajátítására valamely modell-személytől – UTÁNZÁS – a társas tanulás alapformája. Szabálytanulás – a nyelvelsajátítás lényegében szabály elsajátítása. Következményekre vonatkozó elvárások (expektancia) = implicit ítélet. Rotter – kontrollhely elvárások – ugyanazon tanulási feltételek mellett mást-mást tanul meg. Oka a kontroll lókusza: - külső kontroll attitűd (szerencse, véletlen) - belső kontroll attitűd (ügyesség, képesség v. szorgalom) White – hatékonysági elvárások Nem elég tudni, hogy mit kell tenni, végre is kell tudni hajtani = én hatékonyság. Meltzoff – megfigyeléses tanulás – kell hozzá figyelem, megőrzés képessége (emlékezet), produkciós készség, teljesítmény és következménye. Bandura – agresszió és gyermekkísérlet – spontán teljesítményre hat. Szociális-kognitív tanulással elsajátított

viselkedésformák: Nemi-szerepek elsajátítása- Sears - sztereotípiák (férfias v. nőis) - azonos neművel jobban azonosul - késleltetés képessége Agresszív modellek követése: agresszió a médiában, mint lehetséges viselkedésforma fokozódásában a médiának jelentős szerepe van. A behelyettesítő megerősítés ebben az esetben az agresszió, mint siker és deszenzitizálódik a másik bajára (antiempátiás viselkedés) Személyiségmérő eljárások: önjellemző módszerek, személyes észlelés a fontos. Nem a viselkedést, hanem azt kell vizsgálni, hogy hogyan érzi magát jól – emócionalitás (szorongás); - aggodalom (lelkiismereti funkciók); - önértékelés (tanult tehetetlenség) Öninstrukciók és a kognitív viselkedésmódosítás: a kognitív viselkedésmódosítás (stressz elleni beoltás) - azonosítani kell a negatív zavaró gondolatokat - annak a tudomásulvétele, hogy vannak problematikus érzelmek - felkészülés a stresszingerre

20 Tervkészítés - szembenézés a sztesszorral - a helyzet után elemzés (nem véletlen!). Fenomenológiai perspektíva A kifejezés fenomenológia = az egyén szubjektív tapasztalatának hangsúlyozása, benne az egyediség és a szubjektív vonatkoztatási keret tényének előtérbe helyezése. C. Rogers – humanisztikus pszichológia legpregnánsabb alakja, személyiség felfogásának főfogalma az önmegvalósítás: - a pozitív egészséges növekedés lehetősége természetes módon fejlődik ki minden embernél, ha nem gátolják erős ellentétes hatások, - organizmikus értékelő folyamat (nevelés, az elvárások, az értékek miatt torzul) - humán potenciál kibontakoztatása a cél terápiás alapú az elmélet. Önmegvalósítás, aktualizáció: - önmegvalósítás - egészlegesség (konguencia) - teljességgel működő Önelfogadás – önelutasítás = reális feltételekhez és elvárásokhoz kötött legyen. Két formája a feltétel nélküli

pozitív értékelés (elfogadás) és a feltételhez kötött (értékfeltétel). Önmeghatározás (öndetermináció) – lehet kontrollált és önmeghatározott (érdeklődés, szilárdság, képességek alapján) – autonómia; Az identifikáció valódibb azonosulás és tisztább önmeghatározást eredményez. Az énkép és a védekezési folyamatok Rogers én és self fogalma: 1. az énfogalom: - aktuális én - ideális én 2. a létezés szubjektív tudatossága Inkongruencia, dezorganizáció és elhárítás: a teljes kongruencia ritkán valósul meg (boldogság) a dezorganizációt még az észlelés szintjén elhárítjuk, mert szorongás-teli. Az elhárítás: fenyegető tapasztalatok tudatosulás ellen hat (pl. megcsalás) és az énkép belső összhangjára ügyel (integritás, kongruens): - módja – elkerüljük a helyzeteket, - célja az önbecsülés fenntartása. Az önbecsülés fenntartása és növelése: 1. az elhárítás védi az önbecsülést 2. a

kudarc lereagálása – mentegetőzéssel, pl házasság felbomlása 3. észlelési torzítások (pl leértékelések) 21 Önsorsrontás: 1. a túl magas mérce fenyegető az önbecsülésre 2. a körülmény alulértékelése Önmegvalósítás és motívumhierarchia - az emberi szükségletek hierarchikusan szerveződnek, - az alacsonyabbrendűnek ki kell elégülnie, hogy a magasabbrendű aktiválódjon - leginkább továbblépés ellenes hatású és jellegű alapszükséglet a „biztonság” - az önmegvalósító szintre csupán az emberiség 1 %-a jut el. Az egzisztencialista pszichológia: Az ember mindössze a létezését birtokolja. Az élet központi kérdése az lekerülhetetlen halál (szorongás) és ettől való menekülés. Az egzisztenciális bűntudat alapja az az érzés, hogy nem leszünk képesek megvalósítani az életünkben rejlő összes lehetőséget. Személyiségmérő eljárások: módszer - interjú (egyediség, szubjektivizmus) -

tartalomelemzés - állításválasztások - POI (személyes Orientáció leltár és továbbfejlesztett változatai Terápiás és személyiségfejlesztő módszerek – személyiségprobléma oka a kongruencia-hiány a személyiségen belül, hatása neurotikus tünetképzés, súlyosabb esetben pszichózis. Csoportmódszerek: - Encounter csoport - Sensitivity csoport - T-csoport Személyes konstrukciók és a személyiség Lazarus – a személyiségfejlődés lényege a személyes megtapasztalás a világról és önmagunkról. G.Kelly – a személyiség azoknak a mentális struktúráknak a szerveződése, amelyeken keresztül a világot látja. A konstrukció – pl. barátságos – barátságtalan; erős-gyenge; aktív-passzív; - Bipoláris (kiemelkedő pólus – amit használ; hallgatólagos pólus – ami az ellentéte) - Dichotóm (igen, vagy nem elv - Visszatérő eseményeket reprezentálnak - Van érvényességi tartománya – amire kiterjedt - Van érvényességi

fókusza – ahol a leginkább előrejelző - Átjárhatóság jellemzi - Az élet során fejlődik, változik, differenciálódik - Kiterjeszthető (új eseményekre) - Hierarchikusan szervezett és koherens – ebben van az egyediség, hiszen lehet a konstrukció azonos, de a szervezettsége különböző) A mások az önmagunk megismerés lényegében a konstrukciók összevetésével azonos 22 Személyiségmérés: megnevesítése. REP-teszt – életünkben kitüntetett szerepben lévők Viselkedészavar oka: hibás előrejelzés és értelmezés eredménye szorongás, fenyegetettség-érzés, az önmenedzselés-zavara érzése. Terápiás eljárás: rögzített szerep-terápia – nyílt viselkedés vagy szerepben A szimbolikus interakcionizmus: nem a személyek, hanem a szociális interakciók alakítják az Ént, általános másik perspektívája fontos a megéléseinkben. 23