Gazdasági Ismeretek | Vállalatgazdaságtan » Vállalati gazdaságtan II

Vállalati gazdaságtan II. 1. A vállalati munkaerő gazdálkodás Munkaerőgazdálkodás: A munkaerő biztosítása és a munkaerő ésszerű felhasználása. A munkaerő a vállalatoknál foglalkoztatottak munkavégző képességének összessége. A fizikai és szellemi adottságoknak az összessége. Az adottságok magukban foglalják a fizikai és pszichikai alkalmasságot, a képzettséget és a gyakorlatot, amelyet a munkavégzés során felhasználnak. A munkaerő sajátos tulajdonsága, hogy cselekvéseit, tényleges teljesítményét, a motiváltságától, a követelményektől függően szabályozni képes. A vállalatok munkaerejét a tulajdonosi (családi) munkaerő és a munkavállalók alkotják. A munkavállalók bér és egyéb juttatás fejében, megállapodást kötött személyek. A tulajdonosi munkaerő és a munkavállalók közötti különbség az érdekeltségben és

áldozatvállalásban mutatkozik meg.mert saját esz és tőkét fektetbe ézért lemondása önkizsákmányolásra hajlandó önkizsákm helyzetben Az emberi erőforrás elsődleges a többi termelési tényezővel szemben, mert színvonalától és felhasználástól függ a többi termelési tényező alkalmazásának eredményessége. A munkaerő ökonómiai sajátosságai: A munkaerő erőforrás. A munkaerőt képviselő ember nemcsak eszköze, de célja is a termelésnek (a megélhetés érdekében foglalkoztatni kell › hasznos termelőmunka, termék áruter keletkezik és a munkaerő a munkadíj összegénél jobban értékesül) látszatmunka (jogalap keletkezik a munkabér kifizetésére, de a munkaerőértékesülése kisebb mint a kifizetett munkabér). A munkaerő költsége összetett: Közvetlenül, könnyen megállapítható tételek: • Munkabér = munkadíj– legnagyobb tétele, ez látszólag a munka ellenértéke. • Közterhek, a társadalombiztosítás díja

• Pótlékok, járulékok Közvetetten megállapítható tételek: • Vállalati és társadalmi terhek – dolgozók szállítása, étkeztetése, szociális támogatás, kulturális és sportkiadások (ezeket nem terhelik a munkára – de az értékelések során fontos). A munkaerő értékesülése: = termelési érték vagy árbevétel – munkabér nélküli termelési költség és nyereségigény Adott nyereségigény mellett ez a munkáért fizethető bér maximális összege. Nyereségigény vagy normatív jövedelmezőség (kalkulációs kamatláb): A termeléshez lekötött, ott felhasznált eszközök mennyisége, értéke után elvárt nyerség. Az eszközérték százalékában adják meg. Meghatározásakor fontos kalkulációs tétel az alternatív jövedelem. A munkaerő-felhasználás ökonómiai határa: Ahol a termék, szolgáltatás ellenértéke eléri a kifizetésre kerülő munkabér összegét. E határon túl nincs ökonómiai értelme a munkaerő

alkalmazásának (amíg az árbevétel fedezi a kifizetett munkabért). 39/1. oldal Vállalati gazdaságtan II. A munkatermelékenység a nemzeti jövedelem növelésének legfontosabb forrása. A munkaerő megtakarítása, a munkatermelékenység növelése csak akkor érdeke a vállalatnak, ha az növeli a vállalati jövedelmet (ehhez a beruházás nyereségigénye és az üzemeltetési költségek együttes összege kisebb kell legyen a megtakarított munkabér összegénél). A munkatermelékenység növelése tehát a mindenkori munkabérek és költségviszonyok függvénye. A munkaerő megtakarítás előnyei: • Megtakarítható a felesleges munkadíj, munkabér, annak közterhei és egyéb vállalati terhei. • A megtakarított teljes bérköltség és a helyettesítő eszköz megtakarított munkára jutó költsége

közötti különbség növeli a jövedelmet. • A legjobb dolgozók tarthatók meg, magasabb bérrel honorálhatók (bérszínvonal emelkedés). Munkájuk eredményében érdekeltté tenni őket (legfontosabb) – elégedettség, stabilitás. • A kevesebb dolgozó könnyebben irányítható, ellenőrizhető. • A megtakarításokat munkakörülmény javítására lehet fordítani (beruházás) – hatékonysága nehezen mérhető (közvetetten az elégedettségből, munkafegyelemből, ragaszkodásból) Munkaerő-gazdálkodás:A munkaerő biztosítása és a munkaerő ésszerű felhasználása. Részei, amelyek figyelembe vételével megállapítható a munkaerő-kapacitás: • A munkaerő számbavétele: • Összetételének, változásának felmérése Munkaerő-szükséglet: a termelési feladat végrehajtásához szükséges munkaerő nagysága és összetétele. Munkaerőmérleg: A kapacitás és a szükséglet összevetése, amely segítséget nyújt a

munkaerő-gazdálkodás elbírálásához, megvalósításához. A dolgozók anyagi érdekeltségének kialakításához mérni, normázni, osztályba kell sorolni. Munkaerő számbavétele: Célszerű a számbavételt úgy alakítani, hogy ne csak az állomány nagyságáról, de annak belső összetételéről is információval szolgáljon. A munkaerőállomány kifejezhető: • Dolgozók létszámával • A dolgozók által ledolgozott munkaórák vagy munkanapok számával: Segítségével megkapható az ún. számított állományi létszám • Munkaerő-ellátottsági mutatókkal: o Munka jellege alapján:  Munkások  Műszaki irányítók  Adminisztratív dolgozók o A munkaerő nyilvántartási rendszere szerint:  Fizikai – szellemi  Alkalmazott – kisegítő alkalmazott  Termelő – nem termelő  Aktív – nyugdíjas  Részmunkaidős  Kor és nem szerint: A vállalaton belüli átcsoportosítás és munkamegosztás miatt, pótlás. 

Szakképzettség szerint: A munkaerő minőségi megítéléséhez ad segítséget. o Tulajdonosi (tagsági) és alkalmazotti viszony alapján (szövetkezet) 39/2. oldal Vállalati gazdaságtan II. Munkaerő változása: Jelentősen befolyásolja a tényleges munkaerő-kapacitást. Munkaerőpótlás: Legfontosabb forrása a fiatalok munkába állása (szempont a szakképzettség). Másik forrása a családtagok időszaki munkája lehet. A munkaerő-kapacitást több évre előre is indokolt lehet megállapítani, ha a munkaerő nagyságának, összetételének nagyobb mértékű változására lehet számítani. A munkaerő-szükséglet megállapításának módszere (A munkaerőpótlás és a rendelkezésre álló kapacitás összehangolása) A kiindulási alap mindig a technológiának megfelelő munkamennyiség és minőség.

Fizikai dolgozók esetében: • Az elvégzendő munkaműveletek mennyisége és a dolgozók teljesítménye. o Ekkor kifejezendő a dolgozók létszámával. • Kulcsszámok alapján a technológiai tervekből. o Normatív adatokkal (szakkönyvekben meg találhatóak) Szellemi dolgozók esetében: • Munkaerő értékelés rendszere. • Bázis alapú számítás. Fontos lehet a szakember szükséglet megállapítása (mérnök, technikus). Munkateljesítmény kifejezése: • Ráfordított munkaidő: időteljesítmény. A legegyszerűbb mód • Elvégzett munkamennyiség: A fizikailag mérhető munkákban általánosan használt (természetes mértékegységben kifejezett) • Elvégzett munka eredménye: Közvetve fejezi ki a hozammal, termelési értékkel, jövedelemmel mérve. A dolgozók munkautáni részesedésének összetevői: • Munkadíj: ennek a legnagyobb a jelentősége (erősebben ösztönöz). • Prémium • Kiegészítő bérek A munkaerő-gazdálkodás

vizsgálata: • Közvetlenül a dolgozói létszámmal és az általuk teljesített munkaidő szerint. • Közvetve a kifizetett munkabérek alapján. • Munkatermelékenységi mutatókkal (a felhasználás hatékonyságát fejezi ki). A munkaerő-állomány összetétele vizsgálható • Állománycsoportonként (fizikai, szellemi, adminisztratív) • Munka jellege szerint (fizikai, műszaki, adminisztratív, szakmunkástanuló). • Munkavállalás folytonossága lapján (állandó, időszaki). • Szakképzettség szerint (segéd-, betanított-, szakmunkás). • Életkor, nem szerint (szakképzettségi és készségi csoportokkal együtt célszerű). • Munkaforrás összetétele szerint (tag, alkalmazott - szövetkezet). • Létszám a munkaterületeken (ágazat), munkakörökben. A létszám vizsgálata: • Tervhez és termeléshez viszonyítva. 39/3. oldal Vállalati gazdaságtan II.

• A hozamokhoz (mennyiség, érték) viszonyítva. A munkaerőlétszám csak potenciális munkamennyiség, a ténylegesen elvégzett munka mennyisége a munkaidő kihasználástól, és a teljesítménytől függ. Ezért vizsgálandó a munkaidőkihasználás (a munkanap átlagos hossza – tényleges munkaórák/ledolgozott munkaórák; a munkanap kihasználás százaléka; a normateljesítés százaléka – produktivitást mér). A munkafegyelem vizsgálható: • Egy dolgozóra jutó munkaóra vagy munkanap számmal. • Előforduló késések számával. • Hiányzások százalékával. A bérgazdálkodás és vizsgálata. A személyi érdekeltség elemzése: A munkabér jelentős termelési költség, összegének nagysága és összköltségen belüli aránya döntően befolyásolja a termék és szolgáltatás önköltségét és ezen keresztül a jövedelmet. A bérgazdálkodás vizsgálatának indokai: •

Munkabér-tervezés. • A felhasznált bérek folyamatos ellenőrzése, értékelése. • A munkaerő-, munkabér-hatékonyság növelése. • Személyes érdekeltség kialakítása. A munkabér-gazdálkodás értékelhető: • Vállalati szinten. • Szervezeti egységek szintjén. • Állománycsoportonként . A munkabér-gazdálkodás vizsgálható: • Közvetlen mutatókkal: o A felhasznált munkabér abszolút összege (összehasonlítandó a tervezettel, az indokolttal). o A munkabér összetétele (a munkabér nem homogén: alapbér, pótlékok, túlórák). o Bérhányad: a munkadíj összegét a termelési érték százalékában fejezi ki. o A bérhányad együtthatója – indexe: a tényleges és tervezett munkabér hányadosa. Megmutatja, hogy a kifizetett munkabér összege nagyobb, vagy kisebb arányban növekedett-e, mint a tényleges és a tervezett hozam viszonya. Egynél nagyobb mutató esetén a munkabér a kelleténél jobban emelkedett. o Átlagkereset:

kimutatható munkaórára, munkanapra, hónapra, dolgozóra. Emelkedése csak akkor kedvező, ha a ledolgozott munkaórák számának és a munkateljesítménynek a növekedéséből származik. o A teljes személyi jövedelem nagysága és összetétele (bér, bérjellegű juttatások, szolgáltatások, prémium, nyereségrészesedés, természetbeli-, pénzbeli juttatások, kedvezmények). • Közvetett mutatókkal: Szükséges mivel a jóléti és szociális célokra fordított juttatás is jelentkezik. o Kifejezhető a munkadíj összegének százalékában. o Átlagdolgozóra jutó összegben és annak változásában. o Összetételének alakulásával, változásával. o A kapacitásegységre (hektár, tonna, férőhely) jutó, összeggel és alakulásával • A vállalati eredmény arányában és annak változásával. 39/4. oldal Vállalati gazdaságtan II.

• Termelési költségként A munkatermelékenység vizsgálata. A munkatermelékenység vizsgálata: Munkatermelékenység: A termelés eredményének és az eredmény előállítása érdekében felhasznált emberi munkának mennyiségi viszonya. Szűkebb értelemben az élőmunka (csak ez mérhető), tágabban az emberi munka teljes termelékenysége (eszközökben testesül meg). A munkaigényesség reciproka. Színvonalát befolyásolja: A termelés műszaki színvonala (növeli a hozamot, és munkaerőt takarít meg). Anyagi érdekeltség (ráfordítás megtakarítással, eredménnyel arányos bérezés). Munkatermelékenységi mutatók a számításához: Számításánál pontosan meghatározandó a munkaidő tartama. • Tiszta (nettó) munkaidő: a tényleges termelőmunkára fordított idő, a veszteségek nélkül. • Ledolgozott (bruttó) munkaidő: a munkában tényleges eltöltött idő, a veszteségekkel együtt. • Fizetett

munkaidő: a ledolgozott munkaidőn kívül a fizetett szabadság, kiküldetés, igazolt távoltöltött idő is. A munkaidő megállapítása gyakran nem lehetséges, ezért a felhasznált emberi munka mennyiségét ekkor csak közvetett módon lehet megállapítani (munkaerő létszáma és a kifizetett munkabér alapján). Mutatói: • Teljes mutatók: a termelési folyamat végtermékeivel számolnak (hozam, szolgáltatás természetes mértékegységben kifejezve). • Részleges mutatók: a termelési folyamat egyes szakaszainak eredményével számolnak (a teljesített munka, vagy a befejezett folyamat mennyiségét tartalmazzák). A munkatermelékenység pontos mérése csak a teljes és közvetlen mutatókkal lehetséges. Munkaigényességi mutató: Adott termék, szolgáltatás előállításához hány főre van szükség. Pontos mérésére csak a teljes és a közvetlen mutatók alkalmazhatók. A munkatermelékenységi mutatók reciproka. Széles körben alkalmazott

Mutatói: • Teljes: a termelési folyamat végtermékeivel kell számolni • Részleges: a termelési folyamat egyes szakaszainak eredményét tartalmazza • Közvetlen: termék mennyiség vagy munkaidő • Közvetett: termék mennyiségben vagy munkaidőben nem fejezhető ki. A munkatermelékenység segédmutatói: Nem mérik a munka termelékenységét, csupán az arra ható tényezőkről és követelményekről adnak tájékoztatást. A vizsgálatokhoz szükségesek, segítik a megítélést, értékelést. • Átlagtermés. • Éves hozam pl állatok. • Egy dolgozóra jutó állóeszköz mennyiségét és összetételét kifejező mutató 39/5. oldal Vállalati gazdaságtan II. 2. A termőföld gazdasági értékelése Gazdálkodás tárgyi eszközökkel: A tárgyi eszközök olyan erőforrások, amelyek a fizikai

mivoltukat tartósan megőrizve, teljes használati értékükkel, kapacitásukkal vesznek részt több termelési folyamatban. A gazdálkodást hosszú ideig szolgálják. A vállalati teljesítmény, a termelési potenciál alapvető meghatározói. Beszerzésük, fenntartásuk, jelentős tőke áldozattal jár Jelentős költségei és élettartama miatt a termelési feltételek hosszabb időre állandósulnak. Befolyásolják a technológiai, termelés szerkezeti változásokra irányuló döntéseket. Tételei: ingatlanok, műszaki berendezések, gépek, járművek, egyéb berendezések, felszerelések, beruházások. A velük való gazdálkodás a kapacitás felmérését, a kapacitások megszerzését, létesítését (beruházás), az eszközök használatát, kihasználását, fenntartását, selejtezését jelenti. A földek közgazdasági értékelésének aspektusai: Hazánk nemzeti vagyonának 34-35%-át a természeti erőforrások alkotják, ebből a termőföld 64-65%. A

mezőgazdaságilag művelt terület 12%-a kitűnő, 25%-a jó, 41%-a közepes és 21%a gyenge minőségű A föld hármas funkciója: • A nemzet létének alapja: Ezen élünk, lakunk, mint ilyennek nincsen ára csak eszmei értéke. • Magába foglalja a természeti kincseket, eszköze a mezőgazdasági termelésnek: Annál értékesebb, minél több egyedülálló minőségű termék kibocsátására képes. o Ezt részben befolyásolja az emberi tevékenység. Ez az ökonómiai környezet, amely átmenetileg determinált, ezek a gazdasági jellegű termelési faktorok, általa különbség jön létre a termelés eredményében. E különbség eredhet:  Termelés ráfordításait csökkentő hatások: új, olcsóbb eljárások, kedvezőbb szállítás  Fajlagos hozamnövelés: nemesítés, következetes tenyésztés  Kedvezőbb piaci tényezők: a realizálás feltételeit, javítja, gyorsítja. o Másik része ettől független, ezek az ökológiai tényezők, a föld

természetes termékenysége. • Helyet ad az ipari termelésnek, a lakossági igényeket kielégítő szolgáltatásoknak (tercier funkció): A beépített terület egyre nő, a mezőgazdasági termőterület egyre csökken, egyre jelentősebb a mezőgazdasági művelés alól való kivonás. Nem fordítanak kellő gondot a földek mennyiségi és minőségi védelmére. Az országban 23 üdülő körzet található, köztük fokozatbeli különbségekkel. Értéküket több komplex, az emberi közérzetre ható tényező határozza meg: • Megközelíthetőség, centrumtól való távolsága • A természeti értékek relatív bősége • Természetes tavak • Mikroklíma • Túralehetőségek • Közművesítés foka, várható ideje 39/6. oldal Vállalati gazdaságtan II. Ma 430 ezer hektár áll védelem alatt, ebből 121

ezer ha nemzetipark, a többi természetvédelmi és tájvédelmi terület. Ezek nem termelés alól kivontak, de a hasznosítás szigorúan kötött A termőföld minőségének kifejezése: A termőföld minőségét Magyarországon mintegy 100 éve aranykoronában fejezik ki. Az 1887 évi VIII. törvény rendelte el adózási célokra Az ország területét több év tapasztalatai (erő 25, szőlő 15, többi 10) alapján 211 becslőjárásra osztották, amelyekhez más és más kataszteri tiszta jövedelemi értékek tartoznak. A becslőjárásokat az egyes művelési ágakon belül maximum 8 minőségi osztályba sorolták. Minden minőségi osztályt községenként mintaterek (községek) képviselnek. (cca 70000 van) Az egyes művelési ágakon belül megvizsgálták, hogy mekkora kataszteri tiszta jövedelemmel rendelkeznek (eredményesség). Ezért azonos művelési ágakon belül minőségi osztályonként nagy a szóródás az aranykorona értéket tekintve. 1

kataszterihold =1600 négyszögöl Aranykorona: Olyan komplex mutatószám, amely a földek minőségét a század eleji terméseredmények, és ráfordítások becsléssel megállapított értékelése alapján mutatja. A termelés közgazdasági változásait nem követte. Az aranykoronán alapuló értékelés lehetséges korrekciója. Az aranykorona érték egy-egy becslőjáráson vagy községen belül ma is jól mutatja a földek tiszta jövedelmének különbségét, bár számos kritika éri. Az aranykorona rendszer fogyatékosságai: • A jövedelem és hozadéki arányok ma már nem állják meg a helyüket. Megváltozott a termelési rendszer és a terméseredmények a többszörösére nőttek, piaci viszonyok is megváltoztak. • A nagy arányú melioráció (60’as évek után) megváltoztatta a talajok termőképességét. • Mások a szállítási költségek a megváltozott közlekedési lehetőségek miatt. Általa megváltoztak a becslőjárások közti

ökonómiai különbségek (a közgazdasági környezettel nem azonosíthatók). • A korszerű laboratóriumi vizsgálatok talajminősítését nélkülözi (csak érzékszervi vizsgálat). Új értékelési rendszerek: • Genetikus talajtérképezés: Pénzügyi szűkösség miatt nem valósulhatott meg. • Mintateres földértékelés: Az ország egész mezőgazdasági területét egységes elvek szerint felértékelte, s azt 1100 ponttal minősítette. Négy természeti tényezőt vett alapul (hosszabb távon stabilak): o Talaj o Domborzat o Éghajlat o Hidrológiai adottságok 39/7. oldal Vállalati gazdaságtan II. Az ország egész területét felértékelte (71.000 mintateret) és 1-100 pontig minősítette A legalacsonyabb 13 pont/ha lett, a legmagasabb 78 pont/ha. A mintateres termőhelyi pontértékek valósághűbben

fejezik ki a földterület minőségét, mint az aranykorona érték. Számítógépen a teljes állomány rendelkezésre áll. Eredményeivel korrigálni kellene az aranykorona-mérőszámot. A termőföld értékének a megállapítása. A földek komplex értékének megállapítására végzett számítások jó eligazítást adnak a termőföld valóságos értékének közelítő becslésére. Termőhelyi pontokra kidolgozott értékelés: A termőhelyi pontértékeket korrigálta a közgazdasági faktorokkal (helyzeti járadék), valamint a helyi értékcsökkentő tényezőkkel (belvíz), így országos szinten: • Komplex közgazdasági pontszámot (tartalmát tekintve megfelel az aranykoronának). Egységes rendszerbe foglalja az ökonómiai és ökológiai tényezőket. • Az 1 komplex pontra jutó földjáradék nagyságát (a mezőgazdaság járadék termelő képessége). A számításokat tényleges és eszmei áron lehetett elvégezni. Az eszmei ár lényegesen

magasabb (6.600Ft/ha) a tényleges árnál (2700Ft/ha) – ez pl a szántóföld esetében vett ár (1ha szántóföldön termelt földjáradék nagyéga) 1980-85 között végzett értékelés alapján. Eszmei ár: A marginális területeken kialakult önköltség + átlagprofit. A kétféle ár eltérése a mezőgazdasági termelés tiszta jövedelem elvonásának a mértékét mutatja. Földárszámításkor az eszmei árból célszerű kiindulni, ez utal a föld potenciális jövedelemtermelő képességére. Pl. 5% tőkésítési kamatláb mellett a földár = 6600 = 132000 Ft / ha 0,05 Helyettesítési módszerrel számított ár: Eszmei árból kiindulva, 1 ha szántóterület művelésből való kivonása, hány forint pótlólagos befektetéssel képes pótolni a kieső termésmennyiséget Termőhelyi pontérték esetén: Egy termőhelyi pont érték kiválasztásához ha a szükséges pótlólagos ráfordítás növekedés 140-145 Ft/pont Így 1 ha 50 pont/ha értékű föld

ára 5%-os kamatláb mellett földár = 50 • 140 50 • 145 = 140.000 Ft / ha és földár = = 145.000 Ft / ha (tehát e két érték közötti) 0,05 0,05 Aranykorona esetén: 1 aranykorona kiválasztásához ha a szükséges pótlólagos ráfordítás növekedés 280-300 Ft/Ak Így 1 ha 15 Ak/ha értékű föld ára 5%-os kamatláb mellett földár = 15 • 280 15 • 300 = 84.000 Ft / ha és földár = = 90.000 Ft / ha (tehát e két érték közötti) 0,05 0,05 39/8. oldal Vállalati gazdaságtan II. Látható, hogy a tőkésítési kamatláb nagysága jelentősen befolyásol (2,5%-nál a földára a duplája lenne). Az EU-ban 1-15%-ig minden előfordul (leggyakoribb az 5%) Gyakran használt a mezőgazdaság átlagos jövedelmezőségi rátája, mint tőkésítési kamatláb. A tőkésítési kamatláb nagyságát jelentősen

befolyásolja a mezőgazdasági termékek piaci pozíciója. Ültetvény-érték: Ültetvényára = F ára + T • N + Je B F ára = Szántóföld ára Ft/ha T = az adott faj jelenlegi telepítési költsége Ft/ha N/B = az értékelt ültetvény nettó értékének arányszáma ( pl 40%-os leirás esetén 0,6) Je = a termőre fordulás évéig elmaradt haszon kamatos kamat összege Ma Magyarországon a mezőgazdasági termőföldet inkább alul értékelik, egyrészt a rossz jövedelemtermelő pozíció miatt, másrészt mert ehhez sokszor szubjektív érdek kapcsolódik. 39/9. oldal Vállalati gazdaságtan II. 3. A földbérleti megállapodások, bérleti díjak A téma alapvető nehézsége, hogy a jelenkori hazai ismeretek hiányosak. A II világháború előtt találni számos megoldást, de ezek ma már nem alkalmazhatók

(pl. Hensch Árpád munkái) Az itt leírt módszer Bishop és Toussaint munkája alapján készült. A szerzők szerint a bérlet alapvető célja, hogy megállapodás alapján mind a tulajdonos, mind a bérlő igénybe veszi a másik fél tulajdonában lévő erőforrást (föld - munkaerő, szaktudás, eszköz, tőke). Mindkét fél a lehető legtöbbet akarja kapni a birtokolt erőforrásáért (érdekellentét). A bérleti megállapodás alkudozás eredménye (a bérleti díj értéke adott területen belül is eltérő lehet – nem mindig igazodik a föld értékéhez, termékenységéhez). A bérleti díj megállapítása: • Rögzített bérleti díj: Termeléstől független, hektáronként, négyzetméterenként megállapított összeg. Kockázat a bérlőé Előnye: o A bérlő a saját tervei szerint gazdálkodhat o A tulajdonos biztos jövedelemre számíthat Hátránya: o Növekszik a bérlő kockázata (ha nincs termés, akkor is fizet) o A tulajdonos érdektelen a

termésben o A bérlő érdektelen a talajerő fenntartásában o A bérlő a nagyobb kockázat miatt a műszaki fejlesztést nem vállalja • Részes bérlet: A termés meghatározott százaléka. A bérlő és a tulajdonos megosztják a jövedelmet és költséget, így a kockázat közös. Előnye: o A bérlő a termés és a ráfordítások megtérülésének kockázatát megosztja a tulajdonossal o Ha egyenlő arányban osztják meg a változó költségeket, társvállalkozóként viselkednek, akkor optimális hozam-ráfordítás viszonyban érdekeltek. Hátránya: o A bérlő nem ismeri előre a bérleti díjat (kevésbé érdekelt a talajerő fenntartásban) • Rugalmas bérleti díj: Tulajdonos és bérlő közötti szerződésben, alap bérleti díj, ami évente nő vagy csökken az időjárási- és hozamviszonyok függvényében ill. a ráfordítás és hozamok arányában. A rögzített bérleti díj legnagyobb hátrányának kiküszöbölésére (a bérlő egyedül

viseli a termelés kockázatait). Előnye: o Nem gátolja a műszaki fejlődést (a bérlő a valóságos kockázatnak megfelelően részesedik) A bérleti viszony alapja a bérleti szerződés 4. Ültetvényekkel kapcsolatos gazdasági döntések 39/10. oldal Vállalati gazdaságtan II. Ültetvényágazat: Állandó helyen létesített, hosszú élettartamú növénytermesztési ágazatokhoz tartozik. Az élettartam a fajtától függ. Intenzív művelés esetén az élettartam rövidebb Időbeli struktúrája: A telepítés után több év múlva fordul termőre. A termő évek alatt egy ideig a hozam növekszik. A teljes termés több éven át fenn tartható, majd a hozam csökken Termőre fordulás: Termőre fordulásnak az az időpont tekinthető, amikor az ültetvény termése (termelési értéke) fedezi az éves termelési

költséget. Az ültetvény létesítése egy hosszú távra szóló döntés, beruházás. Az ültetvényágazatok területegységre nagy termelési értéket adnak. Ez a termelési érték azonban a hozam mennyisége és minősége függvényében változhat (hozam ingadozás). Ez az ágazati termelés bizonytalansága és kockázata (a kockázatot előre számszerűen mérlegelni kell). A hozam ingadozása jellemző csaknem minden fajra. Ez a vállalati erőforrások hatékonyságát nagymértékben rontja. Ezért mérsékelni kell (metszés, tápanyagpótlás) Termelési költség: A területegységre jutó termelési költsége más növénytermelési ágazatokhoz viszonyítva igen magas. Ennek állandó része igen nagy hányadot tesz ki (fontos kockázati tényező) Munkaerőigénye: Viszonylag nagy, különösen a gyümölcsfajták szedésénél, vagy a nehezen gépesíthető területeken. Járulékos beruházások összege: Szintén magas (feldolgozás, tárolás,

osztályozás, csomagolás). Nélkülözhetetlen A vállalat pénzgazdálkodására jelentős a hatásuk, mivel nagy a forgóeszköz lekötés (hitelt kell igénybe venni), és az ingadozó bevételek nagy tartalékalap tartását indokolják. A szőlő és borgazdálkodás ökonómiai sajátosságai: Az ültetvény létesítés költsége jelentősen felülmúlja más gyümölcságazatokét. A szőlő tárolása minőségi veszteséggel jár, míg a boré nem. A szőlő ültetvények optimális élettartama hosszabb a gyümölcs ültetvényekénél (ültetvény rotáció). A hozam ingadozása elérheti a 6 tonnát is hektáronként. A mennyiségen kívül a minőség is jelentősen ingadozhat Indokoltak a vertikális kapcsolatok (a teljes termékpálya különböző tevékenységei és szakaszai között a teljes technikai szinkron, együttes és rendszeres technikai fejlesztés és marketing tevékenység). A vertikumnak nagy a szerepe Az ültetvények kialakítására és az

újratelepítésre vonatkozó döntések megalapozása. 39/11. oldal Vállalati gazdaságtan II. A vezetői döntések egy része a gazdálkodás során évenként, illetve év közben merül fel (operatív döntések). A másik része hosszabb távra szól (következményeik pontosan nem ismertek). A döntések a hozamra való hatásuk szerint: • A ráfordítások további növelése és a ráfordítások optimális kombinációja: rövid távú döntés Pl. műtrágyázás, vagy műtrágyázás öntözéssel (fedezeti hozzájárulás alapján határozzuk meg). • Ültetvénykorszerűsítés: hosszú távú döntés A korszerűsítés gazdasági előnyét úgy kapjuk, hogy a hátralévő élettartamra vonatkozó fedezeti hozzájárulás annuitását összehasonlítjuk a korszerűsített ültetvényével. • Az egyes

ültetvényblokkok vállalati szintű költségfelhasználásának tervezése: A vállalat gyümölcstermelése különböző korú és típusú ültetvényeken történik, amelyek eltérő hatékonysággal hasznosítják a rendelkezésre álló erőforrásokat. Ezért indokolt a blokkonkénti költségtervezés (változó költségek). A hozamot nem befolyásoló műveletek szervezésének ökonómiai alapja a műveletvégzés egységére jutó költség minimuma. Meglévő eszköz esetében csak változó költséggel, míg új eszköz esetében teljes költséggel kell számolni. Az újratelepítés ökonómiai kérdései: A termelésben tartás fontos terület ott, ahol hosszabb ideig kívánnak gyümölcstermeléssel foglalkozni. Azt kell megállapítani, hogy mikor és mit kell újra telepíteni Az újratelepítés optimális ideje: Meghatározza az ültetvény rotációját, a kor (változik a hozam) és fajta szerinti összetételét, termő nem termő területek arányát.

Ökonómiailag indokolt élettartam: Az éves változó költségek nagyságát fedezze az éves hozam értéke. A rotáció kialakításához szükséges megállapítani. Eltérhet a biológiai és a termesztéstechnológiai élettartamtól (ennél általában rövidebb). Okozhatja, hogy folyamatos vagy nem folyamatos termelésről van szó. Az, amelynél az egymást követő ültetvényrotációk a lehető legnagyobb jövedelmet adják. Ekkor az időegységre jutó jövedelem, az átlagjövedelem maximális. A marginális költség és a marginális termelési érték egyenlőségének szabálya alapján határozható meg (az éves változó költségek nagyságát fedezze az éves hozam értéke). Az újratelepítés optimális idejének meghatározását 5 lépésben lehet elvégezni: 1. Megállapítjuk a termelésben lévő ültetvény évi ráfordításait és költségeit (az értékcsökkenést nem kell figyelembe venni), a hozamokat és hozamértékeket. 2. Megállapítjuk az

újratelepítéshez figyelembe vett ültetvénytípusok várható ökonómiai teljesítményét (telepítési költsége, költségei a termőre fordulásig, várható éves hozam, és értékesítési átlagár, termelési költségek). 3. A termőre fordulásig felmerült ápolási költségeket és az évi várható fedezeti hozzájárulásokat diszkontáljuk (a kamatlábat meg kell határozni). A diszkont költség és a fedezeti hozzájárulások a telepítési ktg-el együtt halmozzuk (göngyölítjük). 39/12. oldal Vállalati gazdaságtan II. 4. Megállapítjuk a különböző korú ültetvények halmozott értékeinek annuitását (táblázatokban található az annuitástényező) az annuitás értéke közben a következő lépésben a legmagasabb értékre lesz szükség. 5. Meghatározzuk az újratelepítés optimális

idejét Vagyis összehasonlítjuk a termésben lévő ültetvény évi fedezeti hozzájárulását az újratelepítéshez figyelembe vett ültetvénytípus legnagyobb annuitás értékével. Amely évben a fedezeti hozzájárulás annuitásának maximuma nagyobb az üzemeltetett ültetvény marginális jövedelménél, ott kedvezőbb a régi ültetvény selejtezése, és újratelepítése. Fedezeti hozzájárulás (FH): A termelési érték vagy az árbevétel és a változó költségek különbözete. FH= TÉ – TK v , ha TÉ > TK v , akkor nyereséges FH= Tk á + NJ Fh max = NJ max, ezért időnként elhagyható a tiszta jövedelem számítás (előnye) Marginális jövedelem (MJ): Egységnyi többletköltségre jutó jövedelem. A jövedelem módosulásának ütemét mutatja Az összes jövedelem legnagyobb értékét a marginális jövedelem megszűnésekor éri el. Addig kell növelni a ráfordítást, amíg a többlet ráfordítással elérhető többlet termelés mindenütt

ugyanakkora nem lesz (minden blokkra – összjövedelem maximalizálás). 39/13. oldal Vállalati gazdaságtan II. 5. A melioráció szervezése ökonómiája. Melioráció: A talaj termőképességének megőrzését és tartós növelését, az intenzív gazdálkodás termőhelyi feltételeinek megteremtését és fejlesztését szolgálja. Meliorációs munkák: szervesen kapcsolódnak egymáshoz, gyakran át is fedik egymást • területrendezés • talajvédelem • vízrendezés • talajjavítás • öntözés Komplex melioráció: Hosszabb távon csak ezzel várható biztonságos és tartós eredmény. A komplexitás a különböző beavatkozásoknak tartalmilag, időben (műszaki, gazdaságilag indokolt sorrend) és térben (váll., térségen belül) történt összehangolását jelenti A melioráció ökonómiai

jellemzői: • Olyan szolgáltatások vagy tartós beavatkozások, amelyek közvetlenül hatnak a hozam mennyiségére: az elérhető legkisebb költséggel mérhető o Öntözés o Talajjavítás • Olyan tartós és rövidebb időre szóló meliorációs beavatkozások, amelyek közvetetten befolyásolják a hozamot: a lehetséges változatok közüli válazstás az elért árbevétel és a tevékenység elmaradt jövedelemével növelt üzemeltetési költség különbségének nagysága alapján mérhető o Talajvédelem o Vízrendezés o Mélylazítás • A hatékonyabb gazdálkodás érdekében végzett olyan beavatkozások, amelyek az optimális környezeti feltételek megteremtését és fenntartását biztosítják: o Területrendezés o Táblásítás o Úthálózat Gazdasági elbírálása: A melioráció minden esetben pótlólagos beruházást, ráfordítást igényel. Elbírálása a marginális ökonómia elvei alapján történik. Közgazdasági környezet: Nem

kedvező. Rendszere, mértéke, gyakori változása nem ösztönzi a vállalatokat Drága a beavatkozás, a fenntartás. Jobban kellene támogatni Talajvédelem: Csak nagyon összetett rendszerben, hosszabb távon és nagyobb térségben értékelhető reálisan. Nem csak vállalti szintű döntések kapcsolódnak hozzá. 39/14. oldal Vállalati gazdaságtan II. Területrendezés, táblásítás, úthálózat: A vállalat élvezője és szenvedője e terület előnyeinek hiányosságainak. Vállalti szintű döntéssel indul. Talajjavítás: Hasznos beavatkozás mind vállalati, mind nemzetgazdasági vonatkozásban. Államilag is támogatott. Hidromelioráció: Célja a kedvező vízháztartási helyzet megteremtése (víztöbblet, vízhiány megelőzés). Hiánya hozamkiesést okoz. A melioráció ráfordítás-hozam kapcsolata,

gazdasági értékelése. Csak olyan meliorációs beavatkozásokat szabad elvégezni, amelyeknél a többlettermény, többlet eredmény biztosítja a befektetés megtérülését, a felhasznált erőforrások elfogadható hatékonyságát. Környezetvédelmi (talajvédelmi) befektetéseknél indokolt lehet ezektől eltekinteni (társadalmi megfontolás). A melioráció nagy befektetés. Mérlegelni kell: • A beavatkozás módját (talajjavítás, ötözés, területrendezés) A beavatkozás mértékét (terület intenzitás) • A beavatkozási megoldás módját (talajjavítás mészkőporral, cukorgyári mésziszappal) • A beavatkozások gazdasági igényét • A hasznosítás módját • A beavatkozás időtartamát A gazdasági megítélésnél az elért többlet termelési érték= haszon és a többlet termelési költség=áldozat viszonyáról van szó. A meliorációs beavatkozás mértékét annak jövedelmezősége szabja meg. Ha a meliorációhoz közvetlenül

termelő ráfordításhoz kapcsolódik (öntözés, talajjavítás), akkor a ráfordítás optimalizálása a szolgáltatás és a termelő ráfordítás együttes költsége alapján történik. Nagysága a marginális hozam és a marginális költség viszonya alapján állapítható meg. Marginális költség (MK) A határköltség a többlethozam egységére jutó többlet költséget nagyságát mutatja. A költségváltozás és a hozamváltozás hányadosa. Marginális hatékonyság (marginális hozam, marginális termék, háttértermék, differenciális hatékonyság, MH): Valamely tetszőleges ráfordítási szintnél azt mutatja, hogy mekkora a hozam emelkedése, ha a ráfordítást végtelen kis mennyiséggel növeljük A hozam változásának ütemét jelzi. A hozamfüggvény első deriváltjaként számítható. (MH =▲H/▲R) –ez egy technológiafüggő paraméter. Az optimalizálásnál figyelembe veendő tényezők: • Közvetlen ráfordítás: o Melioráció

(öntözés) költsége o A termelés többlet költsége (trágyázás, ápolási költség) o A felhasznált erőforrások alternatív jövedelme (elmaradt haszon, kamat) 39/15. oldal Vállalati gazdaságtan II. • Közvetett ráfordítás: o Kieső terület hatása o Melioráció kiegészítő költségei o Esetleges művelhetőség költségei • Közvetlen hozam: o Hozamtöbblet, hozamingadozás, hozamkiesés mérséklődése o Minőségi változás o Termelhetőségből, művelhetőségből származó ráfordítás-csökkenés • Közvetett hozam: o Terület megtakarítás o Más ágazatokban jelentkező hatás (állattenyésztés) o Kettős termesztés A melioráció gazdasági értékelése: Hosszú időre szóló, nagy befektetést jelentő, a termelést sokoldalúan befolyásoló beavatkozás, amely számottevő

erőforrást köt le. Megkülönböztetünk elő- és utólagos értékelést. A gazdasági hatékonyság alapja Az utólagos kalkuláció a folyamat megvalósítása során, és után értékeli a hatékonyságot. Az előkalkuláció érvényesül a meliorációs anulmánytervben(koncepció tervben) és a kiviteli tervben A gazdasági kalkulációk típusai: • Normatív adatokkal: a különböző előírások, paraméterek értékelése • Tényleges adatokkal: a valóságos helyzetről ad értékelést • Modellszerű vizsgálat: a hatékonyságot befolyásoló tényezők vizsgálata A kalkuláció: 1. A hozamokat, teljesítményeket ki kell munkálni (összetevői: a termőhely, szerkezet, átlaghozam, területi teljesítmény – GE-ben, azaz 1t valamire, t/ha – megállapítása) 2. Ezek ismeretében megállapítható a hozamtöbblet, a területi teljesítőképesség növekedése, a termelési többlet (a javítatlan területtel való összevetéssel). 3. A befektetés

többlet költségének megállapítása (a meliorációs beruházás költségvonzata – amortizáció, a fenntartás költsége, az üzemeltetési költség, a felhasznált erőforrások elmaradt haszna) A termeléssel kapcsolatos többlet költség kimutatása (ráfordítás hozam viszony alapján) A melioráció tiszta jövedelme: A többlet termelési érték és a többletköltség különbözete. A meliorációs tevékenységhez kapcsolódó döntések egy része évenként ismétlődő, míg más része több évre szóló. Az évenkénti döntéseknél a meliorációhoz kapcsolódó termelő ráfordítások felhasználásáról van szó (érdemes-e idén öntözni, hányszor). A több évre szóló döntések (talajvédelem, vízvédelem) kritériuma a befektetés hatékonyság, a jövedelemhez való hozzájárulása. Végezetül kimunkálhatók a melioráció értékelésére alkalmas mutatók: • Hatékonysági (jövedelmezőségi) mutató o Egységnyi befektetésre jutó

jövedelem o 100 Ft többletköltség jövedelme • Megtérülési idő 39/16. oldal Vállalati gazdaságtan II. 6.A gépüzemeltetési döntések rendszere (előkészítése, a rendelkezésre álló kapacitás és kapacitásigény meghatározása). A gépbeszerzési döntés előkészítése: Szükségessége az éves tervezés során a felhasználó ágazatok igényeinek és a rendelkezésre álló gépkapacitásoknak az összevetése során merül fel. A tervezési munka segítésére a gépüzem információkat ad: • rendelkezésre álló gépkapacitásról, • a műveleti teljesítménynormákról, • a műveleti egységárakról. A rendelkezésre álló gépkapacitás meghatározása: A rendelkezésre álló gépkapacitást a selejtezések figyelembevételével számított produktív időalappal fejezik ki. Ezt

géptípusonként és dekádonkénti bontásban kell megadni arra az időszakra, amikor a géppel munka végezhető. Ennek során figyelembe kell venni: • a munkaszüneti napok számát • az időjárás miatt várható kiesést • a műszaki okok miatti időalap-csökkenést (karbantartás) • egyéb időkiesés (személyi szükségletek) • kettős műszakok a csúcsidőben Produktív munkaidő alap: Naptári időalap - a felsorolt tényezők miatti összes veszteségidő, azaz T pr = T n – T veszt (műszakóra) Naptári időalap: 10 * műszakhossz ill. a naponkénti munkaidő * az i-edik géptípusból rendelkezésre álló gépek száma, azaz T n = 10 * m g i (óra/dekád) Veszteségidő: Az egyedi gépekre életkoruk, műszaki állapotuk szerint külön-külön meghatározott kiesések összességével történik A géptől független időkiesés + az egyes gépekre jellemző veszteségi tényező, azaz T veszt = T veszt1 + ?g i * α 1 A műveleti teljesítménynormák

és a szolgáltatások árának meghatározása: • Először az ésszerű erőgép munkagép kombinációt kell kialakítani • A gépcsoport teljesítménynormájának meghatározása – 1 óra produktív idő várható teljesítménye (ha/óra vagy t/óra) • A végzett munka egységárának meghatározása (a gépüzem bevétele, a felhasználó költsége) 39/17. oldal Vállalati gazdaságtan II. A kapacitásigény meghatározása: a produktív időalappal fejezzük ki • Kiszámítjuk, hogy a szükséges műveletek optimális időben történő elvégzéséhez hány produktív órára van szükség az egyes gépeknél Gépek kiválasztása: • A munka minőségét illetően nem különböző gépesítési megoldások esetében a legkisebb költség alapján döntünk. • Eltérést jelentő gépeknél a többlet

hozamérték és a többlet költség különbsége alapján döntünk. Rendelkezésre álló gépkapacitások és az igények összevetése: • A beérkező igényeket a gépüzemek összesítik géptípusonként, vagy az azonos funkciót ellátó gépek csoportjai szerint, • majd ezen igényeket dekádonként összehasonlítják a rendelkezésre álló kapacitásokkal (produktív időalappal) • Ha az igény meghaladja a rendelkezésre álló időalapot, akkor megvizsgálandó, hogy van-e olyan munka, amelynek csökkentése nem jár hozam csökkenéssel, költségnövekedéssel, • vagy a munkát az adott időszakban szabad kapacitással rendelkező, tervezettől eltérő géptípusával végzik el – ha ez nem okoz költségnövekedést, hozamkiesését. • Ha a hátrányok számottevőek, akkor kell a beszerzési döntést mérlegelni. A gépbeszerzésre és gépselejtezésre vonatkozó döntés. Döntés a gépbeszerzésről: Ha a kapacitások és az igények összhangba

hozatala nem jár sikerrel, felvetődik az új gép beszerzésének kérdése. A több ágazattal közösen használt funkcionális gép, gépcsoport beszerzéséről hozandó döntés többnyire csak fölérendelt irányítási szinten valósítható meg. A géptípus kiválasztása és a beszerzés indoklása műszaki kritériumok alapján történhet: • névleges teljesítmény • fajlagos fogyasztás • sebesség fokozatok száma • csatlakozó szerelvények száma • megbízhatóság A termelési feladat ellátására egyformán alkalmas gépek közül a választás az állandó és a változó költségek együttes összegének a minimalizálásával oldható mag. Eltérő hozamhatású gépek esetében a többlethozam érték és a többlet költség különbözetének minimalizálásával történhet. Több ágazat által használt gép beszerzésére vonatkozó döntés: Ilyen döntéseket ágazatok fölötti irányítási szinten kell meghozni. Mivel az elszámoló ár

alapján a gépbeszerzés többletköltségének csak egy része terheli az ágazatot, annak vezetője esetleg még olyan gép beszerzését is indokoltnak látná, amelynél a vállalati eredményhez való hozzájárulás már negatív lenne. Ezért kell a döntést ágazat feletti irányítási szinten meghozni Speciális gépbeszerzésre vonatkozó döntés: A döntés következményei ez esetben közvetlenül csak egy felhasználót, illetve a gépüzemet érintik. A költségek terhelésével kapcsolatos problémák elmaradnak A döntés az érintettek 39/18. oldal Vállalati gazdaságtan II. együttműködésével meghozható. Ez esetben a felhasználó ágazatokra vár a döntés, hogy a beszerzést igénylik-e, vagy technológiai, termelés szerkezeti változtatással célszerűbb a meglévő gépekkel folytatni a termelést

(esetleg bérmunkával). A döntés alapja a teljesítményegységre (produktív órára) jutó költség. Gépselejtezésre vonatkozó döntés: Indokoltságának meghatározása az optimális élettartam kiszámításához kapcsolódik. Az erkölcsi avulás, a fizikai kopás (általában ez) következtében kerül sor rá. Egy idő után az üzemképes állapotban való tartást nagyobb munka- és eszközráfordításai, a gyakoribb meghibásodások miatti kiesés jellemzi – egyre drágább. Optimális használati idő: -nek tekinthető a végzett munka egységére a legkisebb összköltség jut. Megállapítandó, hogy várható-e a fajlagos költségek további csökkenése. Amennyiben ehelyett költségnövekedésre lehet számítani, úgy a selejtezést el kell végezni. Más gép típussal való pótlás: Ha a selejtezett gépet egy eltérő műszaki-gazdasági paraméterekkel rendelkezővel pótolják, a régi fajlagos változó költséget kell az új gép minimális

átlagköltségével összehasonlítani. A selejtezés ökonómiailag indokolt időpontja: Akkor érkezik el, amikor a régi gép évi fajlagos változó költsége meghaladja az új gép minimális átlagköltségét. A fejlesztési források szűkössége miatt a selejtezést nem lehet az optimális időpontban végrehajtani. Ekkor a kérdés az, hogy mely gépek cseréje a legsürgetőbb feladat Ekkor az azonos jellegű munkavégzésre alkalmas gépek fajlagos költségeit összehasonlítva, a legnagyobb költséggel üzemelőket selejtezzük. Ez eredményezi a legnagyobb költség megtakarítást. Ktg átlag költség idő itt célszerű selejtezni 28. 39/19. oldal Vállalati gazdaságtan II. 7. A beruházás és fejlesztés gazdaságossága Fejlesztés beruházás nélkül is végrehajtható, ez a termelésracionalizálás.

Azonban a fejlesztések egy része csak jelentős beruházással valósítható meg. Beruházás: Szoros értelemben a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése. Befektetés: A állószköz és az üzemeltetéshez lekötött forgóeszköz együttes értéke a befektetés. A befektetés fontosabb, mint a beruházás mert: • Számol a fejlesztési alap tárgyi- és forgóeszközök közötti arányos megosztásával. • A fejlesztés során elsősorban a meglévő tárgyi eszközök optimális kihasználására kell törekedni, ehhez pedig kedvező forgóeszköz-ellátottság szükséges. Csak ezután érdemes beruházni. • A forgóeszközhiány leszűkíti és megdrágítja a termelést. • A forgóeszközigény idegen forrásból való kielégítése bizonytalan és drága – kamatláb, rövid lejárat. Komplett fejlesztés: Jelentős beruházás, a termelés biológiai alapjai, tárgyi eszközei, anyag- és munkaerő felhasználása, a termelés technológiája egymással

összehangoltan kerül fejlesztésre. Felújítás: A meglévő tárgyi eszközök korszerűsítését, kapacitásának növelését, esetenként a termelés vertikalitásának fejlesztésé jelenti. Állóeszközök pótlása: Vállalati szempontból beruházás (népgazdaságiból nem), az elhasznált eszközöket korszerűbb, nagyobb kapacitásúra cserélik, pótolják az amortizációs és fejlesztési alapból. Csak új termelőkapacitás létrehozása tekinthető beruházásnak népgazdasági szempontból. A beruházás típusa szerint lehet: • Termelő beruházások: Közvetlenül az árutermelő vagy szolgáltató ágazatokba fektetik be. o Árutermelő ágazatokba való beruházások: Túlnyomó része a mezőgazdasági árutermelést, kisebb hányada az ipari termelést szolgálja. Ezek képviselik a közvetlen árutermelési célkitűzést és ezeket gazdaságilag a jövedelem alapján kell értékelni. o Szolgáltató ágazatokba történő beruházások: Közvetve

szolgálják az árutermelést, jövedelmet nem realizálnak, ezért ezeket gazdaságilag a költségminimalizálás alapján kell értékelni. 39/20. oldal Vállalati gazdaságtan II. • Kommunális beruházások: Munkásjóléti, szociális, kulturális és sportcélokat szolgálnak. Gazdasági eredményük közvetlenül nem mérhető. A beruházások a termeléshez való viszonyuk alapján lehetnek: • Alapberuházások: Azok a tárgy eszközök, amelyek a termelés műszaki feltételeit teremtik meg (épület, gép, berendezés). • Kiegészítő beruházások: Az alapberuházással együtt a kívánt minőségű árunak a kívánt technológiával és eredménnyel történő előállítását szolgálják. • Járulékos beruházások: A vállalat és az ágazat infrastruktúráját alakítják ki (ivóvíz, csatorna,

közlekedés). A beruházások költsége: A beruházás legnagyobb költségét a tárgyi eszközök létesítésének, beszerzésének a költsége adja. E költség pontosan meghatározható: • Az egy éven belül megvalósuló beruházásoknál: A tényleges és a névleges bekerülési költség azonos. • A több évre elhúzódó beruházások esetén: A tervezett, a névleges és a tényleges bekerülési költség jelentős lehet a különbség. Ezeket a termelés megindításáig improduktívnak kell tekinteni, ezért a beruházást az elmaradt haszonnal terhelni kell (kamatoskamat-számítás). Bn= ∑ xBi*qi i 1 i=1-n Bn= beruházás bekerülési összege a befejezés ill beruházás megindításának évéig Bi= évenkénti beruházás összege n= évek száma qi= kamatos kamatszámítás szorzótényezője (1+ %/100) Elhúzódó beruházásnál a kamatláb nagyságát az elmaradó haszon vagy az elérhető alternatív jövedelem százalékával célszerű

azonosnak venni. Esetleg a betéti kamatláb alkalmazható. De számolni kell az áremelkedéssel, a műszaki-, technológiai fejlődéssel, a beruházás áttervezésével, módosításának költségével. Minél elhúzódóbb, annál nagyobb a névleges bekerülési költséghez viszonyított tényleges bekerülési költség. A beruházások előkészítése: 1. A fejlesztési igény felismerése 2. A fejlesztési koncepciók kidolgozása 3. A gazdasági számítások elvégzése 4. Döntéshozás 5. Megvalósítási terv és utasítás készítése 39/21. oldal Vállalati gazdaságtan II. A beruházások általában perspektivikusak (jövőbe mutat). Ezért az előrejelzés (prognózis) a beruházás lényeges előfeltétele. A várható eredmény előrejelzése együtt jár a bizonytalansággal, kockázattal. Ennek oka a

beruházás időtartama alatti változások (értékesítési árak, szabályozás, támogatás, kereslet, fejlődés). E bizonytalanság jelentkezhet a hozam és a költség oldalon is - beruházási alternatívák (előny, hátrány). A beruházási bizonytalanságok mértéke: • Tervkoncepció kidolgozása idején ±30% a megengedhető • A tervkoncepció kiválasztása és részletes kidolgozása idején ±20% a megengedhető • A beruházási program kidolgozása idején ±10% a megengedhető A beruházások előkészítése csoport munka, amelyben különböző felkészültségű szakemberek, különböző megbízatással vesznek részt. A beruházások előkészítésének lépései: 1. elérendő gazdasági cél meghatározása 2. az előkészítésben résztvevők kijelölése, jogaik, feladatik meghatározása 3. helyzetfelmérés 4. a beruházási koncepció vázlatának kialakítása 5. elfogadás és részletes koncepció kidolgozás 6. megvalósítási utasítás

és az üzemeltetési technológia kialakítása 7. a kivitelezők eligazítása, megvalósítási hálótervek kidolgozása, üzemeltetők oktatása 8. a beruházás megvalósítása, próbaüzemelése 9. eredmények értékelése, az elérendő célokkal való egyeztetése 10. az előkészítők, kivitelezők munkájának értékelése A beruházások költségei bevételei: • Egyszer felmerülő költség • Folyamatosan felmerülő költség • Egyszer felmerülő bevétel • folyamatosan felmerülő bevétel A beruházások gazdasági értékelése. A beruházás nem cél, hanem eszköz a gazdasági eredmények növelésére. Mezőgazdasági ágazatok beruházásainak hatékonysága: A nyereség összegével nem mérhető, szükséges hozzá a nyereség színvonal megállapítása. Nyereségszínvonalnak valamennyi erőforrás együttes értékére vetített nyereség százalékát kell mutatnia. A nyereség színvonal: A nyereség összegének és a termelésben

felhasznált erőforrások értékének a viszonya. Az igénybe vett eszközök hasznosulásának jövedelmezőségét, hatékonyságát jellemzi (nagysága 1-1 vállalkozás esetében korlátozott). N = N • 100 Mutatója a 100 Ft lekötött sz E erőforrás értékére jutó nyereség. (A korlátozott erőforrással rendelkező vállalkozó a legnagyobb jövedelmezőségi színvonalú technológiákban és tevékenységekben érdekelt. A termelésben lekötött erőforrások gazdasági terheinek legalább meg kell térülniük – kamatok, alternatív jövedelmek.) 39/22. oldal Vállalati gazdaságtan II. Árutermelő ágazatok beruházásainak hatékonysága: Jövedelem itt ténylegesen realizálódik, és nyereség vagy veszteség formájában jelentkezik. Az árutermelő ágazatok gazdaságossága reálisan mérhető a

jövedelem, illetve a nyereség összegével, színvonalával. Szolgáltató- és szolgáltató jellegű ágazatok beruházásainak hatékonysága: Az árutermelő ágazatok kiszolgálói, termelésének megalapozói. Közvetlenül és pontosan mérhetően csak költségeik keletkeznek, jövedelmet nem realizálnak, ezért gazdaságilag költségeik és költségeikben elérhető megtakarításaik alapján értékelhetők. Közvetve ez is jövedelem alapján értékel (költség megtakarítás = jövedelememelkedés). Szolgáltató- és szolgáltató jellegű ágazatokba eszközölt beruházások gazdasági értékelése: Meghatározott minőségű, összetételű, mennyiségű szolgáltatásokat, meghatározott időben kell az árutermelő ágazat rendelkezésére bocsátania. Ez megvalósítható több kisebb, vagy kevesebb nagyobb teljesítményű eszközzel is. A több kisebb nem biztos hogy olcsóbb (több emberi munkaerő, nagyobb tároló hely, nagyobb karbantartási igény,

több tartalék alkatrész). A kisebb kapacitású és egyszerűbb gép szükséges mennyiségét azonos teljesítményre történő felszorzással kell a nagyobbal egyenlővé tenni (a kicsik mennyiségét szorzom a beruházás és a többletköltség összegével  ez hogy viszonyul a nagyobb beruházáshoz). B<= n * b + n K többlet B = nagyobb teljesítményű beruházások összege b = kisebb teljesítményű beruházások összege n = azonos öszteljesítményű gépek száma K többlet = kisebb teljesítményű gépek többlet ktg-e A szolgáltatások, a munkák optimális határidőn belüli elvégzése jelentős hozam többletet, betakarítási és feldolgozási veszteség megtakarítást, minőség javulást, üzemeltetési költség megtakarítást eredményez. Lényeges a beruházási költség és az üzemeltetési költség viszonyának vizsgálata. A drága beruházás általában olcsón, az olcsó beruházás drágán üzemeltethető. Ez tehát nem elegendő az

értékeléshez. A beruházás gazdaságossági mutatószámai: A beruházási alternatívák gazdasági értékelését szolgálja. • Üzemeltetési költség: Azonos befektetést igénylő beruházások összehasonlító gazdasági értékelésére szolgál. Egy összegben fejezhető ki. Az a legelőnyösebb, amelynek a legkisebb a korrigált üzemeltetési költsége. A korrigált termelési költségek különbözetének megállapítása: A jövedelem kategóriák között, mint a viszonylagos jövedelem mutatója szerepel, de alkalmazzák, mint a technológiák közti választás egyek lehetséges eljárását. A gazdasági költség kategóriának felel meg, mert túllépve a valóban elszámolt költségek körén a lehetőségi költséget is magába foglalja. A korrigált termelési költségek különbözete: kettő vagy több termelési eljárás bekerülési, gépesítésnél üzemeltetési költsége összegének – az igénybe vett eszközök

39/23. oldal Vállalati gazdaságtan II. és terület értékei közötti eltérések után számított nyereségigénnyel korrigált – különbsége. • Átlagköltség: A beruházási alternatívák közül a szolgáltatást a legkisebb átlagköltséggel teljesítőt kell választani. Átlagköltség (ÁK) A fajlagos és az átlagköltség egyező fogalomként használatos a függvényekre alapozott gazdasági modellezés során. Az átlagköltség egymást követő időszakok, ismétlődő termelési folyamatok, rotációk halmozott költségének egy időszakra, hozam vagy szolgáltatási egységre jutó hányadaként is megállapítható. Az átlagköltség csökkenésével emelkedik a tevékenységek jövedelemhez való hozzájárulása. A gazdálkodás olyan területein, ahol a jövedelem nem számítható, az átlagköltség változása az

optimalizálás alapjául szolgálhat (pl. saját részre, üzemen belül végzett szolgáltatás) Új állóeszköz beszerzésének indokoltsága megállapítható hozzárendeléssel, elosztási (szállítási) algoritmussal, lineáris programozással. A munkaerő-, a munkabér-megtakarító beruházásokat munkaerőhiány esetén vagy bérköltség-megtakarításra célszerű használni. A munkaerő-megtakarító, munkaerő-pótló beruházásokra kényszerhelyzetben van szükség. Azt az alternatívát kell választani, amelynél egy megtakarított munkaerőre, vagy munkanapra legkisebb a befektetett összeg után felszámított nyereségigénnyel növelt üzemelési költség. Munkabér-megtakarító beruházást akkor érdemes alkalmazni, ha a megtakarított munkabér tőkésített összegével egyenlő vagy annál kisebb a beruházás költsége. Árutermelő jellegű ágazatokba eszközölt beruházások gazdasági értékelése: Tényleges jövedelem realizálódik. Indokolt,

hogy a beruházások gazdasági értékelése is a jövedelmük alapján történjen. A jövedelem összegének megfelelő arányban kell lenni a befektetés összegével. A jövedelem összege csak a jövedelem színvonallal együtt fejezi ki a beruházás hatékonyságát. A legkisebb korrigált tárgyieszköz-üzemeltetési költség: Ott alkalmazható, ahol a beruházások nincsenek hatással a előállított áru mennyiségére, minőségére, az árbevétel nagyságára. A felszámított nyereségigényt az üzemeltetési a költséghez kell hozzáadni. Az árutermelő ágazatokba eszközölt befektetéseket általában a nyereség alapján értékeljük. Ez összehasonlító gazdasági értékelés. A nyereségszínvonal valamennyi árutermelő ágazatban alkalmazható a beruházások értékelésére. A befektetés a legmagasabb nyereség-színvonalú ágazatban a leghatékonyabb Probléma lehet hogy a forgóeszközök nagyobb szerepet játszanak a nyereség alakításában.

39/24. oldal Vállalati gazdaságtan II. Az élettartam alatt jelentkező diszkontált nyereség összege: az a legelőnyösebb beruházás amelyiknél a jelen időpontra számított nyereség a legnagyobb. Legmagasabb átlagjövedelem: szintén segíti a választást. Melyik a legnagyobb átlagjövedelmű alternatíva. A nyereség összege mellett annál nagyobb jelentőségű a nyereségszínvonal, minél kisebbek a fejlesztési alapok, és minél nagyobb mérvű hitelt vesz igénybe. Beruházás megtérülési ideje: Azt fejezi ki, hogy a beruházás vagy befektetés összegét a nyereség hány év alatt képes fedezni. Közvetve a nyereség színvonalát és a befektetés hatékonyságát is kifejezi (100/megtérülési idő = nyereségszínvonal). Adott időszak alatti megtérülések száma: A befektetés jövedelmezőségét

mutatja. Minél nagyobb a megtérülések száma, annál jövedelmezőbb a befektetés. A nyereség összegét diszkontálva kell felszámítani, ezért ez a rövidebb élettartamú, nagyobb jövedelmű alternatívák választására ösztönöz. ∑ x(M t + A t ) * D t i 1 D= t=0-15 (B + F t ) * Dt – E 15 D15 x t ∑ i 1 t=0-15 D= 15 év alatti megtérülés t = évek száma M t= nyereség a t-edik évben A t =t évi ÉCS leírás pótló beruházás nélkül Dt =12 % diszkont tényező B t =beruházás összege t évben F t =forgó eszköz állomány a t évben E 15 =eszköz maradványérték a le nem írt összege 15 év végén D15=diszkont tényező 15. évre A felújítás, korszerűsítés célja a jövedelem növelése az árumennyiségének növelésével, a minőség javításával, a termelési költségek csökkentésével. Akkora áldozatot célszerű hozni, amekkora a jövedelem növelésében megtérül. A beruházások gazdaságosságának fajlagos mutatói:

Részben vagy egészben naturálisak, ezért csak tájékoztató jellegűek. Részben a tárgyieszközigényességet, részben az –ellátottságot fejezik ki a jövedelmezőség ismertetése nélkül • Beruházás igényességi mutató: Kifejezi, hogy meghatározott mennyiségű vagy értékű termék, szolgáltatás (1 dolgozó foglalkoztatásához) mennyi, milyen értékű és összetételű beruházásra van szükség. • Beruházás hatékonyságának naturális mutatója: Kifejezi, hogy egy beruházási egységre vagy 1.000 Ft beruházási értékre mekkora mennyiségű vagy értékű árutermék, termék, szolgáltatás jut. • Állóeszköz ellátottság mutatója: 39/25. oldal Vállalati gazdaságtan II. Kifejezi, hogy egy termelőegységre vagy egy dolgozóra mekkora állóeszköz mennyiség vagy állóeszközérték

jut. • Nettó jelenérték • Jövőérték 39/26. oldal Vállalati gazdaságtan II. 8. A tárgyi eszközgazdálkodás elemzése. Eszközgazdálkodás: A tárgyi- és forgóeszközök beszerzése (létesítése), felhasználása, selejtezése és pótlásuk racionális megvalósítása. Tárgyi eszközgazdálkodás: magába foglalja a tárgyi eszközök beszerzését, használatát, javítását, selejtezését és pótlását Az előállítandó termék, szolgáltatás és az alkalmazni kívánt technológiák együttesen határozzák meg, hogy milyen és mennyi állóeszközre van szükség. A Tárgyi eszközállomány állandóan változik. A kapacitások jellemzésére a tárgyi eszközök bruttó leltári értéke használható – ez mutatja a tárgyi eszköz igényt. A nettó értéke a britóhoz viszonyítva az

elhasználódás fokát mutatja. Tárgyi eszköz lekötés: A vállalati bruttó érték fejezi ki (a kapacitást fejezi ki), mert ez után számolnak a termékre tárgyi eszközköltséget, ennek alapján gazdasági döntések születnek. Mind a szükséglet, mind a lekötés elsősorban vmilyen termelő-, ill. szolgáltatótevékenység érdekében merül fel A nettó érték az elhasználódást fejezi ki. A termékhez kapcsolódó tárgyi eszközlekötés számítása: A termeléshez kapcsolódó tárgyi eszközök a teljes értéküknek megfelelően terhelik a termelést. A több ágazatot kiszolgáló tárgyi eszközökre jellemző, hogy egy-egy termék előállítása csak a kapacitásuk egy részét köti le (pl. traktorok, magtárak) 1 Meg kell határozni a kapacitás és a szolgáltatás egységére jutó teljes nagyságot 2 Meg kell határozni az egyes termékek által lekötött kapacitást ill szolgáltatást 3 1*2= az állóeszköz-lekötés termékenkénti vagy

ágazatonkénti mértéke A tárgyi eszköz-gazdálkodás elemzése: E munka révén fontos hatékonysági összefüggések tárhatók fel. Vizsgálandó területei: • Műszaki fejlesztés elemzése (eredménye és műszaki színvonala alapján) 100 Ft fejlesztési kts-re jutó: - többlet termékérték vagy mennyiség - többlet nyereség összeg - termelés ktg megtakarítása • A tárgyi eszközgazdálkodás vizsgálata • A beruházások gazdaságosságának értékelése • A forgóeszköz-gazdálkodás elemzése Termékek korszerűségének fejlesztése: irányulhat a termék: • társadalmi, ill. piaci értékének növelésére, • technológiájának fejlesztésére, • előállítási költségének csökkentésére. Termékek korszerűségének mérése: • a korszerű és a kevésbé korszerű termékek arányával, • az exportképes termékek százalékos arányával, ( export támogatás) • a termékek minőségi osztályonkénti megoszlásának

százalékos arányával, • a termékek életciklusának elemzése alapján. 39/27. oldal értékesíthető mennyiség és elérhető ár Vállalati gazdaságtan II. Termék életciklusa: értékesíthetősége, piacképessége értendő. Piaci kereslet termelés kiaknázható kereslet piacképesség időtartama újdonság idő korszerűtlenség Termelési folyamatok korszerűsége: • biológiai színvonal, • technológiai színvonal, • munkaszervezeti színvonal. A termelési folyamat korszerűségét mérő mutatók: • Genetikai teljesítőképesség (pl: 1 állatra jutó hozam) • Egy termelő egységre (állat, férőhely) jutó eszközérték nagysága • Az eszközök bruttó és nettó leltári értékének aránya (elhasználódottsági fok) • A munkák gépesítettségének százalékos aránya –

műszaki színvonal. • 100 Ft tárgyi eszközre jutó hozam mennyisége, értéke – a műszaki színvonal produktivitása Az állóeszköz-gazdálkodás vizsgálata irányulhat: 1.Tárgyi eszközök nagyságának és összetételének vizsgálata: Elsősorban a velük előállított termelési (gazdálkodási) eredményekkel összhangban ad értékelhető eligazítást. Abszolút összegük csak a tervezetthez vagy az előző évekhez viszonyítva tájékoztat a tárgyi eszközök nagyságáról és összetételéről, valamint azok változásáról. Vizsgálható természetes mértékegységben (azonos funkciót ellátó eszközök esetében) és pénzértékben kifejezve. 2. Állóeszköz ellátottság mértéke: • a termőterület, • a termelő vagy szolgáltatóegység, • a hozam és a munka mennyisége, • a dolgozók, munkások, a termelőszövetkezeti tagok száma, • a termékek, ill. az árutermékek mennyisége, • az elért eredmény egységnyi értéke.

Állóeszköz ellátottság mutatója azt fejezi ki, hogy egy termelőegységre (1 ha) vagy egy munkásra, dolgozóra mekkora állóeszköz-mennyiség vagy állóeszközérték jut.: 3. A tárgyi eszközök kapacitásának kihasználása: ez vizsgálható: • A tárgyi eszköz kapacitásának gazdasági kihasználtságáról tájékoztat: o hozamok és szolgáltatások mennyiségének, pénzértékének a tárgyi eszközök mennyiségére vagy pénzértékére történő vetítésével o a ténylegesen előállított és rendelkezésre álló kapacitással előállítható termékmennyiség viszonya alapján, vagy munkaidő teljesítménnyel 39/28. oldal Vállalati gazdaságtan II. • A tárgyi eszköz kapacitásának technikai kihasználtságáról tájékoztat: o a ledolgozott munkaidő kimutatásával o a ténylegesen teljesített

és a műszakilag lehetséges kapacitás hányadosának kiszámításával Gazdasági és technikai kapacitás kihasználás: Szoros összefüggésben van egymással. A technikai kihasználtság mértéke befolyásolja a gazdasági kihasználtság alakulását. A technikai kihasználtság kritikus értékénél (küszöb érték) rosszabb kihasználásánál a gazdasági kapacitás már eleve nem megfelelő kihasználást eredményez. A tárgyi eszköz kapacitás kihasználtságának mutatói: • 100 Ft bruttó tárgyi eszközre jutó termelési érték • 100 Ft bruttó tárgyi eszközre jutó nyereség • Gazdasági kapacitás kihasználás mutatója (előállítható - előállított) • Egységnyi tárgyi eszközre jutó hozam, szolgáltatás (traktorra jutó műszakóra). 4. Az állóeszköz termelésbe tartásának ill selejtezés időpontjának megállapítása Idővel egyre drágább a termelésben tartás 5. Az állószköz felhasználás során gazdaságossága és

jövedelmezősége 39/29. oldal Vállalati gazdaságtan II. 9. Forgóeszközök a vállalati gazdálkodásban A forgóeszközök fajtái és körforgásuk szakaszai. A forgóeszközök olyan erőforrások, amelyek egy évet meg nem haladóan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. A készletek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és közvetve szolgáló forgóeszközök, amelyek általában egy termelési vagy szolgáltatási folyamatban vesznek részt. Ennek során eredeti formájukat elveszítik, értékük a létrejövő új termék részévé válik. Egy része, mint változó költség jelenik meg, mert összege a hozam, a teljesítmény nagyságát befolyásolja. Forgóeszközök a vállalati gazdálkodásban: Forgóeszközök: Azok a termelési eszközök, amelyek rendszerint egy termelési folyamatban

elhasználódnak, s értékük teljes egészében átmegy az új termék értékébe. • Anyagok (a termelés alapanyagai – vetőmag, trágya), • Befejezetlen termelés (a növénytermesztésben a folyó év során végzett ráfordítások, az állattenyésztésben a növendék- és hízó állatok), • Készárukészletek (a termelési folyamat végén értékesítési céllal raktározzák), • Pénzeszközök és pénzügyi követelések (adott időpontban nyilvántartott pénzeszközök, bankbetétek, értékpapírok, követelések). A mezőgazdasági forgóeszköz-gazdálkodás alapvető sajátossága: • Egy része élő szervezet – termelési potenciált meghatározó a szerepűek • Körforgásának időtartama eltérő a mezőgazdasági termelés különböző ágazatiban • Egy-egy kultúra termesztésének munkaműveletei az év meghatározott időszakához kapcsolódnak A forgóeszközök körforgásának útja: a forgóeszközök állandó körforgásban vannak

• pénz, • anyagkészletek, • befejezetlen termelés, • áru, • pénz. Ennek alapján a forgóeszközök körforgásának szakaszai: • Készenléti szakasz: az anyagok beszerzésétől ill. megtermelésétől a felhasználásig • Ráfordítási szakasz: a forgóeszközök felhasználása az ágazat végtermékének előállításához. • Megtérülési szakasz: a végtermék raktározása, árunkénti értékelése a késztermék értékesítéséig tart. Teljes körforgási idő: A három szakasz együttes időtartama adja: készenléti, ráfordítási és megtérülési szakasz együttes időtartama. 39/30. oldal Vállalati gazdaságtan II. A termelési készletek maximuma: Rendszerint év végén a termés betakarítása, a vetőmagalap feltöltése, a takarmánykészletek létrehozása után alakul ki. A

forgóeszköz-szükséglet és befolyásoló tényező. A mezőgazdasági termelés sajátossága, hogy a forgóeszközök fokozatosan lépnek be a termelésbe. Az egyes ágazatok forgóigényének eltérő időpontban való jelentkezése lehetőséget nyújt az egyik ágazatból felszabaduló forgóeszköz másikba való átcsoportosítására. A forgóeszközök vizsgálatakor különbséget kell tenni a ráfordított (befektetett forgóeszköz) és a termelési készletek között. Befektetett forgóeszközök: Az ágazatokban felmerült vagy az ágazat terhére elszámolható forgóeszköz jellegű költségek. Termelési készletek: Termelési készletek vagy lekötött forgóeszköznek nevezzük azokat a forgóeszközöket, amelyek a vállalatnál már „készenlétben” állnak, de a költségként való elszámolás csak későbbi időpontban történik. Halmozott forgóeszköz-lekötés: A termelés illetve a gazdálkodás egyéb tevékenysége során befektetett, valamint

termelési készletként a vállalatnál jelenlévő készletek együttesen jelentik. Forgóbefektetés: A halmozott forgóeszköz-lekötés és a megtérülések különbsége adja. Forgóeszköz-szükséglet: A természeti viszonyoknak és az alkalmazott technológiának megfelelően tervezett hozamok eléréséhez kalkulált forgóbefektetés pénzértéke. Az eredményes gazdálkodás feltétele, hogy a forgó befektetés általában megegyezzen a forgóeszköz-szükséglettel. A forgóeszköz-szükséglet nagyságát befolyásoló tényezők: • Az ágazatok termelési periódusának hossza • A termelési időn belül a költségek felmerülésének ideje és üteme • A forgóeszközök forgási sebessége • A visszatérülések nagysága és üteme A termelési idő: Minél hosszabb az egyes ágakban, annál nagyobb forgóbefektetésre van szükség. A termelési idő csökkentésének sajátos formája a tenyészidő, a nevelési idő megrövidítése (húshibrid csirke,

express sertés hízlalása) – de ez korlátozott. A mezőgazdasági vállaltok forgóeszköz-szükségletének alakulása függ a költségek felmerülésének idejétől és ütemétől. Ha az igénybevételre kerülő összes forgóeszközt a termelési idő megkezdésekor (egyszerre) használják fel, akkor a pénzeszközöket a termelési szakasz teljes idejére lekötik (a lekötött értéka termelési szakasz bármely időpontjában azonos). Ha a felhasználás fokozatos, akkor az átlagos forgóeszköz-lekötés értéke kisebb lesz Az átlagos forgóeszköz-szükséglet értéke tehát attól függően változik, hogy a költségek nagyobb része a termelési folyamat melyik szakaszában merül fel. 39/31. oldal Vállalati gazdaságtan II. Forgóeszközök forgási sebessége: Befolyásolja a mezőgazdasági termelés

forgóeszköz-szükségletének nagyságát. Mutatóinak jellemezniük kell a termelőüzem alapjainak a termelés és az értékesítés folyamán végbemenő változásait. Mérésének lehetőségei: • A forgási sebesség egyenes mutatója: Az időegység alatti körforgások (megtérülések) száma. (ált 1 év alatt megtett fordulatok száma) S = F (az időszak értékesítési bevétele) / E (az időszak átlagos forgóeszköz-állománya). F S = , ahol E • A forgási sebesség fordított mutatója: Az egyszeri körforgáshoz szükséges napok száma (a megtérülés időtartama). Az időszak átlagos halmozott forgóeszköz-állományát osztjuk az egy napra jutó értékesítési bevétellel. F E•n ahol n= időszak napjainak száma Sn = E = n F Sn = egy körforgási időtartam A forgási sebesség egyenes és fordított mutatója közötti kapcsolat: n n S n = , illetve S = S Sn A forgóeszközök átlagos állományának, valamint a forgóeszköz-szükséglet

meghatározásának módszerei: • Befektetett forgóeszközök átlagos állománya: A forgóeszköz felhasználás ütemének és a költségek időbeni és ágazati elosztásának figyelembevételével kell kiszámolni. A mutatószámot vállalti és ágazati szinten egyaránt alkalmazhatjuk. [(a1 • α1 ) + (a2 • α 2 ) + . + (an • α n )] A A = termelési idő a = termelési idő szakaszainak hossza α = egyes szakaszokban lekötve tartott eszkö érték Forgóeszköz-szükséglet: Nagyságának meghatározásakor az egyes ágazatokban a technológiai terveknek megfelelően felmerülő forgóeszköz jellegű ráfordításokat havonta göngyölítjük év végéig. Halmozott forgóeszköz lekötés átlagos értéke: A befektetett forgóeszközök éves átlaga és a termelési készletek éves átlaga együttesen. A tényleges lekötés azonban ennél kevesebb, mivel az évközben értékesített termények, és termékek árbevétele csökkenti ezt az összeget. Ezért

göngyölíteni kell az árbevételt is és a halmozott forgóeszköz-lekötést havonta csökkentjük ezzel az értékkel 39/32. oldal Vállalati gazdaságtan II. A forgóeszközökkel kapcsolatos elemző számítások. A mezőgazdasági termelésben jelentékeny volumenű forgóeszköz befektetésre van szükség. Ezért a forgóeszközök kihasználásának javítása, körforgása hatékonyságának fokozása tartalékait jelenti a termelés növelésének és az önköltség csökkentésének. A forgóeszköz-gazdálkodás elemzésére használt mutatók 4 csoportja: 1. Eszköz igényességi mutatók: Az előállított termékek mennyiségének és a halmozott forgóeszköz-lekötés volumenének hányadosaként kapjuk meg. Forgóeszköz igényességi mutatók: • előállított termék egységére (ált. 1t) jutó halmozott

forgóeszköz-lekötés, • előállított termék egységére jutó anyagfelhasználás, • 100 Ft bruttó termelési értékre jutó forgóeszköz, • 100 Ft nettó termelési értékre jutó forgóeszköz. 2. Hatékonysági vagy kihasználási mutatók: Forgóeszközök felhasználásának hatékonysága: A mezőgazdasági vállalatban lekötve tartott, illetve befektetett forgóeszközök értékére jutó árbevételek nagyságában mutatkozik meg. A felhasználásuk annál hatékonyabb, minél kevesebb forgóbefektetés szükséges adott termékmennyiség előállításához. Ilyen mutatók: • 1 Ft (100 Ft) halmozott forgóeszköz-lekötésre jutó értékesítés nettó árbevétele • 1 Ft (100 Ft) forgóbefektetésre jutó bruttó jövedelem • 1 Ft (100 Ft) forgóbefektetésre jutó vállalti nyereség 3. Forgási sebesség mutatók: Forgóeszközök forgási sebessége: Mutatójának elemzésekor figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági vállalatok egyes

ágazataiban a forgási sebesség nagymértékben eltérhet egymástól, ezért e mutató összehasonlítására csak azonos termelési struktúrájú gazdaságok között van lehetőség. 4. A tárgyi eszközök arányát jelző mutatók: Tárgyi- és forgóeszközök aránya: A vállalatok eredményességében és növekedésében jelentős szerepe van az optimális aránynak. Ha nem ismerik fel, alá becsülik, akkor csökken az alapok kihasználásának hatékonysága. Forgóeszköz együtthatók: Az tárgyi- és forgóeszközök közötti kapcsolat kifejezője. Kifejezhető az egységnyi tárgyi eszközre jutó forgóeszköz összegével és az egységnyi tárgyi eszköznövekedésre jutó forgóeszköz növekménnyel. ΛF F2 − F1 , ahol F 1 = vmely év forgóeszköz állománya = ΛA A2 − A1 F 2 = következő év forgóeszköz állománya A 1 = vmely év állóeszköz állománya A 2 = következő év állóeszköz állománya

39/33. oldal Vállalati gazdaságtan II. 10. Készletgazdálkodás A készletgazdálkodási modellek A mezőgazdasági vállalatok készletgazdálkodása általában az anyagkészletekkel való gazdálkodást jelenti. A befejezetlen termelés volumenére vonatkozó döntéseket nem soroljuk a készletgazdálkodás témakörébe, mivel a kitűzött céloknak a figyelembevételével az már rögzítve van. Készletgazdálkodás: Mindazt a tevékenységet, amely arra irányul, hogy a termelést a technológiákban meghatározott időben és mennyiségben ellássa a szükséges anyagokkal. Az anyagkészlet jellemzői: A mezőgazdaságban felhasznált legfontosabb anyagok: a vetőmag, egyéb szaporítóanyag, takarmány, szerves- és műtrágya A takarmányok aránya cca. 62%, a szerves- és műtrágyák 13%, a vetőmagvak 11%. Az anyagszükséglet volumenében egyre jelentősebb az

építőanyagok aránya. Fajtái: • Mezőgazdasági eredetűek: o Takarmányok (2/3-a saját termesztésű) o Vetőmagvak, szaporító anyagok • Ipari eredetűek (80%-uk belföldi eredetű) o Műtrágyák o Növényvédő szerek o Gyomirtó szerek o Üzemanyagok A növénytermesztés összes költségéből az anyagszükséglet kb. 40%, míg az állattenyésztésnél ez cca. 70% A termelés sajátossága, hogy vannak folyamatosan (takarmány, táp, üzemanyag) és időszakosan szükséges (vetőmag, szerves trágya, műtrágya) anyagok. A készletgazdálkodás költségei és befolyásoló tényezői: A készletek nagyságával kapcsolatban a mezőgazdasági vállaltokban állandó az ellentétes érdekek ütközése. A termelés folyamatának zavartalansága nagy készletet kíván, a készlettartás költségigénye ennek csökkentésére ösztönöz. Olyan készletpolitikát kell kialakítani, amely feltétlenül szükséges biztonságot nyújtja a megengedhető legkisebb

átlagos készletszint mellett. A készletgazdálkodással kapcsolatos költségek 3 csoportja: • Beszerzési, előállítási költség: A vételár vagy az előállítási, a szállítási és a rakodási, az általános ügyviteli költségek valamint a beszerzési apparátus fenntartási költségei. • Raktározási költség: A raktárak fenntartási költségei (amortizáció, bérleti díj, fűtés), a raktározás, anyaggazdálkodás bérköltsége és közterhei, a készletek értékcsökkenése (porlás, avulás), a raktározási és a csomagolási hiányosságokkal járó veszteségek. • Készlethiány költségei: Egyrészt a termeléskiesésből következő, másrészt az anyaghelyettesítés többletköltségéről beszélhetünk. 39/34. oldal Vállalati gazdaságtan II. A készletek csoportosítása: •

Minimális készlet: Az a legkisebb állomány, amelyet a vállalatnak a folyamatos anyagfelhasználás biztosítás miatt raktáron kell tartania. • Folyó készlet: Normális utánpótlási feltételek mellett két egymást követő szállítás között biztosítsa a folyamatos ellátást. • Maximális készlet: A folyókészlet maximumának és a minimális készletnek az együttes mennyisége. • Átlag készlet: Minimális készlet és a folyókészlet felének együttese. • Szezonális készlet: Az egyes ágazatokban a termelés, a szállítás vagy a felhasználás idényszerű ingadozásai miatt alakul ki, helyesebben alakítandó ki. A készletgazdálkodási módszerek és modellek. Az optimális készletgazdálkodás matematikai modelljein az adott készletgazdálkodási folyamat valamennyi lényeges tényezőjének matematikai kifejezését értjük. A készletgazdálkodás legfontosabb tényezői: • A szükséglet – amely általában véletlenszerű és az idő

függvénye, de lehet ismert is. • Az anyagbeszerzési folyamat • A költségek A készletek pótlása többféle módszer alapján tervezhető: • Ciklikus módszer: Előre megállapítanak egy maximális készletszintet és egy utánpótlási időt. Minden utánpótlási időszak végén a készletet az előre megállapított maximális szintig feltöltik. Előnye az automatizmus, hátránya a kevés védelem a hiány ellen. Hátránya, hogy általában nagyobb átlagos készletet igényel mint a csillapításos módszer, főleg, ha a megrendelés és a szállítás időpontja egybeesik. r maximális készlet r1 r2 r3 r1, r2, r3, r4 r4 az időszakonként rendelendő mennyiség törzskészlet t 39/35. oldal Vállalati gazdaságtan II. • Csillapításos módszer: Előre meghatározzák a maximális készletszintet és a

beszerzési tételt. r maximális készlet r1 r2 r3 r1 = r2 = r3 = r4 r4 az időszakonként rendelendő mennyiség törzskészlet t • Két raktáros módszer: Előre meghatározzák a konstans rendelési tételt és egy kritikus készlet szintet. Ha a készlet szint eléri a kritikus szintet, akkor konstans rendelést adnak fel. Előnye az automatizmus, hátránya a kevés védelem a hiány ellen. Készletszint t t A készletgazdálkodás matematikai modellek útján való irányítására a mezőgazdasági vállalatoknak nincs gyakorlata. Elsődleges oka, hogy alapvetően ipari környezetre találták ki őket és csak jelentős módosításokkal lehet őket alkalmazni. 39/36. oldal Vállalati gazdaságtan II. 11. Krízismenedzsment A válsághelyzet és kialakulásának okai A válságkezelés feladatai A stratégiai

válsághelyzetek két fő okra vezethetők vissza: • A vállalat stratégiája nem felel meg a környezeti feltételeknek • A szervezet belső jellemzői nem teszik lehetővé a stratégia megvalósítását. A válság rövid távon az operatív működés következtében is kialakulhat és nem feltétlenül érinti a vállalat hosszú távú fennmaradását. Válság: Az eddigi termelési tényezőkombinációk ellehetetlenülése, összeomlása. A rövid távú válság típusai: • Eredményválság: Ha a vállalat üzleti forgalma jelentősen csökken, jövedelmezősége romlik, nincs anyagi erőforrása szükséges innováció megindítására, a közeli célok elérése komoly veszélybe kerül. • Likviditási válság: Amely rövidtávon, esetleg azonnal érezteti hatást oly módon, hogy a vállalt léte forog kockán. A válság helyezet kihatási területei szerint lehet: Lokális válság: A szervezet valamelyik egységét, részlegét érinti, s időben

történő felismerése és kezelése megakadályozhatja a vállalat egészének veszélybe kerülését (a területen lévő valamennyi egységet érinti). Regionális válság: A vállalat valamely földrajzi területen működő egységét érinti (pl. valamely divízió) Globális válság: A vállalt valamennyi egységére kiterjed, s közvetlenül veszélyezteti a szervezet fennmaradási lehetőségét. A vállalat válságba kerülhet egy, vagy több tényező együttes hatására. Ezek között lehetnek külső és belső okok. A krízis külső okai: • A piaci környezet radikális változása, a piacok összeomlása: pl. ha a vállalt domináns vevője, szállítója felmondja az együttműködést. Gyakran konjunktúra ciklusokhoz kötődik. Rendszerint a piaci kereslet hiánya idézi elő • A gyors ütemű tudományos-technikai változás: a versenytársakkal szembeni lemaradás. 39/37. oldal

Vállalati gazdaságtan II. • A gazdaságirányítás változó és váratlan intézkedései: nálunk ez a leggyakoribb. A támogatások, kedvezmények megszűnése, a csődtörvény alkalmazása, a szabályzók változása • Természeti katasztrófák: árvíz, tűzkár, robbanás. Lehet külső, de belső ok is A krízis belső okai: • szubjektív okok: o A vállalt vezető betegsége, halála o A növekvő fluktuációs ráta o Alacsony informáltság o Vezetői ismeretek, készségek hiánya o Nem megfelelő vezetői stílus • objektív okok: o Fizetési nehézségek o Csökkenő jövedelmezőség o Rendelés állomány csökkenése o Költségek emelkedése o Minőség romlás és emiatti sok reklamáció A válságkezelés módszerei. A krízis menedzsment folyamata és feladatai A krízis menedzsment jellemzői: A krízis helyzetek több tényezőre vezethetők vissza, de bármi is az ok a

vállalat vezetés feladata azon úrrá lenni, gondoskodni a vállalkozás jövőjéről. Nálunk a válságkezelés makro- és mikroszintű (vállalati) feladatokat egyaránt magában foglal. A kormány is és a vállaltok is kezelik. A krízis menedzsment típusai: Csoportosítható típus és fázis szerint Preventív válságkezelés: A szervezet ekkor figyelmeztető rendszerek alkalmazásával igyekszik előre jelezni a várható problémákat, s megelőző intézkedéseket léptet életbe még a krízistényezők közvetlen jelentkezése előtt. A leghatékonyabb megoldás Aktív krízismenedzsment: A problémák felmerülésekor gyors és hatékony intézkedésekkel igyekszik megakadályozni a krízis tartóssá válását (új piacok feltárása, költségek csökkentése, minőség javítása). Reaktív krízismenedzsment: A már tartósan jelentkező válság elhárítására irányul, igyekszik időt nyerni a később eredményt hozó intézkedések kidolgozására és

bevezetésére. A három típus a gyakorlatban nem zárja ki egymást, együtt is alkalmazhatók. 39/38. oldal Vállalati gazdaságtan II. A válságmenedzsment folyamatának fázisai: • A krízis helyzet megelőzése: Tudatos előrelátás és problémafeltárás esetén lehetséges – a preventív krízis menedzsment alkalmazása. • A bekövetkezett válság okainak feltárása: Ehhez segítséget adhat, ha megválaszol bizonyos kérdéseket: o A vállalat válsága, vagy az ágazaté, illetve az egész gazdaságé? o Hatását rövid vagy hosszú távon fejti ki? o Az ágazat strukturális válsága következett-e be? o Ha igen ennek mi az oka? (felesleges kapacitás, fogyasztói szokások, technológiai változá) o • A válság elhárításának feladati, a szervezet hosszabb távú működési feltételeinek

biztosítása: Ehhez rövid- és hosszú távon hozhat intézkedéseket. Rövid távú intézkedések: • Felesleges ingatlanok értékesítése • Alacsony hatásfokú gépek értékesítése • Mobilizálható értékpapírok eladása • Felesleges készletek értékesítése • Kintlévőségek behajtása Hosszú távú intézkedések: A stratégiai menedzsment eszköztárának alkalmazását jelenti. Új stratégia kidolgozása és a szervezet belső jellemzőinek ehhez való igazítása. 39/39. oldal